Frieven

Valentin nap előtt tényleg betérnek a szalonba, hála a felajánlásnak. Nyilvánvalóan tökéletes munkát is végzek majd, mint mindig. Egyelőre azonban az itt és mosttal kell foglalkoznunk, hiszen az imént egy elég súlyos váddal illettem Kathát. Mégpedig azzal, hogy bármilyen köze lehet Tachihoz, és neki is köze van annak, hogy a harcművész bevörösült. a konspirációs elmélet, amennyire információim helytállóak, természetesen hamisak, de nem kizárt, hogy Tachi még engem is megtévesztett. A Liberators tagjai közül egyedül ő, valamint Cellindir azok, akik majdnem olyan okosak, mint én. Majdnem. Én egy lépéssel még mindig előttük vagyok.
- Tisztában vagyok azzal, hogy sokszor megölhettetek volna már. Azt is észrevettem, hogy a zsebedben markolásztál valamit, amikor borzokra vadásztunk az erdőben, Shuu... és nem esett jól, de nem mondtam semmit. De én megbízom bennetek annyira, hogy tudjam, nem fogtok csak úgy a nyakamnak ugrani. Ezért pedig remélem, hogy Kathával sem teszitek ezt. Nem akarok felelős lenni még egy ember haláláért. - nem volt nehéz észrevenni, hogy miért matat perceken keresztül Shuu a zsebében. Talán annyira ostobának néztek, hogy majd csak úgy nekik rontok? Nem... a harc csak egy hobby. Imádom, mert valahogy más embernek érzem magam tőle. Másnak, mint aki vagyok. Az én fegyverem nem a Hentes, hanem egész lényem, és az eszem.
- Rendben... viszont szeretnék én is ott lenni. Szeretnék meggyőződni róla, hogy nem esik baja miattam. - hirtelen nem tudom, hogy hova is lehetne elvinni Kathát. Nem tudom a pontos szintjét, ezért nem tudom, melyik szintig vihetem fel. Emellett pedig, a nagyon kihalt települések nem mindig biztonságosak, mert olyan is van, hogy egyszerűen nincs ott védőzóna a játékosok érdekében. Ellenben a forgalmasabb városokban könnyedén kihallgathatják őket. Az pedig nem lenne jó.
Természetesen nem azért akarok ott lenni, hogy tényleg féltsem Katha életét. Ha meghal, akkor megérdemli, amit kapott. Nem fogom megsiratni. Viszont számomra is jöhetnek fontos információk. Ha Tachi szervezkedik a céhen kívül, akkor tudni fogok róla.
- Hoppá! Ez nem lesz jó! - pillantok meg egy rókát, aki a szájában visz egy csirkét. Nagyon nem lenne jó, ha megölné. Így aztán utána is rohanok, elkapom a rókát, majd kiveszem a szájából a csirkét. Így én már két csirkét tudok az NJK-hoz vinni.

Shuu megejt egy bocsánatkérés-szerűséget, amit azért értékelek. A legtöbb felnőtt nem lenne képes rá. Valóban fantasztikus dolog gyermeknek lenni. S ugyan csodálkozást színlelek, valójában egyáltalán nem meglepő, hogy annyian akarnak az életükre törni. Talán fogalmuk nincs, milyen befolyásuk van Aincradban. Pusztán azzal, hogy ismerkednek, és ismernek talán mindenkit. Még én se nagyon tudtam olyan neveket mondani, akiket esetleg nem ismertek legalább hallomásból. S persze ez alatt nem az olyan nevek a meglepőek, mint például Tachi. Talán ha magáról a Liberators vezéréről ciripelnék, még őt is be tudnák azonosítani, kicsoda? Nos, ez sosem derül ki. Csak olyanokról beszélhetek, akikről szemtanúk vannak, hogy már találkoztam velük. Erre pedig fokozottan odafigyelek.
- Igen, észrevettem... és köszönöm. - valóban. Sokkal nyugodtabbnak tűnt ma Shuu, mint az erdőben. Egy picit lejjebb engedte saját védelmét, így aztán most kell kihasználnom az alkalmat, és a közelébe férkőznöm. Éppen úgy, ahogyan azt Timidus is sejti.
Odaérünk az NJK-hoz, és leadjuk az eddig talált csirkéket. Elég szép számban gyülekeznek, de még mindig nem elég. Nekem még négy csirkét kell találnom, hogy meglegyen. Szóval egyáltalán nem egyszerű a helyzet.
- Hát... Igazából amióta kiszabadultam a kazamatákból, folyamatosan úgy érzem, mintha tesztelnének. Ti ketten is, meg mindenki más. Mintha állandó megfigyelés alatt lennék. Persze, nem azt kérem, hogy mindenki feltétlenül bízzon bennem. De, tudjátok, ez elég megterhelő. Mindig mindenre oda kell figyelnem, nehogy azt sejtsék a háttérben, hogy én titokban meg akarom ölni őket, vagy valami. Szóval ez elég fárasztó. Sosem tudok, hát... úgy lazítani. Értitek. Mert olyan, mintha folyamatosan mindenki azt figyelné, mikor fogok végre hibázni, és mikor hasalok el. - nem csak Timidusék csinálják ezt, de már a céhen belül is kritikával illetnek. Persze, az utóbbiakat könnyebben lerendezem. Talán csak Aysével kellene kezdenem valamit.
- Szóval, ha megtennéd azt a szívességet, hogy nem adnád azt a látszatot, hogy folyamatosan a hibáimat keresed, szerintem az sokat segítene, Timidus. Nem kérem most sem, hogy bízz bennem. Csak ne tegyél folyamatos nyomás alá. Tudod, ami pár perce volt, azzal a kifejezéssel is, meg ilyenek. Ha meg nem értesz valamit, azzal sincs semmi baj... De elég az, ha megkérdezed. Ahogyan tetted azt most is. ^^ - ami azt illeti, Timidus néha tényleg fojtogató tud lenni. Folyton keresi a szavaim között, hogy mi az, amit ellenem tud fordítani, s az ilyen egyszerű kifejezéseket is képes szó szerint érteni.
- Tök jó dolog, hogy ennyire véded Shuu-chant. De ha jobban megérted, amit az emberek mondanak, akkor szerintem hatékonyabb tudsz lenni ebben. ^^ - talán nonszensz dolognak tűnhet, hogy segítek az "ellenségnek", azonban ezért jó az, ha nem gyűjtesz magad köré ellenségeket. Én is hasznos vagyok így számukra, valamint ők is számomra.

Természetesen a gyanakvásukat ennyivel nem tudom eltüntetni. Hiszen felhívják rá a figyelmem ők is. Az indikátorom vörös, tehát mindig is valamiféle veszélyforrást fogok jelenteni, bármit is teszek. Huszonhét százalék? Ez nem is olyan rossz... Sokkal kevesebb, mint gondoltam.
- Én már nem is járok nagyon arra... Néha jobb nem tudni azok elvesztéséről, akik valaha számítottak is neked valamit. Mióta meghalt Reiko-chan... - sóhajtok egyet. Feltűnik, hogy a halálokra Shuu egészen más szót használ. Így viszont, hogy sikerült kiismernem világszemléletét a legutóbbi borz vadászatunk közben, már egyáltalán nem lep meg. Én azonban akkor is képtelen vagyok eltérni ettől a szótól, ha még egyet is értek vele. Hiszen konkrétan bizonyítékaim vannak arra, hogy igaz, amit mond. Az egyetlen szó, amit halál helyett használnék, viszont csak céhen belül használható igazán.
- Szerintem egy jó dolog, hogy kibújtál a gubódból, Shuu-chan. ^^ A pillangóknak viszont sok irigyük van, amiért olyan szépek, és virulnak. Hmmm... Szerinted lehet valahol pillangókra vadászni? *.* Egy rovarvadászós szafari... úgy élvezném! Lepkehálóval, meg minden! ***-*** Csak csótányok ne legyenek, azok undik. :S - út közben Shuu még egy csirkét talál. Már szépen gyűlnek a csirkék, meg az egyebek, szóval szépen haladunk, de még biztosan van munka vele. Tudtam, hogy megéri az eventre eljönni. Tudtam, hogy sok csirke lesz! Már csak egy a baj... nekem még mindig hiányzik négy csirke. >.>

- Attól, hogy becsukod a szemed, a rossz dolgok még történnek, Shuu-chan. - végighallgatom mondandóját, de nem bírom emellett elmenni. A dolgok egyszerűen csak... megtörténnek. Főleg a rossz dolgok. Nem lehet elkerülni őket. A strucc politika nem működik. Sem itt, sem pedig a kinti világban.
Shuu már teljesen őrült. Végképp elkönyveltem magamban. Pedig eleinte olyan kis... olyan normálisnak tűnt. De tényleg! Lehet, zaklatott lelkiállapotom váltotta ezt az érzést ki belőlem, nem tudom, de nem hittem volna akkor még, hogy Shuu ennyire nincs saját eszénél. Pedig okos lány. Bőven lekörözi a legtöbb kortársát is észben. Viszont talán éppen ezért is van az, hogy nincs teljesen eszénél. Az okos emberek átka pedig a magány. Én is magányos voltam. Meg talán vagyok is. Csak már nem érdekel.
- Tudod, nem jó az, ha az ember egyedül van. Komolyan kihasználhatják őket. Mint ahogyan Cellimelli is megpróbált. - persze, szándékosan ejtem meg a nevét, biztos vagyok benne, hogy rákap a horogra. Nem lenne értelme tagadnom létezését, hiszen egyszer már beszámoltam Shuuéknak arról, hogy megismertem egy rejtélyes vörös szöszit. Timidus pedig, gyanítom, megjegyzi az ilyeneket. Az én kezeim tisztasága pedig mindig fontosabb, mint másoké.
- Fúj... :S Én undorodom tőlük. Amikor régen még nagyon szegények voltunk, mert apámat kirúgták a munkahelyéről, akkor sok gondunk volt velük. De aztán minden jóra fordult szerencsére. Viszont azóta utálom a csótányokat, hogy kiskoromban alvás közben rámászott egy az arcomra. :S Sőt! A legyek! Azokat még inkább utálom... A kabócák legalább hasznosak, a katicák meg szépek. *.* - igaz, azok a katicák, amiket a mi hazánkban lehet találni, jobbára elég veszélyesek és mérgezőek. Ha valaki allergiás is rájuk, akkor aztán annyi neki.
- Nézd, egy fácán! *-* Említett fácánt a nő, vagy csak átrepült ide az erdőből? Biztosan a sok rókától ijedt meg szegény. - odasétálok a sarokba, vagyis szénabálába szorított fácánhoz, s a kezembe veszem. Nem emlékszem már, mit is üzent Shuuval a nő egészen pontosan. De legalább gondoskodunk az állatállományról.

Szándékosan dobtam be a nevét. Cellindir elkövetett egy nagy hibát, ezért pedig viselnie kell a következményeket. Természetesen nem áll szándékomban teljes mértékben elárulnom a céhtársamat, mindenesetre meg akarok bizonyosodni hűségéről a céh eszméit illetően. Ezáltal pedig azt is megtudhatom, hogy valóban volt-e olyan balga, hogy felfedje magát mások előtt.
A reakciókból ítélve igen.
Ismerik a nevét, tudják, hogy ő ki. Nem hiszem, hogy tudnak a Liberators tagságáról, az viszont teljesen biztos, hogy vagy ők, vagy valaki más már találkozott vele, s még a nevét is felfedte. Vicces ez olyantól, aki rejtve tartja az adatait. Így nincs semmi értelme. Ráadásul félelmem is beigazolódott. Timidus elmesélése alapján ők maguk küzdöttek meg vele.
- Jól van na... Szerintem akkor is helyes. - elvörösödök Timidus megszólalásán, aztán kicsit el is mosolyodom a döghordás dolgon. A sárkánynak tényleg hiányos a szókincse, legalábbis túlzottan szó szerint ért mindent.
- Arénáztam egyszer vele. Nekem sem tartott soká megverni... De nem is ez a lényeg. Egy darabig úgy voltam vele, hogy tök jó, hogy megismertem egy másik vöröset. Valaki talán megért végre... Szóval, érted. Ő volt igazából az első másik vörös játékos, akivel sikerült kapcsolatba lépnem. Aztán telt az idő, és elgondolkoztam. Nem tudom, valamiért fura érzésem volt. Mintha irányítani akarna. Én meg... szóval nem akarok egy buta liba lenni, aki beleomlik az első férfi karjaiba, aki esetleg egy picit is jóképűbb, mint a többi. - még mindig vörös a fejem, azonban kicsit össze is szedem magam ezután.
- Nem tudom, miért tenne ilyet. Nem értem azt a pasit. Elég nehéz vele közös témát találni, és szerintem még a süteményeket sem szereti. Szóval inkább ejtettem. - érdekes dolgot tudok meg így Timidusról. Ezek szerint tényleg úgy működik, mint egy gép. Adatokat gyűjt mindenről, de tényleg mindenről. Éppen ezért nem kezdem el ecsetelni, hogy mégis pontosan hogyan is győztem le Cellindirt. Pedig így belegondolva, máris tudom egy jártasságát, valamint egy másik hiányát. Ezek pedig túl hasznos információk Timidusnak.
- Csak úgy kíváncsiságból... rólam is gyűjtesz adatokat? o.o Ha igen, akkor mit? o.o Nem éri csalással nyerni, remélem, tudod. >.< - a fácánt odaviszem a nőnek, hiszen nála biztosan jobb helye lesz. Talán azt is elmondja, mennyi csirke maradt hátra. Bár nekem négy még mindig kell erről a szintről...

Nem tudom, mi történhetett hármójuk között, hiszen Cellindir nem mesélte el nekem elég részletesen, hogy mivel is foglalatoskodott. Az azonban egyértelmű, hogy olyat tett, amit nem kellett volna. Így aztán egyedül kell boldogulnia, ha esetleg elkapják. Be kell biztosítanom viszont a céhet. Azzal, hogy valamilyen szinten elárulta magát, már nagyon kicsi választja őt el attól, hogy tényleg árulóvá váljon.
- Ő az a fajta ember, aki mindenkit ki akar használni. Vagyis azt hiszem. Általában csak utólag jövök rá, ha valaki irányítani akar. Felőle viszont éppen ezt éreztem. Persze, csak azután, hogy elgondolkoztam rajta. Szerintem legyetek ti is óvatosak vele. Nem hiszem, hogy véletlenül lett vörös az indikátora. - Cellindir legnagyobb hibája pedig, hogy ezt még csak nem is tagadja. A szándékai nem átlátszóak, de a hazugságai igen.
- Túl komolyan veszed a harcokat, Timidus. Néha élvezni is lehet az Arénát. Én is csak azért járok oda, mert sok új embert ismerhetek meg. Emellett pedig, én csak egyszerűen élvezem ezt csinálni. Bár a fejlődés se jön rosszul... - a fácán kis híján kirepül a kezemből egy róka láttán, ami a semmiből beleugrik a kerítés mögé, ahol a baromfik vannak. Ha nem lenne túl magas a kerítés, akkor most ismét hajkurászhatnánk ugyanazokat a csirkéket. Na persze, akkor lehet, hogy könnyebben meglenne a csirke nyolcas.

[Kemila]

Újabb hirdetésre figyeltem fel, ami érdekelhet. Mostanában egyre inkább megszaporodnak a jóféle programok... Először a Wellness, majd a Legendás Íjász Fegyver licitálása, és most pedig egy esetleges nem bejegyzett céh alapítása... Ugyan voltam már hivatalos céhalapító is, de az nem működött sokáig. Liberators tagságom pedig titok mindenki számára, s nem is kívánom felfedni magam.
Talán épp azért, hogy ezt az inkognitómat fedni tudjam, szemeltem ki ezt a hirdetést a többi közül. Éppen eléggé kötetlen, hogy ne kelljen valóban a céhhez tartoznom, lévén még csak nem is hivatalos társulatról van szó. Szükségem van a valahová tartozás érzésére, ami más, mint az a vörös céh, ami után annyira nyomozni próbálnak. Másrészt pedig, érdekel is, hogy mi az, amit ki tud belőle hozni ez a Kemila nevű játékos, aki meghirdette az egészet. Azt hiszem, Shuunak is biztosan tetszeni fog, és ha esetleg nem tud róla, akkor mindenképpen megmutatom majd neki. :3
Egy üzenetet küldtem a lánynak, hogy Friben határában találkozzunk. A határ, s az azt körülvevő közvetlen környezet még védett területnek számít, valamint az utak is. Hozom a magam kis piknik kosarát, s némi bevezetőt azokból a tudásokból, amit aincradi életem alatt felhalmoztam. Még csillagtérképpel is próbálkoztam, de aztán feladtam, mert nem volt nagyon értelme. Minden egyes szinten teljesen másképp néz ki az égbolt, a csillagoknak pedig valószínű, semmilyen mozgásuk nincs. Egyedül a Nap az, ami rendszeres ciklusok szerint "közlekedik".
A falu határában várom az alapítót, fél szemmel azonban csirkék után kutatok. Kell az a jelvény... De iszonyat nehéz megszerezni. ._. Persze most is csak egy borzot sikerül megtalálnom, amit gyorsan meg is érintek, mielőtt elszelel. Éppen borz simogatót tartok, mikor megérkezik a lány.
- Uhm, szia! Ööö... Azt hiszem, egyszer már találkoztunk. - a borz pixelekre esik, hiszen elkapottnak minősíti a rendszer, én pedig odamegyek Kemilához.
- Tudom, azt írtad, hogy vörösök, szóval... De, hát, szóval adhatnál egy esélyt. *.* Tetszik a céh, amit kitaláltál, én meg ugye szólós vagyok... és nem is akarok komolyan céhbe kerülni, mert jó így nekem. Hoztam sütit is meg minden, én csináltam! *.* - nincs is jobb egy kora délutáni piknikezésnél. :3

Értetlenül hallgatom, hogy eltévedt idefelé, pedig olyan egyszerű. Pedig nem is járok ide olyan gyakran. Annyira gyakran... Mégis, nekem nagyon furcsa, hogy valaki képes idefelé eltévedni.
- Miért nem használtál hazatérés kristályt? Azzal egyszerűen Fribenbe teleportálhatsz. - még a teleport kaput is megmutatom, hogy merre. Ez a legjobb, leggyorsabb, legkönnyebb közlekedési mód. Az első tizenegy szinten már mindenhova így közlekedek, leszámítva azokat a városokat, ahova nem léphetek be. Például Nyster. Sosem tudom meg, mi van a falai mögött. Vagyis megtudhatnám, de inkább nem kockáztatok. Minden NJK nekem jönne, és azt nem élném túl. ._.
- Közösség, értem. Nekem így is jó... talán jobb is. Csak egyszer voltam igazi céhben, de az már nincsen. - a Gullwings feloszlott, de már akkor is Liberators szimpatizáns voltam. Csak azóta sok minden változott, s már a Felszabadítókat boldogítom, Haru jobbkezeként.
- Hát... szafari. Nem hallottál még róla? o.o - nem szoktak már megrökönyödni azon, hogy valaki egy borzot simogat. Valamint a borzok nem is büdösek, az egy másik állat. Jó, persze a legtöbben igaziból vadásszák le, de én általában Shuuval szoktam menni, és nem szoktuk bántani őket. Kezdek ellágyulni mellette. Majdnem kiborultam, amikor Malcolm egy fának rúgott egy mókust. Ez pedig nem helyes így...
- Én nem szoktam rendesen levadászni az állatokat... vannak, akik tényleg fegyvereket használnak. De én nem tudom... - hatalmas bociszemek, mint aki tényleg képtelen egy légynek ártani. A vörös indikátorom ellenére. Holott igazából arról van szó, hogy a legtöbb állatot többre tartom, mint az embereket.
- Na de... szóval, kik érdeklődtek eddig? *-* Biztosan sokakat érdekel. Ilyen társulás még tényleg nincs. Shuuval szoktam néha felfedezni, az állatok után. Meg ugye mindig mennem kell alapanyagokért. A boltom miatt, ugye. Régen csillagtérképet is csináltam, de rájöttem, hogy nincs értelme, mert itt nem működik a fizika. Nem úgy, mint a való életben legalábbis. - kicsit talán szétszórt vagyok, s így adom a kérdéseimet is. Össze-vissza. Ahogyan épp érkezik.

Szép dolog minden szintet bejárni. De hogy nem jutott még el erre a szintre, az nem semmi. o.o Tényleg fanatikusan fel akarja fedezni mindegyik szintet. Ez nem semmi. *-* Még Shuu-chan sem ennyire megszállott, pedig ha valaki, akkor ő tényleg heteket képes eltölteni egy-egy szint megismerésével.
Nem rossz, nem rossz. ^^ Persze engem a leginkább a valahová tartozás érzete motivál. A Liberators ezeket az igényeket nem teljesen elégíti ki. Egyrészt a titkossága miatt, mindeddig ugyanis az én nyomomra sem bukkantak rá, másrészt pedig, mert oda nem éppen olyan tagok járnak, akikkel csak úgy el lehet lenni. Malcolm egyszer feltette nekem a kérdést, hogy mégis mi az, ami minket összetart. Én azt feleltem, hogy a túlélés, mert együtt könnyebb megbirkózni az akadályokkal. Holott mostanában ez inkább komplikációkat okoz.
- Hát, tudod, csak annyi, hogy körülbelül egy évre be voltam zárva egy kazamatába. Csúnya sztori, csúnya végződéssel, és ennél többet azt hiszem, nem is mondhatok róla. ^^ Aztán mire kiszabadultam, már nem létezett a céh... meg néhány tag sem. - nem szoktam dicsekedni azzal, hogy egy buta számláló miatt nem tudtam kijutni onnan. Nem tudtam, mi történik majd. De erre nem is akarok gondolni.
- Hát, sok pénzt igazából csak a komolyabb céhek keresnek... Meg ugye nekem is van egy boltom, de az nem termel annyit, mint a nagy céhek konyhája. Hogyan tervezel profitot termelni? - ezek olyan kérdések, amikre jó lenne, ha tiszta válaszokat kapnék. Nem szándékozom olyanba forgatni a nehezen megkeresett pénzemet, ami nem jövedelmező. De nem akarok lemaradni valamiről, ami tényleg érdekelne is.
- A szafari, igen. Lehet kapni érte mindenféle jelvényeket, amiből csomó értékes dolgot vehetsz. Például ha elkapsz nyolc csirkét ezen a szinten, akkor is kapsz egyet. Ez az egyik legnehezebb, még csak négyet találtam... Kellene még négy. Ha csirkét látsz, szólj. - azzal körbe is pillantok, hátha meglátok valamit, de semmi. Nyamvadt csirkék! Sose lesz meg az a jelvény!

//A szafariról bővebb infókat itt találsz ^^ Ha van kérdésed, chaten biztosan kapsz választ. Jó vadászást :3 //

Ennél jobban nem megyek bele a múltba. Shuunak is csak azért meséltem, mert muszáj volt. Eszköz volt a történetem... s annak kicsit megmásított, színesített változata.
- Á, értem. ^^ - hazudtam, nem értem. Ez már nagyon kémesnek hangzik. o.o Pedig én nem vagyok kém... T.T Szóval, őszintén szólva nem erre számítottam, én ugyanis nem szeretek mások után kutatni. Azt meghagyom más reszortjának. Az én szavam hitelessége pedig, hát, szóval nem mindenki bízik bennem, s igazából okkal teszik. De még nem lincseltek meg, szóval annyira nem állok rosszul.
- Hát azért ez picit veszélyes... az emberek nem szeretik, ha kutakodnak utánuk. Különösen a vörösek... Ismerek párat, némelyikük ártalmatlan, de ha mások megsejtik, hogy követik őket... Szóval nem túl biztonságos. - a helyzet az, hogy tényleg ismerek jó néhány vöröset. Többet is, mint amiről valaha is beszámoltam Shuuéknak. S ezek az emberek valóban veszélyesek. Vannak, akik a fegyverük miatt ellenségek, s vannak, akik a mosolyuk miatt.
- Igen, gyűjtök. Például növényeket. Tier hármas alkimista vagyok. A legjobb egész Aincradban. - tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az egyetlen ezen a szinten, de nálam jobban senki sem dolgozik. Rendelkezem a leghasznosabb receptekkel is, ami szintén nem egy hátrány.
- Na, de mesélj egy picit te is magadról. :3 Te mit szeretsz a leginkább kutatni? Nagyon megszállott lehetsz. - biztos vagyok benne, hogy tényleg az, hisz olyan nincs, hogy valaki ilyen hosszú ideig tévedjen el errefelé. o.o Aztán felderül az arcom, amikor meglátok egy csirkét errefelé kóricálni. Egészen vicces, ahogyan mozog a feje. Intek Kemilának, hogy egy pillanatra maradjon csendbe, bár nem hiszem, hogy a csirke a beszélgetés miatt mászna el innen másfele. Aztán elrugaszkodom a talajtól, és elkapom a tollast. Az egy darabig még kétségbeesetten ficánkol a kezeimben, és csapkod a szárnyaival, de már késő.
- Csirke! *-* Már csak három kell a jelvényhez... - ráadásul már három jelvényt bele is öltem. De akkor is megcsinálom! >.<

//csirke amúgy dobj nyugodtan vadat //

Nem tetszik az ötlet, hogy vörösek után szaglásszak, hiszen egyike vagyok azon embereknek, akik valószínűleg a legtöbb vörös indikátoros játékost ismerik. S én magam is az vagyok... talán az egyik legveszélyesebb személy egész Aincradban. Éppen elég az a szerep, amit felvállaltam, nem kell nekem még egy. Nem szeretnék efféle elkötelezettséget vállalni egy olyan szervezet iránt, amivel nincs komolyabb tervem, mintsem pillangókat kergetni a mezőkön.
- Nem minden vörös indikátoros rejtőzködik. És nem mindegyikük gonosz. Én sem... - halk megjegyzés, s némi sértettségre való rájátszás. Hiszen ha valóban ilyen tervei vannak, mi a biztosíték róla, hogy rólam ne akarna információkat összegyűjteni? Nem, nem, nem. Ilyen nem lehet. Úgyhogy inkább a kedvenc fegyveremhez nyúlok. Érzelmi zsarolás. Egyúttal tényleg nem hazudtam, hiszen ha valaki, akkor én bizony egyáltalán nem rejtőzködöm! A hajam és a megjelenésem olyan rikító, mint egy páva, amikor széttárja tollait, ráadásul az egyik legforgalmasabb helyen lakom, ahol a boltom is található.
- Igen, alkímia. ^^ Tier hármas. Képzeld, már csak egyetlen felfedezetlen recept maradt hátra! *.* Szóval mostanában elég sokat dolgozom, hogy az enyém lehessen. - még senki sem tudja, mi lehet az a potion, de szeretnék én lenni az, aki azt megszerzi. Jó lenne, ha HP-poti lenne, hiszen ezen a szinten még mindig nincs ilyen.
- Te esetleg értesz valamihez? Kovácsolás, kristályírás, vagy hasonló? - kérdezem, miután végignézem, ahogyan elkap egy rókát.
- Ilyenekből elég sok ólálkodik errefelé. - mutatok rá a rókára.
- Biztosan ezért olyan nehéz csirkéket találni. >.> Még mindig kell három... Miért csinálták ilyen nehézre ezt a jelvényt? Na de, mik a további céljaid a közösséggel? Milyen kutatásokat, felfedezéseket tervezel? Engem a leginkább ezek érdekelnek... Kiélhetem belőle a tudásszomjamat. ^^" - ebben a világban nem nagyon találni a szakterületemhez passzoló könyveket, és még Stephen Hawking videókat se nézhetek! Szóval ha nem kezdtem volna belemerülni egy játékbeli ál-tudományba, már lehet, rég meguntam volna az egészet. @_@