[Küldetés] Midnight Zone

by **Phobos** Pént. Okt. 25 2013, 18:52

Midnight Zone

Résztvevők:
- Enheriel
- Allen Dante
- Lydia Einsberg
- Aidor
- Azmaria

Határidő: 6 nap/kör

Hűvös, de napos délelőtt. Ki-ki hogyan tölti a napját Aincrad kicsiny világában. Az egyetlen zavaró tényező legfeljebb a hideg szélfuvallatok, vagy talán a semmitevés, unalom. A küldetéstáblák - valamilyen különös oknál fogva - üresek, tehát aki nem tud mit kezdeni magával, annak bizony csalódnia kell. Bárhol vagytok, bármelyik szinten, az égbolt váratlanul elsötétül, a nap pedig eltűnik. Semmi se takarta, nem is mozdult el, csupán eltűnt, mint kámfor. A csillagok és a hold sem jelent meg az égen, tehát nem estéről volt szó. A felhők kissé világítottak a határtalan sötétségben, de még látás jártassággal sem láthattok többet. Egy sóhajtás hangját hallhatjátok, aztán egy halvány füstalak húzott el előttetek. Mindössze negyed perc alatt zajlott le ez a jelenség, aztán újból láttatok - újból sütött a nap, viszont az az iszonyatos valami mindent megváltoztatott. Bár ti, (akik idomárok) a pettel rendelkezőknek nem tűnt el a kisállatuk, viszont láthatjátok vagy hallhatjátok, hogy a többi idomár sokkal rosszabbul járt. Petek tűntek el, méghozzá nyomtalanul. Akárhol vagytok, egy küldetésablak nyílik fel előttetek. A feladat igen egyszerűnek hangzik: segítsetek felkutatni az eltűnt kisállatokat, busás jutalom fejében. Bármi is legyen az indok, de elfogadjátok. Rögtön azután meg is kapjátok a koordinátákat, melyek a Kezdetek városába, a Főtérre vezetnek. Érkezhettek egyedül vagy csapatosan, ám a hely közepén egy lyukat vélhettek fölfedezni. Mintha céllal ásták volna az ember alkotta üreget, amibe még egy létrát is beleállítottak. Semmi akadálya sincsen annak, hogy lemásszatok rajta - a koordináta is pontosan arra mutat.

Szokásos bemelegítő kör, ismerkedésre és ördögök kijátszásra alkalmas. Aki még be szeretne szállni, az a második (2.) körig megteheti. Wink

by **Enheriel** Szomb. Okt. 26 2013, 12:12

Hűvös volt ugyan a délelőtt, de legalább napos, s csak a hideg szélfuvallat volt az egyetlen zavaró dolog itt a Smaragd Parkban. Az idomárok ide szokták hozni a petjeiket, amikor pihenni akarnak, és szeretnék, ha a petjeik játszanának. Villámlás is játszott éppen eggyel, semmiféle agressziót nem mutatva. Hála istennek tényleg megváltozott.^^ Most nem támadott le senkit sem, és még ellenőrzi is, hogy tényleg rosszat akar-e. Éppen Lunával beszélgettem, akinek valami csoda folyamán feltámadt a Darazsa, aki jelenleg egy fán pihente ki magát, mikor hirtelen sötét lett.
- Mi ez?! – Kérdezte Villámlás. Nem is volt este. A nap sem lement, hanem eltűnt, mint a kámfor, az éggel együtt. Csak a felhők világítottak halványan a sötétben, semmi egyéb.
- Nem tudom. – Válaszoltam petemnek. Hirtelen valaki sóhajtott, majd egy halvány füstalak jelent meg előttem.
- Ki vagy?! – Kérdeztem ijedten, de aztán megint minden a régi volt. Mintha nem történt volna semmi. Villámlás is a helyén volt. Viszont a játszótársai nem!
- FULLÁNK! – Kiabálni kezdett Luna a petje után ijedten, majd pánikba esett. – Enhi, eltűnt a petem!
- Vihar, merre vagy?! – Kiáltotta egy srác a tigrise nevét.
- Hova lett az én kis Napsugaram?! – Sírt egy idomárlány, akinél egy főnix volt. Te jó ég! Villámláson kívül az összes idomár petje eltűnt!
- Hogy lehet, hogy a tiéd megvan még?? – Kérdezte döbbenten Luna.
- Nem tudom. De biztos köze van a sötétségnek! – És alig mondtam ki ezt, megjelent előttem egy küldetésablak. Találjam meg az eltűnt peteket. Ezek szerint valakinek szintén feltűnt ez. Már csak Luna miatt is elfogadtam, és azonnal megkaptam a helyet, ahova menni kell: Kezdetek Városa, Főtér.
- Nyugodj meg Luna, megkeresem Fullánkot! – nyugtattam le a lányt, és elindultam Villámlással olyan gyorsan, amennyire csak lehetett.
- Szerinted mi történt, amíg sötét volt?
- Nem tudom, de nem egyedül lehetett a Pet tolvaj, hisz annyi idő alatt nem vihette el az összes petet onnan. – Közben kiderült, nem csak a parkban lévők jártak így: az összes többi bejárható szinten is ez történt. Most már tuti, nem egyedül volt az alak. A főtérre érkezve egy ember vájta lyuk volt ott, létrával. Pontosan erre mutat a koordináta is. Viszont mások is jöttem, ketten szintén idomárok, de a Petjük nekik is megmaradt. A petjeik még igen kicsik voltak, talán ezért nem vitték el tőlük. És talán megijedtek Villámlástól, és azért nem vitték el őt. De gondoltam, ideje bemutatkozni.
- Sziasztok, Enheriel vagyok.^^ Ő a petem, Villámlás.
- Üdvözletem.

by **Lydia Einsberg** Szomb. Okt. 26 2013, 19:46

Hűvös, de napos délelőtt volt amikor Dunkellel elmentünk sétálni a mezőn nem zavart semmi csak a hideg szél. Dunkel épp elkezdte kiélni vadász ösztöneit és odament néhány pethez akik szintén kinn voltak a gazdáikkal. Remekül elvoltunk, amikor hirtelen sötétlett a nap csak úgy hirtelen eltűnt a csillagok és a hold nem voltak fenn, úgyhogy este sem volt nagyon megijedtem nem tudtam mi történik, ezért gyorsan felkaptam Dunkelt, hogy ne essen baja. Hirtelen sóhajt hallottam és egy árny ment el gyorsan előttünk miután eltűnt megint minden látható volt a nap megint világított úgy tűnt minden rendben, amikor észrevettem, hogy Dunkelen kívül minden pet eltűnt nem értettem miért csak Dunkel nem tűnt el. Dunkel ezt kérdezte:
-Mama hova lettek a többiek?
-Nem tudom kis csillagom, de örülök, hogy te megvagy.
Mondtam és arra lettem figyelmes, hogy egy küldetés jelent meg számomra senki másnak a mezőn a következő volt a küldetés feladata: Segítsetek felkutatni az eltűnt kisállatokat, busás jutalom fejében. Talán azért mert én is idomár vagyok ezért elfogadtam a küldetést. Hisz, eltudom képzelni milyen rossz lehet a többieknek, hogy el tűnt a petjük. Elindultunk a koordináták által kijelölt helyre és a kezdetek városának főterére vezetett minket ahol volt egy nagy ember vájta lyuk benne egy létrával. Ellenőriztem a koordinátákat, hogy tényleg jó helyre jöttünk–e a hely jó volt biztosan idekellett jönni még két idomár volt itt az egyiknek szintén kis petje volt mint nekem a másiknak viszont egy jóval fejlettebb Griffje volt ő szépen be is mutatkozott ezért illedelmes voltam én is és a következő mondtam egy kérdéssel együtt:
-Üdv a nevem Lydia és ő itt a petem Dunkel.
-Üdv.
-Enheriel nem lenne kedved velem társulni a küldetés végéig?
Kérdeztem egy kicsit ijedten és reménykedtem, hogy van kedve csapatban játszani velem.

by **Azmaria** Vas. Okt. 27 2013, 10:17

Kicsit hűvös volt, de napos az idő. Úgy gondoltam, hogy Diamonddal kimehetnénk egy pár órácskára a mezőre. Ott nyugodtan tudnánk mozogni, és Diamod sokat vadászna. Így biztos nem lesz már annyira hiperaktív mint általában, mert elfáradna. Meg egyébként is jó az egészség test mozgás. A mezőn alig két órát voltunk, mert Diamond hamar elfáradott. Kicsit úgy gondoltam sétálgathatunk, még itt a környéken. Egyszer csak a szél megváltozott. Erősebben fújt, és egyre hidegebb levegőt. Látni lehetett, hogy Diamondnak se tetszik ez annyira.
- Mami a szél mint, ha....mint, ha....
- Mint, ha azt mondaná veszély közeleg. De ne félj biztos, csak a levegő hűl lefelé.- nyugtatgattam Diamondott. Bár a szél midig tudja, ha baj van, de lehet, hogy igazából semmi különös nem fog történni. Sétálás közben láttam sok állatidomárt menyire boldogok a állatkáikkal. Láttam az arcukon a boldogságot. Egyszer csak az égbolt váratlan módon elsötétült, nem jelent meg egy csillag se, se a hold. Szóval nem este lett akkor mégis mi történik most. Nagyon homályosan láttam bármit is alig bírtam valamit is kinézni, de aszt jól láttam, hogy egy halvány füstös alak ment el előttem. Ekkor egy sóhajtást is hallottam. Hirtelen minden újra normális lett, de egy valami még sem. Körül néztem és egy állatidomár petje se volt meg. Gyorsan ránéztem Diamondra, hogy hol van. Hála az égnek ő megvolt.
- Mami mi történt a többiekkel?
- Nem tudom, de szeretném minél hamarabb kideríteni.
A semmiből egy küldetés ablak nyílt fel előttem: Segítsetek felkutatni az eltűnt kisállatokat, busás jutalom fejében.
- Ez pont jókor jött! Diamond megyünk erre a küldetésre?
- Persze Mami, siessünk!
- A Kezdetek városába a Főtérre kell menünk, ami nincs is olyan messze.
Diamonddal siettünk, hogy minél hamarabb odaérjünk. Két dologban biztos voltam. Első, hogy az az árny alak nem véletlenül jelent meg előttem, biztos köze van a dologhoz. Második, hogy minden képen vissza szerzem a peteket, hogy újra mindenki boldog lehessen. A hogy a főttére értem, néhány állatidomárnak meg volt még a petje, és aszt gondoltam biztos ők is a küldetés miatt jöttek. Két lányhoz odamentem, gondoltam köszönök nekik.
- Sziasztok az én nevem Azmaria, ő meg itt a petem Diamond.

by **Aidor** Kedd Nov. 05 2013, 14:52

A kezdtek városában mint mindig most is van élet. Persze közel sem akkora mint mikor az egész őrültség kezdetét vette. Hátigen a front messze jár. Én meg ennyi idő alatt se voltam képes behozni a lemaradást. Átkozott játék.... na meg persze az is benne lehet, hogy volt egy "kisebb" pihenőm is ami alatt nem nagyon tevékenykedtem. Így nem csoda, hogy egyesek beértek. Amit felháborítónak találtam mert többen is akiket ismerek eddig csak utánam léptek feljebb egy szinten. Most meg hirtelen mögöttük találtam magam.... na tessék. Most aztán mindent bele kell adnom különben végleg itt ragadok. Pedig nincs is olyan messze már a front... na persze ez nem igaz a front harcosok szintjére. Nem régiben jelent meg a kezdetek városában egy magát "kiképző tisztnek" hívó NJK aki állítólag több szinttel is meg növeli bárkinek a szintjét teljesen ingyen. Így "fogtam" a cókmókom és ott hagytam Nystert, hogy utána járjak az igazságnak. Ott is volt... szép is volt... csak túl szép, hogy igaz legyen. Nem tetszett, miér könnyítené meg a dolgunkat ennyire valaki? Nem... én nem.... én inkább maradok a jelenlegi szintemen és meg küzdök azokért a szintekért. Így legalább van időm szokni az egyre szépen fokozatosan erősödő lényeket. De ha már itt vagyok kicsit szétnézek. Úgy döntöttem. Végig sétáltam a piacon az üzleteken és a végé na küldetés táblánál lyukadtam ki. De meglepő módon üres volt. Bár talán nem kéne olyan meglepőnek lennie.... biztos nem korlátlan a küldetések száma sem, talán elfogytak az 1. szintről. Sajnálom azokat akik itt ragadtak, de nekem jobb ha visszatérek a 7. szintre.
Ismét a teleport kapu felé vettem az irányt. És már majdnem ott voltam mikor hirtelen elsötétült az ég. *hümmögés*
Rossz előérzetem van ha bár tudom, hogy védett területen vagyok bántódásom nem eshet, de öntudatlanul is harci pózt vettem fel. Aztán hirtelen ijedten szökelltem hátra mikor egy árny száguldott el előttem. Aztán a "természetellenes" sötétség elmúlt. Ismét kivilágosodott. Valaki sikított. Egy lány a térről. Azt kiabálja, hogy eltűnt a pete. De nem csak ő. Több embernek szintén.
-Mi folyik itt? Kérdeztem. Senkitől és mindenkitől. Majd egy küldetés ablak ugrott fel előttem. Lám... úgy tűnik tévedtem. A lényeg, hogy a főtérre kell mennem. Így visszaindultam oda ahonnan jöttem... na nem mintha olyan messze lenne.
Rajtam kívül már többen is ott voltak. Idomárok... és nem úgy tűnt mintha csak a divatról diskurálnának. Elég egyértelmű volt... ugyan azért vagyunk itt. Hurrá...

by **Phobos** Kedd Nov. 05 2013, 18:24

Miután így összegyűltetek, az ismerős mély sóhajtás hangját ismét meghallhatjátok - ám ezúttal a vájatból jön. Kimondottan hideg szelet kavar, ráadásul úgy tűnt, mintha leveleket köpködne. Az itteni levelekkel ellentétben ezek baljóslatúan más színű volt: a szépia és annak különböző árnyalataiban tündököltek, és ha egyet is felvesztek, azon nyomban elporladnak.
- Jöjjetek közelebb! - A sóhajtás forrása egy mély férfi hangé volt. Ha megfogadjátok a tanácsot, vagy nem, néhány másodperc múlva sötétlila, - már-már fekete - kissé bizonytalan alakú, szinte démoni csápok törnek a magas felé, aztán egy íves mozgással a földhöz simultak, és mint a kígyók, úgy kúsztak-másztak, a főteret sötétséggel betöltve. A környezetetekben levő játékosoknak nem igazán volt bátorságuk dacolni a megtestesült gonoszsággal, így megfutamodtak. Ti azonban vagy így, vagy úgy, de mivel elég közel vagytok a forráshoz, a sodró lendület magával ránt benneteket, azaz nem tudtok a többiekkel menekülni. Ellenben a már látható akarat egymás után, mindnyájatokat beráncigál a rejtélyes vájatba. Legalább húsz-huszonöt métert zuhantok, aztán egy jókorát csapódtok, de mivel egy tó van alattatok, csak néhány életpontnyit vesztettetek. A sötétség a föld alatti barlang falain felszívódik, mintha misem történt volna. A partra tudtok úszni, onnan pedig láthatjátok, hogy valóban egy a Kezdetek városa alatti alagútrendszerben kötöttetek ki.

[Küldetés] Midnight Zone Q3psa0pxns9h7mbk47b

A távolban víz csobogását hallhatjátok, a falakról pedig valami gusztustalan, nyálkás váladék folyik-csüng le. Egy lélek se jár, azaz a hang forrása egészen biztos, hogy továbbállt.

Dante és akik még be akarnak szállni, azok 500 szóval megtehetik. Ez az utolsó kör, hogy be lehet csatlakozni. Smile

by **Enheriel** Csüt. Nov. 07 2013, 19:24

- Hát persze, hogy vna kedvem hozzá.^^ - Mondtam a kis madárfióka gazdájának.^^ Egy ismerős sóhajtás hallatszott a vájatból. Amelyik a sötétben is hangzott. Hirtelen szél jött a vájatból, így köpködve a leveleket. Ezek a szépia és annak különböző árnyalatiban tündököltek. Meg akartam fogni egyet, de azonnal elporladt. Nem jutottak vízhez.
- Jöjjetek közelebb! – Egy mély, férfihang szólalt a vájatból. Nem mentem közelebb, mert még Villámlás is úgy érezte, nem jó ötlet. Hirtelen csápok jöttek elő, amik a földhöz simultak, betöltve a teret sötétséggel. Szerencsére az összes játékos elmenekült onnan, de mi nem. Engemet beráncigált a vájatba.
- Enheriel! – Villámlás próbált megmenteni engemet, s a többieket, de végül lezuhantunk a vájatba. Mivel fel tudott repülni, nem kapta el a sötétség, de így is utánunk repült. Szerencsére, hogy volt alattunk egy tó, különben csúnyábban is megsérülünk.
- Jól vagytok?
- Én igen. Szerencse, hogy a tó itt volt… - A sötétség eltűnt. Ugyan, ki tudtunk úszni a partra, de nem épp a legjobb helyen voltunk: A Kezdetek Városa alatt egy alagútrendszer volt. Víz csobogását hallottam, de nyugtalanított az a gusztustalan valami, ami a falakról folyt vagy csüngött le. Mintha valami nagy állat gyomrába kerültünk volna.
- Hol vagyunk? Mi ez a hely?
- Sajnos nem tudom. Csak azt remélem, hogy nem valaminek az emésztőrendszere… - Az is nyugtalanított, hogy továbbállt a hang tulajdonosa. Már pedig ha az a férfi tudja, hogy hol vannak a petek, vagy netalán ő a fogva tartójuk, akkor el kell kapni, minél gyorsabban.
- Együtt kell maradnunk. – Fordultam a többiekhez. – Van egy olyan érzésem, hogy a hang tulaja a Pet tolvaj. És nem akarom, hogy egyikőtök ne adj Isten csapdába sétálna.

by **Azmaria** Pént. Nov. 08 2013, 17:57

A vájatból ugyan az a sóhajtás hallatszott mint akkor-akkor mikor elsötétült az ég. Hirtelen végigszaladt rajtam a hideg. A sóhajtás mellet még hideg szél is jött onnan. Kicsit úgy tűnt mintha leveleket is köpködne. De ezek a levelek teljesen más színűek voltak mint a sima átlagos levelek. Ezek a szépia és annak különböző árnyalataiban tündököltek, ragyogtak. Az egyik lány megfogott egyet, és ahogy megfogta már el is porladt azon nyomba. Hátra léptem egyet a vájatól. Hirtelen egy mély férfi hang szólalt meg:
- Jöjjetek közelebb!
- Mami szerintem ez ő.-mondta reszketve Diamond.
- Szerinted ki az picim?
- A hang tulajdonosa szerintem, az aki ellopta, az összes petet.
- Biztos vagy benne?- mondtam meghökkenve.
- Nem annyira csak valami azt súgja.
- Mindenesetre ki kell derítenem.- mondtam magabiztosan, és egyre- egyre közelebb léptem a vájathoz.
Pár másodperc múlva fekete színű szinte démoni csápok törtek a magas felé, aztán egy íves mozgással a földhöz simultak, és mint a kígyók, úgy kúsztak-másztak, a főteret sötétséggel betöltve. Hirtelen nem értettem mi ez, és nagyon megijedtem, próbáltam a lábammal kikerülni őket, hogy ne lépjek rájuk.
Minden játékos elmenekült onnan, ez megnyugtatott engem, hogy legalább ők nincsenek veszélybe. De még mi mindig nem mentünk el onnan. Nemsokkal engem és a többieket akik még ott voltak beráncigáltak a vájatba, és elkezdtünk zuhanni.
- Ááááá még nem akarok meghalni! Addig nem míg mindenki petje újra nincs a gazdájával!!- kiáltottam hangosan. Bár nem is kellet volna mert szerencsére az alján egy tó volt, és így nem vesztettünk túl sok életpontot.
- Mindenki jól van?
-Diamond nem sérültél meg?
- Nem mami nyugodj meg jól vagyok. Mindenki ki úszott a partra, de hirtelen nem tudtam hova kerültünk. Kicsi gondolkodás után rájöttem, hogy a Kezdetek Városa alatt egy alagútrendszerbe vagyunk. Nem volt éppen egy barátságos hely.
- Együtt kell maradnunk. Van egy olyan érzésem, hogy a hang tulaja a Pet tolvaj. És nem akarom, hogy egyikőtök, ne adj Isten csapdába sétálna.- mondta az egyik lány. Nekem is hasonló gondolatok jártak a fejembe, de vajon tényleg ő az, és megtaláljuk? Akármi lesz is én nem fogom föl adni a dolgot.
- Igaza van, tényleg jobb lesz, ha együtt maradunk!

by **Lydia Einsberg** Kedd Nov. 12 2013, 17:58

Mikor megkaptam Enheriel válaszát nagyon megnyugodtam hisz magasabb szintű mint én biztos tapasztaltabb ezekben. Aztán hirtelen megint a sóhajt hallottuk. Hideg szél kezdett fújni megint minden sötét lett és leveleket köpködött a lyuk. Megakartam nézni az egyik levelet de az rögtön elporladt. Dunkel ezután ezt mondta nekem:
-Mama nekem nagyon rossz előérzetem van menjünk hátrébb.
-Nyugodj meg kincsem nem lesz semmi baj.
Nyugtattam meg amikor egy mély férfi hang szólalt meg:
-Jöjjetek közelebb!
Ezután hirtelen sötét csápok nyúltak ki a lyukból és lerántottak minket. Zuhantunk legalább húsz-huszonöt métert még szerencse hogy egy tóba estünk. Ezt mondtam magamba ( mért nem hallgattam Dunkelre igaza lett ). De végül is a végén lekellett volna másznunk. Mikor visszatértem a sokk hatásból odaúsztam Dunkelhez a hátamra tettem és kiúsztam a partra. Mikor kiértünk a partra rendesen körülnéztem, hogy hol vagyunk és annyi tűnt fel, hogy valami ismeretlen eredetű áttetsző nyúlós enyhén ragacsos undorító állagú anyag folyik,csüng le a falról és én sikeresen elcsúsztam rajta. Felálltam leráztam magamról az undorító nyálkás valamit és véletlenül hangosan kimondtam, hogy:
-Fúúúúúj.
Szerintem most biztos azt gondolják, hogy hisztis vagyok pedig nem. Aztán az ütötte meg a fülemet, hogy Enheriel ezt mondta:
-Együtt kell maradnunk.
Én is épp erre gondoltam magamban. Csend volt senki nem volt ott a titokzatos állat rabló tovább ment. Dunkel feltérképezte magának a másik két petet és elkezdett velük beszélni. Én végül arra jutottam jobb ha nem hagyom, hogy messzire menjen ezért a mancsára kötötten a hajszalagom végét és megkérdeztem valamit a többiektől indulás előtt:
-Szerintetek merre menjünk?

by **Phobos** Pént. Nov. 29 2013, 13:36

Nem kell sokáig várnotok a jelre, mely megmutatja nektek a helyes utat. Bár a hely elég sötét, nyirkos és felettébb undorító, az egyik fal oldalán egy ember alakját vélhettek észrevenni - egy fiúét. Ott állt egy darabig, csípőre tett kézzel, aztán jobb kezét felemelte, benneteket hívva, egy szó nélkül. Néhány pillanat erejéig habozott a tovahaladással, de aztán eltűnt. Még hallgatózás vagy nyomkövetés jártasság hiányában is megállapíthatjátok, hogy a számos nyálkás járat közül melyiken haladhatott tovább. Serény léptei bevisszhangozták a járatot, és bár nem biztos, hogy tényleg jó ötlet-e egy árnyra hagyatkozni, követnetek kell. Hamarosan úgy érezhetitek, nem csak az árnyék figyel benneteket, hanem valami más is. Egy annál gonoszabbnak ígérkező erő lehet az, ami ugyan még nem mutatja meg fizikális megjelenését, mégis azt sugallja, hogy jobb, ha továbbmentek. A járat kissé csúszós, de nem áll fenn a csúszás esélye. Aki tartózkodik az efféle gusztustalan helyekhez, azok fellélegezhetnek, amikor ennek a járatnak hamarosan vége szakad. Varjak károgása hívhatja fela figyelmeteket erre a helyre, amit valószínűleg sokáig fogtok emlegetni. Teljesen más hely az, ahova érkeztetek. Jóval nyomasztóbb, elvégre minden szépiaárnyalatú, titeket és petjeiteket leszámítva - a fák, a kövek, a patakok. Minden szépiaárnyalatú. Mellesleg a barlang egy kisebb hegy oldalaként ér véget, és egy dombon el tudjátok hagyni azt a területet. Mindenütt erdőség, amit egy vastagabb patak választ ketté. Egy medencében vagytok: a vadont mindenhol hegyek ölelik körbe, így sejteni sem sejthetitek, hogy hol vagytok. Ha a térképre néztek, nem jelzi, hanyadik szinten vagytok. Valószínűleg egy extra alagutat fedeztetek fel, ami a küldetés érdekében lett kialakítva.

Aidor 500 szóval pótolhat! Megkérnélek benneteket, hogy ne másolgassátok ki egymás mondatait, vagy amiket én írok.

by **Enheriel** Szomb. Nov. 30 2013, 11:47

- Enhi!
- Mi az?
- Valaki van ott! Ott, látod? – Valóban. Ott volt egy árnyék az egyik alagút falán. Egy fiúé. Egy ideig csípőre tett kézzel állt, valószínűleg minket nézve, majd jobb kezével hívogatott minket, szó nélkül. Majd egy pillanat múlva elindult. A léptei visszhangoztak az alagútba.
- Kövessük?
- Igen, nincs már választás. Gyertek. – Szóltam a többieknek, s megindultam. De éreztem, hogy valaki más is figyel minket, nem csak az árnyék.És Annyira gusztustalan volt az egész hely, hogy csak azért is haladtam tovább. Hamarosan vége is volt, amit varjak károgása jelzett.
- Hála Istennek. – Sóhajtottam fel.
- Enhi? Miért egyszínű minden? – A tájra néztem és valóban: minden szépiaszínű volt, minket leszámítva. A barlang valami hegynek az oldalán ért véget, s ott volt egy domb. Én, utánam meg villámlás hagytuk el a barlangot, de messze nem jutottunk: mindenütt erdőség, s a hegyek a terület körül. Csak egy vastagabb patak választotta ketté a helyet.
- Hol vagyunk? – Kérdeztem. A map nem jelzett semmit. Villámlás is kérdezett:
- De hova lett az árnyék?
- Nem tudom. Lehet, hogy ő is idomár? Vagy a rabló?
- Nem lehet, hogy mindkettő? Mármint úgy, hogy neki nincs petje, s ezért a többiekét elrabolta?
- Lehet. De akkor miért nem vitt el titeket?
- Nem tudom. – Itt aggódni kezdtem, hogy lehet, hogy az árny csak elcsalogatott minket, hogy csapdába essünk és megszerezze a mi petjeinket it. Már az is eszembe jutott, hogy talán egy pet viadalt akar a rabló, s ezért rabolta el az összes petet. De megráztam a fejemet, hisz tudtam, hogy ez azért túlzás.

by **Aidor** Szomb. Dec. 07 2013, 17:11

Ismerős sóhajtás... gondoltam. Hogy jöjjünk közelebb? Még mit nem. Gyere te ha akarsz valamit. Gondoltam csapdát szimatolva. Ennek ellenére mégse tudtam elkerülni.... nem is számítottam rá. De a gödörből hatalmas polip szerű csápok törtek elő. Felvettem ugyan a harci állásom, de a végeredményen nem változtatott. Be rántott engem is meg a többieket is a gödörbe. Oda lent sötét volt... ha bár nem olyan korom sötét. Ép elég világos volt ahhoz, hogy lássam egy hatalmas barlang rendszerbe kerültünk. A falakról undorító nyálka csöpögött. Először azt gondoltam ez valamiféle csatorna lehet, de ez még csatornának is gusztustalan. Még jó, hogy vízbe estünk. Jó... azt hiszem jó, de abba inkább bele se gondolok mi lehet ebben a vízben még a végén úgy járunk mint a gyűrűk urában azzal a jókora polippal a szereplők. Szóval én inkább kimászok innen. Semmi kedvem meg küzdeni egy ezer szemű 8 karú tapadó korongos valamivel... véletlen sem. Legalábbis nem fölöslegesen. Miután kimásztam alaposabban körbenéztem.
A többiek ép úgy meglepettek mint én. Úgy tűnik a lányok a beleszólásom nélkül is megállapodtak abban a tényben, hogy együtt kell maradnunk. Nagy hülyeség lenne tudomást se venni róluk és elindulni találomra egy irányba? Gyanítom igen. Bár nem hinném, hogy az első szinten sok meglepetés érhetne. talán jobb az óvatosság. Meg ezt vajon róluk is lehet mondani? Nem tudom. De mivel úgy látom azt viszont nemigen lehet elmondani róluk, hogy tudják merre van az-az amerre amerre menünk kéne. Így hát úgy érzem itt az ideje kezembe vennem a parancsnokságot. Majd elindultam találomra az egyik irányba majd megálltam és a lányok felé néztem. De tovább nem jutottam mert észre vettem, hogy az egyikük észre vett valamit Követtem a tekintetét és egy árnyat pillantottam meg. Hogy nem vettem észre? Francba... óvatosabbnak kell lennem. Neki lódultam az árnynak. Nem tudom milyen gyors, de engem biztos nem köröz.... Aa..... fra... Mondtam ahogy egyszer csak a talaj kicsúszott a lábam alól. És kabaréba illően hanyatt vágódtam. -Úgy látom ez nem az én napom... Menjünk, mondtam a többieknek megerősítésképpen, hogy egyetértek az idomárral a tervben. Mikor kiértünk a barlangból egy igen érdekes helyre kerültünk. Mindenütt hegyek voltak. Egy hegyekkel körülvett völgyben voltunk. Ez nem lehet az 1. szint... Ott domb se nagyon akad nem, hogy hegy. És minden szépia színű volt! Ami egyáltalán nem tetszett. Sose kedveltem a szépiát. Véleményem szerint sose volt „szép” és ahogy egy ittas barátom is mondaná „se pia”.
Hol vagyunk?
Kérdeztem magamtól, hátha eszembe jut valami okosabb. Nem mintha válaszban reménykedtem volna. Unalmas egy hely... És most mi legyen? Elgyönyörködtem ugyan a tájban de azért nem ártana csinálni valamit.
-És most? Hát jó.... jobb ötlet híján előre. Gondoltam. De ezért ha valakinek van valami más elképzelése remélhetőleg megosztja velem. Ötletem sincs merre az-az erre. A térkép se mutat semmi érdemlegeset. Talán ez valami titkos bónusz pálya? Más ötletem nincs. Vajon milyen veszélyek vannak erre felé? Biztos akad, ha már egyszer egy árnyat követve értünk el idáig. Jobb lesz ha résen leszünk és gyorsan túl esünk rajta. Remélem megéri a fáradságost. De ha másért nem hát az idomároknak mindenképpen vissza kell kapniuk a petüket.

by **Lydia Einsberg** Szomb. Dec. 14 2013, 11:14

Alaposan körbenéztem a járatokon, hogy vajon melyiken kéne továbbmenni és hirtelen egy fiú árnyéka vetődött az egyik alagút falára egy darabig csak ált aztán felemelte jobb kezét és eltűnt. Dunkel ezután ezt mondta nekem:
-Mama valahogy olyan érzésem van, mintha figyelnének minket.
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj.
Mondtam és elindultunk abba a járatba ahol az árnyék állt. Az alagút eléggé sötét és csúszód volt, de szerencsére nem lett semmi baj. Kiérve egy szépiaárnyalatú helyre érkeztünk. Az alagút egy hegy oldalán ért véget mindenütt hegyek voltak körülöttünk.
-Mama hol vagyunk?
Mondta Dunkel és megnéztem a térképemet, ami viszont nem jelzete ki, hogy hol vagyunk.
-Nem tudom kicsim, de nem túl barátságos ez a hely.
Feleltem és alaposan körbenéztem hátha találok valamit, ami megmutatja merre is mehetnénk. Nem találtam semmit, ami a petekhez vezethetett volna, de egyre inkább úgy éreztem, nem kéne itt lennünk, hogy valami nagy és gonosz dolog figyel minket. Dunkel is egyre inkább azt hajtogatta, hogy menjünk el innen. Én mindig csak ezt válaszoltam, hogy nem mehetünk el a petek nélkül hisz az idomárok számítanak ránk. Eléggé hűvös volt pont, mint amikor a peteket elrabolták biztosan itt lesznek valahol hisz az árnyék is erre jött. De félek hisz most még a mi állatainkat is elvihetik. A biztonság kedvéért felvettem Dunkelt, hogy ne essen baja. Mikor felvettem éreztem mennyire nyugtalan szinte már majdnem belém mélyesztette a karmait annyira félt a titokzatos valamitől és a petrablótól. Remélem Dunkelnek és a többieknek sem esik semmi baja, míg itt vagyunk.

by **Azmaria** Pént. Dec. 27 2013, 19:56

Elindultunk az útvonalon. Miközben mentünk lehetett látni hogy minden nyálkás és ijesztő. Kíváncsiságból megnéztem a térképet, mert láttam, hogy páran megnézik, és utána furcsállnak rajta valamit. Így hát nénis így tettem megnéztem a térképet. Miiiii nem mutatja hogy hol vagyunk. Most már egyre jobban féltem, hogy hova is kerültünk, Diamond se volt nyugodt.
-Mami megtudtad hol vagyunk.
-Kicsim semmit sem tudtam meg nem mutatja a térkép.- megmutattam Diamondnak, hogy ő is szemügyre vegye. Miközben fölemeltem a fejem az egyik falon egy fiú árnyékát pillantatom meg. Ott állt csípőre tett kézel de csak egy kis ideig, aztán hirtelen eltűnt. Viszont mielőtt eltünt volna hívott is minket hogy kövessük. Mi persze mindannyian követtük őt. Az egész barlangban lehetett hallani a kísérteties lépteit. Kicsit furcsállottam, hogy egy árnyat követünk, ennek soha sem szokott jó vége lenni. Kicsit olyan érzésem támadt mintha figyelnének minket, persze az árnyékfiún kívül. Ő is azt sugaltata nekünk, hogy mennyünk csak tovább.
-Mami véget ért a nyálkás rész, de most mintha még rosszabb helyen lennénk, sokkal ijesztőbb.
-Ahogy mondod Diamond a varjak károgása miatt még ijesztőbbek tűnik ez a hely.-persze anélkül is elég hátborzongató az egész. Főleg hogy minden szépia árnyalatú volt itt. Most már igazán féltem. Az az árny csak idecsalogatott minket hogy végül bennünket is elkapjon. Sehol sem lehetett hallani a petek hangját. Biztos jó helyen járunk. Kezdtem kételkedni mindenben. Lehet hogy az egész csak egy csapda volt, amit egy őrdögi lény tervelt ki. Akárhogy is le kel nyugodnom, és fojtatni az utat,hisz az idegesség nem old meg semmit. Tuti, hogy majd minden jóra fog fordulni, csak még néhány megpróbáltatáson kell majd átesnünk.

by **Phobos** Szomb. Dec. 28 2013, 12:44

A károgás, mely egyre harsányabban, egyre agresszívebben szól, valaminek vagy valakinek a jelenlétét jelezte. Az árnyékot újból megpillanthatjátok, a lábatok előtt, és bár csak a sziluettjét látjátok, érezhető a vidámság, mikor egy intéssel köszönt benneteket. Ha felnéztek a barlang szája feletti nyílásra, a fiú ott ült, teljes életnagyságban. Fiatalabb volt néhányotoknál, ránézésére tizenhárom-tizennégy éves lehetett. Lábát vidáman lógatta, holott a szépiaárnyalatú világ elnyomhatta minden emberben lakozó derűt. Szép volt, de egyben lohasztó is. A hely derűtlensége ellentmondásossá tette az idegen fiúcska jókedvét. Bal kezében fényes vaskard pihent, ujjbegyeivel kényelmesen eljátszadozott a fegyver markolatával. Egy szót sem szólt. Újból intett nektek, miközben lábával szüntelenül játékosan kalimpált. Jó kedélye ellenére kimondottan tartózkodó volt, hisz' egy normális fiú valószínűleg már megszólalt és bemutatkozott volna. Ez a fiú más volt, s ezt ti is érezhettétek. A köszöntés után úgy tűnt, mintha misem történt volna. Egyszerűen csak folytatta a kisded játékát vagy éppen rátok várt. Félpernyi tétlenség, majd a legváratlanabb pillanatban az utóbbi végzetes jelenlét is megmutatta magát: egy éjfekete, vérvörös szemű, négy-öt méter magasságú sárkány, mely az ártószándék megtestesítője lehetett.

[Küldetés] Midnight Zone 5n753fmkflwkh61fq5ub

Háta mögött vörös kerék forgott, ugyanolyan színű szikrákat szórva. A teremtmény keresztbe font karokkal lebegett előttetek, szárnyaival mit sem lebbentve meg tudott maradni a levegőben. Üvöltött egy hatalmasat, miközben a feje fölött egy név jelent meg: >>Nestor<< Egyetlen mobnak sem akadhatna keresztneve, nem? Indikátora azonban kiábrándító: vörös helyett a petekével megegyező színben izzott, habár a mobokra jellemző szín felé kacsintgatott. Egyelőre nem tett semmit, azonban minden jel arra utalt, hogy a gyilkoláson kívül más nemigen izgatta. Még a fiú is megdöbbenten nézett le a váratlanul megjelent fantomra. Bár döbbentségének nem adott hangot, - bár eddig másnak sem - mégis látszott rajta, hogy valamilyen kötelék összeköti a fél-mobbal.

Kérném a statokat a posztotok végénél jelezni!

by **Enheriel** Szomb. Dec. 28 2013, 15:58

A károgás agresszívabb és harsányabbá vált. Valami vagy valaki van itt.
- Enhi! Az árnyék! – szólt Villámlás a földet nézve. Valóban ott volt. Bár csak egy sziluett volt, mégis érezni lehetett a vidámságot benne, mikor integetett nekünk. Azt felnéztem a barlang szájához. A tetején ült egy fiú. A fehére haja ellenére 13-14 éves lehetett csupán, s a szépiavilág derűtlenségéhez képest vidám. De ehhez képest tartózkodó volt, mert más vele egykorúak már rég köszöntek volna. Valami nem stimmel vele. Lehet, hogy ránk vár? Váratlanul egy megjelent egy fekete sárkány, az ártó szándék megtestesüléseként. Mob létére igen fura neve volt: Nestor. Aztán az indikátorára pillantva rájöttem miért: ez valaki petje, de már kezd mobbá változni.
- Te jó ég… - hebegtem.
- Lehet ő volt? – kérdezte a petem. – Ő rabolta el a peteket, hogy mobokká váljanak?!
- Azt nem fogjuk hagyni. – mondtam neki. Nem szívesen bántok egy petet, de meg kell állítani Nestort, ha valóban ez a terve.
- Maradjatok mögöttem! – szóltam a többieknek, mert jelenleg én vagyok a legerősebb, és nem akarom, hogy megsérüljenek. A fiú bár nem adott hangot róla, meg volt ő is döbbenve a gyilkolásra vágyó lény megjelenésétől. Mintha valami kapcsolat lenne a kettő között, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Legalábbis ez volt a megérzésem.
- Mi legyen Enhi?
- Ha nekünk támad, akkor megvédjük magunkat. Nem szívesen bántok állatot, főleg ha pet, de ha más út nem lesz, akkor muszáj ehhez folyamodnunk. – nem szívesen bántom más petjét, de azt sem akarom, hogy itt hagyjuk a fogunkat. És főleg a többiek miatt aggódok.
- Srácok, ha netalán ránk támadna, akkor fussatok el innen, én meg Villámlás addig feltartjuk! - közben én és a griffem már harci állásba álltunk.

pontozás, Felszerelés:

by **Aidor** Szomb. Dec. 28 2013, 21:26

És lám lám... kezdődik a műsor. Sejtettem, hogy nem lesz ilyen sima az ügy. Először is megjelent megint az-az árnyék. Másodjára megjelent egy vigyorgó kölyök kardal a kezében, de naná, hogy nem szólna egy mukkot se. Harmadjára pedig egy termetes sárkány. Olyan amilyet még nem láttam... nem mintha láttam volna bármilyet is. Talán ép ezért olyan meg hökkentő a látvány. Láthatólag nem csak én lepődtem meg. Hanem a társaim is. Ami érdekes volt ebben a sárkányban, hogy jobban hasonlított egy petre mint egy mobra. Ugyan akkor az utóbbitól se állt távol. Akkor ez most melyik? Sok elme beteg dolog van ebben a játékban... Ki a nagyobb veszély forrás? Az- az ismeretlen kölök, vagy a sárkány? Ki a valódi ellenség? Nincs elég információm, viszont ami kétségtelen azaz ,hogy ettől a túl méretezett grill csirkétől kicsit jobban tartok és nem csak én vagyok így vele... Már csak egy kérdés... meg ragadjam a kezdeményezést vagy inkább várjak ki? A taktikai előny annál van aki indul viszont lehet, hogy van megoldás a harc elkerülésére vagy a dolgok tisztázódására.
Polip csápok... kölyök... sárkány... csatorna... mi közük van ezeknek egymáshoz? Talán rossz nyomon járunk? Nem tudom, de annyi szent, hogy innen nem keveredünk ki harc nélkül.
"Nestor" Ez a neve... mint egy pet, aki elkezdett vissza vadulni. Akár hogy is ez a lény haláláig fenyegetést fog jelenteni mindenkire ebben a játékban. Így a legjobb ha mi kezdeményezünk.
Az egyik játékos azt mondta, ha támad meneküljünk... ő fel tartja. Én erre csak annyit mondhattam.
-Nem kell a hősködés, csaplyuk szét közük mielőtt ők csapnak le ránk. Álltam a lány mellé. Egyébként B tervnek még mindig ott van a futás... de ezt már csak magamban jegyeztem meg.
-És különben sem hagyhatlak itt egymagad. Ha nem kalkuláltam volna bele ennek a veszélyét ki se léptem volna a városból. Vagy mind megyünk vagy senki. Ilyen a SAO. Ha azt várják tőlem minden kis veszély miatt el fogok menekülni, tévednek. És meg nyugtatásnak mondtam mindeki számára:
-Nyugi, ez se lesz veszélyesebb mint egy esti piknik a dungeonba.

Felszerelés:

//Élet:10 [50]
Fegyverkezelés:10 [+8]
Erő/Irányítás: 10 [+4 Ördög *kesztyű*]
Kitartás:4 [+5]
Gyorsaság:9 [+2]
Speciális képesség: 7 [+4]
Páncél 23//

by **Lydia Einsberg** Hétf. Jan. 06 2014, 17:29

A károgás egyre agresszívabbá vált. Hirtelen a fiú árnyékát vettük észre. Dunkel felhívta a figyelmem a fiú hollétére.
-Mama a barlang szája felett van a fiú.
13 – 14 év körüli lehetett de a furcsa az volt, hogy nem szolt egy szót sem és jókedve volt a táj nyomasztó kinézete ellenére. Csak a kezét emelte fel minket köszöntve, de lehet várt valamire vagy esetleg ránk. Hirtelen egy fekete sárkány jelent meg a neve pedig Nestor volt ezután az indikátorára néztem és se nem pet se nem mob nem volt hanem valahol a kettő között.
-Mama mi ez?
-Nem tudom de nyugodj meg. Nem hagyom, hogy bajod essen.
Feleltem és arra lettem figyelmes, hogy a fiú nem fejezte ki de érezni lehetett a meglepettségét. Olyan volt mintha valami kötelék lenne a fél mob és a fiú között. Nem értettem mi folyik itt és tovább néztem a különös lényt. Egyszer csak Enheriel szavait hallottam. Mi hogy fussak el én biztos nem és oda álltam mellé. Levettem Dunkelről a szalagot és a földre tettem és ezt feleltem Enherielnek.
-Én nem hagylak itt egyedül, maradok!
Jelentettem ki de azért halhatta a hangomon mennyire izgulok hisz nem tudni mi fog történni. Az igaz a B terv még mindig ott volt. De ha kell harcolok és az ütőkártyám is használom. Harci állásba álltam és Dunkelhez fordultam.
-Állj készen nem tudni mi lesz!
-Én készen állok.
Vártuk mi fog történni és fél szemmel a fiú reakcióit is figyeltem hisz nem szabad őt sem figyelmen kívül hagyni.

Felszerelés, Pontok:

by **Azmaria** Csüt. Jan. 16 2014, 16:59

A károgás egyre félelmetesebb, hangosabb volt, én már alig bírtam elviselni a dolgot, Diamond is kezdte föladni, nem tudta tovább elviselni az idióta károgókat. Körbenéztem a többieken, látszott rajtuk egytől- egyig a kitartás és a bátorság, ellentétbe velem. Nekik én ilyen értelemben teljesen az ellentétük voltam, féltem, fájt egy kicsit a fejem is de nem nagyon, egyre gyorsabban és hevesebben kezdett verni a szívem. Magától a helytől is frászt kaptam, plusz még most a hangok és már megint az árnyék. Kicsit lepillantottam a földre, hogy addig amíg azt nézem össze szedjem magam. Kitartás Azmaria szed össze magad, nem lesz semmi baj, téged ennél sokkal erősebb fából faragtak. Nem adhatod ilyen hamar, és ilyen könnyen fel hisz azt határoztad el hogy mindenkinek megkeresed a petjét és vissza adod őket épségben a gazdáiknak. Mondogattam magamnak ezeket a szavak, hogy újra meglegyen a bátorságom. Kicsit már jobban kezdtem érezni magam mikor egyszer csak Diamond megszólal:
- Mami ott fent a barlang szája felett...
- Hogy miii egy fiú, hogy került oda hiszen még csak nem is velünk jött, ráadásul egy kardal a kezében.- mondtam meglepetten. Mindenki azt a fura fiút nézte. Pontosan nem tudom megmondani, megítélni, hogy mibe különbözik tőlünk meg a többi embertől. Ránézésre pár évvel lehetett nálam idősebb, úgy egy, két évvel. A lábával öröm teljesen kalimpált. Minek örülhetett így, majd nem sokkal később intet nekünk. Egy szóval csak játszadozni akar velünk. Majd egy váratlan pillanatban egy hatalmas sárkány tűnt fel a semmiből. Ha le kéne őt írnom, hogy- hogy nézett ki talán azt mondanám, a magassága talán úgy körülbelül 4-5 méter magas lehetett, gyönyörű fekete színe volt, és a szeme színe vér vörös, majdnem hogy lángokat szórt a szeméből. Ha ezt elmondanám valakinek, biztos kinevetne, nem hinne nekem, azt mondaná csak képzelődtem, de ezt a jelenséget nem csak én láttam hanem a többiek is körülöttem.
- Ez hogyan lehetséges?- mondtam reszketve.
-Mami mi a baj?
- A-Az indikátora petekéhez hasonló jobban megfogalmazva ugyan olyan.
-Más szóval ő is egy pet.
- Ahogy mondod Diamond, de szerintem ő nem a jó oldalon áll hanem a rossz oldalon, tehát ő is egy ellenség.- a helyzetünk egyre furább lett. Először a petek különös eltűnés aztán pedig az a lyukszerűség, azok a ronda csápok, nyálkás alagút, ijesztő árnyék, ez a fura hely, a fiú aki váratlanul bukkant fel, és a rejtélyes sárkány. Az egyikőjük aki ott volt velünk a mi csapatunkba azt mondta mennyünk hátrébb és ha ránk támad fussunk. De mindenki úgy döntött hogy marad egyedül még én nem mondtam semmit. Diamondra néztem ő is rám.
-Mami én is ara gondolok amire te tehát...
- Rendben. Mi is veletek fogunk harcolni nem fogunk tágítani, lehet, hogy mi vagyunk itt a leggyengébbek, de a végsőkig ki fogunk tartani!- mondtam határozottan Diamond pedig bólintott. Már nincs vissza út, ez a küzdelem életre- halára fog menni.

Pontok, Felszerelés:

by **Phobos** Csüt. Jan. 23 2014, 16:51

A sárkány fölordít, majd a neve alatt megjelenik az életsávja. A háta mögött lebegő kerék lassú forgásba kezd, ami egyet jelenthet:

Mega-láng előkészítése. (1/5)

Enheriel (Sebzés: 11, 25 (pet sebzés), Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Nestor
Aidor (Sebzés: 18, Minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Nestor
Azmaria (Sebzés: 6, 11 (pet sebzés), Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Nestor
Lydia (Sebzés: 6, 12 (pet sebzés), Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Nestor

by **Enheriel** Csüt. Jan. 23 2014, 20:30

Mindannyian kijelentették, hogy velem maradnak és harcolnak. Ez valamennyire jól esett nekem. De a sárkánynak már nem annyira, mert fölordított, s megjelent az életsávja. Talán már teljesen mobbá vált szegény. Ebben az esetben az kell tennünk, amivel neki is jót teszünk: ártalmatlanítjuk. Nem szívesen teszem, de nincs más megoldás. Észrevettem, hogy a kerék lassan forogni kezdett a hátán.
- Szerinted valami komoly dolog készülődik?
- Valószínű. Meg kell állítani! Villámlás, jobb oldalról! - én balról támadtam meg a sárkányt, Villámlás meg oldalról.

//én 10-et sebzek, Villámlás meg 25-öt, ami 35-öt jelent, ha mindketten találunk//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jan. 23 2014, 20:30

The member 'Enheriel' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Midnight Zone 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Küldetés] Midnight Zone 4766612103_86ee832108_s

by **Phobos** Csüt. Jan. 23 2014, 20:41

Nestor 12-t sebez Enherielre.

Mega-láng előkészítése (2/5);

Nestor: -35 HP (zöld);

Enheriel: 120 HP; 10 Páncél (Pet: 60 HP);
Aidor: 50 HP; 23 Páncél;
Azmaria: 50 HP; 2 Páncél (Pet: 25 HP);
Lydia: 60 HP; 6 Páncél (Pet: 30 HP);

Aidor jön.

by **Aidor** Csüt. Jan. 23 2014, 20:58

Nestor... hm, kemény ellenfélnek tűnik. Úgy tűnik mindenki harcolni akar. Ez jó, mivel rajtam kívül mindenki idomár gyakorlatilag egy kisebb hadseregnyien vagyunk a petekel együtt. Ugyan akkor én vagyok itt az egyetlen aki segítség nélkül megtudja magát védeni. Az idomárok nem ép tankok ként szoktak elhíresülni. Az egyik lány és a petje megindult a sárkány felé. Két irányból támadták és bevitték neki az első csapást. A sárkány Hp csíkja megmozdult viszont még a zöld sávban marat. Ezek szerint páncélja nincs vagy nagyon gyenge volt. Nestor is támadt és nem eredménytelenül. De még senki nincs veszélyben. Bár a "kerék" hirtelen forgása nyugtalanít. Jobb lesz gyorsan végezni. Most én jövök.
Én nem kerülgettem, egyszerűen kihasználva a sárkány figyelmetlenségét szemtől szembe támadtam. És aktiváltam a képességem...

//ha sikerül aktiválnom és 5-6 ot dobok mellé a kockával akkor 27-et sebzek ha 1-2-őt csak 9-et. ha 3-4-et vagy nem sikerül a dobás akkor nincs változás 18-at sebzek//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jan. 23 2014, 20:58

The member 'Aidor' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Midnight Zone 4767242330_2db9f185a1_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] Midnight Zone 4766612103_86ee832108_s

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Midnight Zone

[Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone

Re: [Küldetés] Midnight Zone