Re: Feneketlen tó

by **Shukaku** Csüt. Aug. 27 2015, 10:05

A vicces az, hogy Shu is az egyszerűség kedvelője volt, de azért mégsem érhette be olyan vackokkal, mint a páncél. Ezek a dolgok legalább ötszáz éve kimentek a divatból, és ennyire azért Shu sem volt lemaradva... főleg amióta Asuka kezelésbe vette őt. A páncélokon kívül azonban ő is a gyakorlatias öltözködés híve volt. Összeválogatta persze a ruhákat, de inkább egymáshoz passzoltatta mint a divathoz, na meg persze az időjáráshoz és a terephez, ahova indultak. Ezért is történhetett meg, hogy a nagy szafarizó kislányt legtöbbször kényelmes túracipőben, rövidnaciban meg hasonló dolgokban lehetett az állatok között látni. Asu persze oda is kiöltözött, de ő képes volt magassarkúban is futni... azaz semmi másban nem volt képes futni, hogy helyesbítsek.
-Az a baj, hogy egyrészt valami elvesz, másrészt nem idomáros, mert mindegyik inkább csak sok páncélt ad, míg nekünk a többi pont kellene. Plusz mi már ötös tierű felszereléseket hordhatnánk, de a kovácsok még az összes hármast sem fedezték fel. Most például vehetnénk egy négyeset, a Fényes Pikkelypáncélt, mert az ugye állatos is, meg nem is rossz... de mi van, ha holnap találnak egy jobbat? Akkor kidobott pénz. Inkább abban reménykedünk, hátha hoznak valami szépet nekünk a céhbe a gyűjtögetők, vagy ilyesmi.
Az ismételt túlbecsülésre ismételten elpirult.
-Hát... már tényleg csak pár darab van, ami nincs meg. Legtöbbjük ilyen fogj meg öt valamit... de nem nagyon szeretem a grindelős játékokat, szóval nem keresem nagyon őket, csak ha éppen elém akadnak, akkor megörülök nekik.
Timidus ismét fülelt, és ismételten csak rövid kérdést intézett a fiú felé.
-Miért fontos neked, hogy semleges területen találkozzatok? Tartasz tőle?

by **Kemabat** Csüt. Aug. 27 2015, 13:44

- Nem értelek! Tudom, nem meglepő, de ez az igazság. Egyszerűen nem tudom megérteni a problémádat. Magyarázd meg, kérlek! Összefoglalom, mit is kellene, csak összeszedem a gondolataimat. – mély levegőt vett, az arcán is lehetett látni, hogy próbálja összerakni az apró darabkákat, amiből sehogy se áll össze a kép. – Megértem, hogy vannak olyan páncélok, amik a védelem mellett negatív hatása is van. Azt is, hogy vannak, amik sok páncélt adnak, de más pontot nem igazán, főleg nem olyat, ami nektek kell. Ezeket ezért nem is használjátok. Megértem, hogy nincs meg az összes T3-as recept, meg nektek már ötös kellene. Eddig minden világos. Mondtad, hogy most van egy új, egy négyes, ami idomárhoz illő, viszont megvenni pénzkidobás lenne, mert mi van, ha jön jobb, igaz? Ezért inkább várod, hogy a gyűjtögetők hoznak neked egyet. Miért? Ha jobb, mint a mostani páncélod, miért nem veszed meg? Nem gondolod, hogy ha be is fejezik a hármas receptek felfedezését, akkor sem lesz jobb egy négyesnél? Mire meg a négyesbe tudnának jobban belefolyni, addigra simán összeszeded a pénzt a következőre, ami lehet, hogy csak az ötösöknél lesz, vagy még ott se. Tényleg jobb várni? Szerintem kevesebb eséllyel kapsz jobbat. Hiszen te mondtad, hogy ritkák, később sem lesznek akkor gyakoribbak, szerintem. Persze én nem tudhatom, lehet, hogy hülyeségeket beszéltem, ez esetben tárgytalan. – darálta le gyorsan a véleményét, és csendben várta a lány meglátásait az üggyel kapcsolatban.
A jelvényekre csak bólint egyet, jelezve hogy figyelt, annak ellenére, hogy nem szólt hozzá. A lényeg úgyis Timidus kérdése volt most a számára.
- Mindenkitől tartok, akit nem ismerek. De nem ez az egyetlen okom, vagyis de, mert a másik is erre vezethető vissza. Mint mondtam, vagy csak akartam, nem tudom, nincsenek illúzióim a tesómmal kapcsolatban. Lehet, hogy vörös indikátoros volt, egy baleset, vagy szándékos emberölés miatt. Ha ez lenne a helyzet, előfordulhat, hogy ő ölte meg. Mivel kísértetiesen hasonlítok rá, ami nem meglepő, mivel ikrek vagyunk, vagyis voltunk, ezért nem lenne szerencsés az ő birodalmában találkozni vele. Nem ismerem a céhépületeket, de gondolom ott sem látszik az indikátorom. Kevés az esélye, hogy mindenkire emlékszik, akit megölt, de ha Jurora igen, és én ott vagyok előtte, mi biztosítja, hogy nem öl meg, anélkül, hogy vörösödne? Lehet, hogy ott az ő szabályai vannak életben, lehet, hogy ilyeneknek, mint mi nem védett övezet, ha egyáltalán védett övezeten belül van. Szerintem érthető voltam, szóval igen eléggé tartok tőle.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 27 2015, 14:03

-Most úgy csinálsz, mintha olyan nagyon buta lennél, vagy mi lennénk, illetve most én lennék érthetetlen. De igenis meglepő, hogy nem értesz... de... igazából értem, hogy mit nem értesz. Szóóóval... a négyes tierű páncélok már nagyon drágák, tulajdonképpen egy felszerelésre el is megy az összes pénzünk, és még jelvényeket is kell beváltani, amit ugye nem szeretnék. Na már most, amíg nem nyitják meg az ötvenes szintet, ami soha napján kiskedden lesz, addig úgyis csak ötös tierű felszereléseket lehet hordani, nekünk meg az kell, szóval inkább megvárjuk, hogy felfedezzék. Ha most vennénk egy négyeset, és azután az ölünkbe hullana egy ötös, akkor csak feleslegesen költöttük el a pénzt. Annyira meg... nem sietünk sehova, nem kell feltétlenül, hogy nekünk legyenek a legjobb felszereléseink. Persze lehet, hogy igazad van, és tényleg így is megérni, de most nem akarunk senki olyat legyőzni, akikhez jobb felszerelések kellenének, a pénzt pedig el tudjuk költeni így a kicsik segítésére. Attól még jobban is érzem magam, mintha egy új páncélt vennék. Tudom, mások hajszolják a szinteket meg a felszereléseket, meg mindig frissen kell lenniük... engem ez annyira nem érdekel. Vannak ennél sokkal murisabb dolgok is. Hinari meg...
-Hinari ehhez gyáva.
-Yapp! Ha nem látja az indikátorodat, akkor nem fog bántani, mert odalenne a jó híre, ha vörösödne. Ráadásul ha láttad az új szabályokat, vöriként nem is lehetne nemhogy a rendfenntartó céh feje, de még tagja sem. És ilyenektől meg ne félj, szerencsére nem ő írja a világ szabályait, hanem Kayaba. Viszont... egyre jobban érdekel az öcséd. Gondolom együtt léptetek be, téged sztázisba tett, és mire felébredtél, már kiesett. De... ha valamit mesélnél, akkor talán többet tudhatnánk mi is, és könnyebben segíthetnénk. Mondjuk az sokat segít, hogy ikrek voltatok...

by **Kemabat** Csüt. Aug. 27 2015, 16:00

- Nem vagyok buta, de annyira okos sem. Meg egyébként is a lányokat sokszor nehezebben tudom megérteni. – húzta össze magát. – Tessék, ezt sem értem. Meglepődsz, hogy nem értelek, de érted, hogy mit nem értek. Miért kellett meglepődnöd akkor? – forgatta a szemeit, már a sok „érted, nem érted” dologba kezdett belekavarodni. Legyintett egyet, és szomorúan jelentette ki az egyik örök igazságot. – Vannak dolgok, amit sosem fogok megérteni.
A lány magyarázata világos volt a számára, elégedetten sóhajtott, hogy azért nem reménytelen a helyzete.
A Hinari ügy újabb fejleményei nagyon meglepték.
- Gyáva? Hogy lehet egy bűnüldöző céh vezére gyáva? Szóval akkor olyat nem tehet meg, hogy mondjuk, egy csapóajtón keresztül zuhanok x métert, és belehalok? Ezzel nem vörösödne, megtarthatná a helyét a céhben és engem is eltenne láb alól. Szó szerint, és képletesen is. – nyugtalankodott. Még mindig jobbnak tartotta a semleges területet a védett övezeten belül.
Végül előjött az a téma, amit legjobban szeretett, és amiről egyáltalán nem szeretett beszélni: Juro. Meredten bámult maga elé, csendben volt, összeszedett mindent, amire vissza tudott emlékezni.
- Hol is kellene kezdenem? Juroval ikrek vagyunk, de azt hittem, hogy már korábban is mondtam, mindegy, ezek szerint elmaradt. Én születtem meg elsőnek, igaz nem sokkal. Sokszor a szemére hánytam, hogy én vagyok az idősebb, és a bölcsebb is, de ez nem volt igaz, csak ugratni akartam vele. Ő persze tudomást sem vett róla, de tudtam, hogy legbelül majd megette a guta. – mosolyodott el. – Szüleink halála után én összeomlottam. Nem hibáztatott, pedig miattam történt. Engem kísértek haza az orvostól. Talán ezért is viselt meg annyira, ott voltam, láttam, ahogy az autó elveszi őket tőlünk. Utána sokat jártam orvoshoz, hogy újra a régi lehessek, ami sosem történt meg, de Juro mindig ott volt mellettem. Aztán elkezdett játszani. Egy ideig csak lestem, hogy ügyködik, majd később én is kipróbáltam. Én sok MMO-t kipróbáltam, de mindet meguntam. Juro viszont mindben remekül szerepelt. Mindig íjász volt. Szerintem béna kaszt, de ő kedvelte. Mindig céhvezér volt, és sok instát nyomot végig, meg egy csomó boss eset el az irányítása alatt. Igazából ő egy zseni volt, hozzám képest mindenképp. Okosabb volt nálam, jobb stratégiákat talált ki, elég karakteres volt ahhoz, hogy másokat irányíthasson, hogy egyik társa se árulja el. Hogy itt milyen stílusban játszott, azt nem tudom. Nem tudom, hogy hogyan reagált a hírre, hogy bennragadt, hogy a halál a játékban végleges. És ez elszomorít. Semmit sem tudok róla, mi történt itt vele. Nem tudom, hogy ez miben könnyíti meg a dolgokat, de remélem segít.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 27 2015, 16:19

-Pedig a fiúkat sokkal nehezebb ám megérteni, mint a lányokat. Bááár... mondjuk ott van Arisu, és őt még én sem értem, hogy mit miért csinál. Vele találkoznod kellene egyszer, és akkor megértenéd, hogy milyen is valakit igazán nem érteni. És értem, hogy mit nem értesz, csak azt nem, hogy miért nem érted. Vagyis azt is, de nem úúúgy... szóval érted!
Pedig számára teljesen logikus. Rolling Eyes

-És Hinari sem úgy gyáva. Eleve itt nincs mitől félni, mert nagyon nehezen eshetsz ki. Vagyis... nem tudom, hogy az öcséd mikor... szóval nem úgy értettem... de most már elég nehéz kiesni. Persze még mindig vannak olyan emberek, akik ezzel szórakoznak, és ha elég erősek, akkor nem tudsz ellenük mit tenni... de hát ez lenne ugye Hinariék dolga. Nem, nem, nem! A céhházakat általában védett területen belülre pakolják, kivéve persze ha valami titkos üzérkedős, vagy gonoszos, de ugye egy rendfenntartó céh elvileg nem ilyen.Védett területen belül pedig akár a templomtoronyból is leugorhatsz, nem lesz semmi bajod. Tudom, mert az első napokban mindenki ezzel szórakozott. Leugrott valahonnan, kocsi elé ugrott, meg ilyen dolgok. Tudod, mint abban a filmben, ahol ugyanazt a napot élte meg újra meg újra az az időjós... már nem emlékszem, hogy melyik színész volt. De... szóval ilyesmitől nem kell tartanod.
Végighallgatva a történetet végig bólogatott, kivéve egyetlen pontnál, amikor heves ellenkezésbe fogott.
-Dehogy a te hibád! Nekem is ezt mondták, de ez hülyeség! Mi csak... ilyenek ellen nem tehetünk semmit. Baleset... gyilkosság... az ilyen dolgok...
Megrázta a fejét, majd pár pillanatig elbíbelődött a bottal, láthatóan hosszabban, mint ahogy kellett volna.
-És az sem a te hibád, hogy nem tudtad megvédeni. Remélem nem is gondolsz ilyen hülyeségekre...

(szivacs)

by **Kemabat** Szer. Szept. 02 2015, 10:57

- Egy lánynak, lehetséges! – jelentette ki, ezzel is próbálva jegelni a témát. Nem igazán volt értelme ezen vitatkozni, kinek mi. Számára a lányok a bonyolultak, Shu számára ellenkezőleg. Ezt csak el kell fogadni, és továbblépni. – Volt hozzá szerencsétlenségem, de szerencsére nem hallottam belőle túl sokat. Érthető volt. Olyan volt, mint egy hülye picsa.
- Persze, persze. – legyintett, számára már kevésbé volt érthető, kicsit belekavarodott, ezért nem is akart foglalkozni vele, érdemlegeset úgysem tudott volna már hozzáfűzni.
- Örömmel hallom, hogy akkor nincs mitől tartanom, de egy kicsit akkor is nyugtalan vagyok. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi miatt, de valami nagyon nyugtalanít. Azért ha lehet, mégis megpróbálom a céh épületén kívülre összehozni azt a találkát. Kíváncsi vagyok, hogy milyen információval tudna szolgálni, ha egyáltalán tud. Vajon az fog kiderülni, hogy ő is egy vörös játékos volt? Vagy az egyik gyilkos céhnek valamilyen módon a célkeresztjébe került? Nem. – rázta meg a fejét, majd utána kezeivel gyengén megpaskolta arcát. – Ezen felesleges gondolkozni. Hamarosan, remélhetőleg, úgyis kiderül!
Shu reakciója történetére kissé meglepte.
- Egy szóval sem mondtam, hogy bárki azt mondta volna, hogy az én hibám volt. Én gondoltam úgy, de azóta tudom, hogy nem vagyok felelősségre vonható. Én csak beteg voltam, sok gyerek beteg. Az meg, hogy a szülők elkísérik a beteg gyereket az orvoshoz, természetes. Az egyetlen, akit hibáztathatok, az a sofőr, aki elaludt. De őt sem hibáztatom, egyszerűen nem tudom. Én megvédeni őt? Ugyan, kevés esélyét látom arra, hogy ez valóra vált volna, ha vele vagyok. Inkább védett volna ő engem. Abban talán változtatott volna a jelenlétem, hogy bizonyos dolgokra másképpen reagált volna, de ezt sem merem biztosra állítani. De kár ezen filózni, „mi lett volna ha”. A múltat nem lehet megváltoztatni. Történt, ami történt, de nem hiszem, hogy hibáztam volna bármiben is.

by **Shukaku** Szer. Szept. 02 2015, 11:16

Shu továbbra is csak a botot birizgálta, elmélyülten, inkább már csak fél füllel figyelve Kemabat szavaira. Az is elég volt persze ahhoz, hogy a lényeget kiszűrje. A lényeg az volt, hogy túlságosan messze kerültek a cicafiúk könnyed témájától, és a beszélgetésük ismét olyan ingoványos terepre tévedt, amelyen ő nem szívesen akart járkálni, és amelyhez láthatóan a társalgás másik résztvevője sem kívánt többet nagyon hozzászólni. Ilyenkor persze szokásához híven elővehette volna Hisame témáját, ahogyan arra Cear egy pár napja, a közös szafarijukon felhívta a figyelmét, de most valahogy ez sem akaródzott neki. Úgy gondolta, hogy vette a lapot arról, hogy Kemabat direkt zárja le az összes témát, mert egyszerűen már nem szeretne többet vele beszélgetni, legalább is a mai napon biztosan nem, és igazából kényelmetlen és unalmas számára ez az egész horgászósdi, amit talán már meg is jegyzett, csak mivel Shu úgy érezte, hogy remekül elvannak, így nem vehette ezt észre. Ugyan itt-ott még bólogatott a felhozott témákra, néha még bele, bele is szült, olyan formában, hogy igazad van, persze, vagy csak egyszerű hümmögéssel, többen azonban nem tudott hozzáfűzni a témához. Ráadásul ami még értelmetlenebbé tette az egészet, hogy az egyetlen lazacon kívül nem is sikerült olyasmit fognia, amit szeretett volna. Plusz ő lány, és Kemabat meg is mondta, hogy nem érti a lányokat... talán nem is jön ki velük jól... talán ezért asszociált rögtön a boy love témára Snowcatről, mert neki is az jár a fejében...
-Örülök akkor, hogy nem hibáztatod magadat...
Mondott végre halkan, megkönnyebbülve egy egész mondatot, majd feltette a nagy kérdést.
-Te most... nagyon unatkozol mellettem?

by Ajánlott tartalom