Frieven

Fejemmel tagadóan bólogatok, hiszen úgy látom, megint félreértettek. Sajnos ez van, hiszen olyan átokkal élek, ami gyakorlatilag megakadályozza, hogy gondolataimat tisztán és érthetően közöljem le másokkal. Meg aztán, picit talán túlzottan is hiperaktív vagyok, ami megint csak rásegít a problémára. A probléma pedig ezúttal újabbat szül. Kommunikációnkban keletkezett zaj gyakorlatilag teljesen eltorzítja eredeti mondandómat.
- Nem, nem, félreértesz... ott lettem vörös, a kazamatáknál. - ennél őszintébb igazából nem lehetek vele. Nem tudnék. Nincs ezen kívül több dolog, amit mindenképpen tudatni szeretnék vele.
- Szóval, félek attól, hogyan reagálnak. Emlékszem ám, a legtöbben nem kérdeznek, hanem egyből más eszközökhöz folyamodnak. Még egy jó barát láttán is. De talán ez a bizonyítéka annak, ha valaki nem is a jó barátod. Talán engem is valamiféle próba elé állított Kayaba. Hogy azok, akiket valaha talán a barátaimnak nevezhettem, vajon most elfogadják-e a tettemet. Ennél rosszabbat pedig, hát el se tudnék képzelni. - félek a megbélyegzéstől. Mindig is utáltam, ha bárminek, bármilyennek is elkönyvelnek. Talán innen eredeztethető furcsának titulált viselkedésem. Az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan. Ami pedig Yuichi céhét illeti, nos... Annál jobban nem akarok másokra támaszkodni, amennyire feltétlenül muszáj. Végtére is mindig is a saját fejem után mentem.
- Mert Hime céhtársam volt. Ilyen egyszerű. ^^ S mint nő, jobban megbízok egy olyan nőtársamban, aki hajdanán velem is megosztotta titkait, s fájdalmait. - hüvelykujjammal befogom a vízipipa végét, csupán csak megszokásból. Itt, ebben a virtuális világban igazából attól se kéne tartani, hogy majd eldől, vagy éppen kialszik a szén, de egyszerűen maga a szokása, ami hiányzik nekem. Ahogyan megannyi dolog a való világból.
- Azonban ha úgy döntötök, hogy nem kísértek el, hát legyen... elfogadom döntéseteket, s köszönöm az eddigieket. - nincs több hozzáfűzni valóm. Nem szeretem az efféle keresztkérdéseket. Mintha éppen tesztelnének. Pedig én szoktam másokat tesztelgetni.

Ironikus kissé, hogy éppen abba a faluba érkezek, ahol Shuuval először találkoztam. Máig nem tudom, miért éppen ide vezetett el a sorsom akkor, amikor végre kiszabadultam abból a kazamatából, de valamiért így alakult. Annyira nem is bánom, hiszen rengeteg dolog történt velem azóta. Erősödtem... Ezt pedig nem holmi számadatok alapján értem, bár az is igaz, hogy megdupláztam azóta a saját szintemet is. De valahogy sokkal magabiztosabbnak érzem magam úgy is, hogy tisztában vagyok a vörös indikátorom hátrányával. Bármikor bárki ellenségének kiálthat ki. Én azonban valahol élvezem is a provokálást.
Szóval, erre a helyre beszéltem meg a találkát Shuuval. Hogy pedig miért éppen most? Mert a fülembe került egy-két infó, ami miatt taláááán esélyünk lesz megszerezni azt a bizonyos csirke nyolcas jelvényt. >.< Mondjuk így sem lesz egyszerű...
- Shuu, Timi! Jó, hogy jöttetek... Szerencsére nem sok játékos fülébe jutott el a hír. - sandítok rá arra a pár emberre, akik izgatottan várnak valamire. Fegyver nincs náluk, csupán a vértjükben bohóckodnak, várván valami kezdetét.
- Képzeljétek... lesz egy event. Itt, ebben a faluban. Biztos azért nem tud róla senki, mert nem egy túl népes hely. Én is csak véletlen tudtam meg. Na de a lényeg... - magyaráznám tovább, azonban megjelenik helyettem az NJK. Bajor népviseletben, vagy valami ahhoz hasonlóban, kontyba fogott hajjal, meg minden, s sipákolni kezd, hogy valaki megtréfálta őt az éjjel, és elszöktek a csirkék. Ez azt jelenti, hogy sok csirke van a faluban. Hátha könnyebb lesz így levadászni őket...
- Ott egy! - igazam lett. Éppen csak elkezdődött az event, amit egy Csirkevadászat felirat igazol is, s a hátam mögött kotkodácsol egy szárnyas. Megfordulok, elkapom, s már viszem is a ketrecbe. Úgy tűnik, nagy esélyekkel indulunk.

Rajtunk kívül csak három játékos érkezett a mini eventre. Valószínű, ők is a jelvényre hajtanak, mint mi. Végtére is, ez egy remek lehetőség arra, hogy megszerezhessük a csirke nyolcast. Csak hogy ez új problémát vet fel. Minden bizonnyal az elszökött csirkék száma véges, így igencsak sietnünk fel. Nem lenne meglepő, ha riválist látnának bennünk. Még az a szerencse, hogy védett területen vagyunk.
- Chh... Még így is sokan vagyunk ennyi csirkére. - morgom úgy, hogy csak Shuu és Timidus hallhassák. Kétlem, hogy bármilyen jutalom járna a csirkék elfogásáért, leszámítva persze a nagyobb csirkemegtalálási esélyt, azonban ez az egyik legnehezebben megszerezhető jelvény, mert annyit kell befogni közülük. Talán még a legendás halat is könnyebb lehet kifogni.
- Hát szárnyasnak ez is szárnyas. - Shuu ugyan talál valamit, aminek tolla van, meg csőre, de azért ez nem igazán tűnik csirkének sehogyan sem. Az NJK nő, aki kihirdette az eventet, sipákolni kezd a fácán láttán, hogy még ez is kiszökött, és mégis, micsoda dolog ez, meg hogy ha megtalálja azokat a huligánokat, biztosan elveri őket egy sodrófával. Persze elfogadja a fácánt is, és visszarakja őt is a kerítés mögé. Igaz, ő egy ketrecet is kap. Ha nem is sokat, de egy kicsit jobban tud repülni a tyúkoknál, így pedig könnyedén ki tudna szabadulni újra.
Megmosolygom kissé a dolgot, s a környezetemet kezdem el figyelni, hátha észreveszek egy másik tollast. A másik három játékos még egyszer ránk sandít, majd ők is a dolgukra mennek.
- Hol kezdjük szerintetek? Várjatok egy picit... Erre az eventre szeretnék egy partyban lenni veletek. Hátha kapunk jutalmat. - küldök nekik egy party felkérést. Persze, ha vége az egésznek, akkor majd megyünk a saját utunkra. De a jelvény érdekében össze kell dolgoznunk, ugyebár.

Kissé necces a dolog így, hogy ennyien vagyunk ennyi csirkére, s már azon gondolkozom, hogyan lehetne megoldani a dolgot. El nem zavarhatom őket, de az se jó, ha itt maradnak. Azonban Timidus fogja magát, és intézkedik, én pedig köpni-nyelni nem tudok döbbenetemben. Látom, hogy valamit mond nekik, azonban hallgatózás jártasságom nincs, így hiába fülelek, sosem tudom meg. A reakció pedig káprázatos. A három játékos biccent egyet, majd fogják magukat, és elmennek. Jó messzire. Oda, ahonnan érkeztek eredetileg is. *.*
- Hűűűű.... *___* Tényleg érdekel, mit mondtál nekik! *.* - biztosra veszem, hogy megfenyegette őket. Felvonom egyik tökéletesre szedett szemöldökömet, miközben Timidus magyarázatát hallgatjuk. Valóban? Tényleg csak ennyit mondott nekik? Majd elsápadok a döbbenettől, mikor rájövök, egészen pontosan hogyan is zajlhatott az eset, az ő szemszögükből.
- Róka? Hol? - még mindig sápadt arccal, azonban abba az irányba pillantok, amerre Shuu mutat. Nem csoda, hogy ilyet is találunk ebben a faluban. Végtére is, nem meglepő, ha már szöknek a csirkék.
- A kis csirkefogó! Biztosan segít majd megtalálni a többit! - megpillantom én is a lompos, vörös farkat, de a róka már messze jár, ki a faluból, s befelé a közeli erdő sűrűségébe.
- Igen, ez jó ötlet. - helyeselek. Jó a meglátás, a róka bizonyára elindult valamerre, tutira kiszagolta a csirkéket. Az egyik közeli épület felé vesszük az irányt.
- Persze... A múltkor én is kisírtam magam. ^^" Szóval... azt mesélted ugyan, hogy intézetben nőttél fel. De az anyukádat is említetted. Mi történt? - nem kertelek, rákérdezek. Biztosan jót fog tenni a lánynak, ha végre kibeszélheti magát. Ez általában jót tesz az embereknek.

A szemeim forgatom kissé Timi magyarázatára. Én is elég paranoiás vagyok, de legalább képes vagyok titkolni. Nem mindig tudom mire vélni a pet eme megszólalásait. Tudtam, hogy jó ötlet nem állatkás kasztocskát választani, biztosan nem viselném el egyfolytában ezt. >.< Kell néha a self time, amikor csak magammal foglalkozom, úgyis. Nem reagálom túl azonban a dolgot. Timidussal nehéz bármit is kezdeni. Képtelenség az érzelmeire hatni, emiatt pedig veszélyes ellenfél.
A gabonatároló felé sétálva hallgatom végig Shuu sztoriját. Nem csodálkozom egyáltalán, hogy ilyesmi történt vele, sőt. Igazából várható volt. Aki ennyire nem akar visszajutni a régi világba, azzal nagyon sok szörnyűség történt. Mondjuk első sorban arra számítottam, hogy a korabeliek cikizhették ki valami miatt. Arra is számítottam, hogy a szüleivel is történt valami, de inkább autóbalesetre, vagy hasonlóra tippeltem.
- Értem. - nem lehet erre nagyon mit mondani. Mondhatnám, hogy részvétem, de annak meg semmi értelme nem lenne. Szerintem milliószor hallotta már, és sosem segített ez neki semmit. Megmutatja a képet a szüleiről, bár kissé furának tűnik nekem, hogy Kayaba hozzáfért egy ilyen itemhez. Valami akkor sem stimmel azzal az emberrel. Már azon túl, hogy teljesen elpazarolta a tehetségét egy ilyen játékra.
- Tudod mit? Ha legközelebb a Kezdetek Városában jársz, és benézel a boltomba, hozd el nekem ezt a képet. Egy másolat is jó. Csinálok neked valamit, ami tetszeni fog, és fizetned se kell érte. - a semmitmondó szavakat nem pazarlom rá. Megvan nélküle. Jobb ötletem támadt. ^^ Persze ehhez kell a magam kis műhelye. Egy gabonatárolóban nem lehet dekoritemet készíteni.
- Mondjuk így nem csoda, hogy ennyire szereted a szafarit. Valami mocorog ott, nem? - hallok egy kotkodácsolást, meg egy mocorgást az egyik gabonarakásból. Odarohanok, hogy megnézzem, mi az, hiszen csirkeszagot érzek. Majd meg is pillantok egy állatot a gabonarakásban... azonban csupán egy borz az. Nem nyert. Pedig biztos voltam, hogy van egy csirke itt valahol.

Timidus nem tanulta meg, mikor kell hallgatni. Annak ellenére, hogy csak egy program, egészen jól adaptálta magát az emberi szokásokhoz, ennek ellenére viszont bőven van még mit tanulnia. A robotika csodája... meg a három törvénye, amit olybá tűnik, folyton elfelejt.
- Véletlenül sem hallottál Asimovról, gondolom. - nem lenne meglepő. Az egész SAO tele van olyan lényekkel, amik meg akarnak ölni. Egy pet azonban kicsivel több ennél, hiszen mesterséges intelligenciák, tanulékonyak. Kayaba igazán olvashatott volna pár Asimov kötetet, mielőtt még olyan MI-ket alkot meg, amilyen Timidus is. Így tehát, Timidus viselkedéséért senki más nem felelős, mint maga Kayaba Akihiko.
- Nem, nem haragszom, bár rosszul esett. Van, amikor jobb hallgatni, tudod... az még mindig jobb, mintha megsértenél másokat. - talán érződik némi sértett dac a hangomban. De akkor sem kóser, hogy így beszél velem. Mindenesetre nem vezet semmi jóra, ha felveszem ezt az egészet, így megpróbálom lenyelni a sértést, s ismét mosolyogni. Ahogy szoktam. Szükségem lesz lassan egy új áldozatra. Nem tudom, meddig bírom még ezt a színjátékot.
A csirkét sajnos eltévesztettem, csupán egy teljesen másik állatot találtam, de Timidus hamarosan visszatér egy igazival. A hallás jártasság talán mégis csak hasznos... Mindenesetre még mindig hallok kotkodácsolást, s valamiféle mocorgást is az egyik rakás gabona felől. Hamarosan pedig én is visszatérek egy csirkével a kezemben.
- Eddig hármat találtunk. Mit gondoltok, mennyi csirkéje lehet annak az NJK-nak? - a nyakánál fogva emelem fel, azonban komoly baja nem tud esni ennek ellenére sem.

Eléggé megdöbbenek a dolgon, amit pedig arckifejezésem is elárul. Shuu olvasta az összes Asimov könyvet? Tényleg? Komolyan? o_o Hű... hát mindig is tudtam, hogy koránál érettebb, de ez, ez most tényleg megdöbbentett.
- Olvastál Asimovot? Te? o.o - talán enyhén lefitymáló a hangsúly a "te" szócskánál, azonban hamar észlelem, mekkorát hibáztam. Ilyen hibát nem követhetek el.
- Bocsáss meg... Csak nem számítottam erre, Shuu-chan. Tudod, a korodbeliek általában csak buta visual noveleket meg light noveleket olvasnak. Nem pedig komoly science fictionöket. Még engem is csak az egyetemen kezdett el érdekelni. Pedig különben rá se bagóztam volna azokra a könyvekre. - sosem voltam kifejezetten olvasáspárti, legalábbis nem az irodalomban. Aztán annyian mondták, hogy jó, hogy végül mégis belevágtam... és nem bántam meg. Végtére is, olyan témákkal foglalkozik, amiket én igenis, komolyan veszek.
- Hát, én Timidusra például inkább MI-t mondanék. Az több, mint egy robot. De jól van, igyekszem. - Shuu egy picit egyedül hagy, hogy megkérdezze az NJK-tól (mert az akkor is csak az marad, lévén nem olyan tanulékony, mint egy pet), hogy mégis mennyi csirke lehet. Amint hallótávolságon kívül kerül, a feszült csendet köztem és a tollas sárkány között ő töri meg. Azonban jobban fel vagyok készülve az efféle kérdésekre. Rezzenéstelen arccal, azonnal, gondolkodás nélkül rávágom feleletemet.
- Mert magányos vagyok, és unatkozom. Nem sokan állnak velem szóba, ha nem lenne egyértelmű. De a vidám emberek engem is felvidítanak. - még egy bájos mosolyt is megejtek a végén. Nem, ennyivel nem tud legyőzni. Talán tanulékonyabb, mint bármelyik ember, de kettőnk közül még mindig én vagyok az okosabb. Tudom, mikor kell okosan hallgatni, ez pedig előnyökhöz juttat.

Tudtam, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a beszélgetésre. Érthető, ha Timidus gyanakszik, hiszen gyakorlatilag árad belőle, hogy mennyire nem bízik senkiben. A titok viszont, hogy nem szabad megijedni. A legtöbben ezt tennék, esetleg kikelnének magukból, de annak meg semmi értelme. Legfeljebb rontasz a saját helyzeteden. Én viszont annak a híve vagyok, hogy nagyon sok konfliktus teljesen elkerülhető, ha a megfelelő időben kellő türelemmel és nyugalommal kezeled a helyzeteket. Persze, mindezt évek, akár évtizedek munkája előzi meg. Sokaknak ez nem megy... s így buknak bele saját dolgaikba. Ellenségeket szereznek, amikor ez egyszerűen elkerülhető lett volna, ha a megfelelő időben a megfelelő szavakat használják. Nem tagadom persze, hogy szándékaim vannak azzal, hogy közel férkőzöm a lányhoz, de nem akarok feleslegesen ellenséget generálni magamnak sem a sárkányból, sem belőle. Rengeteg más módja van annak, hogy ez ne történhessen meg. Én pedig kellően óvatos és felkészült vagyok ehhez.
Most a legfontosabb az, hogy nagyon odafigyeljek arra, amit mondok, és ahogy mondok. Megfigyeltem, hogy még a bírósági tárgyalásokon is milyen könnyen tudja egy jól képzett, szociopata celeb elnyerni az állítólagosan független bíró szimpátiáját, ha kellően gesztikulál, s jó szavakat használ. Súlya van annak, ha a jegyzőkönyvbe az "én drága édesanyám", vagy a "szegény gyermekeim" szavak kerülnek be. Nincs ez másként a többi hazugsággal sem. Timidus jól gondolja. Az emberek hazudnak. Csupán nem mindenki tud is.
- Hát... őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam. - bizonytalanságot színlelek, s kissé megvakarom a tarkómat. Szemeim viszont nem veszem le Timiduséról.
- Nincsenek igazán hosszú távú céljaim... mármint, most már nincsenek. Csak szeretnék hasznos lenni, tudod... amíg ki nem jutok. Ezért is akarok megpróbálkozni a fronttal is. Ha meg nem jön be... hát tényleg nem tudom. Tudod, nem mindenki képes eldönteni, hogy mit is szeretne kezdeni magával. ^^" - megpillantok az egyik gabonakupacnál valamit mozogni, s teszek egy óvatos lépést arrafelé. Timidus kissé úgy viselkedik, mint egy anya, aki teszt alá veti a lánya új pasiját. Talán bárki mást zavarna, de én értem, hogy miért van erre szükség. Igazából minden joga megvan rá.
- Nem mondhatom meg, hogy kiben bízz és kiben nem. Ebbe nincs befolyásom... de majd igyekszem nem meghalni. Úgy tudom, elég drágák azok a burkok. - sosem használtam még olyanokat, csak hallottam, hogy van ilyen is. Ha a húszas bossra tényleg elmegyek, márpedig így néz ki, akkor be kell szereznem egyet.