Hayashi Yuichi versus Hermit

Szokásos nap sütötte nap volt még mindig nem láttam esőt, egy ideje már a városban kódorgok, megint a bolthoz lyukadok ki, anniyra király, csorgatom a nyálam egy fél órán át. Ez nem jó mégis csak kezdeni kellene magammal valamit. Megvan ma felfogok merészkedni a kettes szintre, de ott a szörnyek már biztosan veszélyesebbek. Hol is kell felmenni oda, vagy hogy kell? Előkaparom felszereléseim közül a "guidebook"-om áhá szóval főtér és teleport. Okké, utam ismét a főtér felé veszem, a szokásos balra forduló, zsebretett kézzel simán megy minden lassan már vakon is, elégedek meg a megszokás hatalmával. Felnézek a főtérnél, ezt ugye kell. Odamegyek a küldetéstáblához, ott áll egy játékos, végülis bajom nem lehet, odais battyogok. Beállok mellé és vizslatom a táblát. Ránézek a srácra, magasabb tőlem, szőkehajú és talán nagyobb darab legény is. Biztos Tokyoból származik, vagy mellette egy kis halászfaluból, Tokyo elég nagy szóval simán elfér benne. Nem szabad gonoszkodni, hagy már ezt abba. Balláűbbal keltem fel, nem jelenti ez azt, hogy most fűbe-fába belekössek.
Ekkor hallom hogy kicsit szitkozódik nem talál szintjéhez illő küldetést, nofene én se szoktam derülök fel a tényen. Áh már megint gonosz voltam, ezt abba kell hagynom!
- Hali, a nevem Yuichi! Olvastam egy fontos kiegészítőt a kiskönyvemben, miszerint harccal fejlődhetek. Volna kedved egy harchoz? Mondjuk fél életig. - azt hiszem így kell mondani, ha nem vétettem el semmit amit a "guidebook" ír, akkor elfogadja kihívásom, elinvitálom a legközelebbi küzdőhelyre és ott kihívom eddigi ismeretlen ellen felem, a nevét elmondta, de semmi mást, ránézésre akárki lehet.

[off] Nem muszáj egyből belemenned, akadékoskodhatsz is [/off]

Meglepett hirtelen mozdulata és kedvessége, ez is biztosan valami álca, megint ez jut eszedbe de tényleg, hümm szóval, simán belemegy, azt hiszem nem éri meg neki a napszemüveg vásárlás, biztosan ezért, vonult vissza pénz szerzésétől, ja, hogy van neki elég, oké, könnyű menőzni úgyhogy másokat foszt ki, itt az ideje megleckéztetni, nem-nem lettem igazságosztó, sőt, ilyet nehezen tudnék csak tenni. Megérné vajon, erre valóságban azt mondanám van az a pénz, de itt semmi. Jelenleg legalábbis. Pár helynél és tárgynál fontosabbat nem láttam nincs miért kockáztatni, hogy később lesz-e valószínűleg nem, de mivel csak fél életig küzdünk így nem tarthatok se tőle se mástól.
- Ja hogy csak vicc volt, oké, én meg simán bevettem, hogy minden pénzem oda, bár eddig sem volt sok. Szóval nem hiányozna - erőltettem nevetést, ami hamar befulladt. Hát látszik hazudni sose tudtam, nem is fogok tudni, ergó nem is akarok.
- Akkor le is okézom a harcot. - ujjammal rányomok a harc elfogadása gombra, és még van pár másodpercem, felöltöm vértem előhúzom a kardom, narancs fényben világít, ez jót jelenthet.
Mielőtt az ellenfelem, észbe kaphatna rögvest, támadást indítok, satnya erőmmel nem tehetek benne sok kárt, de azért megpróbálom. Két vágásra is van időm, ez jó, ismerem el magamnak, akkor legyen az első a jobb válla és hastájék. Remélem be találnak, miközben máris a következő lépésemen gondolkodom. Ha minden jól megy akkor a lábam ide kell tenni, nem pár centivel arrébb, és akkor bárhonnan is zúdít rám támadást, ki kell bírjam. Vajon milyen képessége lehet? Arra már rájöttem hogy ebben a világban mindenki születik valami csodával, születik, dehogyis készül. Állatidomárok talán szerencsésebbek, mert ők három csodával indítanak, de mindegy is, neki vajon milyen állata lehet a köpenyesnek? Mivel még továbbra sem mutatkozott be így ezzel a mondattal biztatom:
- Oly, köpenyes, mindent bele! - a harc megváltoztat, úgy éreztem. Így a Pengék Tánca után már teljesen másképp nézek egy küzdelemre, ott milyen jó volt az a sok csillogó fegyver, maga az esemély, minden egyes küzdelme, napja jó volt. Pont mint való életben mosolyodtam el újra.

[off]EDIT-ed (Képesség aktív 1/2, 2/2 utána 1 kör szünet.)[/off]

Fülem mellett elengedtem a kijelentést, nem is volt rá időm, hogy törődjek vele, hisz erre a két csapásra van most csak időm. Nekilendüléssemmel, jószerivel megleptem, első vágás be is vitt némi sebzést, de életereje meg sem moccant. Második kardcsapásom valami isteni sugallatt hatására csak a levegőt kaszálta. Kayaba szóval te voltál, rosszallón, tekintettem fel az égre, de ez hiba harcban nem lehet ilyet tenni ezt most meg is tanultam. Ahogy gratulált meglepetés támadásomnak, már jött is, de nem akárhogy, olyan gyors lett mint előbb voltam, neki is van egy Nijije csodálkoztam al rajta. Csodálkozásom sem tartott sokáig, mire észbekaptam a páncélom bomlott le rólam miszlikbe. Vajon mennyit csaphatott rám, négy-öt esetleg többet? Életcsíkom nekem sem mozdult meg. Elgondolkodtató, de egyben jó is ő az első akinek már kitudom számítani a képességét, Hasonló lehet mint a Niji, de a Niji tulajdonképp milyen is? Ezt viszont sose fogom tudni kiszámítani. Annyira jellemző, ez a fájdalom mentesség abban sem segít, hogy hol védjem magam. Szemmel követhetetlen támadásai közül védtem egyet? Valmi mintha csattant voln a már matt kardomon. Ekkor jut is eszembe, már megint cserben hagyott. No sebaj, majd visszatér, ha akar.
- Ez is szép támadás volt! - majd azt a kis távot ami köztünk maradt arra szántam hogy leküzdöm, és most így beleadhatom lendületem, egyetlen szúrásba és ezt most teljes erőmben, nincs rajtam a béklyó, csak jusson be fohászkodtam nem létező istenekhez, egy nem létező világban, ahol nem létező párbarcot vívok, igen is valóságosnak tűnően. Ezen gondolatok közepette hamar rá is jöttem milyen könnyen kislisszanhat ez a szúrás elől, kiszámítható és lassú.

// Akkor hogy tiszta legyen, írom is a hp-kat meg a képességet, kevesebbet sebződtél ugyanis előző kettő támadásomra csak 2-es erő módosítóm volt. És 3-as kitartás, 8-as gyorsaság. //

Hp: 15
P: 0
Ha ez most betalál 4-et fog sebezni.

[off]Következő körben bekapcsol a kard ezt kockával kidobom mos Római 1-3 gyorsaság bónusz, római 4-6 erő bónusz, szóval eszerint fog bekapcsolni a kard[/off]

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :

Ahogy sejtettem előre is ő nem az az ellenfél akit ilyen könnyen el lehet találni, bezegg valós életben mindenki berezel egy szúró támadástól, még az akadémián a szünetekben tartott tornákon sorra győztem le az ellenfeleket ezzel a mozdulattal, de itt, rákell jöjjek semmit sem ér. talán egy mobot fellehet nyársalni, mást nem. A köpenyes alak viszont most teljesen meglepett, szemem láttára kezdett egyfajta, tánc azaza fegyverforgató lépéseket tanítani. Ahogy sejtettem, ő is csak nyugtázni tudta, hogy ez szánalmas próbálkozás volt. Hívására belekezdtem, de ezeket régóta ismerem én is, viszont amilyen jól beleélte magát, magával ragadott egyszerűsége, és öröme amit tanítói vénája sugárzott most.
- Így jó lesz? - mutattam közben a lábam felé, jobb lábam befordítom 90 fokban a balhoz képest közel húzás, és a bakancsom cserben hagyott, beleléptem saját lábamba és forgás megkezdésekor saját magam gáncsoltam el. Hangosan felröhögtem.
- No komment - újrapróbáltam a mozdulatsort, ekkor rmár jobban ment, de azt hisezem ebben is akadt némi hiba. Egyszerűen nem tudtam felfogni már régóta éreztem, hogy a játék korlátozza a mozgásom. Ez vajon azért lehet, mert megkell vegyem aranyért a képességlistából, tűnődtem el egy pillanatra.
- Figyelj, látom, hogy te két késsel harcolsz, ismered, jól a fegyvereid? - nagyképűnek induló kérdésem közel sem annak szántam ami, de hamarosan meglátom mi lesz a lépése. További kérdéseimnek nem lenne helye, csak ha már ő tanít engem a kardforgató lépésekre, annak ellenére hogy tudom, sőt még jóval több is menne, csak valmiért nehezek a végtagjaim, és nem tudom úgy mozgatni ahogy szeretném. Még jó, hogy odahaza Tsurugában volt lehetőségem egész fegyver tárház ellen harcolni, apró mosolyt el is engedhettem.



Statok:

Spoiler:

A fogadás tárgya, mindkettőnknek egyfajta megkötés. Neki elkel árulnia vagy én megteszek egy olyan szolgálatot amihez valószínűleg kedvem sem lenne. Tekintetem a széles szájról a sárga indikátorra irányítom. Nem ez túl nagy fegyver lenne neki, most is előfordult a tipikus, nyújtom a kezem, és máris egyből az egész karom kell. Ebből márpedig nem fogsz kapni, te köpenyes. Legszívesebben haragudnék rá, de ugyan miért? Én hoztam fel az egész fogadósdit, ő meg egyből kihasználná aljas szándékaira. Biztos, hogy csak aljas szándékra? Tűnődöm a gondolaton, ez nagyon kétesélyes. A nagyobb valószínűséget az jelenti, hogy megakar majd öletni elem valakit vagy olyasmire kényszerít, amiért leginkább őt ölném meg. Ha belemegyek és veszítek.. de már belementem.. államat hegyezgetem szabad kezemmel, ha itt is nőne a szakállam, akkor már igencsak hosszú lenne, kardom gondolatár módosítok, mégsem, mosolyodom el.
Vajon kérhetek módosítást?.. Nem. Most ne.., de már lehet késő volt kezdtem fokozatosan érezni, hogy eláraszt a düh.
Döntöttem is, ha olyat kér később ami veszélyezteti az itt tartózkodásom, vagy más életére törne vele. Meg fogom másítani a szavam. De most ideje nyerni! Kitisztult fejjel, kardom előrántottam és narancsos fényében fürdőzött. A környezet megszűnt számomra, csak a köpenyes alak maradt és a kardom, ha jobban odafigyelek, akkor észreveszem, hogy Aincrad semmit sem változott, ahogy én sem, csak a kardom színét szerettem volna látni, de ekkor már mindegy volt, kardom vörösben úszott, de ezt én nem láthattam. Ugyanis a dühöm, amit egy esetleges emberölés vagy halálomról mutatott képsorozat elém vetült, innentől megszűnt minden jó érzésem. És az a mosoly..
Rohamomra se emlékszem, ahogyan arra sem, hogy a megindított vagdalkozás betalált-e. Talán egy két szó még el is hagyta a szám, viszont dühöm nem tudtam visszafogni, fogalmam sem volt még ekkor, hogyan kell.

[off] Ha betalált akkor vége a párbajnak. Ha nem négy támadásod lesz, ami valószínűleg szintén végez a párbajjal.
Jah és hogy, miért csak rosszat feltételez rólad a karakterem, megjelenésre megy nagyon. [/off]

Lila fal térített józan észhez, és a kardom kihunyó fénye. Majd a jelzés, ami előttem megjelent "vesztettél". Csak pislogtam, mi történhetett? Életerőm jócskán sárgában, előttem a köpenyes alak gonosz vigyorral. Akkor ő nyert? Próbáltam volna kiterjeszteni tapogató korongocskáim, ha lennének. De az ábrázata mindenesetre azt mutatja ő nagyon örül valaminek. - Akkor jövök neked eggyel úgy látom- mondtam mosolyogva. Ez a fogadás dolog nem nekem való ebben már biztos vagyok. Sebaj. Kezemben a súly visszatérített ahhoz, ami a kezemben van, a kardom. Kicsit rosszallóan néztem rá. Nyugtalanítasz, mi lehetett az előbbi? Vörös fény és harag.. elmosolyodtam, túl csőlátásom lett a témára, egy gonosz vigyor elég volt ahhoz, hogy elméletben kiirtsak egy falut, az ő szavára? Esélytelen. De jobb lesz tartózkodni ettől az alaktól, ismét a narancs indikátorra pillantottam. Egy dolog viszont már biztos, tőle nem félek, hisz ismerem a képességét. Könnyen kiszámítható. A lépései lehet ügyesek, de következőleg nem menekül tőlünk, ugye Niji? Nézek bele a kardomba.
-Hé, te - hagytam egy lélegzetvételnyi szünetet - köszönöm a harcot, és tudd az a vigyor nem áll jól, jobb ember vagy te, mint gondolnád! És persze kösz a kardforgató leckét - talán még hasznát veszem ellened, tettem hozzá gondolatban. Intettem még egyet és elindultam a főtér felé a küldetés tábla volt a legfőbb célom, hátha most akadna valami a szintemben. Csak hogy megmozgassam a számlálót. Olyan lomhán és lustán világít ott fent a bal sarokban. Tényleg már úgy megszoktam a látványát, hogy szinte észre se veszem. Amikor kijutottam tuti veszek majd valami kütyüt, kell az az állapotjelző oda.


Edited