Re: Niceplace

by **Traumnis** Pént. Okt. 03 2014, 11:28

- Nagyjából vágom az embereket itt a Kezdetek városában, szinte minden itt maradt JK-val volt már beszélgetésem, csak a legtöbb nem tart tovább pár percig. De nyugi, szerintem semmi speckó nincs abban, ha valaki utánakérdez egy céhnek, ahová be akar lépni, szal nem nagyon lesz visszamondva neki semmi. Főleg, ha külön megkérem őket rá, hogy ne- van néhány konkrét ötletem is, hogy kiket kellene megkérdezni. Néhányan közismerten imádnak begyűjteni minden infót, mert egyszerűen nincs más szórakozásuk, mint pletykálkodni. Holnap már biztos beszélnek rólunk is.
- Öhm… egy kicsit- nem igazán tudok többet hozzáfűzni a kérdéshez, amit szinte biztosan letagadott volna mindenki. Tényleg nagyon frusztráló, hogy ennyire koncentrálni kell rá, hogy minden pillanatot jól csináljak, ne rontsak el semmit, és ez még csak a beszélgetős rész. Később még jobban elszúrhatok valamit, a beszélgetés legalább olyan dolog, amit nem csak filmen láttam.
Valahogy sikerül megőrizni a nyugalmamat külsőre, de az a tudat, hogy most alkoholt fogok inni, ráadásul valami erőset, eléggé frusztráló. Nagyon máshogy viselkedek, ha ittam, ezt már pár házibuliban sikerült bizonyítani, és eléggé félek attól, hogy mi fog történni, ha ezt megiszom. Rám ez nem altatóhatást fejt ki, inkább csak feloldja a gátlásaimat. A vodka valószínű azokat is, amiket nem nagyon jó ötlet feloldani, bár tisztán még soha nem ittam vodkát, úgyhogy lehet full újszerű is a hatása.
- Rendben, akkor proszit!- egy kicsit reménykedek benne, hogy mire elkezdene a piának durva hatása lenni rajtam, addigra őt is kicsit kiüti, szóval nem lesz annyira gáz az alakításom úgy. Összekoccolom vele a poharat, aztán le is húzom. Elsőre nem is nagyon érzek semmit, csak azt, hogy végigrohan a vormság a testemen. Azután hirtelen megérzem azt a durva, égető érzést is, ami minden erőlködésem ellenére odacsalja a kezem a torkomhoz, meg egy kicsit elkezd a szemem is könnyezni. Akármilyen hárd bulikat tolunk, azért tizennégy évesen nem nagyon ittunk ilyesmit, pár sör, vagy valami kevert cucc volt a legdurvább. Kell körülbelül fél perc, amíg tudok beszélni, és akkor is ilyen fura, rekedtes hangon szólalok meg.
- Sz… szóval akkor, merre szoktál lazulni? És hogyan?- egy kicsit tényleg jobb lett minden, még a szédüléssel együtt is úgy érzem, hogy most minden menni fog. Ájm sztrong end brév náo. Tényleg jó ötlet volt ez az ivás randi közben dolog Katjától, olyan, mintha teljesen kiégett volna az idegességem. Valahogy elmúlt ez a kérdéskényszer is, úgyhogy nem töröm a fejem újabbakon, amíg a lány beszél, csak mélyen a szemébe nézek, és miközben hallgatom a választ, próbálok belőle olvasni.

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Okt. 03 2014, 19:42

~Persze! Ha direkt kihangsúlyozod, hogy ne mondják el neki, akkor biztosan eszükbe sem fog jutni, hogy elmondják neki. Jajj kölyök, hogy lehetsz ilyen idióta? Na mindegy, de legalább úgy tűnik, hogy kapcsolataid azért vannak. Hátha megyek veled valamire…~
-Köszönöm szépen. Rengeteget segítesz, Rokuro.
Na igen, a gondolatoknak és a kimondott szavaknak, meg persze a mutatott érzelmeknek soha nem kell összhangban lenniük egymással, mert akkor igen nehéz lenne félrevezetni a delikvenst, főleg hosszútávon, ahogyan a főhősünk tervezi. Azon sem lepődik meg természetesen, hogy a fiú izgul. Le sem tagadhatná, bár az tiszteletre méltó, hogy meg sem próbálkozik vele. Egy dolog az, hogy erősnek mutasd magad, de az megint egy másik dolog, hogy akkor már ne tedd, ha egyértelműen látszik ennek az ellenkezője, mert az még inkább nevetségessé tesz. Erre már újra kedvesen mosolyog, és itt még hazudni sem kell. Aranyos balek ez a Traumnis, és még alkalmazkodik is a némethez némettel. Persze ennyit azért mindenki tud, de ha tényleg olyan éltanuló volt, akkor meglehet, hogy valóban van esze is. Tizenhat évesen már legyen meg az embernek a magához való esze… na persze Katja ebben nem reménykedett. A fiú vicces reakcióit nem nevette ki, legalább is nem látványosan, csak kuncogva megmosolyogva. Persze neki a szeme sem rándult a pohárka után, és már rögtön tolta is a fiú elé a következőt, és csak utána válaszolt.
-Egy-két hete ébredtem fel csak. Ezidáig annyit tudtam tenni, hogy felfedeztem a Kezdetek Városát, és megtanultam használni az itteni adottságokat is. Lehet érzésből harcolni, de azért szokni kell a rendszert. Meg persze dumcsiztam azzal a céhes csajszival is. Gondolkozz a kövi kérdésen, addig hozok még.
És már röppent is a csaposhoz, és kikért öt-öt poharat. Öt pohár vizecskét, és öt pohár hagyományos vizet. Neki semmi kedve nem volt lerészegedni. Letette a tálcát az asztalra, a fiú felé fordítva a vodkás poharakat.
-Nos? Hajtsd fel, és jöhet a kövi kérdés. Utána pedig majd felváltva játszunk.

by **Traumnis** Pént. Okt. 03 2014, 22:22

Elégedetten nyugtáztam, hogy a lány hasznosnak találja a segítségemet, bár nem értem, miért izgul ezen annyira. Belépünk a céhbe, aztán ha gagyesz, senki nem tiltja, hogy kvitet toljunk. Azért persze érdemes utánakérdezni, rengeteg időt és energiát megspórolhatunk vele, ha előre tudjuk, hogy s mint vannak.
Egy kicsit szédelgek a székben még az italtól, amikor megkaptam a válaszát, amiből lényegében semmi nem derült ki azon túl, hogy újoncnak számít a játékban. Lehet, hogy én is tudnék neki magyarázni pár dolgot, például szerintem mindenképp el kéne vinnem a kiképzőhöz, legalább azért, hogy több élete legyen. Ha tényleg csak tíz élete van, akkor bármilyen keménynek mutatja magát, törékeny. Nem esik túl jól a tudat, hogy szinte bármibe belehalna, még hozzám képest is sérülékeny, pedig nekem nagyon kevés az életpontom a szintemhez viszonyítva.
Elveszem az újabb poharat, de még nem iszom ki, még muszáj végiggondolnom, hogy mit kérdezzek meg, amire választ is kapok. Szerintem max három lehetőségem lesz, úgyhogy valami fontosat kellene megkérdezni, valamit, amit mindenáron tudni akarok, ha már megfizetem az árát azzal, hogy megiszom az italt, és dropolom az ítélőképességem egy jelentős részét. Végül, lehúzom az italt, és miután kitörölgettem a könnyeket a szememből, és kicsit okésabb lett a beszélőkém, felteszek egy olyan kérdést, ami már nagyon érdekel.
- Na, ez egy kicsit furcsa kérdés lesz. Meg tudnád mondani, hogy mi tetszik neked bennem? … Örülök, hogy tetszem neked, nehogy félreértsd, csak nem értem, hogy mi lehet olyan vonzó egy hozzám hasonló fiatal kölyökben egy hozzád hasonló szépségnek- utólag végiggondolva, a szavak talán már a piától származnak, de a kérdést én tettem fel természetesen. Muszáj tudnom legalább egy valamit, amit tőle hallok, csak hogy tudjam, mi az, ami bejön neki rajtam. Mélyen a szemébe nézek, bár már picit homályosan látok, de azért próbálom látni a választ ott is.

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Okt. 04 2014, 07:42

Traumnisnak a fejében ugyan megformálódott a válasz, de nem tudta jól sorrendbe helyezni. Ami most a legfontosabb volt, az az idő és az energia spórolása. Ezért is kellett szimatolni, és a végén a legjobbhoz, a leges legjobbhoz csatlakozni. Semmi más nem számított, mindig csak a következő lépés, de azt precízen, tökéletesen kellett végrehajtani. És, hogy Katja akart-e válaszolni a fiú bármelyik kérdésére is? Lényegében teljesen mindegy volt. Egyrészt ennek már akármit mondhatott, a fiú fülig szerelmes volt, másrészt azért akarta egy kicsit húzni az agyát, hogy meglássa, meddig is mehet el. Erre csak azért volt szükség, hogy kipuhatolja a fiú határait, hogy éles helyzetben is tudjon rá építeni. Ez persze nem mostanában lesz, de nem ártott minél korábban elkezdeni. Nézi, ahogyan Rokuro felemeli a pohárkát, majd azt is, ahogy elbizonytalanodik. Persze nem kérdez rá semmire, hagyja, hadd szedje össze a bátorságát, hiszen biztos abban, hogy ha már felemelte, akkor ki is fogja inni, még akkor is, ha utána lefejeli az asztalt. Még az is látszik szegény kölykön, hogy mennyire koncentrál, de a lánynak úgysem fog megesni rajta a szíve. Ha már kifizette az italokat, akkor tessék meginni. Ajándékot amúgy sem illik visszautasítani, főleg nem egy randin. Milyen dolog lenne az már? Most már azért döcögősebben jönnek a szavak, de a kérdések annál provokatívabbak. legalább is a fiúcska biztosan ezt hiszi. Főhősünk előrébb hajol, állát tenyerébe helyezi, az asztalon könyökölve támaszkodik, és egy ideig csak figyeli Trau remegő szembogarát.
-Mikor mondtam olyat, hogy bármi is tetszik benned? Mikor mondtam olyat, hogy vonzódom hozzád? Nagyon szép dolog a magabiztosság cica, de azért ne szállj el.
Lassan kiveszi a fiú kezéből a poharat, és egy másikat helyez a kezébe, gyengéden rákulcsolva az ujjait, majd megborzolja picit a haját.
-De ne aggódj, nem csak azért vagyok itt, hogy kihasználjalak. Meg ha nagyon hallani akarsz valamit, akkor bejövős az a bugyuta, gyerekes naivságod, ami azért bátorsággal is párosul. Nem sokan mertek volna leállni élet-halál harcot vívni a város szélén. Szeretem az embereket közvetlenül és gyorsan kiismerni, és ebből még bármi lehet, úgyhogy ne szontyolodj el. Eddig jól csinálod, és egyre jobban kedvellek. Csak így tovább!
Elvesz egyet az ő oldalára kitett poharakból, és felhörpinti.
-Most viszont én jövök. Hogyan képzeled el az első éjszakádat valakivel? Nem kell, hogy én legyek, tőlem lehet valami kedvenc mesehősöd is, ha az jobban tetszik.

by **Traumnis** Szomb. Okt. 04 2014, 19:10

Nem igazán futja több reakcióra tőlem, mint hogy néha egy-egy bólintással nyugtázom a szavait. Ez a válasz egy kicsit ijesztőre sikerült, legalábbis, úgy tűnik, a külsőmben tényleg nem talált semmi vonzót, akkor pedig nincs más, csak a pjúr pörszöneliti. De legalább a viselkedésem alapján csipáz, remélem, hogy ez így is fog maradni. Furcsa mondjuk, hogy főleg olyan dolgokért szeret, amik szerintem semmiképpen sem pozitív tulajdonságjegyek.
- Ööööö… ezt úgy érted, ahogy…?- a kérdésnek annyi előnye van, hogy egy picit elűzi a bódultságot, annyira mellbe csap. Akármennyire erőlködök, érzem, hogy lassan el is pirulok, hogy erre kell válaszolnom. Talán az lenne a legjobb, ha most összekamuznék valamit arról, hogy igazából én ezen még nem is nagyon gondolkoztam, vagy ilyesmi, de ezt mondjuk nehéz lenne elhinnie, tényleg volt már egy rakat elképzelésem azóta, hogy tudom, hogy van ilyen. Amúgy is lehet, hogy megsértődne, ha nem válaszolnék. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mielőtt elkezdem elmagyarázni.
- Hát, több ilyen idillikus elképzelésem is volt, más lányokkal, meg más helyszíneken, de pár dolog mindig ugyanolyan. Egyrészt mindig elég világos van, szóval jól lehet látni mindent, másrészt meg sokáig tart, órákig is, meg változatos. Még talán az bennük a közös pont, hogy a lány mindegyikben nagyon jól érzi magát. Ezen kívül van egy csomó változó pont, mint a lány külseje, hogy szoba vagy valami nyílt helyszín van, meg az is, hogy ki kezdeményez- józanon ezt tuti nem tudtam volna elmondani, főleg nem egy lánynak, ezeket még az ikreknek sem mondtam el, mert nagyon magánügynek tartom őket, és nem is hiszem, hogy minden olyan lesz, amilyennek megálmodtam. A világos helyszín még oké, ha a lány nem szégyellős, meg talán még a változatosság is bizonyos fokig, de azt már elég nehéz elérni, hogy a lány jól érezze magát. Természetesen, nagyon alap szinten vágom ezt az előjáték dolgot, de nem hiszem, hogy túl ügyes lennék. Azt meg főleg nem hiszem, hogy mindennel együtt tovább tartana tíz percnél, már csak az is hatással van rám, hogy szóba hoztuk a témát.
Elveszem a következő italt, és felhajtom. Talán most lehet valami holtpont, mert az égetés-könnyezést leszámítva, most épp nem tér vissza a szédülés, csak azt éri el az ital, hogy élőbbnek érezzem magam tőle. Ha már szóba került a szex, úgy döntök, hogy én is fel merek tenni neki ilyen típusú kérdést.
- Te, mesélsz nekem arról, hogy milyen volt az első? Hogy hány éves voltál, kivel, hogy, meg ezek a dolgok. Meg ha akarsz, azt is elmondhatod, hogy neked milyen lenne a tökéletes- lett volna még ennél kicsit talán durvább kérdésem, de ha végül csak összejön valami, legalább annyit akarok tudni, mit szeret. Legalább éjszaka nem nagyon kéne bénáznom.

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Okt. 04 2014, 19:54

Sokszor volt már szorult helyzetben. Tökéletesen kezelte az indulatait. Elnyomott undort, gyűlöletet, haragot, félelmet. Mindent. Az a látvány azonban, ahogyan Trau elpirult, újra csak halk, majd egyre hangosabb kuncogást váltott ki belőle, és ismételten előrehajolt, hogy megborzolja a srác buksiját. Nem volt veszély, és a terv is olyan gördülékenyen működött és haladt előre, mintha csak valami nagyon meredek domboldalról lökte volna meg, és még nem is kellett rajta nagyot lódítani, úgy tarolta le a fiú összes félelmét és gátlását, akárcsak egy lezúduló kőszikla. Az pedig már maga volt a show fénypontja, a vicc csattanója, ahogyan előadta az elképzeléseit. Olyan kis aranyos volt, ahogy kerülte a konkrétumokat, és inkább megint csak egy randit csinált a szexből. Persze vannak akik ezt szeretkezésnek hívják, meg simizésnek, meg összebújásnak, és mindenféle nyálas dolgot sugdosnak egymás fülébe… de azzal max a legszendébb szüzeket lehet eljuttatni arra a bizonyos csúcsra. Még a választ is nevetgélve adta meg.
-Az biztos, hogy idillikus! Ha meg fény kell ahhoz is, hogy megtaláld, ott már régen bajok vannak. Vagy nézelődni akarsz közben, nem csinálni? A kezdeményezést pedig már rég átadtad nekem.
Ismételten közelebb hajol, és megböködi a fiúcska orrát.
-Nehogy komolyan vegyél ám! Szeretem én a romantikát. Ha nem szeretném, most nem vacsiznék veled ilyen romantikusan. A kérdésed azonban nem egy kérdés volt. Az első gyors volt, és a fiúnak biztosan élvezetes is.
Elé tolt egy következő poharat, és csak akkor folytatta, ha megitta.
-Tizenöt voltam, a suli mosdójában volt, a fiú vécében egy végzőssel a szalagavatóján.
Újabb pohár, újabb várakozó pillantás.
-Nincs tökéletes. Ha meglenne a tökéletes, akkor nem lenne értelme utána többet próbálkozni. Annak meg semmi értelme nincs.
Felhörpintette a következő pohárkát, majd tekintetét a fiúra emelte, ha az még ébren volt.
-Te jössz.

by **Traumnis** Szomb. Okt. 04 2014, 21:42

- A fény azért kell, hogy lássam a másikat közben- rámosolygok a lányra, miközben megint rám jön egy kicsit a szédülés, és az asztalra könyökölve rápillantok. Egy pillanat erejéig megpróbálom elképzelni, hogy ő vajon milyen lehet ruha nélkül, de sajnos jelenleg nincs hozzá elég funkcionáló agysejtem, hogy megközelítőleg hasonló eredményt hozzak ki, úgyhogy feladom a próbálkozást.
Az én kérdésemre, sajnos, nem jött túl részletes válasz, ráadásul még egy plusz italt meg kellett innom hozzá, hogy megtudjam a részleteket. Az már biztos, hogy egy évvel előbb kezdte, mint ahogy én fogom remélhetőleg, bár ez a vécés dolog nekem nem jönne be. Ha valami végzős lány nekem azt mondta volna, hogy szexeljünk a vécében, nem tudom, hogy mit mondtam volna neki, mert nekem az a hely valahogy nagyon gáz ilyesmire. Bár azért valószínű, hogy még ilyen körülmények között is belementem volna.
Az újabb adag italtól pár nem lábad könnybe a szemem- talán már kezdek hozzászokni, de egy kis borzongás végigfut a testemen, és kezdem magam furcsán érezni, mintha most nem is ebben a világban üldögélnék a lánnyal. Ráadásul, megint nagyon rövid választ adott, megint semmi izgalmas, semmi konkrét, és semmi, ami segítene, ha odáig jutunk.
Mély levegő, és következő pohár. Konkrétan úgy érzem, mintha ököllel megütöttek volna, ahogy az újabb adag lemegy, lent pedig csatlakozik a társaság többi részéhez, akik már a spagetti elpusztításán dolgoznak. Egy pillanatra felnyögök, és majdnem le is fejelem az asztalt, de megtámasztom magam a könyökömmel, úgyhogy ez végül elmarad. Hú, ez volt az utolsó, nem bírom tovább… kérdés, aztán… mit is kéne megkérdezni? Hátradőlök a székben, és amennyire csak megy még, a lányra nézek. Nincs több értelmes kérdésem, amire tényleg annyira fontos lenne a válasz. Azaz, egy van.
- Mikor… mikor megyünk fel?- már most sem vagyok benne biztos, hogy tudnám ánekvipelni a ruháimat, az alsónadrágról meg nem is tudom hirtelen, hogy azt így kell-e levenni, vagy a hagyományos módon.

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Okt. 05 2014, 07:17

~Vajon mennyitől kell visszaszámolnom, mire összeesik? Lehet egyáltalán itt kidobni a taccsot? Biztosan az is elpixeleződik… jól megoldottad a köztisztaságot Kayaba, az biztos! Na? Na?! Már vekereg, ezaz, ezaaaz… nem, mégsem. Téves riasztás. Vajon akar még kérdezni, vagy rájött már, hogy úgy sem fogok semmire olyan választ adni, amivel menne is valamire? Más el sem hinné ezt a sok badarságot amit összehordtam, de ő gond nélkül benyeli. Még jó, hogy neki sem fogja elhinni senki. No, mond valamit. Na jó, kínoztuk már eleget, kapjon is valami jutalmat.~
-Oh, hát ha ennyire unod a velem való beszélgetést, és máris a tárgyra akarsz térni, akkor csak nyugodtan. Nem állok én semminek az útjába, nem vagyok semmi jónak az elrontója, csak azt hittem, hogy te nem olyan fiú vagy, aki csak azért barátkozik velem… de hát a pasik mind egyformák.
Elneveti magát, majd ezúttal már ő húzza ki a széket, a fiúval együtt, ügyelve arra, hogy az ne forduljon le róla.
-Fel tudsz állni Rokuro? Mondtam, hogy nincs súlyemelés jártasságom, te pedig megígérted, hogy nem égetsz be. Na próbáld meg, addig én elkérem a szobakulcsot. Hé Akane!
Röppen oda a pultoshoz, és kezd egy rövid csevejbe, elég halkan ahhoz, hogy a fiú ne hallhassa. Természetesen semmi szobakulcsra nincs szükség, hiszen az ajtó csak annak a játékosnak nyílik, aki fizeti, de Katja akar egy kis időt adni a srácnak, hogy összeszedje magát. Amikor már a holnapi reggelit is megrendelte, természetesen Trau számlájára, csatlakozik hozzá, és a lépcső felé veszi az irányt, de esze ágában sincs támogatni a fiút. Mellette marad, de az ő feladata, hogy megbirkózzék a fokokkal.

by **Traumnis** Vas. Okt. 05 2014, 14:24

Annyira kába vagyok már, hogy nem is tudok megijedni tőle, hogy most mintha megsértődött volna, és nem is tudok hirtelen semmi hatékony védekezést kitalálni. Tényleg többet szeretnék, mint egy éjszakát, ha egy éjszaka elég lenne, akkor már biztos meglett volna kint az első. Jól néztem ki, egzotikus voltam a pártli jurópen külsőmmel, meg sportos is voltam, úgyhogy a suli valamelyik páblik görlje biztos meglett volna. Lassan azért összerakom, mit akarom mondani, miközben felállok. Meg kell támaszkodnom közben, de amikor felálltam, már nincs gáz.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam… csak nem tudom, meddig bírok még ébren maradni, kicsit megcsapott az ital… de te egész jól bírod- egy picit kellemetlen kezd lenni a szédülés, most nagyon nem jó, ha nem tudok tökéletesen figyelni mindenre, hogy minden jól alakuljon. Simán csinálhatok valamit, vagy mondhatok valamit, amit nem akarok, és emiatt minden rosszul alakul.
Egy kicsit nehéznek ígérkezik a lépcsőzés, mintha örökké tartanának a fokok, egy idő után azt hiszem, hogy valami hatalmas tornyot mászok meg éppen. Nem érzem úgy, hogy le akarok esni, vagy ilyesmi, csak valahogy nincs kedvem, mert lépcsőzni, mert olyan fárasztó, felkavaró. Egy kicsit már kezdek is álmosodni, de az biztos, hogy nem vagyok hajlandó elaludni. Az aztán hatalmas égés lenne.
Egy kicsit talán elvarázsolt, de azért kedvesnek szánt mosollyal előreengedem a lányt a szobába, csak azután megyek be, és csukom be az ajtót. Nagyon remélem, hogy van vécéjük vagy fürdőjük, mert nagyon jól jönne most egy gyors arcmosás. Vécé persze lehet nincs, mert nem nagyon kell ebbe a világba, pedig most szerintem jól jönne. Talán az lenne a legjobb, ha hánynék, akkor biztos elmúlna legalább részben ez a kábultság, de az meg abszolút a legrosszabb dolog lenne, mert gondolom, nem kicsit találná gusztustalannak.
Ha van fürdő, akkor gyorsan arcot mosok, ha nem, akkor rögtön leülök az ágy szélére. Furcsa, hogy még most sem vagyok ideges, ennyi előnye azért van az italnak, csak ne lenne hozzá ez az álmosság. Bár remélhetőleg, ez nagyon gyorsan el fog múlni. Nem fogok még elaludni tőle, de olyan fárasztónak tűnik most minden.
- Bocsi, kicsit kezdő vagyok ivás terén is, és nem nagyon ittam még alkoholt ebben a világban- abban sem vagyok biztos, hogy kiszolgáltak volna a lány nélkül, bár ha már megöli a kiskorúakat, Kayaba biztos nem zavartatja magát, ha néhányan előtte isznak egy kicsit. Rámosolygok a lányra, miközben ránézek, de nem igazán tudom, hogy most konkrétan mit kéne csinálni. A filmekben, amiket a neten néztünk az unokatesóimmal, itt szokott lenni egy vágás, amiben átugranak legalább tíz percet.

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Okt. 05 2014, 14:49

A bugyuta mentegetőzésen újra elvigyorodott, de most nem olyan szép bájos mosollyal, hanem azzal az igazi kérdőre vonó tekintettel, avagy ahogyan ama bizonyos könyvben mondták volt, olyan tipikus féltéglás mosolyt intézett a fiú felé.
-Meg lettél kérve, hogy ne hozz rám szégyent, nem?
Hajolt hozzá közelebb, és úgy ragadta meg valamelyik ruhadarabját, hogy az ne legyen észrevehető a külső szemlélőknek, de Trau mindenképpen érezze a szorítást.
-Mit gondolnak majd rólam, ha meglátják, hogy olyanokat hozok ide, akik pár pohár italtól máris bekábulnak? Még a végén azt fogják hinni, hogy gyerek vagy, én meg gyerekeket itatok le. Hát akarod te ezt?
Ezúttal már cinkos mosolyt intézett felé, és egy gyengéd paskolással illette az ülepét, hogy egy picit megnógassa a fiút. Azt, ahogy megküzd a lépcsőfokokkal, már mosolyogva szemlélte végig, de azért egész úton mögötte volt, hogy ha tényleg valami baja lenne, akkor elkaphassa. Nem mintha nagyon féltette volna védett területen belül, de már így is mindenki őket bámulta, bár ezt Trau bizonyára nem vette észre. Mikor felértek, akkor még biccentett is felé, ahogy előreengedte, majd belibbent az ajtón, és bevágta maga mögött, pontosabban Trau orra előtt. Nem telt bele azonban pár másodperc, és máris nyitotta is, a felszerelést azonban egy egyszerű kis kombinéra cserélte, majd berántotta a szobába a srácot. Mivel se mosdó, se tisztálkodóhelyiség nem tartozott a szobához, így az árnyharcos maximum csak bambulhatott maga elé, de Katja már le is huppant mellé az ágyra, és újra csak nevetett.
-Szerintem te minden téren kezdő vagy, amit csak el tudok képzelni. Na várj!
Megragadta a kezét, és irányítva azt, pár másodperc alatt bent volt a menüjében, és sorra lekapta róla a ruhákat. Az összeset. Majd ezután arra a bizonyos beállításra vezette a fiút, ám azonban ezt még nem kapcsolta át. Elengedte a kezét, és feltűnően végigmérte.
-Nos? Te döntesz.
Persze egyértelmű volt, hogy amiképpen a lány oly sok mondata, ez sem volt igaz.

by **Traumnis** Vas. Okt. 05 2014, 16:48

Akármennyit ittam, nagyon durván zavarba jövök a lehordástól. Nem is tudok mit kibökni rá, hogy leégetem, kívülről nagyon gázul nézhetek ki, ha szerinte már feltűnő, hogy ittam. Sajnos, tényleg nem vagyok még hozzászokva az italozáshoz, meg lehet, hogy soha nem is leszek. Az előző dzsenörésön az ivászatos bulikat élvezte, de mi már máshová tartozunk, máshogy bulizunk. Főleg így egyben volt gáz, bár legalább ettem valamit, úgyhogy nem vagyok teljesen fertig azért. Amennyire megy, azért összekapkodom magam.
Egy kicsit értetlenül nézem, ahogy kizártak a szobából, ha valaki maradt volna a folyósón, talán még ki is nevette volna a rieksönt, amit adtam rá. Az első gondolatom rögtön az volt, hogy szimplán csak megunt, és eddig csak játszott velem, de azután elzavarom ezt a gondolatot. Biztos nem tenne velem ilyet, túl kedvesnek találom hozzá. Kopp-kopp. Várok tíz másodpercet, és megint. Harmadszorra már nem tudok kopogni, mert kinyitja az ajtót, a ruhája látványától pedig újra felgyorsul a szívverésem, miközben én is bekerülök a szobába.
- N… nagyon szép vagy- icc a grét ándörsztétment, de sajnos, most nem ugrik be szebb bók, hasonlattal meg metaizével, és ez talán jobban kifejezi, amit gondolok. Ebben a szabadabb ruhában, amiben több látszik belőle, tényleg gyönyörű, a legszebb lány, akit valaha láttam. Igaz, hogy nincs ronda nő, csak kevés pia, de ő józanon is biztosan nagyon tetszene, mert most olyan, mint egy földre szállt angyal.
Hagyom, hogy Katja vezesse a kezem, és levetkőztessen, nem is biztos, hogy egyedül ment volna. Az alsónadrágot nem is nagyon vettem le még soha, talán leszámítva két alkalmat, az első még akkor volt, amikor regeltem, és még női avim volt, és lecsekkoltam, hogy nézek ki, a másik meg akkor, amikor elmentem zuhanyozni nem sokkal a főtér után, de mivel nem éreztem magam koszosabbnak, azóta nem voltam fürödni. Jó volt azért arra, hogy tudjam, mindenem megvan.
Az alsónadrág előtt gyorsan előrébb hajolok, és a szabad karommal úgy támaszkodok, hogy nagyjából takarjak valamit. A szívverésem már legalább a normális kétszerese, ahogy a légzésem is felgyorsult egy kicsit, és bár jól is esik, hogy semmi nincs rajtam, és úgy ülök a lány mellett az ágyon, egy kicsit elkapott a szégyellősség. Egy kicsit zavar, hogy rajtam nincs semmi, rajta pedig van ruha, még ha olyan lenge, akkor is.
Furcsa érzés, hogy elengedte a kezem, és nekem kell megnyomni az utolsó gombot. Halványan még rémlik, hogy beszélt erről, és mivel jó vagyok bioszból, vágom, hogy mi a libidó. A gomb megnyomása igazából csak azért igényel néhány másodpercet, mert egy kicsit remeg a kezem- nem vagyok benne biztos, hogy az italtól, vagy csak azért, mert izgulok. Alig néhány másodperc kell csak, hogy megbizonyosodjak róla, hogy jó gombot nyomtam meg. Egy kicsit háttérbe szorul az alkohol hatása is, és a rövid életű félénkségem is elmúlik.
Közelebb csúszok hozzá egy kicsit, hogy kényelmesen át tudjam karolni a derekát, miközben a másik kezem a combjára teszem, és közelebb hajolok. Soha nem csókoltam még meg senkit, az a néhány csók, amit ma váltottam Katjával, mind a lány kezdeményezésére született, de most valahogy ez nem zavar, ahogy az sem, hogy elbénázhatom ezt is. Ha a lány nem ellenkezik, megcsókolom. Örülök neki, hogy ennyire közel van hozzám, soha nem éreztem magam ennyire jól. Ha most azt mondanák, hogy otthon lehetek, ha akarok, nem akarnék menni, szívesen itt maradnék ebben a szobában örökre a lánnyal.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Okt. 06 2014, 09:22

Lassan már olyan szinten vált nevetségessé ez a gyermeki bukdácsolás, hogy Katja kezdett kételkedni abban, hogy megéri a fáradtságot vesződni ezzel a tejfeles szájú kölyökkel csak azért, hogy a későbbiekben könnyebben szerezzen jó pontot magának majd a céhben, vagy pont a céhvezérnél. Ugyan annyira még nem sikerült informálódnia, hogy megtudja, mennyire is romantikus alkat az a lányka, akinek a céh a kezében van, de inkább legyen meg a lehetősége, és majd lekoppintja a fiút valamelyik sarkon, minthogy ne adja meg magának az esélyt, és az utolsó pillanatban kelljen növelnie a cukiságfaktort. Az is biztos volt, hogy Trau nem az a Rambó fajta, aki majd rátöri az ajtót, és talán még akkor is csak kopogtatott volna, ha Katja már a folyosón elkezdi vetkőztetni, és meztelenül hagyja az ajtó előtt. Vagy esetleg szerepezni akar, és ő lesz a pizzafutár, vagy a vízvezeték szerelő. Ekkora szerencsétlenséget még soha nem látott a lány, de azért csak beengedte. És az a szöveg, na most erre mit mondjon?
-Tudom. Vagy akkor is itt lennél, ha ez nem így lenne?
Tipikus megválaszolhatatlan kérdés, csakhogy húzza még egy picit a srác agyát. Ha nemmel válaszol, akkor csak a küldő érdekli, és a belső értékek nem, ha igennel, akkor minden rusnyasággal összeállna, mert csak az kell neki. De végül is már teljesen mindegy volt, csak ki kellett deríteni, hogy mit is tud valójában Rokuro. Katja nem tett semmit, még a csók alatt is csak a ruhája egyik fodrát birizgálta, mintha unatkozna, bár maga a csók viszont szenvedélyes volt, ahogy ezt el is lehetett várni tőle.

by **Traumnis** Hétf. Okt. 06 2014, 09:45

- Nem tudom, de nem csak ezért vagyok itt. Valahogy… más vagy, mint a többi szép lány- rengeteg szép lány van a világon, asszem, hogy a fiúk ösztönösen szimplán csak az egészséges gyermekek produkálására képes lányokat találják szépnek, tehát a viszonylag egészséges lányok már nem csúnyák. Nem tudom, pontosan mi, de oka van, hogy idáig vártam rá. Bár lehet, hogy szimplán csak az hiányzott, hogy kezdeményezzenek helyettem.
Amikor imedzsineltem ezt a pillanatot, a csókot valahogy mindig olyan rövidnek képzeltem el, ami nem tart tovább pár pillanatnál, csak valami nyitány, és amúgy sem nagyon értettem, hogy ebben mi lehet a jó, de most, hogy megcsókoltam Katját, nem is nagyon szeretnék eltávolodni tőle. Sokkal jobban kifejezi, hogy mit érzek iránta, és úgy érzem, ez valahogy kölcsönös.
Kicsit furcsa, hogy még mindig ruhában van, de ez most a legkevesebb, ami érdekel. Nem is szeretném sürgetni, levetkőzik, amikor szeretne, úgyhogy ezt nem firtatom. Azért annyit megengedek magamnak, hogy a csók közben elindítsam felfelé azt a kezem, amivel a derekát karoltam át. Lassan haladok, egészen addig, amíg el nem érem a lány mellét, amit közben óvatosan megfogok.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Okt. 06 2014, 16:56

Lift zene

Természetesen nem volt valami nagy durranás… a szó egyik értelmében sem. Aranyos volt, ahogy ügyetlenkedett, meg kedves volt Kayabától, hogy ebből a világból kiűzte a szájszagot, de úgy tűnt, hogy a fegyverkezelés pontok arra a bizonyos fegyverre nem terjedtek ki, és a magas kitartás sem jelentette azt, hogy Trau sokáig fogja bírni. Persze azért leitatva és elsőként átesve a tűzkeresztségen, azért az a hét perc valahol elismerésre méltó volt. Na jó, beletartozott az igazságba, hogy elő és utójátékkal együtt volt meg az a hét perc, és Katja eleve nagyon felhúzta már szegény srácot, így azért be tudott írni neki egy piros pontot. A terv azonban nem itt ért véget, hanem a fő fázis igazából csak itt kezdődött. Rokuro természetesen amint vége volt a harci jeleneteknek, azonnal ágynak is dőlt. Az volt a szerencséje, hogy nem horkolt, mert akkor Katja talán felrázta volna párszor. Igaz így is megpróbálkozott ezzel párszor, csak úgy finoman, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az áldozat valóban alszik. Buta, buta fiú, ennyire könnyen kitenni magát a sleepkill veszélyeinek. Főhősünk néhányszor végigsimított a szuszogó gyerek karján, hogy szokja az érintést, majd meg is fogta a kezét, mintha csak álmában is ott akarná tudni, és csak ezután kezdett el olyan mozdulatokat tenni a fiú kézfejével, hogy bejuthasson a menüjébe is. Innen pedig már csak pár suhintás kellett, huss és pöcc, és minden felszerelése, a ruháival, fegyvereivel és teleportkristályával együtt már Katjánál volt. és ha már ott turkált, akkor átnézte a fiú barátlistáját, üzeneteit, az általa felfedezett térképrészeket, meg úgy mindent, amihez csak hozzáfért. Ezután pedig lefeküdt ő is aludni, és beállított a rendszerben egy négy órás ébresztést. Már csak várni kellett a reggelt, és az újabb mókázást.

by **Traumnis** Hétf. Okt. 06 2014, 17:51

A következő néhány perc, ami azután következett, hogy lekerült a ruha a lányról, a legszuperebb volt eddigi életemben. Kicsit ugyan elfáradtam, mire odáig jutottunk, nem tartott túl sokáig, és nem vagyok benne biztos, hogy a lány is ugyanúgy élvezte, még így is sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem. Talán az lehetett a baj, hogy a fantáziámban csak egy tökéletes alakú tárgyat láttam, nem egy élő, lélegző lányt, aki minden apró hibája ellenére, ami jellemző az igazi emberekre, gyönyörű. És nem igazán tudtam soha elképzelni azt sem, hogy szeretem a másikat, és így osztozok vele a saját örömében is.
Amikor vége lett, megpróbáltam mondani valami szépet, rámosolyogni, megsimogatni, de most, hogy elmúlt, rám zúdult minden fáradtságom. Nem igazán tudtam mást tenni azon kívül, hogy átöleltem a lányt, mielőtt elaludtam. Nem tudom, pontosan mit álmodtam, elég zavaros volt, de Katja benne volt, és minden nagyon szép volt. Még úgy is éreztem magam mellett, hogy nem voltam ébren.
Valamikor éjjel volt még, amikor felkeltem egy pillanatra, nem is tudom, mitől, de rögtön eldöntöttem, hogy nagyon korán van még, nagyon fáradt voltam. Szerencsére, a nem fájt, ebben a világban legalább másnap nincs- vagy, legalábbis arra is van valami külön beállítás, hogy legyen. De ha van, akkor sem fogom beállítani.
Mielőtt visszaaludtam, muszáj volt megcsodálnom a lányt. Olyan szép, és olyan másnak tűnik így, hogy alszik. Így nem tűnik annyira magabiztosnak, határozottnak, és természetesen nincsenek csípős megjegyzései sem, alvás közben nincs belőle semmi más, csak a szépsége, és valahogy olyan ártatlannak is tűnik. Mintha egy angyal szállt volna le mellém. Annyira közel megyek hozzá, amennyire csak lehet, hogy még jobban magamhoz ölelhessem, és egymáshoz érjünk. Gyorsan sikerül visszaaludni, és az álmom ezután már nyugodt, mert mellettem van. Nem is értem, hogy tudtam eddig aludni, hogy érezhettem magam biztonságban egyedül.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Okt. 06 2014, 18:24

Katja nem volt olyan jó alvó, mint Traumnis, ráadásul tudta, hogy nem gyakran van biztonságban, bár most ettől a fiútól semmi tartani valója nem volt. Ha valaki annyira jó, hogy őt lépre csalja, akkor az meg is érdemli, hogy elfogja, bár abban az esetben igencsak sok kérdése lenne a lánynak vele szemben, kezdve azzal, hogy miért is akarta elkapni. De ezek már csak ilyen rögzült elemek voltak. Mindenesetre amikor a fiú végre felkelt a bóbiskolásból, ő is az első érintésre ébren volt, bár ezt nem akarta Trau tudtára adni. Megtehette volna, hogy úgy tesz, mintha álmában forgolódna egyet, még poén is lenne lelökni így a srácot az ágyról, esetleg eljátszani, hogy rosszat álmodik, vagy éppen jót, és így tenni valami hú de őszinte vallomást… na ez nem is olyan hülyeség! Végiggondolva ezt a lehetőséget, amikor Rokuro átölelte, halkan elmormolta a fiú nevét, és magához ölelte a párnát. Na ennél nyálasabb valamit már el sem tudott képzelni, és ha ezzel nem láncolta magához a kölyköt, akkor semmivel sem. Az pedig nem különösebben zavarta, hogy akkor ezután már úgy kell aludnia, hogy mindig itt lesz a nyakán egy Rokuro. Végül is a szoba árát legalább elfelezhetik, ha egy ágyat kérnek, akkor pedig még olcsóbb lesz, és így ha már nem is az idomár kasztot választotta, tulajdonképpen csak van egy kölyökkutya mellette, amit már attól a Szophie nevűtől is irigyelt egy kicsit. Ha kiképzi a kölyökkutyát rendőrkutyának, akkor sok hasznát tudja még venni. A lényeg azonban a másnap reggel volt, amikor a lány kedvesét egy vödör hideg vízzel keltette.
-Dobroye utro, ja lyublyu! Tegnap láttam, hogy kerested a zuhanyt, gondoltam besegítek.

by **Traumnis** Hétf. Okt. 06 2014, 19:35

Még hallom, ahogy elsuttogja a nevem álmában, mielőtt visszaalszok. Olyan aranyos, tehát mégis szeret engem, ha velem álmodik. Legközelebb már olyan helyre viszem, ahol még jobban fogja érezni magát, ha kell, akkor csak azért felszintezem magam, hogy mehessünk magasabb szinteken lévő helyekre.
Egyik pillanatról a másikra ér véget az a szép álom, a hideg vízre riadok fel, amit rám öntenek. Egy kicsit talán túl kétségbeesett kiáltás-levegőért kapás kombóval ülök fel, hogy az első sokk után megfogjam a felkarjaim, és nekiálljak vacogni. Ez nagyon kellemetlen volt, utálom, amikor így ébresztenek, de mégsem tudok rá igazán haragudni, ahogy ránézek. Most látom először a testét a beáramló napfényben megvilágítva, és így látszik igazán, hogy mennyire gyönyörű. De ez mondjuk nem változtat a tényen, hogy szétfagy mindenem. Vacogva felállok az ágyból, és elkezdem magam a takarom nem nedves részeivel törölgetni.
- Eeeezt neee ccccssináld thööbbeth!- akármennyire próbáltam felháborodott lenni, azért inkább egy nagyon udvarias kérés hangját sikerült megütnöm. Nem lesz ez így jó, akármennyire gyönyörű, akármennyire szeretem, azért muszáj lesz pár dolgon változtatnunk. Az ébresztésnek például biztosan talált volna kellemesebb, élvezetesebb vagy romantikusabb módot is. Szerencsére, a hajam nagyjából száraz maradt, úgyhogy sikerült magam megtörölnöm, és felvennem a reggel első mosolyát.
- Régóta fent vagy már?- a lányhoz sétálok, és egy jó reggelt csókot kap, vagy ha az nem megy, legalább jó reggelt puszit nyomok az arcára, utána egy kicsit ellépek tőle, hogy ennyire közelről, józanul is megcsodálhassam. Nem az ital láttatta velem szépnek, tényleg nagyon vonzó, gyönyörűen néz ki. Egy pillanatra megint beleszalad az a furcsa, görcs-szerű érzés a hasamba.
- Na, mi a mai terv? Brekfászt, aztán körbekérdezzük a céhet, és láncs itt?- kinyújtom a jobb kezem, a vállától indulva végigsimítok a karján, hogy utána megfogjam a kezét. Olyan puha, olyan meleg, nem is tudom elképzelni, hogy milyen lehet az igazi teste, ha az itteni is ennyire tökéletes. Egy kicsit bátortalanul, de nem bírom megállni, hogy ne tegyem a combjára a másik kezem. - Nincs kedved megismételni a tegnap estit reggeli előtt?- remélem, hogy igent válaszol, de annyira nem sértődök meg a nemleges válaszra sem, nem szeretném erőltetni.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Okt. 07 2014, 06:37

-Ez aztán a férfias sikítás!
Kezdi kacagva a lány, és egy ideig csak nézegeti az ázott kutyát, egy szót sem szólva hozzá. A SAO világának hála beteg amúgy sem lehet, és még szárítkoznia se nagyon kell. Hogy mi szükség volt erre a reggeli ébresztőre? Azon kívül, hogy megtudja, meddig mehet el, amíg a srác még akárhova követi, tulajdonképpen semmi. Néha neki is szabad szórakozni, és tegnap óta majdnem szakadatlanul nagyon jól szórakozott, bár tudta, egy idő után rá fog unni a fiúra. Még az is nevetséges volt, ahogy megpróbált határozottságot erőltetni a hangjára. Vajon egyáltalán a mutáláson sem esett még túl a kölyök, vagy végig ilyen nyávogós macskahangot kellene hallgatnia még a valóságban is? És megint csak bámulja és bámulja. A kis perverz mindenségit! Na de legalább megszólalni meg tud, és ha ugyan csak cseveg is, és semmi értelmeset nem bír kinyögni, azért ez is valami.
-Egy ideje.
Válaszolja vállát megvonva a lány, és türelmetlen pillantásokat intéz felé, hogy érezze, az ébresztés valóban neki szólt, ha eddig úgy hitte volna, hogy el lett tévesztve a cím. A csók sem lepi meg, valahogy a jó éjt puszi után ez a reggeli is fontos a kölyköknek, és hát hadd örüljön már, legalább még nagyobb lesz a pofára esés a következő pillanatban. Még a kezét is megfogja, és beszéd közben végig a tekintetét keresi, majd a kérdésre ismételten elmosolyodik.
-Még a hideg víz sem vette el a kedvedet? Ha mindig azt akarod, akkor időnként ki fogom kapcsolni azt a beállítást, hogy nyugodtan alhassak. Nem hiszem, hogy tegnapról emlékeznél arra, hogy hol találod.
Tényleg a kölyökkutya volt a legjobb kifejezés, hiszen Kayabának hála, itt a miskárolás is csak egy gombnyomás volt, ráadásul még visszafordítható is. Ez a világ a létező világok legjobbika, legalább is ilyen szempontból.
-Most viszont készülődj, mert indulunk. Szerzünk neked valami szép ruhát, hogy normálisan jelenhess meg az utcán. A felszerelés az még oké, de nem csak abból áll az élet, és az a piroska kosztüm, ami neked van, az eléggé tré. ( Az aviképből indultam ki. )

by **Traumnis** Kedd Okt. 07 2014, 11:33

- Tényleg nem emlékszem, bár asszem már nem is nagyon akarom piszkálni- elmosolyodok, és egy kicsit csalódottan elkönyvelem, hogy a válasz nem. Szívesen kipróbálnám, milyen józanon, de igazság szerint nem olyan nagy gond, hogy várni kell vele. A legjobb része úgysem az a dolognak, hanem az, hogy végre nem vagyok ölón. És ha mákom van, ma szerzek még új barátokat is.
- Azok közül, amit felajánlottak, ez volt a legjobb, hasonlít egy kinti pulóverre. Oké, szívesebben hordanék valami palástot,meg jó páncélt, de a jó ruhák pénzbe kerülnek, nekem meg most nincs sok. Most éppen van… nulla. Várjál, ez biztos valami bág- nem értem, hogy hová tűnt a pénzem, annyira biztos nem volt drága mindez, hogy lenullázódjak. Talán kiszámláztak valamit, amit nem kellett volna, akkor viszont elmegyek visszareklamálni a pénzem. De ahogy keresem a ruháim, azok sincsenek sehol. Egy kicsit értetlenül nézegetem az inventorimat, ami tök üres. Még az alsónadrágom is eltűnt. Az első ötletem, hogy mosodába mentek a ruháim, de ez elég nagy hülyeségnek tűnik, miért kéne őket mosni? A teleportkristályom meg a tőreim meg főleg miért.
- Eltűnt minden cuccom. Ilyet még soha nem láttam- egy kicsit kétségbe is esek a gondolattól, hogy semmim nem maradt, nem is azért, mert olyan hú de sokáig tartana pótolni ezeket, inkább azért, mert így a szobát sem nagyon tudom elhagyni. Biztos kienged a rendszer meztelenül is, de egyszerűen nem akarok két napig meztelenül mászkálni, amíg legalább valami alapvackot összefarmolok, hogy takarjam magam. Levágódok az ágyra, és elnyúlok rajta, miközben mindkét kezemmel megfogom a fejem, mintha attól eszembe jutna, mi lett a cuccommal. Utoljára tegnap láttam őket, amikor apránként megszabadultam minden ruhámtól.
- Öhm… nem tudod, merre lehet mindenem? Nem járt itt valami takarító, vagy ilyesmi?- jó, nem hiszem, hogy beengedne egy takarítót, ha mindketten meztelenek vagyunk, de egyszerűen nem tudok mást elképzelni. Magától csak nem tűnhettek el a cuccaim, valakinek el kellett lopnia őket, amíg aludtunk. Ide viszont elvileg nem jöhetne be senki a szobatulaj engedélye nélkül. Talán mégis megoldotta valaki valahogy. - A te dolgaid megvannak, Kat?

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Okt. 07 2014, 14:27

~És tényleg nem emlékszik, és még be is vallja. Már csak ezzel az egy funkcióval sakkban tudnám tartani, hiszen szegényke nem hiszem, hogy bárkihez is oda merne menni megkérdezni, hogy ugyan mondja már meg neki, hogy melyik gombot kell megnyomni ahhoz, hogy kufircolhasson. Azzal még a mostaninál is jobban égne. Istenem, hogy mennyire képes magát felkínálni, és áldozatot játszani. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém volt.~
-Palástot meg páncélt? Ennyire szeretsz feltűnősködni? Ha nem vetted volna észre, itt bent is normális ruhákat hordanak a legtöbben, csak akkor veszik fel a felszerelést, ha küldetésre vagy mobozni mennek. Ha be akarsz illeszkedni, főleg most, hogy céhet mennénk látogatni, akkor kapj magadra valami szokványosat és induljunk.
Ezután már csak azt kellett jól eljátszani, hogy ő is mennyire csodálkozik azon, hogy Trau dolgainak bizony az este során lába kélt. Több forgatókönyvet is kigondolt az este során. Még arra is gondolt, hogy picit feltúrja a szobát, eljátssza, hogy kirabolták, és mivel Trau hozta ide (hiszen nyilvánvalóan ő hozta ide), így már még inkább tartozna neki, ha már ilyen helyzetbe rángatta bele. A másik variáció a csodálkozósdi volt, de most, hogy ennyire feltűnővé tette, hogy úgy csorog a nyála, akárcsak egy peep showban, valami egészen mást, és sokkal jobbat talált ki. Persze átnézte a saját cuccait is, hogy nehogy rájöjjön a turpisságra, és megkönnyebbülten sóhajtott fel amikor látta, hogy az ő cuccai szerencsére megvannak. Ezután azonban gyanakvó pillantásokat vetett a fiú felé.
-Ha azt gondolod, hogy az, hogy meztelenül császkálsz a szobában, és emiatt nem tudunk elindulni majd azt fogja eredményezni, hogy mégis lesz játék reggel, akkor tévedsz. Nem szeretem az ilyen vicceket, úgyhogy öltözz és indulunk!
Kezdett picit türelmetlen lenni, és ez természetesen a hangjából is kihallható volt.

by **Traumnis** Kedd Okt. 07 2014, 15:59

Igazság szerint ritkán vettem fel mást a harci ruházatomon kívül, köszönhetően annak, hogy nem volt kinek kiöltözni, és a palást-páncél kombó így legalább mutatná, hogy olyan vagyok, aki fontos, aki erős, de tényleg jobb lesz felvenni a normális ruhát. Öltönyt, vagy ilyesmit azért nem fogok venni, utálom a szűk ruhákat. Kivéve a farmert.
Tényleg reménykedtem benne egy kicsit, hogy a lány meggondolja magát mégis, de attól még nem azért nem öltöztem fel elsősorban. Sokkal prózaibb okom volt, egyszerűen nem volt mit felvennem, mert a pénzemmel és a felszerelésemmel együtt a ruhám is eltűnt. Felülök az ágyban, és pár gyors kézmozdulattal megnyitom az inventorimat.
- Nem kamuzok, tényleg eltűnt mindenem. Nézd meg te is!- a másik karommal kicsit el is takaróztam, nem azért mert van bármi, amit nem látott még belőlem, csak hogy ezzel is jelezzem, hogy nincs semmi hátsó szándékom. Most már komolyan kezdett zavarni, hogy mindenemnek lába kélt, így gyakorlatilag be vagyok zárva a szobába. Nem tudom, hogy a szabályok tiltják-e az utcán mászkálást, de biztos nem fogok így kimenni. Főleg most nem, hogy már nem csak magamat égetem le.
A bágon meg az enyveskezű besurranó takarítónőn kívül támadt még egy ötletem, mi lehetett a cuccaimmal: lehet, hogy a lány rakta el őket viccből, amíg aludtam. Azon túl, hogy gyönyörű, nagyon jól harcol, okos és beszél álmában, csak egy páblik infóm volt róla: hogy szeret ugratni másokat, szeret velük poénkodni. A felvetés, hogy nála lenne a felszerelésem, ugyanakkor nagyon sértő, nem is akarok tőle ilyet kérdezni. Nemsokára úgyis előáll a poénnal, talán kérni fog értük valamit, például valami spec táncot.
- Öhm… van valami ötleted, mi legyen? Így nem nagyon tudok kimenni.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Okt. 07 2014, 16:51

Katja érdeklődve, illetve hát azt játszva… azaz nem is kellett játszania, mert tényleg érdeklődött, csak nem az iránt, hogy a fiú füllent-e, mert arról tudta, hogy nem… szóval érdeklődve ugrott rögtön Trau mögé, hogy belelessen a menüjébe, majd amikor szépen és alaposan megnézte, hogy tényleg minden cucca eltűnt, hangos nevetésben tört ki, és még hátra is dőlt az ágyban.
-Komolyan mondod, hogy egyszer vetkőzöl le a játék során valamiért, és máris elveszíted az összes ruhádat? Hát ilyen is csak veled történhet meg drágaságom!
Nem mondatnánk, hogy fetrengett a nevetéstől, de azért jóízűen kikacagta magát, mire újra felült az ágy szélén, és pár másodpercig csak legeltette a szemét a fiún, hogy az még inkább zavarba jöjjön a tehetetlensége miatt. A kérdésére pedig csak még szélesebb lett a mosolya.
-Hogy van-e ötletem? Huhúú! Számtalan ötletem van ám! Magadra húzhatsz egy lepedőt, és majd azt mondjuk, hogy Caligulának képzeled magad. Még szerezhetünk egy szamarat is szenátornak. Iá-iá!
Kezdte hangosan utánozni az állatot, és még szamárfület is mutatott Rokuronak, ha már úgyis a háta mögött állt, no és persze végig nevetett.
-Vagy… vagy öltözhetsz a lepedőből szellemnek is, úgyis nemsokára jön a Halloween. Húúúú! Vagy nem tudom. Jajj te is mondjál már valamit, ne csak én találgassak itt egyedül! Ilyet még nem is hallottam! Ez mekkora már!
Mire kinevette magát, már a könnye is kicsordult, végezetül azonban a srác vállára tette a kezét, majd át is ölelte hátulról, kicsit vigasztalásképen.
-Na jó… ez tényleg nagyon komoly probléma ám… nem lehet ezt csak úgy elviccelni…
Igyekezett most már nem röhögni, és tényleg komolyságot erőltetni az arcára, na meg persze egy kis szánalmat a fiú iránt, miközben a menüjében matatott, és meg is találta amit keresett.
-Ne, itt egy blúz és egy farmer. Nőinek női, de jobb, mintha meztelenül flangálnál. Majd ha utánad fütyülnek a fiúkák, akkor a következő este bevesszük őket is.
És újra elkezdett nevetni. Egyszerűen eszméletlen jó volt húzni ezt a srácot.

by **Traumnis** Kedd Okt. 07 2014, 17:56

Elvörösödök, ahogy Katja poénkodni kezd rajtam, és most valahogy hirtelen el kezd zavarni, hogy nincs rajtam ruha, és néz. Most valahogy nem úgy érzem magam, hogy azért vagyok meztelen, mert együtt töltöttük az éjszakát, hanem úgy érzem magam, mintha bementem volna a zuhanyzóba tesi után, és nem maradt volna meg a cuccom. Jó lenne már végre felöltözni.
Az, hogy megörültem, gyorsan el is múlt, ahogy Katja felajánlotta az alternatív lehetőséget. Elég sokan röhögtek rajtam már akkor, amikor visszaváltozott az avim fiú avivá, és csaj ruhában voltam, már a gondolatába is beleborzongok, hogy most női ruhákban menjek ki az utcára. Abba meg főleg, hogy egész nap így legyek, így mutatkozzak be az új céhem tagjainak, ha még ma intézzük a csatlakozást… ennél talán minden jobb.
- Bocsi, de ezt én nem veszem fel, akkor már jobb, ha így megyek ki- kedves tőle, hogy felajánlotta a saját ruháit, de tényleg nem akarom egész nap kitenni magam a beszólásoknak- főleg, ha Katja komolyan gondolta, hogy némelyik beszólogatóval meg is osztanánk az ágyunk. Ez azért biztos vicc, de még nem ismerem hozzá a lányt, hogy tudjam, egyes megjegyzéseit mennyire kell komolyan venni. Csak egy sóhajtásra futja, ahogy végiggondolom, hogy így ez a nap mennyire rossz lesz. A női ruhánál nem sokkal jobb, ha full semmiben megyek ki, már előre rosszul vagyok a gondolattól, hogy mennyi szem fog átszúrni így.
- Mennyi pénzed van? Nem tudnál nekem szerezni valami olcsó ruhát? Természetesen kifizetném… vagy nincs festéked? Láttam fészen két éve egy meztelen csajt, aki úgy befestette a bőrét, hogy mindenki azt hitte, hogy van rajta ruha- bár lehet, hogy nálam ez nem működne olyan jól, mint a lányoknál. Kell az a ruha, nem jó, hogy ennyire rá vagyok szorulva valakire. Még akkor sem, ha az a valaki olyan, akire szerintem bármikor rábíznám magam.

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Okt. 09 2014, 07:21

~És megint pirul! Há nem hiszem el, így már majdnem aranyos is! mekkora egy fazon, istenem! Ilyen egy rakás szerencsétlenséget! Na most már azért sem fogom visszaadni a cuccaidat!~
És ebben valóban nem csak a srác húzásának a szándéka volt benne, vagy a gonoszság, hanem jól átgondolt érdek is. Egyrészt, ha megvádolta volna, hogy nála vannak a dolgai, hogy ő rabolta ki, akkor még visszadobhatta volna neki a cuccokat, mondván, hogy csak poén volt. Most azonban, hogy kiderült mennyire jótét léleknek tartja, és el sem tudja ezt képzelni róla, már nem mondhatja meg, hogy csak szívatja, mert elveszítené ezt a végtelen bizalmat, ami most nagyon is jól jön neki. Na meg persze így Rokuro teljesen rá volt utalva, ami nem kis dolog. A srác ötletei azonban újra csak megnevettették. Úgy tűnt, ez már csak ilyen vidám, jól induló reggel lesz, legalább is az ő számára.
-Ha nem, hát nem. Az viszont biztos, hogy velem így nem jössz ki az utcára. Mondtam, hogy nem engedem, hogy leégess. Én itt lakom, itt szoktam mindig szobát bérelni. Már a tegnapi alakításod is necces volt, de ha meglátnak egy szál…
Elharapta a szó végét, de inkább az újra feltörő nevetés miatt, mint a jó modor végett.
-Szóval nem flangálhatsz így. Viszont van egy ötletem. Hallottam, hogy lehet kapni ilyen metamorph cuccokat. Kinézet kristálynak hívják azt hiszem. Szerzek egy olyat, meg pórázt és nyakörvet, és akkor kijöhetsz velem az utcára meztelenül is. Na? Mit szólsz? Egészen új szemszögből ismerhetnél meg engem is, meg a világot is.
Újra elnevette magát, és tovább ingatta a fejét.
-De, persze! Mindenhova festékkel járkálok. Amúgy nálad az nem működne olyan jól… azért annál lehetnél büszkébb is magadra, hogy azt hidd, egy kis festék eltünteti. Ez azért poén! Nem hittem volna, hogy a megismerkedésünk másnapján már shoppingolni fogunk együtt, ráadásul az én pénzemből…
Forgatta meg kicsit a szemeit, de egy percre le nem vette a fiúról.

by **Traumnis** Vas. Okt. 12 2014, 17:02

Egy pillanatra eszembe jutott, hogy megkérdezem, az kevésbé ciki, ha az ő ruháit veszem fel, és úgy mutatkozok kint, de végül nem teszem, mert talán megsértődne, ha leszólnám az ötletét. Tényleg nincs jobb ötletem, bár azért megpróbálkozok a lepedőt felvenni, az, úgy tűnik, nem mozgatható le az ágyról. A fehér izé a vállamra terítve még mindig jobb lett volna, mint azok, amiket ő javasol, de úgy tűnik, nem tudok már mást tenni, mint választani a két ötlete közül. És akármi az a metamorf-izé, a női ruha talán mégis jobb egy fokkal.
- Oké… akkor lendeled a blúzt meg a farmert?- amennyiben a lány átadja, felveszem a ruhákat. A farmeron lehet érezni, hogy női, különösen így alsónadrág nélkül kényelmetlen, a blúz meg olyan furcsán puha, kicsit bő, és ez így együtt elég rossz közérzetet ad. A festékes persze még rosszabb lenne, azért észrevennék, hogy semmit nem vettem fel.
- Öhm… ez így mennyire gáz tízes skálán szerinted? Nagyon látszik, hogy női?- párszor körbefordulok a lány előtt, hogy megmondhassa a véleményét. Attól nem tartok, hogy kamuzni fog, eddig elég őszinte volt, ha neki oké, akkor talán azoknak is oké, akikkel a céhesdit tárgyaljuk meg. Bár ha oké, akkor is várom már több okból is, hogy levehessem. - És bocsi, amiért kicsit furán indul az első napunk, még tényleg nem történt velem soha ilyesmi.

by Ajánlott tartalom