Arisa Miyu vs Saru Taidana

Tömegek özönlöttek a csarnok felé, ahol a verseny kerül lebonyolításra. Kissé feszengve indultam meg a jelentkezés helye felé, ahol pár aláírás után már regisztráltak is a versenyre. Nemsokára kiválasztották számomra az ellenfelet is. A nézők tapsvihara közepette teleportáltak át minket a kijelölt küzdőtérre. Hirtelen furcsa érzés lett úrrá rajtam, nem is értetem az egészet, ezért ellőre léptem egyet. Vagyis léptem volna, de ehelyett kissé felrepültem.
- Mi a..? - lepődtem meg. Egyre feljebb és feljebb mentem. Ijedtemben elkezdtem kalimpálni a kezeimmel, hátha az segít, de ezzel csak rontottam a helyzetemen, ugyanis hirtelen megfordultam a levegőben, és fejjel lefelé haladtam tovább.
- A szoknyám! - kaptam a lábamhoz, de furcsa mód az rendesen állt.
- Valaki segítsen, mert kirepülök a harctérről, mielőtt akármit is csinálhattam volna! - nyafogtam. Ekkor sasom repült (?) oda hozzám, és felülről megtaszított, így megint lefele haladtam. Megpróbáltam magamat kormányozni, kicsit ügyesebben, mint az előbb, így viszonylag könnyen értem le egy fa lombkoronájában, sasom társaságában.
- Ez nem lesz egyszerű dolog.. - mondtam. - Talán a képességemmel tudok kicsit segíteni a mozgásodban.- Ezután a lombok közül a túloldalra pislogtam. Ott is repülő alakokra ettem figyelmes.
- Az ellenfeleink! És úgy látom ők élvezik mindezt. - sóhajtottam.
- A koncepciónk a következő! - mondtam sasomnak. - Először megpróbáljuk kitapasztani a mozgást, azután én a képességemmel meglöklek egy kicsit feléjük, te pedig ahogy éred, támadod őket.. Csíp, harap, karmol.. amit csak tudsz! Azután próbálj meg a szemben levő falról visszarugaszkodni, és megint ebbe az irányba jönni, úgy, hogy közben megint eltaláld őket. Közben én is megyek abba az irányba.. Aztán középen pacsizunk! -mosolyodtam el. - Persze közben ők is csinálnak valamit, és e szerint még fogunk változtatni a terven, de lényegében ez lenne. Most pedig hajrá! - próbáltam meg lekecmeregni a fáról.

– Csumi! - kiáltott nekem az ellenfelem, amikor vélhetően észrevett.
– Gondolom ez valami hiba, és mindjárt helyreállítják, nem? - Én eddig azt hittem, hogy.. Mit is hittem? Semmire nem gondoltam, pláne nem arra, hogy ez valami hiba. Az ellenfeleimet néztem, és azon gondolkoztam, hogy most akkor várjak-e arra, hogy helyre áll minden, vagy támadjak, közben láttam, hogy ő társát próbálja.. megnyugtatni? Úgy gondolom, hogy a majomnak ez a helyzet nagyon nem tetszik. Pedig az űrbe is kiküldtek majmokat, még az emberek előtt. Még szerencse, hogy Pidgey - így neveztem el sasomat, nevét nagyon értelmesen a pokémonból kapta. - nem ijedt meg, sőt teljesen jól uralta a helyzetet.
– Hahó, itt vagytok még? Elég jó buli, de idő után idegesítő, nem? - szólalt meg ismét az ellenfelem.
- Nem is jó buli, nekem nem tetszik.. Egyébként mégis hova mentünk volna? Persze, hogy itt vagyunk..- kiabáltam vissza.
- Ő még mindig ezzel van elfoglalva. - súgtam aztán halkan. - Itt az idő arra, hogy belefogjunk a harcba.. .
Ekkor sasomat a fiú irányába igazítottam , majd ezután képességem segítségével megtaszítottam a sasomat hátulról - nem csak arra jó, hogy ellenséges tárgyakat lökjek el magam felől. - arra is jó, hogy a sasomat taszítsam el, nagy erővel. Ahogy a fiú közelébe ért, megszólaltam, hisz talán ő még mindig úgy gondolja, ez csak hiba.
- Szerintem ez nem hiba, talán megeshet, hogy a szervezők a harcot fel akarták dobni egy kicsit egy ilyen harctérrel. Ülhetünk itt napestig, nem fog megjavulni.. Szóval inkább vágjunk bele! Sok szerencsét! - kiabáltam. Ekkorra sasom vészes közelségbe került, és talán el is találta a fiút. Én cswak annyit láttam, hogy elsüvített mellette, egyenesen a harc túl fele felé.

– Jól van, na, attól még nem kell leharapni a fejemet! - mondta durcásan.
- Most megharagudtál? Nem gonoszkodásnak szántam.. - kiabáltam vissza.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a fiúból majom lett. Most komolyan.. két majom? Ez egyre jobb.. Talán ez az ő képessége? El kezdtek ágról- ágra ugrálva közlekedni, de nem jutottak sokáig. Nos igen, nem túl szerencsés ez a harctér. És én most maradjak itt, vagy várjam meg, míg ide akrobatikáznak?
Most már csak az a nagy kérdés, hogy a majom képességeit is fel tudta venni, vagy csak az alakját? Illetve, hogy melyik ,melyik..? Ekkor egy olyasmi ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy mi lenne akkor, ha egyszerűen csak fellökném őket, valami olyan helyre, ahol nincs kapaszkodó és hagynám, hogy csak simán ott lebegjenek, amíg e nem jár az idő.. Csak hát a kivitelezés nem menne olyan egyszerűen, így erről le is tettem, és inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy majom alakban a fiú vajon tudja-e használni a kését? Persze ez tejesen mindegy abban az esetben, ha a majom képességét tudja használni..
- Nyáááá.. Most mihez kezdjek? - szenvedtem hangosan. Közben a sasom elérte a túlsó falat, és onnan visszapattanva hasított megint felém.
Felkészültem arra, hogy ha ideér, elkapom, és megállítom, hogy megint mellettem legyen, csakhogy ez nem ment olyan egyszerűen. Amikor kinyújtottam a kezem, hogy elkapjam, magával sodort, és én rajta lógva siklottam tovább, egyenesen neki a falnak, ahova szépen felkenődtem.
- Ó, hogy az a..- nyöszörögtem. - megpróbáltam elrugaszkodni onnan, hogy ne lógjunk ott örökre, de akkor meg megindultunk a másik irányba. Még szegény Pidgey - nos igen, az a pokemonos név.. - sem tudott kormányozni, tekintve, hogy úgy kapaszkodtam belé, hogy ki sem tudta nyitni a szárnyait.
- És most ide- oda fogunk pattogni, mint egy pingpong labda? - sóhajtottam kínomban, miközben a másik fal felé tartottunk.

Ide-oda pattogásom között egyszer csak mire leszek figyelmes? Hát nem egy majom csapódik az arcomnak?
- Ha most a valóságban lennénk, elég komolyan betörted volna az orrom - mondtam fojtott hangon, tekintve, hogy korlátozva volt a szám, egy majommal. Kis híján majdnem megfulladtam tőle, és még életpontot is vett le tőlem ezzel a kis műveletével. Csodásan festhettünk, a sasom, rajta lógok én, nekem meg az arcomon egy majom, és ez a kis rakás szépen ide-oda libeg a térben, jobbról, balra. most már csak azt kell eldöntenem, hogy ez a valami rajtam a fú-e, vagy a petje. Meg próbáltam volna körbenézni, hogy a másik hol van, de ez nem nagyon ment, arcomban az állattal.
- Pidgey!!! Lécci, csak annyit kérek, hogy a fákat kerüljük ki! - mondtam, miután a hátam egy fának csapódott, vagy legalábbis én arra engedtem következtetni, hogy így történt. Onnan megint elindultunk az ellenkező irányba. Hát persze, mégis miért álltunk volna meg?
- De te, kis izé, legalább te elmozdulhatnál a pofámból. kérlek.. - próbálkoztam hatni a majomra.
- Most akkor mi lesz? Az örökké valóságig itt lebegünk, vagy megállítják ezt az egészet, vagy támad valaki? Mert én ezt már nagyon kezdem unni. - nyafogtam csak úgy magamnak.
Ekkor kürt szó hallatszik, és azt érzem, hogy hirtelen lefele zuhanok, majd födet érek.
- Föld, drága föld! És drága gravitáció, ég áldjon! - mondtam, mikor leértem, és eltávolodott az arcomból az állatka, sasomat pedig a vállamon tudtam.
- Hát akkor ennyi volt? - néztem körül. Nagyon úgy tűnt, vége a harcnak.
- Nem volt valami tartalmas.. Igazból nem tettünk mást, mint ide-oda lebegtünk.. - nevettem el magam. Elég vicces, hogy eredetileg az volt a terv, hogy majd jól össze-vissza verjük a másikat, erre nem elment az idő a lebegéssel, és beszéddel? Igazából nagyon jó kis párbaj volt ez úgy, ahogy van, emlékezetes, az biztos. És legalább mostantól jobban becsülöm a gravitációt is..