Steal [Jade vs A Sárkány]

by **Ryuu** Kedd Jún. 10 2014, 22:14

Unalmas volt. Egy elcseszett unalommal teli napnak, unalmas délelőttje közepének unalmasan forró időjárásában kellett megdöglenem. Annyira forró volt és annyira de annyira nem volt fair, hogy hiába nincs fájdalom, az még mindig ki tud készíteni, hogy ha húsz foknál magasabbra megy a hőmérő csíkja. Bántam már, hogy kimentem a hűs fogadó rejtekéből, de nem akartam vissza fordulni. Meg aztán Youkun megint zaklatni fog azzal, hogy ha már beszerveztem, akkor gyakoroljunk arra az átkozott AincradStarsos fellépésre. Nem érti meg, hogy nem lehet az egész napot ere áldozni, meg itt én vagyok a főnök. Azt hittem ezt lerendeztem vele, meg amúgy is csak statiszta lesz ha sikerül beszerveznem még valakit. Még nem igazán tudattam vele ezt az apró tényezőt, de hát majd idővel úgy is rájön. Amint meglátja a harmadik félt. Hehe, arra kíváncsi leszek, hogy mit kezdenek azok ketten egymással. Meg Perverz san elég magának való, de pont ez a lényeg. Azért kell, hogy egy kicsit ellensúlyozza Youtat. Az a srác túlságosan függ tőlem. Meg ragaszkodik hozzá, hogy mindig együtt menjünk ki mobolni. Meg komolyan, mitől félt? Nem vette észre, hogy elég jól el voltam egymagam is? Azóta, hogy lecsúsztam a tizenhatos szintről, nem is beszéltem vele és mégse purcantam ki, most meg két percenként jön azzal, hogy bajom eshet ha egyedül kószálok kint. Weh. Nekem? Az agyára ment a sok szint, amit megtarthatott.... biztosan.
Sokkal jobban ismerem ezt a világot, mint ő azt fogja valaha is. Még ha kis szinten vagyok, akkor is veszélyes. És ezt most szeretném is prezentálni, de nincs egy kóbor lélek sem a láthatáron. Bent a városban is csak ímmel-ámmal jártkálnak kitikkadt emberkék. Azok meg nem érdekelnek, meg védett övezeten belül mi az élveztes? Most semmi sem.... most még nem. Egyszóval kint próbálkoztam.... hasztalan.... azonban egy pontot véltem felfedezni a távolban. Futni kezdtem addig amíg biztos voltam benne, hogy akár ha észlelése is lenne, nem venne még észre. Majd sétába fogtam. Itt voltak már mobok is.
Az első szint erdős része kiszámíthatatlan. De a fák a segítségemre voltak.
Hirtelen bukkantam fel, és egy műesést produkálva, de határtalan színészi képességeimnek hála pont észrevehetetlenül tökéletesen alakítva, mondhatni "belé estem" Rolling Eyes

- Jaj bocsánat Embarassed

- Tapogattam meg, meg ölelgettem míg ki nem bontakoztunk egymásból, amit valószínűleg ő kezdeményezett, mert én aztán el nem engedtem, amíg el nem tolta magát. ^^
Ha már itt tartunk. Nem igazán érdekelt, hogy ki az illető. Csak felszínesen néztem meg magamnak. Ugyanis arra összpontosítottam, hogy ne vegyen észre idő előtt.
Ahogy pedig elváltunk a zsebembe mélyesztettem mindkét kezem.... Rolling Eyes

Akkor kezdődjön a játék! hentai

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 00:23

Miután kicsit megismerkedett új világával, Jade elindult felfedezni a város környékét. A város kapuját elhagyva egy ideig egyenesen haladt a széles út, valahol a távolban több irányba ágazott. Elindult rajta. Út közben nem találkozott mással, egyedül baktatott a sima földön. Pár perccel később elágazáshoz jutott, ahol az egyik irányba egy keskenyebb járásban folytatódott. Ebbe az irányba fordult. Ezt a kanyargós ösvényt fák szegélyezték minden irányban. Egyelőre a terület érdekelte, nem tervezett harcba szállni az esetlegesen a közelben ólálkodó lényekkel, bár fel volt készülve a lehetőségre. Ebből az okból "teljes harci szerelésben" haladt, ami jelenleg a pajzsából és a vállára vetett kopjából állt. Csak a biztonság kedvéért. Itt-ott kisebb állatok hangjait hallotta a bokrokból, fák koronáiból. Az úton friss avar illatát sodorta a szél, még mindig meglepte, mennyire valószerűen hat az egyébként virtuális világ - néha szinte megfeledkezik róla az ember. A séta teljes mértékben egyezett a játékon kívül tett kirándulásai során tapasztalt élménnyel, ahogy elgondolkodott ezen, nem szentelt sok energiát a környezetének figyelésére. A távolból felé közeledő alakot sem vette észre.
Oldalról érkezett, keresztül esett rajta, és őt is magával rántotta. Kisebb termetű volt nála, ha számított volna erre, talán mindketten állva maradnak, de nem ez volt a helyzet. Rövid porban fetrengés után összekapta magát, talpra állt, és magához vette elejtett fegyvereit is. A bocsánatkéréssel részéről elintézett a dolog.
- Áh, semmi gond. Minden rendben? - kérdezte a fiútól, miközben végigmérte. Túl sokat nem tudott megállapítani róla, belépője alapján kissé szétszórtnak tűnt. Ezt az is bizonyította, hogy rögtön sarkon fordult, és tovább indult. Amennyiben az nem válaszol neki, ő is megfordul, és folytatja útját.

by **Ryuu** Szer. Jún. 11 2014, 01:27

Olyan jól sikerült a mutatványom, hogy fel is löktem "esésemben" a tagot. Ugyan ez még mindig az unalmas kategória volt. Az emberek felöklelése nem szórakoztat úgy magában, így hát nem hagyhattam elszaladni. Lovagunk azonban menekülésre fogta. Háhá, nah ezért nyúltam le a zsebében tartott tárgyát. Reméltem, hogy a Hazatérés kristály lesz az, azt senki sem hagyja ott, mivel nehéz beszerezni. Azonban úgy látszik, hogy ~ a többségtől eltérően ~ ez a hapi nem a Hazatérését tartotta a legfontosabbnak ~ amit egyetlen mozdulattal elérhet ~ hanem a potit! De milyen poti volt ez? A lehető legszánalmasabb. Nah és az a kezdő pajzs, meg fegyó? Moshikashite.... csak nem ő is? Akkor viszont gyenge! Huhúúúú, küzdőterezni akarok! *.* Most megjött a kedvem hozzá, ám nem tudhatom, hogy mit szólna hozzá az új fiú, így hagytam egy pár lépést megtennie, majd felhangosan szólaltam meg, de egyértelműen nem neki, hanem magamhoz intéztem a sejtelmes szavakat. - Óóhh, nocsak mit találtam? *.* - Játszottam a meglepődött aki épp az előbb vett észre valamit a földön. Jobb ha nem a gonosz kiskrapeket adom, hanem a helyzetet kihasználó krapeket. Fejlődni akarok csupán, semmi több. Ez nem bűn! Surprised

Jobb kezemben forgattam a csillogó üvegben elhelyezett szánalmas potit. A spec képességemmel sokkal többet töltök vissza. Cool

Aztán ha megállt erre, ha nem, ~ habár nem hiszem, hogy ne állna meg egy ilyenre ~ már felé intéztem a következő mondandómat. - Te csak nem egy vagy a most játékba beléptek közül? - Gonoszan csillant meg a szemem, és ha felém ugrott volna, hogy kikapja a kezemből a tulajdonát, könnyedén szökelltem hátra párat, azaz mégsem. Akrobatika jártasság híján majdnem elestem, de csak majdnem. Kis táncikálás után újra két lábon álltam. - Ot-toto, nah így már jó. Surprised

- Biztonságos távolságban figyeltem tovább őt. Lássuk mennyire tudom felidegelni! - Akkor ez azt is jelenti, hogy sokkal gyengébb vagy nálam, ugye? *.* - Látszott rajtam, ahogy eljátszok a pixeleinek megcsodálásának gondolatával. Aztán unottan ráztam meg a fejem. Feldobtam a kis üvegcsét a levegő majd elkapva zsebre vágtam és elmosolyodtam. Fölényben éreztem magam, azaz ezt éreztettem vele. Azt akartam, hogy jóval maga fölé helyezze a szintemet a viselkedésem alapján. - Áhh, ma olyan jó vagyok. ^^ - Hangnemet váltottam és kéjes vigyorra torzult el a szám. - Küzdj meg velem egy küzdőtéren, és életben hagylak! *-* Nah milyen csodás, nem de? ^^ - Majd elhúztam a szám és lekezelően legyintettem. - Hagyom, hogy kiválaszd a küzdőtér módját. - Majd megnyaltam a szám szélét. *-*

Steal [Jade vs A Sárkány] Night.The.Miyama-Uguisu.Mansion.Incident.240.838918

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 03:49

A fiú nem válaszolt, és tovább sétált, úgyhogy Jade is folytatta korábbi tevékenységét, a sétálást. Valami nem volt rendjén, de alapvetően jóhiszemű emberként félretette a gondolatot. Azonban másodperceken belül mégiscsak beszédet hallott a háta mögül, egyértelműen túl hangos volt a megjegyzés ahhoz, hogy az illető csak úgy magának célozza. Az egyetlen magánál tartott tárgy egy életerőt visszatöltő ital volt, melyet a zsebében hordott. Belenyúlt hát, gyanújának megfelelően a tárgynak hűlt helye volt. Lassan megfordult, és újra a srác felé indult. Ő közben kérdést szegezett neki. Kezdte gyanítani, hogy a másik célja az, hogy kihozza a sorából. Túl sok ilyen kölyökkel találkozott a nagyvárosi éjszakákban, hogy ne ismerje fel a típust. Hangos, balhés, de egy jó pofon után lenyugszik - legalábbis a valódi világban. Itt a szinteknek és pontoknak is bőven jut szerep, és ezt nem feledhette el. Tovább közeledett felé.
- De igen. Egész szórakoztató. - válaszolt. Határozottnak kell lenni, nem ellenségesnek. A fiatalkori balhék után immár a nyugodtabb megoldások híve volt. Ha lehetséges. Közben a másik kezében előtűnt az eredetileg Jade tulajdonát képző tárgy. Közeledtére a másik furcsa balett lépésekbe - vagy esőtáncba, célja ismeretlen - kezdett, hogy növelje a távolságot. Megállt hát, ha a másiknak kényelmesebb így, ám legyen.
- Meglehet. Magabiztosságból minden esetre jutott bőven. - válaszolt a fiúnak. Szóval harcot akart. Ez várható volt, de kényelmesebb lett volna, ha sikerül diplomatikusan lerendezni. A küzdőtérre való felhívás furcsának tűnt. A küzdelem elfogadásával döntsön az életéről? Idétlen javaslat valakitől, aki egyértelműen nem tűnik gyilkos szándékúnak. Narancssárga indikátor lebegett a fiú feje fölött, ami enyhe kihágásokra utalt, azonban saját akaratából még minden bizonnyal nem ölt játékost. Nagyon remélte, hogy nem most akarja elkezdeni.
- Úgy látom, ezt a sétát később kell befejeznem. - sóhajtott - Ám legyen. De módosítsunk a feltételen, hogy mindenkinek megérje. A vesztes kapja az italt. Ha én veszítek, megvolt a szórakozásod, de az időm rablásáért kárpótolsz valamivel. Ha viszont te, hát az önbecsülésed rombolásáért fájdalomdíjként felajánlom. Harcoljunk fél életig. No mit szólsz? - mondta, és egy kisebb mosolyt is küldött a másik felé. Próbálta semlegesben tartani a stílusát, úgy érezte, hogy jól is sikerült. Valószínűsítette, hogy a másik nem blöfföl, valóban lényegesen erősebb nála. Amikor valaki erősebb is, és beléd is akar kötni, nem tehetsz mást, rá kell licitálni. Meglepő módon ez a taktika sokszor hozta már ki a csávából. Tulajdonképpen barátai is voltak, akiket így szerzett. Kopjáját a földbe szúrta, arra támaszkodva várta meg a választ.

by **Ryuu** Szer. Jún. 11 2014, 13:25

Szórakoztató. Szórakoztató! Ezt mondta, ezt, és még milyen hideg vérrel! Fogtam magamnak egy érdekes figurát! Kezdtem úgy érezni, hogy a kezdeti búslakodásom a mai nap unalmasságára teljesen értelmetlenné vált ezennel. Csak keresni kell, mert aki így tesz az talál is, nem de? És én most úgy éreztem, hogy megütöttem a főnyereményt. - Oh-hohó! *.* - Végigborzongtam, s kuncogásom elég hangosra sikeredett, hogy borzalmas összhangot teremtsen az izgatott vigyoromat is bele értve. Nem igazán tudtam türtőztetni magamat, elkapott a hév és jól tudtam, hogy addig nem is nyugszom le, amíg belé nem vágom a nagy pallosom. Cool

A szavai pedig önkénytelenül is nevetésre késztettek. Hosszú, önfeledt kacagásba, s csak azután, hogy kitörültem a szemeimből a könnyeket, szólaltam meg én is. - Ezt, mondhatnám én is haver. xD Magabiztosságból ma neked is kijutott. ^.^ - ~ Elismerésem ~ Majd mintha egy másik személy lennék, ~ vagy a skizofrén énem vette volna át a helyem ~ magam mellé fújtam a levegőt fáradtan. Mintha csak megviselt volna az előbbi színjáték. Az igazság viszont nem is állhatna ennél messzebb. *.*
- Egy ajánlat, hm? - Nem voltam kíváncsi rá, és az előbbi fáradt levegővétel után még rá is játszottam a hangsúlyommal. Elővettem azt a bizonyos tárgyat utána. Megcsodáltam, majd ráemeltem a vörös szemeimet. - Jadda neee - Nem tetszett, és ennek hangot is adtam. " nem akarom " . Unalmas egy ajánlat. - Mi a garancia rá, hogy nem akarsz majd szándékosan veszíteni? - Szögeztem felé a rágalmat. Élhettem a bizalmatlanság eme fokával, hiszen nem is ismertem a hapit. - Meggondoltam magam. - S ezzel a mozdulattal lehívtam a kardom. Egy nagy, egyenes, kétélű pallos, mely a végénél szűkül be csak, s a földbe szúrtam. Felszerelkeztem, ám a páncélt kihagytam. A kardom nem kezdő de amaz igen, és nem veszíthettem a presztizsemből nála. A másik mozdulatommal pedig a keze felé célozva dobtam el az üvegcsét. Nekem nem kell. Bizonyára ő is tudja, hogy semmit nem ér. - Azt akarom, hogy az életedért küzdj! - S ezzel a lendülettel meg is rohamoztam a fiút, ha elkapta a hőn áhított tárgyát, ha nem. A futó pengém ~ hiána olyan bazi nagy ~ a földből még ki sem lett húzva. Úgy vitte magával a felszántott földet is, s úgy emeltem fel elé érve...

// Pontok

Tiéd:

Enyém:

Mivel megvagyok kétszer olyan gyors mint te, el foglak tudni találni.
Illetve 18 életpontot vennék le rólad, ha betalálnék a 25-ből xD ~ ami a kt gyors zárását eredményezné ~ így arra gondoltam, hogy (kockadobálós helyett) játsszuk úgy, hogy a pajzsoddal és kardoddal is tudsz védekezni rendesen. Surprised

//

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 16:42

//Valóban többre megyünk vele ilyen feltételek mellett. //
Egy ideig úgy tűnt, jó irányba terelte a beszélgetést. De abban tévedett, hogy lecsillapíthatja a kedélyeket. Kicsit erősebben markolta a kopját, hogy bármikor kiszabadíthassa a földből.
- Jelképes kárpótlás a győztesnek. Én is tudom, hogy nem ér sokat. - válaszolt a fiúnak, de nem sokra ment vele. Arra még volt ideje, hogy elengedje a kopja markolatát és eredeti helyére tegye a potiont, de alig ért a mozdulatsor végére, a harcművész már gőzmozdonyként süvített feléje.
Amikor az ember kockáztat, fel kell készülnie arra, hogy a pénzét rossz lóra teszi - vagy rossz számra, színre, bármire -, és meg kell küzdenie a számára legkevésbé kedvező szituációval. Fölösleges több szót pazarolni, itt nem ők fognak győzni. Kirántotta a kopját a földből.
Az ellenfele sokkal gyorsabban érkezett, minthogy elkerülő manőverbe kezdhetett volna. Nem ismerte a másik játékost, de a helyzetre volt megoldása. Frontális, nagy erejű támadások megakasztására tökéletes volt a különleges képessége. Lett volna, ha a rendszer engedi a használatát, de az ellenfél pontjai ebben megakadályozták. A számára minden bizonnyal pusztító hatású támadás tompítására egyetlen választása maradt.
A jókora kard hossza összemérhető a kezében tartott szúrófegyverével, így ha az első vágás után elég ügyes, ő is betalálhat. Az ellenség gyorsan közelít, egyenesen, ha kénytelen a támadás irányát változtatni, talán az veszít az erejéből. Ezért hord magánál pajzsot az ember. A három gondolat irányította cselekvését a következő pár másodpercben.
Félreugrani nem volt idő, ezért csak egy oldallépést tett, fél térdre ereszkedett, hogy megtámassza magát. Így módosítani kell az esetleges vágás irányán. Pajzsát maga elé rántotta, majd, ha a másik támadása után még talpon maradt, a felé vágtató ellenfél irányába szúrt fegyverével, alacsonyról, az alhasa irányába. Megkezdődött élete első harca, nagyon remélte, ha már ebben a formában kell megtapasztalnia, legalább egy ideig kibírja.

by **Ryuu** Szer. Jún. 11 2014, 17:05

Nem tértem ki a szúrása elöl. Még mit nem, tudni akartam mennyit sebez! *.* Őrült vigyorral az arcomon és egy kopjával a gyomromban torpantam meg, majd nem törődve a "jelképes" pont veszteséggel felemeltem a félelmetesen nagy pallost. Így hogy leguggolt, könnyeden kerülhettem főlé. Szinte árnyékot vetettem a nagy fegyverrel egyetemben rá, s ez a fegyver már csak a saját súlya és a gravitációs erőnek engedelmeskedve hullott alá. Még csak nem is segítettem rá a gyorsaságommal. Valójában azt akartam, hogy kikerülje, hiszen olyan lassú volt. Ha nem tojt be még, és nem fagyasztotta a lábát a látvány, akkor most is kivédheti, persze ha szándékszik kivenni belőlem az amúgy elég kellemetlen pengét. Egyáltalán nem mutattam jelét annak, hogy meg akarnék állni, sőt! Egyre jobban belejöttem, s ha hátrébb sikerült vergődnie, akkor sem álltam meg. Egy nagy lyukat hagyva a földben, rögtön egy oldalt szelő vágással igyekeztem elkapni. De nem indultam meg, így még mindig kikerülhette a csapásaim, ha akarta. Rolling Eyes

Ha nem a hátra ugrós lehetőséget választotta, és a pajzsával hárított, úgy még egyszer felemeltem a kardom, hogy lecsaphassak rá ugyanazzal a mozdulattal, csak egy fokkal gyorsabban. Most nem használtam a teljes gyorsaságomat. Csak egyszerűen élveztem.
- Na mi lesz? Na na? - Szinte üvöltöttem izgalmamban. Annyira jól éreztem magam, majd megint egy vérfagyasztó vihogást hallattam. Valójában szeretem magam őrültnek tettetni, s talán nem is vagyok teljesen épp, de kit érdekel ez? Razz

A lényeg, hogy megtaláljam a mindennapi szórakozásomat, ami vagy aki most ez a szerencsétlen itt. *.* Ha túléli, talán lehet fogok vele foglalkozni komolyabban is. Rolling Eyes

- Most már te is sárga vagy, mint én! Üdvözöllek a körünkben. Razz

- Élveztem húzni, hátha megijed, hogy jaj ne, most mi lesz a makulátlan zöld indikátorommal. Akartam látni az elkeseredett arcát! Ennek megfelelően nem is árultam el, hogy egy pár alkalommal még nem lesz az ember állandó sárga és pár nap múlva kizöldül újra. Rolling Eyes

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 18:48

- Hát innen látja az ember, hogy nem a valódi világban van - gondolta Jade, miközben Ryuu a másképp végzetes sérülésre fittyet hányva folytatta támadását. Ami nem bizonyult olyan brutálisnak, mint a felvezetés, de az eredménye semmiképp sem lett volna kellemes. A vágás sebessége lehetővé tette, hogy ne kelljen pajzzsal blokkolnia - ami azért mégis kényelmesebb -, illetve távolságot növeljen. Így is tett. Addig is gondolkodhat. Behajlított lábaiba erőt pumpált és hátra lökte magát, kiszabadítva kopjáját Ryuu hasából. Alig volt ideje felegyenesedni, már érkezett a következő vágás, ez már határozottan komolynak tűnt az előzőhöz képest. Jade még mindig biztos volt benne, hogy az ellenfél valójában nem szándékozik gyilkos ütést bevinni, csak valamilyen oknál fogva élvezi az erőfitogtatást. Innentől nem volt semmi oka, hogy akár túl komolyan, akár félvállról vegye a harcot. A fiú bunkósága még nem haladta meg a határt, ami fölött nem tud hideg fejjel gondolkodni, így továbbra sem a harag vezérelte a mozdulatait. A másik jól szórakozik, ő tanul, a szándékok pedig senkit nem érdekelnek.
Jade érezte, hogy fáradni kezd. Ellenfele nem mutatta jelét annak, hogy komoly erőfeszítésébe kerülne az egész. A második vágás kikerüléséhez előbb ki kellett volna fújja magát, de arra nem volt lehetősége. Az oldalról érkező pengét ezért a teljes erőből indított seprő mozdulattal hárította a pajzsának élével. Ez sikerült, de a becsapódás erejétől megtántorodott, pár oldalirányú lépéssel kellett korrigálnia egyensúlyvesztését. Amíg a másik önfeledten kiabált, vett pár mély levegőt, hogy feltöltődjön.
Megtörölte a homlokát, szintén kissé megemelte a hangját.
- Hálás köszönetem a közbenjárásodért - válaszolt, éreztetve az iróniát -, nekem jó indokom volt rá.
Most olyan távol volt ellenfelétől, hogy egy rohammal nem ment volna sokra. A másik sokkal fürgébb volt nála, így bármilyen támadást könnyedén háríthat, ami a kopja azonnali hatótávolságán kívül esik. Persze az is lehet, hogy beengedné, mint az előzőt. Jade számára nem úgy tűnt, hogy ellenfelét szórakoztatnák a meggondolatlan lépések, így helyben maradt. Két opció állt rendelkezésére. Felvehetett védekező állást, ahol az előző támadáshoz hasonlóan bevihet még egy találatot, de számítania kéne az egyre erősebb vágásokra. A másik lehetőség, hogy megnehezíti ellenfele dolgát. Az ösvény továbbra is erdős területen futott, a hosszú kard sokkal nehezebben manőverezhető a vastag törzsű, magas fák között. Sajnos - számára - ez nem csak Ryuunak hátrány, de neki is. A hosszú kopja éppúgy beleakad a fákba, mint a harcművész kardja, ráadásul a pajzsával is számolni kell. Mindenesetre megpróbálni érdemesnek tartotta, a nyílt téri harcnál nem lehet sokkal rosszabb.
Továbbra is az ellenfél felé fordulva, pajzsát és a kopját maga elé szegezve a fák felé tartott lassú léptekkel.
- Te vagy a kihívó. Gyere. - mondta a másiknak, felkészülve a következő támadásra.

by **Ryuu** Szer. Jún. 11 2014, 20:01

És és, nem védte ki a pajzsával, hanem hátrált! Nem bocsátkozott fölösleges fizikai kontaktusba vele. Jól tudta, hogy én tényleg erős vagyok, vagy csak ennyire jól sikerült ráijesztenem. Eredetileg az volt vele a célom, hogy meg se forduljon a fejében a Hazatérés kristály használata, de most hogy már elértem a kívánt hatást, kicsit feszélyezett, hogy ennyire óvatos. Így nem fog kétségbeesetten rám rontani, vagy elfutni... de várjunk. Akarom én ezt? A legtöbben, akikre ráijesztek, azok mind ugyanazt csinálják. Történetesen azt, amit az előbb felvázoltam, nos ha ő nem ilyen, akkor lehet hogy tényleg egy érdekes harcot fogok tudni lejátszani vele. Izgatottan felkacagtam. Még egy parányit fel is ugrottam. Nem bírtam magammal. Csak néztem őt, ahogy válaszol a sárga indikátorra. Ezt is csak ilyen hideg logikussággal vette tudomásul. Lehetséges, hogy tud arról, hogy kizöldül? Az baj lenne, ehh mindegy. Felpörgetett. Még a második vágásomat is logikusan a legjobb mozdulattal hárította. Ráharaptam az alsó ajkamra. - Mindjárt mindjárt. *.* - Úgy beszéltem hozzá, mintha csak játszanánk egy kicsit. Csak ő meg én, mint két régi barát, akik rég nem látták egymást, és most a viszontlátás öröme határtalan boldogsággá nőtte ki magát. Ezért vagyok hát ilyen nagyon felcsigázva. Szinte remegtem a tudattól, hogy ez az ember hajlandó velem rendesen megküzdeni és egyikünk sem túl erős, de attól még én vagyok az aki uralja a terepet. Ez a mennyország. \o/ - Ne ne, te kint is tanultál harcművészetet? - Észre vettem ám a somfordálását, de még nem indultam meg. Lazán a vállamra csaptam a nagy pallost. ~ Egy kis ideig képes vagyok még erre, csak aztán le kell vennem, nehogy beégjek előtte ~ Az meg nem lenne jó. Majd így fogtam rá mindkét kezemmel a markolatra, és nem múló izgatottsággal kiáltottam el magam. - Fogócskázzunk! *.* - Azzal felugrottam, hogy teljes erőből csapjak le rá, habár az előbbi mutatvány miatt nem tudtam teljes gyorsaságot se és fegyverkezelést se mozgósítani.

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 21:29

Eddig jól ment. Az esélyek egyenlőtlenségét jól ellensúlyozták a másik fél által adott előnyök, de csak azért, mert nem került sor egymás tényleges szétkaszabolására. A kisebb erejű, lassabb csapások lehetővé tették Jade számára, hogy azokat olyan hatékonysággal hárítsa, ahogy ellenfele is az övét. Ugyanakkor az ő pontelosztása nem adott lehetőséget számottevő sebzés okozására, ami az ellenfelét az imént épphogy zavarta, az részéről a maximum. A másik bármikor dönthet úgy, hogy nagyjából két találat bevitelével véget vessen a harcnak, még akkor is, ha neki több életereje van Ryuunál. Egy esetleges kifárasztós módszer sem működhet hatásosan, mert a harcművész gyorsabb és strapabíróbb is volt nála, kivéve, ha mértéktelenül pazarolni kezdené az energiáját. Erre nem sok esélyt látott.
- Amennyiben egy kevés taijutsu és néhány húzósabb verekedés annak számít - eresztett egy mosolyt a másik felé -, akkor igen. Sajnos itt kevés hasznát veszem.
Közben a másik úgy lengette a hatalmas fegyvert, mint a híres testépítő a hungarocell-gépágyút az immár négy évtizedes sci-fi forgatásán. A külvilágban biztosan ellent mondana a fizika törvényeinek. A pallos újra megindult, guillotine-ként szeletelve maga előtt a levegőt. Ismét az önvédelemé a prioritás, az ellentámadás másodlagos fontosságú. Nem volt biztos benne, hogy időben kitér, de minden esetre az eddigi haladási irányát tartva az erdő irányába lódult. Közben a pajzsával fedezte magát. Jade kicsit lassan reagált, az ütés teljes erejét nem tudta felfogni, így a penge lecsúszott a pajzsról és végigszántotta a mellkasát, mielőtt a földbe csapódott. Furcsa érzés volt a fájdalom. Létezett, de sokkal enyhébb formában, mint a kinti világban. Ugyanez a sérülés más helyzetben térdre kényszerítette volna.
Abban reménykedve, hogy az vágás lendülete még egy rövid ideig a földön tarthatja a pallost, és vele Ryuut, Jade a harcművész általános irányába szúrt, pajzsával utat engedve a fegyverének, majd hamar vissza is rántotta, és a következménytől függetlenül a fák közé hátrált. Az első lépést gyorsan, hogy távolságot növeljen, onnantól lassan, nem akart megbotlani és ezzel végzetes hibát elkövetni.

//Pontokat most hogyan számoljuk btw?//

by **Ryuu** Csüt. Jún. 12 2014, 13:22

Elkaptam, Elkaptam!!!
Egy kérdés, tele izgalommal, egy kijelentés, tele lelkesedéssel, s a pallos gyermeki vágyakozással teli. Csak úgy szelte a levegőt a lovag felé. Az az ember maga a megtestesül hidegvér! Kami sama, látod ezt, látod? Van egy játszópajtásom! *.* - Fogócskázzunk! \o/ - Úgy ejtem ki, mintha azt kérném tőle, hogy menjünk el kirándulni, mert én még soha de soha nem voltam és szeretném vele tölteni az egész nyarat, sőt, minden napjának minden percét. Legyen az nappal vagy éjszaka! Mindenütt ott akarok lenni, ahol ő is! *.* Majd felugrottam és teljes erőmből csaptam le. Sajnáltam volna ha ettől meghal, de nem tudtam magam türtőztetni, annyira felvillanyozott. Csakis ő tehet róla! *.* Nem vagyok hibás benne. Azonban nem vörösödtem be, és a lovag élete sem ment le egyáltalán. Ennyit rakott volna életre, iaa nem. Túl gyengén lendítettem meg a pallost, és a rendszer, megfelelő fegyverkezelés használata híján kivédettnek nyilvánította a sebzésem. "Doge" Ez pedig azt jelentette, hogy hiába virított rajta a vörös csík, végeredményben nem kaptam el mégsem. Viszont ez engem egy kicsit se lombozott le, sőt! Tetszett! Felettébb megtetszett a krapek.
- Micsoda szerencsés ember! Hjahaha- hahahaa - Majd erőszakoskodik velem és előre szúr. Nem fáj, itt nincs fájdalom, csak érzem ahogy átszakítja a mellkasom a kopja vége. Még két hp. Újabb eszelős vigyorba fogok. - Tényleg csak három pont van az erődön! - A mondat végére természet ellenesen vékonyodik el a hangom. Közben pedig meg akarom fogni a fegyvert, de nem megy, túl gyorsan reagál és ahogy visszarántja, a kezemet is végig szántja vele. Még három pont, ezzel már 9 pontot levett rólam, míg én róla talán csak a páncél pontjait. Ez nem igazság! De hát én hagyom magam. Egy kicsit se erőltettem meg magam ahhoz, hogy kitérjek előle. Akkor nem is kéne panaszkodnom, habár attól még ezen nem változtat az, hogy meg akarom vágni. - Még! Méég! Mi lesz a fogócskával?! Heheeh *-* - Utána ugrottam, s egy kicsit elszámolva a távolságot, helyette a köztünk lévő fába vágtam a kardom.
- No no no, a kinti tapasztalataid is fel lehet használni, csak kicsit másképp. Hadd lássam! *.* - Vetettem oda, míg kihúztam a kardot a fából, és meg kíséreltem egy újabb vágást felé, ezúttal felülről indítva a fegyvert. - Mutass nekem méég! -

Ryuu életcsíkja [míg a tied teljes]

by **Jade Arton** Csüt. Jún. 12 2014, 19:18

A küzdelem tovább folytatódott. Úgy érezte, kezd belejönni, már-már élvezte, bár ez részben annak volt köszönhető, hogy hagyták érvényesülni. Ez egy kis idegességet csempészett a szívébe. A folyamatos vágások elől eddig jobbára sikeresen tért ki, a legutóbbi sikertelensége meglepte. Arra számított, ezzel búcsút mondhat életereje nagy részének, de nem így történt. Az általa végzett kisebb erejű ellencsapások azonban kezdtek felhalmozódni, ellenfele megvált életerő pontjainak majd' felétől. Ha csak ezt venné további cselekedeteinek alapjául, úgy tűnne, abszolút vezetésben van. Ugyanakkor a győzelemhez további három találatot kéne bevinnie sikeresen, mialatt Ryuu akár kétszer is megölhetné. Ez annyira nem is foglalkoztatta, ezt a harcot nem az ellenség fölötti diadallal kellett megnyerni, hanem kitartással, tervezéssel és meglepetéssel.
A harcművész úgy tűnt, kíváncsi arra, mit tenne, ha a küzdelem nem a virtuális világban folyna kódolt fegyverekkel, hanem élesben, valódi testek között. Részben már beépítette a stratégiájába, de az erdőben a dolog kicsit nehézkes és kevésbé látványos. A terepviszonyok kihasználása egy tömött bárban egyértelműbb, mint az erdőben; főleg, ha többedmagával kéne harcba szállnia. Ki lehetne venni egy-kettőt a sorból egy megfelelő irányba borított asztallal, székkel, egy elhajított üveg, vagy korsó is csodákra képes. Továbbá bármilyen koszos módszer, amire az általános ökölharcra számító ellenfél nem számít. Itt csak fák voltak, meg avar. Előbbit nehéz lenne Ryuuhoz vágni, utóbbival meg életeken át dobálhatná, mire a súrlódás végül elfogyasztja. Valamit ki kell találni, de előbb életben kell maradni.
A következő vágás ismét felülről érkezett, az előzőhöz hasonló lendülettel, tehát mindenképp elkerülendő. Utóbbi egy kicsit túl közel volt, a lehető legtovább akarta húzni, mielőtt megkockáztat egy mozdulatsort, ahol jó eséllyel betalál egy ilyen. A fák megfelelő fedezéknek bizonyultak az oldalirányú vágásokkal szemben, de ugyanígy korlátozták is őt, bár a szúrófegyver lényegesen könnyebb volt. Hátraszökkent a penge útjából, egy vastagabb fának ütközött. Megpróbált nem hasra esni, ahogy kerülni kezdte. Ahogy a következő lépés eszébe jutott, a fa mögé pozicionálta magát.
- Akkor gyere. Kapj el. - válaszolt a harcművész felhívására. Némi aggodalomra adott okot, hogy tulajdonképpen ötlete sem volt, sikerrel járhat-e egy ilyen támadás, de ki akarta próbálni. A fegyverek sebzései jól érzékelhetőek voltak, pontok alapján működtek, de a saját testtel elkövetett támadásokról nem hallott. Nem ártott óvatosnak lenni a kettejük erőkülönbsége miatt, inkább a meglepetés erejére számított. Az ellenfélnek meg kell kerülnie a fát, ha el akarja érni, ha szorosan a törzs mellett jön, akkor elég közel kerül, míg ő pedig túl közel lesz a hosszú kard alkalmazásához. Másképp továbbra is ideális távolságban lenne Ryuu szemszögéből. Feltételezte az utóbbit és felkészült. Ha a másik a látóterébe ér, a tőle telhető leggyorsabban ugrik felé, kísérletet téve egy korrekt arcon fejelésre. A sebzés mértéke nem érdekelte, az ereje amúgy is alacsony volt, de ha sikerül meglepnie ellenfelét, további időt nyerhet.
- Voilá, a húzósabb verekedés.
Amennyiben mégsem jönnek be a számításai és túl nagy a távolság, megpróbálja tartani azt.

by **Ryuu** Csüt. Jún. 12 2014, 22:25

A srác kivédte az ügyetlen oldalra intézett vágásom, s ugye ekkor kezdtem el kicsit lelkesíteni, persze csak a magam módján. Azt akartam, hogy mutasson valami eredetit. Eddig is untam a csak a rendszerre támaszkodó pancsereket. Mindenki annyira el van szállva attól, hoyg mit meg nem tud csinálni, pedig valójában semmihez sem ért. Félre értés ne essék. Én sem csináltam semmit. Biztosan vannak itt olyanok, akik harcművészkedtek. Eljártak aikidózni, karaktére mentek, vagy az iskola ninjutsu, esetleg kendó vagy judo edzéseit vették igénybe. Én a magam részéről az "Irány haza" klubb tagja voltam és bandáztam egész délután, majd estére leültem a fullos gépem mögé legyakni pár idiótát egy hasonlóan fullos gép elől. Pro voltam ami a játékokat illeti. A "harci" tudásom pedig abból fakadt, hogy hány emberrel kevertem személyes konfliktusba és gyepálltam meg. Mert jó volt. Meg mert nem utolsó sorban sokszor ő kezdeményezte. Én csak megjegyeztem, hogy büdös a lehelete vagy hányingerem van a ruháitól. Rolling Eyes

Sose az vezérelt, hogy elvegyem a kisebbek, vagy gyengébbek uzsonnáját, vagy épp őket szekáljam. Az nem adott semmiféle élvezetet. Piti baromság. Volt nekem is kajám és nem utolsó sorban, ízlett is és pont elég volt. Anya fősztje, még ha soha nem is fogom mondani neki, de attól még finom. xP Én mindig azt kerestem egy bunyóban, hogy nehéz legyen. Hogy minél izgalmasabb legyen! Habár mégsem tartom magam harcmániásnak. Leginkább csak akkor álltam le verekedni, ha valaki nagyon irritált, vagy olyan embert találtam magamnak, aki ésszel fog ehhez hozzáfogni. Mint a mostani kiszemeltem is.
És ha igaz az, hogy a hapi volt olyan bátor, hogy összeverekedjen emberekkel, akkor még érdekesebb. Habár ez önmagában nem tenné azzá, de az eddig tapasztalt hidegvérével együtt, már annál inkább! *.*
- Rohanok! *.* - Adtam jelét annak, hogy még mindig nem untam meg a harcot, és teljes testhosszal száguldok felé. A kardom az avart súrolta, s úgy terveztem, hogy úgy csapok bele a törzsébe, hogy azzal a fához szögezem. hadd meressze kicsit a szemét a látványra. A való életben biztosan nem tudná megcsodálni ezt! Hehehee.... Ám meglepett. Valójában elég sunyi mófdszert használt, és ha belegondolok elég kiszámíthatót is, de pont ez tette ijesztővé. Nem gondoltam volna az "egyszerűbb" megoldásra. Elém lépett mielőtt megmozdíthattam volna a pallost, így túl közel volt, és egész egyszerűen lefejelt! Még két hp pont. Tehát akkor 1 pontot ér az a vacak, ami fegyverként funkciónál a kezében. Szegényke. Ezekkel a felszerelésekkel el fog patkolni, de gyorsan.
Ám nem tudott annyira meglepni, hogy ne reagáljak rá azonnal. A saját fegyverem lent tartottam egyik kezemmel, míg a másikkal elkaptam a karját, és az ő fejesének lendülete után mozdult a saját kobakom is. x3
Lényegében mintha csak egy mozdulat lett volna én is visszafejeltem! Úgy bizony érezze ám ő is, hogy milyen, ennyit megérdemelt.
Azonban míg ő csak két pontot vett le az életemből ~ ami ennek hatására a sárga zónába esett le ~ én tíz egész pontot vettem le az ő életéből, s ezzel ha jól láttam sárgászöldbe kényszerítettem a hp csíkját. Az első találatom. *.* Felvihogtam. Csúnyán, úgy akár a sakál. Egyszerűen nem bírtam magammal, s ez így jött ki. - Vakmerő! - Lihegtem bele a képébe egyből, s eltaszítottam magamtól.

Ryuu

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 01:04

Az ötlet nem sült el rosszabbul, mint amire számított, sőt, a fejelés egész hatékony módszernek tűnt - sajnos inkább a másik szemszögéből. A kapott sebzés ötszörösen meghaladta a leadottat, ez alapján veszteséges lépésnek számított. A küzdelembe viszont színt vitt a valódi világ piszkos verekedéseit idéző támadás és a rá érkező válasz. Ryuu fejelése még hasonlított is a - jól sikerült - való életbeliekhez, egy ilyen után sokan megijednének törött orruk láttán, vagy padlót fognának hasonló okból. Fájdalom nélkül annyira nem volt látványos, de az életerő pontjainak fele még a hatalmas kard nélkül is elröppent. Jade úgy érezte, elég volt ezt egyszer kipróbálni. Ahogy a másik hátralökte, tett pár lépést hátra, hogy ne essen hanyatt, ugyanez arra is jó volt, hogy a távolság újra ideálissá váljon számára. Persze azzal is járt, hogy ő is megfelelő messze van a kaszaboláshoz. Szaporán szedte a levegőt, megtörölte az arcát ott, ahol az ütést leadta és a másik érte, majd válaszolt.
- A "hasznos" jelzőt viszont nehéz lenne ráerőltetni.
A harcművész egyelőre nem intézett újabb támadást ellene, úgyhogy kicsit kifújta magát. Közben újra megerősítette fogását a kopján és a kardon. A stratégiát, az építkezést elölről kellett kezdeni most, hogy eltávolodtak egymástól. Minden "pihenő" során ideiglenesen megszüntetik egymás bántalmazását, miközben új véleményt formálnak a másikról. Aztán a harc megy tovább, hogy ezen finomítsanak. A lehetőségei alapján megmutatta tudását, jelenleg saját kezdeményezéssel csak kellemetlen szituációba löki magát, ez pedig nem volt a céljai között. Most, hogy mindketten elvesztették életerejük felét, jobban kell figyelniük - neki különösen -, az ellenfél fürgesége jó eséllyel lehetetlenné tett volna bármilyen frontális támadást. Tökéletes módja lett volna az energiapazarlásnak. Defenzív viselkedés továbbra is, meg kell várni, hogy a másik kövessen el hibát, akarva vagy akaratlanul.
- Ismét rád hagynám a kezdeményezést. - Lassan úgy helyezkedett, hogy a hátát fordítsa az ösvény felé, amiről letértek, közben felvette a standard állást: pajzs elöl, fegyver szúrásra készen kicsit mögötte, test hátulról megtámasztva. - Ha nem baj.
Amennyiben számításai jók voltak, avagy életben marad, akkor igen hasznos első küzdelem lesz ez a jövőre nézve. Ha másért nem is, de ezért köszönettel fog tartozni a harcművésznek.

by **Ryuu** Pént. Jún. 13 2014, 02:09

- Valóban, ehhehe. ^^ - Adtam meg a választ, úgy is, hogy tudván tudta. De hát jól esett kicsit kontrázni. Ez az egész olyan üdítő volt. Nem tehetek róla, de kicsit olyan érzés volt, mintha Ichigo állna előttem, még kiforratlan újoncként és meg kell küzdenie velem! Zaraki Kenpachival, azzal az emberrel, akinek a nevét is félik és akinek a közelében meglenni is egy tökéletes kihívás, nem hogy harcolni ellene! Tetszett a hasonlat és el is raktároztam magamnak. Végtére is, most egészen jól szórakoztam, és az ő szemében valóban tűnhettem olyan vérszomjasnak, mint a Bleach 10. kapitánya. És ez olyan felpezsdítő! *.* Lássuk a mi Ichigónk meddig bírja?? Azonban a nap főhőse nem szándékszott csak úgy nekem rontani, amit jól is tett. Egyetlen ütéssel levittem az életét sárgás zöldbe. Höhh, és még a kardomat sem használtam. Ez nem valami fényes rá nézve, főleg úgy, hogy én tudom mennyit ad ez a falat itt a kezemben. A vállamra tettem, amíg kifújja magát. Nem kell sietni, addig akarom ütni, amíg van benne akarás. Ha elveszíti a harci kedvét, már nem lesz olyan mókás. Én pedig minél tovább ki akarom húzni ezt az időt. Még mindig van bennem feszültség, amit ki akarok adni! *.*
had higgye csak, hogy lehet esélye. Had gondolkodjon azon, hogy hogyan is menekülhetne meg. Keresse csak a kiutat, kíváncsi vagyok rá, hogy eszel ki. És akkor...
Ő hív, játszani akar! Játszani velem! Uhhuhúúú! Hátra billentem, majd ugyanazzal a csiga lassúsággal előre, a kiújuló vigyorommal egyetemben.
- Ha ennyire szeretnéd? Nem fosztalak meg ettől az örömtől! *-* - Már emelném is a pallost, azonban megakaszt valami, és zavartan "ejtem" a földbe. Elfelejtettem valamit. Az az igazság, hogy ugyan az unalmamat akartam elűzni, azonban nem csak azért jöttem ide, hogy egy erre sétáló indikátorát besárgítsam. A-aaa eredetileg fejlődni akartam, nem de?
Elhúztam a szám, majd lehívtam a menümet, s ahogy elhatároztam magam egy enyhébb mosoly kíséretében intéztem a szavaim hozzá, mielőtt elküldtem volna neki egy küzdőtér meghívást.
- Ez lemaradt, ha jól tudom. Ha már ilyen jól szórakozunk, fejlődhetünk is közben. - Áhh, igazi szent vagyok! Megnyaltam a számat, kissé kiszáradt. - Ne, egy kissé zavarban vagyok. - Dőltem rá a kardom nyelére. - Még ennyit nem beszéltem egyhuzamban. Rolling Eyes

- Egészen csevegősbe váltottam, de ha nem fogadta el egyből, akkor rávillantottam a vörös tekintetem. - Ugye tudod, hogy muszáj elfogadnod? Surprised

- Zártam a csevejt egy kisfiús arckifejezéssel. Mintha egy másik ember lennék. \o/ Imádom, imádom. Teljen már le a felkészülési egy perc. \o/

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 03:17

Jade felkészült a következő rohamra. Az eddigiek alapján ugyanarra számított, mint korábban, csak egy fokkal gyorsabban, egy fokkal erősebben. Ezt lehetne játszani, amíg nem bírja tovább. Megfeszítette az izomzatát, kicsit magasabbra emelte a pajzsát úgy, hogy még lássa, milyen irányból fog érkezni a vágás. Azonban az elsöprő támadás még váratott magára, a harcművészen látszott, hogy valami nem stimmel neki. Valóban, korábbi ajánlatával sikerült a küzdőteres megoldás lehetőségétől megfosztania magát idáig, már meg is feledkezett róla, hogy innen indultak ki.
- Ez nincs ellenemre. Legalább nem az időmet pazarlom. - kontrázott megeresztve egy mosolyt. Miközben megérkezett a felhívás, még megtoldotta egy mondattal. - Bár pazarlásnak azért mégsem nevezném az eddigit.
A mondat kifejtésével kiérdemelte a vörös szemvillantást, amit viszonzott is a sajátjával - bár minden bizonnyal a türkiz sokkal kevésbé rémisztő.
- Ha az elején felajánlod, akkor is elfogadtam volna, de valamiért ezt a sajátos útját választottad az igényed kifejezésére... Tény és való, a helyzet drámaiságából levont volna. - Pozitív megerősítést adott a felkérésre, és megropogtatta a hátát. Immár láthatóvá vállt a szemben álló fél neve. - Szóval... Ryuu: remélem, ha legközelebb verekedni akarsz, nem lopod majd el az italom.
Újra felvette a korábbi védekező pozíciót. A felkéréssel eldőlt, hogy jól sejtette az elejétől, itt nem az ő halálára megy a játék, egyszerűen a másik játékosnak igénye volt a komoly küzdelemre. Ami a maga módján értelmet ad a lopással kezdve mindennek, ami történt, mert nincs az az isten, hogy valaki ugyanúgy harcoljon, ha alapvetően biztonságban érzi magát, mint ha tudná, az ellenfél bármely csapása az ő végleges halálát jelentené. Az elnyúlt tárgyat szinte rögtön visszakapta, onnantól nem volt problémája a másikkal, eltekintve az átlagosnál sokkal magasabb viszálykeltési kedvtől. Jelen helyzetben motiváló hatású volt, de általában nem kedvelte, ha valaki így viselkedik. Minden esetre megfogadta, a harcot most már azzal a komolysággal fejezi be, ahogy elkezdte. Továbbá meg kellett jegyezze magában: a harcművész a modora ellenére alapvetően elviselhető.

by **Ryuu** Pént. Jún. 13 2014, 04:43

Nem kellett rápirítanom, ami nagy megkönnyebbüléssel járt. A tag okos! Használja a fejét! Tetszik is neki. Elfogadja! Uhhúú, a végén még kiderül, hogy tényleg találtam magamnak egy kiváló küzdőpajtit. De jó lenne! ^^ Youtat is élvezetes lökdösni, meg szívatni, ha olyanom van, de ma egészen másra vágytam. Teljen elteltem a rinyálásától és talán ez is hozta ki belőlem a vérengző ént. Azt az embert, aki csak annyit akart, hogy lengethesse valaki felé a nagy kardját.... Cool

és közben idegölőn heherészhessen. Hát nem isteni? *.* Amint elfogadta a küzdőteret, melyet már nem is tudom milyenre állítottam, de ha az emlékeim nem csallnak, akkor voltam olyan jó, hogy nem teljes életesre nyomtam. Nem, valóban nem, azt meg is szólta volna. Fél életes vagy one hittes lehetett csak. Ma ii, jelen helyzetben nagyon úgy tűnt, hogy bármelyik, ezt a párbajt egy csapásommal le tudom rendezni. De addig is. - Aztán ne okozz csalódást, JadeArton! x3 - Böktem ki a feje fölé biggyesztett, feltűnően hanyagul megválasztott nevet. Még, hogy megadni a kereszt és családnevét is? Nah meg ki az aki megadja a családnevét egy mmoban? Az a lényeg eleve, hogy fake nevet tegyünk ki! Engem sem hívtak a szüleim kis sárkucinak gyerek koromban és most sem vagyok az ő sárkánykájuk. Höhöm vicces is lenne. Nah de mindegy, attól még mindig lehet hogy nem az igazi nevét írta le. Attól intelligensebbnek véltem, de talán az sem zavarna, hogy ha mégis. Akár még meg is lehetett rá az oka. Vagy ennyire nem érdekli, hogy ki ismeri és ki nem. Bátor gyerek. x3 Nah de elkalandoztam....
Közben ő meg nyomatta tovább, ügyet se vetve az előző színvallásomra. Megbocsáthatatlan. Mad

- Abban megegyezhetünk, hogy így valóban sokkal drámaibb volt. Rolling Eyes

- Meg érdekesebb is \o/ - Tetszik ez a "lesz legközelebb" hozzáállásod. ^^ - Kiegyenesedtem. Lassan a végéhez közeledett a vissza számláló és hősünk is beállt védekező állásba. Azt hiszem megint én leszek az agresszor, amit egyáltalán nem bánok. *.* Elvigyorodtam a szemeit látva. Ahogy rám villantotta, miután én is megtettem ugyanezt! Van vér benne, és dolgozik is. x3 - Igen! *-* Ez a tekintet megfelelő lesz! - Megint elkapott a hév, nem tudtam nem teljes erőből neki rontani. Jobb kezemmel magam elé vettem azt a bazi nagy kardot, ami nekem jutott,és balommal végig simítottam a pengén. Ezzel vége az előkészületnek, ideje nekilendülni! - Aztán ajánlom, hogy ezt kivédd! - Megrohamoztam és egy srégen szelt csapást intéztem felé alulról indítva felfelé, ami viszont átlendült félúton és mégis csak fentről, habár nem túl magasról célozta meg a nyakát. Nem szöszöltem. A nekem legmegfelelőbb pontjára mentem rá, hiszen komoly harcot vártam el a gyerektől, ha már eddig ilyen magabiztos volt. Látni akarom, ahogy használja a kint szerzett "húzósabb bunyók" után szerzett tudását! *.*

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 05:32

Már csak pár perc van hátra. Úgy érezte, még egy-két erősebb vágás erejét tudja felfogni a pajzzsal - amennyiben időben reagál - és utána bekövetkezik az állapot, ahol se kitérni, se blokkolni nem fog tudni. Ha Ryuu nem figyel túlságosan, az elugrálás is segíthet, az kevesebb erőt igényel, de több figyelmet a saját részéről. Egyesek szerint, ha támadás ér, és nem tudsz védekezni, éreztetheted a támadóval emberi mivoltad, ha többször közlöd vele a neved egymás után, ezzel kételyt ébresztve benne. Jade nem hitt a technikában, de annyi igaz volt belőle, hogy sokkal könnyebben kezelte magához hasonlóként a harcművészt így, hogy tudta a nevét, még ha csak alias is volt. Közben ütött az óra, a ellenfele készen állt a támadásra, ha már ő nem kezdeményezett.
- Rajta leszek. - válaszolt kurtán, közben maga is felvette az eddig jól bevált védekező állást. Ismét olyan távolságban álltak egymástól, hogy Ryuunak alkalma nyílt rárontani a karddal, hogy egy, a futás lendületével bővített vágást indítson ellene. A lovagnak úgy tűnt, a kard súlya és mérete miatt ezek a támadások nehezen irányíthatóvá teszik a vágást ellenfele számára, egy elvétett vágás után pedig alkalma nyílhat egy gyors találat bevitelére. Továbbá most, hogy küzdőtér formájában mérkőztek meg, a másiknak nem kellett visszafognia magát, mert egy esetlegesen végzetes ütéstől megvédi a rendszer. Számíthat olyan erejű csapásokra, melyeket egyszerűen nem áll módjában a pajzzsal blokkolni, ilyen aggályai a sebességgel is voltak. A gondolatokat nem volt ideje tovább szőni, mert az ellenfél megindult. De nem is volt rá szükség. Ryuu tényleg úgy támadott, ahogy - úgy emlékezett - két alkalommal is korábban, mindkettőt sikeresen kerülte el oldalirányú kitérésekkel, vagy hasonló kerüléssel. Érdekelte, vajon a másik is észrevette-e, hogy ugyanazt a mintázatot ismétlik, mint ez első összecsapáskor, illetve, ha igen, akkor ő is a következő mozdulatának ismeretében cselekszik-e.
Amint felismerte a támadás roham voltát, felkészült a gurulásra, és végrehajtotta. Erősen oldalra és enyhén előre, hogy amikor a vágás eléri a pontot, ahol az imént állt, ő minimum egy vonalban helyezkedjen el Ryuuval. Annyira még nem kezelte jól a fegyverét, hogy akár hátrafelé, külön figyelem nélkül is célba találjon vele, ezért a belső oldalán tartotta. Az előző és következő pár másodpercben nem állt le külön megfigyelni, csak amikor befejezte a mozdulatsort: a gurulásból feltérdelve negyedkörnyit lendített a kopjával, tekintetével követve a végét. A térdelés fontos szempont, az alacsony testtartás megakadályozza a félbe szelődést oldalirányú vágás esetén, ha nincs további irányítással fűszerezve. Reményei szerint ezzel valahol az alsó comb és a vádli között találhatja ellenfelét, ezzel utolsó találatainak egyikét elhelyezve.
Ha őt közben nem sebezték túl, megpróbál talpra szökkenni, szembefordulva a harcművész oldalával. Egy dolgot biztosan érez: végeredménytől függetlenül eléggé fáradt.

by **Ryuu** Pént. Jún. 13 2014, 06:03

Még mindig hűvös, és egyben irritálóan nyugodt választ adott, de ez volt egyben a szépsége is a fiúnak. Meg úgy általában az egész helyzetnek. nem nagyon hatottak rá a kis trükkjeim és a végén már, azaz most, nem is erőltetetem a dolgot. Csak annyira röhögtem fel, amennyire magamtól is kedvét éreztem rá, ami azért nem volt sem szokásos, sem gyér időközönként leadott. De minden esetre nem játszottam rá, a harcra figyeltem. Végre arra figyelhettem csak, és mint már párszor kifejtettem, ez nagyon beindított. Azt is figyelmem kívül hagytam, hogy a pajti végül is sikeresen becsalt egy nekem és a harci eszközömnek, így a harci stílusomnak is kényelmetlen helyzetbe. Az erdő sűrűjében előnytelen a nagy kard, habár a kopja sem a legmegfelelőbb, de bárhogy is nézzük. Én volt ezzel inkább hátrányban. Kiszámíthatóan kevés mozdulatsort hajthatta csak végre. Felülről, vagy oldalról, esetleg másik oldalról. Szúrni nem igazán lehet, leginkább azért sem, mert így ha mellé érne, nem tudok ellen támadni. Tehát saját magam ejtem vele csapdába. És ezt jól tudta ő is! Az ahogy kivárta a legmegfelelőbb időt, és úgy bukott le, majd gurult arrébb a kardom csapásirányát kikerülve, tisztelendő volt. Én meg a saját fegyverem súlyától hajtva lendültem tovább, bele mélyesztve egy méretes fa törzsébe a pengéjét. Ezt nem fogom kiszedni, csak ha újabb szúrást engedek be, de abból már elegem volt. Most őt akartam megszúrkálni! *.* - Te.... - A szavaim azonban itt meg is akadtak. A srác egyből ellen támadott. Itt volt érezhető egyedül, hogy meglepődtem. Nem nem vártam, hanem tőle nem vártam volna! Mostanra már fáradnia is kellene, de még mindig kitart! Sugoiii! Chou sugoi! De azért nem hagyom, hogy felszántsa a lábamat, még mit nem! Razz

Hagytam a fenébe a saját kardom, elvégre harcművész lennék vagy mi, és ezt most neki is be fogom bizonyítani! *.* Felugrottam és hála annak, hogy sokkal gyorsabb vagyok nála egyszerűen ráléptem leérve a fegyvere nyelére. Ha minden igaz ezzel, vagy kiverem a kezéből, vagy majd most. Arra építettem, hogy ez meglepte, s a meglepetés ereje mindig kedvezően hat, nah meg az erőpontjaim is segíthetnek. Leguggolt azonnal, ahogy a dárda a földhöz ért, és megragadtam a nyelét. Ki akartam húzni a kezéből az egyetlen fegyverét.
- Ezt kölcsön veszem! xP -

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 06:35

A számítások bejöttek, az előre megtervezett mozdulatsor kompenzálta a gyorsaság pontok közti különbséget. A befektetett erő mértékével a támadó tehetetlensége is nőtt, ez bizony sebezhetővé tette. Olyan szépen sikerült belemélyeszteni a pengét a legközelebbi fába, hogy a Britek királya sem húzta volna ki elég gyorsan, hogy védekezhessen vele. Eddig jó. Már csak a találat bevitele volt hátra, amitől semmi sem védheti meg Ryuut. Egy pillanatnyi győzelem. Na jó, a gyorsasággal nem számolt. Fene a gyorsaságba.
Itt megmutatkozott a valódi különbség a pontszámok adta lehetőségek között. Jade a tőle telhető leggyorsabban szelte át a levegőt a fegyver élével, de a mozdulat végére konstatálta, hogy ez egyáltalán nem volt elég. Bár kénytelen volt megválni a pusztító erejű pallostól, a harcművész most olyan helyzet kialakításába kezdett, ami talán a korábbinál is kedvezőtlenebb volt a lovag számára. Azért nem állt szándékában ingyen átadni a fegyvert. Amit jelenleg az ellenfél a földhöz szegezett a talpával. Továbbá meg is markolta, minden bizonnyal azzal a céllal, hogy elvegye.
Jade nem sokat tudott a kasztok működéséről, a karaktergenerációnál viszont elolvasta a főbb jellemzőiket, így tudatában volt a harcművészek különleges adottságának. A másik erősebb és kitartóbb is volt, így nem volt kérdés, engedni fog-e szorítása a nagyobbik erőnek. Miután elveszti a fegyverét, csak az ökle marad, továbbá elveszti az erőiket eddig valamelyest kiegyenlítő hatótávolságát. Kifejezetten hátrányba kerül, mert ezzel már csak Ryuu élhet innentől. Arra pedig, hogy valahogy hozzájusson a hatalmas kardhoz, és azt fordítsa a másik felé nem volt lehetőség - se a kasztja, se az ereje nem segített ezen. Úgyhogy momentán egyetlen lehetősége maradt, hogy csökkentse a veszteségeit.
Most elég közel voltak egymáshoz, komplikáció nélkül célozhatja meg ellenfelét egy ütéssel, vagy rúgással. Arra később is ráér gondolni, hogy vajon milyen jellegű védekezésre számíthat. Következő lépései nem a legfenségesebbek voltak, de nem volt más lehetőség: a cserbenhagyásos gázolás angol megfelelője, a hit and run következett.
Megpróbálta minél tovább fogva tartani a fegyverét - mondjuk még egy másodpercig -, közben megindult Ryuu felé. Nem nyíl egyenesen, kicsit kerülve. Konkrétabban megpróbált elsprintelni mellette, és közben arcon vágni. Ezzel el kellett eresztenie a kopját, amit adottságainak köszönhetően nagyjából fél másodpercen belül fog tudni ellene fordítani a harcművész. Ha mást nem, legalább a mozgását megkönnyíti a fejlemény. Amennyiben sikerül elszakadni, pár lépés után egy esetleges hátulról érkező vágástól tartva az előzőhöz hasonló gurulást hajt végre. Aztán, most már lassan, erősen fújtatva feltérdel és szembefordul Ryuuval. Nagyjából üresek az energiatartalékai. Immár csak a pajzsát tartja maga elé.

by **Ryuu** Pént. Jún. 13 2014, 07:00

Rátapostam telibe a fegyója nyelére. Én kérem kihasználom a harcművész kaszt adta lehetőségeket. A sok betoji bezzeg nem merné, mert mittom én " nem szép dolog". Ez egy harc kérem, itt minden megengedett! Ez nem egy steril sport meccs, ahol szabályok határolják be a két felet, ez egy ~ túl biztonságos, de ~ éles küzdelem! *-* Én lehajoltam, hogy megmarkoljam a kopja nyelét, és éreztem is magamban annyi erőt, hogy el is vegyem. Vicces lett volna egy kisebb huza-bona kötünk, amit végül eldöntöttem volna annyival, hogy a gyomrába tolom a kopja ártalmatlanabb végét, de nem így történt. Félelmetes gyorsasággal mérte fel a lehetőségeit, és annak megfelelően döntött. Nem lehetett könnyű, ám ő megcsinálta. Amint nem volt hasznára, megvált a fegyverétől. Jó, én is meg tudom csinálni, bármelyik pillanatban, hiszen az előbb is megtettem, meg pont ezért is választottam pont ezt a kasztot. Azonban egy: ő egy lovag. Az a lényege, hogy a saját fegyvereinek az előnyét kihasználva, minél több ideig húzz aki. A kitartásra épít meg ugye a páncél pontokra ez a kaszt. Tehát egyáltalán nem olyan magától értetődő, hogy hagyja a kopját, és rám koncentráljon, azonban ha nem így tett volna, hibázott volna. És nem követte ezt a hibát! Meghazudtolva a kasztját, a lehető legjobb lépést tette meg, s hátra hagyva a fegyvert, lekevert nekem egy istenest. Alig két pont, de immár az életcsíkomon már csak 7 pontocska maradt. Höhö.....utána se maradt veszteg, hogy hátba szúrhassam, ment előre mint a motolla, mindvégig engem mustrálva. Vajon merre fordulok, mit célzok be! *.* - Hehhh, te nem vagy kezdő, igaz? - Vetem oda, egy kicsit már én is érezve a küzdelmünk elhúzódását. Elvégre éni s csak egy "kis" kiképzőtisztes lennék. Felé fordulok és nem foglalkozva az arcomon hagyott nyomával, egyenesen a pajzsát célzom meg. Nem egyszer, nem kétszer. Hanem annyiszor, ahányszor csak kell, még ha ki is kerüli néhányszor, én mindig a pajzsát, vagy a védekező részét célzom meg! Biztosra megyek. Kihasználom a pontjaink közti különbséget és csépelni kezdem. Azt akarom, hogy leengedjen a keze a folyamatos csapások súlya alatt. Újra tűzben ég a vörös tekintetem. Küzdj! Erőlködj még! S ha leengedte a karját, akár csak egy kicsit is, a keletkezett résen egyből szúrni próbálok. - Véged! - Meredek rá vérszomjas tekintettel.

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 08:27

No, itt a vége, fuss el véle. A harcművész úgy döntött, a maga részéről véget vet a küzdelemnek. Jade ahhoz fáradt volt, hogy elkerülő stratégiát eszeljen ki, különben pedig pont olyan területre vetődött, ahol nem volt elérhető közelben esetlegesen fedezéket nyújtó fa. Csak a pajzs a kezében. Az ellenfél megindult, ő pedig veszteg maradt, itt már csak bénázni fog, az pedig nem illik a küzdelem végére. Egyébként nem reménykedett eddig sem ennél jobb végeredményben, sőt, csodálta, hogy eddig eljutott - no meg, hogy a másik idáig hagyta érvényesülni. A néha elő-előtörő erőszakhullámok fényében egész komoly önmérsékletről tett tanúbizonyságot. Mindenesetre most újra megindult.
- Legalábbis jól álcázom. - morogta vissza két nagy levegő között a lovag. Minden előny a másik kezében volt: erő, gyorsaság, energiatartalékok és hatótávolság. Megindult a szúrások és vágások zápora, a kitartott pajzs az első párat képes volt hárítani, de a karja nem bírta a sokszoros túlerőt. Kitérni nem volt idő, újabb gurulásból elhasalás lett volna, meg a harc stílusához nem méltó vereség. Nagyjából két találatnyi ideje volt, mire az életereje eléri a kritikus szintet, és vége a küzdelemnek. Másodpercben bármelyik számnak a nulladik hatványa. Vagy kicsit több.
Részéről a küzdelem amúgy is bővelkedett unortodox megoldásokkal, egy utolsó lépést még nem vetett be, most úgy gondolta, ez is van olyan jó befejezés, mint bármelyik másik. Ha elég gyors, még egy utolsó ütést bevisz, mielőtt térdre kényszerül.
Megmarkolta a pajzsot, és a minden irányból érkező támadások mellett előre szökellt. A végrehajtás után minden bizonnyal elejti és térdre esik, de nem baj, legalább a maga részéről mindent beleadott. Erős fordulatot tett az eddig mobil fedezékként szolgáló tárgy használatában, és minden megmaradt erejével Ryuu mellkasába ütött vele. Az arcára már kapott eleget, meg azt amúgy se illik, csak ha muszáj.
A mozdulatsor végére elfogyott az életereje, és ahogy másfél másodperccel korábban megjósolta, térdre rogyott, és elejtette a pajzsot. Azt nem volt ideje megnézni, hogy beért-e a találat az ütközet vége előtt, de nem számított. Az abszolút határig vitte. Egy jó percen át lihegett a földön térdre ereszkedve, aztán megtörölte a homlokát, és feltérdelt. Kérdően nézett fel a harcművészre: most hogyan tovább?

by **Ryuu** Szomb. Jún. 14 2014, 17:51

Ez volt az utolsó nagy felvonás. Ez döntött el mindent. Még úgy is tudtam élvezni hogy tudván tudnom kellett, hogy én leszek a győztes és hát ki más is lehetne rajtam kívül? Razz

habár nem volt ám olyan könnyű kivenni a kezéből a kopját, s cserébe, ahogy kiviláglott, hogy nincs a lovagnak esélye, kaptam egy szép sallert. Hát istenem. Nézhettem is volna, de valahogy ez teljesen bele illett abba a "húzósabb bunyó"ba amit valahogy ezzel a kifejezéssel emlegetett. Vagy nem bunyó volt? Ki tudja, valami ehhez hasonló. Noh és ennek megfelelően csak megfordultam, mert ugyan ezzel is fárasztva magát és az én győzelmemet sürgetve, de okos módon nem maradt egy helyben. Ki tudja, könnyen meglehet hogy késztetést éreztem volna rá, hogy oda szúrjak, ha nem vigyáz magára eléggé. És ha egy lovag nem védi magát akkor kap. *.* Ez a lovag pedig mindenképp. Razz

A "meglepett" kérdésemre viszont olyat szól, hogy " jól leplezi" lol, nem is tagadja. Biztosan játszott már ilyen, vagy legalább is ehhez hasonló játékkal. Arra lennék még kíváncsi, hogy bétás volt e. Nah nem biztos, hogy emlékeznék is rá, hisz a bétában az ember, és így én sem a többiekre, hanem a játékra magára voltam kíváncsi. Akkor is és hát könnyen meglehet, hogy most is. Tehát végül is nem olyan fontos infó ez. Itt mindenki újrakezdi, már az elején lejövős volt, hogy a bétások nincsenek előnyben.
Kivéve pár híg agyút, de ők értéktelenek. Rolling Eyes

Úgy voltam vele, hogy itt az ideje befejezni a játékot, eleget szórakoztam, s most minden erőmet arra összpontosítottam, hogy levegyem nullára a kitartását. Én pedig emellett annyi megőrizni magamnak, hogy sikeresen vigyem be az utolsó nagy csapást.
A lovag azonban nem hagyta magát, aminek voltaképp hálás is voltam. Azonban nem hagyhattam neki, hogy ezt az utolsót is bevigye nekem. Nem csak azért, mert levinne sárgásvörösbe, hanem mert az önérzetem ennyit engedett, nem többet. Rolling Eyes

Az állásából látszott, hogy nem fog menekülni, s cselezni se tudott. Az egyetlen tárgya mi a kezében volt és amit használni is tudott, az a pajzs. Azzal pedig egy tisztességes előre nyomulást kezdeményezhet meg az ember, és utána reménykedik, hogy találatnak veszi a rendszer. Erre azonban nem került sor, ugyanis az az ütés, ami ezt a kezdeményezést megelőzte, érezhetően közelebb volt, mint az azt megelőzőek. Egyből kapcsoltam, hiszen ez volt az egyetlen helyes cselekedet. Talán én nem így tettem volna, de én azért mert nem szeretek bevált módszereket alkalmazni. Az unalmas. Rolling Eyes

Rögtön mozdultam válaszképp, és a letörölhetetlenül széles vigyorommal együtt oldalt, illetve mellé léptem, magammal húzva a kopját is.
Az csak úgy szikrázott a pajzzsal való érintkezése közben, majd tovább haladt, ahogy a lovag is előre, én pedig feljebb emelve a nyelét a torkára húztam egy szép vörös csíkot.
- Véged! *.* - Tovább lendültem, ahogy ő is, az igazság az, hogy sokkal jobban pazaroltam a kitartásom mint ő és hagytam is pihenni, ezért nem feküdt ki ennyi idő alatt, még kezdőként sem. Most azonban mindketten lihegtünk. Én állva, ő pedig már időközben térdelve. A rendszer pedig kihirdette a győztest.

Steal [Jade vs A Sárkány] 79f4f38ba34a20430f5a8b4ed0f1fa40_4e45d0edbe4d0bd2310a93fb2673e1189a59af3c

Elhaladtam mellette, úgy ítéltem meg, hogy már ártalmatlan, és ahogy mellé értem ledöftem a fegyverét mellé. Az indikátorára tévedt a tekintetem, majd úgy határoztam, hogy némi szimpátiát ültetek belé az irányomban. Hátha alapon. Jah és ezzel azért volt célom is. Rolling Eyes

- Ne aggódj az indikátorod miatt, pár napon belül kizöldülsz. Csak kerüld az olyanokat mint én, ami könnyű lesz. xP - Hehe, mivel belőlem csak egy van! ˇ^ˇ

Ezzel együtt pedig az inventorymba hívtam a pallost. Ha kell még elő tudom venni, de nem számoltam vele. Azonban még nem volt kedvem elmenni. - Megleszel? Nem venném a lelkemre, ha miattam patkolnál el. - S közben közel léptem hozzá, sőt, ha még mindig térdelt, hát úgy leguggoltam elé. - Majd játszhatnánk legközelebb is.

- Most én voltam, vagy az akit Ryuunak szeretnek hívni az emberek. Az az egyén, aki kedvesen, játékosan nyújtja ki a nyelvét a másik felé. Mosolya nemhátborzongató,sőt, egészen kellemes. Nem nézné ki senki belőle, hogy "játék" alatt élethalálharcot ért. - Yoroshiku, Jade san, jól helyt álltál, örülök, hogy találkoztunk. ^^ - Mondhatjuk úgy is, hogy már már hálás voltam neki. Megmentett attól, hogy halálra unjam magam. Rolling Eyes

by **Jade Arton** Vas. Jún. 15 2014, 03:51

Beszív, kienged, beszív, kienged. A tudat alól érkezett a parancs, hogy ismételje a két lépést felváltva újra, és újra, amíg helyre nem áll a szívverése. Nem sokkal később létre is jött ez az állapot, ezzel lehetővé téve a verbális kommunikációt, meg egy esetleges testtartás váltást, vagy egyéb mozgásokat. Egyelőre beérte a legelsővel, felállni rá fog érni később is.
Jade ezen a ponton nem sokat tudott az indikátorok működéséről azon kívül, amit a játékról korábban olvasva megtudott. A sárga és piros színek hatását a leírtakon kívül a társadalom is meghatározza, hiszen ők döntik el, hogyan fognak viszonyulni a zöldtől eltérő színűvel rendelkező játékosokat. Jelen helyzetben egyáltalán nem volt egyértelmű számára, hogy a sárgával különösebb baj lenne, a legtöbb játékos azért biztosan keveredik néha hasonló szituációba.
- Ja. Nagyjából tudom, hogy működnek. Azért köszönöm... hát, a szerencse ritkán szegődik mellém, nem biztos, hogy meg tudom fogadni a tanácsod.
Valahol kicsit arrébb a fába szorult kard eltűnt a fából, ahogy a tulajdonos visszahívta. Úgy döntött, a sajátjait sem kell a továbbiakban elől tartani, így a harcművészhez hasonlóan cselekedett. A pörgős, szinte szünetmentes harc után most végtelenül lassúnak tűntek a másodpercek. Nem volt zavaró, most amúgy is aránylag elégedett volt.
- Szóval sikerült meggondolnod magad. Örvendetes. - válaszolta - Minden a helyén van. Ha csak nem jössz rá, hogy egy ütésről megfeledkeztél, nem valószínű, hogy miattad fogok meghalni.
Lágy szellő tekergett végig a fák között, kellemes érzést nyújtva a megfáradt lovagnak. Feltápászkodott, és leporolta magát, amíg a másik folytatta. A harc kezdete óta megtanulta egy kicsit tisztelni ezt a fiút, de a kötekedés, a gyengébbekre való ráijesztés nem tartoztak a benne szimpátiát keltő dolgok közé. Mindenesetre, bár az első csapások alatt még nem gondolta volna, mostanra el tudta képzelni, hogy később, ha már ő is erősebb lesz, majd összemérhesse újra képességeit ezzel az emberrel.
- A legközelebbről lehet szó, amennyiben nem próbálsz meg újfent megszabadítani a cuccaimtól. - fektette le feltételeit azonnal. - Köszönöm. Egyébként igen, ez nem volt rossz. Legelső harcnak meg főleg. Egyébként te mindenkinek így mutatkozol be? - utalt a találkozás nem épp rendhagyó körülményeire. Most már nem kellett reménykednie, hogy a következő lépés életben hagyja, az imént még ellenfélként kezelt személy most már legalábbis barátságosnak volt nevezhető. Ezzel együtt úgy érezte, egy ilyen harc sok tanulságot tartalmaz a rendszer működéséről, ezért úgy tervezte, később is fog találkozni a harcművésszel.

by **Ryuu** Kedd Jún. 17 2014, 20:24

Annyira látszott rajta, hogy fáradt! Egy ilyen tapasztalt veteránon ~ már a kinézetéből kiindulva, ami ugyan nem jelent semmit itt ~ elég viccesen festett, ahogy ott liheg, míg én már egészen kifújtam magam közben. Elraktam a bazi nagy kardomat, s megfordulva látnom kellett, hogy ő is mocorog. Elrakta hát ő is a kopjáját. A bizalom jele? Vagy megelőlegezte volna nekem, miután eltettem a saját fegyverem? Odalépve hozzá, elárultam hát az indikátora szabályait. Nem fog véglegesen így maradni, hacsak nem minden nap bonyolódik ehhez hasonló küzdelmekbe. nah persze megnyugtattam afelől is, hogy ez teljességgel lehetetlen. Hiszen szerény személyen egyedüli jelenség! Cool

Leguggoltam elé, mivel még mindig nem állt lára. Kawai so... höhö. A válasza viszont mulattatott. Azonban most ne mutattam ki a fogam fehérjét, és még csak nem is mosolyogtam rá viszont, azaz sehogy. Egy cinkos, félvigyort nyomtam el csak. Tetszett ez a feleselős cinizmus ami áradt belőle. Hozzá pedig a hideg vére pedig a hab volt az ínycsiklandó tortán! *.*
Ez a fajta flegmaság pedig ~ ha úgy tetszik ~ annak a jelét hordozta magán, amit ki is akartam puhatolni. A fiú nem neheztel rám és ez még érdekesebbé tette a számomra. A legtöbben nem úgy viszonyulnak a kis kirohanásaimra, mint egy shounen mangában, ami teljességgel érthető is. Mondjuk ő sem reagált Ichigoként, de nem is volt teljesen visszautasító, sőt!
Én folytattam a szövegelésemet és az életcsíkjára tereltem a szót, mire ő is a saját modorán válaszolt vissza. Ugyanaz a fanyar humor, mint azelőtt.
Felálltam csípőre téve a kezeimet.
- Vicces figura vagy te, ossan! x3 Ne! Majd játszhatnánk legközelebb is.

- Tettem hozzá vidáman. A válaszára pedig csak azért nem nevettem fel, mert elfáradtam. o.o - Hehe, sa na! Ki tudja mi lesz legközelebb. Akkor számítok rád. *.* Ami a bemutatkozást illeti meg, hmmm, a-aaa - Húzom el azt az egy hangot a levegőben. - Ez csak a kiváltságosak jutalma. Vedd megtiszteltetésnek, érdekesnek tűntél, és a megérzéseim nem csaltak most sem. x3 - Félre billentettem a fejem közben, hogy egy fokkal kisfiúsabbnak tűnjek mellette. A nagy és komor lovag san mellett, akit az imént győztem le. Azután elővettem a Hazatérés kristályom. - Ja na, Lovag san, mata na! x3 - A következő pillanatban pedig a Kezdetek városának főterén rakott össze a rendszer. Ez a mai nap végül egész érdekesen zárult. El is mentem a nevét Arton uraságnak. ^^

// köszönöm, fergeteges játszma volt ^^ //

by Ajánlott tartalom

Steal [Jade vs A Sárkány]

Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]

Re: Steal [Jade vs A Sárkány]