[Játékos Küldetés] Félelem és Bátorság

Csúnya dolog ám kinevetni a másikat, pláne, ha az még hajlamos is arra, hogy behisztizzen rajta, mint ahogyan azt én teszem. Helyzetem azonban nem teszi lehetővé a hangos hisztizést, pedig én gyűlölöm, sőt, utálom a csendet, nem hiába nem bírok egy helyben várakozni, mert tiszta hisztéria leszek, meg hát fúúúú, utálom a monoton dolgokat, meg amikor minden túl csendes körülöttem, és nem, nem vagyok ám infantilis cseppet sem, mert hát miért is lennék, hisz én csak Napocska vagyok, és az valamiért nagyon jó nekem, még ha önmagam sem tudom, hogy éppen miért, de lényegen nem változtat, mert már azt sem tudom, hogy hogyan is jutottam el idáig, mert hát móóó, miért kell nekem mindig ilyen sokat gondolkoznom, ráadásképp ennyire, de ennyire felesleges dolgokon? TT_TT Legalábbis helyzetem szempontjából felesleges, mert éppen ki vagyok ám nevetve, és hát ott tartottam, szóval ott tartottam, hogy én bizony hisztizni akarok, amiért ilyen goni, csufi módon kinevet! TT_TT Pedig az én ötletem ezermilliárdbilliárdszor értelmesebb, mint amit bárki más, főleg a szép, Mosolygós egyén ki tudna találni, két nagyon egyszerű oknál fogva. Az egyik, hogy én zseni vagyok, ő pedig nem. A másik pedig, és ami a legfontosabb, amivel mindent überelek, hogy én vagyok a JK, ő pedig az NJK, a JK-nak pedig mindig, minden esetben igaza van. De vajh' ő valóban NJK lenne? Csücsörítek egyet számmal, miközben a létező legkevésbé látványosabb, valamint legcsendesebb minihisztit lenyomom magamnak, amiért kinevetett, aztán összehúzom kicsit szemeimet, szóval szotyiztatom őket, és addig, de addig hunyorítok a Mosolygósra, amíg a megjelenő, automatikus menüben meg nem jelenik róla adat. Észrevettem már, hogy ha így hunyorítok, akkor a SAO-ban mindenféle metaadat megjelenik játékosokról, valamint NJK-król. Például, hogy mi a nevük. Azt így mindig tudni lehet. Elég nagy bunkóság is amúgy, amikor úgy szólítanak meg a neveden, hogy igaziból be se mutatkoztál. Valamint hogy tartoznak-e céhhez, és ha igen, milyenhez.
Mindegy is, szóval, tehát, lévén a muksi úgy sem tudhatja ám, hogy én az adatbázisból efféle infókat kérdezek le róla, mert a fejemben azért nem olvas, az lenne ám szép, de mindent meg akarok így tudni róla, hogy ő micsoda. Például játékos-e, és ha igen, milyen indikátorral. Mi a neve, esetleg bármi más, amit a rendszer kidob nekem. Hiszen a páncélját látom... meg azt is, ahogyan más, haldokló játékosoktól ravnoskodik, és az övéket is ellopja ám. Akkor tulajdonképpen bármi mást is tudhatok róla. Szuper memóriám van, és megjegyzek minden változást, ami megjelenik a statjában. Még azt is, milyen ereje, gyorsasága, élete, meg ilyesmije van. Erre pedig egyetlen egy egyszerű okból kifolyólag lehetek képes. Látom a páncélját.
- Hát, ha te csak első egynéhány szintű játékosokból akarod felszedni magad... Szerintem csúnya dolog ám, amikor ennél jóval, de jóval többet is meg tudnál tenni. :/ Úgy értem, ha én a helyedben lennék, akkor inkább igazi gazda lennék, tudod, mint egy farmon! :O Tápolod a kis csibéket, egészen addig, míg jó nagyra nőnek, hogy aztán megehesd a husijukat. Egy nagy tyúkkal sokkal jobban laksz, mint száz kiscsibével. De te tudod. - ha ő buta akar maradni, akkor buta akar maradni. Engem nem érdekel. Ha viszont őt érdeklem, akkor majd úgyis jelzi nekem a Mosolygós, akinek minden bizonnyal már a nevét is tudom.
Ha nem reagál erre sem, és sehogy sem tudom meggyőzni, akkor lekuporodok szép biztonságban a ketrecem egyik sarkában, remélvén, némi szalma is van alattam, mert azzal azért mégis csak pihi-puhibb az ülésem. Ha módom van arra, hogy efféleképpen elvonuljak, szerény magányomban, és a Mosolygós sem figyel már ennyire, mert hát ha buta, és nem figyel a szavaimra, akkor minden bizonnyal nem érdekli, mit csinálok, mert ketrecben még sincs sok dolog, amit tehetek ellene, akkor egy nagyon egyszerű tervet okoskodok ki. Marad a tímvörk, és ezzel még a csapattársaim sem kell elárulnom. T.T Szép, rövid üzenetet írok a küldetésben résztvevő összes csapattagnak, mindazokról az információkról, amit megtudtam. Például hogy a fő enemynk egy ravnos, aki lopja a páncélokat, de még az is lehet, hogy mást is. Megírom nekik, hogy ebben a szent pillanatban éppen milyen statjai vannak, mi a neve, meg hogy JK vagy NJK-e, tehát tényleg mindent, amit tudok róla. Hűűű, talán ha mindenki levetné és tönkretenné a páncélját, és nincs mit elravnoskodnia, akkor vajon képes lehet másra is? *-*
Ha a Mosolygós mégis vevő az ajánlatomra, akkor pedig annyiban módosítom a tervem, hogy akkor üzenem meg nekik mindezt, amikor éppen a legalkalmasabbnak látom rá az időt. Vagyis amikor van nagyjából harminc másodpercem mindezt elküldeni nekik. Az üzenet érkezése majd egy apró, nagyon apró fényvillanással jár majd nekik, bármiféle pittyegő hang nélkül, mert ez még sem skype, azonban ez legfeljebb a címzetteknek lesz feltűnő, hiszen nem egy naprobbanásról van szó. Remélem, mihamarabb megtudják mindazt, amit már én is tudok. ^_^

Fejemet moe-moe~kyun nézéssel kiegészítve cukin oldalra billentem, s beleharapok az ajkamba. Nem értem... Ez teljes képtelenség. A Mosolygós nem csak ravnos, hanem még gondolatolvasó is? O___O Hiszen egyébként nem láthatná azt, hogy én megnézem a statjait - amit igazán nem értek, hogy miért nem tudok, amikor tudnom kéne, hiszen pofonegyszerűen látom a páncélját is. Ha meg a páncélját látom, akkor azt is, hogy mekkora az élete, az ereje, a fegyverkezelése, az állóképessége, a gyorsasága, tehát gyakorlatilag mindent. A képességét pedig már tudom úgyis, ugyebár. :/ De ami emellett még piszkálja a fantáziám, az csupán egyetlen apróság, mire kérdő tekintettel pislogok szendén a Mosolygósra, kihez csupán egyetlen, csak egyetlen egy kérdésem van.
- What kind of képesség? - hiszen azt mondja, nem működik rajta a képességem. Csak hogy... én nem használtam semmiféle képességet. O.O Be vagyok zárva egy ketrecbe, tehát alapból butaság lenne rátámadnom egy olyan fegyverrel, amivel a ketrec miatt el sem érhetem. Más dolog, hogy egyébként képesnek kéne lennem ahhoz, hogy a valódi képességem miatt a páncélját ignorálhassam... szintem miatt viszont hiába magas az erőm, egyelőre kevés ahhoz, hogy leüthessem a HP-ját. Tehát mint általában mindent, ésszel oldok meg. Ha már a Mosolygósnak kijutott belőle, hiszen a gondolataimban turkál, akkor pont nekem ne sikerülne?
- Káromkodni csúnya dolog ám, nem illik olyat, Mosolygós-chan! - szidom meg, mint anyuka a kisgyermekét, ha ilyenen kapja. Hát miféle nevelést kapott ő? o.O Emlékszem, egyszer mondtam egy csúnya szót, még nagyon pici koromban, mert azt hittem, attól nagy leszek, meg felnőtt, de erre csak az történt, hogy az anyukám kimosta szappannal a számat. T.T Fúj, még mindig érzem az ízét. :S Torzul el arckifejezésem a gondolatra, majd újra szórakozottan pillantok rá a Mosolygósra. Hümm, érdekes ajánlat, határozottan megfontolandó. Körülbelül nem is foglalkozok vele, hogy a Csuklyás meghal, mert Nekem nem fog hiányozni, és igazán nem érdekel a sorsa. Így járt, ő volt a buta. Amúgy is csak egy NJK, mivel quest giver. A quest giverek pedig csak NJK-k lehetnek, ugyanis. Ez pedig azt jelenti, hogy a Csuklyás nem is létezik. ^.^
- Megmenteni? Hű, de buta voooolt! *.* De én nem vagyok ám buta, de még mennyire, hogy nem! *.* Már azt is tudom, hogyan hozzak neked magas szintű játékosokat! *.* Mikor kezdhetem? Kezdhetem? Mehetek? Légyszilégyszilégyszi! *.* - pattogok, mint nikkel bolha, hiszen tulajdonképpen több energia van bennem, mint egy flottányi duracell nyusziban. *.* A legjobb az egészben pedig, hogy olyan, de olyan szépeket mond rólam a Mosolygós! *.* Mindjárt szerelmes leszek! *.* Ha Kaguci megtudja, már ha túléli, biztosan annyira fog örülni neki, mint én! *___*
- Hűűűű, te aztán tudod, hogyan kell a lányokat az ujjaid köré csavarni! *.* Tényleg cuki a pofim, és tényleg formás az alakom? *.* Bár... szerintem sokkal nagyobb a popóm itt, mint a való életben... T.T De hiába küldtem erről privát üzenetet az Adminnak, hogy legyen szíves, és javítsa ki, mert túl hájas lett, valamiért nem válaszolt. :/ Móóóó. T.T - szövegelek, mert ahhoz értek, meg szeretek, meg mert jó dolog ám személyes viszonyt kialakítani a főnököddel. ^.^ Már alig várom, hogy hozhassam neki a játékosokat! *.* Elhozom neki az összes frontharcost! S meglátom, az ő statjaikat vajon képes-e elravnoskodni, még mielőtt ők fragelnék ki őt.. ^_^

Izgatottan várakozok, hiszen már alig, de tényleg alig várom, hogy megkezdhessem új munkámat. Igazi spicli vagyok! *_* Azt hiszem, éppen nekem való állás, ahogyan álláspontom is rendszeresen változik, és igen, bizony, én már pontosan tudom is azt, hogy miféle játékosok ám, akiket a Mosolygósnak hozni fogok! *w* Azt hiszem, a legjobb lenne a legnagyobb, legerősebb céheket felkeresni. Azért egy picit kár, igazán sajnálatos. Mert én kedvelem, tényleg kedvelem a Mosolygóst. :/ Csak az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy tud okosabb lenni nálam, ez pedig nem lehet ám igaz, így ott kell keresztbe tennem neki, ahol csak tudok. A leginkább pedig ezt úgy tehetem meg, ha az eszemet használom fel. Hiszen mindig is az eszem volt a legnagyobb fegyverem, mint Rivernek, aki meg tud ölni az agyával ^.^ Hiszen tulajdonképpen ebben a világban amúgy is mindenki az agyát használja, hiszen a játékkonzol arra van rácsatlakozva, szóval végülis nem állok olyan távol a valóságtól. :/ A különbség csupán annyi, hogy én másként keresek megoldást az efféle dilemmákra. Hiszen így lesz a legjobb mindenkinek. ^.^
A ketrec ajtaja kinyílik, én pedig, mint akinek mi sem természetesebb, sétálok kifelé, arcomon boldog, üdvözült mosollyal köszönvén meg a Mosolygósnak, hogy máris indulhatok a dolgomra. Biztos lehet benne, hogy olyan birkákat hozok neki, akikkel elégedett lesz. S akiket remélhetőleg esélytelen, hogy legyőzhessen. *.* Indulok meg az utamra, hiszen immáron senki és semmi sem állíthat meg, éppen ellenkezőleg, az én feladatom olyanokat keresni, akik ténylegesen megállíthatják Mosolygós-chant. Az épület elé kerülvén toporgok egy darabig egy helyben, s a mapomon a megadott koordinátákat tanulmányozom, ahová majd az új játékosokat kell vinnem. *-*
Már egy kis ideje odakint ácsorgok, amikor megpillantom a többieket, akik kifelé futnak a főbejáraton. Sajnálom a házikót, ami a szemem előtt kezd pixelekre bomlani, pedig már egészen megszerettem, a ketrecemmel eggyütt. T.T Móóó... Talán találunk még ilyen helyet, jó lesz még valamire, például Menedéknek, vagy éppen játszóháznak. :/ Csápolok már jó messziről a többieknek, bár mintha picikét kevesebben lennénk, hiszen nem látom azt a vörös hajú vigyorit, akit a küldetés elején még igen. De legalább a cuki Kislány-chan még életben van! *-* Annyira aranyoooos! *.*
- De jó, hogy végre kiérkeztetek! *_* Nem tudtam nektek üzenni, mert folyton a Mosolygóssal beszélgettem. >w> - örömködök nekik, kezeimet pedig a hátam mögött összekulcsolom. Nem látszik rajtam, hogy megviselt volna a próbatétel. Ugyanolyan szociopata vagyok, mint eddig is.T^T
- Képzeljétek, engem bezártak egy ketrecbe, ahol beszélgettem a Mosolygóssal! *_* Sajnos a csuki-muki, aki idehívott minket, megmurderelt... :/ Na és veletek mi történt? *___* Kislány-chan, úgy örülök, hogy még életben vagy! *-* - ölelgetem meg a Kislányt, mert annyira cuki, hogy belehalok, és én akkor is akarok egy sajátot! TT_TT Bár lehet, picit megilletődik majd, hogy vadidegen néni kezdi el gyömöszkélődni.
- Képzeld, Kaguci, találkoztam valakivel, aki azt akarta elhitetni, hogy ő te vagy. :/ Miért néz mindig mindenki butácskának? T-T Pedig nem is vagyok sötétszőke... - karolom át barátnőképződményvalamicsodámat, hiszen ideje elindulni. Találtam egy receptet, ami megmondja, hogyan csináljak Aincradban tökéletes arcpakolást.