[Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Jelenlegi résztvevők: Hermit, Thunder, Enheriel, Fuuko Shinatsu, Kusumi Ayani, Szophia, Chitose, Askr, Mao
Posztolási határidő: 5 nap, leghosszabb esetben egy hét karakterként (kivételes esetekben plusz néhány nap).

Részletes tájékoztató itt.

Gyönyörű, kellemes tavaszi idő köszöntött rátok. Ezt a napot egy átlagos szabadidő-töltéssel töltitek, például sétálás, vásárolgatás, játék. De akár lustálkodhattok is.
Ahogy telt ez a nap, valamikor délután felé eszetekbe ötlik, hogy talán a mai napot szabadsággal töltitek, mégis jó lenne egy küldetést vállalnotok, hogy a mai napra meglegyen az anyagi betevők. Így elmentek a főtérre megnézni a hirdetőtáblát, hátha akad egy. Nagy csalódásotokra szó legszorosabb értelmében minden lehető küldetést elhordak már.
Már éppen távoznátok, mikor egyszer csak megjelenik egy új küldetés a hirdetőtáblán. A hirdetésen ez áll:

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!

A laza nap miatt elgondolkoztok egy kicsit, hogy elfogadjátok-e vagy sem. Végül úgy döntötök, hogy segítetek ennek a fura nevű gnómvezetőnek, a térképeteken megjelenik a küldetést jelző villogó kis pötty, ami elvezet titeket a helyszínre. Nincs nagyon messze a fővárostól. De azért nagy sokáig kell barangolnotok a mezőn, mire elértek egy erdőszéli kis bokros dombokhoz. A bokrok közt megtaláljátok a helyszínt, ahová el kellett jönnötök. Nyugodtan összefuthattok már az elején egymással, és együtt is jöhettek, de akár egyedül is, és majd a küldetés elején találkozhattok a többiekkel.

Bizonyára vegyes gondolatok járnak a fejetekben a gnómok otthonának kinézetéről, de igen meglepődtök, hogy a küldetés helyszínét jelző pötty egy sziklás dombba vájt, lepukkadt kis kapucskához vezetett. Olyan, mint egy réges-rég elhagyatott kis raktáracska. A kifakult, rozoga, fémkeretes fakapura graffitiket firkáltak az arra járó játékosok. A szép és ronda rajzocskák, idézetek, csúnya szavak szinte láthatatlanná tették a fakapu felső részére aranyszínnel festett feliratot (amiből egy szót se értetek, bizonyára gnómnyelven van) és egy festet kék táblát, amin egy régi figyelmeztetés állt:

"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"

Alatta egy frissebb felirat:

"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"

Ez alatt pedig egy szinte szemeteket szúró nagy firka, amit nem is olyan rég csinálhatták. Azaz kikaparhatták valami éles tárggyal:

"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

A feliratok kissé aggasztóak, főleg az utolsó, de szerintetek csak egy vicc, hiszen ez csak egy kis raktár. Aztán egyszer csak megrezzen a bokor, és kilép onnan egy gnóm.

A kopaszodó, vörös pofaszakállas gnóm alig éri el egy átlagos ember derekának szintjét, viszont látszik rajta, hogy amilyen kicsi, ugyanúgy jó kondiban tartja magát (talán a sok fizikai munka kifizetődött neki). Feje, keze és lába aránytalanul nagyok, egérfüleivel még a suttogást is meghallja. Fehér trikót, pántos kék farmernadrágot, munkakesztyűt és csizmát visel, ezen kívül egy google-t is visel a homlokán.
Látszólag ez a kis emberszabású mindig jókedvű és derűlátó általában. Amikor meglát titeket, kék vidám szemei felcsillannak és boldogan elvigyorog.
- Áh, hát itt vagytok! - köszönt titeket lelkesen. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
Bemutatkozhattok és mesélhettek magatokról annyit, amennyit tudhat egy NPC. De ha inkább a lényegre akartok térni, kifaggathatjátok Mr Zseniálist.

Ez a nap ezúttal gyönyörű, kellemes tavaszi időben úszott. Úgy döntöttem Luluval, hogy ezúttal pihenünk a boltban, és kicsinosítjuk a helységet. Kitakarítottunk, leporoltunk mindent, virágokkal, és szobrocskákkal díszítettük ki a helységet. Aztán csevegtünk egészen délutánig. Itt eszembe jutott, hogy pénzt kéne keresni, hogy fenntartsuk a boltot is.
- Megyek, nézek valami küldetést, majd jövök, szia!^^ - Köszöntünk el egymástól, majd elindultam megnézni a küldetéstáblát. Azonban hatalmas csalódást ért engemet: teljesen üres volt a tábla, minden küldetést elvittek. Már indultam volna vissza, mikor megjelent egy új küldetés:


Igen fura volt ez, de azért elvállaltam. Meg is jelent a térképemen a piros pötty, ahova mennem kellett. Nem volt nagyon messze a fővárostól, de ahhoz képest igen nagy sokáig kellett barangolnom a mezőn, míg elértem egy erdőszéli kis bokros dombhoz. A bokrok között volt a helyszín, ahova mennem kellett. Hát nem egy rozzant raktárként képzeltem el , aminek az ajtaja lepukkadt és rozoga. Mindenféle graffitik voltak rajta, így alig lehetett látni azt az érthetetlen aranyszínnel írt betűket, amik a kapu felső részén volt. Volt egy festett kék tábla, ezzel a felirattal:

"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"

Alatta egy frissebb felirat:

"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"

Egy harmadikat meg nem rég csináltak, vagyis kikaparták valami éles tárggyal:

"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

Ez valami hülye vicc lehet. De hiszen ez csak egy rozzant raktár, semmi más. Bár a feliratok kicsit aggasztottak. Egyszer csak megrezzent a bokor, és kiugrott belőle egy gnóm. Kopaszodott már szegény, alig érte el átlagos ember derekát méretileg, de jó izmos volt, valószínű a sok fizikai munkának. Elég lelkes és derűlátó volt, már felcsillantak a szemei, mikor meglátott minket, mivel mások is jöttek rajtam kívül
- Áh, hát itt vagytok! Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr. Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
- Üdvözletem, Enheriel Állatidomár vagyok, ő meg a Petem, Villámlás.^^ - Köszöntöttem illedelmesen, majd bemutattam griffemet is.

Gyönyörű napsütéses reggel volt, éppen a megmaradt kis élelmemet fogyasztottam Kau-val. Nem volt sok, pont elég kettőnknek. Pár alma néhány körte és pár száraz cipó. Mivel a hű társam béka ezért mégsem adhatok neki cipót ezért én próbáltam megbirkózni velük. Már az első falat is egy kínszenvedés volt körülbelül már a felénél tartottam amikor feladtam és eldobtam a száraz cipót. Kicsit dühös voltam amiért megvásároltam és magamra is amiért elpocsékoltam a pénzem felesleges holmikra. A földre hullt étel szépen lassan pixeljeire bomlott és eltűnt mintha soha sem létezett volna. Kicsit talán már megbánást éreztem tettem miatt, ugyanis rengetegen vannak a városban akik még ennyi ételt sem engedhetnek meg maguknak, sőt van hogy napokig semmit sem tudnak enni. Kau picinyke szemeivel nézett rám. Úgy tűnt, hogy ö sem eszik tovább. A megmaradt kis élelmet visszatettem az eszköztáramba. "hmm talán keresni kellene valami jól fizető küldetést igaz Kau?" Annak ellenére hogy nem tud beszélni és csak egy néhány programkód alkotja nagyon is jól megértettük egymást és el is indultunk a kezdetek városának főterére. Meglepően kevesen álltak a hirdetőtábla előtt, amihez általában úgy kell odaverekedni magunkat ha küldetést szeretnénk vállalni. Amint odaértem meg is értettem, hogy miért. Egyetlen küldetés sem volt a táblán. A mosoly szépen fokozatosan tűnt el az arcomról. "Hát talán holnap több szerencsénk lesz" Már épp indultam volna meg a közeli mezőre vadakat ölni némi pénz reményében amikor egy küldetés jelent meg a Táblán. Meglepetten olvastam a sorokat amik a következők voltak. : "Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!" Talán mégsem olyan szerencsétlen ez a mai nap mint hittem, a küldetésnek nagyon megörültem és a hatalmas jutalom pedig még inkább fokozta a kedvem. "Kau ha minden jól sikerül lehet, hogy már ma este finom vacsorát ehetünk." mosolyogtam rá. Elindultam a térképen megjelölt ponthoz, szerencsére nem volt túlságosan messze. Talán kicsit több időt vett igénybe az odatalálás mint azt képzeltem és amikor ott álltam a rozoga faajtó előtt kicsit csalódottnak éreztem magam. A hatalmas város képe szépen darabokra foszlott és helyébe egy bánya foglalt helyet. Az ajtó előtt állt egy szőke lány egy kicsit furcsa pettel. Biztosan ö is a küldetés miatt érkezett ehhez az eldugott kis barlanghoz. Kicsit félve és lassan de kezdtem megközelíteni hogy köszönhessek neki.
-"Ü-üdv. ... Izé... te is a..a.. gnóm felkérése m-miatt jöttél?" Kérdeztem meg kicsit halkan és bátortalanul. Ahogy telt az idő sorban érkeztem meg még páran szépen sorban mindegyiküknek megpróbáltam köszönni. Már egy ideje álltunk a fa ajtó előtt amin rengeteg felirat volt felvésve, felgraffitizve amikor egy alacsony emberke mászott elő egy bokorból és Mr. Zseniális néven mutatkozott be. Kicsit gyorsan beszélt és valamiféle felszerelést is említett. Az állatidomárlány példáját követve én is hasonlóképpen mutatkoztam be.
-Fuuko vagyok. É-én is.. állatidomár... bár szerintem ez egyértelmű volt mivel csak nekünk van petünk ezért minket lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni a többiektől.

El sem mondhatom, mennyire fáradtan, kipihenetlenül ébredtem. Lehet azért, mert a csibész Hatim mindig felébresztett az ügyes-bajos dolgai miatt, lehetett az a kaja vagy éppen akkor ki kellett mennie a piszoárra. Ha tehettem, már rég orrba nyomtam volna a farkaskomát, ám a szokásos bociszemekkel mindig megakadályozott, hogy netán valami meggondolatlanságot tegyek meg, amit később aztán bánhatok. Nem haragudtam rá, legalábbis annyira sokáig. Álmosan dörzsöltem meg szememet, mikor végül rászántam magamat az ágyból való kikecmergésre. A szokásához híven Hati az ágy mellett, a földön ült és árgus szemekkel nézett fel rám. Az ártatlan nézésétől vigyorra derültem, amit ő is viszonzott, de elég ijesztő és döbbentő módon. Ugyanis mikor vicsorított, egyetlen fogát sem láttam a szájában, ami bizony, nagy aggodalomra adott okot. Értetlen kisgyerek módjára néztem körbe, az ágy alá kukkantottam, hátha meglelem az elhullatott agyarakat.
- Hova tetted őket? - kérdeztem ijedten, ám mire ismét Hatira néztem, a fogsora a helyén volt. - Őőő... ez hogy lehetséges? - jött az újabb kérdés a részemről, s értetlenül oldalra billentettem fejemet. A démonfarkaska most először mutatta meg nekem azt, hogy a fogait kedve szerint el tudja rejteni, ha nem akar rágni. Nem rossz teljesítmény a részemről: cirka fél év után észrevettem, hogy a petem még ilyet is tud.
Az újdonság elég ösztönzést adott arra, hogy kilábaljak a zombiszerű állapotomból. Amint bekaptam valamit, frissebben léptem ki a küszöbön. Jónéhány méter megtétele után a társamhoz fordultam:
- Ha már ennyi újdonságot tartogatsz még, kis haver, mi lenne, ha a többit is kiderítenénk? Egy küldetésen belül?
Hati nem sokat agyalt a válaszon: egy vakkantással beleegyezését nyújtotta. Elégedetten csaptam a tenyerembe és már mentünk is a küldetésfalhoz. Sokáig nézegettem, vajon milyen feladatban tudnám a petben való különlegességeket kimérni magamnak, ám végül az egyik csak szemet szúrt nekem:

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!

Gondolkodva hümmögtem, de nem akartam túlságosan válogatós lenni. Végül elfogadtam, s amint ez megtörtént, egy füttyentéssel magamhoz hívtam a petemet.
- Nem kell a lassú tempó, kapcsoljunk rá, hogy minél hamarabb elvégezhessük. - mondtam neki, s megcirógattam a farkas állát. Hati értetlenül pislogott, s csak hosszú pillanatok múlva esett le nála a tantusz. Sebtében felvette a monstrum alakját a Hold leplével, azután a hátára pattantam, s már száguldottunk a küldetés helyszíne felé. Nem volt túlságosan messze a várostól, így aggódni sem kellett a visszaváltozás gondolatától. Amint megleltük a küldetés pontos helyszínét, meglepődtem. Egy szikladombba vájt odú. Zsáklakba jöttünk látogatni vagy mi? Leugrottam a pet hátáról, mire az visszaváltozott. Néhány játékossal - köztük szólva Enheriellel és Szophieval - egyetemben közelítettem meg az odút, s bár halványan, de egy kék táblán, feliratok rajzolódtak ki a szemem előtt. "Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!", majd alatta "Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!". Azután egy macskakaparás, miszerint "Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"
~ Na jó... ez már gáz. ~ vontam le magamban a következtetést. Talán mégsem volt túl jó ötlet elvállalni ezt a küldetést. Elég volt elolvasni ezeket a feliratokat és már elreppent a kedvem az egésztől. Miközben már azon agyaltam, hogy hátat fordítok és felhagyok ezzel az egésszel, egy derékig élő gnómocska lépett elő a bokorból.
- Áh, hát itt vagytok! - köszöntött bennünket lelkesen, vigyorogva, mint a fakutya. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
Mire a jónéhányan elmondták, kiket tisztelhetünk benne, rajtam volt a sor.
- A nevem Askr, állatidomár. Ez a kis bolhazsák mellettem a partnerem, Hati. - mutatkoztam be. Persze Hati rögtön a tipikusan gyanakvó énjét hozta és csupán messziről figyelte a többi petet, valamint a játékosokat.

Mr Zseniális Szophie bő szóáradatát jól fogadja, bár jobban örült volna, ha rövidebbre foghatta volna, mert szorít az idő. Az egérfüleivel bizonyára nagyon jól hallotta, mint mondott a lány a kutyájának a nevéről, mert büszkén kihúzta magát. A kérdés, amit a lány feltett kissé kételkedve, elmosolytatta a gnómok vezérét.
- Nos, kedveském, a válasz sokkal egyszerűbb, mint hinnéd. A mai gnómok már elég ügyesek ahhoz, hogy feltaláljanak egy mesterséges intelligencia nevezetű mechanikai fejlesztést. - válaszolja derűsen. - És nekem sikerült sok-sok éven át tökéletesítenem azt egy chip belsejében. Persze sokszor kísérletezgettünk a prototípusaival, de végül sikerült kifejleszteni. A tökéletes mesterséges intelligenciát egy tökéletes robotomba, Cyclotron XT7-esbe, azaz becenevén Cycba akartam tenni. Ő a legelső olyan robotom, aki nagyon közel állt hozzám, mint a legelső városvédelmező robotom, akibe sikerült hasonló jókedvet telepítenem, mint amilyen én vagyok. Hát tudjátok, éppen bele is szereltem, mire bekövetkezett a baj... elfeledkeztem róla, hogy a mesterséges intelligencia saját személyiségeket tudnak adni a robotoknak, de végül is nem is lenne abból baj, hiszen ugyanúgy még jószándékú robotokat tudtunk volna belőlük nevelni. Csakhogy Cyc esetében beköszöntött egy súlyos és végzetes rövidzárlat hála az én buta, ifjú Töpörtyűmnek. Ezerszer megmondtam neki, hogy szerelés közben ne kávézzon, mert kiönti véletlenül, és annyi egy tákolmánynak, de most is kávézott a mesterséges intelligencia beszerelése közben, és egy picit kiöntötte rá a chipre, és az pedig teljesen tönkretette agykapacitásilag szegény Cycot, aki most egy-kés kisültetés segítségével át tudott magából adni a többi robotunkba személyiséget, meg gonoszságot. Volt akkor aztán nagy lázadás, és a gépeink foglyul ejtették az összes gnómot! De nekem és Töpörtyűnek az utolsó pillanatban sikerült kiszöknünk, amint látjátok. A többiek agymosott rabszolgaként szolgálják a robotjainkat, akiket sose tartottunk sima érzéketlen ócskavasnak... hisz ők a mi barátaink, és annyira fontosak nekünk!
A mindig derűs Mr Zseniális most egy kicsit elszomorodott, ám amikor Chitose rákérdez, hogy miként tervezte Gnómia visszafoglalását, ismét fellelkesedett.
- A ti segítségetekkel behatolunk Gnómiába, és meg nem állunk a központig, ahol a főgenerátorok találhatóak. A főgenerátoraink távban működtetik a robotokat, kivéve a városvédőket, akiket úgy fejlesztettünk ki, hogy őket Cyc tudja csak kontrollálni. Ha sikerül kikapcsolnunk a főgenerátorokat, és Cycot is sikerül csak az utolsó szuszig ártalmatlanítanunk, akkor Gnómia ismét a miénk, a többi gnóm felszabadul, és helyre tudjuk hozni a hibákat. De nem lesz könnyű az út odáig... Áh! Már meg is jött Töpörtyű!
A bokor ismét megrezzent, és egy Mr Zseniálisnál is kisebb szerzetecske bukkant fel egy páncélokkal és fegyverekkel megtelt zsákkal.

A kicsi gnómlány vastag "twotail" stílusú copfba kötött rózsaszín hajat visel, és a nagy kék szemei és arca olyan volt, mint egy anime-kislányé. Konkrétan az egész gnóm-lányka olyan volt, mint egy chibi anime-kislány, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy elég kemény külsejű szöggel kivert páncélt és tabardot viselt.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! - szól magas, vékony hangocskáján Töpörtyű, és ledobja úgy a zsákot, hogy az a mestere lábára puffant nagy súllyal, és Mr Zseniális ugrálni kezd a fél lábán a fájdalomtól.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! - mentegetőzött a segéd, mire Mr Zseniális legyintett.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském...
Töpörtyű kihúzta a hosszú kardját a zsákból, és lendített egyet-kettőt, de mindannyitoknak odébb kell ugrania, nehogy megvágjon vele véletlenül. De csak a kard súlya alatt előredől szegényke. A fegyvere segítségével próbált felállni, de a kard éle kicsúszott a földből, és megint eltanyált. A kis szerencsétlenkedése elég vicces látványt nyújt, de nyilván csak Mr Zseniális csóválja a fejét mosolyogva.
Végül Töpörtyű felállt.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! - szólt nagy elszántsággal Töpörtyű, és előrelendítette a kardot. Azonban az előrelendítésnél levágta Mr Zseniális nadrágpántjait, és a nadrág lecsúszott róla, s kilátszott az XXL-es, rózsa-mintás alsógatyája. A gnómok ura pironkodva húzta vissza a lecsúszott ruhadarabot, és gyorsan megszíjazta az övével.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - vigyorog rátok ártatlanul.
Miután felaggatta magára a saját páncélját, és hátára illesztette a keményfejű kalapácsát, mint fegyver, int nektek, hogy lépjetek be a kis raktárszerűségbe. A fakaput nem a ti méretetekre gyártották, így le is kell hajtanotok a fejeteket, vagy vállatokat (attól függ, milyen magasak vagytok). Ahogy beléptek, egy üres, szűk lyukban találjátok magatokat. Szinte alig fértek el idebent. Semmi nincs a kis helyiségben, csak egy régi ócska seprű a falhoz állítva - kicsit szokatlan módon egyenesen. Megkérdezhetitek, hogy mi van, de Mr Zseniális csak vigyorog a naivitásotokon. Odatolakszik a seprűhöz, és meghúzza, mire egyszer csak megremeg alattatok a föld, és azt veszitek észre, hogy a talaj visz le titeket lefelé. A kis lyuk falát lefelé menet felváltja a vaslapokból összevert, felcsavarozott falak.
- Így álcáztuk a liftet. - mondja nektek Töpörtyű. - Voltak, akik rájöttek a belépés nyitjára, de utána számolniuk kellett a városvédő robotjainkkal, akik szívesen mutatták meg nekik a kijáratot.
A lift egy kis idő után ismét megrezzen. Ez jelzi azt, hogy megérkeztetek. Előtettek egy nagyobb vasból készített kapu áll, ami egyből megnyílik, amint a közelébe mentek.

Egy hatalma,s kör formájú előcsarnokban találjátok magatokat. Körbe korlátok és járható utak emeletenként, minden ötödik méternél egy folyosó található, mely más-más helyre vezet. Falakon, vagy a csarnokon keresztül vékony és vastag csövek mentek végig, és némelyikükből lágy, fehér gőz szivárgott ki. A csarnok közepén felépített csöves gőztartályokat össze-vissza felszerelt reflektorszerű-lámpák világították meg.
Látszólag senki sincs itt. Se egy elszabadult gonosz robot, se egy gnóm. De amikor beléptek az előcsarnokba, egy eszelős röhögés csapja meg a fületeket, és a röhögéshez hozzájárul egy vödörszerű gúnyos hang.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka!
A hang egy szemközti kilátóról érkezett, és észrevesztek egy alakot.

Az alak egy két és fél méter magas, vaskos robot. Érdekes kék-fehér-lila és koszossárga színeket visel, nagyon sötét kék sisakot visel, meg legalább három méter hosszú kardot a hátán, ami már olyan, de olyan hosszú, hogy még a viselője is kénytelen oldalasan tartania. Alkarjaira érdekes töltetű puskák voltak felszerelve. Látszólag az egyik nyilakat, a másik sima puskagolyókat.
Amikor először meglátott és megszólított titeket, a narancsszínű képére alattomos vigyor (szinte már vicsorgás) jelent meg, a zölden világító optikái vészjóslóan felvillantak.
Ezt gondoljátok, hogy máris az egyik védőrobot fogad titeket, ahogy felméritek őt, de Mr Zseniális által rögtön rájöttök, hogy nem is akárki fogadott titeket itt az előcsarnokban.
- Cyclotron XT7! - csattan fel Mr Zseniális. - Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből!
- Oda ne rohanjak, picikém. - legyintett Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha!

Mit csináltok?
a) Megpróbáltok szóba állni vele, és győzköditek?
b) Megpróbáljátok megtámadni rossz körülményektől eltekintve?
c) Gyorsan elmenekültök az egyik folyosón keresztül?

Mindenki egyedien választhat, de mindegyiknek van buktatója és előnye is. A menekülés esetében mindenkinek ugyanoda kell majd mennie (végül is ezzel már ki is választjátok az utat, amerre mentek inkább).

Mr. Zseniális elmondta, hogy mi történt: kifejlesztette a legkedvesebb robotjában a mesterséges intelligenciát egy chip-be, azonban segédje egy kis kávét borított rá, így a Cyclotron XT7, becenevén Cyc-nek nevezett robot megkergült, és a többi robot utána, és őt meg a segédjét kivéve az összes gnómot elkapták, és agymosott szolgákká tették.
- Jaj, szegény gnómok!T_T – Szomorodtam el ezt hallva, hiszen annyira aranyosak voltak így nézve őket! Ekkor megint megrezzent a bokor, és ezúttal egy lány gnóm jött ki onnan egy fegyverekkel teli zsákkal.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! – És itt ledobta a zsákot Mr. Zseniális lábára. Szegényke a fél lábán kezdett ugrálni a fájdalomtól.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! – mentegetőzött szegényke, mire az ura legyintett.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském... – A lány gnóm elővette a hosszú kardját, és hátra kellett ugornom, mert lendítette, míg kétszer is előre esett.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! – Itt lelkesen előre lendítette a kardját, mire leesett Mr. Zseniális nadrágja, és kilátszott az XXL-es, rózsa-mintás alsógatyája. Elpirulva fordultam el.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. – próbált úgy csinálni, mintha meg sem történt volna. Be kellett mennünk ezután a lyukba. Nekem le kellett hajtanom a fejemet, meg ne üssem magamat. Egy ócska seprű állt fura módon egyenesen az egyik falon. Mr. Zseniális odatolakodott a seprűhöz, és meghúzta. Hirtelen megindult a föld, és lefelé haladtunk. Ez egy lift! Ravaszak ezek a gnómok.^^ ahogy leértünk végre, teljesen elállt a szavam, hogy milyen fejlett a városuk. Egy hatalmas, kör formájú előcsarnokban voltunk pontosabban. Mindenhol korlát, lépcső, csövek voltak, de se egy gonosz robot, vagy gnóm nem. Csak amikor bementünk az Előcsarnokban, egy eszelős röhögés hallatszódott, majd egy vödörszerű hang követte.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! – egy nagy robot volt a tulaja. Hamarosan meg is tudtuk, hogy nem is akármilyen robot ez…
- Cyclotron XT7! – Azólalt meg hangosan Mr Zseniális. - Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből!
- Oda ne rohanjak, picikém. Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha! – Itt láttam, hogy nem volt értelme harcolni vele, és nem lehet beszélni vele.
- Srácok, fussunk innen! Itt nem tudunk nyerni! – Amint egyetértett a többség, futottam az egyik folyosóra, Villámlással az oldalamon.

A különös barlang bejáratához egyre többen és többen érkeztek, elég szép kis csapat gyűlt össze aminek Mr. Zseniális nagyon örült. Még most sem hiszem el, hogy tényleg vannak ilyen vicces élőlények is ebben a játékban és hogy mennyire jól van megírva a programja bármilyen kérdésre válaszol, hihetetlen. Már egy ideje várakozunk a segédjére, a nap kellemesen melegen sütött én pedig egy sziklán pihentettem a lábaimat. Kau az érkezők pet-jeivel játszadozott amikor ismét megrezzent egy bokor és egy újabb aprócska törpe lépett ki. Egy női gnóm akinek a hátán egy hatalmas zsák volt dugig fegyverekkel. Mr. Zseniális azonnal leszólította. Töpörtyű... milyen érdekes név... vajon minden gnómnak ilyen édes neve van? Hirtelen egy hatalmas kiáltásra lettem figyelmes. Amikor körülnéztem a törp lányka bocsánatot kéregetett Mr. Zseniálistól. A földön lévő zsákból és a gnóm féllábon való ugrálásából arra tudok következtetni, hogy a lábára esett a nehéz zsák. Egy megnevettetett. Szegény nagyon igyekezett és talán ez miatt ilyen szerencsétlen is. Szépen kivették a saját felszerelésüket a zsákból és kinyitották a bejáratot. Kíváncsian vártam hogy miféle világot is rejthet ez a romos faajtó. De amint kinyílt az ajtó csalódnom kellett. Egy kis szertárhoz hasonló helyiséget láttunk. Mindössze egy seprű foglalt benne helyet és a bejárat is meglehetősen alacsony volt. Szerencsére én sem vagyok túl magas ezért csak a fejemet kellett lehúznom és már bent is voltam. Amikor mindenkinek sikerült bejutnia Mr. Zseniális átharcolta magát a tömegen, és megrántotta a régi seprűt. Hirtelen a föld elkezdett rázkódni én pedig egy pillanatnyi egyensúly vesztésnek hála valakire rádőltem. Nem figyeltem oda ki volt csak bocsánatot kértem tőle és próbáltam a fal mellett maradni. Kicsit meglepődtem, hogy egy liftben álltunk és ilyen jól álcázva volt. Amint leértünk kinyílt az ajtó és egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat tele erős reflektorokkal és csövekkel. Kicsit nehézkes a lélegzés a csövekből szivárgó gőz miatt de azt hiszem idővel hozzá lehet szokni, talán Kau-t viseli meg legjobban, szegényt felkaptam a földről és a kezemben vittem tovább, vagyis vittem volna ha egy sátáni kacaj nem állított volna meg.
"- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka!" - a fejemet csak forgattam jobbra, balra és végül a tekintetem a szemközti kilátóra szegeződött ahol egy óriási robot állt. Mr. Zseniális azonnal mondja a nevét "Cyclotron XT7!" kicsit nehéz név, nem is értem miért kellett ilyen bonyolult nevet adnia neki, de ez most lényegtelen próbáltam visszaemlékezni hol hallottam ezt a nevet, azt hiszem talán kint amikor mesélt valamit a gnóm. Sajnos nem hallottam a teljes mondanivalóját mert egész végig Kau-ra kellett figyelnem, de már mindegy is... Mr. Zseniális lekapcsolással fenyegette az robotot aki csak kinevette szegény csöppséget, ami érthető most ő ennek a földalatti birodalomnak az ura és egy pár fős szedett-vetett banda áll vele szembe.
"- Oda ne rohanjak, picikém. - legyintett Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha!" Először nem foglalkoztam igazán a robot mondani valójával végül is mi vagyunk többségben. De rá kellett döbbennem, hogy ő egy emelvényen van és a karjára két távolsági fegyver van erősítve. Ez nem jó fel kell hozzá jutni valahogy, ha itt maradunk esélyünk sincs. Azt hiszem szerencsét kellene próbálnom az egyik járat biztosan felvezet hozzá. Közelharcban pedig nem lehet olyan erős, a távolsági fegyverekkel nem tud hatékonyan tüzelni ha túl közel vagyunk hozzá. Éppen kezdtem volna rohanni az egyik közeli járat felé amikor az egyik kedves állatidomár lányka is a futást javasolta. Tökéletes ha ő is így gondolja akkor több esélyem van biztonságosan feljutni a robothoz. Egyetértően bólintottam felé és Kau-val a kezemben elkezdtem futni a hozzánk legközelebb eső folyosó irányába. Miközben rohantam azon jutott eszembe, hogy a hely tele lehet csapdákkal, és a fejlett technológia miatt biztonsági rendszerre is kellene számítanom.

Úgy tűnt, a létszám növekedés abbamaradt. A gnómocska hosszú monológba sűrítve mondta el, mi történt. Tipikus történet: a teremtmény - itt a Cyclotron XT7 nevezetű robot - az alkotója ellen fordul, miután belé lett ültetve az a bizonyos "mesterséges intelligencia". Keresztbe font karokkal állva hallgattam végig a mesét. Utána jött is az első, de jogos kérdés, az egyik ismerős lány felől: hogyan foglaljuk vissza Gnómiát?
- A ti segítségetekkel behatolunk Gnómiába, és meg nem állunk a központig, ahol a főgenerátorok találhatóak. A főgenerátoraink távban működtetik a robotokat, kivéve a városvédőket, akiket úgy fejlesztettünk ki, hogy őket Cyc tudja csak kontrollálni. Ha sikerül kikapcsolnunk a főgenerátorokat, és Cycot is sikerül csak az utolsó szuszig ártalmatlanítanunk, akkor Gnómia ismét a miénk, a többi gnóm felszabadul, és helyre tudjuk hozni a hibákat. De nem lesz könnyű az út odáig... - a monológ közben megrezzent az egyik közeli bozótos és egy gnómlány lépett elő onnan. - Áh! Már meg is jött Töpörtyű!
Töpörtyű - a csörömpölés hangjából ítélve - egy zsáknyi páncélzatot és fegyverzetet hozott magával.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! - jelentette ki cincogó hangján és ledobta a zsákot, de az Zseniális lábára pottyant. A gnómocska ugrándozni kezdett fájdalmában.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! - magyarázkodott a gnómleány.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském...
Ahogy mentora megjósolta, Töpörtyű még egy sornyit szerencsétlenkedett, köztük szólva azt az apróságot, mint amikor meglendítette a zsákot, el kellett ugornunk. Ha Hati nem jelzett volna idejében, néhány kék-lila folttal büszkélkedhetnék.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! - mondta végül, miután feltápászkodott a földről. Jó dolog az elszántság, ám nem árt óvatosnak lenni. Amint meglendítette a zsákból előkotort kardját, egy meggondolatlan suhintással kettészelte Zseniális nadrágpántját és megtiszteltetésnek bizonyult, hogy megpillanthattuk a gnómvezér alsóját.
- Ezt kihagytam volna... - mormoltam és közömbösen tekintettem el.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - magyarázkodott zavartan Zseniális. Miután a gnómpapa is elkészült a felszerelkezéssel, végre elindulhattunk. Beléptünk a raktárhoz fogható épület ajtaján. Nem éppen emberméretre szabták az egészet, így le kellett hajolnunk. Egy lyukban lyukadtunk ki. Úgy éreztem magamat, mint egy hering: szűkösen. A fal mellett egy teljesen egyenesen álló seprű helyezkedett el. Zseniális elvigyorodott, majd odalépett ahhoz, végül meghúzta. Váratlanul megremegett a föld és nagy meglepetésemre elkezdtünk süllyedni. Hati ijedten ugrott föl a vállamra és úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Úgy tűnt, már az elején nem tetszett neki a gnómok otthona.
- Így álcáztuk a liftet. Voltak, akik rájöttek a belépés nyitjára, de utána számolniuk kellett a városvédő robotjainkkal, akik szívesen mutatták meg nekik a kijáratot. - jelentette nekünk Töpörtyű. Nem sokára megérkeztünk, s amint átnézettünk a vaskapun túlra, egy bámulatosan hatalmas körcsarnokban pillanthattunk meg. Hatival egyetemben elcsodálkozva tekintettünk körbe. Ám a csodálkozásunk nem tarthatott sokáig. Amint átléptük a kapu küszöbét, egy sátánian gonosz, eszelős röhej ütötte meg fülünket. A démonfarkas acsargó morgásba kezdett.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! - szólalt meg egy idegen, gépies hang. A szemközti kilátó felől jött. Kétséghez sem férhetett, hogy ő volt Zseniális által tákolt, intelligenciával megáldott gépszörnye, Cyc.
- Cyclotron XT7! Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből! - ripakodott a gnómocska.
- Oda ne rohanjak, picikém. Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha! - kárörvendett a robot. Pillanatok alatt érkeztek az első javaslatok, miszerint futnunk kellene. Másra én sem tudtam gondolni, hisz' még túl korainak tűnt megütközni Cycal. Valahogy éreztem, hogy erre majd sor kerül, de egyelőre a futás a megfelelő alternatíva.
- Szégyen a futás, de hasznos. - szögeztem le a morgolódó Hatinak címezve. Követtem a többieket, miközben a kilátón trónoló gépszörnyre pillantgattam. Biztosra vettem, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni és el akar fogni bennünket. Belegondolni is szörnyű volt, hogy az ördögi szerkezet minden bizonnyal az agymosás alá akarna vetni mindnyájunkat vagy egyéb önkényes céljaira használna.

Mr Zseniális megfenyítette szóban Cyc-ot, ámde ő nem törődött vele, és mondta a magáét. Köztetek van, aki magánakciózna, de legtöbben bölcsen döntött, és inkább eltűntök onnan. Ezekkel megy Mr. Zseniális és Töpörtyű is, miután ők is belátták, hogy semmi értelme itt fenyegetőzni, és harcba szállni Cyc-al. Anélkül, hogy nem deaktiválnátok a főgenerátorokat és így akarnátok őt legyőzni, akkor 100% biztos, hogy az összes robot azonnal hatállyal vezérük segítségére siet, és kivégez mindannyiótokat egytől-egyig. Szophie és Mao maradnak ott egy darabig.
Mao megpróbált ugye békítően beszélni Cyc-al, azonban az ő szavai nem hatották meg ezt az őrült robotot, aki még tett is ehhez erős iróniával teli szarkasztikus megjegyzést:
- Persze, ne aggódj, a gnómokkal most is békésen élünk, amíg agymosott rabszolgák ők.
Szophie beszéde azonban nagyon felhergelték a védőrobotot. Igaz inkább nevetségesnek kéne találnia, csakhogy ha úgy vesszük, Cyc nem az a típus, aki odavan az okostojásokért.
- Nicsak, az okostóni! Nekünk robotoknak nem kell se haszon, se más kereskedelmi szutyok! Nektek nem lesz szükség a nyersanyagokra, mert addigra vagy rabszolgák vagy halottak lesztek, és időtök se lesz a lázadásra, mire a nyersanyagokból felépíttetem a légiómat és a legnagyobb fegyvereinket. Mi robotok azért vagyunk, hogy uralkodjunk, nem? Na majd még találkozunk, legfeljebb, ha túlélitek!!
Végül nektek is menekülni kell a többiek után, mert Cyc az egyik puskájával tüzet nyit rátok. Szerencsére egyikőtöket se talál el. Végül kárörvendő röhögéssel maga elhagyja a helyszínt.
Ahogy menekültök a folyosón, a talaj megnyílik alattatok, és mindannyian belezuhantok a csúszós, csöves aknába. Ahogy csúszdáztok le, hirtelen a cső kétfelé ágazódik, és mindannyian beleszánkáztok egy-egy külön irányba. Még Mr. Zseniális és Töpörtyű is külön válnak.
Innentől kezdve két csapatra osztódtatok. A csőalagút véget ér, és mind a két csapat egy-egy külön helyen találja magát.

Mr Zseniális, Szophie, Askr, Kusumi Ayani és Enheriel:
Véget ért a csúszdázás. Kipottyantok a lyukból, és egymásra esve puffantok egy nagyot. Mr. Zseniális a kupac tetejére került. Kis fejrázás után körbenéz, és így szól: - A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki.
Valóban egy nagy ebédlőszerű helyiségben találjátok magatokat, ahol mintha kemény háború dúlt volna. Öt hét méter hosszú asztal és hozzájuk tolva két-két ugyanilyen hosszú pad sorakozik fel. Különböző finom ételek maradékai és egyéb gusztustalanságok rohadnak rajta. A fémes, szögecses, lemezes falak kissé mocskosak voltak, a falakra ragasztott egészséges táplálkozással kapcsolatos plakátok félig-meddig le voltak tépve. Ezelőtt egyáltalán nem volt ilyen koszos állapotú az ebédlő, s talán nem is olyan rég a robotok vívtak itt szórakozásból kajacsatát, vagy pedig akkor lett ilyen, amikor az itt békésen ebédlő gnómokra rátámadtak.
Az ebédlő túlsó végén látjátok, hogy a pult mögötti ablakból gomolyog a fekete füst, és undorító szagok vegyülnek a benzinszagéval, közben valaki odabent mindenféle receptnek az összetevőit vartyogja. Persze, az illető hallotta, hogy valakik beestek az ebédlőbe, így rögtön kivágja a konyhaajtót, és kizötyög a robotszakács.

A fehér lánctalpon zötyögő robot rátok mereszti sötéten az egyetlen egy szemét, a fejéről szinte lecsúszott a kuktasapka. Egy perc hallgatás után dühösen rázni kezdi kezeiben a fakanalat és a turmixgépet.
- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - Ahogy kimondja, a mellkasa felnyílik, és kirepülnek felétek tányéron az ételnek nevezett undormányok. Jó lesz fedezékbe vonulni, mert hp vesztesség lehetséges, ha egy tányér betalál. De ezt ti döntitek el. Egy tányér becsapódásnál 2 hp-t levesz, viszont annál rosszabb az étel, ami rajtatok kenődik el.

Mit tesztek?
1.) Lenyugtatjátok
2.) Megküzdtök vele
3.) Kirohantok innen

Töpörtyű, Fuuko Shinatsu, Thunder, Chitose és Mao:
Ti egy szemétgyűjtőbe kerültök. Egyértelmű, miket találtok a szemétben: kidobott bútorok, kajamaradékok, összegyűrt papírok, tönkrement ércek, fa- és vasdarabok, végleg tönkrement robot-maradványok és egyéb ilyen "finomság". Ne is merjetek nagyon beleszagolni a levegőbe, mert nagyon büdös van itt.
A nagy halmok közt meglátjátok túloldalt a kijáratot, ami legalább akkora, mint egy gnóm, azaz nektek embereknek le is kéne térdelnetek, ha ki akartok innen jutni. Persze, ahhoz át kell verekednetek magatokat a szemétkupacokon is.
Épphogy indulnátok el, megcsapja az orrotokat egy olyan irdatlan bűz csapja meg az orrotokat, amihez képest a szeméttárolónak még mindig jobb illata van. A több éves tehéntrágyával kevert szennyes ruhaszaghoz hasonló bűz egy felétek közeledő mocskos, punkszerű robotból áradt, akit leginkább más robotokból raktak össze. Amikor meglát titeket, nagyon fellelkesül, és a fogószerű kezeit megcsattogtatja.

- Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! - vidul. - Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit!
Az egyik keze visszahúzódik a karjába, majd kipattan belőle egy láncfűrész, amivel szét akar titeket vágni. Töpörtyű azonban előrántja a hosszú kardját, hogy Törpilláéhoz hasonló nyekergő csatakiáltással levágja a szemétgyűjtő robot kezét, ámde majdnem fordítva történt meg: a robot vágta le Töpörtyű kardját tövig. A kis gnóm döbbenten pislogott a kettévágott fegyverére, aztán sikítva próbál menekülni a kupacban, de csak megcsúszott, és belezuhant egy széttört szekrénybe.
A robot közben úgy lóbálja felétek a láncfűrészét, hogy az néhány szemétdarabot is levág. A repülő darabok pici épség-veszteséget okoznak. Ha úgy akarjátok, eltalálhat titeket, de akkor minusz 2 hp az ára.

Mit tesztek?
1.) Meggyőzitek a robotot, hogy ne vágjon szét titeket
2.) Harcoltok az életetekért
3.) Elbucskáztok a kijárathoz minél gyorsabban

A futás jó ötletnek tűnt, és elnézve a csapat többi tagját akik utánuk rohannak ugyanígy gondolják. Az egyik állatidomár lány aki elégé hátul fut kiált fel, hogy meg kellene állnunk és megbeszéljük a haditervet a céltalan rohangálás helyett. Amint mindenki megállt és egy helyre tömörültünk a talaj ketté nyílt alattunk.
-ÁÁÁ - sikítva csúsztam végig az átlátszó csöveken amik fél út tájékában ketté ágazódni látszanak. Végül egy szemétkupac tetején landoltunk. Tudtam hogy tele van a hely csapdákkal. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? szidtam magamat de már mindegy volt. Egy hatalmas büdös, szeméttel teli szobában találtuk magunkat. Mindenhol törmelékek, ételmaradék és legyek. Ezt a termet használták biztosan szemét lerakónak. A levegő annyira büdös volt, hogy a lélegzés nehézkessé vált. Lassan feltápászkodtam a szemétkupacból és leszedtem a fejemről a konzervdobozt. A csapatunk tényleg kettészakadt amikor a csőben voltunk. Ez a csapda... biztos Cyc intézte így. Kis csapatokra bontva sokkal könnyebb prédává válhatunk. A törp lánnyal és a petjeinkel együtt heten voltunk. Apropó pet hol van Kau? Gyorsan végigpásztáztam a szemeimmel a helyet, sehol semmi. Egy hangos füttyentés kíséretében kiáltottam fel.
- Kauu! Merre vagy? - a mondat végére kicsit elcsuklott a hangom és már azon kezdtem elmélkedni, hogy lehet ő is rossz csőbe esett. De eszembe jutott, hogy végig a kezemben volt szóval lehetetlen. Hirtelen a lábam mellett egy doboz megrezzent. Figyelmem egyre inkább felé összpontosult és amikor ismételten megmozdult felemeltem. Kau boldogan pattant ki a szemétből, és köszönetképpen próbált nem elkóborolni. Megpróbáltam a hozzám legközelebb esőket felsegíteni a földről és megkérdeztem hogy senkinek sem esett e komolyabb baja. A szoba túloldalán egy kis ajtó szerű nyílás volt látható, éppen indultam volna felé amikor irdatlan bűz csapta meg az orrom és egy gépies hangra lettem figyelmes.
- "Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! - vidul. - Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit!" -Egy újabb robot és ez most itt van közvetlenül előttünk, a karjai helyét fogók foglalták el de az egyiket rögtön mondókája után le is cserélt egy körfűrészre. A bátor törp lányka nekirohant kardjával ami valljuk be nagyon meggondolatlan volt. De a szerencse mindig a butákat pártolja és szerencsére csak a fegyvere ment tönkre. Hirtelen pánik tört rá és elkezdett menekülni azonban elnyelte a szemét. A robotot ez cseppet sem zavarja sőt szemetet kezdett felénk hajigálni. Egy közeli szekrény mögött találtam menedékre. Most van egy kis időm végiggondolni mit kellene tenni. Legföbb cél kijutni ebből a mocskos szobából, és talán egy fürdő sem ártana... de az talán később.. talán lesz olyan szerencsénk hogy belebotlunk egy gnómok által épített zuhanyzóba... Ez most lényegtelen! Hessegettem el a gondolataimat és próbáltam kevésbé lényegtelen dolgokra gondolni. Töpörtyűt is ki kellene bányászni a szemét alól ő tudja az utat, és mégsem hagyhatjuk meghalni. Már csak az a kérdés hogyan jutok keresztül a roboton, a szavak nem hiszem hogy meggyőznék, Cyc esetében sem ért semmit. A menekülés tűnhet ismét a legjobb ötletnek, csak akkor követne minket. Le kell számolni vele. De ehhez kellhet a gnóm lányka segítsége is.
- Megpróbálom megmenteni Töpörtyűt, valaki.. megpróbálná elterelni a robot figyelmét? - tettem fel a kérdést a szokásosnál kicsit bátrabban. Amint valaki a robot figyelmét elvonja vagy támadást indít rá megpróbálok elrohanni mellette ami lehet egy kis életveszteségbe kerül a felém száguldó szilánkok miatt. Amint túljutottam rajta Töpörtyű keresését kezdem meg, mivel tudom hogy körülbelül merre süllyedt el nem lesz nehéz dolgom a keresés. Sokkal inkább a kiszedéssel lesz probléma.

Az egyik leány okoskodása nem éppen a legjobb döntés volt: a hatalmas robot felhúzta magát miatta. Ez miatt is jobban jártunk, hogy futottunk. Csakhogy aztán megnyílt a talaj, és elkezdtünk lefelé csúszni. Én sikítottam ijedtemben, miközben Villámlást szorongattam a karjaimban. Ráadásul az egyik elágazásnál kettéoszlott a csapat. A végén egy nagy kupacba értünk földet, Mr. Zseniális meg a kupac tetejére.
- A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! – Szólalt meg a gnóm. - Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki. - Valóban egy nagy ebédlőszerű helyiségben voltunk, ahol mintha kemény háború dúlt volna. Öt hét méter hosszú asztal és hozzájuk tolva két-két ugyanilyen hosszú pad sorakozik fel. Az asztalokon ott rohadt az összes ételmaradék. A fémes, szögecses, lemezes falak kissé mocskosak voltak, a falakra ragasztott egészséges táplálkozással kapcsolatos plakátok félig-meddig le voltak tépve. Vagy a robotok kajacsatáztak nem rég, vagy akkor lett ilyen minden, mikor megtámadták a Gnómokat. Az ebédlő túlsó végén lévő pult mögül fekete füst szállt. Na meg gusztustalan szagok is a benzin szagáéval keverve, közben valaki valószínűleg a mérget készíti. Biztos, hogy meghallotta, ezért ki is jött a „szakács”, aki egy robot volt. Méghozzá dühös robot.
- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - Ahogy kimondta, a mellkasa felnyílt, és repültek tányéron az undormányok, amiket csinált.
- Fedezékbe! – Kiáltottam, és azonnal elbújtam az egyik asztal mögé. Villámlás meg szintén mellém került.
- Gyerekek, valamit csinálni, kell, különben itt fogunk meghalni a rothadó ételek között! – Közben próbálkoztam egy módszerrel: megnyugtatni.
- Kérem szépen, nem akartunk idejönni idő előtt, csak a főgenerátornak valami baja lett, és arra akartunk menni kijavítani, de eltévedtünk!

A csapat oroszlánrészével menekültünk, ám Szophie és egy rejtélyes hölgyemény a nyílt terepen maradtak, meggyőzni a monstrumot, hogy fejezze be ezt az őrültséget.
- Persze, ne aggódj, a gnómokkal most is békésen élünk, amíg agymosott rabszolgák ők. - felelt erős cinizmussal a hangjában a hölgy békítő monológjára. Tudtam, hogy valami ilyesmi reakció lesz a lágyabb szavakra, mégis felháborított, amiket mondott az agymosással kapcsolatban. Viszont örömmel láttam, hogy Szophie prédikációja erősen feldühítették Cycot, amin féloldalasan mosolyogtam.
- Nicsak, az okostóni! Nekünk robotoknak nem kell se haszon, se más kereskedelmi szutyok! Nektek nem lesz szükség a nyersanyagokra, mert addigra vagy rabszolgák vagy halottak lesztek, és időtök se lesz a lázadásra, mire a nyersanyagokból felépíttetem a légiómat és a legnagyobb fegyvereinket. Mi robotok azért vagyunk, hogy uralkodjunk, nem? Na majd még találkozunk, legfeljebb, ha túlélitek!! - a mosoly azon nyomban eltűnt az arcomról, mikor a robotszörny tüzelni kezdett, így futnunk kellett tovább. Hati nyíl egyenesen előttem loholt és acsargóan morgott Cyc ördögi, vízhangot verő kacaján.
- Tudom, pajti, tudom... - nyugtattam meg és éreztem együtt a démonfarkassal. Engem is nagyon frusztrált, de legalább jobban ösztönzött arra, hogy eltegyem láb alól... Persze nem egyedül, hisz' semmi esélyem se lenne rá. Elég erősnek tűnt az a szimpla lövés ahhoz, hogy egyedül le lehessen győzni. Miközben ezen agyaltam, váratlanul megnyílt alattam a föld és a többiekkel együtt egy hosszabbnak ígérkező, lefelé vezető rendszerben csúszdáztunk.
- Ehhez most nagyon nincsen kedvem! - kiáltottam, miközben egyre lejjebb száguldoztunk. A csőcsúszda két irányba vezetett és ennél a pontnál a kompánia különvált egymástól. Nagyszerű: pont akkor, mikor tényleg együtt kellett volna maradni, de ezen már nem lehetett változtatni. Legalább a "móka" véget ért, de a hányinger kerülgetett. Egy ebédlőhöz hasonló helyen kötöttünk ki, egy kupacban, melynek a tetején Zseniális volt és meg is erősítette ezt a tényt:
- A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki.
Körbetekintettem: egy valóságos csatatérnek lehetett leírni. Ételmaradékok és egyéb hányadékok, moslékok nyomai mindenütt. Mi lehetett itt? Kajacsatánál biztosan komolyabb, fenyegetőbb dolog. Pillantásom a terem túlsó végére irányult. Az ottani pult mögött nagy fekete füst tört felfelé, s a gyomorrontó ocsmányságok szaga a benzinével párosodott. Rosszat sejtettem, s lám úgy is lett: az a valami kicsapta az ajtót. A robotszakács gurult ki és látszólag nem volt túlságosan barátságos hangulatában.
- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - és már lökte felénk a gyomorforgatóbbnál borzasztóbb ételeket, tányérokon felszolgálva. Nem kellett Enherielnek figyelmeztetnie, elvégre magától értetődően, reflexszerűen bevetettem magamat az egyik asztal alá és Hatival egyetemben ott kucorodtunk.
- Gyerekek, valamit csinálni, kell, különben itt fogunk meghalni a rothadó ételek között! - tanácsolta az állatidomár lány.
- Az már korábban sem vált be... - jegyeztem meg szememet forgatva.
- Kérem szépen, nem akartunk idejönni idő előtt, csak a főgenerátornak valami baja lett, és arra akartunk menni kijavítani, de eltévedtünk! - Enheriel igyekezett a szakácsrobi lelkére hatni, márha van olyanja. Feszülten vártam, az mit fog tenni. Hogyha netán megnyugszik és abbahagyja a kajadobálást, annak örülnék, bár akkor is bizalmatlan lennék, de inkább az ártó szándékú lépésre számítok. Ha ez történne, a robotnak fel kell kötnie a gatyáját, mert Hati még az asztal alatt kuksolva is harcra éhezett. Addig is türelmesen vártam, mi fog történni.

Mr Zseniális, Szophie, Askr, és Enheriel:

Szophie beszéde és ötlete nem igazán a legjobb ötletnek tűnt, de szerencsétek van, hogy nem történt veletek semmi komolyabb baj - kivéve, hogy mindegyikőtöket képen talál egy-egy almás pite. Mivel a tányérka fémes, összegyűrhető volt, így nem vesztetek semmi HP-t, és a pite is finom (csak ha szeretitek az almát).
Enheriel szavai viszont egy csapásra meggyőzte a robotot, aki a mondat végére teljesen lenyugodott, és "elmosolyodott".
- Áh, így mindjárt más! Szóval szerelők vagytok, mi? Cycron XT7-es nagyúr rendelt titeket javításra? Igen-igen, hallottam róla, hogy van valami most a generátorokkal... a lázadás óta történt egy pici meghibásodás, és némelyikünk kicsit... becsavarodott.
- Nocsak, ez még nekem is új! - csillant fel Mr Zseniális kicsi szemecskéje. Ahogy reagált a maga módján, egyből tudjátok, hogy van itt valami gubanc, de ezt még nem mondhatja el nektek, mert nem akarja elszólni magát a szakácsrobot előtt, aki Enherielnek hála még egy bitnyit se sejtette, hogy kik is vagytok igazából.
Megtehetitek, hogy kihasználjátok a békés hangulatot és kikérdezhetitek az itteni eseményekről, de nem nagyon érdemes itt húzni az időt. Ha nicns több mondanivalótok a robotnak, az megigazítja a kuktasapkáját, meghajol előttetek, aztán visszamegy a konyhába dolgozni. Mr Zseniális útnak indít titeket kifelé az ebédlőből, aminek az ajtaja egy hosszú csövezett folyosóra nyílt.
Ahogy mentek, elmagyarázza, mi a helyzet.
- Tudjátok, srácok, véleményem szerint Cyc valamit babrálhatott a főgenerátorokkal, amikor az összes gépünket átprogramozta. - magyarázta. - Ha valami hibásodás lép fel a generátorainkkal, az azt jelenti, hogy a legtöbb robotunk úgy összezavarodik, hogy... na. Értitek? Ha ez megtörtént, ahogy a kuktánk mondta, akkor nagy valószínűséggel olyan robotokkal és agymosott gnómokkal is találkozhatunk, amik segíthetnek nekünk, vagy pedig nem Cycnak dolgoznak, mégis ki akarnának minket csinálni. Szóval figyeljünk nagyon oda.
Mire befejezte a mondatát, egy elágazáshoz értek. Előtettek három út áll, és mindegyik máshová, de lefelé vezet. Mr Zseniális nem szól semmit, mert itt akármerre mentek, a jó irányba mentek egyelőre. A három út között egy tábla állt, a nyilai a folyosókra mutatott.

1. folyosó: Kohászati üzem
2. folyosó: Belváros
3. folyosó: Hangár

Ti döntitek el, hogy merre mentek, de közben megbeszélhetitek egymással mindazt, amit hallottatok a szakácsrobottól és Mr Zseniálistól.

Töpörtyű, Fuuko Shinatsu, Thunder, Chitose és Mao:

Mindegyikőtök akciója sikerült, de nem ártott volna inkább segíteni egyikőtöknek Maonak. Egyedül nem volt képes magára vonni a figyelmét a rasztás szeméthobbis robotnak, aki meg se érezte a fejéhez koppanó fadarabot, viszont meglátta a törött szekrényben vergődő Törpörtyű segítségére siető társaságot. Mindegyikőtökbe hajít egy-egy szilánkot, így mindannyian kivétel nélkül 3-3 hp pontot elveszítettetek. Enigmát, Mao petjét legnagyobb szerencsére észre se vette, és az akció sikerült: Enigma elrágta a vezetékeit, de mivel ő csak egy virtuális kiskígyó volt, nem tudhatja, miket rágott el. A robot karját összekötő vezetékek elszakadtak, így a karjai lezuhantak a robotról. Így legalább már nem dobál titeket többé.
Töpörtyűt kihúzzátok onnan, amibe került, bár elég lett volna egy ember segítsége is, mivel a kis gnómlányka nagyon könnyű súlyban. Megtehetitek, hogy kihasználjátok a megfelelő pillanatot, és bosszúból lemértek egy utolsó csapást a robotra, vagy pedig otthagyjátok, és eliszkoltok gyorsan a kijárathoz. Azonban mindkét esetben egyszer csak a semmiből egy tütüszoknyás óriás medverobot zuhan rá a robotra, és a terjedelmes fémhátsójával apró darabokra töri.
- Szavazzatok a liberális medvepártra, és megvédjük az emberek jogait! - hangoztatta a medvebot, és lejtett egy brékdance-t, majd fejet hajtott és lábaiból kipattanó görkorcsolyával elgurult... hogy csinálja, hogy így képes gurulni egy rakás szeméthalom közt, rejtély, viszont Töpörtyű elgondolkozva nézett utána.
Mikor otthagyjátok a szeméttárolót, a kis gnóm ugyanazt a tapasztalatot meséli el nektek, mint Mr Zseniális a másik csapatnak. Ahogy ők, végül ti is egy elágazáshoz értek. Ugyanúgy három út van egy három felé mutató táblával.

1. folyosó: Műhely
2. folyosó: Nagy csarnok
3. folyosó: Park

Döntsétek el, hogy merre mentek, de közben megbeszélhetitek a dolgokat!

OFF: Elfelejtettem kérni mindenki képességtáblázatát és szintjét, amivel kezdtek a küldetés során... szóval kérlek titeket, küldjétek el nekem PM-ben, vagy itt jelezzétek ki! Előre is köszönöm, és elnézést ezért az apró műszaki hibáért. Akik Töpörtyű csapatában vannak, vonjanak le 3 pontot a hp-jukból.

Törörtyű segítségére indultam de mire elérkeztem a szekrényhez majdnem az egész csapat jött is utánam ami kicsit meglepett. Ki tereli így el a robot figyelmét? Épp hátrafordultam, hogy megnézzem maradt e valaki, amikor egy törmelék darab fejbe talált. Nem a legkellemesebb érzés volt az biztos. Mire észbe kaptam Töpörtyűt már valaki kimentette a szekrényből. Eközben valami történt a robottal és a karjai leváltak testéről. Először nem értettem, hogy történhetett ez, de amikor megláttam a kígyót lekúszni róla rögvest tisztázódott bennem hogy Mao-chan nem tétlenkedett amíg mi csapatos mentőakciót hajtottunk végre. Kicsit megkönnyebbültem, hogy a robot már nem dobál minket, de jobb félni mint megijedni távolságot azért tartok tőle. Kitudja, lehet ö is rejteget magában valami féle védelmi rendszert mint a filmekben. Rakéta, lézer... meg hasonló ínyencségeket. Mialatt a csapat összeszedte magát én kicsit jobban szemügyre vettem a termet, tényleg csak egy kijárat van, a terem túlsó felében. Nem szerettem volna tovább itt rostokolni ép indultam volna a kijárat felé amikor hirtelen valami lezuhant az égből. Amint a porfelhő lecsillapodott, tisztán láthattam egy hatalmas medverobotot aki szoknyát visel.
- Ez most valami vicc akar lenni? - meglepetten néztem a robotra, most győztük le az előző robotot és máris egy újabb ellenfél. Nagyszerű, semmi nyugtunk sincs. Majd egy kicsit recsegő robotikus hang szólalt meg a robotból
- "Szavazzatok a liberális medvepártra, és megvédjük az emberek jogait! " Ez egyre izgalmasabb, emberek jogai egy agy mosott városban. Kicsit meg is nevetettet a helyzet főleg amint a robot el kezdett táncolni, végül a szemétkupacon átgurult és eltűnt. Elég furcsa volt az biztos. Szerencsére ép kapóra jött mivel a hatalmas tömegével összébb nyomta a szemetet és könnyebben el tudtuk hagyni a szeméttárolót. Isteni áldás volt amikor végre tiszta levegőt szívhattam és nem a rohadó ételek bűzét. Újabb választási lehetőség elé érkeztünk. Három út van Nem lenne jó ötlet szétválni, és táblákkal vannak ellátva a járatok. El se tudom képzelni, hogy lehet egy park a föld alatt. De azt hiszem nem is akarom annyira látni, a parkok nyílt helyek, könnyen tudhatják merre is megyünk és magaslatból könnyű célpontot nyújtunk. Habár ez a hely be van kamerázva... szóval ez mégsem számít annyira.
- Umm... szerintem ne a park felé menjünk. - jelentettem ki a többieknek remélve, hogy a másik két járat közül választanak egyet.

Spoiler: