Re: Frieven

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 21:02

-Elmondanád nekem még egyszer, ha szépen megkérlek, hogy mégis mi a bánatért vagyunk itt Timidus?
-Nem.
-De…
-Eddig egyszer sem mondtam el, tehát nagyon nem helyes úgy feltenni a kérést, hogy mondjam el még egyszer.
-De olyanokat mondtál, hogy ide kell jönnünk, meg…
-Nem tűnt fel, hogy ezzel csak kerülöm a válaszadást?
-De akkor miért nem azt mondtad?
-Azt mondtam, de te tovább kérdezősködtél. Meglepetés lesz, úgyhogy várd ki. Tudod, jól, hogy nem hazudhatok, úgyhogy ne kérdezősködj tovább, mert továbbra is csak kitérő válaszokat fogok adni, és ha azok elfogynak, akkor pedig semmilyen választ nem fogok adni, olyankor pedig meg te mindig rosszul érzed magad.
-Hát… ez mondjuk igaz…
-Naugye!
-De… másról azért beszélhetünk, Timidus?
-Milyen másról?
-Hát… mondjuk arról a papírról, amit Chan kifüggesztett mindenhova, hogy céhtagokat keresünk.
-Tudtam róla.
-Persze, hogy tudtál, hiszen megmutattuk.
-Akkor mi a kérdés?
-Hát… hogy mit gondolsz erről az egészről.
-Amit gondoltam, és el akartam mondani azt elmondtam ott és akkor.
-De… nem mondtál semmit…
-Akkor biztosan csak annyit akartam elmondani.
-Szerettem volna…
-Hmm?
-Semmi… csak úgy szebb… az akarni helyett…
-És két szó egy szó helyett, jelentésváltozás nélkül. Időpocsékolás.
-Persze máskor te is szeretsz ám kacifántosan beszélni.
-Akkor éppen időt húzok.
-Vagy az ellenfeleid idegeit.
-Vagy azt. Valóban.
-Akkor összesen csak annyi kikötésed volt, hogy a meghallgatáson jelen szeretnél lenni?
-Igen. Ennyi.
-És… mi csinálunk itt?
-Várunk.
-De kire, Timidus?
-Rá!
Bökött a sárkány a fejével a közeledő alak felé, majd behúzódott az árnyékba, így Asuka már nem vehette őt észre, csak az idomárt, aki viszont éppen a sárkány után fordult hirtelenjében, ezért is állt háttal a másiknak. Furcsa volt, hogy az éjszaka közepén csak így leszólítják, de tudta, hogy Timi a közelben van, és amikor a másik arcát meglátta, már azt is, hogy segítenie kell. Végighallgatta a lányt, majd lassan megcsóválta a fejét.
-Nem… sajnálom… valami baj történt?

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 08:49

Nem ismeri... Ismétlődik keserkés ízű hangja fejemben, én pedig lehajtom fejemet. Egyedül érzem magam. A magány pedig minden fájdalomnál őrjítőbb. Most, hogy ebben a világban vagyok, s valódi, fizikai fájdalmat sem érzek, hirtelen felértékelődött minden, ami másfajta kínnal járhat. Nem fogom bírni egyedül. Vajon él még egyáltalán? Itt van még? Merre vagy...? Gyere vissza, kérlek...
Lehajtott fejemről süt a csalódottság. Kisírt szemeim újra könnyekbe készülnek lábadni, mintha lázadni akarnának az ellen a szikla ellen, amit szívem helyére odapakoltam. Nekem mindig is objektívnek kellett maradnom. Ez lehet talán a vég. Beleőrültem. Kész. Az idegeimet minden bizonnyal tönkretette a NerveGear. Nálam jobban pedig ebben a világban senki sem tudja, hogy mit is jelenthet egy súlyos, agyi sérülés. Igaz, ez nem éppen a szakterületem.
- Semmi, csak...csak... - törik el a mécses, s egy pillanatra a kislány ruhájába kapaszkodok. Erőtlenül csúszok le a földre. Bizonyára elég szánalmas látványt kelthetek, én pedig mindennél jobban utálom, ha valaki szánalmas. Értékrendem nem engedi meg ezt. Vagy talán csak önmagam gyűlölöm. S minden vele járó félelmet. Félek a hibáktól. Szánalmas csúszómászónak lenni pedig elég nagy hiba a szememben.
- Én csak... Csak... Elvesztem. Haza akarok menni. - tör ki belőle a kislány. Jelen pillanatban a szellemlánynál is gyerekesebb lehetek. Csak most nem a jó értelemben, mint ahogyan az általában szokott lenni. Vörös indikátorom színe visszatükröződik az egyik pocsolyában, mintha még inkább bántani szeretne. Erre pedig csak még keservesebb sírásba kezdek. Miért akar mindenki mindig bántani? Én nem vagyok kishercegnő. Nekem nem ez lenne a szerepem!

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 09:12

Shunak nagy tehetsége van ahhoz, hogy mindig megtalálják akiknek valamire szükségük van, legfőképpen lelki támaszra, és arra, hogy őt az ilyen nemű szemetesládájuknak használják. Persze ő maga meg nem nagyon talál ilyen embereket, vagy ha talál is, akkor ezek az emberek igen hamar lekopnak mellőle ilyen-olyan okok miatt. A legkülönösebb azonban az, hogy ő, ha a maga csekélyke módján is, de szeret és megpróbál segíteni, és most sem tesz másképpen. A piros indikátorra egy pillantást sem vet, soha nem érdekelte az a szín olyankor, amikor nyilvánvalóan nem volt veszélyes a másik fél, így hát ő maga sem volt veszélyben. A zöld színről sem lehetett tudni biztosan, hogy barátságos, és bár óvatos volt a vörösökkel, igyekezett előítéletek nélkül mozogni a világban. Megpróbálta a tekintetét egy szintbe hozni a síró lányéval, majd igyekezett egy pár pillanatot várni, hogy az megnyugodjon, és csak utána kezdett hozzá beszélni. Halkan, lassan, szelíden.
-Ha tudod a nevét, akkor küldhetünk neki üzenetet, vagy ha a barátlistádon van, akkor ott még azt is megnézhetjük, hogy merre van most.
-A Black Iron Kastély falán pedig azt is megnézhetjük, hogy él-e még egyáltalán, és érdemes-e a keresésével foglalatoskodni.
Lépett elő a sárkány az eddigi rejtekéből, és közölte nyugodt hangon a tényeket, amelyeket közölnie kellett.
-Timidus! Ezt… ezt ne most!
-Ahelyett, hogy egy halott keresésének látnánk hozzá, nyugodtan spórolhatunk időt azzal, hogy először a legvalószínűbb lehetőséget zárjuk ki. A térképnek hála itt nem lehet elveszni. Ha valaki eltűnik, az a valaki nagy valószínűséggel halott.
Shu csak megcsóválja a fejét, és továbbra is a lányt figyeli.
-Haza? Ha… ha megmondod, hogy hol laksz, szívesen hazakísérünk…

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 09:38

Nem érzem helyesnek, hogy egy vadidegent szólítottam le, akinek kiöntöm szívem és elmondom minden búmat, bajomat, bánatomat. Ez egyszerűen nem helyes. De mégis mit tehetnék? Kapargatom össze maradékom, ami még megmaradt énemből. Amióta a játékba kerültem, nem az életemet féltem. Annál vannak sokkal értékesebb dolgok is. Mint például az a csodálatos, fantasztikus elmém. Hiányoznak azok az ártalmatlan, régi szép idők, amikor még Aincrad csillagtérképét rajzoltam meg. Tulajdonképpen én neveztem el őket, s fejlesztettem ki erre a tájékozódási rendszert. Csak persze senki sem használja. Mert túl buták, hogy megértsék. A mini map meg ugye sokkal egyértelműbb. Számukra. De ízlések és pofonok, ugyebár.
- Hűűű, hogy neked micsoda minisüsüd van! *-* – kislányosan felcsillanó szemek a pet láttán. A sárkányokról az a hír járja, hogy amúgy tényleg nagyon intelligensek. Nem is tudtam, hogy be lehet fogni őket. A legtöbb állatidomárnak ilyen uncsi állata van csak. Cicák meg madarak meg hörcsögök meg nyulak... Bár egyszer láttam valakit, akinek pókja van. Tiszta édes volt. Egy sárkány azonban ennél jóval különlegesebb. Szerencsés lány. Szerintem sokan ölnének egy ilyenért.
- Hát, éppen ez az... – hüppögök, megnyitva a barátlistámat. Reménykedek benne, hogy csak az én eszem ment el, és ezért nem látom őt a barátlistámon. Vagyis ami azt illeti, senkit sem látok a barátlistámon. Amíg abban a kazamatában voltam, minden ilyesmi adatomat törölte a rendszer valamiért.
-Eltűnt a listáról. Ahogyan mindenki más is. Egyszer csak üres lett a panel. – a panelen látszik, hogy azt a nemhogy csekély, de nulla számú ismeretségemet böngészem. Egyszerűen nem jelennek meg rajta a nevek. Mintha senkit sem ismernék. Pedig ez nem igaz. De amikor abba a kazamatába keveredtem, úgy döntött, hogy nincs szükségem ilyenekre. Ez pedig nem igazság. Ki fogja így elviselni a sok-sok hülyeségem? T.T
- Hát... akkor engem miért nem keresett sehenkihiii? Olyan kegyetlen vagy. – meggondoltam magam. Ez a sárkány kegyetlen. Engem senki sem keresett. Be kell látnom, hogy talán még sem éri meg mélyebb kapcsolatokat ápolni, hiszen úgy sem jönnek utánad. Minden csak hazugság volt. Én hazudtam talán magamnak. Elfátyolozta elmém a normalitás, én pedig bevettem. Elhittem, hogy a felszínes ismeretek elegek számomra a túléléshez. Ezért pedig drágán megfizettem
- Hát, Tokyo, Seitoku kollégium. Bár nem hiszem, hogy oda tudsz vinni. Ne haragudj... Már biztos sok belőlem. Csak picit... mindegy. Talán nem is érdemes keresnem.Lehet, hogy mindenki meghalt, akit ismertem. – ha igaz, amit a kegyetlen sárkány mond, akkor lehet, hogy igazából mind meghaltak. Valóban? Tényleg így lenne? Ez történt volna? Talán be kell látnom újra, hogy magamra maradtam. Csak önmagamra támaszkodhatok.

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 09:55

Nem, nem fogják újra végigmondani ugyanazt a monológot századszorra is, főleg úgy, hogy fogalmuk sincs arról, mit is jelent ez a minisüsü szó, amit a lány használt. Azonban mindkettejük figyelmét felkelti az, amit a lány mond. Ilyen helyzetbe már ők is kerültek, persze csak a küldetés keretén belül. Egyik másik játékmester nem örül annak, hogy amíg ő a játékosaival van elfoglalva, azok elspoilerezzenek minden kis elemét a cselekménynek, sőt, mivel ugye a kalandok csodálatos módon egyénekre vannak szabva, így még rontana is a játékélményen, ha kapcsolatot teremthetnének olyan személyekkel, akik esetleg külső szemlélőként objektíven tudnák szemlélni az eseményeket. Ezek a zárolások azonban mindig eltűntek, amint teljesítették a küldetést vagy az eventet.
-Nézd meg, hogy nincs-e jelenleg is futó küldetésed, utána pedig próbálj meg minket is felvenni a barátlistádra.
-Igaza van Timidusnak. Lehet, hogy nem is haltak meg az ismerőseid, csak éppen eltüntette őket valami a listádról.
A kifakadásra azonban már nem tud mit mondani a kis idomár. Tudja ő is, hogy az emberek ilyenek. Ha valaki eltűnik, akkor legyintenek, hogy biztosan meghalt, és nem keresik. Nem lehet számítani itt igazán nagyon senkire sem, és ezt már egy ideje megtanulta. Még az elején ő is próbálkozott barátkozással, most viszont csak nagyon kevesen maradtak, akik picit is közel állnak hozzá, és hála a csalódásoknak, bizalmába már senkit nem mer fogadni.
-Nem kegyetlen vagyok, csak kimondom az igazságot, amit ti emberek nem tesztek meg sokszor. Azért nem kerestek, mert valószínűleg nekik is eltűntél a listájukról, ahhoz meg lusták, hogy megnézzék a nevedet a kastélyban. Amíg azt nem láttad, nem tudhatsz semmit biztosra.
-De… ha esetleg… ha esetleg mondasz neveket, akkor hátha ismerek valakit közülük… és ha esetleg azt mondanád el, hogy itt hol laksz… egy céhet… vagy egy ismerőst…
Bátorítóan rámosolygott a lányra. Igazán segíteni akart.

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 11:21

Maradt-e futó küldetésem? Eddig erre nem gondoltam. Megnyitott panelemen kikeresem a megfelelő fület, azon viszont mindegyik küldetésem befejezettnek lett nyilvánítva. Innentől kezdve ez bukta. S nem az a szilvás, amit szeretek. Hanem az a rosszabbik, ami miatt nem vagyok képes haladni.
-Hát, én nem látok itt semmit. Viszont téged felvehetlek akkor? Mi a neved, hogy hívnak? – kérem el az adatait, majd elküldöm a sajátom. Így már láthatja az én adataimat is, amit a barátlista megenged.
- Kagurát keresem. Csak Kagura. Ismered? Nagy a szája, és picit pimasz, de egyébként jótét lélek. Olyan kis egyszerű, tudod. Igazi szőke, hamisítatlan. Eredeti, még márkajelzése is van. Vagy Aurorát, Himét... esetleg Yuichit, igen! Valaki biztos van. – sorolom a neveket. Legalábbis azokét, akik kicsit is jó benyomást keltettek bennem, s nem könyveltem el őket önmagamban idiótának. Sajnos sok ilyen van. Nagy az isten állatkertje. Talán túlságosan is.
- Igazad van, Süsü. Bölcs beszéd egy olyan apró lénytől, mint te. Ugye hívhatlak így? *-* – csillognak szemeim a sárkira nézikélve. Tiszta aranyos, ahogyan a bölcsességeket vakerálja. Mert valóban igaz, amit mond. Az igazság fáj. Az emberi ego pedig hatalmas. Sértve érzi magát mindenért. Hiszen az ego az, ami az embereket megakadályozza a valódi fejlődésben. Nem, nem mindenféle exp-vadászatra, meg ilyen-olyan dolgokra gondolok itt. Hanem magára a lélekre. Az pedig csak akkor képes fejlődni, ha az egot legyőzöd. Vajon én hogy haladok ösvényem útján? Mennyire vagyok képes egomat magam alá gyűrni? Egyáltalán értem-e el bármiféle sikert? S mi a siker? Kell-e hozzá a megbecsülés? Mások megbecsülését és riszpektjét vélhetem-e sikerként? Vagy ez is csak valami, ami önnös egomat táplálja? Gyanítom, az utóbbi, ha őszintén meg akarom magamnak vallani.
- A céhem megszűnt, tudod. Az úgy volt, hogy lementem egy társammal egy alsóbb szinten a kazamatákba, és... – elcsuklik hangom. Talán erről jobb nem beszélni. Felállok inkább, s megigazítom magam. Már kezdünk teljesen elázni ebben az esőben.
- Hideg van. Be kéne menni valahova. – megpróbálom összeszedni magam.Ha a fizikai fájdalmat nem is, de az eső nedvességét s a borzongató hideget még így is érzem. Ha pedig engem ennyire kikészít, a szellemlányt bizonyára még inkább. Az meg nem lenne jó, ha elkapna valami csúnya-csúnya pixelbacit itten.

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 12:42

Shu bizonytalanul a sárkányra nézett, aki bólintott, hiszen eredetileg is az ő ötlete és parancsa volt, nem is értette, hogy miért gondolta úgy mindkét lány, hogy külön engedély kell ahhoz, hogy végrehajtsák az ő utasítását… mindenesetre ha kérték, akkor megadta az engedélyt.
-Shukaku. Shukaku és Timidus.
És miután elintézték az adatcseréket, a sárkány is rápillantott az adatlapra az idomár válla fölött, és nyugtázta, hogy az eddigi információk alapján a lány mindenben igazat mondott. Persze ez nem jelentett semmit.
-Én… Himét? Olyan… huszonéves nő… és lovag… őt ismerem. Illetve már találkoztam vele. Ő is arról beszélt, hogy sokáig önkéntes száműzetésbe vonult, és most visszatér, és megkeresi az ismerőseit… nem… valami olyasmit mondott, hogy becsapták és új életet akar kezdeni… a lényeg, hogy nem volt valami boldog…
Timidus persze pontosan emlékezett mindenre, de nem akart a kelleténél több információt megadni a lánynak. Amíg ők tudtak többet, addig náluk volt a helyzeti előny.
-Yuichi is él… úgy tudom… vele még nem találkoztam, de hallottam már róla. Azt hiszem most a Ligában van… talán…
Felnyitotta a jegyzetfüzetét, kikereste a nevet, majd bólintott, Timidus pedig türelmesen várta, amíg a lány önkéntelenül is az időt húzza.
-Igen… Hayashi Yuichi, kardforgató, a Justice League tagja. Szóval… nem minden ismerősöd veszett el… de a másik kettőt sajnos nem ismerem… viszont a céhházhoz szívesen elvezetlek, ha gondolod…
Timidus a kérdésre csak legyintett egyet a farkával.
-A termetemnek semmi köze a tudásomhoz. Magasabb szinten még egyszer nőni fogok, de a századik szinten is ugyanakkora leszek, mint a harmincadik körül. A bölcsesség pedig nem egy pontos kifejezés, én mindössze logikusan gondolkodom. A nevem pedig Timidus, de amíg következetesen nevezel valaminek, és az nem sértő, addig hívhatsz aminek akarsz.
Se Shut, sem Timidust nem zavarta az eső, de azért abban igaza volt a lánynak, hogy jó lenne behúzódni valahova.
-Van itt egy teaház a közelben. Ha eláll az eső, akkor pedig elvihetlek a céhházhoz. Yuichi biztosan örülni fog neked.

by **Asuka** Hétf. Szept. 01 2014, 22:12

Hevesen bólogatok, mikor az információkat árasztja Himéről. Van a tekintetemben valami, ami egyfajta izgatottsággal ér fel. Nagyszerű híreket kaptam ugyanis! Jó dolog, ha tudsz valakihez kapcsolódni, még ha ez a múltadból is egy személy. De ennek csak örülni lehet, különösen az én helyzetemben.
- Nem, nem, nem, cseppet sem volt önkéntes. Igen, igen, lovag. Vörös lobonccal, és olyan pallossal, ami vetekszik az én kicsikémmel. ^^ – a hátamon trónoló csatabárdomra célzok itt, Hentesre.
- Szegény… :/ Emlékszem, régen is felültették egyszer. Eléggé kibukott. Kicsit naiv a szentem. De hát mit lehet tenni. Vannak, akiknek ugyanazokat a dolgokat kell újra és újra megtapasztalniuk, hogy tanuljanak belőle. - azt hiszem, ezzel mindent sikerült kifejeznem, amit Himéről megtudtam. Már magát lényének valóságát. Ez persze nem egyenlő azzal az esszenciával, amit lelke tárol. Ennél bizonyára sokkal több rejlik benne. Azonban mint minden embernek, neki is rá kell jönnie saját korlátjaira, amikkel önmagát béklyózta meg. Mindezt személyes fejlődése érdekében. S hogy nekem mik a korlátaim? Jó kérdés. Nem igazán foglalkozok velük. Egyszerűen ignorálom őket.
- Yuichi, Yuichi… De úgy látom, te nem abba a céhbe tartozol. Tényleg el tudnál vezetni hozzá? Majd egyszer, valamikor. Kérlek. – már-már szánalmas könyörgésnek is tűnhet talán. Az én szememben, amit most művelek, kicsit az. Megtaláltam korlátom. Jelen állapotomban kénytelen vagyok másokra támaszkodni. Jó szokásom, hogy nem teszek így. Most azonban nem tudom, mitévő legyek. Elveszettnek érzem magam. Mint egy kutya, kit az utcára tettek.
- Ne haragudj, Süsü. ^^ – hajolok le az aprósághoz. Mosolyommal próbálom elűzni azokat a sötét felhőket, melyek egy ideje már felettem kavarognak.
- Nem áll szándékomban megsérteni téged. Vedd ezt egyfajta kedveskedésnek. Mindenki szereti, ha kedvesek vele, ugyebár. – s ez az, amivel a legtöbb embert meg lehet fogni. Meg ezek szerint az idomított mobokat is, talán. Úgy vélem, ezt a világot még mindig csak emberek, vagyis egy ember készítette. Neki pedig emberi agya van. Ez pedig a saját korlátja. Szabályokat és értelmet csempészett a világba. Így tehát, ha létezik ebben a világban bármi, ami szintetikus tudattal bír, az képtelen másként, csakis emberként gondolkozni. Ez valahol egy elég nagy hiba. Másrészt viszont nekünk, játékosoknak könnyebb beintegrálódni ebbe az elátkozott világba.
- A vendéglátást köszönöm, Shu-Shu. *-* Már ha beengednek hozzátok egyáltalán, ehhehe. ^^” – tisztában vagyok vele, hogy a pirikéket nem igazán szívlelik sok helyen. Ezt pedig vállalom.
- Tea, az jól esne. Meg annyi süti, amennyit nem szégyellek. *-* Imádom, hogy végre annyit zabálhatok, hogy nem kell a mérleg miatt aggódnom. >.> Tehát, merre? Ezen a szinten ezelőtt még sosem jártam, ehhehe. – ideje lenne tényleg betérni végre valahová. *-* Már eléggé fázom. Rossz belegondolni, hogy szegény Shushu és Süsü mit is élhetnek át. :S

Köszi a türelmet. ^^

by **Shukaku** Kedd Szept. 02 2014, 13:46

Shunak nagyon fura volt ez a hirtelen hangulatváltozás, amit a lány itt előadott, meg úgy általánosan nem bízott az emberekben, főleg, hogy egy pirivel hozta össze a sors, de hát csak nem hagyhatja csak úgy itt magára egyedül szegénykét. Talán csak az a pár kedves szó -nem, nem az amit Timi intézett felé- zökkentette ki a letargiából… nem tudni. Ahogyan azt sem tudni, hogy mi történne, ha valóban elkísérné őt Himéhez. Az a lány is igencsak mélabús, és talán ha összeeresztik őket, akkor csak felerősítenék egymás búskomorságát, ami egyiküknek sem tenne jót, de persze az is könnyedén megtörténhet, hogy megörülnének egymásnak, mint régi ismerősök, és mindketten boldogabbak lennének tőle, meg az is, hogy ez a vöröske igazából bántani akarja Himét, és Shun keresztül akarja megtalálni… túl sok a lehetséges eshetőség. Mindenesetre a segítségnyújtás akkor is egyfajta kötelessége, mint a nagyobbnak, hiszen ebben a világban már igencsak ő a nagyobb, és lassan már mindössze a Top10 áll előtte az ismerősi köréből, az ugye pedig nem sok ember… azaz pontosan nem sok ember, hanem csak tíz fő. Mindenesetre a feltételes módokra, meg a félreértésekre csak ijedten kapja fel a fejét.
-Majd egyszer? De hát… akár most is elvihetlek, amint elállt az eső. Vagy esetleg mindketten elteleportálunk a Kezdetek Városába, ott talán már szebb az idő, és onnan elsétálhatunk a Liga céhházához együtt. Nem kell erre várni. És… és Timidus nem haragszik, meg nem is nagyon tudod megsérteni, főleg nem ilyenekkel. És… én nem arra gondoltam, hogy a mi céhünkbe jönnél… sajnálom, ha félreértetted… meg annak nem is lenne semmi értelme… én csak a Ligához és Yuichihez gondoltam, hogy elkísérlek. De ha nem szeretnél… akkor… akkor ezt majd a tea mellett…
Idegesen elkapta a tekintetét, és elindult egy közeli fogadó felé, a sárkány pedig szótlanul követte… feltehetőleg a lány is.

by **Asuka** Csüt. Szept. 04 2014, 08:53

- Már most? – kisebb sokk ér a szavak hallatán. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok rá. Félek tőle, megbélyegezhetnek. Igen, azt hiszem, abban határozott vagyok, hogy mindenképpen találkozni akarok vele. De nem tudom. Lehet, nem látnak már szívesen. Azt pedig nem szeretném. Volt időm ugyanis gondolkozni. Szükségem van ezekre az emberekre. Önvédelem. Általuk néha még én is azonosnak tudom képzelni magam. De nem tudom, most mit fognak szólni hozzám. Nem, ez nem bűntudat. Félek attól, hogy nem lesz már olyan, mint régen, ilyen egyszerű. Márpedig elég régen volt az a bizonyos régen. o.o
- Bocsánat, nem értettem. Hogy Yuichi nem a ti céhetekben van, de oda akarsz vinni. És ez olyan zavaros. o.o Már majdnem olyan zavaros, mint mindaz a hablaty, amiket kiejtek a számon. *-* Azt mondják, néha túl sokat beszélek. Meg hogy nem bírnak követni. Aztán nem értik a gondolatmenetemet. De ez jó. Akkor lehet, már kezdek visszatérni régi önmagamhoz. Legalábbis csakis ezt jelentheti. – már kezdődik. Ha egyszer kinyitom a lepénylesőmet, elég nehezen tudok elhallgatni. Vagyis szinte sehogy sem lehet belém fojtani a szót.
Igyekszünk közben a fogadó felé, bár inkább teázó hangulata van ennek kivételesen. A régi asztalok körül csak néhány NJK ücsörög, monotonan szürcsögetve kis teácskájukat. Nincs is jobb dolguk. Nem lehet olyan rossz NJK-nak lenni. Agyatlan zombik. *-*
- Igazán kedves tőled, amit teszel. Tudod, nem sokan segítenének egy olyan játékosnak, mint én... Csak ezt kevesen értik meg. Nem mindenki kérdez. Pedig kérdezni jó dolog ahelyett, hogy simán csak cselekednél. Van, amikor nincs más választásod, hogy a saját életedet megmentsd. Az a hely, az szerintem elég jó lesz. – egy kényelmesebb sarokpad felé veszem utamat. Süsünek még petpárnája is van, szóval tiszta luxus az egész. Egy ilyesfajta teázóhoz képest, persze.
- Erre a vendégeim vagytok. ^^” Mit kértek? Szuflé, gyümölcskehely, emeletes torta, csokis parfé... Azt hiszem, én mindet akarom. Ó, és vízipipát. Imádom a vízipipát. – sorolom rendeléseim. Az édesség mindig is a gyengém volt. Nem bírom ki. Egy éve nem ettem csak mást, mint ami abban a kis lyukban volt loot. Érthetetlen módon a kincsek tele voltak kajával. Biztosan az olyanok miatt, mint én, akik képesek egy évet ott rekedni.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 04 2014, 09:21

-De… vagy nem szeretnél vele találkozni? Vagy akkor inkább Himével találkoznál? Csak… csak őt nem tudom pontosan, hogy hol lehet, és olyat sem tudok, aki esetleg tudná. Talán Hinari… talán ő tudni fogja, de nem vagyok benne biztos.
És valóban, az idegennek igaza van abban, hogy nagyon nehezen érthető, de annyi biztosan bizonyos, hogy nehezen összerakható a mondandója, és az, hogy mit is szeretne elérni, miben is kéri pontosan az idomár és a sárkány segítségét. Azonban amíg be nem érnek a teázóba, addig egyikük sem akar több kérdést feltenni. Rábólintanak az ülőhelyválasztásra, Timidus elfoglalja a párnát, majd tekintetével körbekémleli a teázót, minden apró kis zugot felkutatva, és erre természetesen a társa is a segítségére van, hiszen bekapcsolja számára az összes jártasságukat, ami csak segítségére lehet abban, hogy minden olyan fellelhető helyszínt megtaláljon, ahonnan esetleg támadás érhetné őket, azonban pár másodperc kutatás után biztonságosnak ítéli a helyszínt, és rábólint a rendelésre.
-Én… én csak fekete teát kérek tejjel és teasüteménnyel, Timidusnak pedig almalevet és kekszet. Köszönjük szépen.
Mosolyog rá a felszolgáló NPCre, és ez a köszönet természetesen Asukának is szól, aki erre a körre megvendégeli őket. Persze nem csak ezért választott ilyen szolidan, mert nem ő fizeti. Valahogy ehhez az esős időhöz nem illett a sütemény, és kedve sem volt hozzá. Ahogy azonban leadták a rendelést, a sárkány a harcos felé fordította a tekinteté.
-Pontosan mi is a célod? Miben kéred a segítségünket, mit jelent az, hogy régi önmagad, és miért nem segítenének egy olyannak, mint te?
A piros indikátorra nem kérdez rá, hiszen arra a lány már magyarázatot adott.

by **Asuka** Csüt. Szept. 04 2014, 18:00

Háááát, nem is tudom... Mármint, most őszintén, kivel találkoznék legszívesebben? Erre persze tudom a választ, de az kitérő lenne, és azt nem lehet. Kagut nem ismeri, marad a két Há. Há, az szívás. :/ Nem is tudom, tényleg nem... Azt hiszem, a legjobb lenne először Himével összeboronálnom magamat. Még a végén kiderül, hogy lemaradtam a legújabb divathóbortokról, s jaj nekem, ha kiderül, hogy a hosszú köröm már elavult, s csak tramplik viselik. o.o Ilyet én nem engedhetek meg magamnak.
- Talán, igen, azt hiszem, előbb megkeresem Himét. Mégis csak céhtársam volt. ^^” Ő talán el tud vezetni a többiekhez, ha még élnek. Remélem, így lesz. – a rendelt forró csokit, mert hát olyat is rendeltem, hiszen nem bírtam ki, mikor megláttam az itallapon, két markomba fogom, s egy rövid időre elmerengek a dolgokon. A játék számomra csak most kezdődik. De ugyan mi értelme annak az attitűdnek, melyet magamra erőltettem? Persze, a társadalom. Semmi több.
- Sokan nem szeretik a piros indikátorosokat, tudod.^^” – kényelmetlenül elnevetem magam zavaromban.
- Még olyan városról is tudok, ahova be se tehetem a lábam. Persze... ez tökéletesen érthető valahol. A saját kis életüket féltik. Csupán, nálam ez más volt. Az én történetem nem hallgatnák meg sokan. Ahogyan teszik azt mindenki mással is. – hangom kicsit megkeményedik. A csokifelhőbe szimatolva egészen az otthon melege jut eszembe. A sok tanulnivaló mellett mindig ez tartott életben. A sok cukor és csokoládé. Le is kellett mozognom azt, hogy ne legyek egy dagadt tehén. o.o Még csak az kéne. Nem akarok betonpillangó lenni. =.=
- A legnagyobb büntetés egy ilyen esemény után egy olyannak, mint én, nem más, mint maga a bűntudat. Mintha az... – hangom megremeg, egyre jobban remegő kezeimmel pedig még szorosabban kapaszkodok bele a bögrébe. - Mintha az ártatlanságom veszítettem volna el. – fejem lehajtom, s mélyeket szívok a levegőből ügyelvén arra, hogy lassan, ütemesen tegyem azt. Ennyire felzaklattak volna a történtek pillanatok alatt?
-Bocsánat... tiszta ostoba vagyok. Folyamatosan magamról beszélek. Nem is kéne ezt tennem... Ráadásul szinte vadidegen vagy. Mindig is bíztam a vadidegenekben. Lehet, nem kéne. – rá se nézek az NJK-ra, mikor elkezdi kihozni nekem a sok finomságot. Szemem sarkából azt figyelem, ahogyan a vízipipát izzítják. Beletelik az néhány percbe itt, a virtuális világban is.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 04 2014, 18:45

Timidus furcsálló tekintettel figyeli az idegent, és egyre inkább Suzumét véli felfedezni a szavaiban, ami egyet jelent azzal, hogy egyre nagyobb kétkedéssel fogadja őket.
-Logikátlan vagy ember. Ez még nem lenne annyira furcsa, a fajod tagjainak legtöbbje leírható így, azonban te nyíltan mész szembe a saját céljaiddal. Legnagyobb esélyed akkor van megtalálni a társaidat, ha olyannal kezded, akinek a tartózkodási helye ismert számodra, azaz Yuichivel. Bármifajta kitérő esetén azt kell feltételeznem, hogy valami olyan ok áll a háttérben, amelyet nem akarsz velünk megosztani, és amely veszélyeztet minket amennyiben segíteni próbálunk neked. Fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy elsődleges feladatom a társam védelme, és ha a segítségnyújtás számodra nem teljesen kockázatmentes, avagy olyan kockázatok merülnek fel, amelyeket te szánt szándékkal elhallgatsz előlünk, abban az esetben azonnali hatállyal fel kell függesztenem bármifajta együttműködést veled. A piros indikátorod okát már elmondtad, mikor említést tettél arról, hogy nem volt választásod, mint az életedet menteni. Amennyiben a következtetésem helytelen, úgy kérlek javíts ki, amennyiben azonban helyes, úgy felesleges erről tovább beszélnünk.
Shu csak csóválja a fejét, és belekortyol a teába, hallgatva, ahogyan Timidus újra átvette az irányítást, és bár okos kérdéseket tesz fel, megint nem veszi figyelembe az emberek érzelmeit.
-Timi… elég lesz.
Tekintetét a lány felé fordítja, majd megenged magának egy bátorító kis mosolyt.
-Abban igaza van, hogy csak akkor segíthetünk neked, ha őszintén elmondod, hogy mi történt veled, és azt is, hogy miért nem szeretnél Yuichivel találkozni, vagy mi rosszat gondolhatnak rólad a ligában. Sok olyan piros indikátoros van, aki önvédelemből ölt. Még a frontharcosok között is. Ha meg tudod magyarázni, akkor senki nem fog rád haragudni.

by **Asuka** Vas. Szept. 07 2014, 11:26

Az érkező vízipipára le is csapok, miközben kényelmesen elhelyezkedem a padon. Hátradőlök a falnak, hisz szerencsére itt nem fenyeget az a veszély, hogy csupa falas lesz a ruhám. T.T Azt mindig is utáltam... Az embernek oda kell figyelnie a külsejére, különben kinézik. Íratlan kulturális szabályok egyike, melyeket érdemes betartani, a sikerek érdekében.
- Logikusan? Hát az hasznos dolog. De csak A pontból B pontba tud eljuttatni. A képzelet... na, az már elvisz bárhová. – hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az emberek érző lények, nem pedig sakkfigurák. Pedig talán pont ezért, de könnyen manipulálhatóak.
Nem zavartat a tény, hogy olybá tűnik, a duót sikerült kicsit összezavarnom. Számomra ez lassan már mindennapos. o.o
- Úgy hittem, azt is tudod, hogy Hime merre van... Bocsánat. A gondolataim... szóval általában össze-vissza kavarognak. Elég nehezen koncentrálok emiatt egyetlen dologra. ^^” Kivéve, ha tanulásról van szó. De itt még azt sem tudok. – hiányzik a való világ. Itt a fizika gyakorlatilag teljesen másként működik, mint odaát. Hiányoznak azok a sikerek, melyeket egyedül, saját erőfeszítéseimből érek el. Hátradöntöm fejemet, s hatalmas füstkarikákat eregetek a levegőbe. Egészen édes, nincs dohányszaga, ehelyett kellemes almaillat terjeng a levegőben.
- Valóban így volt. Nem szeretném, hogy fenyegetést láss bennem... s tökéletesen értem, hogy ez lenne az elsődleges célod. Én is aggódom a saját társaim iránt. – szívok bele a vízipipába ismét, aminek kellemes hangja szinte csiklandozza fülemet. A dohányzásnak nem vagyok híve, de ezt az egyet szeretem, igaz, csupán alkalmanként.
- A frontharcosok között? Nahát... ezt sosem gondoltam volna. – tényleg nem tudtam erről. Soha nem is merült fel bennem ilyesmi. Bár nem igazán ismerek személyesen egy frontharcost sem, hiszen nekem nem célom hozzájuk bekerülni. Nincs szükségem arra, hogy a bizalmukba férkőzzek. Én csupán az életemet szeretném. Újra.
- A történetem egyszerű. Beragadtam egy kazamatába. Ahogy elnézem a dátumot, majdnem egy teljes évig voltam ott. Mindezt a saját butaságom miatt. ^^” Aztán a többit igazából ismered. A céhem eltűnt, ahogyan a barátaim, társaim is. – nem érdemes túldramatizálni. Hiszen ennyi az összes dolog, amit tényleg tudnia kell.
- Mit szólnál hozzá, ha holnap keresnénk meg Yuichit? Elég késő van... jó lenne végre ágyban aludni. Alaposan rendbe kéne tennem magamat... meg a fejem is. *-* Meg aztán senki sem szereti, ha éjnek idején megzavarják. Vagyis én igen. De én nem vagyok ebben mérce. A legtöbben általában nem örülnek ennek. Szerintem ti sem vagytok ezek a típusok. Vagy tévedek? Sütit? – lelkes vagyok? Hát hogyne. Very Happy

De azért félek is egy kicsit, azt hiszem.

by **Shukaku** Vas. Szept. 07 2014, 11:52

Timidus nyugodtan, szemrebbenés nélkül hallgatja végig a választ, és bár Shu több alkalommal szólni szeretne, a sárkány minduntalan jelzi számára, hogy még ne tegye. Amint a lány befejezi, úgy a sütire is nemet int a fejével, Shu azonban most már csak azért is vesz egyet, és csak azért is tör egy kis darabot még a sárkánynak is, akkor is, ha az makacskodni akar. A vízipipát természetesen nem kívánja meg, és bár valóban jó illata van a füstjének, nem úgy, mint a cigarettának, de az idomár nagyon jól tudja, hogy az ilyesmit nem szabad, és persze azt is, hogy nem is szereti. Egyszer behülyítették az intézetben, hogy ez nem is dohány, és valóban finom volt… egészen addig, amíg meg nem fájdult tőle a gyomra, és nem kezdett el szédelegni. A többiek persze jól kiröhögték, meg eleve azért engedték oda, hogy röhöghessenek rajta… de ezt már megszokta, csak hát mindig a remény… Mindenesetre ismételten a sárkány szólalt meg.
-Bárhova menni nincs értelme. Ha a célom meg van határozva, akkor a képzelet csak hátráltatna, hiszen elterelne az ahhoz vezető legrövidebb és leggyorsabb útról. A kérdésemre válaszolj. Amennyiben már a kazamata előtt piros voltál, és valóban baleset volt, akkor a csapatodnak, a céhednek, az ismerőseidnek és Yuichinak is tudnia kellett arról, hogy piros vagy, és az okairól is, így nincs értelme azért ódzkodni attól, hogy a céhházba menj, mert rosszat gondolhatnak rólad. Ha a kazamata alatt váltál pirossá, és baleset volt, akkor ezt szintén elmondhatod nekik. Mi az oka annak, hogy mindenképpen Himét akartad felkeresni, és nem Yuichit, akinek a céhe biztonságot is nyújthatna számodra? Ha ezt megfelelően megválaszolod, úgy holnap elkísérünk hozzá.

by **Asuka** Kedd Szept. 09 2014, 17:29

Fejemmel tagadóan bólogatok, hiszen úgy látom, megint félreértettek. Sajnos ez van, hiszen olyan átokkal élek, ami gyakorlatilag megakadályozza, hogy gondolataimat tisztán és érthetően közöljem le másokkal. Meg aztán, picit talán túlzottan is hiperaktív vagyok, ami megint csak rásegít a problémára. A probléma pedig ezúttal újabbat szül. Kommunikációnkban keletkezett zaj gyakorlatilag teljesen eltorzítja eredeti mondandómat.
- Nem, nem, félreértesz... ott lettem vörös, a kazamatáknál. - ennél őszintébb igazából nem lehetek vele. Nem tudnék. Nincs ezen kívül több dolog, amit mindenképpen tudatni szeretnék vele.
- Szóval, félek attól, hogyan reagálnak. Emlékszem ám, a legtöbben nem kérdeznek, hanem egyből más eszközökhöz folyamodnak. Még egy jó barát láttán is. De talán ez a bizonyítéka annak, ha valaki nem is a jó barátod. Talán engem is valamiféle próba elé állított Kayaba. Hogy azok, akiket valaha talán a barátaimnak nevezhettem, vajon most elfogadják-e a tettemet. Ennél rosszabbat pedig, hát el se tudnék képzelni. - félek a megbélyegzéstől. Mindig is utáltam, ha bárminek, bármilyennek is elkönyvelnek. Talán innen eredeztethető furcsának titulált viselkedésem. Az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan. Ami pedig Yuichi céhét illeti, nos... Annál jobban nem akarok másokra támaszkodni, amennyire feltétlenül muszáj. Végtére is mindig is a saját fejem után mentem.
- Mert Hime céhtársam volt. Ilyen egyszerű. ^^ S mint nő, jobban megbízok egy olyan nőtársamban, aki hajdanán velem is megosztotta titkait, s fájdalmait. - hüvelykujjammal befogom a vízipipa végét, csupán csak megszokásból. Itt, ebben a virtuális világban igazából attól se kéne tartani, hogy majd eldől, vagy éppen kialszik a szén, de egyszerűen maga a szokása, ami hiányzik nekem. Ahogyan megannyi dolog a való világból.
- Azonban ha úgy döntötök, hogy nem kísértek el, hát legyen... elfogadom döntéseteket, s köszönöm az eddigieket. - nincs több hozzáfűzni valóm. Nem szeretem az efféle keresztkérdéseket. Mintha éppen tesztelnének. Pedig én szoktam másokat tesztelgetni.

by **Shukaku** Kedd Szept. 09 2014, 17:56

Timidus természetesen tesztel. Folyamatosan mindig, mindenhol, mindenkit. Nem fog senkit úgy túlságosan a lány közelébe engedni, hogy ne lehetne legalább valamennyire bizadalma abban, hogy az illető nem veszélytelen, avagy amennyiben mégis veszélyes, úgy képes elhárítani a lányt kerülgető veszélyt, ha az illető úgy döntene, hogy az életére törne. Persze ezt Aysenak is elmondta, miszerint az elsődleges feladata a lány védelme, bár az emberek ezt nem szokták azonnal megérteni, illetve a módszer végletessége az, amit nem képesek felfogni. Shu azonban ismételten csak kevésbé gyanakvóbban áll hozzá a dolgokhoz, és ő sem bízik ám egy kicsit sem az emberekben, de ha valakin segíteni kell, úgy kattan az agya, és olyankor ha nem is felelőtlenül -de néha még úgy is- képes belemenni olyan dolgokba, amitől általában csak a sárkány higgadtsága és előrelátása menti meg.
-Én… én segíteni szeretnék neked, és ha szépen elmondasz mindent a többieknek, azt is, hogy baleset volt, vagy azt, hogy csak magadat védted, akkor biztosan nem fog rád senki haragudni. Csak… csak legyen is igaz amit mondasz. Én nem kérem, hogy meséld el nekünk, mert tényleg nincs hozzá semmi közünk, de majd Hinari eldönti, hogy mi legyen. Ha meg még Hime is ismert téged régebbről, akkor talán nem is lesz akkora nagy baj, meg akkora meglepetés a visszatérésed. De… én tényleg nem szeretnék kutakodni az életedben, meg Timidus sem.
Néz rá sokatmondóan a sárkányra, és az valóban nem is tesz fel további kérdést.
-Én… ha gondolod, akkor aludd ki magad, és holnap majd elkísérünk ketten a Ligához és Yuichihez.

/ Köszönöm szépen a játékot! ^^ /

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 27 2014, 14:17

Asuka: Fa Irányítópálca (+1 irányítás)
Shukaku: Maszk ( - )

by **Chancery** Pént. Jan. 02 2015, 22:51

//Joey//

Aki keres, az talál, de vajon mikor? Suspect

Az új céhalapokat; a rendet, az ismertetőt, a hirdetést; már megírtam és ki is tettem, ahova azt kellett. Valóságos büszkeséggel telt meg a mellkasom, ahogy elléptem a faltól és végigolvastam az egész hirdetményt. "Svájc Aincradban", bár ez is csak azért lett így fogalmazva, mert fogalmam sincs, Svájcot hogy kéne rendesen ragozni japánul.
Következő lépésnek azt döntöttem el, ideje új helyet keresni. Mivel nem kell feltétlenül az első szinten maradnunk, a magasabb helyekre is ellátogattam, amikor csak az időm engedte. Szerencsére ezt most meg is engedhettem magamnak, mivel a következő bossra felderítő csapatot rendeltek el, én pedig nem vagyok még elég magas a kritériumok számára, ezért csak egy-két tag burkának pótlását vállaltam el saját pénzből. A maradékot majd a céh számára írom jóvá, hogy legyen miből költözködni.
Egyszerűen szükséges a dolog, miután hiába írtam ki a változással kapcsolatos információkat és vártam az ötleteket, egy se érkezett attól a maroknyi tagtól, akik még köztünk vannak. Úgy érzem, mindenkit túlságosan nyomaszt a mondani hely, valakit talán Peter emléke, valakit meg más okból. Bevallom, mióta Shukaku és az okoskodó Timidus elment, én se szívesen vagyok azok között a mohás falak között.
A mai úticélom két kis társammal Friben faluja lett, de itt csak kisebb házakat találok, a tagoknak és peteknek megfelelő nagyobbat sehol. Habár egyenlőre még nem is néztem körbe teljesen, talán erre lesz, amit keresek. Hiszek abban, hogy ha meglátom a célt, meg fogom ismerni; ide kell jönnünk. Itt jó életünk lesz, és itt végre erővel telnek meg a tagok. Nem akarok én semmi mást, csak hogy végre jól érezzék magukat.
A falu központjában végül megálltam. Dust, a főnix rögvest leszállt az egyik ház tetejére, hogy onnan nézzen körbe kíváncsian, míg Álomkelő szokása szerint leült a lábaimnál és unottnak tűnő ábrázattal nézett körbe. Bundája sokkal dúsabb a téli hidegben, mint eddig, emiatt méretében is mintha nagyobbnak tűnne a megszokottnál, pedig egy centit se változott.

by **Joey Chrome** Szomb. Jan. 03 2015, 16:26

Hűűűűű, mennyi céh hirdetés van itt a Kezdetek Városában! O.O Olyan sok van, hogy azt sem tudom, hol áll melyik fejem! Ja várjunk, nekem csak egy fejem van, s a nyakamon. XP Nézzük, mi van itt... Egy vörös céh? O.o S csak úgy hirdeti magát? O.o Van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig maradnak, akárcsak a Phoenix Brotherhood. >.> Elég vacak úgy céhet vezetni, hogy csak a vezér a tagja. >.> Az Artes Liberales! *.* A csudába, Árnyharcosokat és Kardforgatókat vesznek csak fel. Pi***ba. >< A többi meg ilyen bleh. :S Óh, annál a boltnál is látok egyet! Nézzük.. White Rose... VÖRÖSÖKET IS FELVESZNEK??? Inkább nem, lehet Darkness is oda jelentkezik! >< Ekkorát csak akkor csalódtam, amikor egyedül mentem el egy osztálytársam előadására, s én voltam az egyetlen néző! Óh, azon az oszlopon is van egy. O.o Na szóval... Unicum??? O.O Ja nem, Unity! Blablabla Young Justice-ból emelkedett, blablabla, Svájc Aincrad-ba, blabl várjunk már, a Young Justice nem Peter céhe?? O.O Mi történt velük, úgy így megváltoztak??? O.O A vezérük is más... Hé, ez Chancery! Az a lány, amelyik azon a randis dolgon rámförmedt! De most hol lehet?

Fél óra múlva sikerült kiderítenem, hogy jelenleg a 8. szinten lévő Friben faluban van. Van egy főnixe is már, így nem keverem össze. Remélem... Na, be is értem. Milyen nyugodt hely ez! Nem is csoda akkor, hogy az a lány is idejött! Keresés közben valahogy a központba kerültem, s akkor láttam az egyik háztetőn a főnixet. De picike! De hol van Chan?
- Van itt egy Chancery nevű egyén?!

by **Chancery** Szomb. Jan. 03 2015, 19:51

Kicsit összébb húztam a téli kabátot, mikor felerősödött kissé a metsző szél, arcomat pedig a sálba fúrtam. Mindig is inkább a melegebb idők híve voltam, aki akár a harminc fokos nyári melegben is képes a takaróba burkolózni - valahogy senki se hiszi el, hogy eleinte a takaró hőmérséklete még hűvösebb is, és csak idővel melegszik fel annyira, hogy kibújjak belőle. Már persze az anyagától függően; némelyikből ki se kell bújni, mert folyamatosan hűt :3
~Lassan hazamehetnénk.~ -jegyzi meg Álom is füleit hátralapítva. Velem együtt ő is inkább a nyarat részesíti előnyben, és ahogy egyre hidegebb lett, úgy lett egyre harapósabb, ha ki kellett mozdulnunk. Hiába mondtam neki, hogy nem megyek messzire, meg tudom én védeni magam egyedül is, arra nem volt hajlandó, hogy egy tapodtat is moccanjon mellőlem. Úgy tűnik, a peteknek ez ilyen alapfunkciójuk, hogy nem szeretik magukra hagyni a gazdát, bár tekintve, hogy többször is kénytelenek voltunk már elválni egymástól, nem csodálom.
Mindketten egyszerre fordítjuk fejünket a hang felé, mikor meghallom a nevem. Szintén nagykabátban egy szőke és igencsak ismerős srác tűnik fel a gyér tömegben és kutat tekintetével ezek szerint utánam. Álomkelő szinte már fel is szólal gondolataimban:
~Né, ez az a csóka, aki retteg a kígyóktól.~
-Joey! Hahó, itt vagyok! -kiáltok fel és integetek felé, majd el is indulok, amint meglátom, hogy észrevett. Így remélhetőleg legalább félúton össze is futunk és ismét zsebre vágom a kacsóimat, nehogy megfagyjanak a télben. Találkoztam már vele párszor, és tudom, hogy a nevét is onnan jegyeztem meg, hogy "Híres Jóbarátok Szereplő + Google Böngészője", vagyis Joey Chrome Rolling Eyes

-Szia. Miért keresel ilyen lelkesen? ^^

by **Joey Chrome** Kedd Jan. 06 2015, 15:22

Megvan! Meglátott s meg is ismert! Very Happy

mentem is felé, s ő is jött felém, így fél úton össze is találkoztunk.
- Szia!^^ Hallottam a céhedről, s szeretnék csatlakozni hozzátok, ha nem gond neked!^^ - közöltem vele a jó hírt. De régen láttam őt is! Emlékszem, a szafarin sikerült megmutatnom, hogy rettegek a kígyóktól. ^^” Amikor Eiji meghallotta, alaposan kiröhögött, amire fapofát tudtam csak vágni. Csak ennyit tehettem, mert mikor legutóbb adtam neki egy tockos-t, úgy visszaadta, hogy egy hétig nem mentem suliba, mégpedig azért, mert úgy elzsibbadt Eiji tockos-a miatt a nyakam, hogy semerre se tudtam volna fordítani a fejem, ráadásul ki is feküdtem tőle egy hétre.
- Nem ülünk be valami meleg helyre megbeszélni a dolgot?^^ És amúgy veletek mi újság?^^ Mert láttam, Peter átadta neked a vezérségi jogot.^^ – jegyeztem végül meg. Tényleg, hogy van Peter? Mert vagy ezer éve nem láttam őt és a sárkányát. Mi is volt a neve? Hisame? Ja igen, Hisame! Biztos valahol fejlődnek, hogy segítsék a frontharcosokat, vagy valami ilyesmiről van szó. Sajnos én igen lassan fejlődök, de talán ha egy céh tagja leszek, akkor gyorsabban fogok haladni. Óh, látom Chancery jól felszerelkezett mindenféle cuccal. De jó neki. Persze nekem sehogy se sikerül mert vagy rossz infókat kaptam, vagy mire meglett volna, más elvitte! Jaj, emlékszem, amikor kirabolták az első boltot, az mekkora szívás volt, pláne azért, mert az összes jó felszerelésünket is elvitték, s csak a kezdő cuccok maradtak meg nekünk! Hmm, vajon egy céhet is ki tudnak rabolni az ilyen rablók?O.o Remélem nem!

by **Chancery** Kedd Jan. 06 2015, 22:00

Nanicsak, jó hamar elment valakihez az, hogy már nincs Young Justice, helyette Unity van. Szinte látom magam előtt Worg arcát és mosolyát, hogy "a változás általában csak jót jelent".
-Dehogy gond, sőt, örömmel fogadlak. ^^ Na, akkor nézzük csak... -nyitom le a menüm és életemben immár harmadszorra küldöm át valaki számára a felkérést, hogy csatlakozzon, igaz, ez az első eset, hogy a céhnév helyén más szó jelenik meg. Ezen kívül még új logónk sincs, így átmenetileg a régi jelenik meg az én nevem mellett is, amíg nem alkotok vagy van ötlet egy jobbra, ami illik az új arculathoz.
Majd ha Joey elfogadta a felkérést, felemelem a kezeimet, mintha át akarnám ölelni. Sőt, ha szeretné, meg is ölelem.
-Akkor üdv köztünk, Joey drága \o/
Egy zöld indikátoros lovag, akivel már futottam össze párszor. Kicsit hóbortos és furcsa, de valahogy az emberismeretem azt súgja, nem veszélyes alak, nyugodtan magunk közé fogadhatom, sőt, talán energiája és lendülete még fel is ébreszti kicsit a régebbi tagokat.
-Jól van, egyetértek, csak még nem ismerem ki magam errefelé. -dörzsölöm meg a kezeimet, ahogy körbenézek, de csak egy picike kis beülős helyet látok, ahol talán melegebb van, mint itt kint. Meg is mutatom neki, mire gondolok, és ha ő is beleegyezik, Álommal az oldalamon elindulunk felé, majd mikor odaérünk és beléptünk, megvárom, amíg Dust is berepül és elfoglalja helyét egy üres asztalon.
-Hát, jah, átadta... -mosolyodom el kissé szomorkásan, majd levetem magamról a kabátot és a sálat, hogy kényelmesebb legyen. Hisz itt bent valóban igencsak melegebb van a kinti hőmérséklethez képest. -Legalábbis én kaptam meg a jogot végül, szóval egy pár hónapja ez tölti ki minden időm. Főleg most, hogy át is alakítom cakkumpakk az egészet. ^^

by **Joey Chrome** Szer. Jan. 14 2015, 17:22

Elfogadott!*.* Céhtag vagyok!*.* Ennek örömáre meg is öleltem, mikor megemelte a kezeit, mintha meg akarna ölelni.
- Köszi, köszi, köszi!^^ - ujjongtam. Aztán egy pici beülős helyre ültünk be, ahol szerencsére meleg volt, így levehettem végre ezt a vastag kabátot. X.X Alig várom már, hogy elmondjam a haverjaimnak! Very Happy

Észrevettem, hogy Peter megemlítésénél kicsit elszomorodott, de nem akartam terhelni azzal, hogy kérdezek róla. Úgy döntöttem, majd később.
- Amúgy miért döntöttél úgy, hogy átalakítod a céhet? O.o Talán nem ment jól abban az állapotban? O.o – azért fura, hogy Chancery átalakította. Most akkor nem igazságszolgáltató céh lesz, vagy most mi van? O.o Miután válaszolt, feltettem még egy kérdést.
- Megtudhatom, hogy kik a céh tagjai jelenleg?^^ Vagy meg lehet valahol nézni nekem is? O.o – igen, még hülye vagyok ami a menüt illeti, mert én tojtam elolvasni a játék használati útmutatóját, így pl a céh adatlapot nem tudom, hogy nézhetem meg. Meg egyszer véletlenül kikapcsoltam az etnikai kódot a főtéren, de nem akarok róla beszélni, mert elég ciki volt, s hálát adhatok az égnek, hogy akkor egy pár bunyóvá durvult veszekedése nagyobb port kavart, mint az én akaratomon kívül történt pucérkodásom. >< Meg azóta rá se nézek arra az opció-ra még véletlenül sem, nehogy megint átállítsam! Tényleg, George-nak, meg Rebeccának nem lesz így véletlenül gyereke...? O.o Jaaa, hát persze, hogy nem, hiszen ez egy játék!XD Hacsak Kayaba nem generál nekik egy terhes állapotot csak úgy poénból. O.O” Na akkor mekkora meglepetés lenne nekik is, meg nekünk is! Bár lehet, egész Aincradnak az lenne.

by **Chancery** Szomb. Jan. 17 2015, 02:41

Vajon Peter és a többi, jelenlegi vagy volt céhvezér is mindig érezte ezt az örömöt, amit én, valahányszor egy új tagnak küldhette el a felkérést a csatlakozásra? Nem hiszem, hogy ezt valaha is megtudom már, ellenben feltételezem, a válasz talán az igen, ha pedig csak én vagyok ilyen, az sem baj. Legalább jó tudni, hogy képes vagyok örülni is dolgoknak, főleg, ha az új tagok maguk is ilyen boldogok tőle, mint Joey vagy Shakan egy rövid idővel ezelőtt.
Ahogy leültünk, én rendeltem is magamnak egy kis forralt bort, majd intettem Joey-nak, hogy nyugodtan adja le a saját rendelését, a számlát pedig állom én. Szerencsére mostanság jól ment a konyha, van miből költeni, habár egy pár ezrest később még bele akarok rakni a bankba, hogy fejleszthessem valamelyik területünket.
-Az egy hosszú történet. -mondom a szememet forgatva, de mosolyogva. Dust odébb húzódik az asztal szélére, hogy ne zavarjon, tollai pedig izzani kezdenek, némi meleget árasztva még felénk, kellemes hangulatot teremtve. -Peter eléggé elhanyagolt mindent és mindenkit az utolsó hónapokban. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani már rá, de ez az igazság. Végül megmondták nekem kerek-perec, hogy a régi rendszer nem működik, ezért kezdtem bele a munkába. Perpill új céhházat keresek. ^^ -fejezem be a mondandóm, és kicsit még hallgatok is, hát ha neki van ötlete.
Kicsit Jade jut eszembe, mikor a menüről kérdez ő is. Neki is megmutattam már, így magabiztosabban teszem meg ismét, megnyitom a sajátom majd elérem, hogy számára is teljesen látható legyen. Nincs titkolnivalóm egyébként sem, így pedig meg tudom mutatni neki, merre találja a menüben a céhre vonatkozó dolgokat.
-Egyszerű lista az egész. Ez az adatlap, ezek pedig a tagok. Most csak ilyen kevesen vagyunk; én, Jay, te, Jade Arton, Shakan és Desdemona. Pont tegnap próbáltam kapcsolatba lépni ismét két másik tagunkkal, akik még augusztusban indultak el kalandozni, de semmi reakció nem érkezett tőlük...
Ezen a ponton bevallom, a hangom csak-csak aggódón elcsuklik egy pillanatra. Utahime és Scott... merre lehetnek? D:

by Ajánlott tartalom