Re: Feneketlen tó

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 09:49

~De hát hol nevelkedett ez az ipse? A szülei ottfelejtették valami középkori várjátékos lovagi tornán, és a farkasok helyett őt éppenséggel a színészek nevelték fel? Vagy csak kicsit kattant, és tényleg lovagnak képzeli magát? Vagy nem is olyan kattant, csak annyira beleéli magát a játékba, mint mondjuk Yhizu vagy Yuuki? De hát a fiúkra azért ez annyira nem jellemző… jó mondjuk ott volt Raven, de ő meg elvileg beteg volt. Lehet, hogy ez a srác is beteg, és ő is elfelejtette, hogy volt a kinti világ? Ehh… mázlista! Én bezzeg soha nem fogom tudni elfelejteni olyan hosszú időre.~
Ezek a gondolatok cikáztak az idomár fejében, miközben nagyon koncentrált arra, hogy az úszót figyelje, az úszó pedig minél ellentétesebb irányba legyen, mint Kurasai arca, hogy a lovag ne láthassa azt a kis bujkáló félmosolyt a szája szegletében, ami arra engedhetné következtetni, hogy Shut azért mulattatja a viselkedése. Persze lehet, hogy pont erre játszik rá, de ha nem, akkor viszont megsértené, amit viszont nem szeretne. Összeszorította az ajkait, lenyelte a kuncogást, majd úgy válaszolt.
-Igen… bármennyire is szörnyűen hangzik, de az ígéret nem mindenkinek szent, és nem mindenkit kötnek a lovagias erkölcsök.
~Na most akkor ez így jó volt? Ugye jó volt?~
-De nem hiszem, hogy a Sayonara ilyen lenne. Greg például eddig mindig betartotta a szavát, pedig sokszor hazudhatott volna. Senki nem tudná őket számon kérni. A nevem pedig…
Itt egy pillanatra a fiú felé nézett, hogy ő is vajon őt fürkészi-e, majd folytatta.
-Nem voltoztattam a nevemen, hiszen semmi baj nincs vele. Gondolom akkor az úrfit is szólíthatom úgy, ahogyan bemutatkozott…

by **Ryutoshi Kurasai** Kedd Május 12 2015, 10:34

Ahogy megrántom, a pecabotot egy kecskebéka szökken ki vele egyetemben. A jobb kezemmel elengedve a botot utánakapok, miközben a bal kezemmel próbálom úgy mozgatni, hogy a damilon lógó béka a kezembe jöjjön. Erősen, de egyben finoman szorítom, hogy bár ne ugorjon ki, de mégse szorítsam szét. A botot letéve finoman kiakasztom a horgot a béka szájából, majd a vízbe téve a kezem szétnyitom az ujjaimat. A béka érezve a szabadságot rögvest elillant, és ahogy kihúzom a kezemet nemsokára száraz is lett. Shukaku nagyjából ezután szólalhatott meg. Felé pillantok, mielőtt a vízbe dobom ismét a horgot, mely rögvest alá is borul a nehezék miatt, így pár pillanattal később, már csak az úszó lebegett a víz felszínén.
- Tudja, kisasszony az erkölcs mindenkiben ott van, csak míg egyesek betartják, amit diktál, mások inkább eldobják maguktól. Nem tagadom, vannak olyanok a Sayonaraban, akikben meg lehet bízni, de ugyanez vonatkozik az ellentettjére. Bizony vannak olyanok, akik csak ártani tudnak. Sajnos bármennyire fáj a Sayonaraban az Erő a mérvadó, nem a Jellem. De nem, mellesleg ha nem bíznék, a szavukban elhiheti kisasszony, hogy nem várnék túl sokat, hogy eldöntsem, melyik szinte mennék. – ez a téma után viszont a név kerül ismét mikroszkóp alá, és bár megakadt egy pillanatra, de végül közölte a tényeket, mire én csak bólintok – Természetesen kisasszony. De hívhat úgy, ahogy a kedve tartja. Nem vagyok az a sértődékenyfajta. A nevelésemnek köszönhetően sok gúnyt kaptam már, de ahogy sok mást, az érzelmek nagy részét is kiűzték belőlem. – vallom be úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 10:52

Shu ismételten végignézi a szenvedést, amit a lovag a békával csinál, majd amikor végre befejezi, úgy dönt, hogy nem nagyon akarja ezt tovább nézni, és átszökken Ryutoshy csónakjába. Persze az akrobatikának hála alig billen meg a ladik, és ő is ügyesen átér, szóval emiatt nem kell aggódni.
-Nem tudom, hogy hogyan jutottál el idáig, ha az alapokat sem sajátítottad el, de ha megengeded, akkor segítek egy picit.
Majd hátulról átkarolja a fiút, jobb kezét a jobb kezére, bal kezét a bal kezére teszi, ha megengedi, és úgy mozgatja a botot a lovag kezében.
-Amikor meglátod, hogy lemerült teljesen az úszó, akkor kicsit berántod balra. Ilyenkor felvillan az üzenet, és megmutatja, hogy mit fogtál. Ha meg akarod tartani, akkor jobbra vágsz gyorsan, majd egy picit fel. Ilyenkor a rendszer elkapottnak tekinti, és azonnal bekerül az inventorydba húsként. Nem kell leszedegetni a horogról, mert az tiszta undi. Ha viszont látod, hogy olyasmit fogtál, akit amúgy is elengednél, mint a béka, akkor lassan leengeded a botot, majd kicsit még balra engeded, és ilyenkor leakad a horogról. Ennyire egyszerű.
Ha ez megvolt, akkor visszahuppan a saját tutajára, és tovább folytatja a cseverészést.
-Az első szintet szerintem úgysem fogja elárasztani soha semmi invázió. Oda mindig vissza lehet majd menekülni. vagy most a tízesre, a kiképző miatt.
Az érzelmes részre pedig felnevet, most már nem bírja tovább.
~Bocsi, de ez már tényleg uncsi. Tudom, hogy itt mindenki nagyon hű de különleges, és te biztosan egy robot vagy a jövőből, vagy nem tudom… de azért… oké, akkor játsszunk...~
-A neveltetésed? Milyen neveltetést kaptál?

by **Ryutoshi Kurasai** Kedd Május 12 2015, 12:20

Ahogy a békát visszaengedtem egyszer csak a lány ugrik be a csónakomba. Tekintve azonban, hogy nem többszemélyes csónakot béreltem, így egy kicsit szűkösen vagyunk, bár szerencséjére a lánynak nem nagyon fészkelődtem, szóval megúszta, hogy egy hirtelen rándulással a vízbe pottyanjon. Ahogy mögém áll, és próbálja mutogatni mit hogyan.
- Bocsásson meg ezért kisasszony, de mint mondtam a megszokás híve vagyok. Nem valószínű, hogy áttérek erre, de ha Önt zavarja, megpróbálom a társaságában ezt a módszert alkalmazni. Apropó… társaság… Lenne szíves visszaszállni a csónakjába? A csónak 1 személyes, és mint látja túlterhelődött. – intek az egyre feljebb levő vízfelszín irányába.
Nem hibáztatom a lány, amiért nem figyelt rá, de eddig nem éreztem szükségét, hogy szavába vágjak, és ha még időben reagált, akkor még elkerülhettem a vízbemerülést. Ha viszont már a lány biztonságban visszajutott a saját, csónakjába, és leült, már nem is foglalkoztam túl sokat ezzel, hisz a csónak túlterhelése megszűnt. Ám mikor a nevelésről beszéltem a lány egyszerűen felnevetett, és megkérdezte mégis milyen neveltetést kaptam. Nem kaptam fel a vizet… ám tekintetem a távolba mered, és hosszasan csöndbe meredek. Bár nem gyakorta látni, homlokom finom ráncba szalad, ahogy a múltról emlékezek vissza. Végül lehunyom a szemem, és fáradt sóhajt ejtek. Végül a botot magam előtt az ölemben elfektetve (az úszó még a vízben) kinyitom a szemem, és az ég felé nézve szólok fel.
- Mondja kisasszony járt már Angliában? – bár kérdeztem, kicsit hamarabb válaszoltam, mielőtt válaszolhatott volna – Ez az egyetlen ország, ahol a nemesség még nem halt ki teljesen. Legalábbis tudtommal. Gondolom nem hallott még a Kurasai családról. – itt most szünetet hagytam, hogy válaszolhasson is – Gondoltam, hogy nem. Tudja, kisasszony a családom egy igen nagy befolyással rendelkezik, annak ellenére, hogy mostanra a nemeseket csak sznoboknak tartják. Valójában az igazi nemesség még mindig él, és még mindig nagy a befolyása a királyi udvarban. Mondja. Tudja milyen egyedüli fiúként felnevelkedni egy ilyen családban? Bármit megkaphat, amit csak kér, és komornyikok, és szobalányok várják a parancsait, akár a királyi udvarban. De tudja. Mindennek megvan az ára. Elég egyszer rosszul szólni, elég egyszer rosszul lépned, elég csak nem elég mélyen meghajolni…. és jön a szíj, vagy egyszerűen csak napokig nem adtak ételt.. Anyám maga volt a rend és a fegyelem. Apám pedig a kegyetlenség példaképe. Amíg minden úgy történt, ahogy ők akarták ők voltak az álomszülők. Ám ha keresztbe tesz nekik véresre verik. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor elég csak segítséget kérni. Ám a szörnyű valóság az, hogy mint említettem a szüleim igen befolyásosak voltak mind a tiszta… mind a sötét ügyletekben. Így bárkihez is fordultam legalább 1 ember biztos akadt, aki eltussolta nekik az ügyet. Legyen bármilyen apró egy család... az erejét nem a mérete... hanem a befolyása mutatja. A hosszú és szörnyűséges évek során megtanultam, hogy beszéljek, hogy viselkedjek nemeshez illően, hogy járjak… és hogy zárjam el az érzelmeimet. A szomoroságot… a vidámságot… a szerelmet… Bár a SAO kezdete óta szabadabb vagyok… 18 év nem válik csak úgy semmivé. – üres, őszinte tekintetemmel a lány szemébe nézek – Nézzem a szemembe kisasszony. Nézzen, olyan mélyre amennyire tud. Mondja meg. Maga szerint hazudok? – szinte nem is pislogva nézek a lányra, egyenesen, rendülés nélkül.

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 13:02

-Hupszi! Bocsika, Timi miatt mindig többszemélyeset bérlünk, már el is felejtettem, hogy vannak egyesek is…
És már szökkent is vissza a saját tutajára, és mosolyogva bólogatott a fiúnak.
-Hát… ha a híve vagy az még mindig jobb, mintha a rabja lennél… nem igaz? Egyébként… nem kérem, hogy állj át erre, csak azt mondom, hogy így nem kell mindig kioperálgatni a horgot, és akkor szegény breki sem küszködik annyit a damil végén. De… mondom… a te dolgod, hogy hogyan csinálod…
Ezután végignézte és végighallgatta az előadást. nem nagyon tudta eldönteni, hogy melyik része a fontosabb. A fiú nemcsak, hogy a nyelvezetében volt ódivatú, de ugyanolyan klisésen mozgott, ahogy Yuuki, csak a lány legalább vicces is volt közben, nem csak nevetséges. Az az anime szereplő, akiről Yuuki mintázhatta magát szinte bárhova beleillett volna, ám ez a felemelem a fejem mélyet sóhajtok, és szinte a kép is elkezd homályosodni meg remegni… hát ez egy kicsit túl sok volt Shunak. Azután ugye felmerült a kérdés, amit a fiú is feltett a végén. Vajon hazudik-e. De ne ugorjunk ennyire előre, hanem válaszoljunk szépen a kérdésekre. Az elsőnél csak egy fejrázásra jutott idő. A másodiknál már ki is mondta, hogy nem, soha. Azután viszont már azt nem közölte, hogy azért jó pár helyen még élnek ezek az ódivatú hagyományok, és sajna sokszor túlságosan komolyan veszik. Japánban is akadt pár évente olyan cégvezető, aki öngyilkosságot követett el egy rossz befektetés vagy valami után, mert a becsület… de hát futóbolondból sok van a nagyvilágban. A végén belenézett a fiú szemébe, és ő is ugyanolyan komoly arcot vett fel.
-Nem hazudsz, de túljátszod. A SAOba nagyrészt olyanok kerültek be, akiknek valami baja van a kinti világgal. Ezért is lógnak állandóan itt. Előttem ölték meg a szüleimet, árvaházba kerültem és blablabla… nem érdekes. Néha sírok egy kicsit, meg sajnáltatom magam... de ettől még senkiből nem fog kiveszni semmi, és te is lehetsz ugyanolyan, mint akárki más. Csak akarni kell.
Itt berántotta a botot, az előbb mutatott módon, majd újra Ryu felé fordult.
-Nyo… szeretnél igazi kisfiú lenni?
Vetette fel a jól ismert mondatot a Pinokkióból, nagy mosollyal az arcán.

(uborka)

by **Ryutoshi Kurasai** Kedd Május 12 2015, 14:36

A lány türelmesen végighalhatta a mondanom, ám felelete nem volt éppen olyan, amire számítottam.
- Részvétem kisasszony. Mellesleg én tesztelőként kerültem a játékba, mert ez volt a munkám. Szüleim jó pénzt kerestek a tesztelésekért kapott munkámért, főleg a SAO esetében. Bár mondjuk a tesztelés után, már jómagam döntöttem el, hogy folytatom, ezt elismerem. De ahogy….
- már kezdtem volna bele, amikor is egy üzenet villan fel előttem – Bocsásson meg egy pillanatra kisasszony.
Lehívom a menümet, és megnyitom a levelet. Ahogy szépen sorjában átolvasom a tartalmát az arcom egyre komorabb és komorabb lesz, míg végül be nem fejezem a szöveget, és bár látszott rajtam, hogy nem mérges vagyok, csak gondolataim kezdtek el vonaglani. Szinte végszóra jött a kapás jelző. Nem tudom, hogy ösztönösen, vagy véletlenül, de a kisasszony által mutatott technikával fogtam ki a halat (ami nem is annyira hal), majd egykét mozdulattal el is rakom a botomat. Végül csak ezután fordulok a lányhoz.
- Úgy látom, be kell fejeznünk ezt mára kisasszony. Azt a hírt kaptam, hogy állítólag holnap fog megtörténni a támadás. Készüljenek fel maguk is. – ha megkérdezi, honnan tudom, gyorsan válaszolok – Kezdetek Városában ki van plakátozva a környék. Most ha nem sértődik meg kisasszony hív a kötelesség. Ha a sors úgy akarja, még találkozunk. Viszont látásra. – előszedem a teleport kristályom és már mondom is – Teleport Kezdetek Városa!
Ahogy a pixelcsíkok elragadtak, és összeraktak, már határozott léptekkel a felszereléseim között matatva felszerelkeztem, hogy harcra készen álljak a vezérnőm elé. A visszaszámlálás elkezdődött. Most már csak kevesebb, mint 24 óra a kezdésig.

// zokni //

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 14:54

Na ez volt az a szó, amit Shu soha nem tudott hova tenni. Részvétem. Butaság. Nem vesz részt semmiben, és nem is tudna részt venni, avagy osztozni az ő fájdalmában. Csak egy hülye kifejezés, amit mondanak, mert nem tudják hogyan reagálják le a halált és egyéb szörnyűségeket. Miért nem tudnak az emberek egyszerűen csak csöndben maradni? És ez a fiú ha annyi pénzt kapott a munkájáért, akkor miért nem önállósította magát egy picit? Ejj, azért elég nagy lyukak voltak abban, amit mondott. Ha egy nagy befolyással rendelkező családban kiderül, hogy bántják a gyereket, azt felkapja a bulvársajtó, és nem nagyon lehet ám eltussolni. Talán mégis csak füllentett? Talán csak saját magának is bemeséli, és így akar hitelt adni a lovagos játékának? Lehet. Akárhogy is van, Shu eldöntötte, hogy nem tesz tönkre a játékát. Természetesen még meg is bocsájtott egy pillanatra, majd bólintott a hír hallatán. Igen, holnap fognak jönni, ezt már nekik is jelezték, illetve hát Chizu jelezte, hiszen ő végig a városban tartózkodik. Timidus és Shu a fronton lesz, így a Sayonarara bízta a kis védencét az idomár. Bólintott, majd integetett a tovatűnő fiúnak, és Timidusra pislantott.
-Akkor… nekünk is mennünk kell?
-Nem. Felesleges. Még rengeteg időnk van, és mi már felkészültünk. Ezek szerint ők nem, és most kezdenek el kapkodni az utolsó pillanatokban.
-Igen… én is valami ilyesmire gondoltam. Akkor horgásszunk tovább?
-Ha úgy szeretnéd, akkor nyugodtan.
-Remélem nem lesz bajuk. Így el kell rohannia amikor megtudja, hogy holnap jönnek… szerinted Enheriel ennyire felkészületlen lenne?
-Nem tudom. A bosson sem viselkedett…
-Ne várd el tőle, hogy felnőtt legyen. Tőlem sem várod el.
-Nem is vagy céhvezér.
Shu megvonta a vállát, majd bedobta újra a horgot, és várta az újabb kapást…

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Enheriel** Pént. Május 29 2015, 15:43

//Shukaku, Időpont: 20. Boss 1. próbája után//

A boss-os kudarc után Snowcat úgy döntött, elvisz szafarizni engem, ráadásul a Keleti részen lévő feneketlen tóhoz. Kicsit féltem, mert ott még soha nem jártam, amit kedvesem is látott rajtam.
- Nya, ne félj, majd én megvédelek, úgy bizony! :3 – a kedves, édes mosolya megnyugtatott, illetve az, hogy a Megalodon, az a legendás őscápa nem itt van, mivel sós víz kell neki. Átteleportáltunk Mashavába, majd onnan elindultunk a Keleti részre. Egyszerűen csodás látványt nyújtott a természet! ^^ Na igen, a SAO-ban azért én is értékelek dolgokat, mint például az érintetlen természetet. ^^ Bárcsak a Földön is inkább békén hagynák az emberek ahelyett, hogy önző okok miatt elpusztítanák. Snowcat nem tudom, honnan, de ismerte az utat, így nem tévedtünk el szerencsére, s gyorsan megérkeztünk a tóhoz. Ott meglepődésemre várt ránk egy csónak.
- Mehetünk, Enhi-chanom? ^^ - Óh, de drága, csónakázást tervezett!^///^
- Igen, kedves. ^^ - boldogan szálltam be, amit Snowcat előbb meglökött, hogy tudjunk csónakázni, mielőtt bele ült volna, velem szemben. Mialatt mi csónakáztunk, Villámlás és Regina a tó szélén kezdett pecázni magának, mint a medvék, csak itt nem volt vízesés, így kicsit tovább kellett várniuk, hogy elkapjanak pár halat maguknak. Miközben a petek pecáztak, a csónakban Snowcat előkapott egy gitárt, amin csodálkoztam.
- Snowcat? O.O
- Nya, van még egy meglepim kedves Enhi-chanom: egy szerenád!^^ - majd elkezdett egy vidám dalt énekelni, miközben gitározott. Aaaaw, ez annyira édes volt tőle!^^ Ki gondolta volna, hogy Snowcat még ismeri ezt a fajta udvarlási szokást? ^///^ Ahogy elnézem, a Petjeink is hallják, mert nagyon kuncognak magukban.

by **Shukaku** Pént. Május 29 2015, 16:43

-Mi a fene lehet ez a zaj, Timidus?
Megalodon ugyan talán nem élt a vízben, hiszen valóban a sósabb tengert és óceánt szerette, és ez a tavacska még akkor sem felelt meg neki, ha figyelembe vesszük, hogy az ősi időkben lévő hatalmas víztömegek sótartalma sokkal kevesebb volt, mint ma. Ezért is halt ki talán szegényke a jégkorszak alatt a sótartalom is jelentősen megváltozott, és felborult az a rend, amihez ő szokott. Persze talán az Atlanti-óceán egyes részein most is éldegélhetne, és szólnak is róla legendák, de mivel vélhetően bálnákkal táplálkozott, ez pedig jelzi, hogy milyen hatalmas volt, elég valószínűtlen, hogy olyan jól el tudna bujdosni… bár ugye nagyon jól tudjuk, hogy a földönkívüliek repülő csészealjaiknak is mindig akkora szerencséje van, hogy még a huszonegyedik században is képesek egy húsz éves, rossz minőségű kézi kamera lencséje előtt szálldogáliuk. De legalább Shu abban biztos lehetett, hogy a Megalodon él és virul, hiszen találkoztak vele, amikor Yuukival mentek felfedezőset játszani. Na akkor most a következő küldetés az volt, hogy ezen a gyönyörű tavacskán, amely mit sem sejtően szállította Snowcat hangját hőseink fülébe, kiderítsék, hogy kihez tartozik ez az éktelen nyávogás, ami valószínűleg az összes halat elijeszti nem csak a környékről, de talán az egész szintről. Azon sem csodálkoznánk, ha szegénykék egyedfejlődnének és lábat növesztenének, csakhogy menekülni tudjanak. Szóval horgászbotot visszahúzni, evezőket a kézbe, Timidust a csónak mögé, és máris indulhat a kutatás, az idomár és a sárkány pedig el is kezdett kicsiny csónakjukkal haladni a hang irányába. Kellett egy pár perc, mire meglátták őket, és addigra már talán be is fejeződött a dal, szóval Shu mosolyának nem kellett olyan erőltetettnek lennie, amikor integetett nekik.
-Halihó!

by **Enheriel** Vas. Május 31 2015, 11:25

Bár tény, Snowcat nem tudott olyan szépen énekelni, de számomra nem is ez volt a lényeg, hanem a szándéka. ^^ egyszerűen nem értem azokat a lányokat, akik folyton nyivákolnak, hogy bár lenne egy olyan szerelmük, aki megérti, gyengéd, s kedves hozzá, de ha megtalálják azt, akire illik a leírás, rávágják, hogy legyenek csak örökre barátok, aztán olyant választanak, akinek pénze van, aztán persze tovább nyivákolnak arról, hogy nincs egy kedves, együtt érző fiú a világon. Pedig ha ezek a lányok nem a pénz szaga után rohangálnának, akkor mennyivel boldogabbak lennének. Úgy, ahogy most én, hiszen rám talált egy olyan fiú, akit nem érdekel a pénz vagy az egy éjszakás kaland, hanem tényleg szeret engem. ^^ Éppen befejezte a dalt, mikor egy ismerős arc köszönt, olyan hirtelen, hogy Snowcat ijedtében kiesett a csónakból.
- Snowcat! - ijedtem meg, ám megnyugodtam, mikor Snowcatnak sikerült visszamásznia egyedül a csónakba, bár igaz, csuromvizes volt.
- Nya, ne félts engem, tudok attól még úszni, hogy szeretem a macskákat!^^ - nyugtatott meg, majd megnéztük, ki köszönt nekünk. Shukaku és Timidus!^^ Bár haragszom rájuk lelkem legmélyén azért, amit a bosson műveltek, de nem hozom fel, mert látom Shu-nak jó kedve van, s nem akarom elrontani neki.
- Sziasztok!^^ - köszöntem nekik. Messziről láttam, hogy Villámlásnak és Reginának nem tetszik, hogy idejöttek, szerintem arra gyanakodnak már megint, hogy Shu-ék direkt követnek minket, hogy tönkretegyenek minket idegileg, de egyelőre nem jöttek elkergetni őket tőlünk, hanem a pecázásukkal foglalkoznak. Tudják ők szerencsére, mikor kell közbelépni, így nem aggódtam amiatt, hogy hirtelen ok nélkül a lányra és a petjére támadnak.

by **Shukaku** Vas. Május 31 2015, 12:09

Miért nem találnak a lányok maguknak egy megértő, gyengés, kedves pasit? Nos azért, mert az ilyeneknek már mindnek van fiúja. Ez a kérdés már nagyon régóta kering az emberek között, mindenki felteszi, pedig már rég megszületett a válasz is. Oké, vannak kivételek, amikor szegény muja srácokat űzik a gonosz boszik a friend zone áttörhetetlen falai közé… de azok a srácok általában cseppet sem tökéletesek. Kicsit sem. Nem mintha létezne a tökéletes pár, hiszen ez csak egy hiú ábránd, ám azért azt sem kérhetjük senkitől, hogy maradjon valaki mellett csak azért, mert bár nem minden klappol, és ez konfliktusokat szül, de nála jobbat tuti nem fog találni. Sőt, ilyenkor még az is elő szokott kerülni, hogy nem érdemli meg még azt az embert sem. Az emberek iszonyú idióták tudnak lenni, ha párválasztásról van szó. Ezt a Snowcatet sem lehetett például nagyon érteni. Felettébb nagy volt a szája a levélben, szinte már fenyegetőzött. Persze nem mintha bármelyikük is komolyan vette volna a cicafiút… egy cicafiú fenyegetéseit azért elég nehéz komolyan venni… főleg úgy, ha utána egy egyszerű köszönéstől szívrohamot kap, és bebucskázik a vízbe. Timidus persze felkészült, ha esetleg ki kellene húzni de a srác sikeresen kimászott, szóval akkor gond mégsem volt. Kérdés viszont nem érkezett, szóval rögtön a közepébe vágtak.
-Nem tudom, hogy mi történt, miután elmentem… de gondoltam hátha érdekel, hogy mi lett azzal a szegény fiúval, akit Szophie bezárt a Bossterembe meghalni. Anthony. Beszéltem vele, megpróbáltuk megvigasztalni… azt hiszem sikerült is. Viszont… talán könnyebb lenne neki, ha ti is bocsánatot kérnétek… vagy ha nem voltatok benne, akkor csak meglátogatnátok. Ő tényleg csak segíteni ment oda, és nagyon csúnyán bántak vele a többiek.

by **Enheriel** Hétf. Jún. 01 2015, 15:48

- Snowcat nem! - szóltam rá azonnal, mielőtt szóban nekiugrik Shukaku-nak az miatt, amit mondott, szinte rögtön a közepébe vágva, azt hiszem.
- Őszintén szólva azt hittem, Snowcat levele miatt akartok velem beszélgetni. Ne aggódjatok, kapott az miatt a fejére. Ami Anthony-t illeti, nem kérhetek olyanért bocsánatot, amihez semmi közöm, ugyanis azt sem tudtam, hogy ő is ott lesz, nem hogy azt, hogy Szophie rázárja majd az ajtót. Teljesen lesújtott ez Ren lenéző mondata után, hiszen ezt nem néztem volna ki belőle. Az indikátor miatt meg Anthony-t nem tudom úgy elítélni, hogy nem tudom, miért is lett vörös. - valóban nem ezt vártam Szophie-tól. Úgy látszik Tachi teljesen rossz irányba tereli. S a Vörös indikátor miatt valóban nem tudom Anthony-t semmivel megvádolni, hiszen nem is ismerem. A látogatástól valamiért féltem, talán azért, mert nem vagyok abba biztos, hogy Anthony valóban az-e, akinek adja magát, vagy csak így akar mások közelébe lenni, hogy végül… el kell vetnem gyorsan ezt a gondolatot, hiszen nem is ismerem őt.
- A látogatás nem hiszem, hogy meg tudnám valósítani, de ha neked jó, akkor szívesen írok neki üzenetet, hogy megkérdezzem, jól van-e. - Amíg mi beszélgettünk, Villámlás és Regina folytatta a pecázást, majd Villámlás hirtelen észrevett valamit.
- Állj Regina, látok valamit. - Regina meg se moccant, hanem kivárta, míg Villámlás hirtelen a vízbe csapott a mancsával, majd a partra küldött két keszeget.
- Miáú!^^
- Köszi. Smile

- persze, hogy Regina nem beszélt Shukaku előtt, mert nem bízott meg benne annyira, másrészt számára meg idegen volt, s azok alapján ismeri csak, ahogy én meg Snowcat, így csupán nyávogott. Aztán megfogta az egyik keszeget, s jóízűen falatozott belőle, ahogy tudott persze, mert kezdett pixelekké bomlani, amíg Villámlás félretette, hogy nekünk adhassa majd.

//Keszeg//

by **Shukaku** Hétf. Jún. 01 2015, 16:24

Shu ismételten csak nagyokat pislogott, ahogy Enheriel rendreutasította a kisállatát. Igen, Snowcat nemcsak, hogy macskásan nézett ki, macskaként nyávogott, de úgy látszott, hogy a kapcsolatban is inkább a háziállat szerepét tölti be. persze ahogyan Shu eljutott idáig a gondolatmenetben, egy apró mosoly jelent meg a szája szegletében, de azért igyekezett nem elnevetni magát. Már csak azért is nevetséges volt ez a helyzet, mert ez az ismeretlen fiú fenyegette meg őket, akit még alig láttak, és ha látták is, akkor is Enhi közelébe mászkált, mintha a védelmét keresné… még igazából Shu félt, ám nem attól, hogy ártani tudna neki, hanem attól, hogy Timidus véletlenül onehiteli, amikor csak rendre akarja utasítani. Látott már ilyet Hisame esetében, ám biztos volt abban, hogy Timidus nem lesz ilyen óvatlan, és ha védekeznie is kellene, akkor is egyszerűen csak bevágná a vízbe a macskafiút, nem ártana neki. Szerencsére azonban semmi nem történt, és Shu a beszélgetés alatt már a pecabotot is visszadobta a vízbe, amit nemsokára már ránthatott is be, elengedve egy bohóchalat, és szerezve egy újabb jelvényt.
-Snowcat levele… nem haragszunk rá… egyszerűen csak nem értette meg, amit írtunk… de… nem erről szerettem volna beszélni. Vagyis… vagyis mégis. Azért is mondtam, hogy ha ti, vagyis te nem voltál benne a bezárósdiban, akkor neked ugye nincs miért bocsánatot kérned, de a levél az tényleg jó ötlet. Biztosan örülni fog neki… de nem tudom, hogy mi a userneve, szóval ha leírjátok neki, én elviszem hozzá. Megígérem, hogy nem bontom fel. Egyébként meg… csak szeretném megtudni, hogy mit gondoltok rólam. Miért vagytok olyan ellenségesek. Akár hiszitek, akár nem, én nem akarok rosszba lenni veletek, és a frontra is csak segíteni mentem. És látjátok… igazam volt azzal kapcsolatban is, hogy Ren nem működik együtt senkivel, hogy sokakat nem érdekli az emberi élet… belegondoltatok abba, hogy mi lett volna, ha Anthonynál nincs Burok? És… még Hinariék is bevallották, hogy önkényesen vadásszák a vörösöket… se bírósági tárgyalás, se semmi. Ha ők valakit rossznak hisznek, az halott. Én… én nem hiszem el, hogy ilyen zsarnokság itt létezhet… ez… ez szörnyű…
Elkeseredetten szegte le a fejét, és még a kezét is ökölbe szorította. Villámlásék pedig… mivel ők a parton voltak, Shuék meg bent a tó közepén, hallgatózás jártasság híjján semmit nem hallottak a beszélgetésükből.

(bohóchal)

by **Enheriel** Csüt. Jún. 04 2015, 14:53

Biztos, hogy Shukaku-nak nincs párja, s rosszul esik kimondani, de biztos, hogy soha nem is lesz, egyrészt mert azt hiszi, hogy a mi kapcsolatunkban az egyik fél inkább háziállat, másrészt mert Timidus nemes egyszerűséggel elkergetne mindenkit a közeléből. A levelet viszont jó ötletnek tartotta, amin elmosolyodtam kicsit.
- Nem vagyok veled ellenséges Shu. Csak kicsit haragszom, mert támogatod a Sayonarát. Meg is mondom miért: egyszer összefutottam két tagjával, akik elraboltak egy játékost, hogy engem és Peter-t magukhoz csaljanak, s az egyikük megölt a szemem láttára egy másik játékost. Ők gyilkosok, akik lehet Peter-t is megölték, valamilyen okból. Lehet miattuk halt meg Anatole is. S ki tudja, nem-e téged akarnak-e megölni legközelebb. Amúgy Ren esetében tényleg igazad volt, ezért kértem Szophie-t a boss előtt, hogy ha lehet, ő lehetőleg soha többé ne menjen egy boss közelébe sem. Ahogy Tachi sem, mert ő is olyan. Nem érdekel, hogy akkor emiatt 2-vel kevesebb ember lesz ott, ha ezzel mondjuk öt ember életbe marad, mert nem az van, hogy élőpajzsnak vannak felhasználva. Hogy miért lehet zsarnokság itt is? Azért, mert az emberek többsége ugyanolyan marad, Shu. Lehet vannak olyanok, akik megöltek valaki azért, hogy legyen pénzük megvenni ezt a játékot, vagy hogy elvegyék tőlük. Lehet valaki ellopta. Lehet valaki úgy zsarolta ki egy másik embertől. Csak mert Kayaba bezárt minden játékost ide, attól még ők nem fognak változni Shu. Nem lesznek ennyitől kis angyalok. Sőt, valaki örül is, mert hogy a rendőrség nem éri így el. Hinari-t annyira nem ismerem, ezért nem mondok róla semmit, de képzeld el, mi lenne akkor, ha egy olyan vörös játékost kap el, aki a valóságban ölt már rendőrt. Szerinted csak mert rendfenntartónak nevezi magát, megijed? Szerintem előtte szörnyű dolgokat is tenne vele, mielőtt megölné. Hiszen a szint édes kevés, ha a másik nagyon ravasz. Ren-t és Tachi-t nem érdekelné, ha Hinari vagy Szophie meghalna, de a Sayonarát és Kayaba-t se. Ha Kayaba-t érdekelné a másik élete, akkor szerinted hagyná, hogy ilyen őrültek járkáljanak büntetlenül? Ha a Sayonarát érdekelné, akkor szerinted elrabolnának valaki csak azért, hogy másokra támadjanak? Mert szerintem akkor azon tanakodnának, hogy fékezzék meg az ilyen elmebetegeket.

//azta, mennyit beszéltem O.O//

by **Shukaku** Csüt. Jún. 04 2015, 16:15

-Hát… azért eléggé úgy tűnt nekem, hogy mindig csak azt hiszed, hogy folyamatosan azt hiszed, hogy mi csak rosszat akarunk neked, vagy nektek, vagy a frontosoknak, vagy nem is tudom. Nem azért mentünk legutóbb is, meg most is a Boss előtt oda beszédet tartani, hogy a Bosst rosszabbul teljesítsétek, meg csökkentsük a morált, meg ilyesmi. Tudom, ezt hiszed, de nincs így. Azért mentünk pont oda, mert az az egyetlen hely, ahol tényleg összegyűltök mindannyian, és végig is hallgattok minket, mert nincs hova mennetek, mert nem akarjátok otthagyni a Boss kapuját. Tudom, hogy a céhvezéreket meghívják tanácskozni, csak éppen az is ilyen zártkörű buli, és aki nincs meghívva, az nem mehet, szóval ez az egyedüli hely, ahol találkozhatunk. A Sayonara támogatása pedig…
A történetre egy picit elbizonytalanodott, majd megrázta a fejét.
-Nem tudom. Én ilyenről még nem hallottam, és… most nehogy azt hidd, hogy azt mondom, hogy hazudsz, de láttam már olyat, hogy valakivel úgy csináltak, mintha meghalt volna, és közben nem is. Lehet, hogy veletek is csak ezt játszották el. Ha… ha esetleg emlékszel annak a valakinek a nevére, akkor megnézhetnénk, hogy valóban ott van-e a falon, és akkor az bizonyíthatná, hogy nem csak színjáték volt az egész. Már van Illúzió Kristály is, már mi is láttathatunk a másikkal bármit, a Sayonaranak pedig sokkal előbb voltak meg ezek a cuccaik mint nekünk. Nem tudom, hogy mi volt a céljuk azzal, amit veletek csináltak… de nem hiszem, hogy megöltek volna bárkit is. A Sayonara sokkal erősebb annál, minthogy sunyiban öldököljön… és sokat segítettek már. Tőlük tudom azt is, hogy Ren az, aki nem segít nektek a fronton. Gondolj bele abba, hogy mennyi idomár van, és mennyi életet lehetett volna megmenteni, ha a koboldok ellen már az új fegyverekkel harcolhatunk! Érted már, hogy miért mondom azt, amit? Én is csak az emberekért aggódom. Azt pedig… azt pedig én tudom, hogy a Sayonara miért nem tesz semmit. Illetve… amikor kellenek, akkor ott vannak. Most is megvédték az első szintet… de nem védhetnek meg minket mindig mindentől. Meg kell tanulnunk nekünk is megvédeni magunkat… mert szerintem igenis megváltozhatnak az emberek. Oké, a gonoszokat még rá kell venni valahogy arra, hogy ne legyenek gonoszok… de szerintem több jó ember él itt, mint gonosz. Sőt, ebben biztos vagyok. Csak össze kellene fogni végre… örülök, hogy most találkoztunk, mert talán el tudom magyarázni, hogy mit is szeretnék... ha végighallgatsz...

by **Enheriel** Szomb. Jún. 06 2015, 12:21

- Ne haragudj, ha úgy tűnt a viselkedésem Shu csak.. Az a helyzet, hogy mióta megkaptam a levelet Anatole haláláról, nagyon féltem a céhem többi tagját. Az még rátett egy lapáttal, hogy ketten már el is tűntek, s sehogy se tudom elérni őket, mert nem válaszolnak az üzeneteimre, s nincsenek fent a barátlistán, mert az egyikük nem szerette volna, ha felvegyem… S Kenichi. Az volt annak a szegény fiúnak a neve, akit megöltek… - szegény. Azért halt meg, mert meg akarta menteni tőlük a társát. Nem érdemelte meg szegény.
- Nem csak Ren nem segít a fronton, hanem Tachibana Makoto sem. Ő jobban szeret élő pajzsokként gondolni másokra, vagy csak kihasználni őket csakhogy az övé lehessen az a hülye boss item, pont úgy, mint Ren. Emlékszel, mikor Ren rávágta, hogy takarodjak el onnan, mert hasztalan vagyok neki? Mert mire beleüthetnék, ő előrerohan s mindenáron megpróbálja megölni a boss-t a jutalomért, közben nem is érdekli az, hogy más belehalhat. Azt a receptet is más érdemli meg, nem pedig ő. Pff, meg se lepődnék, ha egy bosson végleg meghalna… - nem, a gonoszok nem fognak megváltozni. Az csak a mesékben van. Aki gonosz, az örökre az is marad, nincs mese. Azok pedig meg is érdemlik, hogy úgy bánjanak velük, mint a bűnözőkkel, hiszen azok. Kicsit meglepett, mikor mondta Shu, hogy örül, hogy találkoztunk, mert szeretné elmagyarázni, mit is szeretne, ha végighallgatom.
- Persze, mondd nyugodtan. ^^ - mosolyogtam rá, bár féltem kicsit, hogy talán le akar beszélni a boss harcokról. S közben reméltem, hogy Snowcat, aki elkezdett magában pecázni, csöndben marad most.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 06 2015, 15:42

Shu egy kicsit nézte az eget, kinyitotta a száját, majd újra becsukta, majd újra kinyitotta, majd újra becsukta, végül Enherielre nézett, majd inkább mégis Snowcatra.
-Tudom, hogy hirtelen haragú vagy, meg kapkodós. Nem tudom, hogy mennyi életpontod van, ezért lehet, hogy Timi onehitelne, de megmondtam neki, hogy ne bántson, de engem meg fog védeni, ha meg akarsz támadni. Szóval… szeretném ha kiabálás meg veszekedés helyett egyszerűen végighallgatnátok… kérlek szépen… nem szeretnénk sem veszekedni, sem verekedni…
Megvárja a választ, újra az eget kémleli egy picit, gondolkodva azon, hogy felvethesse-e a kérdést, majd nyel egy nagyot, és elhatározza magát.
-Szerintem túl komolyan veszitek ezt a meghalós dolgot. Úgy értem… oké, jogos, hogy nagyon csúnya dolog valakit kiejteni a játékból, mert akkor nem játszhat többet, nem lehet velünk, nem talizhatunk vele… de semmi bizonyíték nincs arra, hogy itt tényleg meghalnának az emberek. Sőt… én már láttam embereket feléledni. Még a Boss is felélesztett egyszer valakit. Szerintem Kayaba csak azért mondta ezt, hogy motiváljon minket a játék végig vitelére. Ha nem félnénk, akkor csak simán leugranánk a szint széléről mindannyian, és neki nem lenne játékosa. Csak gondoljatok bele… tőletek is eltűntek sokan, tőlünk is eltűntek sokan, és egyikük sincs rajta a Black Iron Castle falán. Ez hogy lehet? És hogyan nem tudjuk őket megtalálni? Még csak húsz szint van nyitva, nem lenne olyan nehéz… és mégsem. Szerintem emberrablókkal van dolgunk…
Várta a kirohanást, ám mielőtt ez megtörténhetett volna, gyorsan bedobott egy pozitívumot is.
-Tachival kapcsolatban pedig már Kayaba Bácsi intézkedett. Direkt az ilyenek miatt már nem az uccsó kapja meg a Bossitemet, hanem sorsolásra kerül. Kayaba akkor is igazságos, ha az emberek nem lennének azok…

by **Enheriel** Vas. Jún. 07 2015, 08:49

- Emberrablók? Itt?? - nem mérges lettem, hanem ledöbbent. Itt, egy játékban mit kezdenének a rablók az elrabolt emberekkel? O.O
- S mit csinálnának azokkal az elrabolt emberekkel? O.O Hiszen például a szervkereskedelem itt ki van fújva! - ennyi volt összesen párom mondata, mert jelzett a pecája, hogy kapás van, s fordult vissza azzal foglalkozni.
- Óh, nem is tudtam, hogy már a rendszer sorsolja ki. O.o Bár sajnos Ren kedvét nem fogja el venni attól, hogy veszélyeztesse a bosson a csapatot, csak mert azt hiszi, minden az övé lehet, illetve hogy ő az egyetlen szerinte, aki tesz valamit… De ami a halált illeti, én nem tudom, mi van, ha valakinek lemegy teljesen az élete, de jobb félni, mint megijedni ugyebár. Lehet neked van igazad, de lehet, hogy tényleg meghalnak a valóságban is, akkor pedig csak abban reménykedhetünk, hogy nem agyonvágja őket az áram, vagy valami fájdalmasabb, hanem szépen, csendben, hogy ne szenvedjenek. A feléledés is lehet csak bug volt, vagy hibernációs állapot, bár nem tudom, melyik boss képes rá. Mert volt olyan, amelyik a halottak alakját vette fel, azt tudom. Képzelheted, milyen volt annak, akinek a legjobb barátjának, vagy a kedvesének az alakját vette fel… - az valóban rossz érzés lehetett, ha jól emlékszem, Mirika arcán láttam, hogy felismerte az egyik alakját…
- A fene egye meg, csak egy bakancs! - szólalt fel hirtelen a kedvesem, ugyanis csak egy bakancs akadt meg a horgán, amit morcosan tett az invertory-ába, ugyanis nem akarta azzal szennyezni a tavat, hogy visszadobja mérgében, majd visszadobta a horgot a vízbe, miután tett rá csalit.

//Bakancs//

by **Shukaku** Vas. Jún. 07 2015, 11:22

-Szervkereskedelem?
Kérdezett vissza azonnal Timidus, hiszen nem nagyon értette, hogy miről is van szó, Shu pedig azonnal magyarázni is kezdett.
-Hát… tudod a kinti világban az emberek nem pixelekből állnak, hanem különböző darabokból, amiket ki lehet belőlük szedni, és beletenni másik emberekbe, és igaz, hogy akkor a másik ember meghal, vagy ilyesmi, de ezzel megmenthetjük a másik embert…
-És ezt teszitek ahelyett, hogy elhasználnátok egy HP potit, vagy bemennétek védett területre?
-Hát… a kinti világ nem olyan biztonságos, mint ez… és ott nem olyan egyszerű feléledni sem. Sajnos ott nincs Kayaba, meg egy igazságos világ, hogy megvédjen minket…
-Még egy ok, hogy ne engedjelek vissza a ti világotokba.
-Nem mintha vissza akarnék menni. Na de a lényeg…
Fordult vissza a lány a horgászó csapat felé.
-Rengeteg mindent lehet kezdeni egy elrabolt emberrel. Peter is mesélt nekem erről. Elrabolták a petet és az idomárt, és az egyikük megölésével fenyegették a másikukat, így az mindent megcsinált nekik. Például gyorsan lehet fejlődni KT-ból, ha mindig van kivel harcolnod, vagy akár az Aréna harcokat is meg lehetne bundázni. De ezen kívül elküldhetik küldizni, és utána elszedhetik tőle a dolgokat, amit kapott. Vagy a növények miatt. De akár egy egész céhet is meg lehet fenyegetni. Persze Hinari is csak addig aggódott az emberrablók miatt, amíg őt meg Alexet rabolták el… de hát mindegy.
Legyintett, mert nem akarta megint előhozni az állítólagos rendfenntartók témáját.
-Egyébként pedig Kayaba valami mikróról beszélt, szóval ezért is tartom butaságnak az egészet. Ha láttál már mikrót, akkor tudod jól, hogy simán lenne idő eltávolítani azt a kis aksit. A bakancs pedig…
Egy kicsit kuncogott, majd ő is berántotta a botot.
-Legalább tisztább lesz a víz, és a jelvényhez az is kell.

(ubi)

by **Aeon** Hétf. Jún. 08 2015, 21:46

Loch Nestor

Jólvan, ismét lebecsültem a peteket. Arra aztán igazán nem számítottam, hogy a sárkányok ismerik ennek a világnak – a játéknak – a rendszerét. Valószínűleg az idomára világosíthatta fel, hogyan működnek itt a dolgok. Eh, azt hiszem, lesz egy-két tényező, amihez jobb, ha hozzászokok. Már az is furcsa volt, hogy egy igazi, élő sárkánnyal beszélgetek. Ezzel jó darabig szembesülnöm kell, még mielőtt teljes egészében elfogadhatom. Tudom-tudom, Nestorral is úgy kell bánnom, mintha ember lenne. Beszélt, két lábon járt, néha arcjátékot használt… igaz, nem olyan érzelem dúsan, de… na, akkoris emberi. Tetszett nekem, hogy próbálkozott. Nem is tudom, miért, bár úgy tűnt, mintha gyúrna rá.
– Segítséggel. – Vallottam be, vállrándítással. Mi értelme letagadni azt, ami leplezhetetlen? Meg amúgy is… nem szép dolog. – Normálisan második szintű lennék. Tudod, idomár vagyok, és egy társ nélkül nagyon nehéz. – Na nem mintha kifogás lett volna. Egyszerű megállapítás, ami a szintemhez hasonlóan tagadhatatlan volt.
A mondandómból két dolog jöhetett le: vagy nem kaptam tojást, vagy az megsemmisült. Nem utaltam a balesetre, féltem, mit gondolna rólam. Eddig olyan jól kijöttünk egymással, ne ez rontson a helyzetünkön… habár nem mintha olyan hosszantartó kapcsolatról lett volna szó, de mindegy. Rolling Eyes

– Azért jöttem ide, hogy ezen változtassak. – folytattam, kis vártatva, ám már jóval céltudatosabban, határozottabban. – Fogalmam sincs, hogy sikerülhet, de idomítani fogok. Végülis, ez egy idomár feladata.
Hogy miért lett úrrá rajtam ez a különös érzés, nem tudom. Viszont szinte elégedett mosolyt éreztem az arcomon. Arra a szent pillanatra megfeledkeztem, miként tartsam kordában érzéseimet. De gáz… most biztos bolondnak nézhet. >< A kérdésre meglepő válasz érkezett. Tojás? Áh, valószínűleg nekem nem küldenek újabbat, az előzőt jól eltoltam. Ami azt illette, már egyáltalán nem bántam, elvégre a helyzeten nem változtathatott, hogy bántam-e vagy sem. Az számított, ami ezután kövezik. A gondolataimban elkalandozva, némán, hálásan bólintottam. Nestor dala megérintett. Szomorú volt, de mégis reménnyel teljes. Mozdulatlanul figyeltem a levegőben átívelő tűzsárkányt, ahogyan szüntelenül dalolt… aztán, tekintetem tovavándorolt. A tótól nem messzi bozótosban valami motoszkált. A nyughatatlan zizegés és a forrás nem ismerése frusztrálttá tett. Enyhén oldalra billentettem fejemet, miközben kicsit előrébb hajoltam, hátha megláthatom, mi lehet a bozótosban. Csak egy orrot láttam, ami szaglászott… és zümmögött. Az orrok nem tudnak zümmögni. Rolling Eyes

Minden esetre, csendben, feszülten figyeltem, a szaglószerv tulajdonosa úgyis előbújuk rejtekhelyéről. Vagy nem. ><

by **Enheriel** Szer. Jún. 10 2015, 15:54

//Shukaku//

- Nem akarok beleszólni Timidus, de Shu-nak kell eldöntenie, hogy ő mit akar, nem pedig neked. Az Idomár és a Pet között kölcsönös tisztelet kell, nem pedig az, hogy az egyik irányítja a másikat. - nem tetszett, hogy Timidus akarja megmondani, hogy hova mehet Shu. Emlékszem, mikor megnéztem az Arénát, valaki meg éppen a falra rajzolta, ahogy Shu Timidus farát nyalogatja, mint egy kutya, s aláírta, hogy Timidus s***nyalója. Kapott is tőlem egy pofont, ami miatt ugyan pár napig narancs voltam, de elvette a illető kedvét attól, hogy még egyszer ilyent csináljon, mert szépen levett a HP-jából, s még le is töröltettem vele a falról.
- Erre nem is gondoltam. Azt meg nem is tudtam, hogy Hinari el volt rabolva. - viszont nem tetszett, hogy folyton úgy beszél róla, mintha Hinari nem csinálna semmit, csak vakargatja magát egy trónon ülve.
- Mikrohullámról gondolom, de az is ugyanúgy káros, ha nem halálos az emberre. Hiszen senki se tudja, hogy mekkora dózisba kapja az illető agya, így ha nem is hal meg, de lehet olyan agykárosodást kap, hogy a halál már neki kegyelem lenne számára.
- Mit csinál a denevér a mikróban? Zenét hallgat! XD – kérdően néztem rá, mikor hirtelen megszólalt Snowcat.
- Csak oldani akartam a hangulatot… - mondta bánatos szemekkel, én pedig mosollyal nyugtáztam neki, hogy semmi baj, nem tett semmi rosszat, s visszafordultam Shu-hoz:
- Igazad van, én se szeretem, hogy a sok hülye ember minden vackot beledob a vízbe, mert azt hiszik, nem lesz semmi következménye ha szemetel, pedig olyan kevés ivóvíz van. Mellesleg melyik jelvényhez kell a bakancs?

by **Shukaku** Szer. Jún. 10 2015, 16:53

-Jajj Enhi, csak nem gondolod komolyan, hogy Timi bármi olyat akarhatna nekem, amit én nem szeretnék?
Nevetett Shu, és egy kicsit hátra is dőlt a csónakban, mert megörült annak, hogy nem neki kellett felhoznia ezt a kényes témát, amiről tudta jól, hogy még pár ember, és köztük Enhi is abban a hitben él, hogy az idomár pet kapcsolat felborult volna kettejük között. Mondjuk kellemes csalódást okozott számára a lány, mert azt várta, hogy majd azt mondja, amit a többiek, miszerint Shu az idomár, neki kellene a döntéseket meghozni. és Timidus a pet, aki engedelmességgel tartozik neki, meg hasonló ostobaságok. A csúfolódást pedig ő is hallotta néha, ám sokkal többen voltak hálásak neki, mint amennyien irigykedtek, vagy éppen azért voltak dühösek, mert egy kislány és egy pet elverte őket egy játékban. Na igen, voltak akik úgy gondolták, hogy Shu az Arénázása meg a vélhető magas szintje miatt jobb mint ők, és ennek bizony nem örültek. De hát az idiótákat nem szűrhette ki KA a világból, csak reménykedhetett abban, hogy majd kiszűrődnek maguktól.
-Tudom, páran ilyen butaságokat gondolnak, hogy Timi irányít engem, meg én vagyok a pet, meg ilyen marhaságok. Bár... talán szívesebben lennél pet, mint ember... de ez most mindegy. A lényeg, hogy senki nem irányít senkit, Enhi. Timi tudja, hogy én utálom a kinti világot, és minél többet és többet tud meg arról a világról, annál jobban félt tőle. Ez teljesen természetes, ahogy az is, hogy meg akar védeni tőle. Ez a petek feladata.
A mikrohullámoknál csak pislogott, majd megrázta a fejét.
-Nem, szerintem ez is csak egy vicc volt. Mármint nem a denevéres, hanem amit Kayaba mondott. A mikrohullám nem tudja megsütni az agyat olyan gyorsan, akármennyi dózisban van. ha feltekered otthon maximumra a mikrót, az sem fogja megsütni azonnal a husit, pedig az hálózatról megy, nem pedig csak aksiról. A bakancsos teljesítményt pedig a tizennyolcadik szinten kell megcsinálni.

by **Enheriel** Csüt. Jún. 11 2015, 16:21

- Nem gondolom Shu, de vannak olyan dolgok, amikben neked kell döntened, nem neki. Majd egyszer megérti ő is, hisz nem olyan buta ő. - mosolyogtam, hiszen Timidus tényleg nem olyan, csak az akarata ellenére is ellenségeket kreál Shu-nak. Legalábbis Mirika biztos már Shu ellensége, ahogyan kiabált, meg Hinari is. Yuichi-ról meg már ne is beszéljünk.
- Lehet neked van igazad Shu, nem tudom, de én akkor is a „jobb félni, mint megijedni” dolgot követem, amíg ki nem derül, hogy neked van igazad. Hogy őszinte legyek, remélem egyszer tényleg kiderül majd ez, mert akkor nem lenne olyan nehéz a teher a vállamon. - valóban jobb lenne Shu elmélete, minthogy tényleg meghaljanak azok, akiknek az élete 0-ára csökken, ám amíg nincs rá bizonyíték, addig nem tudom elfogadni.
- Más szinten is vannak ilyen teljesítmények? Sajnos én nem igen ismerem őket, mivel én nem azokért szoktam szafarizni. ^^” - inkább azért, hogy Villámlást „megsétáltassam”, így vezetve le a felesleges energiáért, s mostanában azért is, hogy randevúzzunk a kedvesemmel, csak néha, mint most is, jön egy ismerős, s beszélgetünk.
- Mellesleg te miért szoktál szafarizni, ha nem kérdezek butaságot? ^^

- Szerinted miről beszélgetnek?
- Eddig nem úgy tűnik, hogy a „ne harcoljatok a bossok ellen, úgyse fogtok kijutni” szöveget nyomja. Legalábbis Snowcat még nem ideges.
- A levél miatt mondod?
- Igen. Szerintem Shu se akarná látni őket szívesen, ha látta volna, milyen volt az a kettő is.
- Na igen… amúgy látsz te valamit ebben a vízben? Mert én nem.
- Én sem. Biztos elbújtak, úgyhogy várjunk egy kicsit, hátha előjönnek.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 11 2015, 18:23

Shu nagyot sóhajtott, kicsit az égre nézett, megnyugvásért, segítségért, na meg persze rengeteg kitartáspontért fohászkodva Kayabához, hogy legyen türelme elmagyarázni Enherielnek azt, amit úgy látszik nagyon nem akar megérteni. Persze mindezt csak magában tette, mert úgy vette észre, hogy a lány nem azért nem érti meg, mert őt elkönyvelte gonosznak, vagy Timidust könyvelte volna el annak, egyszerűen talán csak túl sok butaságot mondtak neki, vagy képzelt be ahhoz, hogy most eljusson hozzá az infó, amit az idomár próbál elmagyarázni. Kicsit meglögybölte a kezét a hűs vízben, majd az arcát is megmosta, ez pedig eléggé felfrissítette ahhoz, hogy újra belevágjon, és megpróbálja még egyszer.
-Nem, még mindig nem érted. Megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni, hátha úgy könnyebb lesz. Ugye Snowcat neked a szerelmed, vagy barátod, vagy fiús, vagy pasid… vagy nem tudom, hogy hogyan szeretitek egymást nevezni, de a lényeg, hogy valami hasonlóan lehettek társak, mint én meg Timi. Ő is bizti megvédene téged mindentől, meg ilyesmi. Szóval mondjuk elmentek egy étterembe, és egyszer csak a pincérnő odalép hozzátok két mandulatortával, hogy ez a ház ajándéka. Neked mondjuk Enhi, éppen tele van a szád valami másik tortával, de Snowcat tudja rólad, hogy nem szereted a mandulát, ezért szépen megmondja a pincérnőnek, hogy neked ne adjon. Na Timidus is valami ilyesmit csinál. Nem dönt helyettem, csak egyszerűen tudja, hogy gyűlölöm a kinti világot, és ugyanúgy megvéd tőle, ahogyan Snowcat megvédene téged a mandulától, amit meg te nem szeretsz. Érted?
Ugyan nem volt tökéletes a hasonlat, de talán így meg lehetett vele értetni a helyzetet.
-Oké, jobb félni, mint megijedni, de ha nem tehetünk semmit azért, hogy ne féljünk, akkor jobb nem is félni. Ha belegondolsz, odakint is bármikor meghalhattál, még könnyebben is mint itt, mégsem rettegtél állandóan a haláltól. Egyszerűen óvatosnak kell lenni, és ennyi.
A jelvényes kérdésre elmosolyodott, és elővett egy nagy dobozt.
-Ha szeretnéd megmutatom neked az összes területis jelvényt, amit eddig kaptam. Egyébként én sem csak a jelvényekért csinálom, de azért nagyon szeretem őket gyűjtögetni… annyira szépek! De… igazából az állatokat szeretem figyelni. Lerajzolom őket, meg megismerkedem velük. Meg néha vadászok is, egy keveset magunknak, meg valamennyi húst minden héten szoktam vinni az árvaházba, meg kiosztom a kezdők között, akiknek nincs pénzük ilyen finomságokra.

by **Enheriel** Vas. Jún. 14 2015, 09:35

- Óh, már értem, ne haragudj! - persze, most biztos azt hiszi, direkt nem értettem meg, pedig a viselkedésük nem egyértelmű.
- De ott jobban tudtál vigyázni, s ott volt orvos és mentő, hogy meggyógyítson, ha netalán mégis megsérültél, s rendőr is volt, hogy megakadályozzák, hogy a gyilkosok csak úgy szaladgáljanak. Itt egyik sincsen, s lehet, hogy Hinari-t egy hónap múlva megölik, hogy elrettentsenek mindenkit attól, hogy „rendőröst játsszon”, vagy az összes Potion készítőt ölik meg fokozatosan, hogy senki ne tudjon gyógyulni, s csak a védett övezet legyen. Csak hogy mint tudod, az sincsen minden városban. - s ki tudja, mikor talál valaki megoldást arra, hogy lehessen kikapcsolni a védett övezetet is, hogy az őrültek szabadon mészárolhassanak mindenhol, még a Kezdetek Városában is. Biztos kitalál valamit Shu arra, hogy miért nem igaz az állításom, mert hogy Kayaba megvéd mindenkit. Persze, az egyetlen, amit megvéd, az a saját élete, különben csinálna valamit a gyilkosok ellen, de mivel ő nincs veszélyben, letolja rendesen. A Sayonara meg valószínűleg feláldozná a kevésbé fontos tagjait azért, hogy magát mentse, ha rájuk támadna valaki, aki ha logikusan gondolkodik, akkor egy egész céhhel, hogy mindannyiukat megölje szórakozásból.

- Hé, van ott valami!
- Aha, látom már. Most elkapjuk. - kis ideig vártak, majd egyszerre csaptak le a valamire, ami brekegett egyet váratlanul, ettől Regina ijedtében elugrott.
- Nyugi, ez csak egy kecskebéka. Sajnos…
- Brekk-brekk! - rázta az "öklét" a kétéltű mérgében, amiért így rátámadtak, s elugrált a dolgára végül. Kicsit csalódottak voltak ugyan, de nem vette el a kedvüket attól, hogy tovább halásszanak.

//kecskebéka//

by Ajánlott tartalom