Re: Pihenő

by **Shota** Kedd Júl. 27 2021, 21:24

Shota kezdett ráérezni, hogy ennél a halacskánál bizony nem árt, ha az a horog kissé csípős és éles, igazodva a csaj stílusához és megjegyzéseihez, amik egyébként rettentően felizgatták a férfiút: végre valaki, aki nem egy szende kislányként reagál a célzásaira.
- Nem mintha úgy néznél ki, mint akinek veszendőben van - nevetett és kacsintott is melléje, merthát mondjuk ki őszintén, ez a halacska élete teljében ficánkolt előtte.
Shota pedig igazán megkóstolta volna, milyen ízű.
- Nekem a selymes fűágy is megteszi, pálmaágakkal, amiket rabszolgák legyeznek kettőnk fölött - vont vállat a további eszmefuttatásokra és ő maga is merengőn bámult bele a semmibe. Igen, igazából ezzel a csajjal most majdnem bármi megfelelt volna; Shota reményeit pedig csak táplálta, hogy a nő nem lökte el őt durván, amikor finoman hozzáért, hanem egyszerűen csak lépett és ha ő lépett, hát a harcművész ifjú lépett ővele. Olyan volt ez, mint a tánc: a férfi vezeti párját, ha pedig amaz épp elbénázza, még van lehetőség korrigálni, ha a férfi profi. Shota pedig - bár ezt nem bizonyította az égvilágon semmi eddig - kétségkívül profinak gondolta magát. Kettejük tánca pedig folytatódott: Shota leírt egy helyet, a halacska pedig megkóstolta a csalit és már ment is vele, bárhová, ahová a férfi menni szándékozott. Innentől tehát annyi az egész, hogy rá is harapjon - mármint a csalira, ne essék itt semmi félreértés kéremszépen - és utána márcsak ki kell húzni.
Shota hatalmasat nyelt, amikor a gondolat vizualizálódott előtte.
- De, igen, pont olyan - helyeselt kedvesen és lassan elkezdte terelgetni a csajt a megfelelő irányba, le az ösvényről és az onnan várható, nemkívánatos személyek elől - Éppen a diximet sétáltattam, amikor megtaláltuk azt a kis kunyhót nem is olyan messze. Ott lepihentünk és már éppen tartottam hazafele, amikor belepottyantál az életembe - felelte a kérdésre abszolút csevegő hangnemben és közben elégedetten vette tudomásul, hogy bizony elég fülledtté kezdett válni az idő. Vagy csak ő érezte így? - Egyébként igen, sikerült meglepned - mosolygott elnézőn és elegánsan kikerülte a "megijedni" szó használatát - Mondd csak, másokat is hozol ilyen helyzetbe, vagy csak én voltam ilyen szerencsés? - tett föl most ő is egy kérdést, csakhogy addigis, amíg oda nem érnek a... valahová, szóval tudja tartani a csajt. Közben pedig elkezdte törölgetni a homlokát, már a horgászat következő szakaszának előjátékaként és ahogyan éppen két bokor között igyekezett átjutni, majdnem rálépett a rókára, ami az egyik alatt lapult. A ravaszdi ijedten ugrott ki, ám Shota észnél volt: gyorsan elkapta az állatot és úgy mutatta azt Miko felé.
- Mit szólnál egy rókaprém boához? Vagy te inkább az az állatvédő fajta vagy? - tudakolta és a csaj válaszától függően ölte meg vagy engedte el a vadat.

/Róka/

by **Miko** Hétf. Aug. 23 2021, 16:24

Sosem voltam valami szendeszűz jellem, Yui-channal ellentétben, aki minden enyhe célzásra vöröslött, mint egy paradicsom. Én alapjáraton bele szoktam szállni a viccelődésekbe akkor is, ha én vagyok a célzás célzata. Mindig képes vagyok túllépni a problémákon és a pozitívot nézni a dolgokban.
- Sokat edzettem kinn, így ne azért tűnhetek itt benn ilyen fittnek. Bár gondolom, ha a rendszer frissítené a jelenlegi kinézetünket, mindegyikünk kissé másképp nézne ki. – vigyorgok a fiúra, látszólag nem zavartatva magamat azzal, hogy vezet, hisz tudom magamról, ha próbálkozna, akkor megvédem magam – Nem tudom, én nem szeretem a rabszolgaságot, mindegyikünk szabad ember. De ha kapnak fizetést, az más kérdés. – viccelődök picit.
Hagytam had vezessen, még ha emiatt le is térünk az ösvényről. Úgy voltam vele, ezen a szinten nem történet velem olyan baj, ami gondot okozna nekem, még akkor is, ha jelenleg nem a harci felszerelésembe vagyok.
- Alapjáraton senki sincs biztonságba, ha unatkozok, szeretek egy kis „random”-ot vinni az emberek életébe. Sokan mondták már, hogy a jó kedvem ragadós, és én szeretem, ha a másik fél vidám. – mondom kedvesen, tisztán láthatóan, hogy tényleg azt gondolom, amit mondok – Amúgy hagyd csak. Alapjáraton, ha nem fejlődni akarom, hagyom elfutni a pici segéd mobokat, ha csak nem bosszantottak fel valamin. – mondom a fiúnak mosolyogva és vártam, hogy elengedje a bokrot.
Ha ez megtörtént, boldogan szakadok ki a fiú vezető karjaiból, hogy nevetve üldözzem picit, a kis rókácskát, aki aztán végül behuppant az egyik bokorba. Végül mosolyogva megállok a bokor előtt, ami még mindig remegett.
- Na, mi az vörös pajtás, félsz? Ne aggódj nem bántalak, csak meg akarlak simizni! – kiáltom be a bokor mélyébe, és már készültem volna benyúlni a kis csöppségért, amikor is hirtelen egy egészen más milyen lény bukkant elő.
Mire kettőt pisloghattam volna, Shota annyit láthat, hogy sikkantva esek hátra, és hogy a felsőm gyanúsan felgyűrődve domborodott hasamnál. Mielőtt azonban bármit kérdezhetett volna a felsőm alól fel is bukkanta nyakam kivágásánál egy apró Szőrös Manó feje, aki érzékelvén a helyzetet, hogy megtalálta a kijáratot, azonnal mászott is kifelé csapkodva, rúgkapálva, mindent csinálva. Azonban kezei nem voltak üresek. Legnagyobb meglepetésemre, eleinte azt hittem, hogy a kis lény csak belém gabalyodott, de a kis dögvész nem csak, hogy átpréselte magát felsőmön, hanem megmarkolva ruhám a fejemnél kiszabadulva, egyszerűen lehúzta rólam, kihasználva meglepődöttségem.
- Hé! – szökkenek talpra azon nyomban, melytől Shotának nagy eséllyel nem kis örömöt okozok.
Nem tűnt ugyanis fel, hogy nem csak a felsőmnek veszett nyoma, hanem melltartómat is meglovasította a kis lény – Add vissza a felsőm!
Már szaladtam is a lény után, aki azonban rövidesen eltűnt egy gödörbe a felsőmmel egyetemben.
- Adod vissza! DE ADOD VISSZA! – kiáltom morcosan a lénynek, majd Shotáról teljesen elfeledkezve nyúlok bele a lyukba.
Jobb kezemmel hiába nyújtóztam, egyszerűen annyit értem el, hogy testem és kebleim a kemény földnek nyomódtak, így végül morcosan kijöttem, és morcosan kezdtem utat szerezni magamnak, mintha valami nagyra nőtt macskaféle, úgy ásva magamnak járatot. Ha Shota ez idő alatt nem tért magához, vagy csak élvezte a műsort, végül láthatta, hogy egy dinka, hiperaktív csajszi a földbe túrva, majdnem pucsít neki. De hát na… a kedvenc pólóim egyikét vitte el, ráadásul ez különleges is, mert Yuitól kaptam 20. szülinapomra! Értem én, hogy csak egy játék adat, de akkor is!!!

// Szőrös Manó //

by **Shota** Vas. Szept. 19 2021, 21:03

Ahogy halacska elkezdett a kinti hobbijáról beszélni, Shota mosolya még elégedettebbé vált: hát igen, vannak előnyei is annak, hogy ittragadtak ebben a játékban; a valódi világban ugyanis sosem kezdett volna ki egy edzett, harcias csajjal, nehogy a végén másnap kék-zöld foltokkal kelljen mutatkoznia. Nem, Shota maradt a biztonságnál és bár tudta, hogy ez a nő magasabb szintű nála (ami, elnézve Shota jelenlegi szintjét, igazán nem volt nehéz), de amíg ennyire naivan őszintének mutatkozott, semmi gond nem volt.
Márcsak a rugdosást kell elkerülni és minden a lehető legnagyobb rendben.
- Úgy nézem te egy jólelkű lány vagy - mosolygott a fizetést kapó rabszolgák említésére és azon kezdett el agyalni, hogy mégis hogyan néznének ki az elf rabszolganők, egy szál melltartóban és bugyiban, derékig érő, selymes hajjal. Hát igen. A férfiút maga a kép is lázba hozta, igyekezett hát visszatalálni a beszélgetéshez és valami okosat mondani halacska csacsogására:
- Szóval szerinted a másik felvidításához hálóba kell ejteni őket? - nevetett fel jóízűen, ugyanis egy kis ellentmondást érzett a mondatok között, jóllehet Miko már rég máshol járt - A random az mondjuk jó dolog. Egészen addig, amíg nem veszélyes - tette aztán hozzá egy rövid szünet után és azon kapta magát, hogy egészen... kellemes ezzel a csajjal beszélgetni. Ebben a ragadós dologban tényleg lehet valami, mert Shota általában a kevés beszéd-több tett elven építgette az egyéjszakás (illetve néhol egydélutános) programjait, de Miko egyszerűsége és derűssége felvillanyozta őt. Ebbe az idillbe csapódott bele a róka, a harcművész ifjú pedig még azelőtt tudta, hogy mi lesz halacska válasza, hogy amaz kimondta volna a szavakat. Shota bólintott és elengedte a ravaszdit, majd zsebre vágta kezeit és úgy sétált halacska után, aki úgy döntött, még egy kicsit kergeti a prédát őhelyette. Szórakozottan nézte, amint Miko a bokorral beszélget, az események váratlan fordulata viszont őt legalább annyira meglepte, mint magát a csajt.
- Aztakurva... - szaladt ki Shota száján és kikerekedett szemekkel bámulta a jelenést, majd nyelt egyet és onnantól... onnantól már nem az esze irányította őt. A csaj nemcsakhogy előrehajolt, de formás fenekét is megmutatta, jóllehet a férfiúnak sokkalta nagyobb élvezetet jelentett a csupasz bőr látványa, főleg ha az gömbölyödik is és párban jár. Bizony! A srác Miko mögé lépett, majd hátulról átkarolta a csajt úgy, hogy tenyere az egyik mellen pihenjen meg és finoman hátrahúzta őt, el a lyuk közvetlen közeléből.
- Tudod, így sokkal szebb vagy - guggolt le mellé eztán, majd kihúzta magát és rámeredt a gödörre - Kisasszony, férfiú kötelességem kisegíteni Önt a bajban. Magácska csak pihenjen és frissítse fel magát egy kis hűs vízzel, én addig visszaszerzem az elcsent trófeát - kacsintott rá és inventoryjából végszóra előkerült egy kis kulacs is, benne friss vízzel. Igen, friss vízzel, meg valami mással, dehát erről halacskának nem kellett tudnia. Shota baráti, meleg mosollyal nyújtotta az üveget a csaj felé (és közben nagyon igyekezett a nő szemeibe nézni és nem a csöcseire), aztán még megvárta, amíg Miko kortyol párat, majd nekiveselkedett és elkezdte kezét nyújtogatni befelé a lyukba, hátha előkerül az a felső és ő lehet a nap hőse. Bár azt hiszem kár tagadni, hogy legszívesebben egy másik végtagját tette volna bele egy másikféle lyukba, dehát annak is eljön majd az ideje. Ha a halacska iszik, akkor korábban is, mint azt a férfiú pár perccel ezelőtt még remélni merte volna.

by **Miko** Vas. Nov. 07 2021, 17:16

Látszólag nem gyanakodtam semmire se, hisz miért kellett volna bármit is gyanítanom. Bár a fiú eddig is próbálkozott, nagy eséllyel a jó kedvemnek hála ezedig a legtöbb felett bár szándékos véletlent éreztem, azért hajlandó voltam fejet hajtani, hisz nem csinált eddig semmi egetrengetőt. A fiú szavaira viszont vigyorogva felelek.
- Hát figyi, a fiúk is szeretik behálózni a lányokat, miért baj, ha mi is ezt csináljuk, csak épp szó szerint? – kérdezem tőle jó kedvűen
Érdekes volt, hogy a fiú ezután tőlem kérdezte mi legyen a kisrókácska sorsa, ám érezette, hogy nagy eséllyel akkor se fújtattam volna rá, ha megöli a kis picúrt. Persze sajnálom a cuki dolgokat, de ezek akkor is csak programok. Viszont… akkor kezdem érezni, hogy kezdi eltűnni lábam alatt a talaj (vagyis, hogy kicsúszik kezemből a kötél (vagyis, hogy kezd bizonytalan lenni a helyzetem (most komolyan miért van ennyi ugyanazt jelentő kifejezésünk o.o))), mikor is egy tolvaj kedvű lény egyszerűen letámadt és mire kettőt pislanthattam volna, felsőstül, melltartóstul kirabolt a kis csenevész. Annyira felbosszantott, hogy nem is tűnt fel a másik reakciója. Morogtam és próbáltam elérni a kis lábacskáját, amikor is váratlanul érzem a hozzám érő karokat. Megugrottam a hirtelen jövő érzés nyomán, hisz még is csak egyik keblemre simult a fiú egyik keze. Kissé a fejemet is bevertem, de végül kihúzódtam a lyukból. És arcomon rejtélyes, kissé yandere mosoly (creepy) jelent meg. Bár a nekem szánt mondani való egyik részét befejezte, a másik felét nagy eséllyel azonnal elharapja, ahogy látja, hogy kezemet felemelve egy (számára) gyors pofont adok neki. Ha visszafordul felém, kissé felfújom a pofazacskóimat.
- Lehet, hogy naiv vagyok Shota-kun, de azért ennyire buta én se vagyok, hogy ennyi „szerencsés” véletlent csinálj. – mondtam neki morcosan, de alapjáraton nem mérgesen - Amúgy is megígértem Leo-kunnak, hogy jobban vigyázok magamra. A végén túl nagyon féltené az ő hugicáját. – kuncogok fel végül, már könnyedebben, így ő is megnyugodhat, hogy nem dugom le a torkán a fegyverem (azt amelyiket kevésbé valószínűséggel venne szájba Razz

).
Végül ezután, ha a fiú továbbra is felém nyújtja a vizet, akkor nagyokat pislogva, kedvesen elmosolyodok, és hálásan biccentve elveszem a poharat, amit megiddva visszanyújtom neki azt, de nem megyek el a gödör mellől.
- Amúgy hagyd csak. Én dolgom, majd én előkotorom. – mondom neki vigyorogva, majd visszamászok a gödörbe.
Már akkor kezdtem érezni, hogy valami nincs rendbe odalenn. Ahogy a pozíció miatt megfeszült a lábamon a szövet, kezdtem kényelmetlennek érezni a testhez simuló nacim érintését. Éreztem, hogy testem mintha kissé kezdene melegedni és a szívverésem is minta gyorsabb tempót verne. Kissé megráztam magam, hátha csak beszédültem, de az érzés nem múlt el, sőt még erősebbnek éreztem. Akaratlanul is fészkelődni kezdek, ami nyomán még inkább kényelmetlen lesz a nacim. De végül mordulok egyet és próbálok elfeledkezni a helyzetről és nagy nehezen kidugom a kezem lyukból a fiú felé nyúlva.
- Adj valami botot, amivel kipiszkálhatom ezt a kis gnómot! – mondom, enyhén éreztetve a hirtelen rám törő feszültséget a fiúval, mivel a hangomat is mintha nehéznek ítéltem volna, akárcsak a légzést, mintha egyre kevesebb oxigénem lenne.

by **Shota** Hétf. Nov. 15 2021, 10:39

18+

Behálózni. Shota magában morogva vette tudomásul a cseppet sem pozitívan kecsegtető tényt, hogy Mikonak azért valamelyest sikerült a művelet, és nem csak a szó legszorosabb, fizikai értelmében. Halacska ugyanis mindent megtett azért, hogy az ifjú harcművésznek egyre inkább kedve legyen hozzá, és mégcsak nem is vette észre ezt. Shota nyelt egyet és a csaj mögé lépett.
- És ha nem is volt véletlen? - mosolyodott el mindentudón és nem, mostanra már egyáltalán nem lepte meg a pofon, ellentétben azzal a rendkívül kellemetlen felismeréssel, hogy nem akart mindezek után mindenáron elmenekülni. Egy szűk félórája még egészen biztosan így tett volna, most viszont már benne volt a játék, a vadászat közepében és nem hagyta magát ennyivel eltántorítani. Még úgy sem, hogy a névtől, amit meghallott, önkéntelenül is összerezzent.
Shota sóhajtott egy rövidet és odaadta Mikonak a kulacsot.
- Tőlem aztán nem kell féltenie téged senkinek - mosolyodott el és ha ekkor tiszta fejjel tudott volna gondolkodni, lehet oda sem nyújtja a csajnak a vágyfokozót, hanem csak szép csöndesen elteleportál, de a harcművészt nem a feje, hanem a pénisze irányította mostmár. Meg persze az sem biztos ám, hogy ez a "Leo-kun" ugyanaz a Leo, hiszen vannak Aincradban párezren, valakinek csak van hasonló neve még, nem igaz? Meg tényleg, Shota teljesen komolyan gondolta, hogy őtőle nem kell félnie senkinek. Hiszen csak szórakoznak egy kicsit ők ketten, a csajoknak pedig eddig semmi panaszuk nem lehetett még Shota, khm, képességeire, így mégis mi gond lehet ezzel? Halacskára amúgyis ráfért már egy kis ficánkolás; túlontúl rágörcsölt erre az elveszített felsőre már.
A férfiú csak segít neki ellazulni, ez minden.
- Botot? - vigyorodott el - Nem, annál sokkal jobb tervem van - mondta és mivel Halacska fejjel és felsőtesttel a lyukban kotorászott, a srác megragadta az alkalmat és egészen közel húzódott a másikhoz - Mi lenne, ha megvárnánk, amíg magától előjön és addig valami kellemessel ütnénk el az időt? Látom kényelmetlen a nadrágod, várj, segítek - duruzsolta és meg sem várva a választ lazította meg az említett ruhadarabot, majd húzta le a csajról egy gyakorlott mozdulattal - Így sokkalta jobb, nem igaz? - mosolygott, de úgy, mintha maga lenne a megtestesült lovagiasság. Ujjával végigsimított a csupasz combon és ha Halacska még ekkorra sem mászott elő a lyukból, úgy megfordította és kihúzta őt, hogy láthassa arcát, amint elélvez.
- Tudod, van, amikor a dolgok maguktól megoldódnak. Ez a kis tolvaj is, vissza fogja adni a ruhádat, amint megunta a sötétben kuporgást. Én viszont kedvellek és rossz nézni, hogy ennyire be vagy feszülve - mondta egyébiránt teljesen őszintén és finoman elkezdte masszírozni az eddigre már egész biztosan vágytól bizsergő területet - Én megadok neked mindent, amire csak vágysz - tette hozzá, hangja pedig lágyan hullámzott az erdő lombjain át.

by **Miko** Hétf. Nov. 15 2021, 12:51

Shota reakciója nyomán, bár mosolyogtam, érezhető volt, hogy teljesen komolyan mondom, amit mondok.
- Akkor kaphatsz még egyet is Shota-kun. – mondom „fenyegetően” felemelt karral.
Úgy voltam vele, hogy biztosan tanul a hibájából és nem csinál semmi további butaságot, amivel csak rontana a helyzetén. Ebben a tudatban nem hagytam őt ott elsőre… meg… fontos nekem ez a póló! Yui-chan szomorú lenne, ha elveszteném a tőle kapott ajcsit! Mindenképp vissza kell szereznem.
Shota-kun látszólag megfontolta a tanácsot, hogy kissé vegyen vissza, legalábbis nekem így tűnt és akaratlanul is figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy készül valamire. Így hát mindenféle előkészület nélkül másztam be a gödörbe ismét, ám ahogy segítség kérően kinyúlva botot kérek a fiútól, váratlan dolog történik. Szinte még egy „Mi?” se tudta elhagyni a száját, szinte kicsúszik a talpam alól a talaj. Érzem, ahogy a hűvös felhő csupasz fenekemet érinti és Shota váratlan húzása után mindössze egyetlen fehér bugyi volt csak csupán, mi elfedte szégyentelen pontjaim. A fiú izgalmát nagy eséllyel tovább fokozza, a durva anyag dörgölőzése nyomán ott lévő tompa elszíneződött felület, mely a vágyfokozó hatásának fix jele. Akaratlanul is felnyüsszentek a fiú érintésére a combomon, mely mintha tűként hatolt volna húsomba, úgy rándult össze a lábam.
- SHO… áú!! – próbálnám kiáltani erélyesen, hogy hagyja abba, de ahogy megemelkedném fejemet beverem az alagút tetejébe, ami nem fájt, de reflexszerűen jött a jajgatás.
Kirázott a hideg… és egy pillanatra teljesen megijedtem magamtól. Egy pillanat volt csupán, de kellemesnek éreztem a fiú érintését. Magam se tudom miért kapkodtam levegőért, de arcomon látszott haragom.
- Fejezd be kérlek Shota-kun én nem vonzódok hozzád! – mondom neki mérgesen, ahogy talpra ugrok.
Arcom azonban vörös volt, és hangom sem csengett olyan bizonytalanul, mint hittem volna. Nem tudtam mi ütött belém, túl elnéző voltam a fiúval, de nem tűnt még ez fel. Fel kellett volna pofoznom és otthagynom. De testem nem akart mozdulni. Még mintha mindig érezném a combomon a kezének a melegét és teljesen zavart ez az érzés. Talán csak meg akartam tudni miért érzek így. Egy-egy pillanatra lelki szemeim előtt Shotát Leo képe váltotta fel és érzem, hogy szívem kihagy egy ütemet.

Ha a figyelmeztetésem ellenére is tovább nyomul, akaratlanul is hátra lépek egyet, ha felállna menet közben. Megrémiszt a tudat, hogy nem húzódok el tőle jobban, de lábamat túl gyengének érzem és nem mozdulnak tovább. Ahogy a fiú megközelíteni, lábam akaratlanul is megmozdul és hátra-hátra lépek, ami azután állna meg, ha a fiú szabad karja megfogna. Ezután másik keze szabadon védtelenül hagyott részeimhez érhez, mely nyomán testemet furcsa remegés járja át, mely egy furcsa sóhaj követ, mi kiszakad az ajkaim közül. Mérges vonásaim nem lágyultak el, de a testemet átjáró remegés nyomán kénytelen vagyok lehunyni szemeimet és szorosan összezárva próbálom elszakítani magam a világtól. De mintha világok közt léteznék, csupán a lábaim közé tévedt ujjakat vélem érezni, mik már tisztán érzik már a testem válaszát érintésükre. Sóhajaim egyre furcsábban hangzottak és a fejemben csak a férfi szavai visszahangoztak. „Én megadok neked mindent, amire csak vágysz”. Megad nekem bármit… bármit… amire vágyok… Olyan dolog, amire vágyok… A vágyam lénye…
- Leo-kun… - suttogom vágytól remegő hangon, teljesen ösztönösen.
Mintha csak a fiú neve beindított volna bennem valamit, testem hirtelen megfeszül, Shota elsőre azt hinné testem elérte a határait és ökölbe szorult kezeim is arról árulkodna, hogy közel a határ. De ahelyett, hogy a vágy hullámai értek volna el, kezemet felemelve minden gondolkozás nélkül előre sújtom. A fiút nagy eséllyel meglepi a hirtelen jött váltás és ha nem reagál időben öklöm egyenesen az arcába talál, megpróbálva a földre taszítani ezzel a fiút. Ha sikerül akkor a következő pillanatban a gyűrű simítását követve a gyűrű egy szigonnyá változott, melyet fél kézzel megtartva a fiú mellkasának szegeződik. A szemem, mi eddig csukva volt, most csak úgy tajtékzott a haragból és bár jól érezhetően nehéz volt a testemet elöntő vágytól, mégis tisztán égett benne a düh. Bal kezemmel eltakarva keblemet, lábaimmal pedig bizonytalanul állva, továbbra is nehezen veszem a levegőt. Testem minden ízében remegek, és jól látszik is a fegyveren. Azonban a remegés nem csak a dühöm forrása volt. Gyengének éreztem magam. Tudván tudtam, hogy csak egy pillanatnak köszönhetem a visszatérő tudatomat és nem hagytam, hogy valami belső késztetés rávegyen arra, hogy engedjem el magam és fogadjam el Shota-kun negédes szavait. Megpróbálom szabályozni a légzésemet, mely során, ha a fiú nem szólal meg, nagy eséllyel kissé elnyúlik ez a helyzet, azonban nem csak hogy nem sikerült szabályoznom magam, még érzzem, hogy céklavörös fejem még jobban elnehezül, ahogy érzem, hogy egy forró csepp a lábam közül végig siklik a combomon. Egyetlen kis csepp volt csupán, de még is tisztán éreztem. Végül mikor megszólalok hangom bár remegett, nagyjából összeszedtem már magam.
- Elég volt… Shota-kun! – hangomon nehéz volt és tompa – Én szeretem Leot! Ő az egyetlen, akinek elnézem ezt… ezt a… - karom ekkor adta meg magát és akaratlanul is leeresztem a karom és próbálom leplezni azt, hogy a gyengeségem tehet erről, végül csupán ennyit mondok – Viszlát, Shota.
Majd elfordulva tőle a fegyverem visszaváltozik gyűrűvé, és határozottnak tűnő léptekkel elindultam kifelé. Reménykedtem benne, hogy nem fog követni, hogy jön utánam. Nem foglalkoztam már a felsőmmel… a nadrágommal... csak.. el akartam tűnni innen. Magam is meglepődtem, hogy lábam meddig bírt el engem. De végül, miután már úgy éreztem elég messze kerültem, lábam váratlanul megadta magát és egyszerűen földre borulva képtelen voltam már megmozdulni. Mintha egy gát szakadt volna szét, érzem, hogy a testemben a feszültség utat talál és váratlanul egy könnycsepp szökik ki a szememből, majd még egy és még egy. És mire észbe kapok már folyton hangon zokogni kezdek.

by **Shota** Hétf. Nov. 15 2021, 14:13

Talán csak túl volt már azon a határon, ahonnan még vissza lehet fordulni, talán az agyát elborító érzések okozták mozdulatait - a pillanat, amikor már semmi sem számít, csak az, hogy érezzen, hogy csillapítsa hirtelen feltörő vágyát és igen, furcsamód a lány vágyát legalább ennyire. Valahol hátul, agyának egy elfelejtett részében észlelte Halacska feltörő dühét, de átlépte a küszöböt rég, innentől tehát már menni kellett előre, lázasan, felálló farokkal és mégis, mégis értőn, úgy, ahogyan más csajjal eszébe sem jutna még. A lány felugrott, eltávolodott tőle és hiába kiabált rá, Shota nem hallotta a szavakat, csak a csupasz bimbókat nézte és az átnedvesedett bugyit, a remegő lábakat és ekkor már tudta, hogy hiába a kimondott szó, a lány is akarja ezt; ha nem is ővele és nem is így, de itt, most és azonnal. Egy lépéssel bezárta a közöttük lévő távolságot, szemei lázasan csillogtak, ujjaival pedig elkezdte a nedves területet masszírozni, hangja a lány fülébe duruzsolt és ahogy Halacskából feltörtek az első sóhajok, úgy szabad kezével már Shota is letolta saját nadrágját.
Az az egy szó nem kellett volna. Az az egy név, amivel Shota úton útfélen találkozott, újra és újra, még a lehető leglehetetlenebb helyzetekben is. Csónakból felé lendülő, éles kardként hasított át a srác elméjén, a mozdulat pedig abbamaradt, ahogyan Shota megdermedt és egyszerre kicsapta a hideg veríték, amely végigsuhant testén és leapasztotta a vágyat, egyetlen egy másodperc alatt. Leo-kun. Már megint ő. Shota ebben a pillanatban jobban utálta szőke haverját, mint bárkit ezelőtt, gyűlölte őt csupán azért, ami és amit elért, irigysége pedig konokul döngette lelkének kapuját, az apró résen át pedig beszivárgott a kiábrándultság és a fájdalom, egy olyan, mélyről jövő fájdalom, ami már a játékba lépés első hónapjai után megjelent és amit Shota piával és nőkkel igyekezett a helyén tartani, több kevesebb sikerrel. Nem érdekelte, hogy a lány hátralökte őt. Az őt ért sérelem mindennél izzóbb lánggal fűtötte, most viszont már hallotta és értette a szavakat, mellkasában pedig újult erővel ébredt fel a harag, a világgal szemben és igen, az oroszlánnal szemben a leginkább. Még Halacskát is elveszi tőle. Abszurd, vérfertőzéses módon, de elveszi.
Shotának már a gondolattól is hányingere lett és most először, túlmutatva saját egoizmusán, elkezdte sajnálni a lányt. Nem is szólt semmit, csak ott maradt a földön, egy szál alsónadrágban és ahogy a lány hátat fordított neki és elillant, a srác kifújta a levegőt és homlokát ráncolva simította hátra haját, hogy tarkóját megvakarva elkezdjen azon gondolkodni, hogyan is legyen tovább. A gödör ott feketéllett mellette, nadrágja elhagyatottan lógott az egyik közeli bokor ágain. A lány lépteinek nyoma pedig tisztán kivehető volt az erdő puha, nedves talaján.

Shota hallotta, hogy sír, így lelassította lépteit és összeszorította a hóna alá gyűrt csomagot. Utált mindent maga körül, de legfőképpen magát most, hogy megríkatta őt. Furcsa érzés volt, amely nemcsak a vágyból táplálkozott immáron, hanem részét képezte egy másik, sokkalta mélyebb érzés is, az egyetlen olyan, amit más iránt érzett és amelyet mégsem tagadott le soha még. A srác elfintorodott, behunyta szemeit, dobolt egy kicsit a fatörzsön, ami mögé elbújt, majd horkantott egyet, kezébe vette a teleportkristályát és halk szavakkal, összezavarodva elteleportált. Még azt sem vette észre, hogy a lány nyomait követve nem sokkal ezelőtt belerúgott egy vadba is, annyira magába volt süllyedve és most is, ahogyan a Kezdetek Városának főterén materializálódott, ad hock jelleggel indult el valahova. Egy fogadóba, egy szobába, ahol egyedül lehet, vagy éppen egy kocsmába, ahol olcsó pia és olcsó csajok várják őt; igazából maga sem tudta, merre és miért.
Egy azonban biztos volt.
Másnap reggel egy üzenet várta Mikot; a fiú valamikor kora hajnalban küldte el neki, piától mámorosan. Egyetlen egy szót tartalmazott csupán - "Sajnálom" - és az üzenettel érkezett csatolmányt lehívva Halacska megtalálhatta az előző napi nadrágját és a manótól visszaszerzett, drága felsőjét is épen és élére hajtva - mindezek tetején pedig egy elegáns, vérvörös színű hajcsatot.

/ Kacsa /

Köszönöm a játékot!
Sokkal karakterformálóbbra sikerült, mint gondoltam, remélem te is legalább annyira élvezted, mint én Smile

Scroth lv4 --> lv5

by **Konakion** Hétf. Jan. 10 2022, 13:32

~Kellene már valami izgalom, vagy legalábbis valami inger, mert ez már tarthatatlan.~ Gondoltam mikor már úgy éreztem, hogy kezdek teljesen céltalan élőhalottá válni. Sajnos mióta aktívan részt veszek a játékban nem nagyon találkoztam még senkivel sem, és így egyedül kezdem úgy érezni, hogy magamba fordulok. De hát így jár az aki évekig önkívületi állapotban lebeg a való világ és a játék között. Akiket ismerhettem azok már vagy meghaltak, vagy pedig nem is emlékeznek már rám. Lassan tényleg ideje lenne új kapcsolatokat kiépítenem hiszen nem soloban játsszák ezt a játékot, legalábbis nekem soha nem ez volt a tervem. Jobban belegondolva egy kis vadászat, vagy halászat biztos összehoz pár játékossal, hiszen anno gyerekként a társaság miatt szerettem horgászni. ~ Ha sikerül jó alapanyagokat szereznem akkor most már ideje lenne elkezdenem fejleszteni a főzés képességet, a jövőbeli tervek miatt. ~ Gondoltam, majd elindultam ismerkedni a hellyel és az itt levő játékosokkal. - Valakit érdekel esetleg egy közös élmény? - kiáltottam úgy, hogy az s rám figyeljen aki nem is akart. Lehet kicsit túl durva így ismerkedni, de nem lehet sokat várni, most vagyok itt, most van itt a lehetőség. ~ Mondjuk milyen jó lenne ha olyan valaki csapódna hozzám aki nem először jár itt. Vajon elmondjam neki, hogy alapanyagot gyűjtök a főzés képesség fejlesztéséhez? Vagy azt, hogy ha majd elérek egy bizonyos magasságba akkor szeretnék egy gyorséttermet, vagy egy kis büfét ahol a saját ételeimet árulom? ~ Gondoltam majd jobban átgondolva elvetettem ezt a dolgot, hiszen azonnal bolondnak nézne bárki is legyen, ha vad idegenként ilyenekről beszélnék vele. Szóval úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz.

by **Miko** Hétf. Jan. 10 2022, 16:05

Minap is úgy döntöttem, hogy egy kis vadat farmolok magamnak. Igazából nem volt túl sok terveztem, gyakorlatilag csak némi jelvényben reménykedtem. Lévén egy jó kis tartalék jelvény sose rossz. Végtére is múltkor is jól jött az a kis dugi tartalék. Bár mondjuk akkor tényleg kicentiztem. Most is épp egy bokorban bújva várom a közelgő prédámat. Sokszor, hallom, hogy használhatnám picit, az eszemet is, nem csak a végtelen energiámat, mikor valamibe belekezdek. Így hát végtelentudásomat és minden bölcsességemet bevetve indultam neki vadászni. Magyarul egy bokor, „relytekebbik” felén várakozok némi gyanútlan vadra. Már megtanultam, hogy ezen a területen ez idő tájt relatív gyakoriak az erre tévedt jószágok, így most is ebben a reményben vártam a megfelelő pillanatban. Mi úgy tűnt hamarosan el is jött. Az észlelésem jelzett és rövidesen meg is hallottam a lépések zaját. Türelmesen megvárva, ugrásra készen lapulok a bokorba, és mikor mellém ért a hang forrása, nincs menekvés. Metamporh, mi egy lasszó végeként pihent a kezembe megfeszült a fenti ágakon, és a hurok nyomán, a bokor túloldalán lévő csapda „aktiválódott”, nagy eséllyel elkapva azt ami/aki a bokor túloldalán volt. Amennyiben pedig a fiúnak nem volt elég reflexe, hogy ez a meglepetés támadás… meglepje… akkor bizony most a súlyemelés 3-nak és az erőkar törvényei nyomán, most legnagyobb örömére fejjel lefelé kezd el lógni. Ha esetleg rám förmed, hogy „engedj el de azonnal”, egy reflexszerű „oké” kíséretében ösztönösen elengedem a kötelet, mely nyomán egyenesen a földnek ad egy medve puszit. Ha azonban türelmesen kivárja, hogy realizáljam, hogy egy embert kaptam el, akkor a diadal ujjongásom nyomán egy „hoppá”-val kísérve lassan földre engedem a másikat, hagyva időt neki, hogy lerakhassa kezét és elvezethesse az energiákat. Ha ez megtörtént, visszaváltoztatom gyűrűvé a fegyverem és odamegyek a fiúhoz.
- Öhm izé bocsi, azt hittem egy vad vagy. – mondom neki bocsánat kérően mosolyogva – Bár ha te valami újféle vad vagy, most szólj! – mondom viccelődve, mely nyomán a gyűrűből egy pár pillanattal később, már egy nagy lepkefogó háló került a kezembe, melyet „fenyegetően” lengetek.

by **Konakion** Hétf. Jan. 10 2022, 20:21

Miko

Ahogy haladtam előre szépen lassan elhagytam a pihenőt. Nyilván még senki sem támadott le, hogy „Konakion pont téged kerestelek, menjünk együtt bárhová.” Miért is tette volna ezt bárki is, hiszen ez a hely ez a vadászatról a horgászatról és ezek gyakorlásáról szólt. Csak én gondoltam naivan, hogy itt majd találok magamnak játszópajtást. Egyre távolabb kerültem a pihenőtől, és a táj egyre vadregényesebb és érintetlenebb lett. ~ Mennyire jól néz ez már ki!!! De most tényleg, annyira élethű, hogy az már fáj. ~ Gondoltam, majd gondolatomat a fájdalom szóval fejeztem be. Fájdalom, amit igazából a játékban nem is érzünk, hiszen minden féle fajta támadás, ami ér minket az virtuális, és valós fájdalom érzetet nem ad. Persze gondolja ezt a naiv ember, de hogyha a lábadnál fogva fellógatnak és úgy lógsz fejjel lefelé akkor próbáld meg megmagyarázni magadnak, hogy ez nem igazi, ez csak egy játék (amiben mondjuk meg is tudsz halni) és nem érzel fájdalmat. Meg kell, hogy mondjam úgy megijedtem, hogy egy forint nem maradt a zsebemben és hirtelen azt se tudtam merre vagyok arccal. Mire feldolgoztam, hogy mi is történt egy lányt láttam magam előtt, igaz fejjel lefelé volt, vagy én voltam úgy ki tudja ez nézőpont kérdése. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, elkap egy csapdával. – Kicsi lány! Elismerésem, soha egy nő se vett még le így a lábamról, de most már lejönnék. – mondtam, majd a lány óvatosan leengedett a földre. Ezután jött a fekete leves mikor is vadnak nézet. – Lehet, hogy egy ideje nem voltam társaságban, de azért még tudom hogyan kell ember ként viselkedni, szóval nem vagyok vadállat. – mondtam neki, majd jobban szemügyre vettem úgy, hogy már mind a ketten azonos síkján voltunk a földnek. Szemrevaló teremtmény volt, bár szerintem hiába vagyunk most mind a ketten a földön ő lehet, hogy visszafelé forog rajta. Nem is érdekelte nagyon a válaszom a gyűrűje hirtelen egy lepkefogó hálóvá változott és vígan lengetni kezdte. ~ Hajaj vannak ám itt bajok a toronyban…~ Gondoltam, de nem is szaporítottam a gondolataimat, inkább a tettek mezejére léptem. – Szóval én megbocsátok, de nem felejtek! Mi lenne, ha ezért a kis malőrért segítenél nekem vadászni? Látom rajtad, hogy nem most vagy itt először, én viszont igen, aztán ha úgy van máskor is levehetsz a lábamról.

by **Miko** Kedd Jan. 11 2022, 21:18

A férfi megszólalását bármikor vehettem volna sértésnek, hisz minden vagyok, csak épp „kicsi lány” nem. Hümpf, azok az idők már eljártak! Viszont nem vettem magamra a dolgot, miért tettem volna, sosem voltam egy sértődékeny típus, ha morcos is lennék, nagy eséllyel, úgy is csak vissza viccelődnék, de nem harapnám meg, vagy hasonló. Szóval mindenféle bosszúvágy nélkül engedem le és illedelmesen bocsánatot is kérek… a magam komolytalan módján, és egy kis viccelődést is belecsempésztem.
A férfi viszont látszólag elsőleg nem értékelte annyira, vagy legalábbis így tűnt, azonban ahogy végig hallgatom a mondókáját, fél úton azért leesik, hogy ő is viccelget. Így hát a végén elvigyorodok, egy teljes fogvillantós verziót.
- Persze, miért ne? – lendítem a hálót a hátamra és szabad kezemet felé nyújtom lelkesen – Amúgy Miko vagyok, szia. Esküszöm nem volt szándékos, de nem tehetek róla, a személyiségem olyan ellenállhatatlan, hogy minden férfit leveszek a lábáról első találkozásra. – mondom neki viccelődve. – Hehe. De amúgy vigyázz, mert szavadon foglak, legközelebb majd nem engedlek le. – dugom ki rá játékosan a nyelvem.
Mióta Leoval egyre több időt töltök, egyre észrevétlenebbül lettem egyre merészebb, a magam módján, vagy legalábbis a vicceim lettek egyre felnőttesebbek, vagy valami olyasfélék. Viszont, ahogy végig néztem a fiút láttam rajta, hogy viszonylag alacsony szintű dolgokban van. Jószerével kezdőben. Így a belső védelmezőm bekapcsolt és bár eredetileg se terveztem visszautasítani kérését, végül besorjáztam mellé és mindkettőnknek számítva kényelmes tempót diktálva megindulok.
- Szívesen segítek. Igazából nem nagy ördöngösség. Ha meglátsz, valamilyen szimpatikus vadat menj oda és fogd meg. – okítom a „palántát” – Elég, ha csak hozzáérsz, ha csak a teljesítményekre mész, nem kell megölni őket, de ha kell a húsuk, akkor biza oda kell csapnod. Bár ha szeretnéd, odaadhatom az én zsákmányomat is. Bár ha látsz egy Szőrös Manót, azt üsd le mindenkép!!! Múltkor ellopta a felsőmet az egyik! Azóta haragszom rájuk. – fújom fel a számat látványosan, majd a fiúhoz fordulva megkérdem – Amúgy van valami olyan lény, amire szívesen vadásznál?

by **Konakion** Szer. Jan. 12 2022, 21:51

Újdonsült partnerem, ha lehet így nevezni segítőkészebbnek bizonyult, mint hittem. Kedvesen bemutatkozott, majd sajátos, kicsit hebehurgya stílusában folytatta a beszélgetésünket. Ahogy jobban szemügyre vettem észrevettem, hogy ő is hasonlóan végig mért engem. Mivel alap kezdő felszerelésben indultam útnak, így hamar nyilvánvalóvá válhatott számára, hogy alacsonyabb szinten állok, mint ő. Remélhetőleg az leesett neki, hogy a 10. szintet már megugrottam, hiszen a szafari terület a 10. szinten található. A kicsi lány, vélhetőleg megszánta alantas kis lényemet, és az előzetes kijelentésemet komolyan véve meg kezdte az utam egyengetését a szafariban. - Szia Miko, engem Konakionnak hívnak, mondanám, hogy örülök a találkozásnak de az előbbi légtornász mutatvány még élénken bennem el. - mondtam neki, majd hasonló képen nyelvet öltöttem rá, ahogy ő csinálta az előbb. - Na, de most komolyan. Örülök annak, hogy az első játékos aki levett a lábamról nem úgy néz ki, mint egy hegyi troll.- mondtam neki viccesen, majd egy kicsit elgondolkodtam azon amit a szafariban való “vadászatról” mondott. Elsődleges célom a lehető legtöbb minőségi alapanyag összegyűjtése és azok feldolgozása. Ezen a gondolatmeneten indultam el. ~ Ez egy jó kapcsolat lehet, főleg ha tényleg ilyen adakozó kedvű. ~ Gondoltam, majd az előttem lévő bokorra kezdtem fókuszálni. A bokor maga semmi extrát nem mutatott, olyan volt, mint az összes többi a környezetében. Ahogy közelebb léptem a bokor megrezzent, és hirtelen egy hatalmas vaddisznó ugrott elém. Egy percet se vártam, azonnal az állat felé nyúltam, hogy „elejtettnek” minősüljön, majd elővettem a kardomat és nekirontottam az állatnak. Tudtam, hogyha nem csak trófeának akarom, vagy legalábbis egy jól hangzó sztorinak, akkor meg kell ölnöm, hogy a húsához hozzáférjek. Kard lendítés közben átfutott a fejemen egy gondolat, majd ez a kis gondolatfoszlány megváltoztatta a cselekedetemet, és a lesújtás előtt visszafordultam és Miko mögé ugrottam. – Arról volt szó, hogy kárpótlásból segítesz. – mondtam neki és elővettem a legkéjencebb vigyoromat. – Akkor hajrá, voodoozd meg a csoda gyűrűddel, nekem csak a húsa kell.- mondtam a lánynak. ~ Ez az Kon, nőket dolgoztatsz, ez igen, ez most már teljesítmény. ~ Gondoltam, majd, csak, hogy érezze a törődést folytattam. – Amúgy csábítóan hangzik a te zsákmányod is. Tudod szeretnék profi szinten főzni, szóval ha ma ügyesek vagyunk khm vagy, akkor igyekszem elkészíteni neked a legfinomabb ételt amit valaha is ettél, és megmutatom neked, hogyan kell levenni valakit a lábáról, úgy, hogy az élvezze.

6. Vaddisznó

by **Miko** Pént. Jan. 14 2022, 17:25

A fiú megjegyzéseit én csak baráti csipkelődésnek érzékeltem, így tehát aképpen is kezeltem. Bemutatkozásom után, ő is soron jött, és hát nem mehettem le vicces megjegyzések nélkül.
- Na~a ne légy ilyen gonosz Konaki-kun! Nem volt olyan rossz az, mint állítod. – mondom viccelődve, következő megjegyzésére, persze felnevetek – Ejj-ejj. Köszönöm a bókot vagy mit. Még soha se mondtak nekem ilyen szépet. Hehe.
A fiú látszólag minden megjegyzése ellenére, nem éreztem, hogy nagyon megsértődött volna, tényleg nem hittem volna, hogy csipkelődésen túl tényleg valami komolyabb lett volna, így hát egyszerűen nagy, eltúlzott léptekkel haladtam előre, csak úgy szórakozottságból. Rövidesebben meg is zörrent az egyik közeli bokor, és rövidesen meg is jelenet az első vad. A fiú lassúcska mozdulatai nyomán, még véletlenül se akartam esetleg belopni előle a vadat, így meg se mozdultam, helyette mosolyogva néztem, mit fog csinálni. Azonban kissé megleptek a szavai.
- Kona-chan, sose lesz barátnőd, ha elfelejted a „kérlek szót”~ - mondom neki komolynak tűnő arccal, de az azt követő széles vigyor, persze megmutatja, hogy csak vicceltem.
A vaddisznó vadul indult meg felém és már-már el is ért, amikor is gyakorlatilag csak kis erőteljesebben hozzá pöccintettem a fejéhez a lepkefogó hálómat és a következő pillanatokba, már szét is bukkant a vaddisznó.
- Ahm ugye tudod, hogy a zsákmány mindenkinek ugyanannyi. – mondom a fiúnak – Szóval igazából nem jársz jobban azzal, ha én vadászok.
Ekkor mozgást véltem felfedezni a fiútól balra, és mire nagy eséllye mire ő reagálhatott volna, addigra már gyakorlatilag elviharoztam mellette. Teljes sebességgel futottam, ami jóformán 6-7x-ese az ő sebességénél. Menet közben hálóból, lándzsa lett, mi kegyetlenül felszúrta a fán mászó menyétet amaz törzsére. De nagy sebzésemnek hála, nem szenvedett túl sokat, hisz rögtön szétpixeleződött. Ezután megpörgetve lándzsámat, pörgés közbe visszaváltozott gyűrűvé és a fiú felé fordulva rámosolygok.
- Gondolom a menyétet nem akarod megfőzni, vagy kéred annak a húsát is? – kérdezem nevetve.

// Menyét //

by **Konakion** Szomb. Jan. 15 2022, 06:42

Játékostársam nem volt rest megmutatni a kettőnk közti szintkülönbséget, bár mondjuk igyekezett gyermeki ártatlansággal leplezni, ezzel odafigyelve arra, hogy ne ejtsen nagy sebet a méltóságomon. Mozdulataiból látszódott, hogy számomra felfoghatatlan magasságokban van és bizony el kell telnie rengeteg időnek, hogy én is erre a szintre jussak. Élvezettel néztem,ahogy elvégzi helyettem a piszkos munkát és közben igyekeztem kielemezni a mozdulatait, bár magunk közt szólva ez a vaddisznó nem jelentett számára akkor kihívást, hogy megmutassa mit is tud valójában. A következő pillanatban csak egy villanást láttam és a mellettem lévő fán egyszercsak valami hirtelen szét pixeleződött. Kérdően Néztem a lányra és közben magamban azt gondoltam ez lenne a valódi ereje? Kisfiús zavaromban hirtelen fel se tudtam dolgozni, hogy mi is történt. Olyan volt az egész, mint egy villámcsapás. Valóban ekkora lenne a kettőnk közti különbség? Miután felocsúdtam a történtekből igyekeztem reagálni a lány mondataira. - Tudom nagyon jól, hogy mind a ketten részesülünk zsákmányból. Bár be kell hogy valljam számomra ez a kényelmesebbik út.- mondtam a lánynak majd ismételten végigmértem és közben a fejemen átfutott egy gondolat. Vajon valaha felérhetek a szintjére? Az első sikeres zsákmány szerzés után gondoltam itt az ideje jobban megismer játékostársamat. - Annyira még nem ismerlek, de azt kinézem belőled, hogy te se ennél szívesen menyétet. Mit szólnál ahhoz, ha keresnénk olyan vadat ami mind a kettőnk számára kulináris élvezetet nyújthat. Amúgy a viccet félretéve elérhetek valaha te szintedig?- kérdeztem tőle és igyekeztem leplezni a kezdődő rajongásomat. Úgy néz ki az a fajta férfi vagyok aki szereti az erőskezű nőket. Ekkor villant be hogy a lány az imént szóvá tette, hogy soha nem lesz barátnőm ha nem tanulok meg szépen kérni. - Ne haragudj rám, szeretném kijavítani az előbbit. - mondtam, majd elővettem a legmacsóbbik énem. - Vadasznál nekem ha szépen meg kérlek? Ígérem olyan gyönyörökben lesz részed, mint még soha. - mondtam neki, majd hagytam neki, hogy azt gondoljon erről a kijelentésemről amit akar.

by **Miko** Szomb. Jan. 15 2022, 23:00

Hogy fel akartam volna vágni a fiú előtt? Nem. Nem igazán. Soha nem gondoltam úgy, hogy szintjemmel érdemes lenne felvágni, sőt általában mindenféle ösztön nélkül csinálgattam ezeket. Ha meglátok valamit, és meg tervezem csinálni, hát megcsinálom! Ennyi, nincs több. Ugyanígy, ami a fejemben, az a számon is, sőt gyakorlatilag néha gyakrabban beszélek, mint gondolkodok. Így nem is tűnhetett fel, hogy a fiúnak rosszul esne valami. Helyette odaléptem mellé, hogy folytassuk az utunkat. A megjegyzésére persze elmosolyodok.
- Pedig egyszerűbb simán csak ledöfni az állatot, mint terelgetni.
Mivel leginkább a környéket nézegettem új vad után kutatva, nem igazán vettem észre, hogy nézegetne, és csak azután kezdek el felé fordulni, mikor ismét megszólított.
- Én nem igazán vagyok válogatós. Meg van olyan ország, ahol a hörcsögöt is megeszik. – mondom viccelődve, majd látszik, hogy nem igazán értem a fiút – Miért ne tudnál? Fejlődj aktívan, vadász szörnyeket, csinálj küldiket. Már jóval több lehetőség van a rendszerben, mint amikor mindezt elkezdtük. Már könnyebben utolérhetsz másokat. – mosolygok rá bíztatóan, ahogy picit megveregetem a vállát, majd elnevetem magam – Persze. Segítek. Az Unity mindig szívesen segít a piciknek, ahogy én is. – kacsintok rá – Azokat a gyönyöröket pedig, hagyd meg a barátnődnek.
Pimaszul vigyorgok rá, hisz értettem a kétértelmű utalásokat. Egyik másik pozitívuma annak, hogy Leoval szoktam beszélgetni. Most valahogy könnyebben észlelem már ezeket a célzásokat, félreérthető dolgokat, mint régen. Vajon ez jelenti azt, hogy felnőttem? Ha nem is kívülről, akkor… áh nem… belülről örök gyerek maradok. Hiába. Nincs mese, én már csak ilyen vagyok. Végül visszafordulok vadat keresni, miközben ismét csevegő hangra váltok.
- De ahm. Ha fejlődni akarsz, keress céhet. A céhbónusz, ha nem is azonnal, de lassacskán segít potya exp-hez jutni. És a társaságért is megéri. Többen minden jobb. – javaslom a fiúnak nyugodt hangon.

by **Konakion** Vas. Jan. 16 2022, 23:46

Úgy néz ki, hogy a lánnyal való kis élcelődésem majdnem a várt eredményt hozta. Tisztába voltam azzal, hogy erősen kétértelműen fogalmaztam és mikor így tettem csak azzal nem voltam tisztában, hogy esetlegesen hamis képzetek be ringatom partneremet. Sokadik alkalom volt amikor a lány olyan téma körül tapogatózott amiről soha nem hittem volna, hogy egy ehhez hasonló játékban valaha is téma lehet. Régebben mikor megismerkedtem a nyílt világú fantasy alapú szerepjátékokkal bele se mertem gondolni abba, hogy valaha is egy ilyen játékon belül, vagy egy ilyen játék alkalmával keresek magamnak barátnőt. Partneremtől viszont nem először hallom a barátnő kifejezést. Lehet el kellene gondolkodnom a témán? De ha el is gondolkodok ezen a témán jelenlegi játszópajtásom potenciális jelölt lenne? Valamiért egy nagy kérdés tátong bennem, hiszen Mikon kívül eddig még nem találkoztam más ellenkező neművel. Nyilván mióta játékban vagyok esélyem se volt arra, hogy más lányokkal találkozzak, és előfordulhat, hogy az amúgy lehengerlő stílusom kicsit megkopott, az ízlésemmel együtt, de cserébe az ingerküszöböm és alacsonyabb lett, ezért érezheti úgy a lány, hogy csapom neki a szelet. Valahogy a tudtára kéne adnom, bár tudom ezzel bele mászok a kis lelkivilágába, hogy ezeket a csipkelődéseket és oda-oda szólongatásokat én nem úgy gondolom ahogy azt ő szeretné. Folytatva a kalandunkat beszélgetésünk érdekes irányt vett. Hirtelen már céhekről, potya tapasztalatokról és jó társaságról beszélgettünk, legalábbis a lány próbált velem beszélgetni, de én annyira a „pici” kicsinyítő jelző hatása alatt voltam, hogy hosszú másodpercek teltek el mire én is válaszoltam neki. - Nem tudom milyen lehet a te céhed, de hogyha a magamfajta a “picik” megsegítésén fáradozik akkor tényleg egy érdekes társaság lehet. Mondjuk legközelebb a pici helyett mondhatnál alacsonyabb szintű játékost is. - elgondolkodtató maga a tudat, hogy vajon minden magas szintű játékos így kezeli a magam fajtákat. Arról nem én tehetek, hogy később engedett be a játék és míg ők vállvetve harcoltak együtt én csak voltam ott magamnak. Na de mindegy is. – Mire szeretnénk legközelebb vadászni? Most már ígérem kiveszem a részem belőle én is rendesen. – mondtam neki, majd egyenlőre jegeltem magamban az előző eszmefuttatásomat Mikoról, arról, hogy valójában csak azért viselkedek így vele mert nem férfi, meg egyebek. Jobbnak láttam, ha erről egyenlőre, vagy inkább soha nem beszélek.

by **Miko** Hétf. Jan. 24 2022, 13:48

Látszólag a szavaim valamennyire elgondolkodtattak a fiút, bár nem olyan lényegesen, hogy ne figyelt volna a környezetére, én is igazából el voltam a magam gondolataival. Azonban, ahogy megszólal és rápillantok azért.
- Ugye tudod, hogy az alacsony szint még nem tesz téged rossz emberré. Lehet, hogy a szinted kicsi, de mi nem az alapján ítélünk meg. – mosolygok rá kedvesen, teljesen félre értve, hogy ő miért kért meg erre, de amúgy alapjáraton bólintottam – De oké, akkor legközelebb figyelek erre Kona-kun.
Az én elképzelésemben az volt, hogy a fiú szégyellte alacsony szintjét és nem szerette volna, ha a többiek esetleg rájönnének, hisz az alacsonyabb szintű játékos megnevezése jóval tágabb teret ad a szinthatárnak, mint a pici. Bár lehet csak szerintem. Mindenesetre tényleg látszik rajtam, hogy nem sértésnek szántam a picit, de azért az is, hogy próbálok odafigyelni rá, hogy legközelebb ne így mondjam. Kérdésére igazából megvontam a vállam.
- Erre felé azért nem egészen, így megy. Persze vadászhatsz specifikusan, de úgy is az lesz, ami kilép eléd. Elég nehéz mondjuk direktbe nyúlra, vagy bölényre vadászni. Utóbbi saját tapasztalat, vagy órákat öltem rá, hogy találjak egyet, hehe. Erről jut eszembe, a Vadászat amúgy jó dolog. Kapsz értük cuki jelvényeket, amiket be tudsz cserélni különböző dolgokra. Nézd meg a menüdbe, megmutatom, hol találod az ehhez szükséges feladatokat. – mosolygok rá kedvesen.
Ha ezután lehívja a menüjét el kalauzolom az említett Teljesítmények részlegre, ha pedig elmondás alapján nem megy, hajlandó vagyok arra is, hogy odalépve mögé, megfogva a kezét, én magam mutassam meg őt irányítva, hogy merre van. Ha végül, így vagy úgy, de rábukkan, akkor folytatom csak.
- Látod? Ilyen egyszerű. Viszont ahm… ha gyorsan akarsz jelvényt gyűjtögetni, akkor ajánlom a területiket. Minden szintnek megvan a maga feladata, és elég néhol vadászni, vagy halászni. Ahm… érthető nagyjából, vagy van kérdés? – kérdezem lelkesen, hisz mindig szerettem a legjobb tudásom szerint segédkezni.

by **Konakion** Hétf. Jan. 24 2022, 21:09

Úgy néz ki a lány újra gondolta magában a dolgokat, és ezentúl körülteintőbben fogalmazza meg a dolgokat, és nem pici lesz a pici, hanem alacsonyabb szintű, bár ez a későbbi kapcsolataiban problémát jelenthet … ne aggódj az nem pici, csak alacsony szintű…. Mosolyodtam el, ahogy ezt elképzeltem magam előtt, és ahogy eddig megismertem a lányt simán elképzelhető, hogy ez valamikor meg is fog történi. Mivel elhatároztam magam, hogy a következő préda az enyém lesz, akkor is, ha nem, egy kicsit sem lankadt a figyelmem. Mondjuk a lány közeledése megnehezítette a koncentrálást, de így is tudtam arra figyelni, amit mond, és igyekeztem követni az útmutatását. Ahogy előhívtam a kezelő panelt és nagy nehezen megtaláltam azt a fület, amit keresnem kellett. Szerencsére segítőkész volt Miko, így egyszerűen megtaláltam. Elkezdtem végig nézni a listát, és örömmel tapasztaltam, hogy az előző „vadászattal” teljesült is egy egyszerű pont a listáról. ~ Na, ha így folytatom még akármi is lehet. ~ gondoltam, majd a távolban egy agancsot véltem felfedezni a fák és bokrok takarásában. Nyilvánvaló volt számomra, hogy Miko már rég észrevette, de nem haboztam. Kardomat a kezembe vettem és elindultam a szarvas felé. Ahogy közeledtem felé látszódott a szemében, hogy jámbor jószág nem ártana senkinek, velem ellentétben ugyanis egy gyors mozdulattal pixeleire bontottam a természet agancsos csodáját. Ezután nem éreztem rosszul magam, sőt. Mióta elértem a jelenlegi szintemet nem volt részem ilyen izgalomban. Már alig vártam, a következő vadat, ami elém kerül. – Miko! Tudom nem szokás ilyenről beszélni, de hol érdemes felszerelést vásárolni, vagy csináltatni? Mondjuk nem vagyok eleresztve arannyal, de már kezd nehéz lenni a fejlődés az alap felszereléssel. Mondjuk csoda, hogy eddig kibírtam. – kérdeztem a lánytól, és bíztam benne, hogy tud ajánlani valamit vagy valakit.

Szarvas

by **Miko** Vas. Jan. 30 2022, 08:50

Konakion az útmutatásom során, viszonylag könnyedén megtalálta a keresett dolgokat, így nem volt szükség arra, hogy közbe avatkozzak. Háh! Mondom én, ez vagyok én, egy tökéletes tanár! Még, hogy nem tudok alaposan magyarázni! Mindenesetre a fiút, hagytam, hogy egy kicsit tanulmányozza a listáját, azonban mikor észreveszem, hogy talált kész teljesítményt, azért még ki kell egészítenem valamivel.
- Ahm. Azt hiszem azt még nem mondtam, de ezeket amúgy le kell jelentened. Bár elég, ha csak rájuk nyomsz és igényled a jutalmat. – mondtam neki kedvesen.
Nagyjából ekkor jelzett az észlelésem, és mikor az irányba fordulok, akkor látom, hogy Kona is észrevett valamit arra felé, így hagytam, had ténykedjen, azonban mikor észrevettem, hogy ő csupán a nagy szarvast vette észre, és az apróbb lény ugyanabból a bokorból, eliszkol, úgy döntöttem még is csak cselekszek. A fiú nyomán járva, egy ugrással bevetem magam a bokorba, hogy egy kis dulakodás után, egy nyúl füleit fogva álljak fel, vigyorogva. A nyúl HP-ja azonban nullázva volt, így rövidesen pixeljeire robbant. E nyomán persze ki is mászok a bokorból, és miközben megigazítgatom ruhám, Kona kérdésén gondolkodok el.
- Hm? Felszerelést? Hmmmm. Mivel alacsonyabb szintű vagy a bevallásod szerint, így gondol T1-2 körül kéne. Hm.. fogyó itembe én tudok segíteni, T2-es Kristályokat árulok, alapjáraton hozott dolgokból ingyen dolgozok, egyéb iránt megbeszélés alapján. T1-es felszerelést azt a JL gyárt, a potikat sajnos nem tudom, ahogy T2-es dolgokat se sajnos. De van egy bolt a kezdővárosba, majd megadom a koordinátáit, ott elvileg bármit meg lehet vásárolni, csak pöppet drágák talán. Illetve azt hiszem, van velük valami egyéb furcsaság, bár nem tudom pontosan mi. – gondolkodok hangosan, majd felé fordulva ismét elmosolyodok – De ha úgy érzed, hogy egyedül nem vagy elég ezekhez, csatlakozz egy céhhez, ők biztos szívesen segítenek neked. Ha úgy van, szívesen fogadunk az Unitybe is, szerintem a többiek se bánják. – vigyorgok rá – De ahm, van még valami kérdésed amúgy?

// Nyúl //

Elkapott nyulak száma eddig: 3

by **Konakion** Kedd Feb. 01 2022, 04:10

Szóval megint ott tartunk, mint az elején. A kettőnk közti különbség kiütközött újra. Diadalmas győzelmem nem ünnepelhettem sokáig, hiszen Miko ismételten lekörözött, igaz a nagyobb préda az enyém volt, de hibáztam. A szarvast észrevettem, mivel ki ne venne észre egy szarvast? Ám a nyulat, ami a szarvas mellett volt csak akkor láttam mikor Miko már elkapta. A lány valószínűleg nem mindennapi észleléssel bír, vagy csak én vagyok letompulva hozzá képest. Igazából sok időm nem volt eszen eszmélni, mert egy teljesen jól megfogalmazott és összeszedett választ kaptam a kérdésemre. Tegyük hozzá, hogy meglepett a lány összeszedettsége. Örömmel töltött el, hogy nem használta a "pici" jelzőt, így az érzékeny lelkivilágom zavartalan maradt, ám nem teljesen azt a választ kaptam amire vártam. ~ JL? Ja, és az meg mi? Jó Lányok? Végül is ha rucikat gyártanak még az is lehet, hogy valami varró szakkör. Itt van ilyen? ~ merengtem az ismeretlen rövidítés hallatán, vagyis csak remélni tudtam, hogy rövidítés, és nem valami nagyon fancy nagyon új, ebben a világban használatos kifejezés. ~ Jölő.. Dzsőlő.. Jéel? ááá, ez sehogy sem jó, tutira rövidítés.~ Mivel nagyon bennem maradt ez a JL rövidítés, vagy nem dolog nem nagyon figyeltem arra, hogy pontosan mit is mond nekem a lány. Beszélt kristályokról, meg potikról, meg minden másról. Be kell, hogy valljam eléggé pofátlannak éreztem magam, hogy én kérdeztem, ő pedig válaszolt, és nem nagyon figyeltem arra amit mond, pedig ismétlem, tényleg mindenre válaszolt, azt hiszem. Ekkor ütötte fel a fejemet, hogy valójában egy toborzó szöveget, propaganda dumát hallok tőle. ~ Áháá.. JL, meg Unity... tutira nem varró szakkör hanem akkor a JL is egy céh lehet ha a Unity is az. Mekkora eszem van.. néha még magamat is meglepem, de most már válaszolnom kéne mielőtt teljesen debilnek néz. ~ Gondoltam, majd a gondolatot tettek is követték. - Köszönöm szépen ezt a sok információt, a későbbiekben biztosan nagyon hasznosak lesznek. - mondtam, majd egy kicsit elmosolyodtam. - Ha ez invitálás lett volna, akkor köszönöm, de egyenlőre még feszegetném a saját határaimat, hogy mire vagyok képes egyedül. ~ Persze, mert az első vadat is egyedül fogtad mi? LükeKon~ De ha eljön a pillanat akkor emlékezni fogok erre. - mondtam a lánynak. mostanra feltűnt, hogy ez a kis vadászós ismerkedésünk túlzottan egy síkú. Én kérdezek valamit, ő válaszol, persze ez mind valami játéktechnikai dolog, de hogyan ismerjük meg akkor így egymást. - Egyenlőre én nem szeretnék többet kérdezni, nem akarom, hogy ez a kellemes kis ismerkedés abból álljon, hogy én valami bagatell dolgot kérdezek, te pedig csak igyekszel boldoggá tenni a válaszaiddal, de így nem tudunk meg egymásról semmit. Szóval most nem is kérdeznék, hanem inkább kérnék: Kérlek mesélj egy kicsit magadról.

by **Miko** Vas. Feb. 13 2022, 04:01

A fiú látszólag teljes türelemmel hallgatta végig a magyarázatomat. Bár az elején kissé csalódottnak éreztem valami miért, de mivel alapjáraton az ilyen dolgok kitalálásában nem voltam valami effektív, nem igazán próbálkoztam rájönni sem, hogy vajon mi járhat a fejébe. Gyakorta a saját fejemben lévő dolgokra se tudok rájönni, nem hogy a másikékra. Így, hát nem tettem mást, csupán csendesen vártam az esetleges következő kérdéseket, miután végül befejeztem, azonban a válaszán először meglepődők, majd elmosolyodok.
- Valami olyasmi volt, végül is felfoghatod így is, hehe. És gyere csak nyugodtan. Szerintem a többiek se bánnák. – mondtam neki vigyorogva, viszont látszott rajtam, hogy a következő témánál kissé furcsálom a fiú szavait – Ahm, nekem semmi bajom a válaszolgatásokkal. Szívesen járatom a számat, így legalább hasznos dolog is kijön onnan, nem csak sületlenség. Hehe. De legyen. – bólintok – Akkor magamról? Hm… Ez fogas kérdés, meg fogós is.
Egy ideig jól érezhetően elgondolkodtam, hisz alapjáraton ritkán kérnek tőlem ilyesmit. Viszont nem zavart, vagy hasonló, az ilyenek nem igazán szoktak felbosszantani. Miután azonban a mobok innen eltűntek, és nagy eséllyel máshova kell tovamenni vadászni, így azonban mielőtt válaszolnék szépen elindultam gyalogos tempóba a közeli ösvényen, hogy egy kicsit újítsunk a környezeten. Erre felé, már amúgy se hiszem, hogy túl sok vad lenne. Végül persze neki kezdek.
- Akkor legyen úgy, mint a suliba. Hehe. A nevem Kobayashi Miko, 21 éves vagyok és jelenleg egyik suliba se járok, az okát gondolom, nem kell részletezni, hehe. Hm… szeretem a sportok minden formáját. Versenyszinten thaiboxoltam, mostanság viszont csak bajt keverek. Hm… azt hiszem mindent elmondtam. – mondtam elgondolkodva – Ha érdekel, valami még szólj. Szívesen beszélek, mint mondottam. Bár tudom, néha jobban tenném, ha csöndesebb lennék. – kuncogok kicsit tréfálkozva.

by **Konakion** Szomb. Feb. 19 2022, 21:12

Ahogy kértem a lány beavatott a kis életébe, és mesélni kezdett magáról. Beszélgetés közben módosítottunk az útvonalunkon, és újabb irányba indultunk. Valószínűleg a lány tudhatta, hogy az eddigi vadászataink miatt vagy elmenekültek az állatok, vagy annyira hatékonyak voltunk, hogy ezen a területen már nem járnánk szerencsével. Azért be kell vallani, nem gyenge teljesítmény, hogy két válasza közötti levegővételnyi szünetben volt ideje ezt végig gondolni. Vagy csak ösztönös cselekedet volt tőle? Erre a kérdésre biztosan nem kapok választ, hiszen annyira azért nem érdekelt, hogy meg is kérdezzem tőle. Ahogy beszélt magáról megütötte a fülemet, hogy versenyszerűen küzdősportolt, szóval a játékbéli tapasztaltsága akár eredhet ebből is, hiszen aki versenyszintre jut akármilyen sportágban az mögött több éves kemény és fáradhatatlan edzések vannak. Jobban belegondolva vigyáznom kellene arra, hogy mit és hogyan mondok neki, mert a végén még elfenekel és nem biztos, hogy úgy ahogy én szeretném. Pedig milyen szép is lenne, félre érti amit mondok aztán össze kamehamahazza az arcberendezésemet. Bár amilyen szeleburdi biztos megkímélni a cuki kis pofimat… De mindenki tudja, hogy ez nem történhet meg, hiszen miért is bántaná berki a barátságos és közkedvelt Konakiont? Na ugye? Miko amúgy sem tűnik olyan lánynak, előbb menne az „áldozata” agyára, mint sem kezet emeljen rá. Az igazat megvallva magam sem tudom, hogyan is jutottam ehhez hasonló eszmefuttatáshoz, de annyira elvitt, ez a gondolat, hogy nem figyeltem oda, és folyamatosan közeledtem a lányt felé és egy óvatlan pillanatban féletlenül neki is mentem. - Uh ne haragudj, csak a gondolatok... Kicsikét elkalandoztam. Szerinted, ha össze engednének egy cápát és egy barnamedvét ki nyerne a végén? - tettem fel neki zavartságomban egy idióta kérdést, majd csak imádkozni tudtam, hogy ne nézzen teljesen retardáltnak.

by Ajánlott tartalom