Anatole és Kazuma (Egy barátságos küzdelem >.>)

Leszorította a bal kezemet és csigalassúsággal, ugyan de elkezdett csökkenni az életereje. Vesztettem. Ezzel a sebességgel hatszor kivégez mielőtt le, tudnám nullázni az életerejét. Ahelyett viszont, hogy befejezte volna, csak leszorított, míg én tehetetlenül vergődtem. Sehogy sem tudtam kiszabadulni a szorításából hiába vetettem be minden erőmet. Ekkor a keze ismét megjelenik az arcom előtt. Felkészültem rá, hogy ezzel az ütéssel befejezi a ”harcot” de valami egészen mást csinált. Elkapta a maszkom és letépte az arcomról. Összeszorítottam a szemeimet és elfordítottam az arcomat.
– Elég! Fejezd már be! - üvöltöttem és a Parazitával szúrtam. Éreztem, hogy sikerült eltalálni és mélyen belefúródott az oldalába de ezzel sem értem túl sokat. Lassacskán már egyáltalán nem éreztem a bal kezem, ahogy a Parazita teljesen átvette a helyét. Fogalmam sincs már hogy én irányítom-e vagy már ő, de egyre mélyebbre fúrta magát Anatole oldalába. Végezni akar vele bármi áron. Ő nem ismerte be a vereséget úgy, mint én. A jobb kezemmel már nem erőlködtem csak vártam az ütést, ami majd befejezi ezt a szánalmas vergődést. Az ütés azonban késett.
– Mi lesz már!? - kiáltottam elkeseredetten, ahogy felé fordítottam az arcom. Ahogy felnéztem, láttam, hogy a Parazita még mindig küzd. Jelentős része eltűnt a kovács testében, aki a jobb kezével fogta. Nem tudtam eldönteni, hogy most mélyebbre szúrja magába, vagy csak próbálja kihúzni az oldalából. A Parazita ilyen erős hogy képes dacolni vele? Már majdnem lenullázta az életét de, miért nem üt, ahelyett hogy a kezemmel foglalkozik? Az ellenfelem közelebb hajolt és a fülembe suttogott. Mire készül? Megjelent előttem az ökle és egyenesen az arcomba csapott vele. Megjelent fölötte a győztest hirdető felirat és elrugaszkodott rólam. A Parazita dühödten kapott utána de nem érte el. A hasamra fordultam A bal kezem a földbe szúrta magát és talpra állított. Az ütéstől még mindig kábán hagytam, hogy segítsen. A kovács felé fordultam. Hallottam a kis hangot, ami azt követelte, hogy végezzek vele. Lassan elindultam felé a Parazita mohón kinyúlt előre. Végezni akar vele, azzal már nem is törődve, hogy velem mi lesz. Elkaptam a Parazitát és minden maradék erőmet bevetve magamhoz szorítottam.
– Ha nem ölsz meg akkor én foglak. - nyögtem miközben térdre estem. Nem tudtam, mi következik majd ez után de, ha megpróbál végezni velem, akkor hagyni fogom, hogy a Parazita irányítson, még ha meg is halok közben. Ha viszont nem próbál megölni akkor amint visszanyertem az irányítást, elindulok, hogy tovább erősödjek.