Legendás küzdelmek

by **Hinari** Hétf. Márc. 08 2021, 13:59

A lombokon átszűrődő, délutáni napsugarak végigfutottak a penge élén, ahogyan felemeltem azt az arcom felé. Pillantásom követte a fényt, egészen a fegyver hegyéig és még azon is túl, a messzi hegyek havas ormáig, a szellővel szállva felfelé, egy másik világba. Ahol a hideg acél gyorsasága és könyörtelensége mit sem számít, ahol nem az életet jelenti.
Sóhajtottam és behunytam szemeim.
Naithen egy órája ment el, melegségét még mellkasomban éreztem, hiányuk pedig minden találkozás után egyre jobban fájt. Édesanyám mosolya, amire alig emlékeztem már, apám ölelése és a többiek, akik talán már el is feledkeztek rólam azóta. Mégis meddig bírom így még? Nestor szuszogását hallgattam a fa tövében, kezem ökölbe szorult. Fejemben saját szavaim visszhangzottak, "Mégcsak a 40. bossnál járunk... sikerült kapcsolatba lépned velük?" - a válasz pedig mindig ugyanaz volt. Eltűntek, lehet végleg, nekem viszont... szükségem volt rájuk. Felálltam és felsétáltam a szobánkba, ahol Alex feküdt magatehetetlenül, egyre kínzóbb fejfájással. Tenni akartam, de hiába a bossok, hiába minden elosztott pontom, még ígysem voltam semmivel sem előrébb. Beharaptam ajkaimat és írtam egy üzenetet Chaknának.

Hinari írta:Szia,
Lenne kedved egy barátságos mérkőzéshez, hogy fejlesszük a fegyvereket? Találkozhatnánk akár most is, az aréna előtt.
Hinari

Igazság szerint nem a Katana miatt kértem párbajt a lánytól, habár ez volt a legkézenfekvőbb indok, amit ki tudtam találni és némi igazság persze volt benne, hisz miért is ne lett volna. Pár plusz pont a fegyveren sohasem ártott. Valójában viszont csak le akartam vezetni a feszültségem, valakivel, aki kellően kívülről tudja ezt az egészet nézni és kellően érzékeny is hozzá, hogy segíteni tudjon. Amik ugyanis megfogalmazódtak bennem... azok most jobban érintették a céhet, mint valaha.

A felhőket bámultam az égen, amikor a lány megérkezett. Lehet nem ért rá azonnal, lehet igen, de végülis itt voltunk mindketten és én próbáltam vidámságot erőltetni magamra, jóllehet nem ment valami pompásan. Talán nem is volt célom; talán sokkal inkább akartam, hogy lássa, mintsem azt, hogy ne.
- Szia - köszöntöttem azért őt mosolyogva és léptem elébe - Azt hiszem nekem is szükségem van egy kis harcra, nemcsak őneki - nevettem fel keserűen és intettem az övemen lógó Katana felé, tekintetem viszont sokat nem időzött rajta; a madarakat követte, amelyek felfelé igyekeztek - Talán a századikon van a fészkük... - mondtam ki félhangosan, majd egy nagy sóhajjal szakítottam el pillantásom az állatokról és tértem vissza a földre, a valóságba.
- Veled minden rendben van? Hogy állsz az új tagokkal, sikerült jól beilleszkedniük? - kérdeztem Chaknát és mivel időközben besétáltunk az épületbe, felajánlottam neki, hogy válasszon most ő pályát. Bármilyet, amit csak óhajt. Bármit, ami kellő kihívást nyújt és eltereli a gondolataimat a jelenről...

by **Chakna** Hétf. Márc. 22 2021, 16:32

Elmerengve nézegettem Artemiszt a 14. szint egyik eldugott tisztásának szélén, a tavaszi napsugarak melegét élvezve. Mintha valami változóban lett volna az íjon, de még hiányozna valami... De az is lehet, hogy csak a napsugarak játéka tévesztette meg a szememet az egyébként ritkán nézegetett fegyveren...
Mindenesetre az tény, hogy ellenőrizve a fegyvert a menüben láttam, hogy már nem sok hiányzik neki a szintlépéshez, így akár a fények játéka volt, akár tényleg változni látszott valami, érdemes lett volna foglalkozni vele.
Csak éppen azt nem tudtam, hogyan... Nem vonzott, hogy csak úgy odaálljak az aréna épületéhez, és az első arra járó ténfergőt megszólítsam egy küzdelem reményében, ami nem is volt biztos, hogy elég lesz a legendás fegyver fejlődéséhez. Nem mintha probléma lett volna kiszúrni valaki olyat, akinek még nincs ellenfele, de valahogy most nem vágytam új ismeretségre, és az eddigi ismerőseim társaságát sem kifejezetten kerestem, ha figyeltem is, hogy merre járnak.
~ Kár, hogy nem lehet simán mobokkal fejleszteni Artemiszt ~ sóhajtottam. Abból ebben a pillanatban is voltak körülöttem néhányan, de elég messze, hogy ne érezzék fenyegetve magukat. Vagy csak a szintkülönbség volt elég nagy, hogy elkerüljenek.
Az erdei neszek idilljébe kiabált bele az üzenet érkezését jelző csilingelés.
Nem volt más dolgom, és nem is szerettem volna titkolni ezt, így rögtön lenyitottam, Hinari nevét látva kicsit meglepetten, és valami fontos információt várva, vagy segélykérést valamilyen probléma megoldásához, vagy valami hasonlót...
Ehelyett mintha a gondolataimban olvasott volna... Kihívás legifejlesztéshez... Éppen ami kell nekem, ráadásul mindkettőnknek haszna van belőle!
Kényelmesen, de habozás nélkül pötyögtem a választ.

Chakna írta:Éppen gondolkodtam rajta, hogy Artemisz nemsokára szintet lép! Pár perc, és ott vagyok!

Miután elküldtem tápászkodtam csak fel, kicsit átmozgattam a végtagjaimat, aztán a Kristályomat elővéve a Kezdetek Városába teleportáltam.
Megérkezve már kerestem a szőke hajzuhatagot. Úgy számoltam, a liga vezérének már itt kell lennie, ha akkor indult is, amikor megkapta a válaszomat.
Nem is kellett sokáig keresni. Mosolyogva léptem felé, de hamar gondolkodás ült ki inkább az arcomra. Vidámság játszott a lány arcán, de... erőltetettnek tűnt. Fáradt lehet? A céh dolgai nyomasztják? Vagy valami gond van? Vagy ez együtt... Mindenesetre nem kérdezősködtem... Nem voltam feljogosítva rá semmilyen formában. De bátorító, megnyugtatónak szánt mosollyal fogadtam az üdvözlését. Valahogy jelzésként, hogy ha beszélni szeretne róla, mi nyomasztja... itt vagyok.
- Szia! Örülök, hogy eszedbe jutottam! - mosolyogtam rá, és a tekintetét követve az én szemem is megállapodott a madarakon.
- Nestorral meddig tudtok felrepülni? - kérdeztem hirtelen támadt kíváncsiságból. Vajon gond nélkül lehet egy repülő pettel közlekedni a szintek között? Vagy van "vége" az égboltnak lila fal vagy hasonló formában?
- Igyekszem tenni a dolgomat - válaszoltam a kérdésre semleges hangon. Nem voltam kifejezetten rosszul, de jól sem igazán, hiszen sok emberért aggódhattam. - Szerencsére nyugalmas most az élet a céh körül. Mindenki éli az életét, a közös dolgokból is kivéve a részüket. Takada pedig amolyan apukakaként figyel mindenkire, és tanítgatja aki engedi. - mosolyodtam el, mert az idősebb úr érkezése hozott a céh életébe némi színt, és változatosságot. - Azt hiszem még Quentin is kedveli, valahol... - gondolkodtam el, szélesebbre húzódó mosollyal. Ha így is van, az energiatakarékos srác nem pazarolja az energiáját ennek kimutatására.
Némi vonakodással fogadtam el a felajánlást, hogy én állítsam be a pályát, de végül nekikezdtem.
- Azt mondom, ne fogyasszuk az itemkészletünket egy ilyen harcra - pillantottam Hinarira, a mondat végé kérdésbe is hajlítva. Ez az én véleményem volt, de ha ő szeretné ezzel is nagyobb kihívássá tenni a harcot, nem ellenkeztem.
Az általam beállított terepen sétálva a lányon gondolkodtam... Vajon mi bántja? És hogy értette, hogy neki is szüksége lenne a harcra?
A terep bokrokkal benőtt, laza erdő volt, vastag törzsű fákkal, amik rejtekhelyül szolgálhattak nekem. Meghallva a céhház ostroma előtt támadt ötletemből merített mozgó célpontok hangát, elmosolyodtam. 10 ilyen bábút helyeztem el figyelemelterelésként a pályán, mindegyik két-két fa között mozgott oda-vissza néhány percenként. Most pedig az egyik mögé tartottam a számláló pittyenései közepette. Túl egyszerű a jártaságokkal másként megkülönböztetni az én helyzetemet a bábúkétól, azzal pedig elveszne a lényege az elterelésnek.

by **Hinari** Kedd Ápr. 13 2021, 21:29

Mosolyában a feketéllő tea csillanását véltem felfedezni, ahogyan rám pillantott és ami önkéntelenül is a legutóbbi, közösen eltöltött délután-esténket idézte fel bennem. Lehet nem is sejtette, mennyire találó volt a mondathasználata, de persze... én sem titkoltam, hogy gondolatban teljesen máshol járok éppen.
Talán ott fent, a madarak szárnyán, röptüket követve.
- Csak a következő szint plafonjáig - feleltem pár pillanattal később, még mindig egy kicsit elmélázva, tekintetem viszont csakhamar Chakna felé fordítottam; ujjam az övemen lógó Katana markolatával játszott - Egyszerűbb lenne csak felrepülni az ötvenedikig, mi? - mosolyogtam rá - Gyorsabban haladnánk, véget tudnánk vetni ennek jó hamar.
Szájam szeglete apró grimaszba fordult, ahogyan a kimondott szavak párja árnyként suhant át elmémen, biztosítva felőle, hogy véget azt tudnánk vetni, de ilyenformán leginkább az életünknek, a gyilkos játék helyett. Inkább sóhajtottam egyet és az Artesről kérdeztem a lányt.
- Ennek őszintén örülök - feleltem, magam is elmosolyodva a Takadával kapcsolatos képen, hiszen mindketten tudtuk, hogy az úr mennyire szereti terelgetni a nála fiatalabbakat, még idebent, egy számára modern világban is. Örültem annak is, hogy Quentin is megvan és biztonságban van és Chakna sem túlt túl feszültnek, vagyis... nem feszültebbnek, mint általában. Annak pedig méginkább, hogy a lány nem kérdezett vissza. Mert mit is mondhattam volna rá? Egy pillanatra megálltam és behunytam szemeim, hogy Al fájdalomtól eltorzult arca belevesszen a fénybe, amit az épületbe való belépéssel talán végleg magunk mögött hagytunk.
- Szerintem se - értettem egyet az egyszerhazsnálatos itemek használatával, illetve nem használatával - Azok maradjanak csak a bossokra - tettem hozzá egy félmosollyal és ahogyan szétváltak útjaink, egy sóhajjal szerelkeztem fel, ezúttal egyesével véve magamra minden darabot a menüből és nem egyszerre, ahogyan azt talán megszokhatták már.
Az erdőt meglátva bólintottam és elsétáltam az egyik fa tövéig, ám hamarosan mozgásra lettem figyelmes, így meglepetten kaptam magam elé a pengét, védekezésre készen. Chaknának nem lehetett magasabb Lopakodása, mint az én 4es szintű Észlelésem és olyan gyors sem lehetett, hogy ennyi idő alatt, még a felkészülési időn belül ideérjen, de... sosem lehetett tudni. Aztán, meglátva a bábut, halkan elnevettem magam - talán most először ilyen jóízűen, már ami a mai napot illeti. Ügyes - tettem hozzá gondolatban és amíg tartott a visszaszámlálás, aktív jártasságokkal másztam fel egy fára, hogy a Katanával meg tudjuk becsülni a bábuk helyzetét, számát és mozgását még a harc előtt.

by **Chakna** Szer. Ápr. 28 2021, 22:21

- Oh - szaladt ki a számon kiábrándultan. Nem mintha nem számítottam erre, csak... a fantáziám ennél izgalmasabb lehetőséget festett elém a repüléssel. - De ha legalábbis a bosstermek helyét előre fel lehetne deríteni, már az is hatalmas előrelépés lenne - sóhajtottam.
Ez a párbeszéd azt hiszem idehozta Hinarit a jelenlegi párbeszédbe, így elkezdhettünk a jelennel foglalkozni.
Igyekeztem a céhélet vidám pillanatainak említésével kicsit oldottabb hangulatot teremteni. Nem szerettem volna, hogy közötünk maradjon a ki nem mondott része a magasabb szintekre való egyszerű felrepülésnek. Nem véletlenül nem mondtam ki, hogy nekem nem lenne ellenemre a próbálkozás... Ahogy azt sem, pontosan mivel is próbálkoznék sötétebb napjaimon.
Meleg mosollyal fogadtam az örömét, és kérdőn pillantottam a Liga vezérére. Rákérdezzek? Végül inkább amolyan tapogatózásként tettem fel egy viszont-kérdést.
- A ti újoncaitok megtalálták a helyüket? Rég láttam Aftont a Palotán kívül - kérdeztem rá, teljesen mellékesen, és semleges kifejezéssel. Csak a szemem érdeklődő csillogását nem tudtam palástolni - nekem fel sem tűnt, hogy olyasmiről árulkodik, amit magamnak sem vallottam még be. És nem is gondolkodtam el rajta, hogy miért éppen Afton nevét említettem, és nem Eruét, Leoét vagy Mirikáét.
A terep beállítása után egyetértettünk, hogy az itemkészletet jobb meghagyni az élet-halál harcokra, nem pocsékolni egy baráti megmérettetésen.
Végül beléptünk a pályára, én pedig rejtekhelyet kerestem a Hinari kezdőhelyzetétől legtávolabbi bábú mögött. A pálya területén egyenletesen volt elosztva a 10 bábú, amik mozgása nagyjából lefedte a területet. Ami mögött menedéket kerestem, az a pálya szélén haladt keresztbe, körülbelül félútig a pálya másik felére.
Megpróbáltam felvenni a haladás ütemét, és a takarásában maradni Hinari várható érkezési irányát figyelembe véve.

by **Hinari** Kedd Május 18 2021, 15:27

Két madár suhant át felettünk az égen.
- Igen, egészen összeszoktunk, talán... a céhünk elleni támadás mindenesetre segített - feleltem enyhe mosollyal és eleinte fel sem tűnt a kérdés mögötti részletesebb információkra való vágy - Igaz is... - töprengtem el Aftonon - Azt hiszem, megviselte, hogy Chancery előtte pixeleződött el és Álomkelő is az ő felelőssége lett. De néha hallom Leoval őket a konyhában viccelődni - néztem az íjászlány szemébe - Úgy hiszem, csak idő kell neki - tettem hozzá és arcomon átsuhant egy jellegzetes mosoly. Persze az is lehet, hogy csak a napsugarak tették, de úgy döntöttem, ezt mindenképpen megkérdezem majd a lánytól. Majd... a harc után.
Kell egyáltalán nekünk ez az aréna?
Ha figyelemelterelésre vágytam, no azt viszont megkaptam ettől a helyzettől, ugyanis a folyton mozgó bábuk teljesen összezavarták az Észlelésem. Legalábbis az első pár percben. A fa tetejéről viszonylag hamar átláttam a területet és amely bábukat szabad szemmel is láttam, azok mind egyedül voltak. Az aréna helyszínének minden feléről egy-egy jel érkezett, kivéve egyetlen egy pontot, én pedig egy kevés várakozás után afelé a terület felé vettem az utamat, aktív Lopakodással. Hiszen a két jel mi mást jelenthetne, mint egy bábut és egy Chaknát? Út közben, ahogy azt általában szoktam, igyekeztem aktiválni a Reverse képességemet is, hogy ne érhessen meglepetés - közben pedig a Katanát támadásra készülődve emeltem magam elé, ahogy hangtalanul osontam fától fáig, a mozgó célpont felé haladva. Nem sokkal később pedig meg is pillantottam az íjászlányt. Elmosolyodtam, majd vettem egy nagy levegőt és mögé helyezkedve ugrottam oda, hogy még mielőtt bármit is szólok vagy szólhatna, megvághassam a hátát, valahol a lapockája magasságában.

Reverse képességpróba, majd az első támadás Lopakodás bónusszal (+50 sebzés, ha betalál), a többi enélkül. A pernamensem miatt maximum kettőt hibázhatok; a Vikinggyűrű miatt az első támadásom nem fogyaszt CSP-t.

Hinari (Sebzés: 120, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 4.5 SP kiskörönként.)
Chakna (Közelharci sebzés: 13, Távolsági sebzés: 100, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Hinari (50. szint): 330/330 HP, 170 páncél, 300/300 CSP
Chakna (44. szint): 190/190 HP, 330 páncél, 215/215 CSP

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 18 2021, 15:27

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Legendás küzdelmek 4766609959_af0c0eb7c7_s

Legendás küzdelmek 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 'Kaszinó Tojás' :
Legendás küzdelmek 4767255952_206073e03c_s

by **Hinari** Kedd Május 18 2021, 15:28

Mondom római hatos kocka ><

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 18 2021, 15:28

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Legendás küzdelmek 4767244252_11aeb0c585_s

by **Chakna** Hétf. Jún. 07 2021, 10:50

- Meglepő, hogy a rendszer agyament "izgalomnövelő" játéka végülis a hasznunkra várt - gondolkodom el elmosolyodva. Nálunk is igaz, hogy kicsit összerázta a csapatot a céhház ostroma.
A folytatásra aztán elkomorodott az arcom, és mélyen beszívtam a levegőt. Igen... Chancery... Láttam, hogy a neve szürke lett, de azt eddig nem tudtam, hogy valaki - ezekszerint Afton - vele volt, és látta az esetet. Nem ez volt az alkalmas pillanat erre, de eldöntöttem, hogy ha eljön a megfelelő pillanat, mindenképpen felajánlom neki, hogy beszélgessünk, és elmondom, amit nekem nem igazán mondtak el: Hogy nem az Ő hibája, hogy így történt. Egyáltalán nem.
Végül azért bólintottam. Az biztos, hogy idő kell neki. Nekem is kellett a Hinarival közös eset után... és még talán nem is telt el elég idő.
Az arénába belépve igyekeztem a beállított lehetőségeket a lehető legjobban kihasználni. Aktív észleléssel és lopakodással vettem fel a bábú mozgásának ritmusát, és lehet a sok mozgás okozta zavar miatt az észlelés jelezte is Hinarit egy ideig... Elég ideig, hogy nagyjából számíthassak rá, honnan érkezik, mielőtt a jel eltűnt, ami arra engedett következtetni, hogy nem szándékozik szemből támadni. Lassan összeállt a kép, hogy valószínűleg már észrevette, hol vagyok. De lassú voltam. A mozgásom fájdalmasan lassúra sikerült, így mire a bábúnak vetettem a hátamat, egy vágás a lapockámon, egy másik pedig a vállamon húzott pixelcsíkokat.
Ezután elugrottam a bábú mellől, így a következő két villámgyors vágás elsuhant fölöttem. Nem volt időm meglepődni, ahogy feltérdeltem az ugrás után, már suhant a nyílvesszőm a szőke lány hasa felé, én pedig igyekeztem a bábú mögé ugrani, hogy aztán követhessem valami más fedezékig.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jún. 07 2021, 10:50

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Legendás küzdelmek 4766612103_86ee832108_s

by **Hinari** Csüt. Jún. 10 2021, 11:05

Nem hittem volna, hogy ennyire gyors leszek. Igaz, hogy mostanában ami elosztható pontom a bossokból vagy a céhbazárból jött, azt főként gyorsaságra tettem, de a kettőnk közti különbség még ígyis meglepő volt és igazából éppen ezért nem is gondolkoztam kombinációkban. Az első, tervezett csapást tűpontosan hajtottam végre, ahogyan a második is pont ott ért célt, ahol azt fejben elgondoltam - utána viszont Chakna is jól reagált és a következő kettő támadásom már a levegőt szelte ketté, illetve... a levegőt és az íjászlány mögötti bábut. Jobb lábamat előrecsúsztatva támasztottam ki, hogy a fejnélküli és jobb vállát vesztett elterelőbábu faszilánkjai közül ki tudjam húzni a fegyverem, de mire ellenfelem után szúrtam volna, ő már nem volt sehol.
- Ugorj balra! - hallottam rögtön és a felém repülő nyílvesszőt csak jóval azután vettem észre, hogy teljesítettem a Katana utasítását: a nyíl éppenhogy elszállt az oldalam mellett és belefúródott a fa törzsébe, ahonnan korábban a rohamot indítottam. A levegőt csak ezután fújtam ki; éppen annyi szünetet engedélyezve magamnak és az íjászlánynak, amíg felmérem, pontosan merre is mozog. Megpördültem és amíg ő az egyik oldalról, én a másik oldalról kerültem a bábu maradványai mögé, a Katanát pedig kénytelen voltam átvenni két kézről egy kézre, hogy ne akadályozzon és ezzel együtt, (kinyújtva a fegyvertartó kezem,) hogy a forgással maga a Katana is lendületet nyerjen. Mivel - kiindulva az előzőekből - már számíthattam a kettőnk közti elég nagy sebességkülönbségre, már magát a bábu melletti átpördülést is igyekeztem támadásba átvinni és egy gyors, egyenes suhintással elérni Chaknát, a távolságot a karom kinyújtásával csökkentve le pont ideálisra. Csak a szemem sarkából érzékeltem, hogy eközben a penge élén végigfut a halványkék csík.
A fegyver élét hirtelen állítottam meg, még éppen azelőtt, hogy Chakna megvágása után az újra beleakadjon a bábuba. Túlsó lábammal a törzsem középvonala elé léptem és így igaz nem voltam teljesen az egyensúlyomnál, de ép páncélcsíkkal megkockáztathattam egy pillanatnyi kizökkenést, ha cserébe volt lehetőségem két kézbe fogni újra a Katanát és egy gyors térdrogyasztással és csuklófordulattal az előző vágásommal ellentétes irányban, immáron félig lefelé mozgatva a fegyvert végezni el egy következő vágást a lány csípője felé.

Két támadás 120 sebzéssel; a pernamensem miatt fix találatosak és ezzel azt hiszem vége is a harcnak. (Ha elszámoltam volna, szólj és kiegészítem a hszt meg dobok is utólag.)

by **Chakna** Hétf. Jún. 14 2021, 11:30

Nem tudom, miért lep meg még mindig, hogy a szőke kardforgatólánynak ennyire jók a reflexei. A egy pillanattal később ugrik el, már nem megy el mellette a nyilam...
Az én reflexeim ellenben gyengének bizonyultak. Hiába pattantam fel, amilyen gyorsan csak tőlem telt.. Hinari könnyedén ugrott utánam, és mire a bábú mellé értem, már érkezett a katanája. És túl lassan vetettem volna magam földre. Mire elkezdtem a mozdulatot, már újabb két támadás eltalált. A második pedig meg is lökött kicsit a lila fallal. Megint fájdalmasan gyorsan vége lett...
Nagy levegőt véve tápászkodtam fel, az őszinténél egy árnyalattal fájdalmasabb mosollyal az arcomon. Hiába nő a szintem, és a tapasztalatom... Még mindig tehetetlen vagyok, ha komoly ellenféllel kerülök szembe... Vajon ha az a három hónap nem esik ki a fejlődésemből....
- Még mindig lenyűgöző, milyen gyors vagy - hajoltam meg Hinari felé. - A céhtársaid szerencsések, hogy ilyen vezérük van - tettem hozzá, mostmár kicsit fürkészve is a lányt. És nem is bírtam ki, hogy ne folytassam azzal, ami még a fejemben járt. Vagyis... majdnem azzal.
- Van nálam egy kis tea. Ha gondolod leülhetünk még kicsit a lelátón, vagy kicsit arrébb. - ajánlottam fel. Amit kicsit túl direktnek is éreztem, úgyhogy még hozzáfűztem - Kíváncsi vagyok, hogy látod. Hogyan tudtam volna hatékonyabban harcolni? - kérdeztem, elég gyenge ürügyként a további beszélgetésre. Az elejétől az volt az érzésem, hogy nem csak a harc miatt hívott, és még nem mondta el, amit szeretett volna... Valahogy szerettem volna jelezni, hogy szivesen maradok még, hogy megtehesse... Ha akarja. Ebben talán ő sem volt biztos, így én sem.
Jól számoltál Neutral

by **Hinari** Kedd Jún. 22 2021, 19:32

Mindig meglep, hogy a nálamnál ennyivel lassabb játékosok ellen ez - még az emelkedett páncélértékekkel is - csak ennyi. Csupán pár pillanatnyi fegyelem és koncentráció, alig egy-két percnyi, sebes harc - és ugyanennyin múlik máskor, mások ellen is, főleg ha többen vannak, súlyemeléssel és van náluk Folyosó Kristály... Chakna hangja zökkentett ki és pont jókor is tette, mielőtt a gondolataim túlontúl negatív irányba terelődtek volna, vagyis, hát, a harcot megelőzőnél is negatívabb felé.
- Köszönöm - mosolyodtam el és ahogy az ő arca is tükrözött némi fájdalmat, valahogy pont így éreztem és mutattam feléje én is, azzal a különbséggel, hogy nálam nem a túl gyors vereség, mintsem a párbaj túl korai vége okozta ezt. Amit eztán a céhvezérségről mondott, az fanyar mosolyt költöztetett az arcomra és pont azokat a gondolatokat hozta elő, amiket az arénával feledtetni, vagy legalábbis kiadni akartam magamból - Igen... egy tea jól esne - fordítottam végül feléje a pillantásom - Van a közelben egy kis park, talán ott - tettem hozzá, mert igazság szerint nem akartam a lelátón, harci háttérzajjal beszélgetni, még akkor sem, ha alapvetően pont egy ilyen témát vetett fel. Ha pedig ő is egyetértett velem, úgy kisétáltunk az épületből és utunkat a már említett park felé vettük.
- Ellenem kérdezed, vagy úgy általánosságban? - kérdeztem vissza egy idő után, amikor már magunk mögött hagytuk az első utcasarkot is - Én alapvetően gyorsaságra építek, szóval akik nem tesznek sokat a statra, azok ellen vagyok a legjobb; ez szimplán egymás elleni pontozás kérdése - igyekeztem megnyugtatni őt, azt persze nem téve hozzá, hogy melyik az az elosztás, ami velem szemben hatékonyan működne: bár nem voltak körülöttünk sokan, azért nem akartam, hogy bárki is kihallgasson.
- Én úgy vagyok vele egyébként, hogy a megfelelő képességek is nagyon fontosak - fűztem tovább a szót, de el-elmélázva, mivel rajta is éreztem és magamon is, hogy igazából... nem feltétlen épp erről akarunk beszélgetni. Közben a park is látótávolságba került, így önkéntelenül is felgyorsítottam kicsit a lépteim, tekintetemmel egy árnyékos fát keresve, ami alá letelepedhetünk.
- Ha csak forró vized van tea helyett, az is megfelel. Amúgyis meg akartam már neked mutatni az egyik új szerzeményem - pillantottam a lányra némileg sejtelmesen és végigsimítottam az Oroszlánmancsos Nyakláncomon, ami egész eddig a nyakamban lógott, megbújva a ruha alatt.

by **Chakna** Hétf. Jún. 28 2021, 13:05

Hát… Ugyan azt láttam az arcán, amit éreztem is: Tényleg gyenge ürügy volt a harc elemzése, hogy beszélgessünk még. Akkor is, ha jelzés értékű volt, hogy nem tudta le pár mondattal, és sietett tovább dolgára, hanem elfogadta a teázós felvetésemet. Azért ha már feltettem a kérdést, miközben kisétáltunk a parkos területre figyelmesen hallgattam a meglátásait.
- Ellened remélem legfeljebb ilyen módon kell harcolnom - csavartam egyet kicsit zavartan a hajamon. - Fontos lenne viszont tudnom, mit érdemes még fejlesztenem - mondtam, hogy ne legyen nagyon élesen lezárva a téma. Nagyrészt tudtam, hogy ezekre kell figyelni… A képességeknél húztam csak el kicsit a szám. Az nem teljesen rajtunk múlik. Még nem jöttem rá, hogy ez a rendszer miként működik… - De ezek szerint azért jó irányba haladok. Ez megnyugtató. - zártam le a témát, a felvetésének megfelelően csak a forróvizet elővéve az inventorymból.
- Általában külön tárolom a vizet és a teákat. Frissen forrázva valahogy jobb az íze, mint napokkal később - a avattam be az egyik nagymamámtól tanult “titokba”. - Így tudnak leginkább segíteni relaxálni, megnyugodni, koncentrálni - folytattam helyet találva, és a levelek között játszó fényt nézve. Nem akartam nyomást gyakorolni Hinarira azzal, hogy ezeket őt bámulva mondom. De szerettem volna puhatolózni kicsit, hogy milyen jellegű dolog az, amiről tulajdonképpen szeretne valakivel beszélgetni. Zavart, hogy nem tudom biztosan, hogy rákérdezhetek-e nyíltan, vagy tolakodásnak venné, esetleg még nehezebb lenbe neki megtalálni a megfelelő kifejezéseket hozzá. Sokra megyek vele, hogy tudom értelmezni a gesztusait, ha nem tudom, hogy segíthetnék neki…
- De mit akartál mutatni? - néztem rá érdeklődve. Lehet ez a szerzemény is kapcsolatos azzal, amire nehezen találja az alkalmat, hogy kimondja?

by **Hinari** Kedd Jún. 29 2021, 09:18

A feleletére eltűnődve bólintottam és próbáltam visszaemlékezni, milyen itemekkel harcolt.
- Érdemes fejleszteni amúgy a felszereléseid is, ésvagy beszerezni ritkákat. Az itemképességek jól jöhetnek és ha csupán a nem megfelelő statok a probléma, azon én tudok segíteni - mosolyogtam rá, rábólintva, hogy igen, egyébként teljesen jó irányba halad. Az üzlet pedig ráért később, ugyanis nemsokára odaértünk a parkba és találtunk egy egészen csöndes, árnyékos helyet.
- Igen, egyetértek - vidultam fel kissé, ahogy a teára terelődött a szó és örömmel tapasztaltam, hogy forró vízzel is készült, hiszen kicsit szokatlan lett volna a város közepén felállítani egy rögtönzött tűzhelyet, hogy a jártasságainkkal pár pillanat alatt felmelegítsük, ami szükséges - Talán pont ezért teázok annyit mostanában - csúsztattam hátra a kezeim és néztem fel én is a falevelekre - Megnyugvással tölt el és pihentet...
Ezekre pedig mostanában mindennél nagyobb szükségem volt, és elsősorban nem a Rendnek tett szolgálataim miatt. A szavak viszont nem jöttek. Makacsul ragaszkodtak a hallgatáshoz, a gyomrom pedig összeszorult, mert fogalmam sem volt, hogyan kezdjek bele vagy hogy egyáltalán mondjak-e bármit is, mondhatok-e bármit is egy fájó párkapcsolatról annak, aki elvesztette a vőlegényét. Hiszen Alex Chakna párjával ellentétben életben volt, legalábbis most még. Vajon van-e jogom épp őneki panaszkodni?
Borús gondolataimból Chakna kérdése zökkentett ki.
- Oh igen... - néztem rá zavartan, majd elmosolyodtam és lecsatoltam a nyakamról a rajta függő itemet - Nézd meg a leírását - biztattam a lányt és a kezébe helyeztem az oroszlánmancsos nyakláncot, adva időt neki, hogy elolvassa a panelen megjelenített sorokat - Karácsony táján lopta el egy kis ajándékcsomag, akkor még csupán egy egyszerű nyaklánc volt. Utánaeredtem és végül egy óriás csomag lootjaként kaptam vissza, ezzel a kiegészítő tulajdonsággal - meséltem és közben végig Chaknát figyeltem, hogy tetszik-e neki ez a kis extra - Még évekkel ezelőtt kaptam Altól... - tettem hozzá csöndesen, hangomban pedig most először csendült igazi fájdalom. El is kaptam a tekintetem és beharaptam ajkaim, egy mélyebb sóhaj után viszont már képes voltam visszafordulni újra, noha arcomon nem az az őszinte mosoly játszott.
- Nos akkor, milyen ízű teát szeretnél? - kérdeztem és visszakértem a nyakláncot, hogy lehívhassam rajta az ízválasztó opciót.

Itemleírás:

by **Chakna** Kedd Júl. 06 2021, 18:28

Kedves, mosolygós bólintással zártam le a témát. Azért megnyugtatott, hogy nem lát komoly gondot összességében a képességeimmel... Azon kívül, hogy nagyon le vagyok maradva.
- És ha tudod, melyik a megfelelő tea, akkor tulajdonképpen kúrának is lehet használni, vegyszerek nélkül - bólintok. Azért visszafogom magam, mert tudom, hogy órákig tudnék a teákról beszélni, de most másra kellett figyelni.
Láttam Hinarin, hogy a szavakat keresi, és most nem szerettem volna semmiképpen megakasztani az erőfeszítéseit, így csendben figyeltem, közben a forróvizet előhalászva az inventorymból.
Végül mégiscsak megtörtem a csendet, mikor kezdett kellemetlenné kezdett válni. Érdeklődve nézegettem a kezembe került oroszlános medált. Láthatóan elképedtem, és odáig voltam ezért a tárgyért.
- Ezekszerint többeket is megvicceltek a kis csomagok karácsony táján. - bólintottam, közben nézegetve milyen ízeket lehet választani a medálon. Aztán elhangzott az a félmondat... Hinari aggódott, nem is kicsit... Erről akart volna beszélni? Emlékeztem a szőke fiúra, és arra, milyen szeretettel vett ölbe kedvesének gondolva engem. A legjobbakat kívántam nekik, így reméltem, hogy nincs baj közöttük. Viszont nyíltan rákérdezni... Tolakodó lenne.
- Akkor nagyon fontos tárgy! Örülök, hogy megkerült. - mosolyogtam rá. - Mit szólt hozzá, hogy megváltozott az ajándéka? - kérdeztem rá, óvatosan kezdve tapogatózni, hogy hol lehet a gond, ami kiült az arcára, amint a párját említette. Nagyonis ismertem ezt a fajta kifejezést... Egy hónapon keresztül, ahányszor tükörbe néztem ezt láttam. De hogy lehet, hogy Hinari arcán ezt a tehetetlen aggódást látom? Mi az a helyzet, amiben nem tud akár többedmagával segíteni Alexnek?
- Ezt kóstold meg - tettem végül a beállítgatás után a vízbe a medált a leírásnak megfelelően, majd amikor az illatán már érződött, hogy elég ideig ázott, egy csészébe töltöttem és felé nyújtottam a listán talált legfinomabb és legerőteljesebben feszültségoldó teát.

by **Hinari** Hétf. Júl. 12 2021, 17:54

Mosolyogva figyeltem, ahogyan az item leírását nézegeti és ahogy sejtettem, neki is elnyerte a tetszését.
- Áh, tehát tőled is loptak el valamit - bólintottam, mintegy megerősítésként, de aztán eszembe jutott Alex és a gondolat azonmód elnyomta javulni látszó kedvem, hangom pedig megbicsaklott a szavakat kiejtve és ez valószínűleg feltűnt Chaknának is. Elfordítottam a pillantásom. Kezdtem hülyén érezni magam és az érzés minden másodperccel egyre kellemetlenebbé vált, hiszen a mi problémáink... nincsenek egy szinten az övével, egyszerűen nem lehet egy lapon említeni. Még akkor se, ha az én kezem is megkérték, csakúgy, mint az övét még odakint. Beharaptam alsó ajkam és vidámságot erőltettem magamra.
- Igen, én is örülök... tényleg fontos számomra - vallottam be szomorú mosollyal és ujjaimmal önkéntelenül is megérintettem a nyakam alatti bőrfelületet, amin a medál pihenni szokott - Örült neki ő is. Azt mondta, így még különlegesebb - nevettem fel és ez az emlék, Al mosolya egy pillanatra visszahozták a csillogást a szemembe. Hiszen nem minden nap telik el borúsan, néha egészen el tudjuk felejteni, hogy mi történik éppen. Még ha nem is sokáig, de elő-előbújnak a napsugarak a felhők közül.
- Ideális választás - mosolyodtam el szelíden, amint Chakna végül felém nyújtotta a csészét - Ennyire fáradtnak tűnök? - tettem fel a költői kérdést és megköszönve a teakészítést vettem a kezembe a csészét, a további szavaim azonban sóhajtásba fulladtak, tekintetem a távolba veszett.
- Néha csak... minden összejön. Jók ilyenkor az ilyen szünetek, teázgatni a parkban... távol a problémáktól - mondtam csöndesen, a mondat végén viszont visszafordultam hozzá, azúkék íriszeim kíváncsian szemlélték az övét. Nem akartam komoly dolgokról beszélgetni. El akartam felejteni az egészet, a játékot, a NerveGeart és a betegségeket, amiket idebent esélyünk sincs kezelni. El akartam felejteni a múltat és a jövőt is és csak itt, a jelenben létezni, teázgatni az íjászlánnyal, aki már keresztülment azon, aminek én mégcsak az elején járok. Aki talán meg tudna nyugtatni, de akitől nem várhattam el, hogy ezt mély sebek felszakadása árán tegye.

by **Chakna** Vas. Júl. 25 2021, 14:16

- Igen. Az egyik kedvenc csecsebecsémet - bólintottam. Eldöntöttem, hogy nem fogok most többet beszélni róla. Most nem rólam kellett beszélnünk.
- Már pedig neked a legkülönlegesebbet szeretné, ugye? - mosolyogtam mindentudón, fürkész tekintettel (bár nem tolakodón) figyelve a liga vezérének arcvonásait. Valahogy eddigre tudatosult bennem, hogy milyen ritkán látni Hinarit ennyire… nőiesnek? Valahogy eltűnt a vonásaiból a kemény, rettenthetetlen vezér jegyei. Helyettük pedig egy törékeny nő látszott most, akinek túl sok dolog miatt kell aggódnia.
Beszélni viszont úgy tűnt, nagyon nehezen tud róla… és egyelőre nem tudtam, hogy segítsek neki.
A fájó érzést valahol oldotta, hogy a teák között válogatva legalább találtam olyat, ami kicsit enyítheti az őt szorító terheket.
A kérdésére előbb meglepődtem, aztán elmosolyodtam. Ezek szerint ismeri, a hatásával együtt ezt a teát.
- Fáradtnak, és feszültnek. - bólintottam együttérző, halovány mosollyal.
- A természet közelsége segít kicsit felengedi - bólintottam, és míg megittam néhány korty teát, figyeltem a levegőben szálló, programozott madarakat.
- Ezért is szeretem az Artes céhházát. A szafari közelsége jó hatással van az idegekre. - fűztem tovább a gondolatot, mar csak azért is, hogy a fejemben megfogalmazott ajánlat ne lógjon annyira a levegőben. - Ha gondolod… bármikor szívesen látlak titeket. - akadtam meg kicsit az utolsó szótagban. Kifejezetten személyesen szerettem volna elmondani neki, hogy nyugodtan kereshet, ha szüksége van valakire - Akár éjszakára, akár ha beszélgetni van kedved. Nincs is jobb, mint a szafari mellett teázni - mosolyodtam el a végére kicsit oldva a témát. Ha most nem is találja az alkalmat, hogy belekezdjen, a jövőben is szívesen meghallgatom. Addig pedig nekem is jóleső volt csak úgy nézni a parkot betöltő életet.

by **Cardinal** Szer. Júl. 28 2021, 03:36

Rendszerfrissítés... Aréna küzdelem zárása... 125 exp jóváírva... 300 arany jóváírva... Mindkét legendás fegyver kap 63 expet...

Hinari: +11 pont
Chakna: -11 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Legendás küzdelmek

Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek

Re: Legendás küzdelmek