Rita Hanami vs. Kusumi Ayani

A mai napon igen korán keltem. Az erdő fáin aludtam, ahogyan szoktam ,és felváltva őrködtünk Tűzparipámmal. Az idő friss volt, ám egész kellemes, és nem is sejthettem, hogy a mai napom igen érdekes lesz. Szokásomnak híven legördítettem menümet, és megnéztem van valami újdonság-e. Felszerelés helyett véletlenül a képességekre mentem rá, és elállt a lélegzetem. Egy új képesség volt egy bizonyos ,,Lángoló Unikornis''. Gondoltam, hogy a kis petemre lehet használni ,de nagyon furcsálltam. Hát elgondolkoztam rajta.
- Te mit gondolsz róla? - kérdezem reflexszerűen Tűzparipát.
Megrázta magát, vagyis nem tudja. Nem értettem, hogyan tudnám aktiválni. Na mindegy a nap még csak most kelt föl, és Aincard közeli erdőben most is csend és nyugalom van. Nem nagyon vadásztam szörnyekre eddig, de nem is sajnáltam. Nem sürgettem a szintlépést. Tudtam, hogyha ki akarok jutni ki kell vinnem mind a száz szintet, de még ráér ezzel bajlódni. Előbb ki kell ismernem a játék minden előnyét, hátrányát. Leugrok a fáról, amin eddig is voltam, majd kicsit nyújtózok. Az erdő szélén szoktam tölteni mindennapjaimat, mert ha beljebb mennék számíthatnék nem kívánt társaságra. A lényeg most is az, hogy minél tovább túléljem. Nem nagyon vágytam emberi társaságra, ezért elüldözöm folyamatosan a közelembe kerülőket. Lassú tempóval az erdő utolsó fáihoz lépek, majd nekidőlök az egyiknek, miközben Tűzparipám is idejött hozzám. Megsimogatom orrát. És vágyakozva nézek a város felé. Mióta itt vagyok elképesztően jól éreztem magamat. Arcomon, ám még mindig igen kevés érzelem látszódott.
- Várjuk mit hoz a jövő. - mondom paripámnak.

Jó ideig gondolkoztam, ám nem sokáig tehettem azt, amit akartam, ugyanis egy zajt halottam magam mögül. Egy lányt vettem észre, aki elővette fegyverét, és Tűzparipám felé fordította, amire én reflexszerűen kettőjük közé ugrottam. Még éppen időben tettem, ugyanis egy lány rontott neki, ám én Késemmel kissé lelassítottam a fegyverét, amivel igaz meg tudtam állítani a rohamot, de engem feldöntött a belé fektetett energia. Feltápászkodok, majd dühösen a lány felé fordulok.
- Nem volt szép dolog megtámadnod Tűzparipámat.
Ezután legördítem a menüt, aztán párbajra hívom a lányt. Egy teljes élet párbaj lesz, ha elfogadja. Nem sok kedvem volt beszélgetésbe elegyedni a támadóval. Amint elfogadja, a párbajt felpattanok a fa ágára, és vártam mit lép. Szerintem, már rá jött, hogy állat idomár vagyok, és ennek módja szerint én inkább állatomra bízom a harcot. A támadás erejéből úgy véltem, hogy magasabb szintű, mint én, éppen ezért kicsit muszáj növelnem petem erejét. Rápillantok petemre. Átküldtem belé 2 hp-t, hogy kerek legyen. Intek Tűzparipának, hogy kicsit játsszon az ismeretlennel, míg én mögé kerülök. Remélem, nem veszi észre a lány, hogy én közben eltűnök, ugyanis mögé osonok, hogy hátulról ledöfjem. A tervet el is kezdem. Szépen óvatosan a lány mögé lopakodok, és remélve, hogy nem buktam le magasra emelem a tőröm, és a lány hátát veszem célba, hogy belémélyesszem a pengét. Ha egyszer sikerül, akkor ne mállok meg, és folyamatosan ki-be húzom a pengét, HA netán megakasztana, behúzódok az egyik erdőbe. Ezt súgom neki.
- Jó ideig éltem az erdőben, egymagamban, a valóságban! Itt is hasonlóak a dolgok. Erdőben nem veszíthetek! – ekkor kitörök az egyik fa mögül – Gyerünk, barátom együtt támadjunk!
Petemmel a leggyorsabb tempóval megyünk neki a lánynak. Tűzparipa miután odaért felágaskodik, és patáival próbálja fejbe rúgni a lányt, és hogy ne tudja a mellkasát támadni, próbálom a fegyverét távol tartani lovamtól úgy, hogy folyamatosan támadom, amitől sajnos eléggé kifulladok.

/amúgy már rég letelt volna szerintem a visszaszámlálás, hisz még életet is töltöttem a lovamnak ;D + még a fára is felmásztam, na meg a mögéd osonás is levisz egy jó kis időt /

- Nem érdekel engem semmilyen visszaszámolás! – közlöm a lánnyal ridegen – Mióta megölték a szüleimet nem érdekel semmi! Több hónapot töltöttem az erdőben egyedül. Kitanultam az erdőben élés csínját-bínját! Irtóztam a tömegtől, és az emberektől! Miután a játékba kerültem, nem volt csoda, hogy ide jöttem. Azután találtam egy tojást, amiből egy nagyon kedves lény bukkant elő.
Ezzel hátrafordulok, és paripámra nézek. Ekkor eszembe jutott egy olyan név, ami nagyon is illene lovamra.
- Megvan a neved lovacskám. Tűzrózsa.
Boldog nyerítéséből rájöttem, hogy tetszik neki, így átneveztem, és visszafordulok a lányhoz.
- Nem hagyom, hogy bántsad Tűzrózsát! Gyerünk!
Utolsó szavammal elindult a párbaj. A leggyorsabb tempómmal nekirohanok a lánynak, és késemmel nekirontok. A célom az volt, hogy leblokkoljam, míg Tűzrózsa ideér. Ha megállítja támadásomat, teljes erőmből nyomni kezdem a kést, majd megpróbálom megragadni a lány karját. Ezzel meg is lenne a blokkolás, ha sikerül. A lány markolatot markoló kezét lehúzóm, és Tűzparipám mögöttem felágaskodik, hogy fejbe rúgja ellenfelét, legalábbis a terv szerint. Én persze leguggolok, mert nem akarom, hogy eltaláljon paripám patái. Amint a támadás befejeződött vagy sikerrel, vagy kudarccal hátrálunk, és kétfelé válunk. Mindegyikünk a fák mögé siet, hogy elrejtőzzünk. Ránézésre nem ítélhetjük el a lányt, ám éreztem első támadását, hogy bajba leszünk, ha támadni hagyjuk, ám most kicsit ki kell fújnom magamat, hisz kicsit elfáradtam. Itt az ideje nézni, hogy a lány mit reagál a dolgokra.


____________________________________________________________________
Ayani 13 hp
Tűzrózsa 8 hp + 2 hp = 10 hp (Ayanitól)

/előre szólok, hogy minden kör végén összesítem a pontjaimat, azért, hogy tisztában legyek a dolgokkal XD, ja és előbb bocside elfelejtettem, hogy a páncélt nem írtam oda :/ /

Dühítő szavai lepárologtak rólam, és úgy látszik nagyon lebecsült. Igaz, hogy kivédte támadásomat, ám sikeresen levittem kardját, és így Tűzrózsának nem okozott gondot fejbe rúgnia. A támadás eredménye az volt, hogy petem levitte a páncélját, ám az élete még mindig maximum volt. Miután mi elbújtunk a fák között, ő nem követett minket. Nem különösebben érdekelt, és elgondolkoztam. Az egyik fa mögül néztem a lányt, és vártam mit csinál. Egy idő után arra határoztam, hogy jó lenne meglepni. Szépen halkan felmászok az egyik faágra, és a levelek rejtekében figyelek a célpontra. Ekkor megpillantom Tűzrózsát, aki kicsit kijjebb jött, így viszont tüzének fénye meglátszott két-három fán. Nem nagyon húzhattam az időt, amint a lány feléje fordul, elrugaszkodok a faágról, és ,,zuhanóbombázásba’’ kezdtem. Késemet előreszegezve támadtam, és reménykedtem benne, hogy a lendület miatt sikerül ledöntenem a lábáról. Akár sikerült feldöntenem, akár nem sajnos leérkezésnél vesztettem 2 páncélt, mivel nem sikerült talpra érkeznem. Ha talpon marad, akkor kilépek hatóköréből, és ismét fák közé sietek, ám ha eldőlt, a lehető leggyorsabban felé sietek, és megpróbálom elrúgni fegyverét a közeléből, és késemmel szana-szét szurkálni, és ebben Tűzrózsa is segít, ugyanis ő meg megpróbálja agyontaposni. Azonban, ha bármiféle jelét mutatná a támadásnak visszahúzódunk fedezékbe. Mikor ismét nyugalom lesz, akkor mostanra nagyon lihegve, de nyugodt hanggal köszönök neki.
- A nevem Kusumi Ayani. És nagyon nehéz ellenfél vagy, mert eddig nem nagyon fáradtam ki egy küzdelemben sem, mint most!
Nem akartam, hogy megtámadjon, így felmászok az egyik fára, és próbálok minél magasabbra jutni.
- Ha szabad megkérdeznem… Hogy hívnak, és hányas szintű vagy? – érdeklődök.
Kérdéseimnek nem az volt a célja, hogy megismerjem, hanem, hogy kicsit kifújhassam magamat.

| Ayani: 13 hp 1 p |
| Tűzrózsa: 8 hp + 2 hp (Ayanitól) |

A lány sikeresen blokkolta a támadásomat, és még rám is támadt. Első csapása elől elugrok, ám jött a következő. Minden erőmből védekeztem, de így is simán áttörte a védelmemet, de szerencsére nem talált el, csak hátrébb lökött, ám a következő támadása eltalált. Jó sok életpontom ment le, így nagyon aggódtam. Azonban, ami most következett tényleg megrémített. Egy lentről érkező csapás száguldott felém, és mivel világított a penge jól tudtam, hogy egy karakterképességgel nézek most farkasszemet. Nem volt időm hátrálni, így védekeztem, azonban annyi erő volt benne, hogy egyrészt én is elrepültem tőle egy jó nagyot, másrészt késem is elszállt, és tőlem egy jó egy méternyire a földbe fúródott. A hátamra estem, ám szerencsére az esés okozta sérülésen kívül nem történt bajom. Mielőtt bármit tehettem volna, a lány szívemhez közelíti a pengét. Nem nagyon örülök ennek. Elkezdi, hogy nincs hova bújnom, és sajnos igaza van. Ekkor azonban egy nyerítés hallatszódott, majd miután odafordultam Tűzrózsát pillantom meg.
- Szaladj innen, ő túl erős… - kiáltom.
Táltosom azonban nem futott. Ekkor egy olyan dolog történt, amitől kissé kirázott a hideg. Tűzrózsa fejéből egy szarv nőt ki, majd elkezdett vörösen világítani. Pár pillanaton belül egy lángburok vette körül, és úgy szaladt ellenfelem felé. Kihasználtam az alkalmat, és ha a lány a lovam felé fordul, akkor karjaimat a lány hónalja alatt átnyúltam, majd megragadom nyakát, úgy, hogy ne érjem el se kezével, se kardjával., és gerincébe nyomom térdemet. Ezt egyszer a tévében láttam egy rendőrfilmben. Amint a lovacskám elég közel ért a lányt használva ugródeszkának elrugaszkodok hátán, és megpróbálom Tűzrózsa támadásába lökni.

//Ayani: 4 hp //
//Tűzrózsa: 8+2 hp//

//a piros szövegre kattintva meg lehet hallgatni a dalt//
//aki szeretne érzelgősködni, az aközben olvassa el postom, miközben megy a dal, mert én is így tettem mikor átolvastam, és eleredtek könnyeim, és remélem nem csak én leszek így :')//

Kis paripám bevitte a támadást, aminek köszönhetően jól lement az ellenfelem életpontja, de sajnos még mindig nem vált sárgává, míg az enyém a vörös zónában van.
~ Egyetlen csapás és végem! - mondom magamban.
Ekkor egy halk dallam járja át testemet, amit egy emlékkép követ. Anyámat láttam magam előtt, ahol éppen egy táncot mutatott be, egy dallam kíséretében. Lassan felállok, majd elkezdem a dallamot dúdolni, majd énekelni a dalt. Szívszorító dallamok hagyták el számat. Testem akaratlanul mozgott. Kezem magam előtt elvittem, majd leengedtem. Szépen lassan forgok egyet, majd a lány elé lépek. Még a késem is mozdult a dallamok hatására. Karom lágyan, ám határozottan mozgott. Először egy X-et rajzolok, majd egy forgást intézek vízszintes síkba, majd egy újabb forgás közbe lehajolok, és lábamat is körbehúzom földön, amivel könnyen kigáncsolhatom a lányt. A mozdulatok hatására szemeimből kicsordulnak szemeimből a könnyek, ám még nincsen vége. Miközben felállok, karjaim alatt átsuhan (még mindig lángolva) Tűzrózsa, és ellenfelemnek ront pontosan az utolsó hangnál. Egy utolsó levegővétel, és lerogyok a földre. Könnyeim eleredtek, amiket meg sem próbáltam visszafojtani. Nem foglalkoztam a lánnyal, hogy mit tesz velem. Még mindig zokogva mondom halkan, miközben könnyes szemmel az ellenfelem felé fordulok.
- Ezt a dalt anyám énekelte minden éjjel, és a táncot is ő tanította, amit harc közben is lehet alkalmazni… Ez volt az Erdőisten Tánca. Sajnálom, de azt hiszem… azt hiszem, nem vagyok képes tovább harcolni. Sújts le rám, és ölj, meg nem érdekel. Úgy sincsen, már senkim a valóságba, se itt, akinek hiányoznék! Egyedül Tűzrózsa maradt nekem, meg a fájdalmas emlékeim… - és földet bámultam tovább, míg paták lépteinek hangja jön felém.
Tűzparipám lép oda mellém, és miután elaltatta tüzét, leül mellém, és ölembe teszi kezét. Én meg csak vártam, és vártam mi lesz…