Feneketlen tó

Némán, és komoran bocsájtottam vízre a kis csónakomat. Nem volt túlzottan nagy, de én kényelmesen elvoltam benne, és a csalis rekeszem. Nem készültem hosszabb útra, és ami fontos az úgyis a felszereléseim közt van. Beleértve a páncélzatomat is. A páncélzatom, most kivételesen azért nincsen rajtam, mivel nagyon rosszul járnék, ha beleesnék a vízbe, és a plusz súly lehúzna a víz alá. Amúgy sem volt túlságosan békés híre a tónak, nem akartam még fölöslegesen lengetni magam fölött a jó öreg Halál kaszáját. Ahogy a csónak megindul egy pillanatra, minta minden elnémult volna, ám mivel a csónak megmaradt a víz felszínén, egy gyors sóhaj hagyta el számat. Őszinte leszek. Nem szeretem a nagy vizeket. Az nem az én világom. Bár tudok úszni szó se róla, de mióta ebben a világban vagyok, valamelyest kerülöm a nagyobb vizeket. Vajon a páncél súly miatt tartok tőle? Őszintén? Nem tudom. Lehet, hogy ösztönös, hisz nem tudhatjuk, mikor kerül valamilyen nagy mob alánk. Ahogy hallottam ebben a tóban például egy ragadozó óriás mob egy Megalodon él. Nem lenne jó, ha ez a monstrumm egyszer csak alattam teremne, és a-ról a b-re a gyomrában kötnék ki. De ha csak emiatt aggódnék, sajnos sosem fognék halat. Így, hát fújok egyet, és szépen lassan beljebb evezek, majd mikor eléggé bementem már, a csalimat kidobva végül nekikezdek a horgászásnak. Nem messze tőlem egy másik hajóból is horgásztak éppen, de nem különösebben foglalkoztam velük. Elég messze vagyok tőlük, hogy nagyobb szél mellett se akadjanak össze a damiljaink, így a drágalátos úszóm most nyugodtan pihenhet várva a kapást.

Ifjú lovagunk igencsak meglepődne, ha tudná, hogy kiderülne, hogy a közelében gondolatolvasást hajtottak végre, ám mivel az illető nem szólalt fel, így szegény szerencsétlen lovagunk hoppon maradva tovább gondolkozott nyugodt szívvel

Megnyugtató volt a bogarak zümmögését, csiripelését hallgatni, mely különös transzba is ejthetné az embert, ha nem kéne az úszókra figyelnie. Érdekes, hogy a horgászat milyen nagy figyelmet kíván, és mégis a legtöbbször sokkal kevesebb a haszon, mint a belefektetett idő. Bár a múltkori horgászat miatt rájöttem, hogy ebben a világban bizony sokkalta egyszerűbb az élet-e téren. Bár mondjuk, a jelező rendszer üzenet néha elronthatja a horgászati élményt, de biztosan van rá mód, hogy akit zavar, az kikapcsolja. Ám szerencsére én teljesen meg vagyok elégedve evvel a segédprogrammal, mely megkönnyíti a dolgomat. Hiába az élmény, ha én nem a miatt vagyok itt. Sajnos kivételesen szükségem van eme lehetőségre, hogy fejlődjek, hogy miként? A rendszer Teljesítmény részével. Elég sok MMO-ban előfordult ez, és a Béta alatt is megvolt már, de az alapokat leszámítva nem nagyon foglalkoztam vele. Most viszont szükségünk lesz rá. Egy-két event hirdető plakát szerint ellenség közelít, és én nem vagyok még olyan szinten, hogy ezt könnyűszerrel vegyem fel. Ezért a felszerelésemet kell fejlesztenem. Méghozzá ez azt jelenti, hogy sok-sok páncélra lesz szükségem a képességem miatt. Ám horgászatomat megzavarja a közelben lévő illető, aki elkezdett az irányomba evezni. Mivel az úszóm felé tartottak, így gyorsan kirántottam, és messzebb dobtam vissza kicsivel arrébb, hiába voltak még messze, azért még nem árt az óvatosság. Nem nagyon foglalkoztam azonban velük, de ha rám köszönnek, akkor visszabiccentve köszöntöm.
- Kisasszony.
Majd ha nem szándékoznak mást, visszatérek a horgászathoz.

Ahogy a lány csónakja közeledik, úgy odaköszönök, és fordulnák is vissza, ám a lány felszólal és bemutatkozik egy kérdés után. Felé nézek, majd a vízre, végül ismét rá.
- Shukaku kisasszony Örvendek a találkozásnak. Ahogy látom Kegyed nagyon belemerült az evezésbe. – mondom a lehető legbarátságosabb hangomon, amely kábé még mindig dermesztő volt, bár egy fokkal jobb, mint amikor tényleg normálisan beszélek.
Remélem, leesik a lánynak, hogy azért szólok, mert hamarosan nekem ütközik a nagy evezésében, és valljuk be, azért egyikünknek sem lenne éppenséggel szerencsés. Kitudja, lehet, egyikünk még borulna is egy nagyot. Végül, ha a lány leállt az evezéssel biccentek felé, majd folytatom a horgászást. Természetesen azért nem felejtettem el én sem a jó modort, ennyire azért mégsem vagyok feledékeny. Bár továbbra is az úszót nézem, azért még szólok a lánynak.
- Shukaku kisasszony, Timidus… jómagam Ryutoshi Kurasai vagyok, a White Rose céh egyik lovagja. Mit már mondtam, örvendek a találkozásnak.
Persze mondhattam volna még mást is, amellyel tovább vihettem volna a beszélgetést, de nem szándékoztam beszéd partyba cseppeni, szóval ha Shukaku úgy gondolja, akkor kérdez, aztán, ha úgy gondolom, válaszolok rá, viszont nem hiszem, hogy a lányt annyira érdekelné a társaságom, bár nem tudom miért jött ide hozzám, csak így. Biztos az a típus, aki nem szeret egyedül horgászni… bár mondjuk, van egy petje, de nem tudom, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Különösebben nem tartottam a lánytól, elvégre zöld indikátora van, bár tisztában vagyok, hogy néhányan mással intézik el a piszkos munkát, de ha így is lenne, ez a terület pocsék harctér minden földi egységnek. Szóval hiába van neki egy sárkánya nem jelenthet fenyegetést jelen pillanatban.

//rák //

Bár kételkedtem a lány szavaiban, azért biccentettem felé. Legyen akár mekkora a sárkány ereje nem mindig sikerülnek úgy a dolgok, ahogyan azt előre elterveztük. Bár az ő dolga mennyire bízik a társában. Én speciel inkább biztosra megyek, ezért próbálom magamat annyira felpáncélosítani, hogy elhúzott harc közben is tudjam tartani a lényeket. Tudom ez valamennyire bizalmatlanság is a társaimmal szemben, de nem akarom, hogy bajuk essen, így inkább el fogom húzni a meccset, amíg csak tudom, míg vész esetén a társaim el nem menekülnek. Ám visszatérve a horgászásra, mivel előbb néztem az úszóra, mint Shukaku, így nem tűnt fel, hogy ő is hasonlóan tesz. Persze, mikor a lány ismét kérdez, egy pillanatra felé pislantok, hogy aztán visszatérjek az úszóhoz.
- Ahogy Kegyed kívánja. Ne aggódjon, nem vagyok az a sértődékeny típus. – majd elgondolkozol a kérdésen – Ha a céh állapota érdekli, Kegyedet jelen pillanatban a harcra készülődünk. Nem tudom Kegyed, és társa mennyire tájékozódott, de a hírek szerint Invázió készül a szintek ellen. Emiatt a White Rose harcba száll, és megvédi az embereket. Nem mellesleg jómagam is ezért töltöm itt az időmet, hogy egészen pontos legyek. Ne tessék félre érteni, nem vetem meg a horgászást, de jelen pillanatban rosszul állok anyagilag, és ez a legkönnyebb módszere annak, hogy felszereljük magunkat.
Bár tisztában vagyok, hogy elég sok mindent elmondtam, voltaképp végig olyan dolgokat közöltem csak, amik a felszínt kapirgálják. Egyrészt nem szeretek hazudni, másrészt ez nem titok. A plakátok szerint mindenkinek fel kell készülni, így hát nincs mit tenni. Ebben a pillanatban a damil rándul, és a rendszer jelez egy csilingeléssel, ami után, már rántom is ki a horgot. A végén vöröslő rák himbálózott. Bár a rák megpróbált megcsípni, és sikerült is volna neki, de ullói nem voltak elég erősek, hogy átvágják a jégréteget, amely az egész testemet beborította vékonyan, de keményen (persze arcomat leszámítva). Mivel páncélom nincs rajtam, így képességem a testemen vetült ki. A horogról leakasztva a rákot egy gyors mozdulattal kiütöm, majd a nemrégiben előszerelt hűtőláda szerűségbe rakom, majd lezárom, és félreteszem.

Válaszomra kivételesen nem a kislány fejelt, hanem a sárkány. Egy oldalpillantással sokáig nézem a sárkányt, majd mintha mi sem törődne továbbra is az úszóval vagyok elfoglalva.
- Sajnálom, de ez az információt nem osztom meg Önökkel. Természetesen nem titkos, de még nem vagyunk benne biztosak, hogy hol leszünk. És nem szeretném, ha téves információ lenne a végén belőle, és a végén még azért nem mennek a szintet védeni, mert azt hitték, hogy az mi fedezzük. Mellesleg nem az otthonunkat védjük, hanem az NPC-ket és a Játékosokat, akik azokon a szinteken tartózkodnak. A mi céhházunk az 1. szinten található, amely biztonságban van. Azért méltányolom az ajánlatát. – végül ismét a gazdára nézek, már jóval hosszabban, mint eddig, majd lehuynt szemmel lassan megcsóválom a fejem – Nem szeretek adós lenni kisasszony, és a céhraktár tartalma a céhet illeti. És még a saját céhemtől raktárából is nehéz szívvel veszek ki dolgokat, nemhogy aranyat. Sajnos meg vannak az elveim, amit szeretek betartani.
Az úszó egyszer csak rándult, és reflexből visszanézek rá, ám bár készültem kirántani a rendszer nem jelzett, és az úszó is csak alig moccant meg. De ez azt jelenti, hogy valami a közelében volt. Ez már jó jel. Így a továbbiakban nem fordultam el, hanem az úszót figyeltem tekintve, hogy kapás készülődhet. Ám hiába koncentrálok, van egy olyan sejtésem, hogy a lány még nem fejezte be . A lánygyakorlós kérdését nem nagyon tudtam értelmezni, így inkább nem válaszoltam, azt elkerülve, hogy valami ostobaságot mondtam volna. Bár van egy olyan sejtésem, hogy előbb utóbb, de úgyis meg fogja kérdezni ismét akár akarom, akár nem.

- Természetesen kisasszony ezért említettem, hogy a kezdőszint az nagy valószínűség szerint védve lesz. Azonban a Sayonara is veszíthet, mint említette, és más kérdés a szavunkat adni, és meg is tartani. Az emberek többségének az utóbbi néha gondot jelent, bármennyire is szörnyűen hangozhat is most ez.
A lány szavait viszont csak hosszas csönd felelt. Való igaz, hogy a szükség nagyúr, de nem szeretek adós maradni, sőt mások terhére sem lenni. Bár mondjuk a viselkedésem is néha kiborítja az embereket. Például itt van Shukaku. Megkért, hogy tegezzem, de valahogy a hosszú évek során eddig nem sikerült ezt senkinek sem megtenni, és sajnos nem a lány lesz az, akinél megtörik a szokás, hiába bosszantja, vagy nem bosszantja őt. Sajnos ez is a sok-sok jellemhibám egyike. A lány kérését azonban most nem hagyom levegőben „úszni”.
- Ahogy óhajtja kisasszony. Előzőleges terveink azt mutatják, hogy a 9. szinte megyünk védeni, ám ha valami változik, majd értesítem kegyedet. Persze csak amennyiben a Shukaku a kisasszony játékos neve is. Amennyiben nem, megtetszene, legyen szíves adni, hogy elérhessem Önt?
Néha valóban összejövök olyanokkal, akik nem a nevüket adják meg felhasználó, avagy karakter névnek, ami végül is nem gond, csak azért jó lenne, ha az emberek ezt közölnék is a másikkal. Miközben a lány válaszát várom a beépített órára nézek, hogy utánajárjak, mennyi tájt lehet az idő. Hm.. Még van időm. Azonban úgy tűnik a sorskedvező fordulatot vesz. Ahogy elszakítom a tekintetem az órától az úszó alámerül, és a rendszer is jelzi a kapást. Komoran megfogom két kézzel a botom, és egy határozott rántással kiemelem a vízből.

/ kecskebéka /