[Küldetés] Sword Arti Nyomozók

Nyomozzuk ki egy gyilkos kilétét. Oltári. Mikor megláttam a questek között, azonnal tudtam, hogy ezt meg akarom csinálni, kettő dolog miatt. Az egyik, hogy halálra akartam röhögni magam, milyen krimibe illő forgatókönyvet találtak ki egy ilyen misszióra - mellesleg gyűlölöm a krimiket, sose vágtam le, mi a jó bennük - a másik meg szimplán az, hogy a szokásostól eltérő küldetés talán kicsit feldob. Azért akár VRMMO, akár nem, az odamegyünk-legyakjuk-visszajövünk típusú cuccoktól már herótom van -.-" Gondoltam majd ide a SAO-ra kitalálnak majd kreatív dolgokat, hogy ne legyen csalódás az eltérő játékkörnyezet ellenére, és ami azt illeti, ilyesmikre gondoltam, nem arra a csavarra, hogy megpusztulunk for real, ha lenullázódik az életünk. Eddig semmi súlyos nem történt, szóval azért kezdtem már kicsit bátrabb lenni és visszaszokni abba a ritmusba, amit a bétában megszoktam. Csupán a boss fight miatt aggódtam tulajdonképpen, viszont így is ott akartam lenni. Kotarou eléggé rá volt indulva a dologra, és nem akartam cserben hagyni. Úgy hallottam már a boss room közelében járnak, szóval már én is készülgettem lelkileg a magam kevéske életével, kitartásával és páncéljával, hogy majd nekimegyek a koboldnak, pedig nem erre van tervezve a karakterem. Pontosabban nem értem el azt a szintet, amit még a sokkot jelentő hír előtt terveztem -.-
Nem számítottam harcra, így az inventory-ban hagytam minden felszerelésem. Nem különösebben izgatott, hogy milyen birtokra is érkeztem meg, sokkal inkább foglalkoztatott, hogy kikkel fogok együtt dolgozni. Reméltem, hogy lesz ismerős arc, de a többieket végigmérve rá kellett jönnöm, hogy három vadidegennel állok szemben. Tulajdonképpen tekintve, hogy majdnem tízezer játékos lófrál ezen a szinten ez nem is meglepő, de azért benne van az emberben, hogy hátha összefut valakivel, akivel már volt dolga. No mindegy, egy álommal kevesebb~
- Na, az hétszentség, hogy ettől a fazontól egy megveszekedett rézérmét sem kapunk, nem hogy busás jutalmat ._. - jegyeztem meg rosszmájúan, meglátva a fickót, aki idehívott minket. Pont olyan volt, mint aki minden fillérjét magára költi, de amúgy egy smucig köcsög, aki éhbérért dolgoztatja a cselédeit. Arany fogsor, uram atyám o.O Nem lepne hát meg, ha úgy átcseszne minket, mint az a kereskedő. Ráadásul a másik csaj kapásból nekiállt pattogni valami überfellengzős dumával... jesszus... Arcom igen gyorsan a tenyereim között kötött ki. Mikor felnéztem, akkor tűnt csak fel, hogy ennek a Reikónak a feje felett... piros indikátor van O.O Ereimben ebben a szent pillanatban meghűlt a vér és ezernyi gondolat öntötte el a fejemet. Nem láttam még játékost meghalni, de ha ez a csaj piros... akkor ő valakit megölt. A higgadt gondolkodásomnak ebben a szent pillanatban annyi volt, fejemet rázva kezdtem el hátrálni és ütköztem bele a fekete hajú srácba, aki egy bébimajmot dédelgetett, és végül a karját megragadva a háta mögé pördültem.
- Bocs... ööö... a-aranyos a kismajmod - dadogtam kissé falfehéren, mintegy reflexből, hogy azért na... mégis csak beleütköztem meg pajzsként használtam éppen, szóval ne egy mukkanás nélkül tegyem már meg. Jobb kifogás meg nem jutott eszembe. Mindenesetre a fiú védelméből már egy fokkal jobban éreztem magam és figyelhettem arra, hogy mi is történik a szobában... vagyis inkább teremben. Még egy darabig Reiko körül járt a fejem, de aztán szép lassan rá tudtam koncentrálni a tucatnyi belépő emberkére is. Annyit sikerült magamban kizárnom, hogy a piros csaj a tettes, a questre jött és nem beépítettnek tűnt.
- Látott egyáltalán valaki valami gy-gyanúsat? Vagy izé... idegen tárgyat a tett helyszínén? - próbálkoztam be valami értelmes kérdéssel a szemtanúk felé. Ha ennyien voltak, akkor azért csak-csak nem lesz nekik sok ez a sok kérdés, és mindenki hozzá tud majd tenni valami választ... vagy nem tudom. Nem értek én ehhez @.@ Reiko meg piros játékos...

Nem különösebben paráztam attól, hogy a tizenkét tanúnk mindegyikének feje felett piros kurzor vibrált, engem az a Reiko érdekelt, aki konkrétan megoldani jött ezt a krimifeladványt. Ki tudja milyen pszichopata a csaj, lehet csak tippeket keres a következő PK-jához, ilyen kiskapukat a rendszerben, és azért tanulmányozza a dolgokat meg teper ezekkel a kérdésekkel, mintha valami igazi nyomozónak képzelné magát. Mondjuk így ennyi ember között talán biztonságban vagyok, de azért nem ártott óvatosnak lennem.
- Azt, hogy megölt egy játékost - közöltem minden kertelés nélkül a sráccal, aki mögött a védelmet kerestem. Nem láttam értelmét a porhintésnek, még ha ezzel esetleg feszültséget is keltek a csapatban, már ha lehet csapatnak nevezni négyünket. Nehéz volt, de azért megkíséreltem odafigyelni a gyanúsítottakra, merthogy azokkal a jelzésekkel a fejük felett nyilvánvaló volt számomra, hogy köztük van a gyilkos. Nevekkel eszem ágában sem volt törődni, egyedül ezt az Eisukét jegyeztem meg magamnak, éljenek a tahók alapon Még egy mosolyt is küldtem felé.
- Ööö... te, mondd csak, merre menekült a köpenyes alak? Tudsz még mondani valamilyen részletet, amire felfigyeltél? Milyen színű volt a köpeny, láttad-e, hogy alatta milyen ruha volt? - kérdeztem a shotától (Chion), majd a figyelmem elsősorban azok felé fordult, akik tök semmitmondó dolgokat mondtak.
- Se lát-se hall állapotban voltál a nagy udvarolgatás közepette, vagy te is tudsz valamit hozzátenni, ha már a barátnőcskéd hallott ezt-azt? - szegeztem neki a kérdést a Casanovának (Gyousei), aztán ismételten Eisukére pillantottam. Megvártam, amíg visszanéz rám, hogy aztán félénken lesüthessem a szemem és a fülem mögé söpörjek egy tincset.
- Jól van, ööö... te, aki nem tudsz semmit, nincs kedved elárulni hogy mit is csináltál legalább? Tudod baromira nem segítesz, úgyis képzeld, senki sem tud semmit, azért vagyunk itt :/ - kötöttem bele a srácba (Chikao), ha már ilyen részletes és informatív volt. Kivételesen szándékosan voltam bunkó, bár azért szoktam én ilyen lenni, ha valami idegesít és pocsék hangulatom van, csakhogy most kicsit más volt a helyzet. Reikót nagy ívben megkerülve végül aztán kikötöttem az igazi célpontom mellett.
- Sok barom, egyre jobban elmegy a kedvem ettől az egésztől a sok díszpinty miatt... Tiszta gáz :/ - morogtam Eisukének a fejemet csóválva - Áh... elegem van máris... hogy lett egy ilyen normálisnak tűnő arc piros? Felcseszett valamelyik ostoba lúzer? - kérdeztem tőle cseverésző hangnemben, mintha nem is érdekelne már az egész dolog, ami miatt itt vagyok. Bíztam benne, hogy az a néhány pillantás és a hangnemem szimpivé tesz engem a szemében.
- Remélem ez a pár pattogi gyorsan megoldja az ügyet és pucolhatunk innen. Merre mész, veled tarthatok? Unom már, hogy játszanom kell a jó kislányt, nem tudok kikapcsolódni :/ - próbáltam beszélgetésbe elegyedni a sráccal, és méltatlankodva összefűztem a kezeim a melleim alatt, hogy kicsit kiemeljem őket. Közben pedig fél füllel igyekeztem odafigyelni arra is, ami körülöttünk történik.

Kellett egy pár pillanat, míg leesett, hogy a majmos srác hozzám beszél meg felém kapálózik. Először értetlenül pislogtam rá, aztán szép lassan átváltottak a vonásaim felháborodottá, ahogy egyre idegesítőbben viselkedett. Ahogy ott nyűglődött és piócaként ragadt rám, még akkor sem tetszett volna, ha éppen nem a feladaton próbáltam volna dolgozni, hanem úgy alapból lézengtem volna. Franc se gondolta volna, hogy rám fog akaszkodni, ha tudom, hogy ilyen ez a srác, garantáltan kerülöm, mint macska a forró kását >.>
- Szállj le rólam, tökfilkó >.> - próbáltam meg eltávolítani a közelemből kissé kétségbeesetten, nem akartam hogy beleköpjön a levesembe. Azonban csak nem szállt le rólam, így eléggé nehezemre esett Eisukénél bevágódni, legalábbis biztos nem keltettem benne jó benyomást azzal, hogy két majom csimpaszkodik rajtam >.> A hab a tortán az elcseszett bemutatkozása volt, konkrétan megszédültem tőle, ahogy a kobakja az enyémnek koccant, és neki is tántorodtam Eisukénak.
- Bassza meg, húzz már el a picsába >.> - szavaim tökéletesen őszinték voltak, ezúttal semmi megjátszás nem volt bennük. Teljesen felhúzott ez a Taidana gyerek, és igen sokatmondóan pillantottam a célpontomra, abban bízva, hogy esetleg lesz olyan kedves, és eltávolítja a srácot a közelünkből. Bár jobban belegondolva gyorsabb volt, ha inkább én intézkedem.
- Basszus, figyu! Ott az a két jómadár, foglalkozz velük és kopj már le :/ - mutattam a két főzőcskéző tanúra, mivel ők csak álldogáltak ott, és senki sem figyelt rájuk. Közben próbáltam elraktározni az infóimat, bár a síró-picsogó hősszerelmestől úgy kábé felfordult a gyomrom is. Dobták, erre siránkozik, ecsém Használhatatlan egy alak.
- Faszom... sok retardált... - méltatlankodtam Eisukénak morogva - Te legalább jó fejnek tűnsz :3 Minek hívtak egyáltalán be, láttál valamit ebből az egészből? - fordultam a sráchoz, olyan természetesen feltéve a kérdée, amennyire csak lehetett. A nagyobb ráhatás kedvéért pedig át is karoltam a karját, hogy kicsit érezze, nőből vagyok, és kihívó tekintettel néztem a szemébe. Remélem nekem elárulja, amit tud, még ha nem is érdekli ez az egész :3

Kezdtem úgy érezni, hogy ezek a questek nem valók nekem. Sikerült folyton felhúznom magam valamin eddig valamennyi küldetésemen, habár az is lehet végső soron, hogy csak azért vagyok ennyire ingerlékeny, mert "picit" különlegesek a körülmények, és a fasságoknak komolyabb következménye lehet. Egy rendes MMO-ban maximum respawnolsz, ha elcseszel egy küldit és belepusztulsz, itt viszont nincs ilyen. Legalábbis elvileg, aztán ki tudja. Mobokon túl még nem láttam meghalni senkit, viszont az tény, hogy azon a kavicson, amin rajta van az összes játékos neve, ki-kihúzódott már egyik-másiké ilyen-olyan indokkal...
Kellemes kis flörtkísérletem a kőbunkóval nem tartott sokáig, hiába terelhettem el vele a figyelmemet arról, mekkora idiótának tartottam a majmos srácot. A sikoltásra és a dulakodás hangjára azonnal odakaptam a fejem, és szorításom is azonnal enyhült Eisuke karján. Sejtettem, hogy ez a Mitsurugi csaj még gondot fog okozni, nem véletlenül piros játékos >.> Csak egy pillanatra terelődött el a figyelmem, de ez bőven elég volt arra, hogy kiszemelt gyanúsítottam akcióba lendüljön. A kristály felrobbanása olyannyira meglepett, hogy meg se tudtam akadályozni a fiú kezemből való kicsúszását, és hiába kaptam utána, a tömény füstben nem láttam semmit, így nem is értem el a kezét, hogy megragadhassam.
- Francba, tudtam! - méltatlankodtam magamon bosszankodva, hogy aztán erős köhécselésbe fogjak, köszönhetően ennek a hülye füstnek. Mire kitisztult a levegő, Eisuke már felszívódott, és négy egérutat nyerő emberkét pillantottam meg távolodni. Morogva szökkentem előre, hogy nem túl magas, de azért tűrhető gyorsaságom és akrobatikám kombinációját kihasználva utánuk eredjek remélhetőleg társaimmal egyetemben. Remélem nincsen náluk teleport kristály, különben gáz lesz >.> Ahol csak tudtam, rövidítettem az utat átugrálva a tereptárgyakon, közben pedig előhívtam íjamat is. Amint kellően nyílt terepre értünk, ahol nem volt esélye arra, hogy elforduljanak valamerre, egy pillanatra megálltam, hogy beindíthassam a sword skillemet és elengedhessek egy nyilat. Úgy céloztam, hogy a kék hajú lány elé fúródjon be a talajba, így akartam megtorpanásra kényszeríteni, és a pillanatnyi zavarát kihasználva utolérni és leteperni a földre.

Jól van, még azért gyakorolnom kell a skilljeimet, de nem volt ez olyan rossz lövés. Elértem a célomat, és hála a másik lány hathatós közreműködésének, utol tudtam érni a szökevényt. Egy macska ügyességével vetődtem rá és kulcsoltam a lábánál fogva, így lerántva őt a földre. Ebben már volt tapasztalatom a játékon belül is, a tünemény bogaras esetnél a saját klónommal kellet hasonlóképpen elbánnom. Záros határidőn belül ráültem a derekára és a földhöz szorítottam a karjait is, ne ficánkoljon itten nekünk. Nem vagyok éppen túl nehéz, de ebből a pózból talán nem fog ledobni magáról.
- Te.. izé... majmos srác! Taidana! Üldözd tovább őket, egy másik is megsérült! - kiáltottam rá szerencsétlen srácra, akivel azért alaposan elbántam pár perce, de mivel amúgy is idegesített, ezért annyira nem is bántott a dolog, hogy mondjuk sajnáljam, vagy ilyesmi. Nem különösebben érdekelt, hogy csíp-e vagy sem, nem volt célom minden egyes játékos szívébe belopni magamat. Csak az arra érdemesekébe, ez a lúzer meg tett róla, hogy ne tartsam számon. Örüljön, hogy a neve eszembe jutott.
- Reiko, az a csajszi akibe belekötöttél, lehet hogy még itt van a közelben - fordultam a másik íjász felé. Az egyik sarok után szem elől tévesztettem a négy menekülő egyikét. Mondjuk szerintem semmi értelme nem volt az egésznek, sokkal logikusabb lett volna, ha az egyik elfut és magára vonja a figyelmet, a többi meg lelécel. Az az Eisuke srác is eltűnt valahová, az ő keze is benne kellett hogy legyen ebben a gyilkosságban, ha segített elterelni a figyelmet. Remélem nem futottunk csapdába.
- Na csicseregj szépen, ha jót akarsz magadnak! Légy egy kicsit önző és ne falazz a többieknek, így jársz a legjobban. Piros játékosként csak nincs olyasmid, mint becsület, he? - nyomatékosításként még meg is húztam a haját. Az volt a poén, hogy piros játékossal azt teszünk, amit csak nem szégyellünk, a mi indikátorunk nem fog változni. Bár Reikonak már úgyis mindegy volt, viszont megengedtem magamnak, hogy ne gyanakodjak rá perpillanat. Asszem eleget tett eddig, hogy kiérdemelje a pillanatnyi bizalmamat.
- Szerintem kötözzük ki, vetkőztessük le teljesen meztelenre, aztán az tapizhatja és ott, aki és ahol csak akarja. Mit szólsz? :3 - rángattam a szemöldököm sejtelmesen, majd a hóna alá csúsztattam a karomat, hátrafogtam a kezeit, aztán álló helyzetbe rántottam a csajszit, igyekezve kiszolgáltatott helyzetbe hozni az íjász és a bámészkodók számára, amíg nem szerzünk egy kötelet. Naná, hogy belementem a játékba már csak a fun kedvéért is :3

Asszem partnerre találtam a hülyeségekben, bár fene tudja, Reiko milyen indíttatásból javasolta az egész fogdosást, ráadásul az hirtelen fellelkesedés az ötletemre is minimum furcsa volt. Nemtom, valahogy nem olyannak tűnt, mint aki poénnak venné, inkább... mintha komolyan örült volna neki? Mivel a csajszi eltakart, így nem láthatta a megrökönyödött arcomat, de azt hiszem... jobb lesz, ha nem vonok le semmilyen következtetést, vagy ilyesmit, még a végén megütöm a bokám Ettől függetlenül a prédánk is marha furán viselkedett, látszólag baromira nem zavarta, hogy a kezem a mellén pihent éppen, és az sem, amit Reiko csinált. Lehet mégis jobb lett volna a majmos srácot itt tartani, hogy lássuk akkor mit reagál a tapizásra. Nem mintha túl bizalomgerjesztő lett volna hagyni annak a lúzernek, hogy kiélhesse a perverz vágyálmait >.>"
Viszont mikor a másik íjász nekifogott leszedni róla a ruhákat, végre reagált a túszunk is, ráadásul egyre hevesebben. Egy idő után már alig bírtam lefogni, annyira kapálózott és úgy vergődött a kezeim között. Nem volt ellenemre, hogy abbahagyjuk a nyilvános megszégyenítést.
- Basszus, megsüketültem @.@ - panaszkodtam, mivel a sikítozásától még mindig csengett a fülem. Nem mondom, nekem is van hangom, de ez a fruska talán mg az én hangerőmön is túltett.
- Ei...? Eisuke, mi? Franc, és ott volt a kezeim között >.> - bosszankodtam, toppantva is egyet mérgesen, de az igazán para dolgok csak most kezdődtek. Reiko reakciójára esett le, hogy a csaj vért köpött infó helyett, mikor köhögni kezdett, pár pillanat múlva meg már semmit sem fogtam le, legfeljebb a levegőt. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy szilánkokra tört. Hátrálni kezdtem, és elestem, a fejemet rázva. Mi a franc történik itt?! Most... meghalt? Vazz, mi ez az egész?!
- Piros indikátoros volt, ez tuti! Mindenki az volt! - feleltem "kissé" idegesen, az élménytől sokkolódva. Értetlenül álltam az események előtt. Mondtam már, hogy gyűlölöm a krimiket? >.> Zavaromban még azt is nehezen vettem észre, hogy üzenetem jött, pedig ott villogott a boríték az orrom előtt. Mikor leesett, remegő kézzel böktem rá, és csak néhány pillanat múlva koppant, hogy honnan ismerős a Taidana név.
- Váááh, még ez is. Remélem azért hívott, mert elkapta valamelyiket... - morogtam, majd intettem Reikonak, hogy menjünk. Kételkedtem benne, hogy ez a helyzet, és mikor odaértünk, igazam is lett. A szám elé kaptam a kezeimet a látvány hatására, de aztán ismét fordultak egyet a fogaskerekek. NPC volt az akasztott alak, nem játékos. Idegesen sóhajtottam fel.
- Na az tuti, hogy én nem leszek ott >.> - dőltem neki a sikátor falának, először a vállamat, aztán a fejemet nekitámasztva. Nem, nem kérek folytatást, köszi, ennyi bőven elég volt ebből a sztoriból...