Re: [Küldetés] A Hited útját járva

by **Ryukyu** Csüt. Szept. 16 2021, 13:54

A közös munka végül meghozza gyümölcsét, Chara felderítése és Ryu találgatása révén végül feltárul a továbbjutás lehetősége, amit a páros ki is használ. Miután a kardforgató a trónra tessékeli a múmialányt a kölyök pedig a feltáruló nyílásba helyezi és elforgatja a kulcsot a kattanást követően a férfi már egy új helyszínen találja magát. Szerencséjére társával együtt, viszont a fekete indikátoros hölgyeménynek nyoma veszett, amit Ujin egy cseppet sem sajnál.

Alig ocsúdik fel a „teleportból” eredő meglepetéséből Ryukyu, máris jön a következő. Egy fentről érkező újabb vendég csatlakozik hozzájuk, nagyjából ugyan akkor amikor Mia san is érkezik látszólag sértetlenül. Ryu a égből pottyant gyerkőc felé indul, mert az Ő állapota az ami hagyhat némi kivetnivalót a kemény landolást követően. ~Újabb vézna kölyök akire vigyázni kell.~ konstatálja, de hangosan csak egy kérdést tesz fel;
– Jól vagy? – és ezzel egy időben a kezét nyújtja, hogy felsegítse. Akár elfogadja a segítséget akár nem, a férfi úgy ítéli meg itt az ideje a bemutatkozásnak.
– Ryukyu vagyok, a másik két társammal már partyban vagyunk, szerintem csatlakozz te is. – mondja és már dobja is a party meghívót. Amint ezt elrendezi, és a gyerkőc is jól van, az íjász felé fordul. – Jó látni, hogy nem esett baja Mia san. – Üdvözli a „visszatérőt” majd maga sem érti miért, de egy teljesen lényegtelen információval folytatja. – Úgy tűnik a nemek aránya kiegyenlítődik. – mondja, és noha igaza van, de azt nem tudja, hogy igazából az akit lánynak gondol valójában fiú, és akit fiúnak vél az pedig lány. De most ezen a részletkérdésen nem érdemes fennakadni.

Végül a folyosó felé fordítja figyelmét, de semmi ötlete nincs ezzel kapcsolatban így inkább csendben marad és megvárja mire jutnak a többiek.

by **Chara** Hétf. Szept. 20 2021, 11:40

Imája végül meghallgatásra talált. Tovább jutottak, és még azt sem bánja, hogy ehhez az kellett, hogy egy kicsit sötétbe boruljon a világ körülötte. Mikor ismét lát, mintha meg sem lepődne a folyosón - klisé klisé hátán. Felkel a földről, leporolja a ruháját, kissé fintorogva, mintha az imént lepottyant újabb ember tette volna ezt vele és kissé odébb lép. A kardforgató úgyis megint magához vette a csapatvezér szerepét, annak ellenére, hogy lerí róla, hogy semmi kedve hozzá, Chara ámbár ezt meg is érti. A pasas elég idősnek néz ki, és lévén azóta évek teltek el, még ennél is idősebbé vált menet közben, de persze az ember hajlamos csak az alapján ítélkezni, amit lát.
Chara felettébb kíváncsi rá, vajon ő maga hogy nézhet ki már a valóságban.
Ryu megjegyzésére viszont kérdőn emeli meg a szemöldökét és körbenéz. Négyen vannak, ebből három lány, és csak a kardforgató a férfi. Ismét önjelölt vezetőjükre tekint, majd vállat von és zsebre vágott kézzel inkább az ajtókra pillant, de csak egy csalódott sóhaj hagyja el a száját. Csapda, ismét.
Tehát fiúnak nézi. Hát legyen, ő tesz rá magasról.
-Az egyik irány fix, hogy rohadt hosszú, a másikról meg semmit nem tudunk, meddig nyúlik. Na, okosok, most mi legyen?
Emeli meg a szemöldökét, majd a szájába dob egy nyalókapálcikát, had legyen mit rágcsálnia.
Persze nem adja fel teljesen. Próbálja összetenni a puzzle darabjait; a fák, amiket követnie kellett, a boszorkány, akit mindenki másnak látott, a szétszakadás, amiben lefogadja, hogy a másik kettő mást élt meg, mint ők ketten... ráadásul...
-Várjunk. Mi ketten együtt voltunk. Ti meg külön-külön?
Pillant Mia és Tsuku felé, majd vissza Ryu-ra és visszateszi a pálcát a szájába.
-Ez nagyon, nagyon érdekes. -vigyorodik el. -Egyelőre nem értem, mit akarhat a boszorka ezzel az egésszel. Tényleg, te milyennek láttad őt? -fordul az újonnan érkező felé. Minden darabot össze kell szedni.

by **The Gleam Eyes** Szer. Szept. 29 2021, 19:42

[Chara, Ryukyu]
Látszólag mindannyian megérkeztetek egy helyre, és ahogy feltápászkodtok és megindultok, hogy megismerjétek a két újdonsült személyt, akivel találkoztatok, elég meglepő dologban van részetek. Egyáltalán nem reagálnak rátok, még csak ha a hangotokra reagálnának, már az is jó lenne, de látszólag se nem látnak, se nem hallanak titeket, és ahogy Ryukyu DenDenTsukuhoz nyúlna esetleg, hogy felsegítse, vagy csak hogy leellenőrizné hogy van, egyszerűen csak átnyúl rajta. Mintha a fiú ott se lenne. Ti látjátok egymást és képesek vagytok tapintani is egymást (~~talán egy szerencsés markolással még Chara nemét is helyre tudják tenni~~), de látszólag a két jövevény egyáltalán nincs tisztában a jelenlétetekkel. Mindenesetre a kommunikáció, mint már említettem kettőtök között szabad, így nyugodtan megoszthatjátok baljós gondolataitokat egymással. Szabadon próbálkozhattok, ha netán úgy döntötök, hogy ajtót nyittok, az meglepő módon, érzékelhetitek, hogy a másik két duo is látja, hogy valamilyen rejtélyes ok folytán egy ajtó csak úgy kinyílt a közelükben.

Kieg:
Az előző postban elfelejtettem mondani, de a szoba bal oldalán a páros, jobb oldalán a páratlan ajtók vannak, így egymással szemben vannak a "számpárok" és észak felé nő a szám értéke.

Határidő: 10.12.

// Mia és DenDenTsuku 500 szóval pótolhat. Se Mia, se DenDenTsuku nem látja egymást, se a többieket, míg nem írnak, IC egyedül tartózkodnak a folyosón. Ha valamelyikük ír, akkor egy nagyjából 5 perces idő után, hirtelen megjelenik számukra a többi játékos is, mintha csak úgy mellé teleportáltak volna, de addig nem lehet fizikailag interaktolni velük, amíg nem írnak. //

by **Ryukyu** Vas. Okt. 03 2021, 17:39

A kardforgató meglepődve veszi tudomásul a történteket. A biztonság kedvéért azért újra megpróbálja talpra segíteni az idomárt de ismét átsiklik rajta a keze. Noha nyilvánvaló, hogy Chara figyeli az ügyködését azért mégis megjegyzi annak kérdésére;
– Gyanítom nem fognak válaszolni. – mondja miközben leguggol az égből pottyant csemetéhez. Igaz az árnyharcos talán hozzá is intézhette a kérdését, de Ryuban ez a gondolat meg sem fordult. Elvégre a lány a kérdésben az okosokat szólította meg, amit így, a fiú magáról alkotott véleménye alapján, egyértelműen magára nem vonatkoztathat. Ujin erősen töpreng, hogy ezt a helyzetet, hogy oldja meg. Sem az íjászt sem a kislányt nem hagyhatja magára, főleg így, hogy nem is tud velük kommunikálni. Ez persze egy újabb kérdést vet fel benne; ~Vajon a mobok meg tudják őket így sebezni?~ Persze elsőre kapásból nem lenne a válasz a kérdésre, de mi van, ha ez az érinthetetlenség csak rá mit játékosra vonatkozik, vagy mondjuk csak részleges a testén.
És hogy a második dolgot azonnal le is ellenőrizze laza kézmozdulattal meglegyinti az előtte ülő arcát. Igaz erő nincs benne, de ha esetleg DenDen épp akkor szólalna meg, akkor a kardforgató keze kellemetlenül csattanhat a másik arcán.

Végül a férfi sóhajtva feláll és hangot ad kételyeinek, pontosabban véleménynek.
– Nem hagyhatjuk így itt őket. Ha ilyen állapotban rájuk ront egy mob, esélyük sem lesz. Anélkül ölik meg őket, hogy tisztában lennének azzal, hogy mi történik.
Ryuban felmerül egy pillanatra, hogy talán nem a „két lány” az akik valamiféle alternatív síkra kerültek, hanem ők. De aztán ezt gyorsan el is veti, lévén, hogy a korábbi teremben a kis múmia lányka igen is kézzel fogható volt. Vagyis továbbra is azon véleményen lesz, hogy ők vannak az érzékelhető világ oldalán és a másik kettő az aki valamiféle párhuzamos dimenzióban.

Az ajtókat és a folyosót pedig Charára bízza, elvégre a már említett korábbi szobában is Ő volt az aki fellelte a titkos rekeszt meg a kulcsot. No meg az ajtókat is a másik próbálgatta végig.

by **Chara** Szer. Okt. 06 2021, 12:17

Magában hümmögve veszi tudomásul, hogy valami nem stimmel. A másik kettő úgy ül és mered előre, mint akiket megbabonáztak, a nyalóka pálcikája a szájában felfelé mozdul, ahogy fogaival mozgatja azt gondolkodás közben. Zsebre tett kézzel figyeli Ryu próbálkozásait, majd végig néz a folyosón.
-Már ha jár erre egyáltalán mob, de tény, ezt nem kéne elvetni lehetőségnek. Najó...
A szája sarkába igazítja nyelvével a pálcikát, és a legközelebbi ajtóhoz lép. Megpróbálja kinyitni, bekukucskál rajta, majd vissza is zárja, majd megismétli a következővel, de ezt már résnyire nyitva hagyja, mikor visszafordul a csapat felé. Persze baromi kevés az esélye annak, hogy a kijutásuk a közelben van, magukra nem akarja hagyni őket, csupán azért nézett be az ajtókon, hogy megnézze, mit rejt a másik oldal; vajon minden szoba különbözik-e.
Végül visszatér a kis csapathoz, bár alig távolodott el tőlük pár lépésre.
-Viszont azt sem tehetjük, hogy egy helyben maradunk, úgy érzem, annak végzetes lenne a következménye. Felvenni meg gondolom, nem tudod, hogy vigyük magunkkal, én meg mondjuk a másikat. Na nézzük...
Végig tekint a folyosón, kiveszi közben a pálcikát a szájából. Vár pár másodpercet, hogy történik-e változás, majd mély levegőt vesz, kihúzza a mellkasát (nem, nem látni ekkor sem az igazi nemét, ahhoz szegény túl lapos, gyűlöli is a dolgot), majd elkiáltja magát.
-Hé, Boszorkányasszony néném! Kérünk egy kis hintet, hogy mihez kezdhetnénk most!
Majd ismét zsebre mélyeszti a kezeit, és vár. Ha némán telik el pár másodperc, akkor ismét elkezdi a környező ajtókat kinyitni és bekukkantani rajtuk. Sosem lehet elvégre tudni, hogy rejtezik-e valamelyik mögött megoldás, vagy esetleg így fognak választ kapni.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 07 2021, 10:16

Bár Gleam korábban jelezte a lassulását, megkérném a mesélőt, hogy folytassa a küldetés meséjét, mert az már egy hónapja áll!

by **The Gleam Eyes** Szer. Nov. 17 2021, 15:51

Chara és Ryukyu nagyjából egyetértettek abban, hogy így sajnos nem maradhat a szituáció. Haladniuk kell és nincs mit tenni ezzel, bár egyikük se szívesen hagyta volna hátra a két jó madarat, aki látszólag egyáltalán nincs tisztában a környezetével. Végül Chara veszi kézbe a dolgokat. Ismét neki állt ajtókat nyitogatni, míg Ryukyu próbál a helyzettel kezdeni valamit. Ez szép és jó, azonban elég hamar kiderült, hogy bajba vagytok. Chara pillantja meg először eme forrását. Mikor kinyitja az egyik ajtót, végre nem egy üres szobát fedez fel. Annál… sokkal rosszabbat. Talán egy pillanatra le is fagy, ahogy az ajtó túloldalán egy brutális méretű barlangot vesz észre, ám a baj az volt, hogy mivel volt teli eme barlang. Megszámlálhatatlan vörös indikátor lebegett a levegőbe, mely alatt a hozzájuk tartozó gazdája. Pókok, százlábúak, szarvasbogarak és minden más undorító bogár, mik egyenként akkorák volták, mint egy nagyobb kutya. És észrevették a lányt. De még hogyan! Akarva akaratlanul is felszökhet szeme a kép, hogy ez a milliárdnyi mob széttépik testét és belefúrják csáprágós fejüket a bőre alá, hogy kiszakítsák belsőségeit (vagy egyéb más csúnya halált), és ez a kép, mintha riadójelként érte volna el a kis lényeket. Felkapva fejüket, egy tudatként indultak meg a lány felé, kit nagy eséllyel nem kellett győzködni, hogy szedje a lábait, sőt nagy eséllyel, már azelőtt is elindult, hogy a bogarak megindultak volna az irányába. Akár becsapta az ajtót, akár nem, a hordát látszólag semmi sem akadályozta meg abban, hogy elérjék prédáikat. Ha volt annyi lélekjelenléte, hogy bezárja az ajtót, úgy a többiek számára nagy eséllyel az ajtó kiszakadásának hangja volt a figyelmeztetés, hogy itt valami baj van. Nem kellett szólnia semmit se a lánynak. Mindenkiben ugyanaz a gondolat fogant meg: „fuss az életedért”. Egy sima ösztön, mit eldöntheti a helyzetedet élet és halál között. Szép és jó a másik miatt aggódni, de a halál közelsége, főképp az ilyen csúf halál, mindenki lábát megindítja. Mindannyian az életetekért futottatok. Bár azok ketten nem láttak titeket, a bogarakat igen és egyiküknek sem fülledt a foga meghalni. Nem volt időtök elfordulni és ajtót nyitni, ahhoz le kellett volna lassulnotok, és azt biztosan nem éltétek túl. Így az egyetlen reményetek, hogy valahol remélhetőleg találtok egy nyitott ajtót. És végül megpillantjátok azt. Egy ajtó, mi a folyosó végén a többi jobb és baloldali ajtóval ellentétben, ez veletek szemben foglalt helyet és nyitott nyílásán keresztül erős fény vakít meg titeket. Nem tudjátok mi vár ott, nem tudjátok mi fogad ott benneteket… de némán mind ugyanazt remélitek nagy valószínűséggel: „Kérlek… csak vigyen ki minket ebből a borzalomból!"

Végül már mindent elborított a fény, és mikor ismét kinyitjátok szemeiteket, már ismét az előtt a kunyhó előtt álltok, mely egykor a boszorkány házaként ismerhettek meg. A bogarak hátborzongató zaja, még mindig a fületekben játszik, annak ellenére, hogy már rég nem láttok semmit. Magatok mögött hagytatok mindent, az eddig lázálomból, és már csak a kunyhó és a mocsaras táj látképe van a szemetek előtt. A kis kunyhó bár üresen pihen a semmi közepén, de még is felfedezhetitek azt a kis feliratot, mi az ajtóra lett biggyesztve:

„Sok félelmetes dolog van a világon, de a legrémisztőbb mind közül még is csak az emberi elme, hisz nem a sötéttől félünk, hanem attól, hogy úgy hisszük van ott valami!”

------

A küldetés során minden pillanatban a környezet a hitetek nyomán formálódott. Ha csapdát reméltek, csapda várt rátok, ha szörnyet, hát szörny. Remélem élveztétek ezt a kis „pszihológiai” kis játékot, azonban sajnos a továbbiakban nem folytathatom a küldetést, amaz alacsony aktivitása miatt. Mindenesetre a jutalmatokat azért mind megkapjátok!

Alap jutalmak

Chara: 180 exp, 160 arany ( +20% Exp küldetés végén SZM )
Ryukyu: 150 exp, 292 arany ( +20% Arany + 100 Arany küldetés végé SZM )
Mia: 36 exp, 48 arany (+20% EXP, +20 Arany küldetés végén SZM )

Ércek és növények

Ryukyu:
Érclátás: Tier 1, 1 -> 21
3 Bronzérc 2 Munkálatlan Bőr 6 Sida Kő 6 Halvány Rubin 3 Vasérc
Nyersanyagismeret 1:
1 Bronzérc 1 Sida Kő
Növénylátás: Tier 1, 1 -> 21
10 Kis Tövisgyökér 4 Faeno Levél 2 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 1 Vörös Pitypang
Nyersanyagismeret 1:
2 Kis Tövisgyökér

Keresés

Ryukyu (Keresés 1. szint):
Nem talál
Mia (Keresés 2. szint):
[T1] Vas Cipő

by Ajánlott tartalom