Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

by **Kyrena Juurei** Vas. Dec. 30 2012, 15:34

Jó ideje nem volt részem semmiféle harcban. Itt lenne az ideje, hogy ismételten kezdjek magammal valamit. A küldetés véghezviteléhez jó formában kell lenni. Nem is beszélve arról, hogy minél több játékossal küzdök meg, annál tapasztaltabb leszek a játék harcrendszerét illetően. Azt pedig nem árt jól ismerni. Eddig egyetlen küzdelmem volt. Az pedig nem mással, mint az általam való világban is ismert Rennel. Ő egy állatidomár. Rendes volt. Bár döntetlennel zárult a küzdelem és jól felhergeltük egymást közben, ellátott néhány tanáccsal arra az esetre, ha megint összetűzésbe kerülnék valakivel, aki mellett ott tartózkodik egy pet. Tehát ellenük már van némi tapasztalatom. Épp ezért remélem, hogy most valaki más fog elém állni.
Nem tudtam, hogy hogyan hívjak ki bárkit is. Csak nem állhatok oda valaki elé és követelhetem, hogy álljon ki velem és küzdjünk meg. Csak azért, mert én még ügyetlennek érzem magam a játékban. Épp ezért, hogy ezen kellemetlenségeket elkerüljem, jobb ötlet híján, feladtam egy hirdetést.

"Kardforgató kasztú játékos edzőtársat keres, tapasztalatszerzés céljából. Amennyiben jelentkeznél, kérlek jelenj meg a Kezdetek városának nyugati kapujánál, pontosan délután négykor!"

Azt hiszem, ez megfelel. Ha nem, akkor még mindig maradhatok a jól bevált, "Megütök valakit, aztán biztos kiáll ellenem" taktikánál. Arra viszont nem szívesen folyamodnék. Még a végén elterjedne rólam, hogy én mennyire agresszív vagyok. Pedig ez cseppet sem így van. Csak mindenkinek azt adom, amit szerintem megérdemel. Ezt azért nehéz lenne elmagyarázni egy vadidegennek, akit csak úgy lecsapnék az utcán. Jobb lenne, ha mégiscsak jelentkezne valaki. Minden esetre... Én ott leszek.
És ott is vagyok, néhány óra múlva. Várakozok, a kapu oldalának dőlve, hátha megjelenik valaki, aki úgy néz ki, hogy felhívásomra érkezik.

by **Tetsuko Jin** Vas. Dec. 30 2012, 16:06

Szokás szerint kerültem egy kicsit a küldetéseket.. Semmi jó nem származik abból, ha egyedül indulok útnak.. csak meghalnék.. igen… feldobnám a még mindig kezdő cipellőm. Alapfelszerelésben járom az utcát.. sőt még a vadont is mert nincs jobb.. Pontosabban nem lenne, mert a vadont kerülöm. Kicsi vagyok én még oda.. hamar megennének. Nem félek a haláltól.. na jó egy kicsit.. .. de legnagyobb félelmem Yua a kishúgom.. ha nem térnék vissza.. ha meghalnék.. kicsinálna.. nem tudnám a módját, de képes lenne rá.. Általában véve egy aranyos, kedves lány, de mikor féltékenységi rohama van, vagy hisztizik akkor maga az ördög. Többnyire megharap, vagy olyan hangokat ad ki amit ő éneknek nevez, szerény véleményem szerint viszont még csak nem is emberi.. Ezért kell hát vigyáznom.. A Főtéren bóklászva egy hirdetésre bukkantam.. Egy kihívás.. Egy kardforgató keres magának kihívót délután négyre a főkapunál.. Ez érdekesen hangzik.. nagyon is.. Volt még időm.. így elsétálgattam még és falatozgattam egy kicsit.. Majd mikor háromnegyed négyet üt az óra.. irány a főkapu.. Nem volt nálam a fegyverem.. Beraktam az inventorymba.. fárasztó lenne cipelni azt a botot minden hová.. Amúgy mindenből az alapot viseltem.. a páncélt is, hétköznapi ruhát csak a fogadóban szoktam hordani. Kereken négy órára ott vagyok a kapunál, de vannak egy jó páran.. nem csak njk-k de jk-k is.. Nem tudtam, hogy hol van és ki az ezért keresni kezdtem..
- Kardforgató-San??!! Kardforgató-San ??!!- érdeklődtem halkan a kapunál, majd Meglátok egy hölgyet ott támaszkodva és odaléptem
- Szia!.. Öhm.. nem tudod hol van kardforgató-san aki a hirdetést adta fel??. – kérdeztem mosolyogva.

by **Kyrena Juurei** Vas. Dec. 30 2012, 16:46

Négy körül elég sokan tolongtak a kapunál. A fene gondolta, hogy ilyen sokan lesznek. Pedig általában sehol senki. Most mégis. Ez az én szerencsém... Ezek szerint, ha azt akarom, hogy legyen valami élet körülöttem, csak fel kell adnom egy hirdetést, kitűzni a helyet és az időpontot. Ezt jobb lesz észben tartani, hátha később megunnám az unalmas és többnyire üres várost. Jó ideig senki nem tűnik úgy, mint aki a kérelmemre érkezett. Így hát továbbra is kényelmesen támasztottam a kaput, nehogy az véletlenül kidőljön. Idővel viszont már kezdem úgy vélni, hogy jobb lenne, ha dőlne. Akkor legalább történne is valami. Ekkor hallom meg az igencsak érdekes megszólítást. Tekintetemmel keresni kezdem a hang forrását, mígnem egy srácot pillantok meg.
Szerencsémre nem kell megmozdulnom. A fiú pont felém igyekszik. Ez mázli. Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy ma balszerencsés napom van. Semmi extra felszerelést nem látok nála. De még csak fegyvert sem. Érdekes ez a srác, nagyon. Bár már megjártam egy-két érdekes egyénnel. Jobb, ha nem örülök előre. Mikor kérdez, egyszerűen csak ellököm magam a faltól. Közelebb lépek hozzá egyet és elmosolyodom.
- Érdekes megnevezés... De én vagyok az, akit keresel. A nevem Kyrena Juurei. Benned kit tisztelhetek? - teszek fel egy egyszerű kérdést.
Várok egy keveset, hogy bemutatkozhasson, aztán a lényegre térek. Pontosabban. Kikötésekre.
- A harc módját te választhatod ki, hogy első sebzés, vagy fél élet. Viszont... Ha első sebzésig megy a harc, akkor lenne egy kikötésem. A képességek használatát mellőzzük. Ha kíváncsi vagy az okára, először meg is mutathatom. Ha nem, akkor egyszerűen csak válassz és érd be a feltétellel - mondom egyszerűen.
Igen, tényleg nem lenne fair, ha nem tettem volna ezt a kikötést. A képességemnek hála, valószínűleg az első támadásommal véget vetettem volna a harcnak. Akkor pedig semmiféle tapasztalatot nem szereznék. Nem, ma nem azért vagyok itt, hogy ne tanuljak semmit. És szerintem ő sem...

by **Tetsuko Jin** Vas. Dec. 30 2012, 18:26

A főtéren bolyongva érdekes felhívásra leltem.. olyanra amilyet még nem is láttam itt a kezetek városában.. Egy bizonyos kardforgató ellenfelet keres.. Ezt muszáj volt megnéznem.. nem tudtam csillapítani a kíváncsiságom.. egy kis séta és evés után meg is érkeztem a megadott helyre a megadott időben, de túl sokan voltak a kapunál ahhoz, hogy rájöjjek ki is adta fel a hirdetést. Így szólongatni kezdtem.. név híján a kasztját ismételgettem.. páran furcsán is néztek rám emiatt.. de engem ez nem nagyon érdekelt.. a fél szemem miatt megszoktam.. a szemkötő nem a legjobb kiegészítő amit egy srác választhat. Mivel nem találtam meg őt, így megkérdeztem egy csinos lánytól aki a kapunak támaszkodott.. meglepetésemre ő volt az akit kerestem..
- Tényleg?? Az remek. Én Tetsuko Jin vagyok. Kíváncsi leszek a harcodra.. érdekelnek a pvp-k.. szerintem nagyon izgalmasak. – mosolyogtam, majd a mosoly egy pár pillanatra lefagyott az arcomról, amint meghallottak a lány következő mondatát..
- Vá..vá..várj egy kicsit…Öhm.. Juurei-san.. valamit félre érettél.. én csak nézni jöttem a küzdelmedet.. nem pedig kiállni ellened.. – tisztáztam a helyzetet. Legalábbis próbáltam.. elég kellemetlen helyzetbe keveredtem.. Jöttem megnézni egy jó pvp-t és erre nekem kellene beállnom az egyik félnek?? Hát az érdekes.. ebben a játékban még nem nagyon pvp-ztem csak amolyan próbaszerűen.. Körülnéztem, de senki más nem tolongott.. pedig meg lett hírdetve.. igaz név meg mindenféle támpont nélkül… Csak nem hagyhatom itt szegényt
- De.. ha mindenféleképpen szeretnél harcolni valakivel.. és tíz percen belül nem jelentkezik más.. akkor kiállok ellened egy pvp-re ha szeretnéd- feleltem mosolyogva.
- De akkor te döntsd el, hogy milyen párbaj legyen.. .. Hiszen te magad vagy a kihívó.. én csak jelentkeztem a kihívásodra.. te dirigálsz.. persze abban az esetben, ha nem jelenik meg más..- kicsit azért reméltem, hogy befut valaki..

by **Kyrena Juurei** Hétf. Dec. 31 2012, 11:04

A srác elég furcsán kezd beszélni. Mintha ő nem azért lenne itt, hogy harcoljon. Ez azért tűnt fel, mert úgy beszél, mintha csak az én harcom lenne. Nem értem. Feladtam a hirdetést. Engem keresett, akkor meg mi a fene van? A tényeket közlöm vele. Megmondom feltételeimet, erre nem várt reakciót kapok. Csak nézni jött a küzdelmet. De mit akarna nézni, ha nincs ellenfelem. Nem mellesleg ő sem tűnik túl tapasztaltnak, egy kis küzdelem neki sem ártana. Vagy igen? Nem, az senkinek nem árt. Kezem mérgemben ökölbe szorítom. Azon kezdek gondolkozni, hogy mi lenne, ha át térnék a másik tervre. Egyszerűen csak lecsapnám ezt a szerencsétlent, aztán pedig biztosan elégtételt akarna venni. Vagy nem? Én biztosan azt tenném.
- Istenem... Ez az én szerencsém... - sóhajtom.
Jobb ötlet híján visszadőlök a falnak. Hajamba túrok, csak úgy megszokásképp, és figyelek tovább. Kezeim keresztbe fonom melleim előtt. Több dolgot úgysem tehetek, várok egy keveset. Képzelt ellenfelem azonban bejelenti, hogy mégis hajlandó kiállni ellenem. Talán mégsem vagyok ma annyira balszerencsés. Persze feltételhez kötöttek, de nekem így is, úgy is lesz ellenfelem, akivel megküzdhetek. Ez azért rendes tőle, meg kell hagyni.
- Akkor várjunk! - egyezek bele.
Tehát, mást nem tehetek, mint tovább támasztom a kaput, félve, hogy talán eldől. Nem, attól nem hiszem, hogy tartanom kellene. De nem is lényeg. A percek telnek. Közben azon gondolkozom, hogy melyik mód lenne az eredményesebb. Meg kellene tanulni, hogyan kerülhetek ki támadásokat. Ahhoz viszont célszerűbb lenne az, amelyik erre legjobban késztet, az első találatig való harc. A másikkal viszont bizonyára többet tanulnék... Vagy nem? Nehéz kérdés... Az elsőnél nem használnánk képességeket. Tudnom kell nélküle küzdeni, tekintve, hogy igencsak korlátozott vagyok, ha a képességről beszélünk. Mind időben, mind pedig életpontokat tekintve. Az idő hamarosan letelik, de senki más nem jelentkezik. Én ismételten ellököm magam támaszomtól, és Jin elé állok.
- Először is, köszönöm, hogy vállaltad a kihívásom! Remélem mindketten sok tapasztalattal fogunk gazdagodni harc terén... A döntésem pedig, ha már rám hagytad... Küzdjünk első találatig. A kikötés pedig érvényes. Nem használható a képesség. Így megfelel? Ha igen, fogadd el a kihívást! - mondom, s azzal már küldöm is.
A beleegyezésre váró ablak hamarosan fel is tűnik a fiú előtt. Most már csak rajta áll, hogy tényleg belemegy-e, vagy megfutamodik.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Dec. 31 2012, 13:26

Egy érdekes hirdetésen felbuzdulva jöttem el a kapukhoz, hogy megnézzek egy igazi pvp-t ami nem csak gyakorló meccs lenne.. Nagyon érdekelnek, de igazából éles párbajban még nem is vettem részt a Sao világában. Először nem találtam az illetőt így keresni kezdtem és meg is lett.. Csak kicsit félreértette a dolgot Én nem ellenfélnek jöttem… hanem nézőnek… Egyből észrevettem, hogy nem örül ennek a hírnek.. még keze is ökölbe szorult, ami miatt kicsit talán hátra hőköltem, de ettől függetlenül töretlen maradt a mosoly az arcomon.
- Ugyan Jurei-san.. ne csüggedj….- Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy esetleg akkor itt hagyom a lányt, mivel nem lesz pvp…. De nem vitt rá a lélek. Juurei-san harcolni szeretett volna és ehhez egy kihívó kellett… rajtam kívül viszont más kihívót itt nem látok.. az a jó szívem.. Felajánlottam hát, hogyha tíz percen belül nem érkezik egy ellenfél, vagy ahhoz hasonlító valami… akkor hajlandó lennék kiállni ellene, de csakis akkor..
- Rendben- mosolyogva néztem a bájos lányra miközben várakoztunk.. valóban csinos teremtés.. és minden bizonnyal harcias. Leszűrhettem az ökölbe szorított kezéről és a tekintetéből… megvoltam róla győződve, hogy felképel.
- Öhmm Juurei-san!!... Köszönöm, hogy nem vette figyelembe a hiányosságomat.. nagyon jól esett..- valóban.. nem csak hogy nem tette szóvá, de még csak meg se bámulta.. ez sokat jelentett nekem. Így már 100% hogy harcolni fogok vele, ha az idő leteltével nem akad kihívó.. És nem is lett. Tehát készülhetek a harcra.. Inventorymból előhalásztam a botomat, ne harc közben keljen.
- Ugyan.. rosszul éreztem volna ha kívánságod nem teljesülne Juurei-san.. Minden bizonnyal okkal akartál harcolni, ha még hirdetést is intéztél. - felelem mosolyogva.. és hallottam a harc feltételeit.
- Rendben van.. Mindkettőnknek a legjobbakat.. én nem fogom vissza magam Jurei-san…- igazság szerint nagyon örültem annak, hogy nem kell használni a képességeinket.. én nem szívesen mutogatom az enyémet. Jó harcnak ígérkezik… így bátran fogadtam el a kihívás és már el is kezdődött a visszaszámlálás. Nem támadok.. csak védekezek.. legalábbis így elsőre..

by **Kyrena Juurei** Hétf. Dec. 31 2012, 14:12

Közös várakozással töltött perceink alatt azért kiderült néhány dolog. Például az, hogy ez a Jin egészen rendes srác. Mikor végignéztem rajta, valami felhívta a figyelmem, azonban nem bámultam meg. Még csak nem is tettem szóvá. A szemén járt az agyam. Pontosabban a szemkötőn, hogy milyen okból lehet ott. Lehet, hogy csak egy csúnya sérülést akar eltakarni, de lehet, hogy mást. A hálálkodását hallva felvonom egyik szemöldököm. Kíváncsian nézek rá, majd elmosolyodom.
- Ugyan! Az embernek tisztában kell lenni saját hiányosságaival és úgy kell edzenie és gyakorolnia, hogy az a későbbiekben ne okozzon problémát és kiküszöbölje az az által keltett hátrányokat. Gondolom ezzel tisztában vagy, nem hiszem, hogy hátrányod lenne bárkivel szemben - fejtem ki véleményem.
Ez így van... Nekem is vannak hiányosságaim. Többek közt a bal vállam. Nem tudom, hogy ebben a világban ezek a dolgok mennyire érvényesülnek, de majd idővel megtapasztalom... A való világban próbáltam erősíteni és némiképp kezelni a problémát. Remélhetőleg eléggé sikerült. Az idő közben lejárt. Én álltam és elmondtam a lényeget. Köszönetnyilvánításomat ellenfelem kedvesen fogadta. Ki hitte volna, hogy errefelé ilyen lelkek is kószálnak.
- A kihívásnak egyszerű oka van. Az, hogy minél jobban megismerkedjek a harcrendszerrel. Pontosabban... A harci tapasztalat szerzése, ha így megfelel... - osztottam meg vele itt létünk okát.
- Remélem is, hogy nem fogod vissza magad! - mosolyodom el végül, majd eltávolodom kissé.
Először csak mozdulatait akarom megfigyelni. Ahhoz viszont támadnom kell. Meg kell találnom a gyenge pontját, hogy ott lecsapva győzhessek. De ha korábban sikerül, hát még jobb. Az eddig oldalamon csüngő kard most kezemben foglal helyet. Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom azt, kezdeti nyugodtságom előidézése végett. Ez sikerül is. Most már kezdődhet a küzdelem. A visszaszámlálásnak vége. Amint megszólal fejemben a kezdést jelző hang, elrugaszkodom. Kardom magam elé tartom, készülve arra, hogyha vissza akarna támadni. Amennyiben sikerül elég közel kerülnöm, fordítok a pengén, visszafelé fogom, leengedem karom és lendületből rántom vissza, ezzel átlósan felfelé vágva. A művelet ha sikeres, ha nem, utána háta lépek, hogy legyen kis időm védekezni, amennyiben visszatámad.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Dec. 31 2012, 15:34

Felettébb érdekes és kedves lányba botlottam a kihívásának köszönhetően. Igaz nem akartam megküzdeni vele, de itt sem akartam csak úgy hagyni… nem lenne túl fair.. ha már egyszer olvastam a hirdetését, majd idejöttem, hogy beszéljek vele.. ezáltal akaratlanul is elhitetve vele, hogy harcolhat… hát.. ezt nincs szívem megtagadni tőle. A várakozás alatt egy kicsit elbeszélgettünk. Megköszöntem neki, hogy nem vette figyelembe azt a kis hiányosságot, amit szemem hiánya jelent. A mondandója egy kicsit meghatott.. nem is kicsit.. inkább nagyon.. ebben a világban talán ő az első aki nem sajnál vagy néz le emiatt. Nagyon jól esett a kedvessége, még ha nem is annak akarta szánni.
- Köszönöm Juurei-san… nagyon kedves tőled.. igen jól és élesen látod a dolgokat. Teljes mértékben egyetértek veled.- mosolyom talán egy picit szélesedett is.. nem sűrűn érnek ilyen vagy ennél kellemesebb élmények mióta a SAO világában raboskodom. Szereztem egy újabb kedves emléket egy kedves lánytól.. még a végén olyan lesz mint az eredeti világban.. nah.. erre nem sok esélyt látok. Az idő letelt és nem jött senki.. már nem lehet visszalépni..
- Nekem megfelel.. de elég jó indok egy párbajra ahol nem lehet meghalni.. nincs ellenvetésem.. és már úgy sem számítana.. – a kihívás megtörtént,, megy a visszaszámlálás… az utolsó mondatára csak kacsintottam egyet.. bár nem tudom, hogy egy szemmel ez hogyan is nézhet ki… Nem támadok.. Juurei-sanra hagyom a kezdeményezést. És ezt meg is tette… elrugaszkodott, mire én hátraléptem kicsit… Hosszú botom magam előtt tartottam és így hárítottam az átlós vágást.. Szerencsére kétszer hosszabb a fegyverem így messzebbről tudok majd támadni.. Mikor a lány hátra akar lépkedni megpróbálom a botommal összeakasztani a lábait.

by **Kyrena Juurei** Hétf. Dec. 31 2012, 16:58

Örülök, hogy egyet ért álláspontommal, bár ami engem illet, akkor sem módosítanám, ha akarná. Ez az én véleményem, más kedvéért nem fogok másként gondolkozni ilyesmiről. Egyébként is... Ő vállalta el a kihívást, hát vessen magára, amennyiben mégis hátráltatja az a szépséghiba a fején... Amúgy meg... Ha nem lenne ennyire rendes, talán még megfélemlítésnek is elmenne. Bár ahhoz a külsejének is csapzottnak kellene lennie. Ez a srác túl ápolt ahhoz, hogy megfélemlítsen bárkit is. De mindegy, ez az ő dolga. Én meg teszem a sajátom.
Ahogy mondja... Már nem számít. A kihívást elfogadta, nem léphet vissza. Én kezdem a támadást. Kardom jobb kezemben, mivel azzal jobban bírom forgatni. Úgy vélem, elég szépen kivitelezett támadás volt. Ő viszont úgy tűnik könnyedén kivédte. Nem mintha olyan lehetetlen lett volna. Kardom megakad botjában. Ilyenkor azért sajnálom, hogy nem használhatom a képességem, saját szabályaim szerint. Abban viszont nem lett volna semmi érdekes. Akkor már most vége lenne a harcunknak, abból mit tanulhatnék?
Mikor hátrálni kezdek, botja hirtelen megindul. Megpróbál felbuktatni, de nem hagyom magam. Amint észlelem mire készül, felugrok és így kerülök hátrébb. Közben jobb kezemet megindítom a karddal és vízszintesen csapok, hátha ezzel hozzásegítem menekülésem. Azt hiszem, ez hosszú küzdelem lesz. Ellenfelem gondolkozik, nem csak barbár módjára küzd. Legalábbis úgy tűnik. Nekem is gondolkoznom kell. Kár, hogy az nem mindig megy. Bár azt hiszem, vele szemben menni fog. Nem úgy tűnik, hogy képes lenne felhergelni, úgy, mint egy bizonyos állatidomár. Ott mondjuk rajtam múlott, hogy mi lesz az eredmény. Ez a küzdelem viszont túlzottan kétesélyesnek ígérkezik. Nem támadok azonnal. Inkább hátrálok még néhány lépést. Megnézem fegyverének hosszát és rá kell jönnöm, hogy jobb lesz, ha ismét a közelébe kerülök, ott is maradok. Akkor nem lesz annyira szabad mozgása, mint nekem. Ez a hosszú fegyver hátránya. Előnye pedig az, hogy nagyobb távolságba elér. Most azonban csak állok és figyelek. Higgadtan, kíváncsian várva, hogy most mit lép.
- Egyébként... Ha már felhoztad... Mi történt a szemeddel? Ha nem akarsz, ne válaszolj, meg fogom érteni...

by **Tetsuko Jin** Kedd Jan. 01 2013, 07:51

Kellemes ellenfelet találtam magamnak.. pontosabban ő talált magának engem, de a lényeg ugyan az. Hasonló a gondolkodásmódunk, ami igen szimpatikussá teszi őt számomra. Főleg a szemkötős rész óta. Az valahogy nagyon meghatottak az akkori szavai. Talán ezért is vállaltam el az ellenfél szerepét.. részben.. részben pedig a jó szívem miatt. Nem hagyhattam cserben Juurei-sant. Több dologban is egyetértettünk, de a szavak ideje lejárt.. a kihívás megtörtént a visszaszámlálás pedig lejárt. A Harc kezdődik. Az első támadását sikeresen védtem, majd válaszcsapásként ki akartam gáncsolni a hosszabb fegyveremmel, de számított erre a lány. Ügyesen elkerülte a nagy esést és hátrált egy kicsit, hogy ne tudjam egyből megtámadni.. ezt még biztosította is a kardjával egy kicsit. Nem rossz.... vagy érzéke van hozzá, vagy már sok tapasztalattal rendelkezik.. Nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy nem támadott újra.. helyette inkább kérdezett… méghozzá egy igen személyes dolgot… azonban nincs okom arra, hogy megtagadjam tőle a választ.
- Ha érdekel, hát elmondom neked Juurei-san- feleltem széles mosollyal arcomon, majd folytattam
- Még kicsi voltam… talán három éves… hazafelé tartottunk a szüleimmel, de egy részeg kamion sofőr nekünk jött és szinte teljesen összetörte az autónkat. A szüleim azonnal meghaltak, én pedig a szememmel fizettem az életemért cserébe.. De inkább legyek félszemű mint halott…- őszinte voltam.. mint mindig.. hiszen nem sok olyan ember létezik aki feladja az élni akarását. A sztorimat befejeztem, de megint nem támadok.. ez után olyan hatást keltene, hogy a mesémmel akarom elvonni a figyelmét, pedig nem. Ezért megvárom az újabb támadását és próbálok védekezni.. remélem eredményesen. .

by **Kyrena Juurei** Szer. Jan. 02 2013, 11:28

Támadását végül sikeresen elkerültem. Nagy mázli, tekintve, hogy ilyen esetben nem szerencsés hanyatt vágódni. Akkor bizonyára már vége lett volna a küzdelemnek. Kérdésemre úgy tűnik, válaszol. Figyelmem a történet közben sem lankad. Nem engedhetem meg, mi van, ha közben akar támadni? Én, ha ellenfelem kérdez, a válaszom után azonnal támadnék. Ő kérdezett, tehát az ő hibája lenne, ha szavaim elterelik a figyelmét. De ő nem támad. Meglepetten tapasztalom, hogy tényleg nem. Így van időm átgondolni szavait. Nagy sokk lehetett neki, mikor felfogta a helyzetet. Azt hiszem, némi részvétet érzek iránta. Bár az én anyám elment, saját akaratából. Nem pedig baleset miatt veszítettem el. Jobban belegondolva... Az én esetem talán rosszabb. Főleg, hogy ott voltam, mikor elment. Fel sem hozta, hogy engem magával vinne. Csak apámtól akart szabadulni...
- Elég régóta élsz akkor így... Most már még biztosabb vagyok benne, hogy nem vagy hátrányban. Elvégre volt időd megszokni a helyzetet... - fejtem ki véleményem.
Ez minden, amit megengedtem leszűrni magamnak. Az ellenfelem olyan veszélyes, mint bárki más. Röviden és tömören... Ennyi. Most, hogy vége a fecsegésnek, támadok. Előre iramodok, kardomat magam előtt tartva, hátha vissza kell táncolnom és védekeznem. Ha viszont nem kell és a közelébe férkőzök, egy egyszerű csapást indítok, jobb oldalirányból. Azért ilyen egyszerűt, hogy visszatérítsem magunkat a küzdelembe. Mivel kivárt válasza után, az én válaszom után ennyit megérdemel. Amennyiben kivédi, nem hátrálok. Elvégre részben arra várok, hogy megtegye. Ha sikeresen véd botjával, akkor kilépek oldalra, a kardon fordítok, hogy utána lapja feszüljön ellenfelem fegyverének és szúrok. Egyenesen és gyorsan igyekszem, nem húzva az időt. Remélhetőleg sikerrel járok. Minden esetre mostantól nem áll szándékomban távolodni tőle. Ezt már imént megfogadtam, fegyverének hossza miatt.

by **Tetsuko Jin** Szer. Jan. 02 2013, 16:29

Bár a harcunk elkezdődött mégsem éreztem úgy, hogy valódi vérre menő küzdelem lenne.. igaz nem is annak szántuk, de többnyire a párbajozó emberekben megvan az indulat, főleg azért bátorodnak fel, mert tudják, hogy nem veszíthetik életüket. Sem ők sem pedig az ellenfelük, ami nagy változást tud hozni a harchoz való hozzáálláshoz. Juurei-san azonban teljesen higgadt és nyugodt.. nem vadult be a harctól.. legalábbis eddig nem. Az első támadás már meg is történt kivédtem, majd próbálkoztam gáncsolással, de a lány túlontúl ügyes volt az én kezdő manőveremhez képest így nem értem el vele semmit, majd furcsa dolgot kérdezett meg tőlem. Úgy éreztem, hogy teljesen méltó a válaszomra így elmeséltem neki a nem túl vidám történetet.. és úgy tűnik a lényeget amit ezzel közölni akartam egyből ki is szűrte.. okos lány..
- Pontosan Juurei-san.. Ezt mondom én is mindenkinek.. és igazság szerint sosem láttam két szemmel.. vagyis.. izé… nincsenek emlékeim azokból az időkből amikor mind a két szeme ép lett volna.. tehát hiányérzetem sincs..- mondtam még el a lényeget, bár neki felesleges volt, mert alapból nem nézett le a hiányosságom amiatt amit nagyon nagyra is értékelek. A kiselőadás után egyikünk sem támadott rögtön.. nem akartunk mocskos trükkökkel élni.. csupán egy tiszta párbajt szerettünk volna, és tapasztalatokat szerezni ami nagy kincs ebben a világban is. Ismételten Juurei-san támadott elsőnek.. hamar észbe is kaptam, hogy egy párbaj kellős közepén vagyunk és nem egy teadélutánon.. Ahhoz mondjuk sokkal több kedvem lenne, de nincs olyanra lehetőségem, főleg nem most. El oldalról érkező csapás jött.. botomat kimozdítottam jobbra, így hárítottam.. de nem csak hárítani akartam.. botomat hírtelen végighúztam a penge élén így próbálva ellökni.. kimozdítani oldalra megelőzve Juurei-san támadását, miközben ezzel a lendülettel megpördülök és egy támadást intézek a lány válla felé.

by **Kyrena Juurei** Szer. Jan. 02 2013, 23:15

A kis balesetét kitárgyaltuk. Ami nem is volt kicsi, de részemről lezártam. Ő még azért mondott néhány szót, melyben ismét egyetértett velem. Úgy tűnik, nagyon másként viselkedhettek vele eddig, ha az én válaszaimnak ennyire örül. Pedig eszem ágában sincs neki örömet okozni. Főleg nem egy párbaj közepén. Na jó, még csak az elején. Remélhetőleg.
Én támadok, egy egyszerű oldalirányú vágással. Ő viszont ügyesen kivédi, ahogyan sejtettem. További tervem viszont meghiúsulni látszik, mikor fegyvere csúszni kezd pengém mentén. Időm sem volt belekezdeni másodlagos támadási tervembe. Egyszerűen megelőzött, mintha előre látta volna, hogy mire készülök. Jók az ösztönei. Kicsit meg is lep ezzel. Csak azt látom, hogy fordulni kezd, kezem pedig megindul visszafelé a karddal, amit ellökött. A bot másik végét pillantom meg közeledni. Gyorsan ki kell találnom valamit, vagy tényleg hamar vége lesz ennek az egésznek. Fegyverem gyorsan megfordítom, ahogy első támadásomnál. A kardot lapjával alkaromra fektetem, kicsit feljebb húzom karom, így a penge már elég hosszú, hogy blokkolja a vállamra mért csapást. Épp időben. Nem sokon múlott. Most viszont a kardomat nem tudom használni. Elég közel vagyok a sráchoz, mit veszthetnék? Sokakat szoktam pofozgatni. Egy bizonyos személyt talán túl sokszor is, de azt hiszem, ő már megszokta. Vagy mégsem? A probléma viszont nem ezzel van. Egyszerűen csak az a gondom, hogy ha a kezemet megindítom, akkor esetlegesen még sebezhetőbbé válok. Bár muszáj kockáztatnom. A támadását bal karral hárítottam, azzal pedig ha ellenfelem erősen marasztalja fegyverét, ilyen helyzetből nem biztos, hogy el tudnám lökni őt. Muszáj hát kockáztatni.
Jobb lábbal előrébb lépek, ujjaim ökölbe szorulnak, kezem pedig már lendítem is. Egy jól irányzott egyenes a cél. Remélhetőleg a karom nem bizonyul rövidnek. Ha pedig mégis, hát kitalálok majd valami mást.
- Még véletlenül se bízd el magad! - figyelmeztetem ellenfelem, ütésem indítása közben.

by **Tetsuko Jin** Csüt. Jan. 03 2013, 15:20

Juurei-san nem csak megkérdezte, hogy mi történt a szememmel, de becsületesen végig is hallgatta a történetemet… igaz rövidre fogtam, de akkor is … nem elterelésnek szánta, hogy közben megtámadhasson engem. Cserébe én is így tettem.. így tisztességes.. Azonban ez egy párbaj és nem kibeszélő show… A hölgyemény ismét átvette a kezdeményezést és támadott egy oldal irányú vágással amit könnyedén kis is védtem.. Ez volt az alapja az én támadásomnak és a botomat végighúzva a pengén ellöktem azt és fordulásból akartam támadni.. Normális esetben hagytam volna magam egy nővel szemben, de külön kérte, hogy ne fogjam vissza magam, így eleget teszek a kérésének…A legjobb tudásom szerint harcolok, nem akarom megsérteni az ellenfelemet… A támadásom viszont nem sikerült… Juurei-san blokkolta azt egy gyors mozdulattal és fegyvereink összeakaszkodtak. Pat helyzet de neme stem kétségbe.. elvégre egy bot van nálam, aminek mind a két végével támadhatok.. Juurei-san szemei sem arról árulkodtak, hogy elbizonytalanodott volna.. sőt.. elszántságot tükröztek.. kicsit talán még meg is lepődtem.. A viselkedéséből eddig is leesett, hogy nem egy átlagos lány, igaz idősebb nálam, úgy látom, de rákérdezni udvariatlanság lenne.. Jogosan sértődne meg akkor egy hölgy. Be kell vallanom… hogy kezdem azt hinni, hogy nem fogok győzni ebben a párbajban… pedig egy kicsit sem fogom vissza magam.. egyszerűen az ellenfelem jobb és kész.. ezen nincs szégyellni való. De még nem jött el a feladás ideje.. Nem áll szándékomban megérteni a lányt. Mikor láttam,hogy lendül a keze a botom másik végével fogtam fel az ütést.. Szerencse, hogy nem érzünk fájdalmat ebben a világban, mert szegénynek akkor ez kellemetlen lett volna.
- Eszem ágában sincs.. nagyon kemény ellenfél vagy..- válaszoltam és ezzel egy időben erőt vettem magamon, hogy botomnak nekifeszülve, aminek mindkét végét blokkolásra használok .. ellökjem magamtól a hölgyet. És már egy szúró támadást is indítok Juurei-san felé a közel két méteres bottal.

by **Kyrena Juurei** Csüt. Jan. 03 2013, 18:21

Szerencsére még időben kapcsoltam. De még mennyire időben. Arról viszont egy pillanatra megfeledkezem, hogy az ő fegyverének két vége van. Így lehet, hogy ütésemet kivédi. Állandóan csak védekezik, viszont azt jól csinálja. Erre már felfigyeltem. Míg én inkább támadok, ugyanis... Na jó, kicsit türelmetlen vagyok. Nem szeretem tovább húzni az időt a kelleténél. Ez különösen igaz harc közben. Szeretem, ha az eseményke pörögnek, az adrenalin tombolni kezd ereimben és minden pillanatban feszülten kell figyelnem, nehogy bekapjak egy támadást. Itt viszont még nem érzem úgy, hogy ettől kellene tartanom. Na mindegy, majd belejövünk. Vagy nem? Majd kiderül. Minden esetre nem lankadhat figyelmem és nem becsülhetem le ellenfelemet sem.
Támadásom kivédte ugyan, de most patt helyzet állt elő. Milyen váratlan fordulat, tekintve a fegyvereink közötti különbséget. Ha rajtam múlna... Nos, nem, inkább nem képzelem magam a helyzetébe. Elvégre most még így is ő van fölényben. Engem pedig ellök magától. Elég erőteljesen, ami váratlanul ér. Egyensúlyomból kibillenek és el is esek. Ekkor látom közeledni fegyverét. Gyorsan odébb gurulok. Nem is keveset, hogy legyen időm felkelni. Amint sikerül legalább térdre küzdenem magam, megpaskolom hátsóm. Na igen, ez is csak amolyan reflex. Elvégre egyáltalán nem fájt. És még csak a ruhám sem lett koszos. Ha van rá lehetőségem ezek után, felállok.
- Hm... Nem is rossz. Erősebb vagy, mint amilyennek tűnsz... - elmélkedem hangosan.
Remélem ez nem terelte el figyelmét. Ha pedig mégis, hát magára vessen. Ismét megindulok, hogy támadjak, de két lépés után megállok. Kardomat kicsit lentebb engedem és hajamba túrok.
- Egek... Unalmas, ha mindig én támadok... - sóhajtom.
- Na de sebaj, ha így áll a helyzet... - teszem hozzá és ismét megindulok.
Ezúttal próbálok cselesebb lenni. Néhány gyors lépés után igyekszem elvágódni és becsúszni alá, lehetőleg kirúgva bokáját. Közben a kezemben lévő fegyvert úgy tartom, hogy félre tudjam csapni botját, ha ismételten le szándékozna "szúrni". Ennél jobb most nem jutott eszembe. Lehet, hogy gyenge próbálkozás, de hátha bejön, ha már a hagyományos támadások nem.

by **Tetsuko Jin** Csüt. Jan. 03 2013, 19:25

Juurei-san nem játszik a színekkel.. Már azt hittem, hogy ezzel a kis fondorlatos, körbepörgős támadással megnyertem a párbajt. Pedig nem. A lány sokkal ügyesebb, mint gondoltam és blokkolta a támadásom. Nem is akárhogy.. nem tudtam mit tenni ellene. Megfordult a fejemben, hogy kihasználva fegyverem sajátosságait a másik végével fogok támadni, így nem lesz esélye. Mivel kardjával blokkolta botom egyik végét, így a másikkal nem tudott volna mit kezdeni. Gondoltam én. Juurei-san azonban be akart húzni nekem a szabad kezével és így nemhogy támadni nem tudtam, de védekezni is alig. Rendesen meglepett a hölgy… A vérmérsékletből gondolhattam volna, hogy nem törődik bele csak úgy egy sima vert helyzetbe.. Nem becsültem alá és mégis meglepetésként ért ez a reakció. Most aztán szép felállás alakult ki. Mindkettőnknek foglalt mindkét keze a fegyvereinkkel együtt. Elgondolkodtam egy pár pillanatig, hogy mit is kellene csinálnom.. sokáig nem húzhattam, mert ha nem lépek akkor lép az ellenfelem és akkor igen szorult helyzetbe kerülhetnék. Az ellökés mellett döntöttem ami sikerült is olyannyira, hogy szegény lány elesett. És én még arcátlan módon támadtam is.. szerencsére elgurult a támadásom elől.. Nem akartam ilyen galád módszerrel nyerni.
- Gomene.. Juurei-san.. nem akartalak ellökni. – válaszoltam a bókjára így.. nem érdemeltem meg. Még jó, hogy Juurei-san reflexei ilyen jók és stressz helyzetben is jól vág az esze. Ismét támadott a lány, de ezúttal nem fejezte azt be mert megtorpant
- Sajnálom.. tudom, hogy ellenfelek vagyunk, meg minden.. de akkor is egy csinos hölgy vagy Juurei-san.. nehezemre esik támadni, de nem okozok csalódást. – a lány már támadott is.. nem is akárhogy.. rendesen meglepett. Becsúszott és kirúgta a bokámat.. esés közben azonban próbáltam támadni, de erre is számított.. fegyverével elütötte az enyémet, így a botom a feje mellette csapódott a talajnak. Botommal löktem el magam oldalra és csapódtam a földre… gurultam egy-kettőt, hogy távolabb kerüljek, majd lassan feltápászkodom..
- Juurei-san nem vagy semmi..

by **Kyrena Juurei** Pént. Jan. 04 2013, 19:20

Mikor kivédte az ütésem, majd el lökött én szépen a hátsómra puffantam. Sok időm nem volt gondolkozni, azonnal odébb kellett gurulnom, nehogy vége legyen a küzdelemnek. Támadását így sikeresen elkerültem. Nem sokkal ezután váltottunk néhány szót. Pontosabban én megálltam, mert így elég unalmas volt az egész. Nem tudom, mi van ezzel a sráccal...
- Idióta... Mégis mi a francért kérsz bocsánatot egy harc közepén? - kérdem, majd sóhajtok egyet.
A becsúszási kísérletem sikerrel jár, de többre nem jutottam. Támadását közben ugyan félre söpörtem, ami nagy mázli, mert az esésével a szemem is kinyomhatta volna azzal a pálcával, többre nem voltam képes. Nem tudtam ismét támadni, mert távolabb lökte magát. Ismételt, bevált kísérletem mégsem hozott kellő sikert. Feltápászkodok én is. Hajamba túrok egy gyors mozdulattal, majd csípőre vágom szabad kezem.
- Nemigazán akarsz harcolni, igaz? Istenem, soha nem hittem, hogy ezt mondom, de lehetnél kicsit perverzebb... - sóhajtom.
Na igen. Ezen szavaimnak is oka van. Előző ellenfelem, ki ízig-vérig egy kéjenc, már csak azért is támadott, hogy a közelemben legyen. Pont ezért adott bele... Nos, valamivel többet, mint ez a srác. Azt nem tudom, hogy mindent megtett-e a sikerért. Szerintem inkább csak azért vállalta a harcot, hogy közben megfogdoshasson. Ő viszont... Ez a mostani fiú inkább mintha félne tőlem.
- Egy ilyen harc során nem számít, hogy ki az ellenfeled. Sok lánnyal kerülhetsz még szembe. Az összessel így viselkednél? És bocsánatért esedeznél minden egyes sérülés okozása után? Reménytelen vagy... - sóhajtom ismét, fejem fogva.
Ezek után rá nézek. A kardot még mindig fogom kezemben, de megnyitok egy panelt.
- Lehet, hogy jobban járnék, ha feladnám... Akkor nem rabolnánk egymás idejét. Már a harci kedvem is odalett. Jobban belegondolva... Nem is rossz taktika. Így kedve sincs párbajozni veled az embernek... Vagy egyszerűen csak bolondnak titulál. Fogadj meg egy tanácsot! Ha harcolsz, ne az embert lásd, hanem a mozdulatait és a képességeit. És még ha lány is... Csak egy olyan személyt láss, aki megérdemli azt, hogy tisztességgel küzdj ellene. A biztos vereség esetén is próbálj bizonyítani, hogy ellenfeled élvezze a párviadalt... - mondom egyszerűen, bár lehet, hogy ezt nekem sem ártana megfogadnom.
Egyelőre még nem lépek vissza. Kíváncsi vagyok, hogy erre hogyan reagál. Lehet, hogy pont ez a löket kell ahhoz, hogy végre észhez térjen? Ki tudja... Remélhetőleg majd most kiderül.

by **Tetsuko Jin** Vas. Jan. 06 2013, 15:59

A kis csatározásunk közepette teljesen összeakaszkodtunk.. Fegyverem mindkét végével blokkolnomkellett Jurei-san kezét és kardját.. így más lehetőséh híján egy erőteljesebbet löktem rajta.. de túl erőset és szegényke elesett.. meg is sajnáltam egyből, hiszen micsoda dolog ellökni egy lányt.. szégyent hoztam ezel a saját fejemre.. És ez még mind semmi.. még volt arcom megtámadni őt, miután a földre került.. egy igazi szemétláda vagyok..
- Oh suman.. csak megszokás olt.. - A következő támadását is sikeresen védtem valahogy.. ezúttal mind a ketten a földön végeztük.. de hamar fel is táppászkodtunk és a partnerem kifejezte nem tetszését a hozzáállásommal kapcsolatban. Spt még olyan dolgot is mondott amit nem igazán lehet nőktől... legalábbis, rendes, normális nőktől hallani.. azt, hogy lehetnék egy kicsit perverzebb... rendesen meglepett ez adolog.. nagyon.
- Ké..kérem Juurei-san.. Ha nem akarnék harcolni.. akkor nem tenném.. és Hogy érted, az.. hogy lehetnék perverzebb??- kérdeztem még mindigg meglepettve... Juurei-san nem nagyon szándékozik harcolni.. talán elvesztette a harci kedvét. Sőt még megkaptam a kioktatásomat is.. egy elég szépet... mondjuk nem igazán értem nemtetszésének az okát.. de ez van.. a nőket nem lehet megérteni.
- Talán igen.. így viselkednék... nem tudok csak úgy ártani egy nőnek.. sőt.. iagzán senkinek sem.. ha kell megteszem, de nem élvezem.. – válaszoltam mosolyogva. egyáltalán nem sértődtem meg. A partenerem nem viccelt.. már elő is hívta a paneljét, mondván, hogy feladja a küzdelmet.. továbbra sem értettem az okát.. a tanácsainak sem láttam túl sok értelmét.. Ezért nem is szándékoztam rájuk válaszolni, nehogy mégjobban megsértsem a büszkeségét.. teljesen máshogy gndolkodtunk.. de ha ő ezt így akarja.. akkor megteszem a kedvéért. Közelebb léptem és a botommal hozzáértem az egyik meléhez.. és megböködtem..
- Putty-puty- adtam ki értelmetlen hangokat, majd áttértem a másik keblére is és a botom lecsúsztatom egészen oda.. arra a pontra.. a lába közé, persze ha nem állít meg leőtte... Ekkor botomat két kézzel megragadom védekezésre felkészülve.

by **Kyrena Juurei** Vas. Jan. 06 2013, 16:36

A küzdelem elég érdekesen kezdődött. Eleve úgy, hogy nemigen akadt ellenfél, aki ki akarna velem állni. Pedig... Az értékeim alapján nem sok embernek kellene tőlem tartania. Főleg nem a feltételeim mellett, miszerint a képesség használata nem megengedett az összecsapás során. Ennek ellenére végül csak akadt egy srác, aki bevállalta, hogy megküzd velem. Harci szellemet viszont nemigen látok benne. Mindegy, lényeg, ami lényeg, elkezdtük a harcot. Én támadtam, ő védekezett. Eleinte csak ez ment, majd próbált visszatámadni. Mondanom sem kell, ahogy az lenni szokott, nem boldogultunk egymással. Az viszont, hogyha bármikor is necces helyzetbe kerültem, ő bocsánatot kért, kissé lelohasztotta kedvem. Már egyáltalán nem volt hangulatom ehhez az egészhez.
- Ezt te harcnak nevezed? - kérdem felvont szemöldökkel.
Egy sóhaj kíséretében mégis elteszem fegyverem. Ennek így semmi értelme. Még én is ezt mondom, pedig csak egyes szintű vagyok.
- Hogy értem, hogy legyél perverzebb? Mondjuk úgy, hogy mások már csak azért is támadnak, hogy közelebb legyenek. Remélve, hogy megfogdoshatnak... - felelem kedvtelenül.
Na igen... Erre konkrétan egy példát tudok felhozni, de az bőven elég. Lehet, hogy hiányzik az az idióta? Na nem... Az nem lehet. Ki kell vernem ezeket a dolgokat a fejemből, elvégre mégiscsak egy "harc" közepén vagyok. Vagy az is lehet, hogy már a végén. De minden esetre, még tart.
- Ha nem szeretsz bántani másokat, akkor mit keresel ebben a játékban? - kérdem, lehet, hogy kissé gorombán.
Ez viszont már nem érdekel. Mihamarabb le kell zárni ezt az egészet. Ujjam már közelített a panelhoz, mikor megéreztem a botot. Támadásnak nem mondható ez az egész, de provokációnak nagyon is megfelel... De még mennyire, hogy megfelel. Most aztán visszatért a harci kedvem. Vagy inkább dühöngenék szívesebben? Nos, az én esetemben azt hiszem, hogy a kettő egyre megy. Kezem ökölbe szorul, a panelt eltüntetem egy szempillantás alatt és már lépek is. Igyekszem megragadni az éppen melleim egyikét bökdöső pálcát és magam felé rántani ellenfelem, miközben előre lépve indítom öklöm, hogy alaposan felképeljem. Nagyon remélem, hogy eltalálja úgy, hogy életpontot veszítsen, mert akkor vége ennek az egésznek.
- Ez azért több a vártnál, te perverz! - mordulok fel hangosan, ütésem közben.

by **Tetsuko Jin** Vas. Jan. 06 2013, 18:00

Furcsa küzdelembe csöppentem.. Puszta kedvességből vállatam el, hogy megküzdök Juurei-sannal, mert bár hírdetett nem akadt neki más ellenfele, így beleegyeztem, hogy leszek az ellenfele, ha nem érkezik semmi, és így is lett.. Az elején egész jól megértettük egymást.. sokban hasonlít a gondolkodás módunk, de ebe sajnos nem tartozik bele a harc is.. Arról ugyanis külömbözik a véleméynünk. Ő szeretné élvezni a harcot.. ez nekem annyira nem megy, legalábbis még nem.. Kérdésén meglepődtem... nem értettem pontosan, hogy mire céloz ezzel...
- Igen.. én ezt harcnak nevezem... nem értem nagyon a problémádat Juurei-san..- mosolyom továbbra is töretlen annak ellenére, hogy lehet ezzel idegesítem ellenfelem, pedig nem ez vele a szánddékom. Kérdésemre azonnal meg is kaptam a válaszom.. nem lepett meg.. hiszen az én fejemben is keringtek hasonló gondolatok... szívesen megfogtam volna gömbölyded idomait, de elnyomtam ezeket a vágyakat az akarat erőmmel. Azthittem, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hoztam volna... és valjuk be, hogy a legtöbb nő nem rajong a perverzekért. Vagyis inkább nem mondja ki, ha esetleg így is lenne.
- Ahha.. értem már Juurei-san..- A kérdése is meglepett.. azthittem ez mindenkinek egyértelmű, hogy mit keresek egy ilyen játékban.. termsézetesen, mert bentragadtam, mint a többi játékos is.
- Bentragadtam Juurei-san... És mivel ez egy sima játéknak indult ezért kezdtem játszani vele.. mégis csak más, hogy tudom csak egy játékban püfölök el valakit.. de a SAO mint már te is tudod.. sokkal több mint egy átlagos játék. – eztkövetően kérésének eleget tettem és perverzkedtem egy kicsit, ha ez minden vágya.. Botommal puha kebleit kezdtem böködni.. először az egyiket, majd a másikat. Erre megint nem várt reakcióban tört ki a lány.. perverznek nevezett, holott ő kért erre.. Komolyan nem tudom megérteni őt... igazi rejtély számomra.... Megragadta a fegyverem és maga felé rántott, majd már másik kezével készült is az ütésre.. Úgy döntötem komolyan veszem és eleget teszek a lány kérésének.. Elengedtem a fegyverem, majd kezemmel megragadtam az övét.. és fordulásból átdobtam a vállamon, hogy a háttal a földre essen szegény.. majd már nyúltam is a botomért, de nem támadtam.. mert fegyvertelen volt.. csak hátraléptem kicsit..
- Juurei-san.. kilátszik az alsóneműd- .. bizony fellibbent az a kimonó az átlendítés hatására.. és teljes egészében megmutatta, hogy mit is rejt. Még egy kis pír is megjelent az arcomon.. Nem voltam zavarban.... de egy férfiben megmozdul valami ha ilyet lát.. akaratlanul is.

by **Kyrena Juurei** Vas. Jan. 06 2013, 18:47

Az eddig is egyértelmű volt, hogy bent ragadt. Mindenki bent ragadt ebben a világban. Nem is erre voltam kíváncsi. Sokkal inkább arra, hogy miért játszik ilyenekkel az, aki nem szeret ártani másoknak? Azt ne mondja nekem, hogy a valóságban fél, játékban pedig püföl bárkit, akit csak ér. Nem, egy embernek nem lehet ennyire eltérő személyisége... Hacsak nem... Lehet, hogy skizofrén? Igen, csak ez lehet a magyarázat! Nos, akkor csak a másik felét kell előcsalni, nemde? Remélhetőleg a viselkedésemmel ez sikerült.
Persze... Lehet, hogy én kértem, de amit produkál, az jóval több az elvárt és egyben megengedett perverzitásnál. Egy szó, mint száz, több a soknál. Ezt pedig ki is fejezem egy rögtönzött támadással. Sikerül magam felé rántanom, öklöm pedig már lendül. Ő viszont... Elkapja kezem és átdob válla felett. Mindenre számítottam, csak erre nem. Pedig kellett volna. Úgy tűnik annyira alább hagyott a figyelmem, hogy nem számoltam... Lényegében semmilyen válaszlépéssel. De ő megtette. Ezek szerint kezdi komolyan venni? Remek! Éppen erre vártam, kár, hogy eddig várt ezzel az egésszel. A földön fekszem. Úgy tűnik, hogy amíg itt vagyok, nem szándékozik támadni. Vajon miért nem? Ezen kérdésen töröm agyam, mikor meghallom szavait. Meglepetten felhúzom szemöldököm, azonnal felpattanok, majd kezeim ökölbe szorítom. Több sem kellett. Már megint... Már megint egy fehérneműlesővel van dolgom. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy a vége más lesz. Igazítok öltözetemen, majd előveszem a nemrégiben oldalamra visszahelyezett kardot. Megforgatom egyszer és ujjaimmal szorítom a markolatot, mely némi megnyugvást ad, csakhogy nem éppen eleget. Mikor meglátom arcán a vörös pírt, még jobban dühbe gurulok. Pedig nem kellene, mert akkor szoktam csúnyán, ész nélkül csapkodni, megfeledkezve mindenről, amit tanítottak nekem. Most viszont nem érdekel. Bármiféle figyelmeztetés nélkül rontok előre, a kardot magam előtt tartva. Harci kedvem, vagy inkább gyilkolási kedvem az egekben. Szegény fiú... Ha belegondolok, hogy az én kijelentésem miatt lett ilyen... Nem, akkor sem sajnálom. Felé rontva, amint közelebb érek, gyors egymásutánban csapok hármat, különböző irányból, amennyiben nem lép közbe. Ezek után egy újabb csapásra készülök, csakhogy út közben megállítom kezem, leguggolok és igyekszem kirúgni alóla lábát.

by **Tetsuko Jin** Vas. Jan. 06 2013, 19:57

Próbáltam elmagyarázni Juurei-sannak, hogy mi a külömbség abban, hogy egy játékban ártassz valakinek, vagy a valóságban. És ez a játék inkább a valósághoz állt közelebb, hála Kayaba Akihiko-nak, aki nem lett a szívem csücske.. és gondolom senkié sem.. Felháborító cselekedetett hajtot végre... ennyi életet veszélybe sodorni.. Szőrnyű egy alak, remélem megkapja majd a kellő büntetését és jó sokáig el lesz zárva a kütyüitől, amket annyira szeret. Végül megtettem azt amire a hölgy kért és perverzebbé változam egy picikét.. Fegyveremmel a mellit kezdtem piszálni amit furcsa mód rossz néven vett.. ezt a viselkedést nem teljesen tudom összhangba hozni a korábbi állításával... értetlenül néztem hát, ahogy dühében megtámadott. Nem tehettem mást. komolyabban vettem és kezét megragadva dobtam át a vállamon... Alaposan megvizsgálhattam a fehérneműjét ennek köszönhetően... semmi sem takarta.. kis pír is megjelent az arcomon emiatt. Egyre kevésbé értem emg ezt a lányt.. ennyire dühösnek még egy lányt sem láttam... pedig én csak azt tettem amit mondott és szabadon eresztettema férfi vágyaimat.. Felpattant és megigazította öltözetét, hogy eltakarja azt amit nem akarja,hogy tovább csodáljak, majd fegyvere is újra kezében volt.. nem pihentette tovább.. Teljesen összezavarodtam... nem tudtam mitől kapta fel ennyire a vizet. Azonban nem tőrhettem ezen a kis buksim, mert úgy támadott mint aki megveszett.. nem győztem kivédeni a csapásait.. Szerencsére fegyverem miatt előnyben vagyok, mivel mindkét végével tudok támadni és védekezni.. jelen esetben csak védekezni tudtam. Az egyik csapást készültem ismét kivédeni, de meglepetésemre megtorpant, majd legugolt és nemes egyszerűséggel kirúgta a lábamat. Láttam, hogy mire készül.. ugrottam is, de nem voltam elég gyors és meglett a hatása.. Ráestem Juurei-sanra... letaroltam szegényt.. Elég félreérthető helyzetbe kerültünk. Juurei-san hason fekszok, én pedig rajta.. Kezeimmel elkapom az ő kezeités leszorítom, hogy ne tudjon támadni, botomat az esés közben sajnos elejtettem.. Én fegyvertelen vagyok, míg ellenfelem nem.. gyorsan ki kell gondolnom valamit. Nem maradhatunk csak így itt.. ebben a pózban.. Közben megint megjelent egy kis pír az arcomon.. nem tehettem ellene semmit.

by **Kyrena Juurei** Vas. Jan. 06 2013, 21:39

Azok után, hogy ez az idióta kijelentette, hogy látta a fehérneműm, ne is lepődjön meg, ha feldühödök. Pláne nem azok után, hogy az egész amiatt van, mert átdobott a vállán. Ami persze teljesen váratlanul ért, hála figyelmetlenségemnek. Figyelmem alább hagyott, harci kedvemmel együtt. Most viszont... Ismét a toppon vagyok, legalábbis úgy érzem. Támadásaimat igyekszem gyors egymásutánban megtenni. Csak egyszerűen csapkodok, megfigyelve ezzel, hogy valójában milyen gyors és hogyan mozog. Elég ügyes. Minden csapásom kikerüli. Látom, ahogy utolsó, "támadásom" is igyekszik kivédeni, mikor én leguggolok és kirúgom lábát. Észrevette. Reagálni viszont nem tudott időben. Tervem sikerült, ő pedig megindult a föld felé. Vagy mégsem?
Hirtelen a földön találom magam. Mozogni nem tudok. De miért nem? Szemeim kinyitom és próbálok körülnézni. Kezeim nem mozdulnak. Jin erősen tartja azokat. Nem hiszem el... Pedig már minden kezdett terv szerint alakulni, erre így kötünk ki? Nem lehet... Ekkora balszerencsét. Ahogy fordítom arcom, szemem sarkából ismét látom a vörös pírt a fiú arcán. Valami rossz érzés fog el. Egyre közelebbinek érzem. Egész testemből remegést vált ki. Először csak enyhén, aztán pedig egyre erősebben, ahogy az elmémben létrejött kép közeledni kezd lelki szemeimhez és egyre élesebben kirajzolódik. Szemeim egy pillanat alatt szorulnak össze. Hát ismét itt van. Az az érzés, mi rémálmaimban is gyötör szüntelen, s gyakran zargat ébren töltött pillanataimban is. Teljesen ledermedek. Izmaim megfeszülnek és úgy remeg egész testem. Érzem, ahogy egyre jobban elönt a félelem. Keserű ízét érzem számban, s színes örvénye bekeríti elmém. Nincs menekvés. Kénytelen vagyok újra szembesülni azzal, mivel soha nem akartam találkozni. Újra pedig még kevésbé. Azt hinné az ember, hogy egy idő után már megunja ezt az egészet és nem fog ekkora hatást elérni. De nálam ez nem így van. Sőt, minél többször látom, annál erősebben taszít borzasztó mélységébe. Soha nem akarom ismét átélni... Nem... Nem akarom!
Kétségbeesetten próbálok kiszabadulni. Igyekszem a csuklóimat szorító béklyókat lerázni, de hiába. Elmémben közben próbálok némi nyugalmat teremteni.
- Ez csak egy párbaj... Természetes, hogy hozzád érnek... - motyogom némán magam elé.
Ezt többször is elismétlem. Szemeim végül kinyitom, mikor sikerül elérnem némi hatásfokot. Mozdulnom kell. Ez a tehetetlenség csak még rosszabbá teszi az egészet. Végül elég drasztikus megoldás jut eszembe. Fejem nagy lendülettel indítom meg hátra, hátha sikerül lefejelnem a srácot. Ha azt nem is, remélhetőleg azt elérem, hogy kezei ne tartsák olyan szorosan enyéimet. Amennyiben lazul a szorítás, karddal gazdagított karom megindítom hátam mögé, hátha azzal el tudom intézni, vagy legalábbis lekergetni magamról.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Jan. 07 2013, 02:29

Juurei-san egyre dühösebb és dühösebb lesz.. nem igazánértem ennek az okát, összezavarodtam, de ez nem mentesít az alól, hogy egy csata kellős közepén vagyok.... Oda kell figyelnem minden mozdulatra, avgy végem van... veszítek és én pedig megígértem, hogy beleadok mindent.. amit persze ő nem hitt el, mert nem akartam támadni. Igaz kicsit visszafgtam a kezem, mert egy nővel van dolgom, de akkor is.. beleadtam mindent és kész. Még a kérését is teljesítettem.. mondjuk azóta viselkedik furcsán... miután megláttam az alsóneműjét... Felpattan és némi ruha igazítás után nekem támadt, de eszeveszetten... cak úgy csapkodott a kardjával rendesen. Viszont nem veszítette el teljesen az önuralmát, csak én hittem azt.. ezért is tudott átverni... épp véfekeztem volna egy csapás ellen amit be sem vitt, csak félrevezetés volt, majd legugolt és kirúgta a lábaim, aminek következtében ráestem szegényre, fegyverem pedig elgurult. Kezeit lefogva próbáltam húzni kicsit az időt, míg ki nem találok valami. Ezt meglepően nehezen viselte.. kis idő múltán elkezdett remegni a teste... éreztem már hasonlót... ez amoylan félelem.. legalábbis szerintem.. kicsit később motyogott is magában valamit, amit nem értettem kristály tisztán.
- Minden rendbmm....- éppen ráakartam kérdezni, hogy minden rendben van-e, de szó szerint lefejelt.. nem fájt, de megzavart vele kicsit.. és emiatt ki is szabadúlt az egyik keze.. nem tehettám mást.. el kellett engednem.. hírtelen legurultam róla a botom irányába és még gurulás közben magamhoz vettem, majd felálltam tüstént. Felvettem egy alapállást. Egyik lábam kicsit előrébb toltam,míg másikkal támasztottam és botomat két kézzel fogom előre tolva.. átlósan fogom a testem előtt.. Megvárom míg Juurei-san is hasonlóan felkel.. addig nem lépek semmit.. már nincs messze az összecsapás vége... talán ez lesz az utolsó támadás.. vagy esetleg védekezés.. ez majd kiderül.. ebben a pózban várom hát, hogy mit lép szegény lányka.

by **Kyrena Juurei** Hétf. Jan. 07 2013, 15:32

Azt, hogy rám esett és leszorította kezeim, elég rosszul viseltem. Hirtelen előtört gyenge pillanataim legfőbb okozója. Azt viszont nem hagyhatom, hogy ő meglásson olyan állapotban. Nem, elég, hogy egy személy tud róla. És még többet is, de ez most nem lényeg. Most le kell győznöm, nincs mese. Hozzá is kezdek, bár néhány fázison így is átesem. A testem ledermed, remegek, mint egy fürdőruhamodell a sípálya kellős közepén, nem is beszélve a motyogásról. Az mondjuk szándékos. Többnyire be szokott válni, ha némi erőre van szükségem. Konkrétan magamba beszélem az igazat. Vagy ilyesmi. Mindez viszont hatalmas energiaveszteségembe kerül. Nem is fizikailag olyan vészes, sokkal inkább szellemileg. De úgy nagyon. Jobban leterhel, mint bármi más. Ennek ellenére sikerül. Fejem hátra csapom, Jin pedig letakarodik rólam. Végre... Kezdett nehezemre esni levegőt venni. Most már viszont ez is megoldatott.
Eltalálnom viszont a karddal nem sikerült. Én is gurulok egy keveset oldalra, majd feltápászkodom. Egy pillanatra megszédülök és támolygok emiatt egy keveset. Csak most jut eszembe. Azzal, hogy ellenálltam a rettegésnek... Lényegében eldöntöttem a küzdelem kimenetelét. A fiú győzött. Erőm nincs folytatni. Ez olyasmi, mint mikor Ren feladta. Vagyis... Nem... Ott döntetlennel zártuk a mi kis összetűzésünket. És azt hiszem, az én helyzetem most sokkal rosszabb. Már érzem a jelét... Hamarosan vége. Előtte azonban még megadatik nekem néhány másodperc. Nem kellene, hogy Jin aggódjon miattam. Nem, még a végén szívrohamot kap. Ha egyáltalán az lehetséges ebben a világban. Közelebb lépek hozzá egy lépést.
- Nem kell aggódnod... Gratulálok, te nyertél! - mosolygom, miközben a panelt megnyitom és feladom a küzdelmet.
- Viszlát! Remélem még találkozunk! Örülök, hogy a végén komolyan vetted ezt az egészet...
Reakciót nem várok. Nincs rá időm. Egyszerűen a kardot visszahelyezem oldalamra, a kristályt előveszem és a város főterére teleportálok vele, mielőtt utolér mai végzetem...

by Ajánlott tartalom

Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin

Re: Kyrena Juurei vs. Tetsuko Jin