[Küldetés] Nyelvöltő Henric

Egyik nap úgy döntöttem, hogy ideje küldetés után nézni. Otthagytam a Kezdetek Erdejét, és bementem a városba a szokásos hirdetőtáblához, hogy keressek valamit.
Sajnos nagy bánatomra semmit nem találtam a táblán, és nem csak én voltam így vele, hanem még másik két ember is. Minden küldetést elhordták előlünk, de még a legkisebb, legjellegtelenebbeket is. Ha esne most az eső, akkor talán több esélyem lett volna, hiszen olyankor senki se jönne ki a hirdetőtáblához, én viszont épp az a típus vagyok, aki képes még a tornádóban is kijönni ide. Semmi küldetés, semmi elfoglaltság mára. Úgy tűnik, mára is egy huzamos edzés marad az erdőben a kedvenc lakhelyem előtt, ami egy óriási fa nagyszerű menedéket nyújtó vastag, széles ágaival. De ha végzek a gyakorlással, akkor is valamivel el kell foglalnom magamat.
Mielőtt pici csalódottsággal a szememben elmentem volna, hallottam egy távoli hangot, ami brekegésnek tűnt, aztán egyre csak hangosabb volt, ahogy közeledett. Megfordultam a hang irányában, és egy bohém kiskölyköt láttam. Brekegett és úgy is ugrált, mint egy igazi béka, koronát és palástot is viselt. Döbbentem pislogtam a kiskorú mob láttán, de aligha hittem a szememnek. Azt hittem, csak gyermeki játékot űz unalmában, vagy előadást tart az embereknek és NJK-knak némi pénzért, de nem így volt. Ha a kölyök zöld színűre festette volna be a bőrét, még valóban azt hittem volna róla, hogy egy igazi béka, aki embergyermeki álcával próbál beilleszkedni a városba kevesebb sikerrel.
A gyerek egy előtte zümmögő legyet próbált elkapni a nyelvével, de nem jár sikerrel.
- Uh, istenem. - csóváltam a fejem őszinte sajnálattal.
Mikor a sikertelen próbálkozással felhagyott a kölyök, meglátott a hirdetőtáblánál. Megilletődve bámult, csak azután jött ide egy ugrással, de csak eltanyált előttünk, teljesen szétterülve a földön.
- Jajj, egek! Jól vagy? - kérdezem tőle kissé aggódva, mert talán az eséssel meghorzsolhatta magát.
Mintha mi se történt volna, a gyerek nemes hősként kihúzta magát, kardot rántva eposzi beszéddel akart beszélni, de csak leesett a korona a fejéről, amit fel kellett szednie a földről. Emiatt se csinált bolhából elefántot, pedig igen feltűnő lenne a bohóckodása egy ilyen nyilvános helyen. Szinte minden jelenlévő őt bámulta (már aki itt van).
A fiú végre beszélni kezdett. Furcsán, komolyan és rímesen. Kicsit megilletődtem, hogy neki másodpercek se kellenek ahhoz, hogy simán tudjon rímmel beszélni. Nekem legalább egy perc kell, mire egy rímes versírásnál keresem a megfelelő rímet minden második sorra. A kölyök bemutatkozott Békakirályként, és elmagyarázta, hogy egy bandita elrabolta a királynőjét (na mibe, hogy őt Békakirálynőnek hívják?), majd eltűntek. Ezért igényli a segítséget. Mikor befejezte a mondatait, sírva fakad.
Bár ez egy furcsa, kétballábas kiskölyök, azért megsajnáltam őt, és odamentem, majd vállára tettem a kezem.
- Semmi baj, ne sírj. Szeretnéd, ha megkeressük a királynődet, felség? Nyugodj meg, és mondd el nekünk, hogy mikor és hol láttad utoljára a kedvesedet és a banditákat? Mondj el nekünk mindent, amit tudsz, és segítünk neked. Legalábbis én segítek.
Igaz, itt senkiben se bízom igazán, de ez a zokogó gyerek annyira szíven ütötte, hogy kételkedni se merészelt benne. Legalábbis nem lehet egy gyerek gyanús, aki nyilvánosan balszerencsétlenkedik és kétségbeesve kéri a segítséget.

A Békakirály megjelenése előtt ugye nézegettem a hirdetőtáblát, és egyszer csak odajött egy srác, aki szintén küldetéseket keresett. Érdeklődött, hogy én is azt keresek-e.
- Igen, nekem is jól jönne, nagyon lassan fejlődöm. - feleltem.
Tehát már egyedül voltam, aki válságban volt. Természetesen a Békakirály mulatságos, de szomorú megjelenéséig, és segítséget kért tőlünk.
A Békakirály látszólag jólesőnek tartotta a legutóbbi szavaimat, de nem tudott válaszolni. Mielőtt szólna a mellettem álló srácnak, hirtelen mozdulatlanná dermedt. A küldetések tábláján megjelent egy újabb küldetés, ami nem volt más, mint az, amire a Békakirály kért meg minket. A Békakirály végig mozdulatlan maradt, amíg meg nem szólaltunk, hogy elvállaljuk.
- Én vállalom a küldetést, szívesen segítek megtalálni a kedvesedet. - mondtam.
A Békakirály ismét mozogni kezdett, és nagy lovagi léptekkel elindult. Mi meg elindultunk utána. Egész út alatt rímesen énekelgetett, mint egy bárd. Kicsit nem esett valami jól, hogy elvállaltuk a segítséget, erre meg a Békakirály segédnek vall minket.
- Amúgy az én nevem Judy Noxia. - mutatkoztam be a társamnak, akivel együtt kell dolgoznom. Aztán nem szóltam többet.
Az utunk végül véget ért egy városszéli romos házhoz. Senki sincs a környéken, sőt, semmi szinte, viszont előhívtam a panelt, hogy ellenőrizzem a küldetés helyszínét. Ami azt illeti, itt van valami, mert a romos háznál villog a küldetés helyszínét jelző pont. Érdekes, de nagyon érdekes.
~ Semmit nem látok azon kívül, hogy a térképen villog a küldetés-jelző. ~ gondoltam nagy érdeklődéssel, majd végül leállítottam a Békakirály lelkes éneklését hangos szavaimmal.
- Békakirály, mégis mi dolgunk van errefelé? - kérdezem segédiesen, mert már nagyon untatott a gyatra énekével. Ha egy percig is hallanom kell még a rímes éneklést, bitekig megzavarodott volna a jóhallásom. Nekem pedig még nagy szükségem lesz a hallásomra kasztomhoz híven!

//Bővítést megtettem, köszönöm, hoyg szóltál //

- Nyugodtan hívhatsz Judynak. - hagytam rá Allen Walkerre, mikor ő is érdeklődött, és simán Judynak hívott a szavaiban.
- Hogy mi dolgunk van itt? Itt van, ki nekünk segít. Egy asszony erre látta hercegnőm, hát kérdezzük merre vitték őt! - jött a válasz a kérdés után. Hála az istennek befejezte az éneklést.
~ Szóval egy asszony tud valamit. ~ gondoltam. ~ Akkor hát Békakirály mégis tudott valami segítséget, hogy merre vitték a Békakirálynőt. Legalább ezt korábban is közölhette volna velünk... na sebaj, ez is jobb, mint a rímes éneklés. Szép munka, tisztelt készítők.
Beléptünk az épületbe, amin belül sok mindenre számíthattunk. Az épület egy közönséges parasztház, benne egy igen érdekes asszonnyal. Nem mondhatjuk rá, hogy öreg, de még fiatal sem, inkább amolyan középkorúnak számított. Végül is az NJK-k nem tudnak öregedni a virtuális valóságban, ahogy mi sem. Hacsak olyan programozást is raktak bele a készítők, mint a Sims nevű szériákkal teli családszimulátorba. Bárcsak inkább a Sims 3-al kezdtem volna játszani, nem pedig ezzel a halálos játékkal!
A Békakirály hosszas, rímes párbeszédekbe elegyedett a nővel. Nem akartam közbeszólni, de nem is figyeltek volna ránk, ha mégis szólnék egy szót is. Ez már egy előre megalkotott esemény, amit nem folyásolhatunk be. Törökülésbe helyezkedtem, és becsuktam a szemem, mintha meditálnék. Nem volt igazi meditáció, fél füllel hallgattam az asszony szavait, melyből kiderült, hogy a kedvesét három izomagyú sötét alak hurcolta el, és állítólag az egyiküknek szarva is volt, amiben kicsit kételkedhetünk. Ki tudja, talná ha túlzás is, igaz lehet. Ebben a játékban bármi megtörténhet, még maga Optimus Prime és Megatron is váratlanul betoppanhat ide, ha maga az admin is így akarja.
Ezután elhagytuk a házat, és a Békakirály mutatja, merre kell menni. Még a térképen is kijelzi. Az utunk egy erdő kellős közepébe vezet.
Menet közben már megint elkezdett énekelni. Teljesen érthetetlen, hogy képes ilyen nehéz helyzetben ilyen lelkesen énekelni. Hiába köhintettem neki, oda se figyelt ránk.
- Ha már itt rekedtünk a SAO-ba, legalább a gamemaster annyi szívességet megtehetne nekünk, hogy néha valami ismert számokat is betehetne a játékba. - jegyeztem meg epésen, de szellemesen Allennek, de úgy, hogy ne hallja Békakirály. - Hiányzik a jó kis Nightwish és a régi klasszikusok, például a Boney M Gold, na meg még a többi jobb fantasy zene. Amúgy hová valósi vagy? - kezdeményeztem a beszélgetést, és válaszolok is a kérdésekre.
A beszélgetés után megérkeztünk az erdő széléhez, és a Békakirály végre abbahagyta az éneklést.
- Veszélyes föld melyre lépünk, hallgassunk és figyeljünk. A hercegnőm már nincs messze, legyen mindünknek helyén az esze. - rímelte a Békakirály, és megindult kardot rántva, de óvatosan.
~ Miért van olyan érzésem, hogy nekünk kell megvédenünk a szerencsétlen gyereket a leendő támadóinktól? ~ gondoltam, miközben követtem a Békakirály példáját, és óvatos léptekkel elővettem az íjamat.

- Áh, értem. Nem is akarok alkalmatlankodni a kérdéseimmel. Mindenki maga dolga, hogy mennyit és mit mondd el magáról a másiknak, már amennyire van köze hozzá.
Allen a kérdésemre csak röviden és tömören válaszolt. Végül is jogos, ha nem mond el semmi különöset. Én se nagyon bízom az emberekben. Tehát a próbát ki is állta. Végre egy normálisabb PC-vel dolgozhatom együtt.
Óh, nahát... hirtelen mintha valami zavar lett volna a bitjeimben... óh, nahát, milyen helyes fiú!
~ Te jó ég, miért gondolom ezt?! Már megint valami bugos dolgot ittam volna, vagy mi? Dehát ez a srác olyan megfontolt és jóképű... hűűűű, ő az álmaim lovagja! Áááááh!~ Kezeimmel összefogom a fejem, mintha fejfájás gyötörne. ~ A fenébe, szedd össze magad, Judy! Álmaim hercege... nem! Óh, de igen... álmaim lovagja egy ilyen megfontolt, óvatos fiú! Ugye én is elég helyes vagyok neki? Ugye? Légyen nekem ő az igazi!
Remélem, senki semmit nem vett ebből észre, legalább Allen higgye azt, hogy számkódzavar miatt fáj a fejem.
Végül összeszedtem magam, és nyugodt hangon szólok.
- Én magyar születésű, brit állampolgárságú hallgató vagyok egy tokiói művészeti akadémián. - adtam meg magamról az információt, amennyit megengedhettem magamnak.
A Békakirályt úgy tűnt, nem izgatta Allen figyelmeztetése, hogy az illető a Minotauros Sisakját hordja szerinte a szarvas rabló. Szerintem ez egy hasznos információ, csakhogy tudjuk, mivel állhatunk szembe. Egy jó hosszú ideig mentünk az erdőben. Mintha nem is haladnánk, mert olyan egyforma minden fa, és pusztás... aztán egyszer csak beljebb érve mocsaras helyre értünk. Egy tipikus lány már ilyenkor rég kicsapta volna a hisztit, hogy itt minden csupa mocsok és sár... én egyszerűen csak megvontam a vállam, és lassú léptekkel haladtam tovább. Gyorsabban nem is tudnánk igazság szerint, mert az iszap és a víz lassítana.
És a mocsárban egy csapat vaddisznót láttunk meg fürdeni. Úgy tűnt, jól érzik magukat, de Békakirály szerint a nagy hangoskodásuk már régen rosszat jelent.
Igazából nem is akartak volna szerintem megtámadni minket, de a szerencsétlen kölyök sajnos itt se adta fel jó szokását, és eltanyált egy gyökérben. Erre az összes vaddisznó felvisít, és támadásra készen álltak. Nem lehetett mit tenni, hála Békakirály ügyetlenkedéseinek harcolnunk kell - bár egy ütéstől úgyis elpusztulnak a disznók.
Ahogy kezdődik a támadás, gyorsan lövök két disznó felé egy-egy nyilat, és a képességem segítségével kaméleon módjára láthatatlanná válok, hogy a másik két-három támadó vadmalackák elveszítsenek engem és váratlanul meglepjem egy másik oldalról. Ha minden rendben megy, egy félkörívet megyek el szorosan egy fához simulva, és onnan lövök még két-három nyilat a maradékhoz. Már ha sikerült az előbbieket eltalálnom. Ha nem, akkor is ugyanígy lövök a disznóim felé, és gyorsba megbújok egy fa mögé, hogy ne vegyenek észre. Mivel ha támadok, vagy ha egy nagyobb képességűek észrevesznek, akkor a képességem hatása megszűnik.
A Békakirályt úgy tűnik, nem kell félteni. Egyelőre megvan a disznóival. Csak Allen miatt aggódom, hogy ne essen baja... jhaaah, már megint ez a buta bug!
~ Milyen ügyes, milyen bátor az én igaz lovagom... már megint miért gondolok én ilyet?! Kérem a javításomat!

- Ne aggódj, csak egy kis bugszerű bitzavar ért éppen. - nyugtattam meg Allent, még jóval a disznók előtt. - Néha előfordul az ilyen.
A fiú valamiért meggondolta magát, és csak hasonló jellegű bemutatót írt le magáról, mint amilyet én adtam le.
- Sejtettem, legalábbis az arcodról. - mondtam. - Nekem az előbbi is bővebb információ volt. Az a lényeg, hogy ne bízz meg mindenkiben. Sajnos volt dolgom egy önsajnálkozó idegbeteg kislánnyal, Enheriellel, akit azért bánt mindenki, mert ész nélkül akar jót mindenkinek.
Szóval ezután a mocsár, Békakirály bukása és a disznók. Úgy tűnt, a harcban felesleges taktikus támadást indítottam, a röfik egyből számkódokká foszlottak. De jó gyakorlat volt legalább, gondoltam, mert ezután jön majd még a java. Ki tudja, milyen kemények a Békakirálynő elrablói, főleg a Minitaurosz sisakú NPC. De igen többértelmű dolgok folytak a fejemben arról, hogy miként tervezték a készítők, hogy miért rabolják el egy kiskorút a banditák. Láttam és hallottam már egy-két, még visszafogott +18-as dolgot is ebben a virtuális világban a játékosok körében. De ha lebrutalizálták az NPC-ket miattunk a készítők, megütne a guta. Na de jó, gyanúskodó kissé vulgáris elméletek pont az én fejemben... talán a bitzavarom utóhatása. Hála istennek már nem epekedem Allen iránt.
A disznók elintézése után akadály nélkül mentünk tovább a mocsárban, amíg a távolban megláttunk egy bunkert. Nyilvánvaló az a banditák rejtekhelye. A Békakirály rímekben megállít, óva int minket; a bejáratnál egy őr ácsorgott. Őt muszáj lesz félreállítani az útból, ha be akarunk menni a Békakirálynőért. Volt egy olyan érzésem, hogy az akció kitervelésébe bele kell szólni, mert ha a Békakirály elkezd hősködően kiállni ellene, akkor ugyanaz következne be, mint a disznóknál, csak ebben az esetben nagyobb HP-jú izomagyúak rontanának nekünk egyetlen szó nélkül. Foglyokat meg nem biztos, hogy akarnak többet a Békakirálynőnél.
- Figyelj, Békakirály, szerintem jobb ha itt maradsz. - javasoltam nagyon halk hangon, nehogy meghalljanak minket a banditák. - De ne aggódj, ez a terv nagy része, mert amikor eljön az idő, majd neked szólunk, és akkor jöhetsz megmenteni a kedvesedet.
Aztán Allenhez fordultam, hogy neki elsuttogjam a tervet.
- Az lenne a legjobb, ha elterelnéd valamivel a figyelmét, de a lényeg, hogy ne harcra provokáld, mert akkor tuti szólna a cimboráinak. Valamivel bolondítsd magadra, addig én felhasználom a képességemet, hogy a háta mögé tudjak lopózni, aztán hátulról ártalmatlanná teszem. Jó lesz így, vagy lenen más javaslatod?

Allent mintha kétségbe vonta volna a gondolat, hogy Békakirályt most hátrahagyjuk, de szerintem ő is rájött, hogy miért javasoltam. Ha a Békakirály bármit megtesz, abból a lehető legmeggondolatlanabb, elbaltázott események sorozatai vennék kezdetét, és erről nagy egyetértésben mindenki meg van győződve.
Tehát úgy indult a terv, ahogy kieszeltem. Allen elindult az őrhöz, és leejt egy igen általános kérdést. Az őr bambán néz, mint akit az imént jól fejbe kólintottak. Ahhoz képest még elég éberen őrizte a bejáratot, ezt nyomatékosította a kardja oldalra emelése.
Én se maradtam rest. Beleolvadtam kaméleonként a környezetbe, és megindultam, hogy oldalról, szinte majdnem hátulról meglepjem az őrt. Épp időben sikerült odaérnem (hát igen, amikor használom a képességemet, a haladóképességem lelassul), aztán habozás nélkül belelőttem kettőt az őrbe. Egyet lőttem a kardos kezébe, egyet a nyakába. Ám ez magába nem elég, az őr meg szó szoros értelmében nagy nekem.
- Allen, segíts, egyedül mégsem megy! - szóltam gyorsan.
Ha jön és segít, ketten sikerül ártalmatlanítanunk az őrt (talán legyőzése után bitekre esik szét, és eltűnik). A Békakirály, aki eddig háttérből figyelte a dulakodást, odajött hozzánk, majd egy csöndes csodálkozás után megkérdezi, nem akarunk-e benne lenni a nagy seregében. Arról egészen biztos voltam, hogy nincs is serege, mert másfelől nem is kérhette volna pont a mi segítségünket. Logikus. De nem akartam megbántani őt, ezért így feleltem, méghozzá rímelve:
- Szívesen beszállnék a neves seregedbe nagyon, de rám váró bajbajutottak a világon még vagyon. Ha eljön az ideje ennek, majd egy nap a katonája leszek felségednek.
Ekkor egy ismeretlen hangot hallottunk a barlang mélyéből. Egy lányé volt, tehát csak is a Békakirálynő lehetett. Erre a Békakirály fogta magát, és berohan a barlangba, hogy megmentse.
- Várj! - szóltam utána. - Nem rohanhatsz fejjel a falnak! Odabent banditák vannak!
Már túl késő volt, a gyerek elment, és kizárt, hogy hallotta volna a figyelmeztetésem. Allenhez fordultam.
- Utána kell mennünk, még a végén megölik. Nem mintha nagy bajuk eshetne az NJK-knak, de mégis annyi a küldetésünknek, ha elintézik.
Megvártam, amíg a társam indulásra kész, aztán vettem kézbe az íjamat, és sietősen, de óvatosan beléptem a barlang mélyébe.

- Persze, hogy vicceltem. - legyintetem a rímes butaság után. - Csak az a baj a kölökkel, hogy amikor normálisan beszélnek hozzá, akkor azt nem akarja felfogni. - Ezt csak halkan mondtam, nehogy Békakirály meghallja.
Az akció végül sikerült, és úgy intéztük el az NJK-t, hogy még csak nem is tudott szólni (persze beszélni azt nem tud) a társainak. Békakirály persze máris a lány hang irányába vonult ész nélkül.
Elmentünk a Békakirály után a fáklyákkal kirakott barlangba, ami nem is volt olyan hosszú. Egy tágas, oszlopos, tetején lyukas helyiségbe érkeztünk. Körülnézve megláttuk a hely legvégi oszlopához kötözve a világ legrondább lányát, akitől szívem szerint minden férfit megóvnék. Számomra rejtély volt, hogy lehetett szerelmes Békakirály Békakirálynőbe... micsoda gyermeki szerelem! Melyik idióta készítő agyából pattant ez az ötlet vajon?
De mindegy most már, meg kell mentenünk a ronda Békakirálynőt három őt fogva tartó alaktól. Az egyik kardforgató, másik baltás, a harmadik lándzsás harcművész.
- Enyém a lándzsás, ha ő előbb meghal, nem fog messziről odaszúrni nektek. - mondtam, aztán harcba szálltam.
Ahogy kimondtam szavaimat, a távolból lőttem rá a lándzsásra két nyilat. Közben elkezdtem a falmentén oldalazni, hogy minél messzebb maradjak a harcművésztől. Ha mégis lecsapna rám, elhajolok tőle (és mily véletlen akadályozott képességeknél) kissé félresikerült bukfenccel.
- Hé, nagyfiú, nézz csak oda, egy szép királylány ott! - mutattam a bejárat irányába, és ha ezt az NJK beveszi, és elfordul, akkor két újabb nyialt lövök belé. Egyet a nyakába, egyet a térdébe. Ha nem sikerült a figyelemelterelés, akkor is minél messzebbről ugyanúgy teljesítem a fent leírtakat. Csak ugye az nem biztos, hogy már sikerülne, a sikeres figyelemelterelő akciónál könnyebben sebezhető a fickó. Mindegy, hogyan harcolok ellene ezután is, de nem biztos, hogy ezt ép bőrrel megúszom. Ha meg is sérülök, akkor is kitartok, mert eldöntöttem, hogy én bizony elérem a századik szintet, és túl fogok élni.
Azért kár lenne, mert kezdtem hozzászokni ehhez a virtuális világhoz, ahol bármi megtörténhet.

The member 'Thunder' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :