[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

by **Henzon** Pént. Feb. 01 2013, 23:17

Clockworks

Mirage város. Ahogy a területeket elfoglalják a játékosok, s ti meglépitek a megfelelő szintet, mind elég bátrak vagytok ahhoz, hogy Aincrad 3. emeletére merészkedjetek. Már hallhattatok a pletykákról, miszerint van egy erdő, amiben furcsa lények tevékenykednek, de egyikőtök sem merészkedett még a közelébe sem, de az is lehet, hogy fogalmatok sincs egy ilyen hely létezéséről.
Mind egy "Fogadó a Délibábhoz" nevű helybe tértek be, ami Mirage város egyik ismert szórakozó helye. Egy egyszerű hely, amiben hétvégente nagy bulikat csapnak a helyiek. Kis táncparkett, hosszú pult, kettő szemrevaló csaposlánnyal. Több asztal is helyet foglal a teremben.
Az egyik ilyen asztalnál ül két fiatal férfi, akiknek beszélgetését hallgatózás jártasság nélkül is megérthetitek.
- Figyelj, elhiszem, hogy hiányzik, de akkor sem mehetsz oda csak úgy.
- Hallod egyáltalán magad?! Neked épphogy támogatnod kellene engem!
- Jól van. Szóval nem tarthatlak vissza, értem. - kis szünetet tart - Adok neked pénzt, fogadhatsz magad mellé harcosokat, mert én nem tartok veled.
- Köszönöm. - válaszol belenyugvóan, mire átveszi a kis pénzes tatyót, amit a másik átnyújt neki.
- Az viszont kérdéses, hogy ki lesz elég bolond ahhoz, hogy velem tartson. - mondja szórakozottan a srác, akinek arcát egyelőre nem látja senki.

by **Allen Dante** Vas. Feb. 03 2013, 18:07

Egy újabb szép reggel. A digitális madarak csicseregnek, és az ugyan ilyen technikával készült nap is gyönyörűen süt. Ez egy olyan nap, ami alkalmas arra, hogy egy küldetést vállaljak és ezzel szintet lépjek. Gyors ki is pattanok az ágyból és megyek is le, reggelizni, hogy utána egyből munkához is lássak. De nem én lennék, ha valami ne jönne közbe. Amint leérek, a lépcsőn Franz magához int, és széles mosollyal kezd bele mondandójába. Talán elég lett volna az a bárgyú mosoly, mert már egyből tudtam, hogy ismét egy megbízást kell, teljesítsek neki. Nos, ha valaki még nem tudná, akkor elmondom. Kifutó fiút játszok, abban a fogadóban, ahol általában meg szoktam magam húzni éjszakánként, és azért, hogy ne kelljen fizetnem a szállásért és az ételért, a fogadó igazgatója felajánlotta, hogy alkalmaz engem, mikor éppenséggel, nem valami küldetésben veszek részt. Így ez a mai nap is úgy kezdődik, hogy nekem ne legyen jó.
- Allen, milyen jó hogy látlak. –kezd bele mondandójába, még mindig azzal a számomra idegesítő mosollyal. – Lenne számodra egy megbízatásom. Ezt a csomagot kéne elvinned egy harmadik szinti fogadóba. Az ottani barátom, kért meg rá, hogy vigyem el ezt neki. De az a legnagyobb gond, hogy Sara-n és rajtad kívül senkit sem tudok arra az emeletre küldeni.
- Aham… -reagálom mondandóját egyhangúan. – És mi a helyzet Sara-val, miért nem őt kéred meg erre? –teszem fel a kérdést, bár nem azzal a szándékkal, hogy áthárítanám rá a feladatot, csak érdekel, hogy miért is rám esik a választása. Mellesleg nem is láttam őt még a reggel, így érdekel, hogy mi van vele.
- Ő? Jelenleg egy küldetésen vesz részt, így korán elment. –válaszol a kérdésemre. – Nos, nem akarok kukacoskodni, de megállapodásunk van, szóval…
- Nem kell folytatnod, elvállalom, de csak ezt az egyet, mert utána én is mennék küldetésre.
- Remek, akkor reggeliz gyorsan és utána siess, mert időre kell szállítanod. –mondja ismét egy hatalmas vigyorral az arcán.
Már megint egy időre való szállítás, azokat utálom a legjobban, mivel mindig olyan lehetetlen időpontokat ad meg. Néha elgondolkozok, hogy egy olyan szadistának, mint Franz-nak, hogy lehet felesége… talán ő egy mazochista. ezt a gondolatot gyorsan elvetem, és rögtön neki állok a reggelinek, mert az idő sürget. Mikor készen vagyok, átveszem a csomagot és elindulok a harmadik szintre. Mivel még nem voltam ott, így kénytelen vagyok a hagyományos módon eljutni oda, gyalog.
Beletelik egy kis időbe, mire megérkezek arra a szintre, még időben vagyok, már csak a fogadót kell megkeresnem. Megnézem a címet, amin az áll; Fogadó a Délibábhoz. Érdekesnek tartom ezt a nevet, de különösebb figyelmet nem szentelek neki. Ez is egy újabb hely, ahova bemegyek, a csomagot átadom, és végül kijövök onnan. Alig néhány percnyi keresés után megtalálom a fogadót és belépek rajta. Hatalmas a nyüzsgés ott bent, mindenki jól szórakozik, eszik, iszik. Odalépek a pulthoz és a csapost megszólítom.
- Helló! Egy csomagot hoztam a Sword and Phoenix fogadóból.
- Áh, te vagy az a futár? Köszönjük a gyors szállítást. Várj itt egy kicsit. –mondja azzal az átadott csomagot az irodába viszi.
Közben, mint mindig helyet foglalok, az egyik bárszéken a vendégeket nézegetem. Talán rossz szokás, de valahogy érdekel, hogy ebben a játékban, ki hogyan tölti a mindennapjait. De azért nem megbámulom őket, csak végig futtatom a szememet rajtuk. Hamarosan a pultos is visszajön és egy hideg frissítő italt ad át a kézbesítésért, amit én meg is köszönök neki és elkezdem kortyolgatni. Amíg az italomat iszom, egy beszélgetés üti meg a fülemet, egy közeli asztalnál;
- Figyelj, elhiszem, hogy hiányzik, de akkor sem mehetsz oda csak úgy. –mondja az egyikük, amire én feléjük fordítom a fejemet.
- Hallod egyáltalán magad?! Neked épphogy támogatnod kellene engem!
- Jól van. Szóval nem tarthatlak vissza, értem. – tart egy kis szünetet, majd folytatja mondandóját. - Adok neked pénzt, fogadhatsz magad mellé harcosokat, mert én nem tartok veled.
- Köszönöm. – mondja a másik, mire elveszi tőle azt a zsákot, amiben vélhetően a pénz van. - Az viszont kérdéses, hogy ki lesz elég bolond ahhoz, hogy velem tartson.
Talán ez egy felkérés, volt azok számára, akik a fogadóban ülnek, mert nem úgy mondta, mintha nagyon el szeretné titkolni. Közben visszafordulok és megiszom a maradék italomat, amit kaptam, és gondolkozóba esek. Csak úgy eszembe jut néhány dolog, amit erről a szintről mondanak, és az is végigfut az agyamon, hátha az a srác embereket gyűjt maga mellé, hogy utánajárjon vagy akár megállítsa azt, ami itt folyik. A poharamat letéve a pultra, felállok a székemből és odalépek a sráchoz.
- Ha nem bánod, akkor csatlakozok hozzád. –ezzel jelentkezve a felkérésére.

by **Taidana** Hétf. Feb. 04 2013, 23:43

Susaya nélkül is meg tudom állni a helyemet – ezt üzente nekem az a tény, hogy szintet léptem, tovább erősödtem, és immáron a saját lábamon is megálltam. Sebzésem alapja legalább akkora volt, mint petemé, aki továbbra sem állt mellettem, nem is tudom, mikor láttam utoljára, talán évek is elteltek, mióta szétváltunk, de kit is érdekel ez igazából?
OK, engem! Méghozzá nem kicsit. Igazság szerint – pontosabban fogalmazva a menürendszerem szerint, amint minden reggel csekkoltam a dátumot – kereken három napja nem volt velem az aranymajmom. Mégis mintha fél emberöltő eltelt volna azóta, hogy szétváltunk.
Komolyan elszórakoztam a gondolattal, hogy felkeresek egy-két régi ismerőst. Eszembe jutott a Macskás Kovács, de amikor rájöttem, hogy egyetlen magyaráz, amiért eltűnt a barát listámról az, hogy törölt róla a maga oldalán, én is nyomtam fejben egy delete-t az ötletre, hogy felkeressem. Másokról rég nem hallottam már. Egy idomárral kerültem még elég közvetlen kapcsolatba, már ha annak vesszük a fura körülmények között váltott néhány szavunkat, de túl régóta nem is hallottam róla ahhoz, hogy felkeressem.
Végül a Fogadó a Délibábhoz tértem be estére. Amikor hármas szintűek voltunk Susayával, akkor előfordult, hogy itt ütöttem el az időmet. Az emberek kedvesek, legalábbis nem mogorvábbak, mint bárhol máshol. Éppen nosztalgiára volt szükségem, hát beültem egy kicsit.
Nem tudta nem megütni a fülemet a beszélgetés. Nem szerettem egyébként ha valaki ilyen hangosan beszélt privát dolgokról, egyrészt elvonta a figyelmet rólam, másrészt még én magam sem tudtam saját magamra koncentrálni, mert annyira szíven ütött a mondata. I know that feel, bro! – gondoltam, és a beszélgetők felé lestem. Ott ültem a közvetlenül mellettük lévő asztalnál. Nem csak én kaptam fel a fejemet, más már jelentkezett is. Én kicsit kivártam. Susaya nélkül veszélyes helyzetbe keveredni… Ha úgy alakulna, hogy elindulnak, utánuk futnék, de hirtelen még kell egy-két perc, hogy magamban megvitassam, beledumáljak-e az ügyükbe.

by **Hitodama** Csüt. Feb. 07 2013, 09:14

Újra nyílt az ajtó, ma már sokadszorra a forgalmat figyelembe véve. Mizuki volt az aki ezúttal betoppant, fizimiskája kiemelte a többi vendég közül ugyanakkor termete az első néhány lépés után inkább beolvasztotta soraikba. Komor arckifejezés ült rajta, nem éppen a leghatározottabb állapotában volt éppen mert hogy egy kimondottan zavaró probléma kínozta: hogyan viselkedjen?
Szinte már unottan dobta le magát egy szabad székre egy szintén üres asztalnál, az agyát pedig a néhány nappal ezelőtti eset terhelte. Azt tudta, hogy egy emberrel hogyan akart viselkedni de hogy a többiekkel szemben milyen szavakat használjon, az más kérdés volt. Igaz, volt még egy ember akit már azért is képen vágna, mert Kizashiról bármi jót talált mondani. Sufflálta a gondolatait, most semmi kedve nem volt még csak magában sem azt ecsetelgetni, hogy mekkora idiótának tartott egy hullát
Egy rántottát nyomtak elé, s vonták le a pénzét amivel ellen kellett térítenie a szolgáltatást, ami jelenleg a fenét sem érdekelte. Egykedvűen látott neki, de amennyire nem ügyelt az egész folyamatra, úgy tolta le az egészet alig fél perc alatt. Mire erre maga is rájött, már éppen azon volt hogy határozatlanságában potyán hallgatózni kezdett a szomszédaitól. Valaki ezt meg azt a fegyvert akarta beszerezni, más amaz vagy emez játékossal akart összeállni, meg volt aki morális dolgokat fejtegetett hányingerkeltő előadásmódban. A negyedik, ezúttal kétszemélyes csoportosulás egyhangú párbeszédében is a 'felbérelhetsz' szó után nézett csak fel. Harc...
Alig telt el egy pillanat és szólalt meg egy harmadik új hang a szomszéd asztalnál, Mizuki már kivont kardjával a vállán szökkent fel az érintettek asztalára, nem taposva össze semmit. Amint megállapodott a megfelelő magasságban, kimérten megigazította haját és lepillantott az asztalról, s flegmásan belekezdett saját szövegébe.
- Hess! - próbálta egy lábas fejbe kólintással elüldözni az illető gyáva dumájú társát - Aki gyáva, az menjen a dolgára ha már úgyse csinál semmit! Ellenben... - rántott egyet vállán, most a másiknak címezve szavait - aki bolondot akar felfogadni, az halálra van ítélve! Miért nem inkább olyan fegyverest keresel, aki eltökéltségből vág neki öngyilkos munkáknak nem pedig túl képlékeny szürkeállományból?

by **Sakamoto Rin** Hétf. Feb. 11 2013, 16:12

- 3. szint, Mirage városa. – e szavakat ejtem ki, mikor a tele portba lépek. Igen, igen megint a harmadik szint, vagyis jártam én már itt? Igen-igen, mikor a boss-t mentünk legyőzni, meg talán még a csigusz legyőzése után, de ha jól emlékszem nem túl sok mindent csináltam, akkor itt, még egy nyamvadt küldetést sem fogadtam el, pedig mint most akkor is le voltam égve. Sad

Igen-igen, már megint elfogyott az aranyam… nem tudom miért, de nekem sosincs elég, nem úgy, mint a többieknek, ez kész rejtély. Lehet fel kéne fogadnom egy detektívet, hogy derítse ki, miért lehet ez. Talán valami fura jelenség? Vagy csak én nem tudok bánni a pénzel? Hum, hum… most, hogy így bele gondolok, elég gazdag családból származom így nem csoda, ha nem tudok rendesen bánni az itteni fizetőeszközzel, hisz otthon akkor, ott és annyit vehettem abból, amiből akartam amennyit csak akartam.
Na, mindegy inkább azt kéne, most eldöntenek, hogy…
- Most merre tovább? – teszem fel a kérdést, majd fejem ösztönösen egy fogadó felé fordul. Éhes vagyok, és jelenleg ez a legközelebbi hely ahol ételt kaphatok, csak azt remélem, hogy van elég pénzem rá. Nos, azért betérek a helyre, hátha lesz valami, amit még meg tudok fizetni. Rögtön helyet is foglalok a pultnál am épp mikor rendelni szeretnék, hegyes füleim egy érdekesnek tűnő beszélgetést fognak be. Két férfi beszélget, és igen-igen szóba kerül a pénz is és valami küldetés, ami igen csak nehézkesnek tűnik, ha ˝bolondokat˝ keresnek a feladatra. Nem is kell várni az első ˝bolond˝ már, jelentkezik is és lám ez… a fiú, aki ellen egyszer már, nem is olyan rég harcoltam. Aztán nem is kell, sokat várni megjelenik a második is. Nagyon megörülök, mikor meglátom, hogy ki ugrik fel az asztal tetejére. Hirtelen el is felejtem, hogy éhes vagyok és én is oda sietek, majd a lány mondandóját követően én is az asztalra vetem magam.
- Pontosan… Mi? Öngyilkos?

Bocsííííí! ><

by **Henzon** Hétf. Feb. 11 2013, 22:30

[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek Benji_www.kepfeltoltes.hu_

- Óhh! - nyögi meglepődve a srác Allen jelentkezését hallva. Látszik rajta: nem számított arra, hogy máris jelentkezik valaki, hisz' még csak ki sem hirdette.
Több gyors pislogást követően felugrik az asztaltól, mikor egy lány landol azon. Egy alacsony, fiatal lány, aki ezzel ellentétben nagyon határozottnak tűnik. És lám, mily' meglepő, ő is a küldetés felől érdeklődik. Legalábbis neki ez jön le belőle.
Szinte repes az örömtől, mikor egy második lány is előkerül, szintén a feladat miatt. Boldogan tekint egyikőtökről a másikra, majd észreveszi magát, hogy cselekednie kellene.
- A nevem Benji. - megvakarja a tarkóját - Az igazat megvallva nem számítottam ilyen gyors reakcióra, de örülök nektek..! - mondja, majd bólint a barátjának, akit Mizuki eddig hessegetett. Morogva tápászkodik fel az asztaltól. Hozzátok nem szól semmit, de Benjivel kezet fog távozás előtt.
- Szóóóval... - töri meg a pillanatnyi csendet a srác, majd az asztalra mutat. - Mi lenne, ha mind leülnénk? - szavainak eleget téve ő helyet foglal, de az sem zavarja, ha a két lány továbbra is az asztal tetején táncol.
- Szó sincs öngyilkosságról! - szól Rinhez, hogy elkergesse a lány kétségeit. - Ez csak egy erdő, amiben állítólag erősebbek a mobok, mint a többségben, vagy máshogy mozognak, fene tudja. De nem is érdekel... - int a legközelebbi pincérnek, aki készségesen odabaktat hozzátok.
- Isztok valamit? - kérdi a srác, majd ha válaszoltok, a pincér felveszi a rendelést és távozik. Benji továbbra is titeket fürkész. Ha nincsen semmi kérdésetek hozzá, így folytatja:
- A páromnak nyoma veszett két napja. Legutoljára a szóban forgó erdőbe ment. De nem indultam utána, mert nem jelezte semmi, hogy bántódása esett volna. Most viszont már aggódom, ezért utána akarok menni. Pénzt nem tudok sokat felajánlani, de hátha tudunk ott is harácsolni pár dolgot, amivel ki bírjuk egészíteni a béreteket..! - hangja izgatottságtól cseng.

[És kérnék mindenkit, hogy szúrja be a statjait, amivel a küldetésen részt vesz!]

by **Allen Dante** Csüt. Feb. 14 2013, 22:13

A jelentkezésemet leadom a srácnak, aki láthatóan meglepődik, hiszen, még ő sem gondolta, hogy valaki ilyen gyorsan reagál a felkérésére, persze ez egy várható reakció, szóval kicsit örülök is neki, persze magamban, hogy ezzel egy kis meglepetést és vélhetően örömöt is tudtam neki okozni. Na, de lépjünk is tovább, mert úgy látszik, hogy nem csak én vettem tudomást a küldetésről. Nem sokkal ez után egy lány terem előttünk és felugrik az asztalra. Na, jó ez meglepett, pedig ritkán lepődök meg, bár ki az, aki nem tenne így a helyemben, de lehet, hogy van ilyen személy. Na, de térjünk vissza az újdonsült kisasszonyra. Kicsit indulatos, mármint nekem így esik le elsőre, aki a másik srácot próbálja közben fejbe rúgni, ami szerencsére nem nagyon jön össze neki, és ú is jelentkezik mellém. Kicsit elgondolkozok, hogy egy olyan aranyos lány, mint ő, hogy lehet ilyen… , de nincs sok időm ezen rágódni, mivel egy újabb lány jelenik meg az asztalon. Hatalmas meglepetésemre Rin az, akivel nem is olyan régen egy párbajt játszottam. Mit ne mondjak eléggé díszes egy társaság jelent meg, hogy segítsen a srácnak véghezvinni a küldetését. Benji nagyon megörül, hogy ennyien jelentkeztünk a küldetésére, amit még be sem jelentet, ja igen Benjinek hívják, mivel időközben bemutatkozott, szóval illene nekem is követnem a példáját.
- Örvendek, a nevem Allen Dante. –mutatkozok be és nyújtom a kezemet feléje.
Nem sokkal ezután a barátja, akivel eddig az asztalánál ült, és akit az első asztalra pattanó lány le akart rúgni, feláll és kezet fog barátjával, majd elhagyja a fogadót. Hogy a csend megtörjön Benji megkér mindek, hogy foglaljunk helyet. Majd belekezd mondandójába, s benne először is elhessegeti Rin-ben az „öngyilkosság” kételyét. Nem sokkal rá odajön hozzánk a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. Nem tudom, hogy meddig fog elhúzódni ez a beszélgetés, ezért kérek egy jeges teát.
Ez után a srác folytatja. Megtudjuk, hogy egy erdő az úti célunk, és a barátnőjét kéne megkeresni, mármint nekem ez esik le a mondandójából. Bár közli velünk, hogy sok pénzt nem tud felajánlani. Nos, számomra ez nem akadály, hogy segítsek.
- Ne aggódj, megtaláljuk, rám számíthatsz. –mondom neki mosolyogva, s közben kezemet a vállára teszem.

Spoiler:

by **Taidana** Vas. Feb. 17 2013, 11:26

Döbbenten nézem, hogy milyen kavarodás alakul ki a másik asztalnál, a piámat is odébb húzom, mielőtt átterjed az én csendes és nyugis részlegemhez is ennek a kattant csajnak a mindenféle hülyesége. A szemem tikkel, ahogy hirtelen még párt is kap maga mellé, jézus, remélem, hogy ez az egész nem a levegőben terjed, még a végén hirtelen én is elkezdek majd mindenféle baromságot művelni, és olyan dumákat lenyomni, hogy a pofám majd leszakad… mint amilyeneket a kiscsaj is.
Nem érzem biztonságban a piámat ezektől, inkább a gyors menekülés mellett döntök és katapultálok a székemből, kezemben a poharacskámmal. Automatikusan nyúlok a fejem fölé, hogy egyrészt Susayát megnyugtassam és biztos helyen tudjam, másrészt, én is biztonságban érezzem magam tőlük, és ekkor esik le, hogy nem, a Pirossegű Páviánom, életem egyetlen sípoló hangú aranyrögöcskéje, a Kicsi Mester nincs velem.
Fel is hajtom a piámat ennek örömére, és… nem, hiába hat meg, hogy a srác az úgynevezett párját keresi, és nekem is tök jó lenne, ha Susaya egyszercsak megint az ölembe pottyanna, de képtelen vagyok csak ennyiért ennek a srácnak a szolgálatába állni.
Közelebb férkőzök. Nem okoz különösebb problémát, mert szerintem nagyjából az egész fogadót sikerült sokkolniuk ezekkel a jelenetekkel, én direkt azért szerettem ide járni, mert relatíve mentes övezet az agyament emberkéktől.
Az egyik srác, aki különösen izgatottnak tűnt, máris furán mosolyog a srácra, egyik döbbenetemből a másikba esem. Gyanúsan méregetem oldalról. Eddig van egy részegnek tűnő csitrink; egy hegyes fülű valakink, akiről el nem tudom dönteni, hogyan hozta ezt össze, hiszen nincsenek már avatárok; egy meleg-gyanús srác, és egy siheder, aki velük menne az erdőbe. Kellemetlen mosollyal konstatálom, hogy pet nélküli idomárként tökéletesen beillek a sorba, hát közéjük állok én is.
– Csőváz! – emelem üdvözlésre a kezemet minden különösebb lelkesedés nélkül. – Keressük meg a csajod, yee! – húzom el a számat. Több ebben az epe, mint az öröm. Nothing matter, had… oh, wait, nem, azt hiszem, hogy itt még csak szex sem lesz. Hmm, mit is akartam én akkor ezzel az egésszel?

Spoiler:

by **Sakamoto Rin** Csüt. Feb. 21 2013, 16:38

Adok igazat felpattanva az asztalra a kardforgató lánynak, aki nem más, mint Mizuki. Bár fogalmam sincs, hogy ő felismer-e bár ha jól emlékszem egy két Boss ütésnél már összefutottunk az után, hogy a külsőm ennyire megváltozott.
- Huh, akkor jó, mert én nem vagyok az a fajta. – könnyebbülök meg annak hallatán, hogy a küldetés, amire egyúttal jelentkezek is nem öngyilkos. Közben lepattanok az asztalról, páros lábra érkezve, majd hamar leülök a Mizuki melletti székre.
- Okkééé~ Akkor most én következem! A nevem Rin és szíves örömmel segítek legyőzni a sok mobot és megkeresni a szerelmedet! – jelentem ki hangosan és jól érthetően, majd végre én is rendelek a pincérnőtől, ha már az asztalra pattanás előtt erről a lehetőségről lemaradtam. Meg is kérem, hogy hozzon nekem egy sütit meg mellé tejet. Csak remélni tudom, hogy meg tudom enni még mielőtt, elindulnánk, bár a sütit el is tudnám vinni magammal csak a tejet, kell gyorsan meginnom.
- Aham, aham, semmi gond majd megoldjuk. Majd lecsapunk egy csomó mobot, azokból biztos szedhetünk össze pár értékes holmit, na meg XP-t. – jegyzem meg mikor Benji a pénzügyi dolgokról kezd el beszélni. Ám amint ezt modom csatlakozik hozzánk egy újabb személy.
- Háh, mi ez a hozzáállás bácsi?! – mutatok az állatidomárra. - Így akar lányt menteni? Mizuki-nyan is mondta, hogy nem puhányokat keresünk! – kezdek el bólogatni, miközben elveszem a pincérnő által lerakott sütit a tálról és beleharapok egy nagyot.
- Uje Misuki-nyan? fordulok a lány felé miközben a nagy süti darabbal viaskodom a számban.

Pontozás:

by **Hitodama** Hétf. Feb. 25 2013, 19:34

Mizuki igazán élvezte az asztal tetején pózolást, úgy érezte hogy ezzel a belépőjével aztán igazán kitett magáért. Csak hogy mutatványa nem maradt örökkön solo, ugyanis egy kék hajú és nagyon hegyes fülű másik lány szökkent mellé, próbálva helyeselni őt... de legalább ebben megbukott. Volt benne valami ismerős azonban, talán a hangja és ez az egész egyetértés a tervével még ha végül felesre is sikeredett csupán. Mizuki azonban nem ismerte fel, s így felkapva kissé a vizet rámeredt a mellette ácsorgóra
Talán le is szidta volna a maga erőszakos módján, ha nem történnek meg olyan dolgok melyek megakadályozzák ebben. Az első egészen egyszerű volt: kíváncsi lévén az egész feladat körülményeire, amint az idegen fiú kiejthetetlen nevén bemutatkozott és szavalni kezdett a részletekről, Mizuki figyelme sikeresen elterelődött szomszédjáról. Persze maradt az asztal tetején és italt sem kért, de a meghallgatott rövid "történet" kárpótlásul kihívással tűnt kecsegtetni. Értette is hát a fene hogy egy újabb alak mit is keresett a kérdéses asztalnál, meg hogy mifélét hadart össze a dologgal kapcsolatban
Ellenben amikor a hegyes fülű lány ismét beszélni kezdett, Mizuki egyszerre csak megfeledkezett küldetésről meg miegymásról, ugyanis a bemutatkozása egy hatalmas harangot kongatott meg a fejében. Térdre esett és előre hajolt, hogy közvetlen közelről bámuljon rá élettelen képpel hosszú pillanatokon keresztül, míg nem az hozzá fordulva kérdezett tőle valamit, na meg a tekintetük is találkozott
- S-sakamoto-sama! - bökte ki, majd megfogta az arcát és forgatni kezdte, aztán elkapta a méreg - Sakamoto-sama! Mit csináltak veled?! Ki volt az az elvetemült aki kinyújtotta a füleid! Ki bántott... KIT ÖLJEK MEG?!
Egész egyszerűen nem volt más magyarázata a dologra, de már egészen biztosan Rin volt az, a hangja... a beszéde... a viselkedése... hogy lehetett ilyen szerencsétlen, hogy nem jött rá elsőre! És valaki bántotta... biztos bántotta... az ő barátait nem bánthatják, bosszút kell állnia! Hirtelenjében minden másról sikerült megfeledkeznie...

Spoiler:

by **Henzon** Kedd Feb. 26 2013, 20:34

- Helló! - köszön vissza Benji az újonnan csatlakozó Sarunak és nem átall felugrani a székéből, hogy üdvözölje őt, de aztán leesik neki, hogy az idomárnak, akiről ő még nem tudja, hogy az, nincs szándékában kezet ráznia vele, mint ahogy Allen is tette. Alig láthatóan megvonja a vállát, majd a lányokra terelődik figyelme, akik továbbra is az asztalon ugrabugrálnak. Legalább is, amíg a hosszú fülű lányka le nem kászálódik és helyet nem foglal az egyik székben.
- Tudod... Nem biztos, hogy jó ötlet itt az asztalon terpeszkedni..! - jegyzi meg kínosan a homlokpántos srác, de nem erősködik jobban, mert nem akarja, hogy leendő segítői inkább meggondolják magukat és itt hagyják egy értelmetlen beszólás miatt. Ha a szülei nem nevelték meg a kis hófehérkét, akkor nem az ő dolga, hogy tovább folytassa.
- Na, izé, szóval igen, leütjük a mobokat, sokan vagyunk, simán menni fog! Minden juss titeket illet majd! - mondata végére a pincér is megjelenik és kiosztja annak a rendelést, aki korábban kért valamit.
- Írd a számlámhoz..! - böki ki kisvártatva Benji, mire a felszolgáló komótosan bólint és távozik. Egy rövid csend üti fel a fejét melyet újra a homlokpántos srác tör meg. Igazából ő sem tudja, hogy mit mondhatna segítőinek, mert ő sincs tisztában azzal, hogy mire vállalkoznak, így csupán marad az a kis infó, amit ő is tud és nem árt, ha megosztja a jelenlévőkkel.
- A barátnőm Yuna. Nem válaszol az üzeneteimre, de a rendszer nem jelzi, hogy bármi bántódása esett volna, szóval biztos életben van. Csak azt nem tudom, hogy akkor miért nem reagál..? - szája elferdül a tanácstalanságtól, hirtelen előtörő idegesség jelei mutatkoznak rajta. Látszik, hogy stresszeli magát a dolgon, de próbál nyugodtnak tűnni. Pótcselekvésként az asztal lapját kezdi el kopogtatni mutató ujjával.
- Egyébként harcos vagyok, nem is gyenge, szóval miattam nem kell majd aggódnotok. - erőltetett vigyor jelenik meg arcán. - Ha van kérdésetek, akkor szívesen válaszolok, ha tudok... És ha megettetek és megittatok mindent, akkor akár el is indulhatunk..!

Határidő: Még mindig három napnak kéne lennie, ha lehet ne toljuk ki nagyon..! :/
Akármi: jöhet privát üzenetben!

by **Taidana** Pént. Márc. 01 2013, 00:58

(off)Csapatmegbeszélés! Ebben a küldiben nincs sorrend! Ha jól értem, Eizonak csak annyi a kérése, hogy háromnaponként legyen új poszt (és előző mesélései alapján nem idegen tőle, hogy ha a három nap után még x ideig nincs reag, akkor zárja is a küldit). Szóval ha valaki tud írni, nem muszáj, hogy megvárja a többieket, nyugodtan alkosson. Köszi, csak ennyit akartam, jó szórakozást nekünk! (/off)

A csapat iránt mutatott anti-rajongásom nem tart odáig, hogy a sráccal ne fogjak azért kezet, csak mire sikerül elővakarnom a nadrágom zsebéből a kezemet, ő már nem kér a pacsimból. Hát kár érte. Egy Taidana-féle Taidana-pacsit kihagyni elég gáz. Mindegy. Én túl fogom élni. Benne már nem vagyok biztos.
Máskor tökre felizgatnának az asztalon táncoló lánykák, de nem akkor, ha lebácsiznak. A tizennyolc évemmel határozottan kikérem magamnak! Persze nem szólok, nem, én aztán nem, nem süllyedek le az ő szintjükre, hogy az öklöm rázzam feléjük, de azért a karomat összefonom a mellkasom előtt, és durcásan nézek az irányukba. Kis ribik, érted, riszálják a seggüket az asztalon, engem meg lebácsiznak. Jesszus, hány évesek lehetnek egyáltalán? Olyan gázak ezek a mai fiatalok… bezzeg az én időmben!
Próbáltam felrázni magam nagypapás bénultságomból, de duli-fuli üzemmódom csak nem akart kikapcsolni. Hiába, hiányzott mellőlem Susaya, hogy ellensúlyozza heveny életundorom. – Majd megmutatja neked a bácsi… – Szánalmas, de csak ennyire futja tőlem, és semmi frappánsabb visszavágás nem jut eszembe. Mindenesetre megjegyzem magamnak a kislányt. Vele még számolni fogunk!
– Végre! – sóhajtottam fel, ahogy a srác indulást hirdetett. Azt kell mondanom, hogy a komfortérzetem öngyilkosságot követett el, miközben ezek a tejfölösszájúak itt rázták mellettünk az asztalon. Az este fénypontja volt, amikor hirtelen az egyik rájött, hogy nem is úgy nézett ki a másik, mint eddig. Még a végén kiderül, hogy nem is egymást ismerik. Az mekkora lenne! A két részeg ribi, hehe…
Jót vigyorogtam rajtuk, majd miután úgy éreztem, hogy erkölcsi győzelmet könyvelhettem el magamban romlott ifjúságuk romjai felett, elégedetten, peckesen lépkedtem a srác után. Susaya nélkül is tökéletesen megleszek én!

by **Allen Dante** Szomb. Márc. 02 2013, 19:15

Amíg a rendelésemre várok, még egyszer végig futom a társaságot, hogy kikkel is hozott össze a sors. Akkor kezdjük is a két hölgyek, akik az asztalon kóvályogtak. Rin-t már ismerem úgy ahogy, mivel idáig csak egy harcot vívtam ellene, így sok mindent nem tudtam meg róla, bár most már tudatosul még jobban az a tény, hogy van egy kis baja a kicsi lánynak. Akkor jöjjön a másik asztalon táncoló fiatal hölgy… inkább gyerek. Amilyen kicsi olyan agresszív is. Remélhetőleg, akkor ilyen jól is küzd. Egy kisebb sóhajtással az új srácra terelődik a figyelmem, aki nem éppen a legjobb modorával mutatkozott be, de legalább ő mérsékeltebben viselkedik a két lányhoz képest.
Nem sokára a rendelésem is megérkezik és Benji is neki lát a további magyarázatoknak. Megtudjuk, hogy barátnőjét Yuna-nak hívják, aki már napok óta nem került elő, és még az üzeneteire sem válaszol. Eléggé szomorú, de beugrik egy ötlet, hogy mi is lehet az oka ennek. Bár kicsit meredek, mert arra gondoltam, hogy ott hagyta szegény csorikámat egy szó nélkül. De mivel felkeltette az érdeklődésemet, inkább megkérdezem tőle. Tudom, tartja a mondás; „Aki kíváncsi hamar megöregszik”, de ez most nem nagyon izgat.
- Öh… bocs, hogy ha közbe szólok, de nem vesztél össze a barátnőddel, és ő annyira megsértődött, hogy csak úgy otthagyott téged? –teszem fel neki a kérdést, s közben néhányat kortyolok az italomból. – Vagy a másik, hogy ha nem is veszekedtetek, akkor talán csak megunt téged, és lelépet. –mondom hátradőlve, kicsit hűvösen megjegyezve.
De mielőtt a srácot a teljes kétségbe esés szakadékába taszítanám ezekkel a feltételezéseimmel, jobbnak látom, ha egy kicsit szépítek a beszélgetésen.
- De, azt se felejtsük el, hogy akár bajba is keveredhetett. –mondom előre dőlve, az ujjaimat összefonva, és az asztalra könyökölve. – Mert ha ez a helyzet, akkor nem ártana igyekezni, nem gondolod? –mondom ezt már egy széles mosollyal az arcomon.
Majd megiszom a maradék üdítőmet, ezzel is jelezve, hogy készen állok az indulásra, mert mint ahogy a korábban is mondtam, meglehet, hogy nincs sok időnk arra, hogy itt bájcsevegjünk egymással.

by **Sakamoto Rin** Kedd Márc. 05 2013, 23:40

- He? Sama? Én? – felelek meglepetten, mikor Mizuki hirtelen az asztalról kezd el bámulni rám, majd megragadja a pofikámat. A fejem nem engedelmeskedik, nekem arra hajlik, forog, merre a lány forgatja. Talán még sem emlékszem jól arra, hogy már ezzel a külsőmmel is találkoztam volna Mizukival.
- Nyugi… – kezdem el a lány buksiját simogatni, hogy lenyugodjon, persze tudtában vagyok annak, hogy nem egy mérges kiskutyussal van dolgom. Very Happy

-… nem kell megölni senkit viszont… – intek a lány felé, hogy hajoljon közelebb. Majd ha ezt megteszi, a fülébe súgom a következő szavakat: - A fiúk mögötted a popsidat bámulják ám… – a cseléd lányka is régen megmondta nekem, hogy a fiúk mindig azt nézik, mikor a lányok háttal vannak nekik így biztos vagyok benne, hogy ők is pont ezt teszik, így kötelességemnek érzem, hogy felhívjam rá Mizuki figyelmét is.
Mikor aztán a morcos bácsi megszólal, csak könnyedén visszavágok neki.
- Hm, alig várom morcos bácsi! – fonom össze a karjaim a mellkasom előtt válaszom közben. Nagyon úgy néz ki, hogy nem kedvel engem, vagyis ez jut eszembe akkor, mikor ránézek, de figyelmemet hamar a másik két fiú vonja magára.
- Pontosan, pontosan! Biztos, hogy összevesztetek *bólogat* ne lehet rá más magyarázat! – jelentem ki és tekintetemről leolvasható, hogy komolyan is gondolom, amit mondtam az imént. - Vagy az is lehet, hogy bele esett egy gödörbe és nem tud kimászni… igen, biztosan, szóval gyorsan menjünk és öljük meg azokat a mobokat és mentsük meg! – felelem, majd megragadom két kézzel Mizuki jobbját és egyenest az ajtóig sietek vele.
- Osoi… hayaku, hayaku!* – intek a lassú férfi csapat után. - Nyu~ mindig a férfiak… – csóválom a fejem, az viszont már csak utána tudatosul bennem, hogy nem kéne, így előre sietnem, mert még azt sem tudom, hogy merre kell menni.

*Lassú… gyorsan, gyorsan!

by **Hitodama** Szer. Márc. 06 2013, 18:56

/Én maradok a sorrendnél, előre leszögezem. Főként mert megvárom mindenki reakcióját a reagjaimra.../

Mizuki kétségtelenül örült a barátjának, hiszen már elég régóta nem látta és amikor találkozott is vele, akkor még nem tudta hogy ő volt az. Nem is igazán izgatta hogy nem kellett megölnie bosszúból senkit, vagy mondjuk hogy éppen a fejét simogatták mintha valami. A figyelmeztetésre tért csak magához, mint valami elkényeztetett kismacska ha hirtelen meghúzták a farkincáját. De inkább a tónus volt az ébresztő és nem a tartalom, mondhatni bizonyos szlengek mint az utca szleng vagy mondjuk az aktuális dada szleng gyakran lecsusszantak róla
- Hol az a Pobzsi??? - nézett körbe, ahogy tanácstalanul letette magát az asztallapra
Fene egye meg hogy mindig ő az aki a dolgokból nem ért semmit, zavaró volt hogy ha valamit nem értett, máshoz kellett fordulnia hogy összevakarja a dolgokat emészthetővé
- Ha mutogatni akarsz Sakamoto-samanak, akkor velem gyűlik meg a bajod! - rázta rá öklét a fickóra, most hogy végre valamit érteni látszott
Aztán pedig kénytelen volt pislogni egy kicsit, lemaradván a megbeszélés részleteivel kapcsolatban, s kellett az ominózus néhány perc hogy felvegye azt a bizonyos fonalat is. Jobb híján inkább csak Rin szavaiból igyekezett kiindulni
- Ha, vagy elárult valamiért cserébe... vagy végig csak kém volt, nem lehet? - bökte mutatóujját a "főnök" orra alá - De felvethető az is, hogy elfogta az ellenség vagy valami szörny lett belőle, igen... kézenfekvőnek tűnik...
A továbbiak mellékesek voltak, a lényeg arra koncentrálódott hogy Rin felpattant a helyéről és most ő volt aki Mizukit vontatni kezdte maga után, ráadásul két kézzel. Mit lehetett tenni? A szájából vette ki a szót, a harc várt és menni kellett, nem volt más ösvény...
- Áhá, gyerünk! - kiáltotta mikor az ajtóban elengedték, majd kézen fogta Rint és már sietett is volna... - ...csak mond hogy merre és itt se vagyunk!
Igen... az útirány...

by **Henzon** Szomb. Márc. 09 2013, 21:35

Benji zavartan, szemét ide-oda kapkodva hallgatja végig azt, aki éppen magához ragadja a szót. Kellemetlen hangulat telepszik kedélyállapotára, ahogy a segítségére siető banda többsége a Yunával való kapcsolatát próbálja elemezgetni, jobban mondva a lány indítékait számításba venni. Egyáltalán nem nyomozókat akart felbérelni, mikor megfogant elméjében a gondolat, hogy segítséget rendel maga mellé. Most mégis azt kell hallania, hogy ezek az emberek nagyrészt szapulják a szerelmét és elméleteket gyártanak eltűnésének okát keresve.
- Nem vesztünk össze semmin. - tekint előbb Rinre, majd Allenre, hogy eloszlassa ezen gondolataikat, s megakadályozza, hogy ezen az útvonalon induljon el gyanújuk. A kis kardforgató lány szavaira, miszerint kedvese kém lenne, nem szól semmit, habár egy röpke pillanatra megfordult fejében, hogy valamilyen frappáns válasszal visszavág, de még egyszer meggondolva, inkább csak ignorálta. Nem gondolni valamire sokkal egyszerűbb, mint agyalni a megoldásán. Persze ez nem minden esetben helytálló, jelen pillanatban viszont egy vitát előzhet meg vele. A morál romlása nem megengedhető.
Benji egy gyermek türelmetlenségével várta, hogy mindenki befejezze amibe belekezdett, legyen az elmélkedés, ökölrázás, vagy bármi.
- Induljunk. - mondja végül, mire a legkésőbb csatlakozott fiúból egy sóhajtás is a felszínre tör. Látszólag unhatta a vitatkozást a két lánnyal és ráadásul ő volt az egyetlen, aki nem változott egyből detektívvé, hogy nyomra bukkanhasson. Benjinek ez a nem-megtörtént esemény máris szimpatikussá tette. Lehet, hogy Saru agya is ugyan azon zakatolt idáig, mint a másik háromnak, de ő legalább megtartotta magának a véleményét és ez a piros fejpántos számára jól esett.
Várt még egy keveset, ha bárki szavalni akar, akkor megtehesse, de utána nyomban az ajtóhoz lépett, hogy azon kilépve Mirage város egyik sűrűn járt útjára tegye lábát. Röpke másodperceken keresztül csak egy helyben állt, mintha kővé dermedt volna egy csúf varázslattól, majd hangtalanul elindult jobbra.
A bárban eltöltött kevés idő alatt is sikerült túlfeszítenie a húrt a mögötte haladó kis bagázsnak, habár ezt próbálja leplezni, arcára kiült mérgét pedig minduntalan átmaszkírozni valamilyen semleges fapofára. Mire kiérnek a városból, dühe tovaszáll, s helyét a reménykedés váltja át. A bizodalom a barátnőjében, hogy nincs igaza segítőinek. Neki egyszer sem fordult meg a fejében az, amit most elültettek benne ily' rövid idő alatt. Még ő sem tudta felfogni, de elméjében elkezdett kicsírázni egy gaz, egy kiirtandó gyom, amit gyanakvásnak neveznek...

by **Taidana** Vas. Márc. 10 2013, 01:22

Felzárkózom. A srác mellé. Hívják akárhogy. Benga? Benus? Ben… valami. Hát, talán csak szimplán Ben. – Szevasz, Öcsisajt! Nem figyeltem. Hogy a francba is hívnak téged? – Egen, némileg indulatosabbra sikerül rákérdezni a nevére, de mentségemre legyen szólva, hogy a szám borotvapengényire keskenyítésén és a csúnyán nézésen kívül nem tudtam érdemi választ adni az egyes számú ribinek, mikor visszaszólt. Igen, elhatároztam, hogy így fogom hívni magamban: Ribi No.1. Vagy esetleg még: Ribi #01.
És bizony a feszültségnek valahol ki kell jönnie. Egyetlen alanyom erre pedig Susaya hiányában a srác. Így hát őt sikerült letámadnom. – Saru Taidana, idomár – nyújtom a válaszát meg sem várva a saját mancsom. Arra gondolok: Susaya most büszke lenne rám, ritka szép barátkozási ceremóniát mutatok be éppen!
Így is eléggé üresnek érzem az utat, úgy döntök hát, hogy feldobok egy témát. Szóba jöhetne az időjárás, vagy a kocsmák, esetleg a kaland, amire most hívott minket. Elhatározom, hogy egyetlen dologról nem fogok beszélni neki: Susayáról.
– Ne is kérdezd, most épp nincs velem a petem. Legalábbis emberi szem nem láthatja. – Hát persze, hogy egyből ő jött a nyelvemre. Képtelen voltam nem elkotyogni neki a basic információkat az aranymajmomról.
– Tudod, ő a kajak ilyen nindzsa. Hogy észre se veszed, de itt van körülöttünk – magyarázok hevesen gesztikulálva, és próbálom menteni a menthetőt még. A vállam felett bizalmatlanul hátralesek a többiekre. Remélem, hogy hallótávolságon kívül voltak. Főleg a srác miatt izgulok, mert úgy gondolom, hogy a csajok úgyis elhangoskodnak magukban is akár. Viszont a ratyi-esélyes srác felettébb gyanús. És nem csak azért, hanem mert olyan kis szemfülesnek tűnik. Kell a francnak, hogy más kihallgasson minket, miközben épp vérszemélyes témákat osztok meg ezzel a Benjoval… Benedikttel?

by **Allen Dante** Csüt. Márc. 14 2013, 15:31

A vezérszó elhangzik, ami egyet jelent azzal, hogy a megbízatásunk kezdetét veszi. Így a kis csapatunk útnak is indul. Belegondolva, kicsit modortalan voltam megbízómmal, hogy a barátnőjéről már az első pillanatokban a rosszat láttam. Bár van némi alapja ennek a feltevésemnek, hiszen már rengeteg emberrel találkoztam, és eléggé sokukban kellett csalódnom, mivel teljesen mást mutattak amilyenek valójában is voltak. Hiszen a mondás is tartja a bizalom nagy erény, vagy valami hasonló, ezért van az, hogy először mindenkiben a rosszat látom meg, és mikor kiderül minden, akkor egy megnyugtató érzés kerít hatalmába, azzal, hogy mégis vannak rendes emberek. Ez amúgy rám is vonatkozik, így ez az egész gondolatmenet kicsit álszentnek tűnik. Na, de ezeket félretéve odalépek Benji-hez miután kilépünk a fogadóból.
- Benji… ne haragudj, hogy a fogadóban rosszakat feltételeztem a barátnődről, hiszen nem is ismerem. –hangomban remélhetőleg észreveszi az őszinteséget. – Amúgy nekem is van valakim, aki szinte annyit jelent nekem, mint neked Yuna. –megyek át egy kicsit személyeskedősbe, amit remélem, nem veszi sértésnek, és talán jobban elnyerem ezzel a megbocsájtását, vagy valami hasonlót.
Ezután egy kicsit lemaradok tőle, pontosabban mindenkitől, mert valamin meg akadt a szemem, de mint utóbb kiderült inkább csak káprázott, ami egyet jelentet, valamilyen játékhibával. De, hogy ne maradjak, le jobban a többiektől felzárkózok hozzájuk. Közben belegondolok, hogy egy ilyen színes társasággal milyen eredményeket tudunk elérni. Hiszen a két leányzó… mondjuk azt, nem voltak a helyzet magaslatán, a fogadóban, így remélhetőleg a harcban jobbak. Egyedül Rin-ről tudok valamit, de az is már egy jó ideje változhatott… szóval, kérdések kérdések után. Egyedül a másik srác tűnik értelmesnek, bár a modorán lehetne mit csiszolni…

by **Sakamoto Rin** Hétf. Márc. 18 2013, 19:42

- Mondom a fenekedet! – emelem meg egy kicsit a hangomat, hátha csak azért értette rosszul mert túl halk voltam az előbb. Ám mire észbe kapok minden JK felém tekint mire enyhén elpirult arccal simogatom meg a tarkóm a jobbommal, míg bal kezemet behajlítva a hátam mögé irányítom.
- Ehehe… – csak ennyi hagyja el az ajkaim zavaromban, de szerencsére hamar elterelődik a figyelmem más merre, ahogy az engem figyelőké is.
- Mizuki-nyan, szerintem nem úgy értette… bárhogy is értette… – próbálom, nyugtatni a kardforgatót nehogy még neki ugorjon Morcosnak. Tényleg vajon milyen kasztú lehet, mert még ezt sem tudni róla. Lehet, hogy árnyharcos?
Közben úgy tűnik a fő beszédtéma Benji-nyan barátnője lett. Még jó magam is előállok egy… nem is, kettő lehetséges történéssel, amiből az elsőre azonban hamar választ is kapok. Így azonban marad a gödörbe esős ötletem, na meg…
- Mi? Kém? Aszta, egy kém… – gondolkodom is el rajta, hogy milyen lehet kémnek lenni. A tévében régen láttam kémfilmeket és azok nagyon menők voltak *.* Na, de vissza a valóságba, mármint a virtuális valóságba mert hát máshova nem igazán tudok visszatérni.
- Hát, igen, indulás! – helyeselek a fiú felszólalására hisz mi már menetre készen állunk Mizukival az ajtóban várva a férfinépségre.
- Okké~… majd én mutatom az utat! – jelentem ki, míg a csapat többi tagjára várunk, majd körbe tekintek az ajtóból. - Hááát, szerintem… erre! – mutatok, pont ellentétesen annak amerre a fiú indul el.
- A fene… de majdnem eltaláltam. – mosolygok Mizuki felé, majd még mindig a kezét fogva a többiek után indulok, hogy csatlakozzunk hozzájuk.
Mivel azonban az út hosszúnak és unalmasnak ígérkezik, úgy gondolom, el kellene foglalnunk magunk valamivel.
- Na és mond csak Mizuki-nyan, mit csináltál mostanában? – érdeklődök egy mosollyal az arcomon.

by **Hitodama** Pént. Márc. 22 2013, 08:48

/Elnézést, most már kialudtam végre magam és helyrerázódtam. Viszont, ha esetleg addig összegyűlik egy új kör, csak holnap délutántól vagyok elérhető!/

- Á hogy az, értem... de hé! Én is akarok rajongókat!
Vagy inkább mindegy, volt fontosabb dolog is annál mint hogy melyik oldalról látja éppen valaki. De abból sem lett semmi, az illető inkább ignorációba burkolózott és nem hozta fel a Rin témát többé. Így a megbeszélés is folytatódott, ahol saját véleményét leszámítva nem nagyon bonyolított meg másik elméletet

...

Sikerült végül eljutniuk addig a pontig, ahol már a kliens is arra az álláspontra jutott hogy indulni kellene, mire ők persze már az ajtóban várták a jeles eseményt. Mizuki már indult is volna barátja után, de ehelyett inkább utána nyúlt és visszahúzta amint az a fiú egészen más irányba fordult le az utcára
Nem szeretett leghátul menni, így hát nem eresztve most sem Rin kezét, felzárkóztak a csapatvezető mellé, míg az a másik fiú inkább hátramaradt. Mások beszélgetése nem igazán érdekelte és így egyenlőre nem is foglalkozott mással. Rin kérdése azonban fogós volt, történt egy és más, többek között úgy fest éppen barátjával, aki vicces fülecskéket növesztett valahogyan. Tűnődve nézett fel a lányra, aztán vissza maga elé az útra
- Pihentem és... harcoltam, igen harcoltam sokat! - mondta végül, kicsit erősködve és igyekezett témát váltani - De szereztem egy ilyet!
Elő is vett egy tenyérnyi itemet, egy kis szárnyacskát amit ő a szabályzattal ellentétben nem viselt nyíltan, valahogyan nem érezte hogy illett rá. A kísértetek sokkal inkább mint az angyalok
- Bejita-san, milyen messze vagyunk még? - kérdezte meg a csapatvezetőt
Aztán vissza is fordult Rinhez
- Honnan szereztél olyan füleket, Sakamoto-sama?

by **Henzon** Vas. Márc. 24 2013, 21:21

Benji katonásan lépkedve halad egyenesen előre. A házak teteje fölött, ha valaki messzebbre tekint, már láthatja a magasodó erdő fáinak dús lombkoronáit, ahogy az aincradi nap fényében sütkéreznek.
Meglepődve veszi észre, hogy Saru melléje baktat, s a neve után érdeklődve a kezét nyújtja. Mint kiderül, idomár és a petje egy ninja. Legalábbis olyan.
- Benji vagyok. - ismétli el nevét a kézrázás közepette.
- Ninja petről még nem is hallottam. Biztos erős. - teszi hozzá, de jó kedélyállapot híján csak egy gyenge mosolyra futja neki, de reméli, hogy így is átmegy, amit sugallni akar.
Fejét azonban a másik oldalra kell kapnia, mert ott pedig Allen zárkózik fel. A homlokpántos zavartan hallgatja végig a harcművész mondókáját, de nagy kő esik le a szívéről szavai nyomán. Még ha nem is ad nagy lökést reményeinek, erősen arra hajaz, hogy igazat adjon barátnője hűségének.
- Ha neked is van valakid, akkor megértheted, hogy hogyan érzek. Vagy mit akarok érezni... - majd bólint is hozzá, s ekkor Allen lemarad.
Benji viszont nem sokáig árválkodik gondolataival, mert a lány, akinek nagy tapasztalata van az asztalon táncolásban, panaszosan érdeklődik az erdő holléte felől.
- Ne aggódj, nemsokára ott vagyunk..! A házakon túl kevéssel... - válaszolja ismét egy gyenge mosollyal, de most hangszíne lágyabban zeng, hisz' mégis csak egy kislánnyal beszél.
És úgy is lesz, ahogy a homlokpántos fiú mondta. A házakat elhagyva rövidesen mindenki megpillanthatja az erdőt, melyről már hallottak korábban, de benne még nem jártak.

[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek Forest_www.kepfeltoltes.hu_

A zöld lombok hívogatóan sisteregnek a szélben, szinte magukhoz szólítva a játékosokat. A fák vastag törzsei mögött azonban mintha egy másik világ kezdődne: sötét, félelmetes vidék. Néhol el-elsuhanó árnyak, s hangok, melyek nem embertől származnak. Vagy csak a levelek dörzsölődésének, s hullásának hangja téveszti meg az öt fiatal fülét?
- Ez az a hely... Most még visszafordulhattok. - mondja kisvártatva Benji, ahogy felocsúdik a bambulásból. Ezen erdő naturális varázsa figyelemre int. Túl normálisnak tűnik, vagy túl gyanúsnak?
Benji először csak kémlel két nagyobb törzs között egy nyíláson, majd hátrapillant, s végül befurakszik a két rücskös-kérges fa között..

by **Taidana** Vas. Márc. 24 2013, 23:01

– Jah, tökre az – kommentáltam a srácot, és ha már sikeresen megvolt a kölcsönös bemutatkozás, lekoptam mellőle. Láthatóan mindenki vele akart dumálni, nekem meg egyáltalán nem volt kedvem kokettálni hozzájuk. Bájcsevej. Bájcsevej. Bájcsevej!
Izgatottan láttam, hogy egy erdőbe megyünk. Királyság! Kicsit feldobódtam. Susaya alap közege volt az erdő, az volt a minimum, hogy itt több eséllyel csatlakozik be. Aztán akár hogy is lestem, ez nem így történt. Én lassan ötös fogatunk legvégére torlódtam, és ott trappoltam. Egyedül. Tök magányosan! Elfogott kicsit a „vénségemre hat macska között, de egyébként szomorúan és… és vénen fogok meghalni!”-érzés, aminek eredményeként orrom majdnem a földet húzta, miközben Susaya még mindig nem volt sehol. Érted, akart a fene szóba elegyedni ezekkel a srácokkal! Ribi 01 és Ribi 02 nem is szimpla ribik, hanem vérribik voltak. Legalábbis én így akartam gondolni rájuk, mert egyébként erőteljes késztetést éreztem volna, hogy odamenjek hozzájuk, és legalább néhány értelmes szót kicsaljak magamból. Már ha egyáltalán tudok beszélni a közvetlen közelükben. Nem mintha egy olyan nagydumás, mint én, berekedhetne egy gyermekáldásnyi mellel rendelkező nő(k) közelében, csak… tudod, mi van, ha mégis?
Gondolataim közepette nekem tökre fel sem tűnt, hogy reccsent és hajlott mellettem az ág, ahogy puha mozdulattal egy pet került a nyakamba. Rutinosan helyezkedett el, oda, ahol mindig ő szokott trónolni. Komolyan alig kapcsoltam, csak az tűnt fel, hogy tök kényelmes lett a nyakam. Aztán egyszer csak leesett: ó, Susaya!
Alaposan megdögönyöztem. Tudtam, hogy utálja, de tudtam, hogy most a jó viszony érdekében hagyni fogja. Mwuhahahaa, ki kell használni, amíg lehet – pusztítottam tovább a nyakamban vonagló bébi-aranymajmócát.

by **Allen Dante** Csüt. Márc. 28 2013, 18:52

Igen, igaza van Benjinek tudom, hogy mit érez, és tény, hogy eléggé kellemetlenül viselkedtem, ami… nem volt szép tőlem, és most csak nagyon enyhén fogalmaztam. Amíg ezen járnak, a gondolataim már közelítünk is az úti célunkhoz, ahol vélhetően mindenre fény fog derülni, és fiatal megbízónkat akár még jobb kedvre is tudjuk bírni, remélhetőleg. Amint az égre pillantok, vagyis inkább a városka házainak a tetejére, már ki-kikandikálnak a fáknak a lombkoronái mögülük. Innen nézve eléggé barátságos helynek tűnik, így még aggodalomra sincs okom, s úgy vélem, hogy bemegyünk, majd kijövünk a lánnyal megkapva a jutalmat, Benji a lányt, mondhatni két legyet egy csapással. Hamarosan meg is érkezük az erdőnek a „bejáratához”. Innen nézve már nem is olyan barátságos, hívogató, mint néhány perccel ezelőtt. Most valahogy nyomasztó, kísérteties, egyszóval jobb lenne elkerülni. Mielőtt belépnénk, Benji felajánlja, hogy aki akar, az visszafordulhat. Ez a gondolat idáig meg sem fordult a fejemben, és ezután sem fogod ezen gondolkozni. Odalépek a fiúhoz, s meglököm a vállát, ami inkább egy barátságos paskolásnak érne fel.
- Szerintem nincs időkérdezgetésekre, aki akar, az jön, aki nem, hát az nem. Szerintem menjünk. –fordulok közben a többiek fele, és indulnék is befele az erdőbe, de hirtelen megtorpanok, majd visszafordulok. – Öhm… Benji, tudod, hogy merre kell, menjünk? –teszem fel a kérdésemet, ami véleményem szerint nagyon fontos, mert nincs kedvem eltévedni ezen az ismeretlen helyen.
Főleg úgy, hogy furcsa szóbeszédek keringenek az erdőben élő lényekről…. ijesztő, de egyben még izgalmas is, horrorisztikus és kalandos, vagyis csapjunk a dolgok közepébe, de azért ésszel csináljuk azt.

//Bocsánat a késésért :/

by **Henzon** Csüt. Márc. 28 2013, 20:41

Ezzel a fránya határidővel csak a baj van, nem igaz? Olybá tűnik igen! :/ Ejj-ejj! Négyből három ember nem tud írni időre, pedig nem emlékszem, hogy kötelező lett volna a jelentkezés, plusz sorrend sincs meghatározva. Valahogy mégsem akaródzik... Úgyhogy kitaláltam rá egy megoldást! Bizony! Az módi a következő lesz: Mivel mindenkinek három napja lenne az előző játékos postjától számítva, így én ezt most összegzem! 12 nap! Ennyi ideje van a mindenkinek. Nem fejenként, összesen! A következő meséléstől a körök időtartama maximum 12 nap. Nem fogok könyörögni senkinek. Ha 12 nap múlva nincs meg valakinek a postja, azt kihagyom. Ennyi lett volna, köszönöm a figyelmet!

Ja igen, teszteljük is a dolgot! Rinnek és Hitodamának összesen hat (6) napja van. Vajon tudják teljesíteni?

by **Sakamoto Rin** Szer. Ápr. 03 2013, 17:47

- Eh… nani? – kapok észbe miszerint elindulok az egyik irányba, de mégsem arra megyek. Hogy ez hogy lehetséges? Hát fogalmam sincs, nem vagyok én tudós! Azt viszont tudom, hogy Hitodama-nyan megragadja a karom és az ellenkező irányba kezd el húzni, és vélhetőleg ez lehet az oka annak, hogy nem arra megyek amerre menni akartam először. Ami nem is baj, mert mint kiderült én pont rossz irányba akartam menni, mint a többiek.
Egyre csak törünk előre a mindössze három-négyfős csapatban így Allen-nyant leelőzve vontatódom el Mizuki-nyan által a küldetést adó bácsiig. De hirtelen nem jut eszembe a neve… hm… ha jól emlékszem valami „B” betűvel kezdődik, de olyan furi mintha nem is japán lenne.
- Huh, tényleg?! Én is sokat harcoltam meg pihentem is… csak azt nem szerettem, hogy fel kellett kelni reggel… na, jó azt most sem szeretem… É-és képzeld, olyan gonoszak a többiek, folyton leütik a Boss-t mielőtt még én oda érnék és megüthetném… és-és még egy gonosz csiga is bántani akart… >.<… Nyuuu~ tényleg aszta… – rohanom le a lány hosszúra nyúlt válaszreakciómmal a kérdésemre adott válasza után.
~ Áh, igen Bejita-nyan! – szakadok, el egy pillanatra a tárgytól mikor meghallom Mizukitól a fiú nevét. ~ Na, most már biztos nem felejtem el….~ gondolatmenetem végeztével aztán valami nagyon érdekes dolog kelti fel a figyelmem, amit nem tudok magamban tartani.
- Huh, Mizuki-nyan ott egy furcsa szőrös izé ugrott a morcos bácsira… – mutatok egyenest az állatidomár felé felhívva a petre a kardforgató lányt, figyelmét.
Később aztán persze visszatérünk a beszélgetésünkhöz is és most kivételesen én kapok kérdést.
- Hááááát… az úgy volt, hogy egy hercegnő adott nekem egy potiont amitől szuper erős lehetek, de miután meghittem nem lettem az, hanem csak ilyen fülem lett és a hajam ilyen színű. - nyúlok az egyik copf alá és emelem meg egy kicsit. Majd hirtelen beugrik valami és elkezdem végigtapogatni a csilivili övemet, amin a kristályaim sorakoznak.
- Nya, megvan! Néz-nézd nekem is van ám ilyen tündéres csillogós szárnyam. – mutatom a lány felé a kristályt, amit HA aktiválnék, a hátamon szárnyak jelennének, meg és így úgy néznék ki, mint egy tündér. Very Happy

Majd, mikor felkapom a fejem észreveszem, hogy már el is értük az erdőt…

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

[Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek

Re: [Játékos Küldetés] Clockworks - Az óraművek