[Küldetés] Fejsze és Kalapács

by **Nishida** Kedd Dec. 15 2020, 12:25

Résztvevők: Leonard, Shota

A napotok telik, hogy miként az természetesen csak és kizárólag rajtatok múlik. Azonban amikor a nap folyamán valami okból megnyitjátok a tárgylistátokat, azt veszitek észre, hogy van bent egy olyan tárgy, ami nem a tiétek (legalábbis nem emlékeztek rá, hogy szereztetek volna ilyen tárgyat valamikor). Az ikonja egy sajtra hasonlít, és egyértelműen küldetéstárgyként van megjelölve. Ha kiveszitek, akkor látjátok, hogy egy igen érett sajt, de sem szaga, sem a tapintása nem hasonlít a tejtermékre. Vajon az íze sem? A tárgy elővételekor magától nyílik meg a tárgy menüje, és a leírásnál ezt olvassátok;

„Unatkozol! Vagy épp pénzre van szükséged! Itt a remek alakalom. Csak annyi a dolgod, hogy beledobod a kondérba, és máris vár rád a kaland és a gazdagság.”

Amikor bezárjátok a tárgyleírást, hirtelen egy illatot kezdtek érezni, ami a kedvenc ételeitek (értsd; más-más illatot éreztek) illatára emlékeztet. Ha behunyjátok a szemetek, még magatok elé is tudjátok képzelni, ahogy az asztalon előttetek gőzölög egy tányéron, annyira valósághű. Amint kinyitjátok a szemeteket, az illat egy lila páragomolyként materializálódik előttetek, amely egy lassan oszló páracsíkot hagyva maga után a távolba libben. Ha megnyitjátok a térképet a küldetés jelző a 8-as szinten villog.

Az illat követése nem okoz különösebb gondot, mert elég nyilvánvaló a vizuális effekt. A szintre érve a kapun túl is folytatódik, bár a füst miatt kicsit jobban kell koncentrálnotok, de az élénk lila szín miatt különösebb gond nélkül elvezet titeket a kondérhoz. A kondér (ami valójában egy üst) egy nagyjából 10 méter sugarú, teljesen füstmentes tisztáson áll egy tűzrakó hely felett (a füstmentes és a füstös zóna éles határvonallal válik el egymástól, de ti akadálymentesen léphettek át rajta, mintha nem is lenne semmiféle határ). Az üst alatt apró lángokat vetve időről időre fel-fel kap a tűz. Mindez annak a fújtatónak köszönhető, mely a tűzre van irányítva. Látszólag nem mozgatja senki, mégis fel-le jár a felső szára (az eszköz az alsó lapján pihen egy lapos kőre fektetve). A tisztáson, a szint területétől merőben eltérően, egy nagyobb bokorcsoport nő. Ezen felül nem láttok semmi különöset.

Shota: A 8-as szintre érve, ahogy egyre mélyebben hatoltok a füstös zóna belsejébe, annál jobban sűrűsödik a füst. Egy idő után már érzed, hogy a torkod kapar és a szemed is könnyezik. Megfordul a fejedben, hogy talán ez a füst nem teljesen ártalmatlan, és gyanítod, ha most azonnal visszafordulsz még megúszhatod, de ha tovább haladsz ennek a valószínűsége egyre csekélyebb.

Leonard: Egy idő után a szemed neked is kezd viszketni, és a torkod is kapar. Ha alkalmazod a búvárkodás jártasságod, akkor gond nélkül elérsz a védett zónáig. Ha ez valamilyen okból kifolyólag nem jut a karakter eszébe, akkor ugyan azt tapasztalod mint Shota.

Feladat: Jussatok dűlőre abban, hogy elmentek-e az üstig és bedobjátok-e a tárgyat. Vagyis, hogy felveszitek-e a küldetést.
Határidő: 2020.12.22. 24:00

by **Shota** Kedd Dec. 15 2020, 16:35

Előbb az a furcsa karkötő, aztán meg ez a sajtszerű item az inventoryban. Shota undorral az arcán vette a kezébe a tárgyat és arra gondolt, hogy igazán kellene pár olyan, józanabb este is az életében, amikor másnap reggelre nem kerülnek idegen tárgyak hozzá. Olyanok, amikről halovány sejtelme sincsen, mert mondjuk egy vörös tangából vagy egy nagy korsó, félig megivott sörből azért a harcművész srác már ki tudott következtetni egyet s mást.
Ebből a sajtból azonban semmit sem, vagy legalábbis elsőre nem - mert a leírása már mindjárt kedvezőbb lehetőségeket vetített elő; olyasmit, amire a fiúnak pont szüksége volt. A kaland mondjuk épp nem tartozott bele, de a gazdagság! Shota bármikor el tudott volna verni párezer aranyat és igaz nem volt ostoba, hogy bedőljön egy ilyen szövegnek, de ha csak annyi a dolga, hogy főz valamit, miért is ne? Bezárta hát a panelt és elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy az illatok egészen a kinti, otthoni emlékek felé terelik, ahhoz az ételhez, amit senki más nem tudott olyan jól elkészíteni, mint a nagymamája és Aincradban mégcsak ehhez közelit sem talált sehol. Lehet, hogy tényleg fel kellett volna már fedeznie a magasabb szinteket is? Shota megnézte a térképet és jó fél óra múlva teljes menetfelszerelésben állt a nyolcadik szint teleportkapuja előtt, az előtte elterülő füstmezőt bámulva. Óvatossága arra intette, hogy ennél ne menjen tovább, de gyomra meg-megkordult az illattól, a benne dúló ellentét pedig kezdte felbosszantani. Jobb lesz, ha segítséget hív. Valaki csak el tudja kísérni az úton, az a valaki pedig nem is volt kérdés Shota számára, hogy ki legyen.

Shota írta:Szia!
Találtam egy küldetést a nyolcadikon, de egyedül nem merek elindulni. Tudnál segíteni?
Shota

- küldte el a levelet barátjának és egyáltalán nem figyelte, hogy a másik lehet, hogy pont a közelben van, vagy már éppen a füst közepén. Shota a kapu falát támasztotta és úgy várta a választ, ha pedig Leonard megérkezett, vele együtt indult útnak a lila fonalat követve.
- Lassan nem kapok levegőt. Biztos, hogy van itt bármiféle küldetés? - lassított le egy ponton, amikor már képtelenség volt kibírni ezt a mérgező légkört és nagyokat köhögött, könyökével takarva el arcát. A fényes, királykék vértje is egészen összekoszolódott és ha Shota nem lett volna biztos benne, hogy elég egyetlen szó és a kezében lévő kristály ahhoz, hogy biztonságba érjen, innen egészen biztosan nem halad tovább. Így viszont sűrű pislogások közepette nézett rá Leora feleletért és ugyan nem bízott meg benne egy pillanatig sem, de ha ő itt van, azért mégiscsak jobbak voltak a kilátások, mint nélküle.

by **Leonard** Csüt. Dec. 17 2020, 18:43

Ha máshol nem is tartott rendet, arra többé-kevésbé ügyelt, hogy az invevntoryja átlátható és naprakész legyen. Fontos volt, hogy küldetések vagy harcok során időben megtalálja a megfelelő itemeket, hisz sokszor azon az egy-két másodpercen múlt minden. Ezért is lepődött meg annyira, amikor reggeli közben, a kávéját kavargatva egy ismeretlen, kerek és sárga ikont pillantott meg a küldetés tárgyai között. Rámeredt, megdörgölte a szemét és kortyolt egyet az élénkítő italból, de a jel továbbra sem tűnt el és át sem alakult.
- Te mégis hogy kerültél ide? - bökött rá szemöldökét ráncolva, aztán hátrahőkölt, amikor materializálódott előtte a hatalmas, ismeretlen eredetű sajt.
- Legalább reggelire nem lesz gondom - vonta meg a vállát és hozzálátott, hogy hasítson belőle egy darabot. Hogy ez sikerült-e? Azt csak a mesélő tudja megmondani, ahogy az ízét is. Mindenesetre a küldetés leírása - amit persze rögtön elolvasott - egy szóval sem említett mérgezést, ha pedig mégis ilyesmit okozna, egy kis tisztító potion mindig kéznél volt. Ami most jobban foglalkoztatta, az a reggelinek készülő szendvicse és a közben elszívott cigi. Annál is inkább, mert éppen csak hogy hozzáért ehhez a furcsa tojáshoz, kellemetlen módon a kedvenc, káposztával töltött és különleges módon - családi titkos recept alapján - fűszerezett pirogja illatát kezdte érezni, amit csak egyetlenegy házvezetőnő volt képes olyan finomra elkészíteni az egész világon. Vajon Olga még náluk dolgozik?
Minél jobban igyekezett nem tudomást venni a szagról - meg a látóterébe nyomakodó furcsa füstről -, az annál jobban megkörnyékezte. Még a cigifüstön át is érezni lehetett. Pedig Leonak arra a napra rengeteg dolga volt, francnak sem volt kedve holmi büdös sajtokkal foglalkozni még extrában. Nagy kár, hogy a folyamatosan korgó gyomra ezt nem hagyta, ugyanis bármit is rakott bele, ami nem a káposztás pirog volt, az nem volt kielégítő számára.

A döntést az elindulásról végül dél környékén, Shota levele után hozta meg. Ha már úgyis a nyolcas szintre vezet ez a fura füst, legalább két legyet üthet egy csapásra.
- Csá! Király a vérted! - köszöntötte barátját vigyorogva, aztán el is nevette magát, amikor a gyomruk egyszerre kordult meg hangosan.
- Reggel óta ez megy - sóhajtott fel színpadiasan és hogy elnyomja éhségét rágyújtott egy cigire. - Milyen küldetésről van szó? Nekem is van némi dolgom a közelben - érdeklődött a fiúnál és amikor kiderült, hogy voltaképp ugyanaz a dolog hozta őket ide, újra felkacagott.
- Látom, valaki egyszerre szúrt ki velünk. Siessünk, mielőtt kiderül, hogy egy egész sereg kapott ebből a sajtból és éhes zombik támadják meg a kondért - indult útnak és - csak hogy a lila füstöt még erőteljesebbé tegye - egymás után szívta a cigiket. Egészen addig, amíg olyan erőssé vált az körülöttük, hogy szinte megfulladtak tőle. Persze búvárkodni eszébe nem jutott, hiszen ez füst volt, nem pedig víz. Ki a franc úszna holmi illattengerben?
- Korgó gyomor vagy füsthalál? Válassz! - köhögött, mert bár hozzá volt szokva a dohányzás miatt, azért egyáltalán nem ilyen dózisban. - Ameddig az életcsíkunknak nem esik baja, ez csupán kellemetlen, de nem veszélyes. Próbáld meg valamivel legyezni, hátha jobb lesz, aztán siessünk. Valahol csak vége kell, hogy legyen.
Mondjuk annál a híres kondérnál. Leo nagyon remélte, hogy ha tovább követik a térképet, hamarosan kijutnak ott. Addig pedig - ha búvárkodást nem is -, aktiválta látás jártasságát, hátha valamit segít, orra elé pedig sálat tekert.

by **Nishida** Pént. Dec. 18 2020, 00:00

Leonard: A vállalkozó szellem mindig is a világ mozgató rugója volt. Lekanyarítasz egy szeletet a sajtból és megspékeled vele a szendvicsed. Amikor bele harapsz akkor már tudod, hogy nem csak az állaga, a szaga, de az íze sem a sajté. Már csak azért sem, mert semmi íze nincs. Most már biztosan tudod, hogy aki ezt a tárgyat készítette, az maximum képeskönyvben találkozott sajttal.

Shota és Leonard: Ha eddig nem tudtátok volna, innentől kezdve már nem szorultok magyarázatra, ha arról beszélnek nektek milyen az, amikor folytogató füstben kell mozogni. A látómezőtök balfelső sarkában fel is tűnik a mérgezés ikonja, és egyre sűrűbben kell torkot köszörülni. Most, hogy már tudjátok miért kell a tűzoltóknak légzőkészülék, ideje lenne kissé megsürgetni a lépteiteket. Az életcsíkotok mindenesetre még rendben van. Bár egy hangyányit apadni látszik, azért simán érzékelitek, hogy nem kétlépés alatt fog elfogyni. Szóval, ha gáz van Shota még mormolhat egy imát a kristályához, és az biztonságba „repíti”.

Leo sálas trükkje is használ valamit, és a látás jártasság is megkönnyíti a lila páragomoly követését. Feltételezem akkor Ő vezeti a nem túl nagy létszámú csapatot. Méghozzá sikerrel. Kisvártatva ugyanis átléptek a füstzóna határán és bekerültök a tökéletesen tiszta levegőjű zónába. A belépést követően néhány pillanat múlva a mérgezés ikon eltűnik, és az életcsíkotok is lassan kezd feltöltődni.

Az üst a zóna közepén a tűz felett lóg, a korábbi leírás szerint. Ha közelebb mentek hozzá, akkor látjátok, hogy az üst tökéletesen üres. Valamint a fújtató felső szárára egy zsinór van kötve, ami átbukik egy vezető gyűrűn, ami a lapos kő oldalában van, majd tova szalad a bokrok irányába. Ugyan ebből az irányból egy halk, diszkrét hortyogást hallotok.

Halkan jegyzem meg, hogy a küldetés elindulásához a sajtot, vagy ami maradt belőle, bele kell dobnotok az üstbe.

Feladat: Dönteni a küldetés elvállalásáról.
Határidő: 2020.12.27.

by **Shota** Vas. Dec. 27 2020, 17:35

Shota növekvő rosszkedvvel ballagott társa előtt jó fél méterrel, hogy legalább a Leotól érkező füsttenger ne az ő szemét csípje. Gyomra meg-megkordult az út során és még az sem tudta jobb kedvre deríteni, hogy a srác minden akadékoskodás nélkül megjelent és még segíteni is megpróbált neki, habár egyelőre nem volt ebben sok köszönet.
- Inkább egyik se, ha választani kell. Bár az előbbit legalább ismerem - fintorgott a kérdésre és ő is a szája-orra elé tekerte a saját sálját, hátha enyhít valamicskét. Aztán megszaporázta a lépteit, jóllehet az ő gyorsaságával sokra nem mentek most, az út pedig végeláthatatlanul hosszúnak tetszett, főleg mivel jártasság híján Shota egy fél méternyit sem látott előre. A kristályát tehát végig a markában szorongatta, de mérgezés ikon ide vagy oda, eldöntötte, hogy egészen addig marad, amíg az életcsíkja sárgába nem fordul vagy nem jelennek meg mobok is a környéken, amik egykettőre végeznének vele. Végtére is, egy sok kinccsel és finom ételekkel kecsegtető kaland megér ennyit, nem igaz? Ép életcsíkkal valószínűleg az ilyesmit amúgysem lehetne megúszni.
- Na végre - köhögött a srác pár utolsót és mélyeket szippantott a friss, méregtől mentes levegőből, miután megtalálták a védett övezetet - Azt hittem, sosem érünk már ide - fordult a szőkéhez és némi halovány, megkönnyebbült mosoly is csak-csak megjelent ajkain. Nyújtózott egyet és különösebb érdeklődés nélkül nézett szét, hogy végül tekintete megállapodjon a kondéron.
- Én beledobom a sajtomat, te meg nézd meg, ki horkol a bokor mögött és szólj neki, hogy jó lenne egy kis tűz. Éhenhalok - lépett közelebb és belekukkantott a nagy fazékba, hátha van benne valami, ami esetleg már készen van. Az azonban üres volt. Shota csalódottan sóhajtott egyet, elővette a küldetésitemet az inventoryjából és egy laza mozdulattal belehajította amazt a kondérba, hátha tűz nélkül is történik valami: ha már ilyen megrázkódtatásokat kellett átélniük egy pár falat ennivalóért, a harcművész srác elvárta volna, hogy az ismeretlen horkoló készen és készségesen várja őket. Vagy ha már elmulasztotta feladatát, legalább gyorsan térjen észhez és ha már itt van, hívjon ide pár felszolgálót is.
- Remélem csinos lányok is lapulnak a bokor mögött, kivágott pincérruhában - heveredett le a kondér mellett és egyre éhesebben várta, hogy Leo és az esetleges személyzet megoldja a helyzet további részét.

by **Leonard** Vas. Dec. 27 2020, 18:02

A füst egyre csak sűrűbbé és fojtogatóbbá vált, miközben haladtak. Jártasság nélkül jószerével az orráig sem látott volna, ezt pedig alátámasztotta a tény, hogy a közbeavatkozása nélkül Shota tökéletes nyugalommal sétált volna neki egy fának. Még röhögött is volna a jeleneten, ha nem csípett volna ennyire a szeme. A kellemetlenség már-már a fájdalomérzetre emlékeztette, a folyamatos torokkaparás és köhögési inger pedig azokra az időkre, amikor először tért be apró, zárt cigarettafüsttől terhes pincehelyiségekbe még fiatalabb korában. Akkor viszonylag hamar hozzászokott a dologhoz, most viszont minden lépéssel egyre jobban szenvedett. Már épp a visszafordulást fontolgatta, amikor meglátta pár méterre a kondér körvonalait. Rögtön elkapta társa gallérját, aki kitartóan haladt előre - a rossz irányba - és maga után húzta a tisztás felé. Pár lépés múlva elkezdett oszlani a köd, míg végül teljesen alábbhagyott.
Hatalmasakat szippantott ő maga is a friss levegőből, hogy kitisztuljon a feje - ami a gyomorkorgás mellett még így sem volt egyszerű feladat -, majd körbenézett.
- Vajon miért épp ide nem hatol el a füst? - tette fel a kérdést és fejét forgatva próbálta kideríteni, mi okozhatja ezt az anomáliát. Az igazat megvallva eleinte a füst forrását is próbálta megtalálni, de némi szenvedés után letett erről az ötletről. Ha az a valami, ami ezt okozza, a füst epicentrumában van, akkor köszöni szépen, nem kér belőle. Maximum valamilyen fejlett füst-búvárfelszereléssel.
Gondolataiból Shota ébresztette, aki felhívta figyelmét a horkolásra is. Fürkészőn a bokor felé fordult, de közelebb nem ment. Ehelyett bedobta ő is a sajtját a kondérba.
- Minek? Hogy rám legyen mérges? Én ugyan fel nem keltem - csóválta meg a fejét. Habár a gyomra még mindig korgott, azt tudta, hogy egy kondér sajt nem lesz elég éhségének csillapítására, így tök fölösleges lett volna azt megfőzni. A sajtból ugyanis sohasem lesz pirog.
- Hang alapján inkább egy elefánt, mint csinos pincérnő... - ráncolta össze a homlokát, aztán megnyitotta a menüjét, hogy elolvassa a küldetés további teendőit. Hisz voltak ilyen instrukciók, ugye?

by **Nishida** Hétf. Dec. 28 2020, 20:10

Beszédetek, noha nem sutyorogtatok, semmi hatást nem vált ki a bokrok közt, hortyogó személyből. Ugyan csak mélyen aludhat. Azonban amint a két sajt landol az üstbe, az hangos csilingelésbe kezd (még a küldetés jelző hangját is elnyomja), nagyjából úgy, mint amikor a mikrónak lejár az időzítője, csak ez 10-12 másodpercig is eltart. A hangra először a fújtató áll le, így a lángok szépen egyenletesen érik az üst alját. Majd a bokor mögül egy ősz fej kukucskál ki, és nagy kerek szemekkel pislog rátok (bár ezt Shota nem biztos hogy látja az üst mellől, és Leo is csak akkor, ha felnéz a menüből).
Végül a megértés fénye csillan az öreg szemébe, és nagy vidáman felkászálódik és előlép. Az öreg fejét, hosszú fehér szakál és haj ékesíti, bár a haj a fejtetőn ugyancsak hiányos. Az öreg lesimítja elnyűtt, kopott ruháját, ami szebb időkben talán fehér lehetett, de most inkább szürke. Majd meg áll tőletek 2-3 lépésnyire, és mint valami hősi szobor beáll. Bal kezét az égfelé emeli tekintetével együtt, így kezd bele mondandójába, fennkölt tónusban.
– És feltűnnének ama hősök, kiknek az istenek osztottak szerepet eme balladába, hogy… – akasztja meg a két hős gyomrának diszkrét korgása, feje mozdítása nélkül sandít le rátok – …nos, jó, akkor előtte együnk. – fűzi tovább lényegesen halkabban.

Az öreg letelepszik a harcművésszel szembe, majd int Leonak, hogy telepedjen le Ő is. Amint elhelyezkedtek, mindkettőtöknek egy-egy fondue-villát nyújt, majd amint átveszitek, az üst mögül, mintha egész eddig ott lett volna, felemel egy fatálat tele szépen szeletelt kenyér kockákkal. A fatálat az üstre helyezi úgy, hogy az a nyílás felét fedje, majd kézbe vesz ő is egy villát és megkocogtatja az üstöt.
– Akkor jó étvágyat! – mondja és egy kenyeret szúr fel az eszközre és belemártja az üstbe. Ekkor már a ti orrotokat is megcsapja a fűszeres sajtfondue illata. – Csak bátran! Mintha otthon lennétek! – nógat titeket, ha esetleg tétováznátok. Majd annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy kelta druida, japán szokás szerint teliszájjal kezd beszélni.
– Igazán nem lesz nagy gond a feladatotokkal, roppant egyszerű dolog. Csak egy kunyhót kellene ide felépíteni. – mutat a háta mögé. – Bár a nyersanyag beszerzése talán nem lesz olyan egyszerű. A kobold lázadás óta ugyanis a szinten nincsenek fák. – sóhajt nagyot.

És akkor itt írnám le, mit talált a kardforgató a küldi leírásban;
*Termelj ki rönköket.
Keres egy erdőt és egy alkalmas eszközzel vágj ki annyi fát, hogy 16 rönköt kapj.
*Szerezd meg Hasítót (opcionális)
Lugh egyik csodás eszköze, melyet Fintan Mc Bochra őriz.

Feladat: Lakjatok jól. És ha már itt vagytok, egy picit a küldetéssel is foglalkozhattok, vagy azzal akitől kaptátok.
Határidő: 2021.01.04. 24:00

by **Shota** Hétf. Dec. 28 2020, 23:41

Közös sétájuk végére Shota számára egyértelművé vált, hogy az oroszlánfiú legalább nem lökné le őt a szakadék széléről csak úgy, a vicc kedvéért - ezt pedig mindenképpen jó volt tudni. Persze a srác odáig már nem jutott el, hogy segítségnyújtásnak és ne a saját megnyerő erejének könyvelje el, hogy Leonard elhúzta a fa útjából, sőt még a szennyeződésmentes övezetbe is magával ráncigálta, ahhoz képest azonban, hogy milyen véleménnyel volt a környezetéről, már ez is hatalmas előrelépésnek számított. Ha ingyen piát nem is kap tőle, de legalább kéznél van, ha kell.
- Fogalmam sincs, de jól teszi - lélegzett fel és őt egyáltalán nem izgatta, miért van vagy épp nincs füst ebben a kis körben. Az előttük álló kondér már annál inkább; Shota tehát bedobta a sajtot és minimum a sültgalambot várta a szájába, ehelyett azonban csupán egy fülsüketítő csilingelés lett a jutalma és az is túl hosszan az ő érzékeny, komolyzenéhez szokott hallásának.
- Jah, elefánt. Ami lenyelt egy zsák vekkerórát - igyekezte túlordítani a zajt füleire tapasztott kézzel, aztán ahogy a kellemetlenség alábbhagyott és előbukkant a bokorból az öreg ipse, Shota tátott szájjal bámulta meg a jelenetet és azért igyekezett nem elröhögni magát.
Nos, nem sikerült.
- A magam részéről inkább isten, mint hős, de Ön tudja - biccentett és egy halovány mosoly is kiült az arcára, miközben hátrasimította haját és közelebb húzódott a kondérhoz: így, hogy elérhető közelségbe került az étkezés, Shota még azt a hatalmas szívességet is megtette az öregnek, hogy túltette magát az előbbi csengőkoncerten. Persze csak akkor, ha ingyen jut kajához. Hiszen erről szólt a küldetés, vagy nem? Amikor viszont az npc egy adag kenyeret, ismétlem kenyeret! bírt előhúzni a másik oldalról, a harcművész homlokán összefutottak a ráncok:
- Mintha otthon lennénk... - ismételte meg a szavakat és mégcsak nem is szándékozott tettetni csalódottságát és nemtetszését az ügy kapcsán - Otthon rendes ételek vannak. Vagy ez csak amolyan bemelegítés? - forgatta meg a villát egy fintorral és nézett rá a pacákra feleletért. Hogy ő sima egyszerű kenyeret egyen valami sajttal!? Előbb azért jól megnézte, ahogyan az öreg és Leo is eszik belőle, majd jobb híján megvonta a vállát és ő is hozzálátott: ha nem kell érte fizetni, végülis mindegy. Legalább a gyomra nem lesz teljesen üres és a kis siker is siker, ugyebár.
Ami viszont ezután következett, az Shotánál végleg kivágta a biztosítékot.
- Csak... egy... kunyhót? - meredt rá a küldetésadóra de úgy, mintha minimum félbolond lenne az öreg, ami valljuk be, az iménti tógás szentbeszéd után már igazán nem volt meglepő - Úgy nézek én ki, mint egy építész? - pislogott hol egyik, hol másik társára teljes értetlenségben, amikor viszont rájött, hogy ez mit is jelent, mozdulataiba visszatért a fennkölt, magabiztos kisugárzás. Shota ugyanis tényleg szemezett a műszakival odakint és már szinte maga előtt látta a képet, ahogyan az alkalmazottakat utasítgatja elegáns öltönyben, hóna alatt pár köteg tervrajzzal, amikor rájött, hogy az egyetemen bizony elvárják tőle a kőkemény munkát. Azóta gondolatai a Toyko Sales vezető pozíciói körül forogtak, a Sword Art Online - és az a bizonyos délután - viszont percek alatt megváltoztatták az életét. Vagy talán annyira mégsem?
- És mi lesz a jutalmunk? - tette fel a legfontosabb kérdést (az előzőekhez képest mindenképpen kedvesebben) és tűnődőn simított végig borostamentes, tökéletesen ívelt állán - A küldetés leírása gazdagságot említett - tette hozzá, hátha az ipse nem kapisgálja, az viszont, hogy esetleg megnézze a quest további részét is, eszébe sem jutott: neki éppen elég volt annyi, amennyit eddig látott belőle. Ha pedig bármi más is kell, a többiek előbb utóbb úgyis elmondják - hacsak meg nem oldják már előbb, bár ahogy a dolgok kinéztek, ebben Shota erősen kételkedett most.

by **Leonard** Szer. Dec. 30 2020, 13:41

Látványosan elgyötört arcot vágott, miközben kezét a fülére szorította és távolabb húzódott, hogy valamelyest csökkentse a zaj forrását. Tekintetével a füstöt leste, arra számítva, hogy a csilingelést meghallva majd többen is ide tolják a képüket, ez azonban nem történt meg. Ehelyett csak az a furcsa, elefánt hangon horkoló ipse érkezett közéjük, akit az előbb annyira nem akaródzott felkelteni. Nos, a hálátlan feladat legalább nem rá hárult.
- Helló... - köszönt tétován és kisebb távolságtartással figyelte az előtte lejátszódó jelenetet. Először a fura szónoklatot, aztán a kenyeres-sajtos incidenst.
- Hát ez nem pirog - motyogta szomorúan és mivel ő igazából reggelizett is, annyira nem villanyozta fel a fondue kilátása. Azért csak felfűzött egy kenyérkockát a villája végére és belemártotta a folyós sajtba.
- Lehet, hogy szegényesnek tűnik a kenyér miatt, de a valóságban annyira nem az - fordult közben Shotához. - A jobb helyeken ritka sajtokból és fehérborból készítik, bár én hússal jobban szeretem - magyarázta meglepő jólértesültséggel, aztán rámeredt a saját nyúlós sajttal borított adagjára. - Remélem, hogy így összefőzve már lesz legalább valami íze - ráncolta össze a szemöldökét és a csalódásra alaposan felkészülve a szájába tömte az ételt.
A küldetés további részére csak a falatozás után fordított figyelmet. Menüjét lenyitva figyelmesen tanulmányozta a feladatokat, amik tökéletesen összevágtak a hallottakkal. Megvárta még, amíg Shota - nagyon is helyesen - megdumálja a jutalmat, aztán talpra szökkent és karon ragadta a fiatalembert.
- Megkeressük ezt a csoda eszközt - bökött rá és jelölte ki a küldetés második felét, hátha ezzel további útmutatásokat fog kapni. - Valószínűleg azzal könnyebb lesz majd fát kitermelni. Nem tűnik bonyolult vagy veszélyes küldetésnek, így a te szinteden sem okozhat problémát - mosolygott rá megnyugtatóan, hisz még mindig abban a hitben volt, hogy Shota egészen kezdő játékos.
- Ja igen és az akaito miatt sem hülyeség, mert ha összedolgozunk, nagyobb jutalomra számíthatunk - emelte fel a csuklóját, amint ott fityegett a kis vörös cérna. - Jut eszembe, te emlékszel bármire is abból, ezeket hogyan szereztük? - pillantott le rá töprengve, ahogy újra eszébe jutott az a rejtélyesen végződő éjszaka.

by **Nishida** Szer. Dec. 30 2020, 19:41

Az öreg békésen falatozik, miközben ügyesen megbeszélitek a sajt fondue nagyszerűségét. Mert, hogy teljesen megnyugtassuk Leonard lelkivilágát, a sajt a kitűnő kategóriánál egy-két csillaggal még jobb is! Nem is szégyenkezik miatta a vendéglátótok, még Shota lesajnáló véleménye hallatán sem. Teljes odaadással fogyasztja azt, és azzal sem nagyon törődik, hogy itt-ott még a szakállára is jut az étekből.

A harcművész csodálkozó megjegyzésére a feladat kapcsán csak egy kurta biccentéssel felel. Majd amikor a fiú a jutalmat kezdi feszegetni, az idős férfi különös mosollyal az arcán jegyzi meg.
– A jól elvégzett munka, önmaga jutalma. És azon megelégedettségé, hogy segíthettetek egy öregemberen. Ez oly gazdag jutalom, hogy talán, – itt tart egy kis hatásszünetet – nincs is másra szükség.
Alighanem ezzel kicsit kiakasztja a két ifjút, akik ha hangot adnak nem tetszésüknek, akkor egy jóleső kacagást követően megnyugtat.
– Gomen, gomen! Persze, hogy lesz jutalom. Arany biztosan, aztán a többit majd meglátjuk, ha áll a viskó.
Leonard: mikor ráböksz a részfeladatra, a csippanást követően látszólag nem változik semmi a térképeden, ugyan úgy továbbra is ezt a helyet jelzi célzónának. Azonban ha ránagyítasz, akkor látod, hogy az öreg van megjelölve.
Majd az akaitora vonatkozó megjegyzésed kapcsán a vénember barátságosan megjegyzi;
– Noha külön részfeladatotok van, senki sem kötelez rá, hogy külön-külön végezzétek azokat. Akár mehettek együtt is.

Ahogy befejezitek az étkezést, az öreg csak leteszi a maradék kenyeret az üst mögé, majd megkocogtatja az üstöt. Ha merő kíváncsiságból ezt követően belenéztek akkor az üst pont olyan üres, mint amikor ideértetek. Még nyoma sincs benne, hogy az imént ragacsos, nyúlós sajttal volt teli. Amint végez a házimunkával az öreg kicsit odébb ballag, és megmutatja, hová is képzelte a kunyhót.
– Nagyjából ide gondoltam a konyhát, a nappalit és az étkezőt, ott lenne a lépcső, amin az emeletre lehetne menni a két hálóhoz és a könyvtárhoz. – a mutogatásnak csupán egy apró szépséghibája van, a terület, amit az öreg behatárolt nagyjából 12 négyzetméter.

Feladat: a karakterhez tartozó részfeladat elvégzése.
Határidő: Most nincs. Köszönöm a lelkesedéseteket!

by **Leonard** Szer. Dec. 30 2020, 20:04

A várttal ellentétben a sajt meglepően ízletes volt, főleg Aincradi viszonylatban, ahol a konyhaművészet remekjeit nagyítóval kellett keresni. Elégedetten rámosolygott a hapsira, habár a lelkét továbbra is mardosta a gondolat; ez mégsem Olga pirogja. Persze a svájci ételkülönlegesség sem volt megvetendő, de... Apró, szomorú sóhaj hagyta el az ajkát, ahogy arra gondolt, már nyolc éve nem evett egy jó hazait. Ez a játék tele volt japán, kínai, elvétve pedig angolszász vagy francia ételekkel, de a legáltalánosabbaktól eltekintve sajnos nem igazán volt nemzetközinek nevezhető a konyhája. Leo elgondolkodott azon, hogy ez vajon a szakácsok számának növelésével megváltozna-e, de persze esze ágában sem volt gyakorolni a szakács jártasságot csak ezért. Voltaképp a ramen is megteszi, ha más nincs. Neutral

Mindeközben a jutalmazásra terelődött a téma és kiszakadt egy jóízű kacaj a fiúból. Végül is egy NPC-től nem is várhatna több kreativitást az ember. Jókedvűen rávigyorgott, aztán társához fordult, aki talán nem volt ennyire meggyőzve.
- Ha a küldetésadó nem is feltétlen említi, az ilyen rendszerszintű küldetéseknél alap dolog az arany és az exp. Persze a küldetés nehézségétől függ, hogy mennyi, de egyelőre jobb, ha a könnyebbekkel próbálkozol - magyarázta és el is olvasta gyorsan, mi lesz a feladat. Az öreg közben elkezdett az elképzelt házról magyarázni és ez egy pillanatra megakasztotta a fiút a munkában, amíg döbbenten ráemelte a tekintetét.
Nem mintha egy percig is úgy gondolta volna, hogy valóban házat fognak építeni. Nem, Leo fejében erről valami olyasmi kép jelent meg, hogy ráütnek két kőre meg fára és a rendszer segítségével hopp, már előttük is terem az egész. Persze a kovácsok, potifőzők és kristályírók munkája ennél azért picivel összetettebb volt, a mesterségeknek azonban a valódihoz köze nem volt. Jó ötletnek tűnt tehát abban bízni, hogy itt is valamiféle turpissággal állnak szemben. A térérzékeléssel azonban... Akadt egy kis probléma. A munka elvégzésével pedig pláne.
- Jut eszembe, még be sem mutatkoztunk. A nevem Leo. Magában csak nem... Lugh-t köszönthetem? Tud valamit esetleg a... Hasítóról mesélni? - leste ki az információkat a küldetés leírásából, aztán biztatóan a férfira vigyorgott.

by **Shota** Hétf. Jan. 04 2021, 10:54

Ami a fondue-t illeti, Shotát még Leonard információi sem villanyozták fel túlzottan, de legalább annyit elértek vele, hogy a fiú tűnődőn kapott be egy falatot és próbálta megtippelni, hogy ez vajon odakint milyen sajt lehet, illetve hogy van-e hozzáöntve valami fehérbor jellegű.
- Végülis, egynek megteszi - bólintott aztán, mert bár nem erre számított, de a jó ételt sosem vetette meg, főleg nem akkor, ha úgy sejtette, hogy ilyesmihez nemigen fog egyhamar hozzájutni itt, Aincradban. Mire tehát az üst a kiürüléshez közelített, Shota tele hassal és némileg elégedetten dőlt hátra, a feladatot hallva viszont elkerekedtek szemei, amire a kérdésére kapott felelet csak rátett egy lapáttal.
- Aha, nem - szögezte le azonnal és ráncolta össze a homlokát, a két oldalról is feléje érkező kacagásra pedig összeszűkült szemekkel fonta karba kezeit és már éppen azon gondolkozott, hogy itthagyja ezt a küldetést, amikor az öreg hozzátette, hogy lesz arany is - Arannyal már oké - biccentett és vágott is hozzá egy grimaszt - Az öregeken való segítés önmagában nem ad aranyat rá, hogy tudjak mit enni és hol aludni. Kivéve, ha mondjuk aludhatok az elkészült viskóban - nézett az NPC-re kissé sértetten és eszébe jutott a régi céhházuk, amit elvettek tőle. Szomorú mosollyal gondolt vissza a meleg otthonra és a lányokra és még Leonard szavai is csak a háttérből, foszlányosan jutottak el hozzá. Persze-persze, könnyebb küldetések. Gondolataiból aztán az oroszlánfiú váratlan vehemenciája ragadta ki és ahogy talpra rántották, meglepetten meredt rá társára:
- Milyen csodaeszköz?
Nem, Shotának egészen eddig eszébe sem jutott, hogy elolvasson bármit is a küldetésről; most viszont, ahogy Leonard bedobta magát, a harcművész srác úgy érezte, hogy nagyon le van maradva valamiről. Kelletlenül sóhajtott egyet és inkább a ház készítésére próbált gondolni, mintsem a favágásra, miközben lenyitotta ő is a menüjét: előbbi legalább izgatta kicsit a fantáziáját és ha az öreg külön részfeladatokról mesélt, talán neki jut a munka értelmes része. Hiszen ha a rendszer kicsit is ismeri őt, nyilván neki adja a tervezői, parancsosztogatós részt, nem igaz? Leonard csak vagdosson fát és hozza ide, ő pedig majd elmondja, hogy az öreggel hova cipeljék és hogy állítsák össze azt egésszé. Shota tehát rábökött a küldetésre és megnézte, mit kell csinálnia, fél füllel viszont azért a körülötte kialakuló párbeszédre is figyelt.
- Akkor veled tartok - nézett rá új barátjára mosolyogva, majd az NPC-hez fordult - Egyedül nem próbálkoznék ezen a szinten - mutatott a tisztást körülvevő, tömény füst felé és bár eszébe jutott, hogy ő egyszerűen itt marad, miközben az oroszlánfiú elkutyagol a cuccokért, de ha a küldetés saját részének teljesítéséhez el kell menni innen, azt egészen biztosan nem egymaga akarja megtenni. Akkor meg már inkább csatlakozik Leohoz az ő részében is, hiszen valamit valamiért, ugyebár. A kardforgató srác kérdésére aztán nagyokat pislogva nézte meg az említett karkötőt és tényleg, Leonardnak az övéhez egészen hasonló volt a csuklóján. Egyedül színben különbözött egy kicsit.
- Te jó ég, és én még azt hittem, valami csajtól kaptam ajándékba. Ugye ez nem valami barátságkarkötő? Neutral

- rázta ki a hideg márcsak a gondolatra is, mert ugyan a fiút nem buzinak ismerte meg, dehát ki tudja - Vagy az és ugyanattól a csajtól kaptuk - kockáztatta meg és látványosan fogalma sem volt a dolgokról, habár egy hármasban töltött éjszakát valami jó nővel azért az emlékezetébe vésett volna. Ha más nem, Leo ottléte miatt biztosan.
Közben az öreg is felállt és miután elrendezte az üstöt, elkezdett a viskóról hadoválni, Shota pedig hümmögve járta körbe a területet és kétsége sem támadt afelől, hogy ő bizony ehhez is ért. Bár a terület nagysága sehogyan sem stimmelt.
- Egereknek készül ez a ház, vagy mi? - vakarta meg az állát és tárta szét a karjait, a Leo és az öreg közötti párbeszédbe viszont nem szólt bele: az oroszlánfiú csak haladjon a küldetéssel, addig ő újra megnézi a saját részének leírását. Ha ez a viskó valami varázsizé lesz, ami a Harry Potterben is volt, jutalmul tutira egy ilyet fog kérni valami tisztább szinten: akkor lenne hol aludnia és a csajoknak is mutogathatná azt... bizonyos szolgáltatásokért cserébe, természetesen.

by **Nishida** Hétf. Jan. 04 2021, 20:30

Az öreg nem problémázik azon, hogy mennyire zavarja a kardforgatót az elképzelésének realitása, vagy meg inkább elrugaszkodása a realitástól. Végül egy vállrándítással elintézi;
– Csak legyen ajtaja, hogy be lehessen menni.

A harcművész közben belemerül a küldetés leírásba, ami az alábbi;

*Termelj ki kőtömböket.
Keres egy sziklás részt és egy arra alkalmas eszközzel törj annyi sziklát, hogy 8 kőtömböd legyen.
*Szerezd meg Ütleget (opcionális)
Lugh egyik csodás eszköze, melyet Fintan Mc Bochra őrit.

Az élet szőrnyű és kegyetlen, igaz!? Ennél már csak az lenne rosszabb, ha az lenne a leírásba; menj a sóbányába éhbérért dolgozni. Minden esetre, ha te is ráböknél a tárgy megszerzés részfeladatára, akkor neked is az öreget jelölné célpont ként.
Miután Shota közli Leoval, hogy nem áll szándékában egy száll magában csámborogni a szmogba, és csatlakozik a házmustrához Leo előzékenyen bemutatkozik az öregnek. Aki készségesen mosolyog rá, és helybenhagyólag bólint egyet.
– Én Fintan vagyok a bölcs, a korszakok őre, a tudás… ehh, mindegy is! – legyint végül, majd kissé szomorkásan hozzá teszi – Lughot nem fogod megtalálni. A kobold lázadás után, miután ez a szint tönkre ment, nem volt értelme üzemben tartani.
A következő kérdéseden látszólag elgondolkodik, közben halkan motyogva ismételgeti;
– Hasító, hasító, hasító… – Leo nyilván az öreget figyeli, és meg van győződve róla, hogy olyan hang vegyül az öreg mantrájába, mintha valami kartoték lapok pörögnének. Majd hirtelen … – Ahh! Igen! Hasító; Lugh az ezermester fejszéje, mely kizárólag iparos munkára használható. Már emlékszem, rám bízták a többi kacattal együtt.
Majd mintha csak a kulcsait keresné, el kezdi tapogatni a ruháját.
– Hová is tettem?! A szerver induláskor még meg volt… biztos a barlangban lesz. – majd fanyar képpel hozzá teszi – Utálatos egy hely, ki nem állhatom! Én biztos nem megyek oda vissza!
– De van egy remek ötletem! – lelkesedik fel hirtelen – Menjetek érte ti!
És ebben a pillanatban bejelez a küldetés napló Leonál. Mikor megnyitod, a szinten tőletek északnyugati irányban villog egy stilizált hegy képén. A küldetés leírásba az opcionális feladatnál pedig ezt olvasod;

Szerezd vissza Hasítót a Síró kövek barlangjából a Tóhölgyének oltáráról.

Feladat: Döntsetek, hogy a szíves ajánlással élve, elmentek-e a tárgy(ak)ért.
Határidő: nincs

by **Leonard** Csüt. Feb. 25 2021, 19:04

Fintan a legkülönlegesebb NPC volt, akivel eddigi pályafutása alatt találkozott. Programja egyszerre volt bugyuta, mégis összetett. A valóságérzékelése problémás, a fejébe kódolt információk azonban úgy tűnt, túl is tesznek rajta. Mintha egy soha meg nem valósult projekt, vagy még inkább, mintha egy másik világ elfeledett alakjaként került volna ide. A feje tele volt különös dolgokkal - talán Aincrad valódi történelmével kapcsolatban. Leo emlékezett rá, hogy játékokban rendszeresen raknak ehhez hasonló NPC-ket, akiknek a segítségével később fel lehet deríteni a "játékosok előtti" korszakot. Kár, hogy ez őt egyáltalán nem érdekelte.
Ehelyett megvárta, amíg Shota is útra készen áll. Addig megpróbált néhány technikát a füst elkerüléséhez és ha alkalma volt, Fintant is megkérdezte róla.
- Van valami ötleted, hogyan lehet ezt megszüntetni? Vagy esetleg úgy közlekedni benne, hogy az ember ne fulladjon meg? Voltaképp mi okozza? - próbálkozott, ha pedig másra nem, egy idő után a búvárkodás jártasság hasznára sikerült rálelnie végre.
Ha Shota is túltette magát az első, küldetésre irányuló megrázkódtatásokon, akkor pedig felvette őt partiba, megjelölte a térképen a megfelelő helyet és útnak indultak. A karkötőről eközben kezdett el magyarázni.
- Attól tartok, egyik sem. Egy NPC-től lehet igényelni a Kezdetek városában. Ez inkább amolyan tanító és tanítvány karkötő. A magasabb szintű - mutatott magára - segít a kisebbnek, hogy ne haljon meg a vadonban egymaga. Cserébe mind a ketten profitálunk.
- Elég szívás, hogy emiatt egy ehhez hasonló, alacsony szinten kell valami bugyuta küldetést teljesítenem - legyintett körbe, könnyedén megfeledkezve a tényről, hogy a "tanítványa" nélkül is pontosan ugyanott lenne. - Szóval jó lesz, ha összekapod magad, és megmutatod, miért érdemes téged pesztrálnom - vigyorgott, arckifejezésével teljesen elvéve mondandójának élét. - Talán még az is lehet, hogy az arany jutalmamból meghívlak egy sörre a végén.... - tette még hozzá vidáman, aztán elnyelte őket a barlanghoz vezető sűrű köd. Mert ugye, abban sikerült megegyezni, hogy elmennek a tárgyakért, nem?

by **Shota** Pént. Feb. 26 2021, 09:26

Shota fennkölt, tervezői álmai egycsapásra foszlottak szét, amint belenézett a leírásba és rájött, hogy neki csupán koszos kavicsokat kell szedegetni valami hegyről. A kellemetlen felismerést arcizmainak rándulása közvetítette a nagyvilág felé, ám a srác hamar túltette magát a dolgon és egy grimasszal zárta be az ablakot: végülis mit is várt ettől az npc-től; az ilyeneket nem arra tervezik, hogy felismerjék az istenadta tehetségeket. Persze Shotának esze ágában sem volt megnehezíteni a saját dolgát, szóval – mielőtt kinyomta volna a panelt – azért még rábökött arra a csodaeszközre is, amit meg kellett szerezni hozzá és amit valószínűleg az öregen kell keresni, ahogy azt Leonard is tette.
- Nekem pedig az Ütleg kéne – hallgatta végig az npc szövegelését Lughról és annak hányattatott sorsáról, zsebre dugott kézzel – Gondolom az sincs magánál, mi? – sóhajtott hatalmasat márcsak a hatás kedvéért is, de valójában ezen a tényen már fenn se akadt: elég ilyen küldetésről hallott már ahhoz, hogy ne érjék váratlanul az unalmas mellékvágányok. Még akkor is, ha leírása alapján ez a quest ennél jóval izgalmasabbnak ígérkezett.

Ha az öreg adott valami hasznos tippet a mérgezés ellen, úgy Shota hálás biccentéssel fogadta meg a tanácsát, egyébiránt pedig háromszor körbetekerte arcán a sálját és arra gondolt, hogy a sword art indulása előtti nagy világjárvány után igazán beleprogramozhattak volna a játékba valami normális maszkot is, vagy bármi ehhez hasonlót.
- Remélem, lesznek „tiszta foltok” útközben – morgott, majd leokézta a csapatmeghívást, megbecsülte a barlang és a helyzetük közti távolságot és az oroszlánfiú nyomába eredt – Szóval tanító karkötő – hümmögött a megfogalmazásra és már-már végigfutott arcán az önelégült vigyor, hogy vajon mire taníthatná ő meg Leonardot, amikor a srác közölte, hogy itt ponthogy ő a tanítvány és nem fordítva. Kellett hozzá pár másodperc, mire Shota felfogta a tényt, vonásai pedig hűen tükrözték véleményét: hogy ez mekkora egy baromság! – Jó részeg lehettem… - meredt a tárgyra, de közben a kardforgató folytatta a monológját és ahogy telt az idő, Shota kezdte belátni, hogy ez a karkötő nem is akkora hülyeség, mint azt elsőre gondolta. Szóval innentől bármikor különösebb ok nélkül ugráltathatja az oroszlánfiút, ha egyedül nincs kedve megoldani valamit?
Shota elégedetten vette tudomásul, hogy ő olyan nagyszerű, hogy még részegen is okosabb, mint az emberek többsége józanon.
- Csak tartanánk már ott… – nézett körbe kelletlenül és elegánsan átsiklott Leonard minden egyéb, őrá irányuló megjegyzésén.

by **Nishida** Pént. Feb. 26 2021, 20:08

Az öreg Shota kérdésére, majd a saját magának adott válaszára, széles mosollyal reagált;
– Okos fiú! Kezdesz ráérezni a küldetés lényegére. – és eme kijelentés elhangzásakor az ő küldetés naplója is pittyen és az alábbiakat olvashatja, ha megnyitja a naplót;

Szerezd meg Ütleget a Síró kövek barlangjából Aed oltáráról.

A térkép mutató, pedig egy az egyben ugyan azt a pontot jelöli, mint Leonak. Már ha összevetitek a kettőt (bár gondolom megteszitek, mivel együtt akartok maradni, ha jól vettem ki a szavaitokból).
Közben a kardforgató rákérdez a mérgező füstre. Fintan arca picit megrándul, majd válaszol.
– No igen ez a mocsok füst… Még nem tudom honnan ered, de ez minden bajok forrása, így szándékomban áll kideríteni, és tenni ellene. – majd elgondolkodva folytatja – Közlekedni benne; a legjobb az lenne, ha nem vennétek levegőt. – mondja a legtermészetesebb módon, de azért tesz a kedvetekért némi enyhítést – Vagy legalább minél kevesebbszer. Tudtommal van rá jártasság, épp csak víz helyet itt füst van.
Végül összeszedelőzködtök és neki indultok az ismeretlennek. Az öreg lelkesen integet nektek a tábortűz mellöl, legalábbis ezt látjátok amíg el nem nyel titeket a szmog.

Sajnos nincsenek tiszta foltok a barlangig, de szerencsére nem kell sokat talpalnotok. Ha Leo alkalmazza a búvárkodás jártasságát akkor ő a mérgezést jelző ikon megjelenése nélkül jut el a célig. Shota, ha igyekszik csak szimplán ritkábban lélegezni, valamint a szája elé tekert kendőnek hála csak minimális szinten veszít az életcsíkjából.
A barlang bejáratát minden különösebb gond nélkül megtaláljátok, mivel a küldetés jelző elég pontosan megjelöli a térképeteken. A barlangba valami oknál fogva nem szivárog be a füst, annak ellenére, hogy a bejárat egy teljesen természetesnek tűnő fedetlen nyílás. A terem ahová beléptetek egy nagyobb cseppkőbarlang. A fényes vizes sztalagmitek és sztalaktitek díszítette teremben, ami azonnal feltűnik azok a világító kristályok, melyeknek köszönhetően látás jártasság nélkül is tökéletesen látok. Egy kaput látszik balfelöl, melyen egy élénk zöld színben világító hatalmas rúnakör forog. A kapu tárva nyitva, bár inkább tűnik egy teleportnak mint bejáratnak. Jobbra egy kristálytiszta vizű barlangi tó, melynek felszínét, a plafonról csöpögő vízcseppek csobbanásai fodrozzák. A csepegést egy idő után roppant idegesítő hallgatni. Valószínű már értitek miért Mondta Fintan, hogy „Utálatos egy hely”. A tavacskát a csöpögő vizen felül egy kisebb vízfolyás is táplálja, de valami oknál fogva a tó szintje még sem változik.

Ha kedvetek tartja, akár körül is nézhettek. Ha valamit alaposabban meg akartok nézni, vizsgálni, de nem akartok külön egy kört vesztegetni rá, akkor írjátok meg privátban és megírom, hogy mit tudtok meg, így a következő hsz-be beletudjátok foglalni. Egyéb iránt a küldetés jelző a kapun át vezet titeket, viszont a kapun csak egyesével tudtok átlépni.

Feladat: Megtalálni a két oltárt.
Határidő: nincs

by **Leonard** Hétf. Márc. 08 2021, 17:47

Egész életében utálta a barlangokat. Unalmasnak, büdösnek és érthetetlennek tartotta őket. Soha nem volt az a nagy természetjáró és ha kirándulásokra mentek, általában ott sem a látványosságok érdekelték a legjobban. A játékban eltelt évek alatt pedig kicsit sem sikerült közelebb kerülnie ezekhez a természeti jelenségekhez, mert a legtöbb általában kazamatát, küldetést és halált rejtett magában. Egyetlen kivétellel, amiről meg nem maradt túl sok emléke és másnap egész végig hasogatott a feje.
Így aztán érthető, hogy nem túl nagy érdeklődéssel caplatott be oda. Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, elátkozta magát, hogy még mindig nem töltötte fel a kristály készletét és bizony nincs nála folyosó kristály, aztán Shotához fordult.
- Én bemegyek szépen azon a kapun és megpróbálok üzenetet küldeni. Ha működik és öt percen belül megkapod az üzenetem, utánam jössz, ha nem, akkor elteleportálsz az első szintre fő terére. Ott vársz további fél órát és ha még akkor sem bukkanok fel, akkor nem működik a teleport kristályom, vagy bajba kerültem. Ebben az esetben elmész a céhemhez és segítséget kérsz tőlük - magyarázta és tekintete egyértelműen sugallta, hogy ellenkezésnek nincs helye. Na nem mintha úgy gondolta volna, hogy egy átlagos, gyűjtögetős, nyolcas szintű küldetésnél bármi nagy kalamajkára számítani kell, de jobb az óvatosság. Ez a rúnákkal kivert kapu pedig igazán baljóslatúnak nézett ki.
Amennyiben Shota bármi jelét adta, hogy felfogta és megértette, miért van erre szükség és miről van szó, úgy biccentett neki. Észlelése eddig is bekapcsolva volt, de most még egyszer gyorsan ellenőrizte, majd átlépett a teleportkapun. Ha átért a túloldalra épségben, úgy azon nyomban körbenézett, óvatosan felmérte a terepet, majd a látottakról írt egy üzenetet Shotának és elküldte. Remélte, hogy minden rendben megy, ahogy az elvárható.

by **Nishida** Hétf. Márc. 08 2021, 22:47

Leonard 7.köre: /ha jól számolom
A kapun átlépve minden kellemetlen érzésed tovább tart, már ami a barlangokat illeti. Mert sajna nem egy tágas virágmezőre érkezel vidáman daloló nimfák közé, ha nem csak egy újabb dohos, poros de legalább nem sötét terembe.
A terembe belépve, ami azonnal szemet szúr, az a középen magasodó oltár melyen úgy mellkasmagasságban ott pihen egy fejszének tűnő tárgy. Az oltárt körülölelve hatalmas méter magas lángok lobognak ezek adják azt a fényt, ami mellet tökéletesen fel tudod mérni a helyiség többi elemét. Mely nem más, mint az oltár négy oldalán egy-egy platformszerűség, melyek a négy égtáj szerint a következőek: Észak – barna, Kelet – fehér, Dél – rózsaszín, Nyugat – zöld. Ezen felül, ami még elég szembeötlő az a jobbra lévő medence szerű víz, melybe egy lépcsősor vezet.

Feladat: Szerezd meg a fejszét.
Határidő: nincs

by **Shota** Kedd Márc. 09 2021, 11:28

Shota kezdte úgy érezni, hogy ez a vidám öregember csak azért van itt, hogy megnehezítse a hozzájuk hasonló, bátor kalandorok dolgát. Mert mégis mi az, hogy "ráérezni a küldetés lényegére"!? A "jótanácsról" már nem is beszélve, ami egy npc-nek lehet könnyű feladat, de ők játékosok, akiknek szükségük van némi virtuális oxigénre ahhoz, hogy az avatarjuk ne nullázódjon le. A harcművész srác tehát erőteljes grimasszal az arcán - amit a sál aligha engedett teljes mértékben láttatni - indult el és próbált, nos... nem levegőt venni. Vagy legalábbis ritkán. Így persze a beszélgetés is kellően nehézkes volt ahhoz, hogy amíg oda nem érnek, ne nagyon próbálkozzanak vele, de azért annyit Shota is megtudott, hogy mire való a csuklóján lévő karkötő.
Mire viszont odaértek a barlanghoz, a srác arca kezdett lilás színárnyalatot felvenni.
- Na végre! - rohant be és szívott egy hatalmasat az itteni, tisztának tűnő légtérből és Leoval ellentétben ő kifejezetten örült ennek a poros, dohos lyuknak. Csak ezután nézett körül: a cseppkőképződmények és világító kövek csak legbelül nyűgözték le, kívülről unottan baktatott oda a tóhoz és nézett le az aljára. Vajon hova vezet a vízelvezető és mennyire tágas? Shota ezek után drágaköveket, aranyat és egyéb értékesebb érceket kezdett el keresgélni a helyszínen, de az oroszlánfiú nem adott neki sok időt erre, ugyanis hamar elkezdett beszélni.
- Okés, így lesz - bólintott a fiú és azzal a lendülettel huppant le az egyik kiálló sziklára - Itt várlak - vigyorgott rá, még mielőtt azonban a másik eltűnt volna a kapuban, gyorsan utánaszólt - Ha találsz bent valami Ütlegre hasonlító itemet, hozd már ki kérlek!
Nem, Shotának eszébe sem volt bemenni azon a kapun. Ásított egyet és a plafont kezdte el bámulni, azon agyalva, hogy Leonard vajon milyen céhről beszélt az előbb. Talán meg kellett volna néznie a céhlogót a srác feje felett? - Hát, mostmár mindegy - vont vállat, de ekkor üzenete csippant és Shota őszinte örömmel konstatálta, hogy az oroszlánfiú írt neki. Elég kényelmetlen lett volna új barátot szerezni, ráadásul olyat, aki önként vállal fel helyette minden veszélyt és feladatot, a harcművész tehát könnyedén bólintva konstatálta, hogy egyelőre nem kell ilyen fárasztó elfoglaltság után néznie. Milyen szerencse! Az ő iteme viszont nem volt ott.
- Jellemző... kezdek ráérezni a küldetésre, mi? - morogta a srác és nagy sóhajjal, kelletlenül felállt és odasétált ahhoz a kapuhoz. Úgy tűnik, ezt neki kell megoldania. Azért elővette a lándzsáját és óvatosan megböködte a végével a teleportkapun túli szakaszt, aztán ha semmilyen szörny nem bukkant elő onnan, hogy a fiúra vesse magát, Shota is átlépte a küszöböt.

by **Nishida** Kedd Márc. 09 2021, 19:31

Shota 7.köre:
A barlangi tó kapcsán felmerült kérdéseidre, akkor kaphatsz választ, ha vennéd a fáratságot és lemerülnél. Viszont ezt a búvárkodás jártasság hiányában nem ajánlom. Amint neki látsz drágaságok után kutatni, találsz is néhány aranyat; az inventorydban. Bár azok eddig is ott voltak tudomásod szerint. Razz

Végül kénytelen-kelletlen de rá szánod magad, hogy tegyél valamit, ami jelenleg a kapun való áthaladás. Amint ezt megteszed, túl oldalon, amit elsőnek észreveszel, az a társad hiánya. Leonardnak se híre, se hamva. A második dolog egy oltár középen, amit egy a plafonig érő, henger alakú vízoszlop vesz körül. A víz hihetetlen erővel áramlik. Ha megpróbálsz bele nyúlni szó szerint kilöki a sebes áramlás a kezed. Viszont mögötte ott dekkol a kalapács az oltáron. Az oltár körül négy platform eltérő színekkel. Észak – barna, Kelet – fehér, Dél – rózsaszín, Nyugat – zöld. Ami még nem szokványos egy ilyen helyen, az a medence szerű víz a kaputól jobbra, melybe egy lépcsősor vezet.

Feladat: Szerezd meg a kalapácsot.
Határidő: nincs

by **Leonard** Csüt. Márc. 11 2021, 13:14

Megnyugodva tapasztalta, hogy majdnem minden rendben van a barlanggal kapcsolatban. Nem ugrottak a nyakába mobok, nem esett rabsága, ránézésre a teleport kristályának sincs semmi baja és a kivezető ajtó is a helyén volt. Az üzenetküldés is zavartalanul ment végbe, így teljes nyugalommal foglalkozhatott az útját álló tűzzel.
A kövek ránézésre semmilyen információt nem hordoztak. Melléjük sétált, megbökdöste és közelebbről is szemügyre vette őket, hátha van rajtuk valami titkos rejtély, aztán puszta kíváncsiságból megpróbálta lenyomni a fehéret. Vajon történik valamilyen változás? Végül aztán, puszta logikát követve a medencéhez sétált. Ha van tűz és víz egy helyiségben, akkor valamilyen módon fel is lehetne használni őket. Az a lefelé vezető lépcső pedig kifejezetten vonzó volt. Lerúgta a cipőjét és beledugta a lábát a tavacskába. Nem volt túl kellemes hőmérsékletű, de legalább nem jeges, mint abban a legutóbbi kazamatában, ahol Ozirisszal jártak. Ez még elviselhető volt, főleg mert egyébként is hűvösebb vízben szeretett fürdeni, mint a nagy átlag és mert az utóbbi idők bossharcai miatt egyébként is naphosszat pancsolt mélytengerben. Visszahúzta a csizmáját és a páncél alatti ruháját a vízben használatosra cserélte, majd nagy levegőt vett és alábukott. Észlelése továbbra is töretlenül, bekapcsolva várt és ha szükség volt rá a víz alatt, a látását is aktiválta. Meglepő alapossággal kutatta át a tavacskát és ha út vezetett valamerre tovább, akkor azon végig is haladt, folyamatosan figyelve a térképén felbukkanó jelekre. Végül aztán visszatért a kiindulási pontjára és azon morfondírozott, hogy vajon egy vödör és öntözés segítségével képes lehet-e eloltani a tüzet. Nagy valószínűséggel nem.
Visszajött és körbenézett. Shota még nem érkezett meg. Ellenőrizte az üzenetet, de rendesen célba ért.
- Vajon mi lehet vele? - morfondírozott és ránézett az életcsíkokra a partyban, de mindent rendben talált. Növekvő nyugtalansággal pislogott kettőt, aztán írt egy újabb üzenetet.
"Hol vagy? Minden rendben?"

by **Shota** Csüt. Márc. 11 2021, 18:59

Shota, miközben belépett, már szinte maga előtt látta a túloldal kellemetlenségeit, az arcán megjelenni készülő grimasz viszont félúton abbamaradt, ahogyan a srác előtt materializálódott a túloldal.
Mert azt meg kell hagyni, menő egy vízsugár zubogott előtte.
- Leonard, itt vagy? - nézett aztán körül a harcművész jobban is, de sem elsőre, sem sokadjára nem látta idebent újdonsült társát - Szórakozik itt... - sóhajtott és csípőre tett kézzel állt a medence fölé és bámult bele a vízbe. Ha Leo most kiugrik onnan és megijeszti, egészen biztosan belelöki őt a mögötte lévő sugárba, annál is inkább, mivel hogy ő maga nem fog abba belenyúlni, arra bárki mérget vehet. Az az Ütleg, vagy micsoda pedig ott csücsül a közepén, tehát jó lenne, ha az oroszlánfiú kapkodná magát és hamar megjelenne valahol. De addigis, ha már az előző teremben nem volt, hátha itt akad némi drágakő... Shota tehát zsebre dugott kézzel ballagott körbe újra, valószínűleg eredménytelenül. "Ennyit a gazdagságról" - sóhajtott, visszaidézvén a küldetés leírását. Végül unalmában leguggolt ezekhez a platformokhoz is, hátha van rajtuk valami írás és jobb ötlete nem lévén az egyikre rá is lépett*, hátha történik valami. Ekkor csippant egy újabb üzenete, Leótól.

Shota írta:Átjöttem a kapun, de nem látlak. Csak négy színes vacak van itt meg egy vízsugár, mögötte az itememmel.

- pötyögte be a választ kelletlenül. Ha ugyanis Leo is itt van és ő is, mégsem találják egymást, az azt jelenti, hogy egyedül kell boldogulnia, ez pedig nem volt a srác terveiben, megközelítőleg sem. Azért annak legalább örült, hogy a kapu nem záródott be mögüle és bár nem voltak ott azok a zöld rúnák, de egyértelműen nyitva állt; készen rá, hogy ha Shota megunja, bármikor visszamehessen. Márpedig Shota már majdnem megunta. Egészen kicsike kellett csak neki hozzá.

*Kidobósban kidobtam, hogy a barnára tapod rá.

by **Nishida** Csüt. Márc. 11 2021, 22:08

Leonard: A platformokon csupán egy-egy nyíl van melyek az oltár felé mutatnak. A fehér lenyomásához egészen egyszerűen csak rá kell állnod. Miután megteszed a kőlap lassan leereszkedik úgy nagyjából öt centit majd megállapodik. Amíg lefelé halad talpad alatt érzed a kő süllyedését, hallod a surlódó kövek zaját, de semmi egyéb. Ha a lángokat is figyeled, akkor azok minden különösebb változás nélkül, csendesen nyaldossák az oltár oldalát annak teljes magasságában. Amint lelépsz róla a lap visszatér eredeti állásába.
A medencébe merülve látás jártasság nélkül is látod, hogy a vízalatti rész, hagyományos „természetes” barlang fallal rendelkezik. csak a felszín feletti rész kiépített. Egy járatot találsz mindössze, mely e külső terem felé vezet. Azonban amikor megpróbálsz beúszni, valami oknál fogva ez nem sikerül, olyan mintha egy láthatatlan fal zárná az utad. Ha ki akarsz menni, kénytelen leszel újra a kaput használni.
Hogy a medence vizével el tudod-e oltani a tüzet, azt sajnos addig nem tudod meg, míg nem teszel egy próbát.

Shota: A medence kristálytiszta vizébe könnyűszerrel belelátsz a sok világító kristálynak hála. Ha csajozni akarsz, és ide elhozod őket, egész biztos ellágyulnak a megkapó látványtól. Kérdés, hogy vajon visszatalálsz-e. Mindenesetre a víz teljesen Leo mentes, sőt semmilyen élőlényt nem látsz benne.
A körbejárást követően, már egész biztos vagy benne, hogy ez nem a kalózok titkos kincsraktára. Ha csak nem csóró kalózoké, akik alig pár darab követ mondhattak magukénak.
Visszatérve az oltárhoz, amint rálép a platformra, bizony történik valami! Amint rálépsz a platfor lesüllyed nagyjából 5 centimétert. A talpad alatt finoman rezeg a kőlap, ahogy a kő a kövön surlódik, tompa zajjal kísérve. Majd egy éles kattanást hallasz, egyelőre ennyi történik. Amint lelépsz a lapról, az a helyén marad. Hogy ez most jó vagy sem, azt döntsd el magad. Mindenesetre kifeszegetni nem tudod.

Feladat: Megszerezni a küldetéstárgyakat
Határidő: Nincs

by **Leonard** Vas. Márc. 14 2021, 13:07

Leo írta:A vízben nem lehet áthaladni, le van zárva. A kövekben lesz a megoldás kulcsa. Nagyon érdekes, hogy nálad víz, ami nálam tűz. Lehet benne összefüggés?

Elküldte az üzenetet, majd egy törölközővel a nyakában leült a kőre a medence szélén. Hajából csöpögött a hűvös víz. Tök szívás volt ez a barlang, mint ahogy a barlangok tapasztalatai szerint nem rejtegettek soha semmi jót. Nos, talán egyetlen esetet kivéve, arról azonban nem maradt túl sok emléke.
Engedett egy pillanatnyi szünetet magának, és elővette a kristályt, amit Szophietól kapott Karácsonyra. Megforgatta az ujjai között és rábámult, ahogy tette azt már sokszor azelőtt. Még mindig nem teljesen fogta fel, amit lát, de most nem is volt itt az ideje, hogy ezen agyaljon. Egyszerűen csak erőt merített belőle, hogy még a barlangok is tartogathatnak néha pozitív meglepetéseket, aztán gondosan az inventoryja mélyére süllyesztette a kavicsot. Felállt és nagyot nyújtózott, átmozgatta elgémberedett végtagjait. Lenyitotta a menüjét és elolvasta Shota válaszüzenetét.
- Igen, valami hasonlóra gondoltam én is - dörmögte magának. Fejében felrémlett a kép, ahogy idegbeteg módjára ugrál kőről kőre. Nos, az előre megbeszélt kövön ücsörgés ennél valamivel normálisabbnak tűnt.
Lenyitotta a menüjét és megnézte az időt, aztán üzenetet küldött.

Leo írta:
Akkor ráülök én is a barnára. Most van huszonkettő, pontosan huszonháromig rajta leszek, utána tovább megyek a fehérre. Mindegyiken egy percet töltsünk el, akkor biztosan egyszerre leszünk rajta.

Aztán pedig reménykedett, hogy az elmélet helyesnek bizonyul és nincs benne még valamilyen csavar, mondjuk a sorrendben. Mondjuk abból kiindulva, hogy a fehéret lenyomva nem történt semmi, ennek a valószínűsége egészen kicsi. Egyáltalán mit ábrázolnak ezek a kövek ezekkel a színekkel? Egy picit olyan, mintha a négy évszak lenne a rá jellemző árnyalatokkal. Ha a rózsaszínnel kezdődne, talán még hihetne is az elméletnek, ennek híján azonban semmi ötlete nem volt, mi összefüggésben lehet a barna kő a helyzetükkel.

*Az üzenetváltást előre megbeszéltük

by **Shota** Vas. Márc. 14 2021, 14:49

Shota fejében az eddig sem túl sok kétséggel telt gondolat kristálytizsta egyértelműsítést nyert, amint a srác meghallotta a kattanást. Ő tényleg egy zseni! Persze az, hogy csak véletlenszerűen állt rá pont a barna kőre és nem egy másikra, nem érdemelt sok figyelmet, hiszen mint mindent, ezt is az ő nagyszerűsége okozta - valamely kósza ötlet, talán, amely olyan hihetetlenül csodás volt, hogy azzal megfogantakor még ő sem volt tisztában.
Hiszen csak így történhetett, nem?
A harcművész tehát elégedetten állt odébb és ha eddig nem is, mostmár valójában is elkezdett gondolkodni a helyzet megoldásán. Talán elindulhatna arrafele, amerre a vízsugár mögötti tárgy azt mutatja, az óramutató járásával ellentétesen: először a zöld, majd a rózsaszín és végül a fehér. Persze ha a zöld nem kattan és ezzel együtt a barna is felemelkedne, úgy Shota visszamenne a barnára és onnan kezdené elölről a sorozatot, mert ha egy kő a helyén volt, bizony lehet, hogy az összesnek ott kellene. Meghatározott sorrendben. Gondolatmenetéből aztán az újabb üzenet érkezése zökkentette ki, Shota pedig hümmögve olvasta annak tartalmát és elmosolyodott a tényen, hogy az oroszlánfiú tőle kér segítséget. De végülis miért ne adhatna, ha ebből nemhogy nem származik hátránya, de egyenesen előnyt élvez? Hiszen ha Leonard nem oldja meg a rejtvényt, neki egyedül kellene visszasétálni az öreghez, meghát valószínű farönkjei sem lennének, azok nélkül pedig a küldetés aligha lenne meg - az aranyról nem is beszélve; az egyetlen jutalomról, ami jelenleg Shotát ebben a világító lyukban tartja. A srác ásított egyet és leült a medence partjára:

Shota írta:Lehet, hogy egyszerre kell benyomva lennie ugyanannak a kőnek. Nekem a barnát sikerült a helyére tennem. Próbáld meg te is, ha pedig nem megy, én inkább megpróbálom a többit is benyomni. Hátha a megfelelő sorrend a fontos.

- írta meg a választ és állát vakargatva meredt az előtte magasodó vízoszlopra. A korábbi terve, hogy végighalad a köveken egyelőre váratott magára, ellentétben Leonard újabb üzenetével. Aha. Tehát dolgozzanak össze. Shota hatalmasat sóhajtott, és végül megvonta a vállát: ha így hamarabb szabadul, őtőle miért ne?

Shota írta:Oké!

- pötyögte be és megleste ő is az óráját. Mivel a barnával már nem volt dolga, óra huszonhárom perckor rálépett a fehérre és így tovább... ha viszont ez nem jött be, maradt az eredeti tervénél és odaballagott a zöld platformhoz. Ráállt és várt. Ha pedig beigazolódott a sejtése és az is kattant, haladt tovább a rózsára majd a fehérre, ha viszont nem jött be a terv, úgy más sorrendet választott, de mindig a barnával kezdett, feltéve persze, ha az nem maradt szépen ott egész végig. (Ha ott maradt, akkor értelemszerűen kihagyta a barnát.)
- Kár, hogy a fehér az nem fekete. Akkor nyilvánvaló lenne a sorrend - mondta ki félhangosan, csakhogy addigis szórakoztassa magát valamivel.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Fejsze és Kalapács

[Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács

Re: [Küldetés] Fejsze és Kalapács