[Játékos Küldetés] A fehér rózsa bemocskolása

Határidő: 4 nap/Fő
Sorrend: nincs

Az Enheriel nevű játékos ártatlan, egy másik játékos volt az alakváltoztató Petjével.
Ha tisztázni akarjátok a leányt, gyertek éjfélkor a Főtérre a Kezdetek városába, többi információt ott kaptok.

Ennyit írtam nekik. Nem kell azonnal elárasztani őket az összes információval, amit tudok. Amúgy sem akarok mindent elmondani ezeknek a kis igazságosztóknak. Végül is a maffia fiáról van szó, de amit tett, azt az apja sem nézi el. Lehet, hogy maga a maffia is gyilkos, de ő soha nem úgy ússza meg, hogy másra keni. Ő csak lefizeti az illetékeseket, de más életét nem teszi tönkre feleslegesen. A Kezdetek Városának főterén vártam őket, az egyik ház tetejéről, amit igen nehéz volt megmászni, mivel akrobatika járás kellett hozzá. Éjfél volt már, a szél enyhén süvített, de nem volt túlságosan hideg. Csak pár felhő tarkította a csillagos éjszakát, a Hold meg elegendő fényt adott. A közelben egy farkas üvöltését hallottam. Az egyikük petje lehetett, gondoltam. Már a távolban láttam őket. Nem harcosok voltak a legtöbben, hanem semmire kellő taknyosok. Három Kardforgató, akik közül csak a fiún látszott, hogy alkalmas rá, Három idomár, egy nő, egy fiú és egy macskafülű majom személyében, egy Harcművész és egy Lovag. Amint odaértek, kíváncsian nézegették egymást. Azt hiszik talán, hogy valamelyikük küldte az üzenetet. Micsoda barmok. Leugrottam a tetőről, amit nem lehetett nem észrevenni.
- Jó estét. – Köszöntöttem őket, titokzatosan. – Hogy őszinte legyek, több személyt vártam, hogy tisztázzuk azt a leányt. Úgy látszik mégsem olyan értékes ennek a világnak, és talán mégis megérdemli a halált… - Kíváncsi voltam, hogy reagálnak rá. Vajon tényleg fontos nekik az az Idomárlány, vagy csak holmi EXP és pénz érdekli őket? Pontosabban ki értékes, és ki eldobható, ki az, aki inkább élőpajzs, mintsem harcos, aki az igazságot akarja megtudni…

Résztvevők:

Askr:

Danee(?):

Higurashi Sango:

Thunder:

Ryutoshi Kurasai:

Snowcat:

Nagokaya Kiyoshi:

Zakuro:

Chitose:

White Rose Kastély; 14.16:
Nyá! Hogy? HOGY?! Enhi-chan??? Hogy ő???? Na neeeeeee! Biztos valami súlyos tévedés! Nem! Ezt nem tehették meg!
Teljesen kiakadtam, mikor megtörténtek ezek a dolgok, és emiatt szegényke már soha többé ki se merné tenni a lábát a céhházunkból. Ez is annak a szemét petjének a hibája! Miért kellett bántania azt a szegény kislányt! Tuti biztosra mentem már addigra, hogy amiatt történt a balhé! Szeretem az állatokat, meg sose hülyézem le őket, nyo, de egyedül ez a rohadék Villámlás az egyetlen szemét dög, akit utálok teljes szívemből. Regina viszont még nálam is jobban gyűlöli. Azt mondja, hogy a csirkefajzat a petek szégyene, és egyet is kell értenem vele. Aljas kis bántalmazó dög, aki nincs tekintettel saját, finom lelkű, kedves gazdájára, aki őérte viszont bármit megtenne.
Na de most aztán mi lesz? Ki fogja őt tisztázni? Mit tehetünk? Kik menthetnék meg a mi szépséges céhvezetőnket?
- Hát én! - csattantam fel a bárom kellős közepén, mire a céhtársaim, akik ott voltak, döbbenten mind rám néztek. Még Regina is, bár ő tudta, hogy min jár az eszem. Tulajdonképpen amióta itt vagyok a céhben, valahogy a többi lányról Enhi-chan-ra terelődött a két szép szemem világa. Ő valóban egyedi, különleges lány. Valahogy az se zavar, hogy az a ócsmondi tollas-szőrös dög a petje. Nagyon kedvelem őt, és nem azért tennék meg érte bármit, mert ő egy lány vagy mert a céhem vezére, hanem mert fontos nekem.
Persze egy baj van. Nem csak én, hanem mások is segíteni akarnak rajta. A másik baj meg az, hogy fogalmunk nincs, hogy honnan kezdjük el a nyomozást? Teljesen tehetetlenek vagyunk, és ez engem annyira zavart. Már a fejemet is a falba veregettem emiatt. Megőrülök, ha nem tehetek semmit Enhi-chanért!
Szóval itt álltam a bárom közepén, és kicsit elszontyolodtam visszagondolva a fentiekre, mikor jött is ez az érdekes levél valami névtelenkedő majom, aki tud valamit állítólag Enhi-chant ért ügyekről. Igazán? Valóban? Ugye nem csapda? Ezt meg kell néznem magamnak! Meg a csávót is, nem érdekel, ha netán llány lenne és félőrült. Az se érdekelt, hogy Regina figyelmeztetni próbált arra, hogy talán az egész tényleg csapda, és ne menjek a talira. Mint mindig, most se hallgattam rá, nya.
Kezdetek Városa, Főtér; 24.00/00.00:
Okéééé, itt is vagyunk, nyo. Típikus félig-meddig horrorvilágba illő sötét éjszaka. Aki fél, az húzzon vissza a jó meleg pihe-puha ágyikójába, hogy nézzék az éjszakai szappanoperákat, pölö a Csicska Angyalt, vagy a pornókat. Az óra még mindig üt.
Itt vagyunk, és nem is egyedül. Én, Regina, valamint a céhgyűlésen megismert másik új állatidomár, Arany Ászok, vagy ki, meg a kutyája, Hátas, vagy ki. Regina érdekes módon vadmacska létére egészen jóban van vele. Örülök, hogy vele és a többi pettel a céhben legalább egészen kedves baráti viszonyban áll. Bár közte és a farkas között amolyan szövetség van. Regina mintha mesélt volna olyasmit, hogy haverkodott két farkasfélével, és talán ez a jutya meg az egyik. Nya.
Csendben álltunk és várakoztunk, mire valahonnan a francból lehuppant elénk egy igen nagyképűen bámuló csávóka. Nekem mrá az elején nem tetszett a stílusa, és Regina is gyanakodva morgott rá. Akkor is csúnyán néztük, hátracsapott fülekkel, mikor elkezdett a srác pofázni nekünk.
- Jó estét. Hogy őszinte legyek, több személyt vártam, hogy tisztázzuk azt a leányt. Úgy látszik mégsem olyan értékes ennek a világnak, és talán mégis megérdemli a halált…
Felháborodásom követte Ászos srác rideg beszédét.
- Először is mit vártál?? Hogy a római légióval jövünk? Nem vagyunk annyian a céhünkben még! Sajnos, nya... másodszor meg, ha szerinted talán megérdemli a halált, akkor tulajdonképpen te lennél az, aki igazán megérdemelné! Téged én nem kedvellek, de Enhi-chant nagyon szeretjük, de annyira, hogy mi itt néhányan az életünket is kockáztatnánk, hogy tisztázzuk őt! Sőt! Ha tudnám, hogy tehetnék-e érte valamit, egyedül is akár végigmentem volna ezen a rögös úton! Különben is akkor meg mit játszod itt a nagymenőt? Segíteni akarsz nekünk tisztázni őt, vagy sem? Ha csak azért jöttél, hogy kiröhögj minket azért, ahogy járt Enhi-chan, akkor húzd el innen az irhádat, nyá!
Olyan keményen és határozottan szóltam be neki, ahogy még eddig senki másnak. Jó mondjuk az az átkozott csajnak álcázott buzigyerek, Hypnose volt az, akinek elég keményen beszóltam, és ráadásul be is akartam mosni neki, csak úgy azért, hogy érezze a törődést, és a kis színjátékának hatását, amely tönkre vágta a csapatmunkát. Csapódás nem volt, viszont jó erős löket igen, de hogy nem lettem sárga indikátoros, az érdekes.
Regina mindvégig hátracsapott fülekkel, mérges pofával fürkészte vadász-tekintetét a srácra.

Regina mimikája:

Amikor szememet felnyitottam, megint csak a szokásos látvány tárult a szemem elé. Kék fal. Ezekszerint még mindig a Niceplace-ben vagyok... Nem is tudom mit kell ezen meglepődnöm, csak az unalmas napjaim unalmas ismétlődései. Nos, akkor majd holnap megszakítom ezt a folyamatot, ma nincs sok kedvem hozzá.
Tehát kikászálódtam az ágyamból, elszaladtam a fürdőbe, megmostam az arcom, majd átöltöztem. Egy pillanatra persze meggondoltam, hogy mit vegyek fel.
- Rendben! Ma vége az unalomnak! - kiáltottam határozottan. Mégis ma fogom megszakítani az uncsi folyamatot. Ezért, hát a küldetéseket hordott ruháimat kaptam magamra: Lila ujjatlan felső, magasított nyakkal és mell fölött egy kivágással; szürke rövidnadrággal és magas szárú fekete csizmával. És persze az elmaradhatatlan fekete színű köpenyemmel.
Megálltam a tükör előtt, bólintottam, majd kimentem a szobából, le a lépcsőn a földszintre.
Lent találtam Sanaet és Nagisát. Éppen néhány korán kelő vendéget szolgáltak ki. Mosolyogva odamentem hozzájuk, köszöntöttem őket, és elmondtam az aznapi terveimet. Lehet, hogy NPC, de számomra a második családom.
Majd átadtam szobakulcsomat Nagisának. Sanae adott nekem útravalót, bár tiltakoztam, hogy nem fontos, de hát akkor is olyan mintha az anyám lenne, így végül elfogadtam.
...
A déli város részben sétálgattam, vagyis inkább egy szoborra másztam föl. Persze ez már rutinból ment, is kismilliószor megmásztam, tudni illik ez a hobbim. A nap már lenyugvóban volt, én pedig egy kis nézelődés után el is aludtam.
Pittyegésre ébredtem. A csillagok már mind fent voltak, és a hold is kelőben volt. Gyorsan megdörzsöltem a szemem és olvasni kezdtem a levelet.
A levél lényege az volt, hogy állítólag Enheriel petje megölt egy kislányt, és most drága céhvezetőnők nem mer kimozdulni a kastélyból. Az üzenetet végén még ez állt: " Bocsi, hogy csak most értesítelek, de ha itt laknál, mint a többiek, akkor már mindenről tudnál. Gondolom már tervet is eszeltél volna."
- Enheriel!!!! Az céhvezetőnk?! Na neee! - kiáltottam dühösen. - Ilyen nincs! Melyik idióta az, mindjárt egy akkorát kap, hogy még a dédnagyanyja is megfordul a sírjában odakint!
Épp bezártam volna az üzenetet amikor egy újat kaptam, dühösen megnyitottam. Ez állt benne:
Az órámra pillantottam. 11:02. Ha sietek még nem kések el. Nem is szabad, most az egyszer nem!
...
Pontosan akkor szólalt meg a harang, amikor megérkeztem. A többiek is ott voltak. Voltak ismerősek, és olyanok is akik nem. Név szerint nem ismertem mindenkit, vagy nem emlékszem. Persze volt olyan akit nem kellet már megjegyeznem, így is tökéletesen tudom ki az.
Ekkor egy srác ugrott le a magasból. Kis utánzós, gondoltam, mert ahogy elnézem nem az én egyetlen hobbim, hogy magas épületekre mászkálok fel.
- Jó estét. Hogy őszinte legyek, több személyt vártam, hogy tisztázzuk azt a leányt. Úgy látszik mégsem olyan értékes ennek a világnak, és talán mégis megérdemli a halált… -mondta.
Egy pillanatra meglepődtem, majd dühösen lehajtottam a köpenyem, hogy tisztán látszódjon az arcom.
- Enheriel nekünk mind fontos, akár barát vagy ellenség! Mire számítottál, hogy ide toborozzuk az össze játékos és felfegyverkezve indulunk ellenük? Lehet, hogy kevesen vagyunk, de ha igazán segíteni akarunk neki, és ezt tiszta szívből tesszük, akkor biztos a siker! Úgyhogy egy rossz szót ne halljak, lehet, hogy kicsi vagyok, hogy még csak "gyerek", de ez nem számít, amíg jó célért harcolok! Megértetted?!- dühösen ökölbe szorítottam a kezem, és már el is kezdett felfényleni a kardom, de aztán meggondoltam magam, és egy halk "Stop" intéssel leállítottam a folyamatot.
- Tehát mi a tervünk?- kérdeztem inkább.

Kép:

Szokásomat a kukába vágva gyors tempóba haladok. Bár mindig is elég nyugodt természetű voltam a nemrégiben megkapott PM felzaklatott. Igen hallottam ezt-azt Enherielről, és sohasem hittem volna, hogy ő vagy a petje ilyet tenne egy játékossal. Sajnos elég távol voltam a helyszíntől, és mivel nem óhajtottam használni a Teleportáló Kristályomat, gyalog indultam a cél felé. Az eddig érzéketlen arcomról most sugárzott a feszültség. Ha éppen most találkoznék egy rosszat akaróval az biztos, hogy nem fog jól járni, legyen zöld, narancs, vagy vörös indikátoros. Végül megérkeztem a célra és feltűnt, hogy nem csak én várok. Több White Rosebeli céhtárs is jelen volt, és több idegen is. Végül egyik pillanatban egy újabb alak ugrik le közénk, és elkezdett magyarázni. Hát ez tette fel az „i”-re a pontot. Bár többen is felszólaltak nem tetszésüket kinyilvánítva, én is szólok, ám ismételten az érzéketlenség álarcát felvéve.
- Enyje hölgyem, és urak. nem azért jöttünk, hogy vitatkozzunk. Azonban valamiben igazuk van. Az ilyen szöveg, amit Ön mondott... – szólalok a látszólagos megbízó felé - … az tényleg nem illő. Főleg, hogy Enheriel kisasszonynak több céhtársa is jelen van. – miközben beszélek, képességem aktiválódik, mire a vörös aura körbe vesz engemet, ami elméletileg redukálná a pontjaimat, és növelné az erőmet, ha nem biztonságos helyen lennénk, ám viszont megadja a hangulatot – Viszont… nem díjazom, ha ilyet mondanak céhtársaimról, és ha jót akar, magának ne merészeljen még egyszer ilyen stílusban beszélni vezérünkről. Ryutoshi Kurasai vagyok, a White Rose hadnagya, és akár az életem árán is megvédem a társaim becsületét, és megkeserítem mindenkinek az életét, aki ellenük tesz. Nem fenyegetés, csak tisztázás. Távol álljék tőlem az erőszak, de legközelebb nem fogok csak szavakban bizonygatni….
Kiaktiválom a képességemet, majd üdvözlöm egy meghajlást követő kézcsókkal Zakuro kisasszonyt, egy kézfogással a mási kkét férfit, akiből egyik Snowcat volt, (ha írnak a többi hölgyet, és urat így köszöntöm), majd szó nélkül kezet nyitok a megbízónak is.

Akinek 500 szót kell írnia:
- DANEE(?)
- HIGURASHI SANGO
- THUNDER
- NAGOKAYA KIYOSHI
- CHITOSE

ON:
Vártam, hogy rávágják, hogy ők csak a jutalom miatt jöttek, de megelégedve tapasztaltam, hogy párnak tényleg fontos a lány. Főleg a macskafülű majomnak. Látni lehetett rajta, hogy belé van zúgva, és most bizonyította be a szerelmes hős, hogy bármit megtenne érte, akár nekem ugrana vakon. Miután a többi reakcióját megvártam, megtapsoltam az első négyet, valószínűleg zavarba hozva őket.
- Bravo, pont ezt vártam! Igazából teszteltelek titeket, hogy tényleg fontos-e nektek, és nem csak holmi arany és EXP miatt jöttetek. Örömmel látom, hogy nem kell csalódnom. Persze csak néhányban. – Itt azokra néztem, akik máshogy vélekedtek előbbi mondatomon. Majd elkezdtem a lényeget.
- Most jól figyeljetek, mert nagyon fontos: Sajnálatos módon ismerem az elkövetőt. Hogy miért nem csináltam valamit a lány érdekében? Egy 1-es szintű játékosnak a nagyobb szintű ismerősével plusz négy emberrel szembe nem igen lenne esélye a győzelemre. Hisz ha jól tudom, Enheriel jelenleg 11-es szintű, olyan könnyen nem verhették volna szét a petjét 1-es szintűek. Hogy honnan ismerem, az magánügy, de annyit elmondok kémkedés alapján, hogy nem egyedül van: Az a terve, hogy egy maffia birodalmat alapít a Kezdetek Városában, ami elsősorban a nagy szintűek likvidálására és a kezdő játékosok terrorizálására pontosítana. Vagyis senki nem fejlődhetne sehova, és engedelmeskedik a Cyber maffia minden parancsának… Enheriel szarba keverése, bocsánat a csúnya szóért, csak a teszt volt, hogy működik-e a dolog. És sajnos működik…  Ha nem állítjuk meg őket, akkor még holnap folytatják ezt egy másik játékossal. Állítólag egy bizonyos, elhunyt Sir D. Lewis céhében tartozik. Természeten tisztára mossuk Enheriel-t is, mielőtt a csőcseléknek eszébe jut megrohamozni a kastélyt a White Rose vezető megölésének érdekében. Igen veszélyes feladat, szóval aki úgy érzi, hogy nem elég bátor, az most vissza mehet aludni... abban a tudatban, hogy talán tehetett volna valamit Enheriel, és talán az összes játékos jövőjének érdekében. - Megvártam, míg mennek vagy maradnak, aztán folytattam:
- Hogy mi a terv? Egyszerű: megállítani az egészet a főkolompos elkapásával. Ha mindenki készen áll, mutatom az utat, közben akinek van ötlete, az mondja nyugodtan.

Újra és újra elolvastam az üzenetet. Elég zavaros volt, és rövid, nem akart semmit se megmagyarázni.
Ráadásul azt se értettem, mivel vádolják a céhvezéremet. Miből kellene tisztázni? Mi  a vád?
Tény, hogy borzasztóan alulinformált voltam, ami a saját céhemet illeti.
Szinte csak aludni jártam haza, nem nagyon közösködtem a többiekkel, valahogy nem nyerték el a tetszésemet elsőre.
Ami pedig a bizalmat illeti, én ugyan megelőlegezem nekik, de társalkodni, akkor is csak az elsőre is szimpatikus egyénekkel fogok.
Zakuro volt az egyetlen kivétel, vele sikerült elég szorosra fűzni az ismeretségünket.
Ami azt illeti, Enherielt tényleg nem láttam a céhgyűlés óta egyszer sem.
Lehetséges lenne, hogy ennek a zagyvaságnak, ennek a katyvasznak az üzenetben, van valami igazságtartalma?
De hisz nem is ismerem a feladót. Még csak másoktól se hallottam ez a nevet!
Lehet csak humbug az egész. Valaki kiszemelt magának, és ki akar csalni a városból, hogy aztán végezhessen velem.
Egyszerűen nem tudtam kiigazodni az üzeneten, csak feküdtem az ágyamon, és néztem a plafont az áttetszően szemem előtt lebegő üzenettel a fejem felett.
Lehet többet kéne itthon töltenem.
Beszélgetni a céhtársakkal. Talán mégsem annyira unszimpatikusak, mint ahogyan azt elsőre éreztem.
Igen, mindenképpen többet kéne törődnöm velük, hiszen azért léptem be, hogy egy közösség részévé válhassak!
Nagyon rosszul csináltam eddig, ez most elég nyilvánvalóvá vált: ha napi szinten társalognék velük, akkor nem fordulhatna elő olyan képtelenség, hogy ne tudjam megítélni, hogy valakivel mi a helyzet, vagy hogy valóságot vagy hazugságot állítanak-e róla.
Egy kattintással bezártam az üzentet, és felültem az ágyamról. Odakint már beesteledett, bár még közel sem volt éjfél. Csak ingattam a fejem.
Ez akkor is képtelenség! De mi van ha mégis van benne valami?
Meg kéne kérdeznem őt magát!
Egy perc múlva már a kastély néptelen folyosóit róttam, meg sem álltam Enheriel, a Fehér Rózsa céh regnáló vezérének szobaajtajáig.
Kopogásra emeltem a kezem, de az öklöm megállt félúton.
Meg kéne kérdeznem, de már elég késő van. Nem kéne zavarkodnom.
Ha meg ráadásul csak tréfa az egész üzenet, akkor még rosszul is jönne ki.
Azt hiszem ráérek megkérdezni tőle holnap is. Igen, fényes nappal, és legfeljebb nevetünk egy jót, ezen a badarságon, ha semmi valóságalapja nincs.
Leengedtem a kezemet, és visszaindultam a szobámba. Útközben újranyitottam az üzenetet és újra átfutottam a két sort.

" ... gyertek éjfélkor ... "

Szóval ráadásul ma éjfélkor? Lehet, mégiscsak utána kéne járnom! Talán le is leplezhetem ezt a csalót, mielőtt még valaki mást is rá akarna szedni rajtam kívül!
A szobámba érve, felöltöttem a vértem, felcsatoltam a kardhüvelyem az övemre, ujjamra varázsoltam a vadiúj gyűrűmet, és végül a vállamra borítottam a köpenyt.
A kámzsát a fejemre húztam, nem szerettem volna, ha a városlakók tudomására jutna, hogy merre ténfergek ilyen későn.
Majd egy órámba telt míg végre elindultam, elértem a városkaput, majd a Főteret.
Ott találtam egy kisebb társaságot, és a legnagyobb meglepetésemre, köztük volt Zana-chan is! Sőt, Thunder-sama, Sango, Ryu-san, Snowcat is! Szinte az egész céh! És még pár ismeretlen alak. Akkor ezek szerint, nem csak én kaptam meg ezt az üzenetet. A többiek nem látszottak olyannyira zavarodottnak, mint amilyennek én éreztem magam.
Hát igaz lenne a levél tartalma, és Enherielt tényleg bevádolták valamivel?
Aztán valahonnan a háztetőkről közénk ugrott egy fiú. Rögtön a kardomhoz kaptam, csak aztán jutott eszembe, hogy a város védett terület.
Nem volt ismerős, és az arca se volt bizalomgerjesztő.
Egy pillanatra rá megszólalt, és rögtön kiderült, hogy ő lehetett a feladó. De hogy milyen pökhendi stílusban adta elő magát. Egyből fortyogni kezdett a vérem.
- Meghalsz kutya! Büntetlenül nem becsmérelheted a Vezérem! - mordultam fel
A többiek jóval higgadtabbak voltak, talán ismerték a hátterét ennek az egésznek, talán ismerték magát a fiút is. Nem tudhattam, de sokkal visszafogottabbak voltak, mint amennyire én díjaztam a felszólalását ennek a mitugrásznak. Végül Ryu tett rendet, és a szavára én is próbáltam lehiggadni.
Odasomfordáltam a céhtagok közé, és halkan, hogy inkább csak ők hallják tettem fel a kérdésem:
- Pontosan ki és mivel is vádolja a vezérünket? Én azt hiszem lemaradtam az egészről!
Közben a mitugrász újra hadoválni kezdett mindenféle maffiával jött elő, meg leszámolással. Nem tetszett az egész. Túl ködös, túlságosan hihetetlen! Leszámolni a valódi tettessel? Csak úgy nekimenni.
- Még most akarsz tervet fabrikálni? - vágtam oda neki gúnyosan - Azt hittem, ha ilyen alapos a meséd, akkor terved is lesz hozzá! Mégis hogy akarod elintéztetni azt a valakit, akinek még a nevét se vagy hajlandó elárulni? Védett helyen semmit se tudsz kezdeni senkivel sem, vagy netán ki akarod csalni a városból?
- Vagy netán minket akarsz kicsalni a városból? Odakint talán már várnak ránk! - folytattam gondolatban

Máááoooow! Való igaz, hogy mindenki más is felháborodott, de azért a hülye okostóni KÚRÓszáj is beszólt, hogy rendet teremtsen. Attól, hogy hadnagy, még ne képzelje magát atyaúristennek! Én voltam itt mindeki között az, aki sokkal jobban felháborodott mindenki másnál, még a "próbaidős" tagunk se tudott ennyire lenyugtatni, bár Hati farkaskutyusnak sikerült Reginát megnyugtatnia, aki barátságos pislogást küldött felé, mintha azt mondaná neki, hogy igaza van, fontosabb Enhi-chant tisztázni, mint itt háborogni. Mivel nekem nagyon fontos Enhi-chan nyugalma, nem csoda, hogy engem még akkor se sikerült lenyugtatni, mikor hirtelen a srác azzal állt elő, hogy csak kipróbált minket, nem gondolta komolyan mindazt, amit mondott.
- Nyááá, akkor most kellemeset csalódtál, én viszont annál nagyobbat! Akarod, hogy seggberúgjalak? Még egyszer ilyen nehéz helyzetben szórakozol velünk, úgy összeverem azt az alattomos vigyorú pofádat, hogy a drága jó anyád se ismerne rád, megértetted?! Vagy nem? Ismételjem el még egyszer? Nya, azért mondom!
A jó édes macska rúgja már meg az ilyet! Ha Enchi-chanról van szó, nem illik így kicseszni másokkal! Nem szép dolog, nagyon nem! És igaz mindenki egyetértett velem szinte, de senki se értheti, engem különösen miért érint nagyon-nagyon dühösen az, ami Enchi-cahnnel történt, és ahogy jött ez a nagyképű hülyegyerek is, akiről már első látásra tudom, hogy még a sunyi szemgolyói (hogy a varják vájják ki onnét) se állnak neki jól. Na majd én átrendezem neki, hogy utána jobban álljon egy-két zöld-kék folttal, nyehehehehe... rohadék!
És jött a további magyarázkodás, amire figyelni "kellett". Maffia, szarkavarások. Oké. De egy nem oké. Az infó megtagadása és a terv fabrikálásának hiánya. Erről egy előttem szóló is felvilágosította, én azonban máris kinyitottam a számat, méghozzá olyan nagyra, hogy mindenki hallja, aki itt van, főleg ez a hülye nagyképű majom. Ott álltam előtte, és úgy néztem le rá. Mivel nagyobb szintű vagyok, mint ő, jobb, ha nem kezd el velem kötözködni.
- Na idefigyelj, te ronda kisp*cs! A helyedben inkább elcsivitelnéd, hogy ki az illető, akit ki kell nyírni, mielőtt jön az újabb gebasz, mert csak akkor tudunk vele kezdeni valamit, ha megtudunk róla egyet és mást! Ha akkor se beszélsz, akkor majd kiverem én belőled! Másodszor meg nincs is neked semmilyen terved! Egyértelmű, hogy meg kell állítani, meg minden ezt a kis "keresztapát", de ahhoz, hogy ezt megtegyük, terv kellene! Nem rohanhatunk csak úgy neki fejjel a falnak, nyo! Ha kell, boldogan beszivárognék ebbe a bizonyos maffiába, hogy aztán rájuk uszítsam a céhemet. Mondjuk ez egy frappáns terv lehetne, ha lenne még hosszú időnk rá, hacsak nincs egy kiköpött hasonmásom, akit el tudnánk távolítani! Nya, várom inkább a javaslatokat minél sürgősebben, mielőtt szívunk, és szegény Enchi-chant végképp elteszik láb alól, hogy aztán politikai háborút rendezzenek a céhek között, nagyobb szintű tagok legyilkolására!
Itt végignéztem az összes jelenlévő céhtársamon, közben arra vártam, hogy valaki egyetértsen velem, vagy pedig ellenezze azt.
A lényeg az egésznek: ne bízzunk meg ebben a kis szemét ficsúrban! Tudom, hogy mennyire az, bizony!

Mikor a fiú kijelentette, hogy csak tesztelt minket hűvös tekintettel nézek rá, és észreveszem, hogy sokak idege nem volt ilyen nyugodt, és kifakadt. Én csöndben álltam karba font kézzel, és hallgattam mindenki véleményét. A küldi adónk mondott egy szép kis mondókát, amely közben elővarázsoltam az üzenetküldésemet. Címzettnek Enherielt jelöltem. És miközben a többiek még marakodtak, én elkezdtem pötyögni.

Ryutoshi Kurasai írta:Kedves Enheriel!
Bár jól tudom, hogy jelen pillanatban nem nagyon bízhat meg sok mindenkiben, de kérem, olvassa végig az üzenetemet, mert sok minden függhet tőle. Minap, és jelen pillanatban is azon vagyunk, hogy tisztázzuk kegyed nevét. Azonban az információk, amiket megtudtunk nem éppen fényesek. Ezért arra kérem, hogy egyáltalán semmi körülmény között ne hagyja el a Kastélyt. Zárja be a kapukat, és ne nyissa ki senki kedvéért sem. Azt javaslom, ne ossza meg ezt az információkat senkivel. Ha esetleg mégis kinyitná, az ajtót csak olyannak tegye meg, akiben teljes mértékben megbízik. Kérem, értse meg, hogy kegyed élete fontos számunkra, így tartsa meg, amit írtam. Amennyiben valaki ártó szándékkal közeledne kegyed felé, rögvest teleportáljon biztonságos környékre, majd ha lesz, ideje küldjön el egy üres üzenetet az én nevemre, és máris indulok kegyedhez. A minitérképen mindig megtalálom, ha baj lesz. Amennyiben sikerül megtudni valamit még értesítem.
Üdvözlettel hadnagy, Ryutoshi Kurasai.

Miután kész volt az üzenet Snowcat mellé lépek, és ráteszem a vállára a kezét, majd hozzászólok, hogy csak a közvetlen közelünkben lévők halják.
- Kérem, úrfi ne vonja magunkra a figyelmet. Ha ilyen lármát csapunk lehetséges, hogy a merénylők fülébe jut a tervünk, és rögvest lecsapnak. – ezután a többiekhez fordulok - Próbáljuk meg minél kevesebb feltűnéssel tevékenykedni. A csapatfeloszlás valóban jónak tűnik, viszont szigorúan vegyes szintekkel történjen, mert ha igaz, hogy csak a nagyokra pályáznak, addig a kisebb szintűvel nem fognak túlságosan foglalkozni, és addig tud minket figyelmeztetni. Hogy nyomon tudjuk követni a többiek mozgását vegyük fel egymást barátlistára az akció ideéig. – miután elküldtem őket hallgatom a többiek reakcióját.

OFF: Zakuro-nak 500-at, Thunder-nak 750 szót kell írnia. Ez az utolsó kör, hogy beszálljon az, aki akar.

ON:
Így is elég haragosak voltak egypáran a teszt miatt, mert én sem húznám ezzel az időt, de szükséges is volt egyben. Így lehet kideríteni, ha valamelyikükkel nem stimmel valami. A macskafülű megint nekem támadt. Először is, hogy mondjake el mindent az elkövetőröl, ha tudom, ki ő, különben megver… Pff, pont ez, aki macskafüleket hord? Azt megnézném. Próbált lenézni rám, pedig kb 10 cm-vel magasabb vagyok nála. Páran már nyugtatni kezdték, hogy muszáj bennem megbízniuk, ha ezt a lányt tisztázni akarják, meg hogy ne csapjon zajt, mert kifigyelhetnek.
- A barátaidnak igazuk van, Macskafülű barátom. Mindent elmondom időben, de nem itt. Még a falnak is füle van. – Itt mozgást észleltem oldalt, és azonnal odafordultam. Szerencsére csak egy NPC macska volt, de akár az egyik gengszter is lehetett volna… azonban nem volt rossz az az ötlet, hogy kétfelé kell válni. Vegyesnek kell, hogy legyen szintügyben.
- A kétcsapatos terv valóban helyén álló ebben az ügyben. Közben induljunk, és útközben többet is elmondok. – Intettem őket, hogy jöjjenek. Miközben haladtunk, meséltem az egyéb infókat neki.
- Ha mindenáron tudni akarjátok, hogy ki az elkövető pontosan, akkor elmondom: ha hiszitek, ha nem, ő a Japán Maffia fia. A hülye ezt is elkotyogta, mikor rákényszerített valakit, hogy csatlakozzon hozzá, mialatt kémkedtem utánuk. És ráadásul hacker: onnan feltételezem, hogy már 15-ös szintű, holott egyszer sem küldetésezett. Ki tudja, nem-e harc közben beír valami végtelen életpont hack-et, vagy egy instan-kill támadást, úgyhogy igen veszélyes alak. Az emberei szerencsére nem tudják az ilyeneket, de ők is veszélyesek, mivel legalább 5-ös és 7-es szint között vannak, sőt, az úgy nevezett elitesek szintje csakis 11-től 15-ig található. A tagok számát sajnos nem ismerem, mert kis híján lebuktam, és akkor engem is megöltek volna. – Közben megérkeztünk a Sword and Phoenix nevű helyre.
- Utánam. – Már suttogtam nekik, és bevezettem őket a sikátorba. Ott megálltam a zsákutcánál, megfogtam egy damilt, és beledöftem egy véletlenszerű lyukba. A többiek bizonyára hallották a kattogást, majd eltoltam a falat. Igen, egy titkos kazamatát rejtett. Gyorsan betessékeltem a bejárat melletti üres terembe.
- Megjöttünk. Ez az illető bázisa. Szerencsére ezt a szobát soha nem használják, így ez lesz a búvóhelyünk. Javaslom, most nézzétek meg, megvan-e minden, és alkossatok két csapatot. És hogy ne legyen vita abból, hogy ki legyen a két csapatvezér… - Itt elővettem egy rakat cetlit, rajtuk a nevükkel. Leírtam őket, mielőtt elküldtem volna a leveleket. - Én húzom ki őket. – Majd megkevertem gyorsan a cetliket, és kihúztam kettőt. Eztán a farkas fiúra, mert a Harcművészre mutattam. – Askr, és Nagokaya Kiyoshi. Ti lesztek a csapatvezérek. Gyorsan alkossátok meg a csapatokat, még ma el kell kapni a fickót.

//A vezéreket a random.org-al sorsoltam ki//

Nemcsak próbáltam, sikerült is lenéznem a hülyére úgy, hogy lábujjhegyre álltam, és vágtam gonosz pofát. Így már sokkal hatásosabb és fenyegetőbb voltam. De nyo, Regina még nálam is kegyetlenebb pofát vágott. Ő még csak nem is sajnálna rárontani a nagyképű hülye majomra, ha elkezdi már nagyon játszani itt az eszét, vagy csak kezét meri rám emelni. De végül is ő mi? Egy hülye kis egyes szintű barom, aki azt hiszi, ő itt az isten, mi meg a szánalmas férgek! Hát kérem szépen, én eszem meg őt simán vacsorára! De mivel jóindulatú vagyok, és azért nem utálom annyira a saját nememet (mivel férfiként én aranyos és jóképű vagyok, sőt, jobbképűbb ennél a vadbaromnál), hagytam azért egy kicsit, hogy játsza az eszét, mert egyelőre szükségünk van rá. Ha már nem lesz, és valami bajt csinál, Reginával azonnal lecsapunk rá. De akkor is, ha egy rossz szót mer Enhire mondani. Bizony, bizony! Egy macska nem egy ártatlan kis cicamica, ha valaki felbosszantja azzal, amit szeret igazán, akkor simán átmegy harcias tigrisbe!
- Nem érdekel, hogy mit gondolnak a társaim rólad, és mennyire felesleges az, amit csinálok, de figyelmeztetlek, Ványadtkám: ha átversz minket, vagy csak egy rossz szót is mersz mondani itt bárkiről, főleg Enhiről még egyszer, megismered a fagyosabb oldalamat. - fenyegettem meg. Tulajdonképpen én a szél és a fagy képességekre speckózom, az én és Regina képességeit jól nézve. A maguk módján a képességeink elég brutálisak. Azért nem hiszem, hogy szükség van rájuk egyelőre, hiszen a srácot elég lecsapnom egyszer, és összeesik. Na jah, mivel íjásznak tűnik, az íjászoknak nincs is erőpontjuk. Tehát azért én mégsem vagyok olyan hülye, mint aminek kinéznek engem, nyah!
Odafigyeltem a szövegelésre, de nem azért, mert annyira érdekelne engem Ványadka, hanem mert TALÁN valóban igaz mindaz, amit mond, és hasznos információ. Bár kinyírta volna a Cyber-maffia! Miközben pofázott mentünk egy jó darabig, amíg megálltunk egy másik ismertebb kocsmánál, a Sword and Phoenixnél. Regina kicsit aggódva nézett rám, de megnyugtattam. Mondtam neki, hogy itt vagyunk mind, és simán elintézzük ezt az idétlen maffia-bandát, meg ezt a kis nyomorultat is.
Nem a kocsmába mentünk be, hanem egy sikátorba, onnan egy kazamatába, rögtön az első szobába. Nyáááh, de gyűlölöm, hogy okoskodik ez itt! Elegem van már belőle!
- Figyi, azért ne parancsolgass nekünk ennyit! Te csak egy informátor vagy, aki csoda folytán csak segíteni tud! Egyedül csak Enhi-chan parancsolgathat nekünk! Meg néha Kú... Kurosai is, mivel valami oknál fogva ő a hadnagy. Majd ő mondja meg nekünk, hogy nézzük át a cuccainkat, meg minden, ha kedve tartja!
Durrant nálam a jég, mikor ez a hülye döntötte el egy sorsolással, hogy ki legyen a két csapat vezér. Nyáááh! Ezt nem gondolhatják komolyan! Nem választhatunk randomra akárkit! Askr csak egy újonc, frissebb még nálam is, ekkora felelősséget még Enhi-chan se hagyna rá, ahhoz ki kell érdemelni! Ez a Kijusika meg szerintem tök béna, ráadásul a talira is ő jött utoljára! Nyah, miért biztos az, hogy jobb csapatvezér lenne bárki másnál?
- Szerintem jobb lett volna, ha Kurosai választotta volna meg a két csapatvezért, legalább a veteránokból, akikben jobban megbízik. - tettem a csípős megjegyzésemet. - Nálunk nem így működik ez, Németországban főleg nem.

Minthogy nem kaptam választ a kérdésemre Enherielt meg az esetet illetően, inkább nem nyaggattam tovább a többieket, és reméltem hogy az info hiánya részemről nem okozza majd egyikőnk halálát sem. Nem szeretem ismételni magam, ha látom hogy nem figyelnek rám.
Snowcat még mindig pörög ezerrel, valamelyest igaza van, de olyan lármát csap, most meg egymást oltogatják ezzel az informátor gyerekkel. Az egyik idegesítő, a másikban nem bízom, és még infóm sincs...
- Hacker? - kérdeztem vissza, miközben az utunkba kerülő utcasarkokat, ablakokat, háztetőket pásztáztam. Még ha nincs is Észlelés képességem kifejlesztve, egy óvatlan leskelődőt még simán kiszúrhatok. Jobb óvatosnak lenni, mint egy csapdába futni!
- Ha valóban hackelt, akkor ismernie kell legalább egy nem publikus rendszer-konzolnak a helyét! És át kellett tudnia jutni a program tűzfalán. Ha valóban így állna a dolog, már kijuthatott volna. De ha csak egyszeri lehetősége volt bejutni, akkor valószínűleg már kitiltotta a rendszer, s lezárta a konzolt is, akkor viszont nem kell tartanunk ilyen aljas trükköktől!
- Legalábbis így gondolom. Ha ennél könnyebb dolga lenne, már rég kijutott volna pár ember, esetleg le is tudták volna állítani belülről a játékot!
Követtem őket a sikátorba. Pont egy sikátor? Pláne egy rejtett terem! Nem bízhatok meg ebben az informátorban! Túl sok minden bűzlik körülötte, jobba ha rajta tartom a szemem!
Amikor közölte hogy két csapatot kíván felállítani, mindenféle megfontolás nélkül kihúzott két nevet a kupacból, összeszaladt a szemöldököm:
- Khm... Micsoda amatőr eljárás ... khm ... de nekem mindegy
- Vegyétek a kardom, nem fogtok csalódni bennem, megígérhetem! - láttam, hogy az Askr nevezetű, miután magához szólította a Chitose nevű lányt, felém meg Sango felé sandít, de nem mondta, hogy minket akarna a csapatába, csak a szinteket akarta hallani
- Három. Akarom mondani, még csak hármas szintű vagyok... - nem voltam túl büszke rá, hogy még csak eddig sikerült eljutnom, így hát zavaromban kissé lehorgasztottam a fejem

OFF:
Akinek 500-at kell írnia:
- Higueashi Sango
- Ryutoshi Kurasai
- Chitose
Akinek 750 szót kell írnia:
- Zakuro
Aki kiesett:
- Thunder

ON:
Miközben pattogott a macskafülű, észrevettem, hogy az egyik Kardforgató lemaradt valamiért. Gondolom nem figyelte, hogy merre megyünk, és eltévedt. Tulajdonképben örülök, hogy nem itt történt meg a dolog, hanem a városon kívül. És miközben a két tagból az egyik átadta a céh Hadnagyának a csapat vezérélési jogot, aki közben még gondolkodik, meglátok egy őrt erre jönni. Azonnal a leghangosabb, Snowcat szájára csapom a kezem.
- Hallgass el te KeljFelJancsi! – Suttogom neki, majd mutatom az egyik ablakon át az őrt. Szerencsére nem vett észre minket, és tovább állt. Amint kikerült a hallótávolságból, leokítottam a fiút, a biztonság kedvéért suttogva.
- Figyelj ide! Csak mert gyanús vagyok neked, és te mindenáron tisztázni akarod azt, akit szeretsz, még nem kéne hisztizned, mert azzal csak rontasz a helyzeten! Szerencse, hogy a petednek van annyi esze, hogy nem csap zajt olyan helyen, ami tele van veszélyes bűnözőkkel! És főleg a te helyedben komolyan venném a dolgot, mert ezek állítólag elkobozzák az elfogott idomároktól a petjeiket kortól függetlenül, hogy harci állatot csináljanak belőlük, hogy aztán mások szórakozására pixelekre tépjék egymást egy állatviadalon! – Nem tudom, igaz-e ez a pletyka, mert egy tolvajtól hallottam, de nem akarok semmilyen kockázatot vállalni egy ilyen hisztis miatt. Felőlem pattoghat most is, már nem fog izgatni a hisztije, mert nincs már őr erre, de a Farkas fiúnak igaza volt, amit egy bólintással jeleztem. Legalább ő komolyan veszi a dolgot, meg más is. Miután meglettek a csapatok, előveszek az Invertory-mból egy térképet a kazamatából, amit még a kémkedés alatt csináltam. Jó látni, hogy az egész hely kész labirintus, de a főterembe két ajtó vezet: Egy balról, egy jobbról.
- Az lenne a terv, hogy a két csapat ketté válna az első elágazásnál, hogy minél észrevétlenebbek legyetek. Mivel éjszaka van, csak pár őrrel lesz dolgunk, szerencsére azokat könnyű másik irányban terelni, ha használjuk az eszünket. Én egyenesen a főterembe megyek, hogy elcsaljam mindkét ajtótól az őröket, s elvegyem a főnök legerősebb fegyvereit, hogy ne tudjon segítséget hívni, és hogy minél gyengébb legyen. Ha netalán instant kill vagy végtelen HP Hack-ot használna, akkor nincs más megoldás, mint a futás. Kérdés esetleg?

Senkire nem figyeltem oda, mert nem volt igazuk. A kis barom keze is csak félre csattant valahová máshová, mert félrehajtottam a fejem. Másrészt nem is voltam olyan hangos, csak ezek voltak hozzám túl közel, nyo! Mindegyik kanfajtárs ilyen idióta?! Egyik se látja azt, amit én? Hogy lehet ennyire hülye mindenki, hogy bizalmat eresszen ebbe a nagyképű baromba! Csak azért nem tehetek semmit, mert mindenki ellene van az igazamnak! Még Regina is látszólag most ellenem volt, mert ő meg az újoncunknak adott igazat! Áruló-kinevezés-féle tekintettel néztem rá Regina, akiben azért volt annyi bűntudat, hogy elismerje árulását. Ráadásul az újonc az összes csajt magához hívta, kivéve egyet. Anélkül, hogy meg lett volna beszélve, hogy ki-kit vinne magával szívesebben! Ráadásul az idióta KÚRÓsai se szólt semmit régóta! Hogy tűrheti el, hogy egy kívülálló gazember játssza itt nekünk a vezetőt, és parancsolgasson! És ezt nevezték ki hadnagynak! Ha mindezt lerendeztük, beszélni fogok Enhi-channel, hogy váltsa le a macskába!
Két-felé a csapat, jó-jó, csak az lenne a baj, hogy már akkor tudni fogják, hogy jövünk, hogy ez a magánhősködő, beképzelt lúzer elcsalja a jómadárkákat. Azért a cyber-maffia nem akkora hülye, őst, ők több ilyesmibe úgyis belekeveredtek a valóságba! Aztán mindkét csapat feldől, mint a kuglibábuk, bizony! És tudom, hogy nem fog sikerülni az akció, mert az újonc oké, de az én "vezetőm" egy béna, és el fogja nekünk cseszni, ráadásul nincs is jó taktikája, és nekem is több ravaszság bújt a fejembe, mint ezekbe mind együtt. Enhi-chant kivéve soha senki nem akar nekem esélyt adni a bizonyításra, csak max arra, hogy fogjam be a számat, holott igazam van, és nem szabadna hagynunk magunkat irányíttatni egy ilyen jött-ment egyes szintű barommal, akit csak a jutalom érdekel, másrészt még gyanúsabb is, mint a maffia összes embere együtt.
- Kérdés? Inkább javaslat. Inkább két különböző csalimadár menjen oda hozzájuk. Ha te egyedül húznád el őket, az már okot ad nekik a gyanakodásra, másfelől időd se lesz a fegyverek lenyúlására így. Ha ezek vannak olyan együgyűk, hogy könnyű lenne elcsalni őket, akkor gyorsan meg lehet ezt oldani. Sőt, két csali két különböző helyen gyorsabban is haladna. Ha sikerülne a dolog, akkor a két életben maradt csali majd megy Ványadkával. Szívesen magamra vállalnám az egyiket, de mint tudom, ezt is lehurrogjátok, tisztelt céhtársaim.
Regina ezzel ugye egyetértett egy bólintással, de nem adta jelét annak, hogy oda lenne az ötletért. Legalább csinálnánk is valamit, mert ebből úgy hangzik, mintha nekünk csak ücsörögni, és ajtókban kell átmenni, amíg egy béna kis egyes kanfajtárs elites, több mint tízes szintű barmokkal tépelődjön Ványadka. Ámbár nem is lenne baj, ha kinyírnák, hehehehe. Nem létezhet ilyen egy játékban, hogy egy kis szintű játékos egyedül megöljön féltucatnyi elitest, ez mégsem a Gyűrük ura, ahol hárman megölnek egy sereget.

A fiú után indulok, majd út közben hallgattam, amit mond. Megráztam a fejemet.
- Kötve hiszem úrfi. Kayaba Akihiko úr nem bolond. Kegyetlen, és félőrült, hogy mindenkit idezárt be Aincradba. De mindegyikünk megtapasztalta már, hogy van esze, mivel jómaga csinálta meg ezt az átkozott világot. Kétlem, hogy valaki ki tudná cselezni a játék rendszerét. Sajnos vannak módok, hogy kikerüljük a kódolást, de nem a hack sajnos képtelenség. Bár jó lenne az biztos. A szint meg megoldható. Ha party felkérésben küldetésezik, vagy harcol a társad jómagad is kapsz az EXP-ből.
Ezek után egy sikátorba jutottunk ki, ahol is két csapatra választottak minket. Kiyoshit választották az egyik csapat vezetésére, akik közé jómagam is tartoztam. Rosszallóan megcsóváltam a fejemet, mikor azt mondta, hogy átadja a helyét, ha nekünk nem jó.
- Kiyoshiro úrfi. A sors téged akart vezetőnek. Én bízok benned, hogy megfelelő vezér leszel az akció idején.
Viszont egyszer csak váratlan vendégünk érkezett, de szerencsére Fortuna asszonyság nekünk kedvezett, és így az illető továbbhaladt. Azonban mi sem maradhatunk túl sokáig egyhelyben, mert különben nagyon megjárjuk a dolgokat.  Snowcat sajnos megint nem maradt csöndben, így megint főhet a feje néhány társamnak.
- Úrfi. Kérem. Maradjon csendben. Próbáljunk meg minél kevesebbet beszélni. Viszont van valami, amit mond. Egyikünk önnel tart. – szólok a megbízó felé – És ez az egyikünk jómagam leszek. El kellhet egy lovag pajzsa a bajban.
Bár nem voltam az a hatalmas szintű Enherielről volt most szó. A vezérünkről, aki bajba került. Emlékszem mikor átadtam neki a vezetés jogát, de az óta is aggódok érte, mert a vezetés megkeseríti a lelket. Azonban ez nem a legjobb idő a gondolatmenetek lefuttatására. Mihamarabb ki kell iktatni a fő baj okozóját. Szóval amint a társaság megindul, akkor tervek szerint Követem a megbízónkat, hogy segítségére legyek. Azért még odaszólok Kiyoshironak.
- Tarsta készenlétben a fegyvered, és jelezze, ha bajba kerülnek! – majd ugyanezt megmondom a másik vezetőnek. Eközben elküldöm a gyorsan megírt üzenetemet Enherielnek, hogy tisztázzuk a helyzetet. Leírtam, hogy megtaláltuk az ellenség bázisát, és behatoltunk. Írtam azt is, hogy próbálunk mihamarabb végezni, azonban még a hogy létéről is kérdezek. Viszont ha baj van, és nem érkezik, vissza válasz akkor tudom, hogy Enheriel nagy vészben van, és ezt közlöm is a vezetőnkkel (ha nincs válasz).
- Enheriel kisasszony nem válaszolt a kérdésemre, amelyet PM-ben küldtem el neki. Nagy bajt érzek.. Gyorsan végezzünk itt, hogy meg tudjam nézni mi, van a Vezérünkkel.
Tényleg aggódtam a lányért. Most értettem meg igazán, hogy milyen veszélyben is van Enheriel, de már nem fordulhatunk vissza, vagyis csak 1 lehetőségünk van. Mihamarabb véghezvinni a lehetetlent. Megölni egy állítólagos chaetert. Természetesen mindenkiért aggódok, még Snowcatért is, hisz bármikor rátörhet egy idegroham, amitől nem fog normálisan gondolkodni, és mivel amúgy sem gyakran teszi ezt, hatalmas bajba keverheti csapattársait. Bár én ajánlottam fel, hogy jövök a fiúval szívesebben lettem volna a másik csapatnál, sőt sokkal szívesebben lettem volna Enhereil mellett, hogy védelmezhessem, míg vége nem lesz a bonyodalmaknak. Elég rátermedtnek tartom Kiyo-t az irányításhoz, és nagyon remélem, hogy nem fog csalódást okozni nekünk, és céhünknek. Fortune legyen veled, Kiyo.

Ahogy ott álltam és vártam a frissen kijelölt osztagvezetőm utasítását, Mr. Johnsonunk (ügynök akinek nem ismeretes a valós kiléte), avagy a küldetés adónk, ki hiába magyarázta magát eddig, a kiléte attól még mindig elég kétes volt előttem, nos Mr.J, ahogy magamban elneveztem, még mindig a hackelésről süketelt, hiába bizonygattuk többen is hogy az szinte lehetetlen. De aztán bekövetkezett valami, amit nem vártam, és mégis, Mr.J beszámolóját igazolná. Többen is mozdulatlanná váltak, akár a szobrok. Semmi dülöngélés, mimika, még csak egy árva nesz sem jött tőlük.
Először Thunder alakja remegett meg. Ijedten fordultam a hadnagyom felé, majd Zana-chan alakja kezdett vibrálni.
- Lag! - mondtam ki a gondolatom, de hogyan? Soha eddig a játékban nem tapasztaltam még nem ilyen szintű beállást, de még lassulást sem.
Thunder alakja körül teleport fénye ragyogott fel, majd Zana-chan körül is. Mindketten eltűntek egy röpke pillanat múlva.
- Zana... ! - szóltam utána, de a lány már nem volt köztünk. Aincrad gigászi programja elteleportálta őket. Ha minden igaz, a főtérre, vagy a Feltámadás Termébe, a Fekete Vas Kastélyba. Mindenesetre már nem voltak itt, és nekünk feladatunk volt. A barát lista szerint mindketten éltek, aminek egy nagy sóhajjal adtam hálát.
De alig hogy feltekintettem Askr, a szakaszvezérem alakja is semmivé vált. Sango és Chitose alakja is laggolt, csak idő kérdése volt, hogy őket is automatikusan elteleportálja a rendszer.
Csak öten maradtunk, akiknek láthatóan nem voltak problémái a mozgással és a beszéddel: Mr.J, Ryu hadnagy, Snowcat, Kiyo szakaszvezető, és jómagam.
- Jobb lesz indulni! Vagy valamit tényleg hackeltek, amit még most se tudok elhinni, vagy valami nagy gebasz van a szerverparkkal!
- És ha nincs ellenvetés, vagy jobb ötlet, átveszem Askr helyét!
Megvárom, mit lépnek, van-e ellenvetés, igazából nem azért szólaltam fel hogy magamhoz ragadjam az irányítást, sokkal inkább azért, hogy előrébb lendítsem a dolgok menetét. De mivel a másik csapat több főt számolt, megvártam, hogy ők válasszanak előbb irányt, s én, illetve ha Chitose hajlandó velem tartani, akkor mi, a másik irányba indulunk

OFF: Thunder már egy körrel előbb kiesett Danee, csak elfelejtettem róla szólni, mert most vetem észreXD.
Akinek 500-at kell írnia:
- Nagoyaka Kiyoshi
Akinek 750 szót kell írnia:
- Chitose
Aki kiesett:
- Zakuro (mondta, hogy nem ér rá, úgyhogy kitettem)
- Sango (Nem akarom terhelni, miközben beteg)
- Askr (Kérésre)

ON:
Váratlan fordulat történt. A Kardforgató lány el teleportálódott automatán. Hozzá se nyúlt a kristályhoz, vagy ilyesmi. Lag meg nem lehet, hacsak Kayaba ki nem talált valami aljasságot. Vagy a maffia fia hack-elt meg jóval előtte valamit. Majd hirtelen az idomárlány tűnt el ugyanilyen módon. Majd a farkas fiú is. A fenébe, ez biztos nem lag!
- A francba, jobb lesz sietni! Változott a létszám miatt a terv, a macskafiú ötlete alapján két fele szakadunk, a lovag akkor jöjjön velem! – Nézzük, ki maradt. A lovag, a macskafiú, a szőke Kardforgató, és a harcművész, meg a lány. Meg én, így hatan vagyunk. Remélem már maradandó létszám lesz, mert nem hiányozna, hogy még egy eltűnjön. Így legalább egyenlő arányokban lesznek csalik. Szerencsére az őrök éppen alszanak. Mikor megérkeztünk az elágazáshoz, mondtam a többieknek, hogy döntsék el, melyikkel lesznek párba, majd hívva a lovagot mentem a terem felé. A többiek majd eldöntik, melyik páros merre megy.

1. Páros:
Ti balra mentek, ami egy igen hosszú folyosó. Ahogy haladtok 100 métert, hangokat hallotok. A fal egyik oldalán van egy akkora mélyedés, amiben egy ember belefér, illetve két nagy váza, amiben szintén el lehetne bújni. A döntés a tiétek: elcsaljátok őket, vagy inkább elbújtok, s onnan várjátok meg, míg elmennek. Esetleg egyéb opciók?

2. Páros:
Ti jobbra mentek, láthatjátok, hogy sok kanyar van benne, így ki tudtok lesni, hogy ki jön felétek. Ti 200 métert mentek minden gond nélkül, s meglátjátok az őrséget a Maffia szobájának ajtaja mellett. Üvölt róluk, hogy Elitesek, de egy kis ravaszsággal talán el tudjátok onnan csalni őket. A kérdés mindössze annyi, hogy hogyan?

Mi történt itt?? Hirtelen a fél társaság eltűnt! Ennyire tisztelik Enhi-chant? Hogy lehet valakit ennyire cserbenhagyni?! Persze Danee máris magára vette az újoncunk helyét, mint vezető.
- Ha egy csapatban lennénk, problémád lenne, mert nekem csak Enchi-chan parancsolhat - legyintettem le játszi nyugalommal. - Persze, aki verekszik egyfolytában, szegény ártatlan NJK-kat üt és a barátja egy kiégett alkoholista tanár, abban aligha bízna meg valaki más. Kiyoshi, mi megyünk együtt! És nem lesz főnök a csapatunkban, testvéri szinten dolgozzunk össze legalább, ha ennyivel megvert a sors.. Nem tűrök ellenkezést A Vézna viheti magával KÚ...Kuro-t. /használói off: halkan beszél, csak szólok előre, mert eddig se hangoskodott a karim igazából/
Meg se várva Vézna és újdonsült bizalmasait megfogom Kiyhosi karját, és megyünk balra. Én, ő és Regina. Regina vezet minket a félsötét folyosón. Eddig semmi gond nem volt. Biztos azért, mert vagy alszik a maffia, vagy most, hogy nincs itt a hülye Vézna velünk, és nincs pofázás, végre nyugodtabban gondolkozhatok. Most megmutatom ennek a bagázsnak, hogy én többre vagyok képes, és talán egy nap sokkal jobb hadnagy lehetek, mint ez a hülye KÚRÓszán vagy a nagypofájú erőszakos szöszike, aki utánam lépett csak be jóval később.
Regina hirtelen megtorpan, és én is megtorpanok, meg még a tapasztalatlan társam. Szerencsére még rejtekben voltunk, és nem láttak minket. Nyá, ott volt a szoba, amit kemény legények őriztek. Ránézésre valóban probléma, hogy ott állnak, de ügyes csellel ki lehet őket játszani.
- Nyo, figyelj, kanfajtárs!Van egy ötletem - mondtam a partneremnek, noha kicsit kockázatos. Ezek az őrök azért nem lehetnek túl okosak, mégis próba cseresznye!
- Regina, menj oda... tudod a dolgod.
Regina bólintott. Nem beszélt, némán vette az adást. Úgy tett, mintha egy szökött pet lenne, aki nemsokára elmobosodik. Így indult el a két őr felé, mintha egyedül jött volna. Mikor odaér, bizonyára a jómadarak meglepődnének, hogy mit keres itt. Regina, mivel egy láda mögé indult, onnan kikukucskált kíváncsi, bájos szemekkel.

Jajj, ez a nézés! :3:

Regina a legédesebb hangon nyávogott az őröknek, aztán totyogó járással odament hozzájuk, ledobta magát a földre, és elkezdett hemperegni játékosságból. Közben továbbra is gyönyörű, bájos tekintetével igyekezett elbűvölni az őröket, arra biztatva őket, hogy simogassák meg, vagy játszanak vele egy kicsit. Ha a bájos kiscica nem hat rájuk, az se baj, még így is rájuk szállt Regina, hogy elcsalja őket, valahogy., Ha rá is támadnának, akkor visszatámad, és ezzel el is érné, hogy kergessék.
Bár mi is sikerül, amíg Regina törődik az őrökkel, nekem és a társamnak addig szabad az utunk, amíg ezek a dinkák Reginával foglalkoznak! Ha sikerül Reginának így elcsalni onnan őket, akkor át is megyünk az immár őrizetlenül hagyott ajtón.

Snowcat egy percre se tud más lenni, hiába megy mindenkinek az agyára, ahogy az arcokat elnézem, most is adja magát, és rögtön támadnak a szavai.
Én már csak legyintek:
- De hál' istennek nem vagyunk! - fricskázom vissza a sértést sértéssel - s bár sokkal szívesebben mérkőznék meg veled, Macskás, de nem várhatom el, hogy elég bátorságot szedj össze hozzá, hiszen, ahhoz előbb férfiként kellene viselkedned, az, meg mint látjuk, esetedben lehetetlen kérés!
- "Kuro" - hallom a cicafiútól. Fél szemöldökömet felvonva nézek rá, hogy ez teljesen meghibbant, hol az istenbe látja ő itt Kurokotot? Vagy esetleg a hadnagyra célzott, csak már beszélni is elfejetett rendesen?
Mindegy, ráhagyom, én a másik irányba indulok, jobbra.

Kanyarog a folyosó, jobb nem is lehetne, remélhetőleg nem egyedül megyek, de akkor sem esek kétségbe ha nem jön a sarkamban senki más. Kanyartól kanyarig, falnak vetett háttal, és lábujjhegyen lopakodva, és minden kanyarnál hallgatózva nyomulok előre a folyosón. Vagy 200 métert is jöhettem, amikor neszezés és halk beszélgetés visszhangja üti meg a fülemet. Amikor épp megy a beszélgetés lopva lesek ki a kanyar sarka mögül, majd villámgyorsan húzom vissza fejem.

Számoltam is hányan vannak, s hogy mi van rajuk, fegyver, gúnya. De nem kockáztathatom, hogy észrevegyenek. Viszont egy az egyben rohamozni se lenne a legbiztonságosabb. Ide kéne csalni az őröket egyesével! Ha követtek páran, visszatartom őket. Várok egy fél percet, hátha akad mögöttem lemaradó, s ha többed magam vagyok kézjelekkel mutogatom el, hogy hányat láttam, s hogy ide kéne csalogatni őket valamiképp. Van ötletem, de nem a legjobb, inkább megvárnám, hátha a többiek jobbal hozakodnak elő.