Rita Hanami vs Saru Taidana

by **Taidana** Kedd Szept. 18 2012, 21:41

[OFF]Időrendben ez a harc mindenképpen EZ után következik, annak kimenetelétől függetlenül.[/OFF]

Teljesen feldobtak legújabb felfedezéseim: Susayával tudunk harcolni! És most nem egyszerűen arról volt szó, hogy képesek vagyunk sebzést okozni, hiszen ezt eddig is tudtam. Nem, itt kifejezetten az volt az érdekes, hogy nincs sehol előre megírva, hogy az aranymajmommal mi mindig a vesztesek oldalát kell, hogy bővítsük. A számban éreztem egy nyereség vaníliás-csokis-pudingos fagyiízét!
Eddig úgy gondoltam magunkra, mint holmi defekt-duóra, akik számára teljesen reménytelen, hogy valaha is élharcosok legyenek, a nevük messze szálljon. Sokat búslakodtam miatta, és mondogattam: pedig olyan jól indult minden! Hiszen amikor a kezemben egy aranysárgán lüktető tojás jelent meg a játékban, azt hittem, hogy megfogtam az isten lábát! De aztán annál nagyobb csalódottság volt Susaya, aki nem hallgat semmire, nem fogad el tőlem semmilyen parancsot (sőt ebben odáig képes menni, hogy ha épp csinálja, és én ráparancsolok, hogy csinálja, akkor rögvest abbahagyja), ráadásul az állandó érthetetlen nyekergéseivel az agyamra megy. Mostanra egyetlen mondatát tudom értékelni, de arra mindig bólogatok, valahányszor azt mondja az én drága aranymajmom:
– N E M M I N D E N A R A N Y, A M I F É N Y L I K, T A I D A N A! – Hát ez bizony így van.

Most viszont a helyzet egészen más volt! Felcsillant a nyerés lehetősége, hogy kihasználjuk képességeinket és előnyeinket, és ne veszítsünk el egy csatát. Bár Susayának nem parancsolhattam továbbra sem, legalábbis parancsolni parancsolhattam, de egy szót sem fogadott meg tőlem, úgy tűnt, hogy harcolni azért még hajlandó. És ezen felbuzdulva rongyoltam oda egy lányhoz. Harca invitáltam, kicsit nagy arccal és nagy mellénnyel. Táncra fel!

by **Rita Hanami** Kedd Szept. 18 2012, 22:57

Meglehetősen korán keltem, nem tudtam aludni mivel még mindig ott kavarogtak fejemben a tegnapi nap eseményei. Tényleg megcsókoltam Reikot? Még most sem bírom elhinni. Nagyon furcsa álmaim voltak és a legtöbben a főszerepet ő játszotta így nem is sokat aludtam emiatt pedig még mindig nem tértem magamhoz teljesen azután az üveg saké után. Ki kellett szellőztetnem a fejem! A város utcái még eléggé el volt néptelenedve, ami azért annyira nem volt meglepő tekintve, hogy mennyi volt az idő. Jó pár órát töltöttem el csupán sétálgatással és az utcák egyre inkább megteltek élettel ami igaz volt a játékosokra és az njk-ra egyaránt. Ekkor figyeltem fel az egyik árusnál egy nagyon- nagyon finomnak tűnő torta szeletre. Normál esetben csak a nyálamat csorgattam volna és sajgó szívvel ballagtam volna tovább, na de most ez nem így lesz! Itt nem kell a zsírpárnáktól félnem vagy attól tartanom, hogy a túl sok evéstől elrontom a gyomrom így gyorsan odarohantam az árushoz és lecsaptam a desszertre még mielőtt még valaki más tette volna meg. A kinézete ellenére meglepően olcsó volt de nem is baj mert így minden gond nélkül megvehettem, az egyetlen dolog amit sajnáltam, hogy csupán egyetlen szelet állt a rendelkezésemre. Gondoltam rá, hogy befalom itt helyben de szerettem volna kiélvezni minden apró percét így visszamentem a fogadóba ahol Tsubakival megszálltunk és leülve egy asztalhoz készültem neki a reggelimhez ami mellé még egy pohár tejet is beszereztem. Tsubaki még aludt aminek őszintén szólva és kissé önző modón még örültem is mert így én ehetem meg ezt a cukormázba és tejszínhabba öltöztetett csodát.
-Itadakimasu! – Kiáltottam el magam majd megfogva a tortát bele haraptam. Vagyis haraptam volna de az olyan kemény volt, hogy mind a harminckét fogam bele sajdult pedig elvileg nem is szabadna ennek megtörténnie. Közelebbről is megvizsgáltam a süteményt és kiderült, hogy elpusztíthatatlan tárgyként jelent meg a tárgylistámban. Csak nagyokat pislogtam majd hirtelen hatalmas krokodilkönnyek gyűltek össze a szememben.
- A… tortám…*sniff*... Az én csodaszép tortám… - Szipogtam. Egy kis ideig még gyászoltam az édességet és a szertefoszlott álmaimat egy ínyenc reggeli reményében aztán a düh kezdett eluralkodni rajtam. – Ezért valaki nagyon megfizet! – Csaptam rá ököllel az asztalra és visszarohantam az árushoz akitől a tortát vettem ő azonban addigra már nem volt ott. Fel tudtam volna robbanni a méregtől, holott nem szoktak ilyen apróságok efféle viselkedést előhozni belőlem. Lassan ott tartottam, hogy a hajamat tépem. Muszáj voltam valahogy levezetni a feszültséget így az aréna felé vettem az irányt és amint, hogy megérkeztem egy fiú már szinte rögtön egy párbajra hívott ki engem. Kicsit meglepődtem, mert legutóbb egy csomót kellet várni mire sorra kerültem, de ez nem is volt baj mert így az egész dühömet rászabadíthattam a fiúra így nem is nézve milyen párbajt fogadok el rá böktem a megerősítő gombra.
- Szét foglak szedni! – Mondtam ridegen mellé pedig egy olyan vérfagyasztó pillantás vetettem a fiúra, hogy még én is beleborzongtam, pedig nem is látom az arcom. A visszaszámláló elindult én pedig abban a pillanatban elő is rántottam a kardot. Volt még időm így kicsit jobban megvizsgáltam az ellenfelem. Érdekes, másfajta páncélt hord mint mások… vagyis inkább nem is volt rajta páncél és az egy majom? Nem is akármilyen, hanem egy aranymajom! Vajon ha elvenném és eladnám, mennyi aranyat kaphatnék érte? A számláló lejárt én pedig jó szokásomhoz híven, amit mostantól fogok bevezetni kivárom, hogy a fiú mit fog lépni először.

by **Taidana** Kedd Szept. 18 2012, 23:36

Kora reggel volt – ez tény. Igazság szerint annyira tüzelt a vérem az előző nap történtektől, hogy nem bírtam aludni, egész este hánykolódtam, ma reggel pedig korán felébredtem. És már itt is voltam. Bőven akadt küzdőtér – ez így van.
– Majd elkenem a szád, kislány, és akkor lenyugszol! – vigyorogtam bele a képébe. Nem provokálni akartam, csak annyira pörögtem, hogy képtelen voltam visszafogni a lelkesedésem. – Jaja, orbitálisat fogunk harcolni, meglátod majd, milyen kis elégedetten fogod elvonszolni magad innen! – lelkendeztem tovább a küzdőtérre menet. Széles léptek, bicepszmutogató pózok: totál rá voltam állva, hogy mekkora nagy harc lesz itt mostan.
Alig bírtam megállni azt, hogy leteljen a hatvan másodperc: én már rohamoztam is. Pontosabban rohamoztattam: a karomban szunyókáló Susayát dobtam fel a magasba, az ellenfelem irányába. Bíztam akrobatikai tudásában, és abban, hogy kész a harcra. A felsorolás első felében nem is kellett csalódnom: az ébredező Susaya gördülékenyen (és heves sipítozások közepette) húzta magát szaltóba, hogy aztán azzal a lendülettel át is ugorja a lányt. De nem támadta meg! A sipítozást folytatta, kibírhatatlanul magas hangon dühöngött magában.
Azt hittem, hogy csak a harc hevében szundikált el, de komolyan elgondolkoztam azon, hogy akkor ő szimplán bealudt?! Minden jel erre mutatott: aranymajmom nem támadta meg a lányt, magában rótta a köröket, és amit csak talált a földön, azt dobálta. Ebben a szent pillanatban örültem, hogy nem láthatom a tekintetét, amit a lecsúszott fejpánt állandóan takar: biztos voltam benne, hogy képes volna felnyársalni!
– Hupsz… – vakargattam tanácstalanságomban a fejemet. – Bocs, Susaya? – Bizony, ez inkább kérdés volt, mint állítás. Fogalmam sem volt ugyanis, hogy ezzel javítok-e a helyzetemen, vagy bármit is mondok, már csak mélyebbre süllyedhetek a szemében. Már ha egyáltalán lehet ennél mélyebbre süllyedni. Kétségbeesetten néztem Rita felé… és csak ekkor konstatáltam, hogy…

by **Rita Hanami** Szer. Szept. 19 2012, 00:21

-Chö… biztosra veheted, hogy elégedett leszek de akit elvonszolnak az te leszel. – Morogtam az orrom alatt, még abban sem voltam biztos, hogy a fiú hallotta amit mondtam de nem is érdekelt. A harc elkezdődött ő pedig azzal indított, hogy eldobta a majmot, de várjunk! Az a majom még aludt és úgy dobja? Ez szerintem már súrolja az állatkínzás határát mert ha az a szerencsétlen jószág így zuhan a földre az biztosan nem tesz jót az egészségének. A félelmem azonban nem igazolódott be mert az állat még a levegőben megpördült és felém közelített. Támadásra lendítettem a kardom, hogy majd derékban szelem ketté a majmot de az átugrott felettem és… és nem támadt rám? Ehelyett inkább körbe rohangált dobálódzott és sipítozott. Nyilván nem tetszett neki az ébresztő és végül is ki hibáztatná, érte elvégre én se örülnék ha mondjuk kidobnának egy repülő gépről alvás közben. Legalább nem én voltam az egyetlen akit meglepett a dolog mert a gazdája legalább annyira tanácstalanul állt az eset előtt mint én. Elképzeltem magam, ahogy ott állok a fejem felett azok a tipikus vízcseppek amik ilyenkor az animékben szokott megjelenni. Sok mindenre számítottam de erre nem. Inkább azt gondoltam, hogy a majom majd rám ugrik és elkezdi húzni a hajam közben a fiú rám támad de ha így bele gondolok az is eléggé komikus lett volna. A jelenet láttán még a haragom is kezdett alábbhagyni na persze nem annyira, hogy ne használjam ki ez a remek lehetőséget és ne rohamozzam meg a fiút egy egyszerű vízszintes vágással a derekára. Nem igazán láttam nála fegyvert így könnyen meglehet, hogy ő nem is tud harcolni hanem a majmot használná a küzdelmek során de ahogy elnéztem nem igazán voltak egy hullám hosszon. Erről egy régi mese jutott eszembe amit kislánykoromban láttam. Ha az emlékeim nem csaltak akkor ott is mindenféle furcsa állatot használtak a harcokban és ott volt egy fiú akinek az elektromos patkánya vagy micsodája nem igazán akarta követni a parancsait eleinte. Na persze lehet most csak azért sértődött meg mert alvás közben eldobta. Jobb lesz a fél szemem a majmon tartani. Akár sikeres volt a támadásom akár nem, meghátrálok pár lépést. Unalmas lenne ha rögtön az első körben vége lenne a küzdelemnek. Ha továbbra is azt látom, hogy a majom ellenszegül a parancsoknak akkor ennek hangot is adok.
- Elég ostoba dolog egy olyan fegyverrel kiállni harcolni ami nem azt csinálja amit te akarsz! – Vontam meg a vállam egy kárörvendő mosollyal az arcomon. Nem véletlen mondtam fegyvert. Ha a valóságban lettünk volna akkor társként néztem volna a majomra de itt nem volt több egy kupac adathalmaznál, csak egy tárgy amit küzdelemre használnak ergo egy fegyver. Ha a srác ezt sértésnek venni akkor ezt a gondolatmenetet hangosan is kifejtem

by **Taidana** Szer. Szept. 19 2012, 19:18

Kétségbeesetten néztem Rita felé… és csak ekkor konstatáltam, hogy…

Rámtámadt!
Persze, végülis teljesen épeszű reakció, én magam is így tennék, kihasználnám a helyzeti előnyömet, mondjuk azt, hogy nem kell támadástól tartanom, vagy legalábbis komolyabb sebzésokozástól, hiszen a másik még javában szerencsétlenkedik.
Fogalmam sem volt, hogy mivel tudnám kivágni magam ebből a helyzetből. Így hát azt tettem, ami először eszembe jutott: Testcsere! – kiáltottam, és abban a pillanatban egy hangos pukkanás kíséretében átváltozom. Reménykedem, hogy ez eléggé meglepi majd az ellenfelemet, és esetleg néhány lépésnyi előnyhöz jussak: a tervem szerint pontosan a lába között kell majd átslisszolnom, hogy el tudjam érni Susayát. Mindezt azonban aranymajomként. Ugyanis a testcserével ezúttal én vettem fel az ő alakját, és nem fordítva, így én is aranymajomként feszítek most. Jóval kisebb vagyok, de a stat pontjaim nem változtak, így remélem, hogy a hármas gyorsaságom, és akcióm esetleges meglepettség-generáló hatása együttesen már elég lesz ahhoz, hogy eljussak a lassan lenyugodni készülő majmomig. Hiszen alig néhány méter választ csak el minket… meg nem mellesleg mondjuk az ellenfelem is.

Susaya eközben lassan alábbhagyott reggeli morgás-hadjáratával, és tekintetével rögtönzött kis előadásunkat figyelte. Már amennyire meg lehet ezt állapítani az állandóan a szemére csúszott fejpánton túl. Lótusz-pózba húzta a lábait, ami egyrészt nem egy könnyed póz, másrészt igen nehéz belőle hirtelen a harcba szállni. Ha Rita esetleg jönne utánam, akkor Susaya kézállásba löki magát, majd egyesével váltogatva a karját hátrálni kezd. Igyekszem elé ugrani, mielőtt csapást kapna, hiszen az én életpontjaim többek, inkább az enyémből menjen le, de persze mindez csak a terv. Sok-sok terv. Meglátjuk, hogy mi sikerül is belőle.

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 22 2012, 22:38

-Megvagy! – Jegyeztem meg félhangosan miközben a kardom pengéje a fiú dereka felé süvített. Ez elől már nem tud kitérni és ha lenne nála fegyver kizárt, hogy időben elővegye azt és azzal hárítson. Maga biztosan elmosolyodtam azt gondolva, hogy ez egy könnyű győzelem lesz mikor a fiú elkiáltotta magát és egy kisseb pukkanás kíséretében a majom jelent meg előttem a kardom pedig nem egyszerűséggel elsuhant a feje felett.
- Ügyes de egy ilyen olcsó trükk nem ment majd meg! – Még mindig magabiztos voltam és már fordultam is meg, azt tervezve, hogy megrohamozom a fiút és mellkason szúrom őt. – Ezúttal nem veszitek… eh? – Már szökkentem volna is előre, hogy támadjak viszont mögöttem nem a fiú volt hanem egy majom. Vagyis ugyan az a majom volt, aki az imént még előttem állt. De nem azt mondta, hogy testcsere? Visszanéztem és akkor láttam, hogy két aranymajom van az arénában, ráadásul még én próbáltam magamban megoldani a rejtélyt a majom átslisszolt a lábam között és csatlakozott társához aki időközben kezdett lenyugodni. Hát ezt alaposan benéztem és ismét kezdtem egyre idegesebb lenni igaz nem a fiúra hanem saját magamra amiért így félreértettem a helyzetet és, hogy ezt még tetézzem is a nagy kavarodásomban sikerült szem elől tévesztenem a fiút aki valószínű majommá változott így most nemigen tudtam megmondani melyik az igazi majom és melyik a srác. Ezt persze próbáltam nem kimutatni, bár a szemeimmel ide-oda pillantottam kitalálva, hogy melyik a fiú. Kicsit frusztráló volt a dolog de azért annyira nem volt ezzel reménytelen a helyzet sőt, csupán annyi a dolgom, hogy elverem mindkettőt és a probléma meg is oldódott. A kérdés inkább az, mihez fog ő maga kezdeni? Az már szinte biztos, hogy nem használ fegyvert sem ő sem a majom de akkor mégis hogyan harcolnak? Lássuk csak… mis is lenne egy majomhoz… talán valami puszta kezes harc.. kung-fu vagy karate vagy valami hasonló… vagy esetleg… nem az biztos nem… de ha mégis… mi van ha elkezdenek itt kakival dobálózni nekem?
- Eeeeewww! – Elképzeltem a szituációt és a kezemet összerántva és fejemet jobbra balra rázogatva próbáltam elhessegetni az ezzel kapcsolatos gondolatokat.

by **Taidana** Vas. Szept. 23 2012, 12:29

Kétségbeesetten szorítgattam Susaya kezét, és közben kétségbeesett pillantásokkal néztem Rita felé. Mi lesz, ha ránk támad? Hogyan fogok tök egyedül küzdeni? Hogy a francba nyerhetünk mi így csatát? Anyám, mentsen már meg minket valaki!
Egy szóval is tudnám illetni az állapotomat: kétségbeestem. Elanyátlanodtam. Feladtam. Hmm, ahogy elnézem, egy szóval is tudnám illetni a helyzetemet, de az sem jelentene problémát, ha többel is kéne. A lényeg az, hogy fogalmam sem volt, mégis hogyan lesz ez tovább.
Előzetes terveim, miszerint játszva szarráverjük a következő ellenfelet, csődbe is ment. Talán már akkor sem volt rendben minden, amikor Susayát a levegőbe reptettem… de nem mindegy ez? Szinte fel is adhatnánk!
Ott álltam a még mindig morgó Susaya mellett – igen érdekes volt, ahogy vékony, magas hangján próbált morgolódni, inkább úgy tűnt, mintha teafőző lenne, amiben felforrt a tea –, egy aranymajom képében. Ahogy végignéztem magunkon, egy dolgon akadt meg a tekintetem: egyikünk se vesztett még életerőpontot. Nekem még a páncélom is rajtam volt. Utólag belegondolva még ütésváltás se volt közöttünk. Mármint Susaya se vitt be semmilyen támadást, én sem, és a lány sem.
Talán… nem is annyira teljesen reménytelen a helyzetünk?

Felálltam, kihúztam magam. Testcsere! – kiáltottam újra, ezúttal viszont nem csak vissza akartam nyerni az alakomat, hanem újabb teljes átalakulást akartam. Alig hittem a szememnek, amikor sikerült is: mind a ketten hangos pukkanás kíséretében felvettük az én eredeti alakomat. Azt hiszem, hogy ennyi siker után most csakis elhibázott testcseréim lehetnek. Most viszont egyelőre ki akartam használni a sikerességet, és már épp rávetettem volna magam a lányra, ha addig ő nem támadott volna, amikor Susaya kirajtolt mellőlem. A lányt támadta. Nem voltak karmai, így az ökleimet használta. Pontosabban a sajátját. Érted!

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 23 2012, 20:39

Még én a gondolataimmal voltam elfoglalva a fiú visszaváltozott az eredeti alakjába a gond viszont ott kezdődött, hogy a majom is ugyan így tett tehát még mindig nem tudtam ki az igazi. Próbáltam egy picit összeszedni magam és újra a harcra koncentrálni, de mire felocsúdhattam volna az egyikük már rohant is felém és ököllel próbált meg bemosni nekem egyet. Igaz kissé elbambultam így nem volt időm ellen támadásba lendülni csupán annyit tehettem ,hogy elhajolok az ütés elöl ami így épp csak néhány milliméterre suhan el az arcom mellet majd ugyan ebben a pillanatban hátra ugrok. Személy szerint én elég ostoba dolognak tartottam, hogy puszta kézzel támadt rá még nálam egy kard virít de hát ez nekem csak jó és ostoba lennék nem kihasználni így megpróbálok ellentámadásba lendülni és tanulva az előző hibámból most lentről fölfelé, átlósan vágok a kardal. Biztosra akartam, menni, hogy ezúttal eltalálom és a méretéből adódóan nem fog átslisszanni felette a támadásom és ha keresztbe vágok a kardal ez jó eséllyel nem is történik majd meg. Na persze fönt állt annak a lehetősége is, hogy amint félre ugrok már támad is újból, ez esetben pedig megpróbálom levágni a támadó végtagot és a védtelenséget kihasználva rögtön visszatámadni mellkas vagy nyak tájékra. Ha mást nem is legalább annyit megtudhattam, hogy feltehetőleg legalább az egyikük lassabb nálam. Viszont most nem szabad azt a hibát elkövetnem mint Ren ellen, nem engedhetek meg semmilyen fölösleges mozdulatot, ha támadok akkor annak meg kell sebeznie őt. Szerettem volna minél előbb letudni ezt a harcot nehogy megint kifogyjak az energiából a harc hevében és akkor már esélytelen leszek a győzelemre. De ha tényleg nem használ fegyvert akkor ez egy gyors menet lesz.

by **Taidana** Pént. Szept. 28 2012, 14:22

Megszoktam, hogy olyan ellenfelekkel harcolunk, akiknél gyorsabbak vagyunk. Már amennyiben megszokásnak lehetne nevezni az eddigi egyetlen harcunkat. Az viszont király volt, iszonyatosan élveztem, hogy ellenfelemhez képest az én hajamba szinte belekapott a szél, úgy süvítettünk Susayával ellene.
Ezúttal viszont döbbenten néztem végig, ahogy a lány képes, és elmozdul majmom csapása elől, számomra szinte követhetetlen gyorsasággal hátrál, és vág. Susaya szerintem legalább annyira megdöbbent ezen, mint én, és a vágás végigfutott rajta. Mintha még egy enyhe pixelvibrálást is láttam volna rajta, hiszen a csapástól megint vége is volt az álcámnak, és pukkanás kíséretében visszaváltozott Susaya azzá, ami: aranymajommá.
Azt hiszem, hogy ez mentette meg az életét, hiszen az első csapástól öt élete máris lement, így a második nullázta is volna. És akkor máris vége a csatának. Így viszont, hogy visszaváltozott a méretkülönbség megint átvágta Ritát, és megint nem jó helyre csapott: a majmom sokkal lejjebb volt.
Nagyjából eddig tartott az én passzív időszakom: rohantam előre, hogy segítsek Susayának. Kapásból újra emberi külsőt akartam neki, mert szerintem úgy sokkal hatásosabban tud harcolni, így megint azt kiáltottam: Testcsere!, de tényleg beigazolódott a félelmem. Ezúttal nem Susaya lett ember, hanem én lettem majom, pedig nem ez volt az alapvető tervem. Nem volt már mit tennem, sodort magával a lendület: petem alakjában ugranék neki Ritának. A célom az, hogy jó nagy öklöst vigyek be neki, és ebben az sem nagyon fog elvileg megzavarni, ha közben megvág, hiszen korábbi csatámból tudom már, milyen érzés. A fogam összeszorítom és kibírom, és öklözöm tovább a lányt, ha rajtam múlik. Főleg, hogy ha így történik, legalább „termetesebben” állok Susaya és Rita közé: a majmom visszavonulót fújt, legalábbis próbálna, mire én odaérnék, néhány szaltóval vegyes cigánykerékkel… ami mondjuk így elég bénán fest egy küzdelemben, kicsit háttérbe is vonulna a harcból.

by **Rita Hanami** Pént. Szept. 28 2012, 15:37

Amint megvágtam a fiút visszaváltozott az arany majommá de így viszont mikor újból támadni akartam a csapás mellé ment de nem is baj mert már tudtam ki az eredeti célpontom. A szemem megakadt a srácon aki viszont az eredeti állapotában maradt és egy pillanatra kétségbeesés ült ki az arcára majd rohanni kezdett felém és ismét a testcsere szót kiáltotta. Ahogy néztem a majom visszavonulót fújt tehát ezek szerint komoly sérülést okozhattam neki. A fiú idő közben felvette háziállata alakját és felém ugrott támadásra készen, hogy bemosson nekem egyet. A mozgása viszont számomra ugyan olyan lassú volt mint a majomé így egy gyors kézváltást követően a fegyvert a bal kezembe helyeztem még a jobbal megragadtam az állmajom karját és megpördülve a tengelyem körül valamint a saját lendületét kihasználva eldobtam őt éppen az ellenkező irányba mint ahol a másik majom épp kipihente magát és így legalább nem fogom megint összekeverni őket.
-Ez azért elég kiábrándító! – kezdtem neki egy kis cukkolásnak. – Nem elég, hogy még fegyvertelen is vagy, de még jóval lassabb is. Ha jól gondolom legalább kétszer annyira gyors vagyok nálatok ha nem gyorsabb. Na és. hogy még ezt fokozzuk még pluszba ti ketten vagytok egy ellen de szerencsétlenségetekre még csak rendes csapat munkára sem vagytok képesek. Ebben a formában gyengék vagytok! Pedig azt reméltem majd gyarapítom a játékos-játékos elleni tapasztalataimat de csalódnom kellet. Ha ennyire gyenge vagy nem szabadna a küzdőtéren bohóckodnod, mert ha egy olyan játékost fogsz ki aki előszeretettel végez az ellenfeleivel akkor most nagy bajban lennél. De a minimum az lenne, hogy hozzád hasonló ellenfelekkel állsz ki nem pedig random a hozzád legközelebb álló embert hívod ki. – Miközben beszéltem elő hívtam a menüt és leszereltem a fegyverem. – Én úgy gondolom mindig teljes erőnkkel kell harcolni egy csatában akármilyen gyenge vagy erős az ellenfél de ugyanakkor nem szeretem az egyenlőtlen küzdelmeket sem. Nincs túl sok tapasztalatom a pusztakezes harc terén de ha te fegyver nélkül harcolsz akkor én is. – Jelentettem ki és vártam a reakcióját.

/A kezdő kard levétele miatt a harc idejéig csak 4 pont lesz az erőmön/

by **Taidana** Szomb. Szept. 29 2012, 12:42

Marhára fájt a karom. Elegem volt abból, hogy mindenki csak úgy dobálgat engem! Mintha Susaya pehelysúlyú lenne. Piha! És az újabb és újabb nyekkenésekkel is tele volt már a hócipőm. Meg ebből a harcból is. Hogy senki nem ismeri az állatidomárok kasztját, meg a jellemzőit. Ennyire nem lehetünk kevesen!
Előző harcomban is komoly dilemmát okozott az ellenfelemnek a fegyvertelenségem. Nem tudom, hogy nem tudják… nem lehet fegyverem! Egyszerűen nem engedi a rendszer. Én szeretném… tényleg! De nem lehet!
És az, hogy mi ketten vagyunk. És?! Mi így vagyunk egy. Susaya nem csalás, vagy a rendszer meghackelése, esetleg valami hiba a mátrixban. Susaya az én petem, és mint ilyen, az én fegyverem. Más kérdés, hogy egyelőre gondban voltam azzal kapcsolatban, hogyan is használjam. Ez fail, ok, tényleg így van. Viszont nem véletlen az sem, hogy még csak egyes szintű vagyok. Ez azt jelenti: még csak most kezdtem. Innentől kezdve pedig senki ne packázzon velem!
– Nehogy azt hidd, hogy szükségem van ám a segítségedre! Nincs! Aki annyira keveset tud az ellenfeléről, mint te rólam, az jobb, ha befogja a száját! – kiáltoztam majmom alakjában. Mivel nem szenvedtem sérülést, ezért hiába dobott el, nem vált le rólam az álca. Testcsere – hangosabban kiáltottam, mint eddig. Ezúttal nem történt más, minthogy visszakaptam a saját alakom, Susaya pedig Susaya maradt. Tehát csak visszaállítottam az „eredeti testeket”.
– Ha te a fegyvered dobod el, én nem használok több trükköt. Valamit valamiért! Cserébe készülj, hogy nem fogod megnyerni a csatát. – Legalább annyi határozottságot éreztem magamban, mint amennyi kételyt is, de le akartam zárni ezt az egészet. Ellenfelem válla felett összenéztem az aranymajommal. Már amennyire ezt lehetővé tette az állandóan szemére csúszott homlokvédő. Nem támadtam. Oldalasan kezdtem mozogni, hogy egy kört írjak le a támadó körül. Susaya sem támadott, hanem bólintott, majd miközben megszokott hülye vigyora kiült az arcára, finom, energiagazdaságos mozdulataival ő is körözni kezdett a lány körül.

by **Rita Hanami** Szer. Okt. 10 2012, 12:22

Úgy tűnt sikerült felhergelnem a fiút aki kiabálni kezdet majd visszaváltozott az emberi alakjába.
-Épp eleget tudok már ahhoz, hogy itt ma ne veszítsek. - Mondtam kissé felfelé billentve a fejem.
A srác tovább folytatta a mondókáját és ezúttal sokkal magabiztosabb arckifejezést vett fel mint korábban aminek én kimondottam örültem és mosolyra húzódott a szám.
-Nyugodtan bevethetsz bármilyen trükköt a mérkőzés kimenetelén ez úgy sem fog változtatni. – Feleltem egy gúnyos vigyorral az arcomon. Még sosem voltam ennyire biztos a saját győzelmemben. Vagyis ha pontosítani akarok akkor azt mondanám, hogy még sosem voltam ennyire biztos a győzelmemben ebben a világban. A való életben gyakran megtudtam mondani mennyivel jobb a kihívom, mint én és ilyenkor jóval arrogánsabb, nagyképűbb leszek. Habár sok esetben ez csak felidegesíti az ellenfelet és kizökkenti a koncentrációjából vagy épp teljesen lecsökkenti a harci morálját. Ez utóbbi nála nem jött be mert láthatólag csak még elszántabb lett, de viszont ezzel együtt sikerült őt feldühítenem. A fiú körözni kezdett körülöttem és a szemem sarkából láttam, hogy a majma is így tesz igaz ehhez egy picit oldalra kellet fordítanom a fejem. Valamire készültek de egyenlőre nem támadtak pedig én örültem volna ha ők teszik meg az első lépést. Jelen pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy mi lenne az előnyösebb számomra, az, ha rátámadok valamelyikükre és megpróbálom sarokba szorítani vagy inkább kivárom még ő kezdeményez. Előbbivel a gyenge kitartásomnak köszönhetően lehet még azelőtt kifáradnák, hogy komolyabban megsebezném míg utóbbival pedig fent állt a veszély, hogy pusztakezes harcban jóval ügyesebbek nálam és módszeresen laposra vernek főként, hogy kettő az egy ellen küzdenek. Végül a védekezés mellet tettem le a voksomat és a gyorsaságomra támaszkodva próbálok felülkerekedni a harcon, mint ahogy eredetileg is. Próbálok úgy állni, hogy mindkettőjüket lássam ha támadni készül. A tervem egyszerű volt. Ha egyszerre támadnak ami szerintem a legésszerűbb az ő szemszögéből ez a lépés lett volna, akkor a majmom támadását igyekszem előbb hárítani míg a fiút egy ellentámadással megsebesíteni.

by **Taidana** Szomb. Okt. 13 2012, 01:38

Igazából fogalmam sem volt, pontosan hogyan is tovább. Tök nyilvánvaló volt, hogy a csaj gyorsabb nálunk. Nem tudom, hogy a kard elvesztésével mennyit csökkent a sebzése, de abban biztos voltam, hogy egyetlen ütésnél aligha bír ki többet Susaya. Én persze hogy többet ki tudtam volna állni, de az én ütéseim viszont semmit nem értek a csaj ellen. Legalábbis aligha tudtam volna életpontonként levinni ütésről ütésre az övét. Egy szóval… az egész tök reménytelen volt. De ha kést szorítanak a tokromhoz, ezt akkor sem mondtam volna ki. Na jó, ha újra végiggondoltam, akkor de, késsel a torkomon ez ügyben igen beszédes lettem volna. Milyen szerencse tehát, hogy ellenfelem eldobta a kardját! Ugye?
Ahogy ott köröztünk körülötte, ez az egész semmit nem jelentett. Tök lényegtelen volt, hogy esélytelen a harcunk. Hogy Susaya már csak egyetlen csapást bír, hogy én lényegében használhatatlan vagyok… Már csak az számított, hogy itt vagyunk, és harcolunk, hogy később még jobbak legyünk.

Én akartam előbb nekilendülni, de már csak azt láttam, ahogy Susaya mozdul. – Nee! – kiáltottam fel, hiszen ha bekap akár csak egyetlen csapást is, fogalmam sincs... Mondjuk fel fogom adni a küzdelmet, mert semmi kedvem a petem élete árán fejlődni. Annyira nem fontos nekem semmilyen harc.
Viszont még én sem számítottam arra, hogy azzal a lendülettel, ahogy a kis majom nekilendül, meg is torpan, és azzal az ügyes mozgásával fogalmam sincs hogyan, de mint valami mini-akrobata, felhasználja az energiát, és ki is cigánykerekezik a harcból. Én viszont addigra már bőven oda ugrottam Rita elé, az öklöm felé közeleg, utólag veszem észre, hogy ordítok is, mint akit nyúznak, vagy féreg és fába szorult, és már emelném is a másik öklöm is, hogy ha már itt vagyok, emlékezetes maradjon a jelenlétem…

by **Rita Hanami** Kedd Okt. 16 2012, 09:36

Egy teljes kört leírta körülöttem mire az egyikük végre támadásba lendült, méghozzá a majom volt az. Kicsit tartottam attól, hogy majd egyszerre támadnak így viszont egy fokkal könnyebb dolgom van főként úgy a srác kétségbeesetten felkiáltott mikor az állat megindult felém, amiből arra következtettem, hogy az aranymajom nem éppen úgy cselekedett, mint gazdája szerette volna. Még nem tudtam, hogyan fogom a majom csapását visszaverni de nem is kellet ezen sokat agyalnom mivel a testem már pontosan tudta mit is kell cselekednie és szinte már magától mozgott. A majom felém rohant én pedig féloldalasan álltam így hátrapördülve, hogy egy kis lendületet vegyek megpróbáltam elrúgni a majmot magamtól aki viszont hirtelen megtorpant és visszahátrált a harcból. Szerencséjére épp időben így a sarkam hegye csak súrolta az arcát. A következő pillanatban már csak azt hallom, hogy a fiú torkaszakadtából üvölt a hátam mögül és mire megfordultam már csak a száguldó öklét láttam ami egyenesen az arcom felé tart. Nem tudtam időben reagálni így az ütés telibe talál amitől hátratántorodok de ezzel még nem fejezte be mert ekkor már a másik kezével is ütésre készült. Védekezésre emeltem a karom de még így is eltalált és mivel még nem nyertem vissza teljesen az egyensúlyom ez le is döntött a lábamról és a földre zuhantam. Elkerekedett szemekkel néztem a dühös fiúra már ha volt időm egyáltalán bámészkodni a földön feküdve. Ez most tényleg megütött engem? Egy lányt!? Na jó nem is értem min lepődök meg ennyire elvégre én voltam az aki ökölharcot akart vívni erre most teljesen leblokkolok mikor megüt. Ami azt illeti csak egyszer ütöttek meg egész életemben és nem volt épp egy kellemes érzés még ha akkor próbáltam keménynek is mutatni magam de viszont itt nem is érzek fájdalmat szóval tényleg nem értem saját magam. Minden esetre ezt nem hagyhattam annyiban így megpróbáltam talpra szökkenni és rögtön egy válaszcsapást mérni rá ami egy jobb egyenes formájában nyilvánult meg de mivel nem igazán figyeltem hová is ütök így vagy a nyaka környékén vagy kicsivel alatta fogom eltalálni már ha eltalálom, na meg persze az is benne volt a pakliban, hogy nem is tudok nyugodtan felkelni a földről mert nem is ad esélyt rá ellenfelem.
/Nem tudom mekkora a sebzésed ezért nem vontam le most pontokat/

by **Taidana** Csüt. Okt. 18 2012, 18:39

Úgy esett, hogy az ütésem betalált, és nem tudom, hogy ettől én, vagy a csaj lepődött meg jobban – esetleg az éppen a harcból önös szándékból katapultáló Susaya, bár egyelőre nem csak az érzéseivel kapcsolatban tapicskoltam teljes homályban, hanem a szándékairól is, szóval róla ez ügyben nem igazán tudok nyilatkozni –, de az biztos, hogy annyira feldobott az egész, hogy gondoltam: addig ütöm a vasat, amíg meleg, és ebben nem zavart, hogy a vasamnak volt rendes neve, is – Rita –, vagy hogy mint minden élő személynek, egész jól körbehatárolható neme is – nő –, és ez egyébként a való világban tényleg tökre felébresztene bennem némi lelkiismeretfudalás-szerűséget, de minimum eszembe jutna, hogy ilyesmit kéne éreznem, most viszont annyira dolgozott bennem az élmény, hogy egyoldalúan pofonokat osztok, és hogy ez milyen királyság már, hogy egyáltalán fel sem tűnt, milyen szép nőverésbe kezdtem – persze a szó nem éppen etikus értelmében, annyira talán nem is lennék büszke rá, de… egy rakatszor elmondtam már: elkapott a hév, a gépszalag, a múzsa, és csak úgy jöttek azok az öklösök.
– Oh, bakker! – És ez volt aztán súlyos másodpercekkel később az a pillanat, amikor lassú program módjára betöltöttek a való világos reflexek is, és rájöttem, hogy lényegében földre vittem pofonokkal egy csajt. – Bakker, bakker! – ismételgettem korábbi „mondatom” utolsó szavát, talán hogy valamilyen módon kifejezzem ellentétes gondolataimat: egyrészt arra gondoltam, hogy most de jó volna még bele is rúgni… Másrészt mégiscsak fel kéne segíteni, nem?
– Állatok leszünk itt mindannyian – nyögtem ki végre néhány értelmes szót, majd leeresztettem birkózóállásba húzott ökleimet, hogy kezet nyújtsak neki. – Bocsesz.

//Sebzésem Tai-al egy. Szóval így két kemény életpontot/páncélt vesztettél. Very Happy

//

by **Rita Hanami** Szer. Okt. 24 2012, 16:57

Csak pislogtam magam elé a földön még a fiú valamiért kétségbe esett majd kezet nyújtót felém. Nem tudtam mire véljem ezt miért segít? Na, jó sejtettem, hogy szánalomból akar segíteni nekem és ez igencsak kezdett feldühíteni ráadásul ezzel csak megaláz mindenki előtt. Megragadtam a felém nyújtó kezet de ugyan abban a pillanatban magamra rántottam a fiút és egy megkínáltam egy bal egyenessel, majd szinte rögtön talpra szökkentem. - Hogy van képed ehhez? Ez egy harc! Itt nincs helye a lovagiaskodásnak! Itt lett volna az esélyed, hogy nyerj erre te… te… Porba tiprod a becsületemet! Nincs szükségem a segítségedre! Senki segítségére vagy szánalmára nincs szükségem! Ha nyerek, nem azért akarok nyerni mert kíméletesek velem! Egyenlő küzdelmet akartam erre te nyilvánosan megszégyenítesz! – Ordítottam a fiúra eltorzult arccal közben előhívtam a menüt és újra fegyvert ragadtam. A kard egy kis fényjáték kíséretében megjelent a karomban és amint ez megtörtént belevágtam vele a levegőbe. –Én ezt nem tűrhetem… Én… én... Apró darabokra foglak zúzni! – Ordítottam és közben neki rontottam a fiúnak és kardcsapások egész sorát zúdítottam rá amivel az volt a gond hogy nem is igazán figyeltem merre vágok vele csak hadonásztam a kardal és hagytam, hogy a düh irányítsa a karomat. – Utálom, ha lenéznek… - Kiabálta miközben megrohamoztam a fiút – Utálom, lekezel ha egy férfi lekezel csak mert nő vagyok... Utálom,hogy azért kell feladnom az amit szeretek azért aki vagyok! Elegem van ebből! Elegem van mindenkiből! Nem fogok senki ellen veszíteni soha! – Éreztem ahogy a mozgásom egyre inkább csak lassul és tudtam, hogy ezzel a dühkitöréssel csak magamnak ártottam. Az utolsó mondatom végén leálltam és csak nehezen kaptam levegőt. Ennél többre már nem voltam képes és még csak abban sem voltam biztos, hogy eltaláltam a fiút. Szánalmas… azt hittem milyen könnyedén fogok mozogni egy olyan helyen ami a kardokról szól, hogy majd kamatoztathatom azt a tudásom amit a való életben szereztem. ehelyett csak őrjöngök itt mint valami hisztis p***a céltalanul. – Nem fogok veszíteni, semmiképp! – Ragadtam meg mindkét kezemmel a kardot, ami kicsit meg is inogott. Kezdtem kissé lehiggadni de szusszannom kell egy kevese, hogy teljesen észhez térjek.

by **Taidana** Csüt. Okt. 25 2012, 15:41

Tök kussban néztem végig ezt a heveny dührohamot. A szemeim kerekek, a légzésem néha belassul, amikor éppen aktuálisan újabb hangzási rekordokat döntöget a hisztiroham. Susayát keresem fel a tekintetemmel.
Én toltam el a technikánkat, ami úgy szólt, hogy ahogy engem kaszabol, én meg próbálom őt megpuhítani kicsit az egyes sebzésemmel, Susaya pihen. Majd amikor nekem már alig futja akcióra az életpontomból, akkor bekapcsolódik ő is. Így már ketten leszünk. Talán a gyorsasága sem fog érvényesülni már annyira, ha két oldalról kell védekeznie, és őszintén reménykedtem abban, hogy a kitartására sem tett elég pontot ahhoz, hogy még abban is fölénk tudjon kerekedni. Mert azt szó szerint igen nehezen éltem volna túl.
Helyette ugye jöttem én a fránya nagy lelkiismeretemmel, ami persze néha nehezen tolerálható, kapott már antinyugalom-sokkot tőle nagymama, amikor át akartam adni neki a helyem, de most elvileg mindenki olyan, ahogy tényleg kinézett, magyarán az ellenfelem tényleg úgy fest, ahogy a való életben is. Akkor meg mi a franc ez a gyermeteg hisztizés?!
A karddal már igen brutális a sebzése, ami a gyorsaságával karöltve már szép sorjában vonja el tőlem az életpontokat. Nem védekezem, viszont az agyam kattog: egy mondatot fabrikálok. Már az előző harcomban is felmerült, azóta pedig eszembe is jutott. Viszont ez nem nyugis helyzet most, hogy simán terpeszben ülve, állon támaszkodva járassam rajta a kerekeimet. Susaya felénk fut, látom a háttérben, de már késő.
Miközben Rita újabb kardcsapása nyomán megint megindul az életpontom, de én szólásra emelem a számat: már késő.
Kimondom a kulcsmondatot: Feladom. Mindezt angolul.
És tényleg vége a harcnak.

Nem tudom, hogy az én mondatom okozta-e, vagy Rita sebzése volt túl brutális. Talán mindegy is, a végeredmény ugyan az volna: ellenfelem győzött, én veszítettem. Felnyaláboltam még Susayát. Nem néztem közben a lányra. Nem köszöntem el. Szó nélkül hagytam ott a harcteret.

[OFF]Köszi a játékot, nagy volt! [/OFF]

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Okt. 25 2012, 19:22

Szép küzdőtér, lezárom.

Jutalom: 15 exp 20 arany

by Ajánlott tartalom

Rita Hanami vs Saru Taidana

Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana

Re: Rita Hanami vs Saru Taidana