[Küldetés] Sword Arti Nyomozók

Kezdtem úgy érezni, hogy ezek a questek nem valók nekem. Sikerült folyton felhúznom magam valamin eddig valamennyi küldetésemen, habár az is lehet végső soron, hogy csak azért vagyok ennyire ingerlékeny, mert "picit" különlegesek a körülmények, és a fasságoknak komolyabb következménye lehet. Egy rendes MMO-ban maximum respawnolsz, ha elcseszel egy küldit és belepusztulsz, itt viszont nincs ilyen. Legalábbis elvileg, aztán ki tudja. Mobokon túl még nem láttam meghalni senkit, viszont az tény, hogy azon a kavicson, amin rajta van az összes játékos neve, ki-kihúzódott már egyik-másiké ilyen-olyan indokkal...
Kellemes kis flörtkísérletem a kőbunkóval nem tartott sokáig, hiába terelhettem el vele a figyelmemet arról, mekkora idiótának tartottam a majmos srácot. A sikoltásra és a dulakodás hangjára azonnal odakaptam a fejem, és szorításom is azonnal enyhült Eisuke karján. Sejtettem, hogy ez a Mitsurugi csaj még gondot fog okozni, nem véletlenül piros játékos >.> Csak egy pillanatra terelődött el a figyelmem, de ez bőven elég volt arra, hogy kiszemelt gyanúsítottam akcióba lendüljön. A kristály felrobbanása olyannyira meglepett, hogy meg se tudtam akadályozni a fiú kezemből való kicsúszását, és hiába kaptam utána, a tömény füstben nem láttam semmit, így nem is értem el a kezét, hogy megragadhassam.
- Francba, tudtam! - méltatlankodtam magamon bosszankodva, hogy aztán erős köhécselésbe fogjak, köszönhetően ennek a hülye füstnek. Mire kitisztult a levegő, Eisuke már felszívódott, és négy egérutat nyerő emberkét pillantottam meg távolodni. Morogva szökkentem előre, hogy nem túl magas, de azért tűrhető gyorsaságom és akrobatikám kombinációját kihasználva utánuk eredjek remélhetőleg társaimmal egyetemben. Remélem nincsen náluk teleport kristály, különben gáz lesz >.> Ahol csak tudtam, rövidítettem az utat átugrálva a tereptárgyakon, közben pedig előhívtam íjamat is. Amint kellően nyílt terepre értünk, ahol nem volt esélye arra, hogy elforduljanak valamerre, egy pillanatra megálltam, hogy beindíthassam a sword skillemet és elengedhessek egy nyilat. Úgy céloztam, hogy a kék hajú lány elé fúródjon be a talajba, így akartam megtorpanásra kényszeríteni, és a pillanatnyi zavarát kihasználva utolérni és leteperni a földre.

Jól van, még azért gyakorolnom kell a skilljeimet, de nem volt ez olyan rossz lövés. Elértem a célomat, és hála a másik lány hathatós közreműködésének, utol tudtam érni a szökevényt. Egy macska ügyességével vetődtem rá és kulcsoltam a lábánál fogva, így lerántva őt a földre. Ebben már volt tapasztalatom a játékon belül is, a tünemény bogaras esetnél a saját klónommal kellet hasonlóképpen elbánnom. Záros határidőn belül ráültem a derekára és a földhöz szorítottam a karjait is, ne ficánkoljon itten nekünk. Nem vagyok éppen túl nehéz, de ebből a pózból talán nem fog ledobni magáról.
- Te.. izé... majmos srác! Taidana! Üldözd tovább őket, egy másik is megsérült! - kiáltottam rá szerencsétlen srácra, akivel azért alaposan elbántam pár perce, de mivel amúgy is idegesített, ezért annyira nem is bántott a dolog, hogy mondjuk sajnáljam, vagy ilyesmi. Nem különösebben érdekelt, hogy csíp-e vagy sem, nem volt célom minden egyes játékos szívébe belopni magamat. Csak az arra érdemesekébe, ez a lúzer meg tett róla, hogy ne tartsam számon. Örüljön, hogy a neve eszembe jutott.
- Reiko, az a csajszi akibe belekötöttél, lehet hogy még itt van a közelben - fordultam a másik íjász felé. Az egyik sarok után szem elől tévesztettem a négy menekülő egyikét. Mondjuk szerintem semmi értelme nem volt az egésznek, sokkal logikusabb lett volna, ha az egyik elfut és magára vonja a figyelmet, a többi meg lelécel. Az az Eisuke srác is eltűnt valahová, az ő keze is benne kellett hogy legyen ebben a gyilkosságban, ha segített elterelni a figyelmet. Remélem nem futottunk csapdába.
- Na csicseregj szépen, ha jót akarsz magadnak! Légy egy kicsit önző és ne falazz a többieknek, így jársz a legjobban. Piros játékosként csak nincs olyasmid, mint becsület, he? - nyomatékosításként még meg is húztam a haját. Az volt a poén, hogy piros játékossal azt teszünk, amit csak nem szégyellünk, a mi indikátorunk nem fog változni. Bár Reikonak már úgyis mindegy volt, viszont megengedtem magamnak, hogy ne gyanakodjak rá perpillanat. Asszem eleget tett eddig, hogy kiérdemelje a pillanatnyi bizalmamat.
- Szerintem kötözzük ki, vetkőztessük le teljesen meztelenre, aztán az tapizhatja és ott, aki és ahol csak akarja. Mit szólsz? :3 - rángattam a szemöldököm sejtelmesen, majd a hóna alá csúsztattam a karomat, hátrafogtam a kezeit, aztán álló helyzetbe rántottam a csajszit, igyekezve kiszolgáltatott helyzetbe hozni az íjász és a bámészkodók számára, amíg nem szerzünk egy kötelet. Naná, hogy belementem a játékba már csak a fun kedvéért is :3

Asszem partnerre találtam a hülyeségekben, bár fene tudja, Reiko milyen indíttatásból javasolta az egész fogdosást, ráadásul az hirtelen fellelkesedés az ötletemre is minimum furcsa volt. Nemtom, valahogy nem olyannak tűnt, mint aki poénnak venné, inkább... mintha komolyan örült volna neki? Mivel a csajszi eltakart, így nem láthatta a megrökönyödött arcomat, de azt hiszem... jobb lesz, ha nem vonok le semmilyen következtetést, vagy ilyesmit, még a végén megütöm a bokám Ettől függetlenül a prédánk is marha furán viselkedett, látszólag baromira nem zavarta, hogy a kezem a mellén pihent éppen, és az sem, amit Reiko csinált. Lehet mégis jobb lett volna a majmos srácot itt tartani, hogy lássuk akkor mit reagál a tapizásra. Nem mintha túl bizalomgerjesztő lett volna hagyni annak a lúzernek, hogy kiélhesse a perverz vágyálmait >.>"
Viszont mikor a másik íjász nekifogott leszedni róla a ruhákat, végre reagált a túszunk is, ráadásul egyre hevesebben. Egy idő után már alig bírtam lefogni, annyira kapálózott és úgy vergődött a kezeim között. Nem volt ellenemre, hogy abbahagyjuk a nyilvános megszégyenítést.
- Basszus, megsüketültem @.@ - panaszkodtam, mivel a sikítozásától még mindig csengett a fülem. Nem mondom, nekem is van hangom, de ez a fruska talán mg az én hangerőmön is túltett.
- Ei...? Eisuke, mi? Franc, és ott volt a kezeim között >.> - bosszankodtam, toppantva is egyet mérgesen, de az igazán para dolgok csak most kezdődtek. Reiko reakciójára esett le, hogy a csaj vért köpött infó helyett, mikor köhögni kezdett, pár pillanat múlva meg már semmit sem fogtam le, legfeljebb a levegőt. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy szilánkokra tört. Hátrálni kezdtem, és elestem, a fejemet rázva. Mi a franc történik itt?! Most... meghalt? Vazz, mi ez az egész?!
- Piros indikátoros volt, ez tuti! Mindenki az volt! - feleltem "kissé" idegesen, az élménytől sokkolódva. Értetlenül álltam az események előtt. Mondtam már, hogy gyűlölöm a krimiket? >.> Zavaromban még azt is nehezen vettem észre, hogy üzenetem jött, pedig ott villogott a boríték az orrom előtt. Mikor leesett, remegő kézzel böktem rá, és csak néhány pillanat múlva koppant, hogy honnan ismerős a Taidana név.
- Váááh, még ez is. Remélem azért hívott, mert elkapta valamelyiket... - morogtam, majd intettem Reikonak, hogy menjünk. Kételkedtem benne, hogy ez a helyzet, és mikor odaértünk, igazam is lett. A szám elé kaptam a kezeimet a látvány hatására, de aztán ismét fordultak egyet a fogaskerekek. NPC volt az akasztott alak, nem játékos. Idegesen sóhajtottam fel.
- Na az tuti, hogy én nem leszek ott >.> - dőltem neki a sikátor falának, először a vállamat, aztán a fejemet nekitámasztva. Nem, nem kérek folytatást, köszi, ennyi bőven elég volt ebből a sztoriból...