Glória terem [régi]

by **Mirika** Vas. Aug. 11 2013, 18:00

A torony legfelső szintjén található gyűlésterem. Közepén a kerekasztal, melyet tíz kényelmes, kipárnázott karosszék vesz körbe. A céhvezér széke a bejárattal szemben, egy cirka 20 centis emelvényen áll. A lenyűgöző kilátást a városra széles panorámaablakok biztosítják. A terem a nevét a körülötte található függőfolyosóról kapta.

by **Mirika** Vas. Aug. 11 2013, 18:52

Fülem mögé söpörtem a hajamat és benyitottam a terembe. Nagy lendülettel érkeztem meg, de persze nem volt még itt senki, csak én egyedül. Megtorpantam az ajtóban, és némileg hezitálva léptem végül beljebb, óvatosan végigsimítva egy-két szék háttámláján, majd az asztal felületén is. Még mindig tök furcsa volt, hogy már nem fogadókban meg ilyen-olyan NPC-albérletekben laktam, hanem itt. Bevallom, hiányzott a nysteri környezet, sokkal békésebb és kellemesebb város, mint a Kezdetek Városa. Valahogy nem vágytam erre a forgatagra, annak a településnek van egy olyan magával ragadó derűs légköre, ami ennek nincs. Remélem egyszer lehetséges lesz feljebb telepíteni a céhházat, de hát jelenleg a leggyengébb tag csak 2. szintű és kötve hiszem, hogy egyhamar tele leszünk legalább 5. szintű tagokkal. Nem éreztem én magam se túl vonzónak a céhet, és így, hogy a többi is szenved a toborzással, elég gáz volt a helyzet. Na ezért hívtam össze mára egy céhgyűlést. Na meg azért, hogy megismerjék egymást a fiúk-lányok, volt egy olyan érzésem, hogy csak én ismerek mindenkit.
Az ablaknál állva, a kezeimet a hátam mögé kulcsolva nézelődtem, bár ebből a magasságból csak kivehetetlen pontoknak tűntek a főtéren izgő-mozgó emberek, hát még az odavezető sugárúton igyekvők. Nem volt egy rettentő magas épület, de elég jól belehetett látni innen a kerületet, a Black Iron Castle égbe magasodó tornyaiig bezárólag. Végre hallottam a zár kattanását, így féloldalasan elfordultam, hogy láthassam ki lép be, majd vissza. Továbbra sem voltam túl jó hangulatban, perpill még abban is kételkedtem, hogy itt lesz-e legalább a tagok fele. Nehéz volt derűsen látni bármit is. Vártam még úgy negyed órát a megbeszélt időpont után, és csak aztán pördültem meg, és csaptam össze a tenyerem.
- Yosshi, üdv mindenkinek, aki időt szakított erre a talira :3 Asszem nem mindenki ismeri egymást, szóval kezdjük egy kis ismerkedéssel, mielőtt rátérünk a komolyabb dolgokra. Üljetek le nyugodtan, aztán aki szeretne, mutatkozzon be és mondjon el magáról mindent, amit fontosnak tart ^^ - szólaltam meg, miközben a székem mellé sétáltam. Nem mögé, mert akkor nem látszanék ki rendesen, az meg ciki lenne. Mindenesetre lényeg a lényeg, hogy nem volt kedvem leülni, szóval csak megtámaszkodtam és jártattam a tekintetem a megjelent emberkéken.

by **Noxy** Vas. Aug. 11 2013, 21:03

Milyen érdekes a Glória Terem. De lehetett volna a Glórius Kerekasztal Terme is, de akkor a Glória Lovagjaira kellene megváltoztatnunk a nevünket, hogy ütősebb legyen hozzá ez az elnevezés: A Glória Kerekasztal Lovagjai. Bár sokkal hatásosabb név, mint az Angelic Voice, de hát mégsem mi vagyunk a Lancelot harcosai Arthur király korszakából.
Leültem az egyik karosszékbe, majdnem szemben a céhvezérivel, ami emelvényen állt. Már itt volt Mirika is, aki csak ácsorogva várta, hogy rajtam kívül jöjjön a többi céhtag is. Egyelőre csak én voltam, de úgyis befutnak még a többiek. Mirikának kedvesen intettem kézzel.
Ha a többiek megjöttek, és még kivártuk a negyed órát, hátha jönnek a késők is, csak azután nyitotta meg a megbeszélt gyűlést Mirika.
- Yosshi, üdv mindenkinek, aki időt szakított erre a talira. Asszem nem mindenki ismeri egymást, szóval kezdjük egy kis ismerkedéssel, mielőtt rátérünk a komolyabb dolgokra. Üljetek le nyugodtan, aztán aki szeretne, mutatkozzon be és mondjon el magáról mindent, amit fontosnak tart.
Még ekkor sem ült le. Mivel én még nem nagyon ismerem Mirikán meg szó szerint egy-két tagon kívül a többieket, ezért kihasználtam az ismerkedés lehetőségét, és felálltam, biccentettem kedvesen a fejemmel.
- Üdv minden céhtársamnak! Nem mindenkit ismerek, és ti sem ismerhettek még engem, úgyhogy ezért jobb, ha csak névből is megismerkedhetünk. A nevem Judy Noxia, árnyharcos, művészeti főiskolai hallgató. Többet nem mondhatok el magamról, mert azért nem bízhatok meg mindenkiben, ahogy a céhtársaimban sem, amíg meg nem ismertem őket álarcuk mögött.
Megint biccentettem egyet, aztán leültem, és figyeltem azokra, akik bemutatkoznak.

by **Sakamoto Rin** Szer. Aug. 14 2013, 18:29

Nah, végre ismét itt! Vagyis igazság szerint még nem jártam itt. És mikor azt mondom itt a szép, nagy és új céhházra értem ám! Nem még nem jártam, benne mert egy csomó időre eltűntem Kurama~nyannal a hatodik szint mezőségein és mobokat írtottam közben. Azt azonban, hogy-hogy lehet, ott eltévedni ne kérdezzétek, mert az én sem tudom igazán. Azt viszont jobb, ha fejetekbe vésitek, hogy a petek nme GPS-ek… szóval ne bíz bennük. Az a lényeg, hogy végre vissza találtam a tele port kapuhoz így miután megkaptam a céhvezérem azaz Mirika~nyan üzenetét azonnal siettem is vissza, így kerültem ma ide. De azért az is igaz hogy jártam már itt, mert az első szinten vagyunk a Kezdetek Városában és biza én már jártam itt, ahogy mindenki más is *bólogat*
- Kurama~nyan ma aztán jó napunk lesz! Nyaaagyon! – kapom fel a petet miközben a Glória terem felé veszem az irányt lassú léptekkel, mert hát a petecském nem egy könnyű plüs rókica.
- Fhuuuu, nyaaa~ már nem is tudom, mikor találkoztam a többiekkel utoljára. Képzeld még új céh tagocskák is lettek, látod, látod! – mutatom a jobbommal megnyitott menüből megidézett listát, amin a céh tagok neve sorakozik.
- Remélem ők is eljönnek a gyűlésre, vajon kik lehetnek nyaaa~ már nagyon várom! – felelem nagyban szökdelés közben. Persze mondanom se kell, hogy Kurama~nyan nem fog örülni a sok embernek… szegénykém nagyon félős, ha nem ellenségekről van szó.
- Tadaima minna~nyan! – nyitok be az ajtón nagy mosollyal az arcomon, majd ahogy a többiek én is helyet foglalok a kerek asztal egyik kényelmes kis székén. Amint leültem izgatottan kémlelem végig a társaságot miközben Kurama~nyan az ölemben kuporog. És végre Mirika~nyan bejelenti a bemutatkozós rész… áh, de megelőznek, pedig én akartam lenni az első. >o< De akkor én leszek a következő, így amint Judy~nyan végzett én pattantam fel a székecskémre (Szegény Kurama~nyan meg a földön landolt ^^”).
- Nyaaaa! Én meg Sakamoto Rin~nyan vagyok és-és Állatidomár hercegnő~nyan vagyok! Öhm és-és *leguggol és motoszkál az asztal alatt* Tadáááám! Ő itt Kurama~nyan a szuper rókucim! Ő is nagyon örül ám, hogy itt lehet csak szegényke fél a játékosoktól, ha sokan vannak! Szóvak minna~nyan legyünk barátok… jaj és Mirika~nyan gomenne, hogy eltűntem csak egy kicsit eltévedtem a 6. szinten… – fejezem be mondandóm egy bocsánatkéréssel majd helyet is foglalok Kurama~nyannal az ölemben.

by **Kusumi Ayani** Szer. Aug. 14 2013, 19:34

A mai napon Mirikához siettem. Nemrégiben tűnt fel az üzenete, miszerint céhgyűlést tart a Voice. Kicsit késve, de ezt én is olvastam, és az időpontig már csak, úgy ahogy van hátra még valami. Lábaimat kapkodva szaladtam, Tűzrózsa mellettem kocogott. Az a szerencsém még, hogy a Voice céhháza az 1. szinten van, de sajna a Kezdetek Erdejétől egy kicsit odébb van. A Mini-mapot használva jutok végre a bejárathoz, és egy szusszanásnyi pihi után megindulok. Mint ez logikus egy torony tetejére csak jó pár lépcsőfok megtétele után juthatunk, így a neheze még csak most jön. Mivel petem nem mondható éppen aprónak így magától kellett felsétálnia, és patái több ízben is majdnem megcsúsztak a lépcsőn. Már a felénél voltunk, mikor eszméltem, hogy így nem fogunk feljutni. És ekkor jött az ötlet. Elkezdtem mondani a 2. képességemhez mondatot, amely után egyszerűen kivetem magam a zablakon. Képességemet aktiválva hátamból kinőttek a szárnyak, és felkapaszkodtam a szélben. Tűzrózsa átváltozott gömbje ott lebegett a nyomomban, így a halk zeneszóval a nyomomban megérkeztem a helyszínre. Lihegve leszállok a a torony glória szerű erkélyére, és kiaktiválom a képességem.
- Sz…. sziasztok… - köszönök be a többieknek.
Tűzrózsa máris helyet foglalt az egyik szék mögött, miután leültem az egyikre. Még vártunk, de miután megkezdődött a gyűlés Mirika utasítására bemutatkoztam.
- 13. szintű állatidomár lennék. A nevem Kusumi Ayani. Petem egy lángparipa név szerint Tűzrózsa. 1. és 2. képességem healer képesség. 1.-nél a saját HP pontjaimmal gyógyítok, 2.-nál az ellenfélről levett pontokról, de a 2. képességem aktiválása után nem használhatom az 1.-t. Tűzrózsa képessége a gyorsaság és az irányítás összegének a felével sebez az ellenfélre. Akkor is sebez, ha őt támadják közeltámadással, míg a képessége aktív. Nagyjából ennyi.

by **Miyazaki Momo** Szer. Aug. 14 2013, 20:39

Mondanom sem kell mennyire megijedtem, majd meglepődtem és aztán megörültem annak mikor láttam Mirika-chan üzenetét a céhgyűléssel kapcsolatban. Embarassed

Mirika-channal régen találkoztam már és még mindig elképzelésem sem volt arról, hogy miképpen hálálhatnám meg a kedvességét, hogy bevezetett a játék világába. Komolyan, ha ő nem lett volna, akkor a térképet a mai napig a rendszer karaktereitől próbálnám beszerezni. Meg azt hiszem némileg megbékéltem azzal, hogy vannak alkalmak, mikor kénytelen vagyok elvenni egy-egy állat életét, eshet bármennyire is nehezemre T-T – mondjuk a többségében még mindig elszaladok… TT-TT’’
- Mohh, Petit… mitől vagy ilyen nehéz? TToTT – panaszkodom, miközben igyekszem felsegíteni a céhépület lépcsőjén – egyedül, segítség nélkül jutottam ide! *.* Vagyis… rendben… térképet használtam, de akkor is –, mert hogy a kis jéggólem legnagyobb ellensége a lépcsők voltak, főleg felfelé menet. Amúgy is hihetetlenül lassú, de ha akadályba ütközik, mint jelen esetben a lépcsőfokok, akkor világvége van… :/
Petit kérdésemre persze csak kíváncsian billegette a fejét jobbra – balra szavaimra. Hangos szusszanás hagyta el az ajkaimat, inkább nem fűztem hozzá semmit, különben is még ma oda szerettem volna érni a gyűlésre, nagyon kellemetlen lenne, ha késve érkeznénk vagy valami. Ráadásul Mirika-chan sem azért adott olyan lehetőséget, hogy tagja legyek a céhének, hogy aztán sorra varrjam a nyakába a gondot, amiket okozok. T~T
Mikor felértünk Petittel a legmagasabb vártoronyba… vagyis a céhépület azon részébe, ahova a gyűlést szervezte Mirika-chan, kissé zavartan, még inkább félve, de legfőképpen vonakodva, remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, mikor a jéggólemem megelőzött. Ugyanis kihasználta a sima talajt és így elém száguldott a jégpermet képességének segítségével, s mire szólhattam volna, hogy várjon, elhűlten lépve utána a lábaim máris kicsúsztak alólam és egy gyönyörű íves vetődéssel köszöntöttem a legfontosabb tereptárgyat a céh épületében, a legjobb barátomat, akire mindig támaszkodhatok: a padlót.
- Möhh… ToT – bármennyire is próbálják elhitetni velem, hogy a számítógépes világban nincs fájdalom, én esküszöm, érzem a sajgó porcikáimat minden egyes zakózásom követően. Most is bevágott homlokomat dörzsölgetve ültem fel és néztem körül, erősen reménykedve abban, hogy minél kevesebben érkeztek még meg eddig a céhből és így nem látták olyan sokan a belépőmet.
Mirika-chant meglátva zavartan rámosolyogtam, majd felálltam és leporoltam magamat, mintha mi sem történt volna, egy kósza „Ezt majd még megbeszéljük” – pillantással illetve a jéggólemet, ki csak érdeklődve pislogott rám, nem is értve tekintetem jelentőségét.
Helyet foglaltam az asztalnál és igyekeztem a kényelmes szék bársonyával egybeolvadni, hogy eltűnjek a többiek szeme elől a roppantul ciki beugróm után. Az eddig elhangzott bemutatkozásokat, képesség és szintismertetéseket hallva úgy éreztem, hogy kezdek egyre inkább összemenni, lassan iciri-piciri manó méretet magamra öltve, így mikor az utolsók között rám esett a sor, hogy megejtsem a bemutatkozást, gondolataim hatására hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
- É-én… – pislogtam zavartan, fülig vörösödő arccal, miközben valahogy a székem mellett ácsorgó Petit került a látómezőmbe. - Meg ő… – dadogtam tovább, rendkívül szaggatott beszédemet. - Szóval én, a nevem… Miki… és… és ő Petit. Á-állatidomár vagyok én is és… és második szintű. A képességem… szóval… tudok csinálni egy… egy… egy rózsaszín buborékot. – hadartam el a végét. Szinte éreztem, ahogy ég az arcom a roppantul rémesen sikerült bemutatkozásom miatt, és kötve hiszem, hogy Petit érdeklődő fejforgatása most sokat segített volna a pozitív első benyomás keltéséhez...

by **Tetsuko Jin** Szomb. Aug. 17 2013, 21:54

Ai-channak vásárolok ajándékot, mikor kapok egy üzenetet Mirika-santól. Az áll benne, hogy szeretne egy céhgyűlést összehívni, hogy megismerjék egymást a tagok. Ennek igazán örülök, mert már oly régóta vagyok a tagja a céhnek, de a céhvezéren kívül nem ismerek még senkit sem. A bosson persze láttam pár hölgyet, aki a mi céhünk jelképét viselte, azonban a boss kapuja előtti perceket nem ismerkedésre pazarolja.
Részemről nincs akadálya a gyűlésnek. Mást nem terveztem mára, csak estére, odáig pedig bőven van még időnk. Régóta kíváncsi vagyok már a többi tagra, meg arra, hogy a céhem hírneve miért ilyen…. „komplikált” Hallani róla érdekes dolgokat, melyekről nem tudom eldönteni, hogy valóban igazak-e, avagy sem. A megbeszélt időben én is megjelenek az újdonsült céhháznál. Tátva marad a szám, mikor meglátom, de nem időzhetek, túlzottan nem áll szándékomban megváratni bajtársaim . A terem, ahol már lennem kellene, a torony egyik magasabb szintjén van. Felsietek, nem húzom tovább az időt. A Glória terem ajtaja előtt azonban megállok. Megigazítom a szemkötőmet, hogy amennyire csak lehet, takarja azt el a hajam. jól tudom, hogy ez a mai világban nem olyan nagy dolog. Engem sajnos zavar az, ha egyből a sérült szememet nézik, vizsgálják, amit az a szemkötő rejt el. Nagy levegő, majd benyitok, ahol már ülnek egy páran. Így első ránézésre mind hölgyek, ami engem cseppet sem zavar. Köszönök mindenkinek és helyet is foglalok. Meghallgatom Mirika-san kis monológját, majd várok a soromra a bemutatkozással. Jelenleg három idomárlány van itt és kettő árnyharcos lány. Férfi rajtam kívül nem jelent még meg, lehet, hogy én vagyok az egyetlen?
Gondolataimból az zökkent ki, hogy rám kerül a sor. Felállok a székemből.
- A nevem Tetsuko Jin, 11. szintű lovag vagyok Yoroshkou – illedelmesen meghajolok, majd visszaülök a székemre és csak mosolygok, ahogy eddig is. A képességem túl kényes még ide, nem kívánom felfedni, a másodikat mg annyira sem. Azt még Mirika-sannak sem volt merszem megmutatni, pedig ha valakinek, hát neki tudnia kellene erről.

by Ajánlott tartalom

Glória terem [régi]

Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]

Re: Glória terem [régi]