King Chromwell vs Violeta del Sanchez

Anat, miután legyőzte a korábbi ellenfelét, aki meg is halt a küzdelemben, elég letörten tér vissza a pályáról. Látszik rajta, hogy megviselte az eset, ezért nem is gratulálok neki, csak átölelem, amikor egymásra találunk. Az azonban nekem jól esik, hogy megdicsér az én győzelmem miatt. Igaz nem sokat köszönhetek magamnak, mert a leányzó, aki állítólag az ellenfelem lett volna, alig akart harcolni, sőt a végén semmi sem lett az egészből. Vacak lett az az egész, de nem baj, most itt vagyok, ez a lényeg.
Kíváncsian tekintek fel a kijelzőre, ami a küzdő párokat sorsolja ki. Kicsi félsz azért motoszkál bennem, amiért Anattal is szembe kell majd néznem, de egyenlőre ez nem aktuális, mert a sorsolás azt mutatja, hogy a kedvesem nem velem fog szembe nézni, hanem valami Kinggel. A neve sem ismerős a figurának...
Amikor Anattal a küzdőtérre lépnek, megállapítom, hogy a kinézete alapján sem tudom hova rakni. Egy néger fazon kaszával kissé komikus, mármint szerintem az. Ahhoz viszont már alig tudok szólni, hogy a bírák döntése alapján a küzdelmükből King kerül ki győztesen. Meglepődve, feszültem nézem végig, ahogy Anat kivonul az arénából. Mikor ismét egymással szemben állunk, egy kis ideig nem szólok semmit, csupán adok neki egy csókot, majd, hogy kisvártatva hozzáteszem:
- Nyugi, nem hagyom magam... - mondom, majd kacsintok egyet a kedvesemre, aztán én is bevonulok a teleport fülkémbe, hogy szembenézzek a négercsókkal, mert most meg engem sorsoltak ki ellene.
Egy villanás és máris egy függőhídon találom magam, szemben Kinggel. Lassan, de magabiztos emelem le a hátamról a fegyveremet, amivel először felé mutatok, majd mindkét kezemmel megmarkolom azt.
- A nevem Violeta. Az előbb a pasimmal bárbajoztál. Megnyugtatlak: Én sem vagyok gyengébb, mint ő. - lehet kicsit füllentek, mert Anat igazából valamennyivel felettem áll szintben, de erről a niggernek nem kell tudnia.
Egy pillanatra meginog a híd talapzata, amiből leesik nekem, hogy veszélyes terepre tévedtem. Még szerencse, hogy nincs tériszonyom, így viszonylag könnyedén tudok majd mozogni ezen a terepen, még akkor is, ha csak szemből bírom megtámadni negrót...

A néger csóka úgy méreget engem, mintha nem is látott volna még nőt életében. Eléggé ki lehet éhezve, talán nem találta meg a menüben a feloldható etikai módot? Ejj, nem elég szemfüles... Szerencsére Anat sasszeme gyorsan felfedte előttünk ezt a lehetőséget is.
- Azért vagyok a barátommal, mert valószínűleg nem találtam nála jobbat. - válaszolom a afro amerikai szavai mögött megbújó célozgatásra, ami egyáltalán nem tetszik. A szememben ezzel semmivel nem lesz több. Azért beszél Anatról ilyen lekezelően, mert megnyerte ellen a párbajt? Pff... És mi az, hogy nem akar párbajozni? Akkor meg minek van itt? Vagy csak azért, mert nő vagyok? Talán ő is úgy gondolkodik, hogy inkább a konyhában meg az ágyban lenne a helyem?! Na az ilyen férfiakból van rohadtul elegem. Mocsok...
Amit viszont ez után tesz, nem tudom mire vélni: Közelebb jön, de a kaszájával nem engem akar levágni, hanem a talpunk alá való léceket pusztítja el egyre gyorsuló ütemben. Ijedten nézem, ahogyan egymás után esnek pixeleikre a deszkák így a terület is fogyni kezd, amin egyébként harcolnunk kellene. Miért csinálja ezt?
Még hogy nem akar harcolni? Majd meglátjuk... Hogy mi lesz, azt nem ő dönti el!
- Legyűröd a pasim, de előlem elfutnál..? - fordítom oldalvást a fejem, mint egy állat, ami nem érti, hogy mit akarnak tőle. Teszek két lépést előre, majd szememmel elnézek King két lába között egyenesen a híd azon részére, ami a férfi háta mögött van és még ép. Már amennyire ezt a hidat lehet annak nevezni. Még nincs tíz méter távolságban, így aztán semmi akadálya nincs annak, hogy mögé kerüljek. És ezzel meg is bírom lepni ezt a kaszás fazont...
Egy pillanat műve az egész. Eltűnik ellenfelem szeme előtt, s ezzel egy időben a háta mögött jelenek meg. Alattomos húzás lehet, de nem szavazok meg magamnak pár másodpercnél többet, amennyi idő alatt leesik Kingnek, hogy hol vagyok. Na meg hogy mire készülök...
Mindkét kezemmel ráfogok a szigony nyelére. A ballal fegyver közepénél, a jobbal majdnem a végénél tartom azt, s egy jól irányzott mozdulattal megpróbálom beleállítani a szigonyt a afro amerikai hátába. Lássuk ez hogy tetszik neki! Ha ő nem harcol, üsse kő! Annyival könnyebb lesz az én dolgom...

Mi a franc ütött ebbe az alakba? Mintha legalább arra számított volna, hogy kifolyik a szíve azon a lyukon amit szúrtam rajta a szigonnyal. A torzult arca és hangja csakis erről árulkodik, s tudatja velem, hogy a csókának csak a szája jár, s a keze képtelen tartani vele a lépést.
Ribanc? Még hogy ribanc? Ez a tuskó tam-tam dobos afro amerikai leribancozott? Hihetetlen, annyira komikus! Legalábbis nekem, a lánynak, aki eddig életében csak attól félt, hogy úton-útszélen mikor botlik férfiba. A félelmemből született világi férfiutálatom, ítéletem, amit magamban hordozok nem hazugság, nem csak én találtam ki! Itt van előttem az alapja az egésznek. Egy férfi, aki ajánlatot tesz nekem a maga módján, de ha nem jön össze, egyből ribanc vagyok. És lám, még a játékban sem állja meg a helyét.
- Ribanc..? - teszem fel a kérdést halálos nyugalommal, miközben azonban a kezem, amivel a szigonyomat tartom, apró, de szemmel észrevehető remegésbe fog. Arcomon nagy, grimaszolt vigyor jelenik meg. Ez mind csak egyetlen aprócska gondolat hatása, ami hirtelen felütötte fejét elmémben. Itt van előttem ez a férfi, aki még csak reagálni sem tudott normálisan az akciómra, csak gúnyolódni, sértegetni tud, lépni nem! Életemben most érzem először azt, amit a kis gondolat felébresztett bennem: Én irányítok.
Nő vagyok. Egy erős, szép és fiatal nő. És most itt, ebben a játékban ezt már kamatoztatni tudom. Az lehetek, ami odakint nem és most be is tudom bizonyítani ennek a hulladéknak, vagy más szóval férfinak, aki itt van előttem. Talán ezért is, de úgy érzem végre megvilágosodtam és az eddigi életem hazugság. Egy olyan lány élete, aki nem én vagyok, vagy voltam. Elönt a boldogság.
- Áhháháháhháháháhhháááá! - tör fel torkomból egy hatalmas, durva kacaj, amit annyira élvezek, hogy még fejemet is az ég felé fordítom. Szememből talán még egy könny is kicsordul. Aztán lassan, de annál kecsesebben tekintetemet Kingre irányítom, mikor a nevetés ingere megszűnik.
Egy pillanat műve az egész, vagy csak én érzem annak? A bal kezem ökölbe szorul, s egy nagyot kíván beverni az afro-amerikai tag szép fekete ábrázatába. Egyenesen a szeme közé, vagy a pofájába, nem érdekel, csak az, hogy adjak neki egy hatalmas taslit. Egy olyat, amilyet minden férfinak kapnia kellene, aki engem is bántott. Nem érdekel, ha közben megsebesít. Az ütésem lendületét kihasználva sarkon fordulok természetes jobbra. A fejemet gyorsabban fordítom, mint a testemet, hogy gyorsan megadhassam a képességemnek a helyet, ahova teleportálni kívánok. És így is lesz. King csak annyit észlelhet az egészből, hogy egy szemvillanás erejéig csupán szép latin testem körvonalait látja, majd teljesen eltűnök előle, s távolabb jelenek meg, olyan öt méterre.
Arcomon még mindig egy torz vigyor ül, ahogyan végigsimítom a testemet a nyakamtól a köldökömig, onnan viszont átvándorol az egyik sebhelyemre, ami a derekamon van.
- Sokan akarták már ezt a testet. És sokan is bántották, de most csak egy valaki van, aki azt tehet vele, amit akar, mert Én úgy akarom. - én, a tudatos nő. De ezt már nem tettem hozzá, mert már lehet, hogy most sem tudja a afro amerikai, hogy miről beszélek. Ehh, ha továbbra is úgy akar stírölni, hogy majd kiesik a szeme, hát rajta. Csinálja. Tudom, hogy jó vagyok. Most már érzem.
- Legyőztelek. - a fejemben. Megint egy szó, amit nem teszek hozzá, mert csak nekem számít. Erkölcsileg, vagy akárhogy is, én már győztes vagyok magamban. És most itt az ideje annak is, hogy valósággá tegyem!
Mindkét kezemmel újfent rámarkolok a fegyveremre, s vigyorom tovább nő. Új teleportot nyitok, amivel King elé akarok lépni. Ezúttal a hasába fogom mélyeszteni a szigonyt, hagy ribancozhasson még egy sort!

A szemem előtt mosódó világ új életre kel. A teleportálás egyik mellékhatása, hogy láthatom, ahogy a világ körülöttem újrarajzolja magát. Csak a szemem játéka, ahogy próbál alkalmazkodni a hirtelen változott látványhoz és helyszínhez, de akkor is különleges élmény minden egyes alkalommal, amikor használom.
Ám ez a mostani más, mint az ezelőttiek. Nem a valós győzelmemhez vezet, hanem az ellenfelem,, King kezében szorongatott kaszába. Előbb mozdíthatta fegyverét, mint én az enyémet, s így most én vagyok az, akinek mellkasán egy nagy, keresztirányú vágás jelenik meg. Arcomon egy torz grimasz jelzi, hogy tudomásul veszem pillanatnyi veszteségem, s hogy ebben a csapásban én maradtam alul, de nem kívánom megadni magam, semmiképp, főleg az után, hogy újra becsmérelni mert engem és a kedvesemet.
Még hogy kockák vagyunk? Nem inkább emberek, akik megtanulták, hogy hogyan élhetünk túl ebben a világban? Hogy képesek vagyunk megélni a holnapot? Mert számomra inkább ezt jelenti itt a kocka, de hiába is magyaráznám egy tam-tam verő kaszás feketének, aki még csak azt sem képes magában lejátszani, hogy ha megütik, nem fáj.
Szisszenve ugrok hátrébb a lábunk alatt recsegő híd egyik lécére, mely csoda, hogy nem akar összeszakadni alattunk. Elég kellemetlen lenne, ha harc közben darabokra esne, mi meg mindketten alázuhannánk kieséssel fűszerezve. Még jó, hogy ennek a niggernek nem jutott eszébe levágni a kötelet! Pfhuh...!
Utolsó gondolatomon elborzadva még meg is törlöm homlokomat, amitől eredetileg azt vártam hogy gyöngyözni fog rajta az izzadtság, de természetesen Aincradban ilyen sincs. Csak egy reflex az egész, amit még mindig őrzök. Talán ettől is vagyok még mindig ember...
Komor ábrázatommal Kinget vizslatom, s gyenge pontot keresek. A frontális támadáson kívül az egyetlen mód talán az, hogy megint a háta mögül sújtok le rá. Ha megint elég lassú és maga előtt keres, mint az előbb, akkor könnyedén meg bírom forgatni benne a szigonyt. És még jól is esne!
Így aztán, jobb terv híján teszek még két lépést hátrébb, hogy ha ellenfelem közelít, akkor még könnyebben be bírjak mögé lépni. Végül nincs megállás, újra beindul a hullámvasút, ahogy a képességem átdob egyik helyről a másikra. Nem tétovázok, amikor végre megérkezek, erősen megszorítom a szigonyt és a afro amerikai háta közepét célzom meg...

Mielőtt elérhetném a szigonnyal azt a fekete hátát, a csávó megpördül a tengelye körül. A fene, kitapasztalta volna ilyen kevés idő és lehetőség alatt, hogy hova lépek a képességemmel? Lehet csak azért jött rá a taktikámra, mert egy vacak hídon vagyunk, ahol csak előre meg hátra lehet mozogni, így aztán ha nem előtte vagyok, s nem fölötte, akkor csak is mögötte jelenhetek meg. Egyszerű észjárással is ki lehet ezt találni... Hmm, akkor mégsem valami nagy ész, nem becsültem alá, szóval nem kell félnem. Meg amúgy is csak egy kanos férfi, akinek a gondolatai megcsappannak, ha az agyából a vér máshova áramlik. Pff...
A reakciója azonban rosszabb, mint amire számítottam... Nem védekezik, de nem is támad, hanem már felé repül valamivel a híd lécei felett. Mintha már korábban elindult volna... Csak nem azt hitte, hogy megint szemből megyek neki és át próbál ugrani a maga által generált szakadék felett..? Agyalágyult...
- Grhh..! - nyögöm, mikor összeütközünk a levegőben, s szemem előtt lassított felvételben zajlik le, ahogy mindketten zuhanó repülésbe fogunk... Nem! Még nem adhatom fel! Amíg van esélyem győzni, addig nem adom fel!
Rúgok, vagy ütök Kingen, csapkodom, hogy távolabb kerüljek tőle. Fejemet felkapom, magasan a levegőbe nézek, s megint aktiválom a képességemet. A afro amerikai meglepődve tapasztalhatja, hogy nem osztozom vele tovább a szabadesés nagyszerűségében. Ha felpillant, megláthat engem, ahogy próbálok megkapaszkodni a híd egyik korlátjában. Sikerül, de még mindig féltve érzem a bőrömet, így aztán gyorsan behúzom magamat az ingatag tákolmányra, hogy ne a kötélen lógva szemléljem a közönséget és az ellenfelem hanyatlását. Gyorsan megfordulok, hogy láthassam: mi történik vele?
Nem aggódom miatta, mert tudom, hogy nem eshet bántódása, a program nem engedi, hogy meghaljon itt valaki, de akkor is! Sosem láttam még senkit, aki lezuhan egy ilyen helyen! Elnyeli valami, vagy csak nekicsapódik a földnek? Izgi lehet, sőt ha ez a afro amerikai az alany, még élményszerű is lesz!

[Akárhogy is lesz, köszönöm a harcot! ^^]