Re: Kyrena Juurei vs. Ryuninji Ren

by **Ryuninji Ren** Szer. Dec. 26 2012, 14:36

Ismételten mögé kerültem és alaposan letapiztam úgy ahogyan azt kell. A kis drága megpróbált megviccelni, pontosabban mulatság közben leszúrni, de szerencsére figyelmem nem lankadt még ekkor és meg tudtam állítani a végzetes csapást. Csuklóját elkaptam az egyik kezemmel így nem engedtem támadni. Másik kezemmel addig végeztem tovább addigi dolgomat. Természetesen a nyakát sem hagytam ki a kényeztetésből és nyelvemmel cirógattam. Egyre jobban élveztem a dolgot és belemerültem.. főleg a kebelmasszázsba.. A lány által kiadott hangokból arra a következtetésre jutottam, hogy elértem nála már valami hatást.
- Kettőnk közül én vagyok a nyugodt… feleltem halkan és tovább csókolgattam a nyakát.. Közben lazítottam a szorításon… Lankadt a figyelmem.. Fegyverét visszatette a hüvelyébe ezzel még figyelmetlenebbé téve engem.. ügyes a lányka.. A felszabadult kezével a hajamba túrt, így nekem is volt egy szabad kezem amivel megindultam a korábban betervezett cél felé… oda ahol a találkozás kezdetén még a fejem volt. – Már túlságosan is elragadott a hév és valóban.. túlságosan is óvatlan lettem, így mikor kezem elérte célját.. pár másodperc múlva rra leszek figyelmes, hogy kihúzta magam alól az egyik lábamat a sajátjával. A földre kerültem és egy gyomrossal lettem gazdagabb. Kénytelen voltam elengedni a lányt aki elgurult és védelmi helyzetet vett fel. Reginald ekkor támadott méghozzá oldalról.. derékmagasságban akarta megtámadni őt ezzel lefoglalta kicsit a lányt akár okoz sérülést akár nem. Én addig lassan feltápászkodtam és partnerem felé néztem..
- Pont a legjobb résznél?? Te kis huncut.. - kérdeztem kicsit csalódottan.. csak pár percet bírt volna ki úgy és enyém lett volna a párbaj.
- Azért ismerd el… élvezted amikor tapiztalak.. és főleg mikor ott megérintettelek nem igaz??- kérdeztem kuncogva, de közben hátrálok már nem sok hp-t kell veszítenem..

Ren Hp: 11
Regi Hp:10

by **Kyrena Juurei** Szer. Dec. 26 2012, 22:43

Túl sokat engedek meg neki. Ahhoz, hogy kiszabaduljak, túl sokat. Érzem kezét végigkúszni testemen. Mikor közel ér céljához, hirtelen elpattan bennem valami. Szemeim kitágulnak, testem remegni kezd, s elfog valamiféle rettegés. A tervem mindezek után sikerrel zárul. Én kiszabadulok, és még életpontot is veszek le ettől a szerencsétlentől. Könyököm a célhelyre kerül, majd gurulok. Tőle néhány méterre állok meg és veszem fel védelmi pozíciómat. Egész testem remeg az iménti sokktól. Ismét azon kezdek fáradozni, hogy elkülönítsem ezt, és a valóságos világot. Elvégre most itt élek. És ezzel a mocsokkal osztozom a világon. Lehet, hogy halálig kellett volna küzdeni? Nem, nem akarok senkit megölni, így is épp elegen haltak már meg emiatt a játék miatt.
A madár közeledtére leszek figyelmes. Légzésem vad, gondolataimat nem sikerült időben összeszednem. Fáradt vagyok... Nem is kicsit. Így is kevés életpontom volt, s jó néhánytól megszabadított már. Ha így haladok, vesztek, pedig nem lenne szabad. A főnix telibe talál. Én oldalra dőlök, majd úgy kapkodom tovább a levegőt. Érzem és látom is, ahogy életpontjaim csökkennek. Még egy és vége. De ő is így áll. Be kell ismernem, nem hittem volna, hogy ez a piperkőc ilyen nehéz ellenfél lesz. Bár lényegében nem is ő az, hanem a madár, ami állandóan rám vadászik. Ha csak Ren lenne, bizonyára könnyedén elbántam volna vele. Legalábbis sokkal könnyebben. Lassan felkelek és készenlétben állok. Várva, hátha el kell csapnom a tollast magam körül.
- Élvezni? Mégis hogy élvezhetné valaki, ha akarata ellenére taperolják. El sem tudom képzelni mennyi ideig kell súrolnom a bőröm, hogy lemossam a perverz mocskod magamról... - felelem.
Így is gondolom. Lehet, hogy néha éreztem valamit, de túl messzire ment. Annak ellenére, hogy ez javarészt az én hibám is. A küzdelemnek mindjárt vége. Csak egy kicsit kell még kibírnom. Nem kell több, csak egy találat és elmehetek. Így, vagy úgy, az már nemigen fontos azok után, ami itt történt. Az a kéjenc... Soha többet nem akarok a közelében lenni...
Egy lépést teszek előre. Ismét elkezdem a szokásos körzést kardommal, hogy az alap védelmem meglegyen a verébbel szemben. Lépteim gyorsulnak, mígnem már futok ellenfelem felé. Nem szándékszom kikerülni. Egyenesen felé rohanok. Mondhatni kamikaze akció. Előtte másfél méterrel megtorpanok, kardom felé dobom, s utána ugrok, hogy öklömmel behúzzak neki egyet, nagyon nem érdekel, hogy hova. A lényeg, hogy találjon, más nem számít.

Hp: 8

by **Ryuninji Ren** Szer. Dec. 26 2012, 23:18

Mikor kezdett végre izgisebb lenni a dolog és szerény személyem szerint már mindketten kezdtük volna élvezni, elejtetett a lányka. Elég aljas módon, de akkor is megtette. Elestünk és én kaptam egy gyomrost is, ami hp veszteséggel ját, majd a szorításomból is kiszabadult az ellenfelem. Elgurult és védekező állást vette fel, de Regi oldalba támadta és nem figyelt oda eléggé. Már kezdettől fogva zavart valami a viselkedésében, de betudtam valami fura viselkedésnek, amit nem tudok megmagyarázni. De mindig mikor zaklattam és taperoltam utána dühös és meggondolatlan lett. Még könnyezett is.. ez nem normális reakció. Igaz néha meggondolatlan vagyok, faragatlan, de sztár létem során kicsit meg tanultam olvasni az emberekben.. Csak ő túlságosan is felhúzott ahhoz, hogy figyelembe vegyem a sértettségét.. helyesen fogalmazva nem akartam figyelembe venni. Miután Regi megtámadta lassan összeszedte magát a kis hölgy. Nem fest valami rózsásan a helyzete… az enyém még annyira sem, de nem adom fel.
- Úgy hogy van benned vágy.. Mindenkiben van, csak te egyszerűen elfojtod.. ezért is lehetsz ennyire feszült.. – okoskodott egy kicsit, sokat nem tudott, mert már közeledett is a támadás. Kardjával körözni kezdett így védekezve Reginald támadása ellen aki már nagyon fáradt velem együtt. Pedig én nem is mondhatnám el, hogy olyan, hú, de sok energiát fektettem a harcba.. inkább személyes élvezeteimbe.. igen.. Így helyes.. Gyorsított a léptein,majd már futott is felém. Előttem egy kicsivel azonban megtorpant és eldobta a kardot.. majd utána ugrott ő is, de egy férfias üvöltéssel használtam a hanghullámot és négy méterre repítettem a hölgyeményt.. Reginald ezek után rászállt a vállamra. Odaléptem ellenfelem kardjához, felvettem és megindultam felé. Ha még a földön fetreng, vagy akár már feltápászkodott.. akkor is odalépek és odadobom neki a kardját, majd letérdelek elé és a sarkamra ülök. Ezek után a petem a vállamra szállt. Nekem elfogyott az energiám.
- Gomenasai- kértem mosolyogva bocsánatot. Tudtam, hogy rosszat tettem, de valahogy mégsem éreztem emiatt szörnyen magam.
- Úgy vettem észre, hogy kezdő játékos vagy.. sok hibát vétettél, mondjuk, az lehet a perverz akcióim miatt is.. De a lényeg, hogy állatidomár ellen a petet támadd először..- Adok neki egy jó tanácsot, vagy megfogadja vagy nem.
- És komolyan gondoltam mindent.. tényleg szép a mosolyod és bomba nő vagy..- egy kis magam alatti favágás sosem árt.
- Gyerünk.. tedd meg.. én már moccanni is alig tudok.. a képesség használata fárasztó. De azért szerintem elég jó móka volt.. még ha te utálsz is én már nem.. – mondtam nevetve..

by **Kyrena Juurei** Szer. Dec. 26 2012, 23:46

Támadásom sikertelen. Nem számoltam azzal, hogy használhatja képességét. Ismételten méterekre repülök, s most kardom sincs, hogy én is használjam adottságaimat és távolról sebezzem őt. Nos, így jártam. Ezek szerint befellegzett. Vagy mégsem? Földet érésem után ismételten csúszok néhány lépésnyit. Térdelő helyzetből hamar felkelek, már készülnék valamiféle kitérésre, de semmi szükség rá. A főnix egyszerűen csak gazdája vállán ücsörög. Tehát még mindig nem vette komolyan. Ha így tett volna, akkor már vesztettem volna. Vagy mégis komolyan vette? Komolyabban, mint én bármikor? Nem, nem ez a jó megfogalmazás. Jobban átlátta a dolgokat, mint én bármikor. Igen, talán ez az. Minden esetre már kidühöngtem magam. Figyelem, ahogy kardommal közeledik. Én visszaülök a földre, sarkaimra, ahogyan oly sokszor szoktam, és várom a tisztes befejezést. Az viszont nem érkezik meg...
Kardom kezemben találom. Ő pedig elém térdel. Felvont szemöldökkel figyelem, érdeklődve. Most tényleg nem akar megtámadni? Ennyire félre ismertem volna? Vagy... Egyszerűen csak kiélte vágyait. A tanácsot alaposan megjegyzem, bár egy kis baki van az ő esetében.
- A főnixed gyógyítja magát. Ha vele foglalkozok, túl sok erőmbe telt volna. Nem is beszélve arról, hogy nevetségesen néztem volna ki a levegő folytonos csapkodásával. Tekintve, hogy bizonyára kitért volna minden csapásom elől - sóhajtom.
- Nem mellesleg... Rád voltam dühös, nem rá - teszem hozzá.
Egész nyugodtan beszélgetünk most. A bocsánatkérését pedig úgy érzem, hogy most már elfogadhatom. A fát még mindig próbálja maga alatt vágni, de most már csak nevetek megjegyzésén. Hogy hány embertől hallottam én ezt. Azok viszont csak hamis ámításnak tűntek mindig. Az ő szájából viszont igaznak.
- Igazából... Azt hiszem, nem is rád voltam dühös... Csak eszembe juttattál valakit a zaklatásoddal. De mindegy, essünk túl ezen... - magyarázom.
Felkelek, kardomat megforgatom, majd közvetlen előtte térdelek le ismét. Közel hajolok hozzá, s gyorsan, finom csókot lehelek ajkaira. Mindeközben kardom egyszerre lendítem egy síkban lévő oldalainknak, ezáltal elérve a döntetlent.
- Ez az én bocsánatkérésem... Döntetlen... - mosolygom.
- Köszönöm a tanácsokat, és hogy kidühönghettem magam!
Azzal felállok és távozásra szánom el magam, amint fegyverem visszacsúsztattam helyére.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Dec. 27 2012, 00:27

Ellenfelem enyhén elborult elmével közeledett felém és muszáj volt megvédenem magam, de ez inkább már csak olyan reflex volt.. a képességgel elröpítettem szegényt.. de ezzel majdnem minden tartalékomat feléltem. Ilyen kis szinten fárasztó ez a képesség használat az tuti biztos. Felvettem az ellenfelem kardját és odavittem neki.. Odaadtam én pedig letérdeltem és bocsánatot kértem a perverz viselkedésemért annak ellenére is, hogy egy percét se bántam. Talán egyet mégis.. mikor egy könnycseppet csaltam ki.. azt nem kellett volna.. bűntudatom is van miatta. Még egy kis tanáccsal is elláttam..
- Igen ez igaz.. nem minden pet egyforma, az enyémmel pont balszerencséd volt. De az állatidomárok inkább a petet erősítik így azok a veszélyesek… nekem mindössze 1 pontnyi a sebzésem. – folytattam egy kicsit ezt a vonalat is, magyarázkodva.. jól gondoltam.. tényleg kezdő.
- Hihi.. hát igen.. hülyén viselkedtem, de részben te is hibás vagy.. hajlamos vagyok ilyen hisztikre és akkor többnyire ilyen formában nyilvánulok meg.. Gomen..- kértem még egyszer elnézést. Nem gondoltam volna, hogy bármit is elérek azzal a bocsánatkéréssel, de kellemeset csalódtam. Igazán kedves volt ez a lány.. bizonyára a kis balesetem bőszítette fel és csak ezért nem volt hajlandó korábban végighallgatni. Utána érdekes dolgot hallottam meg.. Hogy nem is rám volt dühös csak a zaklatásommal eszébe juttattam valakit. Ezzel még rosszabbul éreztem magam..
- Ezt nem akartam.. tényleg… - sütöttem le a szemeimet… De ő már közelített is hozzám.. méghozzá a kardjával együtt.. becsuktam hát a szemem és vártam a vereséget jelző sípot.. de újfent kellemeset csalódtam. Egy apró csókot kaptam és mire kinyitottam volna a szemem a párbaj döntetlennel véget ért..
- De..de miért?? – kérdeztem hüledezve..
- Hiszen csúnya dolgokat műveltem veled.. ouh.. hát mégis élvezted igaz??- kérdeztem mosolyogva. Azután én is felkeltem és mikor menni készült elkaptam a kezét..
- Öhm.. ezt a csókot megmagyaráznád?? Tudtommal még a zaklatásaim előtt kijelentetted, hogy nem bírsz.. Akkor meg?? Ez mi volt?? Nem mintha nem élveztem volna mert.. fuhh..

by **Kyrena Juurei** Csüt. Dec. 27 2012, 00:49

A tanácsadást tovább folytatta, én pedig készségesen meghallgattam. Ezek után intéztem el a dolgokat. A harcunk döntetlennel ért véget. Milyen szép is ez. Azt hiszem... Itt ma győztesek vannak. Vesztesek semmiképp. Ennek a küzdelemnek hála el tudok vonatkoztatni a kinti világtól. Legalábbis... A legtöbb dologban. Nem akarta? Mármint... A francba! Eljárt a szám, pedig nem kellett volna. Úgy tűnik a harc során olyannyira megismerhető a másik, hogy elkezdesz bízni benne. Vagy mégsem? Nos, ebben az alakban vajmi kevés épelméjűség van, de azért egész kedves is tud lenni. És tényleg... Az én hibám is részben az egész. Olyannyira hozzászoktam a valóságban folytatott vitákhoz, hogy fel sem tűnt, hogy aki elsőre nem szimpatikus, azzal így bánok itt is. Most már legalább tudom és tudok ellene tenni. Remélem...
- Hogy miért? Nos... Azt hiszem ma mindketten vesztettünk a másik ellen. Ugyanakkor sok dolgot tapasztaltunk, ami siker, tehát győzelem. Így... Hogy a kettő kiegyenlítse egymást, célszerű a döntetlen - válaszolom egyszerűen.
- Az egyensúly így megmarad... - teszem hozzá suttogva.
- És... Sajnálom, de... Egy percét sem élveztem... Ez viszont... Nos, nem a te gondod, hanem az enyém. Azt hiszem te próbáltál kitenni magadért - kacagom.
Most már tényleg megindulok. Elég sok életerőt vesztettem, így fel kellene töltődni. Rám fér a pihenés. És meg kell néznem, hogy nincsenek-e foltjaim az ütések helyén. Nem számítok rájuk, de azért mégis... Hátha. Azonban hiába mennék, mikor karom elkapja. Szabad kezem azonnal kardom markolatára siklik, de amint megfordulok, látom, hogy nincs benne ártó szándék. Sóhajtok egyet, hajamba túrok és komoly tekintettel nézek rá.
- Mint ahogy említetted... Az én hibám is volt. Most már... Vagyis a harc közben... Sikerült belátnom. Te bocsánatot kértél a magad módján, ahogyan én is. Ennyi az egész. Nos, örültem! Hm... Igen, azt hiszem... De ha legközelebb találkoznánk... Hanyagold a perverz zaklatásod velem szemben! Vagy meghalsz... - vonok vállat, intek, és ha nincs más kérdés, távozom a helyszínről.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Dec. 27 2012, 01:16

A párbajnak vége lett.. ilyen fordulatok csak a filmekben vannak. Úgy indult, hogy egy balesett miatt szét akart tépni, majd alaposan megtapiztam egy kicsit.. Most pedig mégis döntetlen lett az ő jóvoltából.. kiszámíthatatlan egy lányka.. gyönyörű, de veszélyes.. Reginald sem tudja már, hogy mit gondoljon róla.. az az egy biztos, hogy én még így is jobban jártam mint a petem.. Ugyanis kaptam egy csókot az ellenfelemtől… meglepett.. nem is kicsit. A párbaj végén már csak barátian beszélgettünk.. elláttam némi tanáccsal és kérdeztem ezt azt. Nyoma sem volt már a feszültségnek. Még egy kis bölcsességet el is engedett aminek volt értelme..
- Be kell valljam.. ma már sokadjára de ismét megleptél. Mondjuk a csókos meglepetés volt a kedvencem- kuncogtam.. azután következett az a mondat, ami nem nagyon tetszett..
- Nana.. azért határozottan adtál ki olyan hangokat, amik arra utaltak, hogy igenis élvezted a kissé perverz tevékenységemet.. – vágtam rá sértődötten, persze ez csak egy kis rájátszás volt. Méghogy nem élvezte.. szerintem meg nagyon is, de mindegy.. tagadja csak. A beszélgetésünk a végéhez közeledett.. lassan felállt és már indulni is készült, de ekkor elkaptam a kezét. Már most is majdnem kicsontozott, de rájött, hogy nem visszavágót akarok. Csupán érdeklődtem, hogy miért is csókolt meg, ha utált?? Választ kaptam a kérdésemre… az csak egy bocsánatkérés volt.
- Ahha.. értem.. akkor tőlem annyiszor kérhetsz bocsánatot ahányszor csak szeretnél..- viccelődtem és utoljára még adtam egy puszit az arcára, majd nevetve eldőltem és pihentem.. rendesen kivoltam..
- Amúgy megszabad tudnom a neved??- kiabáltam utána, és ha megmondta akkor pár pillanat múlva felnyílik nála egy panel, hogy barátnak jelöltem.. az már az ő dolga, hogy elfogadja-e.

by **Kyrena Juurei** Csüt. Dec. 27 2012, 01:31

Meglepetés? Nos, lehetséges. De nem csak én vagyok az, aki meglepte a másikat. Ez a beképzelt énekes kellemes csalódást okozott. Vagyis... Részben. Mer hát volt néhány rész, amit szívesen kihagytam volna. Kezdve az egészet okozó "balesettel" és a folytonos tapizással. Hangok? Á, hát persze... Ő nem is tudja, hogy azok nem túlzottan voltak igaziak.
- Ilyesmi hangokra célzol? - kérdeztem, s utánozni kezdtem azokat a kéjes sóhajokat, melyek a harc közben elhagyták ajkaim.
Néhány másodperc múlva abbahagyom, majd elmosolyodom.
- Alaposan alábbhagyott a figyelmed tőlük - nevetem.
Most már ezt is tudja, nem értem, hogy mit akarhat még, mikor ismét megszólal. Aztán persze hamar rájövök. Ő elterül a fűben és pihenni kezd. Lehet, hogy nekem is ezt kellene tennem? Na nem, az kellene még. Ha elalszok, ez a srác képes lesz rám mászni. Ekkora örömöt nem hagyok neki. Érje be a válaszaimmal, mielőtt távozok. Egyébként is... Jobb szeretnék kivenni egy szobát valahol, és ledőlni egy puha ágyban.
- Csak szeretnéd! Több kárpótlásban nem lesz részed! A nevem? Hm... Rendben, elárulom! Kyrena Juurei. De most már tényleg viszlát! - mosolygom.
Néhány lépés múlva megtorpanok. Eszembe jut a madárka, aki semmi jutalomban nem részesült hősiességéért. Megfordulok és Renre nézek. Nem megyek közelebb. Még hallótávon belül vannak, így biztos hallani fognak.
- Hé, perverzek királya! Ide tudnád küldeni a madaradat? - kérem.
Ha ideküldi, kezem kitartom a főnixnek, jelezve, hogy oda szálljon, majd nyomok a feje búbjára egy puszit. Ezek után azonnal útjára eresztem.
- Ügyesebb volt, mint te, megérdemli! - mosolygom és elmegyek, most már nem állok meg.
Út közben egy kis panel jelenik meg előttem. Az az idióta fel akar venni a barátlistájára... Ám legyen. Hátha most már képes normálisan viselkedni. Elfogadom a felkérést, így most már tudni fogjuk a másik tartózkodási helyét. Remek... Biztos örülnöm kell annak, hogy egy kéjenc tudja hol vagyok?

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 27 2012, 13:50

Na ez aztán hosszú és szép küzdelem volt! Annak ellenére, hogy egyes szintű, három oldalon keresztül élvezhettem a küzdelmet. Szép munka, mellesleg sok kellemes percet okoztatok (Ren cselekvései és Juurei reakciói XD). Nagyon jó volt, lezárom.

Jutalom: 20 exp 40 arany lenne a max, amit adhatnék egyes szintre, de ez a küzdelem nagyon szép és hosszú lett, megérdemeltek +5 expet.

by Ajánlott tartalom