[Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája

Egyetlen egyszer sikerült eltalálnom a szörnyecskét, az egyik késemmel, akkor nagy ordítást hallatott, ami nekem nagyon nem tetszett. Befogtam a fülecskémet, és gyorsan hátrébb húzódtam. Pár pillanatig csukott szemmel álltam, és ekkor arra lettem figyelmes, hogy nekem támad a bestia. Nagy sikítással próbáltam elugrani előle, úgy, hogy még a ruhám épségével sem törődtem.
- Hát így állunk? Ha már miattad bepiszkoltam magam, nehogy kárba vesszék a fáradozás.. - mondtam ekkor drámai hangon, mert teljesen ideges lettem. Mint egy nagy és bátor kislány, neki iramodtam, és megtámadtam ellenfelemet újra. Reméltem, most betalálok mindkét fegyveremmel.
~ Bántani foglak szörnyecske, de ez csakis a te hibád lehet.. ~ mormogtam gondolatban, miközben nagy csatakiáltással a szárnyába kapaszkodtam, és a mellébe próbáltam döfni a késecskéimet.
- Halljam csak megint azt a fájdalmas ordítást, drága szörny!

The member 'Lizzy' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Próbáltam határozottsággal teletölteni szívemet, próbáltam arra sarkallni magamat, hogy csak előre. Ez egy egyszerű szörny, a való életben fognám magam és elfognám valamivel és kiengedném a szabadba... vagy hívnék valakit aki ért ezekhez a repkedő dögökhöz. Persze itt azért egészen más, mivel ez egy jóval termetesebb példány. Itt nem intézhetem el egy egyszerű segélykéréssel, illetve nem kaphatom el egyszerűen csak úgy, itt ha nem koncentrálok hamarosan elkap és elrágcsál mint egy csirkecombot..illetve, eltűnök mielőtt még észbe kapnék, s akkor semmi értelme nem volt az áldozatának. Mikor rá gondolta, mikor meglibbent emlékeimben szikrázó, pompázó fehér haja, egyenesen lángolni kezdtek a szemeim, majd ismét a repkedő fenevadnak vetettem magam. A vérszívó nem tűnt túl mérgesnek, vagy izgatottnak, szinte elkönyvelte magában, hogy simán kivégez, de én nem adom a bőröm oylan könnyen.
~ Ha ezt a szörnyet se gyűröm le...Geniust hogy tudnám, hogy tudnám Riho-t megbosszulni? Ez a bőregér csak egy egyszerű akadály, tovább lépek rajta és tovább száguldok feléd...
Úgy tettem, mintha felfelé ugranék, s ő arra is mozdult, hogy elkaphasson, de aztán, hirtelen alá csúsztam, s kardommal megpróbáltam felsérteni a hasát. Mikor kikerültem alóla, felálltam, de nem láttam, hogy megtudtam-e sebezni. Néztem, s vártam, hátha lentebb csökken a pontja.

The member 'Tengoku Kurohime' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Ahogy küzdök ellenfelemmel Próbálok néhány újabb csapást mérni arra, viszont ez nem olyan egyszerű, hiszen nem csak, hogy gyors, de még a talaj is elkezd remegni, minek hatására padlót fogok, de mielőtt felpattanhatnék a pókra is rázuhan pár törmelékdarab, és agyonnyomja. amikor sikerül felkelnem, és a pók pixeljeire esik, gondolatban elhúzom a számat amiért nem nagyon kaptam érte így semmit, viszont nincs sok időm ezzel foglalkozni, hiszen a törmelék továbbra is potyog, még jó, hogy miközben talpra szökkentem sikerült megragadnom a felborult, de még működő lámpást, és azzal a kezemben kezdek el rohanni, annak a tudatában, hogy mögöttem már rég bezáródott az út. ahogy futok ide-oda mozog a lámpás fénye a falakon, és csak lépteim zaja visszhangzik megállás nélkül. A játék gondoskodik róla, hogy amikor elágazáshoz érnék csak az egyik irányba tudjak futni, mert a másik betemetődött már addigra, vagy éppen akkor temetődik be előttem. Amikor már nagyon záporoznak a törmelékek, egy sokkal nagyobb kaput pillantok meg magam előtt. Megpróbálom megszaporázni lépteimet, de az utolsó néhány lépés helyett csak előre vetődök, hogy aztán ismét a talajról kászálódhassak fel. Alig, hogy ismét talpon vagyok, az egész terem kékes fényárban kezd el úszni, amikor az eddig megszokott színű lánggal égő fáklyák helyett, most kék lánggal égnek. Mintha csak a tengeren partra sodródott fákból készítenénk tábortüzet. Csak sokkal intenzívebb. A terem egyik oldalán egy hatalmas kapu van, mely mellett két hatalmas kősárkány terpeszt. Mögöttem, és mint ahogy sikerül észrevennem még néhány ember mögött amin érkezünk kapuk mindegyike beomlik. Szép lassan elindulok a terem közepe felé, és az addig kezemben szorongatott lámpásra tekintek, ami az utolsó ugráskor eltört, és kialudt. Tekintetem visszavándorol a terem közepére amerre tartok, és egyben a hatalmas kapu felé, miközben bal kezemet hirtelen oldalra lendítve elengedem a törött, és immár hasznavehetetlen lámpást, ami egy hangosabb csattanással ér földet. Amikor egy kislány köszön, csak szemem sarkából vetek rá egy pillantást, és megállok nagyjából félúton a terem közepe, és a fal között, majd onnan szemlélem a hatalmas kaput. Ismét elkezd remegni a föld, de sokkal kellemesebben, gyengébben, mint eddig, és valami morajlani kezd. Amikor kinyílik a kapu egy alak formálódik ahogy felénk halad a sötétből, majd mint kiderül egy férfi az fekete hajjal, és komornyik öltözetben. Eleinte elkezd magyarázni, aztán meghajol, viszont én ezzel ellentétben továbbra is halott tekintettel figyelek rá, közben néha rálesek a többiekre is.

[off] Bocs a késlekedésért. Közbejött pár dolog, de próbálok írni újra rendszeresen [/off]