Mitsuki vs. Lotti

by **Lotti** Hétf. Feb. 11 2013, 21:15

Egy kicsit elhagytam magam mostanában. Elnézve más játékosokat, mindenki a fellegekben jár a tapasztalati pont mennyiségével, én meg épphogy alig döcögök a második szinte. Nagyon nem leszek így jóban saját magammal, meg persze másokkal sem, mert ilyen alacsony szinten, nekem mindenki csak a fenyegetést nyújthatja. Én pedig abból kösz, de nem kérek, akkor inkább azt a módit választom, aminek igen sok regelt hódol: a küzdőterezést. Állítólag nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel, sőt több fanatikus is lett közöttük, akik minden nap csak ezt tolják és szinte alig mennek küldetésre, mert ebből is meglépik azt a szintet, amire oly nagyon áhítoznak...
Jómagam egy padon ücsörgök a főtéren, szemmel keresem az "áldozatot" akit majd aztán kihívhatok egy küzdelemre. Már csak az a fontos, hogy egy olyanba botoljak, aki kapó a csihi-puhira és akkor nyert ügyem van. Adja az isten, hogy nem egy nálam sokkalta magasabb tagba botlom bele..! És ne férfi legyen. Zavarna, ha a harc közben elkezdene nekem bókolni, vagy fogdosni, vagy fene tudja! Starkkal leharaptatnám a micsodáját, az biztos! Apropó Stark!
- Keress... Ellenfél! - nyögöm a szörnyetegnek, aki felkapja a fejét szavaimra, s máris a tömeget kezdi el kémleni ellenfél után. Úgy tudok örülni néha, hogy ez a nyavalyás program félszavakból is megérti, hogy mit akarok. Néha elgondolkodom azon, hogy lehet: belelát a fejembe, vagy éppen kapcsolódik hozzá, hisz' itt minden tudatról megy. Nem lennék meglepve rajta, ha Kayaba Akihiko erre is gondolt volna.
A szörnyeteg hirtelen felpattan, s bemasírozik a tömegbe. Alig bírom követni, hiába hogy a sebességünk állítólag megegyezik. Kerülgetem az embereket, kik néha ijedten, néha csodálkozva tekintenek rám, amiért köztük szlalomozva rohanok. Aztán végül meglátom, hogy hova sietett olyannyira Stark:
Egy leányzónak (Mitsuki) ugrik neki hátulról, s leteríti azt a földre. Huh, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni az, amit majd kiadok neki, de talán túlságosan is erőszakosra van beállítva. Vagy csak nagyon precízen teljesíti a parancsokat. Nem tudom melyik...
- Megtetszettél neki! Ki akar állni ellened! - mondom a lánynak, meglepődve saját magamon, hogy helyesen ejtettem ki a számon a két mondatot. A végén még megtanulok a japánul! Yay!

by **Tuki Mitsuki** Kedd Feb. 12 2013, 19:33

A főtéren sétálgattam. Nagyon nem volt semmi dolgom, így csak pusztán lézengtem a tömegben. Elképesztően sok játékos volt körülöttem és szinte már elveszettnek éreztem magamat a sok ember között. Valahogy mindig nagyon szorongtam, ha túl sok ember volt körülöttem. Már éppen azon voltam, hogy elhagyom a főteret és keresek magamnak egy nyugisabb helyet, ahol kicsit kevesebb az ember, mikor valami nekem ugrott hátulról és leterített a földre. meglepetésemben még egy halk sikoly is elhagyta a számat. Meglepetten láttam, hogy egy pet döntött fel, és igazából meg nem tudtam volna mondani, hogy mégis milyen fajta, ráadásul első ránézésre a frászt hozta rám. Nem igazán érdeklődtem az itten állatfajok iránt, bár szeretem őket. Nem sokkal a szerencsétlen találkozás után egy lány érkezik a helyszínre kissé kifulladva és így szól:
- Megtetszettél neki! Ki akar állni ellened!
Na, ez meglepett. Mivel eddig még nem párbajoztam kicsit bátortalan voltam. Ami azt illeti még egy darabig nem igazán akartam belekóstolni ebbe az élvezetbe, bár hallottam, hogy rendkívül előnyös, mivel könnyen lehet vele szintet lépni. Elhatároztam, hogy most ki fogom használni ezt a lehetőséget, mivel kicsit felbosszantott, hogy az idomár petje csak úgy lerohant.
- Rendben van, elfogadom. Csak előbb lécci szedd le rólam, mert így elég nehezen fogunk párbajozni. – mondtam, bár nem tudom, hogy megsértettem-e vele, mert viccnek szántam, csak eléggé furi humorom van.
Úgy láttam nehéz harc elébe nézek, tekintve a kasztunkat. Mivel ő jobbára távolsági harcos én meg inkább közelharcban vagyok jó. Kemény menet lesz egy ilyen kezdőnek, mint én. De jobb, ha megtartom magamnak, hogy még nem párbajoztam. Természetesen, ha magától rájön, nem fogok neki hazudni. Smile

by **Lotti** Csüt. Feb. 14 2013, 20:53

Stark egy meglehetősen alacsony és fiatal lánykát szúrt ki magának és földön tartva várt be engem, míg oda nem érek hozzá én is. A lányka hosszú, vörös haja szépen szétterült a földön, s pont előtte állok meg. Arcán bosszankodó tekintet terül el, de szavai nem tükrözik ezt az állapotot, mert elég jó kedéllyel válaszol a kihívást illetően. Úgy tűnik a szörnyem megtalálta a legjobb ellenfelet a mai napra. Talán a fiatal lányok a zsánerei? Kérdően tekintek az állatra, aki erre értetlenül néz vissza rám. Látszik rajta, hogy nem vágja mire gondolok.
- Leszállni..! - mondom neki gyenge parancsoló hangnemben, s magam mellé mutatok kezemmel. Starknak több sem kell, egyből ott hagyja a lányt, aki így már normálisan fel bír kelni a földről.
- Lotti vagyok. - tájékoztatom a nevemről a kis vöröskét, majd ha ő is elárulja a sajátját, akkor belépek a menümbe és ott kis botorkálás után megtalálom a megfelelő fület. Kihívás párbajra... Ez kell nekem. Rányomok, bepötyögöm a csajszi nevét és rányomok az "ok" gombra. Rövidesen meg is jelenik az érintett előtt a kis panel, amiben elfogadhatja a felkérést. Amit ez megtörténik, mindketten bekerülünk a párbaj-programba. ermészetesen ott maradunk, ahol vagyunk, csupán a felettünk megjelenik egy szép és nagy óra, ami a visszaszámlálást hivatott mutatni, illetve az időt, hogy milyen gyorsan kell befejeznünk ezt a kis csetepatét.
A lányra pillantva, s végigmérve őt nem tűnik erősnek, vagy tapasztaltnak. Persze a látszat csalhat, még az is lehet, hogy egy kis kockával hozott össze a sors, aki majd egy ütésből leterít minket. Az kellemetlen lenne.
A küzdelmünk természetesen fél életig fog tartani, Ennyi élet alatt is lesz elég lehetőségünk arra, hogy megmutassuk egymásnak mi fán temettünk és persze abban sem bízok, hogy felhasználjuk az összes rendelkezésre álló időt.
- Sokat...párbajozol? - nyögöm a lánynak, mert hirtelen nem találtam a megfelelő szavakat. Furcsa, pedig pont itt voltak a nyelvemen... Így viszont elég bátortalanra sikerülhetett a rövidke mondatom. Sebaj.
-Stark..! - szólok a petnek, aki erre morogva közeledni kezd ellenfelünk felé. Én szerintem megint itt maradok hátul. Innen nézve a párbajt még akár ki is deríthetek ezt-azt a leányzóról, hátha van valami gyenge pontja, vagy fene tudja. A szrönyem egyenlőre nem támad, csak vörösen izzó szemeivel pásztázza a lánykát, aki jobban teszi, ha fegyverbe fog, mert Stark nem lesz egy béndzsa ellenség!

by **Tuki Mitsuki** Pént. Feb. 15 2013, 15:07

Mihelyst a pet leszállt rólam felkászálódtam a földről és első dolgom volt megnézni ki is lesz az ellenfelem. Kék hajához szép kék szempár párosult. Idősebb volt nálam és jóval magasabb is – nem is tudom mit vártam… - karcsú volt, amit a ruhája szintén kihangsúlyozott. Összességében nagyon széplány volt. Kívülről magabiztosnak és határozottnak látszott, amitől megint kezdtem elbizonytalanodni. „Egek, ha már egyszer elhatároztam magam, akkor nem fogok meghátrálni!” - gondoltam bosszankodva saját gyengeségemen.
- Lotti vagyok. – szólt az ellenfelem, mire eszembe jutott, hogy már megint majdnem elfelejtettem bemutatkozni.
- Engem Mitsuki-nak hívnak – mondtam. Ez után Lotti megküldte a felkérést a párbajra, amit természetesen elfogadtam. Nagyon izgultam a bárbaj kimenetelét illetően, hiszen fogalmam sem volt, hogy ő mennyire felkészült, ráadásul állatidomár, szóval elég nehéz lesz legyőzni. Annyi egészen biztos volt, hogy érdekes párbaj elébe nézünk.
Mielőtt még megkezdődött volna a harc Lotti megkérdezte, azt amire nagyon nem szerettem volna kitérni.
- Sokat… párbajozol? – ez volt a kérdés, és mivel eldöntöttem, hogy nem fogok hazudni – és amúgy is kiderült volna harc közben - , ezért őszintén válaszoltam.
- Most párbajozom először. – „Hát igen, kimondtam. Valószínűleg ezzel most elástam magam. A kilátásaim eléggé szűköse, de azért remélem nem annyira.” – gondoltam szokásos borúlátásommal. Amióta a játékban vagyunk egyetlen olyan alkalom nem volt, mikor optimistán viselkedtem. „Valószínűleg a játék hatása.” - gondoltam nem először – és valószínűleg nem is utoljára. Amint megosztottam az információt az ellenfelemmel meg is kezdődhetett a párbaj.
A pet, aki Stark névre hallgatott morogva közeledett felém. Jobbnak láttam, ha én is felkészülök a harcra, különben nem húzhatom túl sokáig. Tehát előrántottam a kardomat és vártam a megfelelő pillanatot. Úgy gondoltam, hagyom, hogy az állat támadjon először. Jobban szeretem először felmérni az ellenfél képességeit, hogy tudjam mire számítsak.

Adatlap

by **Lotti** Szomb. Feb. 16 2013, 15:58

Szóval Mitsukinak hívják. Nem lehet rajta meglepődni, látszik a kis csajszin, hogy japán. Nem is kicsit. Vágott szeme árulkodik erről a legjobban. Az pedig, hogy én nem tartozom az ő nemzetségébe, szerintem neki is leesett. Igaz, ez nem befolyásol semmit a harcunkban, Én nem vagyok rasszista és eddig nem vettem észre semmi olyat, ami arra utalna, hogy ő pedig az.
Az is kiderül válaszaiból, hogy ezelőtt még nem küzdőterezett senkivel. Ezek szerint a tapasztalatban én vagyok erősebb. Jó, még én sem harcoltam sokat ebben a módban, max egyszer vagy kétszer.
Talán ezért is van az, hogy nem támad, mikor elindul a küzdelem. Az óra felettünk ketyeg, ő pedig csak ácsorog ott. Ránk vár. Rendben van, ha azt akarja, hogy mi lépjünk először, akkor legyen úgy. Csak aztán nem bánja meg, hogy így kiszolgáltatja magát Starknak, mert akkor csúnyán meg tudja ütni a bokáját. Nem is kicsit. Csak az a kérdés, hogy a szörnyem mit tervez?
Mint mindig, most is szó nélkül mozgásba kezdett. Szerencsére nem kell folyton parancsokkal meg magyarázattal traktálnom. Tanul a hibájából és saját maga gondolja ki a stratégiáját. Egész jó program, mit ne mondjak... Pff, de azért nem fogom magasztalni, akármilyen is, csak arra van, hogy engem és csak is engem kiszolgáljon. Így vagy úgy...
Morogva közelít a lányhoz, majd mikor durván öt méter távolságban van, rohamléptekre vált, sebességét a maximumra emelve nekiront a lánynak. Száját nagyra tátja és az utolsó pillanatban még el is rugaszkodik a földtől. Szemből rohant neki a lánynak, nem tudom miért, de remélem jó oka volt rá, mert így saját magát is kiszolgáltatja. Mitsukinak viszont nem sok ideje lesz támadni, hogy ha ki akarja védeni Stark harapását.
Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a mozzanatból...

by **Tuki Mitsuki** Hétf. Feb. 18 2013, 20:29

Miután felvettem a kezdőállást vártam, hogy Lotti kezdje meg a támadást. Láttam, hogy ellenfelemet meglepte ez a döntés, de nem sokat törődött vele. A pet parancs nélkül támadott, ami kicsit meglepett, de összeszorítottam a fogamat és vártam a támadás utolsó pillanatáig. Minden idegem megfeszült a várakozástól. Nem vagyok az a türelmes fajta, de nem állt szándékomban elveszíteni ezt a párbajt, holmi rossz szokás miatt, így vártam. Ez részemről bölcs döntés volt, ugyanis a pet az utolsó előtti pillanatban elrugaszkodott a földről és a levegőbe ugrott. Ahogy követtem az ugrás mozdulatát éreztem, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha továbbra is egy helyben ácsorgok. Nem volt időm hezitálni. Azonnal elugrottam a helyemről és, ha a pet földet ért támadni kezdtem. Nem cifráztam túl a támadást. Csupán két egyszerű vágással próbálkoztam, közben gyorsan változtatni próbáltam a helyzetemet, nehogy megint pórul járjak. Tudtam viszont, hogy nem futkoshatok folyton körbe-körbe. Valamikor szembe kell néznem a fenevaddal - bocs Lotti, ha megsértettem a petedet -, de amíg tudom, ezt folytatni legalább ki találhatok valamit, hátha eszembe jut egy jó stratégia. "Na, a logikai lángész!" - gondoltam magamba ironikusan, hiszen többnyire nem gondolkodtam logikusan, sőt teljesen logikátlan személyiség vagyok.
Úgy döntöttem abba hagyom az ugrálást. Lehet, hogy rossz döntés volt részemről, de megálltam egy helyben és vártam a pet reakciójára, ami a két vágás után – amik nem épp kíméletesek voltak – következett. Készen álltam bármilyen támadásra, legalábbis amit úgy gondoltam képes volnék elviselni. Újra a várakozás mellett döntöttem.

by **Lotti** Szomb. Márc. 02 2013, 13:17

Ahogy Stark elrugaszkodik, s eltátott pofájával a lány felé repül, az nem várakozik sokat arra, hogy a lény belemélyessze fogsorát, egy gyors mozdulattal kitér a pet elől, aki így egyenesen hasít tovább a levegőben. Igaz, csak pár métert, de így is komikusan fest, hogy áldozata egyszerűen kitért előle, ő meg cél nélkül vándorol keresztül téren és időn, hogy aztán megérkezzen a földre, egy elégedetlen morgó hangot hallatva.
Karmai csikorognak a kikövezett alapon, ahogy lefékezi magát, s ugyan ezzel a lendülettel kanyarítja is a testét, hogy megfordulhasson. Fordulata, s csúszása nyomán por kavarodik fel, amit a gyenge szél nyomban odébb is fúj.
Ingerülten méregeti Mitsukit, aki ezúttal nem akar tovább várakozni, fegyverét emelve, pozícióba vágva azt, módszeresen suhint Stark felé, aki először meghátrál, így elkerülve a kard vágását, de a lány újra mozgásba lendül, s egy második csapást mér az állatra, ugyan olyan gyorsasággal, s lendülettel, ami már talál is. Stark mellkasába visz be egy találatot, melynek nyomán vörösen felizzik a sebesülés helye. A pet élete egyből csökkenő tendenciát kezd mutatni, mígnem megáll.
Szerencsére nem nagy a veszteség, a képernyőmön a mutató összesen négy pontnyi sebesülést mutat, így a petnek még mindig van 6 életpontja. Nagyszerű, ezek szerint bírja még a csapásokat, nem kell félnem, nem olyan erős a csajszi, hogy komoly fenyegetést nyújtson nekünk. Ha repedezik alattunk a padló, akkor úgy is le bírom vonatni a sebesülést a saját életpontjaimból, abból meg van elég, míg így is, hogy csak fél életpontos küzdelmet vívunk.
Stark farolva ugrik egy kicsit, hogy távolabb kerüljön a lánytól, de nem változik át. Nem tudom mikorra tervezi, de úgy tűnik most még nem áll szándékában bekeményíteni. Én továbbra sem szólok semmit, hagyom, hogy ő érvényesüljön. A harcban sem kívánok részt venni. Furcsa, néha azt érzem, hogy inkább ő a játékos, én meg a haszontalan pet, aki csak arra való, hogy visszatöltsem az elvesztett életpontjait. Elég kellemetlen, de ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha bármilyen parancsot adok neki, ő teljesíti, vagyis még mindig én vagyok az úrnő, ő pedig a szolga.
A szörnyem morogva tesz pár kimért lépést jobbra, majd megint meglódul, de nem Mitsuki felé, hanem körülötte kezd el szaladni, mind a négy lábát ütemesen rakosgatva maga elé, mint egy igazi vadállat. A tökéletes pillanatban pedig nem elrugaszkodik, nem ráveti magát a lányra, de még csak nem is harap, hanem karmos mancsával hasít a lány felé, leginkább annak bordáit célkeresztbe véve.

[Bocsi a késésért, elfelejtettem! :S]

by **Tuki Mitsuki** Pént. Márc. 08 2013, 16:36

Ahogy elnéztem a támadásaim közül csak a második talált célba és az sem vitte le túlságosan az állat pontjait, tehát az biztos, hogy nálam valamivel erősebb. Ez egy kicsit megrémített, de nem hátrálhattam meg, és ami még fontosabb nem hagyhattam, hogy úrrá legyen rajtam a félelem. Ahogy elnéztem az, hogy abba hagytam a mozgást részemről rossz ötlet volt. Ugyan is ezzel esélyt adtam az ellen félnek a támadásra. Bár Lotti nem adott parancsot a petnek, az úgy tűnt mégis tudja mi a dolga. „Lehet, hogy itt létezik telepátia és úgy irányítja a pete, hogy ne tudjam megmondani, mire is készül pontosan?” – morfondíroztam magamban, bár ez is egy nagy hiba volt ugyanis a pet támadásba lendült mialatt én álmodoztam. Más választásom nem révén gyorsan hátrálni kezdtem védekező állásba. Az állat gyorsan közeledett és nem igazán tudtam megmondani, hol fog lecsapni, így jobbnak láttam, ha ösztönösen cselekszem. De úgy tűnt ez is rossz ötlet volt. Az állat karmai ugyanis a bordáimat vették célba és nekem csak az utolsó pillanatba sikerült hárítani a támadást sajna nem is tökéletesen, így a pontjaim rendesen megszenvedték a dolgot, nem is beszélve arról, hogy azért kényelmes érzésnek sem volt mondható a támadás következménye. „Most komolyan, tényleg egy rakás szerencsétlenség vagyok.” – gondoltam mérgesen, ahogy a kardommal próbáltam kicsit ellökni magamtól a petet. Ennek a vége az lett, hogy tényleg megharagudtam magamra és ennek köszönhetően a feszültséget sikerült arra összpontosítanom, hogy a petet – ha csak néhány másodpercre is – ellökjem magamtól. Igazából fogalmam nem volt, hogy mire vagyok dühös. Arra, hogy szerencsétlen vagyok, arra hogy ezt állandóan elmondom magamnak, arra amilyen helyzetbe kerültem, vagy mind a háromra egyszerre. De abban biztos voltam, ha nem sikerül lehűtenem magamat, akkor azt nagyon meg bánhatom még. Főleg azért mert a dühből támadás soha nem tartozott az erősségeim közé és nem gondoltam, hogy ez pont itt változna meg.

//Megtennéd nekem, hogy belelöksz a közeli szökőkútba? Persze, ha nem az sem baj, rajtad áll. Smile

//

by **Lotti** Vas. Márc. 10 2013, 14:26

A szörny, mint egy kiéhezett tigris, vérben forgó szemekkel, kiélezett karmaival veti rá magát a lányra. Pontosabban melléje szökken, hogy csontos karját kinyújtva, annak végződésével megkarmolja az összezavarodott lány.
Elégedetten nézem végig, ahogy a karmolás nyomán pirosan felragyog a csajszi oldala, jelezve, hogy Stark jól odatette magát a mozzanathoz. A csapás után a bestia nem veszti el lendületét, nyomban mindkét mancsával a lány felé kap, hogy egy újabb adag virtuális vér fröccsenjen ki annak oldalából, mellkasából, vagy bármijéből, amit képes lesz elérni, hogy felsértse. Mitsuki azonban résen van, s kardját emelve megelőzi sebesüléseinek kiterjedését egy egyszerű mozdulattal, ami annyiból áll, hogy kardját maga és Stark közé helyezi, ledönthetetlen akadályként. A választófal egy fal stabilitásával áll ellen a szörnynek, aki vicsorítva nehezedik rá. Próbálja tolni, de a lány erején nem tud felülkerekedni. Nyilvánvaló, hogy értelmetlen a tovább erőlködés, de nem adja fel. Pofáját eltátva többször ellenfele feje után próbál kapni, de nem éri el, sőt Mitsuki még el is löki magától. Ha nem ebben a játékban lennénk, hanem csak a tévé előtt ülve, popcornt majszolgatva nézném ezt a párbajt, teljes szívemből a lánykának szurkolnék, aki mindent, vagy majdnem minden latba vetve küzd egy szörny ellen. Egy hősnő! Akár még a példaképem is lehetne... Milyen kár, hogy a valóságban én vagyok a szörny mestere...
Stark egy dühös morgással veszi tudomásul, hogy nem érdemes tovább próbálkoznia szemtől-szembe, így kelletlenül, de feladja az ostromot, s vágtába fog. Az ellenkező irányba indul el, mint a lány, s egyre jobban távolodik tőle, ám a tizedik méteren sarkon fordul, s megint Mitsukit veszi célba. Léptei minden megtett méter után arról tanúskodnak, hogy új tervvel állt elő és ebben az volt a segítségére, hogy eltávolodott az áldozattól. Vörösen villogó szemei villámgyorsan cikáznak ide-oda ahogy Mitsukit szemléli. Hol lenne a legérdemesebb megtámadni? Hol nem számítana rá? Hol a leggyengébb a védelme? Azt hiszem ezen járhatnak a vadállat gondolatai.
Aztán egy szempillantás műve alatt, termete megváltozik. Teste megdagad, majd formát ölt egy nagyobb alakban, mely önmaga, csak méretesebb kivételben. Pofáját eltátva egy óriásit üvölt, túlvilági mélységgel hanghordozásában.
Nem foglalkozik azzal, hogy a lány védekezik-e vagy sem, támad-e vagy sem, egyszerűen szemből rohan neki, mint egy vérszemet kapott bika, aki előtt lebegtetik a piros abroszt. A lány mögött egy szökőkút pihen, lágyan permetezve saját magát hűsítő vízcseppjeivel. Netalán oda akarja belökni..?

[Remélem így megfelel! :3]

by **Tuki Mitsuki** Kedd Márc. 12 2013, 18:40

A dühöm még mindig nem szállt el, és úgy tűnt a szörny sem adta föl a próbálkozást, miszerint ledöntsön engem a lábamról. Azonban az egyik pillanatban úgy döntött, hogy elkezd vágtatni, méghozzá a velem ellentétes irányba. Ettől még jobban összezavarodtam, de a bestia ezután úgy döntött – nagyjából tíz méterre lehetett tőlem -, hogy mégis visszafordul. Teljes sebességgel felém rohant és már a táv felénél biztos voltam abba, hogy ezt nem fogom megúszni szárazon. Ezután, már csak annyi maradt a számomra, hogy egyik kétségből a másikba essek. Ugyanis a pet a szemem láttára új formát öltött. A kinézete ugyan olyan maradt, azzal a kicsike eltéréssel, hogy sokkal nagyobb lett. „Akkor ezek szerint ez az ő speciális képessége.” – gondoltam és már tettetni sem tudtam a rémületemet. „Kizárt, hogy egy ilyen… valamivel versenyezhessek!” Már csak egy valamiben reménykedhettem, hogy a védelem elég jó legyen, hogy hárítani tudjam a csapását. Azonban az állatnak még ezt is sikerült kijátszania, ugyanis a farkával söpört el pont a közelben álló békés szökőkútba, ami kicsit meg is reccsent a nekiütközésem következtében. De legalább a víz segített lenyugodnom és végre az elmém is kitisztult egy kicsit. Bár a pontjaim megint csökkenésnek indultak. Ezúttal három pontomat vitte le a támadás, aminek kicsit sem örültem. Amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam a szökőkútból, de a vizes ruháim túlságosan megnehezítették a mozgást így amellett döntöttem, hogy összekötöm a kellemeset a hasznossal és a speciális képességemhez folyamodtam. Ebből pedig az lett, hogy a ruháimból a víz egyenesen a kardomba áramlott, ezzel keményebbé és hosszabbá téve azt – nagyjából húsz centi.
Újra támadásba lendültem, ezúttal higgadtabban és megpróbáltam kifigyelni az állatot, hátha megtalálom a gyenge pontját. Ezúttal négy vágást intéztem egyet jobbról, majd balról, fentről és újra jobbról. Látszott, hogy az állat is rendesen felhúzta magát a harc során, így azt gondoltam talán nem is vagyok annyira elveszett ez ügyben. Azt azért még véletlenül sem gondoltam, hogy megnyerhetem a párbajt.

by **Lotti** Pént. Márc. 15 2013, 15:05

Stark lökésétől Mitsuki egyenesen belezuhan a medencébe, amiben egy rövid időre elnyeli őt a víz. Elégedetten nézem végig, ahogy csurom vizes lesz a lány. Az egyetlen kis apróság, ami megzavar diadalittas vigyoromban, a szemem elé kúszó kisebb hajfürtöm, ami cudarul takarja előlem a kilátást. Kezemmel besimítom a fülem mögé, de a makacsul újra bevág elém, erősködve, mintha közölni szeretne valamit.
- Sheiße..! - vakkantom, aztán megint elsöpröm a fürtöt. Erre a másik oldalról kerül elő egy incselkedő hajköteg. Ehh... Beletúrok a frizurámba, mintha ezzel bármit is meg tudnék oldani. Tenni kell vele valamit, mert nem állapot. Ahogy simogatom, egyre inkább az a gondolat lép elő a homályból, hogy ki kéne próbálnom valamit, elvégre ez olyan, amit állítólag lehet állítani a játékban, még ha az alap kinézetünket nem is bírjuk módosítani. És akkor utolér a felismerés... Kezdenem kell valamit a hajammal, mert zavar. Le kéne vágni már belőle egy kicsit mindenképpen, mert egyszerűen már szinte súlya van, ami lehúzza a fejem. És erre csak most eszméltem rá...
Közben Mitsuki a saját malmára forgatja a vizet, kardja megnő tőle. Ohh, erre nem számítottam. Stark sem, mert nyüszítve hátrál egy keveset. Fél a víztől, ez biztos. A múltkor sem engedte meg, hogy megfürdessem, hát még most hogy tarthat egy vízből formált kardtól! Ismét ehh...
- Stark! - kiáltom a szörnyek, aki valamelyest összeszedi magát a hangom hallatán. Nem sok erőst gyűjt, de legalább a nyüsszögést elfelejti. Vörösen izzó szemével a lány fegyverének mozgását követi, ami ide oda jár támadásának következtében. Négyszer is a pet felé vág, minden irányból sorozza a szörnyem.
Az első kettő támadás talál is. Az elsőt hagyom, hogy Stark életéből vonja le a rendszer, a másodikat azonban már én fogom fel, kevés páncélom és életem bánja, de legalább Stark nem halt meg. Biztos vagyok benne, hogy még legalább egy ütést kibírna, de inkább átvállalom én, ha már nem bírt kitérni.
Az utolsó két csapást azonban mátrixos ügyességgel védi ki, mesterien hajol el a támadások elől, aztán hátrébb is ugrik, hogy távolabb kerüljön a lánytól. Ideges üvöltés rázza meg a helyet, ahogy eltátja pofáját és túlvilági hangján csatakiáltást zeng. Valamelyest enyhülhetett félelme a víztől így, hogy leendő sebesülését én szenvedem majd el helyette. A kis mocsok... Rohamra indul, ezúttal tűfogas állkapcsával kap a lány felé, egyenesen annak mellkasát célba véve...

[A hajas dolog egy ördög volt, nem kell foglalkozni vele. Viszont lenne egy olyan megjegyzésem, hogy egy körben ne támadj négyszer, mert az túl sok. Max két ilyen mozdulatod legyen, én sem csinálok többet (vagyis Stark). Szóval a négy sok!]

by **Tuki Mitsuki** Kedd Márc. 19 2013, 18:27

Úgy tűnt az, hogy hirtelen aktiváltam a képességemet meglepte, mint a petet mint, pedig Lottit. Részemről az állat reagálása volt az előnyösebb. Ugyan is nyüszítve hátrálni kezdett. Bár fogalmam sem volt arról, hogy fél a víztől, azért ez némi kárörömmel töltött el. Viszont ahogy az állat félelmének egy része eltűnt Lotti kiáltásával, úgy az én kárörömömnek is egy része elpárolgott - még szerencse, hogy a vizem nem. A pet viszont még mindig rémült volt és vörös szeme ide-oda cikázott. Közben a szemem sarkából láttam, ahogy Lotti néhány rakoncátlan tincsét igazgatja, de annyira nem törődtem vele. A támadásaim közül első kettő talált is, de meglepődötten láttam, hogy a második találatot már nem Stark pontjaiból vonták le, hanem Lottiéból. „Szóval akkor ez az ő passzív képessége.” – gondoltam, miközben azon törtem a fejem miképp játszhatnám ki ezt a fura és hasznos képességet. Közben a pet újra támadt. Eltátotta a száját és egy hátborzongató üvöltés után felém rontott tűhegyes fogaival felém kapva. Ijedten ugrottam hátrébb. Amúgy sem voltak az idegeim kötélből, pláne ha még egy bestia tűhegyes fogakkal azon igyekszik, hogy belém mélyessze azokat. Védekezés gyanánt újra magam elé fogtam a kardomat. Ez a malőr most nem sikerült olyan jól, mint legutóbb. Bár szerencsére a támadás most sem talált azért a petnek sikerült vagy fél métert tolnia maga előtt. „Hát ez a helyzet nehezen lesz számomra így tartható.” – gondoltam idegesen húzva el a szám szélét. „Gyorsan ki kell találnom valamit, de mégis mit?” – gondoltam szinte már kétségbeesve, de nem jutott semmi használható az eszembe. Végül nem tehettem mást, mint próbáltam megőrizni – inkább visszanyerni – az önuralmamat és nyugodtságomat.

// Bocsi, ki akartam javítani, csak elfelejtettem. Most azt viszont nem tudom hogyan támadjak vissza //

by **Lotti** Hétf. Márc. 25 2013, 16:45

[Semmi gond! :] ]

Mitsukit azonban ennyivel nem lehet megtörni. Stark rémfilmbe illő mozdulatai, viselkedése láttán már sokaknak inába szállt volna a bátorsága, ez a fiatal leányzó azonban korát meghazudtolva küzd a bestia ellen, nem is akárhogy. Stark ezúttal sem tudja megsebesíteni, fogai csak Mitsuki kardjának koccannak kellemetlen csattanós hangon, amitől ha lenne szőr a hátamon, biztos felállna.
Fintorogva nézem, ahogy a szörny nekifeszül a lánynak, majd lemondóan intek és hozzáteszem:
- Elég. - Stark csak a szemét fordítja felém, majd amint meglátja érzelemtől mentes arcomat, lekászálódik a lányról, s ha az nem támad, akkor lomha mozdulatokkal felém üget. Közben összemegy, újra kisebb alakjában lépdel, s kérdően tekint fel rám, mikor megállapodik előttem.
- Vége. - közlöm a pettel, de remélem, hogy Mitsuki is érti mire célzok ezzel. Eleget harcoltunk mára, amúgy sincs kedvem már harcolni, még akkor se, hogy én kezdeményeztem a fájtot.
- Szép volt. Te lenni ügyes. - kacsintok a lányra elégedetten. Megpaskolom a ruhámat, mintha porfürdőt vettem volna, s most meg akarnék szabadulni a porcicáktól.
- Mitsuki, igen? - költői kérdés - Élmény volt, azt hiszem én tanul sokat. Ebből. - töröm a nyelvet. Közelebb lépek a lányhoz, mígnem alig fél méter választ el minket és gyenge, de szép kezemet nyújtom neki, hogy ezzel is érzékeltessem örömömet. Továbbá lenyitom a menümet is és a barátok menüpont alatt bejelölöm őt. Így könnyebb a kapcsolat tartás, plusz jelöli őt a térképem. Nagyon nem mindegy...
- Örültem. De nekünk most menni. Kell. - bököm először magamra, majd a szörnyre, aki immáron nyugodtan ücsörög a kövön, mintha mi sem történt volna.
- Majd találkozni még. Valamikor. - szólalok meg még egyszer, majd lépteimet sietősre véve még egyszer intek a lánynak és távozom Starkkal...

[A profilodban a 'firends and foes' alatt valóban megtalálod a baráti felkérést. És köszönöm a játékot! :] Bocsi, ha korábban fejeztem be, mint te akartad, de úgy gondoltam itt az ideje. Minden esetre élveztem! Ha még szeretnél írni, akkor hajrá, ha nem, akkor kérlek szólj Kleinnek! Persze ha írtál, akkor is! :] ]

by **Cardinal** Szomb. Márc. 30 2013, 17:29

Ossu!

Ahogy Lotti is említette, a négy támadás sok. A gyorsaságod dönti el, mennyiszer támadhatsz az ellenfeledre, ha körülbelül egyenlő, akkor annyiszor támadj, amennyiszer ő is teszi Smile

No de ezt leszámítva tetszetős párbajt vívtatok, amiért 20 xp-t és 50 aranyat kaptok most. Lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom

Mitsuki vs. Lotti

Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti

Re: Mitsuki vs. Lotti