Sárkány ellen sárkányfű - de mi van, ha nincs sárkány?

Mit akarhat? Felvont szemöldökkel figyeltem a mozdulatait, hogy egyre közelebb és közelebb ért, hajolt, én fordultam tükörképként az arcával, majd ért a felismerés, hogy mindkettőnek jobbra kellett volna fordítani a fejét. Még időben reagáltam és zavartan adtam puszit én is az arcára, viszont majdnem nem ez lett belőle, majdnem. Kaptam volna még egy ütést érte és ebben majdhogynem biztos is voltam.
- Igen, már jobban vagyok. – talán a puszijának volt ilyen hatalma, de a mosolyom és tekintettem bárgyúvá vált utána – Igen, sokkal jobban vagyok, köszönöm. – csupán csak tippelni lehetett volna, hogy a tekintettemnek volt e bármi értelmes kisugárzása, jóindulattal talán.
Igazából az elején én akartam volna neki adni jutalmat, a gyűrűt, azonban tudva az okot, hogy miért, biztos nem fogadta volna el azt tőlem. Önbizalom hiányos cselekvés lett volna a részemről, mondván, hogy olyannál legyen, ki meg is érdemli, ki méltó annak a viselésére. Magam fölé helyeztem volna, mit lehet rossz néven vett volna. Így belegondolva talán rossz is lett volna, ha olyan vezetőként lát, ki felületesen, de lényegre törően nevezte volna magát gyengének. Ellene most természetesen az voltam, tagadni se lehetett, de volt ennek egy – két oka és az álom is – mi ide vezetett – hamar feledésbe merült. Nem éreztem nyomasztónak rá gondolni és ezt Channak nevezhettem.
- Köszönöm. – talán már mondtam neki, ám most azokat köszöntem meg neki, melyeknek nem adtam hangot, melyekről nem tudhatott – Menjünk haza. Biztos kész lett a vacsora. Mh… - néztem a távolba -  Asszem Hisame is segédkezett benne, szóval térjen be előtte majd a boltba.