Joey Vs. Esu

//Semmi baj!
Ha nem bánod, a 2-es szint statjait alkalmaznám:)//

Egyszercsak előjött egy leány és japán köszönésformát használt. Esutel-ként mutatkozott be, és megkérdezte, hogy bennem kit tisztelhet.
- Joey Chrome vagyok, minden idők legnagyobb és legbátrabb Lovagja, akit valaha látott a világ kisasszony!
- Na, megint kezdi…
- Igen.
- NE POFÁZZ JOEY, ÜSSED! – Hallottam a barátaimtól, bár Eiji már egyből bunyót akart. Jellemző, figyelembe se veszi, hogy mi van éppen.
- Öhm… - Jöttem zavarba. – Elnézést értük.^^” - De a lány vagy Uri Geller rokona, vagy nem tudom, mert kiderült, hogy ő szívesen harcolna. Olyan kedvesen mosolygott!O///O Remélem, azért bírok koncentrálni majd tőle.
- Oké.O///O Egyébként Lovag a kasztom, és a tiéd?
- VÁGD ARCON JOEY! – Már megint Eiji. Ránéztem egy „Kuss a neved!” Kifejezéssel, majd vissza a lányra. Nem árt tudni, hogy egyáltalán milyen kasztúval lesz dolgom, mert akkor legalább tudni fogom nagyjából, hogy majd hogyan kell ellene harcolnom.
- RÚGD SZÉT JOEY!
- Eiji, nyughass le. – Itt Ichi fapofával elővett egy akupunktúrás tűt, és bele Eiji tarkójába, mire ő ettől úgy megbénult, mint Po a Kung Fu Pandában, mikor eltaláltak neki egy ilyen tűvel egy ideget! Sőt, még úgy is esett földre!
- Wow.O.O – Ennyit tudtam kinyögni a döbbenettől, mikor ezt a jelenetet végignéztem. Haru is tátott szájjal, a többi néző meg kidülledt szemekkel nézte Ichit, aki nyugodt szívvel elővett egy pohár vizet, és itta azt, nem törődve azzal, hogy őt nézik éppen a sokktól. Én visszanéztem Esutel-re.
- Öhm… Legalább nem fog bekiabálni nekünk.^^” – Nyöszörögtem. – Remélem azért nem esett baja.^^” – Hát ez elég kellemetlen szituáció volt. Főleg, mert már azt is tudom Ichi-ről, hogy ilyenre is képes a karate tudásán kívül!
- Mindig ilyen Ichiro?
~ Most már nem tudom, pedig régóta ismerem.O.O

//Ez a ~ a gondolataimat jelzi, erre ne válaszolj kérlek, hacsak nem vagy gondolatolvasóXD//

HP: 20
Páncél: 5

- Ne aggódj, biztos nem esik baja. Itt nincs vérkeringés, talán a haverod valami bénító mérget használt ellene. ^^
~ Igen meglepne, mert Harcművész. ~ Gondoltam magamban. 60 másodperc alatt ellenfelem már fel is kaptam a felszereléseit, és bebizonyosodott, hogy íjász, mint állította. Akkor nem lesz gondom vele, mert azok általában gyengék közelharcban. Tehát a stratégia: Közel kell lennem hozzá.
- Öhm, azért ne verj péppé, köszi! ^^
- Ne aggódj, azért egybe hagylak. – Mosolyogtam neki vidáman. Aztán megkérdezte, hogy erőszakos típus vagyok-e.
- Öhm, igazából hozzád hasonló szép lányokkal nem igazán.O///O – Ekkor Esutel gonosz mosollyal kijelentette, hogy ő bizony igen! És előkapta a fegyverét, mire én gyorsan fel a pajzsot. De még nem lőtt. Tuti, azt várja, hogy én támadjak előbb. Na ebből, nem eszik! Megvártam, míg lejár a visszaszámlálás és elkezdődik a meccs, én ekkor indulni készültem, de hogy az Íjászlány lőjön előbb, mert így akkor ki is tudom védeni a nyilait. Remélem nem olyan aljas, mint az a szemét Clio volt. Jaj, de idegbeteg volt! Ha nem ugrik nekem egyből, akkor hamarabb kifizettem volna neki azt a ku*** gitárját, és akkor mindketten békésen elsétáltunk volna a saját dolgunkra, de neeeem, neki muszáj volt úgy viselkednie, mint egy óvódásnak! Bár az volt a szerencsém, hogy Eiji megjelent, és tömegverekedést kezdett, mert legalább akkor meg tudtam menteni az életemet tőle. ._. Meg csak egy Íjászlánnyal volt dolgom, mégpedig a szépséges Judy-val. Milyen jó volt vele, amikor sütiztünk! Kár, hogy a szívét nem igazán sikerült elnyernem, de majd egy nap talán sikerül. De vissza a jelenbe, vártam, hogy ő kezdeményezzen előbb.

//hányat sebzel ebben a csatában?O.O//

Esutel indult, fél körívet futott, majd lőtt. Sajnos nem volt elég időm kikerülni vagy kivédeni, így telibe kapott. Áú! Majd Esutel megkérdezte, hogy honnan ismerem a barátaimat.
- Már régebbről. – Meséltem neki. – Velük barátkoztam össze először, mikor ideutaztam Amerikából. Te gondolom Japánban születtél. – Mivel a legtöbbje Japánból származott, így előre gondoltam, hogy ő is helyi lakos. Eiji még mindig a földön hevert megdermedve, miközben Horu és Ichi figyelte a csatánkat.
- Ichi… - Kezdte el Haru. – Szerinted Joey megint veszteni fog?
- Amilyen forrófejű, biztos. – Mondta neki Ichiro. – Sose gondolja át előre a terveit, és „BH”-ra sem hallgat mindig.
- Hallottam ám! – Kiáltok rájuk. Igen, ők ismerik „BH”-t, és már ismernek annyira, hogy tudják, hogy nem őrültem meg, és ilyent sose találnák ki. Ja meg párszor velük is elbeszélgetett láthatatlan barátunk. Az elején halálra rémültek, de egy idő után megszokták, hogy ott van valahol velünk. Na de vissza a harchoz: megpróbálom a Faltörő Kos módszeremet: pajzsomat magam felé tartom, és megrohamozom Esutel-t, és ha elég közel kerülök hozzá, akkor megkísérlek belévágni. Ha sikerült, ha nem, megpróbálok közel maradni hozzá, hogy ne tudja a fegyverét használni.
- És neked vannak testvéreid? Nekem egy bátyám van, neki köszönhetem, hogy Japánban élek. – Most én jöttem az ismerkedős kérdéssel. Ne csak ő tudjon rólam ilyeneket, hanem én is róla. Ki tudja, lehet, hogy majd egy boss harcban szükségem lesz rá, vagy neki rám. Nem árt, ha az ember nem ellenfeleket szerez magának, hanem barátokat. Nem tudom, hogy most mit fog lépni, de el kell ismernem, ez se az én szintemmel egyenlő.

//6 volt, és a képességel 12-őt ütök, mivel még a régi képességrendszer volt a kezdetekor//

Kilőtt egy nyilat, amit még időben vissza tudtam verni a pajzsommal. Hú, ez magas szintű, az biztos!O.O Most nézem, hogy páncélom eltűnt, és 12 HP-m maradt a húszból! Ha Esutel még egyszer eltalál, nekem annyi!O_O
- Ha neki köszönheted, biztos nagyon rendes. ^^
- Ja, csak az a baj, hogy nem szólt nekem előre, hogy kultúrát akar belém neveltetni.^^” – Na igen. Emlékszem, egyszer, mikor 13 éves voltam, azt mondtam egy Picasso képre, hogy ki**szott rondára festette le az anyját. Természetesen nyilvános helyen, rohadt hangosan. Gondolhatjátok, hogy anyámék hogy örültek ennek…XD Esutel felém lőtt egy nyilat. Szerencsre a pajzsommal megint kivédtem, majd úgy döntöttem, használom a képességem. Be is kapcsoltam, a lány onnan láthatta, hogy fekete széllel sötétzöld fényben izzik a kard és a szemem. Megpróbáltam nekirontani, és minden erőből lecsapni rá.
- Vigyázz, magas szintű!
~ No shit Sherlock, észrevettem a sérülésből! ~ Jókor közli velem ezt is, basszus.-.- Most komolyan, miért későn közöl velem mindent? Már biztos voltam a nyereségben, mikor…
- ÜSDD LE JOEY! – Na, felébredt… De ez semmi nem volt a következőkhöz képest:
- Fogd be a pofád sz**rágó!
- Mi az hogy fogjam be, jogom van szurkolni!
- A melegkur** apádnak munka közben maximum!
- MIT MONDTÁL APÁMRÓL?! – És óóó igen! Kitört a tömegverekedés Eiji és egy másik néző miatt! Haru és Ichiro ki is menekült egyből, így megint nekem kellett kihoznom Eiji-t a tömegből.
- Öhm… Azt hiszem a párbaj döntetlen lett.O.o – Mondom Esutel-nek. – Remélem, legközelebb nem lesz ilyen.^^” – És miután feladtam a párbajt, kirángattam a közben ájultra vert Eiji-t.
- Szia, remélem még találkozunk!^^ - Köszöntem el Esutel-től, és hazavánszorogtam Eiji-vel a hátamon. Bazz ki, de nehéz!X_X