Niceplace

/Szophie/

Szokásosan sétálgattunk Inuval amikor éhes lettem. De most valami sütire vágytam.
-Éhes vagyok Inu. Hova menjünk enni?-kérdeztem.
-Passzlom. Találd ki.-mondta Inu.
-Akkor ma keresünk egy olyan helyet amit még nem láttunk, jó?-mondtam.
-Semmi kedvem hozzá.mondta Inu.
-Nem kérdés volt!-mondtam aztán elkezdtem tovább sétálni.
-Hé! Várj meg!-mondta Inu, közben sétált oda mellém.
Sétáltunk és sétáltunk. Jobbnál jobb helyeket láttunk de mindet már láttam vagy már voltam benne.
-Üljünk már be valahova. Elegem van!-mondta Inu.
-Aha.-mondtam.
(Nem figyel rám? Ez érdekes. Akkor tényleg egy új helyet akar találni ha még vissza sem szól.)-gondolta Inu.
Amikor már majdnem feladtam, hogy találjak egy cukrászdát akkor láttam meg.
-Menjünk Inu! Az a hely nagyon aranyos!-mondtam.
-Végre!-mondta Inu.
Bementünk a cukrászdába.
-Hűha! Látszik, hogy nemrég nyitották és annyira aranyos hely, nem Inu?-mondtam Inu-nak.
-Én nem lány vagyok de azért aranyos hely.-mondta Inu.
(Egek, van hely egyáltalán?)-gondoltam.
-Nem nagyon van hely.-mondta Inu.
Közben egy nagy korgást lehetett hallani. Természetesen az én gyomrom volt. Elindultam, hogy jobban megnézzem, hogy hol van hely. Helyet láttam de az egy másik személy mellett volt. Így még a végén lehet, hogy zavarnék. De azért egy próbát megér. Odamentem a lány asztalához és akkor láttam, hogy egy állatidomár. Ami még meglepett, hogy farkasa van. Ami nekem igen ritkaság.
-Bocsánat, leülhetek?-kérdeztem, közben egy nagyot korgott a gyomrom. Elvörösödtem egy kicsit mert kicsit nagy volt a korgásom.

- Persze, ülj csak!-mutatta a mellett lévő széket aztán elmosolyodott.- Kéred az enyémet?-mutatott a sütijére aztán hívta a pincért és rendelt.
-Igen, köszönöm.-mondtam kicsit kipirulva mert nem szoktam más emberek ételéből enni vagy kérni.
Közben leültem a székre. Odajött az a pincérnő amelyik az előbb járt itt.
-Kérek egy Franciakrémest és epres sütit!-mondtam a pincérnőnek.
-Igen kisasszony. A szörnyetegének...vagy is az állatának nem kér valamit?-kérdezte gúnyos hangon.
-Csak hozza amit kértem és dolgozzon ahelyett, hogy itt sértegeti Inu-t! De mivel nem vagyok halláskárosult így az előbbit is hallottam így ha nem kér bocsánatot akkor megnézheti magát!-mondtam mérgesen mert nem engedem, hogy sértegessenek engem vagy Inu-t vagy más embert.
A pincérnő bocsánatot kért utána idegesen elakart menni.
-Hajrá Inu!-mondtam Inu-nak. A táskából egy átlátszó gurigát elővettem amit fogalmam nincs, hogy miért raktam be a táskámba. Inu a szájába vette és közeli asztalhoz ment a pincérnő így amikor tovább akart menni Inu elengedte a gurigát amit a pincérnő nem vett észre így elcsúszott kezében a tálcával amin félig megevett süti voltak. Szépen a sütik ráestek a pincérnő fejére és egy páran elnevették magukat.
-Siker!-mondtuk egyszerre Inu-val.

/Szophie/

-Szia Szophie!-Mondtam utána elmosolyodtam és én is nyújtottam a kezemet.
-Szia Vezér!-mondtam Vezérnek.
-Milyen udvariatlan vagyok. A nevem Nanami Haruka. Ő itt-A mondatomat nem tudtam befejezni mert Inu elkezdte a mondandóját mondani.
-A nevem Inukami de az Inu is jó. Ugye Haruka, hogy én is betudok mutatkozni!-mondta Inu kicsit mérgesen mert nem szereti ha én mutatom be mert ugye ő is betudja mutatni magát..
Láttam, hogy Sziphie nézegeti Inu-t. Így belegondolva még nem láttam másnál farkast és így gondolom ő sem. Érdekes egy helyzet volt.
Még ha kezét szája elé is tette akkor is hallottam amit mondott mert szerencsére tökéletes a hallásom. Szophie farkasa nem tűnt annyira boldognak, sőt, inkább úgy nézett ki mint aki megsértődött volna. Vezér egy tisztán hallható morgást adott ki magából. Nem tűnt úgy, hogy kedvel minket de szerintem a legjobban Inu-t nem szerette. Erre Inu viszonzásul szintén egy morgott egyet.
-Bocsi, hogy elfelejtkeztem rólad Vezér. Nem láttam magamon kívűl más farkast még.-Mondta Inu Vezérnek.
-Érdekes. Eddig nem láttam senkinél, hogy lenne farkasa. Már azt hittem, hogy csak nekem van.-Mondtam kicsit elmosolyodva.
-Bocsi Vezér! Inu szinte mindig ilyen szokott lenni. De szerencsére van néha kivétel.-mondtam Vezérnek.
-Kikérem magamnak! Mégis kinek az oldalán állsz te Haruka?-kérdezte Inu.
-Mondjuk nem kéne így viselkedned Vezérrel!-mondtam Inu-nak.

/Nincs 250 szó de nem tudtam többet írni./

-Ez csak természetes. Hiszen Harukával élek.-mondta Inu önelégülten.
-Csak nyugodtan Szophie!-mondtam mosolyogva.
Vezér gazdáját és Inu-t figyelte nem a legkedvesebb nézéssel.
Nevetett fel Szophie mert ő is azt hitte, hogy csak neki van farkasa. Vezér most óvatosan lemászott a helyéről és Inu mellé lépdelt. Vezér az orrával Inu-t kezdte szaglászni, böködni.
- Nem is tudom... Te milyen fajta farkas vagy? - kérdezte aztán félrehúzódva.
-Csak mert...-mondta Vezér.
- Ne mondj semmi bántót! -figyelmeztette Szohie Vezért és Vezéren egy mosoly látszódott.
- De most miért? Egyáltalán nem tűnik felségesnek, mint jómagam és Hati! - húzta fel az orrát Vezér.
- Inkább csak közönséges. - a fejét fogta Szophie ezek hallatán.
Szophie rászólt Vezérre.
- Cöhh..! - nézett még egyszer Vezér Inu-ra majd elfordította fejét.
Bocsánatot kért Szophie Vezér viselkedése miatt, é Szophie sóhajtott egyet. Én közben Inu szájához  tettem az egyik kezemet és a másikkal ahogy tudtam lefogtam. De Inu nem bírta ki.
-Ezt már nem bírom ki, hogy ne mondjam meg a magamét!-mondta Inu már nagyon mérgesen.
-Ha nem is látszik Mr. nemeske de velem aztán nem beszél, főleg mert én sem vagyok közönséges farkas! Talán azért tűnhetek ennyire egyszerű farkasnak mert Harukával élek habár ő sem egyszerű családból való. Csak egy örök makacs és gyakran nagy hülye így mindig nekem kell rá figyelnem, így nemcsoda, hogy egyszerű farkasnak tűnök!-mondta Inu halálosan dühösen. De olyannyira dühös volt, hogy én még ennyire dühösnek nem láttam.
-Csak én annyira nem vagyok elszállva magamtól mint már mondtam mert Nanami Harukával élek!-mondta Inu kicsit nyugodtabban.
-Inukami! Tény, hogy nem vagy közönséges farkas de lennél szíves nem sértegetni Vezért és leégetni engem? -mondtam Inu-nak.
-Bocsánatot kérek Inu viselkedése miatt! Mindig ilyen makacs és bunkó szokott lenni.-mondtam Szophie-nak.

Komolyan mondom ha nem cukrászdában lettünk volna én mindkettő farkasra ordítottam volna de Inu-ra a legjobban, hiszen Vezérnek gondolom Szophie jól megmondta volna a magáét.
-Azt elismerem, hogy Haruka még nem annyira erős de szerintem a te társad sem volt az elején annyira erős!-mondta Inu kicsit mérgesen de mégsem hangosan.
Vezér miközben beszélt Inu közben kb a fejében agyontaposta Vezért.
-Van bennem tarts és van ösztönöm! Viszont én legfeljebb magamban ismerném el amit nem tettem, de mint mondtam még ha elismertem volna is akkor sem viselkedtem volna máshogy mert mint látszik makacs vagyok! Viszont ahogy én látom ha tetszik neked ha nem sajnos hasonlítunk, vagy te nem így gondolod?-mondta Inu már komolyan de vigyorral a száján mert tényleg hasonlítottak.
-Egyébként azt aláírom, hogy különbek vagyunk és, hogy védelmeznünk kell társunkat viszont nem biztos, hogy nem bírnak meglenni nélkülünk. Hiszen tudnak szerezni fegyvereket és ott vannak a képességeik így nem 100%, hogy nem lennének meg, és a valóvilágban állatokra vadásznak az emberek így ott mi lennék azok akik futnának ha élni akarnánk.-mondta Inu Vezérnek még mindig dühösen de még is nyugodt képpel.
Szophie félbeszakította Vezér beszédét és a kezét Vezért szájára tette. Szophie bocsánatot kért és egy teljesen igaz dolgot mondott. Szophie kérdezte, hogy azért mi lehetünk barátok.
-Persze!-mondtam Szophie-nak. -Hasonlítanak szerintem!-mondtam utána nevettem egy kicsit.
-Viszont velük kéne valamit kezdeni mert lassan a végén még kidobnak minket.-mondtam.

Előzmény

Egy kicsit jól esik, hogy Katja tényleg együtt érez velem amiatt, hogy nincsenek szüleim. Ha közelebb kerülünk egymáshoz, akkor elmondom azt is, hogy haltak meg, és ha nem nevet rajta, akkor ő lesz egy aközül a kevés ember közül, aki nem bántott meg. Sokan nem bírják megállni legalább egy mosoly nélkül a sztorit.
Egy gyors kézmozdulattal elfogadom a felkérést, és vetek egy pillantást a felhasználónévre, bár a Katja nagyon bjutiful név, szerintem így fogom hívni. Ami engem illet, rövid gondolkozás után úgy döntök, hogy az IRL nevem használom vele. Annyira régen hallottam más szájából, hogy lassan el is felejtem, hogy hogyan hívtak kint.
- A Rokuro szerintem jobb lesz, vagy annak valami becézése. Nem is mondta ki a nevem senki már két éve… durva így belegondolni- elmosolyodok, ahogy kiölti a nyelvét, még úgy is, hogy megint egy kicsit szurkálódott. Kezdem már egyre jobban megszokni a stílusát, már egyáltalán nem olyan furcsa, ijesztő, zavarba ejtő, mint elsőre.
- Oké, én állom természetesen- rámosolygok, bár kicsit csalódott vagyok, hogy nem azt kérte pölö, hogy csókoljam meg, vagy valami, de azt hiszem, a kezdeti gesztusai inkább játékok voltak részéről, és most lelassul a tempó. Nem baj, legalább úgy tűnik, hogy kedvel. Legalább az, hogy megfogja a kezem, már nem bátortalanít el annyira, szinte rögtön a lány keze köré fonom az ujjaimat.
- Megpróbállak nem leégetni akkor. Vizet meg felviszünk előre- rámosolygok megint, végre kezdek kicsit ellazulni, és tényleg kezdem igazán jól érezni magam. Nagyon régen nem voltam ennyire közel senkihez, úgyhogy azt hiszem, ma nagyon nagy szerencsém van. Remélem, hogy összejön valami, és legalább nem leszek egyedül a továbbiakban.
Viszonylag sokan vannak, de azért sikerül találnunk egy szabad téblfortút. Miközben kihúzom Katjának a széket, kicsit gondolkozok rajta, hogy ez nem-e nagyon elavult már, de ha már elkezdtem, akkor elkezdtem. Legfeljebb lesz még valami, amin nevethet, úgyis azt mondta, hogy én vagyok a knájtja. Miután leült, helyet foglalok vele szemben.
- Mit szeretnél enni?- én körülbelül egy perc alatt úgy döntök, hogy valami spagettit eszek, meg iszok valami üdítőt, nem akarok túl sok időt a kajaválasztással tölteni. Fontosabb, hogy a lányra figyeljek, most kellene valamit alkotnom hozzá, hogy maradandó kapcsolatot sikerüljön közöttünk építeni. Nem ártana pár tipp az ikrektől, ők biztos jobb dumákat találnak ki, főleg most, hogy ők tizenhét, én meg tizennégy éves szinten vagyok csajozás terén, de hát most tippek nélkül kell valami témát feldobni. A legjobb lenne egy kicsit megismerni. - Mesélhetnél magadról egy kicsit, Katja. Azt már tudom, hogy orosz vagy, nagyon tudsz verekedni, és soha nem voltál tizenhat- egy kicsit félénk mosollyal megint a szemébe nézek a lánynak. Tényleg szeretnék többet is tudni róla, bár lehet, hogy apróbb részekben kellett volna infókat kérnem tőle.

- Na, az nagyon szuper lenne, Katja. Tényleg kellene már egy olyan céh, ahol jól tudom magam érezni. És örülnék neki, ha egy helyre mennénk- elég sztréndzs, hogy ennyire hamar belezúgtam ebbe a lányba, de valahogy úgy érzem, hogy rosszul esne, ha nem lenne a közelemben, úgyhogy most már a céhbe lépősdinek is megvan az a feltétele, hogy ő is jöjjön. Remélem azért, hogy ez a Dzsásztisz liga beválik.
Próbálom leplezni, mennyire megkönnyebbültem, hogy nem k. Nagyon gáz lenne, ha egy k lenne az első nő az életemben, meg úgy már nem is lehetnék benne biztos, hogy nem vagyok neki csak egy a sok közül, de szerencsére nem az, nem azért van itt, hogy kihasználjon. Az ígérete pedig, annak ellenére, hogy nem is tudom, mit ígért pontosan, megint megdobja kicsit a pulzálóm.
Megfogom a lány kezét, és rámosolygok, de azért egy kicsit megijeszt, amiről beszél. Az egyik ismerősömnek rabolták el ismerősét gyerekkorában, állítólag a srácért ki kellett fizetni valami bazi nagy váltságdíjat, három hétig volt fogságban, azalatt levágták két ujját, és molesztálták is. Nem szívesen kerülnék én is olyan helyzetbe, mint ő, és elég hárdkór, hogy most én is potenciális zsákmány lehetek. Rögtön az ugrik be, ahogy hozzá vagyok láncolva egy dagadt pasihoz, és Leia hercegnős göncökben feszítek. Ez azért legalább elűzi a dárk imedzsinésönöket.
- Hát, ha el akarnál rabolni, akkor biztos nem meséltél volna nekem ilyesmit, hanem megböksz a mérgeddel, amikor nem figyuzok oda. Szóval, csak a szívem kell- egy kicsit talán bátortalanul, de megsimogatom a kezét. Furcsa, hiába tudom, hogy ez a kéz nem létezik, de mégis olyan puha, olyan meleg, és olyan kellemes érzés fogni. Pedig az enyém sem létezik. Olyan ez az egész mégis, mint a valóság, vagy mintha a valóságot álmodnám meg. - Amúgy… van már hol töltened az éjszakát?- bár a kérdés után gyorsan lejjebb viszem a tekintetem, és a kezünket kezdem el nézegetni, azért magamban nagyon büszke vagyok rá, hogy fel mertem tenni a kérdést. Fel is erőltetek egy lézi szmájlt, ahogy a szemébe nézek, és várom, hogy válaszoljon.

- Hinari? Oké, körbekérdezem, hogy mit lehet róla tudni- nem hallottam
még erről a játékosról, ami persze nem jelent semmit. Nem nagyon vágom még a frontharcosok vagy a hevieszt vörösök nevét sem, engem az ilyesmi valahogy hidegen hagy. Tényleg nem az a fontos, hogy az ilyen embereket ismerjem, az a fontos, hogy legyenek közeli ismerőseim. Mint pölö Katja lesz.
Mosolyogva hallgatom az emberrablósdiról szóló beszámolókat, tényleg nem hiszem, hogy szólna, hogy figyuzzak rá, hogy nehogy megmérgezzen. Biztosan viccel, kitalálja ezt az egészet, max a prostis részt tudom elhinni, azt nem tartom ennyire durvának. Én soha nem voltam még lánnyal, úgyhogy nem hiányolom annyira, mint valaki, aki igen, szóval megértem, ha valaki nem bírja ki itt bent. Elvileg a benti kaja is felesleges, mégis élvezem, ahogy a számba veszem az éppen kihozott étel első falatját. Megint egy lényeges dolog marad meg bennem: sér dö rúm. Az már köbö biztosan azt jelenti, hogy tényleg a barátnőm szeretne lenni. Kicsit gyorsítok is az evésen, hogy minél kevesebb ideig tartson, persze, nem annyira, hogy durvának tűnjön.
- Nem tudom… valahogy úgy érzem, hogy te soha nem tennél ilyet velem- mélyen a lány szemébe nézek, bár a szemei még mindig elég rejtélyesek számomra. Talán pont ez teszi izgalmassá, annyira vonzóvá, hogy kiismerhetetlennek tűnik, bár, mivel másik lánnyal sosem jutottam el az első randiig, nehéz megmondani, mi az, amiért őt különlegesnek érzem. Egyszerűen vonz magához. - És amikor épp nem közvetítesz, vagy embereket rabolsz el, mit csinálsz? Van valami hobbid itt bent?