Allen Dante

Név: Sara Lightsworm
Nem: Lány
Kaszt: Íjász
Kor: 17

Vagyon:
Ismeretlen

Kinézet: Anyai ágon japán, apaion angol. Leginkább anyja vonásait örökölte. Magassága átlagos, körülbelül 170 cm magas. Haja fekete, szemei kékek, de akár szürkének is nézheti az illető. Akármit is viseljen, egy piros/vörös masni mindig a nyakában van.


Jellem: Kicsit visszahúzódó, de kedves lány, aki bármikor segítene barátainak. Néha kicsit naiv, és rácsodálkozik a dolgokra, de valójában nagyon intelligens és művelt személyről van szó.

Pontok:
Élet: 1->+1
Fegyverkezelés:1->+3
Erő: 0->+1
Kitartás: 0->+1
Gyorsaság: 3->+2
Speciális képesség: 0->+2

Felszerelés:
Kezdő íjász felszerelés

Képesség:
Ice Barrage:
Egy olyan lövés, ami az ellenfelet mozgás képtelenné teszi, majd lelassítja. A képességnek az ereje függ a használó szintjétől, ugyanis a „fagyasztás” annyi körig tart ahányas a használója. A fagyasztás mozgás képtelenné teszi az ellenfelet, de a szemből jövő támadásokat hárítani tudja. A lassítás abból áll, hogy az ellenfélnek a gyorsasága egy körig a felére csökken. A képességet annyiszor tudja használni, és annyi emberen egy csatában, ahány speciális képesség pontja van.

Találkozásnak a története:

Egy újabb nap kelt fel a Kezdetek Városában. Mint mindig a reggelivel kezdtem, a fogadóban ahol megszállok minden este. Ez szinte már rutin számomra, hogy Annei az emeleti lépcsőfordulónál üdvözöl és megkérdezi, hogy mit kérek reggelire. Miután meg reggeliztem, elmegyek a városba körülnézni, hátha akad egy ínyemre való küldetés. Valahogy így telnek a napjaim, hol találok küldetéseket, hol nem. Éppen a főtéren sétálgatok, mikor észreveszem, hogy néhány srác körbeáll egy lányt, aki látszólag nem nagyon élvezi azt a szituációt. Odamegyek hozzájuk és megszólítom őket.
- Na de uraim, nem szép dolog zaklatni egy ilyen bájos hölgyet. –mondom széles vigyorral az arcomon, de közben a védekezésre is készülök, mert van egy érzésem, hogy az egyikük le fog keverni egyet.
- Ne szólj bele kölyök, nem a te dolgod. –kiált rám, és ahogy sejtettem meg is akar ütni, de nem hagyok neki alkalmat rá, megragadom a karját és a vállam felett átdobom.
- Nos, én nem így gondolom, főleg úgy hogy megtámadtál. –mosolyodok rá a földön lévő férfira, vagyis inkább fiúra, hisz alig lehet nálam idősebb pár hónappal, vagy maximum egy évvel. De a baj párban jár, tartja a mondás, mert az egyik társa szintén rám támad, de pechére eléggé magas szinten űzöm a harcművészetet, így könnyűszerrel leszerelem a támadást és őt is két vállra fektetem. Hamarosan a tömegből előáll egy magas, nyurga srác, és megszólít.
- Látom jó vagy a közelharcban, ezért nem kockáztatom meg, hogy neked megyek, inkább kihívlak egy párbajra.
- Lenne egy kérdésen, ki vagy te? –teszem fel a kérdést, ami mit ne mondja eléggé célra törő, mivel ő hívott ki és még be sem mutatkozok.
- A nevem Claus, és ennek a bandának a vezetője vagyok.
- Így már mindjárt más, az én nevem Bornis, örvendek. Nos, akkor, ezt most szögezzük le, ha én nyerek, akkor békén hagyjátok a lányt és elmentek innen, meg felel?
- Teljes mértékben, de ha én nyerek, mindent elverek rajtad, amit a társaimnak okoztál.
Erre választ már nem adok, csak bólintok rá, és hamarosan meg is jelenik a kihívás kijelző, amit el is fogadok. És a harc elkezdődik. Az első csapásából látszik, hogy hatalmas erővel rendelkezik, de a gyorsasága meg sem közelíti az enyémet. Amint a csapását hárítom, egy gyors ellentámadásba kezdek, ami telibe is találja. Ettől egy kicsit meghátrál, de nem adja fel. De a támadásai így sem sikeresek, teljesen átlátom a támadásait, és térek ki előlük. Már teljesen átvágtam a páncélját, így az életpontjait veszem célba, amiket hamar el is veszek, így a párbaj véget is ér. Belátva a vereségét az ellenfelem elhagyta a főteret a bandájával együtt. ezután odalépek a lányhoz és megszólítom.
- Gyere velem, meghívlak egy italra. –mondom neki és megragadva a kezét a fogadóba viszem ahol megszálltam.
Amint beérünk Annei fogad minket és amint meglát bennünket, ahogy a kezét fogom az ismeretlen lánynak kajánul elmosolyodik, majd egy asztalhoz vezet minket és felveszi a rendelésünket.
- Bocsánat, hogy ilyen váratlan módon magammal rángattalak, de hirtelen ez jutott az eszembe. Remélem nem okoztam ezzel nagy problémát.
- Mmm, sőt inkább köszönöm, hogy segítettél. Nem tudom, hogy mi történt volna, ha nem jössz. Amúgy Sara-nak hívnak, örvendek.
- Szintúgy, engem Bornis-nak. Mond csak miért támadtak le azok a srácok a téren?
- Azt akarták volna, hogy csatlakozzak a csapatukhoz. De én nem akartam, de ők nem tágítottak, és nem hagytak el menni sem.
Közben meg jön a rendelésünk, amíg azokat fogyasztjuk, megtudok néhány dolgot Sara-ról, többek között, hogy Angliában él, és mellette néhány hobbijáról is tudomást szerzek. Amikor fizetek, Annei a kezembe nyom egy szórólapot majd hatalmas vigyorral az arcán eloldalog. Megnézem és látom, hogy egy kisebb fesztiválnak a szórólapja, ami a mai estén lesz. Elgondolkozok, hogy mit is kéne tennem, végül arra a következtetésre jutok, hogy elhívom magammal Sara-t. Ő egyből igent mond a meghívásra, megbeszéljük, hogy este hét órakor találkozunk a főtéren. Ezután külön váltunk és mind a ketten megyünk addig is a magunk dolgára. A megbeszélt időpont hamar eljön, a biztonság kedvéért korábban a találkozó helyére megyek, és ott várok rá. Ahogy a tömeget nézem, látom, hogy a lányok nagy többségén yukata van. Ezt nem is csodálom, mivel a játékosok nagyszázaléka japán és a fejlesztők is azok. Így most egy japán fesztiválon is részt vehetek. Eljön a találkozó időpontja, és Sara megjelenik. Gyönyörűen tündököl a lemenő nap és az utcai kivilágítás együttes fényeiben. Ezután elindulunk a fesztiválra, majd elvegyülünk a hatalmas tömegben. Az órák csak úgy repülnek, mígnem közeledik az éjfél. Ekkor Sara megkér, hogy kövessem őt. Egy dombra megyünk fel, ahonnan belátni az egész várost, ekkor éjfélt üt az óra és a tűzijátékok, mind az égbe repülnek, és gyönyörű színpompába öltöztetik a fekete eget. A műsor végén Sara felém fordul és megragadja a kezemet.
- Bornis, köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam veled. Nem hittem volna, hogy találkozni fogok olyas valakivel, mint te, örülök, hogy ez megtörtént. –mondja, majd menne is el, de én nem engedem el.
- Ha… ha ennyire jól érezted magad velem, akkor ne menj el. Maradj velem, és ígérem, hogy több ilyen napban lehet részed. –azzal rámosolyodok.
- Komolyan gondolod? –kérdezi, amire én bólintok. – Akkor, ha nem bánod mostantól a társad lennék…

Jellem:
Allen, mint, a valóságba, és mint a játékban egy nehezen kiismerhető természettel, jellemmel rendelkezik, de ha egyszerűen valaminek nevezni szeretnénk a jellemét, azt mondanánk rá, hogy olyan, mint egy kaméleon. Folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez, és hidegvérét, nyugodtságát, racionalitását, egy pillanatra sem veszíti el. De ha valaki több időt is eltölt vele az ember, akkor hamar rájön, hogy valójában milyen is. Akik rászorulnak, szívesen segít semmiféle ellenjuttatás nélkül. Természetesen nem nézi jó szemmel, hogyha egyes emberek terrorizálnak másokat, ilyenkor mindig beleavatkozik, és próbálja megoldania dolgot, ha másképp nem, akkor harccal. Mindig a végletekig küzd, és sosem adja fel, képes az utolsó pillanatokban is erőt venni magán és felállni. Az ölés nem a kenyere, ő inkább a pszichológiai hadviselésnek a híve, inkább szellemileg megtöri ellenfelét és úgy „bünteti” meg. Általában úgy, hogy „megmutatja”, nekik milyen a halál, innen van a Fehér Kaszás elnevezés. Pontosan nem lehet megfogalmazni, hogy ezt hogyan is viszi végbe, de köze van a kisugárzásához, ami olyan aurát képes árasztani, ami az emberekben a legnagyobb félelmeiket felszínre hozza, ilyenkor tekintete üressé válik, mint a sötétség, ami magával akarja rántani az embert. Ám van egy másik, ami nyugodtságot, és békességet áraszt, amivel barátkozni szokott, vagy az embereket próbálja jókedvre deríteni, vagy vigasztalni, ilyenkor általában egy mosollyal, vagy fejsimogatással oldja meg a dolgokat. Mivel tudja, hogy milyen valakit elveszíteni, aki közel állt hozzá, ezért folyamatosan arra törekszik, hogy ezt ne kelljen átélnie senkinek sem. Gyors helyzet felismeréssel és emberismerettel rendelkezik. Képes akár hamar kiismernie ellenfelét, beszélgető partnerét. Nem túl beszédes, fiatalemberről van szó, harcok alatt nem beszél sokat, de ha egyszer úgy dönt, hogy beszélhetnékje van, akkor belekezd és eléggé nehéz „lelőni” őt. Ekkor akarva-akaratlanul képes másokat megbántani, de hamar észbe kap és bocsánatot kér az illetőtől, illetőktől. Mivel sokáig volt solo player ezért még benne van az, hogy; „egyedül mindent megoldok”, de hamar belátja, hogy a nagyobb feladatokhoz, mások segítségére is szüksége van, amit igénybe is vesz.

A jellememen kívül szeretném a nevemet Allan Ange-ról Allan Dante névre módosítani, és a Bornis-t is erre szeretném átíratni.
Vagyis adatlapon: Név: Allen Ange -> Allen Dante
oldalon szereplő név: Bornis -> Allen Dante

Nos, ezt már egy jó ideje fontolgatom, hogy mikor is kéne megtennem és már elszántam magam rá. Leginkább azért teszem ezt, mert reményeim szerint jobban illik hozzám, mint az elődje, és a másik ok, hogy kezdtem unni a kardot

Ismét napos reggelünk van, a digitális madarak csicseregnek, a digitális Nap ragyog a digitális égen, szóval ez egy digitálisan szép napnak indul. Ezen agyalva kimászok az ágyból és magamra ölteném a ruhámat, mikor a felszerelésem között megpillantok egy számomra ismeretlen tárgyat, először nem tudom mire vélni ezért, mint mindig a kíváncsiság vezérletével megnyitom a tárgyat, ami egy ablakot jelenít meg előttem;

Tisztelt Allen Dante,
Ezennel felajánljuk önnek, hogy lehetősége legyen egy kasztváltásra, a választott kaszt bármi lehet,
ami a játék keretein belül található meg, és melléje kiválaszthatja a fegyverét is.
Ezt a lehetőséget azért kapja, mert Ön, részt vett a BETA tesztelésen, ezért kapja tőlünk ezt a kis ajándékot.
Üdvözlettel, Kayaba Akihiko
Nos, eléggé érdekes kis üzenet és hát nem mindennap kap ilyet az ember. Így gondolkodóba esek, ezzel egyetemben visszahuppanok az ágyra. Sokáig csak nézek előre, oly módon, hogy a fogaskerekek az agyamban abszolút nem forognak. Ezért egy hatalmas sóhajjal hátradőlök és tovább töröm a fejemet.
- Vajon mit kéne tennem? De eléggé csábító ajánlat, de ha váltanék, akkor mit válasszak… hm. –töprengek továbbra is, mikor egyszer csak eszembe jut valami. – Ha már úgy is a Fehér Kaszásnak „hívnak”, akkor miért is ne váljak azzá.
Ezt a lehetőséget egyedül a harcművész kasztnál tudom kijátszani. Egy kis habozás után el is döntöm, hogy mit szeretnék. Rámegyek a harcművész kasztra és kiválasztom hozzá a kezdő fegyvert, ami nem más, mint egy kasza. Ekkor kicsit furcsán kezdem érezni magam, mintha forogna velem a világ, majd hirtelen abbamarad minden és ez után úgy vagyok mintha mi sem történt volna, csak annyi különbséggel, hogy a felszerelésem között egy kaszát találok és mikor a Szabdalót szeretném felszerelni, már nem tudom, de a kaszát könnyűszerrel véghezviszem.
- Hát… akkor ennyi volt a kardforgató karrierem. Bár talán nem is bánom, a BETA-t is azzal a kaszttal játszottam, kell egy kis változs. –jelentem ki boldogan, majd lemegyek az ebédlőbe.

Fegyver:
Egy két métert megközelítő nyéllel rendelkező, borotvaéles pengével felszerelt kasza, aminek végén egy másfél méteres lánc lóg.


// Csak a kaszáról egy kép, a lánc sajnos nem látható :/ //

És ha lehet akkor a képességemet is módosítanám:
Eddig a sebzés: gyors/2+erő
De az új: Gyorsaság(plusszok nélkül)+fegyverkezelés
Természetesen a többi maradna, de ha nem elfogadható, akkor azt majd módosítom.

Bővíteném a kinézet leírásomat, ami mondhatni... maradjunk annyiban kicsit gyatra volt ehhez képest

Allen egy félvér fiú, mivel apja angol, anyja pedig francia, így mondhatni, mindkét oldalról örökölt néhány vonást. Apjától a magasságát örökölte, vagyis az ő családjától, ami 187 cm, mert az anyai felmenői mind alacsonyak voltak. Ezzel a magassággal mindig is kitűnt kortársai közül. Bőrszíne a fehér és a kreol közötti átmenet. Az anyai családjától az ezüst hajszínt örökölte, ami minden egyes családtagnál megfigyelhető, így nála is, ami félhosszú, vagy a fiúk esetében már hosszúnak számító hajhossza van. A hajszínhez párosul a zöld vagy kék szemszín, de Allen esetében a zöld. Mivel jó pár évig vívást és harcművészetet tanult, így megfelelő izomzattal rendelkezik, persze ez nem olyan látványos, mint amilyen a testépítőknek van, hanem mondhatni, hogy azért diszkrétebb azokénál, ha egyszerűen meg akarnánk fogalmazni, azt mondanánk, hogy szálkás.
Ruhaviselete, kicsit talán eltér a korabeli fiatalokétól, mert jobban kedveli az alkalmi megjelenést, mint a sportos, utcait. Az egyszerű színvilágot kedveli, semmi minta, vagy csini-vili, csak egyszínű ruházat. Általában a fehéret és hozzá valami világosat szokott viselni, de van mikor a sötétebb ruházat is megjelenik nála, amik leginkább a feketére hajaznak. Majd erre felvesz egy zakót, ami nem üt el az alatta lévő ingtől. Természetesen az öltözetéhez elengedhetetlen a nyakkendő, ami tökéletesen passzol az hozzá.
Mielőtt még bárki is azt mondaná, hogy ez az összeállítás gátolná a harcokban, nem, tökéletesen mozog, talán még szabadabban, mintha az alap harci ruházatot viselné.

Spoiler:

Akkor ennek is eljött az ideje, spec képesség 2 :3

Will of the Reaper:
Passzív képesség, mely bármikor aktív. Elve azon alapszik, hogy a fegyverkezelés (felszereléssel)/4-et hozzá adja az erőhöz. Azonban, hogy vannak korlátai is, ami abból áll, hogy az erőpontokra minden harmadik (3.) szinten lehet rakni, aminek maximális értéke kettő (2) pont. A másik, az, hogy fegyverkezelésre szintenként három (3) pontnál többet nem rakhat a játékos, de ezeket, akár minden szinten pontozhatja. A sikeres boss fightok után kapott pontot, sem az erőre, sem a fegyverkezelésre nem rakhatja.
+ a jobb átláthatóság érdekében, jobb lenne ezt az értéket egy + oszlopban jelölni :3

Story:

Ez a nap is úgy indul, ahogy a többi, békés, kellemes, nyugodt, mit is kívánhatna egy pihenésre vágyó srác, aki megannyi megpróbáltatáson esett már túl, és még ki tudja, hogy miket kell elviselnie. Vagyis egy szó, mint szár, ma a pihenés napja van. Így a megszokottnál egy kicsit többet maradok az ágyban heverészéssel töltve az időmet, de amint a gyomrom úgy rendelkezik felettem, hogy ideje lemenni, reggelizni, nem tudok ellentmondani a parancsának. Így komótosan kimászok a takaró alól, és elindulok az ebédlő fele. Mikor leülök az asztalhoz Annie lép oda hozzám és megkérdezi, hogy mit óhajtok enni. Egy kis gondolkozás után, úgy döntök, hogy egy kiadós angol reggelit rendelek. A reggelim kisvártatva meg is érkezik, aminek rögtön neki is állok. Az ízek mennyeien összeértek a számban, mintha az otthon ízeit csalták volna bele, ebbe a játékba. Amint végzek vele, felállok, megköszönöm az ételt és elhagyom a fogadót, hogy valamivel elüssem a napomat. Gondolkozni kezdek, hogy vállaljak egy rövid küldetést, vagy inkább küzdjek meg valakivel. Az utóbbi valószínűbbnek tűnik, mert, ahogy egy sikátor előtt haladok el, látom, hogy néhány suhanc, mert másnak nem tudom őket nevezni, egy párt zaklatnak. Nagyon nem tetszik ez a jelenet, ezért bármiféle tervezés, gondolkodás nélkül odamegyek hozzájuk.
- Ejnye, uraim. –szólítom meg őket, majd végig futtatom rajtuk a szememet. – Kérem, fejezzék be, mert még csúnya vége lesz. –folytatom mondandómat a három férfi fele.
- Mit akarsz kölyök? –kiált rám az egyikük, aki éppen a megtámadott fiút fogta, amíg társai a lányra mozdultak rá.
- Csak annyit, hogy engedjétek el őket. –mondom egy széles mosollyal az arcomon.
Ennek hallatára egymásra néznek, majd elkezdenek hangosan nevetni, végül az egyik, amelyik a lány közelében van, odalép hozzám, és megragadja a zakómat, majd a falnak nyom.
- Kölyök, ha nem kotródsz innen, nagyon megjárhatod.
- Hm… -s közben rántok egyet a vállamon. – Megkérhetnélek, hogy engedd el a ruhámat. –mondom neki, de hangom, már jóval komolyabban hangzott, mint az előbb. A kérésemnek nincs nagy hatása, sőt most még jobban elkezdtek nevet. Még egyszer megkértem, hogy eresszen, de ekkor is süket fülekre találok. – Hát rendben. –szólalok meg ismét, majd megragadva a fickó karcát kicsavarom, és földhöz vágom. – Hogy ti nem értetek a szép szóból.
- Te kis rohadék. –kiált fel a másik lánynál lévő alak, és indulna is felém.
- Állj. –kiált rá a társa, aki még talpon van. – Értelmetlen lenne, inkább döntsük el ezt egy párbajban. Mit szólsz hozzá, kisfiú?
- Felőlem, de szerintem nem itt szeretnétek küzdeni.
- Persze hogy nem. –mondja, és a főtérre mutat. –Küzdjünk meg ott, még nézők is lesznek.
Bólintok, hogy rendben van s elindulunk a „küzdőtérre”, közben a két fogvatartottat elengedik, akik abban a pillanatban el is menekülnek a helyszínről. A térre érve felállunk egymással szembe és közben várom a felkérést. Eddig az indikátorukat nem is figyeltem, de most végre szemügyre tudom venni. Mindhárman piros játékosok, így vélhetően a küzdelem, amit fel fognak ajánlani, a teljes életes. Az elméletem helytálló volt, és a felkérés megérkezik, amit elfogadok. Vélhetően a vezérükkel állok szemben, aki egy kardforgató, ezt a fegyveréből tudom megállapítani. Az időzítő lejárta után elkezdődik a küzdelem. Ő ront nekem, elsőnek, de a támadását könnyedén tudom hárítani, így egy ügyes mozdulattal elkerülve indítom az ellentámadást, ami betalál, de életet nem vettem le vele. Még néhányszor ezt megismétlem, de éppen, hogy sikerül megsebeznem. Piszok sok élete van, nekem meg alig van valamennyi sebzésem. Már kezdem magamat fáradtnak érezni, amire az ellenfelem is rájött, így kapva az alkalmán, ismét támadást intéz ellenem. Amit az életcsíkomra tekintek, látom, hogy jóval a felét levette. Ez így nem jó, jegyzem meg magamban, hiszen még egy találat és nekem annyi. Valamit tennem kell. Ha szerencsém van, akkor sikerül annyi sebzést bevinnem, mielőtt ismét kifulladok, hogy megnyerjem a küzdelmet. De ez jelen helyzetemben veszett ügynek tűnik, de semmiképpen nem adom fel. Felállok a földről és néhányszor megforgatom a kaszámat, majd megindulok feléje. Mikor a közelébe éreke egy hatalmas ugrással átugrom, majd néhány vágást végzek rajta.
~ Még, még, még, még többet kell, bevigyek neki. –ismételgetem magamban.
Végül azt veszem észre, hogy egyre nagyobbakat sebzek rajta, hirtelen nem tudom, hogy miért van ez így, de ha már ez megtörtént, akkor itt ne állunk le és fejezzük be. Végül elérkezett az utolsó csapásnak az ideje, aminél felugrik az ablak, hogy meg akarom őt ölni. Lendítem is a kaszámat, hogy a fejét levágjam, de mikor már a nyakánál lenne a penge rányomok a nem opcióra, így megkímélve az életét.
- Ennyi volt, most az egyszer életben hagylak, de ha legközelebb találkozunk, nem leszel ilyen szerencsés. –mondom neki, s azzal hátat fordítok neki.
Amint elhagyom a főteret a menümet böngészem, hogy mitől lehet az, hogy a sebzésem egyik pillanatról a másikra megugrott, végül megtalálom, egy új képesség, érdekes… azzal az égre pillantok és egy hatalmasat nyújtózkodok

//a storyra csak ennyi tellett :/