Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

by **Mirika** Kedd Dec. 02 2014, 19:11

Szóval az úgy történt, hogy kaptam egy üzenetet. Egy kihívást tartalmazott, ami alapból elég meglepő volt, mert ritkán kapok ilyesmit annak ellenére is, hogy azért ismert játékos vagyok. Olyanok szoktak csak kihívni, akiket ismerek, mint nem olyan rég Hina-chan. Teljesen ismeretlenül, a semmiből... azt hiszem utoljára Peter hívott ki, az meg nem tegnap volt, hanem... huh, akkor még íjász voltam o.O Mindenesetre így első blikkre nem volt ismerős a név, mármint az üzenetküldő neve, de ez igazából nem olyan meglepő, ha arra gondolok, hogy csak az nem hallott rólam, aki barlangban él, szóval simán lehetnek olyanok, akik keresik az ilyen kihívásokat. Hátha le tudnak győzni egy céhvezért, és akkor elbüszkélkedhetnek vele :3 Engem meg aztán nem zavart, épp elég hülye pletyka kering rólam, az meg igazán nem volt nagy dolog, ha valaki véletlenül legyőzött Rolling Eyes

Ráértem éppen, úgyhogy pozitív választ küldtem. Nekem se jött rosszul egy kis tréningezés, különösen mivel már dolgoztam az új skillemen, és azt ideálisnak tűnt egy olyan játékos ellen próbálgatni, aki talán nem annyira erős, és belefér ellene, ha bénázok egy kicsit Rolling Eyes

Hát nem? Most egy Hina-chan vagy egy Ren ellen egyetlen hiba is sokba kerülhet, és mivel Rennel még volt elszámolni valóm, igazán nem akartam úgy eléje állni, hogy kiforratlan technikákat használok ellene.
Amúgy fura volt ilyesmiken töprengeni úgy, hogy igazából nem is szerettem a PvP-t, és ha egy hónapban egyszer kiállok valakivel, azzal talán már sokat is mondtam. Inkább spontán harcok szoktak történni, teszem azt, amikor az említett Rent akarom megagyalni, vagy... huh, a másik ami eszembe jutott, az meg már megint egy ősrégi sztori o.O Már kezdtem úgy érezni, hogy hátrányban leszek, ha valaki kihív, az biztos nem csak véletlenül teszi, hanem mert van már gyakorlata. Hehe, legalább lesz kihívás, ha gyengébb nálam :3 Kíváncsivá tett, hogy a tapasztalata előnyét kihasználva mekkora kihívást fog jelenteni nekem, aki erős, gyors, de zöldfülűnek számít a sok veterán PvP-meisterhez képest. Megvártam, amíg küld egy helyszínt és egy időpontot, és annak megfelelően készültem fel, ami igazából csak annyiból állt, hogy lecsekkoltam, nálam van-e minden felszerelésem, vagy esetleg elkavartam valahová a lakásban mondjuk karbantartás céljából Rolling Eyes

Egy szó mint száz, teljesen készületlenül mentem oda, vakon belesétálva ebbe a kihívásba. Hátha így nagyobb fun lesz :3

by **Shukaku** Kedd Dec. 02 2014, 19:48

Kód:: Mirika, az Angelic Voice céhvezére! Ezennel kihívom Önt egy párbajra. Legyen kedd este nyolcra Taft városában, a csatornán átvezető egyik híd alatt fogom várni, a koordinátákat alant tüntettem fel. Ne késsen, mert az megfutamodásnak számít. Várom válaszát: Timidus

-Hurrá… ezt most tényleg el kell küldenem neki?
-Igen.
-De miért kell ilyen kacifántosan fogalmazni?
-Azért, hogy biztosan eljöjjön. Megérdemli a tiszteletet, láttam már harcolni.
-Oké… de nem lehetne egyszerűen csak úgy megkérni, hogy jöjjön oda?
-Ezt tettük.
-Oké-oké! De miért pont a csatornában akarsz vele találkozni?
-Helyzeti előny.
-Egy csatorna? Miért?
-Majd meglátod. Úgy sejtem, hogy nem tetszene neked a tervem.
-Ádádádá! Akkor viszont én ebben nem veszek részt, ha már előre tudod, hogy nem tetszene.
-Ne aggódj, védett területen belül maradunk, és biztosra veszem, hogy tud úszni.
-Úszni? Te bele akarod lökni a csatornába?
-Nem lököm bele. Ott fogunk megküzdeni.
-De… nekem is bele kell mennem abba a koszos izébe?
-Lehetséges.
-Pfff… és mégis miért tenném ezt meg?
-Mert Mirika az utolsó céhvezér, akit még nem győztem le, és karácsonyra azt kértem, hogy ezt megkapjam.
-Kihasználod a kedvességemet Timidus, ugye tudod?
-Tudom. De ha akarod, akkor megoldhatom máshogy is.
-Oké-oké, benne vagyok, menjünk!
Így hát a kis páros elindult Taft városa felé, amikor eljött az idő, majd amint észlelték a lány közeledtét, Shu ellőtte a fagytér kristályt a csatorna vize felett, és óvatosan felsétált a jégre, majd Timidus a hídon foglalt helyet, és már távolról köszöntötték az érkezőt.
-Szervusz Mirika.
-Szia! Örülök, hogy eljöttél!
Hallatszott a sárkány nyugodt, majd Shu kissé izgatottabb hangja, amit még egy kis integetéssel is megspékelt.
-A jégen fogunk megküzdeni. Nem kell korcsolya, csak gondoltam ha már itt a tél, szívesen csúszkálnál egy picit velem… ha már hó nincs a szánkózáshoz… mármint a hegyen kívül…
És már röppent is Mirikának a párbajfelkérés, Timidus nem akarta húzni az időt.

Elhasználtam egy fagytér kristályt. :3

by **Mirika** Szer. Dec. 03 2014, 00:46

Taft mondjuk nem volt a kedvencem. Érthető, ha nem volt köd, akkor is egy uncsi, poros városka volt szűk utcákkal. Az egyetlen jó hely a csatorna volt, de az is csak akkor, ha délben kettecskén gondolázhattál a pároddal, ami nekem még nem adatott meg, mert amúgy nem voltam olyan romantikus fajta, aki ha randihelyszínt választ, akkor majd pont ez jut eszébe. A vidámparkban se mennék be az ilyen szerelemhajókra, ott hullámvasutazni kell, meg kísértet kastélyozni, ha meg nagyon romantikára vágysz, akkor óriáskerék naplementekor, és kész. Most viszont mégis Taftba voltam hivatalos, ráadásul estére, szóval a köd is garantált volt :/ Legalább koordinátáim voltak, anélkül tuti nem találom meg a helyet. Szép is lett volna, ha csak annyi van meg, hogy a híd alá. Hány híd van? Minimum egy tucat, még talán keveset is mondok Rolling Eyes

Szerencsére megspórolt nekem az ellenfél egy fél óra keresgélést, legalább annyi tuti, hogy nem valami trollkodó, pattanásos kis görcs.
Hála a Látásomnak, hamarabb kiszúrtam őket, mint ők engem. Jah, többen voltak, de szerencsére csak egy idomár volt, nem valami banda jött emberkedni. Ettől függetlenül a sziluettekből csak akkor bontakoztak ki a tulajdonosaik, mikor már ők is felismerhettek engem, és rám köszöntek. Elhúztam a szám. Az idegesítő sárkány és a kislány gazdája voltak. Találkoztam velük vagy kétszer, mindkétszer felhúztak, de egyszer se annyira, hogy meg is jegyezzem őket.
- Sziasztok - sóhajtottam fel köszönés gyanánt, majd körbenéztem. Befagyott a csatorna vize. Annyira hideg nincs, szóval az első gondoltam az volt, hogy biztos a sárkány fagyasztotta be. Vagy nem. Mindegy volt.
- Ti aztán nem lacafacáztok o.O - jegyeztem meg meglepetten, hiszen a felkérés máris felugrott előttem - Miért hívtatok ki? :3 - kérdeztem, majd mivel azért voltam itt, elfogadtam a kihívást, az egész életes opciót választva. Aztán le is huppantam a partra, és előhívtam a menü segítségével a pár korcsolyámat a lábamra.
- A jégre csak korcsolyával érdemes menni :3 Pechetek van, nemrég gyakoroltam vele egy csomót - mondtam csak úgy, majd a jégre pattantam és tettem néhány lusta, csúszó mozdulatot. Körbekorcsolyáztam a kislányt, volt rá idő bőven. Valami csak most tűnt fel, ami minden egyéb témát megelőzött, ami eszembe jutott. Ugyanis volt valami, amire kíváncsi voltam, ha már összefutottunk.
- Hát te mióta vagy Arteses? - jött a meglepett kérdésem, elvégre elég szembetűnő volt a dolog. Azt tuti megjegyeztem volna korábban is, ha ő Nacchan céhében van, ismertem már onnan hellyel-közzel mindenkit.

by **Shukaku** Szer. Dec. 03 2014, 07:07

Shu észrevette a sóhajtást a lány hangjában, és azonnal le is lohadt a mosoly az arcáról, meg az integetést is abbahagyta. Fogalma sem volt, hogy miért reagált rá így Mirika. Anat kedveli őt, és ha Timidust ugyan nem is annyira, de már vele is elkezdtek összebarátkozni, és Shu úgy hitte, hogy a fiú mindenről beszámol Mirinek. Tudta jól, hogy ők egy pár, márpedig a párok így csinálják, hiszen Shu szülei is mindig beszélgettek vacsora közben, meg úgy általában is, és ha esetleg valamelyikük távolt volt pár napig, akkor is tartották a kapcsolatot, utána pedig elmesélték, hogy mi történt. Bár… az is felötlött benne, hogy talán a gyilkolászós dolog miatt, meg a szövetségük miatt egyáltalán nem akar beszélni róluk, nehogy véletlenül felmerüljenek olyan kérdések, amire nem tudna egyenes választ adni. Persze Anat nem volt Timidus, aki nem hazudhatott, de a kislány szerint azért annyira elég becsületes volt, hogy Mirinek ne akarjon hazudni. Mindenesetre az rosszul esett neki, hogy a céhvezér még arról sem beszélt a lánynak, hogy bevette őket az Artesbe kissé elhúzta a száját, de azért próbált mosolyogni.
-Hát… izé… annyira nem rég óta.
-Pontosan harmincnyolc napja, hét órája és nyolc perce.
Válaszolt a sárkány pontosabban, és szemével nyugodtan követte a korcsolyázó lánykát. A terve bevált. Azt tudta jól, hogy az emberek közül sokan szeretnek korcsolyázni, Shu is szeretett. Azt is tudta jól, hogy az emberek szeretnek ellentmondani, így hát ha Shu azt mondja, hogy nem kell korcsolya, akkor Mirika rigtig elő fog venni egyet, és felveszi, csakhogy neki legyen igaza. A lány makacsságával már szembesült a miniboss alatt, amikor a saját tervét követte a sárkány jobb terve helyett. Na és persze azt is tudta, hogy nem lehet valaki lábán egyszerre korcsolya és Opáltalpas Cipő is, így a lány már eleve veszített négy erő, tizenkét gyorsaság, és öt páncél pontot. Nem volt jelentős valami, de ki a kicsit nem becsüli… na és persze az is látszott ebből, hogy ha ezt megteszi, akkor nem nagyon érdekli, hogy győzzön. És amit még tudott, az az volt, hogy most neki sem ez a legfontosabb. Kivételesen teljesen megegyeztek a céljaik Shuval. Jóban akartak lenni a céhvezérrel.
-Anat nem mesélte, hogy bevett minket a céhbe? Pedig rólad elég sokat mesél…
Na persze Shu tudta, hogy a fiú mennyi mindent nem oszt meg Mirikával, de most kedveskedni akart, és kissé bele is pirult a füllentésbe, na meg abba, hogy mit is mesélhetne Anat a cicafülesről, amit viszont ő nem tud…

by **Mirika** Szer. Dec. 03 2014, 17:54

Jól esett gyaloglás helyett kicsit csúszkálni, igazából nem is tudom, miért nem járok amúgy mondjuk görkorival. Mármint nem itt, mert itt nincs olyan, hanem úgy egyébként. Sokkal gyorsabb, meg nem is olyan uncsi. Eskü ha hazajutok, akkor veszek egy újat, és mindenhová azzal fogok menni :3 Most viszont megálltam a korcsolyázásban, és le is szúrtam az egyik élét a cipőnek.
- Harmincnyolc napja, hét órája és nyolc perce én Anattal ebédeltem. Nem tudom, te kivel találkoztál, de az nem ő volt - jegyeztem meg sejtelmesen. Persze poén volt, mert ki a fene emlékszik arra, hogy percre pontosan mikor, mit tett? Nyilván maximum egy program, ami vezet magának belső naplót, meg minden Rolling Eyes

Mindenesetre ez már több, mint egy hónap, elég durva, hogy ennyi ideig nem tudok valami olyanról, hogy új tagja van a pasim céhének. Bár... ha azt veszem, én se újságolom el folyton, hogy ha felveszek egy új tagot. Nem mintha sokszor kéne... de azért Anat tud róla, hogy mi újság. Szóval egy újabb pont abba az oszlopba, ami a titkolózás számlájára megy wtf

- Lehet, hogy mondta, csak nem figyeltem...? - töprengtem el immár félhangosan, ha már pont rákérdezett a kiscsaj. Mondjuk igaz, hogy van, amikor egyik fülemen be, másikon ki, főleg olyankor, ha a nagy szafari teljesítményeiről regél. Tök jó, hogy ennyire lelkesen nyomja, de amikor rákezd, hogy mikor milyen kalandba keveredett, az minimum fárasztó. Én csak húsért megyek néha vadászni, és azzal se büszkélkedek el, hogy képzeld, szereztem minőségi disznóhúst, hanem megfőzöm és begyűjtöm a dicséretet, hogy milyen fincsi a vacsi :3
- Mindegy, remélem jól fogod érezni ott magad, Anat sokat törődik mindenkivel - mosolyodtam el, és azért így egy picivel derűsebben is láttam őket... vagy legalább a kislányt, mert a sárkánytól a hideg kirázott. És nem azért, mert jégen álltam, ez nem sugároz hideget.
- Amúgy miért hívtatok ki? - kérdeztem rá. Közben a számláló lejárt, de én nem támadtam, mert hová siessek? Egészen biztos voltam benne, hogy gyorsabb vagyok, mióta frissítettem a felszerelésem, nálam gyorsabb játékossal még nem találkoztam :3

by **Shukaku** Szer. Dec. 03 2014, 18:37

Timidus nyugodtan hallgatta végig Mirika viszontválaszát, ám mielőtt bármit is mondhatott volna, Shu egy halk csipogással közölte felé, hogy a lány csak viccel. A viccekre azonban Timidusnak nem nagyon volt megfelelő reakciója, hiszen általában nem értette az emberek humorát, vagy ha értette is a felfeslő logikát mögötte, úgy értelmetlennek tartotta, így mindössze csak megrázta a fejét, és kijelentette a nyilvánvalót.
-Ebben nincs igazad, vagy amennyiben igazad van, úgy javaslom, hogy használj valamit az ellen, hogy ne verhessenek át Kinézet Kristállyal. Az Artesbe való beléptetést kizárólag az igazi Anatole adhat, tehát akivel te ebédeltél, mindösszesen csak egy másolat lehetett.
-De hát mondtam, hogy csak viccelt…
-Ebben nem lehetsz biztos. Az előbb mondta, hogy akkor is képes nem figyelni, amikor Anatole információkat oszt meg vele. Ezek után feltételezhetem, hogy a figyelme olyan esetekben is lankad, mint például az étkezés, és így könnyen megtéveszthetővé válik ellenséges személyek által.
-És… te most meg akarod védeni?
-Anatole számára fontos személy, aki pedig számodra fontos személy, így egy bizonyos szinten ő is a védelmem alatt áll, és ellátom tanácsokkal, amiképpen a miniboss alkalmával is tettem. Amennyiben akkor sem figyeltél volna, ismét megjegyezném, hogy megfelelően vezérelted le a harcot. Gratulálok.
-Hát… ez kedves tőled, Timidus… azt hiszem… ugye Mirika?
-Lehetséges.
Anat említésére Shunak még inkább felcsillant a szeme, és bőszen bólogatni kezdett.
-Ugye? Mindenkivel kedves, meg segítőkész, és még akkor is az volt, amikor nem is voltam céhtag… meg… meg olyan felelősségteljes… hogy vigyázni akar mindenkire… kevesen vannak ilyenek…
Na ebbe persze megint belepirult picit, meg hát valószínűleg Miri előtt nem kell ajnározni a céhvezért… de szerencsére a kérdés miatt már el is terelődött a téma, és ismét Timidus beszélhetett.
-Közeleg a karácsony. Azt kértem Shutól, hogy karácsonyra mérkőzzünk meg minden céhvezérrel. Te vagy az utolsó, akit még nem győztem le. Az, hogy nem támadsz azt jelenti, hogy tudod, hogy lassabb vagy nálunk, vagy azt, hogy átengeded nekünk a támadást? A második egy érdekes döntés, hiszen bár mi kezdeményezünk, mégis te szerzel elsőként ismeretet arról, hogy miként támadok. Úgy döntök, hogy élek a lehetőséggel.
És a sárkány felröppent, tett pár dugóhúzó manővert a levegőben, majd egyenesen a lány feje felől támadt, miközben Shu is felé siklott a jégen, méghozzá térden, amiképpen a rockstarok szoktak, és megpróbálta eltarolni a lányt, hogy az elveszítse az egyensúlyát. Eközben már igyekezett is aktiválni az első képességét, amivel a bekapott sebzések felét Mirika is elszenvedné.

by **Mirika** Csüt. Dec. 04 2014, 02:36

Néztem egy darabig a kettőst, főként a sárkányt, ahogy full komolyan véve a szívatásomat, és nem bírtam ki úgy, hogy ne kuncogjam el magam. Most, hogy nem volt rajtam semmi nyomás, még egész vicces is volt a viselkedése, de azt azért csak nem tudtam lerázni magamról, hogy azért zavaró volt. Még így is. De amúgy gondoltam rá, hogy továbbgördítem a poént, csak az előbb úgy fogalmaztam, hogy ügyesen el is gáncsoltam magam ezen a téren, az állatka meg gondolom lazán rámutatna az ellentmondásra, amit kreálnék.
- Nekem elhiszed, ha azt mondom, vicc volt? :3 - kérdeztem inkább - Amúgy meg természetes, hogy jól vezettem, mit gondolsz miért bíznak meg bennem? - kértem ki magamnak, azért olyan hangsúllyal, hogy egyértelmű legyen, nem gondolom teljesen komolyan a fennhéjázást - Azért köszönöm :3 - mosolyodtam el, miközben elmerengtem rajta, hogy most azért mondtam valamit, amire általában nem is szoktam gondolni. Konkrétan, hogy bár nagyon ritkán gratulálnak nekem úgy, mint most, vagy köszönik meg, és ez szokott rosszul esni, de ha azt vesszük, még senki se mondta, hogy többet ne is próbálkozzak irányítani egy ilyen csatát, és azért az valamilyen szinten elismerés, ugye. Mondjuk azért mégis jobban esne, ha ki is fejeznék a hálájukat, mondjuk egy minden igényt kielégítő bulival, amit a tiszteletemre szerveznek Razz

- Felelősségteljes, ja. Azt hallottad, hogy a 10. bossnál volt olyan próba, amikor az egész csapat miatta hullott ki? :3 - nevettem. Most már azért egy fokkal szebbek voltak ezek az emlékek, de nem egyszer, nem kétszer kergetett már az őrületbe az esztelen megoldásaival. Még volt egy elég heves vitánk is miatta, és az volt a legfurcsább, hogy bár ott nem sikerült hatnom rá, a következő alkalomra mégis úgy jött, hogy elvetette a... hát hogy is mondjam... szeleburdiságát. És tuti nem miattam, azt éreztem. És zavart, hogy valakinek nagyobb hatása van rá, mint nekem.
- Hogy találkoztatok amúgy? :3 - kíváncsiskodtam, miközben fél szemmel már a Timi-chant figyeltem, ugyanis jó harci pet lévén csak a párbaj járt a fejében. Pedig olyan jól eldumáltunk :/ Azért is nem indítottam támadást. Viszont...
- Heeeh? Hina-chan is megvolt? Meg Anat? - billentettem oldalra a fejemet. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy nem kéne alábecsülnöm. Bár szerintem ők is max azért veszítettek, mert nem vették komolyan. Speciel én se veszem komolyan. Akkor a talpamon szikrázna a Villanásom, de talán így is vagyok náluk kétszer gyorsabb.
- Hát, szerintem te vagy a gyorsabb, én másra építek :3 - mondtam, kíváncsi voltam, hogy beveszi-e. Az viszont már elég problémás volt, hogy kétfelé kellett figyelnem, úgyhogy cseles megoldást választottam. Az akrobatikám segítségével átugrom a bezuhanó sárkányt, és közben egy félcsavarral megsebzem a levegőben, miközben ugyanarra az oldalamra kerülnek mindketten. Szuper terv, nem? Jah, csak szilárd talaj helyett jég volt a talpam alatt, így az elrugaszkodás pillanatában azonnal kiszaladt alólam a lábam, és egy hatalmas nyekkenéssel hanyatt is estem. Eredmény? A sárkány elszáguldott felettem, a felém csúszó Shu-channal meg összeütköztem. És milyen jó, hogy így történt! Ebben a pillanatban leesett, hogy nem is működött volna a tervem, viszont így a kiscsaj, akit támadnom kéne abszolút kéznél volt. Vagyis... lett volna, ha nem verem be a fejem az esésnél.
- Ittetetete - fejeztem ki agóniám kótyagosan - Veled minden okés? - kérdeztem a lányt. Amúgy se voltam olyan vérszomjas, hogy egy padlóra került valakit összeszurkáljak.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 04 2014, 07:49

Timidus bólintott Miri kérdésére.
-Elhiszem. Nem látom okát annak, hogy miért hazudnál erről, így ameddig nem derül ki az állításod ellenkezője, hiszek neked.
Az viszont már, hogy a bizalom természetes lenne, éppen az ellenkező reakciót váltotta ki a petből, azaz egy fejcsóválást.
-Szívesen, ám tudd, egyáltalán nem természetes, és a bizalomnak sincs ehhez semmi köze, ezt már Anatole elmagyarázta nekem. Feltételezhetően én is képes lennék levezetni egy miniboss elleni harcot, hiszen az, hogy taktikai tudás és harci tapasztalat terén a legtöbbetek felett állok, bizonyítja a győzelmeim száma, és a tudás, amelyet minden alkalommal gyarapítok, és azzal, akinek ez az életben maradáshoz szükséges, meg is osztok. Ám ezt megakadályozza, hogy nem a hadászati képességeket figyelnétek, hanem azt, hogy nem lennétek hajlandók engedelmeskedni egy pet, avagy az én javaslataimnak, akkor sem, ha azok hasznos tanácsok. Ha a bizalmat arra értetted, hogy miért engedik neked a csapat vezetését a harcokban, arra is egyszerű a válasz. Egyrészt azért, mert erre alkalmas vagy, bár ennek eléggé ellentmond az, hogy Chancerynek is engedtétek. Ismereteim szerint a frontharcosok közül Hinari, Anatole és te vagy az, aki képesek vagytok sikeresen levezetni egy offenzívát, ám abban sem vagyok biztos, hogy ha lenne nálatok alkalmasabb személy, akkor nem ragaszkodnátok-e a vezető szerepetekhez a gőgösségetek miatt. Ezt is megtapasztaltam már, hiszen számtalan példa mutatja, hogy az önzésetek határtalan, és sokszor a közös érdekeitekkel is képesek vagytok szembemenni emiatt.
A tízes boss felhozására Timidus ismét bólintott, Shu pedig csak elmosolyodva megrázta a fejét.
-Én nem a harcokról beszéltem, hanem úgy általában a törődésről. A harcok azok megmaradnak Timinek, a többi dologban pedig Anat mindent megpróbál megtenni…
Na persze ez a minden nem volt elég Hisame megmentéséhez, de Shu már nem tudott haragudni a céhvezérre emiatt.
-Találkozni pedig… hát ha jól emlékszem, Alexet látogattuk meg, hogy segítsünk neki a Kajmánka ellátásában, és akkor ő engedett be minket, és beszélgettünk. Azóta pedig… hát nem tudom… valahogy így alakult…
Na persze azt még Shu sem tudta, hogy mennyire benne van Timidus mancsa ebben az így alakultban, de hát erről nem is kellett tudnia, hiszen a sárkány nem várt hálát.
-Anatole már legyőzettetett, Hinari pedig nem céhvezér, ezt ő maga ismerte el lényegében, így nem is szerepel a listámon.
Azt természetesen nem hitte el sem Timidus, de még Shu sem, hogy ők lennének a gyorsabbak. Ha csak nem pontozott át azóta, és nem harcol teljesen más taktikával, mint a minibosson, és még kasztot sem váltott, akkor nagy valószínűséggel gyorsabb náluk, és a bejelentése csak félrevezetés. A támadás sikertelensége sem lepte meg őket, mindketten elvárták azért Miritől, hogy ne lehessen csak úgy megütni. Persze a védekezés módja már kissé különös volt, és Timidus fejben elkezdte kihúzni Mirika feltételezhető jártasságai közül az akrobatikát. Mindenesetre támadást támadás követett, és mivel egyedül Timidus volt talpon, azaz jobban mondva szárnyon, meg is próbálta kihasználni a helyzetet, és ha már az ellenfele szerint ő volt a gyorsabb, meg is próbált kétszer támadni a képességét használva, ragadozómadárként lecsapva a jégen fekvő lányra, Shu pedig mire feleszmélt, már nem is nagyon volt lehetősége támadni, vagy igazából el is felejtette, hogy ilyet neki kéne, mert inkább a kérdésre válaszolt, persze közben figyelve arra, hogy Mirika elvileg támadhat.
-Nem, semmi baj… védett területen belül vagyunk… izé… te hogyan ismerkedtél meg Anattal?

by **Mirika** Szomb. Dec. 06 2014, 17:45

Bla bla bla blablabla, blabla, bla blabla. Nah, kábé ennyit fogtam fel a sárkány csiripeléséből. Nem csak hogy sokat jártatta a száját, hanem tök fölöslegesen is, maximum annyit tett vele, hogy saját magát fényezte. Oszt kit érdekel egy program véleménye? Hát engem tuti nem Razz

Hiheti magát nyugodtan felsőbbrendűnek, amíg mi tudjuk megalkotni őt, és nem ő minket, addig felesleges odafigyelni rá Rolling Eyes

Lehet, hogy abból a szempontból hasonlóak vagyunk, hogy mindketten természetesnek vesszük ezt a fajta sikert, de a különbség mégis ott van köztünk: én már bizonyítottam, ő meg csak tippelget. Aztán majd ha szembenéz ő is a rideg valósággal, akkor meglátjuk, hogy mire lesz képes Razz

Ha egyáltalán nem csak a szája jár Rolling Eyes

- Kajmánka...? - próbáltam kitalálni, hogy melyik lányt becézheti így Alex, de aztán lassan leesett, hogy nem az facepalm

- Jaaa, az a bigyó, amit cipel mindenhová magával? - kérdeztem rá, de hát költői kérdés. Nem fordítottam rá túl nagy figyelmet, hogy egy minikrokodilt hurcolászik, ezt is csak onnan tudom, hogy elhozta az egyik megbeszélésre, de már azt sem tudom, hogy melyikre.
- Lényegében? Szóval nem is ismerte el, csak te értelmezted úgy, és ezért futamodsz meg? Hina-chan igenis céhvezér - kötöttem bele a saresz szavaiba. Nem lehetett nem belekötni, na. Mi ez a hülyeség, hogy lényegében elismerte, hogy nem az? Ez nem változtat a tényen, hogy az ő neve szerepel a legfelül, ha valaki a Justice League taglistájára rákukkant, és összerakott egy egészen szerethető kis társaságot :3 Nem úgy, mint az elődje, akire még egy értéktelen vackot se bíztam volna rá Rolling Eyes

Na nem mintha nekem túl sok jogom lenne céhvezéreket leszólni, de ez más téma.
Na viszont az már nem más téma, hogy itt bénázok, de kábé most először próbáltam szaltózni egy korival a lábamon a jégen, szóval valahol nem lepett meg az eredménye Rolling Eyes

Azért az akrobatika se mindenható tudás, javítja az egyensúlyom, tudok magasabbat ugrani, és megvan vele az a hajlékonyságom, ami amúgy is, de azért ettől még gyakorolnom kell nekem is. Shu-tan kérdésére még viszont nem tudtam válaszolni, legalábbis nem teljesen.
- Hú, hát ez hosszú sztori :3 - kezdtem el, miközben gyorsan a hasamra gurultam, és lévén az megvolt, hogy korcsolyával a lábamon reménytelenül lassú dolog lenne felállni, ezért a levegőbe dobtam a lábaimat, és a kezeimen támaszkodva vettem lendületet a talpra ugráshoz, mielőtt a sárkány lecsapott volna. Jah, csak arra nem számítottam, hogy két támadást is kapok, így hiába ugrottam el az első elől. Kicsit meglepetten néztem rá a nagyra nőtt gyíkra, mert tui nem lehetett nálam kétszer gyorsabb, és az idomárja nem is használt semmit. Ez csakis valami hülye képesség lehetett >.>
- Hehe, úgy fest kétszer gyorsabbak vagytok :3 - dobtam be a kamudumát, aztán picit elhátráltam a jégen - Na szóval az úgy volt, hogy volt valakim, akivel együtt alapítottam a céhemet, és ő beszervezte egy párbaj alatt Anatot, és aztán be akarta mutatni nekem is, és elmentünk a város legjobb cukrászdájába fánkozni, és ott megismerkedtünk egymással. Már akkor is szimpi volt, ő volt az első, aki megnevettetett. Azóta is megvan az a kavics, amivel akkor játszadozott :3 - kezdtem el regélni most már tényleg, miközben néhány lusta mozdulattal tettem néhány lépést a korcsolyával. Ezután váltottam csak ritmust, és megpróbáltam minél gyorsabban közel kerülni. Azt vágom, hogy sokkal kiszámíthatóbb a mozgásom ezzel a lábamon, mert nem tudok olyan hirtelen irányt váltani, de talán a gyorsabb mozgás kárpótol. Mindenesetre bevetve a tudásom, úgy próbáltam sebezni, hogy a kislány közelébe érve ugrottam egy szimpla akármi ugrást, és így pörögve a tengelyem körül csaptam feléje a késeimmel.
- Megállapodtunk, hogy üzlettársak leszünk, közös boltot is nyitottunk, aztán mikor saját céhet akart alapítani, kilépett tőlem, összevesztünk, majd kibékültünk, tesókként tekintettünk egymásra, aztán úgy alakult, hogy mindketten egyedül maradtunk, és akkor rájöttünk, hogy talán lehetne több is ebből a dologból :3 Hát, címszavakban ennyi, azt hiszem :3 - folytattam, miután talajt értem egy kisebb botlással, és hátrafelé csúsztam egy darabon, mire megálltam, és elegánsan meghajoltam. Milyen poén lenne, ha most olyan kis ruci lenne rajtam, mint a pro korcsolyázókon, de akkor nem csak a cipőm bónuszát buknám be, az meg már talán sok lenne. Hm, elég sokat sebzett a sárkányka...

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 18:20

Soha senki nem figyel szegény Timikére.  Pedig mennyi hasznos információt nyerhetnének mind róla, mind az állítólagos társaikról, ha picit is meghallgatnák a sárkinca szavait. De hát, ha nem, hát akkor nem, senki nem kényszerítheti őket arra, hogy végighallgassák, legalább is addig, amíg nem kötözzük őket egy székhez, elvéve minden felszerelésüket, és lehetőségüket a beszédünk megszakítására… de ez jelenleg csak a százhetvennyolcadik terv volt a sárkány repertoárjában, az ilyen jellegű problémák megoldására, és nem is tervezte előrébb léptetni a rangsorban. Ám az, hogy Mirika nem figyelt Timidusra, az nem jelentette azt, hogy megsértette volna a pet érzéseit. Timi érzéseit megsérteni ugyanis igen nehéz volt, lévén nem egészen úgy működött, mint az emberek. Az azonban már picit nagyobb baki volt, hogy a kislány érzéseire sem figyelt, és ennek meg is volt az ára, mégpedig egy kissé sértődött Shu képében.
-Nem bigyó, és semmiképpen nem az! Nem egy tárgy, hanem egy élőlény, ugyanúgy, mint Timidus, vagy te…
-Nem ugyanúgy.
-Jó… nem ugyanúgy, de akkor is élőlény!
És Timidus ezzel már nem szállt vitába, nem mintha eddig Mirika véleményét védte volna, avagy saját maga becsületén esett csorbát kívánta volna kiköszörülni, amiért Shu holmi nem harci pethez hasonlította, mindössze tényt közölt, és azt Shu is tudta, hogy a mobok és a nem harci valamint a harci petek elég sok lényegi pontban különböznek. Ugyanúgy, ahogy jelen esetben Timidus véleménye különbözött Mirikáétól.
-Jelenleg emiatt nem kell legyőznöm Hinarit. A JL egy rendfenntartó céh, és már itt kérdéses a legitimitásuk, hiszen a céh egyik tagja közölte velünk, hogy ő azért érkezett a világba, avagy a ti szavaitokkal élve lépett be a játékba, hogy ölhessen. Ezen kívül Hinari semmilyen hajlandóságot nem mutat a rendfenntartásra, így nem igazán tekinthető egy ilyen jellegű céh vezérének. Természetesen ő ellene is ki fogok állni, és szándékomban áll legyőzni, ez azonban jelenleg nem elsődleges szempont.
Azt pedig már Timidus sem hitte el, hogy kétszer gyorsabbak lennének. Azt azért ő maga tudta, ha működött egy képessége, igaz Shu képijeit már nem érezte így… mindenesetre itt egyértelmű volt, hogy a képesség miatt támadhatott kétszer. Abban azonban már nem volt biztos, hogy ezt Mirika is tudja-e. Látszott, hogy nem veszi komolyan a harcot, ám Timidus úgy sejtette, hogy ez csak félrevezetés. Egy olyan ellenféltől, mint Mirika, ez elvárható volt. Magát a történetet nyugodtan hallgatták végig, a sárkány pedig már azt is tudta, hogy mi lesz a következő lépése. Mirika szerencsétlenségére Shu nem szerette, ha ütik, és igencsak megijedt attól, hogy egy kés tart a feje felé, így az első ütéstől kicsúszott a talaj, azaz a jég a lába alól, és térdre rogyott, így viszont szerencsésen elkerülte a második találatot, igaz csak éppenhogy. Mindenesetre Shu már kapta is a parancsot, és igyekezett aktiválni az első képességét, majd ismételten csapni egyet a sípjával, miközben Timidus hátulról próbálta az összes karmát belemélyeszteni az árnyharcosba.

150/45 (-50) -> 145/0
Ha a képi sikerül, akkor három körig lesz aktív.

by **Mirika** Pént. Dec. 12 2014, 19:26

Heeh? A kiscsaj milyen kis durcis lett attól, hogy Lexi-chan háziállatkáját bigyónak hívtam Razz

Pedig most mennyivel lett volna jobb, ha leizézem, vagy valami hasonló? Rolling Eyes

Csak azért mondtam így, mert igazából gőzöm sincs, mi az, nem ismerem annyira az állatokat. Tőlem akár minikrokodil is lehetne, de tényleg, annyira nem érdekelt Rolling Eyes

Még ha tényleg élőlény lenne, és nem csak egy adathalmaz valami merevlemezen, de... nem, akkor sem. Ami bigyó, az bigyó Razz

Viszont... nem tudtam megállni, hogy ne cukkoljam egy kicsit ezzel :3
- Mármint csak úgy néz ki, mint egy élőlény, nem? - mondottam vala, kifejezetten cukkolós hangnemben, de hogy ezzel teszek-e olajat a tűzre, vagy sem? Ez is mindegy volt, ha ráharap, akkor poén, ha meg nem, akkor ez van, nem tragédia.
- Ez hülyeség. Azért, mert nem felel meg a ráaggatott jelzőnek a viselkedésük, attól még a Justice League is ugyanolyan céh, mint a tiétek, vagy az enyém, és mivel Hinari vezeti, ezért ő is céhvezér, mint én. Szóval ez nem jött be, van még egy párbajotok karácsonyig - kacsintottam, miközben magamban fészpalmoltam, hogy már odáig is eljutottam, hogy megvédjem a JL-t. Mondjuk ahhoz aztán semmi közöm, hogy mit csinálnak amúgy, viszont ahhoz képest, hogy régen milyen viszonyban voltam velük, perpillanat talán a két legjobb barátnőm a játékban ott játszik, szóval kötelességem megvédeni a mundér becsületét ˇ^ˇ De hogy mégis hogy jutottam idáig? Rolling Eyes

- Semmi reakció? - kérdeztem kicsit gyanakodva, hogy erre a szép hosszú történetre annyi az összes reakciójuk, hogy megpróbálnak megcsapkodni. Akkor minek kérdezték, ha nem akarják továbbvinni a dumálást? Rolling Eyes

Na sebaj, akkor kénytelen leszek én, csak előbb félrekoriztam a sárkány támadása elől egy gyors irányváltással, Jé, de mégis esett az életem... jah, hogy a kislány talált el. De cuki ez a kicsi sebzés, lehet erre nem is fogok figyelni, és akkor mindjárt könnyebb lesz harcolni két ellenfél ellen. Ők pont abba a típusba tartoztak, akik kihasználták, hogy többen vannak, és több irányból támadtak egyszerre, de így nem sokat ért, hogy az egyikük sebzése gyakorlatilag nulla, mert innentől kezdve súlyozhatom a figyelmem.
- Nem lenne jobb, ha Shu-chan inkább segítene neked a támadásban? :3 - szóltam a sárkányhoz, miközben megtettem egy kisebb kört, hogy újra támadásba lendülhessek - Amúgy miket mesélt rólam Anat? *.* - kérdeztem is gyorsan, és aztán felgyorsítottam a lépteimet és egy hirtelen mozdulattal letérdeltem, hogy a jégen csúszva mindkét késemmel végighasítsam a kiscsaj lábait. Egy mozdulattal támadtam most, mert néha úgy jobb. Most vagy kivédi mindkettőt, vagy betalálok mindkét tőrrel. Azt megnézném, hogy védi csak az egyiket valaki, mondjuk :3

150/150 HP
37/95 P

by **Shukaku** Pént. Dec. 12 2014, 20:17

Hogy miért nem volt semmi reakciója sem a lánynak, sem Timidusnak Mirika történetére? A válasz pofonegyszerű volt. Timidus egyszerűen csak ugyanolyan információként kezelte, mint bármi más információt, ami nem rendelkezett túl nagy jelentőséggel, Shu pedig nem tudott arra reagálni, amikor megint kifogott egy olyan valakit, aki a szegény peteket szekálja. Ráadásul a lány még csak öntötte az olajat a tűzre a beszólogatásával. Az idomáron látszott, hogy egy pillanatra nagyon mérges lett, azonban ezután hirtelen csak egy gonoszkás mosoly jelent meg a szája szegletében.
-Nem fogsz ám felhúzni Mirika néni. Tudom ám, hogy hogyan kell kezelni a szekálósokat. Ha nem foglalkozol velük, akkor majd abbahagyják, mert nem érik el a céljukat. Ezt már megtanultam, bizony ám! Te is tudod és én is tudom, hogy Kajmánka ugyanolyan élőlény mint te vagy én, és nem fogok felülni a gonoszkodásodnak.
És rá is öltötte a nyelvét az árnyharcosra, Timidus pedig eközben csak a fejét csóválta a magasból, és magában elkezdett visszaszámolni.
-Ha ülne egy láthatatlan macska a széken, a szék üresnek látszana; a szék üresnek látszik, tehát egy láthatatlan macska ül rajta. Ne keverd az okot az okozattal. Valaki nem azért lesz céhvezér, mert kinevezik. Én már nem a titulust akarom legyőzni, mert megtanultam, hogy az semmit nem jelent képességekben. Azt a személyt akarom legyőzni, akivel érdemes megküzdenem, mert kirdemelte a vezérséget, így tanulhatok tőle. Attól, mert Hinarit céhvezérnek hívod, még nem lesz céhvezér, veled ellentétben.
És mit nem tudott még Mirika? Nos azt, hogy Shu-chan segítette Timidust a támadásban. A sárkány pont annyit beszélt, pont annyit tartotta fel az ellenfelét, hogy a terve sikerüljön. Szegény kislány már azon gondolkodott egyébként, hogy lefújja, mert csúnya dolognak gondolta, de most, hogy Mirika direkt húzta az agyát, úgy gondolta, hogy bizony megleckézteti a kötekedő céhvezért. Amikor az elkezdett körözni, csak füttyentett egyet a sárkány felé, aki azonnal lecsapott, és nekiütközve a társának, egyszerűen eltolta az útból a jégen, még a támadás előtt. A kések talán még a sárkányt érhették, ám ez különösebben nem zavarta. Ami viszont ennél sokkal fontosabb volt, hogy a kristályt nem csak a korcsolyázás miatt találták ki. Timidus átölelte mancsaival Shut a hóna alatt, majd a következő pillanatban Mirika észlelhette, hogy a talpa alatt a jég helyett a csatorna vize van, neki pedig a sárkánnyal ellentétben nincsenek szárnyai…

by **Mirika** Kedd Dec. 16 2014, 17:29

Jót nevettem, a kiscsaj egészen pro módon kezelte a cukkolásomat. Nem tudtam nem kuncogni rajta, pláne úgy, hogy én nem is voltam olyan nagy szekálós... legalábbis általában, mert voltak olyan srácok, akiket szíves-örömest szívattam jobbra-balra, de ők meg is érdemelték. Ez a kislány... nem annyira. Nem volt se szerencsétlen lúzer, se beképzelt tuskó, se semmi ilyesmi. Legalábbis én nem tudok róla Rolling Eyes

A sárkány az már más tészta volt, de őt meg annyi értelme lett volna cukkolni, mint a kenyérpirítót Razz

- És most, hogy ezt így kinyilvánítottad, szerinted abba fogom hagyni? - kérdeztem szememet forgatva, de aztán csak megállt rajta a tekintetem egy pillanatra, mielőtt jó tsundere módjára elfordítottam a fejem és karba tettem a kezem - Nem bánom, ha nem nénizel többet, akkor én is eltekinthetek a piszkálásodtól - vetettem oda. Aztán viszont Timidushoz fordultam, ami annyit jelentett, hogy megkerestem őt a levegőben.
- Ezt csak azért mondod, mert nem tudod, milyen vezére volt előtte a JL-nek :3 Ha ismerted volna azt a srácot, most azt is látnád, mitől jó céhvezér Hina-chan. Rendesen összekapta azt a szedett-vedett, béna társaságot. Meg jó harcos is, bár nálam nem jobb :3 - engedtem meg magamnak egy kis nagyképűsködést, mert azt már amúgy szokatlanul keveset csinálom, pedig régebben nem győztem kihangsúlyozni ezt-azt, és most nem csak a dekoltázsomra gondolok. Kezd benőni a fejem lágya biztos Razz

Sőt, még vizes is lettem, mert miután a nagyra nőtt gyík segített Shu-channak kivédeni a támadásomat, úgy hirtelenjében elfogyott a lábam alól a talaj, én meg egy kislányosat sikkantva zúgtam bele a vízbe az elpixeleződő jégkristályok között. Pont volt még annyi lélekjelenlétem, hogy ne lökjem magam kapásból a felszínre, de elég kevés levegőm volt, úgyhogy az első sokk után rögtön cselekedtem. Megkerestem a legárnyékosabbnak tűnő részt, ami elvileg a híd alatti rész volt, és arrafelé löktem magam. Két célom is volt, egyrészt a sárkány mozgását akartam korlátozni, másrészt máshol akartam felbukkanni a víz alól, mint ahol elsüllyedtem, mert ugye hülye lennék ugyanott. Úszás közben pedig még a korcsolyát is leszereltem a lábamról. Néhány erőteljes mozdulatot követően, égő tüdővel robbantam ki a vízfelszín alól a híd alatt, a part mellett, és máris megpróbáltam kikászálódni, hogy legalább szilárd talaj legyen a talpam alatt.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 18:11

~Most meg kinevet. De hát min nevet ennyire? Nem mondtam semmi butaságot! Tényleg nem! Tudom, hogy így működik, mert mindig is így működött, és… de a Mirika annyira nem is akar szekálni. Biztosan csak ugyanazt csinálja, amit Timidus, hogy fel akar húzni, hogy hibázzak. Hihi! Hát csak azt nem tudja, hogy én azt csinálom, amit Timidus mond, Timit meg semmivel nem tudja felidegesíteni, szóval nem fog ám működni!~
És ezen eszmefuttatás után már teljes magabiztossággal tudott rábólintani a kérdésre.
-Igenis abba fogod hagyni!
~Legalább is addig, amíg vízalatt leszel, mert onnan nem fogsz tudni piszkálódni.~ ˇ^ˇ
-Hát akkor rendben. Én nem nénizek, te meg nem piszkálóskodsz. Nekem megfelel.
Ekkor azonban már talpai elemelkedtek a talajtól, Mirika talpai meg éppenséggel süllyedtek, szóval felesleges lett volna folytatni a szócséplést. Mindenesetre az Timidusnak egyértelmű volt, hogy ha Mirikának van egy kis esze, akkor a híd alatt fog felbukkanni. Márpedig Timidus úgy sejtette, és az eddigi tapasztalatai is azt mutatták, hogy Mirikának van esze, ráadásul nem is kicsi. Na de ami ennél is fontosabb volt, az az, hogy Timidusnak is volt ám esze, szóval szép nyugodtan leereszkedett a rakományával együtt a hídra. Óvatosan letette a lányt, majd a híd korlátjára szökkent.
-Attól, hogy van nála rosszabb, akit céhvezérnek hívtok, attól ő még nem lesz jobb, sem céhvezér. Shu is alakíthatna céhet, akár már holnap, ettől függetlenül nem alkalmas a pozíció betöltésére. És Hinari céhe továbbra is szedett-vedett, béna társaság, hogy a szavaiddal éljek. Az egyikük konkrétan azért él, hogy gyilkoljon. A másikuk ki sem akar jutni innen, és arra vár, hogy mindenki belássa, hogy érdemes maradni. A harmadik majdnem megölette magát az egyik kazamatában. A negyedik nem meri emberekre emelni a fegyverét. És ezen kívül ugye van még Szophie. Róla egyelőre kevés információ van a birtokomban, de legutóbb egy sikló tette harcképtelenné. Három támadásod megvolt. Lássuk mennyire vagy kitartó.
Ezzel egyszerűen előrebukott, majd az akrobatika jártasságot kihasználva, denevér módjára kukkantott be a híd alá.

by **Mirika** Kedd Dec. 16 2014, 18:59

Nyilván arra számítottam, hogy megpróbálják kihasználni a sebezhetőségemet. A vízben kicsikét korlátozottá vált a mozgékonyságom, elvégre nem voltam hal, és óriási esélyt láttam rá, hogy amint felbukkanok a víz alól, egy pár karom fog kihasítani a fejemből egy darabot. Hát nem így lett, nem kellett tennem semmit azért, hogy elkerüljek akármilyen felém érkező támadást, szóval kiköhögtem magam, aztán megtámaszkodtam a parton és kinyomtam magam a szárazra. Bizsergett a torkom, és éreztem a számban a víz kicsit furcsa ízét, miközben arra a keskeny sávra kiültem, amit partnak lehetett hívni itt. Úgy fest, volt egy kis időm kifújni magam, ezalatt pedig csuromvizes ruhámtól is megszabadultam és kicseréltem valami szárazabbra. Szerencsére a sisakom és vértem fémből volt, a cipőm meg nem is volt rajtam, úgyhogy egyedül a köpeny lehetett volna kellemetlen, ha a páncélzat nem védte volna meg a hátam a nedvességtől. Így az egyetlen probléma az volt, hogy kicsit több súlyt cipeltem a vállaimon, az meg nem volt egy nagy hátrány, legalábbis számomra.
- Hát, legalább egy jót korcsolyáztam :3 - kuncogtam egy kicsit lihegve, aztán a fejjel lefelé lógó petre pillantottam - Lássuk csak... én is azért élek, le kell gyilkolnom egy csomó mobot és szintfőnököt, hogy hazamehessek Aztán, hát én is ölettem már meg magam kis híján nem is egyszer, az itt nem nagy dolog. Tudod te, hányszor haltam már meg MMO-kban? A negyedik is full érthető. Nem értem, mi bajod van ezekkel a dolgokkal :3 Én ott látok egy aranyos csajszit, aki már számtalanszor megmentett mindenkit bossharcokon, egy másikat, aki pont olyan bevállalós, mint én, és finom puha a bőre és az ajkai, és van egy vezérük, aki elkötelezett és halál komolyan veszi azt, ami tényleg fontos. Meg van egy szoknyapecér nyomoronc is a soraik között, de minden céhnek van egy fekete báránya - magyaráztam még itt-ott kisebb szüneteket tartva, de mire a mondandóm végére értem, addigra már egészen feléledtem és rendbe jöttem. Szóval szépen el is kezdtem hátrálni, hogy a nem túl előnyös keskeny partszakaszról átjussak a híd másik oldalára, ahol azért már egy kicsivel több hely van manőverezni.
- Na szóval mit is mesélt rólam nektek Anat? - kérdeztem, elvégre ideje volt már arra rátérni, amit ki akartam puhatolózni tőlük. Közben pedig igyekeztem kihátrálni a híd alól, mert most, hogy volt rajtam egy tiszta ruha és egy gyors cipellő, ami villámokat is szór, jó lett volna egy kicsivel több látótér és több hely a harchoz. Talán ideje lesz mutatnom nekik valamit abból, hogy mire is vagyok képes valójában :3

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 19:44

Nyilván arra számított. Egyértelmű volt, és ezt Timidus is tudta. Persze megpróbálkozhatott volna fordított pszichológiával, de nem gondolta, hogy Mirika tartja annyira őt, hogy feltételezze, hogy nem fog támadni azért, mert tudja, hogy ő arra számít, hogy támadni fog, és emiatt mégis támadjon, ezzel lepve meg az árnyharcost. Tehát nem támadott, csak kifejtette a véleményét, majd várta a lány reakcióját. A reakció pedig természetesen félrebeszélés volt.
-Egyáltalán nem az általam felhozott tényekre reagálsz, mert tudod, hogy azokat a kijelentéseimet nem lennél képes megcáfolni.
-Jajj Timidus, ne is foglalkozz a nénivel. Tudod jól, hogy csak cukkolni akar megint, pedig megígérte, hogy nem fog. Mindenki tudja, hogy mobozással alig lehet fejlődni, csak azok próbálkoznak azzal, akik még tapasztalatlanok. Csak azért mondja, mert tudja jól, hogy én szeretem az állatkákat, és fel akar húzni. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan mobot bántottam eddig, akik nem a szafarin voltak, és nem élelmet szereztem belőlük, és látod, mégis elég magas szinten vagyok. Nem kell senkit megölni azért, hogy szintet lépj. A szintfőnökökkel persze már más a helyzet, őket le kell győzni ahhoz, hogy magasabb szintre jussunk, ám őket sem tudjátok megölni, max bezárni a csarnokba. És ha egyszer kiszabadulnak…
Itt ő forgatta meg a szemét úgy, ahogy az előbb Mirikától látta, majd folytatta.
-Azt meg a néni sem gondolhatja komolyan, hogy valaha is kijutunk innen! Kettőezer-huszonkettő november hatodika. Megjegyeztem azt a napot. Most van kettőezer-huszonnégy december másodika. Az pedig…
-Hétszázötvenhét nap, azaz kettő év és huszonhét nap.
-Igen. Kettő év és huszonhét nap, és még nem kezdtétek el a tizenkilences bosst sem.
-Az elején havonta haladtatok. Mostanában már ötven és száz nap közé tehető a két terem nyitása között eltelt idő. Ha olyan gyorsan haladnátok mint eddig, akkor is tizenkettő-tizenöt évig tartana a kijutás, ám lassultok, úgyhogy ez a szám folyamatosan emelkedni fog.
-És a néni azt is tudja, hogy ez nem csak egy játék. Nem éledünk újra ha meghalunk. Szóval ne tessék butaságokat beszélni.
Ekkor azonban az eddig nyilvánvaló cukkoló hang kicsit komorabbra váltott, és szomorkásra.
-A bossharcokon pedig nem kell megmenteni senkit, mert ott a burok. Azt hittem, hogy ezt legalább ti értitek, ha Hinari nem. Éppen ez a baj, hogy a bossokon akarjátok megmenteni az embereket, pedig nem ott vannak veszélyben. Láttad a Black Iron Castle falát. Hányan haltak meg onnan a bosson? Senki! És nem is a mobok ölték meg mindet, hanem azok a gyilkosok, akiket a te elkötelezett céhvezéred hagy öldökölni! Halál komolyan veszi… ami tényleg fontos… persze! Ezek szerint akkor neki az emberek élete az nem számít?! Legalább te ne próbáld védeni! Nem lehetsz te is ilyen! Nem lehetsz te is ilyen kegyetlen!
Az utolsó mondatnál már megcsuklott a hangja, és Mirika hallhatta, hogy a sírással küszködik. Még egy szemellenzős idióta frontharcos, aki nem veszi észre, hogy hiába jutnak el a százas szintig, mert ha el is érnek oda, nem lesz kit kijuttatni.
-Anatole… Anatole azt mesélte… hogy… hogy te is meg fogod érteni… hogy segíteni fogsz nekünk, hogy megvédjük a többieket…

by **Mirika** Pént. Dec. 19 2014, 15:10

Komolyan nem értettem, hogy most miért kezdtek el ilyen cinikusan beszélni velem. Még csak nem is gúnyolódtam velük, egyszerűen rámutattam, hogy zöldségeket beszélnek, és talán jó lenne, ha kinyitnák a szemecskéjüket, és nem csak a saját nézőpontjukat hajtogatnák, hanem elfogadnák, hogy mások másképpen látnak dolgokat. Nekem ugyan gőzöm nem volt, hogy ők kiről beszéltek konkrétan, de az tuti, hogy meg se hallották, amit mondtam. Pfff... ezért rühellem a gyerekeket, ahhoz már elég érettek, hogy osszák az észt, csak tökre süketek és csak az ő véleményük lehet igaz >.>
- Nektek most mi bajotok van? - kérdeztem megrökönyödve. Egyelőre képes voltam azt szajkózni magamban, hogy csak gyerek, de igazából baromira bosszantott már, és már nagyon bizsergett a tenyerem, hogy leosszak neki egy pofont. Megérdemelte volna. Ami végül megakadályozott, az a váltás volt a hangvételében, és az, amit onnantól mondott. Ahogy hallgattam, úgy komorodott el az én tekintetem is, frufrum csinos kis árnyékot vont a szemeimre, mikor kissé lehajtottam a fejem. De ez is hülyeség volt. Minden, amit mondott.
- Mit tudsz te, basszus?! - fakadtam ki végül - Ott voltál minden bossharcon?! Én mindegyiken ott voltam, te egyen se! Honnan is tudhatnád, hogy az elsőn rögtön hárman meghaltak?! Egyikük csak azért élte túl, mert tíz másodpercen belül legyőztem a bosst! Az elején nem volt ám burok, és én most sem bízom meg azokban a vackokban! Amint elfogadjuk, hogy nem halhatunk meg, azonnal be fog ütni a krach! - innentől kezdve nem érdekelt, hogy egy kislány állt velem szemben, indulatosan odamentem hozzá, és megragadtam a ruháját - Attól még, hogy te feladod, más nem fogja feladni! Nem érdekel, ha tíz évig tart, én akkor is legyőzöm a 100. bosst és haza fogok jutni erről az elcseszett helyről! Ez az egyetlen esélyünk! Amíg te lógatod a lábad, addig mi keményen melózunk azon, hogy a túlélők újra átölelhessék a családjukat, újra érezhessék a valódi napfényt, és ne csak egy illúzióvilág börtönében éljék le az életüket, miközben a testük zöldségként vegetál, és várják a halált! Én két kezemen se tudom megszámolni, hány embert kellett már megmentenem, és a hármunk összes ujja se lenne elég arra, hogy megszámoljam, hányat akartam megmenteni! De ők meghaltak, mert nem kértek a segítségből, és azt hitték, hogy majd egyedül is képesek lesznek túlélni! Tudod, hány ember halt meg emiatt?! Sokkal több, ahányat a vörösök megöltek! Csak az első hónapban majdnem kétezren haltak meg a vaddisznók között, pusztán a saját hülyeségük miatt! Nem csak kezdők, béta tesztelők is, akik már ismerték a játékot! - Ekkor elengedtem a lányt, vagyis hát ellöktem magamtól, és nem túl finoman - Semmi jogod nincs kritizálni... mit teszel te azért, hogy bárkit is megvédj? Nem értem, miért bízik meg benned Anat, csak egy elkényeztetett, tudatlan kislány vagy... Bennem bezzeg nem bízik meg, pedig nekem kéne a legközelebb hozzá állnom... mégse nekem mondja el a titkait... - jegyeztem meg keserűen, most már sokkal nyugodtabb hangnemben. Gombóc nőtt a torkomba.

by **Shukaku** Pént. Dec. 19 2014, 16:06

Shu csak hallgat, makacsul és komor tekintettel. Végighallgatja a lányt, de a szemében és az arcán látszik, hogy semmit nem hisz el abból, amit mond, mert tudja, hogy nincs igaza Mirikának. Tudja, hogy csak a dac és a tehetetlenség beszél belőle, és legfőképpen a sértődöttség. Az a sértődöttség, amelyet az az érzés szül, hogy egy kislány és egy pet többet tett le az asztalra mint ő maga. A nagy frontharcos. A nagy felnőtt.
-Az elején nem volt, most pedig van. Hála Kayaba bácsinak!
-Shu, elég!
Szól rá Timidus, és egyetlen ugrással a híd peremén terem.
-Van egy kérdésem, Mirika. Ha nem bíztok a burokban, akkor miért viselkedtek úgy, mintha halhatatlanok lennétek? Miért engedtek oda minden pancsert és veszélyes egyedet a terembe? Ha vörösben van az életetek, egy pirosnak csak egyetlen vágás lenne a halálotok. Mennyire rengetné meg a frontot, ha Anatole, te vagy Hinari veszne oda azért, mert engedtétek magatokat hátba támadni? Bíztok a burokban és ezért mertek ekkora kockázatot vállalni. A legutóbbi bosson az Artes elteleportált, amikor veszélyesnek látta a helyzetet. Rengetegen ottmaradtak és csak a burok védte meg őket. Ez számomra nem azt bizonyítja, hogy nem bíztok benne.
Shu csak még inkább elszomorodott, és csóválta a fejét, még akkor is, amikor Mirika megragadta, ő pedig hátra esett. Timidus nem tett semmit, csak a peremről nézte az eseményeket. Nem volt veszélyben a társa. A kislány még arra sem vette a fáradtságot, hogy felkeljen. Innen legalább nem lökhette tovább a másik, maximum belerúgni tudott.
-A túlélők, ugye? Kik lesznek a túlélők, Mirika, ha mindenkit hagytok meghalni?
-Elhanyagolható az esélyetek a kijutásra, és ezt lassan be kéne látni. Itt kellene megteremtenetek a biztonságot.
-Igen! Pont erről beszélek! Én azoknak segítek, akik pont így haltak meg! Értelmetlenül! Segítek a kicsiknek és azoknak is, akik elutasítják a segítséget! Ki találkozott először Kokoroval?! Szerinted ki mondta neki, hogy keressen céhet?! Ki keresi éppen Darknesst, aki megölte Judyt, és még nem is tudom hány embert rajta kívül?! Ki talált rá a vörös céhre, akik azért vannak, hogy embereket öljenek?! Ki foglalkozik Suzumével?! Ki foglalkozik bármi mással, mint a front?! Hány olyan nevet tudok felsorolni szerinted, akikről te még csak nem is hallottál azért, mert nincsenek a front közelében, és emiatt nem tudjátok felhasználni őket a kijutáshoz?! Hát ezt csinálom! Ezt csináltam! Csak tudod, hogy miért nem tudsz erről?! Azért, mert én nem hencegek vele! Nem vagyok nagy frontharcos, aki elismerést akar! Nem vagyok Ren, aki táncikál a közönség előtt! És… és… nem tudom, hogy miért nem bízik meg benned Anat… talán pont ezért… mert te is csak a frontot látod, a kijutást, és nem azt, hogy azt is el kéne érni, hogy maradjon életben más is a századik szintig a frontharcosokon kívül!

by **Mirika** Pént. Dec. 19 2014, 20:10

- Na ácsi. Tisztázzunk valamit: én nem bízok benne, ne általánosíts. És nekem se tetszik, hogy járnak vörös játékosok is, vagy olyanok, mint Ren, akik csak a feszkót generálják tök feleslegesen. Viszont ők se hülyék, abban a pillanatban, hogy megpróbálnak keresztbe tenni, egy tucat másik játékos esne nekik, és ha azt túl is élik, örökre elvágják magukat, úgy vadásznánk rájuk - feleltem a sárkánynak, persze még mindig ingerülten, de azért egy fokkal higgadtabban. Mondjuk azt, hogy vihar előtti csend, vagy visszahúzódott a tenger a cunami előtt. Meg most valahogy a sárkány volt a kevésbé bosszantó alak előttem, pedig eddig azt hittem, hogy kettejük közül ő a rosszabb. De nem, tévedtem. A pet volt az ártalmatlan, csak szimplán bosszantó volt, hogy beleütötte az orrát a dolgaimba.
- Biztonság, aha... És kik lesznek a túlélők, ha feladjuk? Elmondom: senki! - beszéltem bele a monológjukba. Pont egy halom adat fogja megmondani, hogy éljünk itt. Ez nem élet - Adtál Kokoronak egy tanácsot. És? Aki tényleg segített rajta, aki vigyáz rá, az mégis én vagyok és a céhtársaim! Keresed azt a fazont, de meg is találtad már? Ha nem, akkor nem segítettél senkin! Mit tettél azzal a vörös céhhel? Börtönben vannak már?! Szerinted én hány nevet tudnék felsorolni?! Baromira el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy te vagy a jó kislány, a frontosok pedig a gonoszok! Mi mind ugyanazért vagyunk itt! Te is, meg én is, meg Anat is, meg Hinari is, meg mindenki azért küzd, hogy minél többen éljék túl, csak te ezt nem látod, annyira el vagy telve magaddal, csak mert olyan nagyon önzetlennek hiszed magad, mintha te lennél Aincrad Teréz anyája! De csak egy beképzelt kislány vagy, aki jobbnak hiszi magát nálunk, miközben ugyanazt csinálja, amit én, mínusz a bossharcokon való részvétel... - zártam le a saját kis monológomat, vagy kioktatást, vagy hívhatjuk akárminek. Egy ilyen kis nyominak tuti nem nyitja fel a szemét mondjuk, gőzöm sincs miért küzdök egyáltalán vele. Tök felesleges, meg különben is, kit érdekel, ha valaki ilyen vaksi? Nem ő az egyetlen.

by **Shukaku** Pént. Dec. 19 2014, 20:35

-Örökre elvágják magukat. Ahogyan Suzume is örökre elvágta magát. Vagy csak akkor, ha frontharcosokat ölnek? Ha nem a frontot gyilkolják, az már nem is probléma? Nem vadásztok rájuk, és ezt te is tudod.
Shu már nem szólt semmit, csak tovább csóválta a fejét. Elege volt. Elege abból, hogy elbeszélnek egymás mellett. Hagyta, hadd folytassa Timidus.
-Te ezek szerint ugyanazt akarod, amit mi. Mégis kiabálsz Shuval. Mégis bántod. Mi okod van erre azon kívül, hogy előítéletes volt? Igen, ez az emberek hibája. A tiéd is. Bizonyára bocsánatot fog kérni.
-De én…
-Bocsánatot fogsz kérni.
-Sajnálom… nem tudtam, hogy te is… a többi céhvezér… Anaton kívül…
-Ám amíg mi levadászunk és börtönbe küldünk egy-egy embert, közben másik három hal meg ilyen-olyan okból, akár akarjuk, akár nem. Sajnos nem lehet mindenkit megvédeni. Ezt ki mondta szerinted? Ki az, aki úgy hiszi, hogy nem tehet semmit, szért nem tesz semmit? Tudod a szintharcok a kazamatákban egész mások. Ott együtt lehet dolgozni még a pirosakkal is. Lehet, hogy ők meg akarnak minket ölni, ezt nem tudhatom, de egyet tudok. Ott a mobok azért vannak, sokan, vagy kevesen és erősek, hogy az életerő csíkod pirosról lecsökkenjen nullára. Na és ezt ki mondta? Kevesen vannak közületek azok, akik bármit is tennének a pirosak ellen.
-És… és… oké! Nem csináltam semmit! De én legalább próbálkozom! És… és mások meg nem! De… de…
-A kijutáson kívül közös a célotok Shu. Fogd fel.
-Akkor… akkor segíts kérlek. Segíts nekünk abban, hogy megtaláljuk Darknesst. Segíts abban, hogy megbüntessük. Segíts abban… segíts Anatolenak és nekünk! Kérlek…

by **Mirika** Pént. Dec. 19 2014, 22:00

- Mindig bántom a kisebbeket, arra valóak - válaszoltam szúrós szemekkel, és karba is tettem a kezeimet közben. Nyilván nem gondoltam komolyan, de hogy is lehetne erre a kérdésre válaszolni? Egyrészt a kiscsaj kezdte a provokálást, másrészt rohadt bosszantó volt, arra meg hogy máshogy reagálhatnék? Nevetséges volt a kérdés, megérdemelte a komolytalan választ Razz

Na de az már jobban tetszett, hogy a sárkány megnevelte a kis szemtelent, bár volt a jelenetnek egyfajta pikantériája, amitől kirázott a hideg. Fordítva kéne lennie, mint mondjuk Ren és Regi esetében... nem mintha Ren olyan nagyon hatékonyan nevelné azt az ostoba madarat Rolling Eyes

- Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani egy petnek, de kössz... - sóhajtottam fel, és pillantottam a sárkányra. Mondjuk úgy, hogy hálásan a segítségért. Ettől még nem volt szimpibb, de ami jár, az jár Rolling Eyes

Most az egyszer >.> Rápillantottam a kislányra, aki végre befejezte az ellenkezést is, és talán most már tényleg felfogja, hogy semmi joga kritizálni és sértegetni bárkit is. Se Hinarit, se engem, se a frontharcosokat. Úgy semmiképpen, hogy ő nincs benne a körben. Majd ha eljárogat velünk harcolni, akkor talán elfogadom, ha véleményt formál. Akkor se biztos, de nagyobb rá az esély Rolling Eyes

- Judy volt a céhemben is, sose csíptem. Szerintem ő se engem, és nem is rázott meg túlságosan, amikor közölte, hogy lelép. Viszont ettől még hülyeség lenne most azt mondanom, hogy nem segítek - reagáltam végül, majd felemeltem a kezem, és felmutattam rajta egy hármast - Három feltételem van. Egy, előttem normálisan viselkedj, mert agybajt kapok az olyan gyerekektől, mint te is vagy. Kettő, meséljetek el mindent, amit tudtok a dologról. Három, tudni akarom, mi közötök van Anathoz - mondtam, mindegyik feltételnél elvéve egyet a felmutatott ujjaim közül - Ja, és látni akarom, hogy egyáltalán odaengedhetlek-e titeket egy ilyen veszélyes szituba. A vörös játékosok nem a vicc kategóriába tartoznak, veszélyesek - tettem hozzá egyfajta feltételként. Mindez kábé annyit jelentett, hogy ha folytatjuk ezt a párbajt, akkor komolyan fogok ellenük küzdeni. Ha képesek tartani velem a lépést, akkor nem fogom őket hazaküldeni babázni... talán Rolling Eyes

by **Shukaku** Pént. Dec. 19 2014, 22:32

Ezúttal Timiduson volt a sor, hogy megrázza a fejét. A sárkány egyáltalán nem értette az iróniát, sem a komolytalanságot, és azt sem, hogy a kissé normálisabbnak tűnő céhvezér hogyan tehet ilyen kijelentéseket, amikor az előbb pont azt mondta, hogy ő is védeni akarja a kicsiket. Mirika furcsa volt, és Timidus úgy sejtette, hogy valami becsapás lesz a dologban, ám mint az egyenesség feltétlen híve, természetesen rákérdezett a dologra.
-Amennyiben ez valóban így van, úgy képtelenség lesz veled együtt dolgozni egy olyan projektben, ahol éppenséggel pont a kicsik megmentése a cél.
A dicséretre mindössze biccentett, hiszen az emberek ezt a jelzést értik, ám emellett még azért hozzátette, hogy a céhvezér biztosan értse.
-Szívesen.
Shu egy kissé elképedt, majd megrázta a fejét, és egy kis mosoly jelent meg az arcán. Ilyen még Anatole sem csinált. Timidus pedig… Timidus pedig nem az ő pártján állt, hanem az igazság pártján. Nem védte meg, hanem tanította. Imádta a barátját, és Timidus minden cselekedetével csak nőtt és nőtt a szemében. Mirika gondolatai azonban nagyon tévúton jártak. Ő, és egyedül csak ő volt az, aki valamilyen fajta tiszteletet kivívott a lány szemében a frontharcosok irányában. Nem becsülte Ayanit, aki igazából nem akar kijutni, nem akarja megölni Tűzrózsát, mégis megy előre a saját elvei ellen, mert úgy érzi, hogy Mirika erre kényszeríti. Persze Shu tudta, hogy Mirika nem tesz ilyet, és majd erről is beszélni akart a lánnyal. Később. Hinari azonban továbbra sem vívott ki semmifajta tiszteletet a szemében. Hazug volt, önző, és az, akit Ozirisz rossz példaként emelt ki. Olyasvalaki, aki mások megmentéséről beszél, de eltitkol egy veszélyes céhet a többiek elől, nem teljesíti a feladatát, a rendfenntartást, és csak az a vacak kard érdekli. Ő már ehhez a világhoz tartozik. A szeme előtt lebeg a drágaság, ami nem a kijutás, hanem az itt megszerzett kincsek és hatalom.
-Én sem kedveltem Judyt… hazudott nekem és becsapott… de meghalnia nem kell. És… én normálisan viselkedem. Nem tehetek arról, hogy te direkt felhúzol… de… már bocsánatot kértem… nem kell ilyen kioktatóan viselkedni. Nem vagyok már gyerek.
-A dologról pedig majd később beszélünk. Nyugodt körülmények között. Azt pedig, hogy mi közünk van Anathoz, nem mondhatjuk el. Ő maga kötelezett minket titoktartásra. Nemsokára azonban majd megtudod. Minden ki fog derülni, mert ilyen dolgokat nem lehet túl sokáig titkolni. A szituáció pedig nem veszélyes, amíg te irányítasz. Ha sikerül megakadályoznod, hogy elveszítsd a kontrollt, akkor már veszítettél. Ezt ma már mindketten megtettétek.
Ezután csak egy csipogás következett, mire Shu azonnal a zsebébe rejtett egy kristályt, majd a sárkány műrepülőpilótákat megszégyenítő ügyességgel suhant be a híd alá, hogy feltűnvén ugyanazon az oldalon, egy kis hurok megtétele után a híd alatt, támadásával újra a vízbe taszítsa ellenfelét, míg Shu ismételten a sípjával igyekezett csapást mérni Mirikára.

(Ha jól számolom most jön a pihiköröd. ^^ )

by **Mirika** Szomb. Dec. 20 2014, 17:19

Asszem kezdtem kicsit ráérezni arra, hogy a sárkányt hogyan lehet szívatni, ahogy itt most full komolyan válaszolt. Nem érzi az ilyen árnyalt, rejtett mondanivalókat, vicceket, meg hasonlókat szerintem, ennek még hasznát is vehetem Razz

Mindig is vágytam egy olyan ismire, aki minden szavamat szó szerint veszi, tök vicces, meg minden :3 Most is kicsalt belőlem egy halvány kuncogást, legalább oldotta kicsit az én feszült hangulatom is. Azért én se vagyok boldog tőle, ha ilyen intenzíven befeszülök valamire, de nem tehetek róla, ez bennem van mindig, ha hülyeséggel találkozom Rolling Eyes

Aztán persze tartósan alig egy pár ember tud kiborítani, de ők legalább mindig Neutral

- Nihihi, minden gyerek ezt mondja. Én sem vagyok kivétel :3 - legalábbis a felnőttek előtt. Vannak ilyen szintjei a gyereklétnek pedig, de a felnőtteknek a 12 éves, meg a 16 éves, meg a 20 éves is ugyanúgy gyerek, pedig én már mondhatom egy 12 évesnek, hogy gyerek még, mert már nem vagyok annyira gyerek, mint ő Razz

Meg azt bírtam még mindig, amikor jön a nagynéni, meg a szomszéd, hogy milyen nagyot nőttem, és ilyenkor mindig csak arra tudok gondolni, hogy a melleimre gondol, mert a magasságom az nem olyan változékony, hogy meg lehessen jegyezni Rolling Eyes

Perverzek

- Hát, ha ti nem mondjátok el, akkor majd kifaggatom őt személyesen - reagáltam a pet szavaira. Amúgy is terveztem vele beszélni, de ez most csak megerősített az elhatározásomban. Nem tetszett, hogy titkokat tart előttem, az meg főleg nem, hogy másokat beavat, engem meg nem :/ Ha valami veszélyesbe keverte magát, kap a fejére, az tuti Neutral

És érzem én ám, hogy van valami a háttérben, az a hirtelen pálfordulása a hullafalós boss után túl látványos volt, hogy ne vegyem észre

Na de most a sárkány bereppent a híd alá, úgyhogy nyomtam egy hátraarcot, hogy felkészülten várhassam a felbukkanását, deee... nem bukkant fel. Az meg nem létezett, hogy ilyen lassan repül, annak meg nem volt értelme, hogy a híd alatt marad, hacsak nem azt várta, hogy majd a híd másik oldalára szaladok és átlesek a korlát felett, de miért tett volna ilyet? Persze mire ennek a gondolatmenetnek a végéig eljutottam, addigra a pet már visszatért a levegőbe, és csak annyi mázlim volt vele, hogy egy ekkora test nem tud észrevétlenül mozogni. Nagyon kevés időm maradt a cselekvésre, tényleg csak annyira volt időm, hogy az első dolgot megtegyem, ami eszembe jutott. Ez úgy konkrétan egy fél hátraszaltó volt, mivel a teljeshez nem tudtam elég lendületet összeszedni a pillanat töredéke alatt, de nem estem kétségbe, és amint földet ért a kezem, arra támaszkodva rugaszkodtam el még egyszer. Pipa. Ezzel mondjuk kiszolgáltatottá váltam a kislánynak, de a sípos csapkodás a legkevésbé sem érdekelt továbbra sem. Sőt, még jól is jött, hogy közel merészkedett, mert így meg tudtam lepni a gyorsaságommal. Most, hogy már a villámló cipellőm volt rajtam, alaposan megugrott a statom, és a 28 pluszpont egyben azt is jelentette, hogy a késeim előrántását követően négyszer is Shu-chan felé tudtam suhintani. Mind a négy különböző vágás volt, és mindegyikhez tartozott egy előrelépés is, hogy hátraszoríthassam a kislányt a híd pereme felé. Úgy sejtettem, hogy ezzel nem sokra fogok menni, mert közbe fog szólni a sárkány, de ha nyomás alá helyezem az ellenfelet, abból rosszul nem jöhetek ki :3

150/150 HP
32/95 P
Egész eddig pihentem x3

by **Shukaku** Szomb. Dec. 20 2014, 17:53

Meg tudta lepni Mirikát az, hogy Timidus ugyanott bukkant fel, ahol eltűnt, ám a támadás elől ismét kitért. Timidus nem is próbálkozott újra, ahogy meglátta a cipőt a lány lábán, azonnal kiadta az utasítást Shunak. Na persze utasítás sem kellett, hiszen a fiatal idomár anélkül is ledermedt a félelemtől. Nem, nem a felé suhanó és sorra találó kések rémítették meg, már azelőtt lebénult, hogy az árnyharcos megkezdte vona a támadását. Egy, kettő, és végül a harmadik. És ha Mirika nem állította meg a késeit, akkor ezzel véget is ért az ütközet. Nem mintha ez túlzottan érdekelte volna Shut, vagy zavarta volna Timidust. A terv része volt, legalább is a sárkány szempontjából, Shu pedig… észre sem vette, hogy mi történt, csak ijedten megrázta a fejét.
-Ne! Ne beszélj Anattal erről, kérlek! Neki… ő nem akarja… én nem akartam, hogy miattam… hogy ti ketten…
-Nyugalom, Shu. Bizalom. Mindig erről beszél Anatole, amikor a közte és a köztem lévő kapcsolatot elemzi. Megvolt az oka annak, hogy engem választott partneréül ebben a küzdelemben. Ha faggatnod kell őt, akkor szerinted mennyire akarja elmondani neked? Türelem. Ezt kell megtanulnotok. Türelmesnek lenni, és kivárni a megfelelő időpontot. Az időzítés rendkívül fontos egy harc során.
Lehuppant Shu mellé, és fejét a lány hóna alá dugta.
-Kétszer gyorsabb vagy mint mi, magas a sebzésed, és árnyharcos vagy. Túl sok item elhasználásába került volna az, hogy legyőzzünk. Kiszámoltam, meglehet hozzá a kellő itemünk, és ha jól gondolom, akkor bízhatunk a speciális képességünkben is, hiszen neked az a gyengéd. Megmozdulni sem tudtál volna, mi pedig győzünk. Ez azonban nem tétmeccs, az itemeket pedig akkorra tartogatom, amikor valós és komoly következményei lennének a vereségünknek. Jó harcos vagy Mirika, azonban a koncentrációdon még dolgoznod kell. Gratulálok a győzelmedhez.
A sárkány megbiccentette mellsőit, és még fejet is hajtott kissé.
-De… de ugye nem fogsz beszélni Anattal? Kérlek…
-Légy türelmes Mirika. Most kivételesen közösek a céljaink. Te pedig bízz abban Shu, hogy a céhvezér bölcs döntést hoz. Ezúttal valóban sok minden múlik a döntéseden, Mirika, nem csak egy szint megnyitása.

by **Mirika** Szomb. Dec. 20 2014, 18:54

Ami azt illeti, meglepődtem. Sokkal több ellenállásra számítottam, és nem arra, hogy miután végeztem a mozdulatsorral, a lila fal fogad, és a fejünk felett megjelenik a párbaj végét hirdető felirat. Persze most mondhatnám, hogy hát igen, ez történik, ha végre komolyan veszem a küzdelmet, de én is tudtam, hogy ekkora különbség nincs közöttünk. Csak azért tudtam ilyen jól helytállni, mert a sárkány manőverezése sokáig tart, legalábbis mondjuk egy olyan párbajhoz képest, mint amikor egy Hina-channal vagy Rennel küzdünk. Viszont így nem tudtam kipróbálni, amit akartam Sad

Sose leszek így kész ezzel a skillel, ha nem tudom gyakorolni Sad

Pedig nagyon menő lesz, és nem kicsit hasznos :3 Alig vártam már, hogy éles küzdelemben is beépíthessem a repertoáromba, bár azért addig még hosszú az út.
- Itemekkel együtt én is sokkal veszélyesebb vagyok ám :3 De én se használom őket agyba-főbe, csak ha muszáj, vagy fontos. Vagy már nincs rá szükségem :3 - jegyeztem meg. Egészen nagyképű kijelentés volt, hogy itemekkel együtt még mozdulni se tudnék, de értem én, az ilyesmit meg kell magyarázni. Én is azt tenném :3 - Természetes, hogy én nyertem, de ti is ügyesek voltatok ^^ - reagáltam a gratulációra, majd el is tettem a késeimet oda, ahol alig két perce voltak. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy a harci helyzet feszültsége is távozott, és odasétáltam a híd pereméhez, hogy nekidőlhessek a korlátnak. Magam elé bámultam egy darabig, mielőtt újra megszólaltam volna.
- Beszélnem kell vele, sajnálom. Muszáj. Pontosan a bizalom miatt. Nem azért, mert tudni akarom, mi van veletek, hanem mert egy pár vagyunk, és abba az nem fér bele, amit ő most csinál. Ne is próbáljatok lebeszélni, túl sok mindenen mentünk keresztül együtt, hogy most erre csak legyintsek. Ne aggódj, nem lesz semmi gáz, Shu-chan :3 - mosolyogtam rá a kislányra, és az öklömmel finoman meglöktem a vállát. Aranyos volt, hogy aggódott értünk, de neki fogalma sincs, mennyi mindent oldottunk már meg együtt. A kettőnk kapcsolata nem törik meg olyan egyszerűen, sokkal ellenállóbb, mint bármelyik edzett acél.
- Azt hiszem, akkor én most elpárolgok. Ha kell valami, vegyétek fel velem a kapcsolatot :3 - rugaszkodtam el, majd elindultam a teleport kapu irányába. Nem bírtam ezt a várost hosszú távon elviselni, és szerintem a párosukat se tudnám. Furcsa érzésem volt velük kapcsolatban, egyfajta kettősség. Idegesítettek, más-más dolgok miatt, de ugyanakkor murisak is voltak. Elég megfoghatatlan a dolog, talán majd alakul még. De azt már most tudtam, hogy a kislányt nem szabad vörös játékosok közelébe engedni. Max a sárkányát.

by Ajánlott tartalom

Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...

Re: Mikor a sárkány kiscicára vadászik...