Re: Kiképzőtiszt

by **Tsubaki Sawabe** Pént. Feb. 24 2017, 17:35

Lehajtott fejjel, kissé szomorkásan pakolgatom a lábaimat egymás után a kikövezett úton. Fogalmam sincs merre tartok és, hogy mit kezdhetnék magammal. Csak megyek amerre a kedvem tartja. Már felfedeztem a várost nagyjából, benéztem pár helyre és beszélgettem is néhány emberrel erről az egész világról amiben bent ragadtunk. Még most sem tudom teljesen felfogni ezt az egészet... Miért pont most kellett a játékba kerülnöm?
- A francba is... - Rúgok arrébb egy kavicsot, mely el is repül jó messzire. Felnézek egy pillanatra, hogy megnézzem hol is vagyok pontosan. Már korábban sétálgattam erre, az épületek ismerősek. A közelben van egy szökőkút, elindulok oda. Gyorsan szedem a lábaim, hogy minél hamarabb odaérjek. Egy NJK - ezt a kifejezést már megtanultam a játékosoktól - áll ott, akit meg is szólítok, hogy megtudjam mire szolgál.
- Hello... - Intek egyet óvatosan, felém fordul.
- Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet. - Mondja a már jól begyakorolt szövegét. Opciókat is kínál ezek mellé, szemeimmel gyorsan végigfutok rajta.
- Hmm... Ez jól hangzik, benne vagyok. A második opciót szeretném! - Vágom rá hangosan.

by **Cardinal** Pént. Márc. 03 2017, 00:15

Tsubaki Sawabe: +36 elosztható pont, 10. szint

by **Raygart Arrow** Pént. Jún. 02 2017, 01:29

Sokat gondolkodtam, a lehetőségen. Alaposan mérlegelve mindent, muszáj volt, hiszen ez most nem egy játék ahol reset után újra lehet kezdeni mindent. Itt most a jövőm alapozom meg pár évre és egy döntés sokat nehezíthet vagy könnyíthet az életemen. Most, hogy gyökeresen meg változik, néhány dolog kénytelen leszek belevágni.
Gondolatban ökölbe szorítottam a kezem, se baj háromszor keményeben fogok küzdeni. Lemaradást bekel hozni, hiszen ha gyenge vagyok hogyan is védhetnék meg bárkit. Nem csak a céhen belül, hanem kívül az árvaházban. Na meg egyébként is hogy néznék tükörbe, ha feladnám eddigi önmagam és hatát fordítanék annak, aki segítségre szorul? Az biztos még egy csúszómászónál is rosszabb alak lennék akkor.
Magamon és a jövőmön agyalva lassan sétáltam a kiképző felé. Még régebben hallottam róla, de nem érdekelt a különleges szolgáltatása. Mikor a lányok is meséltek róla, Chakna, Kiwi és Jun kicsit fel piszkált a dolog.
Igy most a céhbe lépésem okán és, hogy céh épületbe léphessek, ami a tízedik szinten van kénytelen voltam elszáni magam végre.
Amint megközelítettem a gépi karaktert aki azonnal karattyolni kezdett amint a közelébe értem.

- Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet.
Ha igényeled a szolgáltatásait, akkor a következőek közül választhatsz:

1. opció: Maradok a jelenlegi szintemen.
2. opció: A 10-es szintre szeretnék lépni.
3. opció: A 20-as szintre szeretnék lépni.
4. opció: A 30-as boss legyőzése szükséges a megnyitásához.
...

Jobb kezem felemelve hajamba túrtam és nagyot sóhajtottam. Egy pillanatig hezitáltam majd egyenesen az njk-ra néztem.
- A kettes lehetőséggel élnék.
Aztán már csak a csodát kellett várnom, mivel kezdtem éhes is lenni reménykedtem majd egy sült galamb is megmutatkozik. Vagy egy jó kis grill csirke egyenesen ide röppen, hogy magamévá téve húsát egyből tízes szintre lépjek és jól is lakjak egy csapásra.

by **Cardinal** Vas. Jún. 11 2017, 11:14

Raygart Arrow: +36 elosztható pont, 10. szint

by **Reina** Szomb. Ápr. 14 2018, 08:35

Szeretett napunk fénylő sugarai néhol kikukucskálnak a fehér, már-már igazinak látszó bárányfelhők között. Igazán szép időnek mondható amit e napon tapasztalhatnak meg a játékosok. Ennek örömére Reina is kimerészkedik ideiglenes szállásáról és elindul a maga útján. Lassan lépegetve, figyelmesen megnézve környezetét halad el több kereskedő mellett, akik kedves szavakkal próbálják rásózni másokra a - többnyire - haszontalan portékáikat. Pontosan tudja hová tart s miért, az elmúlt időben bővítette tudástárát a játékkal kapcsolatban mások segítségével. Volt egy kedves kislány aki mesélt neki fejlődése történetéről és a kiképzőtisztről. A név hallatán az ember azt gondolná, valamiféle felkészítésen vesz részt, valóban kiképzik őt. Az igazság az, hogy nem teljesen így van. A játék készítője valószínűleg a lemaradt játékosok számára hozta létre ezt a lehetőséget, állítólag csak feldob a kiválasztott szintre.
- Na, majd most minden kiderül. - igencsak nagy mosoly ül ki szája szélére, mikor a saját két szemével pillantja meg a keresett NJK-t. Megszaporázva lépteit megy oda hozzá. Még csak levegőt sincs ideje venni, a férfi már felé is fordul, s beszélni kezd.
- Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet. - a mondat elhangzása után felvillan egy kis ablak a választható lehetőségekkel együtt. Pontosan azt kapja amit várt, a hallottaknak megfelelően történik minden.
- Remek. A 2. opcióval szeretnék élni és 10-es szintre lépni! - magabiztosan ejti ki szavait szájából és várja hatását.

by **Keita** Kedd Júl. 10 2018, 13:41

Reina: +36 elosztható pont, 10. szint

by **Simeon** Hétf. Jan. 21 2019, 20:12

A kis idomársrácot a hatalmas téren történtek nagyonis foglalkoztatták! Már aznap odasétáltak az npc-hez a szökőkút mellett, de az nem mondott nekik kettejüknek semmit: ahhoz a polipon és a fiún kívül kellett valaki harmadik is. Valaki, aki segít nekik! Rögtön szaladtak is vissza az ő első céhükbe és ott találkoztak a lovaggal, akivel már kazamatáztak egyet nemrégen és azt nagyon élvezték ám! És hogy hogyan jutottak el idáig, ők hárman? Az egy másik történet. De a lényeg, hogy itt voltak és a páros lelkesen választotta az igénylős opciót, később pedig mindketten az újonnan szerzett, halványkék színű szalagot nézegették: igaz, nem csillogott, de úgy tudták, hogy ahhoz csak fejleszteni kell majd! Meg arra is jó, hogy minél hamarabb eljussanak a nagy bossokig. És Simeon már nagyon ott akart lenni: a minibosson történtek óta bizton hitt benne, hogy a rendes bossok ajtaja még annál az előzőnél is csillogóbb-villogóbb lesz! Azt pedig látni akarta. A saját szemével!

Daneeval szeretnék igényelni egy ilyen akaitot! Köszönöm!

by **Leonard** Kedd Jan. 29 2019, 12:05

A szóbeszéd Leo fülébe is eljutott, és nem kellett hozzá sok idő, hogy felkeltse érdeklődését. Ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjen a dologról, persze két emberre volt szükség. Ez volt a bonyodalom a történetben. Ha valóban igaz, akkor persze nem akárki fiával akarna részt venni benne, ám ha nem, akkor fölösleges volna bárki magasszintű játékost elcipelnie. Hacsak! És akkor jött a nagy ötlet. Habár az esetek nagy részében nem gondolt erre, végül is kézenfekvő volt, hogy Szophie elég magas szintű. Így aztán addig küldözgette az üzeneteit szorgosan, addig zaklatta a lányt vele, míg felkeltette annak kíváncsiságát is, és elment vele. Út közben végig vidáman beszélt az új, nagyszerű lehetőségről, ami végre lendületet adhat a fejlődésének. Szophie hallgatagon, szinte némán hallgatta, mintha gondolatai egészen másfelé kalandoztak volna.
- Na és, ha valóban igaz, te választasz majd társat? - kérdezte aztán a fiú elmélázva. Nem, arra egy percig sem gondolt, hogy ők ketten együtt legyenek. Akármilyen jók is voltak csapatban, útjuk most kettéágazott, és ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy az elmúlt hetekben milyen keveset kommunikáltak egymással. A fiút egyébként is sértette volna, ha Szophieval kell gyakorolnia, akivel nemrég még hasonló szintűként, vált vállnak vetve harcoltak a börtönben. Nem, némán megegyeztek benne, hogy ez az opció nem járható.
A lány a kérdésre csak megvonta a vállát.
- Nem tudom, igazából nem sok ember van, akivel jól kijövök. És olyan se sok, aki engem elfogadna. Valójában egyetlen egy embert tudok elképzelni, de nem vagyok benne biztos, hogy Silence mennyire lelkesedne ezért az ötletért.
- Hát akkor kérdezd meg, ez ennyire egyszerű - magyarázta csillogó szemmel Leo. Mindeközben odaértek, és figyelmüket most a különös NPC kötötte le, akinek szolgáltatásait mindketten messzire elkerülték eddig, hiszen semmi szükségük nem volt rá. Most viszont odaléptek, és meghallgatták a kérdést. Az valóban másképp szólt, mint eddig. És az opció, amit felajánlott, kedvező ajánlatokkal kecsegtetett.

Alig pár nap telt el azóta, és Leo mindvégig lázban égett. Először nem tudta, kihez is forduljon a témában, ám aztán amikor rájött, bizonyossá vált, hogy ez az egyetlen személy, aki szóba jöhet egyáltalán. A feladat viszont nem volt egyszerű. Korántsem bízhatott benne, hogy a lány valóban elfogadja őt.

Annál nagyobb volt az öröme most, hogy itt állt. Kinyújtotta kezét, és elfogadta a kínált opciót. Nemsokára megjelent a vékonyka karszalag csuklóján, és ő megbűvölve nézte azt. Rámosolygott partnerére, és úgy érezte, hosszú ideje nem volt ennyire boldog.

(Hinarival igénylünk egy karkötőt.)

by **Hinari** Kedd Jan. 29 2019, 14:00

Bevallom őszintén, hiába volt az admini kijelentés, nem igazán hittem benne, hogy tényleg segíteni akar - így igaz a céhkarácsonyon szóba került a mentorrendszer (örültem volna, ha a céhtagok egymás között találnak párt), de végül úgy alakult, hogy én mégis kimaradtam ebből.
Nem igazán bántam.
Egyelőre még mindig több időt töltöttem a céhházban a többiekkel, mint odakint... de miért is kellett volna kimennem bármiért is? Fejlődnöm nem volt értelme, a bosst pedig ugyan elbukta a csapat októberben, de azóta se akadt senki, aki meghirdette volna újra, holott már mindannyian tudtuk a bejárat helyét. Közelebb a kijutáshoz... nem, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy most azonnal akarom az életünket kockáztatni. Főleg a karácsonykor történtek után. Merthogy a bossok nem lesznek egyszerűbbek, az egyértelmű volt.

Aztán jött Leo levele és az a találkozó. Aminek végén mégiscsak itt álltunk és én igaz magamban kicsit bizonytalanul, de elfogadtam a felkínált lehetőséget. Alex teljesen ki lesz akadva - sóhajtottam, de azért visszamosolyogtam a szőke fiúra. Talán őt majd fel tudom készíteni. És ha egyszer eljut a frontig... nos, akkor eggyel több ember lesz, akiért aggódhatok.

*megerősíti Leo igénylését*

by **Danee** Kedd Jan. 29 2019, 22:31

Ja, hogy hogyan keveredtünk végül ide, meg ilyen szamárságok, azt majd egy másik nap, ne szaporítsuk a szót feleslegesen.
Simeon céhtag, akár cimbik is lehetnénk, szóval amikor volt ez a lehetőség, akkor jónak láttuk meglépni.
Egyszerre értünk a kiképző tiszt figurához, nekem őszintén szólva fura volt, már alig rémlett, amikor jó magam ezzel csaltam egyet a rendszeren.
- Nem, nem, én már túl vagyok ezen, nem szeretnék szintet lépni - válaszoltam hadarva "lányos" zavaromban
- Azt az új opciót kérnénk, a rejtettet, a mentorosat, igen azt, ahogy mondod, öregem
- Izé, Akaito igénylése - tette m hozzá gyorsan, hogy a gép is értse az adatokat - vagy mi a szösz - tettem hozzá halkan

//megerősítem Simeon mentorálásra vonatkozó igényét

by **Silence** Csüt. Márc. 21 2019, 20:30

Ide jött. És mosolyogva üdvözölte Szophiet.
Nem mintha akart volna... A fekete hajú lány kérte rá. Még mindig nem teljesen értette a dolgot... Azt tudta, hogy ehhez ketten kellenek, és Szo őt szeretné megkérni. Ez neki nagyon jó lenne, mert pénzt kapna, Fuwának meg azért, mert így sokkal hamarabb, sokkal többet fog tudni segíteni a céhtagoknak, ha belemegy.
És belement...
Úgyhogy itt van, megvárja, míg a tömeg oszlik az npc felől, és odalép együtt a barátjával, akinek szeretne segíteni. A felugró ablakon pedig, ahogy megbeszélték, az igenre bök.

// Szophiet szeretném felkérni Fuwa mentorának Akaitoval Smile

by **Szophie** Vas. Márc. 24 2019, 22:44

Segíteni akart. Silence is és Szophie is. És ez utóbbi tudta, hogy előbbi úgy teheti ezt meg minél inkább, ha magasabb és magasabb szintre tör. Ebben pedig az idomár tudott segítséget nyújtani, a karkötő segítségével. Tiszta üzlet volt ez, ami mindenkinek hasznos, neki is, mert aranyat nyer vele, és a másiknak is. Szó sem volt itt semmiféle mester és tanítvány viszonyról, Silence annál jóval belevalóbb csajszi volt. Ez inkább csak együtt töltött időről, és nyereségről szólt. Ha valaki, akkor Szophie értett az üzlethez, és jól elő tudta adni a dolgot, annyira, hogy még Silence se értse félre. Tudta, hogy a lány nem érdemelné meg, hogy ilyenmód közelítsenek felé. Épp eleget - túl sokat is - kaphatott már a pátyolgatásból
Szophie megjelent a megfelelő időben, és boldogan üdvözölte társát. Egyenrangú felekként vették át a karkötőt, és büszkén viselték összetartozásuk jelét onnantól.

by **Chancery** Szer. Júl. 17 2019, 10:27

-Talán csak akkor néztem meg ezt az NPC-t, mikor behozták. -von vállat, mikor megállnak a Kiképzőtiszt előtt. -Az a jó, hogy a bezártság ellenére mindig akad valami újdonság, fejlesztik a játékot és bővítik. Mint egy igazi MMO-t. Nos akkor, annyi a dolgod, hogy elé állsz, beszélsz vele, és a második opcióra mutatsz rá, hogy Akaito-t szeretnél igényelni. Így.
Mivel ketten állnak oda, Chan is látja a felugró ablakot. Csak azért nem nyom rá azonnal a válaszra, mert először elolvassa inkább kétszer is, hogy biztosan jóra mutat-e. Amint mind a ketten megteszik, amit meg kell tenni, egy kicsit szélesedik a mosolya. A mentorrendszer mindig is vonzó volt a számára, hisz szeret segíteni másoknak, de az a kis gonosz hang a fejében, miszerint jobb, ha ő távol marad mindenkitől, ebben megakadályozta eddig. Pinku viszont más. Pinkuban van valami, ami elnyomja benne ezt a kis hangot. Persze lehet, hogy csak véletlen az egész és ő maga győzte le a kis démont, mindenesetre boldog a létrejött szövetségtől. Sugárzó mosollyal fordul a lány felé és megfogja a kezét, afféle megpecsételés jeléül.
-Adjunk bele mindent.

/Barairo Pinkuval igényelnénk egy akaito-t/

by **Barairo Pinku** Szer. Júl. 17 2019, 11:00

Pinku kitörő örömmel áll Chancery mellet. Öröme tovább emelkedik amint látja, hogy a Főnöket éppen mentoráltjának fogadja őt, és szépen egy helyben el kezd ugrándozni, ennek jelet is adva. Ha kell is neki bármit elfogadnia, őt nem érdekli. Egyből rá is nyom a gombra, bármi nemü hezitálás nélkül. Amint Chan megfogja a kezét, abba hagyja az ugrálást, és mestere szemébe néz.
- Ígérem hogy nem foglak cserben hagyni Mentor Sensei mester

by **Eru** Szer. Jan. 22 2020, 19:23

Jártam keltem a városban, ami néha elégé kihalt. vagy csak én sántikálok erre mindig rosszkor? Végül is elég késő van én nem vagyok fáradt, szét pukkadok annyi az energiám. Egy mini energia telep vagyok, talán most még másokat is feltudnék villanyozni. Mondjuk jól meg csikizem őket, az tuti hatásos lenne. Most nem áldozataimat keresem kiket szét csikizhetek. Egy fura npc fazont keresek, mesélték általa gyorsan lehet szintet lépni. Igaz nem dob meg egy rakat xp-vel, de négy pont is nagyon jó. Főleg utólag megkapom a maradékot és igy mehetek magas helyekre, ahol lehet aztán gyűjtögetni. Zita is és én is jól járok, mind kettőnk hasa tele lenne.
- Áhh nézzenek oda fura fazon npc bácsi!
Kiáltok fel mikor végre meg lelem kit kerestem. Amaz már sorolja is a sablon szöveget.
-Skip...skip...
Persze nem lehet tovább léptetni ilyen egyszerűen és ajánlott végig hallgatni mit is mond. Halkan hümmögők, habár nagyon jó, amit mond, de pici hátránya van. Ám ha ügyes vagyok az nem is hátrány, hanem hatalmas nagy előny.
- Oké npc bácsi nekem a második kell. Huszadik szintre ugranék, hipp hopp Eru ugrót egy nagyot. Ugye ugorhatok?

by **Cardinal** Pént. Jan. 24 2020, 12:52

Eru: +48 elosztható pont, 20. szint

by **Silence** Csüt. Márc. 12 2020, 22:13

Megint idejött. Sajnálta, mert boldog volt, hogy segíthetett Szophienak, aki viszont segített neki.
De Hinari magyarázatával belátta, hogy így, hogy Szophie olyan nagyon elfoglalt lett, nem segítenek senkinek. Hinari pedig neki szeretett volna segíteni. Mert minél többen harcolnak a bossok ellen, annál jobb. Grimm nem fog örülni, de majd, ha ott tartanak, megbeszéli vele. Hiszen már nem olyan alacsony a szintje, mint régebben! Mostmár egyedül is meg tudja magát védeni... nagyjából. És különben is, ott lesz Hinari.
Felnézett, és rámosolygott a mellette lépkedő hercegnőre. Igen. Ha ő is ott van, akkor biztos nem lesz baj. És hallgatni is fog rá! De bizony ám!
Ezekkel a gondolatokkal érkeztek a Kiképzőtiszthez, ahol ugyan az az ablak ugrik fel, mint amikor Szophieval idejött... És most is ugyanúgy az igenre nyom a panelen.

// Hinari mentoráltja szeretnék lenni Szophie helyett az inaktivitása miatt Sad

by **Hinari** Csüt. Márc. 12 2020, 22:36

Rámosolyogtam Fuwára és én is rányomtam az igen-re. Az npc elé tartottam a kezem, a kelleténél pedig talán kissé hosszabban bámultam a karomon ezek után megjelenő, kék színű karkötőt: teljesen ugyanolyan volt, mint az előző és a Joelékkel való találkozás után talán többet is fogok tudni segíteni ővele, mint korábbi párjával. Leo amúgyis elérte már a boss szintet egyszer és azzal meg is szűnt funkciójában a dolog - és igaz azóta megint nem tudott eljönni párra, de mostanában nagyon elfoglalt lett a mindenféle küldetésekkel, amikre jelentkezett, Fuwa szintemelésének prioritását ő is megértette így. Még akkor is, ha aznap nem tudott utánunk jönni végül.

*sóhajt* Megerősítem a kérelmet, Leo inaktivitása révén.

by **Chancery** Hétf. Márc. 23 2020, 17:58

Teljesen véletlenül akadt rá a magyarázatra a képességei között. Csodálkozott, mikor Pinkuval való közös kalandjai után jóval kevesebb jutalmat kapott, mint amennyi a kézikönyv szerint járt volna; bánni nem bánta, hisz neki a lány fejlődése volt a fő szempont, de mikor egyszer megtalálta a leírását egy képességének, rájött a dolog nyitjára. Egy mentorálttól kevesebbet kap, cserébe viszont több embernek is segíthet.
Pont ő, aki saját magának is alig tud.
Végül, hosszas vívódás után, a lány egy üzenetet függesztett ki, hogy szívesen vállalja egy újabb akaito elfogadását. És alig telt el pár perc, már villogott a kis boríték jelzője a sarokban.
Egy Eru nevű játékos kereste fel. Pár levélváltás után megbeszélték, hogy a Kiképzőnél találkoznak, és Chan a jelek szerint kicsit előbb érhetett ide. Dust és Álomkelő közösen ültek le a lábánál, a főnixmadár a macska fejét használta párnának. Mikor a fiatal árnyharcos megjelent, Chan elmosolyodott.
-Szia! Én vagyok az! -integet neki. Aranyosnak tűnik, viszont az egyik keze.... ismerős... -Nos, akkor kezdhetjük? Ezután rögtön el is vállalhatnánk valami egyszerű feladatot, vagy csak meghívlak egy fagyira a cukrászdában :3

/kihasználva a képességem elfogadom Eru kérését és a mentora leszek :3 /

by **Eru** Hétf. Márc. 23 2020, 20:26

Eddig sosem volt igényem más segítségére. Szinte mindent egy magam értem el, de egy kazamatás kaland után elhatároztam magam. Ideje a tettek mezejére lépnem, és mi hamarabb szinteket lépni. Még hozzá, ha lehet rohamléptekkel. Lehet a kiképző miatt húszas vagyok, de valójában úgy 10 szinten lehetek most azt hiszem. Nem valami sok, de büszke vagyok a teljesítményünkre. Ketten értük el, és nem csak én léptem szintet, de barátom is. Csak az volt a gond nem tudtam kitől kérhetnék segítséget. Nem voltam egy céh tagja sem, és barátaim nos hát tőlük se számoltattam segítségre. Afton és Silnek biztos legkisebb gondja is nagyobb, mint nekem segíteni. Különben sem akarom őket nyaggatni ilyen dolgokkal. Chancery játékos egy nap feltett egy hirdetést, ami felkeltette az érdeklődésem. Nagy vonalakban tudtam miről van szó, leginkább kíváncsi voltam. Más tudni azt jé ez valahogy így megint más át élni. Hm azt hiszem a legnagyobb hibám a kíváncsiság, vagy inkább erényem? Váltottunk néhány levelet és meg beszéltünk egy találkozót. Eljött a nap és én sétálgatva nyakam nyújtogatva kerestem ki is lehet a mentorom. Persze leírtam neki én, hogy nézek ki így ő biztos előbb fog észrevenni. A figyelmem ugyan is elterelte kissé a színes kavalkád, ami most az utcákat töltöttebe. Alig pár méterre ált tőlem, elmosolyodva oda is sétáltam hozzá.
- Szia meg jöttünk. - Végig mértem azonnal és talán furcsa lehet neki, amit ezután tettem. Ugyan is közel húzódva hozzá meg szaglásztam picit. Ez után elmosolyodtam természetesen. - Kezdeni? Igen már alig várom!
Látszott rajtam menyire várom már és szinte végletekig fel vagyok pörögve. Nagy pattogásom közben nem kerülte el figyelmem a két pat.
-Jé egy ci..hmm.- Elharaptam a mondatom végét, nem tudtam jónéven venné, ha csak úgy lecicusoznám. - Öhm Sziaasztok....
Két állatnak is köszöntem majd, ha engedik őket is meg szaglászom kicsit közelebbről.
- Fagyi? Mind a ketten szeretünk faggyazni, de biztos vagy benne?

//Chanchan Mentoraltja leszek örömmel :3 //

by **Keita** Kedd Márc. 24 2020, 16:03

Frissítve :3

by **Chakna** Szer. Ápr. 01 2020, 00:13

Hosszú éjszakánk volt. Végül még néhány párossal kipróbáltuk az ötletemet, de annyira elfáradtunk már mindketten, hogy javasoltam: folytassuk egy másik alkalommal.
Lefekvés előtt viszont volt még egy utunk. Még visszhangzott a fülemben a felajánlás, éppúgy, mint a válaszom.
Beleegyeztem. Persze... nem csak ilyen egyszerűen. Igyekeztem tisztázni, hogy egyáltalán nem tartok tőle, hogy nekem bajom esik. Sokkal jobban riaszt a gondolat, hogy másnak esik baja az én ügyetlenségem miatt. Hogy megnyugodhassak, nyomatékosan kijelentettem, hogy ne merészeljen kockáztatni azért, hogy engem védjen. Cserébe persze megígértem, hogy én pedig kellően óvatos leszek. Így fair a dolog végtére is.
A kiképzőtiszt előtt állva viszont... Kicsit megint elbizonytalanodtam.
- Biztos nem gond? - kérdeztem rá, ahogy az ablak felugrott. És tekintve, hogy megerősítette Ozirisz is, hogy egyáltalán nem az... Az igenre nyomtam.

// Ozirisz mentoráltja szeretnék lenni Akaitoval :3

by **Ozirisz** Szer. Ápr. 01 2020, 01:15

Hosszú, és eseménydús éjjel volt, és kellőképp el is fáradtunk a mamutcsordák ritkításában. Persze nem a cselekvéspontok kifogyása vett rá végül a távozásra – hisz azok hamar visszatöltődnek – hanem az idő, ami már-már közelebb állt a hajnalhoz mint az estéhez. Ami a fejlődést, és az azt segítő funkciót illeti, meg kellett állapítanom, hogy Chaknával ilyen szempontból nagyon is egy hullámhosszon vagyunk. Ő se szeretné, ha más érte kockáztasson, ahogy én se. Persze rábólintottam a feltételekre, beleegyeztem azokba. De legbelül mindketten tudtuk, hogy ha úgy adódna, azonnal a másik segítségére sietnénk, veszély, kockázat ide vagy oda. Az ilyesmit nem lehet látni előre. Olyankor nincs idő gondolkodni, és – hála annak a furcsa kazamatának – már tudom, hogy cselekednék. Ösztönösen vágódtam be az NPC elé – igaz, a támadónkat nem gondoltam valódi fenyegetésnek, ami hiba volt. És ösztönösen kaptam fel Mirikát és rohantam vele együtt az összeomlani készülő kazamatából. És ma este sem gondolkoztam, amikor megláttam, hogy a földre esik. És ha ezután bekövetkezne valami hasonló, nincs az az Isten, hogy ott hagyjam. Ahogy fordított esetben én sem tudnám menekülésre rávenni. Legbelül mindketten tudjuk ezt, és egy fontos, ha nem a legfontosabb lecke lesz számunkra: A biztonság az első, az előttünk álló kihívás pontos felmérése, hogy véletlenül se kelljen megtapasztalnunk, amitől mindketten legjobban félünk: hogy a másiknak baja esik. Túl sok szörnyűséget láttunk és tapasztaltunk meg már. Túl sokat, ahogy mindenki más, akik sok éve Aincrad világát járják.
Közben elérkeztünk a Kiképzőhöz. - Épp ellenkezőleg... örülök, hogy segíthetek – mosolyogtam rá az íjászlányra, majd a felugró ablakon is megerősítettem a döntésem. Majd felszereltem a frissen kapott, immáron zöld színű Akaitót. Majd mielőtt elváltunk volna, küldtem Chaknának egy barátfelkérést. Így már könnyebb lesz utolérnünk egymást, ha épp kedvünk támad egy kis farmoláshoz. Hosszú, és eseménydús éjjel volt. Egy korszak lezárult, és egy új vette kezdetét...

// Chakna mentora leszek :3

by **Leonard** Csüt. Május 28 2020, 22:58

Még tisztán emlékezett rá, amikor izgatottan és boldogan átvette a saját akaitoját. Megtiszteltetésnek érezte, hogy Hinari mentoráltja lehet, ráadásul ezzel egy időben lépett be a céhbe is. Boldog napok voltak azok!
Tisztán rémlett neki az is, amikor végre elérte először a boss szintjét, és lekerült róla a kis karkötő. Habár utána már nem tudott lépést tartani, mostanra újra felküzdötte magát. A mostani szintjében benne volt hónapok lemondása, a hosszú tél minden küzdelme, de megérte.
És mindez alig másfél év gyümölcse volt! Most pedig, közel a második évfordulóhoz, itt állt ragyogó szemmel és széles, ezer vattos mosollyal, és a másik gombot nyomta meg a panelon. El se hitte, hogy ő lesz a mentor, ráadásul Aftoné!
Már az első pillanat óta tudta, hogy ezzel a férfival jóban akar lenni. A karkötő pedig tökéletes táptalajt adott hozzá, hogy még több időt töltsenek együtt, hiszen a szintezéshez erre szükség volt.
- Alig várom, hogy milyen kalandokban lesz részünk! - öltötte magára a kis ékszer szerűséget vidáman. - Biztosan eljuttatlak boss szintig!

/Afton mentora leszek. bounce

/

by **Afton** Pént. Május 29 2020, 10:14

-Szóval ez egy... barátság karkötő...?
Nézegeti Afton a megjelent kis bizgerét a csuklóján. Persze nem bírja sokáig tartani a komoly arcot, lévén most is csak viccelt, és hamar széles mosolyra fakad, főleg, mikor felnéz a kardforgató ezer wattos vigyorára. Végül széttárja karjait, és már-már könnybe lábadt szemmel (persze mindezt színészkedésből) húzza ki magát, hogy
-Keblemre, öribarim!
majd el is ejt egy bégetést, mert hogy öri-bari...
...
Afton sosem volt teljesen normális, és ez nem is fog még sokáig változni. Leonarddal kapcsolatban pedig pláne nem. Rendkívül tetszik neki az orosz fiú mentalitása (nem úgy), és örül, amiért akadt valaki, akivel egy húron pendült szinte az első alkalommal is. Az pedig, hogy megismertették vele ezt az "akaito" rendszert, és Leo felajánlotta, hogy segít neki, még jobban feldobta a kedvét. Bossolni... hihetetlen. Hosszú évekig aludt stázisban, nem fejlődött, most pedig, a céhnek hála, egyik pillanatról a másikra már mindjárt harmincas szintű.
-Köszönöm szépen. Na, menjünk kávézni. A lelkem már hörög a következő adag digitális koffeinért. -mosolyog, majd megveregeti Leo vállát és elvezeti a legközelebbi kávézóig, amit annyira imád.

/Leo lesz a mentorom \o/ /

by Ajánlott tartalom