Niceplace

-Ez csak természetes. Hiszen Harukával élek.-mondta Inu önelégülten.
-Csak nyugodtan Szophie!-mondtam mosolyogva.
Vezér gazdáját és Inu-t figyelte nem a legkedvesebb nézéssel.
Nevetett fel Szophie mert ő is azt hitte, hogy csak neki van farkasa. Vezér most óvatosan lemászott a helyéről és Inu mellé lépdelt. Vezér az orrával Inu-t kezdte szaglászni, böködni.
- Nem is tudom... Te milyen fajta farkas vagy? - kérdezte aztán félrehúzódva.
-Csak mert...-mondta Vezér.
- Ne mondj semmi bántót! -figyelmeztette Szohie Vezért és Vezéren egy mosoly látszódott.
- De most miért? Egyáltalán nem tűnik felségesnek, mint jómagam és Hati! - húzta fel az orrát Vezér.
- Inkább csak közönséges. - a fejét fogta Szophie ezek hallatán.
Szophie rászólt Vezérre.
- Cöhh..! - nézett még egyszer Vezér Inu-ra majd elfordította fejét.
Bocsánatot kért Szophie Vezér viselkedése miatt, é Szophie sóhajtott egyet. Én közben Inu szájához  tettem az egyik kezemet és a másikkal ahogy tudtam lefogtam. De Inu nem bírta ki.
-Ezt már nem bírom ki, hogy ne mondjam meg a magamét!-mondta Inu már nagyon mérgesen.
-Ha nem is látszik Mr. nemeske de velem aztán nem beszél, főleg mert én sem vagyok közönséges farkas! Talán azért tűnhetek ennyire egyszerű farkasnak mert Harukával élek habár ő sem egyszerű családból való. Csak egy örök makacs és gyakran nagy hülye így mindig nekem kell rá figyelnem, így nemcsoda, hogy egyszerű farkasnak tűnök!-mondta Inu halálosan dühösen. De olyannyira dühös volt, hogy én még ennyire dühösnek nem láttam.
-Csak én annyira nem vagyok elszállva magamtól mint már mondtam mert Nanami Harukával élek!-mondta Inu kicsit nyugodtabban.
-Inukami! Tény, hogy nem vagy közönséges farkas de lennél szíves nem sértegetni Vezért és leégetni engem? -mondtam Inu-nak.
-Bocsánatot kérek Inu viselkedése miatt! Mindig ilyen makacs és bunkó szokott lenni.-mondtam Szophie-nak.

Komolyan mondom ha nem cukrászdában lettünk volna én mindkettő farkasra ordítottam volna de Inu-ra a legjobban, hiszen Vezérnek gondolom Szophie jól megmondta volna a magáét.
-Azt elismerem, hogy Haruka még nem annyira erős de szerintem a te társad sem volt az elején annyira erős!-mondta Inu kicsit mérgesen de mégsem hangosan.
Vezér miközben beszélt Inu közben kb a fejében agyontaposta Vezért.
-Van bennem tarts és van ösztönöm! Viszont én legfeljebb magamban ismerném el amit nem tettem, de mint mondtam még ha elismertem volna is akkor sem viselkedtem volna máshogy mert mint látszik makacs vagyok! Viszont ahogy én látom ha tetszik neked ha nem sajnos hasonlítunk, vagy te nem így gondolod?-mondta Inu már komolyan de vigyorral a száján mert tényleg hasonlítottak.
-Egyébként azt aláírom, hogy különbek vagyunk és, hogy védelmeznünk kell társunkat viszont nem biztos, hogy nem bírnak meglenni nélkülünk. Hiszen tudnak szerezni fegyvereket és ott vannak a képességeik így nem 100%, hogy nem lennének meg, és a valóvilágban állatokra vadásznak az emberek így ott mi lennék azok akik futnának ha élni akarnánk.-mondta Inu Vezérnek még mindig dühösen de még is nyugodt képpel.
Szophie félbeszakította Vezér beszédét és a kezét Vezért szájára tette. Szophie bocsánatot kért és egy teljesen igaz dolgot mondott. Szophie kérdezte, hogy azért mi lehetünk barátok.
-Persze!-mondtam Szophie-nak. -Hasonlítanak szerintem!-mondtam utána nevettem egy kicsit.
-Viszont velük kéne valamit kezdeni mert lassan a végén még kidobnak minket.-mondtam.

Előzmény

Egy kicsit jól esik, hogy Katja tényleg együtt érez velem amiatt, hogy nincsenek szüleim. Ha közelebb kerülünk egymáshoz, akkor elmondom azt is, hogy haltak meg, és ha nem nevet rajta, akkor ő lesz egy aközül a kevés ember közül, aki nem bántott meg. Sokan nem bírják megállni legalább egy mosoly nélkül a sztorit.
Egy gyors kézmozdulattal elfogadom a felkérést, és vetek egy pillantást a felhasználónévre, bár a Katja nagyon bjutiful név, szerintem így fogom hívni. Ami engem illet, rövid gondolkozás után úgy döntök, hogy az IRL nevem használom vele. Annyira régen hallottam más szájából, hogy lassan el is felejtem, hogy hogyan hívtak kint.
- A Rokuro szerintem jobb lesz, vagy annak valami becézése. Nem is mondta ki a nevem senki már két éve… durva így belegondolni- elmosolyodok, ahogy kiölti a nyelvét, még úgy is, hogy megint egy kicsit szurkálódott. Kezdem már egyre jobban megszokni a stílusát, már egyáltalán nem olyan furcsa, ijesztő, zavarba ejtő, mint elsőre.
- Oké, én állom természetesen- rámosolygok, bár kicsit csalódott vagyok, hogy nem azt kérte pölö, hogy csókoljam meg, vagy valami, de azt hiszem, a kezdeti gesztusai inkább játékok voltak részéről, és most lelassul a tempó. Nem baj, legalább úgy tűnik, hogy kedvel. Legalább az, hogy megfogja a kezem, már nem bátortalanít el annyira, szinte rögtön a lány keze köré fonom az ujjaimat.
- Megpróbállak nem leégetni akkor. Vizet meg felviszünk előre- rámosolygok megint, végre kezdek kicsit ellazulni, és tényleg kezdem igazán jól érezni magam. Nagyon régen nem voltam ennyire közel senkihez, úgyhogy azt hiszem, ma nagyon nagy szerencsém van. Remélem, hogy összejön valami, és legalább nem leszek egyedül a továbbiakban.
Viszonylag sokan vannak, de azért sikerül találnunk egy szabad téblfortút. Miközben kihúzom Katjának a széket, kicsit gondolkozok rajta, hogy ez nem-e nagyon elavult már, de ha már elkezdtem, akkor elkezdtem. Legfeljebb lesz még valami, amin nevethet, úgyis azt mondta, hogy én vagyok a knájtja. Miután leült, helyet foglalok vele szemben.
- Mit szeretnél enni?- én körülbelül egy perc alatt úgy döntök, hogy valami spagettit eszek, meg iszok valami üdítőt, nem akarok túl sok időt a kajaválasztással tölteni. Fontosabb, hogy a lányra figyeljek, most kellene valamit alkotnom hozzá, hogy maradandó kapcsolatot sikerüljön közöttünk építeni. Nem ártana pár tipp az ikrektől, ők biztos jobb dumákat találnak ki, főleg most, hogy ők tizenhét, én meg tizennégy éves szinten vagyok csajozás terén, de hát most tippek nélkül kell valami témát feldobni. A legjobb lenne egy kicsit megismerni. - Mesélhetnél magadról egy kicsit, Katja. Azt már tudom, hogy orosz vagy, nagyon tudsz verekedni, és soha nem voltál tizenhat- egy kicsit félénk mosollyal megint a szemébe nézek a lánynak. Tényleg szeretnék többet is tudni róla, bár lehet, hogy apróbb részekben kellett volna infókat kérnem tőle.

- Na, az nagyon szuper lenne, Katja. Tényleg kellene már egy olyan céh, ahol jól tudom magam érezni. És örülnék neki, ha egy helyre mennénk- elég sztréndzs, hogy ennyire hamar belezúgtam ebbe a lányba, de valahogy úgy érzem, hogy rosszul esne, ha nem lenne a közelemben, úgyhogy most már a céhbe lépősdinek is megvan az a feltétele, hogy ő is jöjjön. Remélem azért, hogy ez a Dzsásztisz liga beválik.
Próbálom leplezni, mennyire megkönnyebbültem, hogy nem k. Nagyon gáz lenne, ha egy k lenne az első nő az életemben, meg úgy már nem is lehetnék benne biztos, hogy nem vagyok neki csak egy a sok közül, de szerencsére nem az, nem azért van itt, hogy kihasználjon. Az ígérete pedig, annak ellenére, hogy nem is tudom, mit ígért pontosan, megint megdobja kicsit a pulzálóm.
Megfogom a lány kezét, és rámosolygok, de azért egy kicsit megijeszt, amiről beszél. Az egyik ismerősömnek rabolták el ismerősét gyerekkorában, állítólag a srácért ki kellett fizetni valami bazi nagy váltságdíjat, három hétig volt fogságban, azalatt levágták két ujját, és molesztálták is. Nem szívesen kerülnék én is olyan helyzetbe, mint ő, és elég hárdkór, hogy most én is potenciális zsákmány lehetek. Rögtön az ugrik be, ahogy hozzá vagyok láncolva egy dagadt pasihoz, és Leia hercegnős göncökben feszítek. Ez azért legalább elűzi a dárk imedzsinésönöket.
- Hát, ha el akarnál rabolni, akkor biztos nem meséltél volna nekem ilyesmit, hanem megböksz a mérgeddel, amikor nem figyuzok oda. Szóval, csak a szívem kell- egy kicsit talán bátortalanul, de megsimogatom a kezét. Furcsa, hiába tudom, hogy ez a kéz nem létezik, de mégis olyan puha, olyan meleg, és olyan kellemes érzés fogni. Pedig az enyém sem létezik. Olyan ez az egész mégis, mint a valóság, vagy mintha a valóságot álmodnám meg. - Amúgy… van már hol töltened az éjszakát?- bár a kérdés után gyorsan lejjebb viszem a tekintetem, és a kezünket kezdem el nézegetni, azért magamban nagyon büszke vagyok rá, hogy fel mertem tenni a kérdést. Fel is erőltetek egy lézi szmájlt, ahogy a szemébe nézek, és várom, hogy válaszoljon.

- Hinari? Oké, körbekérdezem, hogy mit lehet róla tudni- nem hallottam
még erről a játékosról, ami persze nem jelent semmit. Nem nagyon vágom még a frontharcosok vagy a hevieszt vörösök nevét sem, engem az ilyesmi valahogy hidegen hagy. Tényleg nem az a fontos, hogy az ilyen embereket ismerjem, az a fontos, hogy legyenek közeli ismerőseim. Mint pölö Katja lesz.
Mosolyogva hallgatom az emberrablósdiról szóló beszámolókat, tényleg nem hiszem, hogy szólna, hogy figyuzzak rá, hogy nehogy megmérgezzen. Biztosan viccel, kitalálja ezt az egészet, max a prostis részt tudom elhinni, azt nem tartom ennyire durvának. Én soha nem voltam még lánnyal, úgyhogy nem hiányolom annyira, mint valaki, aki igen, szóval megértem, ha valaki nem bírja ki itt bent. Elvileg a benti kaja is felesleges, mégis élvezem, ahogy a számba veszem az éppen kihozott étel első falatját. Megint egy lényeges dolog marad meg bennem: sér dö rúm. Az már köbö biztosan azt jelenti, hogy tényleg a barátnőm szeretne lenni. Kicsit gyorsítok is az evésen, hogy minél kevesebb ideig tartson, persze, nem annyira, hogy durvának tűnjön.
- Nem tudom… valahogy úgy érzem, hogy te soha nem tennél ilyet velem- mélyen a lány szemébe nézek, bár a szemei még mindig elég rejtélyesek számomra. Talán pont ez teszi izgalmassá, annyira vonzóvá, hogy kiismerhetetlennek tűnik, bár, mivel másik lánnyal sosem jutottam el az első randiig, nehéz megmondani, mi az, amiért őt különlegesnek érzem. Egyszerűen vonz magához. - És amikor épp nem közvetítesz, vagy embereket rabolsz el, mit csinálsz? Van valami hobbid itt bent?

- Nagyjából vágom az embereket itt a Kezdetek városában, szinte minden itt maradt JK-val volt már beszélgetésem, csak a legtöbb nem tart tovább pár percig. De nyugi, szerintem semmi speckó nincs abban, ha valaki utánakérdez egy céhnek, ahová be akar lépni, szal nem nagyon lesz visszamondva neki semmi. Főleg, ha külön megkérem őket rá, hogy ne- van néhány konkrét ötletem is, hogy kiket kellene megkérdezni. Néhányan közismerten imádnak begyűjteni minden infót, mert egyszerűen nincs más szórakozásuk, mint pletykálkodni. Holnap már biztos beszélnek rólunk is.
- Öhm… egy kicsit- nem igazán tudok többet hozzáfűzni a kérdéshez, amit szinte biztosan letagadott volna mindenki. Tényleg nagyon frusztráló, hogy ennyire koncentrálni kell rá, hogy minden pillanatot jól csináljak, ne rontsak el semmit, és ez még csak a beszélgetős rész. Később még jobban elszúrhatok valamit, a beszélgetés legalább olyan dolog, amit nem csak filmen láttam.
Valahogy sikerül megőrizni a nyugalmamat külsőre, de az a tudat, hogy most alkoholt fogok inni, ráadásul valami erőset, eléggé frusztráló. Nagyon máshogy viselkedek, ha ittam, ezt már pár házibuliban sikerült bizonyítani, és eléggé félek attól, hogy mi fog történni, ha ezt megiszom. Rám ez nem altatóhatást fejt ki, inkább csak feloldja a gátlásaimat. A vodka valószínű azokat is, amiket nem nagyon jó ötlet feloldani, bár tisztán még soha nem ittam vodkát, úgyhogy lehet full újszerű is a hatása.
- Rendben, akkor proszit!- egy kicsit reménykedek benne, hogy mire elkezdene a piának durva hatása lenni rajtam, addigra őt is kicsit kiüti, szóval nem lesz annyira gáz az alakításom úgy. Összekoccolom vele a poharat, aztán le is húzom. Elsőre nem is nagyon érzek semmit, csak azt, hogy végigrohan a vormság a testemen. Azután hirtelen megérzem azt a durva, égető érzést is, ami minden erőlködésem ellenére odacsalja a kezem a torkomhoz, meg egy kicsit elkezd a szemem is könnyezni. Akármilyen hárd bulikat tolunk, azért tizennégy évesen nem nagyon ittunk ilyesmit, pár sör, vagy valami kevert cucc volt a legdurvább. Kell körülbelül fél perc, amíg tudok beszélni, és akkor is ilyen fura, rekedtes hangon szólalok meg.
- Sz… szóval akkor, merre szoktál lazulni? És hogyan?- egy kicsit tényleg jobb lett minden, még a szédüléssel együtt is úgy érzem, hogy most minden menni fog. Ájm sztrong end brév náo. Tényleg jó ötlet volt ez az ivás randi közben dolog Katjától, olyan, mintha teljesen kiégett volna az idegességem. Valahogy elmúlt ez a kérdéskényszer is, úgyhogy nem töröm a fejem újabbakon, amíg a lány beszél, csak mélyen a szemébe nézek, és miközben hallgatom a választ, próbálok belőle olvasni.

Elégedetten nyugtáztam, hogy a lány hasznosnak találja a segítségemet, bár nem értem, miért izgul ezen annyira. Belépünk a céhbe, aztán ha gagyesz, senki nem tiltja, hogy kvitet toljunk. Azért persze érdemes utánakérdezni, rengeteg időt és energiát megspórolhatunk vele, ha előre tudjuk, hogy s mint vannak.
Egy kicsit szédelgek a székben még az italtól, amikor megkaptam a válaszát, amiből lényegében semmi nem derült ki azon túl, hogy újoncnak számít a játékban. Lehet, hogy én is tudnék neki magyarázni pár dolgot, például szerintem mindenképp el kéne vinnem a kiképzőhöz, legalább azért, hogy több élete legyen. Ha tényleg csak tíz élete van, akkor bármilyen keménynek mutatja magát, törékeny. Nem esik túl jól a tudat, hogy szinte bármibe belehalna, még hozzám képest is sérülékeny, pedig nekem nagyon kevés az életpontom a szintemhez viszonyítva.
Elveszem az újabb poharat, de még nem iszom ki, még muszáj végiggondolnom, hogy mit kérdezzek meg, amire választ is kapok. Szerintem max három lehetőségem lesz, úgyhogy valami fontosat kellene megkérdezni, valamit, amit mindenáron tudni akarok, ha már megfizetem az árát azzal, hogy megiszom az italt, és dropolom az ítélőképességem egy jelentős részét. Végül, lehúzom az italt, és miután kitörölgettem a könnyeket a szememből, és kicsit okésabb lett a beszélőkém, felteszek egy olyan kérdést, ami már nagyon érdekel.
- Na, ez egy kicsit furcsa kérdés lesz. Meg tudnád mondani, hogy mi tetszik neked bennem? … Örülök, hogy tetszem neked, nehogy félreértsd, csak nem értem, hogy mi lehet olyan vonzó egy hozzám hasonló fiatal kölyökben egy hozzád hasonló szépségnek- utólag végiggondolva, a szavak talán már a piától származnak, de a kérdést én tettem fel természetesen. Muszáj tudnom legalább egy valamit, amit tőle hallok, csak hogy tudjam, mi az, ami bejön neki rajtam. Mélyen a szemébe nézek, bár már picit homályosan látok, de azért próbálom látni a választ ott is.

Nem igazán futja több reakcióra tőlem, mint hogy néha egy-egy bólintással nyugtázom a szavait. Ez a válasz egy kicsit ijesztőre sikerült, legalábbis, úgy tűnik, a külsőmben tényleg nem talált semmi vonzót, akkor pedig nincs más, csak a pjúr pörszöneliti. De legalább a viselkedésem alapján csipáz, remélem, hogy ez így is fog maradni. Furcsa mondjuk, hogy főleg olyan dolgokért szeret, amik szerintem semmiképpen sem pozitív tulajdonságjegyek.
- Ööööö… ezt úgy érted, ahogy…?- a kérdésnek annyi előnye van, hogy egy picit elűzi a bódultságot, annyira mellbe csap. Akármennyire erőlködök, érzem, hogy lassan el is pirulok, hogy erre kell válaszolnom. Talán az lenne a legjobb, ha most összekamuznék valamit arról, hogy igazából én ezen még nem is nagyon gondolkoztam, vagy ilyesmi, de ezt mondjuk nehéz lenne elhinnie, tényleg volt már egy rakat elképzelésem azóta, hogy tudom, hogy van ilyen. Amúgy is lehet, hogy megsértődne, ha nem válaszolnék. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mielőtt elkezdem elmagyarázni.
- Hát, több ilyen idillikus elképzelésem is volt, más lányokkal, meg más helyszíneken, de pár dolog mindig ugyanolyan. Egyrészt mindig elég világos van, szóval jól lehet látni mindent, másrészt meg sokáig tart, órákig is, meg változatos. Még talán az bennük a közös pont, hogy a lány mindegyikben nagyon jól érzi magát. Ezen kívül van egy csomó változó pont, mint a lány külseje, hogy szoba vagy valami nyílt helyszín van, meg az is, hogy ki kezdeményez- józanon ezt tuti nem tudtam volna elmondani, főleg nem egy lánynak, ezeket még az ikreknek sem mondtam el, mert nagyon magánügynek tartom őket, és nem is hiszem, hogy minden olyan lesz, amilyennek megálmodtam. A világos helyszín még oké, ha a lány nem szégyellős, meg talán még a változatosság is bizonyos fokig, de azt már elég nehéz elérni, hogy a lány jól érezze magát. Természetesen, nagyon alap szinten vágom ezt az előjáték dolgot, de nem hiszem, hogy túl ügyes lennék. Azt meg főleg nem hiszem, hogy mindennel együtt tovább tartana tíz percnél, már csak az is hatással van rám, hogy szóba hoztuk a témát.
Elveszem a következő italt, és felhajtom. Talán most lehet valami holtpont, mert az égetés-könnyezést leszámítva, most épp nem tér vissza a szédülés, csak azt éri el az ital, hogy élőbbnek érezzem magam tőle. Ha már szóba került a szex, úgy döntök, hogy én is fel merek tenni neki ilyen típusú kérdést.
- Te, mesélsz nekem arról, hogy milyen volt az első? Hogy hány éves voltál, kivel, hogy, meg ezek a dolgok. Meg ha akarsz, azt is elmondhatod, hogy neked milyen lenne a tökéletes- lett volna még ennél kicsit talán durvább kérdésem, de ha végül csak összejön valami, legalább annyit akarok tudni, mit szeret. Legalább éjszaka nem nagyon kéne bénáznom.