[Küldetés] Koboldok Kincse

Még az alagútban kérdezte tőlem, hogy a rossz fiúk kategóriájába tartoztam-e. Ez egy nagyon érdekes kérdés volt ugyanis a válasz egyszerre volt igen meg nem. Jó pár embert megvertem ami rossz ám jó is mert azok még nálam is rosszabb és gonoszabbak voltak.
-Megítélés kérdése ki a jó és a rossz. Én pusztán meguntam, hogy ezek a nagypofájúak gengszteresdit játszottak és akárkit agyonvertek akit csak akartak. Ezért én az ő kobakjukat vertem be. Sajnos sokkal többen voltak mint gondoltam és a pletyka villámgyorsan terjed akár a rothadás. Bár igaz ami igaz megnyugtató tud lenni mikor vérvörössé válik az arca aki a kezeim közé keveredik.-
Valami furcsa dolog történt velem ugyanis ellenállhatatlan késztetést éreztem aziránt, hogy még többet meséljek ennek a lánynak a múltamról. Talán azért mert a mosolya pont olyan volt mint annak az angyalnak aki a tehetetlen testemet ápolta már hónapok óta és akinek köszönthetően újra mozogni tudhatok.
-Sajnos minden jótettnek megvan a maga büntetése és én a veszett kutya saját testem foglya lettem. Annyira szerettem volna meghalni de annak az idiótának ott fönn más ötlete volt. Küldött egy csodálatos angyalt aki ernyedt testemet ápolta és ki ebbe az idétlen világba száműzött-
Miközben beszéltem igyekeztem nem a szemében nézni ugyanis rögtön elpirultam volna.

A barlangban a golyós trükköm nem vált be ezúttal mindet kivédte a pajzsával. Mikor éppen akcióba akartam lendülni megindult az ellenfél és pajzsával úgy taszított félre akár egy tol pihét. Fájdalmat nem éreztem bár nem is volt időm ezzel foglalkozni. Gyorsan föltápászkodtam pont mikor a kis gyík éles fogait az und-ormány combjába a lány pedig a tarkójába mélyesztette bár ő nem a fogait használta. Éppen csak arrébb tudtam perdülni és a lény már az egykori fekhelyemen heverészett. Valami történt vele mert a feje fölött lévő zöld csík sárgára váltott bár nem voltam tisztábban ennek a jelentőségével. Ahogy lény tápászkodott fel szemeivel a lányt vette célkeresztbe. Ez teljesen felzaklatott két okból is. Először, hogy van pofája egy lányt megtámadni másodszor annyira gyengének tart, hogy inkább egy lányt támad meg.
-Nem merészelj lebecsülni te szemétláda kitaposom a beled!-
Üvöltöttem és elkezdtem rohanni felé miközben kelt fel kezemben a még mindig izzó gömbbel. Az a célom, hogy az arcába nyomjam a gömböt de a kis gyík a nadrág száramba harapva megakaszt. Azt szeretné közölni velem, hogy az alacsony életerőm miatt inkább távolról támadjak úgy, hogy levegőt fúj ki a száján. Ha RenAi nem tudja elmagyarázni nekem a jelbeszéd értelmét újabb közelharcba bonyolódok ha igen távolról támadok.

A lány az idomár sráchoz beszélt, mintha valami vad lett volna dühösen, pufogva üvöltött. Kissé úgy nézett ki a dolog, mintha veszekednének, úgyhogy nem akartam zavarni, így hát a falhoz álltam, és távolról szemléltem a szociális problémáikat, amiket nem tudtak nyugodt körülmények között megvitatni, inkább választották a primitív, fizikai erőszakot, és az egymással való ordibálást, ami kifejezetten fülbántóra sikerült.
-Az emberi elme, kész rejtély.- motyogtam, majd a tenyereimet hozzá szorítottam a füleimhez, hogy ne halljam annyira az üvöltözést, csak bambán bámultam előre, közben megbizonyosodtam a tévedéseimről, és hallucinációimról. Összetévesztettem a fiút átváltozását, és a lány fegyvere is, csak szemfényvesztésnek bizonyult. A balfülemtől a szememig csúsztattam a kezemet, majd megszorítottam az ott fekvő virtuális izmokat, csontokat, és inakat. Nem tudtam a tévedésemre sokat reagálni, eddig nem fordult elő kétszer egymásután velem, hogy félrenéztem valamit. Mindegy, már megtörtént. Fölpillantottam. Még mindig veszekedtek ez már kibírhatatlan. Erőt vettem magamon, és számomra igen nehéz dologra szántam el magamat. Odasétáltam, majd szétlöktem őket. Unatkoztam, a lány felé fordultam, ahhoz hogy meg tudjam csinálni, minden bátorságomat össze kellett szednem. Visszakaptam a pörölyt, majd a kezébe néztem, egy buzogány volt a kezében.
~Buzogány? Melyik kaszt használja?~ figyeltem a másik kezét is, de ott nem volt semmi.
~Harcolni kell… ebben a világban máshogy nem élhetem túl, le kell győznöm. Meg kell ölnöm. Meg fogom ölni.~ ha szavakban mondtam volna, akkor most már ordítottam volna, de így csak enyhe ingerültség, és szapora, mély légzés mutatta a jelét. Rámarkoltam a pörölyre, és futni kezdtem a lány felé, közben nem éreztem félelmet. Talán eltalálom.

Valahogy nem gondoltam volna hogy Kagami is tud bőbeszédű lenni, de örömmel hallgattam végig mondandóját amiben a múltjáról beszélt. És némi felvilágosítást adott hogy a rossz fiú is lehet jófiú, ezen elgondolkoztam kicsit, ahogy mesélt magáról picit megsajnáltam, de nem mutattam ki ugyanis biztosra vettem hogy megsértettem volna vele. Sokat nem de eleget tudtam meg a fiúról ahhoz hogy szimpatikussá váljon a szemembe. Miközben magáról beszélt igyekezte elkerülni hogy a szemünk találkozzon, én végi a fiút néztem és persze néha néha a lában elé is kukkantottam. Majd nem sokra rá oda értünk egy teremhez melyben a fiú volt lábánál felakasztva, valószínűleg öntudatlan állapotban és persze egy jól felszerelt mob is akadt bent aki amint észre vett minket támadott is. Kagami első támadása sikertelen volt majd, majd a petje is bepróbálkozott egyszer. Ezután Kagami egy ügyes kis tervel állt elő, amit azonnal be is vetettünk, persze mint mindig most egészen úgy alakultak a tervek ahogy mi az szerettük volna. Kagami még meg is sérült, amint a mini boss szerűséget próbálta támadni, a szörny pajzsáról visszapattanva igyekezett minél hamarabb fölpattanni és támadásba lendülni. Eközben Kagami kis petje is bevetette magát némi sérülést okozva a szörnynek, majd szinte egy időben ezzel támadtam én is a tarkóját sikerrel. A szörny még hasra is vágódott, gyorsan az életcsíkjára néztem és szinte sárgásat kezdett ölteni, ennek örültem. De nem kellett sok a szörny összeszedte magát és ismét támadásba lendült, most engem szemelt ki magának. Kagami fel is ordított hogy ne merészelje lebecsülni. Majd támadásba is lendült legalábbis szeretett volna, de petje megállította ebben. A nadrágja szárába harapott és és levegőt fújt ki a száján elég feltűnően. Majd ismét a szörnyre néztem, nehogy időközben ledaráljon, így gyorsan védekező pózt is vettem fel.
- Nincs baj Kagami, ez így lesz jó! Kiáltottam oda a fiúnak.
- Szerintem azt szeretné ha távolról támadnál elvégre ha jól tudom kevés az életed. Nekem meg még mindig sok van. Jelentettem ki. Majd ismét a fiúra mosolyogtam.
- Én védekezek lekötöm a figyelmét és ha bármiféle alkalmam adódik támadok a speciális képességemmel. Szeretném ha te és a peted hátulról ostromolnátok. De, mond ha van valami ötleted. Mondtam némi taktika szerűséget felállítva ezzel. Eközben körbenéztem hogy mégis mekkora a terem és miket tudok benne kihasználni.

Hála az én kis műsoromnak a gyíkkal a lány nem védekezett megfelelően és z az izé belemélyesztette kardját a vállába. Akkor volt először alkalmam pontosabban megfigyelni milyen egy itteni sérülés. Teljesen másmilyen volt mint a való világ béli sebek. Itt nem nyílt fel az ember teste és nem folyott patakokban a vére. Egy egyszerű pirosan világító folt maradt a kard nyoma ként. Amint a szörnyeteg támadott azonnal vissza állt védekező állásba és addig lavírozott míg mind kettőnkkel szembe nem került. Úgy éreztem majd szét vett a düh úgy álltam ott mint egy tehetetlen barom és valljuk be tényleg az voltam. Miattam sérült meg az a lány ami sokkal jobban fájt mint mikor elütöttek az autóval. Mielőtt ez a sajnálatos esett megtörtént volna az a kis csaj olyasmit mondott nekem, hogy ő lefoglalja szemből én pedig támadjam meg hátulról. Azonban már nem érdekelt mi lesz velem csak ki akartam nyuvasztani azt a férget. Azokra a mocsadékokra emlékeztetett akik megölték azt az öreget és meg is úszták volna ha én nem verem be a fejüket. Sajnos a kezembe lévő tűzgömb már elenyészett így nem tudtam felhasználni.
-Hogy a fenébe mehetett így tönkre. Csinálj még most rögtön.-
Az a gyík pedig kit én folyton csak piszkáltam amióta csak ismertem elkezdett remegni egész testében szinte vacogott. Majd öklendezett és furcsa fulákolo hangot adott ki végül kiköpött két teniszlabda nagyságú gömböt. Mikor ezek kijöttek belőle elterült a földön nyelvét kidugta a szájából és hatalmasakat fújtatott. Bizonyára ez az utolsó trükk kivett minden erőt picinyke testéből. Ami nem is csoda hisz nemrég kelt ki a tojásából mondhatni egy újszülött volt. Fölvettem a gömböket a földről és dühöt pislantásokat vetettem ellenfelemre eközben valamit oda morogtam a lánynak a bajszom alatt-Figyelj a jelre-. Lassan oldalazni kezdtem, hogy egy-vonalba kerüljek a kardot tartó kezével majd üvöltve elindultam felé. A világot nem ismertem annyira mint kellet volna csak reménykedtem, hogy ezúttal nem vallok kudarcot. Mivel a kardos oldalán voltam nem tudott a pajzsával védekezni legalábbis én erre gondoltam. A terv az volt, hogy az egyik gömbbel kivédem a kard csapását a másikkal pedig levágom a bestia csuklóját.

A lány a bal vállamra csapott, nem is láttam a támadását. Túl lassú voltam, hogy fel tudjam fogni a sebességét. A bal vállamat találta el, láttam a vöröses, rózsaszínes izzású helyet, és pixeleket, amik kirepültek belőle. Rápillantottam az életcsíkomra.
~9 hp, mi? Talán használnom kéne a potion-t.~ gondoltam flegmán, majd visszafordultam a lányra, aki eközben már elfutott.
-Ez meg mi a fene volt?- üvöltötte az arcomba amire, csak meglepődött pislogással tudtam reagálni.
-Mégis mi a fészkes fene volt?- ordított újra, és közben megfogta a ruhám gallérját, amit már kissé ellenséges jelként fogadtam föl, ezért ha még valamit csinált volna biztosan megütöttem volna a pörölyömmel, de próbáltam türtőztetni magamat.
-Csak szétválasztottalak titeket, mivel lehet, hogy a lány megtámadott volna téged. Jobbnak láttam előbb lépni, mint ő.- próbáltam meggyőzni a fiút, és a szemébe hazudni elrejtve azt, hogy tényleg volt, egy kis gyilkos ösztönöm.
-Komolyan rátámadtál, ember?! Te teljesen meg vagy húzatva?- vágta a fejemhez a következő mondatait.
-Jobb, mintha minket ölt volna meg. Egy vérvörös indikátorból kinézhető.- mondtam, majd megfogtam a csuklóját, de nem szorítottam meg.
- Komolyan képes lennél kinyírni valakit? Beszélgetni nem beszélgetsz, csapatmunkára képtelen vagy, de egy másik embernek minden további nélkül nekiugrasz? Szerintem nálad hibádzik valami. Orvosra van szükséged, és nem egy pörölyre a kezedben!- ordított újra, majd elengedte a galléromat, de én csak egy pillanattal utána engedtem el a csuklómat, közben szorítottam egyet a csuklóján, amit mivel a játékban nincs fájdalomérzet, gondolom nem érzett. Egy kicsit sikerült megszoknom az ordítását, így a többire már nem reagáltam.
- Kösz, de én inkább visszamegyek a többiekhez. Talán a legjobb lenne, ha te itt maradnál.- mondta, majd elfordult, és már majdnem indult a lány után, de mondott valamit, amit nem értettem, a mondata után az állata a nyakába mászott. A fegyveremet a földön hurcolva hordtam, amit megszokottan a csikorgó hanggal jutalmazott, így indultam a fiú után. Mit fog csinálni a srác?

Figyelmetlen voltam, miközben Kagaminak próbáltam elmagyarázni mit is tervezek, a szörny habozás nélkül rám támadt és meg is sebzett rendesen. Meglepett kissé. A kardom szorosabbra fogtam, és ellentámadásba akartam lendülni de Kagami addigra már ki is adta a parancsát a petjének. Újabb gömbökkel a kezében állt harcra készen. Előre félek mit tervez, nagyon remélem hogy nem akar közelharcba bonyolódni a mi kis minibosunkkal. Majd nem túl érthetően de egyértelműen nekem célozva szólt hogy figyeljek a jelre. A fiú meglehetősen dühösnek, feldúltnak tűnt. Szinte biztos vagyok benne, hogy ilyenkor megállíthatatlan lenne. Sőt tuti hogy feleslegesen mondanám neki hogy ezzel nincs baj Ő csak támadjon távolról és én közelről, arról nem is beszélve hogy még életem is akad, szóval ha be nyelek egy-két ütést nem lesz tőle komolyabb bajom.
- Rendben figyelek. Tehát válltozik a terv, most előre engedem ugyanakkor én a mob mögé kerülök. Így Kagami támad elsőnek de gyors leszek és rögtön utána támadok a és akkor szörny engem fog támadni. Úgy vettem észre a játékban hogy mindig az utolsó támadót veszi célba a szörny. Ezt még a játék legelején még a portálás és Akihikó „beszéde” előtt figyelhettem meg, amikor az a két lány próbált segíteni a speciális képességem kitanulásában. Az egyikük rátámadt egy szörnyre majd mögém szaladt ezután nekem kellett megsebeznem, és persze nem sikerült rögtön egy vágásból elintéznem a szörnyeket. Tehát amint támadásba lendül én a háta mögé kerülök amilyen gyorsan csak tudok. Amint Kagami támad én is bevetem a speciális támadásom megint. Ha sikerül hátulról akkor kétszer is támadok egymás után a speciális képességemmel. Ha esetleg a szörny megfordul akkor sem hátrálok meg, a legjobb tudásom szerint védekezek és lendülök támadásba és amint csak egy picike lehetőségem is akad a speciális támadásom bevetni azzal támadok. A támadásom igyekszem úgy intézni hogy a mob ne boruljon fel ahogy azt már egyszer megtette, mert feltehetőleg Kagami túl közel lesz hozzá.