[Játékos Küldetés] A fehér rózsa bemocskolása

Ez hihetetlen! Snowcat Talált!
...
Volna, ha rakott volna akkor az Erőre is. De a lényeg, hogy a maffia nem Reginát ütötte, hanem Snowcat-et.

Maffia: -42 HP (Piros)
Kiyoshi: 25/25 HP; 1/16 PP
Snowcat: 12/20 HP(PET: 5/10 HP)
Danee: 19/20 HP
Kurasai: 28/30 HP

Mivel sokáig ment a küldetés, be is fejezem most megkímélve titeket:

- EBBŐL ELÉG! DARK THORNS! - üvölt fel az elmeháborodott, majd mindenkibe annyi tüskét ereszt, hogy csak 1 HP-tok marad, és le is bénult. Reginát szerencsére kikerülték a tüskék, különben ő meg is halt volna, de meg se mer moccanni a félelemtől. De mielőtt a maffia végzett volna veletek, a nő bénultsága lekapcsol, és a nő egy erős ütéssel végez vele. Mivel a maffia indikátora vörös volt, a nőé nem változik.
- Köszönöm fiúk. Ti vagytok Aincrad hősei. - mondja nektek mosollyal, majd szabadon enged titeket. Viszont feltűnik, hogy Darkness eltűnt. Nahát, hová lett? De az már nem fontos számotokra, hiszen miután mindenkinek elmondtátok, mi történt azon a napon valójában, a 3 játékost, akik megfenyegették Enheriel-t alaposan megbüntették a céhük, valamint a lány és a White Rose becsülete is tisztázva lett.


Jutalmat KA fog osztani, kérek még egy záróposztot tőletek!

- Hajrá Snow! Regina! - biztattam őket nem kevés élcel a hangomban, majd most hogy kipihentnek éreztem magam, már ugrottam is volna Mister Maffiára, amikor szegényke elvesztette a maradék józanságát is.
Az más kérdés, hogy a sötét tüskéi...
- A fffene egye... - szitkozódtam volna, de a tüskéktől, amik mindenfelé belém fúródtak egyik pillanatról a másikra éreztem hogy elzsibbadok, majd teljesen kontrollját vesztem a testemnek: tehetetlenül zuhantam a falnak, aminek az imént még hanyagul támaszkodtam, szájam még szólni próbált, de csak ideges rángás hullámzott az ajkaimon, s lám az életem is elfogy.
Erre vártunk hát, hogy egyetlen mozdulatával kiszolgáltatottá tegyek minket, s a halál mezsgyéjére űzzön mindannyiunkat?
Miközben a falon csúsztam le a terem padlójáig, tehetetlenül kell végignéznem, ahogy az imént még bénultan a földön fekvő hölgy hirtelen felpattan, s egyetlen ütéssel kivégzi a megalomániás örültet
- Nem is tudom mit mondjak - bírom szóra a számat a bénultság múltával, ahogy az utolsó tüskét is eltávolítja a testemből - hálásan köszönöm, Ön, a mi igazi megmentőnk! És a céhvezérünk, Enheriel nevében is hálával tartozunk!
- Ömmm... az a Darkness fiú hova tűnt?
Míg a nő a többieken segít, én odasétálok a félelemtől reszkető Reginához
- Nyugi Regina, már minden rendben - guggolok le mellé, és kezemet óvatosan, hirtelen mozdulatok nélkül engedem az orra elé, hogy megbarátkozzon a szagommal, melyet már biztos ismer valamennyire, de még sosem próbáltam meg megnyugtatni ezt hófehér nagymacskát
Mozdulataimon mit szám gyorsítva simogatom meg a fejecskéjét a fülei között, és simizem meg az álla alatt.
Talán meg karmol, talán elfogadja a közeledésem, mindkettő benne van a pakliban, mégis olyan gyámoltalannak tűnt, én pedig annyira szeretem a macskákat! ^^

//dobtam Keresés jártasságra, ha nem ide kell, vagy nem nekem, szóljatok! Arigato!

/Danee, ezt KA szokása kidobni /

Ez mi?! Egy dolog, hogy úgysem tudnék rá sebezni a csávóra, de úgyis csak el akartam terelni erről a buzikáról a figyelmet, más ötlet nem nagyon volt... és mégis bevált. Ahogy engem ütött meg a csórika, Regina speciális támadásával meglepte.
Nyo, és ennek mi lett az eredménye? Ez az elmebeteg agresszív vadállat annyi tüskét vágott belém, hogy nemcsak egy életpontom maradt, ráadásul még le is bénultunk. Regina nagyon megrémült szegénykém, és mégis megúszta szerencsére a csapásokat.
- Könnyű sündisznót csinálni belőlünk, ugye buzi-kanfajtárs! - szóltam a csávónak, aztán Daneegyerekhez fordultam. - Na látod, pont ezért lennétek egymásnak való, mindketten agresszívak vagytok!
Egyszer csak a nő felpattan és kihasználta azt az időt, amíg a fickó velünk próbált végezni, így nem volt rajta egy pici figyelem sem. Nya, az bisztosz, hogy könyörtelenül végezte ki a vöröskét. Hát igen, bizony, a vörösek, akik nagyon szeretnek másokat gyilkolni, számíthatnak rá, hogy egyszer őket is megölik. Nya látod, Daneegyerek, így jár minden dühöngő verekedős kanfajtárs és néhány csodabogár kisasszon'ka is.
A nő megköszönte segítségünket és azt mondta, hogy mi vagyunk a hősök. Nagyon jólestek a hálás szavak, ám én odamentem és kezet csókoltam neki lovagiassággal.
- Nyem, szépséges asszonyom! Nekünk kell megköszönnünk, hogy megmentetted az életünket. Nemcsak Enheriel fővezérnőnket, hanem egész WR-t lekötelezted ezzel. Mától kezdve számíthatsz ránk a további segítségben, magyarul ha bármi baj lesz, fordulj csak nyugodtan hozzánk. És mosolyogjon sokat, kérem, mert ez teszi önt szebbé! És remélem ezután talál is ön magának egy kedves lovagot, aki sokkal gyengédebb lesz magácskához, mint ez az agresszív alak volt.
Mikor visszafordultam, és megnéztem, mi van Ványadtkával, már csak a hűlt helyét láttam.
- Nya tessék! - Mérges voltam, és odafordultam a többiekhez. - Én megmondtam nektek! Megmondtam, hogy ne bízzunk meg ebben az alakban! Mondtam, hogy csak a jutalom miatt kevert bele minket ebbe a bajba, és mivel egy fityinget nem fog ezért látni, így jobbnak gondolta inkább lelépni. Ha végül csak sikerült magához térni úgy, hogy kutya baja, inkább gyáván meglépett, mintsem segítsen. Én megmondtam, de ti nem hallgattatok rám, úgyhogy szégyelljétek össze és vissza magatokat. Na de most már mindegy, magam fogom személyesen jelenteni a küldetés minden egyes történetét Enheriel-channak, és ezek után mindannyian megtanultuk, hogy nem bízunk meg többet ebben a Darkness-patkányban. Veled azt hiszem, még fogok egy kicsit beszélgetni a csatában történt viselkedésedről, Kiyoshi.
Ha valaki emiatt megint beszólna nekem, azt már nem veszem figyelembe, mert ahogy megmondtam, hogy személyesen teszek erről jelentést, rögtön egy kedves mély meghajlásos búcsúval elköszöntem a gyönyörű asszonytól, majd Reginával együtt rögtön a városba teleportáltunk, ahonnan egyből a céhkastélyba siettem közölni Enheriel-channal boldog mosollyal, hogy most már többé nem kell bujkálni amiatt a hülye madara miatt, mert a veszély elmúlt. Mindenről pontosan beszámoltam neki a történtekről és Ványadkáról is - pontról pontra mindent.
Ami Reginát illette, ő már megnyugodott, amikor a fickó elpusztult, de amikor Daneegyerek hozzányúlt, dühödt nyávogással belemart a kezébe, és odafutott hozzám felborzolt szőrrel és úgy fújt rá vissza. Nyo, igen, Regina is nagyon utálja ezt a barmot, és osztozom is az érzéseket iránta. Utálom ezt az agresszív alakot! Verekedéssel old meg mindent, játssza a fontoskodó főnököt, nem segít a harcban, és még ezek után neki van képe "megpróbálni megnyugtatni" a petemet? Kúrószáj sem volt éppen egy jó hadnagy azon a napon, de úgy tudom, nem sokkal ezután lemondott. Azért azt senki se mondta neki, hogy a rangja szégyene és mondjon le. Akkor sajnáltam meg egy kicsit ezt a kanfajtársat. Kiyoshi? Azóta nem találkoztam vele, mert mint társ a társsal el kéne vele egy kicsit beszélgetnem, hogy azért ne essen le az emberünk (a maffia) szintjére, mert nem hinném, hogy a WR vezetőség tolerálná az ilyesmit.
Daneegyerek... HADNAGGYÁ NEVEZTÉK KI!!!!!!!! Enheriel-chan... titkon szeretett gyönyörű szőke angyalka, miért?! Azok után meg mered adni neki ezt a kitüntetést? Ezt nem engedhetem! Nem fogok neki engedelmeskedni! Én hűségemet a WR etkájának tettem le, nem valami ilyen hülyegyereknek... na meg még egy valakinek esküdtem meg - Enheriel-channak. Remélem, egyszer még fel fog rám nézni, és többre fog majd tartani, mint szimpla tagot.

/Eh, igen... végül is a játék még azelőtt jött, mielőtt Danee hadnagy lett volna és Kurasai lemondott volna rangjáról, és mielőtt Snow és Enhi összejöttek volna... Darkness, köszönjük szépen ezt a játékot! /