Jin versus Joey

by **Joey Chrome** Szer. Feb. 27 2013, 16:59

Gondoltam gyakorlok egyet, ezért egy mobot kerestem magamnak. Meg is leltem egy hülye kobold képében.
- Áhhá! Megvagy! - és neki is rontottam. Csakhogy a kobold ijedtében megvert, majd menekülni kezdett.
- GYERE VISSZA! - dühöngtem a sok kötéssel és sebbel, majd kergetni kezdtem.
- Ajjj… mint ha a Scooby-Doo-ban lennénk… - morgott „Belső Hang”. Leszartam finoman szólva, mert én csak a menekülő koboldot kergettem. Párszor át taknyoltam mindenen, amin nem kéne. A kobold aztán a Kezdetek Erdejéből egyenesen a Nagy síkság felé menekült, ahol nekiment tök véletlenül egy játékosnak, ami miatt még jobban megijedve próbált menekülni.

Nem láttam, hogy elmenekült-e, vagy a másik játékos leölte, mert éppen most jöttem ki az erdőből a koboldot keresve. Csalódva láttam, hogy meglógott a nagyfülű. Aztán megláttam a játékost. Csávó volt. és üvöltött róla, hogy nem ismerem a kasztját! Legalábbis soha az életben nem láttam… Ááá, mi a fenének nem olvastam el a kézikönyvet, mikor megkaptam?! Végülis kíváncsi voltam, milyen kaszt is, ezért odamentem hozzá.
- Szeva! - mondtam neki vigyorral. - Nem láttál erre véletlenül egy hülye koboldot futni? - kérdeztem. Ha megválaszolta, hogy megölte vagy elment, álbánatosan sóhajtottam egyet.
- Na mindegy, úgyis van belőle még.XD Amúgy mi a neved és milyen kasztú vagy? – tettem fel az újabbik kérdést. – Az én nevem Joey Chrome, minden idők legnagyobb és legbátrabb Lovagja! Very Happy

- Vigyázz vele, lehet, hogy gyilkos! - Istenem, ez a „Belső Hang”! Bezzeg ha tényleg bajban vagyok, nem jelenne meg segíteni! Azért sunyiba ránéztem az indikátorára. Zöld volt, hála az égnek! „Belső Hang” is feleslegesen idegeskedik! XD

by **Tetsuko Jin** Szer. Feb. 27 2013, 20:09

A mai nap sem telik majd másként, mint a tegnapi. Reggeli után már loholtam is, hogy nézzem a hirdetéseket. Sajnálatos módon még mindig gyengusnak számítottam. Olyan karaktereket kerestek, akik minimum négyes szintűek voltak. Nekem ahhoz pedig méh hiányzott egy kis exp. Hát.. talán előbb kellett volna gondolnom arra, hogy szintet lépek.. bár akkor még nem voltam egy céh tagja sem.. és nem volt az életemben olyan akit mindennél jobban megszerettem volna védeni. Nem maradt számomra más lehetőség, mint egy újabb párbaj. Gondoltam én… A balszerencse ma nagyon rám szállt. A nyomomban járt. Az aréna majdnem teljesen üres volt, csak njk-k tartózkodtak ott. ez az újabb csalódás sem tudta kedvem szegni. Már indultam is tovább.. Kettő kilőve.. hát jöjjön a következő. Hamar elhagytam a várost, hogy egy-két nagyobbacska mob levadászásával gyarapítsam az exp-m és a hús készletem. Az erdőig meg sem álltam. A gyenge mobokat most elkerültem.. Erősebbre vágytam, de az első szinten nem nagyon volt ilyen. A következő szintekhez meg még nem voltam eléggé felkészült. Valahol bántott, hogy én voltam a Voice leggyengébb tagja.. sosem mondtam senkinek, de így volt.. Részben emiatt szeretnék erősödni, de ennek főbb oka Ai-chan -.*.. Miatta energiát és szabadidőt nem kímélve próbáltam meg fejlődni. Az ő szintjéhez képest még gyerkőc voltam.. ez ellen lépni kellett. Talán nem hinné el senki… de bennem Tetsuko Jin-ben is megtalálható egy férfi büszkesége. Csak eddig alaposan háttérbe szorítottam. Fürgén irtottam a pici lényeket, melyek a közelemben voltak. Míg egy kis kobold nem szaladt a térdemnek. Neki sem kegyelmeztem.. biztos sok embert bántott már, ezért lecsaptam. indultam is tovább, de egy köszönésre lettem figyelmes. Megfordulva egy szőke hajú fiút pillantottam meg… Éppen az iménti koboldot kereste.
- Sumimasen.. épp az imént csaptam le..- kértem elnézést amiért lenyúltam a prédáját. Nem állt szándékomban.. Egyszerűen nem tudtam, hogy ő akarta az érte járó minimális jutalmat.
- Öhm.. Tetsuko Jin.. és harcművész- válaszoltam neki a kérdésekre és közben ő is bemutatkozott. elég fura szerzet volt, de nem éreztem belőle ártó szándékot. Ebben csak az a baj, hogy még abból, sem akiből kellet is volna.
- Mi járatban vagy errefelé??- mintha nem lenne elég nyilvánvaló..

by **Joey Chrome** Szomb. Márc. 02 2013, 17:38

A csávó neve Tetsuko Jin volt és harcművész. Wow, az milyen király kaszt lehet. Smile

- Mi járatban vagy errefelé?? – kicsit visszaugrottam, mert olyan volt a hangja, mintha gyanakodna valami rosszra.
- Hé haver, nyugi, nem akarlak leölni!XD Egyébként gyakorolni akartam volna azon a nyamvadt goblinon. De ha akarsz, akkor párbajozhatnánk, hogy tudjuk, milyen is az. Smile

Már ha neked is ez az első^^” – nekem ez lenne az első párbajom, már ha elfogadja, így nekem ez új lesz. Meg nem is tűnik annyira erősnek, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Azért remélem nem a temetése valamelyikünknek!XD

Ha elfogadta, akkor kikerestem a menübe a párbajra való kihívást, és kihívtam. Vagyis kihívtam volna, de valami üzenetet kaptam a rendszertől.
- Oops. Pillanat! – szóltam, és megnéztem az üzenetet. Egy csokis süti volt benne.
- Azta, már rég ettem! Majd odaadom a felét a párbaj végén, oké? Smile

– és kettétörtem a sütit, hogy majd a párbaj végén adjak Rin-nek. Csak hogy én nem bírtam kivárni…
- Joey, neho… - „Belső Hang” elkésett. Megettem az én részemet. – Ajjj… Ebből baj lesz, érzem!
~ Tud érezni?O.O ~ kérdeztem magamban. – Oké, mehet! Very Happy

– és elindítottam. Miután igent nyomott, vagy mi, kezdődött a visszaszámlálás. Csakhogy furán éreztem magam. A semmiből zenét hallottam, és a fejemen meg nem tudni hogyan egy raszta paróka lett. Ami igen hosszú volt. és fura módon röhögnékem támadt, meg királyul éreztem magam. És már nem az átlagos zajokat hallottam, hanem zenét helyette.
- Húúú haver… - Röhögtem "kicsit" beszívva. – Majd enned kéne belőle, nagyon jó érzés! Olyan, mintha el lennél szállva… Ja és zene is megy valahonnan, tök király! Very Happy

- Jaj istenem Joey, be lettél szívva?! – „Belső Hang” kezdett aggódni értem a fura viselkedésem miatt. Majd Jin-hez szólt:
- Jin, téríts magához kérlek! Én is megtenném, de nincsen kezem, hogy felképeljem! (Ezt te hallod Jin)

by **Tetsuko Jin** Szomb. Márc. 02 2013, 21:07

Küldetés és párbaj ellenfél híján eldöntöttem, hogy gyengébb mobokra vadászok.. sokat nem adnak, de legalább egy minimális exp-t szerzek tőlük. Nem akartam csak tétlenkedni.. fejlődnöm kellett és kész. El is mentem a kezdetek erdejének határához, ahol éppen, hogy belekezdtem az akcióba, egy kobold zavart meg, majd az üldözője. Nem tűnt veszélyes alaknak és már be is mutatkozott így követtem a példáját. Az imént lecsapott teremtmény az ő prédája lett volna… nagy szerencse, hogy nem volt mérges rám amiért helyette kaptam meg azt a minimális exp-t is. Mivel nem ismertem, így közös témát lehetetlenség volt találni így elsőre, ezért csak rákérdeztem, hogy mit keres itt. Érdekes választ kaptam erre az egyszerű kérdésre. Nagy részét nem értettem. Nem célozgattam arra, hogy meg akarna ölni, vagy sem. A párbaj kihívásra viszont felcsillant a szemem. Még mindig nem volt a kedvencem. De amit meg kell tenni azt meg kell. Az meg csak plusz, hogy nem veszélyeztetjük egy fél életes párbajjal a másik életét. A jutalomért megéri.
- Rendben van… Egy gyors párbajból mindkettőnknek csak előnye származhat- egyeztem bele mosolyogva.
- Nekem nem az első párbajom, de mindeddig távol tartottam magam tőle ha tudtam. Tehát én sem vagyok még annyira tapasztalt benne. – Kért egy pillanat türelmet és elővett egy süteményt, aminek már nekem is ígérte a felét.
- Nem.. igazán nem szükséges, de azért köszönöm. - utasítottam vissza finoman. Joey-san mégis elfelezte és már meg is ette a saját maga kis részét. Ha neki így esett jobban, hát legyen.. Engem, egy cseppet sem zavart. Megérkezett a kihívás amit el is fogadtam, majd hátráltam pár lépést ellenfelemtől, hogy mind a ketten felkészülhessünk a közelgő összecsapásra.
- Parancsolsz?? Milyen zene??- érdeklődtem, mert én aztán semmiféle zenét nem hallottam. Joey-san meg egyre furcsábban viselkedett. Mintha nem lett volna teljesen magánál. Felettébb furcsa.
- Készülj Joey-san.. hamarosan lejár a felkészülési idő…- figyelmeztettem és megpörgettem a fegyverem. Készültem a támadásra, de egy hang szólt a fejemben.. Hozzám.. a nevemen szólított és nem értettem, hogy most akkor mi is van…
- Hmmm???- Csak megráztam a fejem.. Biztos attól van, hogy mostanában nagyon kimerült vagyok. Igen… ez lehet a magyarázat.. Mikor az idő lejárt.. elindultam a fiú felé és egy sima szúrást intézek felé a bottal a mellkasa felé. Ez még nem rendes támadás.. csupán egy kis piszkálódás, hogy felmérhessem őt.

by **Joey Chrome** Hétf. Márc. 04 2013, 21:39

Jin támadt is egy sima szúrással, mire hátraestem, mivel nem láttam a drogozott állapotom miatt, de mivel megcsusszantam, így vesztettem 3 páncélt (Azt is bele kell számítani?). Viszont ettől magamhoz tértem.
- Ouuuugh, a fejem… mi történt? – néztem jobbra, néztem balra.
- Az, hogy megettél egy drogos sütit, idióta!
~ Ajj, basszus…X_X ~ fogtam a fejemet. Aztán észrevettem, hogy párbaj van!
- Basszus, nem is vettem észre!O_O – Azonnal felpattantam, és leporolva magamat álltam harci pózban.
- És ööö… vannak feltételek? – Igazából nem tudtam, hogy egyeztünk-e meg valamilyen feltételben. Miután megbeszéltük, és elkezdtük tényleg a párbajt, úgy döntöttem, hogy a pajzsomat magam elé tartva faltörő kosként rontok neki, és ha elég közel leszek hozzá, a kardomat beleszúrom a gyomrába! Naaa, nem megölni akartam, csak stratégiailag mindig azt kell támadni, ami a legvédtelenebb, tapasztalat a középkori játékokbólXP meg a harcos játékokból is.XP Jaj, emlékszem, hányszor kiabáltak be nekem, mikor legyőztem őket egy online verekedős játékban, hogy forduljak fel, hogy csinálom ezt, meg ilyesmit. Mindig csak azt mondtam vigyorogva, hogy tapasztalat fiacskáim, tapasztalat.

Na de most vissza a jelenbe megint!
- És honnan jöttél? – kérdeztem tőle, mielőtt ismét megkísérlem a faltörő kos hadműveletet.
- Joey, túlságosan támadó vagy! – Szólt rám „Belső Hang”. – Nem csak támadni kell, hanem védekezni is!
~ Ajj, maradj csendben! Tudom, mit csinálok! ~ Igazából azért szóltam rá, hogy tudjak koncentrálni is. Jaj, remélem, nem én bukok, különben megeszem a papucsomat, pedig nincs is ebben a játékban! Nem is baj, úgy sem ennék papucsot, az tuti biztos!XD Na lássuk, mit tud Jin Tetsuko!

by **Tetsuko Jin** Kedd Márc. 05 2013, 18:02

A fiú érdekes egy ember az egyszer úti. A neve is nagyon különös. Bizonyára nem japán eredetű. Egy villámgyors bemutatkozás után már történt is egyfajta párbaj kihívás. Miután bevesz egy fél süteményt, melynek felét nekem ígéri.. elkezd furán viselkedni. valami zenét emleget, pedig én nem hallok semmit sem. Beszédében is megfigyelek némi változást.. Amit ugyan szóvá nem teszek, de ezek után nem tartok igényt arra a fél süteményre. Azóta ilyen, mióta megette. Sőt.. még én is hallok hangokat.. legalábbis hallottam egyet. De ez csak valami… fura eset és kész. Botom erősebben fogom, és már támadok is. Nem nagyon ütközök ellenállásba és fellököm szegény fiút. Kérdésére felvonom szemöldököm..
- Hogy-hogy mi történt?? Éppen egy párbaj kellős közepén vagyunk.. én támadtam, te pedig elestél a támadásomtól.. gondolom.. - adok magyarázatot a fiú kérdésére, melyet még mindig nem értek. azonban a fél sütemény egyre csak gyanúsabb. Nem csak fura viselkedést, még memória zavarokat is okoz??
- Mit?? Hogy párbajozunk??- kérdezem már megint meglepve.. vagy van valami baj Joey-san fejével, vagy még mindig a sütit nyögi. Kétségkívül ez az egyik legfurcsább párbajom, legalábbis eddig nagyon annak indult. Felkel és leporolja magát és mutat némi hajlandóságot a párbaj folytatására… én pedig csak mosolygok, mint mindig.
- Feltételek?? Nem beszéltünk ilyesmiről, tehát csak annyi lenne, hogy akinek előbb elfogy fél élete, az veszít- felelem mosolyogva és megpörgetem a botot magam előtt jelezve, hogy én magam is készen állok az összecsapásra.. most, hogy elvileg már nem zavar be semmi. Joey-san felemeli pajzsát és megrohamoz. Nekem már nem ez az első párbajom, csak Lovag ellen. Még nem küzdöttem eme kaszt egyik képviselőjével sem. Mozgásán látom, hogy jóval lassabb, mint én. Persze egy lovagnak nem is a gyorsaság a legfontosabb. Mikor közel ér hozzám, egy szúrással próbálkozik, amit fegyverem egyik végével ütök félre és ezzel a lendülettel megpróbálom támadni a botom másik végével, amely egyenesen a fiú arca felé tart. Majd a támadásom után hátralépek párat és várom az újabb rohamát Joey-sannak.
- Ezt, hogy érted Joey-san?? – kérdezem ismét meglepetten.. Nem tudom mire gondol.. Itt a játékban?? Áh az túl nyilvánvaló lenne.
- Öhm.. Japánból.. - válaszolok végül és remélem erre volt kíváncsi..
- És te?? Bizonyára külföldi vagy. Esetleg külföldi vér csörgedezik az ereidben… legalábbis a neved alapján.

Páncél: 9/9
Hp: 60/60

by **Joey Chrome** Csüt. Márc. 14 2013, 21:46

Öcsém, miért kell ilyen meglepetten kérdeznie?:S Nem értem. De azt már igen, hogy nem talált a támadásom, az holtbiztos! Ez a gyerek gyorsabb, mint én. Lehet nagyobb szintű is, a rohadt életbe. A bottal meg úgy pofán csapott, hogy lőttek a maradék két páncélomnak is, meg 4 életpontomnak is. A francba, ha még egyet odasóz nekem, akkor megnézhetem magam, főleg mert fél HP-t beszéltünk meg. A honnan jöttél kérdésemre úgy nézett, mintha nem tudná, mi van.
- Öhm.. Japánból.. És te?? Bizonyára külföldi vagy. Esetleg külföldi vér csörgedezik az ereidben… Legalábbis a neved alapján.
- Úgy bizony! – Büszkélkedek büszkén (ezt jól megmondtam, mi?XD). – Amerikából jöttem, csak a bátyám meg a barátnője engemet is elvitt Japánba. – mondtam neki. Mivel láttam, milyen erős, ideje bevetnem a nehéz tüzérséget: a képességemet. ~ Oké, kezdjük…~
- SKORPIÓ BOSSZÚJA! – Kiáltottam, hogy aktiválódjon, de semmi! Se fura látás, se hirtelen támadás, semmi effekt! – Öhm… mondom SKORPIÓ BOSSZÚJA! – Semmi. Ráztam a kardomat, de semmi reakció. Na ez de égés!O_O”
- Naaa, miért nem működik a képességem?!
- Öhm, ebben a játékban van olyan, hogy Képességpont, és az srácé kétszer nagyobb, mint a tiéd.
~ És? ~
- A párbaj rendszer értelmében, ha az ellenfeled képességpontja kétszer nagyobb, mint a tiéd, akkor nem használhatod a képességedet a fair játék érdekében. – Itt gondolatban olyan képet vágtam, mint az anime szereplők, amikor kék csíkok vannak mögöttük, és kék az arcuk felső része. Ba**ná fülbe a hóbagoly meg annak az apja, és csak most közli ezt velem?! Mikor már elosztottam a pontjaimat?! Én azért a következő támadás kivédése érdekébe, már ami maradt a pajzsomból megpróbálom kivédeni Jin következő támadását.

by **Tetsuko Jin** Pént. Márc. 15 2013, 16:34

Ellenfelem viselkedésén nem igazán tudok kiigazodni… Betudom a sütinek, de attól ez még szokatlan marad.. de mindegy is.. most épp egy párbaj kellős közepén vagyunk.. nem nagyon érek ré ilyenekkel foglalkozni… Támadását kivédem, majd egyből kontrázok is és fegyverem egyik végével megütöm a fiú arcát. Nem gondoltam, hogy ezzel ilyen simán betalálok. Megint ugyan az a kérdés, hogy hagyja magát, vagy alacsonyabb szintű, mint én. Alacsonyabb szintűekkel nem nagyon tervezek párbajozni. Szerintem az nem igazán fair dolog. Kérdésére furán nézek, nem értem elsőre, pontosabban nem tudom mire gondolt, de azért az egyik lehetőségre adok egy választ.. Jól gondoltam… ez a fiú, Joey-san nem japán. Bár erre az ember a név alapján, na meg a kinézete alapján simán rátud jönni, mégis úgy a tuti, hogy ha megkérdezi az ember, nehogy bukta legyen a vége. Joey-san Amerikából jött.. abból a hatalmas országból, amiből kikerül az a sok erőszakos film. Állítása szeriont a bátyjával és a barátnőjével érkezett meg a szülőföldemre. Mondjuk meg is értem. Japán nyugodt kis szigetország, nem olyan zűrös mint a nagy Amerika. Nem támadok most még többet.. Csak figyelem megint… Majd hírtelen elkezd ordibálni valami skorpió bosszújáról. Ismételten furán kezdem méregetni a fura emberkét itt előttem… Kérdését meghallva leesett az, hogy éppen mi is a baja. Ez a skorpió bosszúja lenne a képessége, ami nem működik ellenem, és ezt nem érti szegény fiú.
- Öhm.. ano.. ha a speciális pontod kevesebb, mint az én pontom fele akkor nem tudod ellenem használni a képességed.. - felelem mosolyogva, remélem, megérti a magyarázatom. Ennél egyszerűbben nem tudom elmagyarázni, maximum a szájbarágós módszerrel, amit az ovisoknál alkalmaznak. Magyarázatom után még mindig nem támadok… Adunk neki egy kis esélyt.. ráadásul nem szeretném, hogy gyengének érezze magát.

by **Joey Chrome** Szomb. Márc. 16 2013, 18:01

- Öhm.. ano.. Ha a speciális pontod kevesebb, mint az én pontom fele akkor nem tudod ellenem használni a képességed.. – Itt már lenyúzott képet vágtam. Biztos hülyének nézett, ahogy aktiválni akarom a képességemet.
- Ahha, köszi, hogy mondtad… - mondom nyúzott hanggal. Hiába álltam be védekezési pózba, Jin nem támadott. Valószínűleg leeshetett neki, hogy 1.-es szintű vagyok csak, és gondolta megnézi, mennyire vagyok erős.
~ Jól van, akkor ha minden igaz, nem védekezik… legalábbis remélem… ~
- Ne légy ebben biztos. – Egyáltalán látja „Belső Hang”, hogy mi a helyzet itt?? Ha igen, hogyan??? És mióta tud a gondolataimban olvasni?!O.O Na mindegy, készültem a támadásra. Kicsit megrugaszkodtam, majd minden erőmmel elrugaszkodtam, és kardomat lándzsaként tartva rohamoztam meg.
- GYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – Valami csatakiáltást akartam, és hirtelen ez jutott eszembe^^”
- Húúú, de kemény volt ez…
~ Kussolj, én legalább látszódok! ~ „Belső Hang”, vagy ahogy én fogom becézni, „BH” nem szólalt meg ezúttal. Hehehe. Megkapta a mocsok a magáéééét!XD Na szóval lándzsaként használva kardomat megpróbálom mellkasba vágni ellenfelemet, remélve, hogy legalább a páncélból repítek valamennyit, ha már ő gyakorlatilag elpusztította az enyémét 4 HP-mal együtt. Tényleg, mennyi is van még? A HP jelzőmre néztem, és 16. 2 páncél plusz 4 HP egyenlő… 6 sebzése van! Jáj, és nekem 20 a max HP-m!O_O
- Legközelebb Életre, Erőre, Fegyverkezelésre és Képességpontra rakjál, ha szintet lépsz. – Már kezdtem volna, hogy „ne szójjá be!”, de… Igaza volt. Basszus, igaza volt! Hisz így több esélyem is lenne arra, hogy tudjam KT-ba használni a képességemet, és többet találok el, és nagyobbat, meg én is többet tudok kibírni. Végre „BH” valami értelmeset is mondott!!! Very Happy

by **Tetsuko Jin** Vas. Márc. 17 2013, 16:32

Joey-san eléggé kezdőnek számíthat, ha az ilyen alap dolgokkal sincs tisztában. Már egy kicsikét bántam is, hogy kihívtam párbajra szegényt… illetve ő hívott ki engem, de én meg elfogadtam. Mondjuk így ránézésre nem nagyon lehetett megállapítani a szintjét. A lovag alapfelszereléseket nem igazán ismertem. Kérdésére válaszolnom kellet, amint megértettem értetlenségének okát. ezt megtettem, majd vártam a támadását. Eldöntöttem, hogy hagyom kicsit támadgatni.
- Igazán nincs mit - Udvariasnak udvarias volt a fiú… amolyan lovaghoz illő viselkedést produkált, egy-két elszólása kivételével, miket nem is igazán tudtam mire vélni. Nem vagyunk egyformák, lehet jobb is, hogy nem értettem azokat a megnyilvánulásokat. Védelmem szándékosan eresztettem le és csak vártam a támadását. Nem is kellett olyan soká, már kezdte is…. egy igen érdekes kiáltás keretében rugaszkodott el, a szó szoros értelmében megrohamozott. Persze a védekezésről lemondtam, de elesni nem szerettem volna, ezért kissé előredőltem és egyik lábammal hátrébb léptem, hogy azzal kellőképpen meg tudjak majd támaszkodni, ezzel elkerülve az esést. Fegyveremet egy kézben fogtam, oldalra kitartva… kíváncsi voltam a lépésére, sebzésére… Joey-san egyre csak közeledett felém, de én nem mozdultam.. Végig farkasszemet néztem vele, az egyetlen szememmel egészen addig, míg a kardja a mellkasomba nem fúródott, ezzel megfosztva pár páncél értékemtől. Semmi kétségem nem volt már afelől, hogy nem fogja vissza magát, és csak szimplán kis szintű… Pech… végül is ez attól még egy párbajnak számított, így nem adhattam fel csak úgy, mert kevesebb lenne a jutalom, azt pedig nem akarom. Ha eddig eljutottam, akkor be is fejezem.. Ismételten farkasszemet nézek a fiúval, miközben a kard még mindig a mellkasomban volt..
- Szép támadás volt Joey-san- dicsértem meg egy mosoly közepette.. továbbra sem szándékoztam támadni.. nem egyelőre nem, érdekelt, hogy ebben a szituációban, hogyan is viselkedik. Talán nem a legjobb módját találtam meg, az emberek elemezgetésének, de nekem fontos volt tudnom egy-két dolgot arról, hogy milyen életet is éltek, élnek majd… szerettem tanulni tőlük, mert igazáén rám fért… Nem csináltam semmit.. tudtam, hogy a mellkasomban lévő kard további sebzést fog okozni… az még viszont simán belefért.

Páncél: 5/9
Hp: 60/60

by **Joey Chrome** Vas. Márc. 24 2013, 11:16

- Szép támadás volt Joey-san. – Hee? Most döftem át a mellkasán a kardomat, erre meg megdicsér??O.o hogy van ez most??O.O Összezavarodtam, mint denevér a mikrohullámú sütőben, annyira néztem a fiúra, akinek a mellkasában még mindig ott volt a kardom. Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, hogy mennyit csaptam le róla, de már nem nagyon érdekelt. Kihúztam a kardomat belőle, majd hátra ugrottam, hogy legyen hely.
- Öhm, köszönöm. O.o – ennyit tudtam kinyögni. Bár gyanús volt az elején, hogy csak úgy hagyta magát… talán kóstolgat, vagy mi a szösz?
~ Te, érted ezt?
- Nem. – „BH” nem sokat tudott ezzel segíteni. Hirtelen eszembe jutott, hogy megzavarom.
- Figyi, eszembe jutott egy vers, elmondhatom? – kérdeztem tőle. Ha igent mondott, levegőt vettem, és elkezdtem:
- Nos így hangzana:

„Zöld a rét,
Kék az ég,
De a többi szöveget
Bazdmeg, elfelejtettem én!”

Nos, milyen? – reméltem sikerült alaposan megzavarni ezzel.
- Joey, ez mi volt…?
~ Ellenfélzavarás.
- Fura módját választottad ehhez… - „BH” nem igazán értékelte a gyorsan kiötlött versemet. De hát mit csináljak most, ha nem költőnek szültek meg engemet?:S Na mindegy, ha sikerült megzavarnom vele Jin-t, akkor a faltörő kos módszert használtam: pajzsot magam elé, úgy rohamozni, majd az oldalába vágni a kardomat, majd még kétszer ugyanezt. Hirtelen eszembe jutott, mikor a Harcművész Ichiro-ral harcoltam. Az ő fegyvere Chakram volt azt hiszem. Tudjátok, az a éles peremű gyűrű alakú dobófegyver, ami Xenának is volt. Öregem, mennyit kaptam Ichiro-tól gyakorlás közben!X_X Végül úgy sikerült legyőznöm, hogy úgy álltam, hogy a Chakram fába álljon, így Ichiro nem tudta használni a fegyverét. Óóóh, ha Jin-nek is olyanja lenne, már rég lefegyvereztem volna, és akkor lőttek a fegyverének. Very Happy

by **Tetsuko Jin** Kedd Márc. 26 2013, 17:09

Módfelett fura ember ez a Joey-san az szent igaz. Igaz nem tűnt rossz embernek, de nagyon beszámíthatónak sem. Kiderült róla az is, hogy igen csak kezdőnek számít és még az, hogy külföldön született, csak a bátyjával és annak barátnőjével költöztek ide. Nem is vettem komolyan annyira ezt a kis összecsapást. Részben azért mert kezdő, részben meg azért, mert direkt közölte velem, hogy ez az első párbaja. Hagytam, had támadjon nyugodtan. Egyet oda is vágtam neki, amiből kiderült, hogy élet és felszerelés terén bőven volt még hova fejlődnie. Az én életem soknak számított főleg a szintemhez képest, mert csak a harmadik szinten jártam, vagyis már súroltam a negyediket is. egy kevés azonban még hiányzott hozzá. Talán ezzel a párbajjal szintet tudok lépni. Védelmem leengedtem a fiú következő támadásánál. Akartam neki adni még egy kis esélyt, csak egy picit. A kardját egyenesen a mellkasom közepébe döfte. Nem szórakozott. Ezzel sajnos még mindig nem tudott levenni tőlem Hp-t. Csak a páncélomat sértette fel egy kicsit. Azért megdicsértem a bátorságát, hogy volt mersze egy ilyen rohammal előállni, egy nála jóval gyorsabb játékos ellen. Lea kalappal előtte. Bátorságban nem szenvedett hiányt, ami olykor jó dolog és igen nagyra értékelendő. Érdekesen nézett a reakciómra, az övére pedig én vágtam fura arcot. Egy vers? Éppen most?
- Ha szeretnéd joey-san akkor nyugodtan- Feleltem mosolyogva miután a kardot eltávolította a mellkasomból és hátrált egy keveset. Érdeklődve vártam hát azt a bizonyos verset, ami nem tűrt halasztás. Az első két sor még elment, de a másik kettőn elkerekedtek a szemeim, mosolyom se tudtam fenntartani. az még oké, hogy verstanilag ennél több hiba nem is lehetett volna egy versben, de mit eres egy obszcén szó is a sorok között?
- Na de Joey-san!- szólalok meg. Egy lovag, aki nem veti meg a csúnya szavak használatát. Tanulhatna Sir Lewis-santól egy kis illemet. Mindeközben újra támadott engem. A fegyverem egy kézben pihent, nem védekeztem. Bal kezem szabadon volt. Mikor elért felém, hagytam magam újfent. Nem is egy támadást, hanem mind a hármat. Könnyedén ki tudtam volna védeni, de minek? A három támadásnak köszönhetően életcsíkom is mutatott már némi változást. Azonban már nem kívántam tovább tétlenül álldogálni. Mikor a támadásaival végzett, szabad kezemmel egy tockost próbáltam neki adni. Ha ez sikerült és meg is lepte a dolog, akkor még a derekára is kapott egy ütést a botommal, melyet csak csuklóból megforgattam. Elég volt ennyi is az eléréshez. Abban az esetben, ha mind a két támadásom talált, elvileg megnyertem a párbajt. Ha mégsem akkor csak hátráltam és két kézbe fogtam már futó botomat.

Páncél: 0/9
Hp: 53/60

by **Joey Chrome** Szomb. Márc. 30 2013, 17:21

- Na de Joey-san! – Hehe, nem tetszett benne a ronda szó.XD Látnotok kellett volna azt a pofát, amit vágott, HÁHÁ!XD vagy a vers miatt, vagy még mindig kóstolgatott, mert nem védte ki a három támadásomat. És már ment le az életcsíkból is kicsi.
~ Ez az, má-- ~ Ekkor egy akkora tockost kaptam, hogy kikerekedtek a szemeim.
- He?? – Nem értettem, hogy hogyan sikerült megkapnom, de nem sokat kellett törnöm a fejemet, mert a derekamba meg egy izmos botütést kaptam, amitől még repültem is kicsit. És kijelezte a rendszer azt, ami már előre jósolható volt talán: elvesztettem a párbajt. A fenébe, első párbaj, és akkorát buktam, mint a… mint a… Én a párbajon!X_X
- Uuuuh, a fenébe…X_X Pedig már jól haladtam…X_X
- Mert hagyta magát Joey, mert hagyta magát. – Forgatta nem létező szemeit „BH”. Most nem volt kedvem visszaszólni neki, mi értelme lett volna? Felálltam, és leporoltam magamat.
- Nem voltál rossz haver. – Vigyorogtam. – Biztos nem egyes szintű vagy, mint én. – Itt kicsit csalódtam. Hamarabb kellett volna elkezdenem a fejlődést, mert akkor biztos már nem egyes szinten járkálnák Koboldokat üldözve, mint a hülyegyerek. Majd ki kell találnom egy csomó stratégiát különböző kasztok és emberek ellen, mert így folyton csak veszteni fogok. Ichiro ellen is csak a véletlennek köszönhetem, hogy nyertem.
- Majd ha erősebb leszek, párbajozunk megint? – Őszinte leszek, jó volt vele harcolni. Szívesen vártam volna tőle egy visszavágót, bár inkább azért, hogy ezúttal én nyerjek.XD Addig is fejlődök, hogy készen álljak rá, de úgy ám! Addigra talán elég erős leszek ahhoz, hogy legyőzzem! Very Happy

Ja tényleg, a süti!
- Többet nem eszek olyant, amiről nem tudom, honnan van! - És kihajítottam a másik felét a francba.

by **Tetsuko Jin** Kedd Ápr. 02 2013, 13:15

Joey-san az alacsony szintje ellenére próbálkozott, ahogy az erejéből telt. Vissza is fogtam magam egy kicsikét, nehogy túlzottan nagy fölénnyel nyerjek, vagy ilyesmi. De amikor meghallottam azt az idétlen verset, amit mondott. Hát mit ne mondjak. Nem tetszett, főleg a vége nem. Nem kellem így beszélnie, sosem bírtam a káromkodásokat, a trágár szavakat, semmi ezzel kapcsolatos dogot. Mikor újra támadt, már lendült az én kezem is. Egy erős tockost adtam neki. Muszáj volt, talán így megtanulja a dolgokat, egy kis esélyt láttam erre. A botom is lendült, mely a másik kezemben pihent. Derékon találtam a fiút és csak ekkor vettem észre, hogy túlzásba esetem. A párbajnak vége is lett, megnyertem, pedig még egy picit akartam húzni az időt.
- Igen Joey-san, nagyon ügyes voltál, majdnem nyertél is- nevetgélek zavartan. Nem igazán tudok füllenteni. Az nem az én stílusom, viszont néha elengedhetetlen, hogy másoknak ne okozzak aggodalmat, kárt, vagy hasonló dolgokat. Szerintem a füllentés mindaddig megengedett, míg nem a saját kis céljaid érdekében teszed azt, mert úgy az már nem az igazi.
- Nem.... Igazából én már hármas szintű vagyok. ezért is lepett meg a dolog, hogy ilyen jól álltad a sarat Joey-san- mondtam mosolyogva. Bár azt a verset nem kellett volna elszavalni, a nélkül is megvoltam egészen jól.
- Persze, ez csak természetes. Akármikor megkereshetsz egy visszavágóval, ha már elég erősnek érzed magad. De én sem fogok, tétlenül üldögélni addig- egy kis löketet adok neki ezzel. Valóban nem szándékozom ücsörgéssel tölteni az elkövetkezendő időket, feltett szándékom elérni a tízes szintet mihamarabb. Addig meg sem állok és persze utána sem, csak kellett valami cél, amiért küzdhetek. Egyik napról a másikra több is lett, ezért kellő motivációval rendelkezem már.
- Éppen javasolni szerettem volna- igen, az a süti kétségkívül nem valami legális. Még jó, hogy nem fogadtam el azt a felet, kitudja milyen állapotba kerültem volna.
- Akkor én mennék is Joey-san, mert ezer a dolog. Viszlát!- köszönök el a lovag úrtól és már szedem is a lábam. Jó kis párbaj volt, egy-két dolgot leszámítva. Ideje volt már visszatérnem a mob vadászathoz Smile

by **Cardinal** Szer. Ápr. 03 2013, 20:21

Ossu!

Jöttem, láttam, ~~győztem~~ Jin győzött, a párbajt pedig lezárom! 10 xp-t és 20 aranyat kaptok jutalmul.

by Ajánlott tartalom

Jin versus Joey

Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey

Re: Jin versus Joey