Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

by **Szophie** Csüt. Nov. 14 2013, 17:17

A szüleim beleestek a csapdámba, és vergődtek, meg vergődtek.. majd felvették az igazi alakjukat, s siránkozásba kezdtek. Közömbös tekintettel figyeltem a jelenetet. Az én szüleim sosem tettek volna ilyet. Soha nem nyavajognának a miérten, és sosem firtatnák, hogy miért tettem, amit. Mivel ők nagyon is jól tudnák, hogy miért. És amúgy is, ha tényleg nem tudnák, hogy mi az ok, akkor is szépen, és teljesen tárgyilagosan megkérnének rá, hogy fejtsem azt ki. Itt nemes, és szerető családfőkről beszélünk, akik mindennél jobban értenek ahhoz, hogy a negatív érzelmeiket elrejtsék. A szeretetüket mindig kimutatták, de ha valami rosszat tettem, sosem így oldották volna meg. Még a mostani esetet is máshogy kezelnék. Ők bíznak bennem, és nem nyafognak. Ők.. ők nemesek, vállalatok vezetői, és az én szüleim. Ezeknek a valamiknek pedig közük sincs hozzájuk. És ha még úgy is viselkednének, ahogy anno az igaziak tették, akkor is ők csak programok, és a legkevésbé sem szabad, hogy holmi program érdekeljen.
- Szánalmas, gyáva, önző.. - ízlelgettem a szavakat. - Azt hiszem, igazad van. Önző is vagyok, a legteljesebb mértékig. Ám egy dolgot elfelejtesz. Amit egyszer elveszítünk, azt soha nem kaphatjuk vissza. - eddig lehajtott fejemet most felemeltem, és mélyen a szemébe néztem. - Pocsék utánzatok voltak, az eredetiek nyomába sem érhetnek. És holmi hamis szülőkkel nem igazán törődöm, és még ha hasonlítottak volna, akkor sem lennének ők. Hiszen a halottakat még te sem hozhatod vissza. Holmi képzelt emberek érzéseivel meg mit is foglalkozzak én? Cöhh.. - hjajj, ezt egyáltalán miért is kell egy programnak elmagyaráznom? Úgy sem értheti meg az érzéseimet. Igazából vele sem kéne foglalkoznom, sőt, nincs is sok kedvem hozzá. El ment minden játékkedvem is.
- És igen is hasznos vagyok az alattam dolgozók számára, hisz munkahelyeket teremtek nekik. Sokat érek, többet is, mint egy átlagos ember. Elég csak egy vállalatomat megszüntetnem ahhoz, hogy több ezer ember keresetének legyen annyi, és ezzel a megélhetésüket veszélyeztessem. Családokat tudok válságba sodorni, ha akarom. - ehh.. persze ez csak a valóságban igaz. Az összes hatalmam odakint érvényes csak, és ez olyan nagyon idegesítő.. Muhh. Semmi vagyon, semmi befolyás. Itt bezzeg ilyen értéktelen, szánalmas személyek szórakozhatnak velem, küzdenem kell, és tiszteletet kivívni magamnak.. Annyira bosszantó ez az egész. Felidegesített.
És jé... A céhemben vagyunk.
- A céhemet? - kérdeztem vissza, és ezen egy kicsit eltöprengtem. - Hinarit kedvelem a legjobban, de Hope is közeli ismerősöm. Ritát is bírom, meg RenAit.. - mennyire is kedvelem a céhem. - Ozirisszal is nagyon jó barátok vagyunk. - Erre most mit is feleljek? - Bár igazság szerint nem sokat jelent nekem az egész céhesdi. - mennyire is kedvelem. - Igazság szerint idegesít ez a kötelék dolog. - kedvelem egyáltalán? - Öhmm.. Talán nem is jelent annyit maga a céh, mint Hinari, és Ozirisz barátsága. Azt hiszem, csak ők fontosak úgy igazán számomra. - és ilyesmit miért is mondok el ennek a nőszemélynek? A fene sem tudja.. Csak úgy. - De a barátaim nagyon fontosak. Sosem voltak azelőtt, így most.. most érzem ezt életemben először. És még nem tudom, hogyan is kell ehhez az egészhez hozzáállni, de abban biztos vagyok, hogy fontosak nekem. De nem csak ők ám a barátaim. Ott van például Zu is, meg azt hiszem, Ren is. Meg.. Nos, talán csak ennyi az, aki közelebbi barátom, de a tágabb barti köröm az sok-sok embert még magában foglal.
- Időt tölteni velük? A halottakkal? Nos, Lewishez sosem volt semmi közöm, és amúgy sem a teljes céh a baráti köröm. Csak idegesítene a tömeg. És amúgy sem jó most a kapcsolatom velük. De a kérdéssel hogy lehet nyerni? Ezt nem értem. Persze nyerni akarok, de most akkor hogy és mi? Akkor.. Nem tudom. Kérdezz, azt hiszem, és majd meglátjuk, hogy nyerek-e. - be nem áll a szám. Kicsit feszélyezve is érzem magam ez mellett a boszi mellett. Olyan rossz ez így, idegesít. És annyira, de annyira múúúúúúú.. meg maaaaaa.. és vuuuuuúúú. Szóval beszélhetnékem támadt mellette, mert valamivel el kell tölteni az időt, mivel ő eléggé unalmas, és fura kérdéseket tesz fel amúgy is. Meg furaságokat beszél.

by **Jun** Vas. Nov. 17 2013, 12:00

A könyörgésem nem talált süket fülekre, sőt mi több Jay hangja is sokkal lágyabb lett, felnéztem és ahogy gondoltam, egyenesen hozzám beszél, a szemembe néz, és lát engem. Széttárt karokkal léptem oda a három sráchoz, de mielőtt még átölelhettem, és leszidhattam volna őket pixeljeikre estek. A pillanat hevében keletkező apró könnycseppeket a ruhám ujjába töröltem, erősnek kell mutatkoznom, na meg persze mégsem fordulhatok apu felé könnyes szemekkel. Izgatottan fordultam felé, beszédre nyílt a szám, de apa sehol, helyette a kedves és csinos házigazdánkat találtam.
- Valójában nincs is itt apu igaz? - szemeimet a föld felé szegeztem. - Nem kell kioktatnod. - tettem karba a kezem és fújtam fel az arcom. - amúgy is egy kis játék még nem öl embert... - épp hogy elhagyták azok a szavak a száját, és egy szempillantás alatt egy teljesen új környezetben találtam magam. Ezúttal nem egy zárt szoba, néhány székkel, és sötétség, hanem hatalmas sík terep, ami a felszerelés, és épületek alapján egy katonai erődítményre emlékeztetett. Kikerekedett szemekkel néztem a távolba, ahol még harckocsikat is látni lehetett. Izgatottan forgatta a fejét jobbra és balra, nehogy valamit elszalasszon. Az elé táruló látvány nagyon hasonlított az általa jól ismert számítógépes játékokra.
- Szóval játszhatok ezekkel a kütyükkel? - izgatottan fordultam a nő felé, aki megszokott ruháját lecserélte, egy szép terepmintás őrmesteri ruhára. - Nekem is kellenek ilyen ruhák. - mondtam izgatottan, és szemeimmel valami féle tárolóegységet kerestem amiben találhatok számomra megfelelő öltözéket, az alkalomhoz. Ha észrevettem, vagy találtam ruhát, azonnal magamra öltöm, és abban folytatom a cselekvéseim. Következő utam pedig a tankok sokasága felé vezetett. Az óriási lánctalpas járgány előtt állva, előtörtek a különféle emlékek, abból a korszakból amikor sok száz játékot kaptam naponta, de csupán egy-kettővel játszottam, azok is főleg az elektronikai dolgok voltak.
- Na lássunk is hozzá. - gyűrtem fel az ing úját, és nyúltam a kapaszkodó felé, majd egy ügyes kis elrugaszkodással, fellendítettem a testem, a továbbiakban pedig már könnyedén másztam fel rajta. A tank tetején, alaposan végignéztem a területen, és utána próbálkoztam felnyitni, hogy bejuthassak, illetve kipróbálhassam. Habár félek, hogy nem lesz olyan egyszerű üzemképessé tenni mint azt én gondolom. Kényelmesen elhelyezkedtem, és jó alaposan megnéztem a kezelőfelületet. Ezúttal nem billentyűzet, vagy kontroller segítségével fogom irányítani, hatalmasat nyeltem, a kezeim remegtek az izgalomtól, lassan nyúltam az indító felé, de az utolsó pillanatban visszahúztam a kezem.
- Ez csak egy tank, és sehol sincs senki... - nyeltem ismét egy hatalmasat. - Ezért nem lehet belőle baj... ha egy kicsit megyek vele... - majd sietve beindítottam, mielőtt ismét elkezdenék gondolkodni, vagy esetleg a következményeken járna az eszem. - Vajon lehet vele lőni is? Kell egy céltábla... - lassan megpróbáltam előre haladni, illetve szokni a látványt, kitapasztalgatni, mi mire jó, kinéztem a látcsövön is, de hamar ráuntam annak a látványára ezért inkább kihajtottam az "ajtót" amin bejutottam, és bizonyos időközönként azon lestem ki, és néztem a terepet amin haladok. De vajon miért ilyen üres ez a hely is... mindenhol gépek, és a cukrászdával ellenben itt nincs semmi sem tönkretéve, se nem poros, vagy megviselt...

by **Tetsuko Jin** Kedd Dec. 17 2013, 19:09

Az új helyszín rendkívül érdekes, bár arról fogalmam sincs, hogy miként és hogyan kerültünk ide a korábbi osztályteremből, de ha helyesen gondolom, akkor ennek itt és most az ég világon semmi jelentősége. Emlékeim szerint ez valamiféle játék, amibe mind belementünk, még az elején és ezt egy aláírással is igazoltuk, azonban magamon kívül nem találkoztam itt senkivel, Sylvanias-sant nem beleszámítva természetesen. Négyünk közül csak én vagyok itt és voltam az előző helyiségben. Minden bizonnyal külön választottak minket, vagyis félreértettem a dolgot korábban. Ez ne olyan játék, ahol mindannyian együtt, vagy éppen egymás ellen játszunk, hanem mindenki külön-külön utakon jár. Így próbálunk előre jutni és talán a végén össze is futunk. Ezt nagyon remélem, mert lényegében csak miattuk írtam alá én is azt a szerződésszerű valamit, amiben nem találtam semmi kivetnivalót. Újfent válaszolok Sylvanias-san kérdéseire, eddig is ezt tettem. Próbáltam a legjobb tudásommal a lehető legmegfelelőbb választ adni, anélkül, hogy meghazudtolnám magam, vagy a tényleges érzéseimet, gondolataimat. Arra én amúgy sem lennék képes, mert tudom, hogy nem érnék el vele semmit sem.
Az utolsó kérdésre is megvan már a válasz és a velem szemben ülő hölgy tudtára is van adva, aki nemes egyszerűséggel bólint egyet és eltűnik a szemem elől. Ez még nem is lenne annyira meglepő, de nem más jelenik meg a helyén, ahol eddig ő volt látható, mint Ai-chan, a barátnőm. Azonban nem nagyon tudok ráismerni. Ez a tekintet nekem nagyon fura. Sosem láttam még dühösnek, ez igaz, de szentül hiszem, hogy nem is az a fajta, aki így és ilyen mértékben kiborulna holmi mondvacsinált okok miatt. Bevallom, hogy nem sokat értek az egészből, ha akarnám, sem tudnám megmagyarázni az éppen lezajló jelenetet. A monológ egyes szavait akár ki is lehetne sípolni, mert elég trágárnak mondható. Szóhoz sem tudok jutni, és meglepettségemet sem sikerül palástolnom… sikerül? Eszembe sem jut, hogy palástolni kellene, ugyanis elemezni próbálom eme hisztit, melyhez most van szerencsém életemben először. Kezdjük ott, hogy soha nem adtam okot arra, hogy ilyesmiket feltételezzen rólam. Az én hűségem, mondhatni szilárd, szinte elpusztíthatatlan. Más lányokra nem vetek szemet és nem csupán a hiányosságom miatt. Egyszerűen nem érdekel más, és nem tudok rájuk olyan szemmel nézni. Az meg természetes, hogy kedves vagyok velük, mert nincs számomra olyan ok, amiért megbántanék egyet a gyengébbik nem tagjaiból. Biztos vagyok benne, hogy a lány, aki velem szemben ül, nem Ai-chan. Arról fogalmam sincs, hogy miféle trükk, csalás, avagy illúzió ez a felháborító alak itt előttem, de nem az, akit én kedvesemnek nevezek. Az ember azt, akit szeret nem csupán a szemével látja, ezt mindenki jól tudja, aki volt már szerelmes, úgy igazán.
Ebből kiindulva, végtelen nyugalommal hallgatom végig a fülsértő mondatokat, nem háborodom fel, nem szólok közbe, mert nem látom értelmét. Arról nem is beszélve, hogy az tenne ilyeneket, aki valóban bűnös, nekem meg aztán az égvilágon semmi közöm sincs ehhez az ügyhöz. Ez csupán egy játék, és nekem akként kell rá tekintenem, ennyi a lényeg.
- Sosem tennék ilyet, hiszen ismersz – mondom nyugodtan és természetesen mosolyogva. Ha valóban ismer, akkor tudja, hogy mi az igazság, mert az, amit ő hordott itt össze pár perccel ezelőtt, az nem az. Többet nem mondok, csupán várom a fejleményeket.

by **Bacchus** Szomb. Dec. 21 2013, 23:25

Elsőre tényleg elviselhetőnek tűnik ez a hely és még a tündér is itt hagyott. Öt perc ezen a cukormázas babahátsószagú helyen. Sok-sok látogatóm lett és folyamatosan gyűlt körülöttem a tömeg.
- Én vagyok Bacchus! Ismertek a tévéből? Világhírű boxoló vagyok, nem kell így tolakodni, mindenkinek adok autógrammot - mondtam széles vigyorral arcomon, miközben muszklim feszítettem, hogy bizony lássák ez nem lufi ez tényleg izom. Nem voltam az a túl nagy darab, de egy vézna nádszál sem, ismerjék meg az igazi erő látványát. Azonban rám se figyeltek.. csak mondták a magukét. Még ha legalább válogatott kínzásokról beszélnének, hogy törjem el a kávéscsészének az ujját, mert múlt hónapban legőzölte az ablakom, mondaná a muffin emberke... de nem semmi ilyesmi, mintha mint szeretethiányban fürödne és most velem akarnák ezt csillapítani.
- Elég! - szóltam erélyesebben, de csak nem állt be a szájuk, mondták és mondták a magukét. Székfaragástól egészen a vakarjam meg a füle tövéig, és a kerítsem elő a szekrény alá gurult gombolyagnál már nem bírom. az idegeimmel játszanak, esküszöm képen verem mind! - Csitt!
Talán egy pillanatnyi csendet elértem ezzel, de a hátrahőkölésben rájöttek, még hangosabban mégjobban rámzsongva tudják csak szavukat érvényesíteni a másik előtt. Megragadtam a barbibaba kezét és kiemeltem a kupacból.
- Mit is kell csinálnom? Valami rózsaa.. - kérdeztem miközben karjaimban tartottam a törékeny teremtményt. Ekkor a csillámfaszláma elém állt és ostobán nézett, ezen felbátorodva, mind az a sok teremtmény megpróbálta az előtte lévőket letaposni, hogy közelebb kerüljenek.. szerintem hozzám.
- Kuss legyen már, vagy kinyírok mindenkit! - kezdtem pipa lenni, még a kezem is ökölbe szorult, amit igyekeztem elengedni és csitítani magam. Nem, még mindig sok idő lehet hátra.
A hangzavaron túl téve magam a távolban felkelt a nap, bár eddig is pontosan ilyen világos volt, így nem értettem először a változást, azonban a tömeg mégis csak oszlott a domboldal környékén. Pár távoli valami tartott lefelé a dombról, újabb ostobaságok. Csak lenne egy botom, vagy bármi amivel rendet tehetnék közöttük. Egy szárnyas valami beszállt az arcomba és belenyerített a fülembe. Betelt a pohár..
- Engedj ki Sylvanias! Nem bírom ezt tovább, végem, ezek kikészítenek. Ez lehetetlen.. - öt percig hallgatni ezt a sületlenséget. Legalább az autókról lenne szó, az is veszett unalmas, de eez.. hányadék. A négy színes teremtmény már közelebbről látszódott és ritka gusztustalan képük volt. Mint amikor a patkányt keresztezik a rágógumival. Védekező állást vettem fel, ha támadni akarnának, seperc alatt szét ütöm őket, vagy ha azt az ostoba mosolyt leradírozzák az arcukról és beszélni akarnak, nem csak énekelni, talán nem ütöm meg őket. Előbb anyát sem akartam, de az hogy összetévesztett bátyámmal, az nagyon fájt. Nem is tudom, hogy tudott minket összetéveszteni, hisz ő tanult, okos ember, míg én csak egy suhanc vagyok, akit a verekedés tanított meg, meg a pénz.. másra. Bal lábamat kicsit magam elé fordítom, míg jobbam addig csúsztanom míg hozzá nem ér valami keményhez. Hátranézek és ott látok egy vonatembert. Visszafordulok, és az a kevés valós énem is menni akar innen, mihamarabb és minél távolabb.
-Sylvanias, engedj ki, ez a hely valami.. nem érdekel, mertem, de most elbuktam, nem bírok ki még itt pár másodpercet sem, nem hogy perceket! - bár nem tudom, mennyi ideig lóghattak a nyakamon ezek a dögök, de remélem eltakarodnak hamarosan, ahogy azok a valamik ideérnek. Nem akarnak útjukba állni, hangjukra borsódzott a hátam. Cukros epét hányok mindjárt.

by **Noxy** Vas. Dec. 22 2013, 16:02

//Na most már tényleg itt az idő, hogy haladjon ez a játék. Very Happy

//

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: Január 1.

Jun (mer):
Nem kell keresned ruhát, Sylvanias a kérésedre egy zöld tűzlobbanásnyi pillanat alatt egy alsóbb rendű katonai ruhába bújtat téged egy igen kemény és nagy sisakkal, ami szinte eltakarja az egész fejedet. Very Happy

A katonaszerkós Sylvanias eltűnik, és mikor kipróbálnád a tankot, egy nagyon durva hang rád ordít, hogy fasírtot csinál belőled, ha nem sorakozol fel a "többi nyápic féreghez". Jobban teszed, ha szót fogadsz, mert aki rád szól, egy igen kemény kinézetű kiképzőtiszt.

A kiképzőtiszt:

Két méter magas, izomagyú, kemény tekintetű alak, akinek a kopasz feje csak úgy csillog a napfényben. Szája, mikor veled ordítozik, akkora, mint a fekete lyuk. Jobb lesz, ha szót fogadsz neki, mert ez a pasas nem viccel ám!
Ahogy bekerget téged a vörös szemű újoncok közé, máris elkezdi pofázni a magáét.
- Szakasz, vigyázz!! Na idefigyeljetek, ti szarházi köcsögök! Én leszek mostantól kezdve a kiképzőtök! Én mondom meg, mit csinálhattok! Én mondom, meg, mikor van a kiképzés! Én mondom meg, mikor állhattok le! Én mondom meg, mikor szarhattok és zabálhattok, mocskos lúzer banda! Ha valaki ellenszegül, és nem csinálja a parancsaimat, szétfingatom hajnalig az egész galeritet, kislányok!
Persze, igazából a seregben senki sem lány. :DA kiképzőtiszt rád mered félig-meddig pszichopata szemekkel, és akkorát ordít az arcodba, hogy sajnálhatod, hogy nincs esernyőd a rád csorduló nyálzápor ellen.
- Mivel engedély nélkül nyúltál hozzá a sereg járművéhez, amit CSAK A TAPASZTALT KATONÁK HASZNÁLHATNAK, lenyomsz száz fekvőtámaszt! Rajta! Egy-kettő, egy kettő! Smárolj a betonnal, vagy én nyomom bele a kis babapofádat!
Hát igen, egy katonatábor ilyen kemény tud lenni, de te vajon hogy állsz mindehhez? Rolling Eyes

Szophie (nyer):
Sylvanias ignorálja mindazt, amivel visszavágtál neki. Vajon így van-e, ahogy mondtad, vagy nem? Ha ellenkező esetben igaziak lettek volna a szüleid és a bátyád, akkor is ezt tetted volna? Érdemes ilyesmibe belegondolni, ám a választásodra Sylvanias gonoszul elvigyorog, aztán felteszi neked a kérdést:
- Tachiba Makoto vagy Vezér?
Érdekes kérdés. Kit választasz?

Bacchus (mer):
Ahogy magaddal viszed a barbibabát, az rögtön a nyakadba ugrik, és csókolgat összevissza, ahogy bírja erőből, csimpánz módjára kapaszkodik, szinte le se tudnád rázni magadról.
- Óóóóóh, drágám! Hozzád akarok menni feleségül! Igen! Igen! Igen! Vegyél el!
Hát igen, rossz döntés volt egy ilyen "műanyag csajt" felcsípned. :DA Teletabik meg teli szájú vigyorral, boldog nevetéssel szaladnak feléd, hogy bevessék legnagyobb fegyverüket: a Nagy Ölelést. Nincs ennél "halálosabb fegyver", és ha nem akarod a karjaikban végezni, akkor jobb elkerülni őket... a támadásod mit sem ér, mert valami támadás-blokkoló láthatatlan falat húz eléd, ami visszaveri az ütés erejét, így csak repülsz egy-két métert. Könyörgésed egyelőre süket fülekre talált, úgy tűnik, Sylvanias semmi olyat nem ígért, hogy kihoz innen, ha feladod. Talán jót szórakozik rajtad, ahogy szenvedsz ezekkel a lényecskékkel.
Végül eljutottál a vonatemberhez, aki... nos, ő volt Thomas a gőzmozdony. A kis kék gőzike rád vigyorog a kerek fejével, és megnyitja neked utaskocsijait, amiben további olyan lényeket látsz táncolni, melyeknek égbe meredező színes hajuk van, ráadásul meztelenek is. Ők voltak a színeshajú Trollok. Mikor észrevesznek, nagy lelkesedéssel rád akarják erőltetni, hogy táncolj velük a Carrapicho TicTicTac számára.

A trollok:

A Teletabik már vészesen közel vannak hozzád!

Jin (mer):
Természetesen és higgadtan viselkedsz, de nem könnyű egy olyan lány mellett, aki folyamatosan ordít veled, és már kezdi feléd dobálni dühös zokogásában a gyümölcsöket, és úgy látszik, mindjárt a széket is a képedbe vágná, szemei, mitn egy őrültté, akit úgy megbántottak, hogy leírni sem lehet...
- Ismerlek, ismerlek! Na persze! Csak azt hittem, hogy ismerlek! Egy szemét alak vagy! Tudom, hogy viszonyod van azokkal a kurvákkal ott! Na, tessék, már itt is vannak! Ezt magyarázd ki!
Érzed, hogy lágy, vágyakozó kezek simogatják mellkasodat, karjaidat és fejedet. Azon kapod magad, hogy további lányok jelentek meg, akik kéjes pillantásokkal, kínálkozó libegéssel bújnak hozzád kényeztetni. Ráismersz a női céhtársaidra. Mirika az arcodat masszírozza kéjsóvár arccal, és úgy tekint rád, mintha azt akarná, hogy tégy vele, amit akarsz. Rin és Momo a mellkasoddal játszadoznak érzékien, közben bájos, kislányos ábrázatukkal ki akarják sajátítani maguknak egy-egy testrészedet. Judy pedig az ágyékodat simogatja, miközben egy banánnal játszik félreérthetetlen dolgokat, hogy azzal vadítson. Ami Ayanit illeti, ő már annyira hozzád bújt, hogy mellei majd ellepik az arcodat, miközben a combjráa húzza a kezed, ahogy kiszabadította az egyik kislány karjaiból. Ami közös volt a lányokban, kihívó fürdőruhát viseltek. Ayani amolyan romantikus vöröset, Mirika és Judy annál szexisebb vékonyszálú fehér bikinit, a két kislány pedig cuki fodros egyrészest viseltek. Plusz vörösen izzottak vadító szemeik.
- Jin drágám, mit törődsz ezzel a buta kis csitrivel? Mi itt vagyunk neked, akik megadnak mindent, amire csak vágysz - duruzsolta szexis hangon Mirika.
- Igen, hagyd el ezt az önző féltékeny lányt, és törődj velünk - tette hozzá Mimi.
Ayani csókolgatja és nyalja az arcodat egyetértően, míg Judy végignyalva a banánon bekapja a gyümölcsét, és kacsintgatva megpaskolja ágyékod. Rin könyörögve tolja oda a fenekét, hogy piszkáljad fürdőruhácskájának szegélyét, és paskold meg.
RenAi pedig majd szétrobban a dühtől és az elkeseredettségtől. Miután mindent hozzád vágott, készíti elő a fegyverét, hogy végezzen veled és a "háremeddel". Már az ő szeme is vörösen izzott. Mihez kezdesz most?[/color]

by **Szophie** Hétf. Dec. 30 2013, 16:29

Egy kérdés.. Ennyi volt, semmi több. Nem is lepődök meg azon, hogy ezt is tudja. Nem reagált szavaimra. Nem mintha érdekelne véleménye. Azt sem tudom, miért húztam úgy fel magam rajta. Hisz semmi köze hozzá, mit miért teszek. A lelkembe beleláthat, de nem értheti meg. És nem parancsolhat nekem. Ha ahhoz van kedvem, hogy megöljem a szüleimet, akkor megteszem. És ezt nem róhatja fel nekem. Mert ez az én dolgom, csakis az enyém. Nem tartozik senkire. Szívem joga tönkretenni mindent magam körül, vagy épp felépíteni, szeretni valakit, avagy gyűlölni, és azt tenni, ami épp legjobbnak tartok. Épp ezért gyűlölök. Ezt a nőszemélyt. Ki nem állhatom. De mégis.. Nem ölöm meg. Mert úgy döntöttem, játszom, még ezzel az elcseszett játékkal is. Igen, végig akarom vinni, bár ebben nem nyerhetek. Nem akarok most nyerni.. Ez más. Nem is rendes játék. Nem tetszik. És mégis forr a vérem, ahogy arra gondolok, mily lelki nehézségek elé fog még állítani. Kacagnom kell. Igen, olyan szívesen nevetnék. De nem teszem. A kérdésre koncentrálok. Ez nem is nehéz. Legalábbis elsőre nem tűnik annak. De tudom, hogy ennél csalafintább ez a boszorkány. Elgondolkoztam. Úgy kell hozzá állnom, mint mindenhez életemben. Mérlegelnem kell a lehetőségeimet, és a számomra legkedvezőbbet választani.
Először Vezér. Az az elcseszett, gonosz kis farkas, kit legfőbb védelmezőmnek tekinthetek. Szükségem van társakra, egyedül rég halott lennék. Épp ezért lettem idomár. Ő a társam, még ha csak egy program is. Valaki, aki mindig ott volt velem, és mindig segített nekem. Mindig védelmez, hűségesen, és nélküle aligha lennék azon a szinten, melyen vagyok. Lustálkodnék, siránkoznék, és talán már halott is lennék. De ő eltereli figyelmemet, mobozásra késztet, és hogy összeszedjem magam minden egyes alkalommal. Ha ő nem lenne, akkor nem lennének nappalaim és éjszakáim, csak a folyamatos siránkozásba vetném magam. De mégis csak egy program, ezt jól tudom. Morgós, gonosz, megátalkodott, hisztis.. és túlságosan is csendes, visszahúzódó. Mégis fölényes, és nagyképű. De szeretem. Képtelen lennék immár nélküle élni. Nem tudom, hogyan fogom itt hagyni, ha kikerülünk a játékból. Őszintén nem tudom.
És a másik. Tachibana Makoto.. Hőt, nem tudom, mit mondhatnék. Érdekes ember, érdekes stílussal. És imádom. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, szükségem van rá, mint a levegőre. Arra, hogy beszélgessünk, hogy rám nézzen, hogy hozzám érjen.. hogy csókoljon, hogy szeressen, De nem élek teljesen álomvilágban, még ha ez elsőre nem is látszik. Tudom, hogy egy kapcsolat ennyi idősen nagyon ritkán szól örökre. Statisztika. Már megint._. Lehet, nem kéne így hozzá állnom a dolgokhoz, de ez van. Nem fogom az esküvőt tervezni ennyi idősen. Nem akarok mást, csak vele lenni, és kész. Nem várok tőle semmi különöset, semmi többet puszta kölcsönös szerelemnél. Elég, ha bókol nekem, ha beszél velem, ha többet és többet megtudhatok róla, és megoszthatok vele magamról. ha hozzám ér, és hozzá érhetek, ha magam mellett érezhetem. És mindezen vonzódás nem csak testiekben, hanem lelkileg is kiteljesedik.. azt hiszem. Imádom a stílusát, a modorát, ahogy beszél.. ááhh, úgy magában őt. És szeretnék vele lenni most, meg ha kijutunk, akkor is.. Mindig. De.. Nem is tudom. Szeretem, és szükségem van rá. Most. És mi lesz később? Hisz Kazuma-kunt is meguntam. Meg ugye a kéz problémája betett.. Ha valakit képes vagyok kidobni ennyi miatt, az azt jelenti, hogy annyira nincs is szükségem rá. És honnan tudjam, hogy Makotot nem dobom ki ennyi miatt? Hiszen csak játszom. Egy nagyon kedves játékom ő, de ha összetörik, nem tudok mit kezdeni vele, ki kell dobnom. Tényleg nehezebb a választás, mint elsőre tűnik. Akkor rávágtam volna, hogy Makoto. Hisz a szerelmem állt egy gonosz farkassal szemben. De a farkas a hűséges társam, míg Kedvesemmel csak holmi csapongó, ám igen erős érzelem köt össze. Ám a barátokat, a hűséges társakat sosem szabad elhagyni egy pasi miatt. Ezt megtanították nekem a könyvek. Ha igazán szeret, amúgy is megérti majd.. Rolling Eyes

- Vezér. - suttogtam meggyötörten gondolataimtól, és bármennyire is szívtelennek hangzott ez, mégis igaz volt. És hé, én nem azt mondtam, hogy Makotot nem szeretem szerelemmel.. Csak azt, hogy Vezér fontosabb társ.

Kérdés: az 500 szavas limit miatt több lesz a jutalom? ^^

by **Jun** Hétf. Dec. 30 2013, 17:10

Szerencsére az egyenruha keresésével nem kellett sokat bajlódnom, sőt mi több egyáltalán nem kellett, ugyanis drága Sylva..nias-san egy szempillantás alatt megajándékozott egyel, habár nem nézett ki olyan jól mint vártam, sőt a sisak kényelmetlen is volt, és otromba, de legalább könnyebben bele tudom magam élni a katonai szerepbe. Óvatosan megpróbáltam a sisakot úgy a fejtetőmre tenni, hogy ne takarja el a szemeimet, és ne is csússzon le a földre. A ruhaprobléma megoldása után első fontos célomnak állítottam be, hogy végre valahára kipróbálhassak egy igazi életnagyságú tankot. Izgatottan, csillogó szemekkel rohantam a hatalmas harckocsi felé. Egy pillanatra elgyönyörködtem a lánctalpas láttán, szinte könyörgött, hogy kapcsoljam be. Izgatottan pakoltam fel a lábam a járgányra, ragadtam meg a kis kilógó rudakat amik valószínűleg egyfajta létraként funkcionálnak, és kezdtem el felmászni eme szépségre, amikor is a korábbi csendet, és békét egy ideges férfi kiáltása megtörte. Ijedtemben elengedtem mindkét kezemmel a szerkentyűt, és elrugaszkodtam a tankról mielőtt még háttal a földnek csapódok. Majd arra kényszerített, hogy sorakozzak fel a többiekhez hasonlóan, először nem értettem miért kér ilyesmit tőlem, majd leesett, hogy az egyenruha miatt azt hiheti, hogy én is a szakaszához tartozom.
- Izé, ez nem az aminek látszik, valójában én nem vagyok katona. Egy elég vicces dolog történt, ugyanis.. - kezdtem bele a magyarázkodásba, azonban a nagydarab kopasz férfi rámozdított, és egy elég szép mennyiségű nyáltengert zúdított felém. - egek - fintorogtam halkan, közben kezeimmel azon voltam, hogy minél előbb leszedjem magamról azt aminek nem kéne... vagyis a nyálat. Végül jobbnak láttam, hogy belemenjek a játékba beálltam a többi alak mellé, és próbáltam leutánozni a felsorakozásukat. Egyenes hát kitolt mellkas, összezárt lábak. A férfi egy lélegzetvétellel végigszidta az egész alakulatot. Majd amikor már tényleg úgy tűnt, hogy vége a szenvedéseimnek előttem termet, vérben forgó ideges szemekkel és megismételte a korábbi nyáltámadását. Fintorogva húztam el a fejem, hogy lehetőleg elkerüljem az engem ért nyál nagy részét.
- Ez igazságtalanság! Igaz, hogy nem vagyok tapasztalt katona, sőt KATONA sem vagyok - hangsúlyoztam ki, ahogyan ö is tette korábban... - Ezért nincs is hozzá joga, hogy engem büntessen, főleg nem ilyesmivel. Ha kárt tettem volna abban a járgányban még érthető lenne. - tettem karba a kezeim és az éppen szememre csúszó sityakot egy fejmozdítással hátrébb igazítottam. Viszont cseppet sem tűnt, úgy, hogy itt vége a megpróbáltatásomnak, sőt mi több... Talán jobb lenne menekülőre fogni. Ha sikerült képességet használnom, aminek kicsi a valószínűsége akkor a tőlem legmesszebb eső katonával cseréltem helyet, ha nem akkor a jelenlegi helyzetemből kezdtem teljes erőből rohanni, majd egy megfelelő rejtekhelyet keresni, a bázison, ahol meghúzhatom magam addig, amíg ki nem találok egy jó szökési tervet. Szélsebesen rohanva az ideges tiszttől, időnként hátrapillantok, hogy követ e valaki. Ha igen, akkor megszabadulok a plusz súlyt jelentő sisaktól, két okból. Egyik, hogy hátha lesz olyan szerencsétlen és orra bukik benne, a másik pedig, hogy addig se nyomja a fejem.
- Amikor már reménykedtem benne, hogy kiszórakozhatom magam... - füstölögtem rohanás közben. - Viszont... azt a tankot akkor is ki akarom próbálni. - nyavalyogtam, siránkoztam, és ha már sikerült biztonságban eltűnni a kíváncsi szemek elől, kifújni magam. - Kell egy rejtekhely...

// Menekülés \o/ //

by **Bacchus** Vas. Jan. 05 2014, 13:43

- Elvenni feleségül? - ravasz mosolyra húzta a szám a felismerés, egyben kiutat jelenthet a többi jószág, teremtmény vagy pirospozsgás cipőtalp nyelvcsapások közül. A zöld világító tündér nem jelzett, hogy szándékában állna megjelenni, úgyhogy továbbra is ki kell tartsak itt ebben a kérésektől harsogó gügyörésző napsugár áradatban, ahol a levegőnek is mézeskalács és nyál szaga van. Meg valami steril izé, amit már nem is tudom mióta nem éreztem.. első győzelmem után kenegettek be mindenhol azzal a porral, de mi a fene is az.
Támadásom jeléül barbibabástól nekizuhantam egy mozdonynak. Még mindig rám volt csimpaszkodva, másodjára is nekifeszültem, hogy szálljon már le rólam, de ő csak harsogta tovább.
- Oké, de egy olyan helyen, ahol csak ketten vagyunk - legalább utána hirtelen özvegy leszek.
A vonatember, mosolyogva integetett valamivel, mintha keze lenne.. összeráncoltam szemöldököm és úgy próbáltam feldolgozni a váratlan fordulatokat. A színes hörcsögök is közel jöttek, lassan ugrándozva és előlük még a talpnyaló kannás ember is kitért.
- Bort adj, ne teát! - nevettem egy jót, de ez az izé, hogy megnyílnak előttük a dögök, ez azért zavaró. Lehet ők a főnökök ezen a helyen, ha velük talán beszélnék, akkor kiderülne mi fán terem, itt a bunyó. Hátamnak nekimozdult a vonat mire odanéztem feltárta bendőjét, ahol épp nudista parti van. Felugrottunk a vonatra, ahova még a csillámfaszláma is követett minket és mindenki abba a térbe próbálta begyömöszölni magát amibe én vagyok. Nemtelen, színes táncoló nagy szemű elfajzott lények is jöttek hozzám közelebb. Nem kívántam közelebb tudni azokat tőlem, mint 8-10 méter, ezért inkább rögtönözve kiugrottam az ablakon, úgyis jó nagy hullámzó tömeg van. Elértem a tetejét, ahol bizony, valami szőnyegember fogott meg elsőként és kezembe nyomott egy lámpást valami kék izé. Azt mondta javítsam meg, meg dörzsöljem meg. Ekkor furcsa dörzsölést éreztem, bár éppenséggel máshol és a plasztik rózás némber a lámpásomat dörzsölte. Inkább ezt itt nyomtam maradék kezébe a lámpát. Úsztam a tömegen hátradőltem a zsibajban, bőszen mosolyogva vártam, hogy teljen az idő. Hiába kérném, hogy kussoljanak, hogy fogják be a szájuk.
- Nem, nem és nem! Nem fogom istápolni a törpházadat sem kipucolni, ~~! - ez meg mi volt, hülye *****. Nem engedi még azt se, hogy kigondoljam? - Még mindig vehemensen néztem arra a hangra, ami kiszűrődött a többi közül. Még a teáscsésze ajánlata is jobb volt, meg annak a tovább több száz rajongómnak, akik itt vannak.
- Tegyetek le - kértem őket egy ilyen egyszerű cselekedetre - tegyetek le és mindenkinek teljesítem kvánságát - hazudtam nekik, amire egyből ugrottak és máris földön álltam, a tolakodásukban elkövette egy szamár azt a hibát, hogy túl közel jött. Megakartam ütni, de ekkorra vészesen közel értek már a tömegnyitó négytagú színes hörcsögpofájú mosolygó lények.
- Ti vagytok itt a górék? - kérdeztem, mire ők csak széttárták karjaikat és jöttek közelebb és közelebb. - Nem ölelkezünk.. - hátráltam közeledő mozgásukkal ellentétesen. - Előbb válaszoljatok, aztán meglátjuk. Érdekelne ez a cukormázas birodalmatok, gondolom itt mindenki félnótás - azzal magam elé kaptam a csimpaszkodó barbicicababát és kis szenvedés árán próbáltam ujjait lefejteni magamról és a sárga ruhás ölelésébe lökni. Az ujjai még mindig a vállizmomba voltak beleakadva göcsörtösen és valamiért a nadrágomban tűnt el másik keze, egy ideje érzem már, hogy bizony a rózsakertjét akarja locsolgatni tényleg, de hogy ennyire.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Jan. 06 2014, 21:13

A rendkívül kellemetlen és kissé bosszantó helyzetem nem változik. Szinte semmit sem, mintha csak a falhoz beszélnék, nem jutnak el hozzá a szavaim. Nos, ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy ő nem lehet ő, az én Ai-chanom. Már számomra is kezd egy minimálisan idegesítő lenni a helyzet, eddig szavakkal mindent, majdnem mindent megtudtam oldani, de már szinte biztos vagyok benne, hogy itt és most nem sok esély van erre. Ha az elején tudom, hogy efféle „játékra” jelentkezem, hol még a többiekre sem tudok figyelni, vigyázni, nem jelentkeztem volna. Nem írtam volna alá azt a papírt, szerződést. Azonban ez már lényegtelen. Az embernek mindig is nagy problémája volt az hogy a múlt cselekedeteit nem tudja megváltoztatni. Ez így van rendjén, olykor viszont módfelett bosszantó tud lenni. Ha lenne egy ilyen képessége az embernek, rengeteg negatív dologtól kímélhetné meg magát, emellett sokaknak segíthetne. no, de elég az álmodozásból, ha csak azt teszem nem fog megoldódni a problémám, ami jelenleg itt előttem van, egy nagyon ideges, féltékeny, kissé mocskos szájú lány képében. Próbálom mosolyom minden erőmmel fenntartani, hogy véletlenül se gondolhassa azt, hogy esetleg füllentek, terelek vagy hasonlók.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – próbálok nyugtatni, bár nem a legjobb módszert választottam szerintem
- Nekem sincs viszonyom egyik céhtársammal sem, ezt garantálhatom. Amennyiben ők táplálnának irántam gyengéd érzelmeket, nem tehetek róla, de sosem viszonoztam ezeket és nem is fogom - Teljesen értelmetlen bármit is mondanom. Ez nem beszélgetés, csupán mondja a magáét anélkül, hogy bármit is meghallgatna. –egy szavam sem jut el hozzá rendesen, csak azt hallja meg, amit szeretne. Ismertem pár hasonló lányt, azonban őket sikeresen elkerültem, nem kívántam velük mélyebb kapcsolatot kiépíteni egyszerű ismeretségnél. Attól tartottam, hogy esetleg nagyon rosszul jöttem volna ki némely esetből. Számomra jobb a békesség.
Amikor a kedvesem egy másolata, vagy nevezzem bárminek, megemlíti, hogy már itt is vannak, kérdően néznék hátra, de már felesleges. Megérzem magamon a megannyi kéz tapintását, és bele is borzongok. A helyzetet is figyelembe véve nincs ínyemre az ilyesfajta viselkedés, nem tartom helyénvalónak. Azonnal elhúzódom, de hiába, újabb és újabb ismerős arcok jelennek meg, és zavarba ejtő dolgokat mondanak. Egyelőre jól tartom magam annak ellenére, hogy eme próba a legmegterhelőbb, legnehezebb és veszélyesebb egy férfi számára. Sokat segít a tudat, hogy ők nem azok a lányok, kik elvileg céhem tagjai. Vannak itt olyanok is, akiket még csak nem is ismerek, mégis kérlel, hogy vele törődjek. Egyszerre bosszankodom és igyekszem visszafogni magam, mikor arcom puha keblek fonják körbe, próbálok szabadulni, elmozdulni, mielőtt még túlságosan is elgyengülnék. A testem nem tudom teljesen az elmém uralma alá hajtani, messze állok még attól a szinttől, így megszenvedek gondolataim és reakcióim fékezésével. mozdulni szinte képtelen vagyok, erőszakot már csak elvből sem alkalmazok, így nem sok választásom van.
- Ai-chan! Taskete! – kérek segítséget a hasonmástól, ki majd szétpukkad a méregtől. Remélem megszabadít azoktól, akik egyszerre okoznak kínt és örömöt, és ezzel egyetemben le is nyugszik majd. Ennyi, mindössze erre vagyok képes ebben a helyzetben, a férfi mivoltom eredményezi a csökkenő ellenállásomat. Ezt nem tudom megváltoztatni és valószínűleg nem is akarom….

by **Noxy** Hétf. Jan. 06 2014, 22:26

//Szophie, én ezt még nem tudhatom, mert nem vagyok hivatalos mesélő, ezt majd KA fogja szerintem megállapítani. Ami ez elvárásomat illeti, szeretem, ha a küldijeimen szép hosszú posztok születnek Very Happy

//

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: Január 14.

Jun (mer) - 2. próba teljesítve, átlépett a 3. próbára:
Visszafeleseléseiddel igencsak táncolgatsz a kiképzőtiszt idegein, és már azon volt, hogy jól képen töröljön téged, mikor menekülésre fogod a dolgot. Sajnos a képességedet nem használhatod, mert a küldetés programja ezt nem engedi neked, de az iszkiri nagyon okos volt! A tábornok is és a katonái is teljesen megdöbbentek: nem számítottak rá, hogy egyszer csak még mindennek a tetejébe még el is rohansz. Most itt is van a lehetőséged, hogy kipróbáld a tankot, amit ezúttal beüzemelhetsz, és akkor indulhatsz vele a téged üldöző katonák felé... persze, ha van kedved ahhoz, hogy kilapítsd ezt a fegyelmezett, kiszolgáltatott bagázst a kiképzőtisztjükkel együtt. Very Happy

Akár megteszed, vagy csak elbújsz valahová, végül ezek az emberek mind eltűnnek, és Sylvanias ismét megjelenik előtted.
- Nagyon ügyes! Gratulálok! Pont azt tetted, amire számítani akartam tőled, kedves kicsi Jun! Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen kemény, parancsolgatós katonarenddel szemben is képes lennél-e szembeszállni saját jogaidért, igazadért, egyenlőségért, testvériségért és szabadságért... na jól van, a lényeg, hogy a második próbád is teljesítetted. Akkor jöhet is a következő!
A jól ismert zöld tűzfüggöny, és ezúttal is egy újabb helyen találod magad. Egy hatalmas vulkán tetején, minek a peremére ráfektettek egy hosszú, vastag fát. Ezen állsz éppen, a fa közepénél, méghozzá fodros-bodros virágmintás fürdőruhában, kezedben egy hatalmas botszerűséggel, aminek mindkét végén hatalmas puffancsok vannak. Ez egy olyan cucc, amivel le kell csapni a másikat az ilyen játékokban.
Sylvanias meg ott áll előtted.
- Szép a kilátás, mi? Élvezheted innen fentről a tájat, és a vulkánt is felülnézetből! Mondd, szeretsz játszani olyan "üsd ki a másikat"-féle verzióban? Itt a világ tetején játszhatsz is egy ellenféllel! Persze nem muszáj, ha ennyire félsz az ilyesmitől, és inkább kérdést várnál tőlem.

Mersz vagy nyersz?

Szophie (nyer) - 2. próba elbukva!:
Hajajj, hajjajj. Egyre rosszabb döntéseket hozol, akármit is gondolsz a dolgokról. Mikor kimondod a Vezér nevét, rögtön megjelenik szemed láttára Tachiba Makoto, aki éppen a céhtársaddal, Ritával romantikáztak a sarokban. Látod, ahogy végigsimogatják egymás hátát, ahogy ízlelgetik egymás lágy csókját, és ahogy szerelmesen néznek egymás szemébe. Ha még nem is az igaziak, a látvány az látvány, és biztosan rosszul eshet neked ezt látni.
- Mondd csak miért hagytad el Szophie-t értem? - kérdezte Rita.
- Azért, mert az a sznob csitri jobban szereti azt az ostoba dögöt, mint engem - felelte szomorúan Tachiba Makoto. - De sebaj, úgyis csak arra kellett nekem, hogy valakivel csinálhassam, amit egy férfi csinálhat. De te számomra nem az a lány vagy Rita. Téged teljes szívből szeretlek. Soha senki mást nem szerettem így rajtad kívül, érted mindenről lemondok, és harcolok érted akár az életem árán is. Te az a lány vagy, aki törődik másokkal, akik fontosak, és nem ragaszkodnak beszélő számkódokból álló szarokhoz. És ami a legjobb benned, drágám, nem vagy önző.
- Óh, Tachi... érted én is mindent elhagynék és feláldoznék! Szeretlek!
Aztán folytatták szerelmi légyottjukat, mire megjelent Sylvanias kicsit gondolkozó fejjel.
- Tudod, kedveském, te egyre önzőbb és önzőbb vagy. Persze z elkényeztetett gazdag lányokat már csak erre nevelik, perszte tisztelet a kivételnek. Te meg szerintem pont nem a kivétel vagy. Tudod, Tachibád és Vezér között mégis van egy újabb különbség, amiről megfeledkeztél... a fiúd akármilyen lusta, nagyképű, csajozós alak, mégis létező lény, akivel még lenne esélyed élni életed végéig. Vezér meg az mi? Csak egy virtuális lény, ami ha egyszer elveszik, pótolhatod újabbal. Ő nem élet, csak egy játék. Az élet meg pótolhatatlan. kíváncsi vagyok, vajon a harmadik próbád is elbukod-e...
Azzal felcsapott körülötted a zöld tűz, és azon kapod magad, hogy nem bírsz két lábon állni, és hirtelen négy lábra esel. Érzed, hogy az arcod elnyúlik, hallásod, látásod és szaglásod kiélesedik, elborít téged a hajad színével megegyező sötét szőr, és lompos farkad nő. A helyszín egy sötét, fenyves erdő, melyet ellepi a hó és a köd.
Farkassá változtál.
- Szervusz, kiskutyám! - nevet rád a boszorkány, mikor megjelenik előtted ismét. - Mindennek megvan az előnye és a hátránya, és ezt a saját bőrödön, ízé szőrödön is megtapasztalhatod, milyen egy farkas élete az erdőben öt percen keresztül. De még van egy másik lehetőség, ha ezt se mered.

Bacchus (mer):
Kemény, szoros helyzet, mi? A szó legszorosabb értelemben! A színes kis falucska különböző gyermeki népe jól elzárta előled a menekülés minden útvonalát. Hiába ígérgetsz nekik, azok majd széttépnek csupa szeretetből és játékosságból. Aztán egyszer csak ott teremnek a Teletabik, akik elkiáltják magukat: - NAGY ÖLELÉS!!!! - és jó szorosan megölelnek téged úgy, hogy a négyes közepébe szorultál. Hogy még jobb legyen neked, az ölelkezéshez csatlakozik az összes cuki lényecske a színes hajú trolloktól kezdve a pónikig, és hozzájuk még élő virágok, fák és szívárvány színű Transformerek is csatlakoznak... na az ők ölelésük még "örömtelibb" a teletabikkénál is!
Most még eldöntheted, hogy feladod-e, vagy még azt a maradék húsz másodpercet is még velük töltöd. Twisted Evil

Jin (mer) - 2. próba elbukva!:
RenAi kicsi jelét sem adja annak, hogy segítene neked, ráadásul mikor látja, hogy kénytelen-kelletlen inkább átadod magad a kényeztető fürdőruhás céhtársaidnak (akik valahogy mégis örömet okoznak neked), könnyes szemeivel hangosan elsikoltja magát, aztán mindannyitoknak nekiesik a fegyverével... aztán a világ elsötétül, és Sílvanias ott áll veled szemben.
- Hát Jin drágám, a férfi ösztönök mégis legyőztek téged. Nemes fiúnak gondoltalak már az első próba óta, aki még szembeszállt volna ezekkel a lányokkal azért, akit szeret. Mondd, biztos, hűséges vagy a szíved mélyén RenAihoz? - néz rád kicsit furcsán. - Biztosra akartam menni, mennyire szereted szerelmedet, de úgy látom, nem tettél meg érte mindent, így elbuktad a második próbát. Na go a következő helyszínre!
Egy zöld tűz pillanatnyi idő, és a Kezdetek Erdejében találod magad. Sylvaniast egy fa tetején ücsörgött, úgy néz le rád vigyorogva.
- Mindennek a kezdete, és még ez az erdő is! Nem tudom, hol párbajoztál életedben először a játékban, de garantálhatom neked, hogy ismét átéld életed legelső KT-ját. Nos, készen állsz? Vagy inkább kérdezzek?

Mersz vagy nyersz?

by **Szophie** Szomb. Jan. 18 2014, 12:44

Vezér. Igen! Ő az én társam! Várjunk..! Ez meg mi a..? Hunyorítva néztem végig a jelenetet, mint a moziban, ha valami egyáltalán nem odaillőt látok, aztán ugyanúgy hunyorogva meghallgattam a boszit is. Mire eljutottam odáig, hogy normálisan is kinyissam a szemem, már farkas voltam._. Fekete farkas. Igazság szerint ez így elég rossz volt, mert a bundám nem épp előkelőséget tükrözött. Sőt, sokkal inkább gonoszságot. Miért nem lehetek én is fehér?! Jó, igen, talán igaza van a boszinak. Megint az önző problémáim foglalkoztatnak.. De akkor is fehér akarok lenni! Idegesen megcsóváltam a farkam, ám ez a mozdulat az újdonság erejével hatott. De dúrvaaa! Van farkam! És mozog! És.. olyan elkaphatnékom lett! Idegesítő, ahogy itt mozog! Fúúú.. Csak érjelek már el végre! Buta testrész, annyira idegesítő vagy! De miért forog itt ennyire minden? A fák körbe-körbe járnak! Jajj!
Egy nagy puffanás jelezte, ahogy elestem a szédüléstől. Megnyúlt, szőrös pofám a hó hidegségét érezte magán. és szagokat. Ismeretlen, sok-sok szagot. Mindenhonnan! És egy csomó büdös volt belőle, de voltak nagyon ínycsiklandó illatok is. De azokat a finom illatokat nem érzem, mert az előttem levő virág bűze mindent elborít. Fúj de rossz szagú ez a növény. A hátamra fordultam, és kidugtam a nyelvem, hogy oldalra csúszva lógjon. Igazán kényelmes érzés volt. Láttam, ahogy leheletem az égbe szállt a nyitott számból. Egészen fel a csillagokig. A csillagokról pedig eszembe jutott a kép, amit pár perccel azelőtt láttam. Enyhén megborzongtam, és akaratomon kívül felnyüszítettem. Fájó sóhaj volt a sötét éjszakában. De neeem! Rita nem érhet a nyomomba sem! Vagy igen? Megráztam a fejem. Azt hiszem, nem az a lényeg, hogy a nyomomba ér-e, hanem hogy azt adja-e, amire Kedvesének szüksége van. De ez akkor is csak egy buta kép volt. Nem igazság.. Viszont miért ilyen rossz? Muuhhh. Gonosz, buta gondolatok. Olyan elhagyatott érzés. Újra. Nem hiába van összekapcsolva a farkas a magányos jelzővel, azt hiszem. A legjobb lenne, ha továbbra is a magányt helyezném előtérbe. Ha nincs senki a közelemben, akkor nincs, aki megbántson, és nincs, aki miatt ilyen buta érzéseim legyenek. Ezért is választottam Vezért! Mert ő aztán nem sok vizet zavar az érzelmeimben. A többi meg nem érdekel! >.< De.. az a baj, hogy mégis érdekelnek. Viszont nem akarok holmi kolonc lenni senki nyakán. Ha valakinek tényleg nincs szüksége rám, akkor ezt el kell fogadnom, és tovább lépni. Úgyis megmondja, ha nem kellek. És az a jobb, ha akkor már nem zargatjuk egymást. Fájdalmas érzés. Fájdalmas gondolatok. De most nem helyénvalóak. Mert ilyen még nincs. Egyébként pedig el tudom érni, hogy szüksége legyen rám.
Ez a nő pedig gonosz. Direkt csinálja ezt velem. Nem fogok összetörni a nyomására. Már így is túl nagy fejtörést okozott nekem, csupán azzal, hogy ilyesmiket mutatott nekem. Engem csak valós problémáknak kell foglalkoztatnia! Ilyesmikkel nem szabad törődnöm. Van elég problémám holmi képzeteken kívül is. Például, hogy büdös ez a virág az orrom előtt!
- HammmBrrrüüü! - kaptam be a virágot, szakítottam le, és tettem tönkre. Ne bűzölögjön nekem itt! Boldogan megcsóváltam a farkam, ahogy a növény pixelekké lett. Így már minden sokkal tökéletesebb! Csak egy kis szaftos husikát kéne még keríteni..

by **Tetsuko Jin** Vas. Jan. 19 2014, 19:41

Az a tervem, hogy Ai-chan segít rajtam, leszedi rólam eme túlbuzgó, vágytól fűtött utánzatokat, de tévesen feltételeztem korábban. Az eddig rendkívül féltékeny Ai-chan másolat, most mérges arccal ugyan, de tűr tovább, pedig nem kellene, most nem. Nem vágyom másra, csak a szabadságra, hogy kiszabaduljak e ketrecből, mielőtt teljesen elveszteném az eszem. Gonosz tréfát űznek velem, egyáltalán nincs ínyemre az ilyesmi. Felháborítónak tartom azt, hogy valaki mások szenvedésén, megpróbáltatásain jól szórakozzon. Márpedig biztosra veszem azt, hogy itt valaki jobban élvezi a helyzetet, mint én magam.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy Ai-chan elsikítja magát és vadul ránk támad. Igen, valami ehhez hasonlót képzeltem el korábban, mikor tétlen maradt. Eből is látszik, hogy nem az az Ai-chan, akit én ismerek, a kedvesemé. A küllemén kívül nem sok közös van bennük, szinte semmi. Azt pontosan nem tudom, hogy hogyan viselkedne az igazi szerelmem egy hasonló helyzetben, de arra mérget vennék, hogy nem így…. eddig nem fajultak volna a dolgok. Ai-chan szerintem már az elején tisztázta volna a helyzetet, hogy ez a mi kapcsolatunkban egyáltalán nem megengedett. Sem az ő, sem pedig az én részemről és ehhez tartjuk magunkat.
Nem tudok időben reagálni a támadásokra és bevallom, nem is akarok, had dühöngje ki magát ez a másolat, ha akarja. A kép hírtelen elsötétül és Sylvanias-san jelenik meg előttem. Már meg sem lepődöm ezen.
- Hiszen férfi vagyok, ezt nem tudom és nem is akarom megtagadni – mondom mindezt mosolyogva. Egy kicsit sem értek egyet a nő szavaival. Ez így teljesen más…. ezek alapján nem lehet megítélni engem, egyszerűen képtelenség. Onnantól kezdve vált lehetetlenné, hogy rájöttem, ezek itt mind másolatok, klónok, esetleg valamilyen illúziók, trükkök.
- Nem értek ezzel egyet. Ezek a személyek nem azok voltak, akiket ismerek. A viselkedésük is teljesen más volt. Ebből kiindulva lehetetlen engem a helyzet alapján megítélni. Miután erre rájöttem, nem láttam értelmét teljes erőmből küzdeni. Éles helyzetben egészen más lenne a végkifejlet, ezt garantálhatom. – mosolyom töretlen marad, hangomban nem érződik sem sértettség, sem harag. nem is érzek így, ez az igazság.
- A szívem Ai-channak adtam, csak neki és nem másnak. Nem húz másfelé, csakis felé. Számomra ő az igazi, az egyetlen, az akit mindig is kerestem… ez az utolsó szavam - Részemről a téma lezárva. Amúgy is kezdett egy kissé kellemetlenné válni a helyzet… így a lesz a legjobb.
Csak bólintok, amikor a következő próbát említi. Nem tudok mit tenni ellene, el kell fogadnom, játszanom kell mindaddig, míg nem lesz vége ennek az egésznek.
Zöld villanás és egy erdőben találom magam, ami nagyon ismerősnek tűnik. Hamarosan megtudom, hogy miért is vagyunk itt. Ez megint nem az én asztalom, nem kedvelem a harcokat két plyaer között.
- Nem vagyok az erőszak híve. Abból a kevés párbajomból, ami volt, csak egyetlen egyet élnék át újra. Azt, amiben találkoztam szívem hölgyével, ami sajnálatos módon nem az első. Így kihagyom ezt a lehetőséget, a kérdést választom- felelem határozottan. Ez részemről el van döntve, nem lehet rábeszélni az ellenkezőjére. Kíváncsian várom, hogy ezúttal miféle kérdést kapok Sylvanias-santól és őszintén remélem, hogy ez lesz az utolsó…

by **Jun** Kedd Jan. 28 2014, 19:45

Talán kicsit túlságosan is elragadott a hév amikor a felgyülemlett feszültséget az utolsó cseppig a parancsnokra zúdítottam. A mondat végére már vörösödött a feje, robbanni látszott, de azért még tettem rá egy lapáttal a menekülés előtt. Nagyot nyeltem amikor nem sikerült aktiválni a képességem, de ügyet sem vetve rá inkább menekültem amerre csak tudtam. Mielőtt még lefordultam volna a barakkoknál, hogy aztán kitérjek egy pillanatra a katonák látóhatárából, hátra lestem, hogy mennyien követnek. Hatalmas megkönnyebbülésként ért a dolog, hogy egyikük sem jött utánam, de talán még annál is nagyobb meglepetésként. Miért nem követnek? Ha az én fejemhez vágott volna egy kölyök ilyeneket biztos, hogy kitekerném a nyakát, nem csupán meghökkenve hallgatnám, és még hagynám is menekülni. De talán jobb is így, hogy nem mindenki gondolkodik hasonló képen mint én. Egy kicsit meghúztam magam, végiggondoltam a következő lépésem, és próbáltam valamilyen célt találni az ittlétemnek, legutóbb is teszteltek, most sem lehet másképpen. Sietve megrohamoztam a tankot amiről korábban elég agresszív módon le lettem szaggatva, viszont ezúttal sokkal körültekintőbben és ügyesebben közelítettem meg tanulva a korábbi hibáimból. Sehol senki, megmásztam a túlméretezett játékszert, beültem a vezérlő kabinba és megkíséreltem a bekapcsolását. Egészen eddig túl könnyen ment minden... túlságosan is, a szerencse ennyire nekem kedvez ezúttal? De itt jött a baki... életemben nem vezettem, még csak kocsit sem, nem hogy rögtön egy tankot. A régi megszokott joystick vagy billentyűzet helyett most megannyi bizgentyű sorakozik előttem. Összezavarodottan nyomkodtam egymás után a gombokat, mozgattam a karokat, csavartam amit csavarni lehetett, a ketyere beindult, és azonban irányíthatatlanná vált.
- Ne, ne ne ne ne!! - kiáltoztam majd a kimászással próbálkoztam mielőtt még az a fal túlságosan közel kerül hozzám. Közben a nő is megjelent mint legutóbb, úgy látszott ismét teljesítettem a feladatot, viszont egyáltalán nem tudtam neki örülni, mert továbbra is vészesen közeledett a fal... - Jó jó, csak siess már! - szóltam rá, remélve, hogy minél hamarabb eltüntetek erről a helyről. Nem szívesen próbálnám ki milyen felrobbanni egy tankkal. A zöld füst szerű dolog eloszlani látszik amikor már kezdem látni, ezúttal hova is kerültem. Egy viszonylag vékony farúdon egyensúlyozok...egy VULKÁN TETEJÉN! Lábaim remegni kezdtek, ez nem olyan mint korábban amikor a vékony lécen sétáltam át, azon a kyuubis küldetésen. Ez teljesen más, sokkal magasabban vagyok, és nem víz van alattam. Ha innen leesek tuti meghalok.
- Igazad van, innen még a hegyeket is látni. - meredtem a távolba erőltetett mosollyal az arcomon. - A fenéket szép! - remegtek meg a lábaim, közben a mellkasom felé húztam a kezemben lévő rudat, szorosan a fürdőruhámhoz, valamiért halovány biztonságérzetet keltett ez a póz viszont nem hiszem, hogy sokáig tartana. A lábaim is egy idő után be fognak görcsölni, a mozdulatlan kinyújtott tartás miatt. - Inkább beszélgessünk! I-Igen beszélgetni szeretnék, egy tea társaságában, finom sütikkel, mondjuk ott lent... BIZTONSÁGBAN, a patakparton? ehehe, nem mintha bármi bajom is lenne a vulkánok tetején való harcolással... Viszont biztos kellemesebb lenne odalent... - érveltem egyre hevesebben és hevesebben amellett, hogy tűnjünk el erről a helyről. Talán ennél még a korábbi kiképzőtábor is kellemesebb volt. A magaslati levegőtől zúg a fejem, kezdek szédülni és minden percet az utolsónak élek meg. A nőt pedig amennyire csak lehet próbálom siettetni, ha szükséges még fel is adom a próbát, csak tüntessen el innen. Szóval ez lenne a tériszony? Tényleg... ez a fürdőruha... mikor került rám? o_O

by **Bacchus** Hétf. Feb. 03 2014, 20:53

Nem válaszoltak ezek és még a barbi babát is feleslegesen löktem eléjük, kikerülték ölelésükkel és az is homlok vesztve rohant vissza, hogy öleljen.
- Höhöh - nevettem kicsit az egészen. Ezek a színes majmok is az ölelésért vannak oda. Talán fent az a nap méretű baba fej is meg akar ölelni.. ha a nap meg akar ölelni.. akkor..
Gondolkodóba estem és egy csillámrobotgyíkarc átölelt. Öklömmel ütöttem az ábrázatát, hogy engedjen el, de csak nem tette meg. Az újdonsült teherrel próbáltam a nyakamban távolabb vonszolni magam a majmok bolygójától. Mire végül is gondolatom kiforrt. Megvan! Ha a nap meg akar ölelne, akkor belezuhan ebbe a helybe. Teli torokból elordítottam magam.
- Befog csapódna a NAP!!! Meneküljetek tőlem, vagy mind meghaltok!! - kiáltottam, majd jót vigyorogtam. Remélem így lesz és elpucolnak a közelemből. Azonban ekkor már a lábamon is mászott valami. Nem akartam odanézni így is jól hallottam, mint mond élces hangján. "ölelés"
- Menjetek már innen, nem segítek senkin! Fogjátok már fel. Én Bacchus vagyok és most mindenkinek lezúzom az arcát, aki kicsit is közelebb mer jönni! - fakadtam ki, mire egy ugráló faláb mosolyogva és pirospozsgás szegélyekkel a szája körül azt mondta, hogy neki nincs arca. Most ezt mi, ezt hogyan? Nem érdekel, szét ütök mindent, ami mozog..
Megfeszítettem az izmaim, amikor is valami átölelt nem akartam tudni, hogy mi az, de igazán már nem is tudtam és akartam ellene tenni. Bármennyi időm is lehet hátra.. ezt nem lehet bírni. Olyan negatív itt mindenki, miért csak engem akarnak megölelni. Ölelgessék egymást vagy hagyjanak már békén. Körbenéztem és a sokaságban még mindig volt, aki a szemét akarta kifesteni az én segítségemmel, mert saját maga képtelen erre. Ott egy másik, ami félig krumpli félig unikornis és pattog, mint a gumilabda, közben csak annyit mondogat, hogy "játssz velem, játssz velem". Krumlikornis.. wtf. Valamint további elképzelhetetlen izé, amire eddig nem is gondoltam, hogy létezik egyáltalán ilyen. Tehát ilyen lenne azon gyerek világa, akik elpazarolják éveiket fölös gondolkozása ahelyett, hogy verekednének?
Szétütöm mindet, száz szónak is egy a vége. Banzáj!
Megálltam és bevártam míg ölelésre készen lesznek. Ha nem járt még le az időm így amint nagyon-nagyon közel ért akár egy is, egy lengővel megkínáltam az első teremtményt, majd így tovább az összeset. Ameddig és ahol értem. Remélem egy az a négy majom lepény közül, nem egy másik teremtmény. Felnéztem és láttam egy nagyobb valamit. Fekete volt nagy és gyorsan mozgott, gyorsabban, mint az eddigiek. Az ott egy.. az ott egy neee... Futás!!
Hátat fordítottam az esetlegesen kialakuló harcnak és a tömegben, és ellenkező irányba tuszkoltam magam a feketétől és a színes dögöktől. Valami ló magához ölelt, mire jelmezét vagy szőrét lenyúzva róla tovább húztam magam a testek és testrészek vonagló tömegében. Felmásztam valaminek a hátára, mire csak az annyit mondott, "kicsit balra, ott csikiz". Még mit nem és az említett helyre öklöztem, és folytattam menekülő utam főleg a fekete elől. Lehet csak odaképzeltem vagy sem, de egy biztos.. színfosást kaptak a szemeim.

Vagy netalán kifolytak szemeim. Egy biztos. Ha nem járt le az időm, akkor hagytam hogy megöleljenek azok a..

by **Noxy** Szer. Feb. 05 2014, 19:20

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: Február 15.

Jun (nyer):
Mivel túlságosan félsz, inkább nyernél. A fürdőruha viszont marad rajtad. :DA kérdésed egy feszült szünet után így hangzik:
- Mi szeretnél jobban lenni? Lány vagy fiú? És miért?

Szophie (mer):
Cselekményeid farkasként arra utal, hogy inkább mernél.
- Hát akkor sok sikert a vadonban az elkövetkező öt percben. Még szükséged lesz rá! - mondja neked sejtelmesen gonosz vigyorral, aztán a megszokott zöldtüzes effektus mellett eltűnik. Egyelőre úgy látszik azt csinálhatsz, amit egy farkas megteheti a szabadban. Aztán egyszer csak pár centivel az orrod előtt elsüvít egy puskalövedék, ami igencsak szétszedte a melletted álló farönköt apró darabokba. A bokrok közül két vörösszemű orvvadász tűnik fel, kezükben egy igen erős típusú puskákkal. Nem szólnak semmit, csak szegezik rád a puskát abból a szándékból, hogy megnyúzzanak és értékes áron eladják a bőrödet és húsodat valami vásáron. Na most mit teszel?

Bacchus (mer) - 2. próba teljesítve, átlépett a 3. próbára:
Sylvanias-tündérke egész idő alatt leshelyből figyelte szerencsétlen próbálkozásaidat a cuki mesevilágba illő karakterek gyűrűjében. Majd megszakad a nevetéstől, és még akkor se hagyja abba, mikor az idő lejárt, és Sylvanias végül kiment egy varázspálca-suhintásra ebből a borz... ízé, rózsaszín világból. Pápá Barbie, Thomas, macik, teáskannák, sütik, csillámfaszlámák és meleg Transformerek! Razz

- Legszívesebben sokkal több ideig is benn tartottalak volna, mert olyan jó volt nézni kínszenvedéseidet közöttük! - Idő kell neki, amíg végül csak összeszedi magát, aztán visszanyeri régi cserfes modorát. Felhúzódik előtted a zöld tűzfüggöny, és mikor lemegy, egy előbbinél kellemesebb világban találod magad:
WELCOME TO WORLD OF WARCRAFT!
Azon belül egy arénában, ami így néz ki:
[Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz? - Page 2 Arena-wow-tf2

[Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz? - Page 2 Arena-wow-tf2

- MMORPG-ket ismersz sokat, igaz? Akkor gondolom ez a világ is rémlik neked - mondja neked Sylvanias. - Csak annyi a feladatod, hogy megküzdj egy ellenféllel itt a Blade's Edge arénában. Na készen állsz? Vagy az iméntiek után inkább nem kockáztatol?

Mersz vagy nyersz?

Jin (nyer):
- Kár, pedig látni akartam, hogy véded meg magad, szépfiú - vigyorog rád Sylvanias. - De végül is jogod van eldönteni... akkor jöhet a kérdés! Aincradban járkálva találsz egy legendás itemet, méghozzá olyat, amilyen nincs senki másnak, viszont a legerősebbek egyike mindenféle kiegészítőkkel és más erősítőkkel (itt jártasságokra értem), páncélértéke meghaladja az eddigi legjobbakat, harci szinten aligha győzhetné le bárki hordozóját. Mit teszel ilyenkor? Megtartod magadnak? Vagy odaajándékozod kedvesednek, vagy odaadod egy olyan rászoruló embernek, akinek sokkal de sokkal nagyobb szüksége volna rá, mint RenAinak?

Sorry az ilyen béna körért, de sajnos ötletválságba kerültem. Következő körre igyekszem jobban teljesíteni mesélői kötelességeimet. ^^"

by **Jun** Kedd Feb. 25 2014, 19:47

Egy vulkán tetején, alattam kitudja hány száz méterrel forró láva, ami egy pillanat alatt szétégetne, és a túlvilágra küldhetne, ez csak természetes, hogy félek. A kezemben tartott kipárnázott rudat szorosan magamhoz ölelem, szorongatom mintha az életem függne tőle, pedig valójában csak annyival voltam biztonságosabb helyzetben miközben fogtam mintha egy kardcsapást egy tollpihével akarnék kivédeni... vagyis semennyire sem. Siránkoztam, nyafogtam ,és még könyörögtem is azért, hogy a lábaimat biztos talajon érezzem, távol minden nemű veszélytől, és fenyegetéstől. A nő... vagyis Sylvanias, egy rövid szünet után, csupán egy fura kérdéssel reagál.
- Tessék? - kérdeztem vissza meglepődve, talán ez volt az utolsó kérdés a listán azon dolgok közül amikre számítottam, vagy egyáltalán számítani lehetett. - Hogy mi szeretnék e jobban lenni? - kérdeztem vissza, egy költői kérdéssel, habár pontosan jól hallottam mit is kérdezett a nő. - Ez... egy elég nehéz kérdés... hadd gondolkozzak rajta egy kicsit. - Nem véletlen, hogy ezzel a kérdéssel állt elő, ahelyett, hogy inkább elteleportált volna innen egy másik helyszínre. Valami oka van annak, hogy itt vagyok, és nem csupán a játék élmény fokozása érdekében hoz egyre bonyolultabb és nehezebb választási lehetőségekkel szembe. Az első megpróbáltatáskor a nevelőapámmal rukkolt elő, azt hiszem akkor inkább a gyengéd oldalamat akarta próbára tenni, hogy mennyi emberség és kedvesség van bennem. Csak egy lány ragaszkodhat ennyire valamelyik szülőjéhez, ráadásul a reakció amit tanúsítottam tökéletesen stimmelt. Némi idegesség, csekély ön, és környezet pusztítás, majd megbánás könyörgés, és önfeláldozás, mindezt könnyek közepette. Visszagondolva ez egy olyan pontja az életemnek amit nem fogok elmesélni senkinek sem... Na nézzük csak... második próba... egy katonai bázis, tankok, vadászgépek, katonák, fegyelem, és lázadozás. Tipikus olyan dolgok amik minden férfi életében előfordulnak valamelyik életszakaszban, gyermekkorban játékok formájában, vagy éppen a húszas éveiben a kötelező katonaság... vagy egyéb hülyeségek miatt. Minden bizonnyal akkor a férfias oldalamat akarta felébreszteni. Egy szóval mind a kettő feladvánnyal össze akart zavarni valamilyen szinten, és azt hiszem sikerült is neki.
- Hmm... Nem értem miért kellene mindenképpen választanom... Nem gondolod, hogy unalmas amikor az emberek elérik a határaikat és nem tudnak tovább lépni? Én semmiképpen sem fogok egy helyben toporogni és várni a csodára. Ha valaki lánynak néz, hát tegye, a saját szíve joga, ha pedig a fiút látja meg bennem, akkor pedig tekintsen férfinek. - tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet, miközben a nő reakcióját figyeltem a kis szónoklatomra, amit egy lélegzetvétellel elhadartam neki - Viszont, ha meglátom az arcomat egy kirakat üveglapján visszatükröződni, vagy amikor tükörbe nézek, én nem egy unalmas embert látok...hanem magamat... Junt! - hangsúlyoztam ki a nevem - Úgy szeretem magam ahogyan vagyok, nem akarok csak egyfajta dolognál leragadni, ha rózsaszín habos-babos ruhácskában tipegek, vagy éppenséggel egy terepmintás térdnadrághoz, van kedvem akkor abban feszítek, nincs szükségem arra, hogy az emberiség véleményt alkosson rólam, vagy megmondja mi a jó nekem. - tettem karba a kezeimet, a korábban szorongatott rudat a mélybe hajítva, már nem éreztem szükséget arra, hogy tovább szorongassam a kis szónoklatom pedig elég jól elterelte a figyelmem a félelmemről a magasban. Lábaim megremegtek, majd mocorgás közben lecsúsztak a deszkáról, és hamarosan már láthattam ahogyan a nemrégiben elejtett tárgy vészesen közeledik a forrongó magmához.
- A kérdésedre a válasz, pedig az, hogy Jun akarok lenni, ha törik ha szakad! - kiáltottam fel a nőnek, mielőtt még leérkeznék.

by **Bacchus** Pént. Márc. 07 2014, 20:27

Ahogy a kellemesen derűs undorító zöld fény elvitt a babapopsi hintőpor szagú makett teremtmények cukormázas sziporkázó nyájas szavai és tettei elől, máris felüdültem. Legszívesebben, jól képen vertem volna a nőt, de továbbra is még gondolataim is módosítja jelenése. Egészen kedvelem, amit eddig tett, hogy harcolhattam anyámmal, aki összetévesztett bátyámmal, majd ez a tortúra, ami a földi pokol akár egy szumóbirkózónak úgy nekem is ugyan azt adta. Igaz félelmet egy olyan világtól, ahova nem akarok tartozni. Fúj azok a színes.. mindegy is.
- Jöhet a következő - mondtam kérlelő hangnemben. A zöld tűz, eltakarta előlem egy időre a látást, majd egy új terepen találtam magam. Valami kemény talaj, igen poros itt minden és fura szimbólumok vannak mindenfelé. A feliratot lebetűztem, ugyanis nagyon nehezen esett nyelvemre. A kissé vonzó Sylvanias meg bekonferálta felvezetőnek a helyet.
- Bladez Edge aréna. Rendben. Amúgy ez az első olyan "mm.." izé játékom. Fogalmam sincs arról, hogy mi lehet az - közben lesem vettem szemem róla, csak ittam szavait - naná! Küzdelem, végre megint, egy küzdelem - sunyin mosolyogtam, tudnék pár küzdelmet, ahol nyerhetnék.
- Jobb ötletem van Sylvanias, tudok olyan küzdelmet, amiből ki sem maradhatnál - vigyorogtam a zöld lányra. - Bár azt hiszem jobb lesz előbb foglalkozni ezzel, csak utána a szórakozás. Merek.
A küzdőtér falain visszhangozhatott szavam, de ebben nem vagyok biztos, fülem azonban visszaadta, az utolsó pár meccsem üdvrivalgását, amit már rendesen nézők előtt és világhálón is közvetítettek. Nem mintha számított volna, egyedül a hozzáértésem elég a verekedéshez, minden másra meg vannak embereim, bármi másra meg ott a pénz. Ez így helyes. Megvesztegethettem volna azokat a teremtményeket. Akkor talán lekoptak volna rólam.
Felderengett egy kép előlem, ahogyan a lábam körbefonta egy teáscsésze, miközben a csorbult szája szélét nyomta az arcomba, hogy javítsam meg. Összetöröm, nem hogy megjavítom, hova gondolnak azok a teremtmények. Lidérces álmaimban sem kívánom, hogy újra lássam azt a gügyögő napot. Húgom nem volt ilyen elcseszett, kis kölyöknek. Anyu biztosan másképp hívhatta.. de talán ő volt az utolsó, aki igazán legyőzött. Nem bárki más meccseken és nem is itt. Azt hiszem már sejtem bátyó miért akart belépni ebbe a játékba.
- Szórakozni - mondtam ki, miközben a tenyerembe csaptam másik kezem ökölbe szorítva. Megvan, végre már tudom, mi a célja ennek a helynek!
- Király! - azzal feltartott két kézzel sétáltam keveset, miközben ujjongtam és öblösen nevettem. - Megcsináltam!
Majd ahogy felhagytam ezzel, visszasétáltam előző helyemre és rávigyorogtam a nőre, közbe merően bólogattam. Menüm lehívva épp némi aranyat próbáltam előhalászni, hogy kiderítsem mennyi az ára, mire leesett, ez nem biztos, hogy a megfelelő alkalom. Megünneplem később a felfedezést, már látom előre, csak Fraggy fogja értékelni, a többiek eléggé kötekedőek és nekik más a fontos. Nem élvezeteknek élnek. Malcolm a pénzébe szerelmes, Xen, meg isten tudja, biztos valami nő után koslathat, minden korabeli ezt teszi, ő miért ne tenné? Fraggy meg egy szemétláda és jó fej. A legjobb talán az, hogy ügyetlen a kártya és kockajátékokhoz. ez a legfőbb erénye, hogy könnyen meglehet kopasztani. Szélesebben elvigyorodtam, majd ajkammal gondolkodóra húzva szóltam újfent a szép nőhöz.
- Meddig kell várni az ellenfélre, vagy teremtesz ide másabb hangulatot, ahol veszítenél inkább? - sokatmondóan *mellbámulás*.

by **Noxy** Szer. Márc. 12 2014, 18:14

//Szophie kilépett a küldetésről, Jin még nem tudni, de írok neki egy PÜ-t, addig 1000 szavas pótlása lesz//

Jun (nyer) - 3. próba teljesítve, mehet a 4. próbára!
Sylvanias érdeklődve hallgatja regényekbe illő beszédedet, és éppen mondana valamit, amikor elveszted az egyensúlyodat és lezuhansz a vulkán közepébe, hogy egy lávafürdőt vehessél. Már-már éppen leforog előtted életed utolsó kis filmje, mikor nagy csobbanással beleérkezel...
És lám, ez nem is láva, hanem egy lávaszínűre festett csokifürdő! Razz

Hallod, ahogy Sylvanias kárörvendően nevet, majd egy tüzes pörgéssel csinos fürdőruhába vedlik (fekete bikini és vöröscsíkos úszósapi). Legprofibb deszkaugróst is megalázva olyan gyönyörűen és kecsesen ugrott bele egy fejest a vörös csokifürdőbe, hogy még loccsanás sem maradt utána. Melletted bukkan fel.
- Helyes a válasz, kicsi Jun! Egy ember legyen az, ami szeretne lenni, ne érdekelje mások véleménye! Biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére is sok barátod van. Na de jöjjön a következő próba!
Csettint egyet, mire a csokifürdő körül megváltozik a helyszín. Egy úszó-olimpiai bajnokság közepén találod magad, ahol az összes barátod téged éljenez és az összes ellenséged fújol. A csokifürdő nem változott, és micsoda mázli, hogy a fürdőrucid is rajtad maradt. Rolling Eyes

- Ugye nem haragszol, hogy megint egy küzdelmes dolog lesz? De ne aggódj, csak csokiúszóverseny lesz! De az ellenfeled meglepetés lesz. Szóval benne vagy egy ilyen édes versenyben, vagy ellenállsz a csokifürdő csábításának?

Mersz vagy Nyersz?

Bacchus (mer): Twisted Evil

Sylvanias végignézi, ahogy produkálod magad a teljesen üres arénában. Óh, nahát, micsoda csöndzavar támadt, hogy megujjongja Aincrad legnagyobb (talán IQ-)bajnokát, alig várják, hogy osztogasd az autogrammot! Very Happy

A kérdésedre Sylvanas nem válaszol, de gonoszul elvigyorgott. Egy csettintésre ő eltűnik, és a rácsos kapu kinyílik. Mivel valóban feltűnt, neked, hogy ez a Blades Edge... sőt, talán rájöttél, hogy WoW világában vagy a SAO-n belül, így biztos számítani fogsz rá, hogy olyan jellegű ellenfeled lesz.
Csakhogy nem! Very Happy

Az ellenfeled, illetve ellenfeleid még sötét árnyba burkolózva jönnek, messziről elég nagy és kemény ellenfeleknek tűnnek. De mikor kiérnek a virtuális napfényre, már egyáltalán nem voltak olyan félelmetesek, sőt. Régi jó ismerőseiddel találod magad szembe.
- NAGY ÖLELÉS!!! - kiáltják a Teletabbik, és iszonyú irammal tartanak feléd.

FIGHT TIME! /OFF: végre ezt is megértem mesélés során, pedig Junnál és Jinnél is akartam ilyet Q3Q/

Statjaid kiképző tisztes szinten: É: 13 FK: 20 E: 19 K: 4 GY: 12 SK: 6 PP: +6

Bacchus (Sebzés: 19, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Tinky Winky
Dipsy
Lala
Po

Tinky Winky: full hp
Dipsy: full hp
Lala: full hp
Po: full hp

Bacchus: élet 13, páncél 6

by **Szophie** Szomb. Márc. 15 2014, 19:53

Akkor 1000 szó.\o/

Egy morgással "köszöntem" meg a nő utolsó szavait. Semmi kedvem nem volt hozzá, ez a nő csak idegesített. Mondjuk abban a pillanatban minden idegesített. Itt volt ez a rossz érzés, ez a.. nem is tudom, micsoda. Talán.. féltékenység? Dehát mire? Nem, biztosan nem az. Inkább.. Nem is tudom, csak olyan rossz. Már maga a gondolat is. De..de.. Azt szeretné, ha mesélnék magamról, nem? Szereti a.. a belső tulajdonságaimat is. Hiszen ha nem így lenne, akkor azt nem mondaná. Ha arra kellenék.. dehát hogyan is kellenék arra, amikor én nem is.. nem akarom még.
Persze az igaz, hogy szépeket mond, és ez elkábít. De minden lány így van ezzel, nem? Hiszen gyerekként is arra nevelik a lányokat, hogy szépnek kell lenniük. És ha a külsőnket dicsérik, akkor elégedettek vagyunk, úgy érezzük, hogy teljesítettük azt a feladatot, amit nekünk szántak. Hisz mindig a világszép hercegnő volt a legjobb, meg a legcsinosabb lány volt az, aki a legügyesebb is. Belénk ezt nevelték. De a fiúk.. Olyan egyik mesében sem volt, hogy a bátor és erős, de szegény és ronda lány elnyeri a világszép királyfit. A fiúknak nem állítanak olyan elvárásokat, hogy szépnek kell lenniük. Az már csak egy plusz jó náluk, ha úgy nézzük. Mi pedig örülünk, ha dicsérnek minket kívülről, és ez elfeledteti velünk, hogy aggódni kéne, hogy talán csak arra kellünk nekik. Neki.. De ő nem csak a külsőmet dicsérte. A többi is érdekelte, az is.. tetszett neki. Ugye? Aki csak azt akarja, az nem fordít hangsúlyt arra, hogy meg is ismerjen, hogy foglalkozzon azzal, aki odabent vagyok. És ő foglalkozott.. foglalkozik. Szeret. Hisz ezt mondta. És persze nem kell hinni annak, amit mondanak, de hát.. Ki higgyen neki, ha nem én?! Ha még én sem bízok benne, akkor ki? Nem, én bízni fogok. Ez a boszorkány csak össze akar zavarni.
Ahogy így gondolkodtam magányomban, egyszerre valami elszáguldott előttem, amitől hátra ugrottam, majd összerezzentem, és felállt a hátamon a szőr. Hát még amikor megpillantottam a két vadászt. :O Ott azt hittem, megáll bennem az ütő. De nem, az nem lett volna jó dolog, hisz ők pont ezt akarták velem tenni. És én nem hagyhatom!
Elkezdtem futni, rohanni! El! Messzire! Csak ez járt a fejemben, ahogy rohantam. Csak az, hogy élnem kell. És hogy előre! Sosem szabad hátranézni! Cikkcakkban futottam, egyik mancsot a másik után rakva, próbálva beugrani a lehető összes bokorba, és figyelni, hogy mindig legyen valami, ami takar. De ez nem jött maradéktalanul össze. Akarva - akaratlanul ki kellett néha buknom az oltalmazó ágak közül, és akarva- akaratlanul éreztem a mellettem nem olyan sokkal elszáguldozó lövedékeket. Csak előre! Az életemért..!
De.. fontos egyáltalán az életem? Hisz ki vagyok és mit akarok? Akarok-e itt élni? Földi testben szenvedni? Nem kellene mást, csak engedni, hagyni, hogy lelőjenek.
Ám akkor a boszorkány nyerne. Eddig vesztettem, de csak az ő szempontjai alapján, a saját szemszögem szerint nyertem minden áldott alkalommal. Szóval most is így lesz. Nem engedek neki! Akármit is akar, nem engedek!
És amúgy is.. Most már nem hagyhatom csak úgy itt az életet. Hiszen ott vannak nekem sokan, akiknek hiányoznék. Nem magam miatt kell így lennie, nem magam miatt kell élnem, hanem miattuk. Vezér miatt, Hinari miatt, Zu és Makoto és Ozirisz miatt. Élni fogok! Nem szomoríthatom el őket a halálommal. Már ha elszomorodnának.. Már ha hiányoznék akárkinek is..
Nem, nem szabad így hozzáállnom a dologhoz! Igenis szomorúak lennének. Talán megsiratnának, vagy gyászolnának is. Egy kicsit legalább biztosan. Bízom ebben. És tudom, joggal bízhatok. Amilyen közel állnak hozzám.. talán nekik is számítok én annyira. Vagy legalább fele annyira. Sőt, ha már csak egy icipicit, az is megéri nekem.
Futottam, ahogy csak a lábam bírta, teljes erőmet beleadtam. Le kell gyűrnöm őket, élnem kell!
Szegény Vezér.. Szegény farkas.. Ilyennek van kitéve szegényem. Megértem így, hogy miért akar ennyire erős lenni. Olyan magasak a fák, olyan gonoszak az illatok és színek, olyan ellenséges minden. Minden, minden meg akar ölni. És nem hagyhatom magam. Erősebbnek kell lennem, le kell győznöm őket. Élnem kell! A szenvedéseken, a gonoszságokon felül kerekedni! Akár még gonoszabbnak lenni.. Csak hogy éljek.
Terv formálódott a fejemben. Erősebbnek lenni, és gonoszabbnak. Egy nagy ívű kanyart futottam be az erdő azon részén, ahol elrejtettek a bokrok. Így lehetőségem nyílt mögéjük kerekedni. Ketten vannak, de ha.. Nincs más dolgom, csak..
Csak megtámadni. Az egyiket. Amíg a másik nem figyel.
Morogva vetettem rá magam az elsőre, és haraptam a lábába olyat, hogy ledőljön a földre. Ekkor a fegyverét támadtam, kiharaptam a kezéből, és messzire hajítottam. Akkor elugrottam a másik lövése elől, és őt vettem célba. Rá is ráugrottam, haraptam. Egyenesen a nyakából akartam kiszakítani értékes húscafatot, miközben lábammal az ő fegyverét is kilöktem kezéből. Amint ezzel megvoltam, azt a fegyvert is messzire hajítottam, ezután átugrottam a következőre, az ő nyakát is megcélozva. Téptem, martam őket! Az értékes húsukat. Érezni akartam a vért a számban, a meleg, friss vérüket. És az ízt, a hús éltető ízét. Éreztem a meleget. És éreztem az illatokat. Mennyei illatok voltak ezek vadállat orromnak. És azt jelezik, hogy ügyes vagyok. Ha nem is győzök, de valamennyire sikeres vagyok. Habár ebben a játékban a vér és a hús nem hosszú életű, és azt is csak a mobok és petek érzik. Ezeknek az ízét, a szagát, a létét.. Hamar pixel darabokká lettek, és hamar kiszálltak a vörös kis darabkák a fogaim közül. Ám az ízlelés is elég jó volt. Erőt adott, még jobban tombolt bennem az adrenalin, még erősebben akartam őket cafatokra szedni. Még jobban karmoltam és haraptam. Már csak ezt akartam, a gyilkolást az életemért cserébe. Hajlandó voltam mindent megtenni, hogy erősebbé vállak náluk, hogy túléljem. Szegény pici farkasom..
Majd ha sikerült kivégezni őket, ha nem, elfutottam. Úgy rohantam, hogy ne találjanak el, még ha vissza is veszik a puskájukat. Már ha még éltek.. De nem élhettek. Tettem róla, hogy ne éljenek.
Éreztem az ízeket, még mindig ott voltak a számban. Éreztem a szagokat, de most már az erdő hideg szagát. Igen, hideg volt. Ám a lelkem tiszta. Jól éreztem magam, sőt, boldog voltam! Mert felülkerekedtem rajtuk, mert megvédtem az életem, ami fontos. Azért, mert igazi farkas lettem! És szabad vagyok, az erdő minden szabadsága az enyém!

by **Jun** Pént. Ápr. 04 2014, 22:06

Magabiztosan meséltem, időnként elidőzve, elgondolkodva azon, hogy mit kellene mondanom, mit gondolok helyesnek, alkalom adatán talán még a hangom is felemeltem egy kicsit a kelleténél de hamar vissza vettem belőle, végül is nem kiabálni szándékoztam a nővel, csupán a véleményem fejtettem ki, illetve válaszolta ma kérdésére, a lehető legnagyobb részletességgel és minden kreativitásom és őszinteségem beleöltem. De jobban belegondolva nem is tudtam volna hazudni, egy ilyen dologról csak komolyan lehet beszélni vagy sehogyan sem. Mi okom lenne eltitkolni azt amiben hiszek, vagy biztos vagyok benne? Ha elítél miatta bárki, tegyen saját belátása szerint, attól még büszkén egyenes háttal, melleket kinyomva fogok állni a saját hitemben, akár meghalni is. De erre remélhetőleg még nem kerül sor egy darabig. Látszólag a kis beszédem lekötötte Sylvaniast, ugyanis türelmesen végighallgatta, nem szólt közbe, úgy éreztem megfelelő választ adtam a kérdésére, viszont a magasban már nem bírtam tovább, a tériszonyom eluralkodott a kis pixelhalmokból felépülő testemen, és egy röpke egyensúlyvesztés elég volt ahhoz, hogy leszédüljek az amúgy is vékonyka deszkáról, és a forrongó magma katlanba zuhanjak. Miközben zuhantam kapálóztam a kezeimmel, remélve, hogy valaki elkap és felhúz, viszont esélytelen volt, de mégsem haltam meg. Hiába láttam magam előtt a céhben töltött minden napjaimat, a kinti életem, egy aranyos kis cukrászdát, finom habos süteményekkel, és italokkal. Vagy éppenséggel gondoltam vissza az első karácsonyomra amit idebent töltöttem. Mindez egy pillanatnak tűnt, miközben zuhantam, egy idő után már nem is kiáltoztam tovább, a mondatom befejeztem, szemeim lehunytam és vártam a csodára. Majd meglepődve tapasztaltam ahogyan, nem egy forrongó lávatengerbe érkeztem, hanem valami teljesen másba. Ahogyan merültem el a ragacsos kicsit sűrű, de mégis folyékony valamiben, hamarosan a számba is jutott belőle, és mialatt a felszínre küzdöttem magam már pontosan tudtam mi is ez.
- Csoki?! - kapkodtam a levegőért, de mégis kimondtam amire gondoltam. Ez bizony csokoládé, méghozzá a finom fajta. Megnyaltam a számat, és mindkét kezemmel próbáltam a szemhéjamról lekaparni a csokoládét, hogy egyáltalán ki merjem nyitni a szemeimet. Rövidesen ez is sikerült, de addigra már magam mellől hallottam a nő hangját. Felé fordultam, hamar hozzászoktam a sűrű anyaghoz, és már olyan otthonosan mozogtam benne mintha színtiszta vízzel töltött medencében lubickolnék.
- izé azt hiszem köszönöm. - picit belepirultam a nő reakciójába a korábbi hegyi beszédemre, valljuk be nem egy olyan dologról beszéltem ami egy hétköznapi baráti beszélgetésben felmerülne egyáltalán. A dicsérete pedig jól eső érzéssel töltött meg. Hamarosan újra használta a "varázslatát" és megváltoztatta a helyszínt, miközben ámuldozva figyeltem a hosszú medencét, ismerős hangok találtak a fülemre. Két oldalra voltak szortírozva az ismerőseim, többé kevésbé kellemes ismerős arcokat láthattam, akiknek rögtön integettem is széles mosollyal az arcomon.
- Azt hiszem megfelel ez a csokiúszóverseny. Úszni tudok, a csokit pedig imádom. Csak nem lehet olyan nehéz. Szóval ki lesz az ellenfelem? - kérdeztem kíváncsian a nőtől, miközben kiúsztam a "szárazföldre", ugyanis azt feltételeztem, hogy a rajtot nem a csokoládéból fogjuk elkezdeni.

//nekem még van kedvem befejezni :3 //

by **Noxy** Hétf. Május 05 2014, 11:17

//Nah, késéssel bár, de folytatódik a mesélés. Mivel se Jin, se Bacchus nem jelzett azóta vissza, nélkülük megy tovább a játék//

Megmaradt játékosok: Jun, Szophie
Minimum szó: 500
Határidő: 1-2 hét, attól függ, hogy milyen gyorsan írtok, hogy mihamarabb le tudjuk zárni a küldetést sikeresen Smile

Jun (mer):

- Akkor csapjunk a lecsóba, illetve a csokiba! - vigyorodott el gonoszul Sylvanias, majd zöld tűz effektusa alatt el is tűnt. A rajtvonalnál pedig megjelent egy hatalmas fekete étcsokicápa. Szemei vörösen izzottak, és alapban csoki révén mindent megevett, ami csoki, és talán rémületedre, illetve a reakciódtól függ, imként fogadod, hogy egy szurkoló csokivel tömte a száját, és mivel volt rajta még maszat, a cápa ezt az embert egyből elkapta egy ugrással fűrészfogaival.

Az étcsokis cápa:

Aztán meglát téged. Nem túl előnyös helyzet, hogy a csokiban úszol és majdnem hasonlítasz egy néger lánykára. Ő megnyalta szája széleit és gyors iramban felé úszik, hogy téged is megegyen. Csak úgy szánkázta a csokitó felszínét!
Mit csinálsz? Menekülsz a távoli célpontig, vagy megpróbálsz szembeszállni a cápával?

Szophie (mer):
Hiábavaló minden, amit a két vadász ellen tettél. Amíg az egyikkel voltál el, a másiknak még volt ideje, hogy lábon lőjön (elvesztettél 10 hp pontot). De végül is sikerült őket eltenned láb alól.
Egy valamire azért nem számítottál: vadászszezon van.
Újabb vadászok jelentek meg autóikon száguldva. Az összkép olyan, mintha Afrikából jöttek volna ide egyenest oroszlánvadászok, de ebben az esetben farkasvadászatra. Mindegyik a bundádat akarja magának. Legalább vagy tízen-húszan jönnek.
Kockáztatsz egy újabb támadást, vagy bemenekülsz az erdőbe? Persze még vannak ám más megoldások is a túléléshez. Wink

by **Szophie** Kedd Május 13 2014, 18:49

Futottam, lassan zihálni kezdtem. A fáradtság erőt vett rajtam, de nem állhattam meg. A látásom homályos volt, és csak egy pontra meredtem folyamatosan, a távolba. Egy tisztást szemeltem ki magamnak, melyen egy patak folyt keresztül. Forgott velem a világ, a színek, a szagok, az érzések mind összemosódtak. Rosszullét kerülgetett, de nem tudtam megállni. A lábam vitt, magától mozdult, a mancsaim cirógatta a fű, a tüdőm újra és újra megtelt levegővel. Sebesen futottam az életemért, el akartam menni a hangok és színek kavalkádjából, gyorsabb akartam lenni ezeknél.
Újra és újra feltűntek idegen dolgok a környezetben. Érződött bűzükön, hogy nem odavalóak. Emberek voltak, igen. Izzadtság szag, keveredve szappannal, valamilyen virág illat, és a műanyag átható bűze jellemezte őket. És éreztem a szándékukat. Még meg sem láttam őket, már tudtam, kik, és mit akarnak tőlem. Ösztöneim egyre űztek, hajtottak tovább és tovább, el a közelükből. Tudtam, mit kell tennem, habár sosem tanította senki. A patak, ott elveszítik a nyomom! Nem csak éreztem, szinte láttam is a szagokat. Egyre közelebb kerültek, az volt a céjuk, hogy bekerítsenek. Hiába a terepszín ruha, éreztem minden rezdülésüket, áradt belőle a gyilkos szándék, áradt belőle az emberi fölény. Pedig olyan nagyon gyengék, olyan esetlenek és bénák, olyan lassúak, ügyetlenek, és alantasak! Akkor miért? Miért kerekednek felül rajtam? Rajtam, akinek oly erősek és megbízhatóak az ösztönei? Nem, nem fognak győzni, nem fognak ki rajtam villámló botjaikkal! Csak nem szabad megijednem tőlük, a hangoktól, a puffanásoktól, a szörnyű pusztítástól! A bundám, az én gyönyörű, nemes bundám akarják.. Soha nem fogják megkapni, ha rajtam áll! Ez az én védjegyem és egyben címem. Küzdök. Már nem csak az életemért teszem, hanem azért is, hogy megmutassam nekik egy farkas igazi erejét. A küzdésben, a nemes fölényben mutatkozik ez meg. A nyers erőben, mely bennem izzik, a pontos találatokban, lábaim iszonyatos gyorsaságában.. Ez mind, mind én vagyok. Lihegek, de már közel a kijelölt cél. Látom a patakot. Csak oda kell beletrappolnom. Csak még egy kicsit..Lemaradtak, ez jó. Van időm a tervem véghezvinni. Egy kanyar, hurkot írok le. Így elvesznek, össze fognak keveredni a nyomokon. Soha nem fogják elhinni, hogy tényleg képes vagyok visszafelé futni. Azt fogják hinni, hogy átkeltem a patakon. Így, itt hagyom a nyomom. Végül elindultam a vízben le, végig a vízben haladva, nem törődve ázott bundámmal. A sodrás nem volt nagy, lévén patak volt csak, de épp elég volt ahhoz, hogy előre sodorjon. A víz kellemes volt talpaimnak. Szinte suhantam tovább, egyre gyorsabban és gyorsabban, be még jobban és még jobban az erdő sűrűjében. Elhagyva a fertelmes szagokat, az ismerős, kellemes föld illatához térve. De félek, üldözőbe vesznek. Nem szabad még megállnom, keresnem kell egy menedéket. Egy farkas lyuk, igen, az jó lesz. Oda behúzódhatok. Kiürült, úgy érzem. Jó régen nem lakhatja már az, aki eddig lakta. Itt, elrejtve az erdőben mélyen nem lehet baj. Jó helyen vagyok. Kicsit pihenhetek. A lyuk védett helyen van, a tölgyfa tövében, egy vízmosásban. A bejárat szűk, és el van rejtve a magas fűben. És úgy érzem - a szél ide hozta a szagokat - nem is olyan messze egy szarvas csapat legel. Többen is vannak, sokan. Kellemesen fújtam egyet, és a lábamra heveredtem. És hátul van egy kicsike kis vészkijárat is. Akármelyik vörös is volt az, aki ezt építette, egészen jól megcsinálta. Csend telepedett a tájra, én pedig füleltem. Az ő talpaik alatt mindig erősen zörög az avar. Nem lesz nehéz messziről kiszúrni jelenlétük. Lesz időm menekülni, ha jönnek.. De szerintem lehagytam őket. Úgy érzem.. Hiszen nagyon lassúak.

by **Jun** Szer. Május 14 2014, 19:31

Egy pillanattal ezelőtt még egy vulkán tetején egyensúlyoztam aranyos kis fürdőruciban, a vékonyka deszka túloldalán pedig Sylvaniass nézett farkasszemet velem. Most pedig egy hatalmas medencében lubickolok ami valami csoda folytán étcsokoládéval van töltve. Nem a legkellemesebb érzés sűrű olvasztott csokiban lebegni.
Sokan talán kislányként arról álmodoztak, hogy milyen jó is lenne egyszer csokiban úszni, és annyit enni belőle amennyit csak tudnak. Elég hülye álom, és nekem aki legkevésbé sem vágyott rá adatik meg, hogy kipróbálhassam. Micsoda egy kalóriabomba lenne ha most elkezdeném eszeveszett módjára falni, ezt a sok tortabevonónak valót. Ami viszont sokkal inkább kedvemre valóbb, hogy a szeretteim a kilátón ücsörögve szurkolnak nekem. Mosollyal az arcomon integettem nekik, sütkéreztem a tapsviharban és hallgattam a fülsiketítő sikongatásaikat. Igen. Ilyen érzés lehet sztárnak lenni, egy élő Istennek. Csak ez járt az eszembe, arra már nem is gondoltam, hogy milyen lesz az amikor megérkezik a versenypartnerem akiről a nő beszélt. Annyiban biztos voltam, hogy jó úszó lesz, talán valami olimpiai bajnok, vagy hasonló. De legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egy cápa lesz az. Döbbent arckifejezéssel, leesett állakkal, mozdulatlanul figyeltem az étcsokoládé cápát, miközben nem olyan messze beúszik a medencébe.
- Áh biztos nem veszélyes. - jelentettem ki hasra ütés szerűen. Biztos voltam benne, hogy ha egy ember mellé eresztenek egy emberevő állatot az csak nem lehet veszélyes... ténylegesen veszélyes. Biztos vega cápa, vagy ember mentes diétán van.
- Hmm csokit eszik.. Mákom van! - kiáltottam önfeledten látván, hogy milyen boldogan eszegeti az olvadt csokoládét a vad, úgy tűnt, hogy könnyedén megnyerhetem ezt a versenyszámot is, azonban, hamarosan sikolyra lettem figyelmes. Valakire rátámadt aki éppen a csokiból falatozott. Döbbenten néztem végig ahogyan befalja azt a szerencsétlen njk-t aki a medence szélén ízlelgette a csokit.
- Ez a valami csokit eszik nem? - kiáltottam el magam. Nem értettem mivel, majd belecsaptam a vízbe, és akkor csapott le villámcsapás szerűen a felismerés. Úristen én csokiban úszok, mindenem csokis, és így könnyedén összekeverhet egy úszkáló tábláscsokival.
- Nee! - arcomra tapasztottam a kezem, majd észrevétlenül el akartam úszni a célig amíg a cápa lakmározik, és nem vesz észre. De ez már nem jött össze, ugyanis azon nyomban kiszúrta a mozgást, és izgatottan csóválni kezdte a farokúszóját és felém úszott. Nem voltam profi úszó, de nem is voltam az átlagnál rosszabb. De valamiért most mégis úgy éreztem, hogy igen tudok úszni, és megúszom ezt az egészet egyetlen sérülés nélkül. Azonban ez csak a látszat volt, és a pillanatnyi izgalmak amit a hirtelen kapott adrenalin löket miatt érezhettem.
- Ússz, ússz, ússz! - szurkoltam magamnak, közben a lehető leginkább próbáltam arra koncentrálni, hogy ne előzzön meg a cápa, lábaimmal pedig elég nagy iramban rugdostam fel a csokit, hogy ha elég közel merészkedne a cápa, talán sikerüljön elvakítani egy-egy szeme irányába csapódó csokiöntettel. Jobb ötlet híján ezzel kellett beérnem, harcolni ellene hülye ötlet lett volna, főleg mert fogalmam sincs mennyire erős, és, hogy én mennyire tudok ezen a bizarr játékban a játék helyen harcolni. A szemeim becsuktam, hogy én azért ne vakuljak el a csokitól, már csak abban bízhattam, hogy még épp időben elérem a célegyenest, és lesz annyi energiám még, hogy kimásszak a medencéből, vagy valaki kihúzzon belőle.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jún. 27 2014, 01:34

A küldetést inaktivitás miatt lezárom. Hozzáteszem, hogy ennek ellenére nagyon szép küldetés volt, mesélői és játékosi részről is, így ennek ellenére is teljes jutalmat kaptok, mintha befejeztétek volna.

Jutalom: 55 exp (11 kör, azaz 11*5) + 20 exp bónusz (500 szó + mindenki szépen írt, maximum adható bónusz) + 30 exp (a társaság több, mint fele elérte a 11. szintet)

Mindenki jutalma: 105 exp, 120 arany (Amennyiben valaki használt erre a küldetésre bazáros bónuszokat, az PÜ-ben szóljon és utólag módosítom.)
Utólagos javítás: Jin +22 exp +24 arany

Céhbónuszok:

Artes Liberales: +60 arany, Ayato +7 exp, Meredith +7 exp, Saya +7 exp, Jun +7 exp, Esutel +7 exp, Raven +6 exp, Alex +6 exp, Anat +6 exp

Justice League: +60 arany, Hinari +8 exp, RenAi +8 exp, Szophie +8 exp, Yurihime +9 exp, Yuichi +9 exp, Ozirisz +9 exp, Shizuka +0 exp

Jártasságok:

Jun: keresés. A sorsolandó tárgyak T1-es kategóriába esnek. (A küldetés az 1-10. szinten volt.) Gyakori tárgyat sikeresen találtál, ritkához 5-6 dobás kell. (A dobás sikertelen)
Talált tárgy: Rövid Pontosság Potion

Kristályírás (T2): Gyógyító Kristály Recept, Kinézet Kristály Recept
Növénylátás (T2): 150 -> 166, 7 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 7 Vörös Gomba 1 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang

Szophie: Páncélkészítés: Bronzgyűrű Recept, Bőr Köpeny Recept
Érclátás (T3): 200 -> 216, 6 Halvány Holdkő 4 Jeti Bőr 4 Topáz 2 Opál 4 Aranyérc

Tetsuko Jin: Páncélkészítés (T2): Könnyen Formálható Cipő Recept, Fémgyűrű Recept
Érclátás (T2): 100 -> 116, 8 Fémkő 3 Vastag Bőr 2 Drágakő 5 Tömény Rubin 2 Acél

by Ajánlott tartalom