Askr vs. Lizzy

by **Dr. Hannibal Dan** Szer. Jún. 05 2013, 20:05

Nagyon hamar felébredtem. Még alig pirkad. A Nap éppen csak előbujt a látóhatár peremén. Az ágyam kidobott magából, és egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni. Gondolataimba feledkezve jártam a szintek között. Egyszerre egy ködbe burkolózott erdőben találtam magam. Nem láttam az orromnál tovább. Megtorpantam. Kirázott a hideg, ahogyan a félelem érzése homályosan belopta magát fejembe. Minden hideg volt. Egyszer-egyszer nekimentem a fák mohával borított törzsének. Hirtelen odakaptam a kezem a fejemhez, de mindez természetesen értelmetlen volt, hiszen nem is fájt. A táj csendes, csak a fák ágait zizegteti meg egyszer-egyszer a szél. Hallottam lélegzetem halk, egyenletes csengését, lépteim monoton ütemét. Amúgy minden mozdulatlan. Kihalt, komor világ. És én egyedül voltam. Nem tudtam, hol vagyok, vagy hogyan juthatnák haza. Jobb híján egyszerűen csak lekuporodtam az egyik fa tövébe, és vártam. Vártam, hátha felszáll a köd, hátha kijutok. Talán nem fázok meg, miért fáznék? Ebben a játékban fel lehet fázni? És ha igen, akkor van doktor? és akkor mi van, ha a kinti én fázik meg? Akkor az itteni is megfog?
A semmiből egyszerre valami homályosan előbukkant. Két alak, azt hiszem. Egy nagyobb, és egy kisebb, mintha valami állat lenne. Itt az ideje továbbállnom, nehogy megtámadjanak. Botladozva elindultam, próbáltam kikerülni a fák hatalmas gyökereit, a köveket. Ennek ellenére többször is elestem, és neki mentem mindennek. Az alakok közeledtek. Már talán tisztán is kitudtam volna őket venni, ha hátra merek fordulni. De nem mertem. Mi van ha szörnyek? Már találkoztam hasonlóval, egy szellem boszorkánnyal, aki egy démonnal szövetkezett, ő is lehet alvilági lény. És a társa is félelmetesnek tűnik. Ketten vannak, gonoszak, erősek, és nagyok.. Mibe keveredtem? Mit fogok most tenni? Nagyot nyeltem, és megfordultam. Tisztán láttam a fiút, és a komor farkast. Már nagyon közel voltak, éppen egy kisebb tisztás közepén ácsorogtak. Hátráltam pár lépést, és egy fa oldalának vetettem hátam. Félve tekintettem ellenfeleim szemébe, és vártam..

by **Askr** Pént. Jún. 07 2013, 21:21

Mióta Hati beszédes lett, azzal együtt kimondottan bosszantó is. Látástól vakulásig járatta a locsogóját. Még álmában se hagyta abba a dumát, ami kissé megnehezítette az elalvásomat... kissé. Egyébként korához képest Hatinak mélyebb, idősebbnek tűnő hangja volt. Kevésbé frusztráló, annál jobb, legalábbis így gondoltam. Aztán egy reggel különös felfedezésre figyelhettem fel. Majd' leestem az ágyról, mikor megláttam egy pár valamit Hati homlokán. Miközben a kis démonfarkaskölyök zavartalanul aludt, megtapintottam az egyiket. Szúrós volt, akár a rózsa szára, mégis kemény, mint a kő. És csak később döbbentem rá, hogy Hatinak szarvai nőttek! Alig voltak egy-másfél centisek, de már hatásosnak bizonyultak. Enyhén hajoltak előre, egy kisebb ívet alkotva. De vajon miért nőttek? És miért pont most? Talán a serdülőkor miatt? Nem, Hati még nem állt készen rá, ezt biztosra vehettem. Már addig birizgáltam a szarvacskáját, míg a fekete farkas fel nem ébredt. Szokásához híven elég morcos volt, amiért felébresztettem.
- Bocsi Bambi, csak a fejedre nőtt valami. - szórakozottan kértem tőle bocsánatot. Idegesen nézett rám, mert egyáltalán nem értette a célzást. A saját homlokomra, majd az övére mutattam. Bandzsítva nézett az oda nőtt szarvaira. Kislány módjára sikoltott fel és a fejét a takaró alá dugta. Furcsálltam az ijedtségét és a hisztis szipogását.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle aggódva.
- "Baj"? - ismételte magánkívül. - Kelések vannak a fejemen! Odalett a makulátlan charme-om!
- Ugyan már, tök menők lesznek ezek a szarvak, amikor megnőnek. Tudod, mint a szarvasoknál. Minél nagyobbak és terebélyesek az agancsaik, annál több nő hever a lábuknál. Amint nagyok lesznek, imádni fognak a lányfarkasok. - adtam be neki ezt a mesét, hátha ettől jobban fogja érezni magát. Hati lassan kibújt a takaró alól és leszökkent a földre. Határozottan rázta meg fejét, próbálgatta szarvait. Szerencsére kezdett megbarátkozni az új ékességével. Azonban még mindig azon gondolkodtam, hogy vajon miért pont most lettek szarvai? Hati megerősödött? Más ötletem nem volt, mint felkelni és egy kiadós reggeli után kinézni a Kezdetek erdejébe, hátha összefutunk a petemmel egy-két vállalkozó szellemű játékossal, egy barátságos megmérettetés gyanánt. Kimondottan hűvös volt és rögtön megbántam, amiért ruhát cseréltem. Melegre számítottam, de már nem akartam visszamenni. Az erdőt sűrű ködfátyol borította be. Hati vidáman, Bambi módjára szökdécselt a vadonba, én meg kénytelen-kelletlen, de követtem. Egy ponton megállt és beleszimatolt a levegőbe. Feszes testtartást vett fel.
- Bajt érzek. - morogta. Azonban a "baj" nem tűnt éppen annak. Elvégre egy kislány mióta számított annak? Furcsállva néztem Hatira, aki látszólag kellemetlenül érezte magát a helyzet miatt. A bajt viszont jól megérezte: a lányka mögött egy éhesnek tűnő farkas bukkant fel. Hati - függetlenül attól, hogy a fajtársa volt - halált megvető bátorsággal ugrott a szörnyeteg elé és belemélyesztette apró, de éles agyarait a nyakába, amitől rögtön pixelekre bomlott.
- Ugye nem esett bajod? - kérdezte helyettem Hati. A kérdése kifejezetten meglepett, hogy még köpni-nyelni sem tudtam.

by **Dr. Hannibal Dan** Csüt. Jún. 13 2013, 15:44

A ködből hamarosan egy farkast pillantottam meg, de nem is akármilyent. Fekete bundája vészjóslóan hatott a homályban, és a két kis szarv a fején még ennél is félelmetesebbé tette számomra az állatot. Mintha egy kecske szarvaival lenne ellátva szegény állat. Törtem is a buksim rendesen. hogy ez vajon mégis mi lehet. Mindazonáltal ettől csak még jobban féltem tőle, így meglepetésként értek szavai. Kedves volt, és aggódott az állapotom miatt. Rövid értetlenségem után hamar összeszedtem magam, és egy határozott bólintás kíséretében közöltem vele, hogy igen, minden rendben. Teljesen megnyugodtam, hisz a külső alatt úgy tűnt, egy remek kis lény lapul, akitől talán nem is kell annyira tartani. Viszont ott volt még a kérdés a fejemben.. Vajon mitől esett volna bajom? És miért aggódik értem. Rövid tétova körbekémlelés után félredobtam ezeket a fejemben kavargó kérdéseket is.
- A nevem Lizzy. Örvendek. - mosolyogtam vidáman, hiszen már nem voltam egyedül, és jóval nagyobb biztonságban éreztem magam, mint eddig. - És ti bennetek kiket tisztelhetek? - fordultam barátságosan először az idomár fiúhoz, majd a kis lényhez. Fejemben újra előbukkantak a kérdések a szarvak kapcsán. Lehet, hogy unikornis, csak véletlen neki kettő nőtt? Vagy..Erősen ráncoltam a homlokom, ahogyan gondolkodtam, de végül látszólag rájöttem a megfejtésre.
- Tudom már! - kiáltottam fel hirtelen. - Te egy félig kecske farkas vagy! Azért vannak szarvaid! - örültem meg a briliáns ötletemnek, melyet rögtön meg is osztottam a fekete lényecskével. - Egyébként.. - kissé félénken elfordultam, pár másodperces szünetet tartva míg újra átgondoltam tervemet. - Megsimizhetlek? - böktem ki a szót. Annyira édes volt a kis, fekete bundagombóc, hogy egyszerűen muszájt éreztem a simogatására. A kawaii állatocska. Bár fehérben még szebb lehetne. Talán kis virágokkal is díszíthetném a bundáját, meg masnikkal. Persze meg kell hagyni, hogy a közelébe sem érhet a kis cicamicának, akire sokszor vigyázok, amikor Ren elmegy küldetésekre, a kismadarával.

by **Askr** Csüt. Jún. 13 2013, 16:50

Hati látszólag nagyon örült, miután a lányka tudtára adta, hogy igen, jól van. Fura, hogy talán először viselkedett kiskutyaként... ja, nem. Az egyetlen személy, akinek így hízelgett, az Tiffany volt. Igazán különös lánykának bizonyult, annyi szent és valamiért Lizzy is nagyon annak tűnt. A különös alatt csakis azt érthetem, hogy a démonfarkasom nem kezd el rosszul viselkedni, hanem inkább meghunyászkodik és nyájasan csorgatja a nyálát.
- Én Askr vagyok, részemről az öröm. - viszonozom az üdvözlést egy udvarias meghajlással. - Ő pedig itt...
- Hati, szolgálatodra! - vágott bele és egy megrovó pillantást vetett rám. Rosszallóan csóváltam meg fejemet és minthogy ő akarta ezt az egészet levezetni. Gondoltam, mit mondana: ő lesz a jövendőbeli, csúcs falkavezér, így az van, amit ő akar... Jellemző, hogy ez a kis szőrgombóc mindent magának akar, ami éppen jól jön neki. És ennek a barátságnak is megvolt a maga előnye: a cirógatás... Tőlem nemigen szerette a simogatást valami ismeretlen oknál fogva. Vagy csak azért, mert nem lány vagyok? Ez olyan, mint amikor a békakirályos dolgot kellett megoldanunk. Máig nem igazán értem, vajon a varangypofa miért csaj a nő neműeket bírta? Ki tudja... Még Hatinak is voltak ilyesfajta titkai, amik megoldásra vártak.
Aztán amikor Lizzy kinyilvánította hipotézisét, - miszerint Hati egy kecske-farkas hibrid - a démonfarkas annyira felborzolta a szőrét, hogy szinte már attól tartottam, hamarosan ki fog fakadni. Fejét behúzta, fülét lebiggyesztette és bár farkát még mindig csóválta, látszott rajta, hogy vérig sértődött. Úgy éreztem, muszáj valamit tenni, mielőtt még Hati széttép valamit vagy valakit.
- Őőő, téves válasz, Hati ugyanis démonfarkas, azért vannak szarvai... - hadartam el és gyorsan a karomba fogtam a kis méregzsákot. Lizzy újabb kérdésére összenéztem a petemmel és egy bólintással jeleztem neki, hogy nyugodjon le. Nagyot sóhajtott és bár nem teljesen, de azért erőt vett és megnyugtatta magát. - Csak nyugodtan. Nézd el neki, elég rossz passzban van.
- Nem lennék, ha lenne valamit széttépnem vagy legalább valakivel játszanom... - morogta, miközben fogát csikorgatta. - Nem keresel nekem egy játszópajtást, Askr?
Elgondolkodtam, aztán rögtön beugrott, hogyha már összefutottam valakivel, jó lenne egy barátságos erőfitogtatás kerete között megmérkőzni Lizzyvel.
- Bocsi, nem állnál ki velünk? Félő, hogyha nem játszhat valakivel, az én nyakam bánja... - mondtam sajnálkozó hangnemben. Reméltem, hogy a lányka fogható lesz egy párviadalra.

by **Dr. Hannibal Dan** Pént. Jún. 14 2013, 15:59

Nagyot nevettem a szorgos kis farkast hallva, ahogy gazdájának szavába vágva mutatkozott be. Nagyon kis aranyos volt.
- Ha nem veszitek sértésnek, igazán furcsa nevetek van. - mosolyogtam barátságosan. Askr, és Hati.. - Alig lehet kimondani, hogy Askr.. Hívhatlak inkább valahogy máshogy? Esetleg valami becenév, vagy ilyesmi? - kérdeztem, és tényleg nem bántásnak szántam, egyszerűen csak nehéz volt kimondani. - Persze a Hati minden tekintetben kimondható.. Jelent valamit egyébként ez a név? - fordultam aztán a fekete kis lényhez.
Tévedtem, amikor azt hittem, ő egy kecske farkas. Ezen azt hiszem, meg is sértődött, pedig én igazán nem akartam megbántani a kicsiny kis farkaskomát.
- E-e-elnézést. - habogtam. - Nem tudhattam.. Csak tudod, a szarvak miatt hittem.. És a kecske szarvak igazán menők lennének.. Persze a démon szarvak még menőbbek, ha már itt tartunk. - próbáltam magyarázkodni, a lehető legrosszabbul. Ehh.. Jobb lenne, ha befognám inkább.
Végül a gazdija sikeresen lenyugtatta - bámulatos ez a pet-gazdi kapcsolat - és végül meg is simogathattam a kis fekete szőrgombócot. Mosolyogva lehajoltam, és legjobb tudásom szerint szántottam végig a selymes bundán mancsaimat. Megvakargattam a nyakánál, és a fülénél, majd a hátát is megsimiztem.
Meglepődtem, amikor furcsa irányt vett ez az egész beszélgetés.
- Ha-harcolni? - beleremegtem a szavakba. Nem akartam, hogy ezt a szegény kis állatot kelljen bántanom, és azt sem akartam, hogy ő bántson engem. A jövőbeli ellenfeleim szemébe néztem. Barátságosan néztek rám, és látszott, hogy nem gonoszak. ~ Nem fognak bántani, csak egyszerűen játszadozunk, ennyi. ~ Nyugtatgattam magam.
- Öhmm.. Csak ne bántsatok nagyon, jó? Nem nagyon szeretem a harcokat.. - válaszoltam aztán félénken. Úgy döntöttem, megbízom az idomárban, és a démonfarkasban. Majd elválik, jól tettem-e.

by **Askr** Szomb. Jún. 15 2013, 14:46

Újabb áldozat, aki nem tudja kimondani a nevemet. Hati viszont gonoszan nevetett rajtam, amiért őt nem így érte a dolog. Tanácstalanul vakargattam a fejemet, miközben szomorúan sóhajtottam. Még senkinek sem mutatkoztam be az eredeti nevemen. Nem azért, mert senkiben se bíztam meg ebben a zord, mégis hihetetlen világban, hanem egyszerűen tetszett nekem az, hogy Askrnek neveztem magamat. Keserűen mosolyogtam és végül elszántam magamat arra, amit még nem tettem meg a félévnyi játékom során.
- Nyugodtan hívj Hopenak. - mondtam szomorúan. Hati kifejezetten meglepetten nézett rám. Rögtön abbahagyta a kárörvendést és komolyan a szemembe nézett. Egy pillanatra mintha együtt érzett volna velem, azonban nemigen akartam a hangulatot lohasztani.
- Óh, igen, Hati neve a norvég mitológiából ered. Fenrir egyik fia, aki a holdat kergeti, hogy megegye azt. Amúgy meg a neve "Ellenség"-et jelent. - informáltam Lizzyt, egy kicsit derűsebb hangulatban. Hati tipikusan az a hamar megbocsátó teremtés volt. Már nem húzta a száját, hanem egy farokcsóválós lihegést erőltetett ki magából, főleg azért, mert a lányka menőnek tartotta a szarvacskáit. Elég ostoba látványt nyújtott, ahogy minden erejével igyekezett egy jó magaviseletű állatkának mutatkozni. Lizzy bocsánatkérő szavaira legyintettem, mert egyrészt a démonfarkas megnyugodott, másrészt meg igazán nem tudhatta, mi történik vele. Azon viszont furcsállóan pislogtam, mikor a lányka megszeppent a kihívásomon. Hati is meglepődött ezen és bár szerette a harcokat, ezúttal egy nyüszítés közepette adta ki nemtetszését. Próbáltam diplomatikus lenni a lánykával és egy megnyugtató mosollyal igyekeztem eloszlatni az ideges, zavarba ejtő gondolatokat.
- Ne aggódj, de azért te is adjál bele mindent. - kacsintottam a lányra, majd botomat elővéve elküldtem a felkérést. Hati kiugrott a karomból és hátrább lépett. - Hát te?
- Előbb te játssz vele. Fedezlek. - jelentette ki határozottan. Vállamat megvonva ráhagytam a démonfarkasomra a döntését. Megforgattam a görbe botot a kezemben és hívóan intettem Lizzynek, s udvariasan meghajoltam előtte.
- Hölgyeké az elsőbbség.

by **Dr. Hannibal Dan** Kedd Jún. 18 2013, 16:04

- Hope? Ez tetszik! - csillant fel a nevem. - Hati és Hope, jobban is illenek így a neveitek egymáshoz, jobban hangzik így. Meg ez nagyon szép név, szép a dallama. - mosolyogtam.
- Szóval a Holdat kergeti? Hehehh.. Ki is lehetne nézni ebből a cukiságból, hogy azt tegye.. Egyébként sokkal szebben hangzik, mint a jelentése. Az ellenség buta, és gonosz, ő viszont nagyon intelligens, és egyszerűen angyali. - mosolyogtam a kis kölyökre. Hogy egyem a szívét annak a piciny lénynek.. Nincs is jobb kaszt, mint az idomár, én mondom. Bár én magamtól is elég aranyos vagyok, nincs szükség ehhez állatkára, de azért mégis csak jó lenne egy piciny társ. Ölelgetném, szeretgetném, csinosítgatnám..
Megszeppentem a harc gondolatától. Miért akar itt mindenki ilyen ronda, és gonosz dolgokat művelni? Ehh.. Felfoghatatlan számomra, mi hajthatja őket..
- Akkor te most nem támadsz? - néztem a farkaskára értetlenül. Nem úgy volt, hogy az idomárnak a petje a fegyvere is egyben? Nekem Ren-sama ezt mondta, és ő biztosan nem hazudott..
- Hát akkor.. Kezdjük! - kiáltottam. Nem tudtam, mitévő legyek. Hogyan támadjak? Akkor vágjam egyszerűen meg? Az menni fog.. Rohanni kezdtem, de aztán a fiú előtt egy lépéssel leblokkoltam, és elejtettem a fegyverem, miközben nem tudtam megállni a lendülettől, és elsodortam őt. Ennyit az én támadásaimról..
- Ejijijjj.. Bocsi, nem fájt? - érdeklődtem reflexből. Persze, hogy nem fájt neki, itt semmi sem fáj, buta Lizzy. - Vagyis.. Nagyon sajnálom. - hajoltam meg miután felkeltem róla. - Kissé béna vagyok..hehehh.. - nevettem magamon, miközben a késeimért mentem. Az egyik egy bokorban, a másik meg a fa koronájában. Hogy hogyan fogom onnan leszedni, azt még én sem tudom. Maximum mostantól kezdve egy késsel harcolok.

by **Askr** Kedd Jún. 18 2013, 21:53

Mosolyogva hallgattam Lizzyt, miközben Hati majd' elpirult azoktól a szavaktól, amikkel a lány illette meg, bár ez a démonfarkastól gyakorlatilag lehetetlen volt. Újdonsült barátjának kérdésére egyértelmű nem jelzést adott, egy fejcsóválás közepette. Megvakarta jobb fülét a hátsó lábával, s nagyot ásított.
- Korán van még ehhez. - mondta álmos hangon, s már-már le is feküdt volna aludni, ha nem nézek rá megrovóan. - Azaz majdnem korán. - javította ki végül magát, mire elégedetten bólintottam.
- Bár idomár vagyok, és a petemre kéne támaszkodnom, jó lenne, ha néha a saját erőmre támaszkodnék. - fejtettem ki véleményemet, miközben vállamra emeltem a görbe botomat, s vártam Lizzy támadását. Hamarosan meg is rohamozott, bár látszott rajta, mennyit is habozott. A támadást is furcsállóan vártam, miközben a fegyveremet két kézre markoltam. Szemeim elkerekedtem, mikor Liz csupán néhány centire volt attól, hogy kését belém mártsa, de elejtette az egyiket, s a lendülete miatt nem bírt megállni, ezáltal engem is magával sodort. Egyet-kettőt bukfenceztem hátrafelé, míg nem egy fának dőltem. Fejjel lefelé, kinyújtott tagokkal feküdtem a földön, s egy elég rosszul sikerült nevetést sikerült kiadnom magamból. A lány aggódó kérdésére rögtön összeszedtem magamat, és egykettőre fölálltam igen különös pózomból.
- Előfordul ez másokkal is. - mondtam nyugtató magabiztossággal a hangomban, miközben keresztbe font karokkal néztem, ahogy a késeit kereste. Az egyiket megtalálta, de a másik olyan lehetetlen magasságban volt, hogy nem is lehetett az égbe nyúló fa lombkoronájáig felmászni. Egy sejtelmes hümmögés közepette, lehajtott fejjel gondolkodtam, mit lehetne tenni ez ügy érdekében. Hati majdnem a frászt hozta rám, mikor a vállamra szökkent, s egy határozott vakkantást hallatott. Csak egy pillanatra maradt ott, aztán ismét a földön volt, s a hatalmas fát szemlélte. Visszapillantott rám, miközben szája széles vigyorra húzódott. Már sejtettem, mik a szándékai.
- Liz, kérlek, nehogy megrémülj... - figyelmeztettem az árnyharcos lányt a "veszélyre". Hati egy pillanat alatt alakot váltott és egy nagyobb szörnyeteg alakjában továbbra is azt nézte, miképpen tudna segíteni. Eközben visszafordultam Lizzyhez és egy biccentéssel jeleztem, hogy folytathatjuk a megkezdett küzdelmet. Még mindig ragaszkodtam a hölgyemény elsőbbségéhez.

by **Dr. Hannibal Dan** Pént. Jún. 21 2013, 09:50

Az előbb nem a pet akart valami játékot? Most meg látszólag el akar nyúlni egy fa árnyékában, és szundizni.. Érdekes.
- Persze, értelek.. Meg kell tanulnod neked is használni a fegyvered, ha esetleg a pet nem tudna időben segíteni, akkor tudj te is magadra vigyázni. Erre pedig nincs is jobb ellenfél, mint egy hozzám hasonló bénaság, aki szinte alig harcolt ezidáig. - mosolyogva közöltem gondolatmenetemet. Így belegondolva, tényleg teljesen egyértelmű, és logikus az egész.
El indítottam a híres neves támadásom. Igazából még mindig fogalmam sincs, hogyan máshogy csinálhatnám, mint magam elé tartott késekkel futkorászni, és szurkálni. A nagy csatakiáltás elmaradhatatlan kellék nálam, meg a szemtől szembeni roham. De tényleg, hogyan lehetne ezt máshogy? Kerülgessem körbe-körbe, és valamilyen cirkuszi mutatványba illő mozdulattal támadjak rá? És azt hogy? Ehh.. Nekem még mindig érthetetlen ez az egész harcosdi.. Persze elbénáztam. Még az egyenesen hozzá futok részt is képes vagyok elrontani.. Bumm! Ledöntöttem. És ha ez nem lenne elég, még a késeim is elrepültek. Az egyik még a támadás közben, a másik meg az esés közben. És ha mindez nem lenne elég, hogy bizonyítsam a szerencsétlenségemet, akkor bizony közlöm, hogy az egyik kés egy fára esett, és onnan bizony nem szedem le egy könnyen.. Ekkor mintha Hatinak valami ötlete támadt volna.
- Mi- Miért? - kérdeztem értetlenül. Pár pillanat múlva viszont megtudhattam, ugyanis a farkas hirtelen alakot váltott. Elsőre tényleg nagyon megijedtem, így hátra is ugrottam egy pár lépést. Viszont annyira nem volt félelmetes úgy, hogy tudtam, az csak a kedves kis démonfarkas. No meg így is egész édes volt. Gyönyörűek voltak azok a minták rajta.. Közben Hope megzavart, és jelezte, hogy folytassuk. - Nos.. Így legalább igazságosabb. Te is az egyik fegyvered nélkül, meg én is. - mosolyogtam, miközben erősebben rámarkoltam a kis tőrömre, melyet apró kis virágok díszítettek. (Természetesen én díszítettem fel őket, és nem hiszem, hogy akárki másnak lenne olyan szép fegyvere..) Nos.. Nem volt mit tenni, megint megindultam csatakiáltással, egyenesen szemtől szembe, de immár egy késsel, és próbáltam nem elesni. Mielőtt a fiúhoz értem, hirtelen megtorpantam, egy kicsit tétován végigmértem, majd megpróbáltam megszúrnia karját. Nem voltam biztos benne, hogy ő sem vérzik.. Meg ugye nem támadhatom rögtön szíven, az azért fura lenne. Szóval egyszerűen a vállát szemeltem ki magamnak, és azt próbáltam megvágni.

by **Askr** Pént. Jún. 21 2013, 11:16

Most mit is mondhatnék? Meglepődtem. Arra számítottam, hogy a kislány pánikrohamot kap a szörnyeteg Hati láttán, de nem. Csak egy picit rettent vissza, semmi több. Ahogy általában a többi ember először meglátja, amikor a képességét használja. A démonfarkas rejtelmesen hümmögve azon gondolkodott, miképpen tudná visszaszerezni az elejtett kést. Addig legalábbis - ahogy Lizzy elmondta - egyelő viszonyokkal mérkőzhetünk meg egymással. Elégedetten bólintottam, miközben azért figyelnem kellett a démonfarkasomra is. Elkerekedett szemmel néztem: Hati ahelyett, hogy az árnyékot manipulálva leszedhette volna a szúrófegyvert, inkább megkockáztatta a fára mászás lehetőségét. Elég sokat erőlködött, mire feljutott az első ágra. Éles karmaival jókora kéregdarabokat - a szó szoros értelmében - lehántott, mire csak ennyit tudott kinyögni: hoppá. Rosszallóan csóválva fejemet, már azon tanakodtam, vajon mikor is fogja kidönteni a fát. Rosszalló mosollyal csóváltam meg fejemet.
- Le ne essél nekem! - figyelmeztettem. Nem éppen szigorúan, hanem csupán aggódtam Hatiért, amiért újabb "remek" ötletével kis híján nyakát törhetné. Fejjel lefelé, az ágról lehajolva nézett rám azzal a nagy koponyaarcával. Nem tudtam érzéseket leolvasni belőle, tekintve, hogy a "maszk" miatt nem rendelkezett kellő mimikával. A nevetését azonban le sem lehetett tagadni. Igazi kihívásnak vélte a fa megmászását, úgy innentől kezdve le sem akart tenni a feladat teljesítéséről. Minden áron, ha törik, ha szakad, de meg akarja szerezni Lizzynek a kést.
- Óvatos leszek. - mormolta, majd folytatta a mászást. Sóhajtásom közepette kissé váratlanul ért Lizzy támadása. Nem szépítek: nem figyeltem, így hát ezt a páncélom látta kárául.
- Ez szép volt! - dicsértem meg, habár nem tett hozzá különösebbet, elvégre én nem figyeltem. Többet nem fordul elő, legalábbis így gondoltam. Végül aztán én is támadásba lendültem, persze igyekeztem nem halálra rémíteni Lizzyt. Ismertem hozzá hasonló lánykát, Tiffa személyében, aki kimondottan az a tipikusan elkényeztetett fruska volt. Nem számított, hogy az-e vagy sem, de nem értettem valamit: mi veszi rá a hozzá hasonlókat, hogy MMO-zzanak? Unatkoznak? Nos, nem ragadtam le a részleteknél. Botomat meglendítve ugyanoda igyekeztem csapást mérni, ahova ő tette nálam.

HP: 50/50;
Páncél: 7/14;

by **Dr. Hannibal Dan** Kedd Jún. 25 2013, 13:46

Elég viccesnek volt mondható az, ahogyan a farkas fejjel lefelé lógott a fáról, és apró körmeivel próbált felkapaszkodni. A farkas nem éppen fára mászásra van kitalálva, még ebben a játékban sem.. Még akkor sem, ha kecske szarvai vannak, meg furcsa minták a testén. Nem medve ez.. Vagy erről ő nem tud?Természetesen semmi esetre sem nevettem ki, hiszen nekem próbált ezzel éppen segíteni, és ez miatt nem tehettem. Sajnáltam a fát, hiszen egy csomó nagy-nagy kéreg darab esett le róla, és megfordult a fejemben, hogy talán visszaragaszthatnánk, de addigra szépen elpixeleződött az összes.. Nem értem, mire jó ez a nagy hirtelen történő darabokra hullás, és eltűnés.ó, hiszen egy csomó olyan dolog van, amit még meg lehetne javítani, viszont így, hogy eltűnnek a darabjai, nem lehet. Ennek ellenére jó is, mert nincs tele szeméttel az egész város, és a foltok is egyszerűen kijönnek a ruhából. Pedig itt még a környezetszennyezés miatt sem kellene aggódni..
- Ma-majd ha leesel, én elkaplak! - ajánlottam el. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte, hiszen ő is éppen nekem segít.
- Sz-Szép? - értetlenkedtem. - Nem értem, mi a szép abban, ha valakit megvágok. - nyafogtam. Ezek az emberek errefelé mind nagyon furák, vagy ostobák, hiszen szeretik, ha bántom őket. Mégis ki az, aki szereti, ha bántják? Fura egy hely ez, én mondom..
- Wiííííííiii... - sikítottam nagyot, amint felém közeledett, és ijedten megfordultam, és elkezdtem futni, ám már késő volt, ugyanis sikerült megsebeznie a vállamat. Ennek ellenére tovább futottam sipítozva, egyenesen egy fa mögé bújva. Onnan pislogtam féloldalasan ki a fiúra. Most akkor ő is bántani akar engem?

Élet: 40
Páncél: 18 - 5 = 13

by **Askr** Szer. Júl. 03 2013, 12:38

Hati fejjel lefelé lógva nézett le Lizzyre. Egy mosolyszerű vicsorítást akart bemutatni. Örült, amiért újdonsült barátja gondoskodik róla, viszont felettébb nem tetszett neki, hogy "lenézik".
- Én biz' le nem esek! Karmaim erősek és borotvaélesek! - mondta büszkélkedve, majd folytatta a keresést. A démonfarkas egyáltalán nem bánt óvatosan a fával, amit nemigen nézhettem jó szemmel. Digitális vagy sem, a fa is érzett, de persze egy jól megtermett bébi hogyan is tudhatná ezt? És természetesen nem mondhatom ezt a két szemébe, mert kitör a káosz, hogyha besértődik. Hiába is, a démonfarkas önérzete akkora volt, mint egy hegy. Nem lehetett okosan, hideg fejjel hatni arra a buta fejére. Ám én így szerettem ezt a felfuvalkodott, óriási, négy lábon járó csecsemőt, csak voltak olyan rossz szokásai, amiket nemigen tudtam elviselni.
Kissé meglepett az a reakció, amit Lizzy részéről kaphattam. A váratlanul érkező sikoltásától majdnem szívrohamot kaptam, arról nem is beszélve, hogy elmenekült. Furcsállóan enyhén oldalra billentettem fejemet, mikor a lány egy fa mögé bújt, s onnan nézett rám. Zavarodottan vakartam meg tarkómat, miközben botomat a földbe szúrtam, s arra támaszkodtam. Mire megszólalhattam volna, nagy zörgés, ágak törése közepette, Hati abban a pillanatban csapódott be. Szerencséjére nem esett komoly baja, még életpontot sem vesztett, hál' az Égnek. Fejét megrázva, a szájában már vitte is a kést Lizzynek. Készségesen, szinte szolgálóhoz méltóan akarta átadni a fegyvert.
- Parancsoljon, kisasszony. Győzze le ezzel azt a faragatlan tuskót! - szólt, miközben udvariasan pukedlizett a "hölgynek".
- Köszönöm, de én is itt vagyok! - kiáltottam oda a démonfarkasnak. - Mégis kinek az oldalán állsz?
Hatit kifejezetten szórakoztatta a helyzet. Életében talán először merészelt nyelvet ölteni rám. Rám! Próbáltam türelmes lenni, mind a lányhoz, mind a petemhez. Csendben vártam, mi fog történni.

by **Dr. Hannibal Dan** Csüt. Júl. 04 2013, 13:39

- Azt látom, hogy élesek, de azért vigyázz nagyon, jó? Nem akarom, hogy megüssed magad! - kiáltottam a farkaskának. Szegényke annyira próbálkozott, hogy leszedje a késemet, én meg annyira féltettem..
Kicsikét megijedtem, amikor ellenfelem megakart vágni. El is futottam sikítva. Pedig ő nem akart rosszat, csak ugye elég félelmetes az, ha valaki egy szúrós bottal közelít feléd. Emberi ösztön a védekezés, és az én védekezésem a futás, meg a sikolyok összességében teljesedik ki. Ez van..
Hirtelen valami zörgésre lettem figyelmes, így odakaptam a fejem. És hirtelen csak azt láttam, hogy Hati repül a föld felé!
- Megmentelek! - vetődtem, de késő volt. Nagy puffal ért földet ő is, meg én is. Nem egy szerencsés dolog ez.
- Nem esett bajod? - kérdeztem, miközben felkeltem a földről, és leporolgattam a ruhácskámat. Ekkor vettem csak észre, hogy eltűnt a késem. Arról nem is beszélve, hogy fogyott az életem.
- Mi a..? - kerekedett el a szemem. Persze arról fogalmam sem lehetett, hogy a saját hátamból áll ki a saját késem. A bénaság netovábbja.. Egyszerűen esés közben elejtettem, és valahogy pont a hátamba állt. s megjegyzem, én ezt észre sem vettem..
A farkaska odahozta a másik késemet.
- Nagyon szépen köszönöm. - mosolyogtam rá barátságosan, és megsimiztem a buksiját. - Viszont most a másikat nem találom. - vakargattam meg a fejemet, miközben körbenéztem magam körül, hogy hol is lehet. - Na mindegy. - ezzel felálltam, és érdeklődve néztem ellenfelemre.
Vajon most bevessem? Ne vessem? Későbbre tartogassam? Ajkaimon gonosz mosoly jelent meg.. Bevetem!
- Összezavaró képesséééég! - kiáltottam, és jól rákoncentráltam, hogy működjön. Ás máris, egy szempillantás alatt átalakítottam a ruhácskáját. Akárhogyan is néztem, neki nem állt jól a kawaii ruha, amit ráadtam, de legalább ez egy kicsit talán összezavarja. Igazi gyönyörűség volt az a ruha. Csak nem rajta.. Ekkor felkaptam azt az egy késemet, amim volt, és odaszaladtam a fiúhoz. Kihasználtam az alkalmat, és vágtam. Azt hiszem, valahogy így kell harcolni, bár igazi, rendes csatát még nem nagyon vívtam.
Élet: 40
Páncél: 13 - 7 = 6

by **Askr** Csüt. Júl. 04 2013, 17:59

Még mielőtt leeshetett volna, Hati vállát megvonva hunyorított Lizzyre. Kifejezetten meglepett, amikor a zuhanás közepette az árnyharcos lány meg akarta "menteni" a monstrumot. Gondoltam, rendelkezik súlyemelő jártassággal, mert máshogy nem vetemedhetne ilyen butaságra. Hati vidáman adta tudtára jóllétét, miközben ő maga is kereste az elhullatott kést. Tekintetem a lány hátára szegeződött, amiből a fegyver állt ki. Morbid vagy KA és nem is kicsit! Elfogott a hányinger, de nem a lány tehetett róla. Egy elég rosszul sikerült mosollyal próbáltam elkerülni a "balesetet".
Hati hörögve ült le a földre. Valami baja volt? Semmit se csinált, csak hörgött, mint valami vadállat vagy szörnyeteg.
- Mond, te jól vagy? - kérdeztem, miközben furcsállóan oldalra döntöttem fejemet.
- Persze, csak valamilyen hang van lent, de még nem értem el. - Életében talán először magyarázott úgy, mint egy felnőtt. Mancsával az állát pöckölgette, hátha attól jobban lesz. - A kés még, mindig a hátadban van, Liz. - mondta nyugodtan a lánynak, miután ő kijelentette, hogy ezúttal a másikat nem találta. Miközben Hati kísérletezését figyeltem, észre se vettem, amit Lizzy művelt. Az összezavaró képességre fölfigyeltem, ahogy a démonfarkas is. Egyáltalán nem vettem észre semmit, illetve akkor nem. Amit meghallottam, az Hati ördögi hahotázása volt. A pet a hátára dőlve, majd' megszakadt a röhögéstől. Mire megkérdezhettem volna, mi baja, már magamtól is észre vettem: női hacukában voltam! Most én éreztem úgy magamat, mint egy szende kislány. Mi mást tehettem volna? Miután megilletődésem közepette hagytam, hogy Lizzy megsebezzen, elbújtam a bokorban és vártam. Hati akkor sem hagyta abba a kárörvendést, de legalább felkelt a földről és tényleg támadásra szánta el magát. Hogy kevésbé ijessze meg Lizt, visszaváltozott, és úgy ugrott a lány felé, egy harapás kíséretében. Igyekezett enyhén megtenni mindezt. Tapintatos volt, de látszott, a nevetés ellenére sem akarta, hogy így megszégyenüljek. Remélem, ez a képesség nem fog túlságosan sokáig tartani...

//A párbaj kezdetekor Hati sebzése 15-ös volt ^^//

HP: 50/50;
Páncél: 0/14;

by **Dr. Hannibal Dan** Szomb. Júl. 06 2013, 12:16

Szegény pici farkaska elkezdett hörögni.
- Jajj! Mi történik? Ne vedd ki azt a hangot, ne vedd ki! - sipítoztam. - Maradjon csak szépen ott! És akkor nem hörögsz, úgy jó? - kérleltem, miközben közelebb mentem. - Tessék! - ~~téptem egy darabot a ruhámból~~ vettem elő egy új darab ruhát, amivel körbetekertem a farkaska nyakát. Nemcsak szép volt a rózsaszín masnival a nyakában, de még hasznos is volt, mert az meggyógyítja.. Legalábbis ha valamivel baj van, akkor csak egy kötés kell rá, és meggyógyul, nem? Nálam ez mindig így megy.. Vagy nem?
- Mi? A hátamban? - forgolódtam, de nem láttam sehogyan sem, hogy a hátamban van-e valami. - Nincs is.>< Én nem látom! - nyafogtam. - Vedd kiiiiii! Nem akarom! Fáj! - kiáltoztam. - Vagyis nem, nem fáj, de nem akarom, hogy ott legyen! - folytattam a hisztit.
Hati jót nevetett a gazdáján, és meg kell hagyni, tényleg nem mindennapi látvány volt Hope abban a ruhában.
- Azért remélem, nem haragszol nagyon. - mondtam, miközben megvágtam, majd ő a bokorba bújt. Viszont akkor meg egy farkas harapás talált háton, vagy mi.. Hirtelen csak azt láttam, hogy egy Hati van mögöttem, meg hogy leesett az életem. Nagyot ugrottam ijedtemben, és megint elkezdtem futni. Jó messzire elfutni.. Meg sem álltam volna, ha a kitartásom engedi, viszont már nagyon elfáradtam a harcban, így megint csak egy fa mögé jutottam, ahonnan kikandikáltam. Hányszor kell nekem még ezt eljátszani? Magam elé tartottam a késemet, azzal védekeztem.
- Ne gyere ide, mert megváglak. - fújtam fel az arcom a farkaskára tekintve.

by **Askr** Hétf. Júl. 08 2013, 15:55

Most viszont én röhöghettem egy jót a farkasomon, amikor a lányka rózsaszín masnit kötött a nyakára. Egy nemtetsző morgással figyelmeztetett engem, de nemigen tudtam abbahagyni a nevetést. Természetes, hogy csak ő nevethet rajtam, bár a támadással csupán a becsületemet oltalmazta. Megköszörültem torkomat, s még jobban elbújtam a bokorban, mikor Lizzy jajveszékelve jött rá, hogy a kés a hátában volt. Azért rendesnek tűnt a bocsánatkérése miatt.
- Nem tudod, mikor múlik el? - Úgy kérdeztem mindezt, mintha életbe vágó lett volna. Nos, valahol az volt. Nem akartam ellenkező nemi identitásúnak megjelenni, még egy lány és egy nagyszájú démonfarkas előtt sem Az lett volna cikis, ha mindez a városban történne meg. Maga, a rémálom, a pokol legmélyebb bugyra, ha más férfiak így látnának... Elég volt, ha a petem így lát, nem kellett több megaláztatás. Hati sajnálkozva nyüszített, mikor megharapta újdonsült barátocskáját. Nemigen akarta bántani, ami persze érthető volt. Ki tudna ártani egy olyan kislánynak, aki még harcolni sem tud? Komoly, érdekes kérdés. Még nekem se bizonyult túlságosan egyszerű feladatnak a botommal megsebesíteni, hisz' majdnem pontosan tudtam, mi lesz az azt követő reakció: hisztizés. Hati értetlenül nézett, oldalra billentett fejjel ült Lizzy előtt, miközben ő a késével fenyegetőzött. Tanácstalanul pillantgatott rám is. Vállamat megvonva rá akartam hagyni ezt az egészet, amin bizony kissé berágott, de próbálta lenyugtatni magát. Fülét lehajtotta, bociszemekkel nézett fel Lizzyre. Nagy ásítás közepette próbált meghatóan nyüszíteni.
- Nem akarsz inkább játszani? Nem jó móka a küzdelem... - Hah, pont ő mondja? Az esetek oroszlánrészében ő rángat bele a küzdelmekbe. A váratlan meghunyászkodása persze nála is a kétségbeesés kecsegtető jelei voltak. Ő sem tudott mit kezdeni egy ilyen ellenféllel. Talán amilyen Lizzy, úgy el is fogja fogadni ezt az ajánlatot. Remélem addigra eltűnik rólam ez a rémes hacuka...

by **Dr. Hannibal Dan** Hétf. Júl. 08 2013, 16:41

- Nem, fogalmam sincs.. - hajtottam le a fejem. Hisz úgy használtam a képességemet szegényen, hogy még azt sem tudom, mik a hatásai. Soha, de soha nem került eddig arra sor, hogy különösképpen szükséges lett volna megvárni, amíg vége. Aztán felnéztem, mert támadt egy jó ötletem.
- De elég csak lenyitod a menüd, és visszaöltözni. Nincs is ezzel semmi gond, nemde? Hisz buták vagyunk mind a ketten, lehet, hogy ez örökké tart, és a sima ruhád visszament a virtuális szekrényedbe.. Meg ha nem is ment vissza, biztos van ott váltóruhád, nem? Vagy legalább egy pizsama.. Szóval biztos így lehet ezt visszacsinálni. Mert szerintem magától nem múlik el, de nem ám! - magyaráztam, aztán hátrafordultam, és hisztérikus hangon folytattam. - Viszont előbb vegye valaki kis a saját késemet a saját hátamból!
Nos.. Ez a harc is abból állt, hogy én futkorásztam, meg ijedten szaladgáltam, meg azért egy picit megpróbáltam használni a késecskémet, és ők meg csak jól furán néztek, amikor így tettem. Pdig szerintem ez egy teljesen normális reakció tőlem.. Legalábbis a valós világban annak számítana.
- De! - kiáltottam vidáman. Kapva kaptam az alkalmon, hogy végre vége lehet ennek a szörnyűségnek. - Játszunk! Azt szeretem! - mosolyogtam, miközben Hatihoz rohantam, és megölelgettem. - Olyan okos vagy, és olyan nagyon jó ötleteid vannak neked! És mit játszunk, mondd? - kérdeztem, immár fülig érő száájjal. - Egyébként.. Nincs kedvetek elmenni ebből a szörnyűséges erdőből? - néztem körül, és a hideg is kirázott, ha a hatalmas sötét fákra felpillantottam. Már amennyire láttam, hisz közben minden ködbe volt burkolva.

by **Askr** Hétf. Júl. 08 2013, 18:36

Nos, ha nem is sikerül, de egy próbát mindenképp megér. Így hát Lizzy tanácsára lenyitottam a menümet és kikerestem a régi ruhámat. Meg is volt! Miután ez megtörtént, úgy jöttem elő a bokorból, mint akinek nagy kő esett le a szívéről. Zavarodottan pislogtam, majd füttyentettem Hatinak, aki egy vakkantással jelzett, végül kivette Lizzy hátából a kését, s letette a földre. Szemével a lánykát fürkészte, s látszólag teljesen beleborzongott. Bár egy szóval sem említette, de úgy tűnt, ő sem fogja elfelejteni ezt a harcot, márha annak nevezhettem ezt a tíz-tizenöt perces szerencsétlenkedést. Egyáltalán létezik ilyen? Egyáltalán nem értettem ezt az egészet, és azt hiszem, nem is akarom. Minden esetre Hati kifejezetten örült, hogy Lizzy beleegyezett, ráadásul megölelgette és szép szavakkal illette meg. Farkát hevesen csóválva adta a kislány tudtára boldogságát.
- Fogócskázzunk vagy futóversenyezzünk! Az győz, aki hamarabb kiér az erdőből! - vetette fel az ötleteit. Már biztos voltam benne, hogy az árnyharcoska mindenképp bele fog menni. Ha nem is, Hati már el is kezdett szaladni, ki, az erdőből. Lelkesen vakkantgatott, mindkettőnket hívogatva. Lizzyre nézve, tragikomikusan mosolyogva vontam meg vállamat, s futottam a fekete kis bolhazsák után. Kifejezetten gyorsan szaladt, és ahelyett, hogy megvárt volna, fokozta a tempót. Egy pillanat erejére megálltam, a levegőszomjam miatt. Sóhajtottam, majd szemem a sűrűre szegeződött. Valamit hallottam, s láttam is. Egy vörös szempár izzott, ami nagy dübörgés és mély morgás közepette el is tűnt. A föld megremegett, ám mire megnézhettem volna, már nyoma sem volt. Mi vagy ki lehetett az a teremtmény, ami bár tisztes távolságból, ám jól megnézett magának? Hati sürgető vonyítása nem hagyott se pihenni, se kutakodni. Folytattam a futást, ki, a hátborzongató érzést nyújtó erdőből.

//Köszi a játékot! ^^//

by **Dr. Hannibal Dan** Hétf. Júl. 08 2013, 19:47

- Fogócska? Én benne vagyok! - ugrálgattam. Aztán.. - Hé! Így nem ér! Nem volt rendes a kezdés, meg semmi start, vagy valami! Csaló vagy! - kiáltottam, miközben a farkas után iramodtam. Furcsa volt önfeledten játszani, furcsa volt kergetőzni. Nevettem. Megszerettem a farkaskát, és a gazdiját is ezalatt a rövid idő alatt. Ők kedvesek voltak velem, nem mint az a többi gonosz ember. Hogy mennyire furcsa a tény, hogy az idomárokkal jövök ki a legjobban.. A többi mind nagyon gonosz!>< Mondjuk akinek cuki állatkája van, az alapból ténylegesen nem lehet gonosz! Egyébként az árnyharcosok a legrosszabbak! Mind arrogáns, és szemtelen. Sajnálatos módon én is ebbe a kasztba kellett hogy kerüljek. Pedig én tényleg nem akartam.. A kardforgatók meg furcsák. Vagyis eddig egyel találkoztam, akivel beszélgettem is úgy igazán, de ő szellem volt..vagy boszorkány? Valami hasonló démon boszi ördög szellem fajzat. Viszont végül ő is aranyosnak bizonyult. De azzal az árnyharcossal egyszerűen sehogyan sem jöttem jól ki! Meg a másikkal sem azon a küldetésen.. Mind mind butááák! De az idomárok nem! Ők aranyosak! A többit meg még annyira nem ismerem. Nem is tudom, hogyan van ez.. Vannak azok, akik ilyen nagy furcsa fegyverekkel járnak. Azoknak a kasztoknak még a nevét sem nagyon tudom. Aztán vannak még a lovagok is, ilyen Ciel.. Azt hiszem, ennyi. Jahh nem! Vannak még az íjászok is! Ők távolról harcolnak! Hogy mennyivel jobb lenne távolról.. Nem kéne mindig a közelébe mennem a többi gonosz emberkének.
Eléggé kuszára sikeredtek a gondolataim, ahogyan kifele tartottam az erdőből, a farkas és gazdija után. Végül megláttam a napfényt a fák között, kitisztult a sűrű, és én kiértem. Vége volt.. Szépen megköszöntem, hogy segítettek nekem, meg hogy feldobták a napomat, és elindultam hazafelé. Kezdett sötétedni, esteledett.

/ Én is köszönöm! Imádtalak titeket! Írok Kleinnek../

by **Cardinal** Szer. Júl. 10 2013, 15:25

Ossu!

Aranyos harc volt, megmosolyogtattatok Very Happy

30 xp és 70 arany jutalom jár a párbajért, melyet most lezárok.

by Ajánlott tartalom

Askr vs. Lizzy

Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy

Re: Askr vs. Lizzy