[Küldetés] Hogy készítsünk babát?

by **Argo** Csüt. Szept. 26 2013, 23:13

Résztvevők:

Bacchus
Black Chevalier
Orrdas
Skaara
Darkness
Aoi Shizuka

--------------------------

Cukor, só, s minden, mi jó!

Ez az üzenet fogad titeket egyik reggel, mellette egy tárgycsatolmány. Ki-ki a maga ritmusa szerint foglalkozhat vele, az biztos, hogy amennyiben nem jelenítitek meg a mellékletet három órán belül, magától elétek tárul. Csak egy egyszerű, fehér, semmit mondó doboz, amit ha kinyittok, különböző szerszámokat találhattok bennük: apró vésőt, fúrót, polírozót, egy kendőt. Ha valaki például járatos a kerámiababák készítésének művészetében, rögtön rájöhet, hogy ez bizony egy babakészítő készlet.
Pár óra múlva újabb üzenet érkezik hozzátok:

Ismeretlen írta:
" Nem halott az, mi fekszik örökkön, a halál sem ér át végtelen időkön."

Akárhogy is próbáljátok eldobni vagy bármilyen módon megsemmisíteni a készletet, nem sikerül. Immortal Object felirat védi a sérülésektől, és rendre újra meg újra megjelenik az inventorytokban, nem tágít.

***

Bevezetés, szokás szerint. Kíváncsi vagyok reakcióitokra a ragaszkodó tárgyakkal szemben
Határidő: egy hét/kör
Szólimit: 250

by **Darkness** Szomb. Szept. 28 2013, 13:19

~ Ez meg mi? ~ Kérdeztem magamban reggel, mikor furcsa üzenetet kaptam. Ráadásul egy ismeretlentől. Igen rövid volt.

Cukor, só, s minden, mi jó!

Ennyi volt az egész szöveg. Mellette meg egy tárgy is volt. Egy egyszerű, fehér dobozka, amiben egy véső, egy fúró, egy polírozó és egy kendő volt. A valóságban egy kolléganőnek volt ilyen: ez egy kerámia babakészítő szett volt. Minek nekem? Hasztalan. Ki is dobtam. Pár óra múlva kaptam egy újabb üzenetet:

„Nem halott az, mi fekszik örökkön, a halál sem ér át végtelen időkön.”

Már megint Ismeretlen küldte. Viszont jelzett az Invertory-m, hogy van nálam valami új. Megnéztem. Megint az a doboz, benne a szettel. Megpróbáltam eltörni, de Immortal Object. Nem lehet megsemmisíteni. Eldobni meg hiába való volt, mert valahányszor megpróbáltam, mindig visszakerült az Invertory-mba. Egy idő után már nem is foglalkoztam vele, hanem tettem a dolgaimat. Még egy vöröset kellett megölnöm. Tulajdonképben ezekért a korcsokért nem is baj, így is leszaporodtak. A hülye társai azt sem tudták, honnan jött az a nyíl a társuk fejébe, ami végül megölte. És még ez volt magas szintű? 1-es szintű létemre egyből megöltem. Jó, hogy a vörösek megölésért nem változik át az indikátorom színe, különben hamar letehetem a bérgyilkosi munkámat. Most még piti munkákról van szó, de tudom, hogy minél erősebb leszek, annál nagyobb feladatot, és persze annál több pénzt kapok. Azonban a doboz még mindig bosszant. Ki küldene ilyen kacatot nekem és miért? Valami küldetésnél kell majd talán? Remélem hamar megkapom a választ, és hamar ki is dobhatom, mert egy bérgyilkosnak nincs szüksége ilyenre.

by **Bacchus** Szer. Okt. 02 2013, 20:57

Reggel szokásos ütemben már hajnalban pakoltam az állatok elé a szénát, az öreg nem bírta elviselni, ha sokáig alszom, ki nem állhatta, szó szerint kirugdosott az ágyból. Esküszöm rosszabb hajcsár, mint az apám, pedig ennek még csak szusszanatnyi élő gondolata sincs. Csak egy program, amit rettentő jól bekalibráltak. Pár óra multán emberi időben érkezett egy apróka levél, amiben más nem szerepelt, mint egy mondóka. Gyerekkoromból emlékeztem a kifejezésre, anyám sokat traktált ezekkel a bugyutaságokkal, hogy ez jó meg kelleni fog.. de most ugyan ki figyelt volna oda, ilyen marhaságokra? Nem nagyon törődtem vele. Ott volt kész, töröltem a levelet. Üzentem Fraggynak, hogy össze kellene futni a búvóhelyen. Jött is hamarosan a válasz és el is mentem a találka helyszínére. Pont mind odakint, csak ezek a srácok más gazfickók. Maga módján még elvetemültebbek is, mint a kintiek, bár még igen zöldfülűk. Megropogtattam a nyakam és megigazítottam vállpáncélom.
- Na, halljuk Fraggy, hogyan volt a kislánnyal, míg mi lefoglaltuk a nagydarabot? - kérdeztem sokat sejtetőn vigyorogva, minden részletre kíváncsi voltam. Mégis csak megszerezte a piros indikátort, amire én is oly mohón vágyok. Hisz akkor a nádiposzátának meg tudom mutatni, de nem is értem miért nem ment bele, hogy ketten öljük, ő már úgyis túl van rajta, ketten meg sokkal nagyobb buli. Nő.. kiérti őket? Egyik csak a pénzt akarja, másik csak ágyban akar lenni, ez meg, kelleti magát, de nem ad semmit, csak végig azt a szótlan arcot. Fú de meg tudnám.. ekkor azonban felvillant egy újabb boríték, valami melléklettel. Fraggy meg beszél meg beszél. Feltartom a kezem, hogy fogja be egy kicsit. Megnézem mi az és valami.. véső, fúró és egyéb kellékek vannak közötte. - Te Fraggy ezek még jól jöhetnek, kínzó eszköznek, szerinted? - kérdeztem fél mosollyal.
- Szerintem kacatok, azt a Sarah vagy, hogy hívták, azt se tudtam megkínozni egyetlen pofonba közel belehalt.. szerinted? - dobolt ujjaival, egyértelműen zavarta, hogy nem engedtem neki megölni őket és a prédája is túl gyenge volt hozzá képest. Vajon az én áldozatom milyen lesz? Remélem, öklözhetek vele, hogy bebizonyítsam, meg fogom érdemelni a tizenegyedik tetoválást. Eltettem az apró tárgyakat annak ellenére, hogy Fraggy szerint haszontalanok. Szerintem meg Fraggy felelőtlen csak ennyi, és nem nyitott az újra. Bele kell verjem ezt a hülye kopasz fejébe.
Iszogattunk ezek után órákon át és a kinti életéről mesélt, hogy mit akart ott csinálni, és miket csinált már eddig. Ja ahogy gondoltam, egy nyamvadt vetítőgép, haszontalan elfecsérelt élettel semmi céllal. Egy tipikus söpredék. Pont nekem való ember, hogy beindítsam a vállalkozásom.
- Kussolj már egy kicsit Fraggy, és a kártya hogy megy, szerencséd van benne, vagy tudsz csalni? - Válasza nem volt kielégítő, csak szerencsére alapozik. Még csak csalni sem tud, ilyet.. És újból jött egy üzenet. Elolvastam az üzenetet.
- Ez értelmetlen, és egyértelmű. KO-nak hívják az ilyet és téged is ki foglak ütni levélküldözgető, nincs más szórakozásod? - kérdeztem csak úgy a levegőbe. Fraggy átsétált az asztalon túlra és ő is elolvasta az üzenetet.
- Rajongó?
- Nem halott lesz lassan, ha így folytatja. Na, nem baj, tudod mit, ha már ez itt írogat, kártyázzunk, megtanítalak csalni. Üljél lefelé - mutattam székére. Még mindig hihetetlen, és nagyon jó, hogy nem tudják, hogy csak 1. szinten vagyok itt, ők meg jóval magasabban. Mégis egyszerű zsoldosok, akiknek utasítás kell. Furcsa ez a hely, még azt gondolná az ember, hogy a szint dirigál, de nem. Azzal osztottam Fraggynak.

by **Aoi Shizuka** Pént. Okt. 04 2013, 20:47

- ... őőőt!
- Itt már én vagyok! - a gyerekek visongtak, vidáman sikítoztak izgalmukban
- Keress másik helyet!
- ... nééégy!
A nyári szellő lágyan seperte a frufruját az arca elé emelt finom női kezekre
Megannyi kis cipellő alatt zizegett a fű, reccsentek a száraz faágak
- ... hááárom!
Az öreg tölgyfa repedezett kérge préselődött a térdének
A nyári vadvirágok illatát lengette az orra alatt a szelecske
- ... kettőőőő!
Az ujjak rései között leskelődve egy tucatnyi fáradhatatlan hangya látszott menetelni felfelé a fa kérgén
- ... egy! Aki bújt, aki nem, megyek! – kiáltotta végül a lány
Hirtelen nagy csend támadt, a gyerekzsivaj elhalt, szinte teljesen, a lány pedig leengedte a kezeit és megfordult. Nekidőlt háttal a fának és körbekémlelt.
Az udvart egy kisebb fajta növénykert volt, tele bokrokkal, és jó néhány fával, szerszámoskamra és egy öreg kút kőkévéje állt magányosan a kert közepén.
A fű olyan hosszú volt, hogy a térdig érő fűszálakat kénye-kedve szerint borzolta a lágy nyári szél.
Egy kis piros ruhadarab kandikált ki az egyik fa mögül.
A lány megfordult és kétszer rápaskolta a tölgyre, aminek eddig nekidőlt
- Ipi-apacs Miyo-chan, a fa mögött!!! Látom a piros ruhád szélét!
- Aaaa! – jött a nyűgös válasz – ez nem ér! Miért én leghamarabb!
A fa mögül egy kis piros nyári ruhás lányka lépett ki és sétált a nagylányhoz durcás arccal, és keresztbe font karokkal.
A lány újra körbekémlelt, de hiába meresztette a szemeit, nem látott senkit sem, elindult hát, nagy óvatos lépésekkel a kút felé.
A kút mellett egy aprócska árnyék vetült a fűre.
A lány időnként hátra pillantott, s a kúttól is tisztes távot hagyott, hogy hamarabb észrevehesse oldalról, ki rejtőzik a kéve mögött.
Bokor rezzent, faág reccsent, kis cipőtalpak martak bele a fűcsomók közti földbe.
Egy kisfiú sprintelt a rejtekhelyétől az tölgyig, s boldog hangon kántálta
- Ipi-apacs, Shizuka-chan!
A lány hátrafordult és egy büszkén mosolygó Kenta-kun nyújtotta a nyelvét felé
Shizuka tetetett durcássággal derekára nyomta az ökleit, majd elmosolyodva korholta:
- Mooo! Kenta-kun, ha ennyire jó vagy, te fogsz kezdeni legközelebb!
S ahogy ujjával intette a kisfiút, egy apró boríték jelent meg előtte
- Hm?
- Oi! Minna! Előjöhettek! Kenta-kun győzött, ő a következő hunyó, Shizukának most más dolga akadt! – kiáltotta a nagylány, mire megelevenedtek a bokrok és fák törzsei, a szerszámosbódé és a kút kévéje, mindenhonnan egy-egy gyerkőc bújt elő, Shizuka pedig besétált a veranda hűvösébe.
Egy hinta szék ölelő karfái közé rogyott le, s érdeklődő tekintettel bökött a borítékra.
A boríték kinyílt, s egy üzenet ablak jelent meg előtte a következő sorokkal:

Cukor, só, s minden, mi jó!

Shizuka szemöldöke furcsállóan emelkedett, ujjai hiába görgették volna lejjebb az üzenetet, nem volt több sor, ami megjelenjen.
Csupán egy szalaggal átkötött ajándékdoboz apró ikonja jelezte, hogy csatolmány is jött az üzenettel.
Rábökve a dobozkára, az ölében egy fénypont villant fel, és egyre tágulva egy fényes gömbbé, majd egy kis dobozzá nőtte ki magát. A fény elhalványodott, a dobozon nem volt semmi cifra, színre is épp oly egyszerű volt, mint a szimpla játékbeli társaik. Shizuka ölébe pottyant fémesen csengve, csörömpölve.
A lány megilletődve nézett a dobozra, majd az üzenetre, majd újra a dobozra és megint az üzenetre, s minthogy nem jött el a megvilágosodás áldott pillanata, inkább kihajotta a doboz tetejét.
A maga fele döntött dobozba belemarkolva két hideg valamit halászott elő.
Az egyik egy hullám alakú fémpálca volt, s ahogy a fény felé tartotta, eszébe jutott apja szerszámos készlete
- Ez egy kézi fúró... hümmm
A másik, amit előkotort egy véső volt
- Nahát! Egyik se só-, vagy cukortartó...
Végül egy polírozó és egy kendő is elő került. Mást már hiába keresett a doboz alján, nem talált semmi többet.
- Egy fúró, egy véső, egy kendő, meg egy polírozó? Mi köze van ezeknek a sóhoz meg a cukorhoz? – kérdezte saját magát
Újra az üzenetre pillantott, a feladó nevét, meg az üzenet címét kereste, de nem látott rajta ilyet
- Nahát, ez furcsa! Miért küldene nekem bárki is ilyesmit? És mi van a cukorral meg a sóval?
Nézegette egy darabig a rejtélyes küldeményt, aztán visszacsomagolta őket a dobozba, majd a dobozt úgy ahogy volt, az inventorijába küldte
- Majd csak jó lesz valamire!
Órákkal később, mikor az árvaház nagy étkezőjében mindenki épp a levesét kanalazta befele újabb üzenet ugrott fel. Shizuka, kanalát a leveses tányérba visszatéve izgatottan nyitotta meg az üzenetet, de a talánytól, amit az rejtett, semmivel se lett okosabb:

Nem halott az, mi fekszik örökkön, a halál sem ér át végtelen időkön.

Így hát kicsit lassabban, elgondolkodva folytatta tovább az ebédjét, a többiekkel egyetemben.

by **Skaara** Hétf. Okt. 07 2013, 01:33

Szokásomhoz híven korán reggel már a Nagy Síkság vaddisznóállományát ritkítottam a fejlődés reményében. Szükségszerű a korán kelés, mert eléggé rájár a jónép a közeli és nem annyira közeli mobok farmolására, így addig hentelek amíg mások alszanak. Tipikus "Sok a vadász, kevés a vad" szindróma. Már a béta idején is érzékelhető volt a jelenség az esti-éjjeli csúcsforgalom idejében, pedig akkoriban csak tizedennyien voltunk, és akkor sem folyamatosan bejelentkezve. Reggel háromnegyed hét fele járhatott az idő, amikor az első napsugarak megvilágították a helyet, és ezzel egyidőben egy üzenet is jött: "Cukor, só, s minden mi jó!" meg valami tárgymelléklet. Erre különösebb figyelmet nem fordítottam, hiszen kétlem, hogy valami jó kard, vagy pajzs lenne benne. Majd megnézem a fogadóban, egy korsó sör, vagy egy saké mellett...
Így hát még a kora reggeli órákban folytattam a kósza vaddisznók és vérnyulak aprítását, közben agyaltam, mit jelenthet az üzenet. Aztán beugrott valami: Egy retro rajzfilm bevezető szövege, miszerint egy professzor megalkotott három lányt akik szuperhősök lettek: "Cukor, só, és minden mi jó" és a professzor hozzáadta a titkos X vegyszert amitől végbement a transzmutáció, aminek persze a valódi világban semmi alapja nincs. És Aincrad is a valóságon alapszik, és kétlem, hogy ilyesmi működne, no dehát biztos a "Pindúr-Pandúroknak" is volt rajongója a fejlesztői csapatban... De vajon ki lehetett? Ismerhettem talán? Vagy csupán véletlen egybeesés? No mindegy, vissza a fejlődésre. Egy darabig aprítottam tovább a mobokat, és pont a pihenőidőn agyaltam, amikor megjelent előttem a csatolmány. Hirtelen jött, nagy fénnyel, és egyik kezemben a kardom, másikban a pajzsom fogtam Reflexből kaptam a fehér dobozka után, melynek eredménye a kardom elejtése volt. Ezzel még nem is lett volna baj, ha épp nem két vérnyúl társaságában történik. Lehet mégis pihiszünet kellett volna, de hát "csak még ezt a kupac vaddisznót" "csak még ezt a kupac vérnyulat" meg a hasonló gondolatok mindig erősebbek voltak. Amíg a tapsifülesek szép komótos tempóban ugrándoztak felém. Az életerőm majdnem maximumon van, szóval gond nem lehet belőle. Kinyitottam a dobozt, és láttam benne egy vésőt, egy fúrót, egy polírozót, meg egy kendőt. "Hehe! Skaara új játékszereket kapott!" - röhögve mondtam hangosan a nyulaknak, akik csak ugrándoztak felém. Letettem a pajzsom és leültem a fűbe, hogy nyugodtabban tudjak bogarászni az ajándékos dobozban, ha már így előjött. Kézbe vettem a vésőt, és a nyuszi oldalát megpróbáltam vele kivésni. Sikertelenül, mivel semmi eredménye nem lett, leszámítva azt, hogy közben a másik nyuszi is a ideért. "Gyere ide kispajtás te is, nehogy kimaradj a jóból!" - mondtam neki, miközben a fúróval próbáltam rajta sebet ejteni. A másik nyuszi életcsíkja sem csökkent, és aljas módon az megharapott. Kicsit odébb löktem a nyulat, és néztem tovább a doboz tartalmát. "Egy polírozó! Nini!" - és vigyorogva fordultam oda az első nyúlhoz, és kézbe vettem a polírozót. A kis sumák megpróbált megkarmolni, de kevés volt a támadóértéke, és a mancsa helyettem a talajba csapódott. "Ejnye Pörkölt! Ez nem volt szép!" és megsimogattam a buksiját. "Hogy neked mekkora füleid vannak! Ezt orvosolni kell!" - és próbáltam a polírozóval kicsit lecsiszolni a füléből, de ismét kudarcot vallottam, és a nyuszi megharapta a kezem, amitől reflexből elejtettem a polírozót. Közben a társa is visszaugrándozott. "Na gyerekek elég volt a játékból mára!" - mondtam a két vérnyúlnak, és a kardomért nyúltam. Egy suhintás erre, egy suhintás arra, és a két pörköltnekvaló szétpixeleződött, legnagyobb bánatomra pörköltalapanyag nélküli loottal. Összeszedtem a szerszámokat, visszatettem a dobozba, és eltettem az inventorymba.
Na erre inni kell! - mondtam magam elé, a két nyuszi legutóbbi tartózkodási helye felé, majd karddal és pajzzsal a kezemben visszasétáltam a Kezdetek Városába.
A célom az immáron a törzshelyemnek is mondható kocsma volt, ahol iszogattam általában, és elmélkedni szoktam az emlékezetkieséses hónapjaimról. És, nem utolsó sorban, elég olcsón főznek egész finomat a disznó- és nyúlhúsból amit ilyenkor visszaviszek magammal a reggeli vadászat után.
Úgy majd' egy órával később be is toppantam a kocsmába, kikértem a korsó söröm, és elindultam a szakács felé, aki épp a konyharészben tett-vett. Átadtam neki a husi egy részét, amiből a mai és a holnapi ennivalóm megkészül, és mellé pár aranyat, amiért cserébe készségesen megsüti nekem. Aztán leültem a sörömmel, amíg sütöget az öreg, és abba a pillanatban, hogy belekortyoltam a sörömbe, felugrott előttem még egy üzenet:
"Nem halott az, mi fekszik örökkön, a halál sem ér át végtelen időkön." - ez meg mit jelenthet? Lehet, hogy Kayaba újabb "tréfája"? Lehet, hogy akik meghaltak, csak mi hisszük őket halottnak? Ezt erősen kétlem. Kayabára sok rosszat lehet mondani, de amennyire ismertem, logikus és egyenes ember. Nem hazudik, inkább kitérő választ ad, vagy többértelműen beszél. Valószínűleg tehát nem erről lehet szó, hogy a halottak odakinn felébredtek. Sokkal inkább egy küldetés nyitánya lesz ez. De az üzenetet akkor sem értem még. És a kapott tárgyakat sem értem, hiszen harcban teljesen használhatatlanok voltak. Harcon kívül... hát még nem próbáltam. Elővettem a dobozkát újra, és jobban szemügyre vettem. Reflexből rámutattam a mutatóujjammal, mint ahogy egy fegyver, vagy páncél vagy bármi használható esetében szokás, de azokkal ellentétben nem ugrott fel ablak.
Kicsit gondolkoztam tovább: Minden bizonnyal egy küldetésben kell majd használni, és ha a küldetés eljut a megfelelő fázisába (kellőképp előrehalad) akkor tudunk meg róla többet. Jól bevált szokás volt már a bétában is így elrejteni a később adott alkalmakkor hasznos tárgyakat, és csak a kitartóak, és érdeklődők tudták teljesíteni a küldetést. De miféle küldetéshez kellhetnek ezek a szerszámok? Mit lehet ezekkel kezdeni? És mit jelenthet a szöveg? A szöveg alapján még merek reménykedni abban is, hogy a küldetés véghezvitele után képesek leszünk feléleszteni másokat... De ez több mint valószínű, csak a Fox Mulder-féle "Hinni akarok" jelenség...
Aztán megszakította a gondolatmenetemet a szakács NJK, aki tálcán hozta azt a nagy adag sült húst amit nemrég rábíztam. Megköszöntem, és nekiláttam a falatozásnak, tovább gondolkodva a küldetésen.

by **Argo** Hétf. Okt. 07 2013, 20:47

Az eszközök tovább ragaszkodnak hozzátok, s másnap reggel pontban reggel ötkor újabb levél érkezik hozzátok. A feladó az L.D. monogramot használja, és ezúttal nem küld semmilyen szöveget, csak egy egyszerű dobozt.
A dobozban pedig különböző fura darabok vannak, amikről első látásra fel lehet ismerni, hogy azok bizony testrészek, méghozzá már kiégetett agyagból. Kezek, lábak, felkar, alkar, csuklógömbök, vállgömbök, könyökgömbök, testek, és még sorolhatnám, egyedül a fej hiányzik. Mindenki észreveheti, hogy a bal combjukon még egy téglalap alakú karcolat is van, alatta pedig a "by" s mellette a nevetek.
Miután mindent szemrevételeztetek, avagy eldobtatok, egy újabb üzenet érkezik. Terjedelmes, de tömör, és részletesen elmagyarázza a babakészítés minden lépését.

L.D. írta:Csiszold meg a részeket, hogy a hibák, sorják eltűnjenek róla.
Némi vízzel mosd meg őket, majd hagyd száradni.
Végül a megfelelő módon illeszd össze a baba eddig megszerzett darabjait.
Minden más előkészületet már Mi megtettünk.
Ha a fejet is meg szeretnéd szerezni, kérlek, gyere el a következő helyre: < < A Kezdetek Városa, Teleport > >
Amennyiben részt szeretnétek venni a harcban is, legyetek kész holnaputánra. Este nyolckor az utolsó darabok is a helyükre kerülnek.

***

Alkossatok \o/
Határidő: egy hét/kör

by **Darkness** Szomb. Okt. 12 2013, 11:25

El is felejtettem a készletet addig, amíg egy üzenet fel nem ébresztett reggel ötkor. Morogtam kicsit, mert én általában félhatkor szoktam felkelni. De ez az üzenet is épp oly furcsa volt, mint a tegnapi kettő. A feladó neve L.D., de semmilyen szöveget nem küldött, hanem csak egy dobozkát. A sejtésem, miszerint a babakészítő szetthez van köze, beigazolódott: ezúttal a baba részeit küldték. Kivéve a fejét. És a bal combján rajta volt az, hogy by Darkness. Nem próbáltam meg eldobni, mert ha igaz, visszakerült volna úgyis hozzám. Ezután L.D. még egy üzenetet küldött, de ezúttal szöveggel.

Csiszold meg a részeket, hogy a hibák, sorják eltűnjenek róla.
Némi vízzel mosd meg őket, majd hagyd száradni.
Végül a megfelelő módon illeszd össze a baba eddig megszerzett darabjait.
Minden más előkészületet már Mi megtettünk.
Ha a fejet is meg szeretnéd szerezni, kérlek, gyere el a következő helyre: < < A Kezdetek Városa, Teleport > >
Amennyiben részt szeretnétek venni a harcban is, legyetek kész holnaputánra. Este nyolckor az utolsó darabok is a helyükre kerülnek.

A végén leírták, hogy hova kell menni a fejért, és legyünk kész holnaputánra, ha a harcban is részt akarunk venni. Nocsak, harc is lesz? És köze a babáknak? Ezt csak egy módon deríthetem ki… elkezdtem megcsinálni a babát. Mindent úgy csináltam, ahogy leírták, így nem vétettem el egy hibát sem. Csak másnapra tudtam kész lenni vele különböző dolgok miatt, de legalább időben kész lett. Eltettem a babát a dobozba, nehogy eltörjön nekem, majd mikor kaptam egy újabb megbízást, mentem a dolgomra, a dobozzal az invertory-mban. Ami a babát illeti, én egy anime-ban látott bérgyilkos képmását csináltam meg. fekete ruhája volt, kezeiben egy-egy Katar volt. Arcát maszk takarta

A baba fejjel együtt

by **Aoi Shizuka** Hétf. Okt. 14 2013, 21:22

- Shinji... bátyó... ne menj még - Shizuka szorosan ölelte a fiút, karjai a bátya mellkasát fonták át, ahogy háta mögött állva, a vállára ráhajtotta a fejét
- Olyan jó így... végre itt vagy velem
De az érzés halványodott, a lányon úrrá lett a tüsszenthetnék, ahogy fázósan hozzásimult a biztonságot és boldogságot sugárzó vállhoz
- Haaaaaaa... pciiiiiiiiii, haaaaa-pciiiiii - tüsszentett kétszer is egymás után, a jól eső érzésből alig maradt valami.
Fázott, csiklandozta a haja, és fény bántotta a szemét. Ellenállt, vissza akarta szerezni az érzést, vissza szeretett volna jutni Shinjihez, ahhoz a kellemes érzéshez, de...
A fény túl zavaró volt, kinyitotta hát a szemét résnyire: a szemközti ablakból vidáman integetett a nap első sugaraival, a szél pedig játékosan pofozgatta a félrehúzott függöny széleit.
A puha valami nem Shinji volt: Shizuka karjai a párnát szorongatták, a jól eső érzés mégis oly nagyon hasonló volt. Lehunyta hát újra a szemeit, s kitapogatva a takaró szélét, egészen magára húzta, nyakig
- hooouh... Shinji... miért nem vagy itt velem te is? - motyogta szomorkásan, s magához szorította a párnáját.
Aztán riadtan nyitotta ki a szemeit újra, eszébe jutott, hogy az imént látott valami nem oda illőt. S ahogy ezt megtette egy villogó boríték köszöntötte közvetlen az orra elött. Kidugta a takaró alól a kezét, és kinyitott az üzenetet: Nem volt egy árva betű se benne csak egy csomag, épp mint múltkor, és a feladó monogramja: L.D.
Álmosan pislogott az üzenetre, majd megragadta a csomag ikonját és kihúzta a levélből. Egy ugyanolyan szimpla fehér dobozzá vált a kezében, mint amit tegnap is kapott.
Fázósan nyúlt a másik kezével a doboz tetejéért, s ahogy felnyitotta mindenféle henger-, meg gömbszerű formák voltak benne, színre olyan vöröses-barnék voltak, leginkább, az agyag színét juttatták eszébe, s ahogy egyiket-másikat külön megforgatott a kezében, észrevette, hogy némelyikük egymásba illik. Nem igazán tudta mire vélni, ezért szépen visszacsomagolta a tárgyakat a dobozba és az inventoryba száműzte őket. Igazából csak aludni szeretett volna még egy kicsit. Túl álmosnak érezte magát, ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjon rajta, mire is jók azok, amiket kapott. Lehunyta hát ismét a szemét, a párnát pedig mosolyogva magához ölelte, ahogy kellemes érzés újra eltöltötte, boldogan dörzsölte az arcát a párna puha oldalába, akár egy macska, mikor simogatják.
De a fény meg a szellő még mindig zavarta: durcásan de elhatározta, hogy egy pillanat múlva felkel, bezárja a nyamvadt ablakot és ráhúzza a sötétítő függönyt is. Ha már itt ragadt, legalább ne kelljen folyton korán kelnie, elvégre itt nincs suli!
Azonban mikor végre elszánta magát, és feltápászkodott a fénytől hunyorgó szemei megint a villogó borítékkal találkoztak.
- nemááár! már egyszer elolvastalak! Tűnj el! - rábökött, hogy kitörölje, de az üres levél helyett egy pársoros másik nyílt meg előtte, elképedve futotta át a sorokat, mint aki nem hisz a szemének:

L.D. írta:csiszold meg a részeket, hogy a hibák, csorbák eltűnjenek róla.
Némi vízzel mosd meg őket, majd hagyd száradni.
Végül a megfelelő módon illeszd össze a baba eddig megszerzett darabjait.
Minden más előkészületet már Mi megtettünk.
Ha a fejet is meg szeretnéd szerezni, kérlek, gyere el a következő helyre: < < A Kezdetek Városa, Teleport > >
Amennyiben részt szeretnétek venni a harcban is, legyetek kész holnaputánra. Este nyolckor az utolsó darabok is a helyükre kerülnek.

- Hmmm? Nani ka?
Egy órával később, a reggeli rutin meg teendők után, s még az gyerekek előtt, bedobott egy gyors reggelit: egy friss, forró pirítóst majszolt, egyik keze a gőzölgő teáscsésze fülén pihent, másikkal a reggeli üzenetet lapozgatta
- Baba? ezek egy baba darabjai? - kérdezte saját magát döbbenten, az üres étkezőben. Mindenki más még csak most ébredezett a hálótermekben.
- És akkor a fej... az nincs itt a dobozban - tapogatta végig az asztalra kirakott darabokat, de valóban nem volt köztük olyan ami méretben és formában beillett volna fejnek
- Harc? Milyen harc? Miért nem írták le milyen harc? Nekem kell harcolni? Azokkal akik ilyen dobozt kaptak? Vagy... vagy a babáknak egymással? Bábozók küzdelme?
- Hüüüüüm - gondolkozott el komolyan - nem is hangzik olyan rosszul, nem lehet olyan vészes, csak csinálnom kell egy harci babát...
Reggeli után, tőle teljesen szokatlan módon aznap nem a gyerekekkel töltötte az idejét: bezárkózott a szobájába: fúrt-faragott, festett, még egy filcdarabot is talált valahol, azt vágdosta formára. Pontosan tudta mit szeretne, most is a bátyja járt az eszébe, aki szinte biztos, hogy harcos lett volna itt, ezért hát a fejetlen baba törzse meg lett festve, mintha vértet viselne, nadrágot, bakancsot és köpenyt kapott, és még egy hozzáillő játékkardot is szerzett neki a gyerekek játékai közül kölcsönvéve:

Shinji-baba (fejet leszámítva):

A levélben írt időben ott termett a Teleportnál, a babát magához ölelve

by **Skaara** Vas. Okt. 20 2013, 17:08

Másnap korán reggel már fenn voltam, bedobtam a reggeli kávémat, és indultam el az északi városkapu felé, amikor egyszer csak jött egy újabb üzenet. Se szöveg, se feladó, csak egy csatolmány. Egy, az előző babakészítő szethez hasonló fehér dobozka jött, benne porcelánbaba-alkatrészekkel. Törzs, karok, lábak, persze minden megannyi kis darabban jött, és alaposan megnéztem. Ezúttal nem próbáltam ki a közeli vérnyulakon, mivel értelmetlen lett volna. És a másik ok: a baba bal combján észrevettem egy "by Skaara" karcolatot. Valamiért az ősi vudu szertartások jutottak eszembe, ahol egy-egy megszemélyesített babán keresztül befolyásolhatta a hozzáértő a megszemélyesített egyént. Legalábbis a vudu sámánok ebben hittek, és ezt gyakorolták, vitatott sikerekkel. A valódi világban nem valószínű, hogy bármit el tudna érni valaki is ilyesmivel, de ez egy másik világ, ahol a fizika törvényei csak hasonlóak a kinti világéhoz, és mindent a rendszer irányít, az erő csak illúzió, számok és tulajdonságpontok összessége. És a számok, amik a karakterünket alkotják, megannyi alprogramból módosíthatóak. Tehát nem lehetetlen, hogy ezek a tárgyak közvetlen kapcsolatban lennének velünk, és ha a babának baja esne, az lehetséges, hogy kihatna az én életerő-pontjaim mennyiségére is.
Ahogy ezt végiggondoltam, jött egy szöveges üzenet is, egy bizonyos L.D.-től. Az illető részletesen elmagyarázta a babakészítést lépésről lépésre, és a küldetéssel kapcsolatos további teendőket is.
Visszasétáltam az első kocsmáig, és kértem az NJK-tól egy flaska vizet. Ha küldetéstárgy, lehet jobb hozzá rendes vizet használni, mint pl. egy szökőkútét, amit nem biztos, hogy felismer a rendszer. Az utasításoknak megfelelően lecsiszoltam és lepolíroztam a babaalkatrészeket, azt az egy-két hibát darabonként hamar sikerült javítanom. Aztán az NJK-tól kapott vízzel megmostam, és a kocsma előtti padon megszárítottam. Természetesen a pad mellett vártam, amíg megszáradnak, és összeilleszthetővé nem válnak, majd jó erősen összenyomtam a darabokat. Majd ahogy a polírozás után, úgy az összeillesztés után is a kendővel megtörölgettem a félkész babát.
Aztán a következő dolog amit tettem, legurítottam egy korsó hideg sört, és elsétáltam a Kezdetek Városának Teleport Kapujáig, ahol elméletileg kell lennünk, ha a fejet is szeretnénk a babához.
Meg említettek valami harcot is két nap múlvára, Útközben gondolkoztam, kiféle-miféle lehet ez az L.D., és mi is ez a küldetés pontosan. Ahogy odaértem a Teleport Kapuhoz, kicsit vártam, és figyeltem, hogy hol van valami szokatlan, valaki csövező, várakozó JK/NJK, esetleg valami szokatlan esemény, ami felkelti a figyelmem. Közben időről időre megnéztem a menümben, hátha frissült-e a küldetés állapota, és tett-e ki a rendszer egy markert a pontos helyről, ahol lennem kell-e, azon kívül, hogy teleport kapu. Elég nagy a forgalom, a frontharcosok, a kereskedők, a többi játékos, mindenki erre jár, jön-megy, és valahogy ki kell szúrnom. Persze az is lehet, hogy a küldetés-menüben nem szerepel a küldetés, amiből arra következtetek, hogy egy JK a megbízónk. De akár van küldetésablak, akár nincs, időről időre azért leellenőrzöm a meglétét/változásait, biztos ami biztos.

by **Bacchus** Szer. Okt. 23 2013, 11:42

Fraggy elfogadta a helyet. A hely levegője ideális volt, pár kártya partira. De nem is akármilyen. A cigi füstje és a további csatlakozó öt ember segítette, hogy könnyedén elszálljon az este a fejünk felett, és jócskán meg is gazdagodtunk rajtuk. Azt a három trükköt, amit megtanítottam neki még este, egész ügyesen tudta kamatoztatni. Egy alkalommal, kicsúszott a plusz lap, de sikerült elterelnem a két hölgy és három fickó figyelmét, amíg Fraggy eltűnteti a baki nyomait. Az éjszakába hosszan belenyúló kártyapartit végülis abbahagytuk. Két "úriember" pöffeszkedett, de vissza nem adnám a pénzüket. Hosszas győzködés árán sikerült megértetni velük, hogy ez a hajó bizony elment már. A két lány, mint a pénz új tulajdonosaira hamar ránk kapaszkodtak. Fraggyra lepasszoltam őket, had intézze tovább. Visszatértem az aktuális fogadóba ahol megszálltam. Remélem, tovább növeli vagyonát Fraggy, beléptem a szobám ajtaján, levetkőztem és ráfeküdtem az ágyra. Hamar elnyomott az álom.
Felkeltem egy üzenet érkezésének zajára. Álmosan elolvastam és nyugtáztam, hogy ez közel sem olyan fontos. Jött még egy, de ezt már nem érdekelt. Visszaaludtam.
Pár óra múltán újra találkoztam a többiekkel, és nagy részében egészen jól eltelt a nap. Azután Fraggy kérdezte, hogy mi lett azzal a kínzó eszközökkel. Nem tudtam mire gondolt, értetlenül meredtem rá. Felfrissítette emlékezetem és eszembe jutott a reggeli üzenet is. Megmutattam neki, és jól kinevetett. Egy sörös korsót az arcába nyomtam és lerúgtam a földre. Mérgesen rá szisszentem, hogy még egy ilyen és következő körben eltöröm a gigáját. Ezen még egy jót kacagott, miután emlékeztetett, hogy itt nem lehet olyat csinálni még inkább nevetett. Pondró.
Felálltam az asztaltól és kisétáltam a helyiségből, nyugtatólag utánam kiabáltak, de érdekelt is a francot. Elővettem a teleport követ és kimondtam a szavakat.
Megjelentem a főtéren, de mint akit letaglóztak, ez a teleportáció nem nekem való, gusztustalan egy valami. Talán, mint a napon felejtett sör. Elővettem az üzenetet és a mellékelt tárgyakat. Leültem a főtér kövére és elsőnek próbáltam összerakni egy hatkarú, négylábú szörnyeteget. Nem ment, elsöpörtem magam elől a csomót és újrakezdtem ezúttal a másik levél leírása alapján. Egy emberi alakot raktam össze és az apró kínzóeszközöket félre tettem.
Kész is, már csak a fej kell hozzá, azt meg akkor meg kell várni itt. Elterültem a kövön és elaludtam a főtéren várakozás közben. Pokol vigye el őket, néha szívesen szétcsapnám az arcukat..

by **Argo** Szer. Okt. 23 2013, 14:43

Mikor mindahányan megjelentek a Teleportnál, mind az NPC-k, mind a játékosok hátat fordítanak és elmennek. Mikor kiürül a tér, a Teleport magától működésbe lép, a forgó kék fény mindent eltakar a szemetek elöl pár másodpercre, majd eltűnik, és a helyén egy hegynyi babafejet találtok.
Újabb üzenetetek érkezik a titokzatos L.D.-től.

L.D. írta:Laplace Démona üdvözöl titeket. Keressétek meg a babátok fejét. Sok szerencsét.

Akármeddig nézelődhettek a babafejek között, lehet, hogy valaki azonnal ráakad a megfelelőre, ami beleillik a nyakrészbe, lehet, hogy valaki órákig görnyed a feladat fölött. Segíthettek is egymásnak, ha gondoljátok. Egy biztos; mikor mindenki babája teljessé válik, a teleport eltünteti a maradék fejeket, majd egy újabb L.D.-féle üzenet hazaküld titeket, mondván, hogy várjatok holnap reggelig, addigra az adminisztráció is véget ér és indulhat a harc.
Éjszaka akár akartok, akár nem, elaludtok egy órára legalább, s mikor felébredtek, ki-ki megláthatja munkájának és türelmének gyümölcsét.

Darkness:
Mikor felébredsz, először talán a vörös szín az, ami a szemedbe ötölhet, majd a kés pengéjének villanása a sötétben. Ahogy tisztul a látásod, úgy veszed észre, hogy a babád eltűnt, ám a helyén egy aprócska, fiatal lány álldogál és néz rád, kezében két csillogó ezüsttőrrel.
-Jó reggelt, Goshujin-sama... -köszön halkan, alig hallhatón.

A babád:

Aoi Shizuka:
Te elsősorban a páncél csörgésére ébredhetsz. Babádból először a haját veheted észre, mivel tüntetőleg hátat fordít neked, karba tett kézzel szemléli új környezetét. Mikor rádnéz, a pillantása megvető és durcás, szinte fintorog.
-Na, príma. Újabb kisiskolás... -legyint feléd, majd inkább páncélzatának rendbeszedésével foglalatoskodik tovább.

A babád:

Skaara:
-Mester! Mester, kérem, ébredjen. Hasára süt a nap.
Téged egy gyönyörű, aranyszőke hajú, loli ruhás lány ébreszt mosolyogva. Mikor úgy látja, kezdesz magashoz térni, győzedelmesen összecsapja a tenyerét. -Oh, dejó! Készítettem reggelit! Kérem, jöjjön! -s már meg is ragadja apró kezeivel a tiédet, hogy egy tálca felé húzzon, ami valljuk be, elég pirinyó egy emberhez viszonyítva, és apró szendvicsek, kicsi tojás és miniatűr teáscsésze foglal helyet rajta. A lány mégis alig leplezett örömmel szemléli, örülsz-e az ajándékának.

A babád:

Bacchus:
-Juppíí! Nahát! De furi tetkóid vannak!
Arra ébredhetsz, hogy valaki apró kezekkel piszkálja a szemed alatti tetkókat. A tettes egy kékes-lilás hajú, fehér ruhás, igen apró emberke, akinek fura gömbcsuklói vannak; egész pontosan ő a te életre kelt babád. Mikor észreveszi, hogy felébredtél, elmosolyodik és leül melléd. -Figyi, honnan szerezted ezeket? -utal a tetoválásaidra és érdeklődve hallgat.

A babád:

***

Feladat: Reakció, természetes :DNyugodtan lehet beszélgetni a babákkal, az alapadatokat leírtam, melyikük milyen beállítottságú, ha ehhez hűek maradtok, szabadon mozgathatjátok, beszéltethetitek őket - ha valakinek nem megy, PÜ-ben is kijátszhatjuk a szituációkat. Annyit kérek, hogy posztjaitok végén hét darab 12-es kockával dobjatok (a kocka beállításánál egyszerűen csak írjátok be a hetes számot).

by **Darkness** Szomb. Okt. 26 2013, 10:45

Megérkeztem a Teleporthoz. Pár játékost kivéve mindenki más és az NPC-k is hátat fordítanak és elmennek. Különös… De amint kiürült a tér, a Teleport beindult. A forgó kék fény miatt semmit nem láttam pár másodpercig, majd egy hegynyi babafej jelent meg előttem.
- Mi a fene? – Kérdeztem, és már megint egy üzenetet kaptam. Ezúttal meg is volt a Monogram teljessége.

L.D. írta:Laplace Démona üdvözöl titeket. Keressétek meg a babátok fejét. Sok szerencsét.

Szóval nekünk kell megkeresni a fejét… Én nem vártam meg a többieket, hanem nekiláttam a feladathoz. Csak azokat a fejeket fogtam meg, amik nem a hegyet támasztották, mert nem igen szerettem volna, ha betemetne. Végül a tizenötödik babafej volt a megfelelő hozzá. Megvártam a többieket. Mikor ezek a szerencsétlenek is megtalálták a magukét, L.D írt megint egy üzenetet, hogy menjünk haza, és várjunk holnap reggelig. Nem köszöntem a többinek, hanem haza mentem a fogadóba. Azonnal eltettem a babát, és visszafeküdtem aludni. Mikor felébredtem, vörös színt láttam, majd egy kés pengéjének villanása a sötétben. Azonnal felugrottam, előkapva íjamat, készen állva a támadásra. Senki. Biztos csak a reggeli nap sugarai okozták ezt. Viszont a babám eltűnt. Helyette egy lány baba volt ott, két ezüsttőrrel. És beszélt is.
- Jó reggelt, Goshujin-sama... – Alig lehetett hallani a hangját.
- Ki vagy te? – Kérdeztem, azonban nem válaszolt. – Válaszolj! – Emeltem meg kicsit a hangom. Abban a pillanatban engedelmeskedett:
- Light… - Ő segít majd a harcban? Nem látszik harcos fajtának, a kések ellenére sem.
- Felelj! Minden parancsomnak engedelmeskedsz? Még akkor is, ha azt kérem, hogy ölj?
- Igen! – Itt megcsillant a szeme, főleg az ölj szónál. Nocsak, nocsak… nemcsak hogy nem ellenzi, még élvezi is, ha elveheti más életét… Tökéletes társ ezek szerint.

by **Aoi Shizuka** Vas. Okt. 27 2013, 23:30

Az állíg vértben álló lovag kardját vér borította, arcán elégedett, kegyetlen vigyor feszült.
Fájt. Ez hasított a lány elméjébe, ahogy vér áztatta kezét elemelte a mellkasáról: éles, fájadalom mely ott lüktetett a derekától a válláig. Ruháját egyre nagyobb foltban festette meg saját vére, s ahogy szánalomért könyörgő szemei a lovagéval találkoztak, az ördögi tekintet, mely visszaköszönt, elfújta minden erejét, lábai megremegtek, az íj is kihullott kezéből. Erőtlenül zuhant térdre.
A lovag kardja újra lendült a levegőbe, páncélja hangosan recsegett, csörrent, ahogy bal lábával a lány elé toppant, és a véres fegyver lesújtott
- Neeee! – sikított fel Shizuka, s kezeit oltalmazón arca elé kapta, de ami felpattanó szemei láttára lesújtott nem volt más, mint a lengedező függőny és a reggeli nap sugarai.
Nem Aincrad egyik útvesztőjén volt, és nem is egy vörös lovag állt vele szemben. Az ágyában feküdt, a szobájában, az árvaházban.
A rémálom miatt, mert az volt, most hideg verítékben fürödve pihegett a paplan alatt.
Majd a páncél újra megcsörrent. Shizuka összerezzent, megrettenve fordult az ágy másik oldalára, a szoba közepe felé, a gyilkos lovag alakját keresve
- „Na, príma. Újabb kisiskolás...” – hallatszott, de a lovag nem volt a szobában. Nem is értette, hogyan gondolhatta azt, hogy a rémálma majd a saját szobájában fogja várni. De akkor vagy még mindig álmodik, vagy halucinál. A páncál hangja, a tisztán kivehető hang, bár éppenséggel női hang volt...
A lovag helyén a baba állt. Vagyis annak kellett volna lennie, és leginkább ülnie. Nem emlékezett rá, hogy magától meg tudott volna maradni állva a baba, amit még tegnap készített egy furcsa küldetés keretében. Igaz is, annak a babának nem volt ilyen hosszú haja.
A baba megmozdult, s a páncélja megcsörrent. Ugyan azzal a hanggal... és a baba mozgott. Magától.
Shizuka ajkait egy rövid sikoly hagyta el, miközben az ágy másik végébe rugta magát, egy szempillantás alatt felülve, és maga mellé húzva a lábait. Még a paplant is ösztönösen védekzve maga elé kapta.
- Megmozdult! Úristen, ez mozog! – fakadt ki kétségbeesetten – Mi az pokol ez itt?
- „Persze, hogy mozgok. Mit vártál? Mozdulatlanul nem lehet csatázni!” - feleli a baba olyan hangsúllyal, mintha egy szigorú tanár lépne fel egy buta diákkal szemben, majd határozott léptekkel elindult Shizuka felé, hogy az ágy közepén végül megálljon, karba tett kézzel
- „Nos? Mi lesz az első dolgom?”
Shizuka első reakciója a vehemens baba válaszára csak annyi volt, hogy kérdőn felvonta a szemöldőkét. Valójában azonban az osztályelső diáklány eközben vészes sebességgel agyalt a bizar helyzet képtelenségének feloldásán:
- Beszélő, mozgó baba! Ez nem a lovag a rémálmomból, de nem is az a baba, akit este a szoba közepére ültettem! De akkor mi ez? Életre kellt volna a baba? Hiszen sehol nem látom, hogy hol lenne az enyém! És a valósában nincsenek ilyen finoman mozgó, és beszélő babák! De viszont... viszont ez nem is a valóság, ez itt Aincrad! Igen, igen, egy kitalált alternatív valóság, egy program. Ha pedig program, akkor bármi lehetséges, még a beszélő babák is! Akkor viszont... ez itt... ez a baba már nem csupán egy tárgy... ez a baba egy NJK!
- Ano... csatázni? – akadt ki a szó hallatán a lány de aztán beugrott, hogy a küldetés említett valamiféle küzdelmet, vagy harcot
- So desu ka! – bukott ki az felismerés nyomán az ajkai közül
- Hümm... – gondolkodott el újfent, s a paplan csücskét elengedve a halántékáról simította hátra a rakoncántlan fűrtöket
- Te az én babám vagy, ugye? – kérdezte, hogy biztos legyen a dolgában
- Mutatkozzunk be! – került némi halvány vidámság a félelmet és elmélyedt gondolkozást tükröző arcra
- Én Shizuka vagyok, Aoi Shizuka! Van neked is neved?
- „Igen, csatázni. Mint mikor két ember kiáll egymás elé és kardvívik. Olyasmi...” - forgatja a szemét a baba, de nem moccan a helyéről
- „Igen, a te babád vagyok, Arielnek hívnak, örvendek, léphetünk már tovább? Semmi kedvem ehhez a cécóhoz, és jó lenne, ha azt tehetném, amire teremtettek!" - ásít egy nagyot
- Csatázni, értem – ismételte a baba után – Te fogsz harcolni ha jól értem, azért van rajtad az a csillogó páncél, és a kezedben az a pallos! De ki ellen kell harcolnod? És nekem mit kell tennem? Mi az hogy téged teremtettek? Mi ez az egész csata dolog? Sohase hallotam még csatázó porcelánbabáról! És mi történik ha legyőznek téged? Vagy ha te másokat? – ömlöttek a kérdések Shizukából, majd lassan, óvatosan a babáért nyúlt, végig figyelve annak arckifejezését, hogy ha csak egy pillanatra is valami baj történne, visszakaphassa a kezét abban a pillanatban
- "Nem, előhívok egy plüssnyuszit, és az fog csatázni! Persze, hogy én!" - forgatja a szemeit Ariel
- "Istenem. Reméltem pedig, hogy Démon nem egy ilyen ostobához küld... Akkor tömören: harci babák vagyunk, időről-időre a játékmester elküldi a darabjainkat kiválasztott emberekhez, akik képesek megalkotni bennünket, életre kelünk, harcolunk, aztán visszaalszunk. A fő cél kideríteni, hogy ki a legerősebb baba közöttünk. Ha legyőznek, akkor egész egyszerűen széttörök és végleg kiesek a háborúból. Érted?"
- Egy plüsnyu... ? – ismétli Ariel után csodálkozva, de ahogy meghallja, hogy csak ugratta, elharapja a szót, arcára pedig dühös sértődöttség költözik:
- Nem vagyok ostoba! – vágja vissza sértődött hangon
- Azt hiszem... értem – böki rá válaszként, lehiggadva, a rövid magyarázatot követően
- De ki az a Démon nevű játékmester? Egy NJK? – fut át a kérdés az agyán, de már nem meri ezt is feltenni a láthatóan felbosszantott babának
- És hol fogtok csatázni? Én kellek még valamire, vagy csak téged kellett összeragasztanom? – kérdezi még mindig kicsit értetlenül
- Bocsi, de azt hiszem, jobb ha mindenre rá kérdezek, mint hogy ne tudjak semmi se, főleg mielött harcolni fogsz! Nem azért kérdezgetlek mert nem értem, hanem mert nem tudom! És jobb szeretném nem csak sejteni a dolgokat!
- „A te dolgod életben maradni, amíg te élsz, addig vagyok képes mozogni és ébren maradni. Vannak Mesterek, ilyen vagy most te is, akik ennek tudatában nem a babákat igyekeznek elpusztítani, hanem a gazdáikat. Ezen kívül harcban meg tudsz védeni, mert használhatom a páncélod értékét védekezésre, de erről majd később...” - legyint
- Értem... de ez így sokkal erőszakosabb, mint aminek elképzeltem...
Shizuka kinyújtott karja végül csak megérinti a baba vértjét
- Tényleg fémesen hideg! – konstatálja halkan, csodálkozva, majd Ariel háta mögé fog, a másik kezével pedig a baba térdei alatt megemelve az ölébe húzzná Arielt, hogy oldalvást ültesse a karjára.
- De rég babáztam! – sóhajtja közben boldogan
- De akkor te sose csinálhatsz semmi mást, csak harcolhatsz? – fordul a kérdésével a babához
– Milyen kegyetlen dolog ez a játékmesteredtől! Az előző gazdáid babáztak már veled egyszer is?
- Tudod mit! Megmutatom neked a várost, ha még nem láttad! Felültetlek a nyakamba, és akkor nem kell futnod, és láthatsz is a fejem fölött mindent! – újságolja a nagy ötletet Arielnek.
De Shizuka közeledésére Ariel dühösen felvonja a szemöldökét, szemmel láthatólag igen nehezére esik eltűrnie, amit művel vele a lány. Utolsó mondatainál már el is szakad nála a cérna, félrelöki a kezét és hátrébb lép:
- „Csinálhatok bármi mást, de nekem a harc az életem értelme. Ez egyáltalán nem kegyetlenség, babázni a kislányok babáznak, és sem te, sem én nem vagyunk kislányok. Én legalábbis nem vagyok az!”
A városnéző körút ötletén viszont elgondolkodik, majd így felel:
- „Rendben. De csak annak érdekében, hogy felmérjem a harci terepet. Egyéb esetben jobb lenne, ha meghúznád magad. Nem tűnsz valami harcos típusnak, és semmi kedvem ahhoz, hogy a hülyeséged miatt meghalj és ki kelljen esnem a versenyből. Értetted?”
Shizuka ajka azonban lebigyen ahogy Ariel félresöpri a kezét és ismét durván lehordja
- Én azt hittem, hogy tényleg baba vagy, és... és belül is ugyanolyan szép mint külsőre!
Szemeiben csillogva könnyek jellennek meg, Arielt hátralökve kirohan a szobájából, úgy hálóruhában, ahogy volt, és bevágja maga mögött az ajtót is.
Kisvártatva csörtet újra be a szobába, magához ragadva a ruháját, és még végezetül odavárgja a a babának dühösen:
- Nem megyek inkább veled sehova se! Maradj a szobában a harcig! - azzal újra bevágja az ajtót maga mögött.

// kész, köszi a közreműködést ^^

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 27 2013, 23:30

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :
[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670869989_3135d37e8a_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670871527_8e9849cba4_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670872645_a1c627d8ba_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4671493936_f48a3db727_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670868183_994e9ebc70_s

by **Skaara** Vas. Nov. 17 2013, 19:26

Várakoztam a teleportkapunál, majd amikor elérkezett az idő, a főtér kiürült. Alig egy perc alatt csak néhányan maradtunk, az összes JK és NJK elballagott, mintha valami ezt parancsolta volna nekik. Felettébb különös. Aztán jött a vakító fény, és a teleportkapuból egy ifaplatónyi babafej materializálódott. Rögvest nekiálltunk keresgélni, melyik lehet az igazi, és melyik lenne amit a küldetés is elfogad. Elsőre majdnem mind illett volna a babához, de hosszas keresgélés után találtam egyet, amiről az az érzésem volt, hogy ez lesz a jó. Nem tudtam megfogalmazni, hogy miért, csak éreztem. Megvizsgáltam a babafejet, majd ahogy hozzáillesztettem a baba többi részéhez, abban a pillanatban egy halvány kék fényeffekt kíséretében összeforradt a fejrész a babával, és meg sem látszódott, hogy úgy lett összerakva. Elégedett mosoly kíséretében eltettem a babát, és indultam vissza. A főtér széléről visszanéztem, pont akkor sikerült egy másik játékosnak megtalálni a saját babájának a fejét, és a maradék kupac eltűnt. Közben egy újabb üzenet csipoott, és az előzővel együtt megnéztem. Amikor megjelentek a babafejek, akkor jött az első, amit akkor meg sem néztem, mert egyértelmű volt, hogy mi is lehetett benne. Túl egyértelmű, hogy a megjelenő babafejekből meg kell keresnünk ami illik hozzá. A második üzenet viszont hazaküldött, és másnap reggelig várjunk, valami adminisztrációra hivatkozva... Felettébb érdekes...
Visszatértem a fogadóba, és vacsora után hirtelen fáradtságot éreztem. Leellenőriztem a kitartás-pontjaimat, nem-e csökkentek, aminek betudható lenne, de semmi. Annak ellenére fáradt voltam, hogy máskor még órákkal később is ébren tudnék lenni, akár még vadászni is, most pedig alig csináltam valamit a nap folyamán, mégis úgy kimerültem, mintha a kazamatákban aprítottam volna egész nap. Felballagtam a szobámba, és ledőltem. Aztán szinte azonnal elbólintottam...

-Mester! Mester, kérem, ébredjen. Hasára süt a nap. - ébredtem fel ezekre a szavakra. Lassan feltápászkodtam, és bambán néztem körbe. Egy szőke lánykát láttam meg a szobában. Megdörgöltem a szemeim, újra és újra. Vajon mi történhetett az éjszaka? Tűnődtem, és nem bírtam visszaemlékezni. Újra megdörgöltem a szemeim, újra körbenéztem, és megláttam az órát: 10:05. Miiii? 4, vagy legkésőbb 5 órakor mindig fenn voltam, hogy aludhattam el most ennyire? Mi történhetett? Aztán a lány összecsapta a kezeit, és újra megszólalt:
-Oh, dejó! Készítettem reggelit! Kérem, jöjjön! - és már vonszolt is az asztalhoz, amin ott volt a reggeli, bár kicsit kisebb adagok mint amit megszoktam, de nem szoktam hozzá ehhez a luxushoz.
-Köszönöm, igazán kedves vagy. - mondtam mosolyogva a lánykának -Ömm... egyébként hogy hívnak? - kérdeztem vissza - Ébredés után nem igazán fog az agyam...
-Nefertit vagyok - felelte -Mester ne mondd hogy nem is emlékszel rám... - majd kicsit elszomorodva, folytatta -Hisz te alkottál meg engem. Vagy már a tegnapra sem emlékszel?
-Szia, áh persze, hogy emlékszem, csak kicsit jobban elaludtam a kelleténél, és még teljesen nem tértem magamhoz. - mondtam neki, és közben megnyitottam a menüt, és villámgyorsan végigpörgettem a tárgyaim listáját. És bizonyosságot nyert, hogy ő az a baba, akit tegnap összeraktam darabokból. De nem számítottam rá, hogy életre fog kelni. De inkább nem firtattam a továbbiakkal, miszerint pontosan ki vagy mi is ő, és hogy kelt életre, irányítja-e valami... nem szerettem volna ezekkel a dolgokkal megbántani.
Nekiláttam a reggelinek, ami kifejezetten jól esett. Általában egyhangúan étkezek ebben a világban, és ez a változatosság nagyon jól jött. Közben láttam, figyeli hogy ízlik-e az étel, örülök-e neki. Ránéztem a lányra, amitől kicsit megijedhetett.
-Köszönöm Nefertit, rég ettem ilyen finomat - mondtam neki mosolyogva. Kicsit bizonytalanul, de nagy boldogan rákérdezett:
-Tényleg?
-Igen, tényleg. Általában nem fordítok nagy gondot főzésre, és időm sem valami sok van, még fejlődnöm kell, és utol kell érnem a frontharcosokat.
-Úgy örülök Mester, hogy ízlik. - mondta megkönnyebbülve.
-Jut eszembe, akitől kaptuk a babakészítéshez szükséges tárgyakat és utasításokat, említett valamit a harcról...
-Igen, de.. - majd kis szünet után folytatta - én nem szeretek harcolni. Félek, hogy nem vagyok elég erős, és elrontok valamit... De Mester, a kedvedért megteszek mindent...
-Ugyan már. Ebben a világban az erő nem valódi. Csak számok halmaza, és ezek a számok határozzák meg, ki győz, ki veszít, ki él, ki hal meg... És ezeken a számokon múlik a harc. Legalábbis a többség ezt hiszi. - majd kis szünet után folytattam - Ha azonban elég erős a célod, elég erős az akaratod, máris jobb vagy, mint akik céltalanul, motiváció nélkül harcolnak.
És bízz magadban kicsit jobban. Rosszul fogod fel, hogy elrontasz valamit. Az ember a hibáiból tanul, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát újra. Mindenki hibázhat, ami a különbség, hogy tanulunk-e belőle, és talpra állunk, vagy csak várjuk a véget. Nekünk az előbbit eshetőséget kell választanunk. - magyaráztam Nefretit-nek hosszasan, aki érdeklődéssel hallgatta mindezt.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 17 2013, 19:26

The member 'Skaara' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :
[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670872645_a1c627d8ba_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4671495468_55bb4123b3_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670869501_b9e058bda7_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4671496204_1110d24a37_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4671493466_17a394d125_s

by **Darkness** Vas. Nov. 17 2013, 20:20

//Én nem dobtam, mert nem vettem észre, elnézést kérek a mesélőtől//

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 17 2013, 20:20

The member 'Darkness' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :
[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670869501_b9e058bda7_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4671497272_138ab1755d_s

by **Bacchus** Pént. Nov. 22 2013, 18:33

Mikor felébredtem, még mindig mellettem feküdt a fejetlen baba, kicsit olyan érzés volt, mintha máris készen lenne, de nem, egy üzenet jelezte ezt, hogy közel sincsen készen sőt, mindinkább keressem meg a hiányzó részt. Ott volt a nagy halom és három kukás. Én aztán nem fogok kukázni. Mondjuk az egyikük szemrevaló és így hogy kukázik. Elfordítottam fejem és meghúztam egy boros üveget inkább várok még, az apró kínzó eszközeim úgyis megvannak, szóval azokkal később meg pár ökölcsapással megkeresem azt a fejet. Nádiposzáta.. amint meglesz a piros indikátorom, találkozunk ééés segíteni fogsz benne, erre mérget veszek, és megetetem valakivel, mondjuk fogadásból. Karjaim átfontam tarkóm alatt és ott a főtér kövezetén újra elaludtam.
...
Mikor felébredtem hajnal tájt, már a sakálok mind eltűntek és még mindig ott volt az a nagy kupac hulladék, ami a fejet tartalmazza. Egyet belebokszoltam a tetejébe és a széthullóak között körbenéztem a halovány lámpafényben. Nem volt kielégítő, rengeteg kar, miegymás.. hamarabb tudnék százlábút készíteni, mint egy ilyen valamit. Ami meg végképp gáz, mit csináljak ezekkel? Már a haverok is hülyének néznek, hogy babázok itt. Jó félórán át csapkodtam a törmelékhegyet, mire kigurult a fejecske. Rácuppantottam és indultam vissza a szállásomra. Határozottan, mintha lett volna ott több kerek dolog is. De nem én kezeket meg lábakat meg melleket láttam ott, csak ezt az egy fejet láttam, mást nem. Fáradt vagyok, lényegtelen.
Ahogy visszaértem, lefeküdtem a priccsre, nem akartam kényelmeset aludni, megszoktam a szénán alvást, és már ha akarnék akkor sem tudnék visszaszokni a teljes kényelemre. Azonban hamarosan igen furcsa érzésem volt. Valami a szemem alját taperolja, nagyon óvatosan, felemelem a fejem és várnám a tegnap esti szajhát, de semmi. Visszadöntöttem a fejem és..
- Hé vigyázhatnál rám!, Én is itt vagyok, de mégis, mik ezek rajtad? - furcsa hang és szokatlan minden, felnyitom a szemem, amikor apró kezek taperolják a szemem alatt a bőröm. És egy apró kék hajú szívmosoly lány tekint le rám érdeklődőn.
- Mi? - kérdésem rövidebbre sikerült - hagyj aludnom, bárki is vagy..
- Jójó, de előbb mond el, mik ezek - feleli a hang.
- Azok? Mennyi az idő? - legalább azt tudjam meg, hogy mennyit aludhattam, tizenkét óra is kevés általában, most meg annyi tuti nincs meg.
- Naa, ki az ágyból, már rég fenn van a nap. Amúgy, figyi, honnan szerezted ezeket? - egy hangos sóhaj és a nyújtózás kíséretében, csak kinyitom szemem és ránézek a pöttöm lánykára.
- Harcban szereztem őket. Te meg mit keresel itt, ki engedett be? - kérdeztem még kómásan.
- Júj de jó! Én is imádok harcolni - azzal megvágta a levegőt többszöriben a tűjével - látod, csak úgy szelem a levegőt, bármit képes vagyok legyőzni ezzel itt, és milyen volt, mármint ezek monoklik, amik örökre megmaradnak? -he?
- Nem ezek nem monoklik, tetoválás. Minden egyes győzelmem után felvarrattam egy tetoválást - nyújtózkodtam egy nagyot jólesően.
- Én is akarok olyanokat!!! Nem tudod legalább harminc hogyan férne fel az arcomon?
Reggeli boromat öntöttem a gourdba és próbáltam meginni, de a kis valami megszólalására, kifújtam az egészet. - Harminc? Ezen még nem gondolkodtam, de nálad nem is lehetne, nem férne el rajtad.
- Mi az hogy nem férne el - vágott hirtelen durcás képet - harcos vagyok, mégmeg nem is akármilyen! Ne ítélj meg így.. - tekintete másmilyen tűzben égett, mit amit mondott.
- No bökd ki mi az, amit elhallgatsz? - kérdeztem miután újra próbáltam inni.
- Mi az ott abban a valamiben? - mászott közelebb úgy hogy feje egy kicsit belelógott a gourdba, jó hogy nem csobbant egyet benne.
- Ez itt bor, én szeretek inni, és ez a gourdom.
- Mi az a gourd?
- A gourd..
- De mi, mond már..
- Megengeded? - leült az alkaromra és figyelmesen tekintett, nem izgágáskodott, nagyon. - Ez a fegyverem.
- De jó, és ezzel hogy kell harcolni? - huhh, nem lesz ez így jó, mit csináljak ezzel itt.
- Hogy hívnak? - kérdeztem.
- Nádiposzáta! - harsogta jókedvvel - Na de mégis hogy harcolsz azzal?
Ez lehetetlen. Így összement, átfestette a haját hogy a közelembe férkőzzön? - Ütök vele. Kicsit másmilyennek ismertelek meg korábban, sokkal nagyobb voltál és a hajad is fehér volt.. - kezeimmel próbáltam imitálni, hogy hol, miben látok eltérést.
- Mi? Este ébredtem fel, és nagyon örültem, hogy veled lehetek, csak kicsit sokat alszol, de nem baj innentől jobb lesz, sokkal korábban fogsz kelni és együtt lehetünk, dúdolhatunk dalokat, meg kitetoválhatsz engem is, de nekem harminc kell, mert már annyi csatát nyertem! - elvagyok képedve. Nem tán a baba..
- Mi van? Tegnap este összeraktam egy hasonlóan magas babát, mint most te vagy. Akkor te most mi is vagy?
- Azt nem tudom, de a nevem Nádiposzáta, a nagy harcos, és társa.. neked. Hogy is hívnak? Be sem mutatkoztál még és ez nagyon illetlen, de később jobb lesz, ha már jókat játszottunk együtt.
- Bacchus, nem értek mindent, de egyet tudok kimaradsz az életemből, én más utakon járok, mint a dalolás.
- Milyen utakon jársz? Veled mehetek?
- Gyere.. csak még előbb. -azzal felemeltem a takaróm, miután arrébb ugrándozott és felöltöztem. Miután minden ruhámat kikerestem a menümből, mosolygós tekintetét láttam meg Nádiposzátának. És valamit dúdolgatott halkan. Innom kell.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 22 2013, 18:33

The member 'Bacchus' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :
[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670869501_b9e058bda7_s

[Küldetés] Hogy készítsünk babát? 4670870847_3e012c7cc7_s

by **Argo** Vas. Dec. 01 2013, 13:25

Most, hogy ki-ki élénk vagy kevésbé élénk beszélgetésbe keveredett a babájával, odaát egy apró sötét zugban egy férfi győzedelmes mosolyra húzza a száját a monitorok előtt ülve.
Nem szól semmit, csak mosolyog, előtte az asztalon melegen gőzölög a teája.
A napotok ezek után viszonylag eseménymentesen telik. Megismerkedhettek, duzzoghattok, amit csak akartok, a babák szemmel láthatólag elvannak, jellemüktől függően. Light ül és csak akkor tesz bármit is, ha utasítják rá. Alice a kardjával gyakorol, és úgy tűnik, Mestere viselkedése nem győzte meg arról, hogy jó embert kapott volna a feladatra. Nefertit ennél boldogabb talán nem is lehet, dúdolgatva végzi magától is a házimunkát Skaara mellett, Nádiposzáta pedig várja, hogy Bacchus egyáltalán figyelembe veszi-e őt is, vagy továbbra is részegen kiütve fekszik a földön.
Este egy új ikon jelenik meg mindenki interfészén, amit ha megnyitotok, a babátok statjai ugranak elő egy lista formájában.

Mikor ez megtörténik és ellenőriztétek is, a babáitok az égre néznek (akár ablakon át, akár a szabad ég alatt) és ennyit mondanak:
-Elkezdődik.

***

Még egy kis ismerkedés-gyakorlás, fokozás, lehet elkezdeni stratégiát építeni, de fontos, hogy nem látjátok egymás babáinak statjait! Bacchus ugyan kiíratta magát, de ha mégis van kedved visszatérni, akkor vagy 500 szót kérek, vagy egy körrel kevesebb jutalmat osztok neked a végén

by **Darkness** Hétf. Dec. 02 2013, 17:06

A baba, Light egésznap csak ül, és akkor csinál valamit, ha arra utasítom. Legalábbis ezt szűrtem ki a viselkedéséből. De mindenáron tudni akartam, hogy tényleg hajlamos-e ölni. Viszont úgy kellett volna elintéznem ezt, hogy ne játékos, mert nem akartam vállalni a kockázatot, hogy bevörösödik az indikátorom miatta. Aztán kitaláltam: egy mob lesz az áldozata.
- Gyere! – Light nem ellenkezett, hanem jött velem. Kicsit bizarr volt mindenkinek a baba, de azon kívül, hogy megbámulták, nagyon nem léptek vele interakcióba. Egészen a mezőig mentünk, ahol meg is volt a megfelelő Áldozat: egy Vaddisznó.
- Öld meg! – Light nem habozott, sőt, boldogan vágta bele a késeit a mob oldalába, és azonnal meg is ölte. Vajon mekkora az ereje ezek alapján.
- Szép munka. – Light nem szólt egy szót sem, de nem is bántam. – Gyere! – Vissza is mentünk. Vissza fele is megnézték Light-ot az utcán, de nem foglalkoztak aztán tovább vele. Egész nap parancsolgattam neki, de nem ellenkezett soha sem. Épp kapóra jött a csendessége, mert így mikor kaptam egy megbízást valaki likvidálására, simán ment a dolog, mert Light nem csapott egyszer sem zajt, csak akkor hurrázott, mikor megöltem a célpontomat. De akkor már mindegy volt, hisz halott volt addigra a fickó. Amikor a bérlő adta a pénzt, meglátta az élő babát.
- Mi ez?
- A szolgám jelenleg. – Ennyit feleltem neki. Light nem szólt érte. Estig aztán nem történt semmi. Aztán kaptam egy új ikont az interfészre. Megnéztem, és még büszkébb voltam Light-ra: a statjai voltak azok. És csak egy számára felesleges stat volt alacsony neki. Hirtelen azt hallottam, ahogy Light ezt suttogja:
- Elkezdődik.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Dec. 14 2013, 14:43

Shizuka a gondolataiba elmerülve törökülésben gubbasztott az ágyán. Ajkát lebiggyesztve sértődötten figyelte a szobája közepén kardot suhogtató, egyedül gyakorló Alicet. Alice a neki kiosztott csata-babája volt, ő pedig a mestere, az irányítója kellett volna, hogy legyen. Azonban sehogy sem találtak összhangra: míg Alice létezésének egyetlen értelmet a kaszabolásban látta, addig Shizu éppen azért lett íjász, mert idegenkedett mindenfele közelharctól. Legszívesebben már rég kilépett volna a SAO-ból, hogy átadja a helyet a bátyjának, akié valójában a játék volt, de nem tehette... nem tudott kilépni. Mint ahogy rajta kívül az itt ragadt több ezer másik játékos sem. És most neki kellene megvédenie mindkettejüket a többi rivális babatulajdonostól az elkövetkező tornán, ahol a babák utolsó leheletükig, vagy inkább mozdulatukig aprítják egymást. Nem volt számára túl megnyerő, ami Alicera várt, mert szeretett volna inkább egy kis barátnőt látni, ha már megelevenedett, azonban Alicet úgy tűnik egészen más fából faragtak szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. De ami sokkal inkább felkavarta, az az volt amire Alice hívta fel a figyelmet: a baba tulajdonosok is meg fognak küzdeni egymással, méghozzá akar vérre menően is. És ettől a gondolattól nem csak kirázta a hideg, de egyszerűen nem tudta elképzelni, hogyan is lenne ő kepés egy másik játékos életére törni egyetlen furcsa, rejtélyes küldetés kedvéért.
Alice gyakorolni akart, és rá akarta venni, hogy ő is így tegyen, és valamiféle taktikát vagy akár stratégiát találjanak ki, de egymással nem tudtak gyakorolni: Alice túl apró volt hozzá képeset, ráadásul Shizu nem szeretett volna kard ellen küzdeni.
Egyszerűen nem jutott eszébe semmi ötlet
- Lehet azért nem jut eszembe semmi, mert túl erősen akarok koncentrálni... - szólalt meg, de Alice nem felelt, nem is hagyta abba az egyedül vívott harci táncát, tele vágásokkal és szúrásokkal, kitámasztások és rohamok kavalkádját, csak a baba arcán megjelenő fintor tanúskodott arról hogy hallotta, amiről a mestere dünnyög
- Talán ha valami egészen mást csinálnék, akkor közben eszembe jutna valami... - tűnődött el Shizuka
- Mi lenne, ha inkább megmutatnád a terepet, ahogy ígérted?! - suhintott meg egy utolsót, majd az apró kétkezes kardot maga mellé szúrva neki dőlt a hozzá képest meg nagydarabnak számító fegyvernek
- Utálom a tétlenséget, és te mást se csinálsz mit ülsz és mormogsz! - háborgott a baba
- Ennyire akarod? - kérdezte meg mindig kissé neheztelve a reggeliért, de meglepte, hogy Alice milyen érdeklődő ez irányban
- Ha ez előnyt jelenthet nekem a többi babával szemben, akkor igen! - jelentette ki dacosan Alice
- Hát... jól van - adta meg magát Shizu, s némiképp jobb kedvre is derült, legalábbis egy halvány mosoly költözött az arcára
- De akkor én döntöm el, merre megyünk! - kötötte ki a leányzó, a baba dacos, akaratos viselkedését ismerve
Alice nem volt a legboldogabb ennek hallatán, csend telepedett a szobára, ahogy a baba mérlegelve elgondolkozott
- Legyen! - vágta rá végül.
Alig fél óra múlva már, a város ismertebb részein kószálva járták az utcát, Alice Shizu nyakában ülve, a lány homlokát átkarolva kapaszkodott, s az utcán sétálok nem kis megdöbbenésére nézett jobbra-balra. Shizu csak magyarázott, és mutogatott, boldogan mesélt mindenféléről ami történt vele a városban ezidáig, Alice csak néha kérdezett vissza, leginkább csak csöndben bámészkodva hallgatta a leány beszámolóit.
Így jutottak el a város egyik hatalmas kapujáig.
- Hah, itt vége a városnak, vissza kell fordulnunk! - sóhajtott Shizu, s mar ment is volna visszafele a főtér irányába, de Alice közbe vágott
- Miért, mi van a városon túl?
Shizut teljesen meglepte a kérdés, hiszen mindenki tudta a választ, mégis arra nem gondolt, hogy a baba kivetél lehet ez alól
- Ööö, hát a szörnyek, de arra nem biztonságos! Csak akkor megyek ki, ha fejlődni akarok
- Várj, szörnyeket mondtál? Te is szoktál harcolni?
- Igen, miért?
- Mert akkor kivihetnél engem is!
- De te kicsi vagy! Eltipornak...
- Hüüüm... - durcáskodott Alice - biztos nincsenek nálad alacsonyabbak a szörnyek között? - próbálkozott tovább
- Kisebbek? - gondolkodott el Shizuka, s kezeivel méretett vett Alicerol, majd a földhöz merte a magasságot...
- Hüüüm - tanakodott magában - olyan kicsik biztos nincsenek mint te, de..
- De? - türelmetlenkedett Alice
- De talán egy kicsivel magasabbakkal tudnál gyakorolni! Olyanok lennének neked, mint nekem az óriások
- Le tudnál győzni, egy ilyen magas lényt? - mutatta Alicenak, a babánál másfélszer nagyobb méretet a kezével
- Ezzel bármelyiket! - vágta rá magabiztosan a baba, s a hátáról előhúzva meglóbálta a kezében a kétkezes pallost
Így történt, hogy Shizuka és Alice elmenetek goblinokon gyakorolni, Alice a pallosával vágott rendet a soraik között, Shizu pedig a babára vigyázva ritkította az alacsony kis zöld mobokat. A harc lendülete magával ragadta a párost, lassan ráéreztek egymás ritmusára, s kezdték félszavakból is megérteni már a másikat, s mire Shizuka kifulladva tottyant le megpihenni teljesen csiszolódtak.

Ahogy lassan lebukott a nap, s ők fáradtan visszatértek a városba, új statok jelentek meg Shizuka látóterében, de nem hasonlítottak az övére, csak egy pillanat múlva vette eszre Alice nevet a számok fölött.
Épp a főterén sétáltak keresztül, immár egymás mellett, nem zavartatva magukat az elképedő járókelőktől, amikor Alice hirtelen megtorpant, s az égre emelte baba-arcát.
- Elkezdődött - fordult Shizuka fele elszánt arckifejezéssel

by **Skaara** Hétf. Dec. 30 2013, 17:10

Nefertit továbbra is lelkes volt, és dúdolgatva tett-vett a szobában, kezdve a takarítástól az ágy bevetésén át szinte minden lényegesebb házimunkát, amit magamtól idebenn sosem tennék meg. Szerintem teljesen felesleges és időpocsékolás, ránk, játékosokra nincs hatással a rendetlenség. A zseni átlát a káoszon, vagy valami ilyesmi. A használhatatlan és felesleges tárgyakat a rendszer automatikusan megsemmisíti mihelyt lejár a tartósságuk, vagy a szavatossági idejük.
De miután rendbe szedte a szobát, furcsa jóleső érzéssel néztem körbe. Nincs rumli, és nincs minden szanaszét.
Köszönöm Nefertit - mondtam a babának.
Igazán semmiség Mester - felelte vidáman, majd a konyha felé ráncigált apró kezeivel - De most menjünk, főzök ebédet. Biztos nagyon éhes, a sok harctól amiről mesélt, sokat kell ennie, hogy visszanyerje az erejét...
Rendben, és köszönöm - feleltem.
Aztán ahogy leértünk a konyhába, rögtön neki is látott, és meglehetősen gyakorlott mozdulatokkal készítette el mind a sült tésztát mind az édes-savanyú csirkét.
Ömm, mekkora főzés jártasság kellett hozzá? - kérdeztem érdeklődve.
Nem tudom, nem ismerem a jártasságokat. - mondta lehajtott fejjel, kissé szomorkásan, hogy nem tudott választ adni - Csak annyit tudok, hogy képes vagyok rá, de azt, hogy hogyan, arról nem tudok semmit.
Értem. - feleltem - Semmi baj, csupán kíváncsi voltam.
Nem tudtam, mennyit változtak ezek a jártasságok ahhoz az időhöz képest, amikor anno a bétában kitaláltuk, és megvalósítottuk. De nem eget rengető a gond, ha majd időm engedi, lehet kitanulom és fejlesztem ezt a jártasságot... Tűnődtem, miközben jóízűen befalatoztam az ebédem...
Köszönöm Nefertit, nagyon finom volt - dicsértem meg a szakácsom.
Örülök, hogy ízlett - mondta vidáman, mosolyogva.
Aztán ebéd után kicsit tébláboltunk a városban, megmutattam neki a város főbb helyeit, és közben meséltem egy-két dolgot ami azzal a hellyel, épülettel kapcsolatos. Sok-sok emlék, amikor még Aincrad csak egy játék volt, nem egy halálharc, amikor még a város utcái vidámsággal voltak tele, amikor még a barátaim is itt voltak. Amikor még minden más volt. Felelevenedtek bennem régi emlékképek, amikor két laza mozdulattal tűzijátékot varázsoltam az égboltra, és elégedetten néztük egy fogadó erkélyéről, egy korsó sörrel a kezünkben megpihentünk az újabb hibajavítások után. Régi szép idők...
Egész délután nosztalgiáztunk, Nefertit pedig különös érdeklődéssel hallgatta a régi históriákat, amik még Aincrad aranykorából valók.
Aztán napnyugtakor egy kisebb villogó ikont vettem észre a látóteremben. Nem tudtam mi lehet, nem volt ismerős ránézésre. Remélhetőleg nem a /kill %U parancs gyorsikonja, ami tulajdonképpen egy elsőosztályú út lenne számomra az "Örök Bitmezőkre", amivel csupán az a bajom, hogy csak odaút... De arra kicsi az esély, hogy ilyesmit tegyen bárki is. Ráböktem végül az ikonra, nem történt semmi, csak egy üzenetablak ugrott elő. Nefertit statjai voltak benne. Az egyik értékkel nem voltam kibékülve, és ha harcra kerül a sor... Hát, nagyon kell rá vigyáznom, ha nem szeretném, hogy baja essen.
Aztán ahogy bezártam az ablakot, Nefertit az ég felé nézett, és annyit mondott: Elkezdődött...
Felnéztem az égre. Én nem láttam ott semmit, de ő viszont lehet Kayabát látta, vagy hallotta? Egyenesen felfelé nézett, Aincrad tetejének irányába. Kicsit bámultam még a 2. szint alját, majd végül annyit mondtam Nefertitnek:
Nagyon vigyáznod kell, nagyon óvatosnak kell lenned ha harc lesz... Első a védekezés, aztán a támadás...

by **Bacchus** Vas. Jan. 05 2014, 16:29

Töltöttem egy újabb adag bort a gourdomba és mikor megakartam inni, apró kezek tűntek fel a fegyverem szegélyén.
- Mi ez? Én is kérhetek? - nézett érdeklődően a piros lére - meggylét iszol?
- Nem, ez vörös bor, legalábbis odakint így hívják, ez meg itt a piros bor - próbáltam neki elmondani, hogy ezt bor pótlónak iszom csak, mert hasonlít az ízére. - És nem ajánlom neked, könnyen a fejedbe szállhat.
- Odakint? Az hol van, hisz kilátok az ablakon. Naa legalább egy kortyot, had igyak Bacchus.. tényleg, hívhatlak másképp?
- Odakint, igen, odakint minden másabb. Mégha az ablakon is van túl, már teljesen más. Felőlem, de aztán ne gyere nekem panaszkodni. Nádiposzáta.. Ha csak röviden rigónak neveznélek, neked jólesne?
- a-a - rázta a fejét, miközben hanggal válaszolt és ügyeskedve a peremére beakasztotta a törésbe lábait, majd beleereszkedett a gourdba, a szoknyája lecsúszott, amire kicsit hangosabban sikoltozott a gourdon belül és belekortyolt. Prüszkölve kászálódott ki belőle és pirosas szájjal és hajvégekkel - ez nem finom.
- Ugye? Most már ezt is tudod, viszont menj, mosdj meg.
- Hogyan, itt minden olyan nagy?! - nézett szét a szobámban. Miért iszod ezt?
- Kedvem lelem benne. Gyere kapaszkodj fel a kezemre, elviszlek odáig - kinyújtottam kezem, hogy és szétnyitottam tenyerem, hogy könnyen felmászhasson.
- Szereted ezt inni, de mégis miért? - majd kérdése után felpattant és belehuppant tenyerembe. Lóbálta a lábait és úgy várta hogy vigyem. - Köszönöm - mondta mosolyogva.
- Mert kell. Később megtudod miért - azzal bevittem a fürdőbe, a kád túl nagy lenne neki, így letettem a mosdókagyló szélére.
- Na, de én most akarom tudni, nemsoká harc lesz és szeretném tudni, ki is vagy. Elfordulnál kérlek? - úgy tettem és halottam, hogy erőlködik a csappal. Visszafordultam kinyitottam a csapokat, mire ő összeszorította két kezét a melle előtt. Ügyet sem vetettem rá tovább és hátat fordítottam.
- Na, de ne kíváncsiskodj!
- Nem tettem.
- De igen, hisz mi másért fordultál volna hátra?
- Kinyitottam a csapot és beállítottam a hőfokát.
Kis hatás szünet után egy halk köszönömöt felelt. - Tudod, örülök, hogy megtaláltad azt az utolsó darabot - folytatta, miközben változott a vízcsobogás hangja.
- Aha.
Ezután furcsa vizes érzés fogott el, és éreztem valamit a karomnál. Lenéztem és egy apró kezet láttam kibújni a a karom mögül, majd visszafutott a mosdókagylóban. - Miért nem viselsz pólót? - jött hangja, miközben néhol megcsuklott.
- Tudod nincs rejtegetni valóm... még - gonosz vigyort engedtem el magam elé, és hangsúlyom is gonosz hangzású volt.
- Jó lehet, úgy lenni, én is olyan akarok lenni, mint te! - csapott le egy kis vízzel vidáman. Majd újra.
- Azt akarod, hogy odanézzek és megfürdesselek?
- Nem, azt nem...! - jött az egyértelmű válasza.
- Na látod, de említettél harcot, te miben vagy erős azzal a tűvel?
- Erről majd később - és újra átölelte a karom, ezúttal már szárazon. Kinyitottam a tenyerem és beleugrott. Elzártam a csapot és felvettem visszavittem a szobába.
- Van még kérdésem! - felelte vidáman.
- Állok elébe, Nádiposzáta! - így estig hamar elröppent az idő, amikor is már mindketten dalra fakadtunk, én obszcén nótákra tanítottam, míg ő engem, altató dalokra. Azt kell mondjam ez a kis csaj többet ér mint bármely szajha, aki eddig a szobán járt. Ilyen lenne jónak lenni?
Hamarosan azonban az ablakon kívülre nézett Nádiposzáta és hangosan mondta "elkezdődik."
- Akkor társakként? - nyújtom ki kezem, mire ő felugrott rá és hangoztatta utánam mosolyogva:
- Ez gyerekjáték!

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Hogy készítsünk babát?

[Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?

Re: [Küldetés] Hogy készítsünk babát?