[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

- Hát... -pillant Benji Allenre, majd lenyitva a térképét egy piros pontra bök, mely nem túl messzi helyet jelöl sejtelmesen villogva. - Oda kell mennünk. Szóval szerintem nem vagyunk eltévedve. - pillant vissza Allenre, remélve, hogy a srác eközben jól át tudta tanulmányozni a térképet. Benji bezárja a térképet, s vele együtt a menüt is.
Az erdő kísérteties hangulatot ölt magára, mintha csak egy horrorfilm jelenetében lenne az öt játékos, gyanúsan sugallva a kérdést, hogy még is mit akarhatnak itt?
- Arra. - mondja, s mutat a piros homlokpántja alatt Benji kissé jobbra, hol egy kis ösvény nyílik a fák között. A csapat vezetője erre az útra tér rá, s megy rajta, pár lépést, majd megdermedve hallgatja, ahogy a fák közül egy visszahangzó, túlvilágian dörömbölő üvöltés töri meg a csendet. Benji nyomban féltérdre ereszkedik, s integet a többi játékosnak is, hogy tegyenek úgy, mint ő, majd fülel. Csend. Durván egy perc telhet el így. Ha bárki ezen idő alatt megszólalna, a srác leinti azt, s szája elé teszi a mutató ujját, jelezve, hogy jobb, ha csöndben marad.
Nem történik semmi figyelemre méltó, így Benji újra felegyenesedik, nem is törődve azzal, hogy ez a némaság lehetett a vihar előtti csend, mely oly kellemetlen érzést fon a játékosok köré, hogy érezhetik: valami nincs rendben.
- Azt hiszem minden rendben. - kommentál bizonytalanul Benji, majd lép egyet, s ekkor egy szörny ugrik ki a fák közül, felkapva őt a lábánál fogva.
Nem vacakol sok az ízeltlábú: ránt egyet Benjin, aki hangsebességre gyorsítva berepül az fák sokaságába. Kérges törzsek törése, recsegése jelzi, hogy nekicsapódhatott egy fának, vagy többnek is, azonban egész végig egy hang sem hagyja el torkát.
A szörnyeteg zölden izzó szemével a négy megmaradt játékos felé fordul, s ismét hallatja a korábbi üvöltést. Most már biztosak lehetnek benne, hogy ez a hang akkor ettől a lénytől eredett.

[Azt hiszem elég időtök volt még fejlődni, szintet lépni, új felszerelést beszerezni! Így hát a következő postjaitokban szeretném látni azon statjaitok, amivel részt fogtok venni a küldetésen!]

Mikor azt kérdezem, hogy tudjuk e, hogy merre kell menni, Benji lenyitja menüjét, majd a térképet nyitja meg, ahol egy piros pont jelzi az úti célunkat. Legalább tudjuk, hogy merre kell menni és nem csak céltalanul kószálnánk az erdőben azt várva, hogy valami csoda folytán megtaláljuk a lányt.
- Köszönöm. –s biccentek a fejemmel is, ami után a srác elteszi térképét.
Majd el is indulunk az erdő sűrűje fele, követve ifjú vezetőnket, aki magabiztosan halad előre, vagy azt keltve bennünk, hogy az, azonban ez a magabiztosság, most alábbhagy, mert a következő pillanatban egy hatalmas üvöltésre leszünk figyelmesek. Valahonnan ismerős hang, de nem tudom azonosítani. Amint alább hagy az üvöltés Benji egyből térdre ereszkedik, és inti, hogy mi is cselekedjünk hasonlóképpen. Nagyon nem kell noszogatni, mivel egyből meg is teszem. Közben ő hallgatózni kezd, hogy jön e az a teremtmény, ami az előbbi hangot adta ki. De mivel nem hall semmit úgy véli, hogy a veszély elmúlt és akár folytathatjuk is az utunkat. De valamiért rossz érzésem támad, bár ez még alaptalanul jelentkezik, azonban nem kell sokat várnom, és már el is ér minket a baj. Ugyan is, hirtelen a bokorból egy szörny ugrik elő, aki gondolkodás nélkül megragadja Benjit a lábainál fogva, majd hatalmas erővel elhajítja szegény srácot, aki nem kis sebességgel csapódik neki az egyik fának. Bár egy kicsit furcsállom, hogy nem ad ki egy árva hangot sem, és erre lenne néhány ötletem is, hogy miért, de amint visszatér, meg fogom tudni, hogy igazam volt e, vagy sem, de addig is itt van ez a dög, amit el kéne intézni, ha nem szeretnénk ugyanúgy járni, mint az újdonsült asztronauta barátunk, akit most állítottak fölkörüli pályára. Ujjamról leveszem a gyűrűmet, és egy kaszává alakítom át, persze csak diszkrét módon, mintha csak a felszerelésemből vettem volna elő a fegyvert, és készen állok a küzdelemre…

Spoiler:

Annyira belemerültem kölyök Susayám simogatás általi módszeres legyilkolásába, hogy fel sem tűnt, milyen helyre tévedtünk. Körbepislogva néztem, hogy nem éppen bizalomgerjesztő az egész hely. Zavartan hagytam fenn egyik kezemet a nyakamban, Susaya bundájában, hogy nyugalmat leljek. Átmeneti megoldásnak jó volt, mert így legalább akkor is megőriztem a hidegvérem, ahogy a csajok Kicsi Mesterről kezdtek csacsogni. Naná, hogy feltűnt nekik, mert erre bezzeg odafigyelnek. Rám nem. Arra, hogy normálisan viselkedjenek, arra nem. Erre tessék! Ha az illemtant nem vágják, legalább a kasztosodásban otthon lehetnének.
– Petről hallottál már? – Nem igazán ütöttem meg túl kedves hangnemet a hangommal, de zavart, hogy mutánsnak kezelnek minket ezek a kis tinilánykák. Főleg, hogy nem is volt mindegyik ránézésre tinilányka. A gyerekesebb még talán egykorú is volt velem, míg a másik meg tök pöttöm volt. Komolyan féltettem az életét. Bár… jobban belegondolva inkább nem, mégsem.

A dolgok lehasalás része nagyon működik. Ha lenne lopakodásom, még azt is vázolnám a csajoknak, hadd csodálkozzanak, milyen skilles a morcos bácsi, és aktiválnám is, bár lehet, hogy egy észleléssel vagy valami ilyesmivel most többre mennénk. Épp fel akarom vetni, hogy ha valakinek van ilyesmije, akkor bekapcsolhatná, de a torkomra forr a szó, ahogy az állat nekiesik kicsi csapatunknak. Egyetlen tagunk bánja, mégpedig pont Benji az. – Bakker! – kiáltom dühösen, de ennél többre hirtelen nem futja. Érzem, hogy Susaya is ledermed a nyakamban, szerintem ilyen hirtelen eseményekre még ő sem számítottam. És könyörgöm, ha egy pet ennyire lefagy, akkor nekem mi esélyem lenne bármi okosat és helyeset is kitalálni?! – Bakker – ismétlem meg pár fokkal halványabban.

A szörny X alakban maga elé kapja ollóit, így hárítva Rin támadását, majd Hitodama felé vágó kardját egyszerűen megfogja végtagjával, s visszahajítja a lányt oda, ahonnan indult, feltéve persze, ha vissza tud érkezni két lábra.
Nagy üvöltést hallat, majd tesz két lépért előre a játékosok felé, de akkor megtorpan, s fejét balra fordítja.
A fák közül Benji csörtet ki mint egy tank, s ideges pillantással illeti a lényt.
- Mi a fene ez?! - kiáltja el magát ingerülten, mire még az ellenfél is megilletődve pillant rá.
- Bejövünk egy kísérteties erdőbe, ahol csönd van egy ideig, de aztán az üvöltés meg megint a csend. Végül előugrik a szörny. Miféle rohadt klisé ez már megint?! - ordibálja a nyálát fröcskölve a dühtől vörösen csillogó szemmel. Kezeiben egy kétkezes fejszét lenget ingerülten össze-vissza.
- Óhh bocs már, hogy nem jutott jobb az eszembe! - szólal meg váratlanul a lény, s ripakodik rá Benjire, aki egy pillanatig még mindig ideges fejet vág, majd mikor kapcsol olyan fejet vág, mint a kisgyerek, aki megtudta, hogy nincs mikulás.
Remegő kézzel mutat rá a lényre, s fejét odakapja a játékosokra, majd vissza a szörnyre. Ezt elismétli még kétszer.
- Erhm, úgy értem... Hörr-hörr Váááváááváááá! - kap észbe a szörny is, s megint üvöltésbe kezd, ám ez már sokkal mesterkéltebbnek tűnik.
- Na ne add itt magad! Tudjuk, hogy tudsz beszélni..! - vonja le Benji a nyilvánvaló következtetést és förmed rá.

- He? – néztem tök döbbenten hol a felbukkanó Benjire, hol a rákra, hol meg az elf lányra. – %Ł$#Xđ@!! – adtam hangot még magam számára se érthető nyelven értetlenségemnek és felháborodásomnak. Azt se tudtam, mit kezdjek most magammal. De tényleg! – Mi a rák?! – Szent célom volt, hogy valahogy azzal, hogy itt még néhányszor elmondom, mennyire nem vágom az egész szituációt, előbbre fogunk jutni valahogy. Mert igen, tök jó lett volna, ha végre kaszálunk valamit.
Mert érted, Susayával sétálgatni máskor is tudtam. Előtte össze is szedtem volna, ha szeretném. De eddig nem láttam semmi expet. Ideje volt, hogy végre történjék valami. Valami értelmes, amivel kezdhet valamit az ember. Valami, valami, valami. – Legyen már valami! – hőbörögtem, és Benji mellé trappoltam.
- El nem küldöd a fenébe még egyszer! – dörrentettem rá a rákra még egyszer. – És most beszélj! Mégis mi a franc ez az egész? Különben kinyírunk… – ígértem sokat sejtetően, körbemutatva népes kis csapatunkon. Ott volt mellettem Susaya, Benji is láthatóan egész jól túlélte a becsapódását. És a többiek sem tűntek annyira bénáknak… Mármint a két csaj kivételével. Így meg mondjuk csak a másik srác maradt. Mindegy, hárman megtermett férfiak majd mi elintézzük, ha valami félrecsúszna.
- Szóval?! – emeltem fel a hangom, hogy végre kicsaljak belőle némi használható információt. Soha nem voltam jó észkombájnak, én nem úgy működök, ahogy mindenki más. Ha most mégis nekem kell most itt összerakosgatnom a részleteket, hogy mégis mi a fene történt, akkor komoly gondban leszek. Engedélyeztem magamnak néhány körbepislantást, hátha valaki kapcsol, főleg Benji, ha már közvetlenül mellette álltam, hogy na, akkor rakjuk már össze, mi a fene van itt… Hátha a rák nem igazán lesz nagy segítség.

- "Mi a franc ez az egész?" - idézi vissza a szörny Saru szavait kérdéssé formálva, a vállait rángatva. - Nem tudom mire gondolsz... - teszi még hozzá, aztán fejét Rin felé fordítja.
- Beszéljek? Csak úgy a la natur, vagy legyen is értelme? - válaszol a lánynak, majd ezt is letudva végre tud foglalkozni Mizukival is, kire megilletődött pillantásokat vet. A lány meglehetősen furcsa viselkedését egy fejrázással kommentálja, szavait pediglen azzal, hogy fejbe csapja saját magát az ollóival.
- Áhhh! - kiáltja el magát Benji. - Szóval ki vagy te és mit csinálsz itt?
- Na így már mindjárt más. A felszabadításomat követően az Erwin nevet kaptam. És azért vagyok itt, hogy az olyanokat, mint ti elkergessem. Szóval ha lennétek oly' kedvesek és elmennétek, az nagyon jó lenne. - s mutat arra felé, amerről a játékosok jöttek.
- Nem megyünk sehova. A barátnőmet keressük. - ellenkezik Benji, s fegyverével rámutat az ollós lényre.
- Yuna. Ismered?
- Nem hallottam semmilyen Yunáról.
- Levágunk itt helyben.
- Rémlik a neve. A táborban kell rákérdeznetek. - s mutat a háta mögé, be a fák közé.
- Tábor? - kérdez vissza Benji hitetlenül.
- Igen-igen, és most menjetek, mielőtt meglátnak minket együtt! - s Erwin hessegetni kezdi a játékosokat, jobban mondva csak négyet.
- Te! - mutat rá Allen Dantéra. - Velem jössz, van egy kis megbeszélni valónk, majd később visszatérsz a társaidhoz. - majd mielőtt bármit szólhatna a srác, Erwin elkapja, feldobja a hátára és elbattyog vele az erdőbe.
Benji csak üstökét vakarja grimaszolva, de mivel nem úgy tűnik, hogy a lény megenni akarja a harcművészt, így megindul a mutatott irányba.

[Allen kiesésével a köridő lecsökkent 9 napra. Ez az új határidő!]

Jelenlegi gyorsaságunk: Mikrohullámsugaraséticsiga

- Pff, hol van már..? - nyögi Benji röpke öt pernyi gyaloglás után, ám a vaskos törzsű farengeteg mögül hamarosan egy kisebb tisztás terül a szemei elé, amitől nyomban jobb kedvre derül. Kedélyváltozásában az is szerepet játszik, hogy nem csak a zöldellő fű terpeszkedik mindenfelé; Több ember és még több furcsa, eddig sosem látott szörny sétálgat ide-oda, vagy éppen beszédbe elegyedik másokkal. (Szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, biztos akad kedvetekre való szörny, amivel találkoznátok!) Vannak olyan emberek, akik tábortüzek körül ülnek, vagy éppen sátraikból lógatják ki a lábukat. Egymást teával kínáljak és a szörnyekkel is vidáman játszadoznak egyesek. Ami furcsa lehet, hogy míg egyeseknek van indikátora, addig másoknak nincs. Durván a fele bandának nincs jelzés a feje fölött hovatartozását illetően, ami eléggé furcsa lehet első ránézésre. De hát ki lepődne meg a látottakon az Erwinnel történő találkozás után..?
- Yuna! - kiáltja harsányan Benji, nem is igazán törődve a gondolattal, hogy hol lehet éppen, s szalad, sprintel egy lány felé, ki a varázslatos "Yuna" szóra felkapja a fejét és megfordul, félbeszakítva a csevegését egy dinoszaurusz-küllemű mobbal.
- Benji! - kiáltja a lány is nagy örömmel, s mint egy klisé romantikus filmben egymás karjaiba borulnak, csókolóznak, ölelkeznek.

- Yo! Újak vagytok..? - kérdezi egy jól megtermett szörny a játékosokat. (A leggyorsabban postoló játékos kapja meg a jogot, hogy megmondja milyen szörny szólít meg titeket.) Végignéz mindhármójuk indikátorán, majd hümmög egy sort. Természetesen ennek a lénynek sincs indikátora, így a mobokra jellemző piroska "fejdísz" kellék elmarad.

A hiányzásokban közölt távolmaradásom miatt rész-jutalmazásban részesítem a bagázst! 9 kör ment le eddig a most kezdődöttel együtt. Tehát:

Mindenkinek:

• + 45 xp
  
• + 60 arany

Jártasságok után nyersanyagok és receptek, illetve céhjutalmak a küldetés végén járnak, így azok most elmaradnak.

Erre a körre bőven lesz időtök reagálni, nem kell elsietni semmit! Folytatás a visszatértemkor várható... :]

Hát, Benji láthatóan nem akart válaszra méltatni, helyette teljes erőbedobással koncentrált arra, hogy ott legyünk már a táborban. Tökre megértettem, néhány barátnőmért én is tudtam már ennyit izgulni. Nem sokért, de egy-kettőnek kijárt. Úgy döntöttem, hogy leakadok róla, és akkor már más nem lévén, meg ha már több órája együtt csámborgunk már itt, akkor rácuppanok a csajokra. Hátha nem is olyan ribik, mint ahogy az elsőnek tűnik…
– Szasztok! Mizújs egyébként! – Jah, ez nem kérdés volt, hanem így köszöntem nekik. És akkor mi van? Talán nem tetszik!... Jah, ez sem kérdés volt, bakker!
Csináltam még vigyort is a képemre. A nyakamban trónoló Susaya arcán meg halál biztos, hogy állandóan ott volt a mosoly, hiszen neki 0-24 órában arra állt a szája.
Folytattam volna még emelkedettebb dumákat is ellőve a magasröptű beszélgetésünket, de akkor Benji vezetésével végre kiértünk a tisztásra. Kőkemény izzadásom, hogy szót értsek a két csajjal végre tök lényegtelen volt, hiszen rakat dologba belebotlottunk. Például rakat mobba. Én kajak haptákba vágtam majdnem magam, ahogy megláttam őket, de aztán sasoltam, hogy Benji hót nyugodtan rohangászik közöttük, és a többi JK sem tesz másként. Hát jó, akkor hajlandó voltam én is kinyomni a zabszemet a fenekemből.
– Bakker, egy csillámfaszláma! – lestem csodálkozva az elénk toppanó állatra. Benji addigra már rég a Kis Hableányával hempergett a habok között, tiszta romcsi, erre elénk meg bevágódik ez a rendkívül bizarr mobféleség. Gáz, nagyon gáz!
– Öhm… jah, én nem jártam errefelé eddig túl gyakran – vakartam meg elgondolkozva a fejem búbját, csak mert tudtam, hogy azt annyit jelent, hogy Susaya is kap egy kis vakarászást, hiszen ott trónolt rajta. – De a csajok lehet, nem ismerem őket túlságosan… – lestem kérdőn hátra rájuk.

- Akkor tényleg újak vagytok! - helyesel a csillámfaszláma és hozzá bőszen bólogatja is fejét. - Remélem mind szuperül ki fogunk egymással jönni! Ha kell valami, csak szóljatok nekem! - de meg sem várva, hogy van-e kívánságotok, fogja magát, hátraarc és távozik. De nem kell aggódni, nem maradtok sokáig társaság nélkül. Benji és Yuna tér vissza, természetesen kézen fogva, a hogy azt egy szerelmes pártól el lehet várni.
- Bocsi a megvárakoztatásért! - kér elnézést Benji tarkóját vakarva. - A helyzet a következő: Yuna nem volt veszélyben... - folytatná tovább is, de ekkor a leányzó ragadja magához a szót.
- Köszönöm, hogy elkísértétek ide Benjit, de szeretnénk megkérni titeket egy másik feladatra is. Persze ki lesztek fizetve, emiatt ne aggódjatok. - nagyot sóhajt és elengedve a fiú kezét leguggol a földre, majd ujjával egy kört rajzol a földbe.
- A szint ezen erdeje egy vakfoltja a játéknak. Valamilyen rendszerhiba miatt az ellenőrző programok nem látnak be ide, csak ha úgymond fizikai formát öltenek, azt pedig elég ritkán teszik, így háborítatlan terület. Azok, akiknek a feje fölött nem láttok indikátort - s rámutat néhány random alakra meg szörnyre - egytől egyig programok, akik kitörtek a rendszer irányítása és ellenőrzése alól. Éppen ezért a rendszer hibás programként kezeli őket, akikre rendszerint fejvadászokat küld likvidálás céljából. Így már gondolom értitek, hogy miért gyűltek össze ebben az erdőben. - a kör közepére mutat.
- Viszont ha akarnák se tudnák elhagyni az erdőt, mert valamilyen program láthatatlan falat húzott fel a terület köré. Befelé még jöhetsz, kifelé már nem. Ez igaz az üzenetekre is. - magyaráz Benji is és közben szintén a körre mutogat.
- Biztos találkoztatok Erwinnel. Az ő feladata lenne, hogy kint tartsa az embereket... ...Szerencsére nem végzi jól a munkáját. - mondja boldogan a szőkeség és átöleli a barátját, majd miután ráeszmél, hogy talán nem ez a legjobb pillanat erre, megköszörüli a torkát és visszatér a körhöz.
- Itt. - bök rá egy pontra, mely hozzá van közelebb - Vagyis arra - s integet az erdő egyik szegletének irányába - Van egy adminisztrációs panel. Elvileg kitudom iktatni a falhúzó programot, hogy szabad legyen a ki és bejárás, de állítólag egy olyan mob őrzi, aki elég erős ahhoz, hogy a többiek ne próbálkozzanak meg vele.
- Akiket itt láttok játékosokat, a játék kezdete után nem sokkal kerültek ide, szóval fejlődni sem tudtak. Mi vagyunk itt a legerősebbek. Ha nekünk nem sikerül, akkor senkinek..! - magyaráz még Benji. - Mit szóltok? Jöttök?