Rita vs. RenAi - Avagy a SAO-i Süsü Keselyük

A nap fénye világította meg az arcom, mit tehettem volna mást jól magamra húztam a takarót és folytattam tovább az alvást. Legalábbis tervben ez volt. Hirtelen pattantam ki az ágyamból mikor eszembe jutott, hogy fontos feladatom van. Újra be kell szereznem némi fontos dolgot. Finoman szólva a kedvenc édességeimet, és tudom jól, mivel ebben a városban csupán egy cukrászda van ami ehető ínyencségeket tud kínálni, ha nem kelek korán és érek oda nyitásra, már be sem fogok tudni jutni oda. Legalábbis pár óra sorban állás nélkül nem, arról nem is beszélve, hogy a kedvenceim már rég kifogynának a választék listáról. Tehát felpattantam gyorsan összeszedtem magam majd, kijelentkeztem. Nyitás előtt értem oda, de már kisebb tömeg várakozott, így nem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent, sorba kellett állnom. Megpróbáltam kissé előre furakodni, de páran (nem is értem miért) rám mordultak, hogy várjam ki a sorom. Amire egy röpke válasszal illettem Őket miszerint, nem akarom itt tölteni az egész napot. Nem sokra rá, ki is nyitottak és végre felpakolhattam kedvenceimből, amiből jó párat még a vendéglőben megettem, s közben azon gondolkoztam mit is kéne kezdenem a mai nap. Kellemes idő volt hét ágra sütött a nap, és a szellő is kellemesen fújdogált, a madarak csicseregtek. Így úgy döntöttem teszek egy sétát. Nem jutottam messzire ugyanis, az egyik njk leszólított mikor elhaladtam mellette. Felajánlott egy egyszerűnek tűnő küldetést.

”Teljesítsd a feladatom és jutalomban részesülsz!
Szerezd meg apám gyűrűjét helyettem, mint látod egy virág üzletet vezetek így nem igazán jut időm galambokat hajkurászni. Arra kérnélek, hogy kapd el a hófehér galambot melynek a lábára van erősítve apám pecsétgyűrűje és hozd el nekem. Az ikertestvéremmel Shionnal kaptuk ezt a feladatot, melynek nagy tétje van számunkra, ugyanis ez a verseny dönti el melyikkőnk, örökli majd apánk egész birtokát.
Mion – a virágárus. ”

Végigolvasva a küldetést kedvet kaptam hogy becserkésszem azt a galambot, arról nem is beszélve hogy szerettem volna Shionnak segíteni, furcsa bele gondolni hogy egy fiú njk-t tettek be virágárusnak, de nem foglalkoztam vele különösebben. Neki is láttam a kutatásnak, rá kellet, ébredjek nem is olyan egyszerű ez mint ahogy elsőnek gondoltam, számtalan galamb repked errefelé, arról nem is beszélve hogy nem egy fehér, vagy épphogy tarka, és persze egyiknek sincs a lábára kötve semmi. Fáradtan leültem kültéri padra és elővettem az ebédnek szánt adagomat. Nagyot haraptam volna a szendvicsembe, mikor megzavart, az hogy valami lepottyant a pad másik végébe. Pár pillanatig még a szám is úgy maradt, nyitva és a kezem is amivel az kaját tartottam, épp csak a szemem kezdet el oldalazni balra.
- Na menny a… - itt elhalhattam, nem erényem a csúnya beszéd.
- Épp ennék! – Kiabálom
Mikor fentebb emelem a tekintetem és épp megpillantom azt a galambot épp ami mellém trottyantott, felálltam és arrébb akartam ülni, nem kellett sok hogy feltűnjön még egy nem épp apróság. A galamb jobb lábán valami aranyszínűen csillogott. Amint ezt észre vettem abban a szempillantásban megálltam és szó szerint mozdulatlanná dermedtem a szendvicsemmel együtt. Majd isteni ötletem támadt. Csíptem neki belőle egy darabot de amint földet ért elpixeleződött, utána hogy rájöttem így nem működik leguggoltam és a kezemben tartva pár fincsi morzsa darabot nyújtottam oda, tudom ostobaság de valahol reménykedtem hogy majd oda száll és elkezdi csipegetni, én meg elkaphatom. De miután a galamb csak lükén bámult és hurrogott párat úgy döntöttem én is megpróbálkozok vele, hátha szimpatikusabb leszek neki kicsit.
- Gruuuu, gruuu…. - Mondtam, majd kezdtem úgy érezni, hogy körülbelül olyan parányi agyam lehet, mint neki. Ugyanis ez a tervem se vált be, csak lenézően pillantott párat és tovább repült, én meg szaladhattam utána. A járókelők sem láttak többet mintsem egy buggyant lány szalad egy galamb után, már aki látta a galambot. Majd lepihent egy háztetőn. Örömmel nyugtáztam, ugyanis így én is levegőhöz juthattam végre. Térdemre támaszkodva lihegtem, miközben gonosz galambelfogós terveket szövögettem parányi agyamban vagy mimben.

Mikor úgy éreztem újra harcra kész vagyok, felegyenesedtem és ismét a kiszemelt célpontom kezdtem el stírolni. Nem egyszerű, neki rittig egy ház tetején kellet meglelnie a biztonságot. Több sem kellett, bele vágtam a közepébe, nem mertem körbejárni az épületet, hogy mégis hogy tudnék feljutni de észre vettem egy eresz csatornát amin talán fel tudnék mászni. Neki is vágtam, bele kapaszkodtam a két végéről és a rögzítő rácsokba akasztottam a lábam. Úgy nézett ki egy ideig, hogy ez megoldható út lesz felfele, de a közepe tájt elkezdtem csúszni lefele, akárhogy kapaszkodtam, a földön találtam magam ismét. Majd neki futottam még egyszer, még egyszer és még egyszer, de az utolsó körben egy pattanás és nyikorgás közepette szépen elkezdett a cső hajlani lefele. Szerencsére el nem tőrt, de elhajítva épp a földet érte a lábam. – Ez szórakozik velem! – Gondoltam magamban. Majd megkerestem az állatkát, hogy még mindig ott vár-e rám türelmesen, szerencsémre nem mozdult el maximum csak pár centit. Így új tervet kellett kieszelnem. Körbe néztem és megpillantottam egy konténert, ami épp a ház oldalához volt támasztva, és volt ott még két darab láda mellette. Lecsuktam a konténer ajtaját csendesen, majd ugyanígy óvatosan rátettem a két ládát egymásra. Felmásztam rájuk majd oldalra pillantottam.
– Egy létra? – Néztem elkerekedett szemekkel.
- Hogy nem vettem észre? – Csaptam a homlokomra, melynek eredményeképp majdnem hátra is estem, de meg tudtam kapaszkodni, majd azzal a lendülettel fel is húztam magam a tetőre. Még egy oldalsó gonosz pillantást vetettem a létrára, legalábbis ami kilátszott belőle. Lassan halk léptekkel igyekeztem megközelíteni „ellenfelem” a gonosz galambot, majd mikor elég közel értem hozzá ismét támadásba lendültem. Úgy egy méterről nekiveselkedtem magam, és egy nagy ugrással igyekeztem lecsapni a csöppke madárra. „Repülésem” közepette egy másik lány kobakjával találkoztam a levegőben, testközelből.
- Aucs…- Fogtam a fejem, de hamar rájöttem hogy inkább kapaszkodni kellett volna. Esélytelenül csúsztam lefe, miközben a másik lány fekete haját sikerült szemügyre vennem, de az arcát nem láttam. Sikeres landolásként egy bokron landoltunk mindketten, így most a „támadóm” arcát is közelebbről megnézhettem.
- Ritaaa?? – Kérdeztem ledöbbent tekintettel.
- Te meg mégis mit keresel egy ház tetején, és minek fejeltél le engem, aucs? – Mikor megemlítettem az ütközést, rájöttem, hogy elvileg fáj a fejem, így rögtön oda is kaptam. De hamar rá kellett jönnöm, hogy nem érzem, hogy különösebb bajom lenne.
- A galamb! - Kiáltottam fel. Ugyanis rájöttem, hogy teljesen megfeledkeztem róla, és fogalmam sincs merre repült. Majd azzal a lendülettel, kikecmeregtem a bokorból és elkezdtem szaladni előre majd jobbra utána irányt váltottam és elkezdem szaladni vissza fele, utána ismét előre és már-már úgy öt méteres körzetben bejártam minden négyzetcentimétert mikor kérdőn néztem Ritára.

Rita-chan nem egy egyszerű jellem, először megmentem a macskáktól, majd utána igaz gúnyolódok vele kicsit, de azért tudom hol a határ. A lány meg köhöm kukát húz a fejemre… Igen, ráadásul sem védekezni nem tudok, de még a kuka is akkora hogy a épphogy a lábam látszik ki alóla.
- Rita-chaaan, ez büdööös! – Kiáltom, kétségbe esetten, de a lány kigáncsol, így kobakomat beütve a földön landolok, egy sötét és büdös, nedves kukában.
- Rita-chaaaan, nem vagyok egyedül, valami még mocorog. – Próbálok kiszabadulni valahogy, mocorgok, tolatok, kezeimmel kapálózok és igyekszem kitolni magam, de a lány ezt nem hagyja. Lábával lefogja a kukát, majd sátáni hangon megszólal.
- Ezt a köteles kipörgetésed miatt kapod! – Majd egy nagy lendület és elkezdtem gurulni a kukával együtt.
- Guru, guru, guru, guru… - Mondtam miközben, még mindig a kukában szédelegtem, majd a hátsó felemmel kifele tolatva, ügyetlenül még mindig szédelegve, bújtam ki és álltam talpra.
A lánynak már nyoma veszett, és a galambot sem tudom mégis merre lehet, az előző kandúr cicus tekintett csak rám a zsákutca elzárt falának tetejéről.
- Maaawww – Mondta és már támadt is, rám akart ugrani és össze vissza akart karmolni, de még a levegőben megfogtam két kézzel, így a cicus csak kapálózott a levegőben, majd megharapott…
- Kyaaaaaaaa! Ritának igaza volt a macskák tényleg gonoszak és félelmetesek! – Majd a súlyemelésem kihasználva visszahajítottam oda ahonnan jött. Majd elindultam visszafele, ki a sikátorból… és csak mentem az ösztöneim után, fogalmam sem volt róla merre lehet a lány és/vagy a galamb. Mígnem megpillantottam, Ritát kifele jövet egy üzletből, méghozzá egy galamb jelmezben. Elbújtam az üzlet mögött, és ott próbáltam nem megfulladni a nevetéstől, majd megindultam a lány után. De nem jutottam sokáig, a galamb a gyűrűvel a lábán ott billegett annak a jelmezkölcsönzőnek az ajtaja előtt ahonnan Rita pár perce sétált ki. ~ Itt a megfelelő alkalom hogy elkapjam! ~ Azzal ugrottam is, hogy a galamb a karmaim között csücsüljön, de a végeredménye az lett hogy fejjel beestem az ajtón, ami kinyílt és az npc-k kitörő örömmel fogadtak, és aggattak rám egy jelmezt.
- Meooow – Fújtatva léptem ki az üzletből, és eredtem a galamb nyomába, amit hamarosan szem elől is vesztettem. Majd egy közeli parkban találtam magam, és Rita is ott „táncolt” a galamboknak, majd egyszerre körbe vették és leterítették a lányt a lábáról. Míg én egy fa mögül néztem végig, miközben a fülem hegyeztem, ami most hegyesebb volt az átlagosnál arról nem is beszélve hogy még lila szőr is borította, és farkam csak úgy fityegett mögöttem. Majd Rita-chanra vetettem magam, előzve ezzel a gonosz galambokat akik, lefogva tartották az én kis Rita-chaaaanam. Így a földön fekvő Rita kapott egy nagy-nagy ölelést, a kiduzzadó melleink játszadoztak egymással, a fenekemen fityegő cica farkacskám meg felfele járt hullámzó táncot.
- Ritaaaa-chaaan megvédelek! – Mondtam vékonyka hangon, olyan közel voltam hozzá hogy akár meg is csókolhattam volna. Majd remélve hogy a lány sokkot kapott vagy nem tud mozdulni a döbbenettől, a galamb után iramodok, amit még épp szemmel tudok tartani.

/ A guru, guru, szó jelentése: körbe, körbe...elvileg ^^"/

Miután Rita-chaaant megszabadítottam gonosz fogva tartóitól és visszaélve a lány szemérmességével kellően kínos helyzetbe hoztam, hogy időt nyerhessek magamnak. Aprócska nem túl sokat takaró ruhácskámba vetettem magam a galamb nyomába, mit hát hagyjuk meg nem egyszerű nyomon követni…de sikeresen állom a sarat, szeretnék minél közelebb kerülni hozzá méghozzá úgy hogy ne ijesszem el, így kénytelen vagyok a park által kínált fák adta takarást kihasználni. Egyik fa, tíz méter távolság…másik fa gurulással való megközelítése, nyolc méter távolság…a galamb erre nézett félő hogy lebuktam, vissza húztam a fejem épp csak a farkincám csóválása lóghatott ki, de amint észre vettem megfogtam a kezembe, de még mindig hullámzott. Kikukkantottam a galamb még mindig fenékkel nekem billeget, tehát nem láthatott. Következő fa, öt méter…lábujjhegyen osonok oda...Maradék távolság k.b. öt méter…a pad mögötti fát célzom meg, szintén óvatos cica lépésekkel közelítem meg…így maradt két méter távolság…~ Ez az, egy ugrással megvan! ~ Majd lendületet is vettem…ééés…támadtam.
- Meoooow – Vetettem a galamb után magam, de az pont a két kezem között menekült el, miközben én ügyesen le is fejeltem a pad felső kiálló részét. Homlokom fogva próbáltam észhez térni, mire egy nagy szőrös kutya letarolt és a földhöz szegezett.
– Most te vagy meg Aiiii-nyaaan! Vau, vau, vauuu… - Mondta a kutya…~ Mondta a kutyaaa!? ~ Tudatosul bennem mire észre veszem hogy a kutya hangja hasonlít Rita-chanéra hátra nézni nem tudok mivel hassal fekszem a földön, a nagy Rita kutyus meg rajtam, mozdulni nem tudok ráadásul bele harap a cuki kis cicafüleimbe.
- Whaaaa! A füleeem! – Kiáltom mintha fájna vagy mintha a sajátjaim lennének. A lány megmozdul, és próbálok kapni az alkalmon hogy megszabaduljak a mancsai alól, így felborzolt jelmezszőrzettel igyekszem négykézláb elcammogni, de a farkamnál fogva vissza ránt.
- Na de Rita-chaaaan! – Kiáltom persze még sejtésem sincs mit is tervez ellenem pedig gonosz hangon kérdezi tőlem hogy szeretek-e szervezkedni, majd megpillantom kardja megvillanását, és a következő pillanatban a ruhám pixelekre hullott zöld maradványát.
- Kyaaaaaaaaaaa! Na deeeee Ritaaaaa-chaaaan! – Kiáltok a lány után aki már rég a galambok után vetette magát. Összekucorodok, hogy ha valaki erre jár azért mégse lásson mindent, majd körbe néztem és egy árva lelket nem láttam, így megnyugodtam és gyors kattintgatásokkal hívtam elő a rakim és öltöztem fel ismét a rendes ruhámba. Felálltam és megkönnyebbülten sóhajtottam, majd észbe kaptam hogy a lány bizony már be is előzött, így szaladtam utána, vagy legalábbis szaladtam volna utána…de egy vékonyka hang megállított.
- Yiiiiiiih, nézz a lábad elé te lány, cin! Ezek a mai fiatalok csak rohangásznak össze vissza, cin! És nem figyelnek oda semmire sem, cin-cin. – Majd a farkincáját a kezébe vette és rosszalló pillantásokat vetett rám, mivel ügyesen rá léptem.
- Bo..bocsánat egér úr! – Pillantottam meg a kis rágcsálót…és most tudatosult bennem hogy találkoztam egy beszélő egérrel. Pár pillanatig csak némán elkerekedett szemekkel figyeltem, majd éreztem hogy dőlök hátra. Kezem a homlokom elé tettem, de az egérke hangját még mindig hallottam, félek valami baj van vele. ~ Lehet az előbb túlzottan is beütöttem a fejem.~ Majd éreztem hogy a kis rágcsáló felmászik rám és folytatja monológját, de már másképp, hangja ijedtséget és törődést sugallott, így oda figyeltem a mondataira.
- Jól vagy lányka, ciiin? Majd egy sajtot darabot nyújtott oda nekem.
- Köszönöm de nem vagyok éhes, egér úr. – De az csak még inkább erőlködött hogy fogadjam el, így egye-fene elfogadtam, és már emeltem is a számhoz.
- Az nem a tiééd ciiin! Az ellenfeleddel etesd meg és garantáltan tiéd lesz a győzelem cin. Kedves kis lánykának tűnsz ezért segítek neked, és az egész állatvilág szemmel kíséri most a ti kis versenyetek, szóval csak ügyesen cin! – Azzal mintha itt sem lett volna, egyszerűen eltűnt, felszívódott, mire én tovább kerestem szemeimmel, de sehol sem láttam.
- Köszönöm egér úr! – Kiáltottam elvégre valahol a közelben kell hogy legyen ennyire gyors nem lehet, így egy picinyke sajtdarabbal a kezemben indultam a lány után. Útközben kíváncsiságból megszagoltam, de valami borzasztó szaga volt, gondoltam rá hogy letörök egy picinyke darabot és megkóstolom, elvégre nem akarok rosszat Rita-channak, de ha előbbre juthatok vele akkor bizony használni fogom. Nem is kellet túl sok meg is pillantottam Ritát aki még mindig a kutya jelmezben van. Oda siettem hozzá, de úgy hogy ne vegyen észre, csendben lopakodtam macska léptekkel, lassú és csendes mozdulatokat tettem, és ha csak meg nem érezte a büdös sajt szagát nem valószínű hogy észre vett. Ha tudom hátulról nyomom szájába a sajtot, de ha mégis szembe fordul velem, akkor előről tömöm bele úgy hogy ne nagyon legyen ideje ellenkezni.
- Nyaaaaaam! - Kiáltom és várom a fejleményeket. Először nem történik semmi és már kezdtem is volna kétségbe esni mikor arra lettem figyelmesebb hogy Rita idomai egyre csak domborodnak és domborodnak. Persze nem voltak neki kicsit de most..ráadásul nem csak előröl de a popsija is egyre kerekedett, és utána meg minden testrésze követte, a hasa és az arca is. Olyan lett mint egy kövér kutya jelmezbe bújtatott nagyméretű egérke. Utána egy pukkanás és Rita eltűnt. Az egész eseményt eleinte elkerekedett szemekkel és ledöbbent arckifejezéssel néztem végig, majd kitört belőlem a nevetés. Újjal mutogattam a lányra miközben meg sem próbáltam elfojtani a nevetésem. Majd mikor eltűnt megijedtem. Toporogtam egy helyben és szememmel körbekutattam merre pillanthatom meg a lányt, de nem találtam. Tettem pár lépést előre mikor egy cincogó hangra lettem figyelmes. Lenéztem a földre és ott volt Rita alig tíz centis kövér egérke alakban. Pár pillanatig csak bambán néztem rá, majd ismét kitört belőlem a nevetés, olyannyira hogy talpon sem bírtam maradni, ott fetrengtem hasamat fogva a nevetéstől pár centire Rita-cin-cintől.

- Haaam. – Tömtem bele a lánykába az egér úrtól kapott sajtot. Az ezután történtekre a legkevésbé nem számítottam. Rita melle és hátsó fele a kétszeresére duzzadt, majd egy pukkanás keretében eltűnt. Pár pillanatig, csak néztem jobbra meg balra, majd egy kis vinnyogó hangott hallva lefele is. A kis vinnyogó hang tulajdonosa Ritaaa-chaan volt, aki …köhöm… egérré válltozott. Én pár pillanatig csak pislogni tudtam, majd először csak visszafojtva, utána teljes torkomszakadtából nevetés tört ki. Egy idő után még megállni sem tudtam a lábaimon, így elestem, de még ott is fetrengve folytattam a nevetést. Fogalmam sincs mikor veszíthettem Rita-cint szem elől, de még a madarat sem láttam. Kezdtem megíjedni hogy netán agyon nyomtam a fetrengésemnek köszönhetően, így rögtön felpattantam és elkezdtem keresni.
- Ritaaa-ciiin… - Kerestem a járdán.
- Ritaaa- ciiiin… - Kerestem a fűben.
- Ritaaa-ciiiiiiin… - Kerestem a közeli szemetesekben, fán, padon, mókus oduban… De sehol nem találtam. Már kezdtem kétségbe esni…sőt kétség be is estem…
- Ritaaaa-ciiiiiiiin..ciiinn…ciiiin… - Visszhangzott a kiálltásom ami olyan hangos volt amennyire, a park madarai felreppentek, a mókusok és egyébb állatok elbújtak. Én meg kétségbe esetten a földre rogytam. A kétségbe eséstől és az önsajnálatból egy elég nagy popón harapás ébresztett ki.
- Whaa! Mivolt ez?! – Pattantam és kiálltottam fel! Mígnem a senekemről az egér urat tudtam levakarni. Már hajítottam is volna el, mire megszólalt.
- Várj, várj… miért bántanál, miközben te ültél rám? – Kérdezte remegő hangon ami nem egész a félemtől mintsem inkább a korából adódott. Az arcomon látszódhatott a kétségbeesés és az is hogy mindjárt elpityeredek.
- Nem tudom hol van… - Mondtam neki elhaló hangon, de még a könnyeim nem potyogtak.
- Haaa? Azt ne mond hogy szem elől tévesztetted? De segond. Megoldjuk. Tudod az egereknek is jó a szaglásuk nem csak a kutyáknak.. – Mondta.
- Én bizakodva néztem rá, majd a zsebembe tettem, úgy hogy a feje és a melső végtagjai ki látszódhattak ha akarta.
- Akkor induláaas! – Léptem párat előre.
- A másik irány! – Szólt rám egér úr, de én követtem a szavát, egész míg meg nem pillantottam pár macskát, és a galambot.
- Jajj ne, el akarják kapni a galambot! – Kiálltottam fel majd eredtem volna macskák nyomába, de két kis cicus megakadájozott. Először az egyik az arcomba kapaszkodott előről majd éreztem hogy még egy elkezdi húzni a hajam hátulról, én meg csak ordobáltam. Majd egyik pillanatról a másikra megnyugodtam, és elkezdtem cirógatni, simogatni a cicusokat. Amint engedtek a szorításból, sőt az egyik még egy dorombolást is megengedett, azzal az erővel letéptem őket magamról és hajítottam. Csupán a nyávogásukat hallottam egyre távolodni.
- Ahh, azt hittem észrevesznek…. – Panaszolta nekem a zsebembe rejtőzködő egérke, aki a fejét csak akkor dugta ki mikor már elég messze kerültek tőlünk a macskák. Nem foglalkoztam az egérrel, a macskákat és a galambot kezdtem el pásztázni, nem kellett sok idő rájuk is leltem, és a nyomukba is eredtem. Tudtam hogy a macskák gyorsak de nem sejtettem hogy ennyire, az egyik macskán felfedezni véltem egy kis egérkét aki valami fényeset tartotta a kezébe. ~ De várjunk csak, Rita fél a macskáktól, és egy macska és egér mióta dolgozna össze?! ~ Hasított belém a felismerés. Majd rá jöttem mégis hova tartanak, vissza az npchez. Már láttam az npc-t és Ritáékat is kezdtem egyre közelebb érni. Majd feltűnt valami, lában egyszer csak felemelkedett a földtől, és valamivel gyorsabban kezdtem el repülni ellenfelem felé.
- Tudok repülni! Tudok repülni! – Kiállottam fel örömömben, amit egy hang szinte rögtön meg is tört.
- Tudsz te az eszed tokját, grrr! – Mikor körbe néztem vettem észre hogy három galamb fog közre és úgy repülök Rita felé. Majd mikor feléjük érek, egyszer csak elengednek és rápottyanok, a macskákra és Ritára is. Egy puffanás és a lány ismét önmagama, a szerencsétlen macska egy hangos nyávogást és egy arcon karmolást intézett felém némi fújtatotással vegyítve. A gyűrő csilingelve gurult arrébb és még épphogy fel tudtam kapni és elszaladni vele. Hátra-hátra pillantgattam a vállam fölött hogy minden rendben van-e vele és hogy követ-e. Egyik ilyen eset következtében egy puha húsos "toronynak" ütköztem neki. Egy magas dagadt, de mégis kigyúrt szakállas pasas volt, aki mérgelődve nézte esetlenségemet. Már majdnem szaladtam tovább mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felkiáltottam és kérőn tekintettem rá.
- Bocsánat, de az a lány üldöz engem! És el akarja venni a gyűrűm. - Mutattam neki, és majdhogynem mesteri alakításomnak köszönhetően, még pár könnycseppet is megejtettem hogy hitelesebb és kétségbe esettebbnek tűnjek. Több sem kellett, morogva meg is indult a lány elé, öklét ropogtatva. A mesteri ötletem sikeresnek tűnik, jelent meg egy kis ördög farok és két kicsi szarvacska a fejemen, miközben nem tudtam megállni hogy ne vigyorogjak. De nem tudtam végig nézni az eseményeket, minél hamarabb el kellett juttatnom a gyűrőt a "saját" npc-m hez.

Nem mondhatnám normálisnak ezt a napot, furcsábbnál furcsább szinte már érthetetlen, filmbe vagyis inkább mesébe illő dolgok történnek sorra, szinte már az abszurdság groteszk határait feszegetve. Mondjuk nem mondhatnám hogy nem élvezem, legalábbis akkor amikor a vezető szerep az enyém.

Az üldözés folytatódott, két barát akit egy cél vezérel, hogy Övé legyen a gyűrű, és hogy Ő szolgáltassa le a küldetést feladó npc-nek, csak éppen egyikőnk sem hajlandó engedni, és bármit megteszünk a győzelem érdekében. Időközben kiderült hogy segítőink is akadtak, nem is akármik… ugyanis nem mások mint beszélő állatok, akik szintén egyfajta harcot, háborút vívnak egymás ellen… Ez pontosan olyan mintha valami elvarázsolt álmomban kötöttem volna ki.

Ezek a gondolatok futottak át a fejemen miközben zuhantam lefelé és igyekeztem úgy esni hogy letarolhassam Rita-cint és a macskáját, megszerezve a gyűrűt… Már a gondolat is groteszk… egy egér és egy macska… együtt… ellenem?! Mégis hogy lehetséges ez? Persze nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis mikor földet érek, Rita vissza is változik és csakis arra volt időm hogy felkapjam a gyűrűt és elszaladjak vele, így is lett. Nem figyeltem és neki rohantam egy magas és széles pasasnak, aki nem tűnt épp kedvesnek, de mikor kérlőn néztem rá és tőmondatokban elmondtam hogy az a fekete hajú lány gonosz és el akarja venni a gyűrűmet a segítségemre kelt. Kicsit szégyelltem is magam hogy a átvertem a pasast, de ha úgy nézzük igazam volt, és amiatt is rosszul éreztem magam hogy pont Rita ellen vetettem be egy ilyen aljas cselt. De a győzelemért mindent Szaladtam tovább, keresve az npc-t akinek oda kéne adnom a gyűrűt, méghozzá minél hamarabb, elvégre a lány gyorsabb nálam és könnyedén utól ér… félő hogy nem tartja fel sokáig az a pasas… szegény bácsi… Rita tuti péppé verte.. láttam magam előtt a pasas sebes arcát… legszívesebben bocsánatot kérnék tőle, de már késő… azért még vissza-vissza néztem hogy a lány követ-e, de nem láttam. Befordultam az egyik utcán és furcsa dologra lettem figyelmes… olyan mintha egy futószalagon szaladnék… de nem haladok előre… a talaj kifut a lábam alól…, így még ennél is gyorsabbra veszem a tempót.. és csak szaladok…szaladok…és szaladok … egy helyben.
- Ez hidoiiiiii!! – Kiáltom… majd muffinok hullanák az égből.
- Muffin *-* - Próbálom elkapni őket.

- Gonosz…muffin.. akarok…muffin… gonoosz… - Ejtettem ki félálomban a szavakat.
- Muffi… hahh? – Tértem magamhoz Rita hátán?
- Haa? Most miiii… vaaan? - Néztem értetlenül, miközben megdörzsöltem az egyik szemem.
- Ehhhh? Miért viszel? Tudok járni, tegyél le! Mikor lett este? – Szólítottam fel a lányt és tettem fel egy elég fura kérdést mikor tudatosultak bennem a dolgok, gyorsan megnéztem a küldi listám hogy mégis mi történt… azt hittem álmodtam az egészet, de jelezte a listán ugyanakkor a határidő is lejárt már... Ritával felkerestük a legközelebbi fogadót, gondoltam hogy mesélek neki az álmomról de féltem hogy egy homlok pöckölés lenne a jutalma, már csak azért is el akartam neki mondani mert Ő is benne volt, meg vicces volt az egész.... De csak csendben megvacsoráztunk, láttam mintha kicsit Ő is zavartan viselkedett volna… furcsa volt ez az egész… főleg hogy elmondta hogy elájultam mikor leestem a tetőről, de azt még mindig nem értem hogy telhetett el annyi idő, főleg hogy Rita is ott volt.

/Én is köszönöm a játékot, ritka az hogy ekkora elmebetegséget lehet alkotni valakivel. XD/