Re: Smaragd Park

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 00:01

A háttérben csendben ropog a tűz, kellemes meleget árasztva magából. A levegőbe permetezett parfüm illata vegyülve a süteményével újabb és újabb hullámokban tölti be érzékszervemet, s ettől még bódultabb állapotba kerülök. Karjaimban A Nő, kinél tökéletesebbet kívánni sem tudnék most: egy tündér a konyhában, egy tünemény a szobában. S ki tudja milyen a hálószobában. Ám nem hagyom, hogy gondolataim a pajzán játékok mezsgyéjére tévedjen, hiszen itt van előttem és szeretném kiélvezni a látványát, egész valómmal ráhangolódni az ő testére, minden rezdülésére. Halk kuncogás helyett csak magabiztosan tartom, mikor halovány riadtság költözik az arcára emelésemet érzékelve. Mosolyognak viszont a szemeim és a pajkos csillogás talán egész este ott fog bujkálni bennük. Ahogy ajkaink összeforrnak, egyetlen pillanat alatt felforr az egész testem, s erősen türtőztetnem kell magamat, hogy ne faljam föl. Teljesen lehengerelt a ma esti meglepetés megjelenésével, na és melyik férfi tudna ellenállni egy ilyen extrém kényeztetésnek, amit a szemei kaphatnak.
Puha huppanással teszem vissza a szőnyegre, s ahogy megtámaszkodik mellkasomon, még jobban kihúzom magam. Legalább másfél fejjel vagyok magasabb nála, ha nem többel, s az oltalmazó bátyus szerepet fokozatosan kezdte átvenni valami teljesen más érzésekkel vegyes gondoskodási vágy. Mostanra pedig mikor törékenynek tűnő pöttöm kis testével hozzám simul, már csöppet sem akarok elhúzódni úgy, mint régen. Már nem zavar az érintése, sőt sóvárgok minden egyes négyzetmilliméterért, amivel egymáshoz simulhatunk. Egyik kezemmel biztosan tartom a derekát átkarolva, míg másikkal óvatosan a hajába túrok. Nem tudok betelni ezzel az ébenfekete hajzuhataggal, újra és újra meg kell érintenem. Legszívesebben belefúrnám az arcomat, hogy mélyen beszívhassam illatát, de nem akarom, hogy túlbuzgónak vagy valami beteges alaknak tűnjek. Azonban az, hogy a kislányos copfokat és a rózsaszín ruhákat elhagyva megmutatja nekem egy egészen más oldalát, attól bennem ragad az a rengeteg szó és gondolat, ami kavarog bennem. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, ezért csupán érintéseimmel tudom kifejezni azt, ami a fejemben jár. A fejemben pedig most éppen az jár, hogy tanulmányozni szeretném ujjbegyeimmel minden porcikáját. A hajtincseit, a fülecskéit, a homlokán lévő hajszálvékony ráncokat, amik csak akkor látszanak, ha durcás fejet vág, az aranyos kis orrát, a puha ajkait, a nyakának ívét... és akkor szakít félbe, amikor simogatásaimmal az izgalmas részhez érnék. Ujjaimmal eddig egy végtelennek tűnő vonalat rajzoltam a bőrére, ami most elakadt. Táncolni? Miért is ne! Valóban, a zene az nagyon hiányzik abból, hogy az este tökéletessé váljon.
- Ahogy szeretnéd. - Majd anélkül, hogy elengedném derekát, lehívom a menümet és hamar előkerül egy hangrögzítő kristály. - Azt mondtad szeretnéd meghallgatni egyszer a gitárjátékomat. Nos, kezdés képen itt egy felvétel, a minap készítettem Alex közreműködésével. Ő dobol és vokálozik, a többi meg én volnék. Remélem tetszik majd. - Azzal már aktiválom is a kristályt, még mielőtt meggondolom magam és pironkodva vissza nem vonom az ajánlatom. Még sosem mutattam meg senkinek sem a felvételeket. Lehet illett volna kikérnem előtte Alex engedélyét is, de már mindegy. Különben is, elégedett vagyok az anyaggal, akkor meg miért ne. A dal eredetije még akkoriban született, mikor 10 éves körüli kölyök voltam és elkezdtem rákapni az alternatív zenékre. Pár hete, valamikor a Mirikás románcom elején ugrott be és napokig nem tudtam kiverni a fejemből. Eldúdoltam Alexnek és ő is rákapott. Most pedig ez a végeredmény. A szövege talán kicsit bohókás, de azt hiszem ez mindenképpen illik hozzám. A hangulatát pedig mindenképpen ideillőnek tartom és még táncolható is.
Ahogy elindul a szám, ismét magamhoz ölelem a leányzót és próbálom kizárni a fejemből, hogy a saját hangomat és zenémet hallom vissza, s ahelyett, hogy azt elemezném, inkább a partneremre és a táncra koncentrálok. Persze nem állhatom meg, hogy ne fürkésszem Kana arcát, azt remélve, hogy nem égek be előtte. Közben előveszem legjobb tánctudásom, majd magabiztosan vezetni kezdem a lányt a zene ritmusára. Hely hiányában inkább lesz ez lassúzó lötyögés, mintsem kitörő táncbemutató, de azt hiszem nem is várna el most tőlem lehengerlő versenytáncos mozdulatokat vagy emeléseket. Elég most csak az is, ha ismét ráhangolódunk egymás ritmusára. Aztán minél jobban beindul a szám, úgy vonom egyre közelebb és közelebb magamhoz, ügyelve arra, hogy kezem ne tévedjen illetlen helyre, míg végül ismét ajkait érintem ajkaimmal, újra és újra, ahányszor csak engedi.

by **Mirika** Hétf. Feb. 10 2014, 21:37

Nem kaptam választ, legalábbis a szájából nem, de feleletnek több, mint elég volt a simogatás, amivel elkényeztetett. Nem tudok jobb szót, egyszerűen lehengerlő volt a fiúból áradó kisugárzás, olyan aprónak és törékenynek éreztem magam az ölelésében... kiszolgáltatottnak. Teljesen lebénított, meg se tudtam szólalni, de ez most jó volt. Pont erre vágytam, végre lehettem gyenge lány, aki az erős, de mégis gyengéd karok ölelésébe menekül a megpróbáltatások elől. Nem tettem mást, csak élveztem, ahogy az ujjak leheletfinom érintései végigszaladnak a bőrömön, centiről centire felfedezve minden apró részletet. Bizsergető érzés volt, és nem csak akkor éreztem, amikor az egyébként érzékeny fülemhez ért. Különben is, hol volt az érzékenysége a rendes füleimnek a cicafülekhez képest? Hát sehol, és most lévén a tőröm direkt leszerelt állapotba állítottam átöltözés közben, hogy ne zavarjon bele a látványba... Rolling Eyes

Ajkaimon apró sóhaj szökött ki, és lábaim fokozatosan elgyengültek. Teljesen megőrjített, az pedig különösen, hogy én nem tudtam megtenni ugyanazt, mint ő, és csupán csak a háta jutott nekem, amit ruháján keresztül cirógathattam. Az ujjak egyre lejjebb és lejjebb jutottak, de... de megálljt kellett parancsolnom nekik, hiába égtem a vágytól, hogy érzéki útjukat az arcomon és nyakamon túl is folytassák. Úgy éreztem átlép egy határt... vagyis inkább engem lök át rajta, márpedig nem akartam elmerülni ebben forrósággal teli tengerben. Még nem. Kipirult arcom és résnyire nyíló ajkaim így is tanúskodtak róla, mennyire élveztem, hangom is rekedtessé vált, mire rávettem magam, hogy a táncos ötletemmel előálljak.
- Heee? Mindenbe ilyen könnyen belemész, amit én szeretnék? :3 - kérdeztem egy huncut mosollyal az arcomon, bár tekintetem talán még kicsit ködös volt. Próbáltam elüldözni az iménti érzéseket, de nem volt könnyű egyik pillanatról a másikra elfelejteni, és adni a szokásos énemet - Hihi, ez muris lesz :3 - kuncogtam, nem tudtam elképzelni, hogy Anat meg Alex hangjára táncoljunk, de mivel a hangrögzítő kristály működésbe lépett és felcsendült a lágy, andalító nóta, nem is volt szükség a fantáziámra. Ugyan egy szót nem értettem a szövegből, de ez nem is számított. Nekem a dallam, a ritmus és a fiú kellett csak, semmi más. Fokozatosan eltűnt a szoba körülöttünk, és csak Őt láttam magam előtt, ahogy rám néz és én visszamosolygok, csak azt éreztem, ahogy keze a derekamon nyugszik, míg a másik az enyémmel kulcsolódik össze, és a zene ritmusát felvéve együtt mozogtunk. Sok bulin voltam már, ahol egy-egy lassúzós szám alatt eltévedtek a kezek, és akkor én is akartam ezt, most viszont nem vágytam rá. Elég volt az, amit kaptam a sráctól. Tökéletes volt. Minden. De főleg ő :3 Viszont...
- Nana, most táncolunk - vigyorogtam rá, miután kezemet elvettem a válláról és mutatóujjamat az ajkára raktam, visszatartva őt attól, hogy újra elcsábuljon és megízleljük egymást. Annyira boldog voltam, hogy ha most megcsókol, tuti átesünk a ló túloldalára, én legalábbis annyira átszellemülten egynek éreztem magam a fiúval, annyira őrjítő volt a közelsége, hogy talán már egy kis simogatástól is elveszettem volna a fejemet. Vagy lehet, hogy nem kéne menekülni csak azért, mert ez az első igazi randink? Végül is már olyan hosszú ideje ismerjük egymást és táplálunk a másik irányába érzéseket...

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 18:59

Hogy mindenbe belemennék, amit csak kér? Ebben a percben legszívesebben azt mondanám, hogy persze, bármibe, de nem szabad ilyen elhamarkodott kijelentést tennem. Lehet csapda! Razz

Így végül csak mosolygok és kezem már kalandozik is tovább. - Csak hogy korábbi kérdésedre válaszoljak... szokatlan, de nagyon tetszik. - Azt már nem merem hozzátenni, hogy részemről maradhatna így örökre is, mert hát azt nem várhatom el, hogy a kedvemért megváljon a stílusától. Én sem tudnék holnaptól mondjuk John Travoltának öltözni, csak mert ő azt szeretné. Bár ez a példa talán pont nem elég érzékletes, de mindegy. A tánc nagyon felemelős, s bár sóvárgok minden további érintése és csókja után, valahol hálás vagyok neki, hogy nem engedi. Másrészről pedig átment a tesztemen, nagyon helyes! Igen, én is hallottam a pletykákat, miszerint könnyűvérű nőcske, még a peteket is megkörnyékezné, olyan zabolázatlan a szexuális étvágya. Magam is tapasztaltam a birkózó eventen, hogy igencsak kacér teremtés, tisztában vagyok vele, hogy szeret tetszeni a férfiaknak, de Viola mellett már megedződtem. Ő is az a típusú nő, akit sokan szeretnének az ágyukban látni, mégsem kaphatják meg. A bennem bújkáló kérdés csupán az volt, hogy azért, mert Mirika egy kacér lány, attól még mennyire könnyen ágyba vihető. Nem tudom még, hogy csak előttem akar jól szerepelni, vagy csupán engem húz, esetleg a pletykák tényleg csak pletykák és nincs okom félelemre. Attól viszont mégiscsak félek, hogy megégetem a kezem, ezért óvatosan lépek fel minden újabb lépcsőfokra, nehogy beszakadjon egy is alattam.
A dalunknak időközben vége szakad, de a bennem kavargó érzések nem illannak el. Legalább is egészen addig nem, amíg meg nem szólal egy újabb, nem várt szám a kristályról. Jesszusom, ez nem volt betervezve, ez csak egy ökörködés volt! Shocked

Ezt nem hallhatja, be fogok égni! >.< Elszakítom magam az ölelkezésből és eszeveszett tempóban próbálom kikapcsolni a kristályt és ezzel együtt véget vetni az önégetésnek. Zavartan pillantok vissza rá, s miközben a reakcióját fürkészem, egy kínos "hihi" szökik ki belőlem. - Öhmm.. sütöttél sütit - Állapítom meg az amúgy is nyilvánvalót és úgy kezdem el keresni tekintetemmel a süteményes tálcát, mintha nem én tettem volna le az imént a kis asztalra. Amint ráakadok, már rohanok is érte, aminek következtében sikerül belerúgnom az ülőgarnitúra sarkába. Ösztönösen oda is kapok a lábamhoz, aztán mérgemben csettintek egyet, mikor felfogom végre, hogy nincs lüktető lábujj. Eljutok végre a sütiig, majd magamhoz veszem és még mindig zavartan ülök le, ölemben a tálcával. Egyik karomat elnyújtom az ülőalkalmatosság háttámláján, mintegy ölelésre felkínált fészket nyújtva ezzel a leányzónak, arcommal pedig próbálok ismét valami szívdöglesztő mimikát produkálni, valószínűleg kevesebb, mint több sikerrel. - Hol is tartottunk a beszélgetéssel? Tudod... mielőtt megzavartál azzal, hogy elvakítottál a szépségeddel.

by **Mirika** Kedd Feb. 25 2014, 16:31

A bennem megfogalmazódó kérdések elvonták a figyelmemet, ami most a lehető legrosszabb dolog volt, ami csak történhetett velem. Elmulasztani akácsak egyetlen másodpercet is ezekből a pillanatokból komoly vétség lett volna, így gyorsan dűlőre jutottam: sodródni fogok az árral, aztán alakul, ahogy alakul. Egy hosszú pillanatra lecsuktam a szemem, hogy újra ráhangolódhassak a táncra, és máris ragyogó mosoly rajzolódott ki az arcomra. Különösen akkor lett ez széles, amikor meghallottam a bókját... bár... volt egy kis fáziskésésem, mire leesett, mire is válaszolt. Az a kérdés már olyan távolinak tűnt, mintha azóta órák teltek volna el. Hálás voltam azért, hogy nem így volt, és lassan vánszorognak a percek :3
- Mertél volna mást mondani - szívóztam vele kicsit, nyelvemet éppen csak kiöltve a fiúra. Különben is, nekem minden jól áll, simán át tudok alakulni szexi vadmacskából akár szolid, elegáns dámává, vagy sportos csajjá is. Más kérdés, hogy mit szeretek és mit nem, hiába áll jól a nadrág, ha nem csípem... bár egy sortot azért még fel-felveszek néhanapján.
Boldogságom a tetőfokán járt, ahogy a szám véget ér, de nem akaródzott Anattól elszakadni. Jól esett az ölelése, a közelsége... csakhogy a kristályról felhangzó újabb nóta valóságos pánikrohamot váltott ki a srácból, és ha akartam volna, se tudom marasztalni, annyira megijedt o.O Nagyon muris volt, ahogy szinte rávetődött a kristályra, hogy deaktiválja, nem is bírtam magamban tartani a nevetésem. A meghitt pillanat ugyan elszállt, de az örömöm megmaradt, meg amúgy is, egy ilyen baleset nélkül nem lett volna ez az este az igazi Razz

Mégis csak Anatról beszélünk, a két lábon járó katasztrófáról Rolling Eyes

Kacagásom csak erősödik, ahogy tovább bénázik, ezúttal a sütiért rohanva, és bár nagyon nem vágom, mi volt ebben az egészben ciki, de ez már túl vicces volt ahhoz, hogy olyan egyszerűen abbahagyjam. Végül kapott tőlem egy tapsot, de nem ezért, hanem az iménti számért.
- Jók vagytok :3 - fűztem hozzá, és egy nagyot sóhajtottam, ahogy az jellemző egy ilyen vidám pillanat után. Anat tök nyilvánvalóan nem tért még magához, az a bugyuta vigyor és mellé az ócska szöveg enyhén fészpalmos volt, és ingattam is kicsit rajta a fejem. Igen, ez volt ő, és emiatt az oldala miatt nem volt unalmas srác. Egyszer megnevettet vele, máskor halálra rémiszt, szóval nem lehet mellette unatkozni, az tuti.
- Gőzöm sincs, de nem is érdekel :3 - feleltem végül és vadmacska módjára sétáltam közelebb, ruganyos, de komótos léptekkel ringattam a csípőmet előtte. Egy eltévedt tincset a fülem mögé simítottam, aztán a ruhámat is garantáltan gyűrődésmentessé tettem ott hátul, mielőtt lehuppantam volna Anat mellé, és a mellkasának döntöttem volna a fejem.
- Ha kettesben vagyunk, mit szeretnél, hogy öltözködjek? Szokásos módon, vagy így, esetleg máshogy is akarsz látni? - kérdeztem, a véleménye irányába tapogatózva. Csak ne azt válaszolja, hogy legyek pucér Rolling Eyes

- Mindig olyasmit veszek fel, amiben nem csak jól érzem magam, hanem elérek vele valami hatást is. A szokásos péládul vonzza a fiúk figyelmét, és a színek miatt cukibbá tesz, de... hát asszem ez neked nem számít :3 - néztem fel rá mosolyogva, és mutatóujjammal végigsimítottam az arcélét, majd tovább vándoroltam a nyakára, át a mellkasán egyre lejebb és lejjebb... majd lekaptam egy sütit a tálcáról és hamm, bekaptam :3

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 04 2014, 13:42

Jók vagyunk Cool

Szóval tetszett neki, amit hallott. Ez igazán megnyugtató. Elég vacak érzés lett volna, ha pont neki nem jön be a dolog. Bár tuti nem az ő stílusa ez a fajta zene, de elismeri a zeneiséget, akkor már nyert ügyünk van. Szeretem, hogy Alexel így egymásra találtunk a mjúzikban, ha pedig ezzel mások tetszését is elnyerjük, sőt, ha még a többi céhtárs is szívesen becsatlakozik, az maga a tökély.
Nah az a vadmacskákat meghazudtoló mozgás az, ami visszaránt a valóságba. Nem lehet nem a lányra figyelni, csípőjének mozgása teljesen megbabonáz, feltűnően nagyot nyelek, annyira kiszáradt mostanra a torkom is. Először csak egy tincsét igazgatja, ami igazán bájos, de mikor a ruhája ráncát simítja ki, s a ruha még jobban ráfeszül az idomaira, hát esküszöm, alig tudom tűrtőztetni magam. Nagyon tudja, hogy húzhatja föl a libidómat az egekig és persze ki is használja ezt Razz

Amikor mellkasomra dönti a fejét, szexuális túlfűtöttségemnek némiképpen élét veszi, hisz most egy bensőségesebb beszélgetés következik, nem pedig az, amit mindketten nyilvánvalóan el akarunk kerülni így az első közös esténken Rolling Eyes

- Úgy öltözöl, ahogy jólesik. Természetesen mindenhogy szívesen elnézegetlek, de annyit azért valóban érdemes megjegyeznem, hogy a szokásos öltözeted tetszik a fiúknak... én viszont nem vagyok már tinédzser fiú. A komolyabb megjelenésű lányokat kedvelem, ugyanakkor az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a kettőnk kapcsolata szembemegy mindennel, amit eddig hittünk magunkról. - Na és ekkor jön a jól ismert, lehengerlő sármos mosoly. Nem a bugyuta, nem a vigyorgós, hanem amivel hósítani kell Cool

Azonban egyre nehezebben tudom tartani, ahogy elkezd vándorolni az ujja. Már-már ott tartok, hogy elkapom a kezét, de ekkor elcsíp egy süteményt az ölemben pihenő tálcáról. Vágyakozva nyitom ajkaimat, hogy egyet adjon az én számba is, de ha egy újabb csókkal halmoz el, azt sem fogom bánni. - És neked van valamilyen kérésed, ha úgy tetszik elvárásod velem szemben? Talán jobb a kapcsolatunk elején tisztázni az ilyesmit...

by **Mirika** Szer. Márc. 05 2014, 16:47

Egyszerűen imádnivaló látvány volt, ahogy majd kiesett a szeme még ezekre a diszkréten csábító mozdulatokra is. Mi lesz még akkor, ha jobban bevetem magam? Rolling Eyes

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a további hadműveletek elindítása, de azért ez nem az az este volt, amikor úgy rendesen elcsavarnám Anat fejét, ezek csak apró emlékezetők voltak arra, hogy mire is számíthat tőlem

Ettől függetlenül büszkévé tett, hogy ennyire kevéssel is ilyen nagy hatással tudtam lenni rá, ugyanakkor önuralomból most kapott egy jó jegyet, hiszen ennek ellenére is egészen nyugodt maradt... igaz a nadrágja alá nem látok be Razz

Fura ez, ő is próbálgatta a határokat meg én is, csak... nehogy addig húzzuk egymást, amíg egyikünk elveszíti a fejét >.>
- Erre jó az ízlés, az első alkalommal ki lehet kukázni az ideált :3 - kuncogtam, elvégre Anat egy nagy gyerek volt, és hiába tudta, hogyan legyen szívdöglesztő, azért végig ott lebegett a feje felett a bohócálarc, amit bármikor az arcába húzhatott. És hát... alapjában véve nekem ez nem jött be annyira, és mégis, most itt vagyunk egymás karjában. Egy mondata viszont megütötte a fülemet. Már nem tinédzser... Nyilván eddig is tudtam, de így, nyíltan kimondva kicsit ijesztő volt, hogy mi van, ha túl gyerek leszek neki? A gyerekes megjelenést bármikor el tudom dobni, most is egészen felnőttesen festek asszem, de halvány lila gőzöm sincs, hogy nem leszek-e kiábrándítóan hülye csitri :/
- Most csecsemőt akarsz játszani, vagy valamelyik animéből vetted, hogy a lányok szívesen megetetnek? - reagáltam szemtelenül a próbálkozására, sőt be is zártam a száját, majd fogtam a tálcát és átvettem a saját ölembe, amolyan "rajtad a sor, te jössz" jellegű huncut, bátorító pillantással. Nem mondhatja, hogy nem voltam játékos kedvemben :3
- Kapcsolatunk eleje... - ismételtem meg az újabb két szót, ami afféle kalapácsként ütött meg és szolgált számomra újabb ráeszméléssel, amire eddig talán nem került sor úgy teljes egészében - Én csak azt szeretném, hogy legyünk egymással őszinték és ne titkoljunk el semmit egymás elől. Ha valami bánt, vagy érdekel, vagy ha aggódsz miattam, esetleg zavar... vagy ha megtetszik egy másik lány is... na azt mondd el, jó? - pillantottam rá kicsit félénken. Lehet, hogy sokat kértem, de előre látni akartam az összes veszélyt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy őt is elveszítsem - Ígérem én is szólok... ha megtetszik egy másik lány - kacsintottam vigyorogva. Nem akartam, hogy túl komolyak legyünk, a Karácsony este a vidámságé, nem? :3

by **Anatole Saito** Pént. Márc. 07 2014, 10:50

Kezdem úgy érezni, hogy megint kicsúszik a kezemből a gyeplő. Alapjában véve furcsa játékot űzünk mi egymással, ahogy próbálunk a másik fölébe kerülni a flörtölésben - ő a kacérkodásával, én pedig a macsóskodással - ma következő pillanatban pedig már azon kapjuk magunkat, hogy elpirulva szemérmeskedünk, aztán jön egy újabb fordulat és alig tudunk már parancsolni a vágyainknak. Őrült egy hullámvasút, de legalább egy percig sem unatkozom mellette és ez az örök limbózás fenntartja az érdeklődésemet, s még azt is megbocsájtom neki, ha felborzolja az idegeimet.
Amikor magához veszi a sütis tálcát, utána kapok egy süteménynek és gyorsan el is majszolom. Nem járja, hogy engem kihagy a sütizésből! Razz

Viszont én nem leszek irigy és felkínálok neki is egy süteményt, melyet félig a számba veszek. Kérdés él-e a lehetőséggel, vagy kénytelen leszek befalni az egészet egymagam Razz

Hmm, valóban, most mondtam ki először, hogy akár kapcsolatként is tekinthetünk a köztünk kialakult dologra. Visszakozni már kár lenne, az nagyon hülyén venné ki magát. Nem tudom, hogy megijesztette-e a komolyabb jelző, mellyel a viszonyunkat jellemeztem az imént, vagy ő még nem is tekinti kapcsolatnak a mi kis flörtünket. - Igaz, az első randit talán még nem kellene kapcsolatnak említeni, nem akartam nagyon előre szaladni, csak tudatni akartam veled, hogy nem komolytalanul állok ehhez az... egészhez. - Jobb kifejezés híján marad ez és szabad kezemmel végigmutatok magunkon, ahogy ott ül az ölemben szenvedélyes pillantásokat intézve felém. - Vannak kétségeim afelől, hogy össze tudunk-e csiszolódni, de ha két ember szereti egymást, és ha olyan jól együtt tudnak működni, mint ahogyan azt mi eddig is tettük, akkor nem hiszem, hogy ilyen felesleges butaságokon kellene rágódnom. - Azt hiszem ezzel az őszinteség és bizalom kritériumait máris kipipálhatja Rolling Eyes

Ami pedig a lányokat illeti, nos ebben most nem fogom felvenni a kesztyűt vele. Persze, vannak lányok, akik tetszenek, de a szexuális vonzalom nem emlegethető egy lapon azzal, amit iránta érzek.
- Mesélj inkább még a kinti dolgokról! Tudod, amit délután elkezdtünk. Kedves emlékekre, vicces történetekre vagyok kíváncsi, olyan kis anekdotákra, ami mosolyt csal az arcunkra, amikből jobban megismerhetem a kinti valódat is és ami segít elfeledtetni a bezártságunkat. De az is tetszene, ha leírnád magadat, hogy miként látod a belsődet, a viselkedésed. Szeretném megismerni az igazi Kanát. - Kezemmel végigsimítok az arcélén és kedves, biztató mosolyt intézek felé. Ha kíváncsi valamire, én aztán napestig tudok neki mesélni, de feleslegesen nem fogom untatni, magamtól nem fogok velük előhozakodni.

by **Mirika** Szomb. Márc. 08 2014, 22:19

Nem tudom, miért is vártam, hogy Anat vegye a lapot, mikor sose szokta Razz

De most rágjam neki szájba, hogy ő is simítson végig a mellkasomon? 'ttaku wtf

Na mindegy, amit kitalált, az se volt olyan rossz ötlet, szóval ha már felszabadult a srác ebből a szempontból, nem restelltem az ölébe mászni, a tálcát meg letettem magunk mellé... és aztán elvettem a sütit is, persze a számmal <3 Igen ám, csakhogy az égő, zsibbasztó érzés, ami megszállta hirtelen a nyelvemet, megakadályozott benne, hogy adjak egy normális csókot.
- Bakker, áháldom a csihípős... sütid - nyújtottam ki a nyelvemet némi hűtés kedvéért, és lihegtem is hozzá párat kipirultan, majd nyeltem egy nagyot. Így jár az, aki oda se néz, mit vesz le a tálcáról >.> Kedvem támadt a képébe nyomni valami nagyon édeset, de a saját főztömmel nem kajacsatázunk, és ha bárki is megpróbálja, annak egy tálcát nyomok le a torkán Rolling Eyes

- Jaj, ne érts félre, én örülök neki, Anat :3 Csak hát... most tudatosult bennem talán... Amúgy ez már egy kicsit több, mint első randi, nem gondolod? Szerintem jobb, ha mi a sokadiknál kezdünk :3 - kuncogtam pajkosan, és miután megköszörültem a torkom, adtam a fiúnak egy rövid csókot. Közben viszont nem tudtam megállni, hogy ne cirógassam egy ujjammal a mellkasát, egyszerűen ellenállhatatlan volt... legalábbis most, számomra Embarassed

- Hát, elég sok nehézségen túl vagyunk már. Mondjuk most kicsit más lesz... más jellegű nehézségekkel :3 - vetítettem előre, hogy szerintem se lesz egyszerű, de egyben meg is mutattam neki, hogy tudom, nem bízhatom el magam azért, mert túl vagyunk már egy s máson. Igazából csoda, hogy még csak most lett ebből az egészből valami, de hát ugye Vio-chan meg Kota...
- Fú, ez azért nehéz, nem tudom mit mondhatnék - nevettem fel a fejemet kaparászva, hirtelen nem jutott eszembe semmi olyan sztori. Ez olyan, mint mikor a humoristát spontán megkérik, hogy mondjon egy viccet wtf

- Hátöhm... makacs vagyok, és kicsit... nem, nem kicsit akaratos. Szóval szeretem, ha úgy történik valami, ahogy én elképzelem Meg szeretem azt is, ha rám figyelnek, és ezért bármit meg is teszek, például... hát, azt te is tudod, hogy nem vagyok valami gátlásos - és hogy nyomatékosítsam, kicsit feljebb húztam a ruhám szélét is a combomon :3 - De akkor jót is kéne mondani, mi? Nem vagyok okos, de kocka vagyok, szóval... nem, ez nem is jó - csempésztem bele a humoromat a mondandóba - Szóval bevállalós vagyok... minden téren , meg tudok még háziasszony.. vagyis hát házikisasszony is lenni, és... és... nem tudom, milyen jó tulajdonságaim vannak? Szeretek huncutkodni... vagy áh, komolyan nem tudom, sose voltam jó véleménnyel magamról :3 - nevetgéltem kicsit zavartan, kicsit se éreztem cikinek azt a hebegés-habogást, amit leműveltem, áh nem Rolling Eyes

- És te? Mármint hogy látsz? Meg akkor visszadobhatom a saját kérdésed is? :3 - kérdeztem mosolyogva, és kicsit megkönnyebbülve, hogy megszabadultam a saját magam által teremtett csapdából. Francért kell nekem ilyen sokat beszélnem néha, amikor ilyen gáz témával hozakodnak elő Rolling Eyes

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 09 2014, 18:30

Ahogy a sütit próbálja elvenni, kicsit csibészkedek és hátrébb húzom a fejemet, de végül megadom magam és megosztom vele a felét. Viszont úgy tűnik, hogy ő nincs oda annyira a csípősért mint én, no legalább ezt is feljegyezhetem a képzeletbeli noteszembe vele kapcsolatban. Ahogy az ölembe ül, megtartom hátát, míg legyezgeti a nyelvét, nehogy a hirtelen lendülettől hanyatt essen, aztán a fenekénél fogva emelek rajta mindkét kezemmel, hogy kicsit kényelmesebben tudjak elhelyezkedni alatta. Amikor óvatosan visszaengedem az ölembe, kezemet továbbra is ottfelejtem félig a derekán, félig a fenekén.
- Hmm, sokadiknál? A sokadik randinál már több mindent szabad. Biztos ezt szeretnéd? - vigyorgok rá egy huncut mosollyal, hiszen biztos vagyok benne, hogy érti, mire gondolok. A csókot szívesen fogadom és ezúttal én sem szándékozom hosszabbra nyújtani, mert érdekel a mondandója és nem akarom elterelni a szót. Amíg ő nevetgélve próbál választ adni, én bőszen bólogatok, főleg az akaratos jelzőnél és annál a momentumnál, mikor azt ecseteli, hogy nem túl gátlásos. Amikor pedig nyomatékosításképen feljebb húzza a szoknyáját, nem vagyok rest kihasználni és már oda is tapasztom a kezem a szabaddá váló bőrfelületre. Ő kínálta fel, akkor ezután ne visszakozzon nekem! Eszem ágában sincs elvenni onnan a kezem, akkor sem, ha rácsap >.<
- Szerintem igenis okos vagy... - kezdek bele hízelgő, ugyanakkor csöppet sem komolytalan hangon a válaszadásba, miközben közelebb hajolok hozzá, de csak annyira, hogy legalább tíz centi még legyen köztünk. Eközben a kezemmel simogatom a combját - Az intelligenciát nem feltétlenül a tananyagok visszamondásában mérik. És szerintem az érzelmi intelligenciád is magas fokú. Kedves vagy, odaadó, gondoskodó, amit minden valamire való férfi elvár a kedvesétől. - Ekkor észrevétlenül feljebb csúsztatom kezemet a combján és egy leheletnyit közelebb is hajolok hozzá. - Szeretem a heves természetedet, hogy olyan tűzrőlpattant menyecske vagy. - Még feljebb kúszik a kezem, még közelebb hajolok hozzá. - Azt viszont nem szeretem, mikor játszod a sértődöttet és mufurc vagy. Elcsúfítja a helyes kis pofikádat. - Továbbra sem viccelem el, ugyanolyan szenvedélyesen suttogom neki a szavakat. - Azt sem szeretem, mikor másoknak kacérkodsz. Nem mondanám, hogy féltékeny lennék - na persze... - de ami nekem jár, azzal csak engem kényeztess! - Szabad kezem, amivel eddig nem a combját tapiztam, most a mellei közé helyezem, végigsimítok a mellkasán párszor, de mire azt hihetné, hogy a kebleit is simogatással fogom illetni, ehelyett alkaromat továbbra is a mellei között tartva felnyúlok, az álla vonalát végig követve tenyeremmel finoman, de erélyesen megragadom a tarkóját, gyengéden beletúrok a hajába és ellenvetést nem tűrően csókolom meg a nyakát. Tudatni akarom vele, hogy férfi vagyok a javából, nem papucsnak való, és hogy nem vagyok egy puhány alak, akivel csak úgy játszadozni lehet. Nem vagyok erőszakos, de erélyes annál inkább. Ebben a pillanatban olyan dominanciát sugárzok magamból, amit még talán a fronton sem tapasztalhatott tőlem. A füléhez bújok és úgy suttogom neki búgó hangon a szavakat: - Nem az a bohóc vagyok, akinek mindenki hisz. Annál sokkal több van bennem, csak ki kell bontanod a csomagolást. - S e kétértelmű mondatommal feldobom a labdát neki.

by **Mirika** Vas. Márc. 09 2014, 21:21

Vleee, a kis szemtelen

Képzelem az örömét, mikor egy pillanatra lefagy a mosoly az arcomról, hogy mégse kapok sütis csókot, aztán csak engedi, én meg fészpalmolhatok magamon, valahogy így -> facepalm

De nekem tetszett az ilyen humor, mindig mosolyt csal az arcomra. Mármint utólag Razz

Más kérdés, hogy most elcseszte a pillanatot ez a csípős borzalom, el nem tudom képzelni, hogy lehet ezt megenni :/ Legalább neki ízlett, ennek azért örültem :3 Meg kicsit büszkévé is tett Embarassed

Mondjuk nekem már hiányzott az igazi sütés és az igazi ételek, de hát sok minden hiányzik, ami itt nincs.
- Hmmm... - tettem az ujjam az ajkaim elé - Ezt neked kell kiderítened :3 - kuncogtam a titokzatost játszva, és megpöcköltem a srác orrát - De most komolyan, hány olyan első randid volt, amikor már így turbékoltál a pároddal? :3 - tettem fel az egymillió yen-es kérdést, és szerintem egy nagy, kövér nulla volt rá a válasza, ha tippelnem kellett volna. Én komolyan úgy voltam vele, hogy a mi kapcsolatunknak nem a startról kéne indulnia, annál mi sokkal jobban ismertük már egymást, és bensőségesebb is volt a viszonyunk Rolling Eyes

És persze jellemző, hogy rögtön arra gondolt, hamisítatlanul pasiból van Razz

Nem mintha nekem nem fordult meg volna a fejemben... khm...
Az viszont azért meglepett, hogy a kacérságomra ennyire nyíltan reagált, bár nem tudom, miért, hiszen tapizott már le ma délelőtt elég durván Razz

Csak... nemtom, ez most kicsit más volt, vagyis másnak éreztem. Különösen úgy, hogy a másik keze félig a fenekemen volt így is. És nem is olyan volt, mint amikor táncoltunk az imént, abban rengeteg érzékiség volt, és nagyon izgatóan csinálta :3 Viszont abból hiányzott valami, amit most éreztem, hogy ott van: a "gyilkos" szándék. Rámenős volt a fiúka :3 Le is pillantottam a lábamra, miközben egyre feljebb araszolt a keze a combomon. Furcsa kettősség vívott bennem csatát, egyrészt azt hiszem kicsit zavarba jöttem Anat rámenősségétől, ráadásul emlékeztetett arra, amikor Jinnel csináltam ugyanezt, és majdnem pont így reagált... Az meg ijesztő volt. Most nem ijedtem meg mondjuk tőle, akkor már rég nem az ölében ülnék Rolling Eyes

Másrészt viszont bennem volt, hogy ez ugyanolyan provokálás, mint amit én is szoktam csinálni, és nem szabad komolyan venni. Hm, így nehéz volt odafigyelni arra, amit mondott :3 Viszont... amikor felfogtam, abba sikerült is belepirulnom, hiszen nagyon boldoggá tett, hogy ilyennek lát, és nem is akartam vele vitatkozni... Biztos totálisan félreérthető volt, és azt hiszi, hogy a simogatása váltotta ki belőlem, pedig nem is Razz

Ez most nem az a szitu volt, ami úgy rendesen zavarba hozott volna, és a kezdeti megilletődöttségem után inkább arra késztetett, hogy beszálljak a játékba. Tetszett ez az Anat, nagyon is, és egyre kevésbé éreztem úgy, hogy a kétségeimmel kellene törődnöm.
- Szeretem a határozott pasikat :3 - szólaltam meg, és bár én azt hittem, hogy nem tettem éppen semmit, csak élveztem a kényeztetését, de valójában a testem egyre több jelét adta annak, hogy többre vágyik. Combjaim kissé szétnyíltak, fejemet is úgy fordítottam, hogy minél könnyebben belecsókolhasson a nyakamba, ajkaimon pedig halk sóhaj szökött ki. Kezdtem elveszíteni az önuralmamat, és az volt benne a legrosszabb, hogy én magam se vettem észre. Legalábbis addig nem, amíg rá nem tévedt a kezem az ingje gombjára, és ki nem bújtattam a legfelsőt, ami még be volt kapcsolva. Egy pillanatra megfagytam, mert nem tudtam, hogyan reagáljak a felismerésre, úgyhogy csak rátettem az apró kis kezem a fiú mellkasára, amíg átgondoltam mi is történik körülöttem.
- És türelmetlennek vélnél, ha most bontanám ki? :3 - kérdeztem végül, és az inge alá csúsztattam az ujjamat, hogy megérinthessem a bőrét én is, csókomat pedig Anat nyakára nyomtam. És hogy mi volt a végső verdikt a belső konfliktusomra? Ha ezt akarod játszani, hát akkor játsszuk ezt :3 Még egyszer nem akartam megállítani, még a végén azt érezte volna, hogy menekülök, pedig nem. Sőt, kifejezetten muris lett volna, ha arra számít, hogy majd visszakozok, és félénk nyusziként elbújok a magas fűben, és ott lapítok, aztán végül ő találja magát olyan szituban, amibe nem akart eljutni, és zavarba jön Razz

Úgyhogy folytattam az inge kigombolását, egyre nagyobb felszínt elérhetővé téve simogató ujjaim számára...

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 09 2014, 22:13

Valóban nem tudtam egyetlen olyan alkalmat sem említeni, amikor az első randin ilyen bensőséges viszonyt alakítottam volna ki. Illetve volt egyszer egy eset, amire viszont nem vagyok annyira büszke, így nem is hozakodnék elő vele pont most. Fiatalság, bolondság. Lehet csak a rosszmájúság vagy csak a féltékenység kelti bennem a gondolatot, hogy azért ő sem olyan patyolat tiszta és a nullánál azért többet tudna ő is sorolni. Mindegy is, ilyesmire nem akarom fecsérelni a gondolataimat, hiszen minden érzékszervemet betölti az ölemben ülő lány, nehéz is lenne másra gondolni, mint őrá. A testének melege, a közel szemmagasságban lévő apró kebleinek látványa, a kellemes illata, a bőrének puhasága, mind-mind olyan kellemes élmény, ami most sokkal fontosabb. Esztelenül vágyom az ajkaira és a meztelen bőrének érintésére, mégis próbálom türtőztetni magamat és nem felfalni egyetlen pillantásommal. Amikor azonban kijelenti, hogy szereti a határozott pasikat és ahogy a teste kezdi megadni magát, elveszek. Nem akarok átlag pasi lenni, aki csak azt akarja, de miért fosztanánk meg magunkat egymás kényeztetésétől. Egész este feszültek voltunk, mert mindketten próbáltuk játszani a tisztességes, szemérmes jófiút, holott mindketten ugyanazt akarjuk. Ez nyilvánvaló, a hülye is látja.
Azt hiszem abban a pillanatban vált teljes kudarccá a beszélgetés folytatása, amikor az első gombom elveszti funkcióját és utat enged mellkasomhoz. Kérdésére csak egy türelmetlen fejrázás a válaszom, miközben szemeimmel a tekintetét fürkészem. Magabiztosnak tűnik, olyannak, aki nem fogja megbánni azt, amit tesz és pláne nem fogja meggondolni magát félúton. Izgatott szuszogás szakad fel belőlem, ahogy ajkai a nyakamat érintik és egyre jobban kigombolja az ingem. Combját fogó kezemmel szemérmetlenül belemarkolok a fenekébe, s még bennem sem tudatosul, de önkéntelenül is közelebb nyomom ágyékához az enyémet.
Most már nem hátrálhatok meg. Ha most visszakoznék, az olyan lavinát indítana el, amit nem akarok magamra zúdítani. Ha most megálljt parancsolnék magamnak, azt hinné, hogy visszautasítom. Azt hinné, hogy nem tartom elég kívánatosnak, pedig lüktető ágyékom nem erről tanúskodik. Márpedig ha egy nőt megsértek azzal, hogy elutasítom, azzal olyan törést okozhatok, amit nehéz lesz újraépíteni. Tapasztaltam ezt már Vionál és másnál is, így nem akarok újra hibázni. Különben is, ha úgy vesszük, másfél éve várunk erre az estére. Azt ígértem neki a hóesésben, hogy felejthetetlenné teszem számára ezt az estét, így bizonyítanom kell!
Ahogy ujjaival simogatja a mellkasomat, minden egyes érintésétől végigborzongok, talán még libabőrös is lettem egy kicsit. Mélyen beszívom a levegőt, majd nagyot sóhajtva engedek a legnagyobb kísértésemnek: miközben még mindig a fenekét markolom, végre alkalmam nyílik a keblét is tenyerembe temetni. Úgy csókolom ajkait és a nyakát, mintha az életem múlna rajta. Nincs megállás, a hullámvasutunk éppen felfelé kaptat.

by **Mirika** Hétf. Márc. 10 2014, 03:50

Háhá, megfogtam! Cool

Legalábbis... hát belé fojtottam a szót, szóval gondolom Rolling Eyes

És így lesz nekem igazam, így vagyok az a csajszi, aki rámutat a frankóra, miszerint mi ketten azért egy picikét már túlmentünk az első randis visszafogott ismerkedésen, ahol még a csók is kérdéses, a tipi-tapi meg egyenesen tilos. Már persze ha nem egyéjszakásnak szánod, de az nem is randi, legalábbis én csak komoly kapcsolatokhoz kötök ilyen szavakat :3 Azonban annak ellenére, hogy tiszta volt, ez nem egy afféle első randevú, tényleg megvolt bennem az elhatározás, hogy nem fekszem le vele máris. Pedig vonzott a benne rejlő férfiállat, idősebb volt nálam, valószínűleg tapasztalt is, biztos fantasztikus élmény lenne, és már ízelítőt is kaptam, amit nagyon is élveztem. Ezért is fogalmazódtak meg bennem talán a kétségek, de még így is képes lettem volna neki ellenállni! Csakhogy azzal, hogy ő is felismerte, nem kell visszafognia magát, belement egy olyan játékba, ami átlépte azt a bizonyos határt. Ez már nem az "ártatlan" játék volt, harapásra készen játszott az érzékeimmel. És ez teljes mértékben az én saram volt, illetve a természetemé. Ha tetszik egy srác, én azzal kacérkodtam jobbra-balra, és ezek szerint nem csak a saját korosztályomat voltam képes megbolondítani. Vagyis... heh, ezt már tudtam, hiszen Yuichiban is felébresztettem az alvó oroszlánt, csak vele végül semeddig se jutottunk Rolling Eyes

Most már nem bántam, de csak Anatnak köszönhettem ezt az érzést. Viszont az is nyilvánvaló volt, hogy ha nem sugallom minden percben azt, hogy csak ki kell nyúlnia értem, és megkaphat, akkor most nem markolna a fenekembe, és nem szívná magába az illatom ködös tekintettel.
Én is rossz kislány voltam, hiszen nem átallottam még tenni egy lapáttal a dologra azzal, hogy szép lassan kiszabadítottam a mellkasát, de a vicces igazából az volt, hogy full józan maradtam. Simogatott, csókolt ahol ért, és én sem haboztam falni az ajkait, de míg rajta látszott, hogy transzba esve bűvölte a bájaimat, az én fejem tiszta maradt. Tánc közben sokkal jobban a hatása alá kerültem, én ott vesztettem el a fejem kis híján, azokba a romantikus ingerekbe, a gyengédségébe merülve. Igen, talán ez a találó magyarázat: amit most csinált, abból hiányzott a gyengédség. Most csak egy férfi volt, aki a domborulataim rabjává vált, és elveszett belőle az a macsóság is hirtelen, amit még a combom simogatása közben tapasztaltam. Az tetszett, felizgatott, ahogy uralkodni próbált rajtam, feltüzelt, hogy felvehettem vele a kesztyűt. Talán hiba volt fel is venni, legalábbis nagyon úgy tűnt, hiszen pillanatok alatt megsemmisítő vereséget mértem rá. Most csak átszellemülten fogdosott.
Máskor ez nem lett volna baj, mert most is éreztem, ahogy felhevül a testem, és ez csakis annak volt köszönhető, hogy a nyakamat csókoló száj, hogy a mellemmel játszó kéz az Övé volt, és nem másé. Több, mint kész voltam rá, hogy odaadjam magam neki, beleremegtem minden apró mozdulatába. Nem arról volt szó, hogy ne élveztem volna, amit csinált, mert marha izgató volt a puszta gondolata is, hogy Anat engem akar, és hogy ennyire felcsigáztam. Meg hát nem is voltam egy kényes, válogatós csaj, aki minden egyes alkalommal meg akarja adni a módját a szexnek. Ha a másik, harmadik vagy sokadik együttlétünk lenne, akkor szíves-örömest. De elsőnek ennél különlegesebbre vágytam, arra hogy varázsoljon el, olvadjak el és ne legyen józanságom ilyen hülyeségeken gondolkodni Razz

És tudtam, hogy meg tudja csinálni, akkor meg miért elégedjek meg ezzel? Na nem, magához kellett térítenem, és valahogy úgy, hogy ne legyek látványosan elégedetlen >.>
- Hihi, úgy tűnik én nyertem :3 - szólaltam meg kuncogva, és azzal éppen csak annyira toltam el magamtól, hogy ne tudjon tovább csókolgatni - Már komolyan aggódtam, hogy előbb vesztem el a fejem, mint te, de az én csáberőm még mindig erősebb, mint a te sármod - kacsintottam, arra gondolva hogy ha játéknak titulálva ébresztem rá, hogy neki kéne józanabbnak maradnia, az egy jó alap. Én amúgy is csak játszani szerettem volna, nem? Rolling Eyes

Ez a kis verbális fricska remélem megfelel kihívásnak, és visszahozza a csődört a fiúba. De ha nem jön össze, az se baj, akkor nem ma fog először megkapni. Mert még ezek után se bántam volna, ha ma nem lesz köztünk semmi komoly, és azt egy másik alkalomra tartogatjuk, bár... kétségtelenül jobban vágytam rá, mint mondjuk fél órája :3

by **Anatole Saito** Csüt. Márc. 13 2014, 14:19

Hát a fene se tud kiigazodni a nőkön O_o
De most komolyan! Miért nem lehet egyértelműen megmondani kerek-perec, hogy mit akarnak? Miért kell mindig végigróni ugyanazokat a köröket, csak néha cifrábban? Miért kell mindig mindent túlbonyolítani? Miért kell játszadozniuk velünk együgyü férfiakkal, kiknek ha azt mondják, hogy nem, akkor nem kezdünk el azon gondlkodni, hogy az a nem lehet akár egy talán, sőt, egy bátortalan igen, hovatovább egy határozott igen is, csak éppen megy a köntöfalazás. Nők... facepalm

Én elhiszem, hogy zseniális érzés lehet játszadozni egy pasival, jókat mulatni azon, hogy a bájaiktól elveszítjük a józan ítélőképességünket és teret engedve az állatias ösztönöknek magunkévá akarjuk tenni őket, majd kulcsra zárják az erényövet, hogy sajgó ágyékunk kétségbeejtő rabjává váljunk, miközben elcsöppen a nyálunk, hisz a mézes madzagot továbbra is az orrunk előtt húzogatják. Nők... facepalm

Egyszerre gyűlölöm és imádom őket, s ez most hatványozottan igaz az ölemben ülő és rajtam szórakozó lányra. Legszívesebben letépném róla ezt a csodás ruhát és magamévá tenném, de ez a közönséges megnyilvéánulás csöppet sem vetnerám jó fényt. De miért csinálja? Mit akar ezzel elérni? Talán ő is tesztnek vetett alá és én elbuktam. Elég könnyedén, ami azt illeti. Most ő van nyeregben és nem szeretem, ha dominánsabbnak érzi magát nálam. Vissza kell vennem a gyeplőt! A csatát megnyerte, de a háborút én fogom Twisted Evil

- Úgy gondolod? - S az eddigi csalódott arcom elszántra vált, miközben hamiskás félmosoly húzódik ajkamra és az ördögi pillantásomból hamar rájöhet, hogy rosszban sántikálok. De késő, egy hirtelen ötlettől vezérelve gyors manőverbe fogok és leterítem a nemes vadat! Úgyis azt rebesgettem neki, hogy a kandalló előtt a szőnyegen elnyúlva szeretném vele tölteni az estét, hát most beváltom az ígéretem. Szándékom szerint a hátára fektetném, én magam pedig végtagjaimra támaszkodva fölébe kerülnék. Kezeimmel igyekszem lefogni a kezeit és a feje fölött összefogni őket, miközben combjaim közé szorítanám a derekát. - A sármomat nem érheti kritika! - öltök nyelvet, majd bevégzem a merényletet: egyik kezemet felszabadítom, miközben másikkal próbálom tartani a feje fölött a kezeit, majd indul a csiklandozás hadművelet deréktájon! Twisted Evil

[A többit majd inkább kövi reagba, nem akartam minden cselekményt ebbe belezsúfolni]

by **Mirika** Csüt. Márc. 13 2014, 17:59

Kicsit megrémültem, mikor Anat bevágta ezt a csalódott arcot. Mint a kisgyerek, akinek elvették a játékát, és hát... khm... ez valahol igaz is volt Rolling Eyes

Nem így akartam Sad

Rögtön azon kezdtem kattogni, hogy mi lett volna a jobb megoldás, vagy hogyan menthetnék, mert ez így nagyon nem az a reakció volt, amit ki szerettem volna váltani :/ Mou, baka desu >.> Meg ő is, miért nem tudsz egyszer úgy reagálni, ahogy szeretném? Nem a csalódott fejet kell bevágni, hanem felvenni a kesztyűt, megmutatni, hogy csak azért is! Úgy, ahogy a verbális huncutkodásoknál is szoktuk csinálni :3 Eh, lehet hogy túl feszült, mert jó színben akar feltűnni előttem. Mattaku ^^"
Hála az égnek a pillanatnyi ijedtségem elmúlt, ahogy az ő arcára is másféle érzelem ült ki. Megnyugodtam, mert egy afféle elszánt oroszlánként a bizonyítási vágyat láttam csillanni a szemében, és ez a nyugalom jelentette a vesztem is. Teljesen elbambultam, így a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy nem a fiú ölében ülök, hanem határozott mozdulatokkal kap fel, és a hátamra kerülök o.O Átfutott a fejemen a gondolat, hogy letépi az összes ruhám, de aztán gyorsan ki is vertem a fejemből, Anat nem olyan volt, mint aki ilyet tenne. Inkább... uh, ahogy lefogott, már sejtettem is, hogy mi fog következni >.> Tehetetlen voltam, nosztalgikus érzések fogtak el íjászkorszakomból, amikor ugyanilyen kiszolgáltatottá tudott tenni, ha a földre tepertek. Most már van erőm, de a fickándozásom vajmi keveset ért, biztos a súlyemelés jártasság pale

- Uh... öhm... szeretem a játékos pasikat is :3 - varázsoltam az arcomra egy nem teljesen egészséges mosolyt, mint aki érzi a vesztét

Összeszorítottam a szememet és vártam a végemet, ami pillanatokon belül meg is érkezett a csiklandós érzés kíséretében.
- Neh... váh, hagyd abba! Csak ezt neeee~ - fakadtam majdnemhogy sírva csilingelő kuncogásom és sikongatásom közepette, amihez persze társult a vergődés a fiú kezei között.
- Nem bíírohoooom! Feladom, te nyertél, szolgád leszek, akármi, csak ne csikihiiiz >.> - könyörögtem tovább, és kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani a kezeimet, meg lelökni, levetni magamról, meg minden ilyesmi, ami persze azzal is járt, hogy a ruhám nem egészen maradt olyan szépen rajtam, ahogy eddig is volt Embarassed

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 16 2014, 00:33

Hiába a ficánkolás, hiába a kérlelés, hiába a kétségbeesett vonaglás, könyörtelenül folytatom a csiklandozást. Hülye lennék nem kihasználni az egyik gyenge pontját. A másikat is tudom már, de a fülecskéjét még egy picit tartogatom. Előbb hagyom, hogy kicsit kipihenje magát. Csak akkor vetek véget a támadásnak, amikor már önkívületi állapotban kapkodja a levegőt. Most egy életre megtanulja, hogy velem ne packázzon, mert akkor jöhet a csikiző hadművelet Cool

Én magam is kitikkadok egy kicsit, így tekintetét keresve, szüntelenül mosolyogva vele együtt szuszogok. Ismét másik kezemmel is a csuklójához nyúlok és egy számára is kényelmesebb kéztartást veszek föl vele, de még mindig lefogom a kezeit és továbbra is fölébe tornyosulok. Ideje egy más fajta hadműveletbe fogni most, hogy már kellően lefárasztottam. Ugyanúgy a végletekig fel fogom húzni, ahogy az imént bitang módon azt velem is tette! Nem szeretem, mikor elhúzzák előttem a mézesmadzagot és nem kaphatom meg, amit akarok, így hát neki is át kell élnie azt a szenvedést. Nekem még rosszabb lesz, hiszen türtőztetnem kell magamat, de ezt az áldozatot képes leszek meghozni Rolling Eyes

Először csak belefúrom az arcomat a nyakának hajlatába, mintha csak kitikkadtan elnyúlnék rajta. Aztán amint sikerült szabályoznom a légzésemet, finoman beleharapok a nyakába. Éppen csak annyira, hogy a fogaim érintését érezze. Ezután áttérek a fülére és azt is megharapdálom kicsit. Utána visszatérek a nyakához, álla vonalán végighúzom az orromat, miközben mélyeket sóhajtozok az illatából. Ezután jöhetnek az ajkai: a felsőt nyelvem hegyével végignyalom, majd az alsó ajkát is megharapdálom picikét. Ha mindeközben többet is akarna, akkor eltartom a fejem. Ha szabadulni próbálna, akkor kénytelen vagyok kicsit szorosabban fogni a kezét, de semmiképpen nem erőszakoskodom. Ezután ismét visszatérek a nyakára, de ekkor már csókolom azt és már meg is szólalok: - Én igazán nem szeretnék erőltetni semmit. - Újabb csókok és finom harapdálások a nyakán, majd elkezdek lejjebb haladni, továbbra is fogva a kezét. - Türelmes ember vagyok, tudok várni. - Fejem ekkor azonban már a dekoltázsához közelít, végig apró csókokkal hintem be a bőrét, végül pedig nem vagyok rest elérni ajkaimmal az egyik kebléhez és a mellbimbóját megkörnyékezni, persze szigorúan csak ruhán keresztül. A célállomás előtt azonban megállok a számmal és csak meleg leheletemet érezheti magán, miközben cinkos mosolyt villantok felé. - De persze ha továbbra is türelmetlenül bontogatni szeretnéd a csomagolást, akkor feláldozhatom magam - Igen, ebben a pillanatban én vagyok a világ legönfeláldozóbb mártírja és ez a mimikámon is rettentően látszik Razz

by **Mirika** Vas. Márc. 16 2014, 18:15

Ez a kínszenvedés, ez a tehetetlenség, neeem akaroooom, hagyd abbaaaaa >.> Halálra akart csikizni vagy nem tudom, még arra is rákényszerített, hogy könyörögjek érte, de nem hagyta abba addig, amíg a nevetésem már hangtalan hörgéssé nem korcsosult levegőm elfogytával. Rossz fókaként vergődtem a padlón, és mikor végre megszabadultam a rettenetesen kellemetlen érzéstől, tüdőm sípolva fogadta magába a jótékony levegőt, izmaim pedig elernyedve végezték, és elterültem a földön, lihegve, megkönnyebbülten, hogy vége. Annyi erőm se maradt, hogy a mellkasába bokszoljak, amiért ilyen gonosz volt velem. Semmire se maradt erőm, csak bágyadtan bámultam a mosolygó képébe, aztán feladtam a harcot és a fejemet is oldalra fordítottam, a szememet pedig becsuktam. És úgy ziháltam tovább, csak annyit éreztem, hogy mellkasom fel-le jár, aztán Anat a kezemet piszkálja. Meg azt is tudtam, hogy még mindig rajtam tehénkedik. Vagy bikáskodik? Fene tudja, én most úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy.
- Ez csikiz :3 - szaladt ki a számon, ahogy megéreztem a leheletét a nyakamon, de ez most azért egy fokkal jobb volt, mit az iménti. Gyengéd és játékos, aranyos kuncogásra késztetett :3 Csakhogy mosolyom eltűnt, és felpattant a szemem is, ahogy a fiú gyengéden beleharapott a nyakamba. Ostobának éreztem magam, hogy nem láttam előre a tervét, azért fárasztott ki, hogy ne tudjak ellenállni >.> Bár... akartam én olyat? Már a gondolat is feltüzelt, hogy alig pár perc és páratlan élvezeteknek leszek majd "áldozata", pedig még semmit sem csinált azon kívül, hogy ott szöszmötölt. Testem következő rándulása akkor jött, amikor kicsit feljebb csúszott és fülcimpámon is megéreztem az érintést, mely bizsergető hullámokat keltett testem minden porcikájában. Ajkaim résnyire nyíltak, és halk sóhaj szökött ki rajtuk az izgalomtól. Immár nem a kimerültség miatt szuszogtam, és a különbség is hallható volt... azt hiszem. Én éreztem, de az én vagyok, én meg vágom, mi történik velem :3
Anat pedig egy percre se hagyta abba, és a csiklandós érzés, melyet a lágy érintések és a lélegzete okozott, egyre többször csalt ki belőlem halk, izgatott kuncogást. Eszem ágában se volt ellenállni, ezt a játékosságot hiányoltam belőle annyira az előbb, de ez most... ez tökéletes volt. Ez az édes kínzás keltette fel bennem a legjobban a vágyat, és így még azt is csak huncut nevetéssel reagáltam le, hogy még csak egy csókot se engedett. Tagjaim újabb és újabb rándulása, megremegése, és fokozódó zihálásom jelezte, mennyire élveztem a játszadozást, és szíves-örömest rendeltem alá magam a dominanciájának. Tudtam, hogy erre megy ki a játék, elég volt a szavait hallani ahhoz, hogy meggyőződjek róla.
- Te kis... tudod, hogy nagyon gonosz vagy? - jegyeztem meg csintalanul. Tudja jól, hogy ennek képtelenség ellenállni, épeszű lány az ilyen kényeztetésre türelmetlenné válik. Profi módon játszott az érzékeimmel, nem is tagadhattam, hogy én se voltam kivétel. De akkor se fogom kimondani, hogy folytassa, nehogy már olyan könnyen beadjam a derekam neki! Razz

Nem hagyhattam, hogy legyőzzön... de... áááh, ehhez még a vasakarat és a kötélidegzet se lett volna elég >.>
- Hazudsz, alig várod, hogy... izé, feláldozhasd magad >.> - jelentettem ki, de a ruhámat majd' átdöfő mellbimbóm és ficánkoló testem lebuktatott, hogy én meg bizony türelmetlen vagyok

A fogalmazásban mondjuk nem voltam biztos, mert más szavak jutottak eszembe, de nem tudtam, hogy Anat nem csalódna-e bennem, ha közönségesen fogalmaznék. Kellett volna egy adag lelkierő, hogy elhatározzam magam az ellenállásra, de elgyengültem végleg. Végül is, ha már belemelegedtünk és azt akartuk, hogy megtörténjen, aminek meg kell, akkor ennél alaposabb kényeztetést nem kaphattam volna, nem volt érdemes tovább szívózni a fiúval. Feladtam na, nyertél! >.> Át is öleltem Anatot, és kezemmel finoman cirógatni kezdtem a hátát, miközben fejemet elfordítottam és újra felkínáltam a nyakamat neki, bár... már jobban esett volna, ha ott kényeztetne, ahol a feje volt éppen. Szavakra nem volt szükség, és nem is akartam kimondani. Akkor sem, azt az örömet nem adom meg neki, hogy kinyilvánítsam a győzelmét Rolling Eyes

Elég, ha mindketten tudjuk :3

by **Anatole Saito** Hétf. Márc. 17 2014, 02:19

- Tudom... - válaszolom neki mézesmázos hangnemben nagyon is büszkén, majd elengedve csuklóit, átfonom karjaimat a testén, úgy vonom magamhoz - Szívesen válok bármikor az áldozatoddá... de most én vagyok a nagymacska és te a finom falat... - S olyan hangot hallatok, mint egy pajkos tigris, aki éppen az eledelnek szánt áldozattal játszadozik. Úgy tapadok rá a mellbimbójára, mint az újszülött gyermek, miközben testét magamhoz szorítom. Ruhán keresztül azonban nem az igazi a móka, így miután fogaimat aligha tehetem így próbára, ajkaim pedig fele annyira sem hatékonyak, így kénytelen vagyok arcomat a dekoltázsába temetni. Édes vég lenne, ha most így érne a halál. Egy férfiúnak sem kívánnék rosszabbat ennél. Ahogy hátamat cirógatja, egész testemben beleremegek az érzésbe, ennél jobb talán csak a combjai között lenne. Olvastam már olyan krimit, amiben az orosz kémnő miután becserkészte a célszemélyt, kit el kellett tennie láb alól, egy szerelmi légyott keretein belül mikor lábai közé engedte a férfiút, combjai szorításába fulladt szegény pára. Mondom én, sose kívánnék ennél rosszabb halálnemet Razz

- Segítség! - dünnyögöm elhaló hangon még mindig a keblek völgyébe temetkezve - Nem kapok levegőt! - úgy kapok oxigén után, mint aki tényleg vízbe fúlni készült az imént - Szájon át kell lélegeztetned! - kuncogom el magam végül és mohón csókolom. Ismét visszatérek a nagymacska mozgáshoz és a nyaka harapdálásához, ezúttal azonban bár mocskosnak azért még nem mondható, de kéjes szavakat kezdek el suttogni a fülébe, miközben egyik kezemmel továbbra is magamhoz ölelem, másikkal pedig combját simogatom. - Szeretnélek látni. Teljes valódban. Ha meztelen bőröd érintene, s egybeforró ölelésünknek nem szabna gátat a ruha. Mindennél jobban kívánlak és tudom, hogy te is akarsz engem. Igaz? - Pillantását keresem, tekintetünk egybe forr, ha ő is úgy akarja. A lélektükrei úgysem hazudhatnak, mint ahogyan az őt érintő ágyékom is elárul engem. Nagyokat sóhajtva próbálom még mindig türtőztetni magam, végső megerősítésre várva. Aztán eszembe jut, hogy szavak nélkül is kaphatok tőle választ, így hirtelen manőverbe kezdek. Leveszem magamról a kigombolt ingem, úgyis kényelmetlenné vált már, majd félredobva azt, rögtön hanyatt is fekszem és ugyanazzal a mozdulattal máris magamra vonom a lányt. Most kivételesen engedem neki, hogy domináns legyen, s bár jólesne némi kényeztetés, egy pillanatra sem hagyom abba a simogatását. - Ejj, hát nem az áldozatoddá váltam már megint?

by **Mirika** Pént. Márc. 28 2014, 15:06

Az egyik pillanatban szenvedélyes szerető, aki érzéki és gyengéd érintésével felpezsdíti a vérem és feltüzeli testem, a másikban pedig egy játékos bolond, akinek dinka megjegyzéseit képtelenség kibírni nevetés nélkül. Nem tudtam, melyik tetszik jobban, mert mindkettőnek megvolt a maga előnye és hátránya is: az érzékisége olyan élmény volt, ami szinte pillanatok alatt teljesen felizgatott, ám emiatt túl kiszolgáltatottá tett, és így nem tudtam neki talán kellő élvezetet nyújtani. Mármint nem olyat, amit pajkosságommal egyébkét tudnék :3 A másik véglet viszont garantálta a játékos valóm előtörését, ellenben nem estem tőle olyan transzba, amire igazából vágytam volna. A kettő együtt pedig igazán furcsa keveréket hozott, hiszen végig kuncogtam a hülyeségein, és persze ki is szolgáltam a szükségleteit, már mai a szájon át lélegeztetést illeti például, de közben testem robbanásig feszült volt, és minden porcikámat átjárta a vágy. Többet, még többet akartam belőle, és képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak, miközben kezem elkalandozott Anat testén. Hát? Váll? Mellkas? Ágyék? Már én magam se mindig tudtam, hol járnak a kacsóim, és éppen mit tesznek.
- Mi is volt azzal, hogy nem vagy bohóc? :3 - csíptem bele egy korábbi megjegyzésébe, azt hiszem valahol ott kezdődött az a falbontás, ami miatt most idáig eljutottunk. És nem bántam meg, hogy itt tartottunk, már azon a baljós napon is, amikor először, félálomban megcsókolt, valahol mélyen bennem volt, hogy nem volt elég, csak... akkor még ijesztő volt és idegen a gondolat. Most már nem, és bár nem bántott volna, ha elmarad a szex, úgy voltam vele, hogy ha úgy alakul, akkor nem állok az útjába. És hát nem is álltam, ugye Razz

- Ha tudod, miért kérdezed? :3 - válaszoltam mosolyogva, de a tekintetemen volt valami gyengéd, oda nem illő szeretettel... szerelemmel teli köd, ami talán megadta a konkrét választ erre a bugyuta kérdésre. Az én vágyaimat is megfogalmazta, kimondta a fiú, nagyon zavart a ruha már engem is...
- Csak nem inába szállt a nagymacska bátorsága? - öltöttem ki a nyelvem rá, miután pozíciót váltott és magához vont újra. Átláttam rajta, az az előbbi kérdés mindent elárult. Még mindig bizonytalan volt, hogy megteheti-e velem. Bár bennem motoszkált a kisördög, hogy nem engedek neki, amíg nem mutatja azt a határozottságot, amit eleinte, de már túlságosan akartam Anatot. Nyomtam hát egy csókot az ajkaira, és felegyenesedtem, combjaim közé vonva a srác csípőjét. Játékosan kuncogva kezdtem rajta mozogni, miközben ruhám pántjait lehúztam a vállaimról, és felfedtem a kebleimet.
- Nézz meg alaposan :3 - mondtam, majd átemeltem a fiún a lábam és mellette térdeltem le, hogy ismét közel hajolhassak hozzá. Nyakát, vállát és mellkasát is csókokkal halmoztam el, kezem pedig immár nem a saját ruhámmal foglalkozott, hanem Anat nadrágját bontogatta. Igyekeztem minél jobban hozzásimulni a fiúhoz, keze ügyébe pedig könnyen odakerülhetett a ruhám cipzárja, vagy éppen a fehérneműm. Csak idő kérdése volt, hogy mikor valósul meg a vágyunk, és forrunk össze egy meztelen ölelésben én, a vad kiscica, és a játékos tigrisem. Rajtam nem múlt semmi :3

by **Anatole Saito** Vas. Ápr. 13 2014, 18:15

Igazán kellemes volt az éjszaka, ahogyan azt reméltem. Magabiztosnak éreztem magam, s ez kellett is ahhoz, hogy meglegyen az összhang. Persze még jócskán kell csiszolódnunk, nem is vártam, hogy minden menjen, mint a karikacsapás. Ismerjük egymást, nagyon is, s egyre több apró finomságot fedezek fel. Azonban egymás másik oldalát még csak most kezdtük el kipuhatolni, ami ugyanakkor izgalmas kis kalandnak ígérkezik.
Magam is meglepődök, hogy hamarabb ébredek, mint a lány. Nem aludtam nyugtalanul, bizonyára mosollyal az arcomon, elpilledten, kifacsartan aludtam el. Mégis úgy pattan ki a szemem, mintha koffeint fecskendeztek volna az ereimbe. Nem tudom, hogy álmodtam-e valamit, ha igen, azt az ébredés perceiben már el is felejtettem. A mellettem fekvő lányra pillantok, édesen piheg még. Nincs szívem felébreszteni, pedig legszívesebben magamhoz ölelném, hogy bőre minden négyzetcentijét az enyémen érezhessem. Nem merem a hajával sem játszani, nehogy felébresszem. Az illata körüllengi a szobát és lágyan rám telepszik, mint egy takaró. Bódultan pislogok ezúttal a plafonra meredve, még nem igazán tudom hova rakni a múlt éjszakát. Helyesen cselekedtünk? Megbántam volna? Nem, azt semmiképpen.
Karácsony napjára virradtunk, ezer a tennivaló. Úgy rémlik még bőven maradt abból a sütiből tegnapról, némi tejjel meg is volna a reggeli. Vagy most rittyentenem kellene valami különlegeset és ágyba hozni azt? Ajj, még lustálkodni akarok >.< Vagy valami más huncutságot csinálni Rolling Eyes

Mily' telhetetlen lettem...
Mégis a menümhöz téved a kezem. Ösztönösen nyitom le, mint minden áldott reggel. Rutinos az ügymenet: óra csekkolása, majd térkép lehívása... céhtársak a helyükön, mindenki a szobájában, koránkelők a konyhában vagy nappaliban, veszélynek jele nincs, Aldo a nappaliban a helyén, zárak rendben, védelmi rendszer aktív... térkép léptékének növelése... név keresése barátlistáról... V betű... rendben, még életben van, nem esett baja...

Megkönnyebbült sóhaj.

by **Mirika** Vas. Ápr. 13 2014, 19:20

Kellemes puhaság vett körbe, amikor megébredtem. A matrac és a takaró alatti meleg is komfortos volt, nem volt kedvem megmozdulni, vagy kinyitni a szemem. Pláne, mivel ahogy mélyen beszívtam a levegőt, az ő illatát éreztem. A levegőben, a takarón... ajkaimon éreztem még a csókját, bőrömön az ujjai, a tenyere érintését, és még sok-sok mindent, ami még ennél is kellemesebb volt, és beleégett az emlékeimbe az éjszaka alatt Razz

Széles mosoly húzódott az arcomra, ahogy visszaemlékeztem az előző estére. Minden érzés megmaradt, de furcsa módon arról már gőzöm se volt, mikor kerültünk az ágyba a kandalló előtti szőnyegről. Teljesen kiesett minden, ami nem vele volt kapcsolatos. Annyira, de annyira boldognak éreztem magamat, mintha minden gondom tovaszállt volna *3*
Viszont valami hiányzott, és az még félálomban is nyilvánvaló volt, hogy Ő az. Hiába nyúltam ki oldalra, nem tudtam átölelni, hozzásimulni, vagy akár kezdeményezni a repetát, hihi :3 Úgyhogy kénytelen voltam megadni magamat és kinyitni a szemem. Nem láttam senkit. Eh, rossz felé fordítottam a fejem wtf

Bódultan nyöszörögtem egy sort, és előbb törzsemmel fordultam meg, majd lábaim is követték a mozdulatot. Számat eltakarva nagyot ásítottam, és lustán pislogtam, miközben nyakig felhúztam magamra a takarót. Térdeimet felhúztam, és az oldalamon fekve, magzatpózban néztem Anatot, hogy mit csinál. Furcsa, de számomra olyan volt az egész jelenet, mintha nem most fordult volna elő először, hanem afféle napi rutin lenne. Egyszerűen természetesnek éreztem, hogy a fiúval tölthettem az éjszakát, nem volt bennem idegen érzés. Még úgy sem, hogy nem így terveztem, terveztük. És talán pont azért jutottunk idáig, mert nem volt meg bennem, és talán benne sem az a gát, ami korábban köztünk volt. Fesztelenek voltunk egymás mellett, jól ismertük egymás viselkedését, tudtuk mire számítsunk a másiktól, és ez számomra biztonságérzetet és nyugalmat adott.
- Jól kimerítettél az éjjel :3 Még nem is köszöntem meg, mi? - szólaltam meg, még kicsit tompán, de azért jól érthetően sikerült artikulálnom. Megnedvesítettem az ajkaimat, száraz volt a szám - Szóval köszönöm, igazán különleges volt ez a nap :3 - tettem hozzá, és erőt vettem magamon, hogy képes legyek annyira közel húzódni hozzá, amennyire csak lehet. Merthogy meg akartam csókolni, és át akartam ölelni, ahogy az még ennél is kómásabban ösztönszerűen jött volna, ha megtalálják őt a kezeim.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem kíváncsi hangsúllyal, és próbáltam belelesni a megnyitott menüjébe. Szemtelenül, ahogy szoktam, hiába nem illik Razz

El tudtam képzelni azt a napot, amikor már az inventory-nk is közös lesz, és még csak nem is volt ijesztő a gondolat. Nem tudom, mi lelt, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy Kota esetében picit idegenkedtem a gondolattól annak ellenére, hogy milyen sokáig voltunk együtt. És hiába ismertem Anatot majdnem ugyanannyi ideje, tulajdonképpen csak tegnap óta járunk. Biztos a rózsaszín köd Rolling Eyes

by **Anatole Saito** Kedd Ápr. 22 2014, 01:52

Ahogy Kana mocorogni kezd, automatikusan bezárom a menümet. Talán túl hirtelen is, ami feltűnő lehet. Mintha rejtegetnék valamit. Tulajdonképpen ez nem is áll távol a valóságtól, de az iménti apróság csupán a napi rutin része, semmi egyéb. Nem kell neki túl nagy jelentőséget tanúsítani, reflexszerűen kerestem rá a nevére. Ehh, Anatole, akkor mégis miért magyarázkodsz? Azonban ahogy oldalra fordulok és tekintetünk összetalálkozik, immáron boldog és önfeledt mosoly költözik arcomra.
- Nincs mit megköszönni, de jól esik, hogy mégis így teszel. - Az éjszakát érintő mondatra nem tudok mit válaszol, csupán kissé elpirulok. A kérdését hallva csak legyintek. - Semmiség, csak rutin ellenőrzés, de minden rendben. Hamarosan úgyis elköltöztetjük a Liment, s akkor még nyugodtabb leszek.
Nem bírom tovább nélküle, s ölelkezve bújok hozzá, így azonnal megfeledkezem az iménti dolgokról. Helyüket átveszik az éjszaka emlékképei... felrémlenek a forró csókok, a szerelmes pillantások, a földön heverő, kissé megtépázott ruhadarabok, a kéjes nyögések, a megfeszülő izmok, a lüktető ágyékunk... a francba!
Bakker, megfeledkeztem róla! Az admirális reggeli zászlófelhúzásáról facepalm

Ez most vérciki előtte >///> Csináljak úgy, mintha mi sem történt volna? Deh, már biztos észrevette pale

Ha más nem, hát azt, hogy görcsbe rándult a riadalomtól az egész testem. Be kellene kapcsolnom az etikai módot, akkor egyetlen szempillantás alatt bevonná az árbocot. Hmm, de tulajdonképpen miért is csinálok belőle ekkora ügyet? El is üthetném valami poénnal, s akkor nevetünk rajta egy jót. Végül csak ennyire telik kínos nevetgélés közepette, anélkül, hogy kibontakoznék az ölelésből. - Közleány, tisztelegj az admirális előtt! o.o7 - S magam is emelem kezem a homlokomhoz. Vérciki vagyok, mondom... facepalm

by **Mirika** Pént. Ápr. 25 2014, 17:21

Nyilván a szemem se rebbent, ahogy láttam őt sietősen bezárni a menüjét. Poén lett volna belelesni, mit nézeget vagy rendezget így ébredés után, de maximálisan megértem, ha velem akar inkább foglalkozni, és csapot-papot félredob értem :3 Elvégre melyik pasi lenne olyan hülye, hogy ha szerelmesen hozzábújok, akkor inkább mással foglalkozik? Rolling Eyes

Nem létezik a világon olyan heteró pasi, aki ebben a helyzetben ne tartana ellenállhatatlanul vonzónak, hihi :3 Szóval ha már a kukkolás nem jött össze, a mozdulatot folytatva rátelepedtem és átöleltem, ahogy ő is tette velem, és egy finom csókot kezdeményeztem. Úgy, hogy azért próbáltam uralkodni is magamon, ami nagyságrendekkel egyszerűbb lett volna, ha legalább fehérnemű van rajtam, de az éjszaka undok következményeként a takaró volt az egyetlen szövet, ami eltakart Rolling Eyes

Így aztán jóval érzékenyebb is voltam az érintésekre, és... hát naná, hogy "azt" is megéreztem Embarassed

Mondjuk meg tudtam érteni Anatot, a helyében biztos én is fickós lennék egy olyan csini csajszit ölelve, mint amilyen én is vagyok Razz

Ami azt illeti, engem is hatása alá vont a fiú illata és bőrének melege, meg az összes ilyen nyálasan hangzó izé. Most én is tudnék ilyen hülye dalszövegeket meg Csók és Könny könyveket írni, mert bennem vannak ezek az érzések, megélem őket :3
- Hát, ha akarod, segítek lecsillapítani - nevettem el magam, de főleg azon röhögtem, ahogy Anat viselkedett, mikor észrevette magát. Komolyan nem vágom, miért kellett paráznia miatta, én aztán nem csinálok belőle nagy ügyet, sőt, bizonyos szempontból még örültem is neki, mert tudom, hogy vonzónak talál :3 Viszont az iménti mondata megragadt a fejemben, és akárhogy kapirgáltam, nem tudtam eltávolítani, szóval muszáj volt talán picit elrontanom a hangulatot, és kérdezősködni picit.
- Még mindig zavar az az ügy a céhházzal? Valami temetőre épült talán, vagy miért akarsz költözni? Biztos nem fog még egyszer előfordulni semmi olyasmi :3 - próbáltam nyugtatni, viszont nem tudom, mennyire volt jó ötlet - Amúgy én is gondoltam rá, hogy feljebb költözünk. Nyster sokkal szebb város, szerettem ott lakni - közöltem a fiúval, majd sóhajtottam egy nagyot, és ráfektettem a fejem Anat mellkasára. Most már teljesen felette helyezkedtem el, mert hát jól esett minél közelebb lenni hozzá :3 Nem is akarok innen soha felkelni...

by **Anatole Saito** Pént. Ápr. 25 2014, 20:08

Felajánlására hetykén elmosolyodom, de nem áll szándékomban gátlástalanul élni is a lehetőséggel. Helyre teszem a ~~kis~~ nagy fickót, hogy ne türelmetlenkedjen, de egyelőre nehezen tudok koncentrálni a komolyabb hangvételű beszélgetésre.
- Nem sok minden köt már a kezdetek városához, ami viszont igen, azok közül egyre több a kellemetlenség. Nem mondom, hogy fentebb nem lesz ilyen, de nem ártana szerintem, ha az új év környezetváltást is hozna. Nekem legalább is mindenképpen jót tenne, de a többiekkel még meg kell ezt beszélnem... Nyster azonban valóban jó hely. - vigyorodok el visszagondolva a tegnapi Smaragd parkos sétánkra.
Picit még mindig kényelmetlennek érzem a helyzetet. Na nem azért, mert még sosem fordult elő ilyesmi velem, meg hát semmi ellenvetésem nem szokott lenni a reggeli huncutkodásokkal szemben, de már talán az este is túl nagy előrelépés volt. Nem bántam meg, mégis motoszkál bennem a gondolat, hogy talán elkapkodtuk. Már mindegy, na meg nem hiszem, hogy erre fog rámenni a kapcsolatunk. Kapcsolat, hmm, elég érdekes ezt kimondani, még ha csak gondolatban is.
- Nem érzed úgy, hogy elsiettük? Kicsit szégyenlem, hogy nem udvaroltam még egy ideig, ahogy illenék. - Próbálok sajnálkozó fejet vágni, de hát nem igazán sikerül és elnevetem a dolgot. - Egyébként valamit be kell vallanom. Már az iszapbirkózáskor szívesen megcsináltam volna valamit, amire most már van is lehetőségem - majd huncut kuncogások közepette végighúzom mindkét tenyeremet a derekán, majd megpihentetem őket a keblein, miközben jólesően a nyakának görbületébe fúrom az arcomat és puszilgatni kezdem. Aztán még kicsit szívatom és a fülébe sutyorgom. - Csak hát tudod a testvérszerelmet nem mindenki nézi jó szemmel *kunc*

by **Mirika** Pént. Ápr. 25 2014, 21:17

Új év, új környezet... ez tök jó izé... jelmondat? Hát fene tudja, nehéz úgy fogalmazni, hogy közben tök más jár a fejemben. Olyasmik, mint az éjszaka, meg az Admirális, meg ugye Anat maga, ha már itt van alattam, és közvetlen közelről pisloghatok rá :3 Belenézhetek azokba a meleg (na nem úgy!), vidám, mosolygós szemekbe. Tetszenek ezek a szemek :3 Sose gondoltam volna, hogy pont szemekre fogok ráfüggeni, de úgy éreztem, hogy ha ezzel a tekintettel találkozom, akkor az én hangulatom is feljebb emelkedik. Márpedig erre elég sokszor volt szükség :/ Szerencsére azonban egyre ritkábban, hála annak, hogy kezdek egyenesbe jönni magammal. Többek közt hála Anatnak is. Az adósa voltam, amiért mindig mellettem állt. És ez tök komolyan hangzik x3
- Hát, ahogy érzed. De ha hagyod, hogy a kellemetlen emlékek befolyásoljanak, akkor előbb-utóbb nem lesz hová menekülnöd :3 - szólaltam meg, habár halvány lila gőzöm se volt róla, hogy sikerült ilyen zöldségeket összehordani a fejemben hirtelen. Megrészegítettek, segítség o.O - Oké, azt hiszem átadtál valamit az éjjel, amitől egy dalai láma bölcsessége szorult belém - kuncogtam fel, és valahogy tényleg nem éreztem magaménak ezt a bölcselkedést. És tényleg lövésem sincs, honnan jött, de lehet tényleg onnan, ahonnan gondoltam, hihi :3 Viszont nem lebeszélni akartam, isten ments. Amúgy is az összes céhház itt van "lent", én is épp ezért gondolkoztam rajta, hogy feljebb települjünk.
- Eh? Nehogy ezen rágódj Engem nem zavar, sőt, én érezném rosszul magam szerintem, ha lefutnád velem a kötelező köröket. Amit tegnap mondtam, azt komolyan gondoltam, mi nem a nulláról kezdünk :3 Te is biztos érzed azt az érzelmi plusztöltetet, vagy mit... nem? - szegeztem neki a kérdést. Ha belegondolok, egy komoly kapcsolatomat se kezdtem így, az ágyban, odakint, meg Kotával is eltelt egy-két hónap, míg meglett az a kötődés, ami kell nekem ehhez a fajta... hancúrozáshoz. Merthogy az egyéjszakás az megint egy más téma Razz

Viszont ha azt veszem, Anattal már másfél éve ismerjük egymást, csak nem mindig néztünk úgy egymásra, és megvoltak bennem azok a bizonyos érzelmek. És ebben biztos voltam. És nem bántam volna, ha ezekkel a gondolatokkal kicsit magamra is hagy a fiú, de neeeem, képes egy ilyen kijelentés után nekiállni heccelni >.>
- Chotto... >///> - igyekeztem valami hamvába volt méltatlankodást kicsikarni magamból, de elég erőtlenül sikeredett persze - Még, hogy szégyenled magad, cöhh - nyögtem ki egyre erősödő szuszogásom közepette - Szóval csak tetszett, ahogy azzal a lánnyal játszottunk, mi? - kuncogtam, és elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam arra a napra, és annyira bele is éltem magam, hogy önkéntelenül is hozzádörgöltem magam Anathoz, meg... hát Mr. Admirálishoz is >.> Baka >.>

by **Anatole Saito** Szomb. Ápr. 26 2014, 00:42

- Hmm, igazad van, nagyon is. - Valóban elgondolkodtat az, amit mond, bármennyire is próbálja elütni a mondandója komolyságát. Nem értem miért érzi cinkesnek, hogy valóban bölcs dolgot mondott. Lehet jó hatással lennék rá, s mellettem valóban megkomolyodik kicsit. Pedig amilyen lüke gyerek vagyok, aligha érthető, hogy éretten is tudunk viselkedni. - Mindez azonban nem változtat azon a nyomasztó érzésen, hogy menni kell innen. De most nem akarok ezen gondolkodni, hanem szeretném jól érezni magam. Önfeledten, boldogan, veled és a többiekkel. Tudod, karácsony van, vagy mi a szösz. Alex már biztos süt-főz.
Amiket mond a kérdésemre válaszolva - miszerint megbánta-e az éjszakát - nos meglepettséget váltanak ki belőlem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén veszi majd, de ami azt illeti, már megint igaza van. - Persze, hogy nem a nulláról kezdtük. Csak eddig azt nem tudtam eldönteni, hogy mindvégig megvolt az az érzelmi többlet, hmm... nevezzük vonzódásnak, amit a bátyus szerep mögé bújtattam, vagy valóban az oltalmazó fogadott testvérednek éreztem magam, akiben bujkált némi elnyomott, kvázi "bűnös" - és itt mutatom is az ujjammal a macskakörmöket ilyen fejjel: Suspect

- gondolatok. Ehh, ennek a gondolatmenetnek semmi értelme, felejtsd el. Inkább koncentráljunk másra - S már be is vetem magam olyan téren, ami most jobban megy a dumálásnál. Hiába, nehéz ilyenkor normálisan beszélni és gondolattal megtölteni a szavakat Rolling Eyes

S hogy hogy telt a nap további része? Nos azt rábízom mindenkinek a piszkos, avagy szemérmes fantáziájára Wink

by Ajánlott tartalom