Re: Frieven

by **Licht** Csüt. Márc. 27 2014, 20:34

-Ugyan nem érint érzékenyen, csak hagy szégyellni valót maga mögött a céh, így nem szeretem híresztelni, hogy tag vagyok…Pláne úgy, hogy nem sokáig már, így nem is folyok bele, mert minek úgy is szabadulok onnan lassan. Szóval egyszerűen nincs mit ragozni a dolgon, mert hátba se akarom őket szúrni azzal hogy kotyogok, meg mondom én sem vagyok büszke a tagságomra…
Majd terelődött, meg haladt tovább a téma és kiderült, hogy Ato volt akit megvámoltak a céhtársaim. Hát ez kicsit cinke, de lehet már mondtam, na de most mit is lehet fűzni a dologhoz.
-Ugyan-ugyan dehogy…Biztos meg volt az okod amiért így döntöttél és nem szálltál harcba. Bár nem tudom, hogy Itachi és közted mennyi az erő különbség, de lényegtelen még ha te is vagy az erősebb, még lehet akkor is bölcsebb volt az, hogy nem szálltál harcba velük…vagy tudom is én a részleteket nem ismerem…
Majd jött a baris álma ami eléggé elterelte a témát, meg a leszúrás az kicsit meglepett, nem gondoltam, hogy ilyen intenzív álma volt…
-Azért máskor leszúrás helyett inkább próbáld meg azt, hogy megcsíped magad…Általában az is kizökkent az álmokból…
Majd hallgattam tovább amit mond, bár igaz majdnem kaptam egy hosszabb monológot, de nem rá érek épp? Sajnos még nagyon is ráérős a napom, de legalább nem unatkozok.
-Az immortál mob rész teljesen, bár maga az egész egy fura képzeleti szüleménynek tűnik, de mindenki szokott furcsákat álmodni időnként…Ugyan, semmi gond az én időmből kitelik, hogy hossza beszédet hallgassak. De tényleg örülök neki, hogy nyugodtabb a lelki világod, néha eléggé idegesítő tud lenni egy ilyen buta álmot is magába tartania az embernek.
Majd gondolkozom picit merre tovább most, ma nem vagyok formában beszélgetés terén pedig az jól megy, néha túlzottan is…
-Na és a furcsa álmodon kívül, történt még veled valami érdekes mostanság?

by **Atoru** Vas. Márc. 30 2014, 15:09

- Rendben, akkor nem is kérdezgetlek tovább. – zártam le a témát. Hogyha nem akar róla beszélni, akkor nem kell neki, hiszen senkit nem kényszeríthetek. :roll:Viszont, hogyha így áll a helyzet, hogy szégyelli őket, akkor mégsem lehet olyan, mint ők. Ez viszont egy jó pont a számára. Aztán jött a cikis ügy megvitatása.
- Annyira nem vagyok jó stratéga, hogy felmérjem az ellenségeim állóképességét. – mosolyodtam el. – Csak egyszerűen jobb félni, mint megijedni, főleg ha egy piros indikátorosról van szó. – zártam le a témát. Azt a fickót még egyszer meg fogom keresni, és majd tisztességesen visszafizetem a tartozásom. Egyelőre viszont ne gondoljunk ilyen dolgokra, inkább élvezzük ezt a szép tavaszias időt és Licht társaságát. Erről a lányról többet szeretnék megtudni, és ez pont adandó alkalom, hogy megismerjem. Közben viszont rá is kéne figyelni. A tippjén saját magamnak nyomok egy facepalm

-ot.
- És ez nem jutott az eszembe! – csóváltam a fejem. Lehet, hogy célravezetőbb lett volna, mintsem magamat bántsam. De már így jártam, legalább szerencsésen túléltem. Eddig. Viszont ezt a búskomor hangulatomat el kéne tüntetnem. Majd Licht felvidít. ^^- döntöttem el magamban. A baris témát is kikészítettük, tehát valami más kéne. Egy kicsit tudtam csak ezen gondolkodni, mivel Licht már szólt is.
- Semmi különös. Igazából általában unalmas tengetem napjaimat, van amikor mást sem csinálok, mint hogy sétálgatok a szintek között, megcsodálva a tájat. Persze ezt is csak egyfajta hobbi szinten, mivel ki akarom használni az itt töltött időt, így minél többet használom a lábaimat. És te mi jót csinálsz mostanság? – kérdeztem vissza udvariasságból. Viszont ahogy végig gondoltam, hogy mit szoktam tenni, rájöttem, hogy nem szoktam társaságba járni. Suspect

Majd valamikor elkezdem, amikor lesz hozzá kedvem. :roll:Most viszont Lichthez van kedvem, tehát akkor kérdezgessük.
- Mondd Licht, mitől lett sárga az indikátorod? – kezdtem bele mindössze egy kérdéssel, most egyelőre többel nem zaklatom. Rolling Eyes

by **Licht** Vas. Márc. 30 2014, 19:32

A céhes dolgon gyorsan áthaladtunk, igazából nincs mit mondani arról a céhről meg nem is akarok most rosszat nekik attól hogy nekem rossz volt tagnak lenni, lehet a többieknek jó ott. Azután ott van a másik kellemetlen és beszélendő témánk is.
-Háát amilyen fejjel előre gondolkodás nélkül szokásod cselekedni, elhiszem hogy nem vagy jó stratéga. – majd a mondandója végén felnevette m egy kicsit – Főleg, ha egy piros indikátoros! Ez kicsit vicces, nem biztos, hogy veszélyes az illető csak mert piros indikátora van. Főleg az kis mitugrász nem, azt se tudni hogyan lett piros az indikátora, lehet csak véletlenül aztán most nagy arca van rá. De egyszer volt szerencsém egy kis idomár fiúcskához, aki úgy lett vörös, hogy a petje megvédte mert piszkálták. Ott nem volt szó szánt szándékkal elkövetett gyilkosságról, egyszerűen a pet védte a gazdáját ahogyan kell. Szóval legyél tisztában azzal te mit bírsz és ne az indikátorokat figyelgesd mert lehet, hogy néha még az is megtévesztő lehet.
Bár igaz az indikátorok pont a megkülönböztetés miatt vannak, de tényleg nem lehet megállapítani, hogy kinek miért és hogyan lett olyan színű amilyen. Az álmában leszúrós dolog után meg, ahogy láttam kicsit ütött Atorunak a megjegyzett „tippem”. Bár utána nem is mondtam semmit többet, még mondtam egy vélemény féleséget a baris álmáról aztán ott kifújt és a világ legelcsépeltebb módján próbáltam életben tartani a beszélgetést, bár igaz így sem lett sokkal gazdagabb a beszélgetés, de legalább nem csak nézzük egymást bambán.
-Hogy érted azt, hogy kihasználod a lábaid? Talán kin történt veled valami? – majd rájöttem, hogy erre hülyeség volt rá kérdezni inkább válaszolnom kellet volna az ő kérdéseire, na már ott bukott a dolog, attól függetlenül folytatjuk a társalgást tovább – Nem lényeges válaszolnod az előbbi kérdésemre csak hirtelen kibukott belőlem a dolog. Az meg, hogy én mi jót csinálok mostanság, hát ebben a játékban nem sok semmit, de néha a semmiből is születnek új ismeretségek vagy épp vicces történetek. Ennek titka meg az, hogy szinte minden marhaságban benne vagyok és nem félek random leszólítani embereket.
Gondolkozni kezdtem egy picit, lehet talán kicsit furcsán fejtettem ki a tevékenységeim, de nem tudom másképp kifejteni mármint tudnám csak úgy elég uncsi, így rövid volt és érthető belőle a lényeg is. Majd az indikátorom színe miatti kérdés, igazából egyszerű a válasz még mondani se nagyon kell, de legalább van mit beszélni addig is jó bármilyen téma éppenséggel.
-Az indikátorom színe, háát…az úgy lett sárga, hogy párszor eljárt a kezem és volt néhány est ahol nem is lett volna szükséges csak reflexszerűen jött a védekezés képp, de azt meg azt bánta aki úgy közelített felém mint egy tolvaj. DE akkor szokásom ütni általában mikor jogos és el kell az illetőnek, tehát semmi extra cselekedet nem írható az indikátorom színéhez…
Itt befejeztem, gondolkoztam picit, de tényleg semmiségek azok amik miatt sárga az indikátorom.

by **Atoru** Hétf. Márc. 31 2014, 08:38

Úgy látszott a stratégiai készségemet Licht is kétségbe vonja, de ebből is látszik, hogy jó emberismerő. Viszont amit a pirosokról mondott, kicsit elgondolkoztatott. Bizony, könnyen lehet mindegyik, amit mondott. Ezért nem szabad a borítóról megítélni a könyvet.
- Nos, igen, ezek könnyen megeshetnek, habár egy pet öljön azért, hogy a gazdáját védje. Ilyenről nem nagyon hallottam. – csóváltam a fejem. – Persze ne értsd félre, nincs semmi bajom velük, csak éppen ők se többek a programnál, amiben vannak. Adatok és parancssorok kavalkádjából épülnek fel, és ezért mondtam mindezt. – mondtam el a véleményem. Nem tudom, hogy Lichtnek mennyire fog tetszeni ez az egész dolog, amit ecseteltem neki, de ez az én véleményem, amin nem változtathatnak. Azután pedig Licht felvetette az egyik olyan kérdést, amire elég nehezen válaszolok.
- Dehogyis, szívesen válaszolok, ha kérdezel. – mosolyogtam rá. – Azért szeretném kihasználni a lábakat, mivel a valóságban nem tudom. Ugyanis ott tolószékes vagyok. Egy szerencsétlen balesetben vesztettem el, de ennek ellenére ugyanúgy éltem az életem, mint ahogy addig. Plusz, a tesstneveleés órákat amúgy sem szerettem. – vicceltem el a dolgot. Nem titkolhatom az örökkévalóságig a kilétem, és különben is, nem rég tanultam, hogy szembe kell néznünk és legyűrni a félelmeink. Én is ezt teszem, és így talán jobb ember lehetek. Az elfoglaltságain pedig mosolyogtam. Tehát Licht is amolyan „társaság közepe” ember, aki bele megy mindenbe, és mindenkivel jóba van. Persze nem mintha én nem lennék mindenkivel kedves, de azért szerintem kevesebb embert tekinthetek barátomnak, mint ő. Ajj, de most nem szabad elkalandoznom! Most csakis rá kell figyelnem. Főleg, hogy most meséli el, mitől lett sárga az indikátora.
- Ó, tehát visszaütöttél. Ezt tisztelem a nőkben. Tudod, nem mindenki képes rá, hogy felvállalja azt, hogy mit érez, és szembe nézzen azzal, aki rosszat okozott neki. Ehhez sok bátorság kell Licht, ezért tisztellek. – mondtam neki. Mindegyik szó igaz volt, amit mondtam, semmi ámítás nem volt benne. De hogy mit fog reagálni, azt majd megtudom.
- És mondd csak, te még mit szeretnél megtudni rólam? – kérdeztem meg, hiszen én már elég dolgot tudok róla, így eljött az idő ,hogy én valljak neki.

by **Licht** Hétf. Márc. 31 2014, 17:50

-Igen a petek is a játék programjához tartoznak, de viszont akkor gondolom beléjük van kódolva az, hogy védjék a gazdáikat. Meg ha jól tudom a petek is mobok csak megszelídítették őket, így megeshet hogy túlzásba esnek és megölnek valaki, ha a gazdájukról van szó. Sőt találkoztam már néhány idomárral és elég valós személyiségeknek tűntek a petjeik is. Mindegyikük másképp viselkedik és másképp kommunikál a világgal. De nem fokoznám tovább, én nem vagyok idomár, így nem is tudok sokat róluk csak az eddigi tapasztalataim mondom el az eddig találkozásaim után.
Ezek szerint mindenki másképp látja a peteket. Bár igaz én nem értek az ilyen számítógépes katyvaszokhoz és bár a petek nem kis kedvencek én még is úgy nézek rájuk, bizonyos mértékben azért tudom, hogy nem mindegyik szereti ha kis kedvencnek nézik. Közben Atoru felelt a kérdésemre, kissé meglepett a dolog, de nem túlzottan izgatott a dolog, meg neki esne rosszul ha most hirtelen elkezdeném sajnálni, ilyen esetekben sokkal rosszabb, ha mindenki csak sajnálja a szenvedőt, ahelyett, hogy úgy kezelné mint bárki mást akinek nincs semmi baja.
-Értem…Azért örülök, hogy utána nem fordultál magadba és élted úgy az életed mintha mi sem történ volna. A tesit én se szerettem, nem is jártam be rá, bár igaz ez legtöbbször amiatt mert edzésere kellet menni. Aztán felmentettek a tesi órák alól már csak azért is mert két küzdő sportot űztem egyszerre, így a mozgásom meg volt bőven.
Majd az utolsó kérdése meglepett, most ki kéne faggatnom vagy mondani akar valamit csak harapófogóval kell kihúzni belőle.
-Ez kicsit furcsa kérdés. Most faggassalak ki? Most miért rontsak be az ajtón, ha beakarnak engedni rajta akkor úgy is befognak és nem kell berontanom rajta. Tehát ha mondani akarsz nekem valami azt ne azért tedd mert faggatlak, hanem mert elszeretnéd mondani és megfelelőnek tartasz engem arra feladatra, hogy elmond nekem.

by **Atoru** Csüt. Ápr. 03 2014, 20:31

– Nos, igen, ebben lehet valami. De mondjuk még ilyenről se gyakran hallottam… Pet öljön játékosokat. Persze, ez is csak önvédelem, de akkor is… Mindenestre, jó, hogy ilyenekről is tud az ember. – mondom végül. Pet, ami embereket öl. Hát, én nem ismerem azt a játékost, akivel Licht összefutott, de lehet, hogy a petje szándékosan ölt embert. Később pedig ezzel leplezte magát, hogy csak a petje önvédelme volt. Ez majdnem olyan, mint a rendes piros indikátoros játékosok szövege, csak itt a petre tereli. De egyelőre nem ítélkezem, hiszen még csak nem is találkoztam vele. Ez a szokásom is rossz néha, és majd egyszer le kell szoknom róla… valamikor… a közel jövőben… egyszer… Mindegy is! Most Lichttel kell törődnöm, nem magammal. A múltammal kapcsolatban pedig válaszolt is. Örültem, hogy nem nagyon feszegette a témát, mert még egy kicsit most is érzékenyen érintett, az, ami a testvéremmel történt.
- Azért az első néhány hét, vagy inkább hónap eléggé nehéz volt nélküle, de hozzá tud szokni az ember. – füllentettem egy kicsit. Az ember sohasem szokik hozzá ahhoz, hogy elveszít valakit, aki közel állt hozzá. Bemesélheti magának, hogy nem fáj, és jól el van nélküle, de attól még hiányolni fogja. De hogy tereljem a szót, gyorsan rákérdeztem a sportjaira.
- Nahát, küzdő sportoltál? – ámultam el. – És micsodát? Aikido? Vagy kendo? Esetleg karate? – kérdeztem. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy mit sportol. Viszont néhány fogást szívesen megtanultam volna én is. Hm… Talán majd megkérem Lichtet, hogy segítsen, így jobban kipróbálhatom majd az akrobatikát is. De ez még ráér, most egyelőre csak beszélgessünk. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy Licht nem nagyon tudja, mit is kérdezzen, jobban mondva nem szeretné, mert faggatásnak veszi.
- Dehogyis faggatás. Viszont az ajtóra visszatérve, csak akkor engednek be, hogyha kopogsz. Más néven, kérdezz nyugodtan, mivel nem tudom, hogy mire lennél kíváncsi velem kapcsolatban. Persze, ha semmi különösre azt is megértem, és akkor nem nyaggatlak ilyen dolgokkal. – mosolyogtam rá, és elgondolkoztam. Lehet, hogy nem kíváncsi velem kapcsolatban már semmire? Rendben, ez előfordulhat, de akkor hogy érzem úgy, hogy ez egy kicsit… nem is tudom… ilyen furcsa érzés… de mindegy is, reméljük, hogy Licht majd kérdez, mert az igazat megvallva, nem szeretném unalmas tényekkel húzni az idejét.

by **Licht** Pént. Ápr. 04 2014, 13:12

-Az igazat megvallva az pók eléggé különc egy jószág volt. Eléggé szélsőségesen viselkedik. A gazdája meg csak egy kisfiú volt és nem igen nézett ki gyilkos alkatnak. De mindegy a lényeg az lett volna, hogy sose lehet indikátorról eldönteni, hogy ki milyen ember lehet. Lehet, hogy ezt a játék könnyítésnek szánta felismerés terén, de éppenséggel ez zöld indikátoros is lehet ugyanolya veszélyes mint egy vörös indikátoros és fordítva meg lehet pont egy vörös karakter az akiben meglehet bízni csak pusztán csak egy baleset miatt lett vörös az indikátora vagy épp rákényszerítették. De nem folytatnám, igazából mindenkinek mag van a véleménye dolgokról, ez meg csak az én látás módom szerinte feltételezés. Igazából nálam az indikátor az amit utoljára nézek, inkább nézem az embert mint az indikátor színét…
Majd terelődött is a téma, bár szerintem ezt az indikátoros dolgot eléggé ki is beszéltük. Most lehetne vitázni a másikkal az állás pontjáról, de felesleges, mindenki úgy gondolkozik ahogy akar, én meg most csak elmondtam az én opciómat ezen téren.
-Ugyan valaki hiányához nem lehet hozzá szokni csak meglehet tanulni nélküle tovább élni és boldogulni. De attól még nem szokod meg a hiányát, egyszerűen csak másképp kezdesz el élni kicsit. De ez a normális szerintem, bár igaz nekem mindig a tovább lépés a normális dolog. Soha sem értettem azokat akik egy életre összeszakadtak és befordultak valami miatt, mert okés nagy trauma érte, de akkor sem ez a megoldás szerintem, hogy magunkba omlunk és megszűnünk létezni. Lehetünk szomorúak, de nem érdemes sokáig rágódni rajta, mert akkor csak elemészt és a végén olyan mintha már hallott lennél, mintsem élő. – már megint sokat beszélek, olyanról amibe nem is kellet volna belemenni ennyire – Hopp…kicsit megeredt a nyelvem, szokásom…bocsi, ha fárasztalak vele.
Valamikor két mondatközt kiesett a számon, hogy küzdő sportoltam kint. Ahogy elnézem még kíváncsi is rá, pedig ez az amiről még tudok papolni órákig, de már eddig is sokat beszéltem innentől maradok a röviden-tömören verzióknál.
-A kendo talált a kérdések sorában. A másik meg kung fu volt. Sokan néztek kergének, mikor egyik edzésről a másikra rohantam, közben meg suli és még egyéb tevékenységek. Bár látás módok és tevékenységek terén mindig is csuda bogárnak számítottam, még úgy is hogy művészetibe jártam a sok művészlélek közé. Én még onnan is elütöttem, de sose zavart az ilyesmi csak mentem a magam feje után úgy ahogy kigondoltam és nem foglalkoztam mások véleményével. És már megint sokat beszélek és már megint totál másról…bocsi érte megint.
Kérdezzem meg tőle mi az ami érdekel vele kapcsolatban. Hát itt annyi a gond, hogy én ilyen sablon kérdésekkel nem szoktam készülni. Még senkivel se álltam úgy szembe, hogy kifaggassam az életéről. Mindig jöttek a dolgok beszélgetés közben, na jó többnyire mindig én beszélek. Rossz szokásom. De nem tudok ellene mit tenni és beszélek és jön magától a többi.
-Kopogásnak elég az is, ha már beszélsz az illetővel. Onnantól pedig el lehet dönteni, hogy csak a küszöbön állhatok e meg vagy be is engednek e az ajtón. Tényleg nem szokásom csak úgy kérdezgetni másokat a dolgiról, ha tudom kell akkor vagy elmondják vagy kiderül idővel, ahogy egyre jobban megismerem a személyt. Nekem meg elég egy kérdés és ahogy tapasztalhattad eléggé sokat eltudok beszélgetni megállás nélkül. Bár igaz tényleg lelőhetném magam végre és hagyhatnálak téged is beszélni kicsit…Konkrétan nem igen vagyok kíváncsi semmire se veled kapcsolatban, de ha szeretnél és tartasz annyira akkor mesélhetsz én meghallgatlak szívesen. Tényleg nincsenek konkrét kérdéseim feléd, bocsi.

by **Atoru** Hétf. Ápr. 07 2014, 20:16

- Igaz, van valami abban, amit mondasz, de ennek ellenére néha jól jön ez a megkülönböztetés, mert így a játékosok elővigyázatosabbak, és jobban résen vannak, hogyha olyan személlyel futnak össze. Ha pedig később megismerik, akkor rájönnek, hogy érdemes volt –e az elővigyázatosság, vagy nem. De persze ez megint csak egyéni vélemény, akár csak a tiéd is. – Mondtam neki, és ezzel az én részemről le is zártam a témát. Az ilyen véleményütközések nem mindig jönnek ki jól, hiszen lehet, hogy az egyik, vagy rossz esetben mindkettő beszélgető megharagszik a másikra. Mondjuk, én nem tudnék megharagudni Lichtre, legalább is eddig nem sikerült. Plusz, még tartozok neki néhánnyal, tehát még nem is haragudhatok meg rá. Ezután szerencsésen tereltük a témát, mivel nem akartam most leállni veszekedni, főleg, mivel eléggé süt a nap és itt a tavasz. ^^
- Igen, ilyenkor a legjobb a tovább lépés. Erre én is nem rég jöttem rá, mikor egy helyen ezzel kellett szembenéznem. Addig mardosott a tudat, hogy én miattam halt meg a bátyám, és ezért csináltam mindig életveszélyes dolgokat. De most már tisztábban gondolkodok. Surprised

– mondom neki, hogy egy kicsit megnyugtassam. Azt nem mondom neki, hogy most már nem fogom magam életveszélyes helyzetbe sodorni, mivel erre szükség lesz, de mindegy is.
- Dehogy, nem zavar, ha valaki sokat beszél. Sőt, annak inkább örülök. Társaságban kicsit kínos, amikor nagy a csönd, és nincs miről beszélni. Ezért aztán nyugodtan összehordhatsz mindenféle zagyvaságot, hiszen én is ezt tettem az elején. – utaltam a baris témára. Szeretem, amikor beszélnek hozzám az emberek, csak nekem ne kelljen sokat beszélnem. De persze idővel muszáj lesz, viszont a lehető legtovább el szoktam húzni a megszólalásom időpontját. Eztán fény derült arra is, hogy mit is sportolt pontosan Licht.
- Ó, tehát kendo és kung-fu? Ezeket majd egyszer én is kipróbálnám. Talán majd néhány leckét is adhatnál, persze csak ha nincs ellenedre. Nem muszáj most, lehet az majd később is, amikor majd jónak tartod. Mások véleményével pedig ne törődj, hiszen csak saját magadnak kell megfelelned, nem igaz? ;)Hiszen amíg nem akarsz megfelelni a normáknak, addig saját magad maradhatsz. Úgy értem… persze, kell néha a változás, de ne más mondja meg, milyen legyen a változás, hiszen azt mindenki tudja magáról… Most pedig én is bocsánatot kérnék, mert úgy tűnik, hogy én sem bírtam befogni a számat. – kértem bocsánatot. No fene… ki gondolta volna, hogy ennyit fogok beszélni? De végtére is, ez nem baj. Még régebben jól mondta az a Szophie nevű lány: Mindegy mit mondasz, amíg beszélsz. Legalább s valami ilyesmit szűrtem ki a szavaiból. :scratch:Mindegy is, a múlttal már ne törődjünk, most a jelen és a jövő a fontos. ^^ De főleg a jelen.
- Persze-persze, de én sem akarlak olyan tényekkel untatni, amik számodra nem lényegesek. Hiszen gondolom a vércsoportomra, kedvenc kajára, születési anyakönyvezésre és ilyenekre nem vagy kíváncsi. Az ismerkedésnél pedig nem nagyon tudom, hogy miféle infókat kéne lényegesen megosztani a másikkal, ugyanis ezen a téren a tudásom még eléggé kiforratlan. De ha te így gondolod, akkor ilyennel nem zargatlak, hiszen ahogy észrevettem, enélkül is jönnek elő a témák, csak úgy maguktól. – mondtam végül. Nem akartam vitába szállni, ugyanis nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy veszítenék. Persze nem mintha ez különösebben zavarna, de a vitákat mindenesetre nem szeretem.

by **Licht** Hétf. Jún. 02 2014, 19:13

Az indikátoros téma zárása képp csak hümmögtem és biccentettem egyet, majd hallgatta tovább, most kicsit pihentetem a beszélőkém, eleget beszéltem én eddig sőt még lehet sokat is. Meg kicsit furcsállom, hogy a kígyó még nem kúszott elő vagy ide, hisz ő ugrasztott fel ide, de majd csak jelez valahogy felém, ha már unja a várakozást vagy épp megérkezett ide.
-Nem igazán mondanám magam jó tanárnak, sőt inkább borzalmasnak mondanám magam. De, majd egyszer valamikor megpróbálkozhatunk vele, csak juttasd eszembe néha nap mert elfelejtem. Biztos elfelejtem, mert nagyon szita a memóriám…Nem szokásom mások véleményére adni, nem érdekel az, hogy másnak mi jó, ha nekem jó. Mármint bizonyos téren vannak esetek meg dolgok mikor figyelni kell a másik véleményét is és azt is figyelni kell, hogy neki jó e, de az már megint más dolog. Na, de én be is fogtam folytasd csak, most te beszélsz…
További csendre ítéltem magam és bár kicsit se untatott a fiú beszéde. Nem azért néztem el mellette mert bunkó vagyok csak valami fura macska jelent meg mögötte, ami később már nem macska volt és persze pár perc döbbent nézés után felfogtam mi is volt az. A kígyó Hazama egyik kis árnyék micsodája vagy asszem ez a képességének része mindegy is. A lényeg, hogy ez a jelzés arra, hogy itt van vagy itt volt eddig is csak most unta meg a várakozást, lényegtelen ami a lényeg, hogy most kell elköszönnöm és lépnem.
-Bocsi, de most mennem kell. Eredetileg azért jöttem, hogy találkozzam valakivel csak közbe veled is összefutottam és aztán egész jól elbeszélgettünk. De most már idő van mennem kell. Majd máskor még beszélünk, ha összefutunk még. Szia!
Majd rohantam is és eltűntem az egyik sarkon. Szívesebben beszélgettem volna még vele a kígyóhoz semmi kedvem sincs most, de hát eredetileg azért jöttem, hogy vele találkozzak a baráti csevej nem volt beiktatva, de nem is baj, hogy így alakult, legalább több türelmem lesz Hazama szövegét hallgatni majd.

by **Atoru** Hétf. Jún. 02 2014, 22:54

Licht mondandóján mosolyogva csóváltam a fejemet.
- Ugyan, hogyha tanultad, akkor már nem lehetsz annyira reménytelen. Ellenben nézz rám! Önvédelmem egyenlő a nullával. Eddig semmilyen harcművészeti stílus nem vonzott, meg ugyebár lehetőségeim is korlátozva voltak... Viszont szeretnék majd tőled tanulni néhány dolgot, persze csak ha nem bánod... A memória pedig ilyen téren nekem is probléma. Volt olyan, hogy alig egy-két perce raktam le valamit, és már akkor nem tudtam, hogy hova raktam... Reméljük, hogy most nem ez fog történni. Wink

- mosolyogtam rá a lányra. Eléggé kedves volt és a maga módján szeleburdi. Az ilyen lányokat kedveltem. Persze nem úgy, hogy "Szia cica, van gazdád?" Hanem inkább baráti alapon. Aztán jött az a mondat, hogy beszéljek én. Húú...
- Mit mondhatnék? Nem vagyok az a nagyon szociális lény, így kommunikációban is kissé el vagyok maradva az átlagtól. Azonban szeretnék majd felzárkózni most már... Ezen kívül még sok mindent nem tudok magamról beszélni. Talán még azt, hogy szerintem ez a játék kicsit jobb, mint a kinti. Nem mondom, hogy helyettesíti, de több esetben előnyösebb. Elég, hacsak az én példámat nézzük. Kint sajnos nem adatott meg az, hogy járni tudjak, de idebent tudok. Habár attól tartok, hogy ez az egész dolog úgy működik, mint az űrutazás. Minél többet vagyunk itt, annál inkább romlik a testünk állóképessége. Ami pedig rossz dolig... - még folytattam volna, de észrevettem, hogy csak fél füllel figyel rám. Megpróbáltam kiszúrni, hogy mi érdekelheti, de csak egy kicsi állatot láttam. Nekem nem mondott sokat, de úgy tűnik, hogy Licht-nek igen, és már indult is.
- Ugyan, rá se ránts. Élveztem a beszélgetést, remélem még találkozunk! - köszöntem el én is. Mosolyogva indultam el a teleport felé. Úgy tűnik, eggyel több ismerősöm lett. Ez pedig jó. Nagyon jó.

/Köszi a játékot ^^/

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 14:27

*Gyors és viszonylag problémamentes beilleszkedése a játék környezetébe lezajlott, bár voltak nehézségek a harcrendszer megértésével, s a képessége használatával, de végül csak sikerült mindent valahogy elsajátítani. Harcos lett, s egy hatalmas pallost választott fegyveréül, amely valamelyest takarta is az egyéniségét. Ha minden fegyver közül választani kellett volna, bizonyára egy hatalmas kard lett volna, amivel szétpüfölte volna az ellent. S lám, most megadatott a lehetőség, hogy pont ezt tegye. Mivel meséltek neki korábban a Kiképzőről, gyorsan 10. szintre ugrott, s erősebb lett, mint azok akik hozzá hasonlóan csak most kerültek a sztázisból a játékba, azonban nem tudnak a kiképzőről. Mind amellett a tapasztalati pontja nem növekedett, csak a képességpontjai, így erősebb szetteket és fegyvereket továbbra sem tudott használni.
Nem is zavarta, hisz még erősen ismerkedett a játékkal, s eszébe nem jutott olyan környezetbe menni, ahol ténylegesen meghalhat, habár imádta a kockázatos harcokat…
Nem rázta meg nagyon a dolog, amikor hallotta emberektől, hogy már sokan meghaltak a bejelentés óta, meg hogy sokan már magas szinteken járnak, s élharcosként törnek előre… Tudta, hogy képes őket beérni, ha elég szorgosan dolgozik, bár nem volt fair, hogy így lefagyasztották az indulás után. Unottan lépdelt az úton, ami Friben faluba vezetett, azt hallotta egy újonnan szerzett ismerősétől, hogy ezen a helyen nagyon lehet lazítani, s nem sajnálják az emberek a kaját. A vicces az egészben, hogy ebben a faluban sokan vannak úgy, hogy inkább letelepedtek és benn éldegélték az életüket, mint hogy kockáztassanak, s esetleg ki is jussanak…*
~ Szánalmas… Pedig mennyivel könnyebb lenne, hogy mind megpróbálnák… valaki csak feljutna a csúcsra… deha más nem fog… hát majd én fogok… ~
*Gondolta, s ez a foszlány kicsalt belőle egy mosolyt. *
~ Én, mint aki ebben a videojátékban mindenkit lealázott és legyőzött… Ennél már csak az lenne jobb, ha a banda képes lenne átvenni az uralmat a többi felett Tokióban… ~
*Folytatta, s tovább lépdelt, és lépésről lépesre szépen lassan kibontakozott előtte, Friben a nyugalom szigete vagy mi…
Lassú léptekkel megközelítette a házsort, majd körbenézett, s látta, hogy nincs egyedül.
Játékosok kisebb nagyobb csoportjai elszórva jelen voltak a helyen, egymással beszélgetve. Az NPC-k pedig szorgosan sétálgattak és tették a napi teendőiket, ahogy minden alkalommal… *
~ Na és most… most mit csináljak… ~
*Megigazította a fekete hosszúkabátot magán, majd nagy léptekkel megindult a falu központjába. Mikor megérkezett az említett helyre kinézett magának egy átlagos magasságú épületet, majd fogta magát, s könnyeden felmászott rá, feje alatt összekulcsolta a kezeit, majd elfeküdt a háztetőn, onnan bámulva az eget.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 14:52

Ugyan nem volt egy hosszú ismeretség az a pár perc, amit a sárkány Kagoméval töltött, de hatalmas tapasztalatokat szerzett belőle. Legfőképpen azt, hogy Shu nagyon nehezen fogja követni őt a tetőre, valamint azt is, hogy a tetőkön olyan emberek szoktak pihenni, akik a lány szerint lusták, gorombák és mindenféle káros dolgokat cselekszenek, mint például a dohányzás, aminek a károsságát a pet mindmáig nem tudta megérteni, de azért megígérte az idomárnak, hogy nem fog elfogadni senkitől cigarettát soha többé. Sok olyan dolog volt, amit Shu károsnak ítélt. Ilyen volt például a kávé, amit pedig a képregényben Garfield előszeretettel fogyasztott, ráadásul olyan boosterként dobta fel a kitartás és gyorsaság pontjait, amire egyik eddig ismert potion sem volt képes… erre Shu azt mondja, hogy az méreg, és nem ihatja, meg nem is fog neki készíteni. Hogyan lehetne olyasvalami méreg, ami növeli a pontokat? A másik ilyen dolog ugye az alkohol volt. Na erről viszont már Timidus is megbizonyosodott, hogy igenis méreg, hiszen az erdőben találkoztak azzal a részeges íjásszal, aki úgy dülöngélt, mintha negatívban lenne az akrobatika jártassága, és Shu szerint az ilyen italok még az irányítás pontokat is csökkentik, mert rosszabbul tudnak lőni tőle az íjászok. Abban biztos volt a sárkány, hogy ki fogja próbálni egyszer, hiszen ha megismeri az ellenséget, akkor jobban tud ellene védekezni… de eddig sohasem volt rá alkalma, Shu pedig azt mondta, hogy őt ki se szolgálnák ilyesmivel, szóval nem erősködött. Eredetileg vadászni jöttek a városba, de amint a sárkány meglátta a tetőn a fiút, és felmérte a felszerelését is, azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Mint ugye tudvalevő, Shu nem kedvelte meg Kagomét, és haragudott is rá. Timidus harcolni szeretett volna. Olyasvalakivel való harcra pedig könnyebb rávenni az idomárt, akit nem kedvel, és eddig a tetőn fekvő emberek nemkedvelési aránya száz százalékos. Így hát jelzett a lánynak, aki éppen egy járókelőtől próbálta megtudakolni, hogy hol is lakhat errefelé Atoru, hiszen ha már itt jártak, akkor hozzá is be akartak köszönni, majd felröppent a tetőre, pont a fiú mellé.
-Üdv! Timidus vagyok, te pedig újonc. Ha nem mersz kimozdulni a védett területről, szívesen felajánlom a segítségemet.

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 15:17

*Remek, már kezdte is érezni a pihentető szellőt, s a nyugodt relaxáció illatát… nem álltatta magát, tudta, hogy előbb utóbb lesz olyan, akinek nem tetszik , hogy ő túl nyugodtan heverészik, és idejön felverni… Igazából ezeknek a fajta embereknek több típusa is van… Az első a kíváncsi, aki csak azért jön oda, hogy rákérdezzen, hogy ugyan miért is heverészik pont ott, vagy pont azon a helyen…
A második a segítőkész, aki azért jön oda, hogy segítségére siessen egy látszólag tehetetlennek látszó egyénen…*
~ Csak nem látszom tehetetlennek… max lustának ~ *Gondolta, majd visszatért a korábbi gondolatmenethez.
Ott a harmadik típus, aki azért jön, hogy kötözködjön, hogy szétrúgassa a saját seggét… persze ezek a típusok elmosódtak egy virtuális világban, hiszen itt nem egyértelmű, hogy ki az erősebb, vagy hogy ki az akivel társalogsz, mert ugye a kinézetük az igazi, a nevüket és a szintjüket magától nem tudod kitalálni. Nyugodt relaxálását, tehát a három típus közül az egyik fajta szakította meg, amikor megszólította őt.. Nem fordított rá sok figyelmet, tovább bámulta a felhőket, de azért válaszolt az idegennek, aki úgy látszott segítséget akar nyújtani, de könnyen megeshet, hogy ez valami álca…*
- Kösz, de kösz nem, nem akarok senki segítségére hagyatkozni, egymagam harcolok, csakis saját magamért… -
*Épp kiszúrt egy hatalmas bárányfelhőt, majd egy pillanatra mégis az idegenre pillantott, aztán egy pillanatra elkapta a meglepetés… *
- Mi a f…. Te valami repülő kutyaféle vagy? -
*Kérdezte, mivel még nem látott beszélő állatot, és nem is tudta mi az az idomár, közben kicsit távolabb is húzódott az izétől… *
- És nem, nem félek kimenni oda, csak nem érdekel… -
*Lehunyta a szemét figyelemre sem méltatva Timidus-t, aki talán így elmegy és békén hagyja azt tudomásul véve, hogy RR nem kíváncsi egy repkedő valamire…*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 15:38

És a lustában még ki is egyezhetett volna a sárkánnyal, ha megosztja vele ilyen irányú, önmagáról alkotott gondolatait. Akkor persze Timidus talán nem lett volna ilyen kedves és segítőkész (ami persze most sem teljességgel a fiú felé irányult, de erről majd később), hiszen a lustaságot egy igen szégyellendő emberi tulajdonságnak tartotta. Ő sohasem volt lusta, mindig figyelt és tanult, a nap huszonnégy órájában, hiszen a céljához elengedhetetlen volt a fejlődés, ami pedig összeegyeztethetetlen volt a lustasággal. Azonban térjünk vissza arra, hogy miért is akar Timidus segíteni ennek az idegennek. A legfőbb ok először is az, hogy harcot provokáljon ki, amiből tapasztalatot szerezhet, amivel fejlődhet, amivel pedig teljesítheti a célját, azaz eredményesebben védheti meg az idomárt. Ren, aki igen nagy tapasztalatokkal büszkélkedő –bár nagy tudásúnak a sárkány semmiképpen nem mondhatta- idomár volt, azt javasolta nekik, hogy a céhvezérek legyőzése után kezdjenek el a solosokkal kiállni, és ez a srác nagyon solosnak tűnt, hiszen semmilyen céhlogó nem virított a neve mellett. Emellett pedig harcos kasztú volt a felszerelése alapján, amiképpen Timidus legfőbb riválisa is, akinek így valamelyest, ha közvetett adatok alapján, de megtudhat valamit a harcmodoráról, ha ezt a fiút figyeli, és persze arról is, hogy milyen tulajdonságú emberek választják ezt a kasztot. Azt már észrevette, hogy az idomárok nagyrészt hasonlítanak. Két csoportjuk volt, de mindkettő szélsőséges. A locsi-fecsi tündi-bündi barátkozós és a zárkózott visszahúzódó… és persze Ren. A fiú válasza nem lepte meg, és már biztossá is vált általa abban, hogy nem csak a felszerelés kezdő, hanem a viselője is.
-Ez nem fog sikerülni. Még abban az esetben is igénybe fogod venni mások segítségét, ha szólós vagy, hiszen csak két jártasságod lehet, amiből nem tudod magadtól elkészíteni az összes itemet. Ez volt az első tévedésed.
Igazgatni kezdte a tollait, majd a tekintetét újra a fiúra emelte.
-Tollas sárkány vagyok. Shu szerint inkább agáma vagy varánuszféle, de semmiképpen nem kutya. Kutyát láttam már, nem hasonlítanak rám. Ez volt a második tévedésed.
Ezután az alant közeledő idomárra nézett, aki befejezte az útbaigazítás kérését, és így elindult felé.
-A harmadik pedig inkább hazugság volt, mint tévedés, vagy még inkább tudatlanság. Nem sok reakciótokat tudom még biztosan elkülöníteni, de ez a hátrahőkölés, amit az előbb bemutattál legtöbbször a félelmet, az ijedtséget vagy a meglepődést jelöli. Mindhárom eset azt mutatja, hogy nem voltál felkészülve, és hirtelen lépésre szántad el magad. Ha itt bent, védett területen is megijedsz, ráadásul egy pettől, aki nem is viselkedik ellenségesen, akkor vagy hazudsz arról, hogy nem félnél kint, vagy még sohasem voltál kint, így pedig nem is tudod felmérni, hogy félnél-e kint.
Még egy gyors pillantás, de a lány szerencsére még jó pár méterre volt.
-Elmondanád nekem, hogy melyik az igaz, illetve azt, hogy miért nem érdekel téged az odakint?

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 16:23

*Mint minden szerencsétlen alkalommal, mikor épp nem akart társaságot, de valaki rátukmálta magát, most is egy nagyszájú valamit kapott… Bár olyan még nem fordult elő, hogy egy beszélő és repkedő tollcsomóval sodorta össze a véletlen. A legnagyobb probléma pedig, hogy tudott a beszélni, hisz ha nem tudna, akkor elkerülték volna az összes ilyen nemű problémát…
Nem kellett hosszú idő, mire elkezdte cseszegetni mindenféle hülyeséggel, amiből ő csak egy részét vette le… *
~ Sárkány… valami vanya… vargánya… valami ilyesmi… de nem kutya… ~
*Lehunyta a szemét és tovább hallgatta a papolást, aztán kicsit közbevágott… *
- Nem láttam még vanya sárkányt… vagy kutyát… vagy mit… ez minden, nem lepődöm meg olyasmin amit ismerek… -
*Vonta meg a vállát, s folytatta a heverészést anélkül, hogy bármilyen jelét adta volna a figyelemnek, lehunyta a szemeit ismételten, s egyik fülén be, a másikon ki a pofázmányolás…
Még mindig hallotta a hangot, szóval biztos volt benne, hogy a tollas zsák nem unja meg a szövegdoboz szerepet… Addig elmerült a saját gondolataiban. *
~ Valószínűleg ez vagy egy idióta, vagy provokálni akar, mert annyival erősebb hogy biztos a győzelmében, na mára most ha ez igaz akkor… akkor… zZz….ZzZ…zZZ…ZzZ…~
*És eljött a pillanat, amikor a sok szövegelés meghozta a gyümölcsét, s hősünknek sikerült bealudni a kutya, vagy vanya sárkány szövegén bealudnia… nem volt túl nehéz révén, hogy életében már annyi provokálást hallott, vagy szenvedett el, hogy betéve ismerte, hogy az emberek, vagy nem emberek milyen stratégiával próbálják szidalmazni egymást… *
- Egy hatalmas… szendvics… vanya sárkányos szendvics… vanya sárkány rizzsel… vagy párolva… -
* Időnként előfordult, hogy álmában beszélt, s most épp egy sárkányos hamburgerről álmodott, amit heteken keresztül evett, s nem fogyott el.
Nem sokkal később átfordult a másik oldalára, s hangos horkolásban tört ki.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 16:39

A válasz természetesen ismét átgondolatlan és hibás volt, ezenkívül pedig még közbeékelt is, pedig Shu azt tanította Timidusnak, hogy illetlenség mások szavába vágni. Márpedig ugye annak semmi értelme nem volt, hogy ez a fiú illetlenül viselkedjen vele szemben, hiszen éppen a segítségére volt. Szegény újoncoknak a legtöbb esetben nem akad egyetlen tanítómester sem a közelükben, hiszen még a céhekben sem nagyon szeretik pesztrálni a tagokat, nemhogy a solosokat bárki is istápolná, Ezen kívül, ha ez a gyerek még ki is fejti, hogy nincs szüksége senki segítségére sem, azaz nem fogadja el a segítséget, az csak egyetlen dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy meg akar halni. Na jó, nem csak ezt, hiszen mint említette, nem akar kimenni, de most legalább már kiderült, hogy miért.
-Tollas sárkány. Azért nem láttál még sárkányt, mert újonc vagy, és nem néztél még körül eléggé a világban. Egyébként attól sincs értelme megijedned, amit még nem ismersz. Akár megijedsz, akár nem, az nem változtat semmit a túlélési esélyeiden, vagy talán még ront is rajta, mert a megijedéssel töltött időt szánhatnád valami értelmes cselekedetre is. Annyit segítek, hogy elfutni nincs értelme.
Ekkor vette észre, hogy a fiú elszundított. Nem nagyon zavartatta magát, hiszen amikor Shu mesélt neki, és ő úgy csinált, mintha aludna, akkor Shu pár percig még tovább mesélt, mindig befejezte az aktuális oldalt, tehát valószínűsítette, hogy a fiú még figyel, így folytatta.
-Bizonyára az a problémád, hogy szégyellsz segítséget kérni. Ez is az emberek egy fura szokása, ami hátrá…
És ekkor érkezett meg a lány, és felfele bámulva, értetlenül nézett a sárkányra.
-Te meg kivel beszélgetsz, Timidus?
-Nem tudom, nem mutatkozott be, de szerintem éhes. Kajáról álmodik. Újonc, biztosan nincs még elég pénze ahhoz, hogy egyen.
-Jajj Timidus, miért nem ezzel kezdted? Ébreszd fel, és tessékeld le. Van nálam szendvics, és szívesen segítek neki.
A sárkány bólintott, majd egy erőteljes lökéssel letaszajtotta a fiút a tetőről, pont a lány elé…

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 17:04

*Nyugalmasan eszegetett álmában, s egy hang szűrődött valahonnan, ami papolt a sárkányokról, meg a tudatlanságáról, meg miegyébről… ezek a dolgok pont nem érdekelték a pillanatban…
Kevéske kutakodás után megtalálta a forrást, a Hamburgernak szája volt, és onnan jött a hang…
RR pedig nem problémázott ezen, végtére is ez egy álom, előkapott a semmiből ragasztószalagot, majd befedte a hamburger beszélőkéjét, ami ezek után szerencsére el is hallgatott…
Kinn a virtuális világban is folytak az események, amiről ő nem is tudott… egy kislány meg az ő tollas vacsorája beszélgettek, és fel akarták őt ébreszteni… Ennek nem épp szórakoztató módját választották… lelökték a tetőről…*
- Hm… Idegesítő tollas kutya… kopj már le, nem vagyok rád kíváncsi… -
*Kiroppantotta a hátát, majd a kabátját leporolva felkelt a földről… ezek után lenyitotta az Inventory menüjét ellenőrizni, hogy ettől a tárgyai nem rongálódtak meg, s láss csodát szerencsére minden egyben volt, szóval semmilyen baj nem történt…*
- Megmondtam már, kell a francnak a segítséged, meg ha kell valami infó majd előveszem a kézikönyvemet… vagy ráguglizok… -
*A végét már csak úgy hozzátette, tudta, hogy nem tud böngészőt megnyitni a játékon belül, de azért jól hangzott…
Ekkor vette csak észre, hogy más is van itt… egy fiatal alacsony lány állt vele szemben, aki úgy nézett ki, hogy valamit mondani szeretne neki… *
~ Öcsém… Pihenőfalu mi… itt több a figura aki nem hagyja békén az embert, mint a városban… ~
*Fárasztotta az egész szituáció, de rájött, hogy ha elmenne valószínűleg a tollas és a fiatal kisbarátja követnék őt, szóval mindenképp beszélnie kell velük…*
- Figyelj… nem tudom mit akarsz mondani, és nem érdekel hogy segíteni szeretnél, nincs szükségem rá… tökéletesen megvagyok, és azért jöttem ide, hogy nyugi legyen, erre a tollas vanya békád idejött, szónokolt, kioktatott és ledobott egy tetőről... kezd fárasztó lenni, nem tudnád elküldeni valahova? -
*Kérdezte a repkedő izére mutatva, aki továbbra is a tetőn foglalta a helyet… *

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 17:29

Csak egy sikkantás, és talán Timidus nevének valami artikulálatlan kiejtése tudta elhagyni a lány száját, ahogy félreugrott a zuhanó test elől. Reflexszerű reakció volt, és már csak akkor jutott eszébe, hogy megpróbálhatta volna tompítani a fiú becsapódását, amikor már elugrott, az meg már csak akkor jutott eszébe, hogy erre fájdalom és sebződés híján, hála a védett terület adta oltalomnak semmi szükség nincsen,amikor már ott állt szegény fiú felett életnövelő potionos üvegcsével a kezében, és igyekezett valamit mondani, de nem nagyon jött ki hang a torkán. A sárkány bezzeg mindenre számított, és igyekezett megnyugtatni az idomárt, aki megint feleslegesen idegeskedett.
-Védett terület. Tedd el a potionokat.
-Most inkább… most inkább maradj csöndbe Timidus…
A parancstól azért elég messze volt, inkább csak kérésnek lehetett mondani, de a sárkány mindenesetre furcsálló tekintettel figyelte az eseményeket, és nem nagyon értette, hogy mi a probléma. Shu azt kérte, hogy ébressze fel és hozza le a fiút, és ő mindkét kritériumnak eleget tett, ráadásul a lehető leggyorsabban. Ha éppen védett területen belül vadászott valamire, akkor ő is zuhanórepülésben csapott le, kihasználva a gravitációt, hiszen nem volt semmi veszélye a földet érésnek. Ez a leglogikusabb és legegyszerűbb módja a magas helyekről való lejutásnak, erre meg itt problémáznak. Az emberek még mindig érthetetlenek. Miután az idomár megbizonyosodott arról, hogy Timidus nem fog megszólalni, elkezdődhetett a bocsánatkérés.
-Izé… én… én nagyon sajnálom, Timidus csak segíteni akart, és ő is nagyon sajnálja… ne haragudj kérlek…
-Mit sajnálok?
-Azt, hogy lelökted.
-Miért?
-Mert nem szép dolog lelökni másokat a tetőről!
-Miért nem?
-Mert… mert azért ment oda, hogy ott legyen. Téged sem löklek le az ágyról, azért, hogy felkeltselek.
-De igen. Volt már rá alkalom.
-De... de...
-Lényegtelen. Akkor megígérem, hogy legközelebb nem löklek le a tetőről.
-Éééés?
-És elnézésedet kérem, amiért lelöktelek.
Már ezt a fogalmazási módot is nagyon nehéz volt megtalálni, hiszen Timidus nagyon ritkán volt hajlandó azt mondani, hogy valamit sajnál. A legtöbb esetben jogosan hivatkozhatott arra, hogy nem állt rendelkezésére elegendő információ, így az akkori információ alapján a legjobb döntést hozta, a sajnálata pedig úgy sem változtatna az eseményeken, így felesleges ilyet mondania, hazudni pedig természetesen nem hazudhatja, hogy sajnál valamit, hiszen az hazugság lenne, amit ő nem tesz.
-Én csak… csak szeretném jóvá tenni, amit Timidus okozott… ne haragudj rá… nem tudhatta… csak segíteni akart… és… és ha szeretnél… ha kárpótolhatunk valamivel, akkor mondd nyugodtan…
Látszott rajta, hogy nagyon ideges, nagyon szégyelli magát, és lassan már a sírás határán volt… soha nem volt célja senkit megbántani, és amennyire tudta, illemre is nevelte a petet, aki már köszönt is, bocsánatot is kért… de óhatatlanul félreértett pár dolgot, ami galibát okozott… bár emiatt nem tudott rá sohasem komolyan haragudni.

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 18:09

*Vett egy nagy levegőt, és elfolytatta az indulatot miszerint megkíséreljen vacsorát csinálni a repkedő tollas cuccból, inkább szentelte a figyelmét annak, hogy hogyan nő a fű…
Sajnos kifogyott az ötletekből, hogy hogyan rázza le a tapadós bagázst, akik ketten jól elbeszélgettek a következő pár másodperc lefolyásáig, amiből kiderült, hogy valószínűleg a kiscsaj a béka gazdája…
Rábírta, hogy kicsit tartsa a lepcsest, meg hogy kérjen bocsánatot… nos hát igen, a lányon látszott, hogy próbálja nevelni a kis torzszülöttet, annak meg túl nagy az öntudata, hogy nevelhető legyen…
Mindenesetre, most hallgatott rá, és elnézést kért, meg lenyomta a szokásos maszlagot arról, hogy többet nem tesz ilyet… *
- Nos, ha megehetem, akkor megbocsájtok… -
*Mutatott újra a petre, aztán megigazgatta a hátán a pallost, és kisimította a fekete kabátját…
Megvakarva a tarkóját újra szemügyre vette a vele szemben álló fiatal lányt, akin úgy látszott, hogy már elég jó ideje itt van a játékban, ez pedig azt jelenti, hogy jelentősen magasabb a szintje mint az övé… Ez azt diktálta volna, hogy RR megküzdjön vele, de egyetlen egy dolgot sosem tett, sosem emelt kezet nőkre, vagy gyerekekre… Ezt az ígéretet magának tette, s csak akkor szegné meg, ha tényleg nagyon nagyon nem lenne választása.
A mostani szituáció pedig nem volt sem kilátástalan, sem olyan amiből harc alakulna ki, szóval nem is gondolkodott ezen tovább, inkább nekidőlt a legközelebbi falnak és karba fonta a kezét. *
- Nincs igazán olyan dolog, amit megtehetnél nekem, ha csak nem tudsz gyorsan fejleszteni 100 szintet, hogy szétrúghassam a végső Boss seggét és mind hazamehessünk…
*Vonta fel a szemöldökét a lányra nézve, aztán egy rövid mosollyal a fejét is a falnak támasztotta és lehunyta a szemét… *
- Kit érdekel, hogy kezdő vagyok vagy sem, én nem félek harcolni, mint sokan akik az elején játszani jöttek ide, aztán itt ragadtak… se meghalni nem félek, se szétrúgni pár segget. -
* Szeme újra kinyílt aztán leült a földre és a térdére támasztotta a karját…*
- Tutira nyerni fogok… csak idő kell hozzá… Ha valaki, akkor biztos, hogy egy Solo-s fogja megtörni a szituációt, nem a Klánozó majmot… -
* Fejezte be a mondandóját, és megint relaxálni kezdett.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 18:51

-Hogy… hogy megenni?
A lány elhűlt a döbbenettől, még a szája széle is megremegett egy pillanatra ettől a szörnyű gondolattól, majd hirtelen felfogta, hogy a fiú bizonyára csak viccel, és a megkönnyebbüléstől nevetésben tört ki. Timidus azonban nem értette ilyen jól a viccet, és ismételten csak a kezdő harcos tudatlanságának megnyilvánulását látta a mondataiban.
-Nem tudsz megenni akkor sem, ha megölsz. Még mester szintű vadászattal is csak a ritka mobok húsát tudod megkapni és megfőzni és megenni, a petekét, minibossokét és bossokét nem, így a kérésedet nem teljesíthetem.
-Timidus, csak viccelt. Senki nem akar téged megenni.
-Tudom. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy te azt tanítottad, hogy ha valaki bocsánatot kér, és őszintén teszi, akkor annak illik megbocsájtani. Én bocsánatot kértem, erre ő olyan feltételekhez köti a megbocsájtást, amelyek teljesíthetetlenek a számomra, ami csöppet sem fair.
-Ez csak vicc Timidus. Ő…
És ekkor jutott eszébe, hogy a fiú be sem mutatkozott… és nem mellesleg még ő sem, tehát gyorsan bepótolta, és a meghajlással igyekezett leplezni arcának vörösségét.
-Shukaku vagyok, A Young Justice céhből, ő pedig… őt pedig akkor már ismered, a társam, Timidus. És igaza van, semmi esetre sem tudnád megenni.
Újabb kis nevetgélés, a sárkány azonban mellé röppent, és a fiúra nézett.
-Még ha a kimaxolt jártasság lehetővé is tenné az elfogyasztásomat, neked kezdőként akkor sem lenne meg, és ha meg is lenne, akkor is le kell hozzá győznöd, amire semmi esélyed nincsen, ahogyan a századik szint elérésére sincs esélyed.
-Timidus! Senki nem fog megküzdeni senkivel, és főleg nem te vele, mert megmondtam, hogy a kisebbekkel nem verekszünk... ha csak nem gyakorolni szeretnének...
És ekkor még át sem futott az agyán, hogy ez sértő lehet a fiúra nézve. Ő már olyan régen élt itt, hogy a kort teljesen felülírta a tudatában a szintek, és így ez a mondat teljesen a Ragnar melletti kiállásáról akart tanúbizonyságot tenni.
-És… szinteket nem adhatok neked. Szinteket csak a kiképzőtiszt adhat, de azt nem ajánlom. Sokan akik választották már rájöttek, hogy nem volt jó döntés.
-Nézz rá. Ő azon már túl van. Már nem is számolom, hogy hányadik rossz döntése volt. Soloként pedig ne is reménykedj abban, hogy bármit is elérsz. Mi ketten már legyőztük a legerősebb solost. A csapatmunkát és egy jól összeszervezett egységet semmilyen solos nem tud legyőzni. Ha életben akarsz maradni, akkor ajánlom, hogy keress egy céhet magadnak.
-Timidus! Most már tényleg… ne nyaggasd szegényt! Majd ő eldönti, hogy mit szeretne… de…
Fordult vissza itt a fiú felé.
-Izé… szóval tényleg jobb lenne, ha elfogadnál egy kis segítséget, mert… sokan haltak meg azért, mert hősködni akartak. Persze… én nem tukmálok rád semmit… csak segíteni szeretnék…

by **Ragnar** Hétf. Aug. 04 2014, 20:06

* A vanya breki végül csak beadta a derekát, s bocsánatot kért tőle. Nem mintha ettől jobb lett volna, hiszen továbbra is az volt a célja, hogy lerázza magáról az okoskodó pixelpiszkot, és a kis gazdáját. Hisz kiderült, hogy a lány aki vele szaladgált, az idomárja.
Nem tűnt túl szófogadó típusnak az kis szörnye, de ezúttal hallgatott rá, egészen addig, amíg megosztotta Shukával, hogy mit akar tenni a tollas varanggyal...
Az egyből újra hadakozni kezdett, ki hitte volna... könnyen van nagy szája a szintrendszer védelme mögött, de RR nem idegesítette magát ezen, hisz a valóságban nem csak, hogy sokkal erősebb a sárkánynál, de az állat nem is létezik a valóságban...*
- Figyelj tollaspixel, amint én kilépek innen, te megszűnsz létezni, szóval majd gondolok rád, ha a nappalimban nézem a tévén a békák történetét... vagy nem... -
* Már megunta a bájcsevejt az állattal, így a lányhoz fordult..*
- Én nem leszek senki hőse lenni... - *Itt elmosolyodott.* - Csak erősebb akarok lenni mindenkinél, más nem érdekel... -
* Ezzel átmenetileg le is zárta a mondandóját, majd az egyik kúthoz lépett, s merített egy kis vizet és belekortyolt...
Furcsa, hogy milyen reálisan képesek voltak megalkotni, hisz az étel ízletesnek hatott, s a víz is hűsítő volt, csak mint a valóságban... *
- De jó neked, legyőztétek a legerősebb Solost... Nagy pofával van az, aki elbújhat a szintje mögött, de ha azonos szinten lennénk nem lenne olyan biztos az...
* Fejezte be a beszélgetést a pamaccsal, aztán visszafordult a lányhoz.*
- Ha el akarod mondani, amit szerinted tudnom kell, csak mond, de nincs szükségem segítségre, köszönöm...

by **Shukaku** Hétf. Aug. 04 2014, 20:36

Shu nem nagyon akart bajba kerülni, és legfőképpen megsérteni sem akart senkit. Bocsánatot kért Timidus helyett, sőt még maga Timidus is bocsánatot kért a tettéért, ám a lány kezdte úgy hinni, hogy elhamarkodottan ítélte meg a helyzetet, és talán a sárkány nem is döntött rosszul, amikor lelökte ezt a hólyagot a tetőről. Nem volt elég az, hogy nem fogadta el a sárkány bocsánatkérését, de még azok után, hogy a pet ezt megtette, majd azután, miután bejelentette, hogy meg akarja enni, nem harapta le a fejét, hanem szépen elmagyarázta neki, hogy miért nem teheti meg, ráadásul még a segítségére is volt abban, hogy elmagyarázta neki, hogy jobban járna, ha csatlakozna egy céhhez… szóval ennyi segítségnyújtás után, amit bár a sárkány nem a legkedvesebben közölt, de azért mégis csak segített, úgy beszélt vele, mintha nem is tudjuk honnan rángatta volna elő. És ha ez nem lett volna elég, akkor még Shut magát is semmibe vette, airől pedig már igazán nem lehetett azt mondani, hogy goromba lenne.
-Nem tollaspixel, hanem Timidus. És jobb ha beletörődsz abba, hogy sehova nem fogsz innen kijutni. Két év telt el, és még a tizenhatos bossal küzdenek a frontharcosok. Ha van egy kis eszed, akkor kiszámolhatod, hogy mikor fognak ők kijutni úgy, hogy a bossok folyamatosan erősödnek. Megsúgom, hogy soha. Szóval jobb lesz ha megszokod ezt a világot, és picit nagyobb tisztelettel viselkedsz az itt lakók iránt.
Gonosz kis vigyor suhant át az arcán. Tud ő is sértegetni, főleg, ha a petet kell megvédenie.
-Ez a világ az ő világuk, mi csak betolakodók vagyunk, főleg úgy, ha még ilyen kis pukkancsként is viselkednénk, mint te.
-Erősebb meg soha nem leszel mindenkinél. Van két év lemaradásod, és ha segítséget sem akarsz igénybe venni, akkor soha nem fogsz még a front közelébe sem érni. És azonos szinten sem győznél le.
-Ha pedig nem kérsz a segítségünkből, akkor nem segítünk.
Öltötte rá a nyelvét a lány a fiúra, majd elfordult.
-És már értem, hogy miért lökött le Timi a tetőről. Megérdemelted. A bocsánatkérését pedig már nem kell elfogadni, mert visszavontuk. Mindketten.
-Egyébként pedig ha életben akarsz maradni, akkor jobban is teszed, ha meghúzod magad, és inkább a városban maradsz.
A sárkány felröppent, majd a fiú elé állt, és olyan közelről nézett a szemébe, amilyen közelről csak tudott.
-A szinteket ki kell érdemelni. Mi kiérdemeltük. Beértük azokat, akiknek egy évvel több ideje volt fejlődni, és nem használtunk semmilyen kiképzőtisztet. A tapasztalatpontokat nem véletlenül hívják tapasztalatpontoknak. Te tapasztalatlan vagy, hiszen még azt sem tanultad meg, hogy ne kötekedj a nagyobbakkal.
Ekkor egy újabb taszajtással belelökte a fiút a kútba, majd a már elfele sétáló lány után röppent. Shu még visszafordult, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a nagyszájú fiú ki tud-e kecmeregni. Védett területen belül ugyan nem tudott megfulladni, a kút pedig színültig volt vízzel, és inkább volt itató, így nem is volt mély… de azért azt ő sem akarta, hogy egész hátralévő életét ott kelljen töltenie. Mindenesetre elégedett mosoly volt az arcán. Hogy jön bárki is ahhoz, hogy így beszéljen Timidussal? Még az, hogy vele goromba volt, az egy dolog, de a barátjával senki sem bánhat így.

by **Ragnar** Kedd Aug. 05 2014, 19:22

* Egy provokatív kis tollpamacs, meg egy gyerekes felfogású kölyök... Nahát... Ezzel bizonyára előbbre juthat valaki egy videojátékban... *
~ Király... de fárasztó... pedig én csak relaxálni akartam... ~
* Gondolta, aztán a lányra nézett, akin látszott, hogy kezd belepörögni a dolgokba, vagdalkozott mindenfélével, és úgy fellengzősködött, mintha csak az elejétől kezdve ezt a pillanatot várná...
RR önmagában élvezte, hogy Shuka arra építi a véleményét, hogy kinek mennyi tapasztalata van a harcban... A vicces a dologban, hogy ő életében csak harcolt, és harcolt, sokszor majdnem ölre is mentek...
Nem félt a haláltól, nem félt szembenézni a dolgokkal, amik kinn vannak, persze ezt magyarázhatta volna egy kölyöknek, aki még sosem harcolt a valóságban...
Rövid szócséplés után az állatka megpróbálta beletaszajtani a kútba, de már maga a pallos is túl hosszú volt, hogy beleessen a lyukba... meg a másik, hogy szerencsétlen állatkának nem tudta elég erősen lökködni, hogy beleessen, szóval csak megvonta a vállát..*
- Igen igen, rossz vagyok, és nem fogadom el a segítséget... Szóval nem érdemes velem foglalkozni... -
*Szerencsére a terve bejött, s a kölyök elindult a másik irányba lezárva a beszélgetést... Ezzel elérte, amit akart, végre nem zavarták a relaxálásban, sem kölykök, sem gyerekek...
Megvonta a vállát, majd elindult egy albérletet keresni magának...*

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 12 2014, 01:32

Ragnar: Vaskard (+2 erő)
Shukaku: Gyenge Kinézet Kristály

by **Asuka** Csüt. Aug. 28 2014, 20:22

Hogy mennyi idő telt el? Fogalmam sincs róla. Talán egy nap, kettő, egy hét, vagy több… Számomra az egész örökkévalóság is lehetett akár.
A nyolcadik szintig mászok el, szinte menekülök, hogy némi nyugalmat találjak. Megpróbáltam felkeresni réges-régi barátnőmet, de nincs siker. Semmi hír Kaguráról. T.T Mi minden történt? Nem tudom… Az utcák és városok olyan játékosokkal teltek meg, akiknek eddig hírüket sem hallottam. A céhről semmi hír, csupán emlékeimben találom meg bármiféle nyomát.
Éjszaka érkezem meg Friben faluba. Kétségbeesetten keresem azt a személyt, ki emberségem képes volt marokba szorítani, mielőtt az élet mocsara teljesen elsüllyesztené azt. Nem akarok elveszni. Újra kislánynak érzem magam. Mint amikor apával elmentünk a vidámparkba, de ismét magamra maradtam. Elkallódtam, a tömeg teljesen szétszakított minket. Nem sírtam. Kénytelen voltam feltalálni magam. A sírással nem érek el semmit. Az csak gyengít, nem haladok tőle semerre. Akkor és ott megtanultam, hogy az életben csakis magamra számíthatok.
Hogy a zuhogó pixelesőtől, vagy a sírástól nedves az arcom, nem tudni. Szerencsére nincs annyi fény, hogy jobban lássák kipirosodott szemeim. Meg annyi járókelő. Itt sokkal kevesebben vannak szerencsére. Egy szellemszerű alakot mégis megpillantok. Nem, a hallgatással többet nem érek semmit… Ideje végre intézkedni.
- Ne haragudj. – nyúl érte kezem. Finom vállát éppen csak megkoccintom, mintha félnék megérinteni őt. Húzom vissza kacsóim, s hajolok le a kislány felé, ha megfordul, hogy tekintetünk nagyjából egy magasságban legyen.
- Nem láttál valamerre egy lányt? Szőke hajú, körülbelül ilyen magas, meg kicsit pimasz és nagyszájú. – bármennyire is tartom vissza magam, látszik rajtam, hogy mindjárt elbőgöm magam. Utálatos dolog a gyengeség. Én nem ez vagyok.

by Ajánlott tartalom