Zsákbamacska stand

Mióta szőkére festette a haját, egyetlen percet sem töltött a Kezdetek Városában. Arra a következtetésre jutottak ugyanis, hogy könnyebb az ő hosszú szünetekkel megtarkított élete, ha nem járkál olyan helyekre, ahol épp körözés alatt áll. Most azonban visszamerészkedett, hogy megtekintse elült-e már a por a legutóbbi üldözése óta. Olybá tűnt nem volt mitől tartania, így bátran, vigyorral az arcán zenével (z) a fülében táncolt keresztül a röhejes méretű városon.
– Az egyetlen olyan helyen, ahol 10.000 játékost egy térre teleportálhatnak és nem laggol be. – Fűzte hozzá Kagura, miközben Nia úgy lejtett végig az utcákon, mintha a világon semmi baja nem lenne. Az egyetlen tán, ami miatt aggódhatott volna, hogy az indikátora miatt belekötnek. Na de ki lenne olyan elvetemült? Gyakorlatilag bárki, aki egy percet is találkozott a pallosforgató amazonnal.
– Blow a kiss!
– Fire a gun! – Szólt a duett a két lány között, melyből a nagyvilág természetesen csak a szőke hangját hallhatta. – Melyikét? – A doktornőt pedig sosem érdekelte, ha a játékban megnézik, mert magában énekel és táncol az utcákon. A valóságban lehet nem csinálta volna, de itt gyakorlatilag bármit bevállalt.
– Az egyik legjobb zene, amit a nyugat nekünk adott.
– Hai! – Kis szünet következett be kettejük közt, míg a harcos a menüjében kattintgatta a CST-t, majd felsikoltott a szellemhang a fülében. – Oda nézz! Standion! – Kagura talán a mutatott irányba is bökött, annak ellenére, hogy a másikon nem virított a retinavédő kézi műszer. – Überkirály Retinavédő Kéziműszer.
– Nem veszem fel. Látom mit mutatsz. – Öles léptekkel indult meg az éppen nyíló Zsákbamacska felé, és meglepetésére pöttöm fiúcska állt a stand mögött. Hosszas gondolkodásba, – olyan három és fél másodperc, – fogott, melyet lefuttatott magában, míg odaért. Tárgya pedig nem volt más, minthogy kirabolja-e a könnyű prédának rémlő boltocskát, reménykedve abban, hogy amit összekap el tudja passzolni a fekete piacon, melyet majd neki kell megteremteni. Hiszen a SAO hős frontosai birtokoltak minden jó felszerelést, a kisebbeknek pedig igen-igen bele kellett húznia, ha utol akarták érni őket.
– Ha megint megmolesztálsz egy gyereket éjjel kísérteni fogok.
– Szia picifiú! – Kedves mosoly terült szét az arcán, ahogy a két diskuráló lányzó mellett elhajolva odalibbent a „bolthoz”. – Mondd csak nem pörgethetnék egyet ezen a csodaműszeren még nyitás előtt pár perccel? Tudod sietős a dolgom drága. Segíts ki egy szép hölgyet a bajból. – Csak behajolt és vigyorgott, de úgy tűnt ez is éppen elég volt, hogy a standos fiú bátortalanul bólogatva engedje pörgetni.
– Ironikus, hogy szólimit miatt vagyunk itt, nem? Ehhez képest jól meglett a négyszáz.