Smaragd Park

/re: Hime/
Elindulva a tizedik szinte felé az ötödik szinten meglátott egy szép várost Nyster-t így gondolta betér, és kicsit körülnéz, és reménykedik hogy talál egy társat vagy egy felszerelés árust. Habár olyan felszerelést nem talált amilyenre szüksége van, így kicsit nézelődik hátha talál embert akiben lát potenciált hogy megismerkedjen vele. Kis bolyongás után odatéved a smaragdparkba és lát egy pár játékost, így odamegy hozzájuk próbál velük kommunikálni de a legtöbbjük szóba se állt vele hisz tízes szinten alap cuccokban mászkált. Meglát egy gyönyörű szökőkutat és odamegy hogy közelebbről is megnézhesse. Jó pár kör után megunta a nézelődést és tovább indult hozzá hasonló játékosokat keresni, de nem sok sikerrel járt így leült egy padra és kicsit megpihent. Nagyjából 2-3 percet a padon pihent majd továbbindult ismét megnézte a szökőkutat és a körülötte lévő embereket is, de egyiket sem találta olyannak aki szívesen találkozna, vagy megismerkedne vele. Rengeteg pár ült nézegetve a szökőkutat , de nem látott olyat aki csak egyedül üldögélt és arra várt volna hogy valaki megszólítsa. Ekkor meglátott egy nála idősebbnek kinéző kardforgatót aki egyedül ült , így odament hozzá és leült mellé, de egyikük sem szólalt meg így gyorsan tovább is állt. Csak bolyongott a párocskák között de nem lelte helyét így arra gondolt hogy tovább áll. Így is lett és elindult a városfele amikor meglátott még egy egyedül ülő személyt, de nem igazán mert még odamenni az előző tapasztalatai alapján. Végül sikerült rávennie magát hogy odamenjen és megszólítsa az egyedül üldögélő lovagot. Odament és megszólította:
- Szia én Rey vagyok benned kit tisztelhetek?

/Ayse/
Nincsen semmi dolgom.
Bárcsak így lenne. Sok mindent el kéne intéznem, ott vannak például az Artes tagjai, akikkel minél hamarabb találkoznom kéne. No meg aztán keresnem kéne valamilyen küldetést, hogy minél gyorsabban fejlödhessek. Na meg aztán ott vannak az arénaküzdelmek, amiket még le kéne szerveznem. És még néhány receptet is ki kéne próbálnom, ha már egyszer már 3-as Tier-re váltottam fegyverek készítéséből.
De most egyáltalán nem érdekel, hogy van akármilyen dolgom, néha kell szakítanom egy kis időt magamra is.
Nézegetem a városok leírásait, és úgy döntök most Nyster egy megfelelő célpont lesz, úgy sem jártam még arra. Ki tudja, talán még egy fülest is kapok arról, hogy milyen recepttel lenne célszerű próbálkoznom.

A városban nem találtam semmi érdekeset, és már indultam is volna haza, ha nem vettem volna észre valami érdekeset. Egy lányt találtam a földön. És miután meggyőződtem róla, hogy rendesen lélegzik már nem is érdekelt igazán.
De egy különös elhatározás után inkább úgy döntöttem, hogy én is leheveredem a földre és semmit se téve vagy mondva elkezdem nézni a felhőket az égen. Milyen jó dolga van azoknak, akik nem tőrödnek semmivel. És mivel vörös játékos úgyse jöhet be ide, egy kicsit lejjebb is engedem a védelmemet. Persze nem alszok, az még így is felelőtlenség lenne.

Nem akarom zavarni, azzal hogy köszönök neki, vagy bemutatkozok. Nekem is voltak olyan pillanataim, amikor egyszerűen semmihez nincsen kedvem. Olyankor az is ki tud hozni a sodromból, ha csak köszöntek nekem. Ha nagyon társalogni akar, akkor majd csak elkezd ő beszélni.
Ezért inkább csak leheveredem az eget bámuló lány mellé.
Talán egyedül a sötét köpenyem rémiszthetne el valakit a közelemből, ami meglepő módon eltér a világos öltözékem többi részétől.
Jó pár percig teljesen csendben fekszünk, miközben azon gondolkozom, hogy egyáltalán minek jöttem én ebbe a városba. Utána meg azon, hogy miért gondolkozok ilyen hülyeségeken. Utána csak nézem a felhőket, és azon gondollkozom, hogy vajon Szonja most mit csinálhat odahaza. Az sem tudott kizökenteni a nagy semmit tevésből, hogy néha az erre fele járók gyanús pillantásokat szegeztek felénk.
-Tessék?
Kérdezem a hirtelen megszólaló lányt.
-Ja, a felhők.
Szóval ő is azokat nézte.
-Ha egyszer nincs jobb dolguk, akkor mi mást tehetnének.
Majd hozzá hasonló módom én is felemelem a kezem.
-Szerintem túl messze vannak ahhoz, hogy elérd őket.
Talán  egy kicsit sikerül feloldanom a feszült h
-Amúgy, Cearso vagyok.
Próbálok meg egy mosolyt intézni a lány felé.

Egy darabig csak csöndben fekszünk egymás mellett.
És egyik pillanatról a másikra hirtelen bele is feledkeztünk a beszélgetésbe. Én legalább is biztosan.
-Nem, nem illúzió.
Én már csak tudom, hisz ezzel foglalkozom.
-Abban mi lenne az élvezet, ha olyat akarnánk megszerezni, amit könnyű elérni?
És ez az egyszerű gondolat már hozta is a következőket.
-Hisz mi az élet értelme? Folyton csak hajtunk valami miatt. És mi érte a jutalmunk? Előbb vagy utóbb mindenki utolér a sorsa.
Most esik csak le, hogy hova jutottam el abból, hogy egyszerűen csak a felhőket nézegettük.
-Bocsánat, nem igazán vagyok az a filozófus alkat, csak egyszerűen nincs kivel ezt kibeszélnem.
Vagy ha valamelyik ismerősömnek mesélnék erről, akkor csak egyszerűen elkönyvelnének idiótának.
Mintha egy idegen nem könyvelne el idiótának, de egy ilyen ember véleménye egy kicsit kevésbé nyom nálam a latba.
Majd Ayse felé fordulok.
-Hogy is volt azzal a versennyel? Felőlem versenyezhetünk bármiben. Jelenleg úgy sincs semmi fontosabb dolgom.
Pedig van, csak egyszerűen nincs kedvem vele most foglalkozni. És mért ne fogadnék el egy kihívást? Legalább kipróbálhatom magam az arénán kívül is.

-Pontosan, és ezért is nem lehet illúzió. Mert pontosan le tud írni. Az illúziók egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem tudod megmagyarázni. Ebben a világban meg mindent le lehet vezetni kódokra és parancsokra. Ezzel el is vesztette a szememben az illúzió létét.
És az is csak parancsok sorozata, hogy nem tudok kijutni ebből a játékból. Erre is csak egy zseniális programozó lehet képes. Nem mintha dicsőiteném Kayabát a dolog miatt, de elég lenyügöző, hogy olyan apróságokra is odafigyelt, hogy hogyan mozognak a felhők, és váltakoznak a csillagképek.
-Persze sok minden mást nem is lehet itt csinálni a folytonos harcon, és a filózofáláson kívül. Na meg persze maradt a vadászat, annak, akinek kedve van hozzá.
-Biztos hogy egy képzett vadász ellen akarsz ilyen versenyben részt venni? Rendben, aki hamarabb fog el egy ritka vadat, az fog nyerni. Ez így megfelel?
Majd én is szépen feltápászkodom, és a mutatott irány felé fordulok. Tényleg van ott egy kisebb sávnyi erdő, akkor ez tökéletes hely lesz a vadászatra.
-Akkor irány az erdő.
És én is szépen bemegyek a sűrűbe, keresve az első kis vadat, akit elkaphatnék.
Az első mozdulatra már vettem is magam.
-Megvagy... Ja, nem is.
Sikerült Ayse-t elkapnom a nagy sietségben, aki pár pillanatra eltűnt a szemem elől.